[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 19.12.2007

COM(2007) 825 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

Negyedik időközi jelentésa Csernobili Védelmi Alap végrehajtásáról2007. szeptember {SEC (2007) 1701}

1. BEVEZETÉS

A csernobili atomerőmű Kijevtől 110 km-re északra helyezkedik el. Az 1970-es években kezdték el építeni, és négy működő reaktora 1983-ra már Ukrajna villamos energiájának hozzávetőleg 10 százalékát szolgáltatta. A baleset idején két további reaktor építése volt folyamatban. A közeli Csernobil város lakossága annak idején 12 500 fő volt.

Az 1986. április 26-i balesetet követően a Csernobilt körülvevő területekről mintegy 200 000 embert evakuáltak, a csernobili atomerőmű 4. reaktora köré pedig – rendkívül veszélyes körülmények között – védőpajzsot (úgynevezett „szarkofágot”) emeltek. A közvetlenül a 4. reaktor mellett elhelyezkedő 1., 2. és 3. reaktort ismét üzembe állították, és emiatt sokan újabb baleset bekövetkezésétől tartottak.

A baleset következményeinek enyhítésére irányuló segítségnyújtás terén a G7-ek és az Európai Bizottság játszottak vezető szerepet. Elkötelezettségüket a G7-ek, az Európai Bizottság és Ukrajna Csernobil bezárásáról aláírt egyetértési nyilatkozatában[1] fejezték ki – amely a bezárás időpontját 2000-ben határozta meg –, a végrehajtásért pedig – a TACIS programon keresztül – nagyrészt a Bizottság felelt. A G7 (jelenleg G8) országai és a Bizottság több csúcstalálkozó alkalmával ismételten megerősítették, hogy a segítségnyújtást a jövőben is folytatni kívánják.

A szarkofágot nem állandó megoldásnak szánták, és idővel egyre megbízhatatlanabbá vált: olyannyira leromlott az állapota, hogy már az esővíz is beáramlik. Fennállt annak veszélye, hogy szeizmikus zavarok, szélsőséges időjárási körülmények vagy állagának további romlása következtében a szerkezet akár össze is dőlhet. A környező területek szennyeződésének lehetősége mindaddig fenn fog állni, amíg a szarkofág alatti, erősen radioaktív anyagot megfelelően el nem szigetelik a környezettől.

1997 májusában európai uniós, egyesült államokbeli, japán és ukrán nemzetközi szakértők csoportja védelmi végrehajtási terv néven multidiszciplináris kivitelezés-irányítási programot véglegesített. A védelmi végrehajtási terv a szarkofág szerkezetének megszilárdítása és környezetvédelmi biztonsága érdekében helyreállító munkálatok elvégzését irányozza elő. Ugyanebben az évben a G7-ek és a Bizottság a többi donorral együtt felkérte az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD), hogy a védelmi végrehajtási terv finanszírozására hozza létre a Csernobili Védelmi Alapot.

2007-re – a védelmi végrehajtási tervről szóló, a G7-ek, a Bizottság és Ukrajna közötti megállapodás létrejötte és bevezetése után tíz évvel – a kitűzött feladatok legnagyobb részét már elvégezték. Kiépült a helyszínen a szükséges infrastruktúra, állnak a megfelelő létesítmények, és befejeződött a szarkofág állagának helyreállítása. Ezáltal lehetővé vált, hogy elkezdődjön az utolsó nagy helyszíni kivitelezési projekt, az új védelmi szerkezet megépítése.

A védelmi végrehajtási terv 1997-ben kiszámított indikatív költsége megközelítőleg 758 USD (az engedélyeztetés támogatásával együtt 768 millió USD) volt, a kivitelezést pedig hétéves időtartamra (1998–2005) tervezték. A szükséges pénzeszközök összegyűjtése céljából az első adományozói konferenciát 1997 novemberében tartották New Yorkban. Ukrajna 50 millió USD értékű természetbeni hozzájárulásával együtt huszonöt ország mintegy 400 millió dollárra vállalt kötelezettséget. Ez az összeg elegendő volt a védelmi végrehajtási terv első munkálatainak megkezdéséhez. 1998 áprilisában a projektirányítási egység felállításával ténylegesen is elindult a projekt.

A G7-ek 1997-es denveri csúcstalálkozóján a Közösség vállalta, hogy 100 millió dolláros adománnyal járul hozzá a Csernobili Szarkofág Alaphoz, aminek jogalapját az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak a Csernobili Szarkofág Alaphoz nyújtott közösségi hozzájárulásról szóló 1998. június 5-i 98/381/EK tanácsi határozat[2] teremtette meg. Az összeget 1999 és 2000 során a TACIS pénzügyi keretéből folyósították.

A második adományozói konferenciára 2000 júliusában Berlinben került sor. 22 ország mintegy 320 USD adományra vállalt kötelezettséget, így a két konferencia alkalmával felajánlott összegek együttesen majdnem teljesen fedezték a 768 millió dolláros becsült költséget. A Közösség további 100 millió eurót ajánlott fel, amelyet a 2001/824/EK tanácsi határozattal[3] hagytak jóvá.

A projektirányítási egység 2003-ban a befejezett projektek tényleges költsége és a folyamatban lévő szerződések értéke alapján felülvizsgálta az ütemtervet és hozzávetőleg 1091 millió dolláros előzetes költségbecslést terjesztett elő. Az EBRD az alap kezelőjének minőségében felhívta a figyelmet arra, hogy ha az új ütemtervet tartani akarják, fel kell tölteni a pénzkészleteket. A donorok által 2005 májusában Londonban felajánlott további adományok alapjául a legutóbbi becslés szolgált. A hagyományos tehermegosztást figyelembe véve a Bizottság további 49,1 millió euróra vállalt kötelezettséget, és ezzel az alapnak nyújtott közösségi hozzáájulás összértéke elérte a mintegy 240 millió eurót. Ezt követően azonban – a késedelmek, az infláció, valamint a munkaerő- és anyagköltségek emelkedése miatt – a hozzájárulók közgyűlésének bejelentették, hogy az eredeti költségbecsléshez képest jóval magasabb végleges költségek várhatók (lásd lejjebb).

A Csernobili Védelmi Alap javára az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak biztosítandó közösségi hozzájárulásokról szóló 98/381/EK tanácsi határozat 3. cikke, illetve a 2006/908/EC tanácsi határozat 4. cikke értelmében a Bizottság az alap végrehajtásában elért eredményekről értékelő jelentéseket nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Ilyen jelentések készültek 1999 októberében[4], 2001 szeptemberében[5] és 2003 decemberében[6]. Legújabb jelentésünk a korábbiak frissítése, alapjául pedig főként az előrehaladásról az adományozók közgyűlésének eljuttatott adatok és az EBRD által szolgáltatott egyéb információk szolgáltak[7].

2. POLITIKAI ÉS INTÉZMÉNYI KÉRDÉSEK

Gyakran rámutattak, hogy a védelmi végrehajtási terv szabályos és időben történő végrehajtása szempontjából alapvető jelentőségű a stabil intézményi környezet és a hozzáértő irányítás. Mivel azonban a projektek nagy politikai nyilvánosság előtt zajlanak, és mivel jelentős összegekről és különböző menetrendekről van szó, elkerülhetetlenek voltak a nehézségek. Ráadásul a védelmi végrehajtási terv olyan egyedülálló elemeket is tartalmazott, amelyek különleges engedélyezési eljárás és új jogszabályok létrehozását tették szükségessé.

Már a korai szakaszban felismerték, hogy a magas szintű ukrán állami vezetés részéről tulajdonosi szemléletre van szükség. Ezzel kapcsolatban gyakorlati lépéseket tettek: Ukrajna a közgyűlés teljes jogú tagja lett, az Ukrajna–EBRD közös bizottságot pedig bevonták a Csernobili Védelmi Alapra vonatkozó szabályok kialakításába. Az EBRD és Ukrajna között 1997-ben megkötött és az Ukrán Parlament által 1998-ban megerősített keretmegállapodás megteremtette a Csernobili Védelmi Alap ukrajnai működésének jogalapját. Ezek az intézkedések szilárd alapot teremtettek, de a kormányban és az igazgatás felső szintjén bekövetkező gyakori változások miatt nem volt fenntartható a vezetés folytonossága, az intézményen belül felhalmozott ismeretanyag és a kívánt stabilitás.

Az egyik, komoly aggodalmakat okozó esemény az volt, amikor 2005-ben a csernobili atomerőművel kapcsolatos igazgatási feladatkört az Üzemanyag- és Energiaügyi Minisztériumtól a Vészhelyzetek Minisztériumához helyezték át. Bár ez a lépés Ukrajna belügye volt, az intézkedés következtében a tapasztalatok és az intézményen belül felhalmozott ismeretek egy része elveszett, ami elkerülhetetlenül zavarokat okozott.

2006 folyamán az új védelmi szerkezetre vonatkozó pályáztatási eljárás keltett vitákat. A panaszok felülvizsgálása és a szerződés odaítélését megelőző – különösen az Ukrán féllel folytatott – hosszadalmas konzultációk több mint egyéves késedelmet okoztak, ami az infláció és a megemelkedett igazgatási költségek miatt jelentős költségnövekedéshez vezetett. A donorok egyértelműen állást foglaltak amellett, hogy a Csernobili Védelmi Alapra vonatkozó szabályokat szigorúan be kell tartani, és a pályáztatási eljárás eredményétől – amennyiben szabálytalanságot nem állapítottak meg – nem lehet eltérni.

A projektek szabályos végrehajtásának szempontjából a védelmi végrehajtási tervvel kapcsolatos engedélyezési módszert is alapvető jelentőségűnek ítélik. Az ukrán miniszterek tanácsa 2003-ban „A védelmi végrehajtási terv végrehajtásának rendje” címmel a védelmi végrehajtási terv szabályozásával kapcsolatos felülvizsgálatról és jóváhagyásról szóló rendeletet hagyott jóvá. Ezt 2004 közepén újabb rendelet követte, amely tovább egyszerűsítette a Csernobili Védelmi Alap keretében beszerzett berendezésekre vonatkozó tanúsító eljárást.

A csernobili projektek eddigi késedelmes végrehajtásának egyik fő oka az intézményi környezet volt. Várható, hogy az évek során felhalmozott tapasztalatnak köszönhetően – és mivel a védelmi végrehajtási tervvel kapcsolatos fontos döntések jó részét már meghozták – a projektek megvalósítása a jövőben zökkenőmentesebben folyik majd. A védelmi végrehajtási terv költségeinek hozzávetőleg felét kitevő új védelmi szerkezet projektje azonban még el sem kezdődött. Minden – de különösen a kivitelezési szakaszban jelentkező – késedelem igen költséges lenne, ezért továbbra is valamennyi félnek oda kell figyelnie, hogy az esetlegesen felmerülő problémák következményeivel azonnal foglalkozzanak, hatásukat pedig minimalizálják.

3. A VÉDELMI VÉGREHAJTÁSI TERV MEGVALÓSÍTÁSA

3.1. Támogatási megállapodások

A Csernobili Védelmi Alap pénzügyi kötelezettségvállalásait az EBRD és az ukrajnai kedvezményezettek közötti támogatási megállapodások határozzák meg. A kedvezményezett az EBRD beszerzésre vonatkozó szabályainak megfelelő, egyeztetett elosztási rendszerek szerint alvállalkozói szerződéseket köthet. Az EBRD ellenőrzi a szabályok betartását, és közvetlenül a szerződött vállalkozóknak folyósítja a pénzeszközöket; a bank nukleáris biztonsági részlege és a kedvezményezett programirányítási egysége az ellenőrzés további szintjét biztosítja. Az EBRD mindezidáig 8 t ámogatási megállapodást kötött.

2007. június 30-ig a támogatási megállapodások keretében 457 millió eurót kötöttek le. A 2007. július 17-i közgyűlés a 8. számú támogatási megállapodásra 330 millió eurót hagyott jóvá, és felhatalmazta a bankot, hogy ugyanennek a támogatási megállapodásnak a keretében a 490 millió eurós végösszeg eléréséig további összegeket folyósítson.

2007 júliusáig a kezdeti hét támogatási megállapodás keretében 356 millió EUR összegben 138 szerződést kötöttek, amelyek közül 86 már meg is valósult.

3.2. A szarkofág állagának helyreállítása és egyéb projektek

1986 novemberének végére befejezték a szarkofágot, amely elszigetelte az erős sugárzás forrásait és betemette a romba dőlt 4. reaktor maradványait. A szarkofág egyes szerkezeti elemei deformálódtak, és az összedőlés veszélyére utaló repedések jelentek meg rajtuk. E kockázat csökkentése érdekében 2004 júliusában szerződést kötöttek egy (az oroszországi Atomstroyexport vezetése alatt álló) ukrán–orosz konzorciummal, hogy tegyen lépéseket a szarkofág állagának helyreállítására. Ezek az elkövetkező 10–15 évre csökkenteni fogják az összedőlés veszélyét. Addigra a szarkofágot körbeveszik az új védelmi szerkezettel, a legkevésbé stabil részeket pedig lebontják.

A helyreállítási munkálatok 2004 novemberében elkezdődtek, és 2007 elejére az ütemtervnek megfelelően, az előirányzott költségvetésen belül maradva be is fejeződtek. A szarkofágon belül uralkodó kedvezőtlen körülmények (elérhetőség, törmelék, erős sugárzás és kiszámíthatatlan további fejlemények) fényében ez jelentős sikerként könyvelhető el. Az elsődleges szempont az volt, hogy a munkatársakat a lehető legkisebb mértékű sugárzás érje csak; ezt gondos tervezéssel, képzéssel, védőfelszerelésekkel és a szerkezeti elemeknek az építési helyszín sugárzásmentes területén való összeszerelésével érték el.

Az EBRD jelentése szerint nagymértékű haladás tapasztalható az infrastruktúrával kapcsolatos projektek terén is.

3.3. Az új védelmi szerkezet

Az új védelmi szerkezet elnevezés azt a boltozatos szerkezetet takarja, amelyet a jövőben 4. reaktor közelében, biztonságos terepen szerelnek össze, majd a régi szarkofág fölé csúsztatnak. A tervek szerint akár 100 évre is el tudja szigetelni a radioaktív anyagokat a környezettől. Tartalmazni fogja a szükséges felszerelést és létesítményeket is, amelyek segítségével adott esetben le lehet majd bontani a meglévő szarkofágot, és el lehet távolítani a nukleáris fűtőanyagot tartalmazó részt.

Az új védelmi szerkezettel kapcsolatos pályáztatás a vártnál sokkal hosszadalmasabbnak bizonyult. A tervezőcsoport 2003 júniusára elkészítette a részletes tervre és kivitelezésre vonatkozó pályázati csomagot, a végleges pályázatról azonban csak 2004 márciusára született megállapodás. Ekkor küldték ki a műszaki ajánlattételre vonatkozó felhívásokat. 2004 novemberében három ajánlat érkezett be. A műszaki és szabályozási követelmények kivételesen alapos tisztázását követően, amit a kivitelezés ütemtervére és a költségekre gyakorolt hatásuk indokolt, két konzorcium (a Novarka és a CH2M Hill) kapott felkérést, hogy tegyen üzleti ajánlatot. Az ajánlatok megvizsgálását és értékelését 2006 februárjára fejezték be.

Ezt követően – mivel a beszerzési eljárással kapcsolatban panasz merült fel, eredményét pedig egyes ukrán tisztviselők megkérdőjelezték – a Csernobili Védelmi Alapra vonatkozó szabályoknak és az EBRD beszerzésre vonatkozó szabályainak megfelelően ismételten meg kellett vizsgálni az ajánlatokat, ami az új védelmi szerkezettel kapcsolatos értékelési folyamat meglehetős elhúzódásához vezetett.

Sikerült az összes vitás kérdést az érintett felek megelégedésére megoldani, és a független megfigyelők is megerősítették, hogy a szerződés odaítélését megelőző tárgyalások rendben folytak. A 2007. július 17-i közgyűlésen a donorok felhatalmazták az EBRD-t, hogy kifogás nélkül elfogadja a 8. számú támogatási megállapodást, és jóváhagyták a pénzeszközök előzetes elosztását. Augusztus elején a bank és az ukrán hatóságok aláírták a támogatási megállapodást. A szerződés odaítéléséről szóló levelet a csernobili atomerőmű augusztus 9-én továbbította a Novarkának, a pályázat nyertesének, 2007. augusztus 24-én pedig aláírták a tényleges szerződést. A jelenlegi ütemterv szerint az új védelmi szerkezet 2011 decemberére elkészül.

3.4. Egészség, biztonság és környezetvédelem

Az EBRD általános feltételei szerint 1998-ban környezetvédelmi cselekvési tervet hoztak létre, amelyet a bank környezetvédelmi részlege és független szakértői rendszeresen frissítenek, és időről időre pénzügyi ellenőrzésnek vetnek alá.

Fontos megjegyezni, hogy 2004 folyamán orvosbiológiai és szűrőprogramot vezettek be, amelyek keretében több mint háromezer embert vizsgáltak meg. A 86 megvalósult szerződéses projekt során egyetlen, súlyos következményekkel járó radiológiai vagy ipari baleset sem történt.

3.5. A radioaktív hulladék kezelése

Az ukrán hatóságoknak továbbra is oda kell figyelni a hulladékkezeléssel kapcsolatos problémákra és a radioaktív hulladékokra irányuló nemzetközi projektek összehangolására, nehogy a védelmi végrehajtási terv indokolatlan késedelmeket szenvedjen. A legsürgősebb problémák megoldására tartaléklétesítményeket jelöltek ki (köztük a szilárd radioaktív hulladékok kezelésére szolgáló, a TACIS által finanszírozott ipari komplexum által rendelkezésre bocsátott, nagy aktivitású hulladék tárolására alkalmas további raktér), így rövid távon a hulladéktárolás nem befolyásolja döntő mértékben a védelmi végrehajtási terv befejezésének menetét.

4. A FELÜLVIZSGÁLT ÜTEMTERV ÉS KÖLTSÉGBECSLÉS

4.1. Ütemterv

A védelmi végrehajtási terv megvalósítása 1998 végére megkezdődött: mozgósították a projektirányítási egységet, az engedélyezési szerződést odaítélték az ukrán nukleáris szabályozó hatóságnak, és beindultak az első megpályázható projektek. A késedelmek ellenére sem a szarkofág állagának helyreállítása, sem a védelmi végrehajtási terv megvalósítása nem érintette kritikus mértékben a végrehajtási terv menetét, mivel ezeket a munkálatokat mindvégig az új védelmi szerkezethez kapcsolódó tevékenységekhez igazították.

2003 közepére a projektirányítási egység úgy ítélte, hogy az új védelmi szerkezet 2008 végére megvalósulhat, mivel mind a koncepcionális, mind a részletes tervet jóváhagyták, az új védelmi szerkezet kivitelezésére pedig 5 évet irányoztak elő. A későbbiekben azonban a projektirányítási egység – a pályáztatási eljárás során bekövetkezett késedelmek miatt – kénytelen volt az ütemezést felülvizsgálni.

Az új védelmi szerkezet kulcsfontosságú szakaszai

Megvalósult:

2001. április A védelmi szerkezetre vonatkozó stratégia (P10. programhatározat)

2001. július Megkezdődik a koncepcionális tervekre vonatkozó feltételek kidolgozása

2002. május–október Hivatalos felszólítás a koncepcionális terv végleges kidolgozására / szerződés odaítélése

2003. június Elkészül a koncepcionális terv

2003. december A koncepcionális terv felülvizsgálatra bocsátása

2004. március Pályázati felhívás a részletes terv és a kivitelezés tárgyában

2004. július A miniszterek tanácsa jóváhagyja a koncepcionális tervet

2004. november Beérkeznek az 1. szakasz (műszaki) ajánlattételei

2005. szeptember Üzleti ajánlat két ajánlattevő konzorciumtól

2005. november Üzleti ajánlatok felülvizsgálata

2006. február Értékelés befejezése

2006. szeptember Az EBRD beszerzési és szerződés-odaítélési bizottságának felülvizsgálata megerősíti az értékelést

2006 decemberétől Az új védelmi szerkezettel kapcsolatos szerződést megelőző tárgyalások

2007 júniusáig

2007. augusztus Az új védelmi szerkezettel kapcsolatos szerződés odaítélése

Tervezett:

2008. december Az új védelmi szerkezet részletes tervének befejezése (16 hónap)

2011. december Az új védelmi szerkezet befejezése (kivitelezés: 3 év)

4.2. Költségbecslés

A védelmi végrehajtási terv kezdeti indikatív költségét 1997-ben 758 millió dollárban állapították meg, amelyhez a szabályozó hatóságok támogatására 10 millió dolláros átalányösszeg járult, így lett a végösszeg 768 millió USD. Ezt a számadatot előzetes költségbecslésként adták meg, amely alapján meg lehetett kezdeni a pénzeszközök összegyűjtését a nemzetközi adományozóktól.

Az EBRD és a projektirányítási egység felhívta a közgyűlés figyelmét, hogy a védelmi végrehajtási terv mint a koncepciót felvázoló dokumentum csak a projektek fő elemeit tartalmazza. A védelmi végrehajtási terv megvalósítása során – az újonnan felmerülő szükségletek kielégítése és a feleslegesnek bizonyuló munkálatok kiiktatása folytán – változott az elvégzendő feladatok köre. A védelmi végrehajtási terv még azzal számolt, hogy az előkészítő és infrastrukturális munkálatok többségét addigra elvégzik, azonban a feladatok körét számos ilyen jellegű projekttel is ki kellett egészíteni. Nem vették figyelembe a tervben a szabályozási folyamathoz szükséges időt, ami szintén növelte a költségeket, és egyáltalán nem szerepeltek benne az alap kezelésével kapcsolatos költségek sem. A költségeket leginkább megemelő tételeket azonban nem ezek, hanem az új védelmi szerkezettel kapcsolatos, előre nem látott kiadások és infláció jelentették, amelyek szintén nem szerepeltek az 1997-es indikatív költségek között. Néhány főbb költségtétel, nevezetesen az acél, az energia, a beton és az ukrán munkaerő ára 1997 óta rohamosan (az inflációt messze meghaladó mértékben) emelkedett.

A projektirányító egység 2003-ban benyújtotta a befejezett projekteken, a folyamatban lévő szerződések értékén és a még el nem kezdett projektekre vonatkozó becsléseken alapuló első költségbecslését, amelyben 1 091 062 000 dolláros végösszeget határozott meg. 2006 februárjában a donorok közgyűlése elé terjesztette a becslés felülvizsgált változatát. A közgyűlés a folyamatban lévő és befejezett alprojektek alapján, valamint az új védelmi szerkezet két ajánlattevője által megjelölt árak figyelembevételével kiigazította az előző becslést. Ezek a tényezők a védelmi végrehajtási terv költségbecslését a vártnál jelentősen nagyobb mértékben megnövelték, így az összeg 1 204 103 000 dollárra emelkedett.

Mivel a pályáztatási folyamat során bekövetkezett késedelmek hatással voltak az új védelmi szerkezetre vonatkozó szerződés megkötésére, a pályázat feltételei értelmében növekedni fognak a költségek is. A donorok 2007. július 17-i közgyűlésén a projektirányító egység benyújtotta a védelmi végrehajtási terv költségeire vonatkozó legutóbbi előrejelzését, amelyben 1,390 milliárd dolláros, tehát az előző becsléshez képest 186 millió dollárral megemelt összeget határozott meg. A költségek emelkedését kiváltó legjelentősebb változások a következők voltak: az új védelmi szerkezettel kapcsolatos szerződés késedelmes odaítélése miatti infláció (87,5 millió USD), az euro–USD átváltási árfolyama miatti növekedés (51,3 millió USD), valamint a költségeknek az új védelmi szerkezet megvalósítása során bekövetkezett emelkedése (47,3 millió USD).

A költségek felmérésének következő fontos lépése az új védelmi szerkezet részletes tervének befejezésekor lesz, amikor pontosan ki lehet majd számítani a ténylegesen szükséges anyagok mennyiségét és költségét. A terv várhatólag 2008 végére (mintegy 16 hónappal a szerződés odaítélése után) fog rendelkezésre állni.

5. PÉNZÜGYI ÁTTEKINTÉS

5.1. Bevételek és kiadások

A bank 2007 júniusának végén a Csernobili Védelmi Alap javára 739 millió eurónyi adomány beérkezését jegyezte, amely összeg a hozzájárulási megállapodásokon keresztül tett kötelezettségvállalásokból, adományokból és természetbeli hozzájárulásokból tevődik össze. Az alap kamatai 71 millió eurót tesznek ki, így a teljes összeg eléri a 810 millió eurót. Ezenfelül a donorok (jórészt a 2005 májusában Londonban megrendezett adománygyűjtő rendezvény alkalmával) további mintegy 100 millió euróra tettek ígéretet; az ezekkel kapcsolatos hozzájárulási megállapodások megkötése és az összegek tényleges folyósítása még hátravan.

A 2007. június 30-ig megkötött hét támogatási megállapodás értelmében 457 millió eurót kötöttek le. A megállapodások értelmében kötött szerződések összértéke 365 millió EUR, amelyből idáig 308 millió eurót fizettek ki.

A felhasználatlan pénzeszközök 2007. június 30-án hozzávetőleg 300 millió eurót tettek ki. Ez az összeg körülbelül 400 millió euróra emelkedik majd, amennyiben a még formalizálásra váró felajánlások beérkeznek.

5.2. Új felajánlások

A donorok 2004. áprilisi közgyűlésén elemezték a védelmi végrehajtási terv 1091 millió dolláros összeget eredményező költségbecslését. Már ekkor leszögezték, hogy a Csernobili Védelmi Alap keretében rendelkezésre álló, le nem kötött pénzeszközök nem elégségesek az új védelmi szerkezet leendő támogatási megállapodásának hatékony megkötéséhez.

A donorok megállapodtak az általuk teendő hozzájárulásokról, majd ezt követően 2005. május 12-én az EBRD londoni székhelyén adományfelajánló rendezvényre került sor. Itt a donorok 181,496 millió eurónyi értékű felajánlást tettek, amelyből 49,1 millió EUR a Bizottságtól, 22 millió EUR Ukrajnától, 10 millió EUR pedig – most első ízben – Oroszországtól érkezett. A Bizottság által felajánlott összeg első részletét (14,4 millió eurót) a 2006. december 4-i tanácsi határozatnak[8] megfelelően már befizették a Csernobili Védelmi Alapba, második részletét (10 millió eurót) pedig a nukleáris biztonsági együttműködési eszköz keretéből finanszírozzák és 2007 során folyósítják majd. A bizottsági felajánlás fennmaradó részét a 2008 és 2011 közötti időszakban utalják át.

A Csernobili Védelmi Alap keretében jelenleg elegendő pénzeszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy az új védelmi szerkezetre irányuló szerződés első szakaszát befejezhessék, azonban a meglévő pénzeszközök és a hozzájárulási megállapodások formájában még nem konkretizált felajánlások nem lesznek elégségesek a szerződés teljes költségének fedezésére.

A G8-ak és a Bizottság, azaz a Csernobili Védelmi Alap fő finanszírozói, ismételten elkötelezték magukat a védelmi végrehajtási terv befejezése mellett. Elkötelezettségüket egyértelműen kifejezésre juttatták abban a jelentésben, amelyet a G8-ak nukleáris biztonsági és védelmi csoportja a G8-ak 2007 júliusában Szentpétervárott tartott csúcstalálkozóin terjesztett az állam- és kormányfők elé. A közelmúltban, 2007 júniusában Heiligendammban megrendezett G8-csúcstalálkozón a következőt nyilatkozták:

„… Az 1986-os csernobili baleset kapcsán megerősítjük korábbi, a G7/G8-csúcstalálkozók nyilatkozataiban és egyetértési nyilatkozataiban, valamint a Csernobili Védelmi Alap és a nukleáris biztonsági számláról finanszírozott programok keretében tett kötelezettségvállalásainkat, és Ukrajnával közösen erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy sérült reaktor helyszínét biztonságossá tegyük.”

6. AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG NYOMON KÖVETÉSI ÉS TÁMOGATÁSI TEVÉKENYSÉGE

A CSERNOBILI VÉDELMI ALAP EGYIK Fő BEFIZETőJÉNEK MINőSÉGÉBEN A BIZOTTSÁG IGEN NAGY FIGYELEMMEL KÍSÉRI AZ ALAPOT ÉRINTő, KÜLÖNÖSEN AZ ÜTEMEZÉST MÓDOSÍTÓ ÉS A PÉNZÜGYI KIHATÁSOKKAL JÁRÓ KÉRDÉSEK ALAKULÁSÁT. A BIZOTTSÁG SZOLGÁLATAI RENDSZERES KAPCSOLATBAN ÁLLNAK A TÖBBI Fő DONORRAL, KÖZTÜK IS LEGINKÁBB AZ EURÓPAI UNIÓN BELÜLI ADOMÁNYOZÓKKAL ÉS AZ EBRD-VEL. VALAHÁNYSZOR SZÜKSÉG VOLT RÁ, A BIZOTTSÁG POLITIKAI TÁMOGATÁST IS NYÚJTOTT, PÉLDÁUL AZÁLTAL, HOGY AZ ÚJ VÉDELMI SZERKEZET PÁLYÁZTATÁSI ELJÁRÁSÁNÁL RAGASZKODOTT AZ ALAPRA VONATKOZÓ (A BANK BESZERZÉSI SZABÁLYAIBÓL LEVEZETETT) SZABÁLYOK BETARTÁSÁHOZ.

A Bizottság által a csernobili projekteknek nyújtott támogatás azonban nem szorítkozik csupán a Csernobili Védelmi Alapra. A TACIS is meghatározó szerepet játszott a Csernobil bezárásáról 1995-ben a G7-ek, az Európai Közösség és Ukrajna között megkötött egyetértési nyilatkozat végrehajtásában. Az Európai Bizottság napjainkig mintegy 470 millió eurós kötelezettségvállalást tett Csernobil és a kapcsolódó projektek tárgyában, amelyek többségét a TACIS költségvetéséből finanszírozzák. Ezek a projektek a csernobili baleset következményeinek tanulmányozására, felmérésére és enyhítésére irányultak, és segítséget nyújtottak az erőmű 1. 2. és 3. reaktorának leállításához. Az Európai Bizottság emellett hozzájárult az utolsó, még működű reaktor 2000-es leállítását követően az atomenergia kiváltása miatt felmerült többletköltségekhez is. Más projektek a csernobili atomerőmű bezárásának szociális és a régióra gyakorolt következményeivel foglalkoztak, és az ukrán energiaágazat reformjához nyújtottak segítséget.

Támogatta a Bizottság a szilárd radioaktív hulladékok kezelésére szolgáló ipari komplexum megépítését, amely lassan befejezéséhez közeledik, valamint az EBRD nukleáris biztonsági számlájáról finanszírozott projekteket is. Segítséget nyújtott Ukrajnának a baleset 20. évfordulója alkalmából 2006-ban megrendezett konferencia megszerzésében, szociális és egészségügyi téren pedig jelenleg a CORE programot támogatja. A jövőben tervezik, hogy támogatni fognak egy olyan projektet is, amely célja a baleset által érintett körzetben élő gyermekek életkörülményeinek javítása.

A költségek közelmúltban tapasztalt emelkedése, bármennyire is elkerülhetetlen, aggodalomra ad okot. A Bizottság továbbra is elkötelezett Csernobil ügye mellett, és a hagyományos tehermegosztás értelmében további erőfeszítések megtételét tervezi, de nem várható, hogy az összes költségnövekedéshez ezentúl is egyedül a Nukleáris biztonsági eszköz korlátozott költségvetéséből járuljon hozzá, mivel ez a többi nukleáris biztonsági projekt rovására menne. Az alaphoz donorként nemrégiben csatlakozott Orosz Föderáció, valamint Ukrajna további hozzájárulása segített a hiány csökkentésében, azonban számítanak rá, hogy Ukrajna egyre nagyobb szerepet vállal a projektekben, és a pénzügyi terhek nagyobb hányadát is vállalja majd.

7. KÖVETKEZTETÉSEK

A védelmi végrehajtási terv keretében megvalósuló projektek esetében jelentős haladást sikerült elérni, nevezetesen a meglévő szarkofág infrastruktúrája és állagának helyreállítása terén, amely az ütemtervnek megfelelően és a tervezett költségvetésen belül befejeződött.

A védelmi végrehajtási tervvel kapcsolatban 2007 során folytatott irányítási és környezetvédelmi ellenőrzések megerősítették, hogy a meglévő irányítási mechanizmusok, valamint az ipari és egészségügyi–biztonsági intézkedések megfelelőek. Az igazgatási ellenőrzés azonban kimutatta, hogy szükséges lenne megemelni a projektirányítási egység képzett ukrán munkatársainak számát, hogy a továbbiakban ne függjenek a projektirányítási egység nyugati munkatársaitól, és az új védelmi szerkezettel kapcsolatos megbízási szerződések megkötése után biztosítani lehessen az irányítás hosszú távú stabilitását.

A védelmi végrehajtási terv befejezését jelenleg 2011-re tervezik. A megvalósítás menete szempontjából döntő jelentőséggel bírnak az új védelmi szerkezettel kapcsolatos szerződések főbb szakaszai. Az alapos elemzés és előkészítő munkálatok várhatólag csökkentik majd a kivitelezés során bekövetkező, nagy költségvonzatú késedelmek kockázatát. A projekt befejezése szempontjából alapvető jelentőségű, hogy valamennyi fél, különösen az ukrán kormány és a szabályozó hatóságok, megfelelően irányítsák a projekteket, és együttműködjenek egymással.

A védelmi végrehajtási terv végösszegét – a már befejezett vagy folyamatban lévő projektek és az új védelmi szerkezet jelenlegi költségét, valamint az inflációt is figyelembe véve – 1390 dollárban állapították meg.

A 2005-ben Londonban felajánlott adományokkal együtt a Csernobili Védelmi Alap keretében rendelkezésre álló pénzeszközök jelenleg ahhoz elegendőek, hogy az új védelmi szerkezettel kapcsolatos szerződést megkössék és elkezdjék munkálatokat. A legutóbbi becslések szerint azonban a projekt befejezéséhez már nem elégségesek a meglévő pénzeszközök. A Csernobili Védelmi Alapból és a nukleáris biztonsági számláról finanszírozott projektek befejezéséhez további pénzeszközökre van szükség.

A védelmi végrehajtási terv kezdetektől elégtelen finanszírozással működik, és továbbra is kénytelen lesz a nemzetközi közösség szolidaritására szorulni, ami az egymással versengő prioritások miatt egyre nehezebben megvalósítható.

Számítanak rá, hogy a csernobili helyszínen folyó legfőbb kivitelezési szakaszban Ukrajna döntőbb mértékben veszi ki részét az igazgatási tevékenységekből és a finanszírozásból, aminek eredményeképpen – az új védelmi szerkezet elkészülte után – a létesítmények fenntartható ukrán igazgatás alá kerülhetnek majd.

[1] Egyetértési nyilatkozat a G7 országainak kormányai, az Európai Közösségek Bizottsága és az ukrán kormány között a csernobili atomerőmű bezárásáról (Ottawa, 1995. december 20.)

[2] HL L 171., 1998.6.17., 31. o.

[3] HL L 308., 2001.11.27., 25. o.

[4] COM(1999) 470, 1999. október 12.

[5] COM(2001) 251, .2001. május 29.

[6] COM(2004) 481, 2004. május 14.

[7] A jelentés kibővített, mellékletekkel ellátott változatát a dokumentum melléklete tartalmazza.

[8] HL L 346., 2006.12.9., 28. o.