[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 12.7.2006

COM(2006) 382 végleges

2006/0133 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a közösségbeli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról (előterjesztő: a Bizottság)

{SEC(2006) 925}{SEC(2006) 926}

INDOKOLÁS

1. A javaslat háttere

- A javaslat indokolása és célkitűzései

Az elektronikus mobilkommunikációs szolgáltatások fontos része, és a Közösség egészének társadalmi és gazdasági jólétéhez is hozzájárul, hogy a fogyasztók külföldre utazva is kezdeményezhetnek és fogadhatnak hívásokat mobiltelefonjaikkal („nemzetközi barangolás”). A fogyasztóvédelmi szervezetek, a szabályozó hatóságok és a politikai döntéshozók szerint azonban az egész Közösségben állandó problémát jelent, hogy a mobiltelefonálóknak túl magas árat kell fizetniük ezért a szolgáltatásért. Noha az utóbbi években számos intézkedéssel igyekeztek a hatályos szabályozás keretében megoldást találni, a rendelkezésre álló eszközök nem bizonyultak hatékonynak az árak olyan szintre való csökkentésében, amely megfelelne a szolgáltatásnyújtás hátterében álló költségeknek.

E javaslat tehát azt tűzi ki célul, hogy az elektronikus hírközlés jelenlegi jogszabályi keretét módosítva megfelelő jogalapot szolgáltasson ahhoz, hogy a mobiltelefonos barangolás díjának közösségbeli harmonizált csökkentése érdekében hatékonyan és kellő időben lehessen intézkedni. Ezt annak a szemléletmódnak az alkalmazásával kívánja elérni, hogy a nyilvános mobiltelefon-hálózatot használók ne fizessenek hazai belföldi mobilhívásaik díjánál indokolatlanul magasabb árat azért, ha a Közösségben utazva barangolási szolgáltatást vesznek igénybe („az európai hazai piac szemléletmódja”).

A mechanizmus, amelyet e célkitűzés arányos eszközökkel való elérésére jelöltek ki, abból állna, hogy a földi mobilszolgáltatóknál védő árkorlátozást vezetnének be a tagállamok közötti beszédhívásokhoz kapcsolódó barangolási szolgáltatások kis- és nagykereskedelmét illetően.

- Általános háttér

Először 1999 közepén merült fel problémaként, hogy az Európában utazó mobiltelefonálóknak túl magas barangolási díjat kell fizetniük; ekkor a Bizottság úgy döntött, hogy a belföldi és a nemzetközi barangolási szolgáltatásokat ágazati vizsgálatnak veti alá. Ennek nyomán a Bizottság eljárást indított, arra hivatkozva, hogy az Egyesült Királyságban és Németországban egyes mobilszolgáltatók korábban megsértették a Szerződés 82. cikkét.

Az elektronikus hírközlésre vonatkozó 2002. évi jogszabálycsomag elfogadásakor – azáltal, hogy az elektronikus hírközlési ágazat érintett termék- és szolgáltatáspiacairól szóló 2003. február 11-i bizottsági ajánlásban feltüntették a nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti nemzetközi barangolás belföldi nagykereskedelmi piacát – a nemzetközi barangolást már adott esetben előzetes szabályozás tárgyává tehetőnek minősítették.

Az európai szabályozók csoportja 2005 májusában megjegyezte, hogy a fogyasztói árak belátható indok nélkül igen magasak; hogy ennek okát egyszerre kell keresni abban, hogy a fogadó hálózat működtetője magas nagykereskedelmi árakat szab, és abban, hogy gyakran a fogyasztó saját hálózatának üzemeltetője magas fogyasztói felárat kér; hogy a nagykereskedelmi ár csökkenése nem mindig ér el a végfelhasználóig; és végül, hogy a fogyasztók gyakran nem kapnak egyértelmű tájékoztatást a barangolás díjtételeiről.

2005 októberében a Bizottság azzal hívta fel a figyelmet a magas nemzetközi barangolási díjak problémájára és az árak áttekinthetőségének hiányára, hogy olyan fogyasztói tájékoztató honlapot szerkesztett, amely nem csak azt támasztotta alá, hogy a díjszabás sok esetben nyilvánvalóan túl magas, hanem azt is szemléltette, hogy az árak változóak a Közösségen belül, holott azonos jellemzőjű hívásoknál ezt semmi nem indokolja.

Az Európai Parlament – a 2004. évi európai elektronikus hírközlési szabályozásról és piacokról szóló 2005. december 1-jei állásfoglalásban – üdvözölte a nemzetközi barangolási ágazat áttekinthetőségére irányuló bizottsági kezdeményezést, és felkérte a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló mobiltelefonálás magas díjszabását igyekezzék további kezdeményezésekkel csökkenteni.

2005 decemberében az európai szabályozók csoportja a Bizottsághoz fordult, kifejezve aggodalmát, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok intézkedései nem fogják megoldani a magas árak problémáját, mivel a barangolás olyan kivételes esetet teremt, amelyben a fogyasztó nyilvánvaló érdeksérelme előreláthatólag nem szüntethető meg a keretszabályozás alkalmazásával.

2006 márciusában az Európai Tanács következtetései között szerepelt, hogy a versenyképesség érdekében fontos csökkenteni a barangolás díját, tekintettel arra, hogy a megújult lisszaboni stratégia gazdasági növekedési és termelékenységi célkitűzéseinek eléréséhez célirányos, hatékony és integrált információs és kommunikációs technológiákra (IKT-kra) van szükség európai és nemzeti szinten.

Néhány mobilszolgáltató – az uniós kezdeményezésekre reagálva – a nemzetközi barangolási szolgáltatások díjának csökkentésére irányuló tervvel állt elő, az iparág azonban nem adott olyan általános választ, amely e javaslat célkitűzéseit jogszabályalkotás nélkül elérhetővé tenné. Így nincs biztosíték arra sem, hogy minden barangoló ügyfél előnyét látná a javaslatban szereplő alacsonyabb áraknak.

E javaslatnak tehát az a célja, hogy harmonizált jogalapot adjon az elektronikus hírközlés belső piacának megvalósítását megkönnyítő intézkedéseknek.

- Hatályos rendelkezések a javaslat tárgykörében

A közösségi és nemzeti versenyjogi eszközök lehetővé teszik, hogy az illetékes hatóságok szankcionálják az egyes vállalkozások versenyellenes tevékenységét. Versenyjogi eszközökkel azonban csak külön-külön lehet fellépni az ilyen tevékenységet folytató vállalkozások ellen, ami nem oldja meg az elektronikus hírközlés összes közösségbeli felhasználójának és piaci szereplőjének az érdekvédelmét.

Az elektronikus hírközlés hatályos keretszabályozásában szerepel egy olyan mechanizmus, amellyel az előzetes szabályozás alá vehető érintett piacok kijelölése és a szabályozó hatóságok által lefolytatott piacelemzési eljárás nyomán előzetes jogszabályi kötelezettségek róhatók az elektronikus hírközlési ágazat egyes vállalkozásaira. Ennek eredményeképpen jogszabályi kötelezettségeket rónak azokra a vállalkozásokra, amelyek uralkodó helyzetben vannak az érintett piacon. Ilyen érintett piacnak minősítették a nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti nemzetközi barangolás belföldi nagykereskedelmi piacát. Másfelől viszont az ilyen szolgáltatások kiskereskedelmi piacai közül egy sem minősül érintett piacnak, mivel nemzetközi barangolási szolgáltatást nem lehet kiskereskedelmi szinten egyenként megrendelni, csak nagyobb szolgáltatáscsomag részeként. Következésképpen a nemzetközi barangolási szolgáltatások piacának egyedi körülményei és e szolgáltatások határokon átnyúló volta miatt ezek az eljárások eddig nem tették lehetővé, hogy a szabályozó hatóságok fellépjenek a nemzetközi barangolás magas árai ellen.

A közösségi keretszabályozás tagadhatatlanul hagy némi mozgásteret a tagállamoknak, hogy más jogi eszközökkel – például fogyasztóvédelmi jogszabályokkal – megoldhassák a nemzetközi barangolási piacokon jelentkező problémát. Mivel azonban a nemzetközi barangolási szolgáltatások átnyúlnak a határokon – más tagállamban vannak a nagykereskedelmi szolgáltatók, mint ahol a fogyasztók a szolgáltatást igénybe veszik –, a tagállamok ilyen irányú jogalkotása nem volna célravezető, és – az e javaslat révén megvalósuló jogharmonizálás hiányában – eltérő eredményekhez vezetne a Közösségen belül.

A hatályos közösségi keretszabályozás (a 2002/21/EK kertirányelv 19. cikke) értelmében a Bizottság ajánlásokat adhat ki a keretszabályozás rendelkezéseinek harmonizált alkalmazásáról. Az ilyen ajánlás azonban ezen a területen nem volna célravezető, mivel jogilag nem volna kötelező, a címzett tagállamok pedig továbbra is csak a szabályozás meglévő eszközeivel élhetnének.

A kis- és nagykereskedelmi piac olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a 2002. évi keretszabályozás értelmében rendelkezésre álló mechanizmusokon túlmenő, rendkívüli intézkedéseket tesznek indokolttá.

- Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A javaslat összhangban van a növekedésnek és a foglalkoztatottságnak a versenyképesség fokozása általi előmozdítására irányuló megújult lisszaboni stratégiával és a Bizottság kapcsolódó i-2010 kezdeményezésével. 2006 márciusában az Európai Tanács egyértelműen fontosnak ismerte el a nemzetközi barangolás árának csökkentését.

2. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

- Konzultáció az érdekelt felekkel

Konzultációs módszerek, főbb célágazatok és a válaszadók általános jellemzése

2006 elején a Bizottság szolgálatai kétszakaszos konzultációt tartottak[1]. Az első körben az alapelvekkel kapcsolatban vártak általános reakciókat. Ennek lezárultával a szolgálatok elindították a második kört, amelyben már kézzelfoghatóbb szabályozási elképzelésekről folyt a vita. A két szakasz során összesen 152 válasz érkezett különféle érdekelt felektől, köztük szolgáltatóktól, szabályozó hatóságoktól, tagállamoktól, kereskedelmi és fogyasztói szervezetektől és másoktól.

A válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja

A konzultációk tanúsága szerint a tagállamok, a szabályozó hatóságok, a fogyasztói csoportok, de még egyes szolgáltatók is nagyban támogatják a barangolási díjak csökkentésére irányuló bizottsági célkitűzést. A szolgáltatók nagy része – a piaci verseny meglétére és az árak tapasztalható csökkenésére hivatkozva – ellenezte a szabályozást, néhányan azonban önszabályozásra vagy valamifajta szabályozásra tettek javaslatot.

A beérkezett válaszok alapján a Bizottság – némileg átalakítva a „hazai díjszabás” eredeti elvét, amely a nemzetközi barangolási díjat a barangoló ügyfél hazai hálózatán folytatott hasonló hívás díjához igazította volna – az „európai hazai piac szemléletmódját” tette magáévá: eszerint a barangolás díját azáltal közelítenék a belföldi díjakhoz, hogy a Közösség egész területén közös védő árkorlátozást alkalmaznának, ezzel a fogyasztókat magas szintű védelemben részesítve, de a versenyt is megőrizve.

- A szakvélemények összegyűjtése és felhasználása

Az érdekelt felektől a nyilvános konzultáció keretében kapott visszajelzéseken kívül nem volt szükség külső szakvéleményre.

- Hatásvizsgálat

Az e javaslathoz kapcsolódó hatásvizsgálat az alábbi eshetőségekkel számolt: változatlan szakpolitika, önszabályozás, közös szabályozás, puha jog és célirányos jogszabályalkotás.

A szakpolitikát változatlanul hagyva a piacra és a technológiai fejlődésre bíznánk a probléma megoldását, miközben továbbra is alkalmaznánk a meglévő jogi eszközöket és versenyjogi ellenintézkedéseket. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok már jelezték, hogy a jelenlegi jogi eszközök nem elegendők e probléma megoldásához.

Az önszabályozás és a közös szabályozás is szóba került, noha az iparág részéről eddig nincs ilyen intézkedést indítványozó általános kezdeményezés. Ezen elgondolások általános célkitűzését meghiúsíthatja, ha a díjtételek átlagos csökkenése mellett bizonyos fogyasztóknak mégis igen magas díjat kellene fizetniük.

Az elemzés kitért az ajánlásokon vagy más, nem kötelező erejű jogi eszközökön alapuló megoldáskeresésre is. Mivel azonban a nemzetközi barangolás magas fogyasztói ára strukturális probléma, az elektronikus hírközlésre vonatkozó közösségi keretjogszabály hatályos rendelkezései pedig alkalmatlannak bizonyultak a probléma megoldására, nyilvánvalóvá vált, hogy az ellenintézkedések jogi keretét változatlanul hagyó kezdeményezések nem vezethetnek el a kívánt célkitűzésekig.

A célirányos jogszabályalkotás sokféle lehetősége közül az elemzés háromra tért ki: a nagykereskedelem egyedüli szabályozására, a kiskereskedelem egyedüli szabályozására és a kétféle szabályozás párosítására.

Ha csak nagykereskedelmi szinten vezetnének be szabályozást, ezzel megoldódna a szolgáltatók közötti magas díjak problémája, azt viszont semmi nem szavatolná, hogy a nagykereskedelmi árak csökkenése eljutna a barangolás kiskereskedelmi ügyfeleihez, mivel a verseny erre nem kényszerítené rá a szolgáltatókat. Így nem biztos, hogy teljesülne az a célkitűzés, hogy az európai fogyasztók alacsonyabb kiskereskedelmi áron barangolhassanak.

Felmerült az is, hogy csak a kiskereskedelem legyen szabályozva, mivel így a problémát közvetlenül kezelnénk. A nagykereskedelmi szabályozást elvetve azonban a kisebb szolgáltatókat árprésnek tennénk ki, ami a szolgáltatás nagyarányú megszűnéséhez vezetne.

Végül megvizsgálták a nagy- és a kiskereskedelem szabályozásának a párosítását több változatban. A hatásvizsgálatból arra a következtetésre jutottak, hogy a nagy- és a kiskereskedelem szabályozását egyesítő elgondolás az, amely – a Közösség egészére érvényes kis- és nagykereskedelmi szintű közös védő árkorlátozás bevezetése révén – optimális megoldást kínálna.

3. A javaslat jogi elemei

- A javasolt fellépés összefoglalása

A javaslat az „európai hazai piac szemléletmódja” alapján a Közösség egészére érvényes közös árkorlátozásokról rendelkezik azon díjak vonatkozásában, amelyeket a mobilhálózat-üzemeltetők barangolási szolgáltatások nagykereskedelmi nyújtásáért szednek olyan mobil-beszédhívások kapcsán, amelyeket egy közösségbeli fogadó hálózatból kezdeményeztek egy másik közösségbeli nyilvános telefonhálózat felé.

Az árkorlátozások tekintettel lesznek arra, hogy a nemzetközi barangolási szolgáltatás nyújtásával összefüggő költségek mások, ha a hívás a fogadó országon belülre irányul, mint ha a honos országban vagy egy közösségbeli harmadik országban végződik. A javaslat tehát az előbbi kategóriába tartozó hívásokra alacsonyabb nagykereskedelmi felső árkorlátot ír elő (a jelentős piaci erejűnek minősített mobilhálózat-üzemeltetők által szedett végződtetési díjak közösségi átlagának kétszeresét), az utóbbi kategória esetében pedig magasabbat (az említett üzemeltetők által szedett végződtetési díjak közösségi átlagának háromszorosát).

Annak biztosítása érdekében, hogy a mobilbarangolási szolgáltatások kiskereskedelmi nyújtása ne legyen árprésnek kitéve, a javaslat ugyanezen híváskategóriákra kiskereskedelmi szinten is védő árkorlátozást vezet be, a felső árkorlátot a vonatkozó nagykereskedelmi árkorlát 130 %-ában állapítva meg.

Az „európai hazai piac szemléletmódjával” összhangban és annak érdekében, hogy a díjak, amelyeket a barangoló ügyfelek a Közösségen belüli barangolás közbeni hívásfogadásért fizetnek, az eddiginél jobban tükrözzék a hazai mobilszolgáltató azon költségeit, amelyek a szolgáltatásnyújtás hátterében állnak, a javaslat azt is előírja, hogy az említett díjak nem léphetnek túl bizonyos felső árkorlátot.

A szabályozott barangolásos hívások kezdeményezésének kiskereskedelmi díjára vonatkozó korlátozások a javasolt intézkedés hatálybalépése után hat hónappal válnának hatályossá.

A javaslat előmozdítja a kiskereskedelmi díjak átláthatóságát, mivel arra kötelezi a mobilszolgáltatókat, hogy barangoló ügyfeleik kérésére ingyenes személyre szóló tájékoztatást adjanak nekik a barangolás kiskereskedelmi díjtételeiről. Az ügyfél választhat, hogy a tájékoztatást SMS-ben (rövid szöveges üzenetben) vagy szóban kívánja megkapni mobiltelefonján keresztül. A mobilszolgáltatók továbbá kötelesek a szerződéskötéskor, majd rendszeres időközönként és a díjszabásban bekövetkező minden jelentős változás alkalmával tájékoztatást adni a barangolás díjtételeiről.

A javaslat továbbá felhatalmazza a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy – az elektronikus hírközlés közösségi keretszabályozása szerinti jelenlegi hatáskörüknek megfelelően – e szabályoknak érvényt szerezzenek. A nemzeti szabályozó hatóságok figyelemmel kísérik a barangoló ügyfeleknek nyújtott beszéd- és adattovábbító szolgáltatások – köztük a rövid szöveges üzenet (SMS) és a multimédiás üzenet (MMS) – nagy- és kiskereskedelmi árának alakulását, és a Bizottság kérésére rendelkezésre bocsátják a figyelemmel kísérés révén kapott eredményeket.

A javaslat végül módosítja a jelenlegi keretszabályozást – elsősorban a keretirányelvet (a 2002/21/EK irányelvet) –, elismerve a javaslatban szereplő intézkedések különleges jogi helyzetét a keretszabályozáson belül, és biztosítva azt, hogy továbbra is alkalmazzák (a javaslatban előírt követelmények sérelme nélkül) a keretszabályozás azon általános rendelkezéseit, amelyek a javaslat által szabályozott barangolási szolgáltatásokra vonatkoznak.

- Jogalap

Az EK-Szerződés 95. cikke

- A szubszidiaritás elve

Érvényesül a szubszidiaritás elve, mivel a javaslat nem esik a Közösség kizárólagos hatáskörébe.

Tekintettel az e javaslat hatálya alá tartozó barangolási szolgáltatások határokon átívelő sajátos jellegére – a nagykereskedelmi barangolási szolgáltatásokat az ügyfél hazai szolgáltatója szerintitől eltérő tagállamban lévő szolgáltató nyújtja –, valamint arra, hogy a javasolt intézkedés a meglévő közösségi keretszabályozás módosítását igényli, nem elegendő a javaslat célkitűzéseinek eléréséhez, illetőleg nem vezet eredményre, ha kizárólag a tagállamok hoznak intézkedéseket.

Ha a javaslatban tárgyalt problémával csakis tagállami intézkedések foglalkoznának, kérdésessé válna a meglévő közösségi keretszabályozással való összhang (feltéve, hogy az változatlan maradna) és/vagy eltérő eredmények születnének, ami veszélybe sodorná a belső piac teljes megvalósulását.

Mivel a mobiltelefonos barangolási szolgáltatások Közösségen belüli nyújtása természeténél fogva az összes tagállamot érinti, és a benne egyidejűleg érintett felek több tagállamban találhatók, csakis Közösségi szintű, harmonizált megközelítéssel érhető el, hogy egységes legyen a jogalkalmazás, és az összes tagállamban védelemben részesüljön a fogyasztók és a vállalkozások érdeke.

Mivel a javasolt intézkedéshez módosítani kell az elektronikus hírközlésre vonatkozó meglévő közösségi keretszabályozást, és közös, megkülönböztetéstől mentes biztosítékokat kell megteremteni a közösségbeli mobiltelefonálók és mobilszolgáltatók számára, e javaslat célkitűzéseit a tagállamok nem tudják megbízhatóan, harmonizáltan és kellő időben elérni, ezért a Közösség azokat jobban meg tudja valósítani.

A javaslat tehát megfelel a szubszidiaritás elvének.

- Az arányosság elve

A javaslat olyan szabályozásra törekszik, amely az érintett vállalkozások kereskedelmi gyakorlatát a lehető legkevésbé zavarja meg. A nagy- és kiskereskedelmi szintű védő árkorlátozás a célkitűzésekhez mérten a lehető legkevésbé torzítja a versenykörülményeket, mivel meghagyja a szolgáltatóknak azt a lehetőséget, hogy az előírt védő korlátozások betartásával versenyezzenek és kínálatukat színesítsék. Ráadásul az összes felmerült szabályozási lehetőség közül ennél a legkisebb a kockázata annak, hogy egymáshoz közel álló, de különböző piacok torzuljanak akár kis-, akár nagykereskedelmi szinten. A javasolt intézkedés továbbá az elektronikus hírközlésben illetékes tagállami szabályozó hatóságokat bízza meg a felügyelettel és a jogérvényesítéssel, hiszen az érintett piacokkal és szolgáltatókkal ezek állnak a legközelebbi kapcsolatban.

Mivel a javaslat által bevezetendő mechanizmus egyszerű és – rendeleti minőségénél fogva – közvetlenül alkalmazandó volna a Közösségben, a lehető legkevesebb adminisztratív és pénzügyi terhet róná a Közösségre, valamint a nemzeti kormányokra és hatóságokra. A benne foglalt követelményeket nem kellene a nemzeti jogba átültetni vagy átfogóan végrehajtani, a megfelelőség figyelemmel kísérése pedig a nemzeti szabályozó hatóságok rendes tevékenységei közé tartozik. A javaslatnak köszönhetően valójában csökkenni fog a nemzeti szabályozó hatóságokra háruló adminisztratív teher, mivel azok nem lesznek kénytelenek saját illetékességi területükön rendszeresen elemezni és felülvizsgálni a nyilvános mobiltelefon-hálózatokon való nemzetközi barangolás nagykereskedelmi piacát.

- Az eszközök megválasztása

Javasolt eszköz: rendelet.

Mivel sürgető és állandó problémáról van szó, olyan intézkedésre van szükség, amely egyszerű, hatékony és gyors megoldást jelent az európai fogyasztó számára, és amelyet a Közösség egészében harmonizáltan alkalmaznak, anélkül hogy nemzeti szinten át kellene ültetni vagy átfogóan végre kellene hajtani. A nemzeti szintű végrehajtási folyamat ugyanis egyes tagállamokban jelentősen késleltethetné az intézkedés hatását, minek következtében torzulnának a különböző tagállamokban tevékenykedő mobilszolgáltatók versenykörülményei. A rendelet tehát az egyetlen eszköz, amellyel elérhető a kívánt célkitűzés.

4. Költségvetési kihatások

A javaslat nincs kihatással a Közösség költségvetésére.

5. További információk

- Egyszerűsítés

A javaslat jogbiztonságot ad a mobiltelefonálóknak és a szolgáltatóknak, mivel egyszerű, minden érintett számára áttekinthető és kiszámítható mechanizmust léptet a keretszabályozás szerinti meglévő mechanizmusok helyébe, amelyeknek a beszédhívásokhoz kapcsolódó nemzetközi barangolási szolgáltatásokra való alkalmazhatósága bizonytalan.

A javaslat értelmében a nemzeti szabályozó hatóságoknak nem kell többé átfogó és összetett adatgyűjtést végezniük a nyilvános mobiltelefon-hálózatokon való nemzetközi barangolás hazai nagykereskedelmi piacának elemzése céljából, és szükségtelenné válik, hogy a nemzeti kormányok és hatóságok erőforrásokat szánjanak nemzeti szintű alternatív megoldások és stratégiák kidolgozására.

A javasolt intézkedés egyszerű és átlátható felső korlátot szab a szabályozott barangolásos hívások árának, ezért nem ró jelentős adminisztratív terheket a vállalkozásokra vagy a többi érdekelt félre. Sőt, mivel a nemzeti hatóságoknak nem kell többé elemzésnek alávetniük a nemzetközi barangolás nagykereskedelmi piacát, a piaci felülvizsgálati folyamat miatti rendszeres adatgyűjtési és -feldolgozási eljárások terhe nem fog már rájuk hárulni. A javaslat alkalmazásához szükséges adatok olyanok, amelyek a szolgáltatóknál egyébként is keletkeznek, ezért nem jelentenek többletterhet.

- Felülvizsgálat/módosítás/megszüntetési záradék

A javaslat előírja, hogy a rendeletet két év után felül kell vizsgálni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az akkori piaci helyzet alapján a rendelet szükségtelennek bizonyul, a Bizottság mérlegelni fogja, hogy a jobb szabályozás elveivel összhangban javaslatot tegyen-e a hatályon kívül helyezésére.

- Európai Gazdasági Térség

A javasolt jogalkotási aktus érinti az EGT-t, ezért helyénvaló kiterjeszteni az Európai Gazdasági Térségre.

- A javaslat részletes magyarázata

Az 1. cikk a rendelet tárgyát és hatályát határozza meg: az „európai hazai piac szemléletmódjának” alkalmazása mindazokra, akik a Közösségen belüli utazásaik során nyilvános mobiltelefon-hálózatokon nemzetközi barangolási beszédszolgáltatásokat vesznek igénybe. Az „európai hazai piac szemléletmódjának” az a célja, hogy magas szintű védelmet biztosítson az említett fogyasztóknak, azáltal hogy felső korlátot állapít meg azon nagy- és kiskereskedelmi díjakra, amelyeket a mobilszolgáltatók a Közösségen belül nyújtott nemzetközi barangolási szolgáltatásokért szednek.

A 2. cikk a rendelet fogalommeghatározásait tartalmazza. A főbb új kulcsfogalmak: „hazai hálózat”, „nemzetközi barangolás”, „szabályozott barangolásos hívás”, „barangoló ügyfél” és „fogadó hálózat”.

A 3. cikk azon nagykereskedelmi díjak felső korlátját állapítja meg, amelyeket mobilhálózat-üzemeltetők szednek szabályozott barangolásos hívások nyújtásáért. Azon szabályozott barangolásos hívások esetében, amelyek barangoló ügyfél honos országába vagy egy közösségbeli harmadik országba irányulnak, a nagykereskedelmi díj felső korlátja az átlagos mobilhívás-végződtetési díj háromszorosa, míg a fogadó országba irányuló szabályozott barangolásos hívások díja az átlagos mobilhívás-végződtetési díj kétszerese.

A 4. cikk azon kiskereskedelmi díjak felső korlátját állapítja meg, amelyeket a hazai szolgáltatók szednek szabályozott barangolásos hívások nyújtásáért. Ez a szóban forgó hívásért fizetendő nagykereskedelmi díj felső korlátjának 130 %-a (HÉA nélkül).

Az 5. cikk előírja, hogy kiskereskedelmi áraknak a 4. cikk szerinti korlátozása hat hónap elteltével válik hatályossá.

A 6. cikk azon díj felső korlátját állapítja meg, amelyet a hazai mobilszolgáltató szed saját barangoló ügyfelétől a Közösségen belüli barangolás közben fogadott hívásokért. Ez 130 %-a a 10. cikk értelmében közzétett átlagos mobilhívás-végződtetési díjnak (HÉA nélkül).

A 7. cikk a kiskereskedelmi barangolási díjak átláthatóságát javító rendelkezéseket tartalmaz, amelyek kötelezik a hazai szolgáltatót, hogy barangoló ügyfelei kérésére azokat ingyenesen tájékoztassa a szóban forgó díjakról, rövid szöveges üzenet (SMS) útján vagy szóban. Az átláthatóságot az is növeli, hogy a mobilszolgáltatók kötelesek a szerződéskötéskor, majd rendszeres időközönként és a díjszabásban bekövetkező minden jelentős változás alkalmával tájékoztatást adni a barangolás díjtételeiről.

A 8. cikk a nemzeti szabályozó hatóságokat felhatalmazza és kötelezi arra, hogy területükön figyelemmel kísérjék és felügyeljék a rendeletnek való megfelelést.

A 9. cikk a tagállamoknak előírja, hogy határozzák meg a rendelet megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat.

A 10. cikk megállapítja azokat a szabályokat, amelyek a 3. és a 6. cikk szerinti felső árkorlátok kiszámításához szükséges átlagos mobilhívás-végződtetési díj meghatározására és közzétételére vonatkoznak.

A 11. cikk bevezeti a keretirányelv azon módosításait, amelyek a keretszabályozást alkotó irányelvek és maga a rendelet koherens alkalmazásához szükségesek.

A 12. cikk a rendelet felülvizsgálatának határidejét szabja meg.

A 13. cikk kimondja, hogy a Bizottságot a keretirányelvvel létrehozott hírközlési bizottság segíti.

A 14. cikk értelmében a tagállamoknak közölniük kell a Bizottsággal, hogy mely nemzeti szabályozó hatóságokra hárul az e rendelet szerinti feladatok teljesítése.

A 15 cikk rendelkezik az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseknek a 13. cikkben említett bizottsági eljárás szerinti elfogadásáról.

A 16. cikk értelmében a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

2006/0133 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a közösségbeli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[2],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[3],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[4],

mivel:

(1) A nemzeti szabályozó hatóságok aggasztónak találják a nyilvános mobiltelefon-hálózatot igénybe vevők által a mobiltelefon Közösségen belüli külföldi használatáért fizetendő ár magas szintjét. Az európai szabályozók csoportjának[5] 2005 májusában tartott plenáris ülése (egyebek mellett) megállapította, hogy a fogyasztói árak belátható indok nélkül igen magasak; hogy ennek okát egyszerre kell keresni abban, hogy a fogadó hálózat működtetője magas nagykereskedelmi árakat szab, és gyakran abban, hogy a fogyasztó saját hálózatának üzemeltetője magas fogyasztói felárat kér; hogy a nagykereskedelmi ár csökkenése nem mindig ér el a végfelhasználóig; és végül, hogy a különböző tagállamok piacai erősen össze vannak fonódva.

(2) Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv)[6]; az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK irányelv (hozzáférési irányelv)[7]; az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK irányelv (engedélyezési irányelv)[8]; az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv)[9]; valamint az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK irányelv[10] – a továbbiakban együtt: az elektronikus hírközlésre vonatkozó 2002. évi keretszabályozás – az elektronikus hírközlés közösségi belső piacának létrehozására és a verseny ösztönzése révén a magas szintű fogyasztóvédelemre irányul.

(3) [11] egy olyan eljárásról, amely szerint a nemzeti szabályozó hatóságoknak rendszeresen elemezniük kell a piacot és felül kell vizsgálniuk a kötelezettségeket, és ennek nyomán előzetes kötelezettségeket kell előírniuk azokra a szolgáltatókra, amelyeknek a piaci ereje jelentősnek bizonyul. Az eljárás elemei között szerepel az érintett piacoknak az elektronikus hírközlési ágazat érintett termék- és szolgáltatáspiacairól szóló 2003. február 11-i bizottsági ajánlással[12] (a továbbiakban: ajánlás) összhangban történő kijelölése, ezeknek a piacoknak a Bizottság iránymutatásaival[13] összhangban történő elemzése, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók körének kijelölése, valamint előzetes kötelezettségek előírása ezen szolgáltatók számára.

(4) Az ajánlás szerint a nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti nemzetközi barangolás nagykereskedelmi piaca[14] olyan érintett piac, amely előzetes szabályozás alá vehető. A nemzeti szabályozó hatóságok azonban (külön-külön és az európai szabályozók csoportja keretében) azt mutatták ki a nemzetközi barangolás nemzeti nagykereskedelmi piacainak elemzése során, hogy egyelőre nincs olyan nemzeti szabályozó hatóság, amelynek sikerült volna hatásosan fellépnie a nemzetközi barangolás magas nagykereskedelmi ára ellen, mivel nehéz megállapítani, hogy mely vállalkozások rendelkeznek jelentős piaci erővel, tekintettel a nemzetközi barangolás egyedi körülményeire, így arra, hogy határokon átnyúló szolgáltatásról van szó.

(5) Rátérve a nemzetközi barangolási szolgáltatások kiskereskedelmére, az ajánlás a nemzetközi barangolás egyetlen kiskereskedelmi piacát sem minősíti érintett piacnak, többek között azért, mert kiskereskedelmi szinten nemzetközi barangolási szolgáltatást nem lehet külön megrendelni, csak a fogyasztó hazai szolgáltatójánál megvásárolható nagyobb szolgáltatáscsomag részeként.

(6) Ráadásul azok a nemzeti szabályozó hatóságok, amelyek az ország területén állandó lakhellyel rendelkező mobiltelefonálók érdekeit hivatottak megvédeni és érvényesíteni, nincsenek befolyással arra a cégre, amely a fogadó hálózat üzemeltetőjeként egy másik tagállamban nemzetközi barangolási szolgáltatást nyújt a szóban forgó fogyasztónak. Ez a körülmény azoknak az intézkedéseknek is csökkenti a hatékonyságát, amelyeket a tagállamok megmaradt fogyasztóvédelmi jogalkotói hatáskörük alapján hozhatnak.

(7) Ennek megfelelően a tagállamokra nyomás nehezedik, hogy a nemzetközi barangolási díjak tekintetében megoldást találjanak, ám az elektronikus hírközlésre vonatkozó 2002. évi keretszabályozás szerinti előzetes szabályozás, amellyel a nemzeti szabályozó hatóságok élhetnek, nem bizonyult elég hatékonynak ahhoz, hogy a szóban forgó hatóságok e téren érdemben felléphessenek a fogyasztók érdekében.

(8) A 2004. évi európai elektronikus hírközlési szabályozásról és piacokról szóló 2005. december 1-i európai parlamenti állásfoglalás[15] felszólítja a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló mobiltelefonálás magas díjait újabb kezdeményezésekkel igyekezzék csökkenteni, míg az Európai Tanács 2006. március 23–24-i ülésének egyik következtetése az volt, hogy a megújult lisszaboni stratégia[16] gazdasági növekedési és termelékenységi célkitűzéseinek eléréséhez elengedhetetlenek az információs és kommunikációs technológiákra (IKT-kra) vonatkozó célirányos, hatékony és integrált szakpolitikák – mind európai, mind nemzeti szinten –, és ennek kapcsán kiemelték a barangolási díjak csökkentésének fontosságát a versenyképesség szempontjából.

(9) Noha az elektronikus hírközlésre vonatkozó 2002. évi keretszabályozás – akkori nyilvánvaló megfontolásokból – a piac minden korlátozását megszüntette azon a területen, amelyet harmonizálni volt hivatott, ez nem lehet akadálya annak, hogy a jogalkotó a harmonizált szabályokat más megfontolások alapján kiigazítsa, megkeresve a leghatásosabb módját annak, hogy a fogyasztók magas szintű védelemben részesüljenek, a belső piac pedig jobb körülmények között működhessen.

(10) Ezért módosítani kell az elektronikus hírközlésre vonatkozó 2002. évi keretszabályozást, hogy el lehessen térni az egyébként alkalmazandó szabályoktól – nevezetesen, hogy amennyiben nincs jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozás, a kínált szolgáltatások árát kereskedelmi megállapodás révén kell megállapítani –, ezáltal olyan kiegészítő jogszabályi kötelezettségek bevezetésére kerülhessen sor, amelyek megfelelnek a nemzetközi barangolási szolgáltatások sajátos jellemzőinek.

(11) A kis- és a nagykereskedelmi piac olyan sajátosságokkal rendelkezik, amelyek a 2002. évi keretszabályozás értelmében rendelkezésre álló mechanizmusokon túlmenő, rendkívüli intézkedéseket tesznek indokolttá.

(12) A barangoló ügyfelek érdekének védelmében kis- és nagykereskedelmi szinten egyaránt indokolt jogszabályi kötelezettségeket bevezetni, mivel a tapasztalat szerint a nemzetközi barangolási szolgáltatások nagykereskedelmi árának csökkenésével – kellő ösztönzés híján – nem feltétlenül csökken a barangolás kiskereskedelmi ára. Másrészt pedig, ha a kiskereskedelmi ár csökkentése közben nem foglalkozunk a szóban forgó szolgáltatásokhoz kapcsolódó nagykereskedelmi költségek szintjével, felborulhat a nemzetközi barangolás piacának rendes működése.

(13) A bevezetendő kötelezettségeket indokolt mihamarabb hatályba léptetni – ésszerű időt hagyva arra, hogy a szolgáltatók áraikat és kínált szolgáltatásaikat összhangba hozhassák velük –, és előírni, hogy minden tagállamban közvetlenül alkalmazandók legyenek.

(14) Egy, „az európai hazai piac szemléletmódja” néven bevezetendő közös mechanizmus révén indokolt elérni, hogy azoknak, akik a nyilvános mobiltelefon-hálózatot a Közösségen belüli utazásaik során használják, ne kelljen túlzott árat fizetniük a hívások kezdeményezéséért és fogadásáért, ezáltal a fogyasztók magas szintű védelemben részesüljenek, de a mobilszolgáltatók közötti verseny is megmaradjon. A szóban forgó szolgáltatások határokon átívelő jellege miatt közös mechanizmusra van szükség ahhoz, hogy a mobilszolgáltatóknak egyetlen, objektív kritériumokon alapuló, koherens keretszabályozáshoz kelljen igazodniuk.

(15) A leghatékonyabb és legarányosabb mechanizmus, amelynek révén a fenti megfontolásokkal összhangban szabályozható a nemzetközi barangolásos hívások díja, a percenkénti díj közösségi szintű felső korlátozásának bevezetése kis- és nagykereskedelmi szinten egyaránt.

(16) E mechanizmus révén elérhető, hogy a nemzetközi barangolási díjak az eddiginél jobban tükrözzék a szolgáltatásnyújtás hátterében lévő költségeket, de a szolgáltatók is szabadon versenyezhessenek, azáltal hogy más-más kínálatot mutatnak fel, és díjstruktúrájukat hozzáigazítják a piac körülményeihez és a fogyasztók igényeihez.

(17) Célszerű, hogy a közös mechanizmus könnyen megvalósítható és figyelemmel kísérhető legyen, ezáltal minél kevesebb adminisztratív terhet rójon mind a követelmények által érintett szolgáltatókra, mind a felügyeletet és a jogalkalmazást végző nemzeti szabályozó hatóságokra.

(18) A felső árkorlát megállapításánál indokolt tekintetbe venni, hogy mely különböző elemek vesznek részt egy nemzetközi barangolásos hívás lebonyolításában (beleértve az általános költségeket, valamint a hívás jelzését, kezdeményezését, továbbítását és végződtetését), és mennyiben mások a nemzetközi barangolási szolgáltatás hátterében álló költségek, ha a hívás a fogadó országon belülre irányul, mint ha az ügyfél honos országában vagy egy közösségbeli harmadik országban végződik.

(19) A nemzetközi barangolásos hívások felső nagykereskedelmi árkorlátját indokolt a jelentős piaci erővel rendelkező mobilszolgáltatók átlagos percenkénti mobilhívás-végződtetési díjához kötni, hiszen ezeket a végződtetési díjakat az elektronikus hírközlésre vonatkozó 2002. évi keretszabályozással összhangban a szabályozó hatóságok már most is felügyelik, így azok elvben tükrözik a költségeket. Tekintettel a nyilvános mobiltelefon-hálózatok hívásvégződtetési piacának jellemzőire és a nemzetközi barangolás határon átívelő voltára, a szabályozás így ráadásul olyan támponthoz kötődik, amely tartósan hű képet ad a közösségbeli mobilhálózatok költségszerkezetéről. Az átlagos mobilhívás-végződtetési díj megbízhatóan utal a nagykereskedelmi szinten jelentkező főbb költségelemekre, ha tehát a nagykereskedelmi ár felső határát ezen átlagos mobilhívás-végződtetési díj megfelelő számú többszöröseként határozzuk meg, biztosak lehetünk benne, hogy a szabályozott barangolási szolgáltatások valós költségei megtérülnek.

(20) A kiskereskedelmi felső árkorlátot úgy kell meghatározni, hogy a barangoló ügyfél biztos lehessen benne, hogy szabályozott hívásáért nem kell túlzott árat fizetnie, de egyúttal elegendő árrés is maradjon a hazai szolgáltatók számára ahhoz, hogy kellően széles kínálatot nyújthassanak fogyasztóiknak.

(21) Indokolt, hogy a külföldi barangolásos hívások kapcsán e rendelet szerinti nemzetközi barangolási szolgáltatásokat nyújtók bizonyos idővel rendelkezzenek, amely alatt kiskereskedelmi áraikat önként összhangba hozhatják az e rendeletben előírt felső korlátokkal. Annak érdekében, hogy a szolgáltatók a szükséges kiigazításokat megtehessék, célszerű ezt az időtartamot hat hónapban meghatározni.

(22) Hasonlóképpen indokolt a mobil-beszédhívások fogadására is felső árkorlátot alkalmazni a Közösségen belül külföldön barangoló ügyfelek vonatkozásában, ezáltal elérve, hogy a szóban forgó árak jobban tükrözzék a szolgáltatásnyújtás költségeit, a fogyasztók pedig biztosabban felmérhessék, hogy mennyibe fog kerülni nekik, ha külföldön felveszik a mobiltelefonjukat.

(23) Kívánatos, hogy ez a rendelet ne érintse azokat az innovatív ajánlatokat, amelyek az e rendeletben előírt percenkénti díjaknál kedvezőbb díjakat ígérnek a fogyasztóknak.

(24) Annak érdekében, hogy e rendelkezések mindenkinek előnyére váljanak, aki mobiltelefon-beszélgetéseket folytat, az e rendeletben foglalt díjszabási követelményeket indokolt egységesen alkalmazni, függetlenül attól, hogy a barangoló ügyfél feltöltőkártyás vagy számlás szerződést kötött-e hazai szolgáltatójával.

(25) Indokolt, hogy e rendelet alkalmazása céljából az átlagos mobilhívás-végződtetési díjat a nemzeti szabályozó hatóságok által szolgáltatott és a Bizottság által rendszeres időközönként közzétett adatokra támaszkodva határozzák meg. Az e rendelet szerinti kötelezettségek által érintett szolgáltatóknak indokolt ésszerű időt hagyni annak biztosítására, hogy áraik továbbra se lépjék túl az ilyen közzétételek révén módosuló felső díjkorlátokat.

(26) Annak érdekében, hogy a Közösségen belüli barangolásos híváskezdeményezés és -fogadás kiskereskedelmi ára átláthatóbbá váljék, a barangoló ügyfelek pedig könnyebben dönthessenek mobiltelefonjuk külföldi használatáról, a mobilszolgáltatóknak helyénvaló biztosítaniuk, hogy barangoló ügyfeleik könnyen hozzáférhessenek a fogadó tagállamban rájuk érvényes barangolási díjtételekről, mindezt az ügyfél kérésére és ingyenesen. Az átláthatósághoz arra is szükség van, hogy a szolgáltatók szerződéskötéskor tájékoztatást adjanak a barangolási díjakról, továbbá hogy rendszeres időközönként és jelentős változások esetén tájékoztassák ügyfeleiket az aktuális barangolási díjakról.

(27) Az elektronikus hírközlésre vonatkozó 2002. évi keretszabályozás szerinti feladatok elvégzésével megbízott nemzeti szabályozó hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy saját illetékességi területükön felügyeljék az e rendeletben foglalt kötelezettségek teljesülését, és betartassák őket. Indokolt továbbá figyelemmel kísérniük a Közösségen belül barangoló mobiltelefonos ügyfeleknek nyújtott beszéd- és adatátviteli szolgáltatások árának alakulását, különösen a Közösség legkülső térségeiben lebonyolított barangolásos hívások költségbeli sajátosságait illetően, tekintettel arra, hogy e költségeknek meg kell tudni térülniük a nagykereskedelmi piacon. Indokolt biztosítaniuk, hogy a mobiltelefonálók naprakész tájékoztatást kapjanak e rendelet alkalmazásáról.

(28) A tagállamoknak indokolt rendelkezniük az e rendelet előírásainak megszegése esetén alkalmazandó szankciórendszerről.

(29) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[17] összhangban helyénvaló elfogadni.

(30) Mivel a tagállamok nem tudják megbízhatóan, összehangoltan és kellő időben elérni a javasolt intézkedés célkitűzését – nevezetesen olyan közös mechanizmust létrehozni, amely a fogyasztókat magas szintű védelemben részesítve, de a mobilszolgáltatók közötti versenyt is meghagyva biztosítja, hogy a nyilvános mobiltelefon-hálózatot a Közösségen belül külföldön igénybe vevőknek ne kelljen túl magas árat fizetniük a híváskezdeményezéssel és -fogadással összefüggő nemzetközi barangolási szolgáltatásokért –, minek következtében azt Közösségi szinten célszerűbb megvalósítani, a Közösség intézkedéseket hozhat, összhangban a szubszidiaritás elvével, amelyet a Szerződés 5. cikke fogalmaz meg. Az arányosság ugyanazon cikkben meghatározott elvével összhangban ez a rendelet nem megy túl az említett célkitűzések megvalósításához szükséges mértéken.

(31) Ezt a rendeletet legkésőbb hatálybalépése után két évvel helyénvaló felülvizsgálni, és meggyőződni arról, hogy rendelkezései az elektronikus hírközlési piac akkori helyzete alapján továbbra is szükségesek és megfelelők,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

1. Ez a rendelet „az európai hazai piac szemléletmódja” néven közös mechanizmust vezet be, amely azt hivatott elérni, hogy azoknak, akik a nyilvános mobiltelefon-hálózatot a Közösségen belüli utazásaik során használják, ne kelljen a barangolási szolgáltatásokért túlságosan magas árat fizetniük hívások kezdeményezéséért és fogadásáért, ezáltal a fogyasztók magas szintű védelemben részesüljenek, de a mobilszolgáltatók közötti verseny is megmaradjon. A rendelet szabályokat határoz meg arra nézve, hogy a Közösségen belül kezdeményezett és végződő beszédhívásokkal összefüggő nemzetközi barangolási szolgáltatások nyújtásáért a mobilszolgáltatók milyen díjakat szedhetnek, és alkalmazása egyaránt kiterjed a hálózatok üzemeltetői közötti nagykereskedelmi díjakra és a hazai szolgáltató által szedett kiskereskedelmi díjakra.

2. Ez e rendelet az e rendelettel módosított 2002/21/EK irányelv 1. cikkének (5) bekezdése értelmében egyedi intézkedésnek minősül.

2. cikk

Fogalommeghatározások

1. A 2002/21/EK irányelv 2. cikkében, a 2002/19/EK irányelv 2. cikkében és a 2002/22/EK irányelv 2. cikkében szereplő fogalommeghatározások e rendelet alkalmazásában is érvényesek.

2. Az (1) bekezdésben említetteken kívül az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

(a) „hazai szolgáltató”: az a vállalkozás, amely a barangoló ügyfélnek kiskereskedelmi szinten földi nyilvános mobiltelefon-szolgáltatásokat nyújt;

(b) „hazai hálózat”: az a tagállamon belüli földi nyilvános mobiltelefon-hálózat, amelynek révén a hazai szolgáltató a barangoló ügyfélnek földi nyilvános mobiltelefon-szolgáltatásokat nyújt;

(c) „nemzetközi barangolás”: az a cselekvés, hogy a barangoló ügyfél egy mobiltelefont vagy egyéb készüléket – a hazai hálózat üzemeltetője és a fogadó hálózat üzemeltetője közötti megállapodás alapján – olyankor használ hívásfogadásra vagy -kezdeményezésre, amikor nem a saját hazai hálózata szerinti tagállamban tartózkodik;

(d) „szabályozott barangolásos hívás”: barangoló ügyfél olyan mobilbeszédhívása, amelynél a kezdeményezés szerinti fogadó hálózat és a végződés szerinti nyilvános telefonhálózat egyaránt a Közösségen belül található;

(e) „barangoló ügyfél”: földi nyilvános mobiltelefon-szolgáltatást a Közösségen belüli földi nyilvános mobiltelefon-hálózaton keresztül nyújtó szolgáltató olyan ügyfele, aki egy mobiltelefont vagy egyéb készüléket – a hazai hálózat üzemeltetője és a fogadó hálózat üzemeltetője közötti megállapodás alapján – arra használ, hogy a fogadó hálózaton hívást kezdeményezzen vagy fogadjon;

(f) „fogadó hálózat”: olyan földi nyilvános mobiltelefon-hálózat, amely a hazai hálózattól eltérő tagállamban található, és amely lehetővé teszi, hogy a barangoló ügyfél – a hazai hálózat üzemeltetőjével kötött megállapodás alapján – hívásokat kezdeményezzen, illetve fogadjon.

3. cikk

Szabályozott barangolásos hívások nagykereskedelmi díja

A fogadó hálózat üzemeltetője a barangoló ügyfél hazai hálózatának üzemeltetőjétől percenként összesen legfeljebb az I. melléklettel összhangban megállapított összegnek megfelelő nagykereskedelmi díjat szedhet egy szabályozott barangolásos hívás nyújtásáért, beleértve többek között annak kezdeményezését, továbbítását és végződtetését is.

4. cikk

Szabályozott barangolásos hívások kiskereskedelmi díja

Az 5. cikkre is figyelemmel a hazai szolgáltató saját barangoló ügyfelétől összesen legfeljebb az adott hívásra alkalmazandó, az I. melléklettel összhangban megállapított nagykereskedelmi díj 130 %-ának megfelelő HÉA nélküli díjat szedhet egy szabályozott barangolásos hívás nyújtásáért. Az e cikk szerinti díjkorlátozás a szabályozott barangolásos hívás nyújtásához kapcsolódó minden állandó díjtétellel, így a kapcsolási díjjal és a regisztrációs díjjal együtt értendő.

5. cikk

A szabályozott barangolásos hívások kiskereskedelmi díjára vonatkozó korlátozás időbeli hatálya

A 4. cikk szerinti kötelezettségek hat hónappal e rendelet hatálybalépése utántól alkalmazandók.

6. cikk

A hívásfogadás kiskereskedelmi díja Közösségen belüli barangolás esetén

A hazai szolgáltató saját barangoló ügyfelétől percenként összesen legfeljebb a 10. cikk (3) bekezdésével összhangban közzétett mobilhívás-végződtetési díj 130%-ának megfelelő HÉA nélküli díjat szedhet azért, ha az ügyfél valamely fogadó hálózaton barangolva beszédhívást fogad. Az e cikk szerinti díjkorlátozás a szabályozott barangolásos hívás nyújtásához kapcsolódó minden állandó díjtétellel, így a kapcsolási és a regisztrációs díjjal együtt értendő.

7. cikk

A kiskereskedelmi díjak átláthatósága

1. Minden hazai szolgáltató köteles saját ügyfeleinek kérésre részletes, személyre szóló díjszabási tájékoztatást adni a szóban forgó ügyfél úticélja szerinti tagállamban történő híváskezdeményezésre és -fogadásra vonatkozó kiskereskedelmi díjtételekől.

2. Az ügyfél választhat, hogy mobilbeszédhívással, vagy SMS (rövid szöveges üzenet) küldésével kívánja-e kérését eljuttatni – mindkét esetben a hazai szolgáltató által erre a célra kijelölt számot tárcsázva –, és eldöntheti, hogy a tájékoztatást az adott hívás folyamán vagy SMS-ben kéri-e (ez utóbbi esetben indokolatlan késedelem nélkül).

3. A fenti tájékoztató szolgáltatást – a kérés eljuttatását és a tájékoztatás megszerzését egyaránt – ingyen kell biztosítani.

4. Az e cikkben előírt személyre szóló díjszabási tájékoztatásnak mindazokat a díjtételeket tartalmaznia kell, amelyek a barangoló ügyfél díjcsomagjának megfelelően a barangolás helye szerinti tagállam összes fogadó hálózatán történő híváskezdeményezésre és -fogadásra vonatkoznak.

5. A hazai szolgáltatók szerződéskötésekor kötelesek minden új ügyfelüket kimerítően tájékoztatni az érvényes barangolási díjakról. A hazai szolgáltatóknak ezenkívül rendszeres időközönként, valamint a díjszabásban bekövetkező minden jelentős változás alkalmával naprakész tájékoztatást kell adniuk ügyfeleiknek az érvényes barangolási díjakról.

8. cikk

Felügyelet és jogalkalmazás

1. A nemzeti szabályozó hatóságok illetékességi területükön figyelemmel kísérik és felügyelik e rendelet betartását.

2. A nemzeti szabályozó hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy az e rendelet szerinti kötelezettségek alá tartozó vállalkozásoktól bekérjék az e rendelet végrehajtását és alkalmazását érintő összes információt. Az említett vállalkozások – a nemzeti szabályozó hatóságok kérésére, a kérésben előírt időszakra vonatkozóan és részletességgel – késlekedés nélkül kötelesek kiadni ezeket az információkat. A nemzeti szabályozó hatóság által kért információnak arányosnak kell lennie a hatóság feladatával.

3. A nemzeti szabályozó hatóságok saját kezdeményezésre is felléphetnek az e rendeletnek való megfelelés érdekében.

4. A nemzeti szabályozó hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük ahhoz, hogy az e rendeletben előírt kötelezettségek megszegését tapasztalva megkövetelhessék a szabálytalanság azonnali megszüntetését.

5. A nemzeti szabályozó hatóságok kötelesek az e rendelet alkalmazására vonatkozó naprakész információkat oly módon nyilvánosságra hozni, hogy az érintett felek könnyen hozzájuk férhessenek.

6. A nemzeti szabályozó hatóságok különösen a Közösség legkülső régiói tekintetében figyelemmel kísérik a barangoló ügyfeleknek nyújtott beszéd- és adattovábbító szolgáltatások – köztük a rövid szöveges üzenetek (SMS) és a multimédiás üzenetek (MMS) – nagy- és kiskereskedelmi árának alakulását –, és a Bizottság kérésére rendelkezésre bocsátják az ennek során nyert eredményeket.

7. Az elektronikus hírközlő hálózatokat és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat fenntartó vállalkozások között e rendelettel összefüggésben felmerülő jogvitákra a 2002/21/EK irányelv 20. és 21. cikkében előírt nemzeti vitarendezési eljárásokat kell alkalmazni.

8. A 2002/22/EK irányelv 34. cikkével összhangban létrehozott peren kívüli vitarendezési eljárásokkal olyan rendezetlen viták is megoldhatók, amelyek fogyasztókat, illetőleg más (adott esetben a nemzeti jogban meghatározott) végfelhasználókat érintenek, és amelyek e rendelet hatálya alá tartoznak.

9. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden intézkedést, amely ezek végrehajtásához szükséges. Olyan szankciókat kell előírni, amelyek hatásosak, arányosak és visszatartó erejűek. A tagállamok az említett előírásokról e rendelet hatálybalépésétől számítva hat hónapon belül, későbbi módosításaikról pedig haladéktalanul kötelesek értesíteni a Bizottságot.

10. cikk

Átlagos mobilhívás-végződtetési díj

1. Az átlagos mobilhívás-végződtetési díjat a II. mellékletben szereplő kritériumokkal és az ott leírt módszerrel összhangban, a nemzeti szabályozó hatóságok által a (2) és a (4) bekezdésnek megfelelően közölt információk alapján kell meghatározni.

2. A Bizottság kérésére minden nemzeti szabályozó hatóság köteles a Bizottság kérésében megszabott határidőn belül rendelkezésre bocsátani a II. mellékletben meghatározott információkat.

3. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában rendszeresen közzéteszi az (1), (2) és (4) bekezdéssel összhangban megállapított átlagos mobilhívás-végződtetési díjat.

4. Az átlagos mobilhívás-végződtetési díjnak e rendelet hatálybalépése utáni első közzétételéhez a Bizottság kiindulhat azokból, a II. melléklettel összhangban lévő legfrissebb információkból, amelyeket a 2002/21/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban, az elektronikus hírközlésre vonatkozó 2002. évi keretszabályozás végrehajtásának felügyelete során gyűjtött össze.

5. Az e rendeletben előírt kötelezettségek alá tartozó vállalkozásoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az e cikk előző bekezdései szerinti minden egyes közzétételtől számítva két hónapon belül érvénybe lépjenek díjtételeik azon módosításai, amelyek a 3., a 4. és a 6. cikk betartásához szükségesek.

6. A II. mellékletnek a műszaki és piaci fejleményekhez való hozzáigazításához szükséges módosításokat a Bizottság fogadja el, a 13. cikk (3) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően.

11. cikk

A 2002/21/EK irányelv módosítása

A 2002/21/EK irányelv 1. cikke az alábbi (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Ez az irányelv és a különös irányelvek nem érintik a mobilbeszédhívásokra vonatkozó nemzetközi barangolási díjak szabályozása céljából elfogadott egyedi intézkedéseket.”

12. cikk

Felülvizsgálati eljárás

A Bizottság a rendelet hatálybalépésétől számítva két éven belül felülvizsgálja annak működését, és jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Jelentésében a Bizottság arra is kitér, hogy a szabályozás továbbra is szükséges-e, vagy indokolt-e hatályon kívül helyezni, figyelembe véve a piac alakulását és tekintettel a versenyre. A Bizottság erre a célra a tagállamoktól és a nemzeti szabályozó hatóságoktól információkat kérhet, amelyeket késedelem nélkül rendelkezésére kell bocsátani.

13. cikk

Bizottság

1. A Bizottságot a 2002/21/EK irányelv 22. cikkével létrehozott hírközlési bizottság segíti.

2. Ha erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel ugyanazon határozat 8. cikkére.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdése szerinti határidő három hónap.

3. A bizottság saját eljárási szabályzatot fogad el.

14. cikk

Bejelentési kötelezettség

A tagállamok e rendelet hatálybalépésétől számítva két hónapon belül közlik a Bizottsággal, hogy melyek az e rendelet alá tartozó feladatok végrehajtásáért felelős nemzeti szabályozó hatóságok.

15. cikk

Végrehajtás

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a 13. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

16. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, [...]-án/-én

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

A szabályozott barangolásos hívások kezdeményezésének 3. cikk szerinti nagykereskedelmi díja

A legmagasabb percenkénti díj, amelyet a fogadó hálózat üzemeltetője a barangoló ügyfél hazai hálózatának üzemeltetőjétől a fogadó hálózaton kezdeményezett szabályozott barangolásos hívásért összesen szedhet, a 10. cikk (3) bekezdése szerint közzétett átlagos mobilhívás-végződtetési díj:

a) kétszerese, ha a szabályozott barangolásos hívás olyan szám felé irányul, amely a fogadó hálózat szerinti tagállam valamelyik nyilvános telefonhálózatához tartozik; illetőleg

b) háromszorosa, ha a szabályozott barangolásos hívás olyan szám felé irányul, amely a fogadó hálózat szerinti tagállamon kívüli nyilvános telefonhálózathoz tartozik.

Az e melléklet szerinti díjkorlátozás minden állandó díjtétellel együtt értendő, beleértve a kapcsolási díjat is.

II. MELLÉKLET

A 10. cikk szerinti átlagos mobilhívás-végződtetési díj megállapításának módja

(1) E melléklet alkalmazásában:

a) „országos súlyozott mobilhívás-végződtetési átlagdíj”: a jelentős mobilszolgáltatók mobilhívás-végződtetési díjainak átlaga, az egyes jelentős mobilszolgáltatók aktív ügyfeleinek számával súlyozva;

b) „jelentős mobilszolgáltató mobilhívás-végződtetési díja”: az adott jelentős mobilszolgáltató által fenntartott mobilhálózatba irányuló beszédhívások végződtetésének – a nemzeti szabályozó hatóság által jóváhagyott módszerrel összhangban megállapított – átlagos percenkénti díja (kapcsolási díjjal együtt), háromperces csúcsidei hívást alapul véve, HÉA nélkül, az érintett tagállam pénznemében kifejezve;

(c) „jelentős mobilszolgáltató”: olyan szolgáltató, amely földi nyilvános mobiltelefon-hálózatotot üzemeltet, és amelyet a 2002/21/EK irányelv 16. cikke értelmében az adott tagállamra nézve jelentős piaci erejűnek nyilvánítottak az ilyen hálózaton történő hívásvégződtetések piacán;

(d) „jelentős mobilszolgáltató aktív ügyfeleinek létszáma”: az adott jelentős mobilszolgáltató saját aktív ügyfeleinek száma, megnövelve a többi olyan mobilszolgáltató aktív ügyfeleinek számával, amely az ügyfelei által fogadott beszédhívások végződtetésére igénybe veszi a szóban forgó jelentős mobilszolgáltó hálózatát;

(e) „aktív ügyfél”: a nemzeti szabályozó hatóság által jóváhagyott módszerrel összhangban aktívnak minősülő (akár feltöltőkártyás, akár számlás) mobiltelefonos ügyfél.

(2) A 10. cikk (3) bekezdése értelmében közzéteendő átlagos mobilhívás-végződtetési díjat az országos súlyozott mobilhívás-végződtetési átlagdíjak átlagaként kell kiszámítani, ez utóbbi átlagot az egyes tagállamokban lévő aktív ügyfelek összlétszámával súlyozva. A számításhoz az alábbi (3) pontban meghatározott, a 10. cikk (2) vagy (4) bekezdése szerinti kérés értelmében a nemzeti szabályozó hatóságok által a Bizottságnak bejelentett adatokat kell felhasználni.

(3) A nemzeti szabályozó hatóságok a következő információkat kötelesek bejelenteni a Bizottságnak az alábbi információkat kell közölniük a Bizottsággal:

a) az országos súlyozott mobilhívás-végződtetési átlagdíj, valamint

b) a tagállambeli jelentős mobilszolgáltatók aktív ügyfeleinek összlétszáma,

mindkét esetben arra a napra vonatkozóan, amelyet kérésében a Bizottság e célra megjelölt.

(4) Azon tagállamok esetében, amelyeknek a pénzneme nem az euro, a Bizottság a bejelentett országos súlyozott mobilhívás-végződtetési díjat a Bizottság által a fenti (3) pont alkalmazása céljából kijelölt napon érvényes, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett árfolyam szerint átváltja euróra.

[1] Az első konzultáció 2006. február 20. és 2006. március 22. között, a második 2006. április 3. és 2006. május 12. között zajlott le. Az eredmények a http://ec.europa.eu/information_society/activities/roaming/internal_market/consultation/index_en.htm internetcímen hozzáférhetők.

[2] HL C , , . o.

[3] HL C , , . o.

[4] HL C , , . o.

[5] Lásd a 2004. szeptember 14-i 2004/461/EK bizottsági határozattal (HL L 293., 2004.9.16., 30. o.) módosított, az elektronikus hírközlési hálózatokkal és szolgáltatásokkal foglalkozó európai szabályozók csoportjának létrehozásáról szóló, 2002. július 29-i 2002/627/EK bizottsági határozatot (HL L 200., 2002.7.30., 38. o)

[6] HL L 108., 2002.4.24. , 33. o.

[7] HL L 108., 2002.4.24. , 7. o.

[8] HL L 108., 2002.4.24. , 21. o.

[9] HL L 108., 2002.4.24. , 51. o.

[10] HL L 201., 2002.7.31., 37. o.

[11] Lásd különösen a keretirányelv 14–16. cikkét, a hozzáférési irányelv 7. és 8. cikkét és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. és 17. cikkét.

[12] A Bizottság 2003. február 11-i ajánlása az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján előzetes szabályozás alá vonható érintett elektronikus hírközlési ágazatbeli termék- és szolgáltatáspiacokról – C(2003) 497, HL L 114., 2003.5.8., 45. o.

[13] A Bizottság iránymutatásai az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások közösségi keretszabályozása szerinti piacelemzésről és a jelentős piaci erő eszerinti meghatározásáról (2002/C 165/03) HL C 165., 2002.7.11., 6. o.

[14] A mellékletben megjelölt 17. piac.

[15] 2005/2052 (INI) európai parlamenti állásfoglalás

[16] Közlemény az Európai Tanács tavaszi ülésszakának: Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért. A lisszaboni stratégia új kezdete, COM(2005) 24, 2005. február 2., valamint az Európai Tanács elnökségének következtetései, 2005. március 22–23.

[17] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.