31.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 77/43

1.1

Az EGSZB üdvözölte az Európai Tanács 2007. évi éghajlatvédelmi terveit, amelyek végrehajtását többek között a szóban forgó irányelv szabályozza.

1.2

Az EGSZB kifejezetten támogatja az Európai Bizottság kijelentését, amely szerint a megújuló energia előirányzott fejlesztése nemcsak éghajlat-politikai szempontból ésszerű, hanem egyértelműen kedvező hatást gyakorol, illetve gyakorolhat az energiaellátás biztonságára, a regionális és helyi fejlesztésre, a vidékfejlesztésre, az exportlehetőségekre, a társadalmi kohézióra és a foglalkoztatási lehetőségekre, különösen a kis- és középvállalkozások, valamint a független energiatermelők tekintetében.

1.3

Ilyen értelemben az EGSZB üdvözli az irányelvjavaslatot és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos 20 %-os célkitűzést. Úgy látja, hogy a megújuló energiák nemcsak az éghajlatvédelemhez járulnak hozzá, hanem helyes stratégiai energiapolitikai célkitűzést is képviselnek, amely az energia szempontjából magasabb fokú önellátáshoz, és ennek révén az ellátás biztonságának növekedéséhez vezet.

1.4

A „2020-ra 20 %-os CO2-csökkentés” célkitűzése, amelyet egyéb irányelvekkel kell végrehajtani (1), és a „20 % megújuló energiaforrásból származó végső energia” célja, amellyel a szóban forgó javaslat foglalkozik, szoros kölcsönös összefüggésben van egymással, és kiegészítik egymást. Ennek ellenére egymástól függetlenül kell tekinteni őket. Annál is inkább, mivel a megújuló energiák némelyikének hatása éghajlat-politikai szempontból nem mindig feltétlenül és egyértelműen kedvező (lásd az agroüzemanyagokról szóló 5. pontot).

1.5

Mivel energiarendszerünk elismerten szükséges átalakítása magas beruházási költségekkel fog járni, a tagállamok számára nagyfokú rugalmasságot kell biztosítani, hogy azok mindig ott léphessenek, ahol – az éghajlatvédelem és a munkahelyteremtés tekintetében – a legalacsonyabb költségek mellett a legmagasabb haszon érhető el.

1.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egyértelműen támogatja a megújuló energiák fejlesztését, és tudatában van annak, hogy a Tanács ambiciózus céljainak (60–80 %-os csökkenés a CO2 esetében, valamint magasabb fokú önellátás) elérése érdekében közép- és hosszú távon jóval magasabb részesedés szükséges, mint a 2020-ig jelzett 20 %.

1.7

Az EGSZB megállapítja, hogy a dízel, illetve benzin agroüzemanyaggal történő részleges helyettesítésére vonatkozó stratégiai meghatározás egyike a legkevésbé hatékony és legdrágább éghajlatvédelmi intézkedéseknek, és jelenleg a pénzügyi eszközök rendkívül helytelen elosztását jelenti. Az EGSZB nem érti, hogy miért éppen a legdrágább intézkedéseket kell politikailag a legintenzívebben támogatni, miközben a gazdaságiak mellett számtalan környezetvédelmi és társadalmi kérdés is megválaszolatlan még (lásd az 5. pontot). Ezért az EGSZB elutasítja a külön az agroüzemanyagokra vonatkozó 10 %-os célkitűzést.

1.8

Az EGSZB üdvözli, hogy az EU fenntarthatósági kritériumok megállapítását tervezi az agroüzemanyagokra. A javaslatban meghatározott környezetvédelmi kritériumok azonban nem mennek elég messze, a társadalmi kérdések egyáltalán nem kerülnek szóba, így az irányelvjavaslat ebben a tekintetben teljességgel elégtelen (2).

2.1

Az irányelv kötelező célokat határoz meg a megújuló energiák fejlesztésére. A tervek szerint 2020-ban összesen 20 %-os részarányt kell elérni az EU végső energiafogyasztásában, illetve a közlekedési ágazatban minden tagállam számára kötelező lenne a bioüzemanyagok (3) legalább 10 %-os részaránya (4).

2.2

A 20 %-os európai célt kötelezően meghatározandó nemzeti célkitűzések végrehajtása révén kell elérni, amelyeket az I. melléklet A. része sorol fel. A nemzeti cselekvési tervekben a tagállamoknak ágazati célkitűzéseket kell meghatározniuk a villamos energia, a fűtés/hűtés és a közlekedési ágazat/agroüzemanyagok terén, és megfelelő intézkedéseket kell megállapítaniuk a célok elérésére.

2.3

Az irányelv a 2007-es tavaszi európai csúcs határozatain alapul. Hátterében az áll, hogy a megújuló energiák alkalmazása segít az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A dokumentum azt is megjegyzi egyben, hogy éppen „a megújulóenergia-ágazat [tűnik ki] azzal, hogy […] ki tudja használni a helyi és a decentralizált energiaforrásokat és ösztönzőleg hat a világszínvonalú csúcstechnológiai iparágakra”.

2.4

Az Európai Bizottság szerint „a megújuló energiaforrások nagymértékben a helyi adottságokon alapulnak, ezért nem függenek a hagyományos energiahordozók jövőbeni rendelkezésre állásától, és túlnyomóan decentralizált jellegük miatt gazdaságainkat kevésbé teszik ki az energiaellátás ingadozásainak”. Tehát az Európai Bizottság az éghajlatvédelem, valamint az innováció és a gazdaság fejlesztése mellett az ellátás biztonságát is fontos érvnek tekinti.

2.5

Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy „[a] megújuló energiaforrások piacának és technológiáinak fejlődése egyértelműen kedvező hatást gyakorol az energiaellátás biztonságára, a regionális és helyi fejlesztési lehetőségekre, a vidékfejlesztésre, az exportlehetőségekre, a társadalmi kohézióra és a foglalkoztatási lehetőségekre, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra, valamint a független energiatermelőkre”.

2.6

Az irányelv nemcsak az említett mennyiségi célokat állapítja meg, hanem többek között a következőket is szabályozza:

2.7

Az új irányelv elfogadásával hatályát veszti a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló 2001/77/EK irányelv, amely „a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiának a Közösség összes villamosenergia-fogyasztásában 2010-re betöltendő részarányára 21 %-os célelőirányzatot” állapított meg, és szintén hatályát veszti a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról szóló 2003/30/EK irányelv, amely 2010-re 5,75 %-os részarány elérését tűzte ki célul.

3.1

Az Európai Tanács 2007-ben megerősítette, hogy „a kibocsátások abszolút csökkentésére irányuló kötelezettségvállalások a globális szénpiac gerincét alkotják. A fejlett országoknak továbbra is vezető szerepet kell betölteniük azáltal, hogy kötelezettséget vállalnak arra, hogy 2020-ra 1990-hez viszonyítva együttesen 30 %-kal csökkentik üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat. Eközben azt a célt is szem előtt kell tartaniuk, hogy kibocsátásuk együttes csökkentésének mértéke 2050-re elérje az 1990-hez viszonyított 60–80 %-ot”.

3.2

Az előterjesztett irányelvjavaslat e határozat végrehajtásának egyik alapköve. Az EGSZB üdvözölte az Európai Tanács éghajlattal kapcsolatos határozatait, és hangsúlyozta, hogy az energiatakarékosságra és -hatékonyságra kiemelt figyelmet kell fordítani. A megújuló energia fokozott fejlesztése nem kerülhető meg: nemcsak éghajlat-politikai szempontok indokolják, hanem közép-, illetve hosszú távon már a fosszilis energiaforrások előrelátható elapadása miatt is szükségessé válik. A fosszilis energiahordozók árának jelenleg tapasztalható gyors emelkedése is hozzá fog járulni ahhoz, hogy számos megújuló energia hamarabb gazdaságossá válik.

3.3

Az EGSZB határozottan üdvözli, hogy az Európai Bizottság magyarázó megjegyzéseiben nemcsak az éghajlattal kapcsolatos szempontokra tér ki, hanem központi jelentőséget tulajdonít az ellátásbiztonsággal és a munkahelyekkel kapcsolatos kérdéseknek is. Több ízben hangsúlyozza, hogy a decentralizált energiaellátási struktúrák milyen fontosak lehetnek például a regionális gazdaságok ereje és a vidékfejlesztés szempontjából (2.4. és 2.5. pont). Az EGSZB ugyanígy vélekedik. Sürgősen szükségesnek tartja azonban, hogy a megújuló energiákra vonatkozó különböző stratégiákat éppen az imént említett szempontok alapján, az eddiginél jóval differenciáltabban szemléljék.

3.4

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság nézetét, mely szerint a megújuló energia fejlesztése és alkalmazása terén Európa által betöltött vezető szerep éghajlat-politikai szempontból pozitív, az európai gazdaság számára pedig versenyelőnyöket helyez kilátásba. A küszöbön álló nemzetközi éghajlatvédelmi tárgyalásokat tekintve az irányelvjavaslat egyértelmű környezetvédelmi, energia- és iparpolitikai jelzés a világ államközössége számára.

3.5

A tulajdonképpeni „tehermegosztás” – azaz a CO2 esetében összesen 20 %-os európai csökkentési célkitűzéshez történő tagállami hozzájárulás – mértékét a következő dokumentumok határozzák meg: Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács határozata az üvegházhatást okozó gázkibocsátásnak a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (COM(2008) 17 végleges) és Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról (COM(2008) 16 végleges).

3.6

Az EGSZB politikai-stratégiai szempontból ésszerűnek, és mind technikai, mind gazdasági szempontból kivitelezhetőnek tartja azt a célkitűzést, hogy a megújuló energiák részaránya 2020-ra elérje a 20 %-ot, ami által észlelhetővé válik a posztfosszilis energiapolitika elindulása. Úgy véli továbbá, hogy az egyes nemzeti célkitűzések elérhetők, mivel a tagállamok kifejezetten rugalmas lehetőségeket kapnak (további engedélyek vásárlása, projektekben való részvétel stb.). Egyértelmű, hogy az energiarendszer átalakítása nem oldható meg ingyen, és strukturális változtatásokat is igényel. Azonban nem csupán a megújuló energiaforrásokból előállított villamos áram termelésére szolgáló létesítményekbe szükséges befektetni, hanem az elégtelen szélerősség vagy napsugárzás következtében az áramtermelésben fellépő ingadozás kiegyenlítése végett energiatárolási technológiákba és kapacitásokba, valamint az EU tagállamai közötti villamosenergia-szállító vezetékek kiépítésébe is. Pusztán az energiatermelés hangsúlyozásával nem érhetők el a tervezett célkitűzések.

3.7

Németország például egy betáplálási törvény keretében támogatja a megújuló energiákból történő villamosenergia-termelést. Az „ökoáram” részaránya jelenleg 15 %. A többletköltség, amelyet az áramfogyasztók a betáplálási díj növekedése révén teremtenek elő, évente mintegy 3,5 milliárd euróra tehető. Ebből az összegből azonban nincs levonva az elkerült környezeti károk és az új adóbevételek formájában jelentkező nemzetgazdasági haszon.

3.8

Annak érdekében, hogy a célok teljesítéséhez szükséges költségeket minél alacsonyabb szinten tartsák, az irányelv előírja, hogy az egyes nemzeti célkitűzések más államok megújulóenergia-fejlesztési intézkedéseinek a támogatásával is elérhetők. Lehetőség van a származási garanciával rendelkező, megújuló energiából előállított villamos energia behozatalára is. Ezt az EGSZB alapvetően ésszerűnek tartja. Támogatja azonban azokat a tagállami követeléseket, melyek szerint ezt a kereskedelmet engedélyhez kellene kötni annak elkerülése érdekében, hogy az egyik állam (5) által finanszírozott megújulóenergia-támogatást egy másik államban költségmegtakarítás elérésére lehessen használni.

4.1

Az EGSZB helyesnek tartja az Európai Bizottság megközelítését, melynek értelmében abban a három ágazatban, amelyben a megújuló energia szerepet játszik majd (azaz a közlekedési, valamint a villamosenergia-, fűtés- és hűtéságazatban), három különálló egyedi célkitűzés helyett egyetlen átfogó célkitűzést fogalmaz meg. Ezzel a tagállamok belátásuk szerint dönthetnek arról, hogy a három ágazatban miként kombinálják az intézkedéseket a meghatározott átfogó nemzeti célkitűzés eléréséhez.

4.2

Ha azonban a három ágazat egyikének részterülete – nevezetesen a dízel és benzin közlekedésben való helyettesítése – vonatkozásában önálló kötelező célkitűzés kerül meghatározásra, az jelentősen korlátozza a rugalmasságot.

5.1

Az Európai Bizottság tehát különleges szerepet szán az agroüzemanyagoknak.

5.2

Az elmúlt hónapokban számos agroüzemanyagokról készült tanulmány utalt arra, hogy a biomassza – ellentétben a napenergiával – korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrás, és szükségszerűen területi konkurenciát jelent majd az élelmiszer-termelésnek, illetve a biodiverzitás megtartásának. Az, hogy ez a konkurencia mennyire lesz erős, még vitatott. Ezért – mielőtt a politika magához ragadná az irányítást – szükség van egy nagyon pontos stratégiai elemzésre a tekintetben, hogy a megújuló energia milyen formában alkalmazható a legésszerűbben az egyes alkalmazási területeken. Ehhez nagyon pontos hatástanulmányokra van szükség.

5.3

A német gazdasági minisztérium tudományos tanácsadó testülete a biomassza energiatermelésre történő használatáról szóló, 2007 novemberében közzétett tanulmányában úgy véli, hogy a megújuló energiák közül hosszú távon a nap- és a szélenergia játszik majd meghatározó szerepet, többek között azért, mert a biomasszához képest lényegesen magasabb potenciált képvisel. A tanulmány ennek három okát nevezi meg:

5.4

Ha a rendelkezésre álló természetes erőforrások szűkösek, és az új, regeneratív és lehetőleg decentralizált energiaellátási struktúrákra való átállás viszonylag magas beruházásokkal jár, különösen figyelemmel kell lenni arra az elvre, hogy a pénzügyi erőforrásokat a leghatékonyabb éghajlatvédelmi stratégiákra kell koncentrálni.

5.5

Uniós szinten azonban a bioenergia egyes jól felismerhető és részben államilag támogatott fajtái, nevezetesen az agroüzemanyagok és a kukoricaalapú biogáztermelés esetében a CO2-kibocsátás elkerülésének költsége (6) igen magas (1 tonna CO2-ra 150–300 EUR vagy annál is több).

5.6

Egyéb bioenergiafajták, például a trágyaalapú biogáztermelés (lehetőleg a kapcsolt energiatermeléssel összekötve), a faapríték alapú kapcsolt villamosenergia- és hőtermelés (erdei fahulladékból, illetve rövid vágásfordulójú faültetvényből), valamint a faapríték létező nagy erőművekben történő elégetése esetében a CO2-kibocsátás elkerülésének költsége 1 tonna CO2-ra mindössze 50 EUR (7).

5.7

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja megállapítja, hogy az üvegházhatású gázok hektáronkénti csökkentése szempontjából sokkal hatékonyabb megoldás, ha a biomasszát folyékony agroüzemanyag-előállítás helyett villamosenergia-termelésre használjuk fel (8). A modern biomassza-erőművek majdnem ugyanolyan hatékonyak, mint a fosszilis tüzelőanyaggal üzemelő létesítmények, így a hő- és villamosenergia-termelésben 1 megajoule (MJ) biomassza kb. 0,95 MJ fosszilis energiát pótol. A biomassza közlekedési célú, folyékony agroüzemanyaggá alakítása során az energiahatékonyság rendszerint csak mintegy 30–40 %. 1 MJ biomassza így csak kb. 0,35–0,45 MJ nyersolajat pótol a közlekedésben.

5.8

Az agroüzemanyagok termelésével a CO2-kibocsátás elkerülésének teljesítménye hektáronként mintegy 3 tonna CO2, míg az 5.6. pontban leírt bioenergiafajtákkal hektáronként több mint 12 tonna CO2.

5.9

Ennek ismeretében az EGSZB felveti a kérdést, hogy az Európai Bizottság miért akar kifejezetten egy agroüzemanyagokra vonatkozó 10 %-os célkitűzést meghatározni. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács tavasszal úgy nyilatkozott, hogy ezt a célkitűzést „költséghatékonyan” kell megvalósítani, és a következő három feltételnek kell teljesülnie:

5.10

A fenntarthatóság tekintetében több a kérdés, mint a válasz (lásd a 8. pontot is), és második generációs agroüzemanyag még nem áll rendelkezésre. Ez azt jelenti, hogy az Európai Tanács által megnevezett három feltétel közül legalább kettő nem teljesül, de az Európai Bizottság ennek ellenére meg akarja határozni a 10 %-os célkitűzést.

5.11

Az Európai Bizottság ezt többek között azzal indokolja, hogy a gazdaság összes ágazata közül a közlekedési ágazatban emelkedik a leggyorsabban az üvegházhatású gázok kibocsátása, továbbá az agroüzemanyagok termelése „jelenleg költségesebb, mint a megújuló energiák egyéb formáié, aminek következtében külön követelmény hiányában aligha fejlődnének”.

5.12

Az EGSZB nem ért egyet ezzel az indoklással.

5.12.1

Igaz, hogy a közlekedési ágazatban megugrott az üvegházhatású gázok kibocsátása. Az EGSZB véleménye szerint azonban a kipufogógázok határértékének szigorítása, valamint a dízel és benzin 10 %-os helyettesítése nem oldja meg a problémát, még csak azt a terhelésnövekedést sem ellensúlyozza, amely a következő években a közlekedésből környezetünkre irányul.

5.12.2

Az EGSZB több ízben utalt rá, hogy erre a problémára a forgalom visszaszorítását célzó politikával, valamint a közlekedési módok megoszlásának az éghajlatkímélőbb közlekedési módok, így a helyi tömegközlekedés, a vasúti és a hajóközlekedés javára történő megváltoztatásával kellene válaszolni.

5.12.3

Technológiai szempontból az EGSZB a motorizált egyéni közlekedés jövőjét nem a belsőégésű motorokban látja, hanem az elektromos meghajtásban, amelyet megújuló energia táplál. Az EMPA (9) számításai szerint annyi agrodízelhez, amennyi egy Volkswagen Golfnak 10 000 kilométer megtételéhez kell, egy 2 062 m2 területű szántóföld egy éves repcetermésére van szükség. A 10 000 kilométer megtételéhez szükséges energia napelemmel történő előállításához ezzel szemben évente mindössze 37 m2 területre – a repceföldek alig egyhatvanad részére – lenne szükség.

5.12.4

A dízel, illetve benzin agroüzemanyaggal történő helyettesítésének stratégiai meghatározása tehát egyike a legkevésbé hatékony és legdrágább éghajlatvédelmi intézkedéseknek, és a pénzügyi eszközök rendkívül helytelen elosztását jelenti. Az EGSZB nem érti, hogy miért éppen a legdrágább intézkedéseket kell politikailag a legintenzívebben támogatni, miközben a gazdaságiak mellett számtalan környezetvédelmi és társadalmi kérdés is megválaszolatlan még.

5.12.5

Az EGSZB következésképpen nem osztja az Európai Bizottság azon megállapítását, mely szerint „az agroüzemanyagok közlekedésben való nagyobb arányú használata az egyik leghatékonyabb eszköz” a kihívásokkal való szembenézésre.

5.13

Ha az Európai Bizottság arra irányuló törekvéséből indulunk ki, hogy az agroüzemanyagokat csak akkor engedélyezze, ha azok az üvegházhatású gázok kibocsátása terén a fosszilis olajokból előállított üzemanyagokhoz képest legalább 35 %-os csökkenést eredményeznek, akkor a 10 %-os célkitűzés azt eredményezi, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása a motorizált közlekedésben – változatlan forgalom mellett – alig 3,5 %-kal csökken, ami – mivel a közlekedés egynegyed részben felelős az üvegházhatású gázok által okozott általános terhelésért – az üvegházhatásúgáz-kibocsátásban 1 %-os csökkentési potenciált jelent! Ezzel az értékkel a pénzügyi ráfordítások és a járulékos kockázatok távolról sem állnak arányban.

5.14

Még ha az agroüzemanyagokban a biomassza ésszerű felhasználásának lehetőségét lehetne látni a közlekedés területén, akkor is abszolút hatékonyságra kellene törekedni. Az irányelv VII. melléklete azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy a biomassza észterré vagy etanollá alakítása nem tekinthető megfelelő megközelítésnek. Ugyanis minden (ipari) molekuláris átalakítás energiafelhasználással, ezáltal -veszteséggel jár. Ésszerűbb lenne a kinyert biomassza közvetlen, ipari-kémiai átalakítás nélküli hasznosítása.

5.15

Ez technikailag lehetséges is, amit azok a traktorgyártók bizonyítanak, akik már tisztán növényi olajjal üzemelő motorokat kínálnak.

5.16

A VII. mellékletből kiderül, hogy ezzel a technológiával érhetők el a legnagyobb megtakarítások az üvegházhatású gázok kibocsátása terén: a tiszta repceolaj esetében az üvegházhatású gázok kibocsátásában a megtakarítás alapértelmezett értéke a fosszilis olajból készült üzemanyagokkal összevetve 55 %, a repce-agrodízel esetében csak 36 %, a búza-etanolnál 0 %. Az EGSZB nem érti, hogy az Európai Bizottság ezt az utat miért nem mutatja be külön mint ésszerű lehetőséget, pedig ennek révén lehet a leggyorsabban decentralizált energiaellátási struktúrákat is kialakítani – és ezzel a mezőgazdaságban és a vidéki területeken munkahelyeket teremteni.

5.17

Az EGSZB megítélése szerint például jó stratégia lenne, ha támogatnák például a környezetbarát vegyes művelésből nyert tiszta repceolaj alkalmazását a mezőgazdaságban és többek között az önkormányzati járművekben, illetve vízi járművekben (10). A termelőket így közvetlenül be lehetne kapcsolni a regionális energia-körforgás fejlesztésébe, és közvetlenül profitálhatnának is belőle. Ezzel szemben az agroüzemanyag-stratégia keretében az ásványolaj-iparág lehetőleg olcsó nyersanyagainak termelőivé válnak, már ha az európai termelésből származó nyersanyag egyáltalán felhasználásra kerül.

6.1

Az Európai Bizottság azt feltételezi, hogy az agroüzemanyagokhoz szükséges biomassza nagy részét az EU-n kívüli, kedvezőbb éghajlati adottságokkal rendelkező területeken fogják termeszteni. A kőolaj-behozatal biomassza-behozatallal történő helyettesítése azonban nem az importfüggőség csökkenését, hanem pusztán diverzifikációját jelenti.

6.2

Az egyik függőség másikra való váltása nem lehet komoly célja az EU új energiapolitikájának.

6.3

Inkább azt a megközelítést kellene elsőbbséggel kezelni, amely a ténylegesen decentralizált, helyileg vagy regionálisan rendelkezésre álló forrásokat helyezi az új megújulóenergia-stratégia középpontjába. Ebben a bioenergia is szerepet játszhat, sőt kell is játszania, de nem azt a szerepet, amely az agroüzemanyag-stratégia keretében megfogalmazódott.

7.1

Az Európai Bizottság azt írja, hogy „a megújuló energia a hagyományos energia közeli helyettesítője, és szolgáltatása ugyanazon az infrastruktúrán és logisztikai rendszeren keresztül történik”. Az EGSZB meglátása szerint ez a következtetés igen komoly tévedés: a decentralizált struktúrákon keresztül szolgáltatott megújuló energia bizonyos szempontból homlokegyenest különbözik az inkább központosítottan szervezett nagy struktúrákból származó „hagyományos” energiától.

7.2

Egy energiabehozatalon, valamint dízelhez és benzinhez való hozzákeverésen alapuló agroüzemanyag-stratégia a világszerte tevékenykedő ásványolajkonszernek „hagyományos”, azaz centralizáltan szervezett struktúráit használja. Ezzel bebetonozza a konszernek termelési és elosztási szerkezetét, ami kifejezetten az ásványolaj-gazdaság érdekeit szolgálja. Európában azonban alig teremt új munkahelyeket (11).

7.3

Ezzel szemben, ha például a faapríték hő- vagy villamosenergia-termelésben való energiahatékony felhasználásába, regionális termesztésű tiszta növényi olajakba, a járművek biogázellátásába, földgázvezeték nélküli területekbe vagy decentralizált napenergia-technológiákba stb. helyezzük bizalmunkat, akkor lehetőség nyílik olyan új, regionálisan szervezhető gyártási és terjesztési utak kialakítására, amelyek sok új munkahelyet teremthetnek.

7.4

A napenergia és a decentralizáltan alkalmazott fotoelektromos energia esetében az (energia-) fogyasztók energiaszükségletük nagy részét maguk állítják elő, ami azt is bizonyítja, hogy egy megújuló energián alapuló energiaellátás teljesen másképp épül fel, mint a jelenlegi energiaellátási struktúra.

7.5

Más intézkedések, pl. az energiahatékonyság és az energiamegtakarítás növelését célzók, már az építkezési fázisban munkahelyek százezreit hozhatják létre a kis- és középvállalkozásokban. Példák erre: épületszigetelés, nap- és szélerőművek felszerelése vagy biogáztelepek építése. A politikának gondoskodnia kell arról, hogy pontosan ezek a potenciálok megnyíljanak, az irányelvben meghatározott agroüzemanyag-stratégia azonban nem a leghatékonyabb módot kínálja erre.

7.6

Ez azt jelenti, hogy a különböző megújuló energiák terén a munkahelyek kérdését illetően is elengedhetetlenül szükséges a sokkal pontosabb és differenciáltabb szemléletmód. A megújuló energia valóban ösztönözheti és támogathatja a regionális gazdasági struktúrákat, másfelől azonban ahhoz is hozzájárulhat, hogy a központi nagy struktúrák megszilárduljanak.

7.7

Ugyanez érvényes egyébként azokra az országokra, amelyekben az agroüzemanyagokhoz termesztenek biomasszát. Németország fejlesztési segélyekért felelős minisztériuma Entwicklungspolitische Positionierung zu Agrartreibstoffen [Az agrárüzemanyagok fejlesztéspolitikai pozicionálása] című, 2008. márciusi tanulmányában arra a következtetésre jut, hogy a fejlődő országok gazdasági, környezeti és társadalmi fejlődése szempontjából a biomassza exportorientált, tömeges termelésére irányuló stratégia „az ipari országok erősen megnövekedett keresletére adott válaszreakcióként sok veszélyt rejt magában, és nem teremt munkahelyeket”, míg a kistermelők bevonásával a decentralizált energiaellátás számára történő biomassza-termelés általában inkább pozitív hatásokat vált ki.

8.1

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság azt tervezi, hogy az agroüzemanyagok termelésére is fenntarthatósági kritériumokat vezet be. Ez fontos előrelépés, de az EGSZB a benyújtott javaslatot teljességgel elégtelennek tartja.

8.2

Maga az Európai Bizottság hangsúlyozza újra és újra, milyen fontos a fenntarthatósági politikában a gazdasági, a környezetvédelmi és a társadalmi pillér közötti egyensúly. Azonban az EGSZB már csak a társadalmi kérdéseknek az említett kritériumok közötti teljes mellőzése miatt is úgy véli, hogy az irányelvjavaslat semmiképpen sem tekinthető az agroüzemanyagok átgondolt fenntarthatósági stratégiája, illetve fenntarthatósági kritériumai átültetésének. E tekintetben az irányelvjavaslatot teljes mértékben át kell dolgozni.

8.3

Az EGSZB fontosnak tartaná ezzel összefüggésben, hogy a közvetett földhasználati változások miatt ne csak az agroüzemanyagokra határozzanak meg hatásos környezetvédelmi és társadalmi kritériumokat, hanem minden mezőgazdasági importtermékre, így a takarmányra is.

8.4

Illúzió lenne azt gondolni, hogy határidők (ebben az esetben 2008. január) kitűzésével például megóvhatók lennének az őserdőkkel borított vagy a tőzeges földterületek attól, hogy átalakítsák őket az agroüzemanyag-termelés céljaira. Ehhez szükség lenne egy működő kataszterrendszerre, valamint egy szintén működő igazgatási és ellenőrzőrendszerre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb, gazdaságilag feltörekvő, illetve fejlődő országban egyik sem adott.

8.5

Az EGSZB nem tartja elégségesnek a 15. cikk (3) és (4) bekezdésében felsorolt kritériumokat, amelyek célja a biológiai sokféleség megőrzése és a jelentős szénkészletekkel rendelkező földterületek hasznosításának elkerülése. A biológiai sokféleség megőrzése szempontjából a (3) bekezdés a)–c) pontjában említetteknél jóval több földterület fontos. Ugyanez érvényes a (4) bekezdés a) és b) pontjára a szénkészletek tekintetében.

8.6

A VII. melléklet B. részében az Európai Bizottság felsorolja azon jövőbeli bioüzemanyagok becsült jellemzőit és alapértelmezett értékeit, amelyek még nincsenek jelen a piacon, vagy csak elhanyagolható mennyiségben vannak jelen. Az EGSZB véleménye szerint nem becsült, hanem kizárólag bizonyítható értékekkel kellene dolgozni.