27.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 285/1

I–VIII

1–7

8–10

11–60

11–27

11–19

20

21–27

28–41

28–37

38–41

42–54

45–52

53–54

55–60

61–70

61

62–64

65–67

68–69

70

BA

Bosznia és Hercegovina

BESA

Albán Fejlesztési Alap

CARDS

Közösségi támogatás újjáépítési fejlesztéshez és stabilizációhoz (Community Assistance for Reconstruction, Development and Stabilisation)

CSP

Országstratégiai dokumentum (Country Strategic Paper)

DG ELARG

Bővítési Főigazgatóság

DG RELEX

Külkapcsolati Főigazgatóság

EAR

Európai Újjáépítési Ügynökség (European Agency for Reconstruction)

EBESZ

Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet

EC

Európai Bizottság

ECPA

Az EK albániai rendőri segélymissziója

ENSZ

Egyesült Nemzetek Szervezete

EU

Európai Unió

EURALIUS

Európai jogsegélymisszió az albán igazságszolgáltatási rendszer fejlesztéséhez

IPA

Előcsatlakozási támogatási eszköz (Instrument for Pre-Accession)

JSZK

Jugoszláv Szövetségi Köztársaság

KFOR

A NATO parancsnoksága alatt álló koszovói rendfenntartó erő

KPSZE

Központi Pénzügyi és Szerződéskötő Egység

MIP

Többéves indikatív program (Multi-Annual Indicative Programme)

MK

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

OVI

Objektív, igazolható mutatók (Objectively Verifiable Indicators)

ROM

Eredményorientált támogatásfelügyelet (Result Oriented Monitoring)

SAI

Legfőbb Ellenőrzési Intézmény (Supreme Audit Institution)

SAp

Stabilizációs és társulási folyamat (Stabilisation and Association process)

UNMIK

ENSZ koszovói békefenntartó misszió

VB

Világbank

I.

A „Közösségi támogatás újjáépítési fejlesztéshez és stabilizációhoz” (CARDS) program fő célkitűzései, hogy hozzájáruljon a kedvezményezett országoknak a stabilizációs és társulási folyamatban (SAp) való részvételéhez, valamint hogy növelje a nyugat-balkáni országok felelősségvállalását az említett folyamatban. A CARDS programot a fenntartható és EU-kompatibilis reformok bátorítása, a stabilizációs folyamat konszolidációja, valamint a régiónak az Európai Unióhoz való közelítése érdekében indították útjára. A 2000–2006 közötti időszakra a program több mint 5 000 millió EUR-s költségvetési előirányzattal rendelkezett (lásd 1–7. bekezdés).

II.

A Számvevőszék által végzett ellenőrzés célja a CARDS program esetében a Bizottság által kialakított irányítási struktúra hatékonyságának értékelése volt. Ez a következő szempontok értékelését foglalta magában (lásd 8. bekezdés):

III.

A Bizottság által elfogadott stratégiai irányvonalak rendkívül általános jellegűek voltak. Ez az újjáépítési szakaszban helyénvaló volt, ám a komolyabb kihívást jelentő intézményfejlesztési célkitűzéseknek már nem felelt meg. Az országstratégiai dokumentumok nem adtak elegendő iránymutatást, különösen mivel nem támogatták azokat menetrendhez kötött ágazati stratégiák. A többéves indikatív programok nem állítottak fel prioritásokat a különböző beavatkozási területek között, illetve ezeken belül. A 2004-ben bevezetett európai partnerségeket nem használták fel a projektkiválasztás megfelelőbb irányítására (lásd 11–27. bekezdés).

IV.

Korábban a Nyugat-Balkánnak nyújtott támogatást három különböző jogalap párhuzamos együttélése, a programok lassú megvalósítása és a túlzott központosítás hátráltatta. A CARDS-rendelet egyesítette a jogalapokat. A Bizottság sikeresen biztosította a segélyek gyors célba juttatását, jóllehet ez olykor a kedvezményezett országok felvevő kapacitásának rovására történt. A Bizottság négy különböző irányítási koncepciót alkalmazott. A két fő struktúra – a kihelyezett küldöttségek és az Európai Újjáépítési Ügynökség (EAR) – többnyire hatékonynak és megfelelőnek bizonyultak (lásd 28–41. bekezdés).

V.

Miközben a Bizottság prioritásként kezelte a kedvezményezett országok felelősségvállalását, nem volt e cél elérésére alkalmas, következetes megközelítése, és az alkalmazott irányítási koncepciók nem segítették elő az ilyen típusú felelősségvállalást (lásd 42–54. bekezdés).

VI.

Az ellenőrzés és az értékelés rendszere részben helytállónak bizonyult, de következetlenségek mutatkoztak a küldöttségek és az EAR között. A megfelelő projektmutatók hiánya kétségessé tette az ellenőrzés hatékonyságát (lásd 55–60. bekezdés).

VII.

A Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság irányítása a CARDS program esetében többnyire hatékonyan járult hozzá a stabilizációhoz és az újjáépítéshez a kedvezményezett országokban. A támogatás ugyanakkor az adminisztratív kapacitások növelése terén kevésbé bizonyult hatékonynak, az intézményfejlesztésnek a kezdeti fázisban szentelt kevés figyelem következtében, valamint mert a kedvezményezett országok nem rendelkeztek elegendő felvevőkapacitással a támogatás befogadásához (lásd 61–70. bekezdés).

VIII.

A CARDS-rendelet hatálya 2006-ban lejárt, és 2007-ben az új előcsatlakozási támogatási eszköz lépett hatályba. A Számvevőszék ajánlásai szerint a Bizottságnak törekednie kellene: a stratégiai irányítás javítására; annak biztosítására, hogy a végrehajtás gyorsasága maximálisan tekintetbe vegye a kedvezményezettek támogatásfelvevő képességét; egy tényleges stratégia kialakítására a kedvezményezett országok felelősségvállalásának biztosítására; valamint a bevált gyakorlatok terjesztésére az ellenőrzés és az értékelés terén (lásd 61–70. bekezdés).

1.

A CARDS a „Közösségi támogatás újjáépítési fejlesztéshez és stabilizációhoz” (Community Assistance for Reconstruction, Development and Stabilisation) kifejezés rövidítése. A CARDS program (1) a következő nyugat-balkáni országokra terjed ki: Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK), valamint Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság. Ami a JSZK-nak, valamint jogutódjának, a Szerbia és Montenegró Államszövetségnek (2) nyújtott támogatást illeti, a CARDS programot három különböző éves alprogramra: Szerbia (3), Koszovó és Montenegró alprogramjára bontották.

2.

A CARDS az Európai Unió Nyugat-Balkánra irányuló stabilizációs és társulási stratégiájának része, amely a volt Jugoszlávia területén az 1990-es években dúló háborúra adott válaszként született meg. A stabilizációs és társulási stratégia a katonai konfliktus végét, és egyúttal az érintett országok fizikai újjáépítésének és gazdasági újjáélesztésének (lásd stabilizáció), illetve az Európai Unióval létesített szorosabb kapcsolatának (lásd társulás) kezdetét jelentette. Az Európai Tanács 2000. júniusi ülése egyértelművé tette, hogy a társulási folyamat idővel az európai uniós tagságot eredményezheti.

3.

A CARDS-rendelet preambuluma rögzíti a támogatás fő célkitűzését: „A jelenlegi közösségi támogatást tovább kellene fejleszteni, és számára új irányt kellene szabni azért, hogy az az Unió – e térséget érintő – politikai céljaihoz igazodjék, vagyis hogy mindenekelőtt a stabilizációs és társulási folyamat továbbfejlesztéséhez járuljon hozzá és erősítse a kedvezményezett országok és területi egységek folyamattal kapcsolatos felelősségét.” A rendelet szerint tehát különös figyelmet kell szentelni a közösségi támogatás regionális dimenziójának.

4.

A stabilizációs és társulási folyamat (SAp) fokozatos partnerséget jelent, amelynek keretében az Unió kereskedelmi engedményeket (autonóm kereskedelmi intézkedések), gazdasági és pénzügyi támogatást (CARDS program) és szerződéses kapcsolatokat (stabilizációs és társulási egyezmények) egyaránt kínál.

5.

A 2000-től 2006-ig tartó időszakban a CARDS program teljes költségvetése meghaladta az 5 000 millió EUR-t, melynek nagy részét a beruházástámogatás és az intézmények kiépítése tette ki. A nyugat-balkáni régió teljes népessége mintegy 24 millió fő. A CARDS-előirányzat tehát fejenként éves szinten 30 EUR támogatást jelentett, ami jól mutatja, milyen nagy politikai jelentőséget tulajdonított az Unió a régiónak (4).

6.

A CARDS program főbb beavatkozási területei a következők:

7.

Az Európai Bizottságon belül a CARDS program irányítása 2005 elejéig a Külkapcsolati Főigazgatóság (DG RELEX) és az EuropeAid Együttműködési Iroda közös felelőssége alá tartozott. A DG RELEX felelősségi köre a politikai kapcsolatokra és a stratégiai fejlesztésre, például az országstratégiai dokumentumok és a többéves indikatív programok előkészítésére terjedt ki. Az EuropeAid Együttműködési Iroda felelőssége alá az éves programok irányítása tartozott. 2005 elején a Bővítési Főigazgatóság (DG ELARG) vette át a felelősséget a teljes projektciklusért, a politika kialakításától a programozáson át a végrehajtásig.

8.

Az Európai Számvevőszék ellenőrzésének célja a CARDS program keretében a Bizottság által kialakított irányítási struktúra hatékonyságának értékelése volt. Az ellenőrzés elsősorban arra irányult, hogy következtetéseket fogalmazzon meg a következőkkel kapcsolatban:

9.

Az ellenőrzési folyamat magában foglalta a stratégiai és a tervezési dokumentumok, az iránymutatások és a jelentések felülvizsgálatát. Ezen túlmenően a Számvevőszék egy reprezentatív mintavétel alapján a 2002–2005-ös időszakban megvalósított CARDS-projekteket is megvizsgált (melléklet).

10.

Az ellenőrzés ezen túlmenően a Bizottság égisze alatt készített releváns értékelési jelentések – beleértve a CARDS program 2004 júniusában elkészült félidős értékelését is (5) –, valamint a Bizottság által bevezetett nyomonkövetési intézkedések vizsgálatára is kiterjedt. A Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy ezek megfelelő alapot képeztek ahhoz, hogy eredményeiket saját ellenőrzési eredményeinek egyértelmű megerősítésére felhasználja (6).

11.

A CARDS-rendelet jelenti a CARDS-támogatás céljára felhasznált stratégiai dokumentumok jogalapját: „A közösségi támogatást keretstratégiával, éves és több évet is átölelő programokkal kellene irányítani, amelyeket véleményezésre az e rendelet alapján létrehozott irányítóbizottságnak kell átadni.”

12.

A Számvevőszék értékelte, hogy a CARDS program stratégiai irányítása mennyiben bizonyult helytállónak, és mennyiben találkozott az érintett országok igényeivel, s mindeközben koherens volt-e a törvényhozó által megszabott célkitűzésekkel, illetve tágabb értelemben a SAp folyamatával.

13.

A CARDS-rendelettel összhangban a Bizottság stratégiai keretprogramot határozott meg a Nyugat-Balkán számára, minden egyes ország tekintetében külön országstratégiai dokumentumokkal (CSP-k), valamint egy regionális stratégiai dokumentummal, amelynek valamennyi kedvezményezett országot figyelembe kellett vennie. A szabályozási keret előírásainak megfelelően a Bizottság a 2002–2004-es és a 2005–2006-os időszakokra két-két többéves indikatív programot (MIP-k) készített, egyet az egyes országokra, egyet pedig a regionális államközi programra.

14.

2004-ben – az első MIP-időszak végén – az Európai Tanács európai partnerségi dokumentumokat fogadott el Albániával, Bosznia és Hercegovinával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, valamint a Koszovót is magában foglaló Szerbia és Montenegróval (7) a stabilizációs és társulási folyamat erősítésének céljából (8). Ezekben felvázolták a régióban található egyes országokkal létesítendő partnerségeket, és megjelölték a partnerországok által az Európai Unióhoz való közeledés érdekében teljesítendő intézkedéseket és kötelezettségeket. Az Unió támogatását a továbbiakban a partnerségek keretében megállapított prioritásokra kellett koncentrálni.

15.

Az ellenőrzés hiányosságokat tárt fel a CARDS program tervezési mechanizmusainak stratégiai irányításában. A stratégiák az országstratégiai dokumentumokban (CSP) leírt formájukban – jóllehet formálisan megfeleltek a Bizottság CSP iránymutatásainak – túlságosan általánosan voltak megfogalmazva ahhoz, hogy gyakorlati hasznukat vehessék a program tervezése során. A CSP-ket nem frissítették, így azok nem tükrözték az olyan alapvető változásokat, mint a Tanács európai partnerségi dokumentumai.

16.

Az MIP-k nem állítottak fel prioritásokat a Bizottság iránymutatásainak megfelelően (9) az ágazatok között, illetve azokon belül és nem tartalmazták a tervezett intézkedések menetrendjét. Az első Európai Partnerség 2004-ben alkalmat adott a Bizottságnak arra, hogy fellépéseit pontosabban ráirányítsa a 2005–2006-os időszak MIP-jeire (10). Jóllehet a 2005–2006-os időszakra elfogadott MIP-k tartalmaztak utalásokat az Európai Partnerségek prioritásaira, mégsem adtak elegendő iránymutatást a finanszírozandó intézkedések kiválasztására nézve.

17.

A CARDS-rendelet rendelkezéseinek megfelelően a CARDS irányítóbizottságának (11) is meg kellett fogalmaznia a CARDS programozási iránymutatásaival, a többéves indikatív programokkal és az éves programokkal kapcsolatos véleményét, a programozási folyamat stratégiai irányításának erősítése érdekében. A valóságban nem mutatkozott egyértelmű jele annak, hogy a bizottság munkája ténylegesen hozzájárult volna az előterjesztett dokumentumok minőségének javításához.

18.

A Bizottság és/vagy a kedvezményezett országok többnyire nem készítettek részletes ágazati elemzéseket, vagy ha igen, túl későn készültek el ahhoz, hogy a stratégiai irányítást elő tudták volna mozdítani. Ennek következtében a projektek kiválasztása nem objektív kritériumok alapján, hanem egyes esetekben a kedvezményezettek ad hoc kérelme nyomán történt.

19.

Jóllehet, a feladatok meghatározása összetett folyamat volt, nem létezett világos módszertan a projektkiválasztás optimalizálására. Nem születtek például költség-haszon elemzések (12) vagy egyéb, a lehetséges alternatív projektekkel összehasonlító elemzések a projektkiválasztást megelőzően. Egyes projektek korábbi támogatások egyszerű folytatását képezték. Nem léteztek annak eldöntését segítő iránymutatások, hogy mely intézkedés támogathatja hatékonyabban a stabilizációs és társulási folyamatot.

20.

Az ellenőrzés különbségeket tárt fel a tervezett és a végrehajtott projektek között. Voltak olyan nagy jelentőségű projektek, amelyek a kedvezményezett ország ellenállása miatt nem kerültek végrehajtásra, és más projektek, ahol az eredeti tervektől el kellett tekinteni (1. keretes szöveg).

1. keretes szövegPéldák végre nem hajtott projektekre1. példa: A szerbiai legfőbb ellenőrzési intézmény (SAI) politikai támogatásának hiányaAz EAR már 2001-ben azonosította a Szerbiában szükséges kormányzási intézményrendszer átfogó reformjának sarkalatos pontjait, az adórendszer és a belső ellenőrzési funkció támogatását, valamint egy legfőbb ellenőrzési intézmény létrehozására irányuló projektet is beleértve. A szerb parlament azonban a SAI esetében nem adta meg a szükséges támogatást, és a projektet a 2006-os programig nem vették többé elő.2. példa: Az Európai Bizottság rendõri segítségnyújtó missziója AlbániábanAz igazságügyi és belügyi szektorra vonatkozó projektadatlap Albániában a 2002-es programozási évben a rendőrség és közrend alszektor esetében „a törvényes rend megszilárdításához és egy működő, a demokratikus stabilitás megteremtésében közreműködni képes rendfenntartó erő felállításához való hozzájárulást” tűzte ki célul. Az adatlapban a következő szerepelt: „A projekt végrehajtása az Európai Közösség rendőri segítségnyújtó missziója (ECPA) támogatása, továbbképzés és a kapcsolódó beruházások támogatása formájában valósul meg.” A rendőrség és közrend alszektornak előirányzott 8 millió EUR-ból a tervek szerint 4 millió EUR-t intézményfejlesztési támogatásra (az ECPA misszió finanszírozására), 2,5 millió EUR-t a továbbképzési és támogatási komponensre, 1,5 millió EUR-t pedig beruházásra fordítottak volna.A valóságban a projektadatlapot teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. Az ECPA misszió finanszírozására egyetlen EUR-t sem költöttek. 4,7 millió EUR-t fordítottak ellenben egy adatközlési hálózat kiépítésére, 1,9 millió EUR-t az energiaellátási berendezésekre, további 1 millió EUR-t pedig az ENSZ részére fizettek ki támogatás formájában a biztonsági szektor reformjára.

21.

Minthogy a kedvezményezett országok háborús konfliktus után voltak, a CARDS program fókuszában a kezdeti években inkább az újjáépítés állt (beruházási projekteken keresztül), semmint az intézményfejlesztés. Ahogy azonban a program fokozatosan beért, előtérbe került az intézményfejlesztés irányába való továbblépés szükségszerűsége.

22.

A támogatás reorientációja érdekében állt a kihelyezett hatóságnak is. Az Európai Újjáépítési Ügynökségről (EAR) 2002 májusában közzétett jelentésében az Európai Parlament úgy vélekedett, hogy az EAR-nek két országban (a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban) jelentős mértékben növelnie kellene az intézményfejlesztéshez nyújtott támogatást.

23.

A Számvevőszék elemezte a CARDS-projekteket, hogy meghatározza és értékelje az intézményfejlesztési projektek arányát a beruházási projektekhez képest (lásd 1. ábra).

24.

Általában véve 2001 és 2005 között az intézményfejlesztési projektekre helyezett hangsúly nőtt. Azokban az országokban, ahol a küldöttségek irányították a támogatást (14), a kezdetektől fogva jobban az intézményfejlesztési projektekre összpontosítottak, mint ott, ahol az EAR irányítása érvényesült (15).

25.

Az egyes országok adminisztratív kapacitásának erősítésekor a twinning (ikerintézményi együttműködés) kiemelten fontos eszköz (16). Ennek ellenére a Nyugat-Balkánon csak lassan indultak meg a twinningprojektek, különösen Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, ahol az EAR csak 2005-ben kezdett élni a twinning adta lehetőségekkel. A twinningről készített egyik EAR-értékelés (17) arra a megállapításra jutott, hogy a twinning olykor csak mérsékelt támogatást kap az ügynökség programfelelősei részéről, és hogy az EAR személyzete nem mindig elég felkészült az eszköz használatára.

26.

Miután a nyugat-balkáni országokban kilábaltak a háborúból, a program-tervek és a hozzájuk kapcsolódó projektadatlapok  (18), illetve a végrehajtás alatt lévő projektek maguk is figyelembe vették a Parlament kérését, hogy növeljék a beruházástámogatás helyett az intézményfejlesztéshez nyújtott támogatást. Egyes esetekben azonban a tervezett projekteken elvégzett változtatások éppen az intézményfejlesztésre helyezett hangsúly csökkenését eredményezték (lásd 2. keretes szöveg).

2. keretes szövegEgy intézményfejlesztési projekt reorintációja – integrált határvédelem Macedónia Volt Jugoszláv KöztársaságbanA 2003-as éves CARDS program Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban egyebek mellett tervbe vette a zöldhatár megerősítését, és 2,8 millió EUR-t irányzott elő erre a célra. Az éves program megjelölt bizonyos számú szükséges rövid távú intézkedést ezen a területen: 1. egy speciális határfelügyeleti szolgálat felállítását, 2. a személyzetfelvételi eljárások javítását, 3. alapvető továbbképzés nyújtását és mélyreható tanfolyamokat a határellenőrzésről, valamint 4. az ál- vagy hamis dokumentumok felismerésére és járművek felkutatására alkalmas modern eszközök beszerzését, az ehhez kapcsolódó továbbképzéssel.Az ehhez kapcsolódó célkitűzések kettősek voltak: 1. egyrészről erősíteni kívánták a kormány határőrizeti szerveinek együttműködési kapacitását a meglévő szervezeti kereteken belül az azonnali igények ellátása érdekében, 2. másrészről új szervezeti struktúrát kívántak kiépíteni a határőrségen belül az európai uniós normákkal összhangban lévő operatív kapacitások kialakításával.A fenti szükségletek, célkitűzések és prioritások következetes megvalósításának törekvése helyett az EAR végül a teljes összeget járművásárlásra fordította.

27.

A Számvevőszék nem talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a jóváhagyási fázist követően folytatódott volna a projektek ellenőrzése az irányítóbizottság részéről. Másként fogalmazva az irányítóbizottság a végrehajtás megkezdésétől kezdődően nem foglalkozott a projekteken végzett változtatásokkal.

28.

1998 júliusában a Számvevőszék közzétette 5/98. sz. különjelentését a volt Jugoszlávia újjáépítéséről (1996–1997-es időszak). Az ellenőrzés két országra terjedt ki: Bosznia és Hercegovinára és kisebb mértékben Horvátországra. A jelentés kifogásolta, hogy az Unió világos szándéknyilatkozata ellenére a Bizottság sikertelennek bizonyult az újjáépítési feladatokhoz szükséges humánerőforrás előteremtésére a volt Jugoszláviában, mind a saját központjában, mind az újjáépítés alatt lévő területeken. A Számvevőszék a következő megállapításokra jutott:

29.

Az Unió segélyeinek helyszínre juttatásában tapasztalt hiányosságok orvoslására a Számvevőszék javasolta, hogy a Bizottság a segélyezési erőfeszítések irányítását ruházza át a küldöttségekre és kevesebb ágazatra összpontosítsa azokat.

30.

Tekintetbe véve a fent említett hiányosságokat, a Számvevőszék jelenlegi ellenőrzése alkalmat adott a CARDS irányítási struktúrák hatékonyságának felmérésére a segélyek kellő gyorsasággal történő helyszínre juttatása tekintetében.

31.

Az ellenőrzés jelentős javulást tapasztalt az Unió nyugat-balkáni fellépéseinek hatékonyságában 1998-hoz képest. Alapvető változások történtek. Az első, hogy a CARDS-rendelet egységes jogalapot teremtett a hasonló fellépésekhez. A második, hogy megindult a hatáskör delegálásának folyamata, javítva a Bizottság külső segélyezési tevékenységének gyorsaságát és minőségét (19). A harmadik, hogy a Bizottság a támogatás végrehajtásának egy részét egy erre a célra újonnan létrehozott szervezetre, az Európai Újjáépítési Ügynökségre ruházta át. Mindezek az intézkedések felgyorsították a segélyek célba juttatásának gyorsaságát és javították a támogatás hatékonyságát (lásd 3. keretes szöveg).

3. keretes szövegPélda magas szerződéskötési rátákra a CARDS keretébenAz EAR-t arra a szükségszerűségre adott válaszként hozták létre, hogy gyorsan és hatékonyan kielégíthessék a koszovói népesség háború utáni sürgős szükségleteit az 1999-es válság utáni időszakban. A Számvevőszék korábbi ellenőrzése során arra a megállapításra jutott, hogy az EAR közvetlen háború utáni koszovói fellépései megfeleltek az ambiciózus célkitűzéseknek az alapellátások terén. A magas szerződéskötési ráta Koszovóban az egész CARDS program alatt fennmaradt. 2006. novemberéig az EAR a Bizottság égisze alatt Koszovóban több mint 1 100 millió EUR-ról rendelkezett, amelynek mintegy 91 %-ára szerződéseket is kötött, és mintegy 86 %-át kifizette. A KFOR csapatokkal karöltve az uniós támogatás segített normalizálni az életet Koszovóban.

32.

Összességében a CARDS végrehajtása során négy különböző módszert és struktúrát alkalmaztak (lásd 2. ábra), amelyek többsége kevés teret hagyott a kedvezményezett országok aktív részvételének. Ez a segélyek gyors célba juttatásának biztosítását szolgálta és a nemzeti közigazgatás hiányosságait tükrözte.

33.

A különböző irányítási struktúrák főbb jellemzői a következők voltak:

34.

A Számvevőszék úgy találta, hogy a kihelyezett és a közvetett központosított irányítás (EAR) biztosította a segélyek hatékony célba juttatását, ám a két másik struktúra (a központosított és a decentralizált irányítás) esetében hiányosságok voltak tapasztalhatók (23).

35.

Mind a küldöttségek, mind az EAR esetében a projektirányítás gyorsaságát kedvezően befolyásolta az operatív egységek megnövelt kapacitása, valamint a helyszínen rendelkezésre álló finanszírozás és szerződéskötő személyzet. A kedvezményezettel és egyéb érintett felekkel fenntartott intenzívebb kapcsolat, valamint a helyi körülmények, kockázatok és lehetőségek jobb megértése javította a teljesítményt és csökkentette a problémamegoldáshoz szükséges időt (24).

36.

A két másik végrehajtási struktúra – jóllehet pénzügyi szempontból is kevésbé voltak jelentősek – kevésbé mutatkoztak hatékonynak. A központosított irányítás – a központilag vezényelt regionális államközi programok – esetében több hiányosságra is fény derült:

37.

Az Albániában és Horvátországban alkalmazott decentralizált irányítási struktúrák szintén felvetettek problémákat:

38.

Az Európai Számvevőszék a külső fellépésekről szóló korábbi jelentéseiben (például a Bizottság fejlesztési együttműködésének környezeti tényezőiről szóló 6/2006. számú különjelentésében (26)) több ízben is bírálta a bizottságot a szerződéskötésben és a végrehajtásban mutatkozó késések miatt. Ezzel szemben a CARDS program Koszovóban, Bosznia és Hercegovinában és Szerbiában igen magas szerződéskötési sebességet mutatott (lásd 3. ábra), míg a korábbi programok örökségeképp Albániában és Horvátországban viszonylag lassan indult útnak.

39.

Albániában a késői indulás ellensúlyozásának kényszere később igen magas szerződéskötés-koncentrációt eredményezett: a 2001-től 2005-ig terjedő időszakban aláírt CARDS-szerződések 63 %-át 2004-ben írták alá, ami nagyszámú szerződés párhuzamos végrehajtását eredményezte, intenzív kihívást jelentve a kedvezményezett ország felvevő kapacitására nézve (27) (lásd 4. keretes szöveg). A 2001-es éves program késése Horvátországban azt eredményezte, hogy két külön éves programot egyidőben hajtottak végre.

4. keretes szövegTúlterhelt nemzeti adminisztratív kapacitás AlbániábanAlbániában a rövid időszakra jutó magas projektkoncentráció mellett a támogatás nagy hányada az igazságszolgáltatási és belügyi szektorra koncentrálódott. Az ellenőrzés időszakában legalább 48 különböző, egymással párhuzamosan zajló projekt volt az igazságszolgáltatási és belügyi területen. Ebből 13-at az Unió, 35-öt más adományozók finanszíroztak.Az albániai EURALIUS projekt (az albán igazságszolgáltatási rendszernek nyújtott jogsegélymisszió) esetében például az ellenőrzés megállapította, hogy a projekttervezés során elrugaszkodtak a realitásoktól. Tíz egyedi célkitűzést kellett elérni, amelyekbe egy időben 15 különböző típusú projektpartnert vontak be. A tíz célkitűzés mindegyike számos különböző projektpartner bevonását jelentette. Ennek következtében az igazságügyi minisztériumnak, mint fő kedvezményezettnek 78 különböző tervezett tevékenységet kell irányítania.

40.

A Bizottság által bátorított magas szerződéskötési tempó egyik fő, nemkívánatos mellékhatása az, hogy a kedvezményezettek nem mindig tudták maradéktalanul kihasználni a projektek előnyeit, ami csökkentette azok eredményességét és hatását.

41.

A stabilizációs és társulási folyamat keretében nyújtott közösségi támogatás feltételét képező projekthatékonyság biztosításának és a feltételek be nem tartásának megfelelő intézkedésekre kellene ösztönöznie a Bizottságot. Egyes projektek azonban annak ellenére is végrehajtásra kerültek, hogy a kedvezményezett nem tett eleget a feltételeknek, ami az eredetileg tervezettnél kisebb hozzáadott értéket eredményezett. E tekintetben példaként a horvátországi bírósági rendszernek nyújtott támogatás esetét idézhetjük, amelyet az 5. keretes szöveg ismertet.

5. keretes szövegA horvátországi bírósági rendszernek nyújtott támogatásA 2002-es program által finanszírozott twinningprojektet annak ellenére is végrehajtották, hogy a projekt indulásának időpontjában a projekt űrlapján leírt feltételek egyike sem teljesült. A feltételek egyike előírta az igazságszolgáltatási reformra vonatkozó stratégia meglétét. Mivel a Bizottság a projektet abszolút prioritásként kezelte, azt felülről rákényszerítették a kedvezményezettre. A fenti okok miatt a kedvezményezett részére megfogalmazott ajánlások – jóllehet azokat a horvát igazságügyi minisztérium is jóváhagyta és elismerte – nem minden területen bírtak jelentős hatással.

42.

A SAp folyamathoz való hozzájárulás mellett a CARDS-rendelet preambuluma leírja a támogatás másik fő célját is: „A jelenlegi közösségi támogatás (…) erősítse a kedvezményezett országok és területi egységek [SAp] folyamattal kapcsolatos felelősségét.”

43.

Amint a 31. bekezdésben kifejtésre került, a kialakított irányítási struktúrák hátterében meghúzódó fő ok a segélyek gyors célba juttatásának biztosítása volt. E megközelítés negatív oldala a kedvezményezett országok csekélyebb mértékű bevonása. E koncepció az újjáépítés fázisában helyénvaló volt, ám ahogy a támogatás az infrastruktúra-projektek felől az intézményfejlesztési projektek felé mozdult el, kevésbé bizonyult annak.

44.

A rendelet nem állapít meg külön feladatokat a kedvezményezett országok számára. Az érintett országok lehető leggyorsabb uniós integrációjának nyilvánvaló politikai szándéka nem találkozott az országok irányítási felelősségének semmilyen mértékű növekedésével. A Számvevőszék nem talált arra utaló jeleket, hogy létezne a Bizottság részéről a kedvezményezett országok támogatásirányítási felelősségvállalásának növelését célzó – akár általános, akár országspecifikus – formális stratégia.

45.

A Számvevőszék értékelte, mennyiben járult hozzá a CARDS program Bizottság általi irányítása a kedvezményezett országok fokozott felelősségvállalásához a projektirányítási ciklus egyes kritikus szakaszaiban, és felmérte az elégtelen felelősségvállalás következményeit.

46.

A projektek azonosítására, illetve az éves programok ennek megfelelő tervezésére vonatkozó bizottsági iránymutatások (28) nem mozdították elő a kedvezményezettek részvételét a döntéshozatalban. A EuropeAidnek a 2001-es és 2002-es éves programok tervezésére vonatkozó instrukciói a kedvezményezettek bevonásának semmilyen külön formáját nem említik. A 2003-as és 2004-es éves programokra kiadott iránymutatások bizonyos mértékű – jóllehet korlátozott – részvételt feltételeznek, megkövetelve a potenciális kedvezményezettekkel való kapcsolatfelvételt az előkészítő munka során, valamint a projektadatlapok tervezeteinek megküldését a küldöttség, illetve az EAR által a kedvezményezettek részére legalább két héttel az éves program véglegesítése előtt. Az ellenőrzés a részvétel mértékét mintegy 30 kedvezményezettel folytatott helyszíni beszélgetésen keresztül mérte fel.

47.

A Számvevőszék talált néhány példát, különösen Bosznia és Hercegovinában, Horvátországban és Szerbiában, amikor a Bizottság és az ügynökség kísérletet tett a kedvezményezett ország felelősségvállalásának növelésére (lásd 6. keretes szöveg).

6. keretes szövegPélda a felelősségvállalás bevált gyakorlataira1. eset: Az Európai Uniós Integrációs Igazgatóság erősítése Bosznia és Hercegovinában (BA)A CARDS program terén Bosznia és Hercegovinában kidolgozott döntéshozatali folyamat jól szemlélteti a fokozott felelősségvállalást és elszámoltathatóságot. A Bizottság már a 2004-es és 2005-ös éves CARDS programban megkezdte a kedvezményezett ország kapacitásainak fejlesztését, például programfelelős pozíciókat vezetve be a főbb minisztériumokban és ügynökségeken, és az Európai Integrációs Igazgatóság támogatása révén. Az erőfeszítéseknek köszönhetően a CARDS program utolsó évében a projektadatlapokat a helyi hatóságok készítették el.2. eset: A szerbiai Nikola Tesla-projektJóllehet az ügynökség jogi keretei (közvetett centralizált irányítás) nem a legalkalmasabbak a kedvezményezett ország felelősségvállalásának erősítésére, az ügynökség mégis képes volt innovatív megoldást találni egy szerbiai erőműprojekt esetében (Nikola Tesla A5).A projekt végrehajtásának innovatív eleme egy „támogatási megállapodás” létrehozása volt. E megállapodáson keresztül a projekt tervezésének felelősségét – a műszaki leírások meghatározását és kezelését is beleértve – a kedvezményezettre, vagyis a szerb villamosenergia-szolgáltatóra ruházták át.A műszaki leírásokat a szerződéses projektfelügyelő is ellenőrizte és jóváhagyta, míg a pályáztatási folyamatot és a kifizetések ellenőrzését továbbra is az Ügynökség végezte. Valamennyi fél – a kedvezményezettet is beleértve – teljes mértékben elégedett volt a megállapodással, ami alapján azt a megállapítást tehetjük, hogy a szóban forgó megállapodás a lehető legteljesebb mértékű felelősségvállalást segítette elő.

48.

Az esetek többségében azonban a Bizottság nem volt következetes a kedvezményezett ország felelősségvállalásának előmozdítása terén, az ún. projektadatlapok, később pedig a dokumentáció összeállítása során sem. A részvétel mértéke országról országra változó volt, a küldöttségek vagy az EAR kezdeményezései alapján és az érintett országok kapacitásainak függvényében. Miközben a Számvevőszék a kedvezményezett országok fokozott erőfeszítéseit tapasztalta, a felelősségvállalás korlátozott maradt.

49.

A projektek nemzeti alapokkal közösen történő társfinanszírozása a kedvezményezett országok felelősségvállalásának és érdekeltté tételének egyik mutatója. Bár a CARDS-iránymutatásai bátorították a nemzeti társfinanszírozás alkalmazását, erre alig került sor (29). Pozitív kivételt jelent – az ellenőrzött 31 nem támogatásjellegű projekt közül egyetlenként – e tekintetben a horvátországi földkataszterprojekt, amely jelentős mértékben társfinanszírozásból lett végrehajtva, és ahol az adományozók koordinációját ténylegesen a horvát hatóságok végezték. A támogatási szerződések kedvezményezettjeinek kötelezettségvállalása hasonlóan magas szintű volt (30).

50.

A kedvezményezett országok felelősségvállalásának növelését szolgáló egyik módszer a nemzeti hatóságok bevonása a pályázatértékelő bizottságokba. Ugyanakkor a küldöttségek működését meghatározó és az EAR számára is iránymutatásul szolgáló EuropeAid-utasítások megkövetelik, hogy az értékelő bizottságok szavazó tagjainak többsége a Bizottság képviselői közül kerüljön ki (lásd 7. keretes szöveg). Ez ellentétes a külső fellépések számos más területével, ahol a Bizottság nem delegál szavazó tagokat az értékelő bizottságokba, de fenntartja a vétójogot.

7. keretes szövegA pályázatértékelő bizottságok összetételeA Számvevőszék 177 pályázatértékelő bizottságot vizsgált meg a 2002-től 2005-ig terjedő időszakból. Átlagosan a szavazó tagok 55 %-a a küldöttségek vagy az EAR operatív központjainak projektfelelősei voltak, és a szavazó tagok 13 %-a volt független külső szakértő. A kedvezményezett szervezetek átlagos képviselete 32 %-os volt; kivételt képezett Horvátország, ahol jelentősen magasabb százalékos arány – 52 % – volt tapasztalható, valamint Bosznia és Hercegovina, ahol a kedvezményezettek szavazati aránya csak 24 %-os volt.

51.

A EuropeAid-utasítások előírják, hogy az értékelő bizottságokban legalább négy bizottsági küldöttség/EAR-tagnak (elnök, titkár és két értékelő) helyet kell kapnia egy külső értékelővel szemben, és egy további bizottsági küldöttség/EAR-tagnak minden további kedvezményezett értékelő esetén. Ez túlzott terhelést jelent a küldöttségek humánerőforrásaira nézve, miközben akadályozza a fokozott felelősségvállalást.

52.

A decentralizáció egyik akadálya az volt, hogy a kedvezményezett országok hiányos ismeretekkel rendelkeztek az Európai Bizottság szerződéskötési eljárásairól. Horvátországban a küldöttségek rendszeresen meghívták a nemzeti hatóságok képviselőit, hogy szavazati jog nélküli megfigyelőkként vegyenek részt a pályázatértékelő bizottságok ülésein. Ezt a bevált gyakorlatot, amely révén a nemzeti hatóságok részletesen megismerhették a pályáztatási eljárásokat, más országokban nem alkalmazták módszeresen. Albániában, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban és Szerbiában például ezt a gyakorlatot csak nagyon ritkán alkalmazták.

53.

A CARDS-iránymutatások szerint minden CARDS-támogatást egyéb adományozókkal összehangoltan kellene nyújtani. Az adományozók koordinációja különösen nagy kihívást jelent a Nyugat-Balkánon, az adományozók nagy száma, illetve két menetrend – az EU-csatlakozási menetrend, illetve a Világbank, az ENSZ és néhány EU tagállami ügynökség által kitűzött fejlesztési és szegénységcsökkentési menetrend – párhuzamos fennállása miatt.

54.

A támogatások hatékonyságáról kiadott Párizsi Nyilatkozat (31) megerősítette azt az elvet, hogy a kedvezményezett országoknak minden szinten maguknak kell gondoskodniuk a támogatások koordinálásáról, míg az adományozóknak tiszteletben kell tartaniuk a partnerország irányító szerepét. A CARDS-országokban az ellenőrzés szinte semmilyen egyértelmű jelét nem találta hasonló koordinációs tevékenységnek a kedvezményezett országok részéről, sem az adományozók részéről bármilyen bátorító intézkedésnek. Az egyetlen ilyen kezdeményezés Albániában volt tapasztalható (lásd 8. keretes szöveg).

8. keretes szövegAdományozók koordinációja AlbániábanAz albániai adományozókoordináció javítása érdekében a négy többoldalú adományozói szervezet (EK, EBESZ, ENSZ és VB) 2003 decemberében kialakított egy ágazati koordinációs mechanizmust. Kölcsönösen megállapodtak a felelősségek felosztásán maguk között négy tematikus területen. A koordinációs folyamat irányítása érdekében megalapították az Adományozó Technikai Titkárságot, amely hozzájárul a hatékonyabb kiegészítő jelleghez, illetve munkamegosztáshoz. A cél az, hogy az adományozók jobban kihasználják kölcsönös összehasonlítható előnyeiket az ágazati szinten, és hogy a programok végrehajtása terén hatáskört ruházzanak az erre kijelölt adományozóra.Az adományozók közössége hozzájárult egy integrált tervezési rendszer kialakításához, amelyet Albánia kormánya indított útjára 2005-ben, és amely lehetővé teszi az ország számára saját fejlesztési folyamatának kézben tartását. Ennek célja, hogy 2007-ben a különféle politikai kereteket egyetlen középtávú fejlesztési tervbe integrálja, és hogy új struktúrát alakítson ki az adományozókoordinációban és a külső támogatások irányításában.

55.

A küldöttségek és az EAR eltérő ellenőrzési eljárásokkal rendelkeznek:

56.

Az eredményes nyomon követéshez az szükséges, hogy a projektek ellenőrizhető célkitűzésekkel és objektív, ellenőrizhető mutatókkal (OVI) rendelkezzenek. Az OVI-k azonban gyakran nem állnak rendelkezésre és a meglévők sem mérhetőek, illetve időhöz kötöttek. Egy rendőrakadémiai projekt esetében például az egyik OVI a „személyzet megfelelő oktatása” volt a tervezett résztvevők számának és adatainak pontosítása nélkül. Egy másik projekt esetében olyan mutatókat alkalmaztak, mint „az operatív kapacitás növelése” bármilyen külön kritérium nélkül.

57.

A Bizottság a CARDS-rendelettel összhangban 2004. június végéig elvégezte a projekt értékelését. Az értékelés dokumentációja alapján a cél az volt, hogy az Európai Bizottság számára független és megbízható értékelést nyújtson a CARDS keretében alkalmazott támogatási stratégiáról és annak szélesebb politikai távlatairól. Az értékelés a 2001–2003-as időszakot foglalta magában (lásd még 10. bekezdés).

58.

A pénzügyi irányítás javítása szempontjából az értékelési folyamat kritikus része a korábbi ajánlások nyomon követése. Elvben a Bizottságnak egy éve van arra, hogy jelentést tegyen saját nyomonkövetési intézkedéseiről. Ebben az esetben a Bizottság több mint két évvel később tette meg jelentését. Ez részben annak lehetett betudható, hogy a Bizottság nem volt megelégedve egyes korábbi ajánlások minőségével.

59.

Miközben nem létezett formális előírás az egyedi projektek vagy ágazatok ellenőrzésére vonatkozólag, íme egy bevált gyakorlat, amely lehetővé tehette volna az eredmények és az ajánlások összpontosítását. Az EAR módszeresen végzett értékeléseket ágazati és projektszinten is. Mind félidős, mind utólagos értékelések is készültek. Ezen értékelések vezetői összefoglalóit közzétették az EAR internetes honlapján, ami hozzájárult az eredmények elterjesztéséhez. Ezzel szemben a küldöttségek ritkán végeztek projekt- illetve ágazati értékeléseket, és a küldöttségek által elkészített kevés jelentést sem tették közzé azok honlapjain.

60.

A nyomonkövetési eredmények és értékelési gyakorlatok továbbadása terén is eltérés tapasztalható a küldöttségek és az EAR között. Az EAR rendszeres értekezleteket és műhelyeket szervez a különböző operatív központok projekt- és programfelelősei részére tapasztalatcsere céljából. Hasonló szintű tapasztalatcserére a küldöttségek országaiban nem került sor. A küldöttségek és az EAR személyzete között létezik kapcsolat, de az nem rendszeres jellegű.

61.

A Számvevőszék arra a megállapításra jutott, hogy a Bizottság irányítása a CARDS program keretében nagy mértékben sikeresnek bizonyult a kedvezményezett országokban a stabilizációhoz és az újjáépítéshez való hozzájárulás tekintetében. A támogatás ugyanakkor kevésbé volt hatékony az adminisztratív kapacitások növelésében, ami a kezdeti szakaszban az intézményfejlesztésnek szentelt kevés figyelem, valamint a kedvezményezett országok támogatásfelvevő kapacitásainak elégtelensége miatt következett be.

62.

A Bizottság stratégiai irányítása rendkívül általános jellegű volt és nem összpontosított külön területekre. Ez az újjáépítés szakaszában helytálló volt, ám nem felelt meg a komolyabb kihívást jelentő intézményfejlesztési szakaszban.

63.

Az országstratégiai dokumentumok tág megfogalmazásokat tartalmaztak, s így nem adtak elegendő iránymutatást, különösen amennyiben nem támogatták azokat menetrendhez kötött ágazati stratégiák. A többéves indikatív programok – amelyek az éves programok és a projektazonosítás alapját képezik – nem állítottak fel prioritásokat a különböző beavatkozási területek között illetve ezeken belül. A projektkiválasztás optimalizálását segítő alapok hiánya eredményezte a koordinálatlan, elszigetelt projektek előfordulását.

64.

A programok kezdeti szakaszában a támogatást főként az újjáépítési beruházástípusú projektekre összpontosított az intézményfejlesztés helyett. A programok előrehaladásával a hangsúly természetes módon eltolódott az intézményfejlesztés felé, amely jelenleg a kifizetések jelentős többségét alkotja. A Számvevőszék megjegyzi, hogy a kezdetektől fogva az intézményfejlesztés kiemeltebb hangsúlyt kapott azokban az országokban, ahol a támogatást a küldöttségek irányították, mint ahol az EAR irányítása érvényesült. Az utóbbi esetben ez késleltette a twinningprojektek bevezetését.

1. ajánlásAz új előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) (32) végrehajtásának stratégiai irányítása keretében elegendő figyelmet kell szentelni az egyes beavatkozási területeknek, ezáltal biztosítva a támogatás megfelelő célzott jellegét, a kulcsterületekre vonatkozó módszeres koncepciót, valamint a megfelelő alapot a projektkiválasztáshoz és a prioritások felállításához.

65.

A Bizottság által alkalmazott irányítási megközelítések általánosságban – de nem minden esetben – megfeleltek a kedvezményezett országok körülményeinek és szükségleteinek. Hatékonynak bizonyultak a segélyek gyors célba juttatása terén, de nem vették kellően tekintetbe a támogatás hasznosságának maximalizálását.

66.

Négy különböző irányítási stratégia került alkalmazásra azzal a céllal, hogy azok tükrözzék a kedvezményezett országok egyedi körülményeit. A megközelítések közül kettő (kihelyezett küldöttségek és EAR) – amelyek a kifizetések nagy részét kezelték – döntő részben hatékonyan és megfelelően működött. A másik kettő (központosított és decentralizált irányítás) kevésbé volt hatékony és kevésbé felelt meg a specifikus igényeknek.

67.

A Bizottság sikeres választ adott a lassú végrehajtás miatti korábbi bírálatokra és biztosította a támogatás gyors célba juttatását. Ez különösen az újjáépítési szakasz idején bizonyult előnyösnek. Az intézményfejlesztés szakaszában azonban a gyorsaságra helyezett hangsúlyt nem ellensúlyozta kellőképpen az a szempont, hogy a kedvezményezett országok maximálisan hasznosítani tudják a támogatást, és megfeleljenek valamennyi előfeltételnek.

2. ajánlásA Bizottságnak a továbbiakban is összpontosítania kellene a segélyek gyors célba juttatására, de egyúttal elegendő figyelmet kellene szentelnie a hatékonysági aspektusoknak is, például hogy a kedvezményezett ország rendelkezzen elegendő kapacitással a részére nyújtott támogatás maradéktalan felvételéhez (különösen az intézményfejlesztési projektek összefüggésében).

68.

Miközben a Bizottság prioritásként kezelte a kedvezményezett országok felelősségvállalását, nem volt e cél elérésére alkalmas, következetes megközelítése, és az alkalmazott irányítási koncepciók nem bátorították az ilyen típusú felelősségvállalást.

69.

A kedvezményezett országokat csak korlátozott mértékben vonták be a projektmeghatározási és pályáztatási szakaszba. A program vége felé a kedvezményezett országok inputja nőtt, a felelősségvállalás azonban korlátozott maradt. Jóllehet a kedvezményezett országok feladata volna a régióban jelen lévő számos adományozó koordinálása – ami a felelősségvállalás fontos mutatója –, az ellenőrzés nem találta egyértelmű jelét annak, hogy hasonló koordinációra sor került volna.

3. ajánlásAz IPA program esetében a Bizottságnak a kedvezményezett országok felelősségvállalásának fontos aspektusát külön stratégiák révén kellene érvényesítenie az irányítás és végrehajtás valamennyi területén, különös tekintettel a pályáztatásra.

70.

A nyomon követés és értékelés részben megfelelő volt, de egyenetlen minőségű. A nyomonkövetési eljárások eltérőek voltak a küldöttségek és az Európai Újjáépítési Ügynökség esetében, jóllehet 2005-től kezdve közös módszertanon alapultak. A megfelelő projektmutatók hiánya megkérdőjelezte a nyomon követés hatékonyságát. A CARDS program értékelésére a tervezett időpontban sor került, de a Bizottság a nyomon követéssel elkésett. Indokolatlan következetlenségek állnak fenn a küldöttségek és az EAR között a projekt-, illetve ágazatértékelések intenzitása, valamint a nyomon követés és értékelés eredményeinek kommunikálása tekintetében is.

4. ajánlásA nyomonkövetési és értékelési gyakorlatokat össze kellene hangolni az EAR által az egyedi projektek/ágazatok értékelése, valamint az eredmények és tanulságok terjesztése terén alkalmazott gyakorlatoknak a küldöttségekre történő kiterjesztését is beleértve.A Bizottságnak biztosítania kellene az értékelések megfelelő nyomon követését.

a)

a CARDS program többnyire relevánsnak bizonyult a stabilizációs és társulási folyamathoz nyújtott pénzügyi és technikai támogatás biztosítása szempontjából;

b)

a program centralizált jellege és koncepciója akadállyá válhat a felelősségvállalás és a program hatékonysága szempontjából;

c)

az intézmények kiépítéséhez és a beruházásfejlesztéshez nyújtott támogatások kiegyensúlyozása kulcsfontosságú kihívást jelentett;

d)

a program regionális dimenziója gyenge pontnak bizonyult.