[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 17.6.2008

COM(2008) 364 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a regionális tanácsadó testületek működésének felülvizsgálatáról

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. A 2007/409/EK tanácsi határozattal módosított 2004/585/EK tanácsi határozatban meghatározott általános működési keret fontosabb elemeinek értékelése 4

2.1. Földrajzi lefedettség 4

2.2. Szervezeti felépítés, tagság, működési szabályok 5

2.2.1. Szervezeti felépítés 5

2.2.2. Tagság 5

2.2.3. Az alapszabály szerinti szervezetek összetétele 6

2.2.4. Működési szabályok 7

2.3. Nem tagok részvétele 8

3. A regionális tanácsadó testületek részvétele a KHP döntéshozatali folyamatában 9

3.1. Általános tendenciák: javuló párbeszéd az érdekeltek között 9

3.2. A regionális tanácsadó testületek javaslatainak nyomon követése 10

3.3. Miként javulhatnak a regionális tanácsadó testületek javaslatai minőségük és időszerűségük tekintetében? 11

4. Következtetés 12

1. MELLÉKLET – Működő regionális tanácsadó testületek (2008. 01. 01.) 14

2. MELLÉKLET – Statisztikák a regionális tanácsadó testületek tevékenységéről 15

1. BEVEZETÉS

A regionális tanácsadó testületeket annak érdekében állították fel, hogy a közös halászati politika (KHP) terén hasznosuljanak a halászok és más érdekeltek ismeretei és gyakorlati tapasztalatai, és hogy figyelembe lehessen venni a közösségi vizekre jellemző körülmények sokféleségét.[1] A Bizottságnak és a tagállamoknak adott tanácsaikkal hozzájárulnak a KHP célkitűzéseinek eléréséhez.

A közös halászati politika alapján történő regionális tanácsadó testületek felállításáról szóló, 2004. július 19-i 2004/585/EK tanácsi határozat egységes működési keretet állapít meg a regionális tanácsadó testületek számára, megállapítja számukat (összesen hét), földrajzi hatókörüket (lefedettség), szervezeti felépítésüket és összetételüket, valamint bizonyos működési szabályokat.[2] A regionális tanácsadó testületek irányítását az érdekcsoportok végzik. Működési költségeik egy részének fedezésére közösségi támogatást kapnak.

A határozat 11. cikke leszögezi: „Három évvel azt követően, hogy az utolsó regionális tanácsadó testület is megkezdte tevékenységét, de legkésőbb 2007. június 30-ig, a Bizottság jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e határozat végrehajtásáról és a regionális tanácsadó testületek működéséről.”

A regionális tanácsadó testületek létrehozásának folyamata valójában tovább tartott három évnél, s még a mai napig sem zárult le. 2007. június 30-ig hat regionális tanácsadó testület állt fel a hétből, ebből kettő (a délnyugati vizekkel és a távolsági flottával foglalkozó) csak 2007 tavaszán jött létre (lásd az 1. mellékletet). Mivel a Földközi-tengerrel foglalkozó regionális tanácsadó testület még nem alakult meg, az értékelő jelentés – ha 2007 júniusában került volna közzétételre – csupán négy testület munkájára terjedt volna ki. Ezért a Bizottság e felülvizsgálat közzétételének egy évvel való elhalasztása mellett döntött.

Azt követően, hogy lezajlott a regionális tanácsadó testületek KHP-fejlesztéssel kapcsolatos hozzájárulási potenciáljának első értékelése, a Bizottság – felismerve, hogy a regionális tanácsadó testületeknek pénzügyi stabilitásra van szükségük tanácsadói szerepük KHP-n belüli hatékony betöltéséhez – a testületek finanszírozási rendszerének módosítását javasolta. A javaslat megkapta a Tanács és a Parlament támogatását, és 2007. június 15-én hatályba lépett.[3]

Ez a jelentés a regionális tanácsadó testületek jelenlegi működési kereteinek bizottsági elemzését és értékelését tartalmazza.[4] Megvizsgálja továbbá, mivel járulnak hozzá a regionális tanácsadó testületek a KHP-hez, felhívja a figyelmet a tendenciákra, és javaslatot tesz az egyeztetési folyamat gördülékenyebbé tételére. Összhangban a határozat 11. cikkével, a bizottsági értékelés nem tér ki a regionális tanácsadó testületek szerepének lehetséges kimunkálására a KHP – 2371/2002/EK tanácsi rendelet által meghatározott – irányítási rendszerén belül. Ezt a KHP legközelebbi reformjával összefüggésben kell elvégezni.

2. A 2007/409/EK tanácsi határozattal módosított 2004/585/EK tanácsi határozatban meghatározott általános működési keret fontosabb elemeinek értékelése

2.1. Földrajzi lefedettség

A Bizottság véleménye szerint a jelenlegi földrajzi lefedettség általában véve kielégítő, ezért nincs szükség további regionális tanácsadó testületek felállítására. A regionális tanácsadó testületeknek élniük kellene a speciális témákkal foglalkozó alegységek létrehozásának lehetőségével, különösen igaz ez a nagyon nagy területeket lefedő testületek esetében.

A Bizottság figyelmének előterébe számos speciális, a regionális tanácsadó testületek földrajzi hatókörével kapcsolatos kérdés került, amelyekről érdemes lenne tovább egyeztetni a többi intézmény és az érdekelt felek bevonásával.

1. Felvetődött, hogy az ICES IV körzet (Skóciától nyugatra) és az Északi-tenger több hasonló vonással is rendelkezik mind biológiai, mind társadalmi-gazdasági szempontból.

2. A nyílt tengeri állományokkal foglalkozó regionális tanácsadó testület hatáskörét a tanácsi határozat a Balti-tenger és a Földközi-tenger kivételével minden körzetben négy speciális állományra korlátozza. Felmerült a kérdés, hogy ne ez a regionális tanácsadó testület foglalkozzon-e a többi nyílt tengeri állománnyal és a kapcsolódó halászati tevékenységekkel is, például az északi-tengeri norvégtőkehal- és a homokiangolna-állományok halászatával. A Bizottság úgy látja, hogy egy adott regionális tanácsadó testület földrajzi hatókörének, amennyire csak lehet, egybe kell esnie a természetes ökoszisztéma határaival, ezért nem tartja kívánatosnak a határozat e tekintetben való módosítását.

3. A mélytengeri állományokkal való gazdálkodás az európai halászat égető politikai kérdésévé vált, amelyről jelenleg több regionális tanácsadó testület munkacsoportja is egyeztet földrajzi kritériumok alapján. A Bizottság nézete szerint, ha nem is szükséges egy speciálisan a mélytengeri állományokkal foglalkozó regionális tanácsadó testület felállítása, közös munkacsoportokat kellene szervezni a testületek témát érintő javaslatainak koordinálására, elkerülve így a feladat többszöri párhuzamos elvégzését.

4. A határozat nem említi kifejezetten a Fekete-tengert. Ugyanakkor a Földközi-tengerrel foglalkozó regionális tanácsadó testület speciális munkacsoport keretében foglalkozhatna a Fekete-tengerrel, ahogy hasonló megoldásra már láttunk példát a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság esetében (ezt a modellt követte a 2004-es határozat I. melléklete). További opciót jelentenének a romániai, bulgáriai, a releváns nem uniós országokból való érdekeltek és a Közösség részvételével tartott eseti egyeztetőfórumok. A Bizottság véleménye szerint pillanatnyilag nem szükséges egy Fekete-tengerrel foglalkozó speciális regionális tanácsadó testület felállítása, ugyanakkor sürgető szükség volna regionális szintű együttes fellépésre a fekete-tengeri halászati gazdálkodás, kutatás, adatgyűjtés és állományfelmérés terén.

Egyazon ügy gyakran tartozik két vagy több regionális tanácsadó testület érdekeltségébe. A határozat 8. cikkének előírása szerint ilyen esetekben a regionális tanácsadó testületeknek össze kell hangolniuk álláspontjukat az ügyre vonatkozó közös ajánlás elfogadása érdekében. A testületek közös ülései alkalmat biztosítanak a testületek titkárságainak és elnökeinek a közös érdekeltségbe tartozó ügyekkel kapcsolatos egyeztetések előkészítésére. A jövőben folytatni kell ezt a gyakorlatot.

2.2. Szervezeti felépítés, tagság, működési szabályok

2.2.1. Szervezeti felépítés

Valamennyi regionális tanácsadó testület a közgyűlésből és a végrehajtó bizottságból áll, melyek munkáját a titkárság és a munkacsoportok segítik. Ezen kívül egyes regionális tanácsadó testületek fókuszcsoportokat állítottak fel, melyek speciális technikai kérdéseket oldanak meg a munkacsoportokban és/vagy a végrehajtó bizottságban való egyeztetést megelőzően. Noha ez a gyakorlat megkönnyíti az utána következő egyeztetést, figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy valamennyi érdekelt fél, beleértve az aktív megfigyelőket is (Bizottság, nemzeti/regionális igazgatás), ha kíván, részt vehessen az egyeztetésen, mindenféle közvetlen vagy közvetett korlátozás (pl. tolmácshiány) nélkül. Ugyanakkor a munkacsoportok száma nem lehet indokolatlanul nagy; e téren a jövőben szükség lehet bizonyos racionalizálásra.

2.2.2. Tagság

- Halászati ágazat

A halászati ágazaton belül a fogási alágazat volt a legaktívabb, ami megfelel a várakozásnak, tekintettel arra, hogy – a határozatban előírtak szerint – minden érintett tagállamból a fogási alágazat legalább egy képviselője helyet foglal a végrehajtó bizottságban. A „halászati ágazat” fogalmába a határozat szerint beletartoznak a feldolgozók, a kereskedők és egyéb piaci szervezetek, például a kiskereskedők. Ezek a szereplők a fogyasztói szervezetekkel együtt kulcsszerepet játszanak a halászati piac fejlődési irányának meghatározásában. A Bizottság véleménye szerint ezeknek az érdekelteknek aktívabb szerepet kell vállalniuk annak érdekében, hogy a közös halászati politika az ágazat minden részletére kiterjedjen („a hálótól az asztalig”).

A bázisszinten elhelyezkedő érdekeltek részvétele a vártnál kevésbé volt számottevő. Ez vélhetően elkerülhetetlen olyan nagy szervezeteknél, mint a regionális tanácsadó testületek. Számos halászati kikötő továbbá nem rendelkezik megfelelő létesítményekkel ahhoz, hogy helyet adjon a regionális tanácsadó testületek üléseinek. Ennek ellenére bátorítani kell a bázisszinten elhelyezkedő érdekeltek részvételét.

- Más érdekcsoportok

Egyes regionális tanácsadó testületekben – bizonyos kapacitásgondok és a munkacsoportülések finanszírozása terén adódó nehézségek ellenére is – aktív szerepet vállaltak környezetvédelemmel és fejlesztéssel foglalkozó nem kormányzati szervezetek. A Bizottság kívánatosnak tartaná, ha az akvakultúra-ágazat termelői, a fogyasztók és a hobbi-, illetve sporthalászok tevékenyebbek lennének, tekintettel arra, hogy ezek az érdekeltek milyen fontos szerepet töltenek be a KHP-t befolyásoló jelenlegi politikai és piaci trendek vonatkozásában.

A női hálózatok halászati ágazathoz tartozásának indokoltságát felül lehetne vizsgálni. Csaknem az összes regionális tanácsadó testület női hálózatokat képviselő csoportja szeretne az „egyéb érdekcsoportok” körébe tartozni, mert meggyőződésük, hogy érdekeik túlmutatnak magán a halászaton, és kiterjednek a parti régiók társadalmi-gazdasági vonatkozásainak egészére.

Néhány csoport, melyek tagságában halászati ágazathoz tartozó érdekeltek is helyet foglalnak, kérte, hogy a regionális tanácsadó testületek munkájában „egyéb érdekcsoportok” minőségben vehessenek részt. A Bizottságot aggasztja az ily módon végrehajtó bizottsági helyekre pályázó csoportok nagy száma, mert az veszélyezteti a jelenlegi érdekegyensúlyt.

2.2.3. Az alapszabály szerinti szervezetek összetétele

- Közgyűlés

A közgyűlés jóváhagyja az éves jelentést és kijelöli a végrehajtó bizottság tagjait. A határozat kimondja, hogy az érintett tagállamok megállapodnak a közgyűlés tagjainak személyéről. Erre a regionális tanácsadó testület felállításának kezdeti időszakában kerül sor. A helyzet kevésbé egyértelmű olyan esetekben, amelyekben az új szervezetek azt követően folyamodnak tagságért, hogy a regionális tanácsadó testület megalakult és megkezdte munkáját.

A közgyűlési helyek két harmadát a halászati ágazat képviselőinek, egy harmadát az „egyéb érdekcsoportok” képviselőinek kell juttatni. A regionális tanácsadó testület felállását követően nehézségekbe ütközik az említett arány megtartása. Ha például egy nem kormányzati szervezet visszalép, az arány megtartásához elméletileg két halászati szervezetet ki kellene zárni. Ez a szabály tehát de facto korlátozza a felvehető tagok számát, s akadályt gördíthet a bázisszinten elhelyezkedő halászok vagy a piaci szervezetek részvétele elé. Ezért az összetételre vonatkozó jelenlegi szabályt módosítani kell oly módon, hogy biztosítva legyen valamennyi csoport jogának sértetlensége, különösen ami a végrehajtó bizottsági képviselők kinevezését jelenti.

- Végrehajtó bizottság

Ez a regionális tanácsadó testület legfontosabb szerve, mivel ez irányítja a munkát és fogadja el a javaslatokat. A tagok száma nem lehet több 24-nél. A közgyűléshez hasonlóan a helyek két harmadát a halászati ágazat képviselőinek, egy harmadát az „egyéb érdekcsoportok” képviselőinek kell juttatni.

A jelenlegi rendszer a regionális tanácsadó testületek többségében kielégítően működik. Két regionális tanácsadó testület (a távolsági flottával és a Földközi-tengerrel foglalkozó) esetében a jelek szerint mégis komoly problémát jelent az e szabálynak való megfelelés az érintett tagállamok és halászati ágazati szervezetek nagy száma miatt. E probléma kezelésére az alábbi megoldási lehetőségek vehetők számba:

- A helyek számát a közgyűlés konszenzus alapján elfogadott döntésével, a 2:1-es arány megtartása mellett 30-ra lehetne emelni. Ez határozatmódosítást igényelne, és azzal az előnnyel járna, hogy a különböző érdekeltek közötti jelenlegi egyensúly megtartása mellett több helyet lehetne biztosítani a fogási ágazat számára. Ugyanakkor magában foglalná annak kockázatát, hogy a fogási ágazat számára biztosított több hellyel de facto tovább csökkenne az egyéb érdekcsoportok befolyása, melyek a forráshiány miatt már most is csak nehezen tudják a számukra fenntartott helyeket betölteni.

- A helyek száma továbbra is 24 maradna, de a regionális tanácsadó testületek belső szabályzatukban előírnának egy rotációs rendszert az azonos érdekcsoportba tartozó szervezetek számára, ily módon idővel a szervezetek nagyobb száma képviseltethetné magát a végrehajtó bizottságban.

Egyelőre hiányzik az érdekeltek közötti konszenzus. A Bizottság a második opciót részesíti előnyben, de kész alternatív opciókról egyeztetni, feltéve hogy azok nem veszélyeztetik a jelenlegi érdekegyensúlyt.

A Bizottság elismeri, hogy a regionális tanácsadó testületeknek javarészt halászokból kell állnia, ugyanakkor meggyőződése, hogy e testületeknek – a közösségi jogalkotó szándékát tükröző – megfelelő működése szempontjából nélkülözhetetlen valamennyi érdekcsoport hatékony részvétele. Az érdekcsoportok nem megfelelő képviselete oda vezetne, hogy a regionális tanácsadó testületek csupán olyan technikai kérdésekre koncentrálnának, amelyeknek csak a fogási ágazat szempontjából van jelentősége. Ha szándékunk a többi érdekcsoport bevonása a regionális tanácsadó testületek munkájába, akkor az egyeztetéseket a témák szélesebb körére is ki kell terjesztenünk, például az ökocímkerendszerre és a piaci trendekre.

2.2.4. Működési szabályok

A regionális tanácsadó testületeken belüli döntéshozatali folyamatoknak átláthatóknak kell lenniük. A munkacsoportok és a végrehajtó bizottság szerepét egyértelműen meg kell határozni. A fókuszcsoportok számának növekedése nem mehet az átláthatóság rovására. Írásbeli egyeztetés esetén a regionális tanácsadó testületeknek biztosítaniuk kell, hogy valamennyi érintett tag kézhez kapja a megfelelő tájékoztatást. A döntéseket lehetőség szerint konszenzussal kell meghozni. Ellenkező esetben a Bizottságnak eljuttatandó állásfoglaláshoz csatolni kell az eltérő véleményeket. Az ülések jegyzőkönyve bárki számára hozzáférhető. A regionális tanácsadó testületek általában betartják ezeket a szabályokat, helyénvaló volna azonban a szisztematikusabb nyomon követés.

Fontos, hogy a tagság és a nyilvánosság megfelelő tájékoztatást kapjon a regionális tanácsadó testületek tevékenységéről. A megtárgyalt kérdések összetettsége és a növekvő munkamennyiség miatt fennáll annak a kockázata, hogy a regionális tanácsadó testületek elveszítik kapcsolatukat a bázisszinttel, önálló életet élnek, és az információkat csak egy szűk, főként a végrehajtó bizottság tagjaiból álló körön belül tartják. Utóbbiaknak ugyanis saját megbízóikat kell képviselniük, s nem független szakértőkként tevékenykedniük. E probléma megoldása érdekében a regionális tanácsadó testületek számos előremutató kezdeményezést tettek, például hasznos weboldalakat hoztak létre, amelyeken minden dokumentum elérhető, a tagoknak heti hírlevelet küldenek, illetve sajtóközleményeket adnak ki. Egyes regionális tanácsadó testületekben megkísérelték intenzívebbé tenni a közgyűléseken való részvételt azáltal, hogy az üléseket halászkikötőkben tartották, vagy ún. „speakers’ corner“-eket rendeztek be. Ezeket a pozitív kezdeményezéseket folytatni és bátorítani kell.

A regionális tanácsadó testületek nem tudnak minden szükséges nyelven fordítást és tolmácsolást biztosítani. A lehetőségekhez képest mégis egyenlő hozzáférést kell biztosítaniuk az információkhoz. A tagoknak saját szabályokat kell felállítaniuk a fordításra és a tolmácsolásra nézve, s biztosítaniuk az szükséges pénzeszközök megfelelő hányadát.

A regionális tanácsadó testületek az érdekelt felek által irányított szervezetek. Működési szabályaikról – az általános közösségi kereteken belül – maguknak kell megegyezniük. Belső eljárási szabályaik láthatóan nem minden esetben állnak megfelelő kidolgozottsági fokon, így előfordulhat, hogy azokat eltérően értelmezik, nem sikerül megegyezésre jutni vagy nincs biztosítva a különböző érdekcsoportok közötti egyensúly. Gondok merültek fel például a tagság iránti kérelmekkel, a tagsági díj befizetésével stb. kapcsolatban. A titkárság szerepe nagyon fontos a regionális tanácsadó testületek tényleges működésének biztosításában, s ennek tükröződnie kell a testületek alapszabályában is. A Bizottság a bevált gyakorlati megoldások alapján iránymutatásokat javasolhat a regionális tanácsadó testületeknek.

2.3. Nem tagok részvétele

A regionális tanácsadó testületek ülésein gyakran vesznek részt tudományos munkatársak, hogy a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) indítványait elmagyarázzák és segítsenek az adatok értelmezésében. A Bizottság és az ICES között létrejövő új egyetértési nyilatkozat hivatalossá tette azokat a korábbi eseti megállapodásokat, amelyek a tudományos munkatársak és az érdekcsoportok egymás ülésein való kölcsönös részvételével voltak kapcsolatosak. A „tudományos munkatárs” határozatban alkalmazott fogalmának jelentéskörét ki lehetne terjeszteni oly módon, hogy abba az egyéb szakértőket – például közgazdászokat – is bele lehessen vonni.

A tagállamok részvétele eltérő mértékű. Egyes tagállamok másoknál aktívabban veszik ki a részüket mind az egyeztetésekből, mind a pénzügyi vagy természetbeni támogatásból. A tagállamok aktív részvétele, amit a határozat is előír, kulcsfontosságú a regionális tanácsadó testületek sikeres működéséhez.

A Bizottság pénzügyi támogatást nyújt a regionális tanácsadó testületeknek, titkárságaikat pedig a közösségi társfinanszírozás lebonyolításában segíti a támogatási megállapodások és költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó útmutatásaival. A munkacsoportok ülésein a Bizottság szakértői is részt vesznek a rendelkezésre álló források mértékéig. Ugyanakkor a Bizottságnak az a véleménye, hogy nem volna célszerű, ha tisztviselői valamennyi testületi ülésen részt vennének, hiszen távollétükben adott esetben kötetlenebbé válik az egyeztetés. A regionális tanácsadó testületeknek időben el kellene juttatniuk a Bizottsághoz a rövid napirendet, amelyben jelzik várakozásaikat a bizottsági részvételre vonatkozóan.

Harmadik országok képviselőinek részvétele hasznos és bátorítandó, ugyanakkor lehetőleg korlátozni kell, ha az ülés témáját az EU harmadik országokkal folytatott tárgyalásokban képviselendő esetleges álláspontja képezi. A kölcsönös megállapodás hiánya aránytalanságokhoz vezet az információk cseréjében. Meg kellene fontolni az arról szóló tárgyalások lehetőségét, hogy a regionális tanácsadó testületek és a harmadik országok megfelelő érdekcsoportjai részt vehessenek egymás ülésein.

A határozat előírja, hogy a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottságnak (ACFA) joga van részt venni a regionális tanácsadó testületek ülésein. Az ACFA a KHP-irányítás második pillére. Szükség van az ACFA-val való megfelelő koordinációra a munkák feleslegesen ismételt elvégzésének elkerülésére. A regionális tanácsadó testületek és az ACFA közötti felelősségmegosztás egyelőre nem minden esetben egyértelmű. Talán túlságosan leegyszerűsített megoldás volna, ha a regionális tanácsadó testületek és az ACFA között akként oszlana meg a munka, hogy az előbbi a regionális, az utóbbi pedig a horizontális ügyekkel foglalkozna, hiszen lehetnek legitim „regionális” vonatkozásai olyan témáknak is, mint az egyszerűsítés, a teljes kifogható mennyiségek vagy kvóták, technikai jellegű intézkedések stb. Ugyanakkor a regionális tanácsadó testületek javaslatainak is lehet „horizontális” hatása. 2008 júniusáig a Bizottságnak értékelést kell készítenie az ACFA által végzett munka és a kapcsolódó pénzeszközök hatékonyságáról. Az értékelést követően egyeztetésre bocsátandó kérdések egyike az ACFA és a regionális tanácsadó testületek közötti együttműködés, illetve szerepmegosztás.

3. A regionális tanácsadó testületek részvétele a KHP döntéshozatali folyamatában

3.1. Általános tendenciák: javuló párbeszéd az érdekeltek között

A regionális tanácsadó testületek megkönnyítették az információkhoz való hozzáférést, és elősegítették az európai szinten hozott döntések jobb megértését. Új javaslatokat terjesztettek az érdekeltek elé, akik megismerkedhetnek a Bizottság munkaprogramjával, ahhoz igazíthatják saját munkarendjüket, és akiknek módjukban áll kiegészítő adatokat is kérni. A regionális tanácsadó testületek képviseltetik magukat a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal tanácsadó bizottságában és részt vesznek annak munkájában.[5] Az információáramlás iránya alulró felfelé haladó: a regionális tanácsadó testületek tagjai hasznos helyi szintű információkkal látják el a Bizottságot. A regionális tanácsadó testületek segítenek regionális hálózatok kiépítésében is, amelyek elősegítik a tapasztalatok és ötletek gyorsabb cseréjét.

A regionális tanácsadó testületek aktív tényezővé váltak a KHP-ben. A Bizottság elé terjesztett javaslatok száma folyamatosan nő, hasonlóan a megtartott üléseké/munkaértekezleteké is (2. melléklet). Sok javaslat a Bizottság kérésére került előterjesztésre, de a regionális tanácsadó testületek gyakran maguk is kezdeményeznek, értekezleteket és workshopokat szerveznek olyan témákban, mint a halászati jogokon alapuló irányítás, az ellenőrzés vagy az előírások végrehajtása.[6] Számos esetben a regionális tanácsadó testületek közös szemináriumokat rendeztek, illetve meghívtak más testületeket is az üléseiken való részvételre.[7] Egyes regionális tanácsadó testületek érdeklődést mutatnak a tengerpolitikai témákról való egyeztetés iránt.[8]

A regionális tanácsadó testületek javaslatainak nem a Bizottság az egyetlen végfelhasználója; e javaslatokat felhasználják a tagállamok (a Miniszterek Tanácsában folytatott egyeztetések során) és az Európai Parlament tagjai is. A regionális tanácsadó testületek számos, az Európai Parlament tagjai által szervezett ülésen vettek részt. Némelyik tagállam a regionális tanácsadó testületek üléseit felhasználva KHP-ügyekről (például védett tengeri területek kijelöléséről) egyeztetett az érdekeltekkel.

A regionális tanácsadó testületek általában is segítettek a KHP-vel szembeni ellenállás mérséklésében, megkönnyítve a további közvetlen kapcsolatok fenntartását az érdekeltek, az EU tisztviselői, a tagállamok és a tudományos munkatársak között. Ugyanakkor a regionális tanácsadó testületek tanulási folyamata még korántsem ért véget. Annak érdekében, hogy közös ajánlásokat dolgozhassanak ki, az érdekelteknek mindenekelőtt jobban meg kell ismerniük egymást és új munkamódszereket kell kidolgozniuk. Egyes regionális tanácsadó testületek profitáltak a meglévő regionális kezdeményezésekből, míg más területeken/ágazatokban ezekre a struktúrákra nem látunk példát, ezért itt komoly kapacitásépítési gondokkal küzdöttek. Ez megmagyarázza, miért nem egyszerre állt fel az összes regionális tanácsadó testület, s miért nem azonos ütemben fejlődött a tevékenységük.

3.2. A regionális tanácsadó testületek javaslatainak nyomon követése

Összhangban a határozat 7. cikkének (3) bekezdésével a Bizottság a regionális tanácsadó testületek ajánlására három hónapon belül teljes körű választ ad. A Bizottság válaszát a regionális tanácsadó testületek tagjai kézhez kapják, de gyakran felkerül a testületek internetes oldalaira is.

A regionális tanácsadó testületekkel folytatott konzultációk során a Bizottság elsősorban gyakorlati kommentárokat vár, amelyek segítségével hatékonyabban veheti figyelembe a regionális és helyi, vagy a halászat egyes sajátos formáival kapcsolatos viszonyokat. Az idők folyamán a regionális tanácsadó testületek javaslatai minőség és időszerűség tekintetében javultak. Néhány regionális tanácsadó testület különös alapossággal megindokolt javaslatot terjesztett elő a hosszú távú gazdálkodási terv vonatkozásában, és a Bizottság figyelembe vette ezeket az ajánlásokat.

Előfordult azonban, hogy a Bizottság nem fogadta meg a regionális tanácsadó testületek tanácsát. Néhány regionális tanácsadó testület kifogásolta, hogy harmadik országokkal történő tárgyalás esetén a Bizottság elmulasztja követni a konszenzussal elfogadott testületi ajánlásokat. A Bizottság azonban ezen tárgyalások során nem érvényesíthette akaratát egyoldalúan, hanem kompromisszumot kellett keresnie tárgyalópartnerével. Olykor pedig a regionális tanácsadó testületek javaslata olyan fellépésre vonatkozott, amely túlment a Bizottság kompetenciáján.

Ilyen bonyolult eset például a regionális tanácsadó testületek hozzászólása a TAC-okhoz és a kvótákhoz. Ez az évenként ismétlődő gyakorlat ahhoz vezethet, hogy a fogási ágazat a maga rövid távú érdekeire koncentrál, ami megnehezítheti a regionális tanácsadó testületek tagjai számára a konszenzusos megegyezést. Néhány környezetvédelmi szervezet csakugyan visszavonult az egyeztetéstől, és megtagadta támogatását a regionális tanácsadó testületek által az adott ügyben előterjesztett javaslattól. Volt rá példa, hogy a Bizottság figyelembe vette a regionális tanácsadó testületek ajánlását a tagállamokkal való végső tárgyalás során, noha az csak nagyon későn került előterjesztésre.

Az, hogy a Bizottság mennyiben tesz eleget a regionális tanácsadó testületek javaslatának, attól függ, hogy az adott javaslat összhangban van-e a KHP és a fenntartható halászat célkitűzéseivel. A javaslat elbírálása során ez a Bizottság fő szempontja, és nem az, hogy a javaslat hátterében milyen szintű konszenzus áll. A Bizottság ismételten kijelentette, hogy nem tehet eleget az ajánlásoknak, ha azok jelentősen eltérnek a tudományos szakvéleményektől vagy ellentétesek a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal, továbbá ha nem illeszkednek a Közösség hosszú távú gazdálkodási terveibe.

A Bizottság elismeri, hogy szükséges olyan egyértelmű útmutatások megalkotása, amelyek feltüntetik a regionális tanácsadó testületek javaslataival kapcsolatos minőségi értékeléshez használt teljesítménymérő referenciaértékeket. A Bizottságnak szándékában áll ezeknek a referenciaértékeknek a kidolgozása, amelyekkel irányt szabna a regionális tanácsadó testületek munkájának. Továbbá évente megbeszéléseket kíván tartani az egyes regionális tanácsadó testületekkel javaslataik nyomon követésének megvitatására.

3.3. Miként javulhatnak a regionális tanácsadó testületek javaslatai minőségük és időszerűségük tekintetében?

A regionális tanácsadó testületeknek időre van szükségük ahhoz, hogy tagjaikkal megfelelően egyeztessenek, javaslataikat szélesebb körben ismertessék és javaslatot alátámasztó bizonyítékaikat összegyűjtsék. A döntések minőségének javítására irányuló folyamat több időt biztosít a tudományos munkatársakkal való egyeztetésre és vitára, mivel a tudományos ajánlások többsége júliusban lesz hozzáférhető. A hatásvizsgálat folyamata lehetőséget biztosít az érdekeltek intenzívebb bevonására az ügyek bizottsági mérlegelésének korai fázisban. A Bizottság javítani kívánja a tervezést annak érdekében, hogy a regionális tanácsadó testületeknek pontosabb és korábbi jelzéseket adhasson, ami számukra is lehetővé tenné a munka megtervezését és a prioritások kijelölését.

Azok a dokumentumok, amelyeket a Bizottság a regionális tanácsadó testületeknek megküld, túlságosan bonyolultaknak és technikai jellegűeknek tűnnek, különösen, ha azok csak egyetlen nyelven hozzáférhetőek. Ez akadályozza a bázisszinten elhelyezkedő halászokkal folytatott konzultációt, és az erőegyensúlyt még inkább azon képviselők javára tolja el, akik rendelkeznek a szükséges szaktudással. A regionális tanácsadó testületek tagjai olykor úgy érzik, túl sok információt kell befogadniuk, így képtelenek elvégezni azt, amit várnak tőlük. A Bizottság felül kívánja vizsgálni ezeket az egyeztetési módokat: a dokumentumok nyelvezetének közérthetőbbnek kell lennie, és tartalmazniuk kell azon ügyek/kérdések listáját, amelyekhez a Bizottság a regionális tanácsadó testületektől javaslatot vár.

A regionális tanácsadó testületek egyeztetéseinek nem célszerű olyan rövid távú ügyekre összpontosítaniuk, amelyeknek közvetlen gazdasági kihatása van. Ez csak megosztja a regionális tanácsadó testületek tagjait, és gyöngíti legitimitásukat. Az egyes állományokra vonatkozó TAC-számokról való vita helyett a Bizottság előnyben részesítené például a halászati lehetőségekről szóló éves politikai nyilatkozat alapelveiről folytatott szisztematikus egyeztetést. A regionális tanácsadó testületek fontos szerepet játszanak az olyan hosszú távú stratégiai ügyek megvitatásában, mint a hosszú távú gazdálkodási tervek, a visszadobás gyakorlata vagy az ökoszisztéma-alapú szemlélet. A Bizottság által 2007-ben szervezett norvégiai tanulmányút érdekes lehetőséget kínált e témáknak a regionális tanácsadó testületek tagjaival való megvitatására.[9]

A regionális tanácsadó testületeket azért állították fel, hogy az érdekeltek kinyilváníthassák véleményüket a tudományos állásfoglalásokról és politikai lehetőségekről, nem pedig azért, hogy a tudósok helyett adjanak szakvéleményt. A regionális tanácsadó testületek javaslatainak ugyanakkor a hozzáférhető legpontosabb ismereteken kell alapulniuk. Az ICES és az Európai Közösség közötti új egyetértési nyilatkozat új lehetőségeket kínál a regionális tanácsadó testületek és az ICES közötti fokozottabb együttműködésre az ICES javaslatainak előterjesztése, a hosszú távú gazdálkodási tervekkel foglalkozó fókuszcsoportok létrehozása, az adatfelhasználással kapcsolatos workshopok stb. révén. A regionális tanácsadó testületek javaslatai alapján a Bizottság felkérheti továbbá az ICES-t speciális témájú tanulmányok elkészítésére. Hasznos lenne, ha ebbe az együttműködésbe bevonásra kerülnének a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) gazdasági szakemberei és társadalomtudósai is. Szükséges továbbá, hogy a regionális tanácsadó testületek az új adatgyűjtési előírások[10] értelmében könnyebben hozzáférjenek az adatokhoz.

E fórumok létrehozása egyértelműen kedvezően befolyásolná a regionális tanácsadó testületek javaslatainak minőségét és súlyát. Annak biztosítéka, hogy ezek a javaslatok nemcsak hasznosak és kiegyensúlyozottak, de a KHP célkitűzéseivel is összhangban vannak, a több ágazatra is kiterjedő, széleskörű egyeztetés.

4. Következtetés

A jelenlegi szabályozási keret általánosságban véve kielégítő, amennyiben lehetővé tette a regionális tanácsadó testületek létrehozását, működésük szabályozását. Ideje azonban az eddig szerzett tapasztalatok alapján bizonyos mértékig javítani és egyértelműbbé tenni a határozat egyes előírásait. A Bizottság rámutatott arra, hol érdemes megfontolni ilyen változtatásokat, s ezekről szívesen egyeztetne valamennyi érdekelttel, mielőtt adott esetben javasolja a módosításokat.

Rövid távon azonban számos intézkedést lehetne hozni a regionális tanácsadó testületek működésének javítására anélkül, hogy új jogszabályt kellene alkotni. A Bizottság ezért:

- szorgalmazza az érdekeltek szélesebb körének bevonását a szervezetről kialakult kép javításával és szerepének erősítésével;

- meg kívánja könnyíteni a regionális tanácsadó testületek hozzáférését a tudományos tényekhez és adatokhoz annak érdekében, hogy teljes körűen élvezhessék az ICES és a Közösség közötti egyetértési nyilatkozatból és az adatgyűjtésről szóló új rendeletből származó előnyöket;

- be kívánja vonni a regionális tanácsadó testületeket a KHP hosszú távú fejlesztésébe, többek között célzott tanulmányutak szervezésével;

- hatékonyabbá kívánja tenni az egyeztetési folyamatot a regionális tanácsadó testületek korai fázisban történő bevonása révén, elegendő válaszadási időt és közérthetőbb dokumentumokhoz való könnyebb hozzáférést biztosítva számukra;

- teljesítménymérő referenciaértékeket kíván javasolni a regionális tanácsadó testületek véleményei és a KHP célkitűzések közötti koherencia fokozása érdekében; évente megbeszéléseket kíván tartani az egyes regionális tanácsadó testületekkel javaslataik nyomon követésének megvitatására;

- növelni kívánja a regionális tanácsadó testületek jelenlétét a Bizottság weboldalain; továbbá

- iránymutatásokat javasol az eljárási szabályok tekintetében és a közösségi társfinanszírozás pénzügyi irányítására vonatkozóan.

Korai lenne még végleges értékelést adni a regionális tanácsadó testületek munkájáról, hiszen az egyes testületek különböző fejlődési szakaszban vannak és igen eltérő körülmények között működnek. Ezzel együtt a regionális tanácsadó testületek felállításának a kezdeti nehézségek ellenére már eddig is pozitív hozadékai voltak a KHP kidolgozása szempontjából.

Mielőtt a jelenlegi szabályozási keretre vonatkozóan további módosításokat javasolna, a Bizottság meg kíván ismerkedni az Európai Parlament, a Tanács és az érdekeltek véleményével.

1. MELLÉKLET – Működő regionális tanácsadó testületek (2008. 01. 01.)

Északi-tengerrel foglalkozó testület (NSRAC) | Nyílt tengeri állományokkal foglalkozó testület (PELRAC) | Északnyugati vizekkel foglalkozó testület (NWWRAC) | Balti-tengerrel foglalkozó testület (BSRAC) | Távolsági flottával foglalkozó testület (LDRAC) | Délnyugati vizekkel foglalkozó testület (SWWRAC) |

Létrehozás: | 2004. november 1. | 2005. augusztus 16. | 2005. szeptember 26. | 2006. március 13. | 2007. március 30. | 2007. április 9. |

Székhely: | Aberdeen, Egyesült Királyság | Rijswijk, Hollandia | Dublin, Írország | Koppenhága, Dánia | Madrid, Spanyolország | Lorient, Franciaország |

Érintett tagállamok: | 9 – Belgium, Dánia, Németország, Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Svédország, Egyesült Királyság | 10 – Dánia, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Svédország, Egyesült Királyság | 6 - Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia, Egyesült Királyság | 8 – Dánia, Németország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Finnország, Svédország | 12 – Dánia, Németország, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Egyesült Királyság. | 5 – Belgium, Spanyolország, Franciaország, Portugália, Hollandia |

Elnök: | Hugo Andersson | Iain MacSween | Sam Lambourn | Reine Johansson | Antonio Cabral | Victor Badiola |

Tagok száma: | 32 | 60 | 55 | 42 | 72 | 115 |

Internetcím: | http://www.nsrac.org | http://www.pelagic-rac.org | http://nwwrac.org/ | http://www.bsrac.org | http://www.ccr-s.eu |

2. MELLÉKLET – Statisztikák a regionális tanácsadó testületek tevékenységéről

A Bizottságnak küldött ajánlások

[pic]

Ülések

[pic]

[1] A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 358, 2002.12.31., 59. o.) 31. és 32. cikke.

[2] HL L 256., 2004.8.3., 17. o.

[3] A Tanács 2007/409/EK határozata, 2007. 11 június 11. (HL L 155., 2006.2.25., 68. o.)

[4] A bizottsági értékelés alapját a Bizottság a regionális tanácsadó testületek működéséről szerzett saját tapasztalatai, valamint a tagállamoknak és a regionális tanácsadó testületeknek 2006. decemberében megküldött kérdőív kérdéseire adott válaszok képezik.

[5] A Tanács 2005. április 26-i 768/2005/EK rendelete (HL L 128., 2005.5.21., 1. o.).

[6] Például a Balti-tengerrel foglalkozó regionális tanácsadó testület 2007. márciusi konferenciája az ellenőrzésről és az előírásoknak való megfelelésről.

[7] Például a regionális tanácsadó testületek 2008. márciusi közös ülése a védett tengeri területekről vagy az Északi-tengerért és az északnyugati vizekért felelős testület 2007. márciusi szimpóziuma a tőkehalállományok helyreállításáról.

[8] Egyeztetések a balti-tengeri Északi Áramlat projektről.

[9] 2006 június elején a Bizottság tanulmányutat szervezett EU-érdekcsoportok számára Kanadába és az Egyesült Államokba. Az út célja az EU-n kívüli gazdálkodási rendszerek gyakorlati működésének tanulmányozása volt. Meghívást kaptak a regionális tanácsadó testületek elnökei, valamint egy, a testületi munkában aktív részt vállaló nem kormányzati szervezet. 2007-ben a Bizottság hasonló utat szervezett Izlandra és Norvégiába azzal a céllal, hogy lehetővé tegye e két ország tapasztalataival való megismerkedést a visszadobás gyakorlatával kapcsolatos politika terén.

[10] A Tanács 199/2008/EK rendelete (2008. február 25.) a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról (HL L 60, 2008.3.5., 1. o.).