19.12.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 325/12

—

biztosítani kívánja, hogy a támogatási rendszerekhez mérettől függetlenül minden megújulóenergia-termelő hozzáférhessen, ideértve a kisméretű berendezéseket is, valamint úgy véli, hogy a következetesség kedvéért a megújuló energia támogatását a fosszilis üzemanyagok és az atomenergia termelésére és használatára adott támogatások fokozatos megszüntetésének kellene kísérnie (ami alól kivételt képezne a kapcsolt energiatermelő erőművek esetleges támogatása a közszolgáltatásként működő távfűtéssel összefüggésben). Azon eseteknek is kivételt kellene képezniük, amikor a szén-dioxid-megkötést és -tárolást a fosszilis üzemanyagok használata nyomán keletkezett szén-dioxid-mennyiség csökkentésére alkalmazzák;

—

az e területen hozott európai jogi aktusok – vagyis az épületek energetikai teljesítményéről szóló irányelv, az energiahatékonyságról és az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv, az energia liberalizációjáról szóló harmadik intézkedéscsomag, valamint az „energia-éghajlat” csomag különböző elemei, köztük a megújulóenergia-irányelv – maximális összehangolását ajánlja;

—

nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy módosítsa a 4. cikket, és ezúton követelje meg a helyi és regionális önkormányzatok bevonását a nemzeti cselekvési tervek megfogalmazásába, továbbá vegye kellőképpen figyelembe ezt a tényezőt a nemzeti cselekvési tervek értékelésekor;

—

megállapítja, hogy a bioüzemanyagok közlekedésben való fokozott használata csak akkor hozza meg a kívánt pozitív hatást, ha a bioüzemanyagokat olyan nyersanyagokból állítják elő, amelyek kinyerése sem a természet ökológiai egyensúlyát, sem az élelmiszer-ellátást, sem a piac gazdasági egyensúlyát, sem pedig a társadalom szociális egyensúlyát nem befolyásolja hátrányosan.

Előadó

:

Paula BAKER (UK/ALDE), Basingstoke and Deane önkormányzati képviselője

1.

üdvözli a megújulóenergia-irányelvet, mivel úgy ítéli meg, hogy a megújulóenergia-termelés csökkentheti az üvegházhatású gázok kibocsátását, növelheti az energiaellátás biztonságát, előmozdíthatja a technológiafejlesztést, növelheti a foglalkoztatási lehetőségeket és hozzájárulhat a regionális fejlődéshez;

2.

az irányelv céljainak elérése tekintetében hangsúlyozza a regionális és helyi önkormányzatok stratégiai szövetsége létrehozásának alapvető szerepét a megújuló energiaforrások használatának alulról felfelé történő ösztönzése érdekében;

3.

olyan jogszabályi keret létrehozását sürgeti, amely a beruházási döntésekhez szükséges hosszú távú stabilitást biztosítja annak érdekében, hogy a jelenleg rendelkezésre álló sokféle technológiát felhasználva az innovatív megújulóenergia-projektek versenyképessé válhassanak a hagyományos technológiákkal szemben;

4.

üdvözli a kötelező érvényű célkitűzések elfogadását a megújuló energiák területén. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a végső célok gyors megvalósításához és eléréséhez az irányelvjavaslat I. melléklete B részében megfogalmazott köztes célkitűzéseket is kötelezővé kell tenni. Kéri, hogy a köztes célkitűzések megfelelő felügyeletének biztosítása érdekében a nemzeti cselekvési tervek előkészítése során a helyi és regionális önkormányzatokat is vonják be a tagállamokkal folytatott tárgyalásokba, és határozzák meg a helyi szinten elfogadandó operatív eszközöket;

5.

határozottan támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a tagállamok építsenek ki olyan villamos áram-hálózati infrastruktúrát, amely alkalmas a megújuló forrásokból előállított energia fogadására, és biztosítsák, hogy az ilyen energia a hálózathoz való hozzáférésben elsőbbséget élvezzen; kiemeli ugyanakkor, hogy a hozzáférést méltányos és versenyképes áron kell biztosítani, betáplálási tarifa vagy egyéb módszer alkalmazásával;

6.

ugyancsak hangsúlyozza azon hálózati infrastruktúra jelentőségét, amely alkalmas a megújuló forrásokból (köztük a hulladékhőből) előállított gáz és hő fogadására, valamint azt is, hogy biztosítsák az ilyen jellegű energia megfelelő feltételek melletti hozzáférését az érintett hálózatukhoz;

7.

úgy véli, hogy a hálózatüzemeltetőknek saját költségükön kellene elvégezniük a megfelelő változtatásokat annak érdekében, hogy a hálózatokhoz kapcsolódhassanak a megújuló energiaforrások is. A költségeket nem szabadna az összes energiafogyasztókra hárítani;

8.

támogatja az Európai Bizottságnak a passzív vagy alacsony energiafelhasználású épületek támogatására irányuló politika érdekében a nemzeti, regionális és helyi hatóságokhoz intézett felhívását. Bár ezeket a politikákat külön kell kezelni, kiemelkedően fontosak és relevánsak a megújulóenergia-irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében. Javasolja, hogy az épületek energetikai teljesítményéről szóló irányelv közeljövőben történő átdolgozásakor komolyan vegyék figyelembe a megújulóenergia-irányelvjavaslatban e tárgyban megfogalmazott rendelkezéseket; Általánosságban az e területen hozott európai jogi aktusok – vagyis az épületek energetikai teljesítményéről szóló irányelv, az energiahatékonyságról és az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv, az energia liberalizációjáról szóló harmadik intézkedéscsomag, valamint az „energia-éghajlat” csomag különböző elemei, köztük a megújulóenergia-irányelv – maximális összehangolását ajánlja; éppen az egyes országok kötelező érvényű célkitűzéseinek elérése érdekében kell kiemelt figyelmet fordítani a megújulóenergia-irányelv nemzeti szintű megvalósítására;

9.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok tapasztalattal és megfelelő szaktudással rendelkeznek ahhoz, hogy saját területükön befolyásolják az energia-infrastruktúra és az energiapolitikák alakítását. Számos európai régió saját területén politikailag elkötelezte már magát a megújuló energia támogatása mellett, és konkrét célokat tűzött ki ezzel kapcsolatban, melyeket aktívan követ. A területi önkormányzatok területrendezési, regionális fejlesztési fellépéseik révén – az egyes polgárok magatartását befolyásolva – már hatással vannak az infrastruktúrára és az energiapolitikákra. Az épületek és a közlekedés terén, valamint egyéb területeken számos esetben támogatták a megújuló energiával (napenergia, talajból származó hőenergia, biomassza, víz- és szélenergia) működő innovatív alkalmazásokat;

10.

megállapítja, hogy a nem megújuló energiaforrások használatáról a megújulókra való áttéréshez hozzátartozik az aránylag kis léptékű helyi energiatermelés bővülése, mely a nagy távolságokat átszelő átvitel során keletkező veszteségeket is csökkenteni fogja. Ez megkívánja a helyi és regionális önkormányzatok részvételét, és kihat tevékenységeikre;

11.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok azon tevékenységei, amelyek révén hozzá tudnak járulni az irányelv célkitűzéseihez, a következők:

12.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a nyomás ellenére se kötelezze a tagállamokat az új, megújuló energiával kapcsolatos berendezésekre vonatkozó pályázatokkal és támogatással foglalkozó központosított, önálló adminisztratív szervek felállítására;

13.

óva int attól, hogy az energiatöbbletre vonatkozó előírásokat a középületekben visszamenőlegesen alkalmazzák;

14.

továbbra is az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tapasztalataira emlékeztetve felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges eszközöket (ideértve az emberi erőforrásokat is), és a hozza meg a kívánt intézkedéseket (ideértve a jogi eljárást és a pénzbírságot) annak biztosítására, hogy a tagállamok a megszabott határidőn belül benyújtsák színvonalas és az irányelv céljainak elérését lehetővé tevő cselekvési terveiket;

15.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok emellett jelentős, energiafogyasztó termékekre és szolgáltatásokra fordítható közbeszerzési pénzösszegek felett rendelkeznek; támogatja, hogy a sokkal nagyobb megújulóenergia-arányra való európai áttérés bevezető szakaszaiban nem szabad figyelmen kívül hagyni a helyi és regionális önkormányzatoknak a megújulóenergia-ágazatok meghatározásában, fejlesztésében és a velük való tárgyalásokban játszott jelentős szerepét;

16.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak a teljes energiaszükséglet csökkentésére irányuló tevékenysége az energiahatékonyság javítását célzó intézkedéseken keresztül jelentős közreműködést jelent a megújulóenergia-irányelv célkitűzései teljesítésének területén;

17.

úgy véli, hogy a nemzeti cselekvési tervekben szereplő fellépések (lásd pl. a 12. cikket) többségét a helyi és regionális önkormányzatoknak kell végrehajtaniuk. A helyi és regionális önkormányzatok már eddig is jelentős munkát végeztek, és az ebből származó tapasztalataikat teljes körűen fel kellene használni a nemzeti cselekvési tervek kidolgozásában, végrehajtásában és nyomon követésében;

18.

ezért nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy módosítsa a 4. cikket, és ezúton követelje meg a helyi és regionális önkormányzatok bevonását a nemzeti cselekvési tervek megfogalmazásába, továbbá vegye kellőképpen figyelembe ezt a tényezőt a nemzeti cselekvési tervek értékelésekor;

19.

az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tapasztalataira emlékeztetve felkéri az Európai Bizottságot, hogy kellő időben tegye közzé a cselekvési tervek elkészítéséhez szükséges irányelveket és egy mintatervet. A helyi és regionális önkormányzatok bevonása a nemzeti cselekvési tervek előkészítésébe e folyamat egyik fő részeként fog megjelenni az Európai Bizottság által e tárgyban kiadott bármely minta, főterv és egyéb ajánlás esetében;

20.

nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy különféle intézkedéseken keresztül ösztönözze a megújuló energia támogatására már létező különféle rendszerek, pl. a strukturális alapok, az EBB-kölcsönökhöz való hozzáférés, a versenyképességi és innovációs keretprogramon (CIP) belül az „Intelligens energia – Európa” program, a 7. kutatási keretprogramhoz tartozó különböző programok és kezdeményezések, valamint az Európai Bizottság Európai stratégiai energiatechnológiai terv c. közleményében (COM(2007) 723 végleges) is felsorolt néhány terv igénybe vételét;

21.

biztosítani kívánja, hogy a támogatási rendszerekhez mérettől függetlenül minden megújulóenergia-termelő hozzáférhessen, ideértve a kisméretű berendezéseket is, valamint úgy véli, hogy a következetesség kedvéért a megújuló energia támogatását a fosszilis üzemanyagok és az atomenergia termelésére és használatára adott támogatások fokozatos megszüntetésének kellene kísérnie (ami alól kivételt képezne a kapcsolt energiatermelő erőművek esetleges támogatása a közszolgáltatásként működő távfűtéssel összefüggésben). Azon eseteknek is kivételt kellene képezniük, amikor a szén-dioxid-megkötést és -tárolást a fosszilis üzemanyagok használata nyomán keletkezett szén-dioxid-mennyiség csökkentésére alkalmazzák;

22.

szeretné, ha az Európai Bizottság elismerné a szél, a hullámok, az árapály és a tengeráramlatok nyújtotta tiszta, megújuló tengeri erőforrások hozzájárulását, valamint biztosítaná, hogy az ennek kiaknázására irányuló kutatás és fejlesztés ösztönzésére elegendő támogatás álljon rendelkezésre; emlékeztet arra, hogy a nemzeti és regionális támogatási programok, amelyek megfelelő megoldásokat kínálnak a nemzeti, regionális és helyi körülményekre bebizonyították, hogy sikerrel képesek előmozdítani a megújuló energia használatát. Következésképp, ugyanakkor fenntartva, hogy az európai szintű kiegészítő támogatás továbbra is kívánatos, a nemzeti és regionális támogatási programok maradnak e terület előmozdításának legfontosabb eszközei. A támogatási programok kitételeinek és feltételeinek európai szintű szabványosítását mindenképpen el kell kerülni;

23.

megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásból előállított villamos, fűtő- vagy hűtőenergia eredetének igazolására szolgáló, az egész Unióban érvényes származási garanciákra vonatkozó európai bizottsági javaslat megfelel a Régiók Bizottsága A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése  (1) c. véleményének, amely zöldenergia-tanúsítvány bevezetését szorgalmazta;

24.

úgy véli, hogy a származási garanciáknak a kereskedelem és a számvitel céljaira is történő használata túl bonyolult, és azt javasolja, hogy az Európai Bizottság gondolja ezt át, és tegye egyértelművé, hogy jobban tudja biztosítani a rendszer átláthatóságát és jogi biztonságát. Javasolja továbbá, hogy ezzel egy időben az Európai Bizottság ügyeljen annak biztosítására, hogy a származási garanciák kereskedelmi és marketing rendszere ne jelentsen kockázatot a nemzeti és regionális támogatási programok hatékonyságára, és fontolja meg egy különálló bizonyítvány használatát az önkéntes kereskedelemben;

25.

álláspontja szerint figyelembe kell venni a mikroegységek hozzájárulását, annak érdekében, hogy az egyes tagállamok teljes energiacsomagjának ezen elemét megfelelő módon elismerjék és támogassák;

26.

megállapítja, hogy az energiatermelés, -elosztás és -felhasználás gyors ütemben változik, és úgy gondolja, hogy az átalakulás az elkövetkezendő évek során tovább gyorsul. Széles körű tájékoztatásra és képzésre van szükség, hogy az energiatermelők, a rendszer-üzembehelyezők és a fogyasztók megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek az új technológiákról, annak érdekében, hogy a változások hatékonysága és méltányossága biztosítva legyen;

27.

támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a tagállamok biztosítsák megfelelő tájékoztatási, iránymutatási és akkreditációs rendszerek felállítását;

28.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak az oktatásban és a képzésben, és az állampolgárok egyre gyakrabban kérik számon tőlük az aktuálisan rendelkezésre álló információk színvonalának az emelését; emellett közvetlenül részt vesznek majd az új épületek tervezési ellenőrzésére és előírásaira vonatkozó iránymutatási feladatok elvégzésében, ezért nyomatékosan kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes körűen vonják be a tájékoztatási, tudatosítási, iránymutatási, oktatási és képzési rendszerek fejlesztésébe és megvalósításába;

29.

megállapítja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok egy ideje szorgalmazzák a bioüzemanyagok használatát. Javasolták például, hogy a városi tulajdonban lévő gépjárművek biodízel-meghajtásához össze lehetne gyűjteni a használt étolajat, vagy hogy ugyancsak a városi tulajdonban lévő gépjárművekben történő hasznosításra biogázt lehetne előállítani szennyvíziszapból és más bio-hulladékból, valamint hogy fapelletkészletet lehetne felhalmozni a helyi kezelésű erdőkből és hulladékfából, elsősorban hőenergia-termelésre, de kapcsolt energiatermelési rendszerekben történő felhasználásra is. Fokozni kell továbbá a különböző európai régiók „bioüzemanyag-hálózatok” létrehozására irányuló erőfeszítéseit. E hálózatok célja a bioüzemanyagok előállításának és felhasználásának regionális szintű koordinálása. Azzal a feltétellel, hogy a bioüzemanyagok termelése fenntartható, vagyis minden gazdasági, környezeti és társadalmi szempontot tiszteletben tart, lehetséges a regionális gazdaságok fejlődéséhez való hozzájárulás;

30.

úgy véli, hogy a megújuló energia közlekedésben való részesedésére vonatkozó 10 %-os célkitűzést legkönnyebben a megújuló forrásból előállított árammal működő elektromos meghajtású járművek használatával lehet elérni;

31.

úgy véli, hogy a hulladékból, melléktermékekből és maradványokból termelt bioüzemanyagok kétféle módon is kedvezőek az éghajlatváltozás szempontjából: csökkentik a közlekedésből származó kibocsátásokat és a hulladékáramban lévő anyag mennyiségét, ami a korlátozott biomasszaforrások takarékos felhasználását eredményezi. Fontos az is, hogy ezek a bioüzemanyagok nem jelentenek konkurenciát az élelmiszertermelés számára;

32.

megállapítja, hogy a bioüzemanyagok közlekedésben való fokozott használata csak akkor hozza meg a kívánt pozitív hatást, ha a bioüzemanyagokat olyan nyersanyagokból állítják elő, amelyek kinyerése sem a természet ökológiai egyensúlyát, sem az élelmiszer-ellátást, sem a piac gazdasági egyensúlyát, sem pedig a társadalom szociális egyensúlyát nem befolyásolja hátrányosan;

33.

megjegyzi, hogy a bioüzemanyag közlekedésben való használatából származó, az emberi egészségre káros levegőszennyező anyagok kibocsátása a forrás függvényében változó. A bioüzemanyagok tehát a levegőminőséget pozitív vagy negatív irányban is befolyásolhatják, ennek kezelésében pedig kulcsfontosságú szerepük van a helyi önkormányzatoknak;

34.

sürgeti ezért a különböző bioüzemanyagok kipufogógáz-kibocsátásával kapcsolatos átfogó kutatás indítását, valamint azt, hogy a fenntarthatósági vizsgálat mellett a levegőminőségre gyakorolt hatásokat is vegyék figyelembe, holisztikus megközelítést alkalmazva;

35.

azt javasolja, hogy a nemzeti cselekvési tervekben – amelyek kidolgozásában a helyi és regionális önkormányzatok is részt vesznek – szerepeljenek részletes szabályok a bioüzemanyagok előállítására használt nyersanyagokkal kapcsolatban. A cselekvési terveknek figyelembe kellene venniük az egyes tagállamok természeti erőforrásait és mezőgazdasági lehetőségeit;

36.

sürgeti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős és számszerűsített mértékű csökkentését kínáló bioüzemanyagokat támogassák;

37.

úgy értelmezi, hogy a cellulóztartalmú biomassza (2) és az algák gyűjtése – ha az az egyéb tengeri tevékenységekkel összeegyeztethető – kevésbé befolyásolja az élelmiszeripart és kisebb terhet jelent a megművelhető föld szempontjából; habár a termelési módszerek még fejlesztés alatt állnak, az üvegházhatású gázok kibocsátásának akár 90 %-os csökkenését is prognosztizálják (3), továbbá a hulladék rothadása révén biogáz alapú üzemanyag állítható elő, egyben csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátása;

38.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább az irányelvjavaslat 15. cikkében meghatározott, a bioüzemanyagok környezetvédelmi fenntarthatóságára vonatkozó kritériumokat. E kritériumoknak a következő, a bioüzemanyagok általános fenntarthatósága szempontjából alapvető fontosságú kérdésekre kell megoldást találniuk:

Ezenkívül a fent említett regionális hálózatok példái alapján felkéri az Európai Bizottságot, hogy vegye kellőképpen figyelembe a regionális termelési és fogyasztási láncok lehetőségeit;

39.

sürgeti a bioüzemanyagok fenntarthatóságának szigorú értékelését a technológiai fejlődés aktuális állásának figyelembevételével, a technológia fejlődésével párhuzamosan pedig az üvegházhatású gázok kibocsátása tekintetében elért megtakarítások minimumértékének módosítását;

40.

úgy véli, hogy mind az Unióban, mind pedig az azon kívül termelt bioüzemanyagok esetén alkalmazni kell a fenntarthatóság kritériumát, hogy a nagyközönség magabiztosan dönthessen vásárláskor, és megbízzon a helyi önkormányzat által üzemeltetett rendszerekben;

41.

utal rá, hogy a bioüzemanyagokat fenntartható és az éghajlatot minél kevésbé megterhelő módon kell előállítani. Semmiképpen sem szabad kiterjedt erdős területeket kiirtani csak azért, hogy legyen hely a de facto kevesebb szén-dioxidot megkötő energianövények termesztésére.