20.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 168/22

1.1

Ez a vélemény nem foglalkozhatott a Versenypolitikai Főigazgatóság valamennyi tevékenységi körével (1). Néhány kiválasztott kérdéskört érinthetett csupán, egyáltalán nem érintve az antitröszttel, fúziókkal/összefonódásokkal és állami támogatásokkal kapcsolatos ügyekre vonatkozó bírósági határozatokat, hiszen ezek tárgyalása egy mélyreható külön tanulmányt igényelt volna a részletes piaci magatartásról és annak hatósági megítéléséről. Ugyanakkor a jelentésből az is kiderül, hogy azt a hozzáállást, amit az ügyek kezelésénél a Versenypolitikai Főigazgatóság tanúsít az eljárások végigvitelével, az állhatatosság jellemzi, valamint az arra való figyelés, hogy megfelelő és a gyakorlatban alkalmazható megoldásokat találjanak a felmerült problémákra. Ha valamit bírálni kellene, akkor talán néhány olyan választott témakört lehet említeni, amelyek esetében a Lisszaboni Programban és az ahhoz csatlakozó dokumentumokban felvázolt nemzetközi versenyképességi követelmények kielégítéséhez az ágazat jelentősége nem indokolja az Európai Bizottság által ráfordított figyelmet. Az EGSZB számára ennek egyik példája a „2005. évi jelentés: szakmai szolgáltatások – több reform lehetősége” című utókövető dokumentum, illetve az Európai Bizottság munkadokumentuma, amelynek címe: „A tagállamok előrehaladása a szakmai szolgáltatások területén az indokolatlan korlátozások felülvizsgálatában és megszüntetésében”. Az EGSZB véleménye szerint a szolgáltatásoknak a Lisszaboni Program szellemében említett liberalizálása elsősorban a nemzetközileg fontos szolgáltatásokra (infrastruktúra, távközlés, szállítás stb.) értendő, és sokkal kisebb mértékben az ún. szabad foglalkozásokra (ideértve az építészeket, ügyvédeket, orvosokat, mérnököket, könyvelőket és gyógyszerészeket); ezek legtöbbször helyi jelentőségű mikrovállalkozások, és a szubszidiaritás értelmében tagállami kompetencia vonatkozik rájuk (l. a Cipolla-Macrino-esetet, C-94/04 és C-202/04 egyesített ügyek (2)). Senki sem tagadhatja, hogy bizonyos megkötöttségek szükségesek a magas szakmai színvonal, a tapasztalat és a bizalom társadalmi elvárásainak való megfeleléshez. Az EGSZB üdvözli a szabadfoglalkozásoknak a tagországok különböző, eltérő érintett piacaira vonatkozó olyan részletes elemzéseit, amelyek felmérik a fennálló korlátozások kiterjedését és fokát. Ugyanakkor azonban hangsúlyozandó, hogy nem csupán a versenystruktúrát meghatározó gazdasági hatások, hanem a javasolt liberalizációknak a társadalom szövetében valószínűleg bekövetkező hatásai is képezzék vizsgálat tárgyát. Ez a tény nem zárja ki az NVH-k által lefolytatandó antitröszteljárásokat, amelyek elsősorban a szakmai szervezetek árrögzítő törekvései ellen irányulnak.

1.2

Az EGSZB azt a javaslatot kapta, hogy támaszkodjon nagyobb mértékben a saját berkeiben képviselt szövetségek és civil szervezetek hatalmas szakmai tapasztalatára és szakértelmére abból a célból, hogy figyelemmel kísérje a Versenypolitikai Főigazgatóság tevékenységét és – időről időre – még vizsgálatokat is kezdeményezzen az antitröszttel és az állami támogatásokkal kapcsolatos eljárások megindítására. A Versenypolitikai Főigazgatóság ehhez annyiban tudna hozzájárulni, hogy rendszeres tájékoztatást nyújt politikaalakítási célkitűzéseiről, sőt akár ügyekkel kapcsolatos tevékenységéről is, a bizalmas ügykezelés keretein belül.

1.3

Be kellene vezetni az EGSZB képviselői és a Versenypolitikai Főigazgatóság fogyasztói kapcsolattartója közötti rendszeres találkozókat. A kölcsönös információcsere ösztönözheti a fogyasztóvédelmi szervezetekkel folytatott folyamatos párbeszédet. Amikor a Versenypolitikai Főigazgatóság által az energiára (gáz és villamos áram), illetve a pénzügyi szolgáltatásokra (lakossági banki szolgáltatások és üzleti biztosítás) vonatkozóan végzett ágazati vizsgálatok (3) összefoglalására majd sor kerül, a vizsgálatok eredményeit hozzáférhetővé kellene tenni az EGSZB képviselői számára, hogy tanulmányozhassák és észrevételezhessék azokat (amennyiben lehetséges, munkacsoport formájában).

1.4

Az EGSZB szükségesnek látja nézetei összegzését arról, hogy a Bizottság küldetésében megfogalmazott gazdasági és társadalmi értékeket hogyan befolyásolja a versenypolitika. Ezen cél érdekében a közeljövőben olyan tanulmány kidolgozását kell megkezdenie, amely a lisszaboni program szellemében kifejti a verseny és versenyképesség fogalmát és tényleges tartalmát, valamint a tagországok társadalmaira várhatólag gyakorolt hatásait.

1.5

Amikor a Versenypolitikai Főigazgatóság vitát kezdeményezett az EKSz. 82. cikkének alkalmazásáról (ez az erőfölénnyel való visszaélés), közzétett egy tanulmányt a versenytársakra és magára a versenyre nézve káros, kizárólagos típusú magatartásról, amelyet széles körben megvitattak. Az Európai Bizottság megígérte a kizsákmányoló típusú magatartásról szóló folytatást, amely a fogyasztók és a piacon erőfölénnyel rendelkező vállalatok beszállítóinak (a kkv-knak) szemszögéből még érzékenyebb terület. Az EGSZB azon a véleményen van, hogy az Európai Bizottságnak most össze kellene állítania a 82. szakasz szerinti kizsákmányoló típusú magatartásokról szóló vitaanyagot, arról le kellene folytatni a vitát, és az erőfölénnyel való visszaélés szabályainak értelmezéséhez egy egységes irányelvben kellene levonni a következtetéseket akkor, amikor már elegendő közös jellemzőt sikerült lefektetni mindkét – tehát a kizárólagos és a kizsákmányoló – típusú visszaélő magatartásra vonatkozólag.

2.1

A szabad piac nem vezet mindig a lehető legjobb eredményhez. A versenytorzulások egyaránt sújtják a munkavállalókat és a fogyasztókat, valamint a vállalkozásokat és általában véve a gazdaságot. A versenypolitika és a versenyjog olyan kormányzati eszköz, amely arra szolgál, hogy a közigazgatási jog anyagi és eljárási szabályainak révén meghatározza és érvényesítse a tisztességes piaci magatartást.

2.2

A jelentésről szóló EGSZB-vélemény ismertetése során érdemes megemlíteni, hogy a modern, piacorientált, demokratikus államoknak két fontos eszközfajta is rendelkezésükre áll a gazdaság befolyásolására.

2.2.1

A Versenypolitikai Főigazgatóság abban a helyzetben van, hogy mindkét politikát alkalmazza: az EK Szerződés 81., 82. és 86. cikkének alkalmazása (4) egy versenyhatóság tipikus tevékenységeinek felel meg.

2.3

Egy másik fontos meggondolás az a széles körben elfogadott nézet, hogy valószínűleg a piaci szereplők közötti tisztességes, torzításmentes és megvalósítható verseny nyújtja a legjobb garanciát a fogyasztók részére arra nézve, hogy az áruk minősége és választéka megfeleljen elvárásaiknak. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy sok más tényező is befolyással bír az ún. fogyasztói érdekre: többek között a társadalom általános helyzete vagy az anyagi és szellemi-erkölcsi tényezők helyzete, illetve hiánya. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (a továbbiakban „EGSZB” vagy „bizottság”) a Versenypolitikai Főigazgatóság jelentését átfogó keretbe állítja és az EGSZB küldetésében rögzített értéke szemszögéből vizsgálja.

3.1

Amikor az Európai Bizottság a Római Szerződés antitrösztről (versenykorlátozásokról) szóló 81. és 82. cikkeire vonatkozólag jogalkalmazói hatáskörét gyakorolja, ez a tagállamokban működő vállalkozások  (5) felé irányul, és így egyfajta kvázi bírósági hatáskör gyakorlásához hasonlítható, mivel a vállalatok piaci magatartását utólag ítéli meg, a versenyjogi szabályoknak megfelelően. Ez a tevékenység, amelyet az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága (DG COMP) a hatvanas évek elejétől folytat, az Európai Bizottság határozataiban jut érvényre. Az Európai Bizottság, az Elsőfokú Bíróság és az Európai Bíróság (fellebbezésekkel kapcsolatban hozott) ítéleteivel együtt az elmúlt 45 év alatt mérvadó precedens-esetekre támaszkodó jogi rendszert épített fel. A különféle piaci helyzetekre vonatkozó ítéletek által így felhalmozott esetjog az acquis communautaire egyik legértékesebb vívmánya.

3.2

A 2005-ös jelentésből kiderül, hogy a DG COMP nagyon is tisztában van az EU-n belüli és kívüli gazdasági verseny minden lényeges mozzanatával és e verseny jogi védelme biztosításának feladataival. Ez annál inkább is így van, mivel a közösségi anyagi esetjogot a nemzeti versenyhatóságok és bíróságok is alkalmazhatják, és így e szabályok folyamatosan alakítják az EU és az egyes nemzetek joggyakorlatát.

2005-tel kapcsolatban az EGSZB-nek a következő kezdeményezésekhez, javaslatokhoz és intézkedésekhez van hozzáfűznivalója:

3.2.1

Az antitröszt- és fúziós ügyekben az Európai Bizottság irataiba való betekintésről szóló rendelet: Ez az eljárások során mindig kényes kérdés, amely részleteinek finomításán az Európai Bizottság folyamatosan dolgozik. Az Európai Bizottság fontosnak tartja annak biztosítását, hogy anyagaiba – tehát mind az iratokba, mind pedig azok elektronikus változatába – az antitröszt- és fúziós ügyekben érdekelt vállalkozások betekintést nyerhessenek. Az új rendelet az 1997-ben elfogadott régi szöveg helyébe lép.

3.2.2

A lehetséges panaszosok információszolgáltatásra való felhívása a versenyszabályok hatékony érvényesítésének elősegítése érdekében: Érdekes módon ezt a felhívást a jelen vélemény tárgyát képező jelentésben tették közzé. A felhívás rávilágít a piacok figyelemmel kísérése során a versenyhatóságok előtt álló nehézségekre, és arra hívja fel a civil szervezeteket és szakmai szövetségeket, hogy vállaljanak aktív szerepet a jelentős versenyjogsértésekre irányuló vizsgálatok kezdeményezésében, illetve azok lefolytatásában (pl. bizonyítékgyűjtés által).

3.2.3

Vitaanyag az EKSz. 82. cikke alkalmazásáról (erőfölénnyel való visszaélés): A Versenypolitikai Főigazgatóság szándéka az volt, hogy szakmai vitát kezdeményezzen az olyan társaságok kizárólagos versenykorlátozó magatartásáról, amelyek elegendő piaci erővel rendelkeznek ahhoz, hogy egyoldalú előnyök megszerzése céljából befolyásolják versenytársaik magatartását. A vitaanyaghoz (amely jövőbeli irányelvek alapját képezi) több mint száz hozzászólás érkezett. Ezek többsége az érintett piacok és szereplők gazdasági elemzésének szükségességét hangsúlyozza. E megfigyelés indokoltsága tagadhatatlan. Ugyanakkor számos hozzászólás azon elv elismerésének fontosságát emeli ki, hogy ne akadályozzák a hatékonyan működő vállatokat piaci stratégiáik végrehajtása közben. Ez az jelenti, hogy e divatos elmélet a tisztességtelen piaci magatartás szigorú tilalmazása helyett elnézőbb magatartásra (rule of reason, „a józan mérlegelés” elve vagy szabálya) buzdít a sikeres, bár agresszív üzleti stratégiákkal kapcsolatban. Ez azonban az európai esetjog értelmében (6) ütközik azzal az Európában uralkodó felfogással, amely nem tűri a nemkívánatos versenytársak kiszorítására irányuló tisztességtelen piaci magatartást (7). Kétségkívül ez a dilemma áll a versenypolitikák középpontjában: hol vannak azok a határok, amelyeket a meghatározó piaci szereplők nem léphetnek át? Mivel az EGSZB meg kívánja védeni a civil társadalom (a kkv-k (8), a munkavállalók, a fogyasztók stb.) érdekeit, nagy érdeklődéssel várja a vita kimenetelét.

3.2.4

A hatásértékelési irányelv előirányozza az Európai Bizottság éves munkaprogramjában szereplő valamennyi jogalkotási és politikai kezdeményezés átvilágítását a versenyre esetlegesen gyakorolt pozitív és negatív hatások szempontjából. Ez a kezdeményezés arra szolgál, hogy már az EU jogalkotási szakaszában elkerüljék „a verseny szükségtelen vagy aránytalan korlátozásait”. A piacokra (melyekre?) gyakorolt lehetséges hatások mérlegelése bizonyítéka annak, hogy az „élénk” – vagy „tökéletes” (azaz tisztességes és torzításmentes) verseny fogalma milyen mélyen berögzült az Európai Bizottság gondolkodásmódjába. Az EGSZB úgy véli, hogy a „verseny” fogalmát sokkal tágabban kellene értelmezni, és különösen a fogyasztók, a munkavállalók valamint a kis-és középvállalkozások esetében a hosszú távú érdekek jelentősen eltérhetnek a „tökéletes” versenyviszonyok pillanatnyi érdekeitől (9).

3.2.5

Zöld könyv az EK antitröszt szabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről: Az EGSZB legutóbbi, 2006. október 26-i véleménye egyetértő volt ebben az ügyben. A Bizottság „Zöld könyv az EK antitröszt szabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről” című előterjesztése jó fogadtatást kapott, és széles körű vitát indított meg azon igény miatt, hogy a versenyellenes üzleti gyakorlatok kárvallottjai visszakövetelhessék veszteségeiket. A legutóbbi, INT/306 sz. véleményben az EGSZB többek között kijelenti, hogy a cél az európai belső piacon működő összes érintett védelme. Az áruk szabad mozgásából következőleg minden országban szükség van egy bizonyos fokú egyöntetűségre a szerződésekből következő jogok és kötelezettségek tekintetében. Az államhatárokat átlépő kereskedelemre vonatkozólag pedig elő kell segíteni a különböző országok jogalkotásainak bizonyos fokú harmonizációját.

3.2.5.1

Másodszor: figyelembe veendők az európai és nemzeti versenyhatóságok (NVH-k), amelyek feladata meghatározni a tiltott üzleti gyakorlatokat, és azokra olyan szankciókat alkalmazni, amelyek sújtják a jogszabályokat sértő vállalkozásokat.

3.2.6

Ágazati vizsgálatok kezdeményezése a nemrégiben liberalizált gáz- és villamosáram-piacokra vonatkozólag: Ezek a vizsgálatok bizonyosan hozzájárulnak a valós helyzet tisztázásához ezekben a nagyon fontos és kiterjedt ágazatokban, amelyekben a liberalizációt hosszú ideje egyfajta csodaszerként emlegették. Legfőbb ideje annak, hogy a helyi, nemzeti és a még ennél is kiterjedtebb piacokat elfogulatlan vizsgálatnak vessék alá annak érdekében, hogy fény derüljön jó néhány, a fogyasztókat, a munkavállalókat és vállalkozásokat károsító monopolhelyzetre.

3.2.7

Elektronikus kommunikáció: Növekvő elégedetlenség jellemzi az elektronikus kommunikáció egyre nagyobb mértékben integrált európai piacait. A mobilhálózat-szolgáltatók nemzetközi roaming (barangolási) szolgáltatásokért nagykereskedelmi szinten felszámított díjai túl magasak. Ezért a Versenypolitikai Főigazgatóság kifogásközlésekkel vizsgálatokat kezdeményezett a szolgáltató társaságoknál. A vizsgálat előzetes következtetései szerint három vezető német társaság közül kettő visszaélt erőfölényével, amikor „tisztességtelen és túlzó árakat” számított fel.

3.2.7.1

Az EGSZB szeretné megragadni ezt az alkalmat annak tényszerű megállapítására, hogy a „túlzó árak” kifejezés és fogalom fokozatosan szivárgott be az EKSz. 82. cikkének (10), értelmezésébe, hiszen a Szerződés szövegezése csak „tisztességtelen árak kikötéséről”, más szóval igazságtalan vagy indokolatlan árakról szól. Annak oka, hogy az Európai Bizottság eddig elutasította az erőfölényes vállalkozások kizsákmányoló típusú áremelést jelentő piaci magatartásainak vizsgálatát és elmarasztalását, az volt, hogy nem kívánt megállapítani „jó” és „rossz” árakat (11) (ezek főleg a különböző országokban értékesített szolgáltatásokra vonatkoztak). Ugyanakkor a mobiltelefon-szolgáltatók egyre növekvő nemzetközi kapcsolási (barangolási) igényeket elégítenek ki, és a fogyasztók hozzáállása egyre költségérzékenyebbé válik. Joggal érezhetik úgy, hogy már egy csekély mértékű áremelkedés is „tisztességtelen” lehet anélkül, hogy „túlzó” lenne. Az EGSZB érdeklődéssel várja az Európai Bizottság megállapításait és határozatait a jelen, illetve egyéb hasonló eseteket illetően is.

3.2.8

Az AstraZenec-kel szemben a szabályozói rendszerrel való visszaélés miatti bírság kiszabására vonatkozó határozat: Az Európai Bizottság újszerű megközelítést alkalmazott az EKSz. 82. cikke értelmezését illetően, amikor az AstraZeneca AB-t és az AstraZeneca Plc-t („AZ”) 60 millió euróra bírságolta az EKSz. 82. cikkének (és az EGT 54. cikkének) megsértése miatt. A visszaélés lényege az volt, hogy az egymással összefonódott társaságok – azon szellemi tulajdonjog védelmének megőrzése érdekében, amely számos piacon magas termékár fenntartását tette lehetővé számukra – egy tanácsi rendelet alapján visszaéltek a hivatalos eljárásokkal azáltal, hogy a Losec nevű (gyomorfekély ellen használatos) termékük szabadalmához kiegészítő oltalmi tanúsítványt szereztek. A visszaélést azáltal követték el, hogy az adott döntéshozó hatóságok és szervek részére félrevezető információt szolgáltattak. Ez a szabadalom kiterjesztéséhez vezetett. Ebből következően a Losecre vonatkozó szabadalom érvényességét nem lehetett lejártnak tekinteni. Ez azt eredményezte, hogy Losec nem vált generikus termékké, ami a forgalomba hozatalra képes kisebb cégeket megakadályozta abban, hogy a gyomorfekély ellen használatos terméket az AstraZeneca cégekénél jóval alacsonyabb áron állítsák elő. A szabadalom lejártának késleltetése által kiváltott hatás így tehát közvetetten ártott a fogyasztóknak.

3.2.8.1

Az említett antitröszteljárás újdonságát az jelentette, hogy az Európai Bizottság határozatában úgy találta, hogy még akkor is, ha a szabadalom kiterjesztési eljárásának keretében a versenytársak számára nyitva állt a jogorvoslatok lehetősége, ez nem zárta ki a EKSz. 82. cikkének alkalmazását. Az AstraZeneca cégek erőfölényben voltak az adott európai (és egyéb) piacokon, és a visszaélést csalárd módon indított eljárások útján követték el.

3.2.8.2

Az EGSZB szeretné megragadni az alkalmat annak hangsúlyozására, hogy ez a fajta piaci magatartás sokkal jobban illene az ún. tisztességtelen piaci magatartások (12) kategóriájába, amely jelenleg még nem tartozik a Versenypolitikai Főigazgatóság hatáskörébe. A fent említett esetben a visszaélést erőfölényes helyzetből kényszerítették ki, azonban sok más esetben vállalkozások – piaci erőviszonyaiktól függetlenül – hasonlóképp járnak el és maradnak büntetlenül. Ha integrált közösségi piacokban gondolkodunk, a fogyasztók és versenytársak – sok esetben kkv-k – hatékonyabb védelméről is gondoskodnunk kell. Az Európai Bizottság AstraZeneca-ügyben hozott határozata előhírnöke az e téren várható haladásnak.

3.2.9

A végrehajtást ellenőrző megbízott vonatkozásában elfogadott határozat az egykori Microsoft-ügyben: Ennek a híres ügynek komoly utóhatásai és tanulságai voltak az egyesült államokbeli vállalatokra nézve, melyek megértették, hogy az európai jogrendszer „őrzőkutya” szerepét még az Unión kívüli leghatalmasabb piaci szereplőkkel szemben is érvényesíti. Ez a legutóbbi döntés mutatja, hogy az Európai Bizottság milyen rugalmasan keres és dolgoz ki kölcsönösen elfogadható megoldásokat úgy, hogy az EU-jogszabályt megsértő vállalkozás visszatérhessen a normális versenykeretek közé. Egy olyan megbízott kinevezése (13), aki figyelemmel kíséri az információs ipari óriásnak a határozat által előírt jogorvoslatok megfelelő végrehajtására irányuló törekvéseit, tulajdonképpen a vállalati összefonódások ellenőrzésének gyakorlatából kölcsönzött eszköz, amely tükrözi a Versenypolitikai Főigazgatóság jó szándékát a vita rendezésére irányuló együttműködés során.

3.2.10

Vizsgálatok indítása a pénzügyi szolgáltatási szektorban: Az EGSZB helyesli a bankkártyák, a lakossági banki szolgáltatások, (folyószámla-vezetés, valamint a kis- és középvállalkozások finanszírozása, illetve az üzleti biztosítás) egyik speciális jelenségének vonatkozásában indított vizsgálatokat (lásd a 2.2.10.2 pontot).

3.2.10.1

A fent említett banki szolgáltatásokkal kapcsolatban a versenyt a piacra lépési akadályok, a valódi választék hiánya és – vélhetőleg – a létező erőfölényes pozíciók is hátráltatják.

3.2.10.2

Az üzleti biztosításokat illetően az ágazati vizsgálat „különösen a biztosítók és biztosítótársaságok közötti együttműködés szintjét fogja vizsgálni olyan területeken, mint például a szabványos kötvényfeltételek megállapítása (14). Míg sok esetben az ilyen együttműködés hatékonyságot eredményez, az együttműködés lehetséges torzító hatásai korlátozhatják a keresleti oldal lehetőségeit a fedezeti feltételek megtárgyalásakor, illetve korlátozhatják a piacon a versenyt és az innovációt”.

3.2.11

A közúti, vasúti és belvízi utasszállítás közszolgálati követelményeiről és szerződéseiről szóló európai bizottsági javaslat: Az utasszállítás közszolgálati követelményeiről és szerződéseiről szóló átdolgozott javaslat ösztönözheti az e téren aktív kkv-k bevonását, ezáltal jobb helyzetbe hozhatja őket a helyi közlekedésben való részvétel tekintetében.

3.2.12

A kőkemény kartellek elleni küzdelemre szakosodott Kartelligazgatóság felállítása: Az EGSZB teljes mértékben támogatja a kartellügyek professzionális kezelésében elért haladást.

3.2.13

2004. május 1. óta az antitröszteljárásokról szóló 1/2003 és 773/2004 sz. rendeletek új rendszert vezettek be a piaci szereplők között létrejövő megállapodások lehetséges versenyellenes szándékainak, illetve hatásainak feltérképezésére. A tervezett közös vállalkozási, valamint (horizontális és vertikális) együttműködési szerződéseket – a versenyhatóság arra vonatkozó előzetes álláspontjának megszerzése érdekében, hogy a tervezett megállapodás esetleg nem versenyellenes-e – nem lehet többé bejelenteni sem az Európai Bizottsághoz, sem pedig a nemzeti versenyhatóságokhoz. Ez azt jelenti, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság által 2004. május 1. előtt kiállított egyedi mentesítés, „megerősítő levél” vagy „nemleges megállapítás” helyett a vállalkozásoknak maguknak kell a tervezett megállapodás valamennyi szempontját arra nézve megvizsgálniuk, hogy az EKSz. 81. cikke (3) bekezdésének értelmében a szerződés eleget tesz-e az adott érintett piacokon előidézett pozitív hatások bármelyik (vagy összes) ott megfogalmazott követelményének (15). A feltételek egyike az, hogy amennyiben egy ilyen (legtöbbször közös vállalkozási) megállapodást kötnek egy bizonyos piacon, amely előnyös a résztvevőkre nézve, az előnyökből részt kell kapniuk a fogyasztóknak is.

3.2.13.1

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a fenti pont utolsó mondatában megfogalmazott feltétel nem teljesítése ok kell, hogy legyen egy adott magatartás versenyellenessé minősítéséhez. A 81. cikk (1) bekezdését sértő megállapodások értékelésekor az Európai Bizottságnak minden olyan bizonyítékot, amely bizonyítja, hogy a magatartás arra irányult, hogy szándékosan kárt okozzon a fogyasztóknak, súlyosbító körülményként kellene értékelnie.

4.1

Az Európai Bizottság egyik fontos szerepe az összefonódások által előre meghatározható piaci struktúra és erőfölény vizsgálata, amelyeket a nagyobb piaci erő és a jobb piaci pozíciók megszerzése érdekében a fejlesztő, gyártó és piaci kapacitásaikat összpontosítani kívánó cégek hoznak létre. Nem csak a cégek közötti fúziók, de a vállalkozások között létrejövő közös vállalkozások is összefonódásnak tekinthetők, amennyiben a végrehajtó hatáskörök egy egységes irányító szintre összpontosulnak, és a különböző résztvevők tevékenységei egyetlen piaci szereplő tevékenységi körének felelnek meg az adott piacon. Az összefonódások értelme többek között a fokozott hatékonyság, a termékfejlesztés felgyorsítása, a költségek csökkentése és az irányító szinten jelentkező előnyök. Ugyanakkor versenypolitikai szempontból az összefonódások ártalmasak lehetnek, mivel a piaci erők összpontosulása nagyon gyakran vezet erőfölény kialakulásához, ez pedig a visszaélés magas kockázatával jár. Néha az összefonódások negatív hatással járnak. Több tanulmányban kimutatták, hogy a fúziók nem mindig segítik elő a hatékonyságot vagy a növekedést. Hosszú távon képesek még a nyereségességet és a vállalat értékét is negatív módon befolyásolni. Egyidejűleg számos munkahely is megszűnhet. Ezért fontos, hogy az összefonódások értékelésénél a foglalkoztatási és szociálpolitikai kérdésekre (pl. munkahelyek) is figyelemmel legyenek. A legjobb tesztet annak felmérésére, hogy a kívánt összefonódásnak lehet-e versenytorzító hatása, a tervezett fúzió feltételeinek az EKSz. 81. cikke (3) bekezdésének rendelkezései (l. a 12. sz. lábjegyzetet) alapján történő vizsgálata jelenti. Amennyiben pozitív a válasz a fúzióban érintett vállalkozások piaci struktúrájára és piaci erejére vonatkozó, ott hivatkozott feltételekre, az összefonódás elfogadható. Ez egy fontos kapcsolódási pont az összefonódások ellenőrzése (amely lényegében iparpolitikai eszköz) és az antitrösztszabályok között, amelyek a szoros értelemben vett versenypolitika alkalmazásában segítik a hatóságokat.

4.1.1

Az EU-ban és/vagy világszerte értékesített éves árumennyiség egy bizonyos küszöbértéke felett a vállalkozásoknak bejelentést kell tenniük az Európai Bizottságnál együttes piaci erő (koncentráció) létrehozására vonatkozó komoly szándékukról, a Versenypolitikai Főigazgatóság pedig beindítja az I. és esetenként a II. szakaszhoz tartozó eljárásokat. A piaci erő nem feltétele a bejelentési kötelezettségnek, azt a Bizottság fogja vizsgálni, hogy az adott összefonódás jelentős mértékben csökkenti-e a versenyt, pl. erőfölény létrehozásán vagy megerősítésén keresztül

4.2

Az összefonódások ellenőrzésének egyik fontos célja (illetve elvárt eredménye) az európai gyártók és forgalmazók nemzetközi versenyképességének ösztönzése (16). Az EU-gyakorlat belső, velejáró problémája az, hogy az összefonódással a vállalkozások gyakran olyan mértékben erős piaci pozícióhoz jutnak, amely versenykorlátozásra csábíthatja őket a közös piacon belül. Megfigyelhető, hogy az Európai Bizottság erőfeszítéseket tesz e veszély csökkentése érdekében azzal, hogy a jóváhagyást számos olyan feltételhez köti (ezek az ún. jogvédelmi intézkedések), mint a tulajdonértékesítéshez való hozzájárulás, a szellemi tulajdonjogok eladása, a forgalmazás bizonyos országokban történő beszüntetése stb. Akárhogy is legyen, az összefonódásra vonatkozó meggyőző statisztikák tanulmányozása arra enged következtetni, hogy ezekből az erőfeszítésekből nem vezethető le, hogy:

4.3

A Versenypolitikai Főigazgatóság 2005 októberében tanulmányt tett közzé az összefonódási ügyekben tett kötelezettségvállalásokról, amely a feltételezett versenyellenes hatások csökkentése céljából az Európai Bizottság által a vállalatok számára a jóváhagyás előfeltételeként előírt kötelezettségvállalásokat, valamint a részletes utólagos (ex post) értékeléseket tartalmazza. Az elfogadott esetek több mint 40 százalékában megoldatlan komoly kérdések (az eladott üzleti vállalkozások nem teljes átruházása, az eszközök helytelen felosztása stb.) kerültek felszínre. Ez figyelmeztetésként szolgálhat arra, mennyire szükséges, hogy a jóváhagyott összefonódások esetében a megnövekedett piaci erő fényében vizsgálják a 82. cikk szerint lehetséges versenykorlátozó magatartásokat.

5.1

A Versenypolitikai Főigazgatóság egyik fő feladata a tagállamok arra vonatkozó tevékenységének figyelemmel kísérése, hogy mely üzleti vállalkozásoknak és milyen alapon nyújtanak pénzügyi támogatást. Mivel az Európai Unió egyenlő feltételeket igyekszik biztosítani minden, a belső piacon tevékenykedő vállalat számára, az „állami támogatás” fogalmát igen gondosan határozták meg és következetesen értelmezték az állami iparpolitikák vonatkozásában. Nemcsak a közvetlen pénzügyi beavatkozások képezik vizsgálat tárgyát, hanem az adópreferenciák és bármilyen egyéb olyanfajta előny is, amelyhez az üzleti vállalkozások szelektív alapon jutottak hozzá; ezek elfogadhatatlannak tűnhetnek az Európai Bizottság szemében, ha torzítják a versenyt.

5.2

2005-ben a Versenypolitikai Főigazgatóság tevékenysége során megpróbálta jobban elmagyarázni a tagállamokban folyósított állami támogatások elosztásának célját és szabályait annak érdekében, hogy a lisszaboni menetrend sikerének ösztönzése érdekében a támogatásokat úgy használják fel, hogy az az EU egész gazdaságának versenyképességét szolgálja. Az érdekelt felek (állami szervek, vállalkozások és szervezeteik) közötti koordináció javítása céljából és annak érdekében, hogy az állami pénzeszközöket olyan ágazatokba irányítsák, ahol azokat hatékonyan lehet felhasználni, a Versenypolitikai Főigazgatóság elindította az állami támogatások cselekvési tervét (17). A terv iránymutató elvei nem szakítanak a meglévő gyakorlattal, hanem olyan jobb gyakorlatok kialakítására törekszenek, amelyekhez a tagállamok igazodhatnak. Néhány észrevétel:

5.2.1

A jelentés által felvázolt „jó” és „rossz” példák tükrözik azoknak az okoknak a sokféleségét, amelyek kapcsán pénzügyi támogatás igényelhető: Azt a célkitűzést, hogy „a közpénzeket hatékonyan, az EU-polgárok javára használják fel, a jobb gazdasági hatékonyság, a nagyobb növekedés, a fenntartható munkahelyek, a társadalmi és regionális kohézió, az általános gazdasági érdekű szolgáltatások javulása, valamint a fenntartható kulturális változatosság jegyében”,  (18) az EGSZB természetesen teljes mértékben támogatja. Azonban figyelembe véve a gyengén fejlett infrastruktúrák rossz feltételeit, a kis- és középvállalkozásokra nézve kedvezőtlen üzleti légkört, valamint a különösen az új tagállamokban jelentkező egyéb hátrányokat is, az EGSZB nem tudja támogatni a kevesebb állami támogatás elosztására irányuló célkitűzést.

5.2.2

Úgy tűnik, hogy a krízishelyzetben lévő hagyományos vállalatok számára pénzügyileg kedvező feltételek megteremtése a megmentésükre vagy átalakításukra fordított támogatások nyújtása révén különböző tagállamokban még mindig nagyon fontos kérdés. A foglalkoztatás szempontjából az EGSZB ezt nem bírálja. Ugyanakkor az Európai Bizottság számos esetben hangot adott kételyeinek az olyan támogatások életképességével kapcsolatban, melyek arra szolgálnak, hogy visszaállítsák a megmentett vállalatok kiegyensúlyozott gazdasági pozícióit.

5.2.3

A júliusban útjára indított, az állami támogatások akcióprogramjával összehangolt jogi intézkedések csomagjának értelmében „vállalatok állami támogatást kaphatnak valamennyi költségük és ésszerű hasznuk fedezésére, amennyiben olyan közszolgálati kötelezettségeket végeznek, amit hatóságok határoznak meg és ruháznak rájuk.” Azáltal, hogy segítséget nyújtanak a pénzügyi nehézségek áthidalásában (a legnagyobb valószínűséggel helyi jelentőségű kkv-k számára), ezek a lehetőségek jó példák lehetnek arra, hogyan lehet közpénzeket hatékonyan az EU-polgárok és vállalkozások javára fordítani.

6.1

2005 volt az első olyan teljes naptári év, amelyben az 1/2003/EK tanácsi rendelet által az antitröszteljárásokra bevezetett változások hatályba léptek. Ez az jelenti, hogy

6.2

A jelen vélemény tárgyát képező jelentésből világosan kiderül, hogy a nemzeti bíróságok bevonása a közösségi versenyjog érvényesítésébe csak ritkán fordul elő, és nem várható az sem, hogy ez a közeljövőben problémamentessé válik. Ennek egyik fő oka az lehet, hogy a versenyjogi elsőfokú döntési hatáskörök országról országra különbözőek. Egy másik ok az, hogy mostanáig csak a nemzeti versenyjog állt rendelkezésre, habár – annak ellenére, hogy a jogharmonizáció nagyon mélyre hatolt a tagállamok jogrendszerében – még mindig akadnak különbségek a közösségi jog és számos tagállam nemzeti jogszabályai között. Egyelőre úgy tűnik, hogy még az egymással pereskedő felek sem szívesen indítanak kereseteket a nemzeti bíróságoknál (19).

6.3

Egy rejtett ok az, hogy az európai esetjog, amely valójában a versenyjog egyik valóságos forrása, nem igazán hozzáférhető a tagállamok számára. Ami az eljárási jogot illeti, a különböző eljárási helyzetek precedens-eseteire való hivatkozásokkal kísért rövidített összefoglalók rendelkezésre állnak, ám az anyagi jog vonatkozásában (20) az Európai Bizottság vagy az Európai Bíróság mind ez ideig még nem állított össze hasonló kézikönyveket. Az első lépés abba az irányba, hogy a tagállamok bíróságai nagyobb mértékben alkalmazzák a jelenlegi közösségi antitröszt-előírásokat, a legfontosabb (és leggyakrabban idézett) mintaesetek kézikönyv formájában történő összegyűjtése lenne, kiegészítve a fogalmak és meghatározások magyarázataival, valamint az Elsőfokú Bíróság és az Európai Bíróság ítéleteiben található megállapításokkal és következtetésekkel. Ezt a gyűjteményt persze valamennyi nemzeti nyelvre le kellene fordítani, majd utána rendszeresen aktualizálni. Az EGSZB meggyőződése, hogy az esetjogi gyűjteményeknek a tagállamokban használatos összes nyelven történő szerkesztett összeállítása és kiadása hiányában, valamint anélkül, hogy ne szerveznének az összes érdekelt nemzeti bíró, ügyvéd és szakértő részére képzést a közösségi versenyjog terén, a közösségi versenyszabályok megfelelő alkalmazása nem fog teret nyerni a tagállamokban.

6.4

A nemzeti versenyhatóságokkal történő kommunikációt és együttműködést szolgáló hálózat létrehozását illetően az Európai Bizottságnak (és persze különösképpen a Versenypolitikai Főigazgatóságnak) sikerült az Európai Versenyhivatalok Hálózatát (EVH) viszonylag rövid idő alatt szilárd alapokra helyeznie. A jelentésben tárgyalt fórumok és munkacsoportok egy olyan jól működő együttműködési rendszer valódi láncszemei, amelynek keretében NVH-k gyakran létesítenek közvetlen kapcsolatokat más NVH-kkal (még az ügyintézői szinten is) anélkül, hogy szükség volna Brüsszel közvetítői szerepére. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az integráció az EU hivatalos szervezetének egyetlen más szegletében sem jutott ilyen magas fokra.

—

a vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja,

—

a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja,

—

az összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő haszonból anélkül, hogy: