[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 6.11.2007

COM(2007) 679 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

2006. ÉVI JELENTÉS A PHARE PROGRAMRÓL, AZ ELŐCSATLAKOZÁSI ÉS AZ ÁTMENETI ESZKÖZÖKRŐL {SEC(2007) 1462}

Bevezetés

Az Európai Közösség által finanszírozott két másik eszközzel, név szerint az ISPA-val (Előcsatlakozási Strukturális Politikai Eszköz) és a SAPARD-dal (Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program) együtt a PHARE program célja a tagjelölt és csatlakozó országok támogatása az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülésük során. 2006-ban, a 10 új tagállam csatlakozását követően Bulgária, Románia és Horvátország továbbra is részesült a három előcsatlakozási eszközből; az idevágó szabályozást ezt követően módosították, és már 2005-ben elkülönítették a költségvetésben a PHARE- és az ISPA-, 2006-ban pedig az induló SAPARD-programra szánt összegeket. Törökország továbbra is saját előcsatlakozási támogatási eszköze keretében részesült támogatásban.

A PHARE előcsatlakozási támogatás célkitűzései: a tagjelölt és csatlakozó országok támogatása azon erőfeszítésükben, hogy megerősítsék közigazgatásukat és intézményeiket, hogy azok az Európai Unióban hatékonyan működjenek, továbbá az Európai Közösség jogalkotásához való közelítés elősegítése, az átmeneti időszakok iránti igény csökkentése, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió támogatása.

A programozás azokon a PHARE-iránymutatásokon alapul, amelyeket 2004-ben felülvizsgáltak annak érdekében, hogy figyelemmel kísérjék a határokon átnyúló együttműködésről (CBC) szóló rendelet további összehangolását az INTERREG-gel, kidolgozzák a nukleáris biztonság területén szükséges egyedi megközelítést, és hangsúlyozzák a kiterjesztett decentralizált végrehajtási rendszerre (EDIS) való áttérés fontosságát. A Törökországnak nyújtott előcsatlakozási támogatás programozása és végrehajtása nagyrészt tükrözte a PHARE-támogatás eljárásait és tartalmát. A strukturális alapok keretében létrehozott decentralizált programirányításra való felkészülés érdekében az Európai Bizottság növekvő mértékben megerősítette a Bulgáriának és Romániának nyújtott támogatást, hogy lehetővé váljon a PHARE-programok irányítása és végrehajtása feletti felelősség továbbdelegálása a nemzeti hatóságok számára.

Ez a jelentés áttekintést nyújt az új tagállamokra irányuló átmeneti támogatásról is, amelyet azért vezettek be, hogy lehetővé tegye az intézményfejlesztési támogatás folytatását azzal a céllal, hogy megerősítse és egységesítse a közösségi vívmányok végrehajtásához szükséges intézményi és adminisztratív kapacitást. A programozást a Bizottság átfogó monitoringjelentésében (2003. november) meghatározott igényekre alapozták.

1. ÉVES ÁTTEKINTÉS

1.1. A bővítési folyamat legfontosabb fejleményei 2006-ban

A 2006. év meghatározó jelentőségű volt a bővítési politika szempontjából. Bulgária és Románia 2007. január 1-i csatlakozásával lezárult az EU bővítésének ötödik fordulója. A jelenlegi bővítéssel járó kihívások – különösen a Horvátországgal és Törökországgal való csatlakozási tárgyalások és az előcsatlakozási stratégia keretében a nyugat-balkáni országok stabilizációs és társulási folyamata – tekintetében a Bizottság a bővítésre irányuló új konszenzus kialakítását célzó stratégiát javasolt. A stratégiát a decemberi Európai Tanács megerősítette.

Bulgária és Románia tekintetében a Bizottság gondosan figyelemmel kísérte a csatlakozásra való felkészülést és külön rendeletet hozott, mely lehetővé teszi a mezőgazdasági kifizetések egyes részeinek átmeneti csökkentését, amennyiben a pénzösszegek felhasználásának feltételei nem teljesülnek. A Bizottság december 13-án határozatokat hozott mindkét országra vonatkozóan együttműködési, valamint az igazságügyi reform, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén elért haladást ellenőrző mechanizmus létrehozásáról.

Ezzel párhuzamosan folytatódtak a csatlakozási tárgyalások Horvátországgal és Törökországgal . Októberben mindkét országgal lezárták az átvilágítási folyamatot. Mivel Törökország nem tett eleget a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve maradéktalan és megkülönböztetéstől mentes végrehajtására vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság november 29-én ajánlást tett közzé a csatlakozási tárgyalások további folytatásáról, melyet a Tanács jórészt támogatott.

A Bizottság emellett továbbra is gondosan figyelemmel kísérte Törökország , Horvátország és Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság haladását a csatlakozási kritériumok teljesítése, valamint a csatlakozási partnerség terén. A csatlakozáshoz kapcsolódó reformok támogatása érdekében pénzügyi együttműködési programokat dolgoztak ki. 2006-ban a tagjelölt országok felé pénzügyi támogatásként tett kötelezettségvállalások Törökország esetében 450 millió eurót, Horvátország esetében 140 millió eurót és Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság esetében 43,6 millió eurót tettek ki.

Folytatódott a ciprusi török közösség elszigeteltségének feloldását célzó és a Ciprus jövőbeni újraegyesítését elősegítő munka. A támogatásról szóló rendelet 2006 elejei elfogadását követően kidolgozták a programozási dokumentumokat és a ciprusi török közösség számára nyújtandó 259 millió eurós támogatási programról szóló bizottsági határozatokat.

2006-ban folytatódott a nyugat-balkáni országok stabilizációs és együttműködési folyamatának végrehajtása. Az Albániával, Bosznia és Hercegovinával, Macedónia volt Jugoszláv Köztársasággal, Montenegróval és Szerbiával folytatott, a vízumkiállítás megkönnyítéséről szóló tárgyalásokat decemberben kezdték meg. A visszafogadási megállapodásokra irányuló tárgyalásokat ugyanezen országokkal kezdték meg, Albánia kivételével, ahol a visszafogadási megállapodás 2006 májusában lépett hatályba.

Albániával 2006 júniusában írták alá a stabilizációs és társulási megállapodást (STM). Egy ideiglenes megállapodás lehetővé tette a kereskedelemmel összefüggő rendelkezések 2006 decemberi hatálybalépését, a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikálása függvényében.

A stabilizációs és társulási megállapodás (STM) tekintetében a Szerbia és Montenegróval folytatott tárgyalások 2005 októberében kezdődtek meg. E téren 2006 első hónapjaiban jelentős haladás történt. Mivel azonban az ország a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködésben tett vállalásainak nem tett eleget, a Bizottság 2006. május 3-án amellett határozott, hogy szünetelteti az STM-tárgyalásokat.

2006-ban a Bizottság hozzájárult azokhoz a pozitív fejleményekhez, amelyek Montenegró állami státuszának meghatározásához kapcsolódnak. A népszavazást és Montenegró függetlenségének EU általi elismerését követően a Tanács elfogadta a Bizottság javaslatát a Montenegróval történő STM-tárgyalásokhoz kapcsolódó új mandátumról. A tárgyalások szeptemberben folytatódtak és technikailag decemberben zárultak le; a megállapodást parafálják, amint az ország elégséges haladást ér el a Bizottság által kiemelt területeken.

A Bosznia és Hercegovinával folytatott STM-tárgyalások technikailag decemberben zárultak le; a megállapodást parafálják, amint az ország elégséges haladást ér el a Bizottság által kiemelt kulcsfontosságú területeken. A Bizottság fokozta a reformfolyamat monitoringját, nevezetesen a Reformfolyamat Monitoring keretében. A gazdasági párbeszéd hivatalosan januárban kezdődött. A főképviselő hivatalának bezárását követően a Bizottság intenzíven részt vett az EU bosznia és hercegovinai szerepvállalásának megerősítésében és a béke végrehajtásával foglalkozó tanács munkájában.

Az ENSZ különmegbízottjának felügyelete alatt folytatódott a Koszovó státuszának megoldását célzó folyamat. A Bizottság folytatta Koszovó reformerőfeszítéseinek támogatását az SAP nyomonkövetési mechanizmus keretében.

2006. július 31-én az Európai Tanács elfogadta az új előcsatlakozási eszközt (IPA), melyet a Bizottság javasolt a 2007-2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv keretében azzal a céllal, hogy a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok számára koncentrált és hatékony előcsatlakozási támogatást nyújtson. Ez az egységes eszköz, mely öt különálló jogalap helyébe lép, 2007. január 1-től alkalmazandó. A Bizottság 2006 utolsó hónapjaiban indította el a kapcsolódó stratégiai tervezést az országokra vonatkozó többéves indikatív tervezési dokumentumok tervezeteinek (MIPD) kidolgozásával, 2006 decemberében pedig a tagállamok elé terjesztette a végrehajtásról szóló rendelettervezetet. Az első IPA-programokat a tervek szerint 2007 második negyedévében fogadják el. 2006-ban a Bővítési Főigazgatóság 2,3 milliárd eurónyi kötelezettségvállalási előirányzatot és 2,0 milliárd eurónyi kifizetési előirányzatot hajtott végre pénzügyi támogatásként a bővítés által érintett országok számára.

A főigazgatóság kiemelten kezelte a bővítés különböző résztvevőkkel – ideértve az EU-intézményeket, a regionális és helyi közigazgatást, a médiát, a nem-kormányzati szervezeteket és más multiplikátorokat – kialakított stratégiai partnerségeken keresztüli kommunikálását , mely a Bulgária és Románia csatlakozására kidolgozott átfogó médiakampányban tetőzött 2006 végén.

A Bizottság folytatta a civil társadalommal folytatott párbeszéd végrehajtását, különösen Törökországban és Horvátországban, ennek célja az EU és a tagjelölt országok civil társadalmai közötti kapcsolatok megerősítése a kölcsönös megértés elősegítése és a polgárok csatlakozással kapcsolatos aggodalmainak kezelése érdekében.

1.2. Az Európai Tanács 2006. évi ülésének főbb következtetései

A következő kivonatok alapján a 2006. december 14-15-i brüsszeli Európai Tanács megerősítette a június 15-16-i következtetéseket[1] és jóváhagyta a bővítésre irányuló új konszenzus alapját képező 2006. évi bővítési csomagot:

„Az Európai Tanács 2006. júniusi ülésén elfogadottaknak megfelelően, valamint a Bizottság bővítési stratégiáról szóló közleménye és az új tagok integrálására vonatkozó európai uniós kapacitásról szóló külön jelentése alapján az Európai Tanács vitát folytatott, amely megerősítette a bővítési folyamattal kapcsolatos konszenzust. Az Európai Tanács egyetért azzal, hogy a konszolidáción, feltételhez kötöttségen és kommunikáción alapuló, az Unió új tagok felvételére irányuló képességével ötvözött bővítési stratégia képezi a megújított bővítési konszenzus alapját. Az EU a bővítési folyamatban részt vevő országok tekintetében megtartja kötelezettségvállalásait.

[…] Az EU integrációs kapacitásának fenntartása érdekében a csatlakozó országoknak készen kell állniuk és képesnek kell lenniük az uniós tagsággal járó kötelezettségek teljes körű vállalására, az Európai Uniónak pedig képesnek kell lennie a hatékony működésre és a fejlődésre. E két szempont alapvető fontosságú a közvélemény általi átfogó és folyamatos támogatás érdekében, amelyet a nagyobb fokú átláthatóság és a jobb tájékoztatás révén is elő kell mozdítani.

Az Európai Tanács megerősíti, hogy az Európai Unió a folyamatban lévő csatlakozási tárgyalások tekintetében megtartja kötelezettségvállalásait. A csatlakozási folyamatra nézve irányadó, nemrégiben megerősített szabályok a tárgyalások valamennyi szakaszában biztosítják a szigorú feltételhez kötöttséget. Az Európai Tanács egyetért a tárgyalások irányítása és minősége tekintetében a Bizottság által ajánlott javításokkal. […] Az Európai Tanács újólag megerősíti, hogy a Nyugat-Balkán jövője az Európai Unióban van. Megismétli, hogy az egyes országoknak az Európai Unió felé vezető úton tett előrehaladása a koppenhágai kritériumoknak, valamint a stabilizációs és társulási folyamat feltételeinek a teljesítésére irányuló egyéni erőfeszítéseitől függ. […]

Az Európai Tanács hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani azt, hogy az EU fenn tudja tartani és el tudja mélyíteni saját fejlődését. A bővítés ütemének figyelembe kell vennie az Unió új tagok felvételére irányuló képességét. A Európai Tanács felkéri a Bizottságot, hogy az országok csatlakozási kérelmeiről szóló bizottsági véleményekben és a csatlakozási tárgyalások folyamán végezzen hatásvizsgálatokat a kulcsfontosságú szakpolitikai területeken. Lévén, hogy az Unió bővül, a sikeres európai integráció megköveteli, hogy az EU intézményei hatékonyan működjenek, és az Európai Unió szakpolitikáit fenntartható módon fejlesszék és finanszírozzák tovább.”

2. PROGRAMOZÁS ÉS A PROGRAMOK VÉGREHAJTÁSA: ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS

2.1. PHARE és a Törökország számára nyújtott előcsatlakozási alapok

A jelenlegi kötelezettségvállalások teljes összege 1401,7 millió EUR, amely a következőkből áll:

Nemzeti programok | 1086,5 millió EUR |

Határokon átnyúló együttműködés | 84,0 millió EUR |

Regionális és horizontális programok (TAIEX is) | 168,0 millió EUR |

Nukleáris biztonság | 13,2 millió EUR |

Bulgária – a kozloduji atomerőmű leállítása | 50,0 millió EUR |

A nemzeti programokra a következő összegek jutottak:

Bulgária | 166,8 millió EUR |

Románia | 408,6 millió EUR |

Horvátország | 61,1 millió EUR |

Törökország | 450,0 millió EUR |

E jelentés melléklete – I. rész: Országok című szakasza – részletes információt tartalmaz az egyes országokban megvalósuló PHARE-programokról, valamint a Törökországnak nyújtott előcsatlakozási pénzügyi támogatásról.

2.2. Átmeneti támogatás

Az a tíz ország, amely korábban a PHARE keretében (vagy Ciprus és Málta esetében speciális előcsatlakozási támogatás keretében) előcsatlakozási támogatásból részesült, 2004-ben első alkalommal részesült különleges, intézményfejlesztésre szánt átmeneti támogatásban, melynek célja az volt, hogy lehetővé tegye az új tagállamok számára intézményi és igazgatási kapacitásuk megerősítését és egységesítését a közösségi vívmányok végrehajtása érdekében, és így a PHARE keretében megkezdett intézményfejlesztési intézkedések folytatását. Ez a jelentés az új tagállamok tekintetében ismerteti az átmeneti támogatási program utolsó évét.

Az átmeneti támogatást a csatlakozási okmány 34. cikke hozta létre ideiglenes, a csatlakozást követő pénzügyi eszközként. A programozást a Bizottság átfogó monitoringjelentésében (2003. november) meghatározott igényekre alapozták. A cikk egy nem teljeskörű listát közöl a kulcsfontosságú közösségi vívmányok azon köréről, melyek esetében hiányosságok állnak fenn, de kizár minden olyan területet, amely a strukturális alapok keretében jogosult finanszírozásra. A PHARE által finanszírozott intézményfejlesztési támogatással való folytonosság érdekében az átmeneti támogatás minden egyes éves keretét meghatározott, több kedvezményezettre irányuló programokra osztották fel.

A kötelezettségvállalások teljes összege 67,2 millió EUR, amely a következőkből áll:

Nemzeti programok | 63,1 millió EUR |

Több országot érintő és horizontális programok | 4,1 millió EUR |

A nemzeti programokra a következő összegek jutottak:

Ciprus | 3,2 millió EUR | Lettország | 4,0 millió EUR |

Cseh Köztársaság | 7,2 millió EUR | Litvánia | 4,0 millió EUR |

Észtország | 3,7 millió EUR | Lengyelország | 22,1 millió EUR |

Magyarország | 6,7 millió EUR | Szlovénia | 3,7 millió EUR |

Málta | 3,3 millió EUR | Szlovákia | 5,2 millió EUR |

2.3. Úton a kiterjesztett decentralizált végrehajtási rendszer (EDIS) megvalósítása felé

A Bizottság célkitűzése felkészíteni a PHARE-támogatások kedvezményezett országait a közösségi alapok kiterjesztett decentralizált végrehajtási rendszer (EDIS) szerinti igazgatására annak érdekében, hogy az országok a csatlakozás előtt elégséges gyakorlattal rendelkezzenek a teljes mértékben decentralizált rendszer irányításában, ami révén a csatlakozásig felkészülhetnek a strukturális alapok hatékony igazgatására (megosztott igazgatás keretében).

Az EDIS szerint működő PHARE-végrehajtó szervezeteket a Bizottság hagyja jóvá, azzal a feltétellel, hogy előbbiek bizonyítják, hogy rendelkeznek a közösségi támogatások hatékony és pontos irányításához a megfelelő forrásokkal, intézményi struktúrákkal és rendszerekkel.

Az EDIS Bulgária általi, négy végrehajtó szervezete tekintetében történő alkalmazása késett[2]. A 2006. decemberi jelentéstervezet számos, még meg nem oldott kérdést ismertetett. A bolgár hatóságoknak cselekvési tervet kell kidolgozniuk e kérdések megoldására. A teljes EDIS-akkreditációra várhatóan 2007 közepe előtt kerül sor.

2006-ban Románia benyújtotta a Bizottságnak az előzetes ellenőrzések megszüntetésére és az EDIS-akkreditációra irányuló kérelmeit. A kérelem az Európai Integrációs Minisztériumot (EIM) és a fő végrehajtási szervezetet, a CFCU-t érintette. A Munkaügyi Minisztérium, melyet az ESZA-típusú előcsatlakozási programok külön végrehajtási szervezeteként hoztak létre, külön kérelmet nyújtott be. Az EIM-et és a CFCU-t 2006. december 14-én akkreditálták. Az EDIS-határozat számos ún. „2. típusú” megállapítást tartalmaz, melyeket a későbbiekben figyelemmel kell kísérni és melyek a határozat hatálybalépésétől számítva szigorú határidőkön belül meghozott, a rendszer javítására irányuló intézkedéseket tesznek szükségessé. A zárójelentés és az akkreditáció 2007-ben fejeződik be.

A Bizottság 2006. február 7-én határozott a PHARE és a CARDS decentralizált végrehajtási rendszer (DIS) szerinti irányításának Horvátországra történő részleges átruházásáról.

Törökország 2003 októberében áttért a DIS-re, az előzetes tervek szerint az EDIS kiépítésére 2007-ben kerül sor.

2.4. A közösségi előcsatlakozási támogatás koordinációja

- A SAPARD[3] (Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program) célja, hogy segítse a tagjelölt országokat mezőgazdasági ágazatuk és vidéki térségeik strukturális alkalmazkodási problémáinak kezelésében, valamint a KAP-ra (közös agrárpolitika) vonatkozó közösségi vívmányok és az ehhez kapcsolódó jogszabályok végrehajtásában. A SAPARD éves jelentésben részletes információk találhatók a SAPARD tevékenységeiről.

- Az ISPA[4] (Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze) célja leginkább a csatlakozni szándékozó országok intézkedéseinek összehangolása a közösségi infrastruktúra előírásaival. Ezenkívül nagyszabású környezeti és közlekedési infrastrukturális projekteket is finanszíroz. A ISPA éves jelentésben részletes információk találhatók a ISPA tevékenységeiről.

- A Bizottságnál a három előcsatlakozási eszközre igazgatói szinten létrehozott koordinációs bizottság 2005 során hivatalosan nem ülésezett, noha számos fontos találkozóra került sor, különösen az új előcsatlakozási eszköz (IPA) és alkotóelemei létrehozásának tekintetében[5]. Az általános támogatási dokumentumot, amely révén a Bizottság tájékoztatta a PHARE Irányítóbizottságát az előcsatlakozási támogatás 2005. évi koordinációjáról és a 2006-ra tervezett támogatásokról, 2006. május 19-én mutatták be az irányítóbizottságnak. E dokumentum elsősorban az indikatív pénzügyi felosztást határozta meg az adott évre országonkénti bontásban a három eszközre vonatkozóan, továbbá információt nyújtott az EBB-vel és a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel történő koordinációval, valamint a decentralizált irányítás előrehaladásával és kilátásaival kapcsolatban. A PHARE, az ISPA és a SAPARD közötti koordinációról az előcsatlakozási támogatás koordinálásáról szóló külön éves jelentés szolgáltat részletesebb információt.

3. EGYÜTTMűKÖDÉS AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANKKAL (EBB) ÉS A NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI SZERVEZETEKKEL

A Bizottság a programozási ciklus keretén belül rendszeres konzultációt folytat a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel (IFI) és a kétoldalú donorokkal annak érdekében, hogy meghatározzák a közös tevékenységek kiterjedési körét és az előcsatlakozási prioritások megvalósítását szolgáló, kiegészítő jellegű hozzájárulások módját.

A projektek során megvalósuló együttműködést és társfinanszírozást az EBB-vel, valamint az egyéb nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, különösen az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD), a Világbankkal és az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával (CEB; a német Kreditanstalt für Wiederaufbau-val – KfW – megvalósuló együttműködésben), az Európai Bizottság és a részt vevő nemzetközi pénzügyi szervezetek közötti, a csatlakozó országokról szóló, 2006. április 26-i módosított egyetértési nyilatkozat keretein belül szervezik meg.

A PHARE-programmal összefüggésben a horizontális programok végrehajtása kiszélesítette a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel (IFI) való együttműködés lehetőségeit azáltal, hogy a nemzeti programok által finanszírozott beruházási projektekhez képest jóval rugalmasabb feltételekkel nyújthatók az uniós támogatásokkal kombinált IFI-hitelek. A Bizottság ettől függetlenül megerősítette, hogy a két programtípus egymást kiegészítő jellegű.

Ami a PHARE-ból finanszírozott horizontális programokat illeti, a 2005 óta elindított új programok Romániára, Bulgáriára, Horvátországra és Törökországra terjednek ki[6]. Az egymást követő, horizontális finanszírozási lehetőségek technikai jellege és a több országra kiterjedő megközelítés miatt olyan szakosított pénzügyi szervezeteket kellett bevonni, amelyek hosszú múltra tekintenek vissza a nemzetközi pénzügyek, a kis- és középvállalkozások és az önkormányzati szektor fejlesztése terén. A kereskedelmi befektetési lehetőséget kereső, magánszektorbeli pénzügyi intézményekkel szemben elsőbbséget élveztek az olyan nemzetközi közjogi szerv státusszal rendelkező pénzügyi intézmények, amelyek az EU-val azonos értékeket vallanak magukéinak, különösen a bővítéssel kapcsolatban, és amelyek hasonlóképpen a közérdeket tartják szem előtt.

Az első támogatási programot 1999-ben indították az EBRD-vel. A támogatási programokhoz a következő évek során csatlakozott a programot a Kreditanstalt für Wiederaufbau együttműködésében végrehajtó CEB, és az EBB is. 1999 óta a Bizottság 32 támogatási programot kezdeményezett:

- 18 kis- és középvállalkozások számára nyújtott pénzügyi eszköz, amely összesen 376 millió euro uniós ösztönzőt, valamint a nemzetközi pénzügyi szervezetek részéről 2 328,25 millió euro hitelkeretet tartalmazott.

- 11 önkormányzatoknak nyújtott pénzügyi eszköz, amely összesen 117,8 millió euro uniós ösztönzőből és a nemzetközi pénzügyi szervezetek részéről 589 millió euro hitelből áll.

- 3 energiahatékonyságra irányuló pénzügyi eszköz, melyet első ízben 2006-ban nyújtottak és 53 millió euro uniós ösztönzőből és a nemzetközi pénzügyi szervezetek részéről 212 millió euro hitelből áll. A végrehajtás 2007 áprilisában kezdődik.

A kis- és középvállalkozások számára nyújtott pénzügyi eszköz több kedvezményezettre kiterjedő program, amelynek célja fokozni a pénzügyi közvetítők (azaz a bankok, lízingtársaságok) kapacitását a kedvezményezett csatlakozó országokban, hogy ennek révén terjesszék ki és tartsák fenn a kis- és középvállalkozások számára nyújtott finanszírozási műveleteket.

Az önkormányzatoknak nyújtott pénzügyi eszköz mechanizmusa hasonló a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott pénzügyi eszköz mechanizmusához. A nemzetközi pénzügyi szervezetek (IFI) forrásaiból származó hitel- és kockázat-megosztási eszközöket kombinálják a helyi pénzügyi közvetítők számára nyújtott, vissza nem térítendő pénzügyi ösztönzőkkel. Előirányozták, hogy az önkormányzatok számára korlátozott mértékben technikai segítségnyújtást is finanszíroznak a PHARE-ból, a helyi hitelpiacok keresleti oldalának megerősítése érdekében.

Az energiahatékonyságra irányuló eszközt 2006-ban indították az energiahatékonyságról szóló zöld könyvre és az épületek energiateljesítményéről szóló irányelvre adott válaszként, célja az energiahatékonyságot szolgáló beruházások ösztönzése az épületek valamennyi típusában és az iparban azáltal, hogy megfelelő finanszírozást nyújt a végső kölcsönvevőknek. A program pénzügyi közvetítőkre kiterjesztett IFI-hitelkereteket kombinál a berendezések költséghatékonyságát javító és az energiába irányuló beruházásokat vonzóbbá tevő ösztönzőkkel; emellett a helyi pénzügyi közvetítők számára prémiumot nyújtanak, melyek révén ösztönzik az energiahatékonyságra irányuló projektek finanszírozását szolgáló kölcsönnyújtást.

A nizzai Európai Tanács felkérése és a határmenti régiókról szóló, 2001. július 25-i bizottsági közlemény értelmében az EBB és a Bizottság eszközt dolgozott ki a határmenti régiók számára. A projekt középpontjában a határmenti régiók kis önkormányzati infrastruktúráinak megvalósítása áll a jelenlegi EU-régiókkal való integráció előmozdítása érdekében: 2 önkormányzati infrastrukturális programból áll, amelyek összesen 40 millió euro uniós ösztönzőt és az EBB-től kapott 200 millió euro hitelt ölelnek fel. Ez a program jelenleg végrehajtás alatt áll. Az uniós hozzájárulást 2006-ban 50 millió euróról 40 millió euróra csökkentették annak érdekében, hogy a program méretét hozzáigazítsák a potenciális projektekhez.

4. MONITORING ÉS ÉRTÉKELÉS

A monitoring és értékelő funkció célja elsősorban az, hogy ellenőrizze és értékelje a kedvezményezett országoknak előcsatlakozási célkitűzéseik eléréséhez nyújtott pénzügyi támogatást azáltal, hogy felméri a program működését és levonja a tapasztalatokat. Másodszor, biztosítja az elszámoltathatóságot a gazdaságosság és az előcsatlakozási alapok hatékony felhasználása tekintetében. A harmadik célkitűzés a helyi monitoring és értékelő kapacitás kialakításának támogatása és annak felhasználása mint a kedvezményezett országok kapacitáserősítésének eszköze az előcsatlakozási támogatás irányítása és ellenőrzése területén.

4.1. Előzetes értékelés

2006 folyamán befejezték az IPA előzetes értékelését, melynek középpontjában a többéves indikatív tervezési dokumentumok álltak. Az értékelés megállapításai és ajánlásai beépültek a minőségbiztosítási csoport (QSG) megállapításaiba és eredményeibe, valamint a többéves indikatív tervezési dokumentumokra vonatkozó iránymutatások/dokumentumok ezt követő felülvizsgálatába.

4.2. Monitoring és időközi értékelés

2006-ban a Romániában, Bulgáriában és Törökországban elvégzett időközi értékelések 32 ország-, ágazati, ad-hoc vagy tematikus, a PHARE programra és más előcsatlakozási pénzügyi eszközre kiterjedő értékelési jelentést eredményeztek.

Összességében elmondható, hogy a 2006-ban nyújtott pénzügyi támogatásról szóló időközi értékelési jelentések szerint a Bulgáriának, Romániának és Törökországnak nyújtott előcsatlakozási támogatás vegyes, egymástól jelentősen eltérő eredményeket mutatott fel. A három országra vonatkozó időközi értékelés eredményeit a II. rész 3.1. pontja tartalmazza.

4.3. Utólagos értékelés

2006-ban befejezték a PHARE programból finanszírozott nemzeti programokra és a több országot érintő programokra kiterjedő utólagos értékelést, valamint a tematikus értékelést. Az utólagos értékelés eredményeként 8, több országot átfogó jelentés, tíz országjelentés, hét tematikus jelentés és egy egységes értékelési jelentés készült el. Ezen értékelés eredményei inputként szolgálnak a Nyugat-Balkánnak nyújtott jelenlegi előcsatlakozási támogatásokat és támogatásokat érintő döntéshozatalban. Az utólagos értékelés legfőbb megállapításai és következtetései megtalálhatóak a II. rész 3.2. pontjában.

5. EGYÉB TEVÉKENYSÉGEK

A Bizottság szolgálatai számos más tevékenységet vállaltak a 2006. évi programok minőségének javítása, valamint a helyi monitoring és értékelési kapacitás kialakításának támogatása érdekében. A melléklet II. részének 3. pontja ismertet bizonyos intézkedéseket.

[1] A 2006 júniusi elnökségi következtetések teljes szövege megtalálható a következő címen: http://www.consilium.europa.eu/cms3_applications/Applications/newsRoom/LoadDocument.asp?directory=en/ec/&filename=90111.pdf. A 2006 decemberi elnökségi következtetések teljes szövege megtalálható a következő címen: http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/ec/92202.pdf.

[2] CFCU, Regionális Fejlesztési és Közmunkaügyi Minisztérium, Munkaügyi és Szociális Minisztérium, Gazdasági Minisztérium

[3] A SAPARD-ra vonatkozó általános információk hozzáférhetők a Mezőgazdasági Főigazgatóság honlapján.

[4] A ISPA-ra vonatkozó általános információk hozzáférhetők a Regionális Politikai Főigazgatóság honlapján.

[5] A 2007 és 2013 közötti időszakban alkalmazandó, javasolt hat külkapcsolati eszköz egyike az IPA, vagyis az új előcsatlakozási támogatási eszköz. A külső segítségnyújtás és a belső politikák közötti kapcsolódási ponton az IPA szándéka megkönnyíteni a tagjelölt országok (Törökország, Horvátország és Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság), valamint a lehetséges tagjelölt országok (Albánia, Bosznia és Hercegovina, Montenegró és – az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244 sz. határozata alapján Koszovót is ideértve – Szerbia) Unióba történő belépését. Az IPA csatlakozásfüggő eszköz lesz, amely megfelel a csatlakozási folyamatból eredő valamennyi követelménynek, különösen a prioritások, az ellenőrzés és az értékelés tekintetében. Az IPA váltja majd fel a jelenlegi előcsatlakozási eszközöket, azaz: a PHARE-t, amely a közösségi vívmányok végrehajtását öleli fel az intézményfejlesztés és a kapcsolódó beruházások, a gazdasági és társadalmi kohézióba és a határokon átnyúló együttműködésbe történő beruházások formájában; az ISPA-t, amely a Kohéziós Alap elődje, és a környezeti és közlekedési infrastruktúrát fogja át; a vidékfejlesztési tervek előfutáraként ismert SAPARD-ot, mely a közös mezőgazdasági politika vívmányok átvételével és a vidékfejlesztéssel foglalkozik, valamint Törökország előcsatlakozási eszközét, melynek hatálya megegyezik a PHARE-programmal; és a nyugat-balkáni országokat lefedő CARDS-programot.

[6] Törökországra a Törökországnak juttatott előcsatlakozási pénzügyi támogatás vonatkozik.