[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 30.9.2008

COM(2008) 593 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Második jelentés a feltételes hozzáférésen alapuló, vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló, 1998. november 20-i 98/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról {SEC(2008)2506}

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. Az irányelv végrehajtása 3

2.1. Átültetés 3

2.1.1. Tartalom 3

2.1.2. Átültetés a tagállamok által 4

2.2. Az irányelv alkalmazási köre: a „szürke piac” 4

2.3. Különbségek a nemzeti végrehajtásban 5

2.3.1. A nemzeti szankciók szintje 5

2.3.2. A magáncélú birtoklás szankciójának kérdése 6

2.3.3. A nemzeti hatóságok fellépésének hatékonysága 6

2.4. Nemzetközi dimenzió 6

3. Az irányelv technikai konvergenciára való válaszadási képessége 7

3.1. A terjesztés új módjai 7

3.2. A kalózkodás új formái 8

3.3. A szerzői jog védelméhez való hozzájárulás 9

3.3.1. A védelem kiterjesztése a felhasználói jogok jogosultjaira 9

3.3.2. A digitálisjog-kezelő rendszerek 10

3.4. A díjazás védelme, a védelem egyetlen kritériuma 10

4. Következtetés és jövőbeni fellépések 11

4.1. A 98/84/EK irányelv értékelése 11

4.2. Jövőbeni fellépések az alkalmazás javítására és a konvergencia kezelésére 12

4.2.1. Szakértői csoport létrehozása 12

4.2.2. A szürke piaccal foglalkozó munkacsoport 13

4.2.3. Információgyűjtés 13

4.2.4. A feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló európai egyezmény ratifikálása 13

1. BEVEZETÉS

1998-ban az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a feltételes hozzáférésen alapuló, vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló 98/84/EK irányelvet[1] a fizetős televíziós szolgáltatások belső piac keretében történő fejlődésének lehetővé tétele céljából. 2003-ban a Bizottság benyújtotta az irányelvre vonatkozó első jelentését[2].

Az irányelv elfogadása után tíz évvel a Bizottság most benyújtja második jelentését. Az e piacon bekövetkezett forradalmi változást a KEA és a Cerna által a Bizottság nevében 2007-ben elvégzett, az irányelvre vonatkozó hatástanulmány ismerteti[3].

Mára kérdésessé vált, hogy az irányelv hatályos tartalma hasznos, és hosszú távon megfelelő-e. A jelenlegi helyzetet az új tartalomterjesztő felületek piacai által kínált lehetőségek jellemzik, ideértve az internetes televíziózást, az IP-televíziózást, a mobiltelevíziózást és a video-on-demand szolgáltatást. Vajon ezek a piacok ugyanolyan védelmet igényelnek-e, mint a fizetős televíziós szolgáltatások? Az irányelv által számukra biztosított védelem hasznos-e, sőt szükséges-e egyáltalán? Természetesen ezek a kérdések csak akkor merülnek fel, ha az irányelv hatékonyságával kapcsolatos bevezető kérdésre adott válasz igenlő.

A kalózkodást illetően, ami ellen az irányelv fellép, meg kell állapítani, hogy nagyon jól alkalmazkodik a műszaki fejlődéshez, sőt az új lehetőségeket kihasználva virágzik.

Az irányelv jelenlegi végrehajtásának vizsgálatához szükséges tájékozódás érdekében – a fent említett tanulmány kiegészítéseként – a Bizottság 2008. február 11. és április 4. között nyilvános konzultációt tartott, és ennek során 54 észrevételt[4] kapott. Ezt a jelentést a Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma kíséri, amely az észrevételek általános tendenciáit is megállapítja. A Bizottság szolgálatai a különböző megbeszélések során közvetlenül is találkoztak az ágazat szereplőivel.

2. AZ IRÁNYELV VÉGREHAJTÁSA

2.1. Átültetés

2.1.1. Tartalom

A feltételes hozzáférésen alapuló szolgáltatásoknak a belső piac egészén belül történő fejlődésének lehetővé tétele céljából az irányelv meghatározza a védett szolgáltatásokat, és létrehozza a tagállamok által szankcionálandó jogellenes kereskedelmi tevékenységek jegyzékét, mivel a tagállamok feladata, hogy rendelkezzenek a jogsértők tekintetében szankciókról, a sértetteket illetően pedig jogi eszközöket bocsássanak rendelkezésre.

2.1.2. Átültetés a tagállamok által

Mára minden tagállam átültette az irányelvet[5]. Az új tagállamoknak valójában már a csatlakozásukat megelőzően át kell ültetniük az irányelvet, mint a közösségi vívmányok részét.

2.2. Az irányelv alkalmazási köre: a „szürke piac”

Az irányelv és a kapcsolódó közösségi jogharmonizáció ellenére az Európai Unióban a szabad mozgásra vonatkozó jogukat gyakorló európai polgárok nem rendelkeznek jogszerű hozzáféréssel a származásuk szerinti tagállam televíziós csatornáihoz. Nem meglepő tehát, hogy kialakult a szívességből használt címek útján szerzett jogszerű előfizetésekből álló „szürke piac”. Ez a piac nem „fekete”, mivel az előfizetési díjat megfizetik, de nem is „fehér”, mivel a csatorna által kapott bizonyos közvetítési jogok csak a nemzeti területen érvényesek, a többi tagállam területén azonban nem.

A fizetős televíziók kínálatának bizonyos elemei mindazonáltal a határokon keresztül is elérhetők, ami enyhíti az irányelv belső piacra gyakorolt hatásáról formált túl negatív ítéletet. Ezek a példák a közvetítési jogok és a kizárólagos jogok felhasználásának klasszikus esetét alkotják: a televíziók az érintett, egységes nyelvű nemzeti terület tekintetében megvásárolják a jogokat, és csak ritkán céloznak meg több vagy minden tagállamban megtalálható nyelvi diaszpórát.

E hagyományos struktúrán kívül a szürke piac szabályozásának lehetősége a legtöbb piaci szereplőt megzavarja, mivel szükségképpen megkérdőjelezi a jogok – szerzői jog vagy a sportesemények közvetítéséhez kapcsolódó jog – eladásának nemzeti területek alapján történő szervezését. A jogosultak természetesen a nemzeti területenként történő eladással kívánják maximalizálni a bevételeiket, az audiovizuális szolgáltatások nyújtói pedig attól tartanak, hogy a területükön hasonló ajánlattal előálló versenytársak belépése miatt már nem kizárólagos ajánlatuk kevésbé lesz vonzó.

E tekintetben ki kell hangsúlyozni, hogy a Bizottság csak olyan határon átnyúló piac létrejöttét kívánja, amelyben a kínálat figyelembe veszi az európai polgárok mobilitását és jogos elvárásait, tehát legálisan érhető el az anyanyelvükön, és a születésük szerinti országból ered.

Egy ilyen kínálat kidolgozása rugalmas megközelítést igényel a jogok megvásárlásának a területén, például az adott államban azonosított fogyasztók száma tekintetében. Egy ilyen irányú fejlődés azonban kizárólag az ágazat összes szereplőjének tevékeny együttműködésével lehetséges, ami jelenleg nem tűnik könnyen megvalósíthatónak, mivel egyértelműen megállapítható, hogy erre nincs indíttatás. Ehhez szükség lenne a filmművészeti alkotások terjesztési felületeire vonatkozó különböző nemzeti jogszabályi rendszerek vizsgálatára is, mivel a különbségek akadályozhatnák az alkotások több tagállam területén való terjesztését.

A megoldást az új típusú szolgáltatások – úgymint az internetes televíziózás vagy a mobiltelevíziózás – megjelenése jelentheti, amelyekhez a dekóderek használatához kapcsolódónál viszonylag olcsóbb terjesztés és feltételes hozzáférésből álló rendszerek kapcsolódnak. Az is fontos, hogy ezeket az új szolgáltatásokat a jogosultak kérésére ne korlátozzák területileg: a Bizottsághoz már több olyan panasz érkezett, amelyek szerint másik tagállamban található számítógéppel az interneten egyes televíziós csatornák programjai nem érhetők el.

Hangsúlyozni kell, hogy ma több mint 8,7 millió európai polgár[6] él a származásától eltérő, más tagállamban, és számuk folyamatosan emelkedik. A személyek és a szolgáltatások szabad mozgása az európai integráció alapelvei közé tartozik, és e mozgást megkönnyíti, ha az európai polgárok számára biztosítják a származásuk szerinti kultúra audiovizuális kínálatához a saját nyelvükön való hozzáférést[7].

A tárggyal kapcsolatos vita érdekében a lehető legtöbb információt kell összegyűjteni a különböző témakörökről, így az új típusú szolgáltatások lehetőségeiről a határon átnyúló célirányos audiovizuális kínálat tekintetében, valamint az európai polgárok mobilitása révén potenciálisan megjelenő új piac lehetőségéről.

2.3. Különbségek a nemzeti végrehajtásban

Az irányelv a tagállamok számára előírja „ hatékony, visszatartó erejű és arányos ” szankciók elfogadását, valamint azt, hogy biztosítsák a megfelelő jogi eszközöket a védett szolgáltatásokat nyújtók számára.

Bár a KEA és a Cerna tanulmánya csak 11 tagállam jogszabályait vizsgálta részletesen és a hozzászólásra adott válaszok nem szolgáltatnak adatokat mind a 27 tagállam tekintetében, az említett két információforrás alapján képet alkothatunk a nemzeti átültetés tendenciáiról. Egyes hozzászólók elégedettségüknek adnak hangot a nemzeti végrehajtással kapcsolatban, mások viszont – nagyobb számban – a nemzeti jogszabályaik korlátait hangsúlyozzák.

2.3.1. A nemzeti szankciók szintje

A fent említett három kritérium tekintetében a tagállamok szabadon dönthettek arról, hogy milyen típusú és szintű szankciót vezetnek be. A szankciók nagyon széles skálán mozognak, a pénzbírság minimumai 25-től 7 500 EUR-ig, míg maximumai 1 158-től 50 000 EUR-ig terjednek, a szabadságvesztés-büntetés – ha van ilyen – mértéke pedig 8 naptól öt évig terjed.

Ezek a jelentős különbségek magyarázzák, hogy a gazdasági szereplők eltérően értékelik a szankciók hatékonyságát a különböző tagállamokban. Figyelembe kell venni természetesen az Európai Unióban érvényesülő életszínvonalbeli különbségeket is, ezért a szankciók közösségi összehangolása nem tűnik kívánatosnak. Ezzel szemben fontolóra lehetne venni a szankciók visszatartó erejének tagállamonként történő felülvizsgálatát.

2.3.2. A magáncélú birtoklás szankciójának kérdése

Csak a jogellenes eszközökhöz kapcsolódó kereskedelmi tevékenységek képezik a közösségi jogharmonizáció tárgyát, és a tagállamok szabadon döntik el, hogy szankcionálják-e a jogellenes eszközök magáncélú birtoklását. A kalózkodás visszaszorításának ez a nagyon érzékeny aspektusa az irányelv elfogadását megelőző időszak óta heves vita tárgyát képezi.

A gazdasági szereplők támogatják a magáncélú birtoklás szankcióját, mivel pedagógiai eszközt látnak benne a jogellenes szolgáltatás igénybe vételére hajló fogyasztókkal szemben. A büntetés ráadásul lehetővé tenné a kalózkodás új típusai szankcionálásának elősegítését is, mivel különböző – akár magánszemély által elkövetett – cselekményeket vonna ebbe a körbe, ideértve a titkosítási kódok internetes közzétételét, mely kódokat azután maga a fogyasztó használ fel arra, hogy beprogramozzon egy programozás nélkül vásárolt chipkártyát, amelynek eladása (kereskedelmi tevékenység) a piori jogszerű.

A magáncélú birtoklás szankcionálását úgy tűnik, a tagállamok újabban megint pártolják, hisz Olaszország 2003-ban visszaállította, míg Svédország jelenleg vizsgálja a bevezetés lehetőségeit a jogellenes eszközök megvásárlása és használata tekintetében.

Érdekes lenne tehát a témáról vitát folytatni, és azt a tagállamok közötti tapasztalatcsere tárgyává is lehetne tenni.

2.3.3. A nemzeti hatóságok fellépésének hatékonysága

A tanulmány és az észrevételek említést tesznek arról az általános problémáról, hogy a jogszabályok végrehajtásáért felelős hatóságok nem rendelkeznek műszaki ismeretekkel.

Megemlítik a kalózkodás új, az új technológiák tökéletes ismeretét igénylő típusainak magas szintű technikai tudást igénylő jellege miatt fellépő különleges nehézségeket is.

E tekintetben a tagállamok felelős hatóságait tömörítő szakértői csoport létrehozása különösen alkalmas eszköz lehet a kalózkodásra vonatkozó technikai információk, valamint a bevált gyakorlatok terjesztésére.

2.4. Nemzetközi dimenzió

Az Európai Unió bővítései módosították a korábban bizonyos kelet-európai országokban folytatott kalózkodás földrajzi elhelyezkedését. Ezek az országok ma már az Unió tagjai, és az irányelv átültetésével a kalózkodás visszaszorítása intézményesült.

A tagjelölt országok – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság – és a csatlakozásról tárgyaló országok – Horvátország és Törökország –, valamint a lehetséges tagjelöltek – Albánia, Bosznia és Hercegovina, Montenegró, Szerbia és Koszovó – valamennyien a közösségi vívmányok alapján közelítik a jogszabályaikat. Ukrajnának pedig, amellyel tárgyalások vannak folyamatban egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséről, az érintett területeken közelítenie kell jogszabályait.

Az Európai Unió bővítésétől eltekintve az Európai Gazdasági Térség 2001. február 28-i 17/2001/EGT vegyesbizottsági határozata beépítette a 98/84/EK irányelvet az EGT-megállapodásba, amelyet ezáltal Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában is alkalmaznak.

Az említett országokon kívül a Bizottság fellépése határokba ütközik. Mindazonáltal az Európa Tanács által 2001. január 24-én elfogadott, a feltételes hozzáférésen alapuló, vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló európai egyezmény[8] az irányelvhez hasonló védelmet vezet be, és ratifikálásra vár az Európa Tanács 47 tagországa, valamint Fehéroroszország és az Apostoli Szentszék részéről.

Jelenleg az egyezményt 11 ország írta alá[9], és 8 ratifikálta. Az egyezmény ratifikálása nyitva áll az Európai Közösség számára. Egy ilyen lépés új lendületet adhatna a más államok által történő ratifikációnak, és ezáltal az érintett szolgáltatók védelmét az Unió területén kívülre is kiterjesztené.

3. AZ IRÁNYELV TECHNIKAI KONVERGENCIÁRA VALÓ VÁLASZADÁSI KÉPESSÉGE

3.1. A terjesztés új módjai

Az új technológiai helyzetkép egy szóval jellemezhető: „konvergencia”. Ez a kifejezés a tartalmak sokféle felületen való elérhetőségének lehetőségét jelenti. Az európai jogalkotó már az irányelv megszületésekor olyan technológiasemleges rendelkezéseket kívánt kidolgozni, amelyek elkerülhetővé teszik, hogy az irányelv elavulttá váljék a – már akkoriban is észlelhető – bekövetkező újítások miatt. Ez az eredeti elképzelés indokolja, hogy a „védett szolgáltatások” meghatározása magában foglalja a televíziós és a rádiós műsorszolgáltatást, valamint az információs társadalom nyújtotta szolgáltatásokat is. Az elfogadott meghatározás továbbá nem veszi figyelembe az említett szolgáltatások terjesztési módját sem.

Ilyen módon a terjesztés módjától – ADSL, internet, mobil – függetlenül minden televíziós és rádiós műsorszolgáltatás a „védett szolgáltatások” meghatározása alá tartozik éppúgy, mint a fogyasztó kérésére nagy távolságból elérhető szolgáltatások is, amelyek így az információs társadalom nyújtotta szolgáltatásnak[10] minősülnek, beleértve például a video-on-demand szolgáltatást is. E védelem egyetlen korlátja az, hogy feltételes hozzáférésből álló rendszert kell alkalmazni a szolgáltatás kifizetésének biztosítása érdekében.

3.2. A kalózkodás új formái

A chipkártyáknak a jelek dekódolása céljából történő növekvő mértékű felhasználása a kalózkodási tevékenységek diverzifikációjához vezetett. A dekódereket és az üres chipkártyákat szabadon forgalomba lehet hozni, mivel azok legálisan is használhatók. A kártyák programozási kódjait az interneten – különösen a kalózok – külön közzéteszik, így gazdasági előnyhöz jutva a dekóder és a chipkártya megvásárlójának terhére, akiknek feladata a kártya programozása, amely hozzáférhetővé teszi a jogellenes szolgáltatásokat.

A tevékenységek e megosztása az érintett szolgáltatásokhoz való jogellenes hozzáférés új módját hozta létre, amelyet nehéz bíróság előtt bizonyítani. Ezt az a tény magyarázza, hogy a kereskedelmi tevékenységek jogszerűen használható árukhoz kapcsolódnak, és a kódok interneten történő felfedése nehezen kapcsolható ezek eladásához. Végül az üres chipkártya programozását közvetlenül a fogyasztó végzi, és nem az eladó.

Ebben az összefüggésben az irányelv rendelkezései nem tűnnek közvetlenül alkalmazhatónak, mivel a jogsértő kereskedelmi tevékenységre nehéz bizonyítékot szolgáltatni. A gazdasági szereplők persze hivatkozhatnak arra, hogy az így kereskedelmi forgalomba hozott chipkártyák nem alkalmasak a jogszerű használatra, mivel alkotóelemeik összetettsége, és ennél fogva az áruk miatt a leggyakoribb felhasználások (mint például a beléptető kártyák) szempontjából nem versenyképesek.

Mindazonáltal a bíróságoknak műszaki értékelést kell végezniük, és ez gyakran meghaladja az illetékes tisztviselők ismereteit.

A gazdasági szereplők hangsúlyozzák, hogy büntethetővé kell tenni a kódok interneten, harmadik személy által, díjazás nélkül történő felfedését. A tevékenység nem kereskedelmi jellege miatt az irányelv rendelkezései nem tűnnek alkalmazhatónak: szinte lehetetlen feladat annak bizonyítása, hogy kapcsolat áll fenn egy eladott üres chipkártya és a kódok internetes felfedése között. A jogellenes eszköz magáncélú birtoklásának szankciója lehetővé tenné az ilyen eljárásokat alkalmazó fogyasztó elmarasztalását, közvetlen megoldást azonban nem biztosítana a kódok internetes közzétételét illetően.

Itt csak a tisztességtelen verseny miatt indított eljárás oldhatja meg a problémát, ami viszont a jogsértés területen kívüli jellege miatt ütközik akadályba. Hasznos lenne tehát átgondolni és tanulmányozni, hogy az ilyen gyakorlatokkal szemben milyen jogi megoldások lehetségesek.

A kalózkodás más formái is napvilágra kerültek, ideértve a kártyák megosztását: egy jogszerűen megszerzett kártya segítségével a szolgáltatás más fogyasztókhoz is eljuttatható vezeték nélküli hálózaton vagy wimax hozzáférési technológián keresztül. Leggyakrabban az irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartozó, fizetés ellenében történő továbbadásra kerül sor. A kalózkodás e formájához kapcsolódó probléma lényege, hogy a jogsértést nehéz feltárni, és a rendőrségi állományt erre külön ki kell képezni.

Kívánatos lenne ezért ösztönözni a nemzeti közigazgatások közötti fokozottabb információcserét.

3.3. A szerzői jog védelméhez való hozzájárulás

A 98/84/EK irányelv nem teszi lehetővé, hogy a tartalom tekintetében jogosultsággal rendelkezők hivatkozzanak a rendelkezéseire. Az irányelv elfogadásakor hosszas vita folyt a védelem kiterjesztésének kérdéséről, majd ezt a szerzői jogok információs társadalomban való védelméről szóló külön jogszabály kilátásban lévő elfogadása miatt elvetették. Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK irányelv[11] három évvel a 98/84/EK irányelv elfogadása után kiegészítette az általa nyújtott védelmet.

Ettől függetlenül elmondható, hogy a 98/84/EK irányelv habár közvetve, de jelentős mértékben hozzájárul a szerzői jogok védelméhez azzal, hogy a szerzői jog hatálya alá tartozó tartalmakat – tehát a szerzői jog jogosultjainak jövedelmét is – védte a kalózkodástól.

3.3.1. A védelem kiterjesztése a felhasználói jogok jogosultjaira

A felhasználói jogok jogosultjai, a szerzői jogok jogosultjai és a sportesemények tekintetében jogosultságokkal rendelkezők kifejezték érdeklődésüket az irányelv alkalmazási körébe történő bevonásuk iránt.

Mindazonáltal úgy tűnik, hogy félreértés van a biztosított védelem tartalmát illetően. Az irányelv alapján csak a jogellenes eszközök használatához kapcsolódó tevékenységek büntethetők, tehát a szankciók nem alkalmazhatók olyan más tevékenységekre, amelyekhez jogszerű eszközöket használnak, de a használat területi korlátozását esetlegesen nem tartják tiszteletben, amire példa a fent leírt szürke piac.

Az értelmezést fontos pontosítani, mivel a jogosultaktól (a szerzői jogok jogosultjaitól, illetve a sportesemények sugárzására vonatkozó szomszédos jogok jogosultjaitól) érkező észrevételek legfőképpen a jogok területi megoszlásának tiszteletben tartásával, valamint a területi korlátozások be nem tartása esetén a jog értékcsökkenésének kockázatával foglalkoznak.

Ebben az összefüggésben az irányelv hatályának további piaci szereplőkre való kiterjesztése nem járna semmilyen előnnyel. Az irányelv ugyanis a kalózkodás tényét a jogellenes eszközök használatára alapozza, azaz a tartalomszolgáltató által nem engedélyezett eszközök használataként határozza meg. Ezzel szemben a szürke piacon használt dekódereket például a rendszeres díjat szedő műsorterjesztő engedélyezi.

A felhasználói jogok jogosultjainak problémájára az egyik megoldást az a javaslat jelentené, amely szerint a szürke piac potenciális jövedelmeit fokozottabban integrálnák és vennék számításba. Ez a cselekvési pálya azonban átfogóbb vizsgálatot, valamint a határokon átnyúló piacok lehetőségeiről való jobb tájékozódást tesz szükségessé.

Ettől függetlenül úgy tűnik, hogy a sportesemények tekintetében jogosultsággal rendelkezők a rájuk közvetlenül alkalmazandó rendelkezések hiányában jogosan követelnek megfelelőbb védelmet, figyelembe kell ugyanakkor venni a határokon átnyúló szolgáltatások területén jogszerű hozzáférést igénylő fogyasztók jogos elvárásait és a nagy társadalmi jelentőségű eseményeknek a nagyközönség számára való elérhetővé tétele biztosításának szükségességét is. A Bizottság javasolja, hogy kezdődjön meg annak értékelése, hogy szükséges-e a hiány pótlása érdekében kiegészítő intézkedéseket hozni. A sportról szóló fehér könyvben[12] a Bizottság által bejelentett, a sport finanszírozásáról szóló tanulmány esetleges elvégzése bizonyosan lehetővé teszi majd az elemzéshez szükséges kezdeti információk összegyűjtését.

3.3.2. A digitálisjog-kezelő rendszerek

Az internetes tartalomterjesztés kezdete együtt jár egy új típusú tartalomvédelemmel, a digitálisjog-kezelő, vagy ismertebb nevén a DRM-rendszerek (angolul: Digital Rights Management systems ) alkalmazásával.

E műszaki védintézkedések célja különösen a szerzői jogok betartásának biztosítása az internetes tartalomterjesztés keretében. E közös cél keretébe illeszkednek a rendkívül változatos konfigurációs és felhasználási formákra vonatkozó intézkedések, amelyek különböző típusú korlátozásokat vezetnek be: egy mű elolvasásainak számbeli korlátozása, a hozzáférés földrajzi korlátozása, az olvasáshoz szükséges anyag vagy szoftver korlátozása, a készülékek közötti átvitel korlátozása, a digitális kivonat korlátozása (nem kimerítő felsorolás).

Ennélfogva bizonyos intézkedések megfelelhetnek a feltételes hozzáférést biztosító rendszerek meghatározásának „ feltételes hozzáférésnek minősül bármilyen műszaki intézkedés és/vagy lebonyolítás, ahol a védett szolgáltatáshoz érthető formában való hozzáférés előzetes egyedi engedélytől függ ” (az irányelv 2. cikkének b) pontja). Így a műért járó díj megfizetésének biztosítására alkalmazott – különösen a fogyasztó által választott használat szerinti különböző díjszabást lehetővé tévő – intézkedésekre (egyszeri vagy többszöri megjelenítés, a felvétel minőségének változtatása) bizonyosan kiterjed a 98/84/EK irányelv által nyújtott védelem.

A fent említett, az információs társadalomban a szerzői jogokról szóló 2001/29/EK irányelv 6. cikke kifejezetten rendelkezik a műszaki intézkedések jogi védelméről. Ez a védelem azonban a szerzői jog védelmének címén jár, ezért a tagállamok az átültetéskor a bírósági jogorvoslatot kizárólag a szerzői jog jogosultjaira korlátozhatják, kizárva abból a tartalomterjesztőket. Ebben az értelemben a 98/84/EK irányelv továbbra is hasznos a digitális terjesztők számára, hiszen áttételesen fellépési lehetőséget biztosít számukra az online tartalom terjesztésére használt eszközöknek a kalózkodás elleni védelmében.

3.4. A díjazás védelme, a védelem egyetlen kritériuma

Az irányelv a feltételes hozzáférést biztosító szolgáltatások kalózkodás elleni védelmét a díjazás ellenében használt szolgáltatásokra korlátozza: a szolgáltatásért való fizetés (előfizetés vagy az egyes vásárlások ára) a tartalomhoz való hozzáférés feltétele kell, hogy legyen.

A feltételes hozzáférést biztosító szolgáltatások azonban a szolgáltatót megillető díj védelmétől eltérő célokra is használhatók, különösen az olyan szerződéses vagy jogszabályi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében, mint amilyen a lehetséges közönség korlátozása – területi szinten a jogok átadásával kapcsolatban, az életkor szempontjából pedig a felnőtteknek szánt tartalmak esetében a kiskorúak védelmében – a kereskedelmi és reklámstratégiák, a biztonsági kérdések vagy a közvetett díj[13] beszedése. A különböző gazdasági szereplők kijelentették, hogy érdekükben áll a védelem kiterjesztése.

Tisztázni kell azonban, hogy a díj fogalma tágabb, mint a közvetlen fizetésé. Az információs társadalom nyújtotta szolgáltatások igénybe vehetnek olyan műszaki megoldásokat, amelyek korlátozzák az ingyenesen hozzáférhető, de reklám vagy a szponzor által közvetve finanszírozott tartalmak terjesztését. Az ilyen szolgáltatások is az irányelv hatálya alá tartoznak.

Következtetésként elmondható, hogy tagadhatatlanul van igény a védelem kiterjesztésére. A kiterjesztés hasznosságával kapcsolatban azonban maradnak kérdések, és ezekkel az irányelv felülvizsgálata során foglalkozni kell. Az irányelv hatálya jelenleg lényegében a kereskedelmi célú kalózkodási tevékenységekre terjed ki. Vajon beszélhetünk-e ilyen kereskedelmi kalózkodásról az ilyen más célok érdekében használt feltételes hozzáférés tekintetében is? A jogszabályi rendelkezések által ösztönzött, feltételes hozzáférést biztosító szolgáltatások használatát márpedig a jogszabályok betartásán keresztül kellene védeni, ideértve a kiskorúak védelmére, a számítógépes bűnözésre, valamint az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó rendelkezéseket. Ezeket a kérdéseket mélyrehatóan kell megvizsgálni, és az első lépés a létrehozandó szakértői csoporton belüli vita lehetne.

4. KÖVETKEZTETÉS ÉS JÖVőBENI FELLÉPÉSEK

4.1. A 98/84/EK irányelv értékelése

Ez a jelentés az irányelv alkalmazásának különböző, nehézségeket vagy kérdéseket felvető szempontjait vette vizsgálat alá. Ez a vizsgálat nélkülözhetetlen előfeltétele volt annak, hogy az irányelv különböző cselekvési területeken kifejtett hatásának értékelésével a Bizottság a saját fellépésére vonatkozóan az elfogadástól a napjainkig terjedő időszakról következtetéseket vonjon le.

Az első megállapítás az irányelv tagállamok által történő átültetésére vonatkozik, amely lehetővé tette a kalózkodás csökkentését az Európai Unióban, illetve azt, hogy annak földrajzi kiterjedése módosuljon annak köszönhetően, hogy néhány korábban érintett országnak az EU-ba való belépésével a kalózkodás központjai az irányelv hatáskörébe tartozó területeken kívülre helyeződtek.

A második megállapítás szerint a végrehajtás hatékonysága néha vitatható, és ez csökkenti az audiovizuális szolgáltatást nyújtók jogbiztonságát. Különösen a nemzeti szintű végrehajtást esetenként a szankciók alacsony szintje vagy a nemzeti hatóságok műszaki szaktudásának e területen való hiánya gyengíti. Ez utóbbi pontnál emlékeztetni kell arra, hogy a folyamatos műszaki fejlődés miatt a kérdés még bonyolultabb a kalózkodás új típusainak, az új terjesztési felületeknek vagy bizonyos új, feltételes hozzáférésen alapuló rendszereknek, mint például a digitálisjog-kezelő rendszerek megjelenésével.

Harmadszor a szabad mozgás esetében – az érintett szolgáltatások belső piacának fejlesztésére alkalmasnak mutatkozó közösségi keret végrehajtása ellenére – a határokat átlépő szolgáltatások csak nagyon kis mértékben fejlődtek jogszerű módon. A határokat átlépő mechanizmust különösen a legfejlettebbnek tűnő „szürke piac” képviseli, melyet a gazdasági szereplők csak megtűrnek, miközben a származás szerinti ország audiovizuális szolgáltatásainak elérhetősége fontos tényező az Unióban a szabad mozgás jogát gyakorló európai polgárok jóléte szempontjából.

Végül a Bizottság megállapítja, hogy az irányelv által nyújtott védelem végrehajtásának bizonyos korlátozásai komolyabb elemzést tesznek szükségessé. Ez érintheti egyrészről a jogellenes rendszerek magáncélú birtoklása szankcionálásának lehetőségét (amelyet a piaci szereplők javasoltak, de amelynek megvalósítása nem egyszerű), másrészről a megfelelő védelemben nem részesülő, sportesemények tekintetében jogosultságokkal rendelkező gazdasági szereplők helyzetét.

4.2. Jövőbeni fellépések az alkalmazás javítására és a konvergencia kezelésére

4.2.1. Szakértői csoport létrehozása

A Bizottság javasolja, hogy a tagállamok részvételével hozzanak létre egy szakértői csoportot, amely a feltételes hozzáféréssel foglalkozik. A csoport az elektronikus kereskedelemmel foglalkozó szakértői csoporthoz mintájára és ahhoz hasonló megbízatással működne.

A feltételes hozzáféréssel foglalkozó csoportnak különösen meg kell erősítenie és meg kell könnyítenie a tagállamok, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti igazgatási együttműködést, meg kell vitatnia a 98/84/EK „feltételes hozzáférés” irányelv alkalmazásához kapcsolódó problémákat, továbbá a feltételes hozzáférésen alapuló rendszerek használatára vonatkozó jelenlegi problémákat.

Az elsőbbséget élvező témák azok, amelyeket e jelentés kifejtett, különösen: a kalózkodás új formái, az alkalmazott szankciók visszatartó erejének értékelése, a magáncélú birtoklás szankciójának helye a feltételes hozzáférést biztosító rendszerek védelmében, a szerzői jog védelmére vonatkozó rendelkezésekkel való kapcsolat, a DRM mint feltételes hozzáférést biztosító rendszer bevonása, valamint a díjak védelmétől eltérő célból alkalmazott feltételes hozzáférést biztosító rendszerek védelme.

Így a csoportnak figyelembe kell majd vennie a feltételes hozzáférésből álló, újító rendszerek és a DRM lehetséges előnyeit, különösen a még inkább visszatartó erejű szankciók szükségességét csökkentő képességük értékelésével. Ezzel összefüggésben a csoport figyelembe vesz minden olyan szempontot, amelyek hozzájárulhatnak a személyes adatok és a magánélet védelméhez.

A Bizottság e jelentés elfogadásával határoz a csoport 2008 vége előtt történő létrehozásáról.

4.2.2. A szürke piaccal foglalkozó munkacsoport

A Bizottság javasolni fogja a szakértői csoportnak, hogy bízzon meg egy munkacsoportot a szürke piac témakörének megvizsgálásával.

A munkacsoport feladata először az lesz, hogy gyűjtsön minél több információt az európai polgárok Közösségen belüli mozgására, illetve az audiovizuális szolgáltatások igénybevételét jellemző szokásaira vonatkozóan. Ezt követően a munkacsoport átgondolhatná azokat a megoldási módokat, amelyek az ebben érdekelt állampolgárok számára lehetővé tennék a származás szerinti tagállamukból érkező szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

4.2.3. Információgyűjtés

A jelentés kidomborítja, hogy bizonyos információk nem állnak rendelkezésre, különösen a szabad mozgás jogának európai polgárok által történő gyakorlása, illetve a határokat átlépő audiovizuális szolgáltatások kereslete és kínálata tekintetében. Az ilyen információknak lehetővé kellene tenniük a határokat átlépő piacokban rejlő lehetőségek megállapítását, és hozzá kellene járulniuk a szerzői jogok és a sporteseményekhez kapcsolódó jogok területén folytatott vitához.

A Bizottság 2009 elején vizsgálat megkezdését javasolja e tárgykörben.

Egy másik területet, a sporteseményekre vonatkozó jogok eladását érintő információkat a Bizottság által a sportról szóló fehér könyvben[14] bejelentett, a sport finanszírozásáról szóló tanulmányban gyűjtik össze. Ezek az információk képezik majd az első lépést a sportesemények tekintetében jogosultságokkal rendelkező szolgáltatóknak az események továbbközvetítését érintő kalózkodással kapcsolatos helyzetére vonatkozó információgyűjtésben.

4.2.4. A feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló európai egyezmény ratifikálása

A tárgyra vonatkozó európai egyezmény fontos lehetőséget nyújt arra, hogy a feltételes hozzáférésből álló szolgáltatások védelme az Európai Unió területén túli, nemzetközi területre is kiterjedjen. Az egyezménynek az Európai Közösség által történő ratifikációja lehetővé tenné a nemzetközi fellépés újraindítását az Európa Tanács 47 tagországán belül.

A Bizottság ezért a közeljövőben javasolni fogja, hogy a Tanács erősítse meg az egyezményt az Európai Unió nevében.[pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic]

[1] HL L 320., 1998.1.28., 54–57. o., lásd:http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31998L0084:FR:NOT

[2] COM(2003) 198 végleges, 2003.4.24., lásd :http://ec.europa.eu/internal_market/media/docs/elecpay/com-2003-198_fr.pdf

[3] http://ec.europa.eu/internal_market/media/elecpay/index_fr.htm

[4] http://ec.europa.eu/internal_market/media/elecpay/index_fr.htm

[5] http://ec.europa.eu/internal_market/media/elecpay/natimpl/index-map_fr.htm

[6] Eurostat – a 18–19. oldal táblázatai:http://www.interculturaldialogue2008.eu/fileadmin/downloads/documents/630-factsfigures/KS-EP-07-001-EN.PDF

[7] Lásd a parabolaantennákról szóló közleményt is:http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52001DC0351:FR:NOT

[8] http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=178&CM=1&DF=4/29/2008&CL=FRE

[9] Bulgária, Ciprus, Franciaország, Hollandia, Horvátország, Luxemburg, Moldávia, Norvégia, Oroszország, Románia, Svájc – Luxemburg, Norvégia, Oroszország: az aláírást nem követte ratifikáció.

[10] Az információs társadalom meghatározása a 98/84/EK irányelvvel módosított 98/34/EK irányelv 1. cikkében szerepel : általában díj ellenében nyújtott szolgáltatás nagy távolságra elektronikus úton és a szolgáltatás címzettjének egyéni kérésére .

[11] HL L 167., 2001.6.22., 10. o.

[12] http://ec.europa.eu/sport/white-paper/doc/wp_on_sport_hu.pdf

[13] Lásd a 2000 áprilisában az amszterdami egyetemen az Információs Jogi Intézet (IVR) által a Bizottság számára készített tanulmányt: http://ec.europa.eu/internal_market/media/elecpay/background_fr.htm

[14] http://ec.europa.eu/sport/white-paper/doc/wp_on_sport_hu.pdf