[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 14.7.2006 COM(2006) 409 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK Hozzájárulás az Európai Unió az ENSZ nemzetközi migrációról és fejlődésről folytatott magas szintű párbeszédével kapcsolatos álláspontjához A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK Hozzájárulás az Európai Unió az ENSZ nemzetközi migrációról és fejlődésről folytatott magas szintű párbeszédével kapcsolatos álláspontjához 1. BEVEZETÉS Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kapott a nemzetközi migráció, annak kezelése, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődésre gyakorolt hatása mind a migránsok származási országában, mind letelepedési országában – különös tekintettel egyrészt az iparosodott országokban végbemenő a demográfiai változásra, az öregedő társadalmakra és a szakképzettségek hiányára, másrészt pedig a fejlődő országokban a népesség erőteljes növekedésére, amelyhez gyakran elégtelen munkahely-teremtési lehetőségek, rossz karrierkilátások és tartósan magas munkanélküliség társulnak. Ezen túlmenően a nemzetközi közösség számára szintén fontos szemponttá váltak a migráció magukat a migránsokat, jogaikat és jólétüket érintő következményei. Ez az ENSZ szintjén is tükröződik: a nemzetközi migráció és a fejlődéssel való összefüggései a népességgel és a fejlődéssel foglalkozó 1994-es kairói konferencia egyik fő témáját alkották, és a konferencia utóhatásaként az ENSZ keretében – azon belül a Gazdasági és Szociális Tanácsban – több alkalommal is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A nemzetközi migráció egyike a fokozódó globalizáció irányába mutató tendencia sokféle kifejeződésének. Az Európai Unió erre tekintettel úgy döntött, hogy a bevándorlás és a menekültügy területén fokozatosan létrehoz egy európai uniós politikát, mivel a közös kihívások közös válaszokat igényelnek. Az Amszterdami Szerződés 1999. május 1-jei hatálybalépésével a bevándorlási politika az EK döntéshozatali szabályainak hatálya alá került. Ennek alapján a tamperei program, amelyet az Európai Tanács 1999-ben fogadott el[1], a bevándorlásra és a menekültügyre vonatkozó közös európai uniós politika létrehozásának a kezdetét jelezte. Öt évvel később – 2004 novemberében – a hágai program[2] számba vette az addig elért eredményeket és a hiányosságokat, és ambiciózus munkaprogramot állított fel az elkövetkező öt évre. A hágai program megvalósítása azóta jól halad. Az Európai Közösség fontos szereplő a nemzetközi migrációról folyó világméretű vitában, nem utolsósorban amiatt, hogy az EU bevándorlási politikája jelentős külső dimenzióval rendelkezik. Az Európai Bizottság, amely a Közösséget képviseli, ennek keretében a harmadik országok és regionális szervezetek széles körével átfogó párbeszédet kezdett a migrációval kapcsolatos kérdésekről, amely többek között a migráció és a fejlődés közötti kapcsolatok, az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelem, valamint a menedékkérőknek és menekülteknek nyújtott védelem erősítésének kérdését öleli fel. A közeljövőben több ilyen vitát fognak indítani. A Közösség ezen túlmenően számos nem uniós országnak nyújt pénzügyi támogatást, különösen az AENEAS finanszírozási program[3] keretében, hogy segítsen nekik a nemzetközi migráció kezelésére szolgáló kapacitásaik növelésében, és az érintett országokkal partnerségben azon dolgozik, hogy a migrációs szempontokat beépítse földrajzi fejlesztési és együttműködési programjaiba, többek között a kivándorlás alapvető okainak a kezelésével, amelyet egy külső, emberi és társadalmi fejlesztési programon[4] keresztül valósít meg. Az ezen és hasonló kezdeményezések sikeres megvalósítására a tagállamokkal szoros együttműködésben kerül sor, mivel csak együttes munkával és az erőforrások egyesítésével érhetők el kézzelfogható eredmények. Az EU elkötelezett annak biztosítása mellett, hogy tiszteletben tartsák a migránsok és menekültek alapvető jogait, és a migránsoknak a befogadó társadalmakban hasznukra váljon az alkalmazkodás és a beilleszkedés kölcsönös folyamata. Az EU támogatja az intolerancia valamennyi forrása elleni küzdelemre, és a társadalmakban a kulturális kifejeződés sokféleségének támogatására vonatkozó ENSZ-egyezmények teljes végrehajtását, illetve általában véve az összes ENSZ-kezdeményezést, amely a kölcsönös tisztelet és a kultúrák közötti megértés oktatásán alapuló emberi jogi kultúra előmozdítására irányul. A Bizottság a Közösség nevében üdvözli az ENSZ Közgyűlésének azt a határozatát, amely szerint 61. ülésszaka keretében, 2006. szeptember 14–15-én egy magas szintű párbeszédet szervez, amelynek a témája a nemzetközi migráció és a fejlődés. A Bizottság a nemzetközi migráció egyre fokozódó jelentőségére tekintettel ezt a kezdeményezést különösen időszerűnek tartja, és ezzel a dokumentummal a magas szintű párbeszéd keretében meg kívánja osztani a témával kapcsolatos tapasztalatait, és néhány javaslatot kíván tenni[5]. 2. FONTOS KÉRDÉSEK, AMELYEKKEL FOGLALKOZNI KELL Az ENSZ Főtitkársága által készített dokumentumok[6] és az eddigi előkészítő megbeszélések alapján az EU számos kérdést kíván taglalni. E kérdések többségével a Nemzetközi Migráció Globális Bizottságának (GCIM) a jelentése[7] is foglalkozott. Ez a jelentés számos hasznos ajánlást tartalmaz, amelyek pozitívan hozzájárulnak a magas szintű párbeszéd keretében folytatott vitákhoz, például a munkavállalási célú migráció, a migráció és a fejlődés közötti kapcsolatok témájában, valamint arra a kérdésre vonatkozóan, hogy hogyan válaszoljunk az illegális migráció kihívásaira. Nem foglalkozunk itt a menekültügyi kérdésekkel, amelyek nem szerepelnek kiemelten a magas szintű párbeszéd napirendjén. Az EU azonban nagyon fontosnak tekinti ezeket a kérdéseket, és átfogó politikát dolgoz ki az általuk támasztott kihívásokra való válaszadás érdekében. 2.1. Partnerség a megosztott felelősségért Az EU véleménye szerint a migráció kezelése a származási, a tranzit- és a célországok megosztott felelőssége. Ez annál is fontosabb, mivel az e három ország-kategória közötti különbség egyre inkább elmosódik. A megosztott felelősség a migráció jobb kezelése érdekében fokozott együttműködést tesz szükségessé az államok között, az összes érintett ország érdekeinek és szempontjainak a figyelembevételével. A Bizottság úgy véli, hogy ezek a mechanizmusok rugalmas, nem kötelező érvényű keretet biztosítanak a közös kihívásokra adandó válaszok megtalálásához, az emberkereskedelem elleni küzdelemtől kezdve a migránsok hazautalásai továbbításának javításán át az „agyvisszanyerésig” ( brain gain ) és az „agyak körforgásáig” ( brain circulation ). Az EU szélesebb együttműködési megállapodásai keretében a világ különféle országaival és régióival alakított ki párbeszédet a migrációval kapcsolatos kérdésekről. Példa erre az európai szomszédsági politika, amely kelet-európai, valamint déli és keleti földközi-tengeri országokat ölel fel, és más párbeszédek is folynak afrikai, ázsiai, latin-amerikai és a karibi partnerekkel[8]. Ez a párbeszéd jellemzően a kérdések széles körét öleli fel, amelyek között szerepel például a migráció és a fejlődés közötti kapcsolatok, a migránsok beilleszkedése és a velük szembeni bánásmód a célországban, a gazdasági migráció, az illegális migráció és az emberkereskedelem elleni küzdelem, a menedékkérők és menekültek helyzete, a menekültek helyzetének a hatása a fejlődésre, és általánosabban a gazdasági migráció jobb kezelésére irányuló közös erőfeszítések. Mindez uniós támogatás biztosításához is vezethet tematikus és ország-specifikus programokon keresztül, amelyek a migrációs áramlatok jobb kezelésére szolgáló kapacitások kiépítésében, valamint a migráció és a fejlődés közötti pozitív kapcsolatok maximalizálásában segítik a partnerországokat. Ezt a politikai párbeszédet a kapacitásépítés támasztja alá. A harmadik országoknak közös célkitűzéseket és munkavégzési szabályokat kell meghatározniuk a különböző nemzeti közigazgatások és az összes érdekelt fél, ezen belül a civil társadalom között, hogy válaszolni tudjanak a migráció kihívásaira. Segíteni lehet őket ebben a folyamatban, amely nemzeti migrációs stratégiák, valamint világos időkerettel és kapcsolódó költségvetési tervezéssel ellátott cselekvési tervek kidolgozását eredményezheti. Az afrikai államokkal és regionális szervezetekkel végzett munka a Közösség egyik jelenlegi prioritása. A 2005. decemberi Európai Tanács következtetései meghatározzák a 2006 folyamán végrehajtandó kiemelt intézkedések listáját, amelyeknek a célja az EU és Afrika közötti párbeszéd és együttműködés erősítése a migrációval kapcsolatos kérdések széles körében[9]. Ennek keretében az egyik konkrét kezdeményezés arra irányul, hogy a migráció kihívásainak kezelése érdekében összehozzák a származási, tranzit- és célországokat, különösen amelyek egy adott „migrációs útvonal“ mentén helyezkednek el. 2.2. A gazdasági migráció kezelése a származási és a célországok kölcsönös érdekében A gazdasági migráció kezelése szorosan kapcsolódik a migráció és a fejlődés közötti szinergiák hasznosításáról folyó vitákhoz. Miközben a gazdasági migráció, ha jól kezelik, hasznos az egyéni migránsok és a célországok számára, pozitívan hozzájárulhat a származási országok fejlődéséhez is – rövid távon a hazautalások továbbítása révén; közép- és hosszú távon pedig a migránsok által a befogadó országokban szerzett ismeretek, tapasztalatok és szociális tőke érvényesítésén keresztül. Ez különféle eszközökkel érhető el, beleértve az önkéntes visszavándorlást. A végleges visszatérés azonban nem mindig vonzó lehetőség a migránsok számára: innen ered a jelenlegi érdeklődés a körkörös migráció koncepciója iránt az agyak körforgásának ( brain circulation ) a támogatása céljából. Az ilyen migráció többféle formát ölthet az ideiglenes vagy szezonális migrációtól kezdve az ideiglenes vagy virtuális migrációs programokig, így például a többek között a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) és az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja által kezelt programokig, amelyekhez a Közösség és néhány tagállama is aktívan hozzájárul. A Bizottság a migrációról és fejlődésről szóló közleményében[10] és a legális migrációra vonatkozó politikai tervében[11] irányvonalakat határozott meg az önkéntes visszavándorlás megkönnyítése és a körkörös migráció ösztönzése érdekében. Ez utóbbi dokumentum, amely a legális migránsok befogadásával kapcsolatos területeken meghatározza a Bizottság elkövetkező évekre szóló munkatervét, más iránymutatásokat is tartalmaz, amelyek érdekesek lehetnek a származási országok számára, így például hozzáférhetőbb információkat az EU-n belüli legális munkavállalás lehetőségeiről és feltételeiről, valamint a támogatás rendelkezésre bocsátásának lehetőségéről azon intézmények számára, amelyek a származási országokban képzést nyújtanának a leendő migránsoknak, hogy meg tudjanak felelni az uniós tagállamok munkaerő iránti igényeinek. Továbbá, a migráns munkavállalók világos és jól meghatározott befogadási eljárásainak a meghatározása minden bizonnyal hozzá fog járulni az összes érdekelt fél érdekében a migrációs áramlatok jobb kezeléséhez. Egyes esetekben azonban a fejlett országokba irányuló gazdasági migráció problémákat okozhat a származási országoknak azáltal, hogy meghatározott szektorokban vagy foglalkozásokban az emberi erőforrások tekintetében szűk keresztmetszeteket teremt. A Bizottság megkezdte a lehetséges válaszok azonosítását, különös tekintettel a toborzás szabályozására és az etikus toborzási gyakorlatok előmozdítására irányuló mechanizmusokra, ellenőrző mechanizmusokra, valamint az uniós tagállamokban és a fejlődő országokban működő intézmények közötti partnerségek támogatására. A Bizottság egy külön közleményben[12] konkrétabb javaslatokat tett az egészségügyi szektor vonatkozásában. Ezen túlmenően az agyelszívás kezelése és a szakismeretek elvesztésének enyhítése lesz az egyik fő témája a migrációs kérdésekről folytatandó párbeszédnek, amelyet a Közösség a cotonoui megállapodás 13. cikke alapján az Afrikai Unióval és számos afrikai országgal elindít. Továbbá a gazdasági migráció a dél és dél közötti viszonylatban is létező realitás, mivel gyakran fordul elő fejlődő országok között, különösen a regionális integrációs kezdeményezések keretében, amelyeket az EU aktívan támogat. Jóllehet, ez a migráció jelentős előnyökkel járhat, de a fejlődő országok közigazgatási kapacitásával kapcsolatos kérdéseket is felvet, amelyek megfelelő támogatást tesznek szükségessé. A közvetlenül kapcsolódó tevékenységek közé tartoznak a globalizáció szociális dimenziójának az erősítésére irányuló közös erőfeszítések, amelyeknek a célja a kereskedelmi politikák és a piaci liberalizáció foglalkoztatási és szociális hatásainak teljes figyelembevétele és enyhítése, valamint a tisztességes munka globális célként való elősegítése .[13] 2.3. Harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedése A hatékony integrációs politikák kulcsfontosságúak annak biztosítása szempontjából, hogy a migráció mind a befogadó országok, mind maguk a migránsok számára előnyös legyen. Mivel a világ egyre több országa válik befogadó országgá, a Bizottság úgy véli, hogy indokolt az beilleszkedést szolgáló politikákra vonatkozó tapasztalatcsere ösztönzése. A Közösség és tagállamai átfogó politikai megközelítéseket alakítottak ki a migránsok integrálása tekintetében. A Tanács egy sor közös elvet azonosított[14], amelyeket a Bizottság továbbfejlesztett[15]. A Bizottság kiadott egy politikai döntéshozóknak és gyakorlati szakembereknek szóló integrációs kézikönyvet is[16]; e kiadvány új kiadása a tervek szerint 2006 végére készül el. Ezen túlmenően több, nemrégiben hatályba lépett közösségi jogszabály is hozzá fog járulni a migránsok jobb beilleszkedéséhez, közöttük a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló irányelv[17] és a családegyesítési jogról szóló irányelv[18]. Továbbá, a megkülönböztetéssel foglalkozó közösségi jogszabályok[19] is közvetlenül idetartoznak. A faji és etnikai alapú megkülönböztetésre vonatkozó szabályok különösen széles körét ölelik fel azoknak a területeknek, amelyeken a migránsokkal szemben egyenlőtlen bánásmód fordulhat elő, ideértve a munkahelyekhez való hozzáférést, a munkafeltételeket, a fizetés mértékét és a munkahelyhez kapcsolódó jogokat és előnyöket, az oktatáshoz és szakképzéshez, az árukhoz és szolgáltatásokhoz, a társadalombiztosítási ellátásokhoz és az egészségügyhöz való hozzáférést. A integrálási politikák, és különösen a harmadik országbeli állampolgárok jogai és a velük szembeni bánásmód már a Közösség és különféle harmadik országok közötti, a migrációval kapcsolatos kérdésekről folyó szélesebb párbeszéd keretében rendszeres viták tárgyát képezik. A Közösség azonban kész arra, hogy más érdeklődő országokkal és nemzetközi fórumokon is megossza az e területen szerzett tapasztalatait és gyakorlatait. 2.4. Az illegális migráció és az emberkereskedelem elleni küzdelem az alapvető jogok teljes tiszteletben tartása mellett A legális és az illegális bevándorlás közötti különbségtétel a közösségi bevándorlási politika alapvető jellemzője. Az illegális migráció elleni küzdelem annak minden dimenziójában az irányított migrációs program szükséges eleme. 2001 óta egy átfogó megközelítést dolgoztak ki, amely a migrációs lánc összes szakaszát felöleli, beleértve a származási és a tranzitországokkal való együttműködést, a határellenőrzést, az illegális belépést követően tett intézkedéseket, valamint a visszafogadási és kitoloncolási politikát. Ezt a megközelítést az illegális bevándorlásról, az integrált határkezelésről és a kitoloncolási politikáról szóló több közlemény és cselekvési terv határozza meg. Az illegális bevándorlás visszaszorítására irányuló hatékony politika vegyes stratégiát követel meg, amely mind a tagállamok jogszabályainak további harmonizálását célzó, mind a megerősített operatív együttműködésre irányuló intézkedéseket magában foglal, valamint megfelelő politikákat és ösztönzőket tartalmaz, amelyek a származási országokban a gazdasági növekedés előmozdítását és a munkahelyteremtést célozzák. Ezzel egyidejűleg a külső tényezőket a származási és tranzitországokkal való együttműködésen keresztül kezelik. A Bizottság által e területen javasolt összes intézkedés mélyreható vizsgálat tárgyát képezi, amelynek célja annak biztosítása, hogy ezek teljes mértékben összeegyeztethetők legyenek az alapvető jogokkal mint a közösségi jog általános elveivel, valamint a nemzetközi joggal, beleértve az emberi jogokról szóló európai egyezményből származó menekültvédelmi és emberi jogi kötelezettségeket. Külön hangsúlyt kapnak az eljárási biztosítékokkal, a családegyesítéssel, valamint a letartóztatással és kényszerintézkedésekkel kapcsolatos biztosítékokkal foglalkozó rendelkezések. A Bizottság az illegális bevándorlásról szóló új közlemény előterjesztése előtt áll, amely össze fogja foglalni e terület európai uniós politikáját. Az emberkereskedelem hatékony kezelése érdekében integrált megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi annak világméretű jellegét[20], és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásán alapul. Az EU emberkereskedelem elleni politikájának középpontjában az érintett személyek, szükségleteik és jogaik állnak. Ugyanakkor az emberkereskedelem megelőzése és az ellene folytatott küzdelem lényeges eleme a külső határokon végzett ellenőrzés és határőrizet javítására, valamint az illegális bevándorlás elleni küzdelem erősítésére irányuló közösségi törekvéseknek. Továbbá a tagállamokat a közösségi jogszabályokkal összhangban arra biztatják, hogy az emberkereskedelem áldozatául esett személyek helyzetének a javítása érdekében azoknak a harmadik országbeli állampolgároknak, akik az emberkereskedelem áldozatai és az emberkereskedők ellen tanúskodni szándékoznak, adjanak a büntetőeljárások időtartamára különleges tartózkodási engedélyt és további különleges jogokat[21]. Végül a Bizottság ebben az összefüggésben emlékeztetni kíván az emberkereskedelemről és az embercsempészetről szóló ENSZ-jegyzőkönyvek – mihamarabbi – megkötéséről szóló határozatra irányuló javaslatára. Az EU intenzívebbé kívánja tenni az emberkereskedelem elleni küzdelem és az ennek áldozataival szembeni bánásmód során alkalmazott legjobb gyakorlatokról más érdekelt országokkal folytatott tapasztalatcserét. 2.5. A migráció a fejlődés szolgálatába állítása Egyre inkább elismert tény, hogy a migránsok pozitívan hozzájárulhatnak származási országuk fejlődéséhez. A Bizottság úgy véli, hogy ezeknek a kérdéseknek, amelyek a közelmúltban különféle nemzetközi fórumokon vita tárgyát képezték, a magas szintű párbeszéd vitáinak is a középpontjában kell állniuk. Az olyan kérdések, mint például a migránsok hazautalásai és lehetséges hozzájárulásuk a származási országaik fejlődéséhez, a diaszpórák és tagjaik által az ezeknek az országoknak a gazdasági, szociális és emberi fejlődéséhez való hozzájárulásban betölthető szerep, vagy a körkörös migráció előmozdítása azok közé a területek közé tartoznak, ahol a származási és a célország közötti együttműködés hasznai a legnagyobbak lehetnek. Például a pénzek hazautalásával járó költségek minimalizálása akkor érhető el a legjobban, ha a származási és a célország kéz a kézben együttműködik. Hasonlóképpen a diaszpórák mozgósítása is akkor a leghatékonyabb, ha mindkét oldal erőfeszítéseket tesz. A Bizottság a 2005. szeptember 1-jén elfogadott közleményben[22] foglalta össze azokat az iránymutatásokat, amelyeket ezen a területen követni szándékozik. Miközben az e dokumentumban foglalt iránymutatások egy részét az EU egyoldalúan bevezetheti (például a hazautalási szolgáltatások piacán a verseny és az átláthatóság növelésére irányuló intézkedések, vagy a tartózkodási jogok területén hozott intézkedések), a többségük csak az érdekelt származási országokkal együttműködve valósítható meg. A Bizottság ezzel a közleménnyel így arra tesz javaslatot, hogy a fejlődő világ partnerországaival való együttműködés keretében utóbbiak segítséget kapjanak ahhoz, hogy tőkét kovácsolhassanak azokból a potenciális hasznokból, amelyeket a migránsok hozhatnak származási országaiknak. Kész arra, hogy ezt a célkitűzést beépítse az ezen országokkal fennálló fejlesztési együttműködési programokba, amennyiben ez célszerű és ebben megállapodnak. Finanszírozást már biztosítottak az AENEAS program révén, például a diaszpóra-közösségek kezdeményezéseinek támogatásával, amelyeknek a célja az anyaországaik gazdasági és társadalmi fejlődéséhez való hozzájárulás, valamint a hazautalások termelő beruházásokra és fejlesztési kezdeményezésekre való felhasználásának megkönnyítése. Ahhoz, hogy valóban ki lehessen használni ezeket a kapcsolatokat és szinergiákat, fontos annak biztosítása, hogy a rövid távú intézkedések összhangban legyenek a hosszú távú megközelítéssel, amelybe megfelelően beépítik a migrációs politikát és a fejlesztési politikát. Ennek keretében a migráció egyre inkább beépül az országos és regionális stratégiai dokumentumokba, amelyek a partner fejlődő országokba irányuló közösségi támogatás programozásának a keretét alkotják. Ez hozzájárult a migrációs és fejlesztési dimenzió jobb megértéséhez, és több fejlődő ország számára lehetővé tette az olyan kérdéseknek a jövőbeni közösségi támogatás prioritásaként való kiemelését, mint például az agyelszívás kezelése és diaszpóráik mozgósítása. Továbbá a tisztességes munkahelyek, jövedelemszerzési lehetőségek és munkafeltételek rendelkezésre állása a küldő országokban, valamint a konfliktusok hiánya és a környezetre gyakorolt nem fenntartható nyomások hiánya segíthet annak biztosításában, hogy amikor egy személy kivándorol, ezt választás alapján tegye. Az EU fejlesztési politikája[23] foglalkozik a migráció irányába ható ezen és más tényezőkkel, a fejlődő országokkal partnerségben a szegénység felszámolásához, a konfliktusok megelőzéséhez, a gazdasági fejlődéshez, a kereskedelem előmozdításához, az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás előmozdításához, a környezetvédelemhez való hozzájárulásán és a millenniumi fejlesztési célok elérését segítő támogatásán keresztül. Az EU nyújtja világviszonylatban a segélyek több mint felét, és elkötelezte magát amellett, hogy ezt a támogatást annak minőségével és hatékonyságával együtt tovább növeli. A Bizottság úgy véli, hogy az ENSZ keretében meg kell vitatni a migráció alapvető okait, annak a módját, hogy más fejlesztési célra adományozók hogyan növelhetnék hozzájárulásukat e problémák kezeléséhez, továbbá a migráció és a fejlesztési politika között fennálló pozitív kapcsolatokat és szinergiákat. A Bizottság valóban úgy véli, hogy a migráció és a fejlődés közötti kapcsolatok jelentős lehetőséget kínálnak a fejlesztési célok előmozdítására, anélkül természetesen, hogy ezek helyettesíthetnék a hivatalos fejlesztési támogatást, vagy annak alternatívájává válhatnának. 3. A MAGAS SZINTű PÁRBESZÉD UTÁN: A TOVÁBBLÉPÉS ÚTJA A Bizottság tudomásul veszi a főtitkár javaslatát, amely a magas szintű párbeszéd nyomon követése keretében a tapasztalatcserére szolgáló állandó fórum létrehozására irányul[24]. A Bizottság úgy véli, hogy ennek a fórumnak az államok és más fontos résztvevők által mozgatott, informális, önkéntes és nem kötelező folyamat formájában kell megvalósulnia az Egyesült Nemzetek védnöksége alatt, amelynek keretében számos olyan migrációval kapcsolatos kérdés tárgyában lehetne véleményt és tapasztalatot cserélni, amely közvetlen hatással van a fejlődésre, és amely alkalmasnak mutatkozik arra, hogy a migrációs lánc összes szereplője, különösen a származási országok számára nyertes pozíciót eredményezzen. A Bizottság úgy véli, hogy a jelentésben taglalt különféle kérdések fontosak a nemzetközi migráció kezelésének javítása szempontjából. Azt gondolja azonban, hogy a javasolt fórum nagyobb hozzáadott-értéket képviselne, ha munkáját elsődleges prioritásként azokra a kérdésekre összpontosítaná, amelyek esetében a részt vevő államok és szervezetek tapasztalata alapján lehetőség van konkrét előrelépés elérésére a származási országok fejlődése érdekében, például: - a migránsoknak a származási országok fejlődéséhez való hozzájárulását ösztönző politikák és intézkedések, amely megvalósulhat például a hazautalásokon keresztül; - a gazdasági migráció – ezen belül a dél és dél közötti migráció – kezelésének a javítására irányuló politikák és intézkedések a származási és a célországok kölcsönös érdekében; - az agyelszívás korlátozására, valamint a körkörös, az ideiglenes, az idényjellegű és a virtuális migráció ösztönzésére irányuló politikák és intézkedések; - az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet célzó politikák és intézkedések; - valamint ezen különböző területeken a kapacitásépítés segítését célzó kezdeményezések. Ezen túlmenően a Bizottság úgy véli, hogy fontos azoknak az erőfeszítéseknek a megerősítésére összpontosítani, amelyek a különféle ENSZ-ügynökségek és a migráció kezelése területén tevékenykedő más nemzetközi szervezetek közötti összehangolás javítása érdekében már folyamatban vannak. Ebben a vonatkozásban a Bizottság üdvözli, hogy a főtitkár kezdeményezésére létrehozták a globális migrációs csoportot. Az intézményi háttér egyszerűsödését várja, valamint a migrációval kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó fő nemzetközi szervezetek megerősített, rendszeres és átlátható összehangolásának a folyamatára számít, és üdvözölné az e csoport szerepére és működésére vonatkozó további tájékoztatást. 4. KÖVETKEZTETÉS A nemzetközi migráció fontos kérdéssé vált a nemzetközi közösség politikai napirendjén, és ez várhatóan a belátható jövőben is így marad. A Bizottság reméli, hogy a magas szintű párbeszéd a nemzetközi szintű politikai párbeszéden és a legjobb gyakorlatok cseréjén keresztül elindít egy folyamatot, amely világméretű konszenzus irányába mutat arra vonatkozóan, hogy hogyan javíthatók a migráció és a fejlődés közötti kapcsolatok. E tekintetben kész arra, hogy aktív szerepet töltsön be a magas szintű párbeszéd munkájában, és részt vegyen az arról folyó vitában, hogy milyen fajta nyomon követési intézkedéseket kell megvalósítani. [1] Elnökségi következtetések, Európai Tanács, Tampere, 1999. október 15. és 16. [2] Elnökségi következtetések, Európai Tanács, Brüsszel, 2004. november 4. és 5. [3] Az Európai Parlament és a Tanács 491/2004/EK rendelete (2004. március 10.) a migráció és menekültügy területén harmadik országok számára biztosított pénzügyi és technikai segítségnyújtás programjának (AENEAS) létrehozásáról. [4] Befektetés az emberekbe: Közlemény a humán és szociális fejlesztést célzó tematikus programról és a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervről – COM(2006)18 végleges, 2006. január 25. [5] Ez a közlemény általában véve nem foglalkozik az EU-n belüli migrációt kezelő európai uniós politikákkal, mivel azt az EK nem tekinti nemzetközi migrációnak. [6] Különösen „Nemzetközi migráció és fejlődés“, főtitkári jelentés, A/60/871 dokumentum, az ENSZ Közgyűlése, 2006. május 18. [7] „Migráció egy összekapcsolt világban: új cselekvési irányok”, a Nemzetközi Migráció Globális Bizottságának jelentése, 2005. október. [8] Egy párhuzamos párbeszéd folyik az AKCS-országokkal is (afrikai, karibi és csendes-óceáni országok). [9] „A migrációval kapcsolatos általános megközelítés: Az Afrikára és a mediterrán térségre összpontosító elsődleges fellépések“, elnökségi következtetések, Európai Tanács, Brüsszel, 2005. december 15. és 16. [10] „Migráció és fejlődés: konkrét iránymutatások“, COM(2005)390 végleges, 2005. szeptember 1. [11] „Politikai terv a legális migrációról“, COM(2005)669 végleges, 2005. december 21. [12] „A fejlődő országokban az egészség terén mutatkozó emberi erőforrás-hiányra vonatkozó európai uniós cselekvési stratégiáról“, COM (2005) 642 végleges, 2005. december 12. [13] „A globalizáció szociális dimenziója – az EU szakpolitikai hozzájárulása ahhoz, hogy az előnyök mindenki számára érezhetők legyenek" – 2004. május 18-án elfogadott 2004 COM(2004) 383 bizottsági közlemény; „A tisztességes munka előmozdítása mindenki számára: Az EU hozzájárulása a tisztességes munka napirendjének végrehajtásához a világban" című közlemény (COM(2006)249) és melléklete (SEC(2006)643), mindkettő 2006. május 24-i keltezéssel. [14] A Bel- és Igazságügyi Tanács által elfogadott 2004. november 19-i közös integrációs alapelvek. [15] „A harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióban történő beilleszkedése keretrendszerének közös programjáról”, COM(2005)389 végleges, 2005. szeptember 1. [16] Európai Bizottság, 2004. november. http://europa.eu.int/comm/justice_home/doc_centre/immigration/integration/doc_immigration_integration_en.htm [17] A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.). [18] A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.). [19] A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, és a Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról. [20] „Az emberkereskedelem elleni küzdelem – integrált megközelítés és cselekvési tervjavaslat", COM(2005)514 végleges, 2005. október 18. [21] A Tanács 2004/81/EK irányelve (2004. április 29.). [22] „Migráció és fejlődés: konkrét iránymutatások” (COM (2005) 390 végleges). E közlemény mellékletei számos példát tartalmaznak az Európai Unió tagállamaiban és másutt kidolgozott bevált gyakorlatokra. [23] Európai konszenzus a fejlesztésről, 2005. november. [24] „Nemzetközi migráció és fejlődés", főtitkári jelentés.