19.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 312/93

1–2

3–6

7–12

1.

A Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpontját (a továbbiakban: a Központ) a Tanács 1997. június 2-i 1035/97/EK rendelete (1) alapján hozták létre. A Központ elsődleges célja, hogy megbízható információkat nyújtson az Unió és a tagállamok számára az unióbeli rasszizmusról, idegengyűlöletről és antiszemitizmusról, valamint hogy együttműködjék az Európa Tanáccsal ezeken a területeken.

2.

Az 1. táblázat a Központ hatáskörét és tevékenységeit foglalja össze. A Központ 2005. évi pénzügyi beszámolójának főbb adatait a 2., 3. és 4. táblázat mutatja be.

3.

Ezt a nyilatkozatot az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (2) 185. cikke (2) bekezdésének értelmében az Európai Parlament és a Tanács kapják. A nyilatkozat kialakítására az Európai Közösséget létrehozó szerződés 248. cikke alapján, a Központ beszámolójának vizsgálatát követően került sor.

4.

A Központnak a 2005. december 31-i fordulónappal záruló pénzügyi évre vonatkozó beszámolóját (3) a 1035/97/EK rendelet 12. cikkének megfelelően az igazgató állította össze, majd megküldték a Számvevőszéknek, amely köteles véleményt nyilvánítani a beszámoló megbízhatóságáról, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről.

5.

A Számvevőszék saját ellenőrzési irányelvei és standardjai szerint végezte az ellenőrzést. Ezek az általánosan elfogadott nemzetközi ellenőrzési standardoknak a közösségi környezet sajátosságaihoz igazított változatai. Az ellenőrzést olyan módon tervezték meg és hajtották végre, hogy megfelelő bizonyosságot lehessen nyerni a beszámoló megbízhatóságáról és az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről.

6.

A Számvevőszék az alábbi, megfelelően megalapozott nyilatkozatot alakította ki.

7.

Habár a 2005-ös pénzügyi év előirányzatainak több mint 90 %-ára kötelezettséget vállaltak, megjegyzendő, hogy a működési kiadások esetében az áthozott kötelezettségvállalások aránya 50 %-nál magasabb, és hogy általában véve magas az áthozott előirányzatok törlésének aránya (cím szerint változóan 15 % és 25 % között). Ez is mutatja, hogy a Központnak még tökéletesítenie kell kiadásainak tervezését és végrehajtásuk nyomon követését. A címsorok közti átcsoportosításokat a hatályos rendelkezéseknek megfelelően igazolni és dokumentálni kell.

8.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a Központ – saját pénzügyi szabályzatának előírása ellenére – nem állt át a tevékenységalapú irányításra, pedig ennek a teljesítmény-ellenőrzés javítása érdekében ugyanúgy meg kellett volna történnie, mint az általános költségvetés esetében. E tekintetben fontos, hogy a Központ céljaira irányuló tevékenység ne merüljön ki a feladatok egy adott sorának elvégzésében; a tevékenységet aszerint kell értékelni, hogy mennyiben járult hozzá a Központot létrehozó rendeletben kitűzött célok megvalósításához. A Központ munkatervének ezt a hozzájárulást elvben operatív és mérhető módon kell kifejeznie.

9.

A Központnak nincsen olyan rendszere, amellyel felszereléseinek beszerzését tervezné és irányítaná, és nem tart rendszeres leltárellenőrzést, pedig ez nagyban megnövelné a leltár megbízhatóságát.

10.

A Központ belső ellenőrzési rendszerében különböző hiányosságok voltak tapasztalhatók. Hiányzott a leírás az engedélyezésre jogosult tisztviselő által létrehozott pénzügyi folyamatokról. Az engedélyezésre jogosult tisztviselő nem érvényesítette azt a rendszert, amellyel ő és felhatalmazottai látják el információval a számvitelért felelős tisztségviselőt. Nem tartották be kellőképpen a feladatok elkülönítésének elvét, különösen az indítványozás és a felülvizsgálat közti elkülönítés esetében. Az előzetes ellenőrzési listáknak a kötelezettségvállalásokra vonatkozóan ésszerű gazdálkodási kritériumokat is kellene tartalmazniuk.

11.

Nem mindig tartották be azt a szabályt, hogy a felvételi bizottsági tagok besorolási fokozata minden esetben a betöltendő állás fokozatával egyenrangú vagy annál magasabb legyen.

12.

A Központ ajánlattételi felhívásai nem határozzák meg pontosan az ajánlatokkal szemben elvárt minimális minőségi követelményeket és az ártényező súlyozását. Ennek következtében nem biztosítható a megfelelő átláthatóság, és kockázatos, hogy kielégítő lesz-e a leszállított termékek, illetve a nyújtott szolgáltatások minősége. Normális esetben a Központnak azt a módszert kellene alkalmaznia, amellyel kiválasztható az ár és a cserébe kínált minőség aránya szerint legelőnyösebb ajánlat, mivel ez a módszer lehetővé teszi, hogy a beszerzett áru vagy szolgáltatás az adott áron a lehető legjobb minőségű legyen.