[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 13.3.2006

COM(2006) 108 végleges

2004/0084 (COD)

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYEAZ EURÓPAI PARLAMENTNEK az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján a Tanácsnak

a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén való megvalósításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásáról a Tanács közös álláspontjára vonatkozóan (átdolgozott változat)

2004/0084 (COD)

BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYEAZ EURÓPAI PARLAMENTNEK az EK-Szerződés 251. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján a Tanácsnak

a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén való megvalósításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásáról a Tanács közös álláspontjára vonatkozóan (átdolgozott változat)

1. ELŐZMÉNYEK

A javaslatnak az Európai Parlamenthez, illetve a Tanácshoz történő továbbításának időpontja (COM(2004)279 végleges – 2004/0084 (COD) dokumentum): | 2004. 4. 21. |

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményének időpontja: | 2004. 12. 15. |

Az Európai Parlament véleményének időpontja (első olvasat): | 2005. 7. 6. |

A módosított javaslat továbbításának időpontja: | 2005. 8. 25. |

A közös álláspont elfogadásának időpontja: | 2006.3.13 |

2. A BIZOTTSÁG JAVASLATÁNAK CÉLJA

A javaslat célja az, hogy az ezen a téren már meglévő fontosabb rendelkezések, valamint az Európai Bíróság állandó joggyakorlatán nyugvó egyes jogkérdések egységes szerkezetbe foglalásával hozzájáruljon a jogbiztonság és a jogi érthetőség biztosításához a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén való megvalósítása tekintetében.

Ez az egyszerűsítés és ésszerűsítés a közösségi jogszabályokat elérhetőbbé és olvashatóbbá teszi a gyakorló jogászok és a nyilvánosság számára egyaránt, ami egyúttal jelentős előrelépés a szabályozás hatékonyságának növelését célzó munkában is.

A javaslat egységes és összefüggő okiratba foglalja a foglalkoztatás területén a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó alábbi hat meglévő irányelvet:

- az egyenlő díjazásról szóló 75/117 irányelv;

- a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló 2002/73 irányelvvel módosított 76/207 irányelv;

- a foglalkoztatási biztonsági rendszerekben alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló 96/97 irányelvvel módosított 86/378 irányelv;

- a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherről szóló 97/80 irányelv.

A javaslat nemcsak egyszerűen egy egységes szerkezetbe foglalási feladat. Jónéhány lényeges módosítás is bevezetésre került. Ezek a változtatások a közösségi jog frissítését és korszerűsítését célzó óvatos kísérletnek számítanak. A jogi szöveg egyebek mellett az Európai Bíróság állandó joggyakorlatából származó egyes elemeket is átvesz az egyenlő bánásmóddal foglalkozó jogszabály kulcsfogalmainak tisztázása céljából. Emellett a legutóbbi irányelvekben – például a bizonyítási teherről szólóban – található egyes horizontális rendelkezéseket egyértelműen kiterjesztették a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekre is. A Bíróság joggyakorlata során már kiterjesztette e rendelkezéseket a foglalkoztatási rendszerek főbb összetevőire. A javaslat legfőbb értéke így ebben a tekintetben az, hogy tisztázza a jogi helyzetet.

3. MEGJEGYZÉSEK A KÖZÖS ÁLLÁSPONTRÓL

Ez a közös álláspont nemcsak a jelenlegi tanácsi álláspontot tartalmazza, hanem magában foglalja az Európai Parlament néhány első olvasatbeli módosítását is. Intézményközi vitákat tükröz, amelyek lehetővé tették e kompromisszumos szöveg kidolgozását.

A Tanács közös álláspontja számos módosítást tett a Bizottság javaslatában. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezek a módosítások nem változtatják meg a javaslat célkitűzéseit.

Az Európai Parlament első olvasatra elfogadott módosításainak nagy többségét illetően a Tanács közös álláspontja teljesen egybeesik a Bizottság módosított javaslatával. Az alábbiakban leírt néhány esetben, amikor a közös álláspont különbözik a Bizottság módosított javaslatától, a Tanács által jelenleg előterjesztett szöveg az intézményközi viták során kialakított, kompromisszumos megoldás. Ez a kompromisszumos szöveg összhangban áll mind az eredeti, mind a módosított javaslat célkitűzéseivel, így a Bizottság számára elfogadható.

1. A tagállamok azon igényével kapcsolatban, hogy foglalkozzanak a nemi alapú jövedelem-különbözetekkel és a munkaerőpiaci szegregációval ((11) preambulumbekezdés), nemek szerint lebontott statisztikákat hozzanak létre és elemezzenek ki ((37) preambulumbekezdés), és elősegítsék a jövedelem-különbségek tudatosítását, az Európai Parlament által újonnan bevezetett és módosított javaslatában a Bizottság által elfogadott (38) preambulumbekezdés tekintetében a Tanács bevonta ezen erőfeszítések folytatása szükségességének fogalmát, hogy ne alakuljon ki az a látszat, hogy e tevékenységeket még nem kezdték meg. A Bizottság ezt a módosítást, valamint a (11) és (37) preambulumbekezdés apróbb átfogalmazásait jóváhagyhatja.

2. Módosított javaslatában a Bizottság elutasította a 20. cikk (2) bekezdésébe új d) pont beillesztését, amely az e rendelkezés értelmében létrehozandó esélyegyenlőséggel foglalkozó testületek feladataihoz hozzáadja az adatok és szakértelem megosztását a kapcsolódó európai szervekkel, mint pl. a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével. Ez az álláspont a jogszabályi szövegezéssel kapcsolatos technikai okoknál fogva született, ugyanis még nem létező intézményre nem lehet hivatkozni. Ezek az aggodalmak az új szövegben úgy kerültek orvoslásra, hogy a kapcsolódó európai szervekre példaként a jövőbeli Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét említi. Ez a szövegezés elfogadható.

3. A társadalmi párbeszédről szóló 21. cikk (1) bekezdésére vonatkozóan a Tanács elfogadta az Európai Parlament módosítását, amely kibővíti a „munkahely” fogalmára való hivatkozást a Bizottság átfogalmazásának megfelelően, de elutasította a szociális partnereknek a nemek szerinti adatok létrehozása és elemzése alapján végrehajtott kutatásáról szóló új szövegezés bevonását. A Bizottság elfogadta a parlamenti módosítás ezen elemét, de egyetért a Tanács érvelésével, amely szerint ebben az adott összefüggésben az adatokra vagy statisztikákra való hivatkozás indokolatlanul korlátozná a kutatás fogalmát azáltal, hogy a statisztikai információkat igénylő mennyiségi szempontokra szűkíti le, és kizárja a minőségi dimenziót, amely nem feltétlenül támaszkodik ilyen anyagokra.

4. Még mindig a társadalmi párbeszédről szóló rendelkezéssel, pontosabban a 21. cikk (4) bekezdésével kapcsolatban, amely szerint a vállalaton belül a munkáltató által az egyenlő bánásmódról nyújtott információ az egyenlő bánásmód előmozdításának eltervezett és szisztematikus módja, a 21. cikk (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően a Tanács jóváhagyta a Bizottság javaslatát, amely szerint a szövegezést hangolják össze a többi bekezdéssel előírva, hogy a munkáltatókat ilyen erőfeszítésekre ösztönözzék ( kell ösztönözni helyett). Nem fogadta el a további javaslatot a módosított bizottsági javaslatban, amely szerint a második albekezdésben a „ kell ” szót használja erősebb figyelmeztetésként arra, hogy az ott említett különleges információk hozzáférhetők legyenek, és visszatért az eredeti javaslatban szereplő, lehetőséget kínáló (-hat, -het-re végződő) igei szerkezethez. Bevonta azonban – tisztázó átfogalmazás feltétele mellett – az Európai Parlament Bizottság által is támogatott javaslatát, amely szerint olyan kérdéseket, amelyekről információkat kell hozzáférhetővé tenni részletesebben kell kifejteni. Ez a kompromisszumos megoldás teljes egészében elfogadható a Bizottság számára.

5. A Tanács beleegyezett, hogy a 13. cikkből áttegyék a 31. cikkbe – a jelentési kötelezettségről szóló általános rendelkezésbe – új (3) bekezdésként a tagállamok azon kötelezettségét, hogy az egyenlő bánásmód elve alóli kivételek – amikor egy adott nemmel kapcsolatos jellemző valódi és döntő szakmai követelményt alkot – értékeléséről jelentést nyújtsanak be. Megváltoztatta az ilyen jelentések – az Európai Parlament és módosított javaslatában a Bizottság által javasolt – négyévenkénti gyakoriságát „ időszakos, de legalább nyolcévenkénti ” gyakoriságra. Ez elfogadható, hiszen még mindig előrelépést jelent a jelenlegi követelményhez képest, amely rögzített határidő nélküli időszakos értékelést ír elő.

6. Az irányelv átültetésére (33. cikk), a tagállamok végrehajtási jelentéseire (31. cikk) és az irányelv hatásának Bizottság általi felülvizsgálatára (32. cikk) vonatkozóan az egymással összefüggő határidőket illetően a Tanács az intézmények különböző álláspontjai közötti középutat választotta. Elfogadta a kétéves rövid átültetési időszakot, ahogyan azt az Európai Parlament és módosított javaslatában a Bizottság javasolta, de lehetővé tette a különleges nehézségekkel szembenéző tagállamok számára az átültetési időszak három évre történő kibővítését. Egységes határidőt állapított meg a végrehajtási jelentésekre és a felülvizsgálatra vonatkozóan az irányelv hatálybalépése után négy és fél, illetve hat és fél év későbbre.

A Tanács továbbá bevezetett néhány olyan változtatást, amely nem kapcsolódik az Európai Parlament módosításaihoz. Ezek a módosítások formai és technikai jellegűek, a javaslat lényegét nem változtatják meg. Ilyen például az eredeti javaslat 19. és 20. cikkének egyetlen rendelkezéssé történő összevonása hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherről (19. cikk), valamint a II. cím 1., 2. és 3. fejezete és a III. cím 2. fejezete címsorának rövidítése. Egyértelműbb szerkezet létrehozása céljából a Tanács átalakította a Bizottság javaslatának IV. címét a III. cím 3. fejezetévé az „ Általános horizontális rendelkezések ” címsor alatt. A Tanács egyben beillesztett egy új (41) preambulumbekezdést, amely átfogalmazza a hatékonyabb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás (34) bekezdését.

4. KÖVETKEZTETÉS

A fenti okoknál fogva a Bizottság úgy véli, hogy a közös álláspont egyáltalán nem változtatja meg a Bizottság javaslatának céljait és megközelítését, ezért támogatja azt annál is inkább, mert a közös álláspont kellőképpen figyelembe veszi az Európai Parlament által az első olvasatban javasolt módosításokat és a módosított bizottsági javaslatot. Ez a kompromisszumos szöveg intézményközi viták eredményeként jött létre.

5. A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

Az intézményközi vitákon elért általános kompromisszumos megoldás részeként a közös álláspont elfogadásakor a Bizottság és a Tanács egyaránt külön nyilatkozatot tett (lásd I. és II. mellékletet).

I. MELLÉKLET

A Bizottság nyilatkozata

A Bizottság kötelezettséget vállal a szülői szabadság mint különösen fontos eszköz előmozdítása iránt a szakmai életben a férfiak és nők közötti teljes mértékű esélyegyenlőség elérése érdekében. Biztosítja, hogy a szülői szabadságról szóló irányelv helyes végrehajtásán, valamint hatékonysága és eredményessége ellenőrzésén keresztül a szakmai és magánélet összehangolásának feltételei javulnak.

Ezért a Bizottság a szakmai és magánélet összehangolásának területét a 2006. március 1-jén elfogadott, a férfiak és nők közötti esélyegyenlőségre irányuló ütemterv (COM(2006) 92 végleges) egyik elsődleges célkitűzésnek kívánja megjelölni. Ebben az összefüggésben előreláthatóan megvizsgálják a helyzetet az összehangolás minden területére vonatkozóan, ideértve a szülői szabadságot, a rugalmas munkavégzést és a gondozólétesítményeket, tekintettel adott esetben a szakpolitikai válaszok fejlesztésére. A szociális partnerekkel folytatott eszmecsere kezdeményezése e tevékenységek részét képezi.

II. MELLÉKLET

A Tanács nyilatkozata

A Tanács az Európai Parlamenthez hasonlóan szintén kötelezettséget vállal, hogy a szakmai és magánélet összehangolása tekintetében a helyzetet javítani fogja annak érdekében, hogy létrejöjjön a szakmai életben a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség. Ezért örömmel látja, hogy az Európai Bizottság a nők foglalkoztatottsága, valamint szakmai és magánéletük közötti egyensúly témájának felvételét tervezi az állam- és kormányfők részére készített, a nők és férfiak esélyegyenlőségéről szóló harmadik éves jelentésébe annak központi részeként, amelyet 2006 márciusában a tavaszi Európai Tanácson mutatnak be.

Ebben az összefüggésben a Tanács figyelembe veszi, hogy az Európai Parlament mekkora jelentőséget tulajdonít a szülői szabadság kérdésének.