13.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 270/1

(1)

A fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1986. december 22-i 87/102/EGK tanácsi irányelv (3) meghatározza a fogyasztói hitelmegállapodások közösségi szintű szabályait.

(2)

1995-ben a Bizottság jelentést tett közzé a 87/102/EGK irányelv alkalmazásáról, és az érdekelt felekkel széles körű konzultációt folytatott. 1997-ben a Bizottság összefoglaló jelentést tett közzé az 1995. évi jelentésre adott reakciókról. 1996-ban egy második jelentést készített a 87/102/EK irányelv alkalmazásáról.

(3)

A jelentések és konzultációk jelentős eltéréseket állapítottak meg az egyes tagállamok jogszabályai között általában a természetes személyeknek nyújtott hitelek, és különösen a fogyasztói hitel területén. A 87/102/EGK irányelvet átültető nemzeti jogszabályok elemzéséből kiderül, hogy a tagállamok a 87/102/EGK irányelv mellett a jogi vagy gazdasági helyzet nemzeti szintű különbségei következtében eltérő fogyasztóvédelmi mechanizmusokat alkalmaznak.

(4)

Az ezekből a nemzeti különbségekből származó de facto és de jure helyzet egyes esetekben a közösségi hitelezők közötti verseny torzulásához vezet, és akadályokat hoz létre a belső piac működését illetően olyan esetekben, amikor a tagállamok a 87/102/EGK irányelvben előírtaknál szigorúbb kötelező rendelkezéseket fogadtak el. Ez korlátozza a fogyasztók lehetőségét arra, hogy a határokon átnyúló hitelek fokozatosan növekvő elérhetőségét közvetlenül kihasználják. Az ilyen torzulások és korlátozások viszont következményekkel járhatnak az áruk és szolgáltatások iránti kereslet tekintetében.

(5)

Az utóbbi években a fogyasztóknak ajánlott és általuk igénybe vett hiteltípusok jelentős mértékben változtak. Új hiteleszközök jelentek meg, és igénybevételük folyamatosan növekszik. Szükséges tehát a meglévő rendelkezések módosítása, és adott esetben alkalmazási körük kiterjesztése.

(6)

A Szerződéssel összhangban a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása és a letelepedés szabadsága. Egy átláthatóbb és hatékonyabb hitelpiacnak a belső határok nélküli térségen belül történő kialakulása létfontosságú a határokon átnyúló tevékenységek előmozdítása érdekében.

(7)

Annak érdekében, hogy a fogyasztói hitelek jól működő belső piacának kialakulását megkönnyítsék, számos kulcsfontosságú területen harmonizált közösségi keretről szükséges rendelkezni. Figyelemmel a fogyasztói hitelek folyamatosan fejlődő piacára és az Európai polgárok fokozódó mobilitására, az előretekintő közösségi jogalkotásnak, amely képes a hitel jövőbeli formáihoz alkalmazkodni, és amely a tagállamok számára a végrehajtás során megfelelő mértékű rugalmasságot biztosít, segítenie kell a fogyasztói hitelek tárgyában modern jogszabályok megalkotását.

(8)

Fontos, hogy a piac a fogyasztók bizalmának biztosítása érdekében egy megfelelő szintű fogyasztóvédelmet nyújtson. Így lehetségesnek kell lennie, hogy a hitelajánlatok szabad mozgása mind a hitelajánló, mind a hiteligénylő számára optimális körülmények között valósuljon meg, kellő figyelmet fordítva az egyes tagállamok sajátos körülményeire.

(9)

Teljes harmonizációra van szükség annak biztosítására, hogy a Közösségben valamennyi fogyasztó érdekeit magas szinten és egyenlő módon védelmezzék, illetve, hogy valódi belső piacot lehessen létrehozni. Ezért a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be olyan nemzeti rendelkezéseket, amelyek eltérnek az ezen irányelvben meghatározottaktól. Ilyen korlátozás azonban csak olyan esetben alkalmazandó, amikor harmonizált rendelkezések szerepelnek ebben az irányelvben. Ilyen harmonizált rendelkezések hiányában a tagállamok szabadon tarthatnak fenn vagy vezethetnek be nemzeti jogszabályokat. Ennek megfelelően a tagállamok például fenntarthatnak vagy bevezethetnek nemzeti rendelkezéseket az eladó vagy a szolgáltatást nyújtó és a hitelező egyetemleges felelősségére vonatkozóan. A tagállamok számára biztosított ezen lehetőség további példáját alkothatják az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek fenntartják vagy bevezetik az adásvételi vagy szolgáltatásnyújtási szerződés felmondásának jogát, amennyiben a fogyasztó a hitelmegállapodástól való elállás jogát gyakorolja. E tekintetben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nyílt végű hitelmegállapodások esetében olyan minimális időszakot állapítsanak meg, amelynek a törlesztés hitelező általi kérelmezésének időpontja és a hitel törlesztésének időpontja között el kell telnie.

(10)

Az irányelvben szereplő fogalommeghatározások meghatározzák a harmonizáció alkalmazási körét. A tagállamoknak az irányelv rendelkezései végrehajtására vonatkozó kötelezettségét éppen ezért az irányelvnek az ezen fogalommeghatározások által meghatározott alkalmazási körére kell korlátozni. Ezen irányelv ugyanakkor – a közösségi jognak megfelelően – nem érinti ezen irányelv rendelkezéseinek tagállamok általi alkalmazását olyan területekre, amelyek kívül esnek az irányelv alkalmazási körén. A tagállamok ily módon fenntarthatnak vagy bevezethetnek ezen irányelv alkalmazási körébe nem tartozó – például 200 EUR kisebb vagy 100 000 EUR nagyobb összegű – hitelmegállapodásokra vonatkozóan olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek megfelelnek ezen irányelv rendelkezéseinek vagy egyes rendelkezéseinek. Ezen túlmenően a tagállamok az irányelv rendelkezéseit a kapcsolt hitelmegállapodásoknak az irányelvben szereplő fogalmába nem tartozó kapcsolt hitelekre is alkalmazhatják. Így a kapcsolt hitelmegállapodásokra vonatkozó rendelkezések a adásvételi vagy szolgáltatásnyújtási szerződés finanszírozására csak részben szolgáló hitelmegállapodásokra is alkalmazhatók.

(11)

Olyan különös hitelmegállapodások esetében, amelyekre ezen irányelvnek csak egyes rendelkezései alkalmazandók, a tagállamok nem fogadhatnak el ezen irányelv más rendelkezéseinek végrehajtását célzó nemzeti jogszabályokat. A tagállamok számára ugyanakkor biztosítani kell, hogy nemzeti jogszabályaikban az ezen irányelv által nem harmonizált egyéb szempontok vonatkozásában a hitelmegállapodások ilyen típusait szabadon szabályozhassák.

(12)

A folyamatos szolgáltatásnyújtással vagy hasonló termékek értékesítésével kapcsolatos olyan megállapodások, amelyek értelmében a fogyasztó részletekben fizet a teljes időtartam alatt, az érintett szerződő felek érdekeit, valamint az ügyletek feltételeit és teljesítését tekintve jelentős mértékben különbözhetnek az ezen irányelv hatálya alá tartozó hitelmegállapodásoktól. Ezért egyértelművé kell tenni, hogy ezen irányelv alkalmazásában az ilyen megállapodások nem tekintendők hitelmegállapodásnak. Ilyen megállapodások típusai magukba foglalják az olyan biztosítási szerződést, amelynek értelmében a biztosítást havi részletekben fizetik.

(13)

Az ingatlanfedezettel biztosított hitelnyújtásra vonatkozó hitelmegállapodásokat ki kell zárni az irányelv hatálya alól. Az ilyen hitel nagyon sajátos típust képvisel. Ki kell zárni az irányelv alkalmazási köréből továbbá az olyan hitelmegállapodásokat is, amelyek célja földterület vagy meglévő vagy tervezett épület tulajdonjoga megszerzésének vagy fenntartásának finanszírozása. Nem kell azonban kizárni hitelmegállapodásokat az irányelv hatálya alól kizárólag azért, mert egy meglévő épület felújítását vagy értéknövelését szolgálják.

(14)

Ezen irányelv rendelkezéseit attól függetlenül kell alkalmazni, hogy a hitelező jogi vagy természetes személy-e. Az irányelv nem érinti azonban a tagállamok azon jogát, hogy a közösségi joggal összhangban a fogyasztói hitelek nyújtását kizárólag jogi személyekre vagy egyes jogi személyekre korlátozzák.

(15)

Ezen irányelv bizonyos rendelkezései olyan természetes és jogi személyekre (hitelközvetítőkre) alkalmazandók, akik/amelyek kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenységük során díj ellenében kínálnak vagy ajánlanak fel fogyasztóknak hitelmegállapodásokat, hitelmegállapodást előkészítő tevékenységgel segítik a fogyasztókat vagy hitelmegállapodásokat kötnek a fogyasztókkal a hitelező nevében. Ezen irányelv alkalmazásában nem tekintendők hitelközvetítőknek az olyan szervezetek, amelyek megengedik, hogy személyüket hiteltermékek – például hitelkártyák – reklámozására használják fel, és amelyek esetlegesen e termékeket tagjaiknak ajánlhatják is.

(16)

Ez az irányelv a hitelközvetítőknek csak bizonyos, a fogyasztók felé fennálló kötelezettségeit szabályozza. A tagállamok számára ezért szavatolni kell, hogy továbbra is szabadon tarthassanak fenn vagy vezethessenek be a hitelközvetítőkre vonatkozó kiegészítő kötelezettségeket.

(17)

A fogyasztók számára védelmet kell biztosítani a tisztességtelen vagy megtévesztő gyakorlatokkal szemben, különös tekintettel az információknak a hitelező által történő nyilvánosságra hozatalára, összhangban a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK tanácsi és európai parlamenti irányelvvel („a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv”) (4). Ebben az irányelvben azonban külön rendelkezni kell a hitelmegállapodásokkal kapcsolatos reklámokról, valamint az alapvető információk bizonyos elemeiről, amelyeket a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani különösen annak érdekében, hogy a különféle ajánlatokat összehasonlíthassák. Az olyan információkat egyértelmű, világos és jól látható módon kell nyújtani. Ezen túlmenően a hitelköltségekről szóló információt nem tartalmazó reklámok tekintetében a tagállamok számára biztosítani kell, hogy nemzeti jogszabályaikban továbbra is szabadon rendelkezhessenek a tájékoztatásra vonatkozó követelményekről.

(18)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében hozhassanak döntést, a hitelmegállapodás megkötését megelőzően a hitel feltételeiről, költségeiről és a kötelezettségeikről megfelelő tájékoztatást kell kapniuk. Az ajánlatok lehető legteljesebb mértékű átláthatósága és összehasonlíthatósága érdekében az ilyen tájékoztatásnak különösen magában kell foglalnia a hitelre alkalmazandó teljeshiteldíj-mutatót, amelyet a Közösség egész területén ugyanolyan módon kell meghatározni. Mivel a teljeshiteldíj-mutató ebben a szakaszban csak példával jelezhető, az ilyen példának reprezentatívnak kell lennie. Ezért ennek meg kell felelnie például az adott hitelmegállapodás-típus alapján nyújtott hitel átlagos futamidejének és teljes összegének, és adott esetben a vásárolt áruknak. A reprezentatív példa meghatározásakor az egyes hitelmegállapodás-típusoknak egy bizonyos piacon tapasztalható gyakoriságát is figyelembe kell venni. A hitelkamatláb, a részletek gyakorisága és a kamatok tőkésítése tekintetében a hitelezők az adott fogyasztói hitelek esetén alkalmazott hagyományos számítási módszereiket veszik igénybe.

(19)

A hitel fogyasztó által viselt teljes költsége minden költséget magában foglal, ideértve a kamatot, jutalékot, az adókat, a hitelközvetítői díjat és bármely olyan egyéb díjat, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie, a közjegyzői költségeket kivéve. A hitelező tényleges költségismeretét objektív módon kell megbecsülni, a szakmai gondosság követelményeit is figyelembe véve.

(20)

Azok a hitelmegállapodások, amelyek keretében a hitelkamatlábat a hitelmegállapodásban szereplő referencia-kamatláb változásaival összhangban rendszeresen felülvizsgálják, nem tekintendők rögzített hitelkamatlábú hitelmegállapodásoknak.

(21)

A tagállamok számára biztosítani kell, hogy továbbra is szabadon tarthassanak fenn vagy vezethessenek be olyan nemzeti rendelkezéseket, amelyek megtiltják a hitelezőnek, hogy a fogyasztótól a hitelmegállapodással kapcsolatban bankszámla nyitását, egyéb járulékos szolgáltatási megállapodás megkötését, vagy az ilyen bankszámlák vagy járulékos szolgáltatások költségeinek vagy díjainak megfizetését követelje. Azokban a tagállamokban, amelyekben az ilyen kombinált ajánlatok megengedettek, a fogyasztókat a hitelmegállapodás megkötését megelőzően tájékoztatni kell minden olyan járulékos szolgáltatásról, amely elsősorban vagy a meghirdetett feltételek alapján a hitel megszerzéséhez kötelező. E járulékos szolgáltatások költségét a hitel teljes költségébe bele kell számítani, vagy amennyiben e költségek összege előzetesen nem meghatározható, a fogyasztóknak a szerződéskötést megelőzően megfelelő tájékoztatást kell kapniuk e költségek létezéséről. A hitelezőről az vélelmezhető, hogy ismeri a saját maga által vagy egy harmadik személy nevében a fogyasztónak kiajánlott járulékos szolgáltatások költségeit, kivéve, ha azok ára a fogyasztó egyedi jellemzőitől vagy sajátos helyzetétől függ.

(22)

Egyedi hitelmegállapodás-típusok esetében azonban – a fogyasztóvédelem megfelelő szintjének a hitelezők vagy adott esetben a hitelközvetítők túlzott megterhelése nélküli biztosítása érdekében – helyénvaló az ezen irányelvben a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozóan előírt követelmények korlátozása, figyelembe véve az ilyen típusú megállapodások sajátos jellegét.

(23)

A fogyasztót a hitelmegállapodás megkötése előtt széleskörűen tájékoztatni kell, tekintet nélkül arra, hogy a hitel forgalmazásában részt vesz-e hitelközvetítő. Ezért általában a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó követelményeket a hitelközvetítőre is alkalmazni kell. Amennyiben azonban az eladó és a szolgáltatók járulékos tevékenység keretében foglalkoznak hitelközvetítéssel, nem helyénvaló őket az ezen irányelv szerinti, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó jogi kötelezettséggel terhelni. Az eladó és a szolgáltató például akkor tekinthető járulékos tevékenység keretében hitelközvetítőnek, ha hitelközvetítői tevékenysége nem kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenységének fő célját jelenti. A fogyasztóvédelem ezekben az esetekben is megfelelő szinten valósul meg, mivel a hitelező feladata annak biztosítása, hogy a fogyasztó a szerződéskötést megelőzően akár a hitelközvetítő részéről – amennyiben a hitelező és a hitelközvetítő így állapodik meg –, akár más megfelelő módon teljes körű tájékoztatásban részesüljön.

(24)

A fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötése előtt adott tájékoztatás esetlegesen kötelező jellegét és azt az időszakot, amely alatt a hitelező köteles azt betartani, a tagállamok szabályozhatják.

(25)

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy – hitelpiacuk sajátos jellemzőit is figyelembe véve – a hitelviszony valamennyi szakasza folyamán felelősségteljes gyakorlatot mozdítsanak elő. Ezen intézkedések magukban foglalhatják például a fogyasztók tájékoztatását és oktatását is, ideértve a nemfizetéshez és a túlzott eladósodáshoz kapcsolódó veszélyekre való figyelmeztetést is. A bővülő hitelpiacon különösen fontos az, hogy a hitelezők ne vegyenek részt felelőtlen hitelügyletekben, és amennyiben ezt teszik a tagállamok alkalmazandó szankciók meghatározására legyenek jogosultak. A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK irányelv (5) hitelkockázati rendelkezéseinek sérelme nélkül a hitelezők felelőssége, hogy egyenként felmérjék a fogyasztók hitelképességét. Ennek érdekében a hitelezők nemcsak a fogyasztó által az adott hitelmegállapodás előkészítése során megadott információkat használhatják fel, hanem egy hosszú ideje fennálló kereskedelmi kapcsolat során szerzett információkat is. A tagállamok hatóságai is megfelelő utasításokat és iránymutatásokat adhatnak a hitelezőknek. A fogyasztóknak szintén körültekintően és szerződéses kötelezettségeik betartásával kell eljárniuk.

(26)

A szerződéskötést megelőzően biztosítandó tájékoztatás ellenére a fogyasztónak még kiegészítő segítségre is szüksége lehet ahhoz, hogy eldönthesse, hogy a kínált termékek közül melyik hitelmegállapodás a legmegfelelőbb igényei és pénzügyi helyzete szempontjából. Ezért a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők a fogyasztónak kínált hiteltermékek tekintetében megadják az ilyen segítséget. Adott esetben a szerződéskötést megelőző fontos információkat, továbbá az ajánlott termékekkel kapcsolatos alapvető jellemzőket személyre szabottan kell a fogyasztó tudomására hozni oly módon, hogy a fogyasztó számára érthető legyen, hogy e termékek milyen hatással lehetnek gazdasági helyzetére. Adott esetben a segítségnyújtás e kötelezettségét a hitelközvetítőkre is alkalmazni kell. A tagállamok meghatározhatják, hogy – azon helyzet sajátos körülményeinek figyelembevételével, amelyben a hitelkiajánlás megtörténik, valamint a fogyasztósegítség iránti igényének és az egyedi hiteltermékek jellegének szem előtt tartásával – az ilyen magyarázatot mikor és milyen mértékben kell megadni a fogyasztónak.

(27)

A fogyasztó hitelképességének elbírálásához a hitelezőnek a megfelelő adatbázisokat is meg kell tekintenie; a jogi és a tényleges körülmények megkövetelhetik, hogy ez a betekintés esetenként eltérő mértékű legyen. A hitelezők közötti verseny bármilyen torzulásának megakadályozása érdekében biztosítani kell, hogy a hitelezők hozzáférjenek magán vagy állami fenntartású adatbázisokhoz az olyan tagállam fogyasztóira vonatkozóan, melyben – az adott tagállam hitelezőivel összehasonlítva – nem megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett telepedtek le.

(28)

Amennyiben a hiteligénylést adatbázisba való betekintés alapján utasítják vissza, a hitelező a fogyasztót tájékoztatja erről és a szóban forgó adatbázis jellemzőiről. A hitelező azonban nem kötelezhető az ilyen tájékoztatás megadására abban az esetben, ha ezt egyéb közösségi jogszabályok, például a pénzmosásról vagy a terrorizmus finanszírozásáról szóló jogszabályok tiltják. Ezenfelül ilyen tájékoztatás nem adható, ha ez a közrend vagy a közbiztonság – például bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése vagy büntetőeljárás lefolytatása – céljaival ellentétesnek bizonyul.

(29)

Ezen irányelv nem szabályozza a hitelmegállapodások érvényességével kapcsolatos szerződésjogi kérdéseket. Ezért a tagállamok e területen fenntarthatnak vagy bevezethetnek a közösségi joggal összhangban lévő nemzeti rendelkezéseket. A tagállamok megállapíthatnak a hitelmegállapodás megkötésére irányuló ajánlatra vonatkozó jogszabályokat, különösen az ajánlattétel időpontjára, valamint arra az időszakra vonatkozóan, amely során az ajánlat a hitelezőre nézve kötelező erejű. Amennyiben az ajánlattételre az ezen irányelv által előírt, a szerződéskötést megelőző tájékoztatással egy időben kerül sor, azt, mint bármely egyéb kiegészítő információt, amelyet a hitelező a fogyasztónak meg kíván adni, külön dokumentumban kell biztosítani, amely az Általános európai fogyasztói hiteltájékoztatóhoz csatolható.

(30)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók a hitelmegállapodás szerinti jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, a hitelmegállapodásnak világosan és tömören tartalmaznia kell valamennyi szükséges információt.

(31)

A teljes átláthatóság érdekében a fogyasztó részére tájékoztatást kell nyújtani a hitelkamatlábról, mind a szerződéskötést megelőző szakaszban, mind a hitelmegállapodás megkötésekor. A szerződéses jogviszony során a fogyasztót értesíteni kell a változó hitelkamatláb változásairól, valamint a visszafizetések ebből adódó változásairól. Ez nem sérti a fogyasztók tájékoztatásához nem kapcsolódó nemzeti jogszabályok rendelkezéseit, amelyek – a fizetésekre vonatkozó változtatások kivételével – a hitelkamatlábakat és az egyéb, hitelre vonatkozó gazdasági feltételeket érintő változtatások feltételeit vagy azok következményeit állapítják meg, például azt, hogy a hitelezőnek kizárólag abban az esetben van joga a hitelkamatláb megváltoztatásához, ha az ilyen változtatásra ésszerű indoka van, vagy azt, hogy a fogyasztónak a hitelkamatláb vagy egyéb, a hitelre vonatkozó gazdasági feltétel megváltozása esetén jogában áll a szerződést megszüntetni.

(32)

A szerződő feleknek jogot kell biztosítani a nyílt végű hitelmegállapodás szokásos megszüntetésére. Ezen túlmenően amennyiben a hitelmegállapodás ezt tartalmazza, biztosítani kell a hitelező számára a jogot, hogy objektív indokokkal alátámasztott esetben felfüggeszthesse a fogyasztó azon jogát, hogy nyílt végű hitelmegállapodás alapján lehívást kezdeményezzen. Ilyen indokok lehetnek a hitel nem engedélyezett vagy csalárd felhasználásának gyanúja, vagy annak jelentősen megnövekedett kockázata, hogy a fogyasztó nem képes a hitel-visszafizetési kötelezettségének eleget tenni. Ezen irányelv nem érinti a szerződésjog területéhez tartozó azon nemzeti jogszabályokat, amelyek a szerződő felek azon jogát szabályozzák, hogy a hitelmegállapodást szerződésszegés alapján megszüntessék.

(33)

Annak érdekében, hogy a hasonló területeken az elállási jog gyakorlásával kapcsolatos eljárásokat közelíteni lehessen, szükséges rendelkezni az elállás szankció és indokolási kötelezettség nélküli jogáról, a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározottakhoz hasonló feltételek mellett (6).

(34)

Amennyiben a fogyasztó olyan hitelmegállapodástól áll el, amellyel összefüggésben árura tett szert, és különösen a részletfizetésre történő vásárlástól, a vásárlás kötelezettségét kilátásba helyező bérleti vagy haszonbérleti szerződéstől, ezen irányelv nem érinti a tagállamoknak az áru visszaadására vagy bármely kapcsolódó kérdésre vonatkozó szabályozását.

(35)

Kapcsolt hitelmegállapodások esetén kölcsönös függési viszony van az áruk vagy szolgáltatások beszerzése és az e célból kötött hitelmegállapodás között. Következésképpen amennyiben a fogyasztó – a közösségi jog alapján – adásvételi megállapodás kapcsán az elállás jogát gyakorolja, a továbbiakban a kapcsolt hitelmegállapodás nem kötelezheti. Ez nem érinti a nemzeti jog kapcsolt hitelmegállapodásokra vonatkozó rendelkezéseit azokban az esetekben, amikor az adásvételi megállapodás semmissé vált, vagy amennyiben a fogyasztó a nemzeti jog alapján gyakorolta ezen elállási jogot. Nem érinti továbbá a fogyasztó nemzeti jog által biztosított azon jogait, amelyek szerint a fogyasztó és az eladó vagy a szolgáltató között nem kerülhet sor semmilyen kötelezettségvállalásra, sem fizetésre mindaddig, amíg a fogyasztó alá nem írta az áruk vagy szolgáltatások megvásárlását finanszírozó hitelmegállapodást.

(36)

Lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztó bizonyos feltételek mellett az adásvételi megállapodással összefüggő problémák esetén jogorvoslattal élhessen a hitelezővel szemben. A tagállamoknak ugyanakkor meg kell határozniuk, hogy a fogyasztó – mielőtt még a hitelezővel szemben gyakorolhatná a jogorvoslati jogát – az értékesítővel vagy a szolgáltatásnyújtóval szemben milyen mértékben és milyen feltételek mellett élhet jogorvoslattal, különösen peres eljárás kezdeményezésével az előbbiek ellen. Ezen irányelv a fogyasztókat nem foszthatja meg az eladó vagy a szolgáltató és a hitelező együttes és egyetemleges felelősségét előíró nemzeti rendelkezések által biztosított jogaiktól.

(37)

A fogyasztónak joga van kötelezettségeit a hitelmegállapodásban megállapított teljesítési időpontot megelőzően teljesíteni. A határidő előtti részleges vagy teljes visszafizetés esetén a hitelező jogosult a határidő előtti visszafizetéssel közvetlenül összefüggő költségei ellentételezéséhez, figyelembe véve a hitelező bármely megtakarítását is. Ugyanakkor az ellentételezés kiszámítási módszerének meghatározása érdekében néhány elvet fontos tiszteletben tartani. A hitelező számára biztosított ellentételezés kiszámításának átláthatónak és a fogyasztók által érthetőnek kell lennie már a szerződéskötést megelőző fázisban is és a hitelmegállapodás teljesítése során minden esetben. Ezenfelül a kiszámítás módjának a hitelezők számára könnyen alkalmazhatónak kell lennie, továbbá elő kell segíteni az ellentételezés illetékes hatóságok általi felügyeleti ellenőrzését. Ezért, valamint amiatt, hogy a fogyasztói hitelt – időtartamából és volumenéből adódóan – nem hosszú távú finanszírozási mechanizmusokból finanszírozzák, az ellentételezés felső összeghatárát átalányösszegben kell rögzíteni. Ez a megközelítés tükrözi a hitelek sajátos jellegét a fogyasztók számára, és nem érinti a hosszú távú finanszírozási mechanizmusokból, például a rögzített kamatlábú jelzáloghitelekből fedezett egyéb termékekkel kapcsolatos, esetlegesen eltérő megközelítést.

(38)

A tagállamoknak jogukban áll úgy rendelkezni, hogy határidő előtti visszafizetés esetén a hitelező csak azzal a feltétellel kérhet ellentételezést, hogy a tizenkét hónapos időtartamon belül visszafizetett összeg meghaladja a tagállam által meghatározott küszöböt. A küszöb meghatározásakor – amely a 10 000 EUR-t nem haladhatja meg – a tagállamoknak figyelembe kell venniük például, hogy a piacaikon mekkora a fogyasztói hitelek átlagösszege.

(39)

A hitelező jogainak egy hitelmegállapodás értelmében történő engedményezése nem járhat olyan hatással, hogy a fogyasztó hátrányosabb helyzetbe kerüljön. A fogyasztót továbbá megfelelő módon tájékoztatni kell arról, ha a hitelmegállapodást harmadik személyre engedményezik. Amennyiben azonban az eredeti hitelező az engedményessel megállapodva továbbra is hitelezőként jár el a fogyasztóval szemben, a fogyasztónak nem fűződik lényeges érdeke ahhoz, hogy az engedményezésről tájékoztassák. A fogyasztó engedményezéssel kapcsolatos tájékoztatására vonatkozó uniós szintű követelmény ilyen esetekben túlzott lenne.

(40)

A tagállamok továbbra is fenntarthatnak vagy bevezethetnek a tájékoztatás kollektív formáira vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amennyiben ez szükséges az összetett ügyletek – például a bankok kötelező adminisztratív felszámolása során az értékpapírosítás vagy az eszközfelszámolás – hatékonysága szempontjából.

(41)

A belső piac megteremtésének és működésének előmozdítása, valamint a Közösség egész területén a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében szükséges a Közösség egész területén biztosítani az összehasonlíthatóságot olyan információk tekintetében, melyek a teljeshiteldíj-mutatóra vonatkoznak. A teljeshiteldíj-mutató számítására vonatkozó egységes matematikai képletnek a 87/102/EGK irányelvben történő előírása ellenére a teljeshiteldíj-mutató még mindig nem hasonlítható össze teljes mértékben a Közösség egész területén. Ennek kiszámítására az egyes tagállamokban különböző költségtényezőket vesznek figyelembe. Ezen irányelvnek ezért egyértelműen és átfogóan meg kell határoznia a hitel fogyasztók által viselt teljes költségét.

(42)

A piaci átláthatóság és stabilitás érdekében, valamint a további harmonizálásig a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők szabályozására vagy felügyeletére vonatkozó megfelelő intézkedések megtörténtek.

(43)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Ez az irányelv különösen arra törekszik, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának megfelelően szavatolja a személyes adatok védelmére, a tulajdonhoz való jogra, a megkülönböztetésmentességre, a családi és a szakmai élet védelmére, valamint a fogyasztóvédelemre vonatkozó szabályok teljes körű tiszteletben tartását.

(44)

Mivel az irányelv célját, vagyis a tagállamok fogyasztói hitelre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek egyes aspektusaira vonatkozó közös szabályok előírását nem lehet elégséges mértékben tagállami szinten elérni, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(45)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. Bár e szankciók megválasztása a tagállamok hatáskörében marad, azoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(46)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni.

(47)

A Bizottságot különösen fel kell hatalmazni a teljeshiteldíj-mutató kiszámításához szükséges további feltevések elfogadására. Mivel az intézkedések általános alkalmazási körűek és ezen irányelv nem lényeges elemeinek módosítására irányulnak, azokat 1999/468/EK határozat 5a. cikkében megállapított ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(48)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (8) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(49)

Ennek megfelelően, figyelembe véve a fogyasztóihitel-szektor változásai miatt a 87/102/EGK irányelv szükségessé vált módosításainak számát, továbbá a közösségi jogalkotás érthetősége érdekében az említett irányelvet hatályon kívül kell helyezni és ennek az irányelvnek kell a helyébe lépnie,

a)

olyan hitelmegállapodások, amelyek fedezete ingatlanfedezetű jelzálog vagy a tagállamokban az ingatlanokra általánosan alkalmazott más hasonló biztosíték vagy az ingatlanokhoz kapcsolódó valamely jog;

b)

a földterület vagy meglévő vagy tervezett épület tulajdonjoga megszerzését vagy fenntartását célzó hitelmegállapodások;

c)

olyan hitelmegállapodások, amelyekben a hitel teljes összege 200 EUR kisebb, vagy pedig a 100 000 EUR-t meghaladja;

d)

bérleti vagy haszonbérleti megállapodások, amelyek esetében a megállapodás tárgyának tekintetében sem maga a megállapodás, sem más különálló megállapodás nem írja elő a megvásárlás kötelezettségét; a megvásárlás kötelezettsége fennáll, ha arról a hitelező egyoldalúan határoz;

e)

folyószámlahitel formájában fennálló hitelmegállapodások, amelyek alapján a hitelt egy hónapon belül vissza kell fizetni;

f)

olyan hitelmegállapodások, amelyek alapján a hitel mentes a kamattól és egyéb díjaktól, valamint olyan hitelmegállapodások, amelyeknek értelmében a fogyasztónak három hónapon belül és kizárólag jelentéktelen összegű díjakkal kell a hitelt visszafizetnie;

g)

olyan hitelmegállapodások, amelyek alapján a egy munkaadó másodlagos tevékenységként, kamatmentesen vagy a piacon szokásos teljeshiteldíj-mutatóknál alacsonyabb díjakkal nyújt munkavállalóinak hitelt, és amelyek a nyilvánosság számára általában nem hozzáférhetőek;

h)

olyan hitelmegállapodások, amelyeket a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott befektetési vállalkozásokkal vagy a 2006/48/EK irányelv 4. cikkében meghatározott hitelintézetekkel kötnek abból a célból, hogy egy befektető a 2004/39/EK irányelv I. mellékletének C. szakaszában felsorolt egy vagy több eszközhöz kapcsolódó ügyletet végrehajthasson, amennyiben a hitelt nyújtó befektetési vállalkozás vagy hitelintézet érintett az ügyletben;

i)

olyan hitelmegállapodások, amelyek egy ügy bíróság vagy más hatóság előtti rendezésének következményei;

j)

olyan hitelmegállapodások, amelyek meglévő adósság díjmentes, halasztott megfizetésére vonatkoznak;

k)

olyan hitelmegállapodások, amelyek megkötésekor a fogyasztó köteles, hogy a hitelező megőrzésére biztosítékként letétbe helyezni egy tárgyat, és amelyek esetében a fogyasztó felelőssége szigorúan az említett zálogtárgyra korlátozódik;

l)

olyan hitelmegállapodások, amelyek korlátozott közönségnek és az általános közérdeket szolgáló céllal jogszabályban foglalt kötelezettség szerint, a piacon érvényes kamatlábaknál alacsonyabb kamatlábak mellett vagy kamatmentesen, vagy más, a piacon érvényes feltételekhez képest a fogyasztó számára kedvezőbb feltételek mellett, valamint a piacon érvényes kamatlábaknál nem magasabb kamatlábak mellett nyújtott kölcsönökhöz kapcsolódnak.

a)

tagjainak kölcsönös hasznára jött létre;

b)

tagjain kívül senki más számára nem realizál nyereséget;

c)

a hazai jogszabályok által megkövetelt társadalmi célt szolgál;

d)

csak tagjai számára gyűjt és kezel megtakarításokat, valamint nyújt hitelforrásokat; és

e)

a piacon érvényes hiteldíjaknál alacsonyabb, vagy a nemzeti jogszabályokban meghatározott felső határú teljeshiteldíj-mutató alapján nyújt hitelt;

a)

az ilyen rendelkezésekkel elkerülhető az ilyen késedelemmel kapcsolatos bírósági eljárás lehetősége; és

b)

ezáltal a fogyasztóra nem vonatkoznak az eredeti hitelmegállapodásban megállapított feltételeknél kedvezőtlenebb feltételek.

a)

„fogyasztó”: olyan természetes személy, aki az ezen irányelv hatálya alá tartozó ügyletek keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén;

b)

„hitelező”: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely kereskedelmi, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása gyakorlása során hitelt nyújt vagy arra ígéretet tesz;

c)

„hitelmegállapodás”: olyan megállapodás, amely alapján a hitelező a fogyasztónak hitelt nyújt vagy annak nyújtására ígéretet tesz halasztott fizetés, kölcsön vagy más, ezekhez hasonló pénzügyi megoldás formájában; azon megállapodások kivételével, amelyek folyamatos szolgáltatásnyújtásra vagy ugyanolyan jellegű áruk ugyanolyan mennyiségben történő folyamatos értékesítésére vonatkoznak, és amelyek esetében a fogyasztó az ilyen szolgáltatásokért vagy árukért azok rendelkezésre bocsátása időtartama alatt részletekben fizet;

d)

„folyószámlahitel”: olyan kifejezett hitelmegállapodás, amellyel a hitelező a fogyasztó számára folyószámlájának aktuális egyenlegét meghaladó összeget bocsát tesz hozzáférhetővé;

e)

„túllépés”: olyan hallgatólagosan elfogadott folyószámlahitel, amellyel a hitelező a fogyasztó számára folyószámlájának aktuális egyenlegét vagy a megállapodás szerinti folyószámlahitelét meghaladó összeget tesz hozzáférhetővé;

f)

„hitelközvetítő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely nem hitelezőként jár el, azonban kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenységi körén belül – anyagi vagy egyéb kölcsönösen elfogadott pénzügyi formát öltő – díj ellenében:

g)

„a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége”: minden költség, ideértve a kamatot, jutalékot, az adókat és bármely olyan egyéb díjat, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában meg kell fizetnie és amelyek a hitelező előtt ismertek, kivéve a közjegyzői költségeket; továbbá a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások költségei is, különösen a biztosítási díjak, amennyiben ezenfelül egy szolgáltatási szerződés megkötése a hitel megszerzéséhez, vagy a meghirdetett feltételek melletti megszerzéséhez kötelező;

h)

„a fogyasztó által fizetendő teljes összeg”: a teljes hitelösszegnek és a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének összege;

i)

„teljeshiteldíj-mutató”: a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége a teljes hitelösszeg éves százalékában kifejezve;

j)

„hitelkamatláb”: rögzített vagy változó százalékban kifejezett, a lehívott hitel összegére éves szinten alkalmazott kamatláb;

k)

„rögzített hitelkamatláb”: a hitelmegállapodásban a hitelező és a fogyasztó a hitelmegállapodás teljes időtartamára egyetlen hitelkamatlábat, vagy a részidőszakokra több hitelkamatlábat állapít meg, kizárólag egy adott rögzített százalékarányt alkalmazva. Amennyiben a hitelmegállapodás nem határozza meg valamennyi hitelkamatlábat, úgy a hitelkamatláb kizárólag arra a részidőszakra vonatkozóan tekintendő rögzítettnek, amelynek tekintetében a hitelkamatlábakat kizárólag a hitelmegállapodás megkötésekor elfogadott, adott rögzített százalékarány határozza meg;

l)

„teljes hitelösszeg”: egy hitelmegállapodás értelmében rendelkezésre bocsátott felső összeghatár vagy teljes összeg;

m)

„tartós adathordozó”: olyan eszköz, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára a személyesen neki címzett adatoknak a jövőben is hozzáférhető módon és az adat céljának megfelelő ideig történő tárolását, valamint a tárolt adatok változatlan formában történő megjelenítését;

n)

„kapcsolt hitelmegállapodás”: olyan hitelmegállapodás, amelynek esetében

a)

a hitelkamatláb, rögzített vagy változó vagy adott esetben mindkettő, az alkalmazandó díjakra vonatkozó részletes tájékoztatással együtt;

b)

a teljes hitelösszeg;

c)

a teljeshiteldíj-mutató; a 2. cikk (3) bekezdésében említett típusú hitelmegállapodás esetében a tagállam dönthet úgy, hogy nem szükséges a teljeshiteldíj-mutató feltüntetése;

d)

a hitelmegállapodás időtartama;

e)

egyedi árura vagy szolgáltatásra vonatkozóan halasztott fizetés formájában nyújtott hitel esetén a készpénzár és bármely előtörlesztés összege; és

f)

adott esetben a fogyasztó által fizetendő teljes összeg és a törlesztések összege.

a)

a hitel típusa;

b)

a hitelező neve, postai címe és adott esetben az érintett hitelközvetítő neve és postai címe;

c)

a teljes hitelösszeg és a lehívásra vonatkozó feltételek;

d)

a hitelmegállapodás időtartama;

e)

egy meghatározott áru vagy szolgáltatás vonatkozásában halasztott fizetés formájában nyújtott hitelek és kapcsolódó hitelmegállapodások esetén az áru vagy szolgáltatás és annak készpénzára;

f)

a hitelkamatláb, a hitelkamatláb alkalmazására vonatkozó feltételek és adott esetben bármilyen, az eredeti hitelkamatlábra alkalmazandó index- vagy referencia-kamatláb, továbbá a hitelkamatláb változtatásával kapcsolatos időszakok, feltételek és eljárás. Amennyiben eltérő körülmények esetén eltérő hitelkamatlábak alkalmazandók, a fent említett információk valamennyi alkalmazandó hitelkamatláb esetében;

g)

a teljeshiteldíj-mutató és a fogyasztó által fizetendő teljes összeg, a kamat mértékének kiszámításához használt valamennyi feltevést megemlítő reprezentatív példa bemutatásával; amennyiben a fogyasztó tájékoztatta a hitelezőt az általa előnyben részesített hitel egy vagy több alkotóeleméről – például a hitelmegállapodás időtartamáról és a teljes hitelösszegről – a hitelezőnek ezeket az alkotóelemeket figyelembe kell vennie;

h)

a fogyasztó által teljesítendő fizetések összege, száma és gyakorisága, és adott esetben az a sorrend, amelynek megfelelően a különböző fennálló, eltérő hitelkamatlábú egyenlegekbe befizetésre kerülnek a törlesztések célját szolgáló fizetések;

i)

adott esetben az egy vagy több számla fenntartásának díjai mind a fizetési ügyletek, mind a lehívások rögzítése tekintetében, kivéve, ha a számlanyitás fakultatív, a fizetési ügyletek és a lehívások céljára egyaránt szolgáló fizetési eszköz használati díjaival együttesen, és a hitelmegállapodásból eredő bármely más díj, valamint e díjak megváltoztatásának feltételei;

j)

adott esetben a fogyasztó által a hitelmegállapodás megkötésekor a közjegyzőnek fizetendő költségek létezése;

k)

a hitelmegállapodásban foglalt bármilyen járulékos szolgáltatás, különösen biztosítás igénybevételi kötelezettsége, amennyiben az ilyen szolgáltatási szerződés megkötése a hitel megszerzéséhez, vagy a meghirdetett feltételek melletti megszerzéséhez kötelező;

l)

a késedelmes fizetés esetén alkalmazandó kamatláb és a kiigazításához szükséges intézkedések, valamint adott esetben a késedelem esetén fizetendő díjak;

m)

a fizetés elmulasztásának következményeire vonatkozó figyelmeztetés;

n)

adott esetben az előírt garanciák;

o)

az elállási jog megléte vagy hiánya;

p)

a határidő előtti visszafizetés joga, valamint adott esetben tájékoztatás a hitelező ellentételezési jogáról és az ellentételezés meghatározásának módjáról;

q)

a fogyasztónak a 9. cikk (2) bekezdése szerinti adatbázisban a hitelképessége értékelése érdekében végzett keresés eredményéről történő azonnali és díjmentes tájékoztatáshoz való joga;

r)

a fogyasztónak a kérésére a hitelmegállapodás-tervezet egy példánya díjmentes rendelkezésre bocsátásának a joga; e rendelkezés nem alkalmazandó, amennyiben a kérelem benyújtásának időpontjában a hitelező nem kívánja a fogyasztóval a hitelmegállapodást megkötni; és

s)

adott esetben azon időtartam, ameddig a hitelezőt a szerződéskötést megelőző tájékoztatás kötelezi.

a)

a hitel típusa;

b)

a hitelező neve és postai címe, valamint adott esetben az érintett hitelközvetítő neve és postai címe;

c)

a teljes hitelösszeg;

d)

a hitelmegállapodás időtartama;

e)

a meghatározott áru vagy szolgáltatás vonatkozásában halasztott fizetés formájában nyújtott hitel esetén az áru vagy szolgáltatás és annak készpénzára;

f)

a hitelkamatláb; a hitelkamatláb alkalmazására vonatkozó feltételek, valamint bármilyen, az eredeti hitelkamatlábra alkalmazandó index- vagy referencia-kamatláb; a hitelmegállapodás megkötésének időpontjától alkalmazandó díjak, és adott esetben azok a feltételek, amelyek esetén a díjak módosíthatók;

g)

a teljeshiteldíj-mutató a kiszámításához használt valamennyi feltevést megemlítő reprezentatív példákkal szemléltetve;

h)

a hitelmegállapodás felbontására vonatkozó feltételek és eljárás;

i)

adott esetben annak feltüntetése, hogy a fogyasztót bármikor felszólíthatják a teljes hitelösszeg visszafizetésére;

j)

a késedelmes fizetés esetén alkalmazandó kamatláb és a kiigazításához szükséges intézkedések, valamint adott esetben a késedelem esetén fizetendő díjak;

k)

a fogyasztónak a 9. cikk (2) bekezdése szerinti adatbázisban a hitelképessége értékelése érdekében végzett keresés eredményéről történő azonnal és díjmentes tájékoztatáshoz való joga;

l)

a fogyasztónak a kérésére a hitelmegállapodás-tervezet egy példánya díjmentes rendelkezésre bocsátásának a joga; e rendelkezés nem alkalmazandó, amennyiben a kérelem benyújtásának időpontjában a hitelező nem kívánja a fogyasztóval a hitelmegállapodást megkötni;

m)

a visszafizetésre vonatkozó feltételek és eljárás; és

n)

adott esetben az az időtartam, ameddig a hitelezőt a szerződéskötést megelőző tájékoztatás kötelezi.

a)

a fogyasztó által teljesítendő fizetések összege, száma és gyakorisága, és adott esetben az a sorrend, amelynek megfelelően a különböző fennálló, eltérő hitelkamatlábú egyenlegekbe befizetésre kerülnek a törlesztések célját szolgáló fizetések; és

b)

a határidő előtti visszafizetés joga, valamint adott esetben tájékoztatás a hitelező ellentételezési jogáról és az ellentételezés meghatározásának módjáról.

a)

a hitel típusa;

b)

a szerződő felek neve, postai címe és adott esetben az érintett hitelközvetítő neve és postai címe;

c)

a hitelmegállapodás időtartama;

d)

a teljes hitelösszeg és a hitel lehívására vonatkozó feltételek;

e)

a meghatározott áru vagy szolgáltatás vonatkozásában halasztott fizetés formájában nyújtott hitel esetén az áru vagy szolgáltatás és annak készpénzára;

f)

a hitelkamatláb, a hitelkamatláb alkalmazására vonatkozó feltételek és adott esetben bármilyen, az eredeti hitelkamatlábra alkalmazandó index- vagy referencia-kamatláb, továbbá a hitelkamatláb változtatásával kapcsolatos időszakok, feltételek és eljárások. Amennyiben eltérő körülmények esetén eltérő hitelkamatlábak alkalmazandók, a fent említett információk valamennyi alkalmazandó hitelkamatláb esetében;

g)

a teljeshiteldíj-mutató és a fogyasztó által fizetendő teljes összeg, a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában kiszámítva; valamennyi, a teljeshiteldíj-mutató kiszámításához felhasznált feltevés megemlítésével; a 2. cikk (3) bekezdése szerinti hitelmegállapodás esetében a tagállam határozhat úgy, hogy nem tünteti fel a teljeshiteldíj-mutatót;

h)

a fogyasztó által teljesítendő fizetések összege, száma és gyakorisága, és adott esetben az a sorrend, amelynek megfelelően a különböző fennálló, eltérő hitelkamatlábú egyenlegekbe befizetésre kerülnek a törlesztések célját szolgáló fizetések;

i)

amennyiben egy hitelmegállapodásra vonatkozóan határozott időtartamú tőketörlesztésről van szó, számlakivonat törlesztési táblázat formájában, amely feltünteti a hátralevő fizetéseket, az ilyen összegek megfizetésére vonatkozó időtartamokat és feltételeket; a táblázat tartalmazza a törlesztések bontását a tőketörlesztés kimutatására, a hitelkamatláb alapján számított kamatot és adott esetben a járulékos költségeket; amennyiben a kamatláb nem rögzített, vagy a járulékos költségek a hitelmegállapodás szerint változhatnak, a törlesztési táblázat világos és egyértelmű módon jelzi, hogy a táblázat adatai kizárólag a hitelkamatlábnak vagy a járulékos költségeknek a hitelmegállapodás szerinti, következő változásáig érvényesek;

j)

amennyiben a díjakat és a kamatot tőketörlesztés nélkül kell megfizetni, kimutatás a hitelkamat fizetésének időszakairól és feltételeiről és bármely kapcsolódó rendszeres és nem rendszeres díjakról;

k)

adott esetben a mind a fizetési ügyleteket, mind a lehívásokat rögzítő egy vagy több számla fenntartásának díjai, kivéve, ha a számlanyitás fakultatív, a fizetési ügyletek és a lehívások céljára egyaránt szolgáló fizetési eszköz használati díjai, és a hitelmegállapodásból eredő bármely díj, valamint e díjak megváltoztatásának feltételei;

l)

a késedelmes fizetések esetén alkalmazandó, a megállapodás megkötése időpontjában alkalmazandó kamat és a kiigazítására vonatkozó rendelkezések, valamint adott esetben a fizetendő késedelmi díjak;

m)

a fizetés elmulasztásának következményeire vonatkozó figyelmeztetés;

n)

az előírt garanciák és biztosítás, ha van ilyen;

o)

az elállási jog megléte vagy hiánya, azon időszak, amelyen belül az elállási jog gyakorolható, valamint az elállási jog gyakorlásának egyéb feltételei, ideértve a fogyasztó azon kötelezettségére vonatkozó tájékoztatást is, hogy a 14. cikk (4) bekezdésének értelmében a lehívott tőkeösszeget, valamint a kamatot és a napi kamatösszeget meg kell fizetnie;

p)

a 15. cikkből eredő jogokra vonatkozó információ, valamint az ezen jogok gyakorlására vonatkozó feltételek;

q)

a határidő előtti visszafizetés joga, a határidő előtti visszafizetés eljárása, valamint adott esetben tájékoztatás a hitelező ellentételezési jogáról és az ellentételezés meghatározásának módjáról.

r)

a hitelmegállapodás felbontása jogának gyakorlása esetén alkalmazandó eljárás;

s)

a fogyasztó számára rendelkezésre áll-e peren kívüli panasz- és jogorvoslati eljárás, és ha igen, akkor az milyen módon vehető igénybe;

t)

adott esetben az egyéb szerződési feltételek;

u)

adott esetben az illetékes felügyeleti hatóság neve és címe.

a)

a pontos időszak, amelyre a számlakivonat vonatkozik;

b)

a lehívások összegei és időpontjai;

c)

a korábbi számlakivonat egyenlege és időpontja;

d)

az új egyenleg;

e)

a fogyasztó által teljesített fizetések időpontja és összege;

f)

az alkalmazott hitelkamatláb;

g)

minden alkalmazott díj;

h)

adott esetben a fizetendő minimális összeg.

a)

a hitelmegállapodás megkötésének napja, vagy

b)

az a nap, amelyen a fogyasztó kézhez kapja a 10. cikknek megfelelően a szerződési feltételeket és tájékoztatást, amennyiben ez a nap ezen albekezdés a) pontjában említett napnál későbbi nap.

a)

annak érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett határidő lejárta előtt érvényt szerezzen az elállásnak, a hitelező által a 10. cikk (2) bekezdésének o) pontja szerint nyújtott tájékoztatás alapján a nemzeti jognak megfelelő módon értesíti erről a hitelezőt. A határidőt betartottnak kell tekinteni, amennyiben az értesítést nyomtatott formában vagy más, a hitelező számára elérhető és hozzáférhető tartós adathordozón a határidő lejárta előtt feladják; és

b)

a hitelező számára indokolatlan késedelem nélkül és az elállásról szóló értesítésnek a hitelező számára történő megküldését követő legkésőbb 30 naptári napon belül megfizeti a tőkét, valamint a tőke után a hitellehívás időpontjától a tőke visszafizetésének időpontjáig felgyülemlett kamatot. A kamatot a megállapodás szerinti hitelkamatláb alapján kell kiszámítani. Elállás esetén a hitelező a fogyasztó részéről semmilyen más ellentételezésre nem jogosult, a hitelező által a közigazgatási szerveknek kifizetett, vissza nem térítendő díjakért járó ellentételezést kivéve.

a)

ha a visszafizetés hitel-visszafizetési garancia gyanánt kötött biztosítási szerződés szerint történt;

b)

folyószámlahitel esetén; vagy

c)

a határidő előtti visszafizetés olyan időszakra esik, amelyre nem rögzített hitelkamatláb vonatkozik.

a)

a túllépésről;

b)

annak összegéről;

c)

a hitelkamatlábról;

d)

bármilyen alkalmazandó büntetésről, díjról vagy késedelmi kamatról.

a)

a fogyasztóknak szánt reklámokban és dokumentumokban feltünteti a jogkörét, különösen azt, hogy kizárólag egy vagy több hitelező javára, vagy független ügynökként jár-e el;

b)

a szolgáltatását igénybe vevő fogyasztótól nem kap díjazást, kivéve, ha a következő feltételek teljesülnek: