[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 23.10.2007

COM(2007) 644 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

az Eurojustnak és az Európai Igazságügyi Hálózatnak a szervezett bűnözés és a terrorizmus ellen az Európai Unióban folytatott küzdelemben játszott szerepéről

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

az Eurojustnak és az Európai Igazságügyi Hálózatnak a szervezett bűnözés és a terrorizmus ellen az Európai Unióban folytatott küzdelemben játszott szerepéről

Az Eurojust a Pro-Eurojust kapcsán szerzett pozitív tapasztalatokat követően, egy 2002. február 22-i határozattal[1] (a továbbiakban: a határozat) jött létre. Eredményességét a 27 tagállam közötti operatív igazságügyi együttműködés valódi megerősítésével igazolta, és a műveletek tekintetében jelentős sikereket is magáénak mondhat.

Az Európai Tanács a hágai programban[2] felkérte a Bizottságot, hogy gondolja át az Eurojust továbbfejlesztését. Az igazságügyi együttműködésben részt vevő igazságügyi szereplők a kérdés megvitatása céljából 2006 szeptemberében Bécsben találkoztak[3]. Az Európai Igazságügyi Hálózat[4] (a továbbiakban: az EIH) felállítása hozzájárult a fejlődéshez[5], és az Eurojust is előmozdította e folyamatot. 2007. június 13-án elfogadott következtetéseiben[6] a Tanács ismételten felkérte a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az Eurojust és az EIH szerepéről.

1. A határozat átültetésének összességében pozitív, de nem teljesen kielégítő mérlege

A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy – ha eltekintünk a határozat átültetésének jogi szempontjaitól[7] – az Eurojust a műveletek szempontjából sikeres volt. 2006 folyamán 771 operatív ügyet iktattak, ami 2005-höz képest 31 %-os növekedést jelent[8].Általánosan elfogadott nézet, hogy az ügyeket megfelelő minőséggel és gyorsan kezelik. Az Eurojust jövőbeli fejlődéséhez ennek ellenére szükséges, hogy a nemzeti tagok hatáskörét tisztázzák és megerősítsék, az Eurojust testületének hatáskörét pedig megnöveljék. E célkitűzés elérése érdekében módosítani kellene a határozatot.

A javítás lehetőségei

2. Nagyobb hatáskör biztosítása a nemzeti tagoknak

Az együttműködés megerősítését nehezíti, hogy a nemzeti tagok hatásköre nem egységes. Az Eurojust jelentősége olyan nemzeti rendelkezések elfogadását kívánja meg, amelyek a nemzeti tagok és az Eurojust testülete hatáskörét világosan meghatározzák. Ahhoz, hogy a nemzeti tagoknak mind a nemzeti igazságügyi rendszeren belül, mind európai szinten megfelelő hatáskört biztosítsanak, nem elég őket közigazgatási határozatban kijelölni, státuszukat leírni és hatásköreiket összegzően felsorolni.

A nemzeti tagok csak ritka esetben rendelkeznek hatalmi jogosítványokkal a nemzeti hatóságokkal szemben. Csupán néhány tagállam engedi meg az általa kijelölt nemzeti tagnak, hogy nyomozás elrendelését kérje[9]. Bár a legtöbb nemzeti tag javasolhatja közös nyomozócsoport felállítását, közülük igen kevesen tárgyalhatnak közös nyomozócsoport felállításáról, és még kevesebben rendelhetik ezt el[10]. A saját országban gyakorolt igazságszolgáltatási hatáskört a nemzeti tagok több mint fele megtartja[11]. Ezzel a hatáskörrel – a nemzetközi bűnügyi jogsegély keretében végzett tevékenységek sajátos jellege és az adott országban való elégtelen mértékű jelenlétük folytán – csak a legritkább esetben élnek[12].

A tagállamok igazságügyi hatóságai kizárólag bűnügyi jogsegély keretében, az országukban folyamatban lévő nyomozások és bírósági eljárások előmozdítása érdekében nyújtottak be információk iránti megkereséseket. Az Eurojust a tájékoztatás terén nem folytat eléggé kezdeményező tevékenységet. Az információkhoz való hozzáférés alapvető fontosságú. Az AGIS program keretében finanszírozott E-POC I és II projekt bevezetése lehetővé tette biztonságos belső kommunikációs hálózat felállítását. A jelenleg kísérleti szakaszban járó E-POC III projekt[13] segítségével megvalósulhat majd a biztonságos információcsere is, a SIS II rendszerben tárolt információkhoz való hozzáférés pedig a jövőben megkönnyíti majd a nemzeti tagok számára feladataik ellátását. Minden tagállamnak ki kell majd fejlesztenie azokat az jogi eszközöket, amelyek a nemzeti tagok számára lehetővé teszik a fogvatartottak nemzeti aktáihoz, a nemzeti bűnügyi nyilvántartáshoz és a DNS-adatokhoz[14] való hozzáférést.

A határozat 9. cikkének (4) bekezdése és 13. cikke, valamint a terrorista bűncselekményekre vonatkozó információcseréről és együttműködésről szóló határozat[15] 2. cikke előírja, hogy a tagállamok az információkat, amint tudomásukra jutottak, eljuttatják a nemzeti tagoknak. E kötelezettségnek nem minden tagállam tesz teljes mértékben eleget. A Tanács a közelmúltban[16] felszólította a nemzeti igazságügyi hatóságokat, hogy összetett és komoly ügyekben az információkat gyorsabban bocsássák az Eurojust rendelkezésére[17]. Egyes tagállamok kötelezettségként írják elő, hogy nemzeti képviselőjüket a határokon átnyúló valamennyi ügyről tájékoztassák, ami révén a nemzeti képviselő az Eurojust adatbankjában található információk felhasználásával maga is kezdeményező félként léphet fel, és a különböző ügyek között hasonlóságokat tárhat fel. A határozat módosításával e gyakorlatot érdemes lenne ösztönözni.

Javaslatok

A nemzeti tagok hivatali ideje egy évtől határozatlan ideg terjed. Többségüket három évre nevezik ki, ami egy alkalommal megújítható[18]. Annak érdekében, hogy az Eurojust bizonyos stabilitást élvezhessen, legalább 3 évben kellene meghatározni a nemzeti tagok Eurojustban töltött hivatali idejének tartamát, a visszahívás lehetőségét pedig meg kellene szüntetni. A 9. cikk (1) bekezdését ebben az értelemben módosítani kellene.

Fontos továbbá, hogy a nemzeti tag állandó jelleggel az Eurojust mellett tevékenykedjen, és legalább egy (vagy több) helyettese legyen, aki biztosítja a testület munkájában való rendszeres és teljes körű részvételt. A nemzeti irodák megerősítése szintén döntő jelentőségű lenne, hiszen ettől függ az Eurojust operatív kapacitása. A 2. cikk (2) bekezdését ebben az értelemben pontosítani kellene. A Bizottság ezenfelül ösztönzi az Eurojustot és a tagállamokat, hogy jobban támaszkodjanak a nemzeti szakértőkre. Erről a 30. cikk (2) bekezdése már rendelkezik.

Szükségesnek látszik a minimális hatáskörök közös alapjának meghatározása. A nemzeti tagoknak nem az a szerepe, hogy a nemzetközi bűnügyi jogsegélyre irányuló megkereséseket napi szinten intéző, minisztériumi vagy nemzeti bírósági szolgálatok helyébe lépjenek. Feladatuk viszont, hogy műveleti, jogi vagy technikai szinten beavatkozzanak, és tapasztalatukat a jogsegély és az együttműködés egyéb formái hatékonyságának javítása érdekében felhasználják. A Bizottság tehát az összes tagállamot arra biztatja, hogy az általuk alkalmazott gyakorlatot ennek megfelelően fejlesszék tovább.

A következő fejlesztési irányokat lehetne megfontolás tárgyává tenni:

A nemzeti igazságügyi hatósággal együttműködő nemzeti tagoknak a következőkre kellene lehetőséget biztosítani:

- szükséges vagy sürgős esetben fogadhassák és továbbíthassák a nemzeti bíróságoktól érkező megkereséseket, valamint megfelelő intézésüket biztosíthassák.

E feladatokról a 6. cikk a) pontjának v. alpontja és 6. cikkének g) pontja rendelkezik, csupán a „megkeresések végrehajtásának nyomon követése” kifejezéssel kellene kiegészíteni.

- a megkeresések intézése során tapasztalt nehézségek esetében az érintett nemzeti tagon keresztül kiegészítő megkereséssel fordulhassanak az érintett igazságügyi hatósághoz, illetve további vizsgálatokra vagy kutatásokra tehessenek javaslatot.

Ki kellene szélesíteni a 6. cikk a) pontja i. alpontjának hatályát, amely lehetővé teszi a nemzeti tag számára, hogy saját hatóságaitól nyomozás elrendelését kérje.

- konkrét tények esetében az ügyésznek vagy az üggyel foglalkozó bírónak javasolhassák, hogy az különleges vizsgálati intézkedéseket tegyen.

Kívánatos lenne, hogy a 6. cikk erről a lehetőségről is rendelkezzen.

- előzetesen tájékoztassák őket, mielőtt nyomozócsoport létrehozásáról határoznak.

A közös nyomozócsoportok létrehozásáról a 6. cikk a) pontjának iv. alpontja rendelkezik. Ha rendszeresen, előre tájékoztatnák az Eurojustot a nyomozócsoportok felállításáról, a nemzeti tagnak lehetősége nyílna kérni a nemzeti hatóságoktól, hogy bevonják az érdeklődésére számot tartó nyomozócsoportokba. Ezáltal elkerülhetővé válnának az esetleg később felmerülő problémák.

- az ellenőrzött szállításokról, beépülésekről vagy fedett nyomozásokról két másik tagállamot érintő esetekben megkapják a szükséges mértékű tájékoztatást, valamint megbízzák őket e tevékenységek felügyeletével és ellenőrzésével.

- az Eurojust feladatainak ellátásához szükséges mértékben automatikus, korai, teljes körű és folyamatos tájékoztatást kapjanak minden, legalább három – illetve különösen súlyos jogsértések (terrorizmus vagy emberkereskedelem) esetén legalább két – tagállamot érintő büntetőügyben.

Az erre vonatkozó kérést a Bizottság 2000. évi közleményében fogalmazta meg.

- a fenti információkat továbbíthassák azon tagállamok nemzeti tagjainak, akik még nem kaptak tájékoztatást, valójában azonban érintettek.

E feladatról a 13. cikk (2) bekezdése rendelkezik, amelyet úgy kellene módosítani, hogy kiterjedjen a még nem tájékoztatott, ugyanakkor azonban ténylegesen érintett tagállamokra is.

- az Eurojust feladatainak ellátásához szükséges mértékben a nemzeti igazságügyi hatóságok küldjenek meg számukra a határokon átnyúló, pénzmosással, szervezett bűnözéssel és emberkereskedelemmel kapcsolatos valamennyi ítéletet, valamint terrorizmussal kapcsolatos ügyiratot.

E tájékoztatásra már kiterjed a 6. cikk a) pontjának v. alpontja, ezt azonban egyértelművé kell tenni.

A fenti feladatok esetén nem lenne szabad előfordulnia, hogy a nemzeti tagok információk iránti kérése megválaszolatlanul maradjon. A nyomozás titkossága nem indokolhatja annak megtagadását, hogy az érintett tagállam nemzeti tagja a kért információt megkapja. A személyes adatok védelmének a határozat 14–25. cikkében garantált szintje megfelelő védelmet biztosít.

A Bizottság ezenfelül meg fogja vizsgálni, hogy egy új jogalap keretében hogyan lehetne hosszú távon jelentős mértékben megerősíteni a nemzeti tagok hatáskörét, valamint hogy hogyan játszhatnának nagyobb szerepet különösen az alábbiakban:

- büntető eljárások indítása, különösen az Unió pénzügyi érdekeit érintő jogsértések tekintetében;

- közös nyomozócsoport létrehozása és az abban való részvétel;

- különleges nyomozati intézkedések megtétele.

- A testület hatásköre

A testület hatásköre megegyezik a nemzeti tagoknak biztosított hatáskörrel, de további meghatározott feladatokat is ellát.

Az információk összegyűjtése és továbbítása szempontjából fontos szakasz, amikor a tagállamok kérésére a testület egy-egy új ügyet az ügykezelő rendszerbe[19] iktat. A testület azzal, hogy egy bizonyos ügy elfogadása mellett dönt, a büntetőügyekben képviselt politikáját és az általa követni kívánt irányvonalat hangsúlyozza.

A nemzeti tagokhoz hasonlóan a testület is állást foglalhat a hatásköri ütközéssel (a 7. cikk a) pontjának ii. alpontja) és az egyidejű elfogatóparancsokkal[20] kapcsolatos vitás kérdésekben. Az idáig hozott néhány határozatot ugyan kivétel nélkül elfogadták, de a testület határozatai jogilag nem kötelezőek a tagállamokra.

A 7. cikk által biztosított lehetőség ilyen csekély mértékű kiaknázása többféleképpen magyarázható: a tagállamok vagy úgy ítélték meg, hogy nem szükséges a testület állásfoglalását kérni, vagy pedig anélkül is meg tudták oldani az esetleges nézeteltéréseket, hogy a testülethez kellett volna folyamodniuk. Az információk európai szintű összesítése híján a tagállamok gyakran nincsenek is tisztában az ügyek valódi kiterjedésével, pedig ma már be lehet vinni az adatokat az Eurojust adatbázisába, és erre ösztönzik is a tagállamokat.

A testületnek a közös nyomozócsoportok létrehozásában játszott szerepe korlátozott, mivel a tagállamok csak nagyon ritkán vonják be az Eurojustot e csoportok létrehozásába és felügyeletébe. Annak ellenére, hogy mostanáig 18 közös nyomozócsoportot hoztak létre[21], az Eurojust mindössze 3 ügyben vett részt.

A testület az operatív ügyekben azért sem vesz részt jelentősebb mértékben, mert közvetlenül nem kezdeményez ügyeket: a testülethez csak abban az esetben folyamodnak, ha a tagállamok a követendő eljárást illetően nem tudnak megegyezni. Ha viszont az Eurojust szélesebb körű információkkal rendelkezne, a testület a határozatban megállapított feladatait jobban el tudná látni, és nem csak a 7. cikk értelmében beérkező felkérések esetében, hanem minden olyan ügyben is, amelyet a testülethez utalnak.

Javaslatok

A testület hatáskörét is növelni kellene. Míg a bűnügyi jogsegély koordinálásával vagy igazgatásával kapcsolatos tevékenységekért elsősorban a nemzeti tagok felelősek, a testület a tagállamok közötti viták rendezésének fórumává válhatna, továbbá a hatásköri ütközéssel kapcsolatos, tagállamok közti viták megelőzése és megoldása érdekében meg kellene erősítenie közvetítő szerepét.

A Bizottság emellett meg fogja vizsgálni, hogy egy új jogalap keretén belül a testület hosszú távon milyen feltételek mellett, milyen módon tudná:

- a hatásköri ütközéssel és a kölcsönös elismerésről szóló jogi okmányok alkalmazásával kapcsolatban a tagállamok között felmerülő vitákat rendezni;

- az egyes tagállamokban nyomozást kezdeményezni és területükön büntetőeljárás indítását javasolni, valamint különleges nyomozati intézkedésekben részt venni;

- európai szintű büntető eljárást kezdeményezni, különösen az Unió pénzügyi érdekeit érintő jogsértések tekintetében.

- Az Eurojust szervezeti felépítésének módosításai

A 29. cikk (1) bekezdését olyan értelemben kellene módosítani, hogy az adminisztratív igazgatót a testület a jövőben ne csak egyhangúlag, hanem kétharmados többséggel is kinevezhesse. A 29. cikk (1) bekezdésében rendelkezni kellene arról is, hogy a felvételi bizottságban a Bizottság egy tagja is részt vegyen.

3. Az Eurojust és a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés egyéb szereplői

Az Eurojust és partnerei közötti kapcsolatot tisztázni és egyszerűsíteni kell.

4. Az Európai Igazságügyi Hálózattal, valamint az összekötő bírákkal és ügyészekkel folytatott kapcsolattartás

5. Az EIH

Az EIH horizontális szervezeti felépítése és rugalmassága révén megkönnyítette a tagállamok közötti igazságügyi együttműködést. Különösen hasznos eszköznek bizonyult azáltal, hogy létrehozta az európai igazságügyi rendszereket ismertető internetes oldalt.

A különbségek, amelyek a hálózatnak a különböző tagállamokban megvalósuló szervezeti kialakításából adódnak, a nyelvi problémák, a nemzetközi együttműködésből származó jogi nehézségek és az Eurojust hatáskörét érintő gyakori átfedések mind olyan tényezők, amelyek az EIH átszervezését indokolják.

Az Eurojust és az EIH közötti együttműködés megerősítése és javítása érdekében a Bizottság a következő szervezeti felépítést javasolja:

Az együttes fellépésben meghatározott nemzeti kapcsolattartó pont egyben az Eurojust nemzeti tagja kapcsolattartójának feladatát is ellátná ugyanabban az országban, amint erről a határozat 12. pontja rendelkezik. A nemzeti kapcsolattartó, aki a tagállam területén végezné tevékenységét, tagja lenne az Eurojust nemzeti tagja munkacsoportjának. A nemzeti igazságügyi hatóságokkal együtt irányítaná az ország területén található különböző kapcsolattartó pontokat, és közvetítené a tagállam felé az Eurojust kommunikációs politikáját. Mint a kapcsolattartó pontok nemzeti képviselőjén, rajta keresztül valósulhatna meg az EIH titkárságával folytatott minden információcsere. A nemzeti kapcsolattartó pont feladata lehetne az is, hogy nehézségek felmerülése esetén segítse a területéhez tartozó kapcsolattartó pontokat. Az Eurojust nemzeti tagjának kiemelt hazai kapcsolata lehetne, bár a hatékonyság szempontjából alapvető jelentőségű, hogy a nemzeti tag továbbra is közvetlen kommunikációt folytasson tagállamának az eljárásokért felelős igazságügyi hatóságaival. A fent ismertetett rendszer néhány tagállamban már létezik és hatékonyságának tanúbizonyságát is adta, ezért a Bizottság szorgalmazza általánossá tételét.

E javaslat a 26. cikk (2) bekezdése és a 12. cikk módosítását vonja maga után. A nemzeti koordinátor feladata lesz, hogy az Eurojust nemzeti tagját rendszeresen értesítse a tudomására jutott többoldalú ügyekről, valamint azokról a kétoldalú ügyekről, amelyeket a kapcsolattartó pontoknak nem sikerült megfelelően és rövid határidővel megoldani. A nemzeti tagok munkacsoportjának tagjaként az Eurojust hatáskörébe tartozó valamennyi ügyre vonatkozó információt haladéktalanul továbbítania kell a nemzeti tag számára.

A Bizottság megítélése szerint nem csak az EIH titkárságának, hanem az egyéb, igazságügyi operatív hálózatok – mint például a terrorizmus elleni kapcsolattartó pontok hálózata, a CARIN hálózat és a népirtás elleni hálózat[22] – titkárságának is az Eurojust keretein belül kellene működnie.

6. Az összekötő bírák és ügyészek

A kétoldalú együttműködés javítása érdekében tevékenykedő összekötő bírák és ügyészek kinevezése az egyes tagállamokban eltérő módon zajlik. Az ilyen típusú együttműködést egy 1996-os együttes fellépés[23] során léptették életbe, de a tagállamok különbözőképpen alkalmazzák[24]. E gyakorlat – annak ellenére, hogy csupán a tagállamok kisebb hányadában élnek vele[25] – hasznos kiegészítése a nemzetközi igazságügyi együttműködésnek. A jövőben az Eurojust maga is kijelölhetne összekötő bírákat és ügyészeket harmadik országokban, hogy segítsék a tagállamok és saját országuk közötti együttműködést. E bírák és ügyészek az Eurojust mellett jelenleg dolgozó norvég és egyesült államokbeli összekötő bírákénak és ügyészekének megfelelő feladatokat látnának el.

7. Az Europollal folytatott együttműködés megerősítése

Az együttműködési megállapodás aláírása[26] óta az Eurojust folyamatosan javítja kapcsolatait az Europollal. Külön is ki kell emelni a közös nyomozócsoportok szakértői találkozóinak szervezésében az e két partner által elvégzett munka minőségét[27]. 2007. június 7-én biztonságos kommunikációs hálózatot létrehozó egyetértési megállapodást írtak alá, amely megkönnyíti majd az Eurojust és az Europol közti információcsere kiszélesítését.

Az Europol egyezményt módosító, 2003. november 27-i jegyzőkönyv[28] 2007. április 18-i hatálybalépése az Europol elemzési munkafájljaihoz könnyebb hozzáférést, az elemzésekben pedig szélesebb körű részvételt tesz lehetővé.

Az Eurojust és az Europol különböző nemzeti kapcsolattartó hivatalai közötti együttműködés még nem kiegyenlített. Módszeresen erősíteni kell a kapcsolatokat, a hivatalok közötti információcserét pedig javítani kell.

Az Eurojust–Europol együttműködés továbbfejlesztése nem teszi szükségessé a 26. cikk módosítását, amennyiben az adatvédelemre vonatkozó szabályok kielégítő módon lehetővé teszik az Eurojust számára az információk cseréjét.

8. Az Bizottsággal (OLAF) folytatott együttműködés megerősítése

Az Eurojust és az OLAF[29] közötti együttműködés egyetértési megállapodás aláírásával[30] öltött konkrét formát, ezt pedig együttműködési megállapodás elfogadásával kellene módosítani. Az Eurojust és az OLAF hatáskörei kiegészítik egymást[31]. Az OLAF mint a közösségi csalások tárgyában folytatott vizsgálatokra szakosodott ügynökség és az Eurojust mint az igazságügyi együttműködésért felelős szolgálat. közötti lehetséges szinergiák lehető legjobb kiaknázása érdekében információcserére van szükség mind operatív, mind pedig stratégiai szinten. A Bizottság meglátása szerint a határozatnak tartalmaznia kellene olyan rendelkezéseket, amelyek bevezetik az információk kellően korai szakaszban történő, rendszeres cseréjét. A szorosabb együttműködés fejlesztésének részéként összeegyeztethető adatvédelmi szabályokat is meg kellene állapítani.

Ki kell jelölni a kapcsolattartó pontokat, valamint információcsere és képzések céljából rendszeres találkozókat kell bevezetni.

9. A Frontex-szel folytatott együttműködés megerősítése

Az Európai Unió szárazföldi és tengeri határainak védelme nem csak az illegális bevándorlás, hanem a szervezett bűzözés – például a kábítószer- vagy emberkereskedelem – szempontjából is fontos kérdés.

Mivel jogi akadályai nincsenek, a Bizottság ösztönzi, hogy a Frontex és az Eurojust írjon alá együttműködési megállapodást.

10. Együttműködés harmadik országokkal

Az Eurojust az igazságügyi hatóságok közötti együttműködés segítése és elmélyítése céljából harmadik országokkal is kialakított kapcsolatokat.

A 27. cikk alapján együttműködési megállapodásokat írt alá[32], amelyek lehetővé teszik az operatív ügyekkel kapcsolatos információk és személyes adatok cseréjét, valamint a koordinációs megbeszéléseken való részvételt. E megállapodások értelmében Norvégia és az Egyesült Államok összekötő ügyészeket küldött az Eurojusthoz. Más országokkal is folynak tárgyalások együttműködési megállapodásokról[33]. Az Eurojust abban az esetben, ha nem lehetséges együttműködési megállapodásokról tárgyalni, kapcsolattartó pontok hálózatának kialakítására törekszik, például a földközi-tengeri régióban[34] és az IBER-RED hálózattal.

Következtetés

Ezeknek az intézkedéseknek a határozat módosításával történő megvalósítása lehetővé tenné az Eurojust számára, hogy kibővítse együttműködési lehetőségeit, majd a szervezett bűnözés és a terrorizmus ellen Európában folytatott küzdelem egyik alapvető tényezőjeként megerősítse helyzetét.

Az Eurojustnak erőteljesebb, valamennyi tagállam által elismert szervezetté kell válnia, a tagállamoknak pedig a határozat teljes átültetésével és a hatáskörök kiterjesztésével meg kell erősíteniük a tagjaik és az Eurojust testületének hatáskörét. Ez mozdíthatja előre a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelmet és a valódi szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség térségének megteremtését Európában.

Az Eurojustról szóló határozat átültetése és a nemzeti tag státusa |

| BE | BG |CZ |DK |DE |EE |IE |EL |ES |FR |IT |CY |LV |LT |LU |HU |MT |NL |AT |PL |PT |RO |SI |SK |FI |SE |UK | | Az adott országnál maradó igazságszolgáltatási és operatív hatáskörök |nem |igen |igen |nem |nem |igen |igen |nem |nem |nem |nem |igen |igen |igen |nem |nem |igen |nem |nem |igen |nem |igen |igen |igen |igen |igen |igen | |Jogsegély iránti megkeresésre vonatkozó hatáskör |nem |igen |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |igen |nem |nem |igen |nem |nem |nem |igen |nem |nem |igen |igen |igen |igen | |Nyomozás és büntetőeljárás indítása |nem |igen |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |igen |nem |nem |igen |nem |nem |nem |igen |nem |igen |igen |igen |igen |nem | |Közös nyomozócsoport felállítása |nem |nem |igen |nem |igen |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |igen |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |nem |igen |nem | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |

[1] A Tanács határozata (2002. február 28.) a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról (HL L 63., 2002.3.6., 1. o.)

[2] Hágai program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban (HL C 53., 2005.3.3., 1. o.

[3] A 2006. október 19-i 14123/06, Eurojust 48. számú, korlátozott hozzáférésű dokumentum.

[4] Az 1998. június 29-i együttes fellépés, HL L 191., 1998.7.7., 4. o.

[5] Az elképzeléseket összegző, 2006. szeptember 19-i 6053/07 EIH 6. számú dokumentum.

[6] A Tanács következtetései, 9920/07 COPEN 73. számú dokumentum.

[7] Lásd a mellékletben szereplő táblázatokat.

[8] Az Eurojust 2004., 2005. és 2006. évi jelentése.

[9] Bulgária, Litvánia, Málta, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Finnország és Svédország.

[10] Csehország, Németország, Málta, Svédország.

[11] Bulgária, Csehország, Észtország, Írország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság (ez utóbbinál csak sürgős esetben, amennyiben az illetékes hatóságnak nem áll módjában fellépni).

[12] Az Eurojust által 2007. június 1-én szolgáltatott információk.

[13] Olaszország, Franciaország, Lengyelország, Románia és Szlovénia között.

[14] A DNS-elemzések eredményeinek cseréjéről szóló, 1997. június 9-i tanácsi állásfoglalás, HL C 193., 1997.6.24., 2. o.

[15] A terrorista bűncselekményekre vonatkozó információcseréről és együttműködésről szóló, 2005. szeptember 20-i 2005/671/IB tanácsi határozat, HL L 253., 2005.9.29., 22. o.

[16] A tanács következtetései az Eurojust tevékenységéről szóló 5. éves jelentés kapcsán.

[17] A következtetések 4. pontja.

[18] Bulgária, Csehország, Németország, Írország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Litvánia, Magyarország, Portugália és Románia.

[19] 2004-ben az Eurojust – az egyik AGIS (EPOC)-program keretében – automatizált ügykezelő rendszerként (CMS) ismert adatfeldolgozó rendszert vezetett be, amely a program támogatásával továbbra is fejlesztés alatt áll. A jelenlegi szakaszban ahhoz keresik a technikai megoldásokat, hogy a tagállamokkal biztonságos kapcsolatot lehessen létrehozni.

[20] Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló határozat (HL L 190., 2002.7.18.) 16. cikkének (2) bekezdése.

[21] 2007. május 15-i adat. Spanyolország, Franciaország, Belgium, Hollandia, az Egyesült Királyság, Németország és Szlovákia részvételével létrehozott csoportok.

[22] A 2002. június 13-i tanácsi határozat, HL L 167., 2002.6.26.

[23] Az 1996. április 22-i (96/277/IB) együttes fellépés, HL L 105., 1996.4.27.

[24] Franciaország például 11 kapcsolattartó bírát nevezett ki, míg bizonyos tagállamok egyet sem.

[25] Németország, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Finnország, Egyesült Királyság.

[26] 2004. június 9.

[27] Az Eurojust 2006. évi jelentése, 17. o.

[28] A Tanács 2003. november 27-i jogi aktusa (HL C 2., 2004.1.6., 1. o.).

[29] Létrehozta az 1999. április 28-i 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (HL L 136., 1999.5.31., 20. o.).

[30] Az aláírás 2003. április 14-én megtörtént, de még nem tették közzé.

[31] Az OLAF célkitűzéseit és feladatait a Tanács 1073/1999/EK rendelete (HL L 136., 1999.5.31., 1. o.) és a Tanács 1074/1999/EURATOM rendelete (HL L 136., 1999.5.31., 8. o.) határozza meg.

[32] Norvégiával, Izlanddal és az Egyesült Államokkal 2007. június 15-én.

[33] Svájccal, Horvátországgal, Oroszországgal és Ukrajnával 2007. június 15-én.

[34] Algéria, Marokkó, Tunézia, Jordánia, Egyiptom.