[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 19.12.2007

COM(2007) 823 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a bálnavadászattal kapcsolatos közösségi fellépésről

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a bálnavadászattal kapcsolatos közösségi fellépésről

Bevezetés

A nagyarányú bálnavadászat és a környezetkárosodás következtében súlyos mértékben megfogyatkozott számos bálnafaj állománya. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságnak (IWC) a bálnaállomány védelmére és kezelésére irányuló nemzetközi összefogása a bálnavadászatot pártoló és az azt ellenző államok parttalan vitáinak következményeként veszített erejéből. Az Európai Unió összehangolt, egységes közösségi állásfoglalás hiányában eddig nem tudott élni politikai súlyával az IWC tevékenységi területén.

Ezzel a közleményével a Bizottság – felmérve a bálnaállomány védelmének jelenlegi helyzetét az Európai Unió tagállamaiban és nemzetközi viszonylatban – hangsúlyozni kívánja annak szükségességét, hogy az Európai Unió a bálnavadászattal kapcsolatos nemzetközi irányelvek kialakításának meghatározó szereplőjeként, egységesen lépjen fel. Az Európai Uniót e tekintetben az a cél vezérli, hogy biztosítva legyen a bálnaállomány védelmét szolgáló, hathatós nemzetközi keretszabályozás életbe léptetése és megfelelő betartatása.

A NEMZETKÖZI BÁLNAVADÁSZATI BIZOTTSÁG (IWC)

Háttér

1. A bálnák a delfinekkel és barna delfinekkel együtt a cetfélék ( Cetacea) rendjébe tartoznak. Az úgynevezett óriásbálnának 13 faja ismert (pl. kék bálna, barázdás bálna, hosszúszárnyú bálna, grönlandi bálna, ámbráscet, csukabálna stb.), emellett 68 további kisebb cet- és delfinfaj létezik. Bálnára, különösen óriásbálnára a középkorban kezdtek el vadászni Európában és az északi tengereken, majd később Észak- és Dél-Amerikában és a világ egyéb tájain, még a Déli-sarkvidéken is. A bálnát a világ számos részén húsáért vadászták, de a bálnaszila, és különösen a kenő- vagy üzemanyagként használt bálnaolaj és bálnazsír szintén keresett volt. A bálnavadászat a 20. század 50-es és 60-as éveiben érte el csúcspontját, amikor évente több tízezer bálnát is elejtettek. A nagyarányú bálnavadászat következményeképpen a múlt század derekára több bálnafaj állománya is vészesen megfogyatkozott. A környezetkárosodás, ezen belül az éghajlatváltozás, valamint a járulékos halfogás további veszélyt jelent a bálnákra nézve.

2. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) a bálnaállomány védelméért és kezeléséért felelős nemzetközi szervezet. A szervezetet az 1946. december 2-án Washingtonban megkötött, a bálnavadászat szabályairól szóló nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: „az Egyezmény”) hívta életre. A bálnavadászati tevékenység akkori fejlődése és kiteljesedése idején az Egyezmény célja „ a bálnaállományok hatékony megőrzésének biztosítása, és ezzel a bálnavadászati ágazat akadálytalan fejlődésének lehetővé tétele” volt.

3. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságnak kizárólag az Egyezményt aláíró kormányok lehetnek a tagjai. Az elmúlt években gyors ütemben, 77 országra nőtt az Egyezményhez csatlakozók száma, melyek közül 20[1] az Európai Unió tagállama. Az Európai Bizottság folyamatosan arra ösztönzött minden uniós tagországot, hogy ha eddig még nem tette meg, csatlakozzék az Egyezményhez.

4. Az Európai Közösség a munkában megfigyelőként vesz részt. A Bizottság 1992-ben elfogadta az Egyezményhez való csatlakozási tárgyalások megkezdésére vonatkozó javaslatot[2], a Tanács ugyanakkor még nem tett további lépéseket a javaslattal kapcsolatban.

5. Az IWC figyelemmel kíséri és szükség szerint módosítja az Egyezmény jegyzékében foglalt intézkedéseket, amelyek világszerte a bálnavadászati tevékenységet szabályozzák. Bár a jegyzék az Egyezmény melléklete, annak szerves részét képezi, ezért kötelező érvényű a felekre nézve. A gyakorlatban az Egyezmény határozza meg a jogi szabályozás általános kereteit, de a bálnaállományok védelmével és felhasználásával kapcsolatos részletes szabályokat a jegyzék rögzíti. A jegyzékben foglalt intézkedések többek között rendelkeznek egyes bálnafajok teljes védetté nyilvánításáról, védett területeket jelölnek ki a bálnák számára, korlátozzák az elejthető bálnák számát és méretét, meghatározzák a vadászidényt, összehangolják a tudományos kutatásokat (a környezetvédelmi szempontokat is beleértve) és az adatgyűjtést. A jegyzék módosítása a felek háromnegyedes többségét igényli, és a kifogást nem emelő felek esetében 90 napon belül lép hatályba. Ennek alapján a jegyzéket az IWC az 1982-es ülésén új cikkel egészítette ki, amely moratóriumot vezetett be a kereskedelmi célú bálnavadászatra.

6. Az IWC évente egy alkalommal ülésezik: 2006-ban Saint Kitts és Nevisben, 2007-ben pedig az alaszkai Anchorage-ban ült tárgyalóasztalhoz.

7. Az 1972-ben az emberi környezetről tartott stockholmi ENSZ konferencián megfogalmazott kérelemre reagálva az IWC moratóriumot fogadott el 1982-ben a kereskedelmi célú bálnavadászatra, ami 1985 óta van hatályban. Az intézkedés elfogadásakor az IWC figyelembe vette a bálnaállományokkal kapcsolatban rendelkezésre álló tudományos adatok megalapozottságának esetleges hiányát, valamint a szükséges adatok begyűjtésének nehézségeit[3].

8. Az elmúlt években az IWC kiemelten foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a bálnaállományok megerősödtek-e olyan mértékben, hogy a bálnavadászati tilalmat szabályozott keretek között fel lehessen oldani.

9. A moratórium hatálybalépését követően a kereskedelmi célú bálnavadászat jövőbeli kezelésére vonatkozó vitáknak már a kezdetén igény fogalmazódott meg új igazgatási célok és eljárások kidolgozása iránt. Ennek megfelelően lépések történtek módosított irányítóbizottsági eljárásrend kidolgozására. A módosított irányítóbizottsági eljárásrend tudományos alapokon hivatott megállapítani a maximálisan elejthető bálnák számát. Bár az eljárásrendet 1994-ben elfogadták, alkalmazását hátráltatja, hogy még nem zárult le a módosított irányítóbizottsági programmal kapcsolatos munka. A módosított irányítóbizottsági program feladata az lenne, hogy biztosítsa az IWC rendelkezéseinek betartatását. Ennek érdekében számos különböző ellenőrző intézkedést foglalna magában. Többek között a következő lehetőségek merültek fel: nemzetközi megfigyelők jelenléte a hajókon, ellenőrzések a jogellenes, nem bejelentett bálnavadászat visszaszorítása érdekében, a megfelelőséget biztosító intézkedések, az ellenőrző intézkedések költségeinek megosztása, a vadászati tilalom feltételes feloldása (pl. engedélyezés csak a kizárólagos gazdasági övezetben), állatjólléti megfontolások és a tudományos célú bálnavadászat nemzetközi szabályozása. Eddig azonban sok nehézségbe ütközött és sokszor ellentmondásosnak bizonyult a módosított irányítóbizottsági programmal kapcsolatos érdemi munka, így nem is vezetett kézzelfogható eredményre. Az IWC 2006-os plenáris ülésén ismerték el először azt a tényt, hogy ténylegesen holtpontra jutottak a módosított irányítóbizottsági programmal kapcsolatos tárgyalások. Hosszú távon az IWC jövőjét nagymértékben meghatározza, hogy talál-e megoldást a módosított irányítóbizottsági programmal kapcsolatban felvetődött kérdésekre.

Kivételek a moratórium alól

10. A kereskedelmi célú bálnavadászat tilalma nem vonatkozik az őslakosok bálnavadászatára, amely az IWC jelenlegi szabályozásában Dánia számára (kizárólag Grönlandon a barázdás és csukabálna vonatkozásában), Oroszország számára (kizárólag Szibériában a szürke bálna vonatkozásában), Saint Vincent és Grenadine-szigetek számára (a hosszúszárnyú bálna vonatkozásában) és az Egyesült Államok számára (kizárólag Alaszkában a grönlandi bálna, és alkalmanként Washingtonban a szürke bálna vonatkozásában) engedélyezett. Az IWC már a megalakulásakor felismerte, hogy különbséget kell tenni az őslakosok önfenntartást szolgáló bálnavadászata és a kereskedelmi célú bálnavadászat között. Az egyes kormányok felelőssége, hogy népeik kulturális és önfenntartási szükségleteiről hiteles adatokat közöljenek a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottsággal. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság az őslakosok önfenntartást szolgáló bálnavadászati tevékenységének ötéves időszakát tekintve, tudományos szakvélemények alapján határozza meg a bálnaállományok maximálisan elejthető mennyiségét.

11. Az Egyezmény lehetőséget nyújt a felek számára, hogy kifogást emeljenek[4] a kötelező érvényű döntésekkel, például a moratóriummal szemben. Norvégia és Izland nem esnek a moratórium hatálya alá, mivel kifogással/fenntartásokkal éltek, és így saját belátásuk szerint folytathatják a bálnavadászati tevékenységet.

12. Az Egyezmény emellett módot nyújt a feleknek arra is, hogy az IWC kifejezett hozzájárulása nélkül, a nemzeti hatóságok külön engedélyével „tudományos kutatási célból” bálnára vadásszanak. A külön engedély kibocsátásának jogát az 1946-os Egyezmény[5] VIII. cikke rögzíti. Bár a feleknek az Egyezmény értelmében be kell nyújtaniuk a javaslatokat felülvizsgálatra, végső soron mégis ők döntenek az egyes külön engedélyek kibocsátásáról. Ez a jog elsőbbséget élvez minden egyéb bizottsági rendelethez, így a moratóriumhoz és a védett területekre vonatkozó rendelkezésekhez képest is. Egyes adatok arra engednek következtetni, hogy bizonyos országokban nem csak kutatási célból ejtettek el bálnákat. Úgy tűnik, Japán (és bizonyos mértékig Izland) – elsősorban az Antarktiszon – „tudományos” programokat hajt végre, majd a bálnahúst a nemzeti piacokon értékesíti.

A megannyi kivétel miatt a moratórium lényegében nem befolyásolta Japán, Norvégia és Izland bálnavadászattal kapcsolatos politikáját.

Legújabb fejlemények a kereskedelmi célú bálnavadászatban

13. A „kereskedelmi célú bálnavadászat” tilalma ellenére a fentiekben ismertetett kivételek következtében továbbra is jelentős mérvű a bálnavadászat. A kereskedelmi célú bálnavadászatra az 1985/86-os vadászidénytől kivetett moratórium bevezetése óta az engedélyezett kivételek különböző jogcímein eddig több mint 29 000 bálnát ejtettek el, évről évre növekvő számban. Az őslakosok önfenntartást szolgáló bálnavadászatában érintett négy ország által elejtett összes mennyiség ennél kisebb[6]. Az IWC-hez eljuttatott adatok alapján az utóbbi jogcímen az 1985 és 2005 közötti időszakban összesen 6788 bálnát ejtettek el.

Becslések szerint Norvégia 639 csukabálnát ejtett el a 2005/2006-os idényben, és az elkövetkezendő években vadászati tevékenységének jelentős növelését tervezi. Japán 1987-óta ad ki tudományos célú vadászati engedélyeket. 2007-ben 850 antarktiszi csukabálna, 10 barázdás bálna, 220 közönséges csukabálna, 50 Bryde-bálna, 100 tőkebálna és 10 ámbráscet elejtését engedélyezte. Izland 2003-ban újraindította tudományos célú bálnavadászati tevékenységét, 2006-ban[7] pedig kereskedelmi célú bálnavadászatát. Az izlandi kutatási program 2003-as kezdete óta összesen 161 közönséges csukabálnát ejtettek el. Emellett Izland 2006-ban bejelentette, hogy 9 barázdás bálnát[8] és 30 közönséges csukabálnát kíván elejteni kereskedelmi célból.

14. Az IWC kettős megbízatása – a bálnavadászat szabályozása mellett a bálnák védelme – az évek során szélsőséges véleménykülönbségeket eredményezett, a tagság a bálnavadászatot támogató és az azt ellenző országokra oszlott. Ez a patthelyzet veszélyezteti a nemzetközi együttműködést és gátat szab a bálnafajok hatékony védelmének. A bálnavadászatot pártoló államok tevőlegesen szorgalmazzák más támogató országok csatlakozását, hogy elérjék a kereskedelmi célú bálnavadászat moratóriumának feloldásához szükséges többséget. A Saint Kitts és Nevisben 2006-ban tartott éves ülésen ezek az országok kis többséggel ugyan, de deklaratív határozatot fogadtattak el a „bálnaállományok fenntartható hasznosításának” támogatásáról, ami alatt általában a fogyasztói vagy kereskedelmi célú bálnavadászat értendő. A nyilatkozat komoly aggodalomra adott okot, egyben arra késztette a Bizottságot, hogy a kérdést megvitatásra a Tanács elé vigye[9], és az összes tagállamot felkérje az IWC-tagságra.

15. Japán emellett már több éve javasolja egyes bálnafajok kis mennyiségű, part menti vadászatának engedélyezését[10]. Ezek a kötelező érvényű jegyzék módosítására irányuló javaslatok még nem találtak kellő támogatottságra[11]. Egy ilyen jellegű módosítás egyenértékű lenne a kereskedelmi célú bálnavadászat részleges visszaállításával[12], és a kvóták újratárgyalásához vezetne.

A BÁLNAÁLLOMÁNYOK VÉDELME A KÖZÖSSÉGI JOGRENDBEN

16. Az EK-Szerződés 174. cikkének (1) bekezdése értelmében a Közösség környezetpolitikájának egyik célja a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések nemzetközi szinten való ösztönzése. Ez magában foglalja a különböző fajok, s így a bálnák globális védelmét is.

17. Az Európai Közösség ezért elkötelezett a bálnák és más cetfélék védelme mellett, annak magas szintjét megfelelő jogszabályokkal biztosítja elsődlegesen a közösségi környezetvédelmi politika keretében.

18. Az élőhelyvédelmi irányelv[13] IV. melléklete kivétel nélkül felsorolja az összes cetfélét. A közösségi vizeken tehát minden bálnafaj szigorúan védett a szándékos zavarással, befogással vagy leöléssel szemben. Az irányelv a vadonból befogott egyedek tartását, szállítását, kereskedelmét, illetve cseréjét is tiltja. A jogszabályok nem engedélyezik a közösségi vizekben (állandó vagy időszakos jelleggel) élő bálnaállomány kereskedelmi célú vadászatát. A bálnaállományok vándorló életformáját figyelembe véve egyértelmű, hogy az élőhelyvédelmi irányelv csak akkor érheti el maradéktalanul célját, ha azzal egyenértékű nemzetközi keretszabályzat lép életbe.

19. Az Európai Közösségen belül a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) végrehajtására irányuló rendelet tiltja a cetfélék elsődlegesen kereskedelmi célú behozatalát a Közösségbe[14]. A magas szintű védelmet tovább fokozza a közösségi tengervédelmi stratégia[15] és a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelvjavaslat[16], amely a tengerek és óceánok környezeti állapotának általános optimalizálásával várhatóan szintén hozzájárul a bálnák védelméhez.

A bálnákkal kapcsolatban a közösségi környezetvédelmi politika végső célja tehát a legmagasabb fokú védelem. Az említett környezetvédelmi jogszabály a minden részletre kiterjedő jogharmonizációnak köszönhetően magas szintű védelmet garantál.

A közös halászati politika keretében a Közösség kizárólagos hatáskörébe tartozik emellett a tengerek biológiai erőforrásainak megóvása[17]. „Élőállatként” a cetfélék az EK-Szerződés I. mellékletének, illetve annak 33–38. cikkének hatálya alá tartoznak[18]. A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló tanácsi rendelet[19] továbbá kimondja, hogy a közös halászati politika a vízi élővilág és erőforrások védelmére, kezelésére és kiaknázására is kiterjed. Ennek megfelelően a Közösség olyan halászati megállapodásokat kötött, amely részben vagy kizárólagosan a tengeri emlősöket érintik[20]. A cetfélékre ugyanígy a halászati megállapodások formájában vállalt nemzetközi kötelezettségvállalások végrehajtására, valamint a nyílt tengeren élő bálnák védelmére irányuló közös halászati politika keretében elfogadott másodlagos jogszabályok is vonatkoznak[21].

20. Az EK-Szerződés 6. cikke értelmében a környezetvédelmi követelmények beépülnek a közös halászati politika meghatározásába és végrehajtásába. Ezt a szemléletet jól érzékelteti a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet. A cetfélék vonatkozásában ez a rendelet ugyanis kiterjeszti a közösségi vizek esetében már az élőhelyvédelmi irányelvben biztosított szigorú védelmet a Földközi-tenger nyílt vizeire[22].

21. Az Európai Közösség által elfogadott jogszabályi intézkedések a bálnák legmagasabb szintű védelmét szolgálják. Céljukat azonban csak a Közösség következetes nemzetközi lépéseivel közösen érhetik el, amelyek egyúttal hathatós nemzetközi keretszabályozást is biztosítanának a bálnák védelméhez.

22. Stratégiai megközelítés vagy akár a bálnavadászattal kapcsolatos közös platform hiányában az Európai Uniónak jelenleg politikai és gazdasági súlyát kihasználva kell ellensúlyoznia a jelentős bálnavadász nemzetek más országok, különösen az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség országainak (AKCS) bálnavadászati és halászati politikájára gyakorolt befolyását. Közösségi állásfoglalás birtokában például a bálnavadászat kérdését is napirendre lehetne tűzni a rendszeres többoldalú tárgyalások (pl. az általános preferenciarendszer vagy a cotonoui megállapodás összefüggésében) vagy a kétoldalú tárgyalások alkalmával (pl. a Bizottság képviseletein keresztül).

23. Az Európai Unió ugyanígy együttműködhetne a közösségi vizek közelében bálnavadászati tevékenységet folytató két szomszédos állammal[23], Norvégiával és Izlanddal, hogy némi befolyást gyakoroljon a bálnákkal kapcsolatos politikájukra. Ha a helyzet a későbbiekben nem változik, az várhatóan hatással lesz az élőhelyvédelmi irányelvben védett bálnaállományok állapotára. Közösségi szintű fellépéssel az atlanti-óceáni bálnaállományok védelmét jobban az IWC-viták homlokterébe lehetne helyezni, emellett a déli féltekével kapcsolatos elhúzódó, kulcsfontosságú vitákat új elemekkel egészítené ki (antarktiszi japán kutatási program, javaslat dél-atlanti védett terület kialakítására stb.).

24. A felsorolt kérdések leghatékonyabb kezeléséhez közös uniós platformra lenne szükség. Ennek hiánya a közösségi hatáskörbe tartozó ügyeket tárgyaló, fontos környezetvédelmi fórumokon, mint amilyen az IWC is, feltétlenül orvosolandó rendellenesség.

25. Az Európai Unió nemrégiben elfogadott tengerpolitikája[24] felismeri annak szükségességét, hogy az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek közötti párbeszédben az európai tengerpolitikai ügyek kezelésekor integrált megközelítés érvényesüljön. A Bizottság ezért a tengerpolitikai ügyek, s így a bálnák kérdésének leghatékonyabb kezelése érdekében a jelentős nemzetközi fórumokon az európai érdekek egyeztetését és az EU-állásfoglalások következetességét kívánja előmozdítani.

26. A Közösség egységes külképviseletének elvével összhangban elengedhetetlen, hogy a tagállamok a Tanácson belül lefolytatott viták keretében kialakított, közös uniós állásponttal jelenjenek meg az IWC következő ülésein. A Közösség megfigyelői státuszából eredő korlátozások miatt és az EK-Szerződés 10. cikkében meghatározott lojális együttműködés elvének megfelelően az állásfoglalást a Közösség érdekében együttesen eljáró tagállamok közösen képviselik az IWC-n belül[25]. Szintén rendkívül fontos, hogy az IWC-tagsággal még nem rendelkező 7 tagállam felgyorsítsa csatlakozásának folyamatát. Ez megszilárdítaná a bálnavadászatot ellenző államoknak azt a csekély erőfölényét, amelyet az IWC 2007-es ülésén sikerült visszaszerezniük.

KÖVETKEZTETÉS

27. Az IWC tilalmat rendelt el a kereskedelmi célú bálnavadászatra, hogy a közösségi szakpolitikáknak megfelelően biztosítsa a bálnaállományok pótlását. Bár a védelem általános a Közösségi rendszeren belül, nemzetközi szinten ez nem mondható el.

28. A tilalom hatékony érvényesítésének gátat szabó fenntartások és kifogások, valamint a jelenleg szabályozatlanul, illetve elfogadható szintű nemzetközi keretszabályozástól függetlenül végzett tudományos célú bálnavadászat aláássa a kereskedelmi célú bálnavadászat moratóriumának rendeltetését[26].

29. A bálnavadászat hatékonyabb szabályozására irányuló, bármely hosszú távú megoldásnak elvben átfogóan kellene kezelnie az Egyezményben jelenleg különböző jogcímeken végzett bálnavadászati tevékenységeket, legyen szó kereskedelmi vagy tudományos célú, kifogás vagy fenntartás érvényesítésével folytatott (Norvégia, illetve Izland), vagy az őslakosok önfenntartását szolgáló bálnavadászatról. Szintén tárgyalni kell többek között a megfelelőséget szigorúan megkövetelő rendszer, a felügyelet és a jelentéstételi kötelezettség kérdéséről.

30. Ennek megfelelően kívánatos, hogy a Közösség hosszú távra szóló, átfogó célkitűzése a bálnák mindenre kiterjedő védelmét biztosító, hathatós nemzetközi keretszabályzás életbe léptetése legyen. Ebben a tekintetben elengedhetetlen, hogy a Közösség hozzájáruljon az IWC-n belüli együttműködés további erősítéséhez és a tevékenység hatékonyságának fokozásához. A tagállamok értékes tapasztalatai és egyéb eszközök alapján felül kell vizsgálnia a módosított irányítóbizottsági eljárásrenddel és programmal kapcsolatban végzett eddigi munkát és a korábbi javaslatokat annak érdekében, hogy az IWC-n belüli jelenlegi patthelyzet felszámolásában játszott pozitív szerepe révén áthidalhassa az Egyezmény részes felei között húzódó szakadékot.

31. Csak együttes fellépéssel és egységes közösségi állásponttal felvértezve lehet esélyük az Európai Unió tagállamainak arra, hogy a bálnák védelmében megfelelő és szigorú nemzetközi keretszabályzást tudjanak kidolgozni és érvénybe léptetni. Mindezeket figyelembe véve a Bizottság megfelelő határozatjavaslatot terjeszt elő a Tanács részére.

[1] Belgium, Csehország, Dánia, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Ciprus, Luxemburg, Magyarország, Hollandia, Ausztria, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság

[2] A Bizottság közleménye a Tanácsnak a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) tevékenységének keretében végzett bálnavédelemről (COM (92) 316). A közlemény melléklete határozattervezetet tartalmaz, amely felhatalmazza a Bizottságot, hogy a Közösség nevében tárgyalásokat indítson az Egyezményt módosító jegyzőkönyvről, amely lehetővé tenné az EK részvételét.

[3] A jegyzék szövege a következőképpen szól (a 10. pont e) alpontja): „A 10. pont egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül a kereskedelmi célú bálnavadászat az összes állomány tekintetében az 1986-os part menti és az 1985/86-os nyíltvízi vadászidénytől kezdődően nullára korlátozódik. E rendelkezést a Bizottság a legújabb tudományos szakvélemények figyelembevételével folyamatosan felülvizsgálja, és legkésőbb 1990-re átfogó felmérést készít a határozat bálnaállományokra gyakorolt hatásairól, melynek alapján megfontolja a rendelkezés módosítását vagy a fogásmennyiség új korlátozásainak megállapítását.”

[4] A kifogástételi eljárást (az Egyezmény V. cikkének (3) bekezdése) többen erősen bírálták, arra hivatkozva, hogy az IWC-t „tehetetlenné” teszi, bár e nélkül valószínűleg sokan alá sem írták volna az Egyezményt. Ezenkívül a kifogás joga nélkül egy adott kormány még mindig megtehetné, hogy kilép az Egyezményből, és így semmi nem kötelezné a rendelkezések betartására.

[5] VIII. cikk, (1)–(3) bekezdés: 1. „Az Egyezményben foglalt összes rendelkezés sérelme nélkül az aláíró kormányok mindegyike külön engedélyt bocsáthat ki állampolgárai számára, melynek alapján ők tudományos kutatás céljára bálnákat ölhetnek le, foghatnak be vagy kezelhetnek az aláíró kormány által indokoltnak tartott mennyiségbeli korlátozások és egyéb feltételek mellett. A bálnák ebben a cikkben foglaltak szerint végzett leölése, elejtése vagy kezelése nem tartozik az Egyezmény hatálya alá. Minden aláíró kormány köteles haladéktalanul tájékoztatni a Bizottságot az ilyen engedélyek kibocsátásáról. A kibocsátott külön engedélyeket az aláíró kormányok bármikor visszavonhatják. 2. A külön engedély alapján elejtett bálnákat a lehető legteljesebb mértékben fel kell dolgozni, az abból származó bevételt pedig az engedélyt kibocsátó állam rendelkezései szerint kell kezelni. 3. Az aláíró kormányok mindegyike köteles a Bizottság által kijelölt testületet – a lehetséges mértékben és egy évnél nem hosszabb időközönként – ellátni a bálnákkal és a bálnavadászattal kapcsolatban rendelkezésére álló tudományos kutatási eredményekkel, beleértve a jelen cikk (1) bekezdésében és a IV. cikkben foglalt kutatás eredményeit is.”

[6] Az 2008–2012-es kvótákkal kapcsolatban lásd az 59. IWC-ülés elnöki jelentését: http://www.iwcoffice.org

[7] Izland 1992-ben felfüggesztette IWC-tagságát arra hivatkozva, hogy a moratórium fenntartása már nem indokolt, majd 2002-ben ismét csatlakozott a szervezethez, de fenntartásokkal élt a moratóriummal kapcsolatban. Izland az IWC csatlakozási okiratában vállalta, hogy 2006-ig nem folytat kereskedelmi célú bálnavadászatot.

[8] A barázdás bálnák „veszélyeztetettnek” minősülnek a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajokról szóló tiltólistáján.

[9] A Környezetvédelmi Tanács 2007. február 20-i, és a COREPER 2007. március 28-i és május 2-i vitája.

[10] Lásd például az IWC 2006-os és 2007-es összefoglaló jelentését.

[11] A jegyzék bármilyen módosításához a tagok háromnegyedének támogatása szükséges (az Egyezmény III. cikkének (2) bekezdése értelmében).

[12] Ahogyan arra más tagországok, például Ausztrália (2006. évi összefoglaló jelentés) vagy az Egyesült Királyság (2007-es felszólalás) gyakran felhívják a figyelmet.

[13] A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.)

[14] 338/97/EK rendelet a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (HL L 61., 1997.3.3., 1. o.) A bálnákból és egyéb cetekből származó termékek behozatalának közös szabályairól szóló 348/81/EK tanácsi rendelet alapján a rendelet mellékletében felsorolt, bálnákból és egyéb cetekből származó termékek behozatala csak akkor engedélyezhető, ha a behozatal nem kereskedelmi célt szolgál.

[15] A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: Tematikus stratégia a tengeri környezet védelme és megőrzése érdekében COM(2005) 504 végleges

[16] Javaslat: Az Európai parlament és a Tanács irányelve a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (A tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv) COM(2005) 505 végleges

[17] Lásd például a C-141/78 [1979] ECR 2923 eset (6) bekezdését és a C-804/79 [1981] ECR 1045 eset (17) bekezdését.

[18] Lásd az EK-Szerződés 32. cikkének (3) bekezdését.

[19] A 2371/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 358., 2002.12.31., 59. o.).

[20] A 2005/938/EK tanácsi határozat a Nemzetközi Delfinvédelmi Programról szóló megállapodás Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról (HL L 348., 2005.12.30., 26. o.)

[21] Lásd az egyes hosszú távon vándorló fajok bizonyos állományainak védelmét célzó egyes technikai intézkedések megállapításáról szóló 973/2001/EK tanácsi rendeletet (HL L 137., 2001.5.19., 1. o.); valamint a hosszú távon vándorló halfajok bizonyos állományainak halászatára vonatkozó ellenőrzési intézkedések megállapításáról szóló 1936/2001/EK tanácsi rendeletet (HL L 263., 2001.10.3., 1. o.).

[22] HL L 36., 2007.2.8., 6. o . Lásd a kilencedik preambulumbekezdést és a 3. cikk 1. pontját a védett fajokról, valamint az 1. cikk 1. pontját a hatályról (amely a Földközi-tenger nyílt vizeire is kiterjed, túllépve az élőhelyvédelmi irányelv hatályán).

[23] Norvégia és Izland regionális irányítószervezetet hoztak létre az emlősökkel kapcsolatban (észak-atlanti tengeri emlős bizottság). Az élőhelyvédelmi irányelvet nem tartalmazza az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás környezetvédelmi melléklete.

[24] COM(2007) 575

[25] Az egyesített 3/76, 4/76 és 6/76 Kramer ügyek, 42. és 45. bekezdés, a Bíróság 1993. március 19-i véleménye, 2/91, 37. bekezdés, a C-266/03 Bizottság kontra Luxembourg ügy, 57. és 58. bekezdés, valamint a C-433/03 Bizottság kontra Németország ügy, 63. és 64. bekezdés.

[26] Amint arra több fél is rámutatott, egyértelmű az összefüggés a különböző bálnavadászati tevékenységek között, ha figyelembe vesszük a 2007-es IWC-ülésen elhangzott japán felajánlást, miszerint Japán kész arányosan csökkenteni a tudományos kísérleti célokra befogott bálnák számát, amennyiben a kisebb nagyságrendű, part menti vadászatra vonatkozó módosításjavaslatát elfogadják. Amikor ténylegesen tudományos kutatás a cél, más országok a bálnák életét megkímélő módszerek alkalmazásához ragaszkodnak.