19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/28

—

aggályainak ad hangot a pénzügyi eszközök hiányával kapcsolatban a vidékfejlesztés vonatkozásában. Az „új kihívásokba” való további beruházáshoz a közeljövőben nem csak az 1. pillér forrásaiból kell meríteni, ezért sürgeti, hogy ezt a problémás kérdést más uniós politikákkal – különösen a kohéziós politikával – kapcsolják össze;

—

határozottan javasolja, hogy alakítsanak ki szinergiákat a vidékfejlesztési politika és egyéb uniós politikák, mindenekelőtt a kohéziós politika között;

—

támogatja a mezőgazdasági kutatásokba történő befektetésekre, valamint a kutatási eredmények alkalmazására irányuló növekvő igényt, és üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, amely a hetedik kutatási keretprogrammal kialakítandó szinergiára irányul;

—

úgy véli, hogy Európa akkor lesz képes eleget tenni az új kihívásoknak, ha zárt ciklusú gazdaságra törekszik, és ezért ösztönzi és támogatja a mezőgazdasági innovációt a maga egészében;

—

úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez integrált élelmiszer-stratégiák kidolgozását kellene ösztönözni;

—

úgy véli, hogy a régiókat – ahol ez a szén-dioxid-kibocsátásukat csökkenti – arra kellene ösztönözni, hogy alakítsanak ki és népszerűsítsenek helyben előállított élelmiszereket és élelmiszerekhez kapcsolódó termékeket;

—

azt ajánlja, hogy a tejkvóták javasolt növelését már most évi 2 %-ra emeljék, kéri ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg a mezőgazdasági termelők helyzetét a veszélyeztetett területeken, amennyiben azt a megnövelt tejkvóták rontanák;

—

úgy véli, hogy társadalmi felelőssége alapján Európának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az „emberek, bolygó és nyereség” elv megjelenjen a jelenlegi és jövőbeli WTO-tárgyalások eredményében;

—

le kívánja szögezni, hogy a helyi és regionális szervek az EU legtöbb tagállamában számottevő tapasztalatra és szakismeretre tettek szert a vidékfejlesztés területén, és üdvözölne egy arra irányuló felhívást, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikájának kialakításában és végrehajtásában.

Előadó

:

Lenie DWARSHUIS-VAN DE BEEK (NL/ALDE), Zuid-Holland tartomány tanácsának tagja

1.

tisztában van azzal, hogy a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó élelmiszeripar stratégiai jelentőségű Európa számára, figyelembe veszi, hogy a vállalatok tevékenységi köre számos országra kiterjed, a minőségi mezőgazdasági termelést támogatja valamennyi területen, és egyetért az Európai Bizottsággal a közös agrárpolitika fontosságát illetően;

2.

egyetért azzal, hogy egy az európai népesség számára bizonyos fokú élelmiszer-önellátást garantáló rendszer kialakítása érdekében adott esetben válságkezelésre van szükség, továbbá elismeri, hogy az élelmiszeripar területén a piac nem képes minden esetben megteremteni a termelők jövedelme és az általános igények közötti egyensúlyt, és ez indokolttá teszi a közös agrárpolitikát;

3.

a jogalkotási javaslatokba már belefoglalt ajánlásokkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy A közös agrárpolitika állapotfelmérése (CdR 197/2007) című előretekintő véleményében megfogalmazott ajánlások közül sok továbbra is érvényes; az előterjesztett jogalkotási javaslatokon túl azonban további egyszerűsítésekre van szükség, hogy a KAP végrehajtásáért felelős regionális hatóságok és a mezőgazdasági termelők valóban mentesüljenek a bürokratikus terhek alól. Különösen a feltételesség terén van szükség nagyobb fokú egyszerűsítésekre. Ebben az összefüggésben nem szabad, hogy a III. mellékletben foglalt feltételek bővítése a terhek növekedéséhez vezessen. Továbbá a III. mellékletben felsorolt egyes normákhoz hozott intézkedések végrehajtásakor a részben igen különböző regionális és természeti adottságokat is tekintetbe kellene venni. Ezenkívül figyelembe kell venni a már létező szabályozásokat is;

4.

a feltáró véleményében foglaltakkal ellentétben amellett száll síkra, hogy a kötelező területpihentetés eltörlését bizonyos területeken – a 2. pillér keretében – fakultatív környezetvédelmi intézkedések kísérjék;

5.

azt ajánlja, hogy a tejpiac jelenlegi helyzetére való tekintettel újra fontolják meg a kvótarendszer megszüntetésének előkészítésére szánt, kvótaemelésre irányuló javaslatot. Megfelelő eszközöket kell választani, és azok számára – amennyiben szükséges – pénzügyi forrásokat is rendelkezésre kell bocsátani annak megakadályozására, hogy a verseny- és természeti hátránnyal küzdő régiók a kvótaeltörlés miatt – akár óriási – károkat szenvedjenek;

6.

Úgy véli, hogy a KAP állapotfelmérése nem korlátozódhat a 2003-as reform folytatására, célja inkább az kell, hogy legyen, hogy reagáljon az új nemzetközi élelmezési helyzetre. Óvatosságra int a tekintetben, hogy az állapotfelmérés során ne töröljék el visszavonhatatlanul a meglévő piaci eszközöket (kivéve a kötelező területpihentetés eszközét). A globális élelmiszerpiacok jelenlegi bizonytalanságára tekintettel úgy kell eljárni, hogy még ha jelenleg nem is használjuk ezeket az eszközöket, a későbbiekben szükség esetén újra bevethetők legyenek;

7.

egyetért az „új kihívások” fontosságával, és egyetért azzal, hogy valamennyi tagállamban erőteljes ösztönzőre van szükség ahhoz, hogy az „új kihívások” műveletei sikeresen elinduljanak;

8.

azonban attól tart, hogy a moduláció Európai Bizottság által javasolt formája azt jelenti, hogy a gazdálkodók jövedelme általában véve – a régiótól függően – jelentősen csökkenhet;

9.

úgy érzi, hogy az Európai Bizottságnak nem volna szabad alábecsülnie a KAP 2013-ig szóló megállapodás szerinti pénzügyi kerete megbízhatóságának fontosságát;

10.

felhívja a figyelmet, hogy a felszabadított erőforrások egy részét az „új kihívásokhoz” kialakítandó intézkedések mellett más intézkedésekre is be lehetne fektetni, így például az 1. pillér alá tartozó, a nagy társadalmi, gazdasági és környezeti jelentőséggel bíró, jelenleg Európa-szerte az állomány erőteljes csökkenésének veszélyével szembenéző közösségi juh- és kecskeágazatot támogató új megoldásokba, vagy a 2. pillér meglévő, gazdaságokhoz kapcsolódó intézkedéseibe, a 2. pillér különféle új intézkedéseibe, amelyek a gazdálkodóknak az 1. pillérbeli új helyzethez való alkalmazkodását kívánják segíteni, vagy pedig a 2. pillérhez tartozó olyan egyéb, új intézkedésekbe, amelyek célja, hogy a többfunkciós mezőgazdaság nagyközönséget szolgáló különféle lépéseinek költségeit fedezze;

11.

úgy érzi, hogy a célkitűzések és az intézkedések mérlege eltérő lehet az olyan régiók esetében, amelyek már számos intézkedést bevezettek az „új kihívásokhoz” való alkalmazkodásra, vagy amelyek már jelentős forrásokat használtak fel az „új kihívásokkal” összhangban;

12.

úgy véli, hogy amennyiben az európai agrárpolitikának figyelembe kell vennie az európai politika alapelemeit, a moduláció alkalmazásának elsősorban a termelési feltételeken kell alapulnia, és csak ezután kell kiemelten vizsgálni az általános versenyfeltételeket;

13.

úgy véli, hogy az eltérő helyi és regionális igényeknek való hatékonyabb megfelelés érdekében a modulációról szóló döntéseket a megfelelő fejlettségű szinteken lehet a legeredményesebben meghozni. A tagállamoknak és a régióknak rendelkezniük kellene azzal a lehetőséggel, hogy tényleges igényeiknek megfelelően a 2. pillérhez tartozó intézkedések köré csoportosítsanak finanszírozási alapokat;

14.

ebben a jogalkotási javaslatokról szóló véleményében aggályainak ad hangot a pénzügyi eszközök hiányával kapcsolatban általában a vidékfejlesztés, konkrétan pedig az „új kihívások” vonatkozásában, így egyértelműen kijelenti, hogy az „új kihívásokba” való további beruházáshoz a közeljövőben nem csak az 1. pillér forrásaiból kell meríteni, ezért sürgeti, hogy ezt a problémás kérdést más uniós politikákkal – különösen a kohéziós politikával – kapcsolják össze;

15.

ebben a véleményben a vidékfejlesztésről szóló 1698/2005/EK rendeletre irányuló javaslatok hatókörére helyezi a hangsúlyt, amelyek maximális eredményekre törekednek az „új kihívásokkal” kapcsolatban;

16.

ebben a véleményben – globális perspektívában – kifejti álláspontját a jövőbeli KAP-ról, a WTO-val kapcsolatos kérdésekre – például a szellemi tulajdonra, valamint a minőségre és az energiafelhasználásra vonatkozó uniós címkézésre – is kitérve;

17.

ebben a véleményben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kérje fel az RB-t a további vitákhoz és politikák kidolgozásához történő hozzájárulásra, és új RB-s kezdeményezéseket jelent be, például egy konzultatív konferencia megszervezését, továbbá egy, az európai mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre vonatkozó elképzeléseket összegző, a regionális döntéshozatal hatására, valamint a környezetbarátabb mezőgazdaság létrehozását célzó további munkára összpontosító dokumentum kidolgozását.

18.

utal a nagy hagyományokkal rendelkező európai agrárium és élelmiszeripar jelentőségére, illetve az élelmiszer-biztonság döntő fontosságára, különös tekintettel arra, hogy mára az EU számít a világ legnagyobb mezőgazdasági importőrének;

19.

mivel a tejkvótarendszer 2015-ös lejártával kapcsolatos zökkenőmentes átmenet érdekében fokozatos megszüntetésre van szükség, az RB az éves tejkvóták legalább 2 %-os emelését támogatná, legalább a nagyobb termelési potenciállal rendelkező régiók és országok esetében. Tekintettel a jelenleg tapasztalható igen jelentős mennyiségi és áringadozásra, a kvótarendszer megszűnéséig meg kellene őrizni a piacszabályozó mechanizmusokat;

20.

úgy véli, hogy a jelenleg is nagy jelentőségű közös agrárpolitika várhatóan a közeljövőben is fontos marad, mivel a KAP teljesítménye az élelmiszerek, a takarmányok, az üzemanyagok és a rostnövények iránti globális kereslet fokozódása kapcsán továbbra is vita tárgya lesz;

21.

annak a véleményének ad hangot, hogy az európai mezőgazdaság számára az egyre globalizáltabb világban nélkülözhetetlen egy hathatós, piaci szabályozási mechanizmusokat is tartalmazó közös európai politika, amely, miközben tekintetbe veszi az európai régiók földrajzi, társadalmi és gazdasági sokrétűségét és a fogyasztói elvárásokat, stratégiai célkitűzések felé tör, továbbá esélyeket és részvételi lehetőségeket kínál a régiók számára, különösen az új kihívásokkal kapcsolatban, miközben gazdasági, szociális és ökológiai szempontból fenntartható és hozzájárul a vidéki területek dinamizmusához;

22.

osztja az Európai Bizottság nézetét, hogy az éghajlatváltozás, a bioenergiák, a vízgazdálkodás és a biológiai sokféleség – a mezőgazdaság terén is – komoly kihívást jelentenek a jövőre nézve. Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni, hogy a KAP hogyan járulhat hozzá pozitívan a szükséges alkalmazkodáshoz. Kéri továbbá, hogy a tagállamok és a régiók idevonatkozó előzetes teljesítéseit is méltányosan vegyék figyelembe;

23.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság a jelenlegi bizonytalan piaci körülmények között a közösségi intervenciós intézkedések leépítésének folytatását javasolja, és úgy véli, hogy a közösségi alapokból finanszírozott, meglévő piaci intervenciós eszközöket fenn kell tartani;

24.

tovább munkálkodik annak érdekében, hogy a KAP szükséges felülvizsgálata ne vezessen e politika nemzeti szintre történő visszahelyezéséhez – azt értve ezen, hogy bár a politika végrehajtása és társfinanszírozása a régiókra és a tagállamokra bízható, magát a KAP-ot, ideértve a stratégiát és a költségvetést, közösségi szinten kell biztosítani. Amellett foglal állást, hogy a 2007-től 2013-ig tartó uniós pénzügyi keretben a KAP-eszközök számára meghatározott felső határértékek a pénzügyi időszak végéig változatlanok maradjanak;

25.

a jelenlegi gazdasági helyzetre és az európai országokat sújtó, a vidéki társadalmat különösen károsan érintő súlyos válságra tekintettel javasolja, hogy az Európai Bizottság tartózkodjon az olyan lépésektől, amelyek hozzájárulhatnak a munkanélküliség növekedéséhez és a gazdasági tevékenység széles körű megszűnéséhez;

26.

úgy véli, hogy az összes közvetlen támogatást a mezőgazdasági tevékenység fenntartásához kellene kötni, bár konkrét termelési formáktól függetleníteni lehetne őket. Ebben az összefüggésben az „állapotfelmérés” nem jelenthet a közvetlen támogatások függetlenítésének irányába tett további elmozdulást;

27.

kéri, hogy mind a történeti alapú, mind a regionális modell fokozatosan egy munkaegységen alapuló, egységes közösségi támogatási rendszerré váljon, amelyet a többfunkciós mezőgazdaság keretében a társadalom számára nyújtott javak és szolgáltatások függvényében modulálnának;

28.

rámutat arra, hogy az Európai Bizottság arra irányuló javaslata, hogy egy bizonyos küszöbérték alatt ne lehessen támogatást kapni, szociális szempontból visszalépést jelenthet, és figyelembe véve a régiók közti különbségeket, erőteljes hatást gyakorolhat számos régió szociális helyzetére, ezért úgy véli, hogy a konkrét egyszerűsítési intézkedéseket minden tagállamnak magának kellene meghatároznia;

29.

tekintettel az Európai Bizottság azon javaslatára, hogy legkésőbb 2011. június 30-ig jelentést kell benyújtani a tejkvótarendszer fokozatos megszüntetésének feltételeiről, az RB úgy véli, hogy a kvótarendszer jövőjéről csak ekkor lehet bármiféle döntést hozni;

30.

megjegyzi, hogy maga az Európai Bizottság is elismeri, hogy a kvótarendszer megszüntetése, illetve egyszerűen a kvóták fokozatos növelése esetleg árcsökkenést eredményezhet;

31.

javasolja, hogy a túlzott mennyiségi és áringadozások biztonsági háló segítségével való kezelése érdekében a megfelelő piacszabályozó mechanizmusok az állapotfelmérés keretében és a kvótarendszer lejárta után is maradjanak meg;

32.

azt ajánlja, hogy a tejre és tejipari termékekre vonatkozó piaci eszközöket addig tartsák bevethető állapotban, amíg azt hasznosnak vélik, azaz akár 2015 után is;

33.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy közösségi, de szükség esetén állami forrásokból kiegészített rendkívüli költségvetési alapot, amely arra szolgálna, hogy javítsa azon gazdaságok életképességét, amelyek kevésbé versenyképes és/vagy természeti hátrányokkal küzdő régióban vagy körülmények között működnek;

34.

javasolja, hogy a tagállamoknak tegyék lehetővé az ilyen farmok különböző módon – például hátrányos helyzetű területek újbóli kijelölésével, a 2. pillérhez tartozó intézkedések felkínálásával és/vagy a 68. cikk alkalmazásával, ezáltal biztonsági háló kialakításával – történő támogatását;

35.

kéri, hogy ügyeljenek arra, hogy az állapotfelmérés során ne szüntessék meg a tejre és a tejtermékre vonatkozó piaci eszközöket, mert úgy véli, hogy a meglévőket fenn kell tartani;

36.

véleménye szerint a mezőgazdaságnak a környezetre gyakorolt hatásai nagy kihívást jelentenek, és az EU-nak elsőrendű célkitűzésként kellene kezelnie a mezőgazdaság környezetkímélőbbé tételét. Ezért fontos, hogy folytatódjon a vita a mezőgazdaságban megvalósuló környezetvédelemről;

37.

problematikusnak tartja, hogy a „vidékfejlesztés” gyűjtőfogalmát egyre több területre próbálják alkalmazni. Az is kérdéses számára, hogy a fenti kihívások jelentős része valóban a vidékfejlesztési programok révén kezelhető-e a leghatékonyabban;

38.

növekvő eltérést észlel a második pillér keretében rendelkezésre álló eszközök mennyisége és a szükségesnek tartott célkitűzések hatása között, ez egyaránt vonatkozik a vidéki területek gazdasági, szociális és környezetvédelmi minőségével összefüggő „új kihívásokra” és „jelenlegi kihívásokra”;

39.

úgy véli, hogy a KAP elsősorban a mezőgazdaságra kell, hogy irányuljon, és nem csupán a területi kohéziós politika egyik fejezete kell, hogy legyen. Ha a KAP kellően figyelembe veszi a regionális sajátosságokat és a különböző termelési rendszereket, akkor a területi kohéziót is elősegíti. Az állapotfelmérés nyomán születő bármilyen módosítási javaslatnak megfelelően figyelembe kell vennie az Európai Unió különböző regionális sajátosságait és termelési rendszereit;

40.

kedvezően fogadja az 1782/2003/EK rendelet 69. cikkének rugalmasabbá tételét, ugyanakkor úgy véli, hogy ez nem elegendő a piaci eszközök Európai Bizottság által javasolt leépítésének ellensúlyozásához, különös tekintettel a tejkvóták megszüntetésének következményeire;

41.

annak a véleményének ad hangot, hogy azzal, ha a vidéki területek fejlesztése során fokozzák az innovációt, a fenntarthatóságot, és javítják a szolgáltatások minőségét valamennyi lakos és gazdasági szereplő számára, az jóval túllép az egyszerű mezőgazdasági fejlesztés keretein;

42.

támogatja a mezőgazdasági kutatásokba történő befektetésekre, valamint a kutatási eredmények alkalmazására irányuló növekvő igényt, és üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, amely a hetedik kutatási keretprogrammal kialakítandó szinergiára irányul;

43.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a gazdaságok és az élelmiszer-ipari vállalkozások korszerűsítését és az e területen végbemenő innovációt – amelyek az új versenyképesség kialakításával kapcsolatos új kihívások kezelésének szükségességéből fakadnak – ne gátolják állami támogatási politikák;

44.

határozottan javasolja, hogy alakítsanak ki szinergiákat a vidékfejlesztési politika és egyéb uniós politikák, mindenekelőtt a kohéziós politika között, és bármilyen alkalmat örömmel fogadna a vitákkal kapcsolatos küszöbönálló konzultációkhoz történő hozzájárulásra e szinergiák feltárása érdekében;

45.

hangsúlyozva, hogy valamennyi KAP-intézkedés végrehajtása helyi hatással is jár, kiemeli, hogy egy közös politika végrehajtása során a regionális szint a legalkalmasabb a maximális eredmények elérésére; mindazonáltal nem szabad, hogy a tagállamok, illetve a régiók között versenytorzulások jöjjenek létre;

46.

le kívánja szögezni, hogy a helyi és regionális szervek az EU legtöbb tagállamában számottevő tapasztalatra és szakismeretre tettek szert a vidékfejlesztés területén, ahogy ezt például a PRODER és a LEADER programnak az elmúlt tíz évben történő végrehajtása is mutatta, és üdvözölne egy arra irányuló felhívást, hogy vállaljanak nagyobb szerepet az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikájának kialakításában és végrehajtásában;

47.

rámutat arra, hogy a KAP adminisztratív költségeinek csökkentését célzó intézkedések meghozatalára a regionális szint a legalkalmasabb; úgy véli, hogy ha egy bizonyos szint alatti támogatásban részesülő mezőgazdasági termelők mentességet kaphatnának a kötelező moduláció alól, az néhány terület számára az említett költségek jelentős csökkenését jelentené;

48.

rámutat, hogy a történeti alapúról a regionális kifizetési modellre való áttéréshez – amelyet az Európai Bizottság ösztönöz –, sokkal inkább földrajzilag meghatározott kritériumokat kell alkalmazni, és ki kell használni a helyi és regionális hatásköröket például a vízgazdálkodás, az energiaellátás és a területrendezés területén;

49.

szükségesnek tartja, hogy a vidékfejlesztési politika végrehajtását nagyobb mértékű technikai és oktatási támogatással mozdítsák elő;

50.

hangsúlyozza, hogy a termelőket és a fogyasztókat az eddigieknél hathatósabban, átfogóan tájékoztatni kell a mezőgazdaságot érintő kérdésekről a helyi és regionális önkormányzatok szintjén, annak érdekében, hogy felnyissuk a különböző társadalmi csoportok szemét a mezőgazdaságnak a mindennapi életünkben betöltött szerepére, növeljük ezzel kapcsolatos felelősségérzetüket, valamint felhívjuk a figyelmet a mezőgazdaság múltbeli, jelenlegi és jövőbeli jelentőségére a gazdasági, szociális és környezeti kérdések terén;

51.

javasolja egy további elem meghatározását és bevezetését a modulációs küszöb alatti vállalkozások osztályozásához, melynek révén különbséget lehet tenni a központilag irányított nagyvállalatok és a helyileg, de szövetkezeti struktúrában irányított vállalkozások között, és a tagállamok számára lehetővé válik a támogató intézkedések alkalmazása, hogy ezáltal megkönnyítsék az átmenetet ezen szövetkezetek számára;

52.

megjegyzi, hogy a közeljövőben – a világ népességének robbanásszerű növekedése, valamint a jólét és a vásárlóerő növekedése miatt – nagymértékben emelkedni fog a mezőgazdasági cikkek és az élelmiszerek iránti mennyiségi kereslet, és az előttünk álló években meg is marad ez a tendencia;

53.

megjegyzi, hogy a népesség és a vásárlóerő növekedése nyomán a kiváló minőségű élelmiszerek, a feldolgozott élelmiszerek, a hús és a tejtermékek iránti kereslet is erősen növekedni fog, ami az élelmiszercélú növények – szemes termények, rostnövények és egyéb mezőgazdasági alapanyagok és nyersanyagok – fokozódó hiányához vezet;

54.

aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a tejkvóták évi 1 %-kal javasolt növelése a 2009–2013-as időszakban talán nem lesz elegendő, és azt ajánlja, hogy a javasolt növelést már most évi 2 %-ra emeljék, kéri ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg a mezőgazdasági termelők helyzetét a veszélyeztetett területeken, amennyiben azt a megnövelt tejkvóták rontanák;

55.

úgy véli, hogy a közösségi jogszabályoknak lehetővé kellene tenniük a szakmaközi kapcsolatok ambiciózusabb átalakítását; lehetővé téve többek között, hogy regionális vagy tagállami szinten szabályozhassák az élelmiszerlánc egyes láncszemeinek a haszonkulcsát, anélkül hogy ezáltal módosulnának a versenyszabályok;

56.

úgy véli, hogy a közös agrárpolitikának (KAP) továbbra is törekednie kell céljai elérésére, azaz az uniós polgárok jó minőségű élelmiszerekkel – elfogadható áron, megfelelő mennyiségben, egészségügyi garanciát nyújtva – történő ellátására, életképes gazdaságok létrehozására, vidéki örökségünk megőrzésére és a vidéki területek védelmére. Véleménye szerint a KAP olyan fejlődésen ment keresztül, hogy képes megfelelni a kihívásoknak és a változó igényeknek; ugyanakkor meg kell teremtenie a tisztességes verseny feltételeit, ami lehetővé teszi, hogy az európai mezőgazdaság megőrizze erőteljes világpiaci jelenlétét;

57.

szorgalmazza, hogy a megfelelő, világszinten egyenlő feltételek kialakítása érdekében az EU-ban történő fogyasztásra szánt élelmiszerek esetében egységes növény- és állategészségügyi, illetve környezetvédelmi szabványokat alkalmazzanak, akár uniós, akár harmadik országból származó termékről van szó. Kéri, hogy lássák el megfelelő erőforrásokkal a határfelügyeleti hatóságokat, az Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatalt (ÉÁH) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA);

58.

megállapítja, hogy az élelmiszer-előállítás továbbra is a mezőgazdaság központi eleme és fő feladata; megjegyzi, hogy az energianövények termesztése, ezt kiegészítve, hozzájárul a Közösség energia- és éghajlat-politikai céljainak eléréséhez, valamint értékteremtési lehetőséget jelent a mezőgazdaság és a vidéki területek számára, és javasolja, hogy a témával az új kihívások keretében ismét foglalkozzanak;

59.

úgy véli, hogy társadalmi felelőssége alapján Európának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az „emberek, bolygó és nyereség” elv megjelenjen a jelenlegi és jövőbeli WTO-tárgyalások eredményében;

60.

azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy kössön a földrajzi jelzésekre is kiterjedő megállapodást a szellemi tulajdonról (elismert regionális termékek), mielőtt WTO-megállapodást ír alá a mezőgazdaságról;

61.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság – a jelenleg előírt kritériumok alapján – határozzon meg egy európai élelmiszervédjegyet.

62.

hangsúlyozza, hogy a KAP előtt álló új kihívásokkal nem lehet kizárólag a KAP révén szembenézni, ez a feladat az összes közösségi politika felhasználását igényli;

63.

úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez integrált élelmiszer-stratégiák kidolgozását kellene ösztönözni. Ezek a stratégiák a következőkre terjednének ki: az élelmiszerek szállítási útjának rövidebbé tétele, hulladék- és energiagazdálkodás, valamint egy olyan címkézési rendszer kidolgozása, amely az eredettel, a minőséggel és a fenntarthatósággal kapcsolatos kritériumokon alapul, és jelzi, hogy mire a termék a fogyasztóhoz ér, összesen mennyi energia került felhasználásra;

64.

úgy véli, hogy a régiókat – ahol ez ökológiai egyensúlyukat erősíti – arra kellene ösztönözni, hogy alakítsanak ki és népszerűsítsenek helyben előállított élelmiszereket és élelmiszerekhez kapcsolódó termékeket;

65.

tudatában van annak, hogy az EK-Szerződés 28. és 29. cikke tiltja a tagállamok között a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó minden mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatályú intézkedést, azonban úgy véli, hogy a vélemény 60. és 61. pontjában felsorolt cselekvések engedélyezhetőek lehetnének, mivel az Európai Bíróság jóvá szokott hagyni olyan közérdekű cselekvéseket, mint például az éghajlatváltozás elleni küzdelem; ezért a különböző lehetőségek további tanulmányozását sürgeti;

66.

hozzáteszi, hogy – bizonyos termékek esetében – egy bizonyos szintű regionális önellátásra való törekvés nem zárja ki az importot;

67.

ebben az összefüggésben arra szólít fel, hogy az exporttámogatásokat csak olyan mértékben engedélyezzék, ameddig az a hazai piacok tehermentesítése szempontjából szükséges, és nem károsítja a piacok kialakulását a fejlődő országokban;

68.

utal az európai agrárium és élelmiszeripar jelentőségére, valamint az élelmiszer-biztonság, az élelmezés-biztonság, valamint a fenntarthatóságra irányuló technológiák területén létező K+F-kapacitás döntő fontosságára, tekintettel arra, hogy ma az EU a világ legnagyobb mezőgazdasági importőre;

69.

úgy véli, hogy az európai mezőgazdaság kiválóan összeegyeztethető mind a lisszaboni (tudás, kutatás, innováció), mind a göteborgi (fenntarthatóság) célokkal, és világszerte jó példát mutathat;

70.

úgy véli, hogy a KAP-nak – egy megfelelő második pillérrel kiegészülve – a vidéki területeken folyó valamennyi gazdasági tevékenységhez és a gazdálkodási tevékenység új feltételeihez igazított vidékfejlesztéshez kell vezetnie, illetve ezenkívül egy átfogóbb, az Unió teljes vidéki területét, valamint a legérzékenyebb térségeket, például a természeti hátrányokkal küzdő területeket (ritkán lakott területek, amelyek fejlődését megnehezíti földrajzi helyzetük, hegyvidékek, a szigetek és a legkülső régiók) továbbá a legdinamikusabb területeket (például az uniós polgárok többségének élelmiszer-ellátását biztosító városkörnyéki területek) lefedő vidékfejlesztés felé is; vállalni kell a tudásfejlesztés kihívását, és ezeket a területeket be kell vonni az Unió nagy földrajzi egységeibe;

71.

megjegyzi, hogy a legújabb kutatások szerint a világ népességének többsége városhatárokon belül, urbanizált területeken él, és e népesség élelmiszer- és édesvíz-ellátása a vidéki területgazdálkodás hatékonyságától függ. Megjegyzi továbbá, hogy az urbanizált területeknek természetvédelmi területekre, valamint vonzó és könnyen megközelíthető tájakra is nagy szükségük van. Amennyiben ezeket fenntartható módon kívánjuk megőrizni, akkor az e területeket kezelő gazdálkodók jövedelmének kellő támogatása biztosítandó, annak érdekében, hogy gazdaságuk versenyképes és életképes maradhasson a közösségi előírásokból számukra eredő szigorúbb kötelezettségek betartása mellett;

72.

hangsúlyozza, hogy a többfunkciós uniós mezőgazdaságnak hozzá kell járulnia az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, tartalmaznia kell a fenntarthatóság, a versenyképesség, a sokszínűség, az élelmiszer-önellátás és a társadalommal, illetve a fogyasztókkal szembeni felelősségvállalás szempontjait, valamint a helyes gazdálkodási gyakorlatokat, a környezetvédelmet és az állatok jólétét is magában foglaló közhasznúság gondolatát; a mezőgazdaság ezen hozzájárulásai a társadalom egészének az érdekében állnak, és olyan pénzügyi értéket képviselnek, amelyet érdemes támogatni, amennyiben a többletkiadásokat nem egyenlítik ki méltányos árak a szabadpiacon; ennek kapcsán kiemelt figyelmet érdemel az agrárnépességnek a gazdasági és szociális fejlődésben betöltött szerepe is;

73.

kéri az agrártermelők a mezőgazdasági tanácsadó rendszerbe való bekapcsolódásának feltételeiről szóló 13. cikk (2) bekezdésének elhagyását, amely előírja, hogy „a tagállamok előnyben részesítik azokat a mezőgazdasági termelőket, akik évente több mint 15 000 EUR közvetlen kifizetésben részesülnek”;

74.

megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás miatt további vízgazdálkodási intézkedésekre – például a víztározást, a vízszintek szabályozását, az árvizek és a vízhiány megelőzését, valamint az édesvízkészletek kezelését célzó lépésekre – van szükség;

75.

úgy véli, hogy Európának ösztönöznie és támogatnia kell a valóban megújuló energiaforrások mezőgazdasági felhasználását és termelését, nemcsak a (második generációs) energianövényekre és bioüzemanyagokra, hanem a napenergiára, szélenergiára, a vízenergiára, a geotermikus hőre és a kapcsolt energiatermelésre összpontosítva;

76.

úgy véli, hogy Európa akkor lesz képes eleget tenni az új kihívásoknak, ha zárt ciklusú gazdaságra törekszik, és ezért ösztönzi és támogatja a mezőgazdasági innovációt a maga egészében, nemcsak a tudást képviselő intézményekkel foglalkozik, hanem a rendszer-, hálózat- és láncolati innovációt is ösztönzi, és így valamennyi olyan vállalat korszerűsítését ösztönzi, amely része az élelmiszer-termelési, -feldolgozási, hulladékgazdálkodási, szállítási és forgalmazási láncnak;

77.

úgy véli, hogy szakszerű talajgazdálkodást kell végezni annak biztosítására, hogy a termékeny mezőgazdasági föld jó állapotban maradjon, és így biztosítani lehessen ennek az élelmiszertermelésre irányuló fenntartható felhasználását a belső és a külső piac részére;

78.

úgy véli, hogy egyes mezőgazdasági területek rendkívül fontosak a biológiai sokszínűség és a természeti értékek megőrzéséhez, és hogy ezeknek a közérdekeknek pénzügyi értékük is van, és támogatást érdemelnek;

79.

úgy véli, hogy egyes mezőgazdasági területek rendkívül fontosak a szabadidős lehetőségek szempontjából, és hogy ezeknek a közérdekeknek pénzügyi értékük is van, és támogatást érdemelnek;

80.

úgy véli, hogy egyes mezőgazdasági területek rendkívül fontosak a vízgazdálkodás szempontjából, és hogy ennek a közérdeknek pénzügyi értéke is van, és támogatást érdemel;

81.

úgy véli, hogy míg a KAP bevezetése óta sikeresen alkalmazkodott a különböző kihívásokhoz, az Európai Bizottságnak és ügynökségeinek többet kell tenniük annak érdekében, hogy hatékonyabban tájékoztassák a polgárokat a KAP céljairól, eddig elért eredményeiről és prioritásairól, és ez kellene, hogy legyen az Európai Bizottság kiemelt jövőbeli kommunikációs feladata.