52007PC0603

Módosított javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről (előterjesztő: a Bizottság az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján) /* COM/2007/0603 végleges - COD 2005/0214 */


[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 9.10.2007

COM(2007) 603 végleges

2005/0214 (COD)

Módosított javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának javításáról a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről

(előterjesztő: a Bizottság az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján)

INDOKOLÁS

A Bizottság a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának javításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozóan módosított javaslatot terjeszt elő. A módosított javaslatban szerepelnek a Bizottság által elfogadhatónak tartott, az Európai Parlament által első olvasatban javasolt módosítások, valamint a tanácsi munkacsoportokon belüli viták eredményeként kialakult technikai változtatások. Ezenkívül a Bizottság teljes egészében figyelembe veszi az Európai Tanács módosított javaslatra vonatkozó kérését, amely a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésén alapul. |

HÁTTÉR |

2005. október 20-án a Bizottság elfogadta a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának javításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot. A javaslatot 2005. október 21-én továbbították az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2007. április 20-án fejtette ki véleményét és a bizottsági javaslat módosítására tett javaslatot. Az Európai Parlament első olvasatban 2007. június 20-án jogalkotási állásfoglalást fogadott el. |

A BIZOTTSÁG JAVASLATÁNAK CÉLKITűZÉSE |

A különböző tagállamok szociális védelmi rendszereinek szembe kell nézniük a demográfiai elöregedés problémájával. A tagállamok többségében elfogadott vagy tervezett reformok a kiegészítő nyugdíjrendszerek további kialakítása felé mutatnak, amelyet számos tagállam tevékenyen támogat. Ezért sürgős annak biztosítása, hogy az említett rendszerek működésére vonatkozó szabályok ne gátolják a munkavállalók tagállamokon átnyúló mozgásának vagy az egyes tagállamokon belüli mobilitásának a szabadságát, és ne csökkentse ezáltal a mobil munkavállaló esélyeit arra, hogy pályafutásának végére elegendő nyugdíjjogosultságot szerezzen meg. Amennyiben ezt nem sikerül elérni, a munkaerőpiac veszít rugalmasságából és hatékonyságából. Noha az egyének nagyobb mobilitásra vonatkozó elhatározását számos tényező befolyásolja, a kiegészítő nyugdíjjogosultság esetleges elvesztésének lehetősége nagymértékben visszavetheti az egyén munkahely-változtatásra vonatkozó szándékát. E módosított javaslat ezért a munkavállalók mobilitásának megkönnyítése érdekében közvetlenül foglalkozik az egyes kiegészítő nyugdíjrendszereken belül fellelt akadályok elhárításának kérdésével. A munkavállalók mobilitásának útjában álló lehetséges korlátok különösen azokhoz a feltételekhez kapcsolódnak, amelyek alapján az egyén megszerzi a nyugdíjjogosultságot, valamint azokhoz a feltételekhez, amelyek között ezeket a jogosultságokat az egyén munkahely-változtatását követően kezelik. A módosított javaslat foglalkozik továbbá a munkavállalók tájékoztatással kapcsolatos jogának kérdésével is, amely arra vonatkozik, hogy a mobilitás milyen következményekkel jár a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésére és megtartására nézve. |

A BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLTAL ELFOGADOTT MÓDOSÍTÁSOKRÓL |

2007. június 20-án az Európai Parlament 34 módosítást fogadott el a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának javításáról szóló irányelvre vonatkozó javaslattal kapcsolatosan. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az Európai Parlament módosításainak nagy része teljes egészében, elvben vagy részben elfogadható, mivel azok fenntartják a javaslat céljait és politikai életképességét, és számos esetben erősítik az eredeti megfogalmazást. Az Európai Parlament módosításainak fő jellemzője, hogy az irányelv fő hangsúlyát az átutalásokra vonatkozó rendelkezésektől a nyugvó jogosultságok megszerzése és megtartása felé helyezi át. Az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy jelenleg a kötelező átutalás egyes kiegészítő nyugdíjrendszerekre túl nagy terhet róna, továbbá jelentős technikai nehézséget okozna. Az Európai Parlament határozata és a tanácsi munkacsoportok szakértői által kifejtett vélemények alapos megfontolása után a Bizottság elismeri a prioritások ilyen irányú változását és elfogadja a 6. cikk (átutalási rendelkezések) törlését. Ennek megfelelően a Bizottság javasolja az irányelv címének módosítását, részben elfogadva az Európai Tanács által a 2007. júniusi irányelv tervezetére történő hivatkozásban használt nyelvezetet. A módosított javaslat jelenlegi címe: „A munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló irányelvre irányuló javaslat”. A Bizottság ezért egészében vagy részben elfogadja az Európai Parlament következő módosításait: 3.1. Alkalmazási kör és egyéb általános rendelkezések (1-3. cikk) Célkitűzés: Az 1. és a 18. módosítás az irányelv célkitűzésére vonatkozik, amely szerint az 1. módosítás törli az (5) preambulumbekezdésben a „hordozhatóság” szóra történő hivatkozást, tükrözve az átutalásról szóló 6. cikk törlését. A módosítás továbbá a 4. és 5. cikk változtatásaival összhangban a „harmonizáció” kifejezést a „minimumkövetelmények” fogalommal helyettesíti. A Bizottság ezt a módosítást teljes egészében elfogadja. A 18. módosítás az 1. cikkben a „munkavállalók” kifejezést a „személyek” kifejezéssel helyettesíti és kibővíti az irányelv célkitűzését. A Bizottság ezt a módosítást nem tudja elfogadni, mivel az irányelv célja a kiegészítő nyugdíjrendszereken belüli, a munkavállalók mozgását vagy mobilitását érintő akadályok megszüntetése. A Közösségnek nem áll módjában előírni a tagállamok számára „a kiegészítő nyugdíjrendszerek korai kialakítását”. A Bizottság figyelembe vette a Tanácson belül megvitatott technikai módosításokat, és ennek megfelelően kisebb szövegezési módosításokat foganatosított az 1. cikkben. A 2. módosítás egy új preambulumbekezdést javasol, amely kiemeli, hogy a kiegészítő nyugdíjbiztosítás fenntarthatósága biztosításának jelentőségére vonatkozó rendelkezést ez az irányelv nem sérti, és hogy a fennmaradó munkavállalók és nyugdíjasok jogainak védelmét teljes egészében figyelembe veszik. Kiemeli továbbá a szociális partnerek által a kiegészítő nyugdíjrendszerek megtervezésében és alkalmazásában játszott fontos szerepet. A Bizottság ezt a módosítást teljes egészében elfogadja (jelenleg (5a). A 3. módosítás új preambulumbekezdést (jelenleg (5b) illeszt be, amely kiemeli, hogy az irányelv azokon a helyeken, ahol korábban nem volt ilyen, nem írja elő kiegészítő nyugdíjrendszerek létrehozására vonatkozó szabályozás bevezetését. A Bizottság elvben elfogadja ezt a módosítást és – részben a tanácsi munkacsoportok szakértői által végzett technikai munka alapján – pontosítja a szöveget, amely szerint a tagállamok, miközben kötelesek ezen irányelv rendelkezéseit nemzeti jogukba átültetni, továbbra is kötelesek saját nyugdíjrendszereik kialakítására. Hatály. Az 5. módosítás egy új preambulumbekezdés (jelenleg 5c), amely pontosítja az irányelv hatályát, és amelyet a Bizottság teljes egészében elfogad. A 6., 7., 8. és 19. módosítást a 2. cikkre és az azzal összefüggő preambulumbekezdésekre vonatkozó módosítások miatt együtt kell figyelembe venni. A 6. módosítás egy új preambulumbekezdést (jelenleg 5d) illeszt be, amely pontosítja az irányelv alkalmazása alóli kivételeket azon rendszerekre vonatkozóan, amelyek az új tagok előtt zárva vannak. A Bizottság elfogadja, hogy ez a megszorítás kompromisszum és bizonyos kiegészítő nyugdíjrendszerek folyamatos fenntarthatóságának biztosítását szolgáló arányos intézkedésnek tekinthető. A Bizottság ezért a módosítást teljes egészében elfogadja, a zárt rendszerek „alszakaszaira” vonatkozó technikai pontosítás hozzáadásával annak biztosítására, hogy adott esetben kizárólag az új tagok előtt zárt kiegészítő rendszerek azon részei képeznek kivételt. A 7. módosítás technikai pontosítás, és beilleszt egy új preambulumbekezdést (jelenleg 5e), amely világossá teszi, hogy az irányelv nem érinti a reorganizációs vagy felszámolási intézkedéseket, amelyet a Bizottság részben elfogad, de elveti a 2003/41/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdésére való hivatkozást, amely a pontosítás tekintetében irreleváns. A 19. módosítás, amely a tanácsi munkacsoport által kifejtett technikai pontosítás, a 2. cikk egészét érinti és a Bizottság elvben elfogadja. A 8. módosítás új preambulumbekezdést (jelenleg 5f) illeszt be és tisztázza, hogy az irányelv nem vonatkozik a fizetésképtelenség esetére garanciát nyújtó rendszerekre, a kártalanítási rendszerekre vagy a nemzeti tartalékalapokra, és a Bizottság ezt a módosítást teljes egészében elfogadja. Fogalommeghatározások. A 20. módosítás a 3. cikken belül a fogalommeghatározások technikai módosításaira vonatkozik. A Bizottság teljes egészében elfogadja a 3 cikk a) pontjára vonatkozó módosításokat, valamint a 3. cikkbe egy új fogalommeghatározás (da)) beiktatását, amely a „nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak” fogalmát érinti. A 3. cikk b) pontjának módosítását a Bizottság elfogadja a „foglalkozási” szó törlésének kivételével, amely a Bizottság megítélése szerint csökkentené a fogalom érthetőségét. A 3. cikk c) pontjának módosítását a Bizottság részben elfogadja azzal a megfogalmazásbeli változtatással, amely pontosabban leírja, hogy azok a követelmények, amelyeket egy „aktív tagnak” esetlegesen teljesítenie kell, a 4. cikkben meghatározott szerzési követelmények. A 3. cikk d) pontjának módosítását a Bizottság kisebb megfogalmazásbeli változtatásokkal elfogadja. A 3. cikk f) pontjának módosítását a Bizottság elvben elfogadja, miközben a tanácsi munkacsoportok szakértői által kidolgozott nyelvezetet használja. A 3. cikk h) pontjában a „késleltetett ellátott” kifejezés „inaktív tag” kifejezéssel történő helyettesítését a Bizottság nem fogadja el, mivel úgy ítéli meg, hogy az eredeti kifejezés technikailag világosabb volt. A Bizottság ugyanakkor elvben elfogadja a 3. cikk h) pontján belüli egyéb technikai változtatásokat, miközben a tanácsi munkacsoport által részben kidolgozott nyelvezetet használja. A 3. cikk i) pontjának változtatásait az „inaktív tag” kifejezés kivételével elfogadja. A 3. cikk j) pontjának változtatása új fogalom, a „nyugvó címzettségek értéke” kifejezés bevezetését és az „átutalás” kifejezés törlését jelenti. A Bizottság elfogadja az ezen új fogalommeghatározásra vonatkozó ésszerű magyarázatot, de úgy ítéli meg, hogy a „nyugvó jogosultságok értéke” kifejezés pontosabb és ennek megfelelő megfogalmazást használ. A 3. cikk e) és g) pontjait a Bizottság az irányelv mint egész átszerkesztésének és módosításának kifejezése érdekében törli, ezért e fogalommeghatározások így már szükségtelenek. A 4. módosítás új (jelenleg 5g) preambulumbekezdést vezet be, amely tovább pontosítja a „kiegészítő nyugdíjrendszerek” fogalmát. A Bizottság elvben elfogadja az új preambulumbekezdést, miközben a technikai megfogalmazás javítása érdekében a tanácsi szakértők által végzett munka alapján fogalmaz. A Bizottság egyszerűsíti továbbá azon követelmények leírását, amelyek szerint az egyedi nyugdíjrendszereket ezen irányelv alkalmazásában kiegészítő rendszereknek kell tekinteni. A Bizottság elismeri, hogy a nyugdíjrendszerek osztályozása, különösen az egyedi nyugdíjrendszerek tekintetében nem mindig világos. Ezért a preambulumbekezdés tisztázza, hogy a munkaviszony alapján kötött egyedi nyugdíjrendszereket ezen irányelv hatály alá tartozónak kell tekinteni. A Bizottság annak tisztázására továbbá, hogy a pályafutás végén fizetett, kizárólag a munkáltató által finanszírozott rendkívüli, kisebb kifizetések ezen irányelv alkalmazásában nem tekintendők kiegészítő nyugdíjnak, új preambulumbekezdést (5h) illesztett be. 3.2. A nyugdíjjogosultságok megszerzésének feltételei (4. cikk) A 22. módosítás tökéletesíti a Bizottságnak a nyugdíjjogosultságok megszerzésére vonatkozó eredeti javaslatát. A Parlament megközelítése a Bizottságétól eltérő irányból kívánta bevezetni a megszerzéshez szükséges minimumkövetelményeket, miközben meg kívánta tartani az egyes kiegészítő nyugdíjrendszereken belül meglévő, a mobilitás előtt álló akadályok csökkentésének elvét. A módosítás fő szempontja javasolja a 4. cikk b) pontjában található, a nyugdíjjogosultság megszerzésére vonatkozó alsó korhatár kikötésére történő valamennyi hivatkozás törlését és egy új megfogalmazással történő helyettesítését, amely lényegében összeköti a maximálisan megengedett, a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak fogalmát és az aktív tag korát. A módosítás ezért a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak tekintetében (kikötés esetén) legfeljebb 5 évet javasol a 25 év alatti aktív tagok esetében és valamennyi, a nyugdíjjogosultság megszerzésére vonatkozó követelmény törlését javasolja a 25 év feletti aktív tagok esetében. A Bizottság elismeri, hogy e módosítás célja annak felismerése, hogy általában a fiatalabb munkavállalók mobilitása nagyobb mint a 25 évesnél idősebbeké, és hogy a 25 évesnél fiatalabbak nyugdíjjogosultságainak felhalmozása nem olyan sürgős, mint az ennél idősebbeké. A Bizottság ezért kompromisszumos intézkedésként elfogadja azt a javaslatot, hogy adott esetben a 25 év alattiakra vonatkozóan legfeljebb öt éves nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszakot engedélyezzenek. A 25 év felettiek tekintetében a nyugdíjjogosultság megszerzésére vonatkozó valamennyi követelmény megtiltását illetően a Bizottság − miközben támogatja azt az elvet, hogy a munkavállalók a lehető legkorábban jogosultságokat szerezzenek − elfogadja, hogy bizonyos kiegészítő nyugdíjrendszerek jelentős igazgatási és technikai nehézségekkel szembesülhetnek, amennyiben a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez egy rövid időszakot nem engedélyeznek. Ez különösen érvényes azokra a rendszerekre, amelyek esetében a nemzeti jogszabályok nem veszik figyelembe a nyugdíjrendszerbe való belépés előtti kötelező munkaviszonyban eltöltött időszakot. Ilyen körülmények között a Bizottság nem fogadhatja el a 25 év felettiek tekintetében a nyugdíjjogosultság megszerzésére vonatkozó követelmény törlését érintő javaslatot, és ehelyett javasolja, hogy abban az esetben, ha a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszakot kötnek ki, az ne haladja meg az egy évet. Ez olyan arányos megközelítés marad, amely csökkenti a mobilitás útjában álló akadályokat, miközben szem előtt tartja a kiegészítő nyugdíjrendszerekre vonatkozó indokolatlan korlátok felállításának kérdését. A Bizottság így ezen az alapon újrafogalmazta a 4. cikk c) pontját, miközben pontosította, hogy a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges egy éves időszak minden esetben alkalmazandó, amennyiben az aktív tag eléri a 25 éves kort, függetlenül attól, hogy hány éves korban kezdődik a jogosultságok felhalmozása. Az Európai Parlament azon törekvése, hogy a korra vonatkozó elv és a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges maximális időszak összekapcsolása érdekében átszerkessze a 4. cikket, bizonytalansági elemet hordoz magában, amennyiben a 25 év alattiak esetében a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges kor tekintetében alkalmazható-e mégis egy minimum. A nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak tekintetében legfeljebb 1 évet engedélyező (a 25 év felettieknek) javaslat felülvizsgálata során a Bizottság megállapította, hogy ez a bizonytalanság felerősödik. Ezért az egyértelműség érdekében a Bizottság elveti a 4. cikk b) pontjának törlését, amely a következőket rögzíti: „amennyiben a nyugdíjjogosultság megszerzése minimális korhatárhoz kötődik, e korhatár nem haladhatja meg a 21 évet”, és ehelyett kisebb megfogalmazásbeli módosításokat eszközöl. A Bizottság a 4. cikk általános szerkezetének és összefüggésének javítása érdekében az eredeti 4. cikk c) pontjában kisebb technikai módosításokat tesz és azt a 4. cikk a) pontjába teszi át. A 43. módosítás újrafogalmazza és kiterjeszti az eredeti 4. cikk a) pontját (jelenleg a 4. cikk d) pontja) és tovább pontosítja, hogy hogyan kell kezelni a befizetett járulékösszegeket a nyugdíjjogosultság megszerzését megelőzően. A Bizottság ezeket a kisebb megfogalmazásbeli módosításokat érintő változtatásokat teljes egészében elfogadja. A Bizottság elvben elfogadja továbbá a 11. módosítás által beillesztett új preambulumbekezdést, amely a (6c) preambulumbekezdés átfogalmazásával a tanácsi munkacsoport szakértőinek észrevétele alapján tovább pontosítja azt a módot, ahogy a meg nem szerzett jogosultságokat és a kilépő munkavállalókat kezelni kell. A 24. módosítás hangsúlyozza azt a szerepet, amelyet a szociális partnerek – a kollektív szerződéseken keresztül – a 4. cikk a)–d) pontjaiban szereplő rendelkezések bevezetése során játszhatnak. A Bizottság elvben elfogadja ezeket a javaslatokat és azokat a 4. cikk új, e) pontjaként illeszti be a Tanácsban megvitatott megfogalmazásbeli változtatásokkal, amelyek jogi szempontból érthetőbbek. A 9. módosítás a teljes 4. cikkre vonatkozó általános indokolást érinti, amely részben helyettesíti a 10. módosítással törölt eredeti (6) preambulumbekezdést. Megállapítja, hogy kiegészítő nyugdíjbiztosítás nyugdíjjövedelmekben játszott megnövekedett jelentősége miatt javítani kell a nyugdíjjogosultságok megszerzését, megtartását és átutalását. A Bizottság az (5i) preambulumbekezdés szerint teljes egészében elfogadja a módosítást, miközben az irányelv célkitűzésével való összhang biztosítása érdekében kiegészítő hivatkozást teszt a mozgásszabadság és a foglalkozási mobilitás előtt álló akadályok csökkentésére. További technikai pontosításként a Bizottság új (5j) preambulumbekezdést illeszt be a „nyugdíjjogosultság megszerzésének követelménye” fogalommal kapcsolatos félreértések elkerülése érdekében, amelyet bizonyos tagállamokban életjáradék megvásárlásához kötődő fogalomként értelmezhetnek. 3.3. A nyugvó jogosultságok megtartása és átutalások (5. és 6. cikk) A nyugvó jogosultságok megtartása. A 12. módosítás új (6b) preambulumbekezdést illeszt be, amely hangsúlyozza a kilépő tagok azon jogát, hogy szerzett nyugdíjjogosultságukat nyugvó jogosultságként abban a rendszerben hagyhatják, amelyben azokat megszerezték. A Bizottság elvben elfogadja ezt a módosítást a tanácsi munkacsoport megfogalmazásbeli kiegészítésével, amely különösen olyan helyzeteket érint, amelyekben a fokozottan mobil munkavállalók − különösen a meghatározott nyugdíjellátási rendszerekkel összefüggésben − jogosultságaikat egy másik kiegészítő nyugdíjrendszerbe utalhatják át, amely megfelel az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott rendelkezéseknek. A 13. módosítás átdolgozza a (7) preambulumbekezdést azzal az általános elvvel összhangban, amely tisztázza, hogy a nyugvó jogosultságokat hogyan kell kiszámítani és megtartani, miközben hangsúlyozza, hogy szükség van a rendszer különleges jellegének és azon tagok jogosultságainak figyelembevételére, akik nem kilépő munkavállalók. A Bizottság elvben elfogadja a módosítást és az újrafogalmazott szövegben a tanácsi szakértők által végzett technikai munka alapján fogalmaz. A szöveg így a nyugdíjjogosultságok értékének kiszámítása tekintetében „nemzeti jogszabályokra és joggyakorlatra” hivatkozik „biztosításmatematikai standardok” helyett, a 2003/41/EK irányelv[1] határon átnyúló rendelkezéseivel való összetévesztés elkerülése érdekében. A tanácsi munkacsoport szakértői által elvégzett munka további felhasználásával a szöveg a nyugvó jogosultságok kiigazítása esetén figyelembe vehető indokolt igazgatási költségekre való hivatkozást is tartalmaz. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a kiegészítés arányos és szükséges. A 14. módosítás a kilépő munkavállalók kis értéket képviselő szerzett nyugdíjjogosultságának átutalása vonatkozásában pontosítja a (8) preambulumbekezdést. A Bizottság elvben elfogadja ezt a módosítást és a tőkekifizetés kiszámítási elve tekintetében pontosításokat illeszt be. A 25. módosítás átalakítja az 5. cikket egy új 5. cikk (-1) bekezdés beillesztésével, amely a kilépő munkavállalók számára – az 5. cikk (2) bekezdésében és az 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételekkel – lehetővé teszi, hogy nyugvó jogosultságaikat azon a rendszeren belül hagyják, amelyben szerezték azokat. A Bizottság elvben elfogadja ezt a módosítást és részben a Tanácsban lefolyt technikai vitákat tükröző módon fogalmazza meg a változtatásokat. Szándékának pontosítása érdekében a Bizottság azt a szöveget is beilleszti, amely adott esetben tisztázza, hogy hogyan kell kiszámítani az újonnan alakult nyugvó nyugdíjjogosultságok értékét abban az időpontban, amikor a munkavállaló kilép a rendszerből. Ez az érték az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint a nyugvó jogosultságok jövőbeni kezelésének referenciapontjaként szolgál. A 25. módosítás jelentős részletekkel is kiegészíti az 5. cikk (1) bekezdését és különösen kifejezett hivatkozást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként kell a „méltányos korrekciót” (a módosításban „méltányos kezelésként” szerepel) méltányosnak tekinteni. Ez a változtatás részben az eredeti (7) preambulumbekezdés szövegét is tartalmazza. A módosítás javasolja továbbá, hogy a nyugvó jogosultságokat a támogató munkáltató fizetésképtelensége esetén meg kell védeni. A Bizottság a fizetésképtelenség esetére történő garancianyújtás bevezetését ezen irányelven belül nem tudja elfogadni, mivel az a 80/987/EGK irányelv[2] 8. cikkének rendelkezéseinek révén már közösségi jogszabály tárgyát képezi. A többi változtatást a Bizottság elvben elfogadja, miközben a tanácsi munkacsoportokon belül kidolgozott technikai nyelvezetet használja. A Bizottság ugyanakkor − miközben elfogadja az 5. cikk (1) bekezdésében történő részletesebb rendelkezés elvét − úgy ítéli meg, hogy a javasolt módosítás szerkezete nem teljesen éri el a „méltányos kezelés” egyértelműbb meghatározásának célját. Ezért a módosított javaslat a nyugvó jogosultságok kezelésére vonatkozó két közös és sajátos módszer beillesztésével − az aktív tagok jogosultságával összhangban lévő alakulás és az aktuális kifizetés alatt lévő nyugellátásokkal összhangban lévő alakulás − a cikk elején a méltányos kezelés elve mellett átdolgozza és pontosítja az 5. cikk (1) bekezdését. Ezt követően a 25. módosítás javaslata szerint felsorolják a méltányos kezelésnek tekinthető egyéb módszereket. További pontosítás érdekében e változtatások kiegészítéseként a Bizottság egy új (7a) preambulumbekezdést illeszt be, amely rögzíti, hogy az irányelv a nyugvó jogosultságok tekintetében nem kötelez az aktív tagok jogainál kedvezőbb feltételek kialakítására. A Bizottság – a tanácsi munkacsoport szakértői javaslata alapján – az 5. cikk (1) bekezdése c) pontjának külön pontosítását is beilleszti, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a nyugvó jogosultságok árak vagy bérek inflációjával összhangban történő kiigazítása esetén arányos korlátozásokat vezessenek be. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kiegészítő nyugellátás hosszú távú fenntarthatóságának védelme érdekében ez indokolt kompromisszum. E változtatások következményeként a 9. cikk (5) bekezdésében található, végrehajtásra vonatkozó rendelkezést redundánsnak tartja és törli. A 25. módosítás javasolja továbbá az 5. cikk (2) bekezdésének megváltoztatását arra vonatkozóan, hogy a nyugdíjrendszerek tőkeösszegként hogyan utalhatják át kötelezettségeiket, ha a felhalmozott jogosultságok a nemzeti jogszabályok által meghatározott, adott küszöbérték alatt vannak. A Bizottság ezeket a kisebb megfogalmazásbeli változtatásokat érintő módosításokat teljes egészében elfogadja. A Bizottság elvben elfogadja továbbá az 5. cikk (3) bekezdésének beillesztését, amely kifejezetten meghatározza azt a szerepet, amelyet a szociális partnerek az 5. cikk rendelkezéseinek a kollektív szerződéseken keresztül történő bevezetésekor játszhatnak. Átutalások. A 15., 16. és 17. módosítás az 5. cikk változtatásait és a 6. cikk törlését tükrözi, miközben hangsúlyozza, hogy az irányelvnek nem célja a nyugdíjjogosultságok átutalásának megakadályozása. A preambulumbekezdések javasolják, hogy a tagállamok lehetőség szerint törekedjenek az átutalás feltételeinek javítására. A Bizottság elfogadja a 15. és a 17. módosítást, amely törli a (9) és a (10) preambulumbekezdést, valamint szövegezési változtatásokkal elfogadja a 16. módosítást (új, jelenleg (9a) preambulumbekezdés), kinyilvánítva, hogy az átutalásokat az új kiegészítő nyugdíjrendszerekben különösen ösztönözni kell. A 26. módosítás javasolja a nyugdíjjogosultságok átutalásáról szóló 6. cikk törlését. A Bizottság tejes egészében elfogadja ezt a módosítást, miközben sajnálattal nyugtázza, hogy azok a rendelkezések, amelyek előírják, hogy hogyan történjen a nyugdíjjogosultságok átutalása, nem szerepelnek a módosított javaslatban. A Bizottság elismeri, hogy jelenleg az átutalásra vonatkozó általános rendelkezésekben való megegyezést érintő technikai nehézségek és bizonyos kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságára vonatkozó hatással kapcsolatos aggodalmak miatt a 6. cikket el kell hagyni. 3.4. Tájékoztatás és csökkentést kizáró rendelkezés (7. és 8. cikk) Tájékoztatás. A 27. módosítás a munkavállalók, az aktív tagok és a kilépő munkavállalók 7. cikk (1) bekezdésében előírt tájékoztatására vonatkozó rendelkezést érinti. A módosítás javasolja, hogy az aktív tagok munkaviszonyuk megszűnése esetén rendelkezzenek a kiegészítő nyugdíjjogosultságukat érintő tájékoztatás kérésére vonatkozó joggal. A Bizottság a módosítás ezen részét teljes egészében elfogadja. A 7. cikk (2) bekezdését és a 7. cikk (3) bekezdését (jelenleg a 6. cikk (2) bekezdése és a 6. cikk (3) bekezdése) érintő változtatásokat teljes egészében vagy elvben elfogadja, miközben a Tanácsban folyó munka alapján kidolgozott technikai szöveg egy részét használja. A 7. cikkben a tájékoztatási módszerre vonatkozó rendelkezést leíró (4) bekezdés törlésére és annak a 7. cikk (2) bekezdésébe történő beillesztésére vonatkozó javaslatot a Bizottság nem fogadja el, mivel úgy ítéli meg, hogy a cikk eredeti szerkezete egyértelműbb. A 7. cikk (4) bekezdésében (jelenleg a 6. cikk (4) bekezdése) szereplő szöveget ugyanakkor a Tanács szakértőivel folytatott technikai megbeszélések alapján átalakította. E változtatások következményeként a Bizottság az igazgatási biztonságot lehetővé tévő kiegészítő szöveget illesztett a (11) preambulumbekezdésbe annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a tájékoztatás legfeljebb évente egyszer kötelező. Csökkentést kizáró rendelkezés. A 28. módosítás a „hordozhatóság” fogalmának a „nyugdíjjogosultságok megszerzése és megtartása” fogalommal történő helyettesítésével pontosítja a csökkenést kizáró rendelkezést, amely tükrözi az átutalásra vonatkozó rendelkezés irányelvből történő törlését. A módosítást a Bizottság a cikk utolsó sorában a kilépő munkavállalóra való hivatkozás kivételével − amelyet szükségtelennek ítélt − teljes egészében elfogadta. A Bizottság annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a megtartás a kilépő munkavállalókat érinti, miközben a jogosultságok megszerzése nagyobb általánosságban a munkavállalókra vonatkozik, pontosította a cikk hatályát. 3.5. Végrehajtás és jelentés (9. és 10. cikk) Végrehajtás. A 29. és a 42. módosítás javasolja, hogy a tagállamok az irányelv végrehajtásakor a 4. és 5. cikk végrehajtása tekintetében 60 hónapos haladékot kapjanak. A Bizottság elfogadja ezt a javaslatot, valamint a kisebb megfogalmazásbeli módosításokat, amelyek megfelelnek a mozgásszabadság és a mobilitás előtt álló akadályok csökkentésére vonatkozó elemek kiegyensúlyozásának és a kiegészítő nyugellátások folyamatos fenntartása biztosításának. A Bizottság a jelenlegi helyzet tükrözése érdekében módosította továbbá a végrehajtás időpontját. A 30. módosítás törli a 9. cikk (3) bekezdését, amelyet a Bizottság elfogad, mivel a rendelkezés az átutalásra vonatkozó rendelkezés elhagyása miatt már nem aktuális. Jelentés. A 31. módosítás meghatározza, hogy a 10. cikkben (jelenleg 9. cikk) előírt ötévenkénti jelentés egyik elemének ezen irányelv végrehajtását követően a kiegészítő nyugdíjak ajánlására vonatkozó „munkáltatói hajlandóságot” kell vizsgálnia. A Bizottság elvben elfogadja ezt a módosítást, de javasolja, hogy a jelentés ezen jellemzőjét egy új (15a) preambulumbekezdés tartalmazza. A Bizottság technikai nyelvi változtatásokat is eszközöl és a „hajlandóság” kifejezés helyett beilleszti a „kiegészítő ellátás kialakítására” történő hivatkozást. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a hajlandóság fogalmat nehéz számszerűsíteni. A 32. módosítás a 10. cikkhez (jelenleg 9. cikk) egy új előírás bevezetését javasolja, amely meghatározza, hogy az első jelentésnek vizsgálnia kell, hogy a nyugdíjjogosultságok átutalását követően a munkáltató kiegészítő nyugdíjjogosultságokra vonatkozó kötelezettsége miként érintett. A Bizottság elvben elfogadja ezt a kiegészítő elemet és a megfogalmazás egyértelművé tétele érdekében a (15a) preambulumbekezdésbe is belefoglalja. Az 52. és a 33. módosítás javasolja a 10. cikk (2) bekezdésének törlését, amelyet egy új bekezdéssel kíván helyettesíteni (10. cikk (2) bekezdésének a) pontja). Az új bekezdés előírja a Bizottság számára, hogy az irányelv elfogadásától számított 5 éven belül vizsgálja felül különösen a nyugdíjjogosultságok átutalására vonatkozó feltételeket. E jelentés alapján a Bizottságnak elő kell terjesztenie a mobilitás előtt álló akadályok további csökkentésére vonatkozó valamennyi szükséges javaslatot. A Bizottság mindkét módosítást elfogadja és a pontosítás érdekében ennek megfelelően módosította a 10. cikk (2) bekezdését (jelenleg 9. cikk (2) bekezdése). A Bizottság további kiegészítő szöveget is beillesztett annak pontosítása érdekében, hogy az irányelv módosítására vonatkozó bármilyen javaslat kizárólag akkor történik, ha a helyzet az adott időpontban további szabályozást tesz szükségessé. |

KÖVETKEZTETÉS |

Tekintettel az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdésére a Bizottság javaslatát a következők szerint módosítja: |

2005/0214 (COD)

Módosított Jjavaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának javításáról a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 42. és 94. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[3],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[4],

a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően[5],

mivel

(1) A személyek szabad áramlása a Közösség alapvető szabadságainak egyike; a Szerződés 42. cikkében előírja, hogy a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek.

(2) A munkavállalók szociális védelmét a nyugdíj területén a törvény által előírt szociális biztonsági rendszerek biztosítják, amelyeket a munkaszerződéssel összefüggő, a tagállamokban egyre nagyobb számban előforduló kiegészítő szociális biztonsági nyugdíj rendszerek egészítenek ki.

(3) A Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a Szerződés 42. cikkében meghatározott célkitűzések elérését legmegfelelőbben szolgáló intézkedések megválasztása tekintetében; a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. július 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet[6] és az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21-i 574/72/EGK tanácsi rendelet[7] által létrehozott összehangolási rendszer, és különösen az összesítés területén alkalmazott szabályok nem vonatkoznak a kiegészítő nyugdíjrendszerekre, kivéve a „jogszabályok” kifejezés alá tartozó rendszereket − az 1408/71/EGK rendelet 1. cikke j) pontjának első albekezdésében meghatározottak szerint − vagy az e cikk értelmében egy tagállam által e célból tett nyilatkozat hatálya alá tartozó rendszereket. Ezért a kiegészítő nyugdíjrendszereket különleges intézkedések hatálya alá kell vonni annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni e rendszerek sajátos jellegét és jellemzőit, valamint a kiegészítő rendszerek közötti különbségeket az egyes tagállamokon belül és a tagállamok között, és különösen a szociális partnerek azok végrehajtásában játszott szerepét.

(4) A Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről szóló, 1998. június 29-i 98/49/EK tanácsi irányelv[8] az első különleges intézkedés, amelynek célja a munkavállalók szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának javítása a kiegészítő nyugdíjrendszerek területén.

(5) Szintén alkalmazni kell a Szerződés 94. cikkét, mivel a kiegészítő nyugdíjrendszereket szabályozó nemzeti jogszabályok közötti egyenlőtlenségek nagy valószínűséggel akadályozhatják mind a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának gyakorlását, mind a belső piac működését. Ezért a Közösség területén, illetve egy tagállam területén mozgó munkavállalók kiegészítő nyugdíjjogosultsága hordozhatóságánakjogosultságának javítása érdekében a munkaviszonyhoz kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerekbe kilépő munkavállalók nyugdíjjogosultságának megszerzésére és a megszerzett nyugdíjjogosultságok megőrzésére vonatkozó minimumkövetelményekre vonatkozóan rendelkezéseket kell hozni vonatkozó meghatározott feltételeket össze kell hangolni, és a nyugvó nyugdíjjogosultság megőrzésére, illetve a megszerzett jogosultságok átutalására vonatkozó szabályokat közelíteni kell egymáshoz.

(5a) A kiegészítő nyugdíjrendszerek sajátos jellegét és jellemzőit, valamint a kiegészítő nyugdíjrendszerek közötti – a tagállamokon belüli és azok közötti – különbségeket szintén figyelembe kell venni. Az új rendszerek létrehozását, a meglévő rendszerek életképességét, valamint a nyugdíjrendszerek jelenlegi tagjainak elvárásait és jogait megfelelően védeni kell. Ezenkívül az irányelvnek különösen tiszteletben kell tartania a szociális partnerek által a kiegészítő nyugdíjrendszerek megtervezésében és alkalmazásában játszott szerepet.

(5b) Ezen irányelv nem kérdőjelezi meg a tagállamok saját nyugdíjrendszerek kialakításához való jogát. A tagállamok teljes egészében felelnek az ilyen rendszerek kialakításáért és ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetése során nem kötelesek kiegészítő nyugdíjrendszerek felállítására vonatkozó jogszabályok bevezetésére.

(5c) Az irányelv a nemzeti jogszabályoknak és a joggyakorlatnak megfelelően létrehozott és kiegészítő nyugdíjat folyósító valamennyi munkavállalói kiegészítő nyugdíjrendszerre vonatkozik, mint például a csoportos biztosítási szerződésre, az egy vagy több rendszer vagy ágazat által létrehozott felosztó-kirovó nyugdíjrendszerre, a tőkefedezeti rendszerre vagy a vállalkozások nyugdíjtartalékán alapuló nyugdíjígérvény-rendszerre, vagy bármely egyéb kollektív vagy más hasonló rendszerre.

(5d) Ezen irányelv nem alkalmazandó azokra a kiegészítő nyugdíjrendszerekre, vagy adott esetben az ilyen rendszerek azon alszakaszaira, amelyeket már lezártak, és azok ennélfogva már nem fogadnak új tagokat, mert az új követelmények bevezetése indokolatlan terhet jelenthet az ilyen rendszerek számára.

(5e) Ezen irányelvnek nem célja a reorganizációs intézkedésekre és felszámolási eljárásokra vonatkozó nemzeti jogszabályok összehangolása, és nem érinti azokat; ebből a szempontból nem lényeges, hogy ezen eljárások alapja fizetésképtelenség-e, valamint hogy azok önkéntesek vagy kötelezők-e. Az irányelv nem érinti továbbá az olyan reorganizációs intézkedésekre vonatkozó nemzeti jogszabályokat, mint amelyeket a 2001/17/EK irányelv foglal magába [9] .

(5f) Ezen irányelv nem vonatkozik a fizetésképtelenség esetére garanciát nyújtó rendszerekre vagy a kártalanítási rendszerekre, amelyek nem a munkaviszonyhoz kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerek, és amelyek célja a munkavállaló nyugdíjjogosultságának védelme a munkáltató vagy a rendszer fizetésképtelensége esetén. Hasonlóképpen, az irányelv nem vonatkozik a nemzeti tartalékalapokra.

(5g) Ezen irányelv kizárólag a nyugdíjkorhatár elérésén vagy egyéb követelmények teljesítésén alapuló, munkaviszony alapján meglévő kiegészítő nyugdíjrendszerekre vonatkozik, ahogyan azt a rendszer vagy a nemzeti jogszabályok meghatározzák. Ez az irányelv nem vonatkozik a munkaviszony alapján kötött nyugdíjrendszereken kívüli egyedi nyugdíjrendszerekre. Ez az irányelv nem vonatkozik továbbá a rokkantsági és túlélő hozzátartozói ellátásokra.

(5h) Az egyszeri kifizetés, amely nem tekinthető lényeges jövedelemnek, nem kapcsolódik életjáradék megszerzése céljából létrehozott hozzájáruláshoz, közvetlenül vagy közvetve a pályafutás végén fizetik ki és kizárólag a munkáltató finanszírozza, ezen irányelv értelmében nem tekinthető kiegészítő nyugdíjnak.

(5i) Mivel számos tagállamban egyre nagyobb jelentőséggel bír az időskori életszínvonal biztosítására szolgáló kiegészítő nyugdíjbiztosítás, a munkavállalók Európai Unión belüli mozgásszabadsága és a foglalkozási mobilitás előtt álló akadályok csökkentése érdekében javítani kell a jogosultságok megszerzésének, illetve a megszerzett nyugdíjjogosultságok megtartásának és átutalásának feltételeit.

(5j) A nyugdíjjogosultság megszerzésének követelményei nem kötődhetnek a nemzeti jogszabályok alapján vagy egyes kiegészítő nyugdíjrendszerek (egyénileg meghatározott járulékfizetési rendszerek) szabályai alapján a kifizetési szakaszra vonatkozóan létrejött életjáradékra vonatkozó jogosultság megszerzésével kapcsolatban meghatározott egyéb feltételekhez.

(6) Annak biztosítása érdekében, hogy a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételei ne sértsék a munkavállalók szabad mozgáshoz való jogát az Európai Unió területén, korlátozni kell az említett jogosultságok megszerzésének feltételeit annak érdekében, hogy a munkavállaló szabad mozgáshoz vagy egy tagállam határain belüli mozgáshoz való jogának gyakorlása esetén megfelelő nyugdíjban részesüljön pályafutásának végén.

(6a) Amennyiben a munkaviszony még azelőtt megszűnik, hogy a kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságot halmozott volna fel és amennyiben a rendszer vagy a munkáltató viseli a befektetési kockázatot − különösen meghatározott járulékfizetési rendszerek esetében − a rendszernek minden esetben vissza kell térítenie a kilépő munkavállaló által befizetett járulékösszegeket. Amennyiben a munkaviszony még azelőtt megszűnik, hogy a kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságot halmozott volna fel és amennyiben a kilépő munkavállaló viseli a befektetési kockázatot − különösen meghatározott járulékfizetési rendszerek esetében − a rendszernek vissza kell térítenie az ilyen járulékösszegekből származó befektetések értékét. Az érték több vagy kevesebb is lehet, mint a kilépő munkavállaló által befizetett járulékösszegek. Ha az érték negatív, nincs visszatérítés.

(6b) A kilépő munkavállalónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szerzett nyugdíjjogosultságát nyugvó nyugdíjjogosultságként abban a kiegészítő nyugdíjrendszerben hagyja, amelyben a jogosultságot szerezte. A nyugvó jogosultságok megőrzése vonatkozásában az oltalmat egyenértékűnek kell tekinteni abban az esetben, ha − különösen meghatározott járulékfizetési rendszerek esetében − a kilépő munkavállalók számára lehetővé teszik szerzett nyugdíjjogosultságuk értékének egy olyan kiegészítő nyugdíjrendszerbe történő átvitelét, amely megfelel az 5.1. cikkben meghatározott feltételeknek.

(7) A nemzeti jogszabályokkal és joggyakorlattal összhangban Emellettbiztosítani kell a nyugvó nyugdíjjogosultságok méltányos korrekciójátvagy az ilyen nyugvó jogosultságok értékének megőrzését. annak elkerülése érdekében, hogy a kilépő munkavállalót hátrány érje. E célkitűzés a nyugvó nyugdíjjogosultságok olyan referencia-intézkedésekkel összhangban történő kiigazításával lenne elérhető, mint az infláció, a bérszínvonal, a kifizetés alatt álló nyugellátás, illetve a kiegészítő nyugdíjrendszeren belül az eszközök megtérülési rátája. A jogosultságoknak a munkavállaló rendszerből történő kilépésekori értékét a nemzeti jogszabályokkal és joggyakorlattal összhangban kell megállapítani. A nyugvó jogosultságok értékének kiigazítása esetében figyelembe kell venni a rendszer sajátosságait, a késletetett ellátott érdekeit, valamint a nyugdíjrendszerben maradó aktív tagok és a nyugdíjas ellátottak érdekeit. Az indokolt igazgatási költségek figyelembe vehetők, amennyiben a nyugvó jogosultságokat módosítják.

(7a) Ezen irányelv a nyugvó jogosultságok tekintetében nem kötelez az aktív tagok jogainál kedvezőbb feltételek kialakítására.

( 8 ) Ha egy kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságának értéke nem haladja meg az érintett tagállam által megállapított küszöbértéket, valamint a nagyszámú alacsony értékű nyugvó nyugdíjjogosultság kezeléséből fakadó magas igazgatási költségek elkerülése érdekében lehetővé kell lehet tenni a nyugdíjrendszerek számára, hogy ezeket a megszerzett jogosultságokat ne kelljen megőrizni, hanem e helyett vagy át lehessen utalni a szerzett nyugdíjjogosultság értékét vagy élni lehessen a szerzett jogosultságoknak megfelelő tőkekifizetéssel . ha az említett összegek nem haladják meg az érintett tagállam által megállapított küszöbértéket Adott esetben az átutalás értékét vagy a tőkekifizetést a nemzeti jogszabályoknak és a nemzeti joggyakorlatnak megfelelően állapítják meg.

(9) A munkahelyet változtató munkavállalók számára biztosítani kell, hogy eldönthessék: megszerzett nyugdíjjogosultságukat továbbra is az eredeti kiegészítő nyugdíjrendszerben kívánják tartani, vagy a szóban forgó összeget egy másik – adott esetben egy másik tagállamban működő – kiegészítő nyugdíjrendszerbe kívánják átutalni;

(9a) Ezen irányelv nem köt ki előírásokat a szerzett nyugdíjjogosultságok átutalása tekintetében, azonban a munkavállalók szabad mozgásának és a foglalkozási mobilitás ösztönzése céljából a tagállamoknak — amennyiben lehetséges — erőfeszítéseket kell tenniük a szerzett nyugdíjjogosultságok átvitelének fokozatos előmozdítására, különösen új kiegészítő nyugdíjrendszerek létrehozása esetén.

( 10 ) A kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatósága miatt a tagállamoknak elvi lehetőségük van arra, hogy a nem tőkefedezeti rendszereket mentesítsék abbéli kötelezettségük alól, hogy a munkavállalók részére a megszerzett jogosultságok átutalásának lehetőségét biztosítani kötelesek. Ugyanakkor a tőkefedezeti, illetve nem tőkefedezeti rendszerekhez tartozó munkavállalók egyenlő bánásmódhoz való jogának biztosítása érdekében a tagállamoknak fokozatosan törekedniük kell a nem tőkefedezeti rendszerekből származó jogosultságok átutalhatóságának javítására;

(11) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[10] sérelme nélkül a szabad mozgáshoz való jogukkal élő vagy élni kívánó aktív tagokat és munkavállalókat a kiegészítő nyugdíjrendszerek kezeléséért felelős személyeknek megfelelően tájékoztatniuk tájékoztatni kell különösen arról, hogy a munkaviszony megszűnése milyen következményekkel jár a kiegészítő nyugdíjjogosultságaikra nézve. A tagállamok kiköthetik, hogy ilyen tájékoztatást évente legfeljebb egyszer kell adni.

( 12 ) A kiegészítő nyugdíj rendszerek sokfélesége miatt a Közösségnek az általános keretben elérendő célkitűzések megállapítására kell szorítkoznia, és ehhez az irányelv a megfelelő jogi eszköz.

( 13 ) Tekintettel arra, hogy a tervezett intézkedés célkitűzései – azaz a munkavállalók szabad mozgáshoz és foglalkozási mobilitáshoz való jogát, valamint a belső piac zavartalan működését akadályozó tényezők csökkentése – tagállami szinten nem valósíthatók meg kellő eredménnyel, és hogy azok – az intézkedések alkalmazási területe miatt – közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének értelmében intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben megállapított arányosság elvével összhangban ezen irányelv – melynek alapja a kiegészítő nyugdíjakkal foglalkozó bizottság (a nyugdíjfórum) közreműködésével elvégzett hatáselemzés – nem lép túl az említett célkitűzéseinek eléréséhez szükséges területen.

( 14 ) Ezen irányelv minimális követelményeket állapít meg, lehetőséget adva a tagállamoknak, hogy kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el vagy tartsanak fenn. Ezen irányelv végrehajtása nem indokolhatja az egyes tagállamokban fennálló helyzethez képest bekövetkező visszalépést.

( 15 ) Tekintettel arra, hogy figyelembe kell venni az ezen irányelv által különösen a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságára gyakorolt hatást, a tagállamok további haladékot kaphatnak, amely alatt fokozatosan végrehajthatják a várhatóan az említett hatásokkal járó rendelkezéseket.

(15a) Az ötévenkénti jelentések a kiegészítő nyugdíjrendelkezésekben bekövetkező legújabb tendenciákat vizsgálják felül. Az első jelentés a munkáltató nemzeti jogszabályokon belüli kötelezettségének vizsgálatát is tartalmazza azon munkavállalók kilépő nyugdíjjogosultsága tekintetében, akik jogosultságaikat egy másik nyugdíjrendszerbe utalják át. A vizsgálat azokat a lehetőségeket is feltárja, hogy az átutalás végrehajtását követően hogyan biztosítható a jogi felelősség megszüntetése.

( 16 ) A kiegészítő nyugdíjrendszerek szervezésére vonatkozó nemzeti rendelkezések értelmében a tagállamok a kollektív szerződéseket érintő rendelkezések tekintetében, szociális partnereik együttes kérése esetén e partnerekre ruházhatják át ezen irányelv végrehajtását, feltéve, hogy a tagállamok minden olyan szükséges rendelkezést meghoznak, amelyek segítségével bármikor biztosíthatják az irányelv által előírt eredményeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célkitűzés

Ezen irányelv célja, hogy megkönnyítse a munkavállalók szabad mozgáshoz, illetve − egyazon tagállam területén − való jogának gyakorlását és megkönnyítse a munkavállalók foglalkozási mobilitását azáltal, hogy felszámolja a tagállamokban a munkaviszonyhoz kapcsolódó kiegészítő nyugdíjrendszerekre vonatkozó egyes szabályok által támasztott akadályokat.

2. cikk

Hatály

1. Ezt az irányelvet az 1408/71/EK rendelet[11] által szabályozott rendszerek kivételével a kiegészítő nyugdíjrendszerekre kell alkalmazni.

2. Ez az irányelv azonban nem alkalmazandó a következőkre:

a) olyan kiegészítő nyugdíjrendszerek, amelyek ezen irányelv hatálybalépésének időpontjában az új aktív tagok felvételét már befejezték és több új tagot nem vesznek fel;

b) olyan kiegészítő nyugdíjrendszerek, amelyekre a nemzeti jogszabályok alapján eljáró hatóságok vagy igazságügyi hatóság beavatkozását is magukba foglaló olyan intézkedések vonatkoznak, amelyek célja a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi helyzetének megőrzése vagy helyreállítása, a felszámolási eljárásokat is beleértve. Ez a kizárás a beavatkozás lezárását követő időszakra nem terjed ki;

c) a fizetésképtelenség esetére garanciát nyújtó rendszerek, kártalanítási rendszerek és nemzeti tartalékalapok.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) „kiegészítő nyugdíj” a nemzeti jogszabályoknak és a joggyakorlatnak megfelelően létrehozott kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai által meghatározott öregségi nyugdíjerről külön rendelkeznek — a rokkantsági és túlélő hozzátartozói ellátások, amelyek kiegészítik, vagy helyettesítik a törvény által előírt szociális biztonsági rendszerekben ugyanazon biztosítási eseményekre vonatkozó ellátásokat;

b) „kiegészítő nyugdíjrendszer” a nemzeti jogszabályoknak és a joggyakorlatnak megfelelően létrehozott, munkaviszonyhoz kapcsolódó foglalkozási nyugdíjrendszer , többek között a csoportos biztosítási szerződés vagy egy, vagy több rendszer vagy ágazat által létrehozott felosztó-kirovó nyugdíjrendszer, tőkefedezeti rendszer vagy a vállalkozások nyugdíjtartalékán alapuló nyugdíjígérvény-rendszer, vagy bármely egyéb kollektív vagy más hasonló rendszer, amelynek célja kiegészítő nyugdíj folyósítása munkavállalóknakvagy önálló vállalkozóknak;

c) „ aktív tag” olyan személy munkavállaló , aki számára keresőtevékenysége akinek aktuális munkaviszonya a kiegészítő nyugdíjrendszer rendelkezéseivel összhangban kiegészítő nyugdíjjogosultságra való jogosultságot teremt vagy bármely szerzési követelmény teljesítése után ilyen jogosultságot fog teremteni;

d) „ szerzett nyugdíjjogosultság” az az ellátás, amelyre a rendszer tagjai vagy más jogosultak egy kiegészítő nyugdíjrendszer, illetve adott esetben a nemzeti jogszabályok értelmében a nyugdíjjogosultság megszerzésének bármely követelménye teljesítése után szerzett, kiegészítő nyugdíjra való jogosultság ;

(da) „a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak”: egy, a nemzeti jogszabályok által vagy egy kiegészítő nyugdíjrendszer szabályai által megkövetelt aktív tagsági időszak, amely a kiegészítő nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges;

e) „munkaviszony megszűnése” egy adott munkaviszony megszüntetésére vonatkozó elhatározás;

f) „kilépő munkavállaló” az az aktív tag, akinek jelenlegi munkaviszonya a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésén kívüli egyéb okból megszűnik az a munkavállaló, aki nyugdíjjogosultságának megszerzése előtt kilép abból a munkaviszonyból, amelynek keretében nyugdíjjogosultságot halmozott fel, vagy e jogosultságokat megszerezhette volna, amennyiben az említett munkaviszonyban marad.

g) „hordozhatóság” a munkavállaló lehetősége arra, hogy szabad mozgáshoz, illetve foglalkozási mobilitáshoz való jogának gyakorlása idején nyugdíjjogosultságot szerezzen és őrizzen meg;

h) „késleltetett ellátott” minden olyan egykori aktív tag , akinek nyugdíjjogosultságai aki a kiegészítő nyugdíjrendszerben nyugdíjjogosultságot szerzett, nyugszanak egészen addig, amíg a kiegészítő nyugdíjban való részesülés jogosultságának feltételei nem teljesülnek de már nem aktív tagja a rendszernek és még nem részesül kiegészítő nyugdíjban az adott rendszertől ;

i) „nyugvó nyugdíjjogosultság”: abban a rendszerben tartott szerzett nyugdíjjogosultságok, amelyben azokat egy a jogosultsági feltételek teljesülésével e kiegészítő nyugdíjrendszerből nyugdíjban részesülő késleltetett ellátott halmozta fel megszerezte azokat;

j) „átutalás” nyugvó jogosultságok értéke ” a nemzeti jogszabályokkal és joggyakorlattal összhangban számított nyugdíjjogosultságok tőkeértéke azon összeg kiegészítő nyugdíjrendszer általi biztosítása, amely egészben vagy részben fedi az e rendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságokat, és amely átutalható egy új kiegészítő nyugdíjrendszerbe, vagy egy nyugdíjjogosultságot biztosító másik pénzintézetbe.

4. cikk

A nyugdíjjogosultságok megszerzésének feltételei

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket az alábbiak érdekében:

a) amennyiben a nyugdíjjogosultságokat a kilépő munkavállaló a munkaviszony megszűnésekor még nem szerezte meg, az általa, vagy a nevében befizetett teljes járulékösszeget vissza kell téríteni, vagy át kell utalni az aktív tagságot a munkaviszonyban eltöltött időszak szerinti feltételhez kötik, ez az időszak nem haladhatja meg az egy évet ;

b) amennyiben egy aktív tag által felhalmozott szerzett jogosultságra vonatkozóan a nyugdíjjogosultságok megszerzése minimális korhatárhoz kötődik minimális korhatárt kötnek ki, e korhatár nem haladhatja meg a 21 évet;

c) egy munkavállaló legfeljebb egy éves munkaviszony után, vagy adott esetben legkésőbb az előírt alsó korhatár betöltésekor beléphessen a kiegészítő nyugdíjrendszerbe amennyiben a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszakot alkalmaznak, ez a 25 év feletti aktív tagok esetében semmilyen körülmények között sem haladhatja meg az egy évet. E korhatár alatti aktív tagok esetében a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszak nem haladhatja meg az öt évet;

d) a munkavállaló legfeljebb két éves tagság után megszerezhesse a nyugdíjjogosultságot amennyiben a munkaviszony még azelőtt megszűnik, hogy a kilépő munkavállaló szerzett nyugdíjjogosultságot halmozott volna fel, a kiegészítő nyugdíjrendszer visszatéríti a kilépő munkavállaló által befizetett járulékösszegeket – ideértve a nemzeti jogszabályokkal, illetve kollektív megállapodásokkal vagy szerződésekkel összhangban teljesített hozzájárulásokat is – és – ha a befektetési kockázatot a kilépő munkavállaló viseli – az említett járulékösszegekből származó befektetések értékét ;

e) A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy engedélyezzék a szociális partnerek számára a kollektív szerződésekben eltérő rendelkezések meghatározását oly mértékig, hogy a vonatkozó rendelkezések legalább azonos mértékű védelmet biztosítanak a munkavállalók és az aktív tagok jogai számára.

5. cikk

A nyugvó nyugdíjjogosultság megtartása

-1. A (2) és (3) bekezdésre figyelemmel a tagállamok elfogadják az annak biztosítása érdekében szükséges intézkedéseket, hogy a kilépő munkavállalók szerzett nyugdíjjogosultságai abban a kiegészítő nyugdíjrendszerben maradhassanak, amelyben megszerezték azokat. E jogosultságok kezdeti értékét az (1) bekezdés alkalmazásában abban az időpontban kell kiszámítani, amikor a kilépő munkavállaló aktuális munkaviszonya megszűnik.

1. A tagállamoknak meg kell hozniuk a z általuk szükséges nek ítélt intézkedéseket a nyugdíjrendszer jellegére vonatkozó szabályokra vagy gyakorlatra vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy a nyugvó nyugdíjjogosultságokat vagy azok értékét az aktív tagok jogosultságának értékével megegyezően kezeljék vagy az aktuális kifizetés alatt lévő nyugellátások alakulására vonatkozóan vagy más eszközökkel, amelyet méltányos kezelésnek tartanak, a nyugvó nyugdíjjogosultságok méltányos korrekciójának biztosítása érdekében, amely által elkerülhető, hogy a kilépő munkavállalót hátrány érje mint például:

a) a kiegészítő nyugdíjrendszerben a nyugdíjjogosultságokat nominálisan állapítják meg; vagy

b) a késleltetett ellátott számára megmarad a nyugdíjrendszerbe integrált kamatfizetés vagy a kiegészítő nyugdíjat biztosítótól származó tőkehozam; vagy

c) a nyugvó nyugdíjjogosultság értékét az infláció vagy a bérszínvonal szerint kiigazítják, amelyet a nemzeti jogszabályok vagy a szociális partnerek megállapodásai arányosan korlátozhatnak.

2. A tagállamok lehetővé tehetik a kiegészítő nyugdíjrendszerek számára, hogy ne őrizzék meg a kilépő munkavállalók által megszerzett nyugdíj jogosultságokat , hanem – amennyiben a szerzett nyugdíjjogosultságok értéke azok nem haladjaák meg az érintett tagállam által megállapított bármely küszöbértéket – a megszerzett nyugdíj jogosultságoknak értékének megfelelő összeget átutalják, vagy kifizessék a kilépő munkavállaló részére . Az érintett tagállam értesíti a Bizottságot az alkalmazott küszöbértékről.

3. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy engedélyezzék a szociális partnerek számára a kollektív szerződésekben eltérő rendelkezések meghatározását oly mértékig, hogy a vonatkozó rendelkezések legalább azonos mértékű védelmet biztosítanak a kilépő munkavállalók és a késleltetett ellátottak számára.

6. cikk

Átutalhatóság

1. Hacsak nem kerül sor az 5. cikk (2) bekezdése értelmében elvégzett kifizetésre, a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ha egy kilépő munkavállaló új munkahelyén nem ugyannak a kiegészítő nyugdíjrendszernek a tagja, akkor e munkavállaló kérésére és munkaviszonyának megszűnését követő legkésőbb 18 hónapon belül folyamodhat teljes megszerzett nyugdíjjogosultságának ugyanazon tagállamon belüli, vagy egy másik tagállamba való átutalásához.

2. A tagállamoknak, nemzeti gyakorlataiknak megfelelően biztosítaniuk kellene, hogy amennyiben az átutalt jogosultságok értékét biztosításmatematikai és a kamatlábbal kapcsolatos feltételezések határozzák meg, e feltételezések nem érintik hátrányosan a kilépő munkavállalót.

3. Az összeget befogadó kiegészítő nyugdíjrendszerben a megszerzésre vonatkozó feltételek nem terjedhetnek ki az átutalt jogosultságokra, és az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban e jogosultságokat legalább a nyugvó nyugdíjjogosultságok megtartásával azonos mértékben kell megtartani.

4. Amennyiben az átutalás során igazgatási költségek merülnek fel, a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak elkerülése érdekében, hogy e költségek ne álljanak arányban a kilépő munkavállaló tagsági időszakának hosszával.

7 6 . cikk

Tájékoztatás

1. A 2003/41/EK irányelv 11. cikkéből származó foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények kötelezettségeinek sérelme nélkül által a tag ok és az ellátottak tájékoztatása érdekében tájékoztatására vonatkozó, és aa tagállamok meghozzák az annak biztosítása érdekében szükséges szükséges intézkedéseket, hogy a (2) bekezdéssel összhangban a nyugdíjrendszer aktív tagjai kérésre tájékoztatást kaphassanak a munkavállalókat a kiegészítő nyugdíjrendszer irányításáért felelős személy tájékoztassa arról, hogy a munkaviszony megszűnése milyen következményekkel jár na kiegészítő nyugdíjjogosultságaikra.

2. Az azt igénylő munkavállalóknak aktív tagnak ésszerű határidőn belül elegendő tájékoztatást kell nyújtani. Ez különösen az alábbi pontokra terjed ki:

a) a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésének feltételei és ezek alkalmazásának következményei a munkaviszony megszűnésekor;

b) a munkaviszony megszűnésekor tervezett nyugdíjszolgáltatások szerzett jogosultságaik értéke vagy a szerzett nyugdíjjogosultságok értékelése, amelyet a kérés időpontját megelőzően legfeljebb 12 hónapja végeztek és

c) a nyugvó nyugdíjjogosultságok jövőbeni kezelésének megtartásának feltételei;

d) a megszerzett jogosultságok átutalásának feltételei.

3. Az azt igénylő késleltetetett kedvezményezettet a kiegészítő nyugdíjrendszer irányításáért felelős személy tájékoztatja a nyugvó nyugdíjjogosultságáról, és a kiegészítő nyugdíjrendszerre vonatkozó, e jogosultságot érintő szabályok bármely változásáról. Tájékoztatást kell biztosítani azoknak a késleltetett ellátottaknak, akik a következőket kérik:

a) nyugvó jogosultságaik értéke vagy a nyugvó nyugdíjjogosultságok értékelése, amelyet a kérés időpontját megelőzően legfeljebb 12 hónapja végeztek és

b) a nyugvó nyugdíjjogosultságok kezelésének feltételei

4. Az e cikkben előírt tájékoztatást világosan és ésszerű határidőn belül írásban és közérthető formában kell nyújtani.

8 7 . cikk

Minimumkövetelmények – csökkentést kizáró rendelkezés

1. A tagállamok elfogadhatják, vagy fenntarthatják a munkavállalók nyugdíjjogosultságának megszerzésére és a kilépő munkavállalók kiegészítő nyugdíjjogosultságainak megtartására hordozhatóságára vonatkozó azon rendelkezéseket, amelyek az ezen irányelv által előírt rendelkezéseknél kedvezőbbek.

2. Ezen irányelv végrehajtása semmilyen körülmények között sem indokolhatja a tagállamokban a kiegészítő nyugdíjak megszerzésére és megtartására vonatkozó meglévő jogosultságok hatályban levő kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatósági fokának csökkentését.

9 8 . cikk

Végrehajtás

1. A tagállamoknak legkésőbb 2008. július 1-ig[…(2 évvel ezen irányelv elfogadását követően)] el kell fogadniuk az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, illetve biztosítaniuk kell, hogy a szociális partnerek megállapodás útján ezen időpontra bevezessék a szükséges rendelkezéseket együttes kérése esetén e partnerekre ruházhatják át ezen irányelv kollektív szerződésekkel kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtását. Ebben az esetben A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szociális partnerek legkésőbb 2008. július 1-ig megállapodás útján bevezetik a szükséges rendelkezéseket, mivel az érintett tagállamoknak meg kell hozniuk azokat a szükséges rendelkezéseket, amelyek segítségével bármikor biztosíthatják az ebben az irányelvben előírt eredményeket kötelesek megtenni azokat a szükséges lépéseket, amelyek bármikor biztosítják számukra az ezen irányelv által meghatározott eredmények biztosítását . A tagállamok erről azonnali hatállyal tájékoztatják a Bizottságot.

2. Az első bekezdés ellenére a tagállamok szükség esetén további, 2008. július 1-jétől […(2 évvel ezen irányelv elfogadását követően)]-től számított 60 hónapos haladékot kaphatnak, a 4. és 5. cikk ben d) pontjában megállapított célkitűzés elérése érdekében. Az említett haladékra igényt tartó tagállamok ennek megfelelően tájékoztatják a Bizottságot és megjelölik az érintett rendelkezéseket, az érintett rendszereket, és a haladék különleges indokait.

3. Az első bekezdés ellenére, és a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságával összefüggő, és kellően megindokolt különleges feltételek figyelembevétele érdekében a tagállamok a felosztó-kirovó nyugdíjrendszereket, segélyező pénztárakat valamint azokat a gazdasági egységeket, amelyek alapokat képeznek arra, hogy nyugdíjat fizethessenek alkalmazottaiknak, mentesíthetik a 6. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól. Az a tagállam, amely élni kíván e lehetőséggel, azonnali hatállyal tájékoztatja erről a Bizottságot, megjelölvén az érintett rendszereket, e mentesítést alátámasztó különleges indokot, illetve a szóban forgó rendszerekből származó jogosultságok átutalhatóságának javítását célzó már meghozott, vagy tervezett intézkedéseket.

4 . Amikor a tagállamok elfogadják e rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell ezen irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. E hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

5. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az 5. cikkben meghatározott rendelkezések végrehajtása érdekében hozott intézkedésekről.

10 9 . cikk

Jelentés

1. 2008. július 1-je […(2 évvel ezen irányelv elfogadását követően)]után öt évente a Bizottság a tagállamok által benyújtott információk alapján jelentést készít, és benyújtja azt a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához.

2. 2008. július 1-je után legkésőbb 10 évvel a Bizottság Az első jelentés ezen irányelv alkalmazásával foglalkozik és különleges jelentést tartalmaz, készít a 9. cikk (3) bekezdésének alkalmazásáról. E jelentés alapján a Bizottság adott esetben javaslatot nyújt be, amely tartalmazni fogja ezen irányelv valamennyi olyan módosítását, amely a megszerzett jogosultságok átutalhatóságának tekintetében a tőkefedezeti alapon működő rendszerekhez tartozó munkavállalók, illetve a 9. cikk (3) bekezdésében meghatározott rendszerekhez tartozó munkavállalók közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében szükségesnek bizonyul. amely a munkavállalók kiegészítő nyugdíjjogosultságait megtestesítő tőke átutalásának feltételeit tekinti át. E jelentés alapján a Bizottság adott esetben megvizsgálja egy olyan javaslat kidolgozásának lehetőségeit, amely ezen irányelvre vonatkozó módosításokat vagy egyéb szükségesnek bizonyuló eszközöket tartalmaz annak érdekében, hogy tovább csökkentse a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjbiztosításra vonatkozó bizonyos szabályokból fakadó akadályait.

11 10 . cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napját követő huszadik napon lép hatályba.

12 11 . cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

[1] A 2003/41/EK rendelet a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről.

[2] A Tanács 2002/74/EK irányelvvel módosított 80/987/EGK irányelve a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

[3] HL C […], […], […]. o.

[4] HL C […], […], […]. o.

[5] HL C […], […], […]. o.

[6] HL L 149., 1971.7.5., 1. o. A legutóbb a 631/2004/EK rendelettel (HL L 100., 2004.4.6., 1. o.) módosított rendelet.

[7] HL L 74., 1972.3.27., 1. o. A legutóbb a 77/2005/EK rendelettel (HL L 16., 2005.1.20., 3. o.) módosított rendelet, amelyet a hatályba lépő 883/04/EK rendelet hatályon kívül helyezett

[8] HL L 209, 1998.7.25., 46. o.

[9] A biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. március 19-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 110., 2001.4.20., 28. o.).

[10] HL L 235., 2003.9.23., 10.o.

[11] A hatályba lépő 883/04/EK rendelettel hatályon kívül helyezett és azzal helyettesített rendelet.