P6_TA(2006)0231

Kis- és középvállalkozások a fejlődő országokban

Az Európai Parlament állásfoglalása a kis- és középvállalkozásokról a fejlődő országokban (2005/2207(INI))

Az Európai Parlament,

- tekintettel a Cotonoui Partnerségi Megállapodás [1] II. mellékletére,

- tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, "A növekedési és munkahely-teremtési partnerség megvalósítása: Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén" című, 2006. március 22-i bizottsági közleményére (COM(2006)0136),

- tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak, "Az Európai Unió fejlesztési politikájáról: Az európai konszenzus" című együttes nyilatkozatra irányuló javaslatról szóló 2005. november 17-i állásfoglalására [2],

- tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által elfogadott, "Az Európai Unió fejlesztési politikájáról: Az európai konszenzus" című együttes nyilatkozatra [3],

- tekintettel az afrikai fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i állásfoglalására [4],

- tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, "Az EU afrikai stratégiája: Európai-afrikai egyezmény Afrika fejlődésének gyorsításáért" című, 2005. október 12-i bizottsági közleményre (COM(2005)0489),

- tekintettel az Európai Unió millenniumi fejlesztési célkitűzések (MFC-k) megvalósításában játszott szerepéről szóló, 2005. április 12-i állásfoglalására [5],

- tekintettel az "EK-jelentés a millenniumi fejlesztési célkitűzésekről 2000-2004" című, 2004. október 29-i bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC(2004)1379),

- tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

- tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0151/2006),

A. mivel a kis- és középvállalkozásokra (KKV-k) vonatkozó európai politika nem ültethető át automatikusan a fejlődő országokban;

B. mivel a fejlődő országokban a KKV-knak nincs általánosan elfogadott meghatározása;

C. mivel a KKV-szektor a fejlődő országokban a vállalkozásoknak különböző piaci feltételek mellett működő, heterogén csoportját jelenti;

D. mivel a KKV-k nagy szerepet játszanak a munkahelyteremtésben és a civil társadalom építésében;

E. mivel a KKV-k révén mind társadalmi, mind gazdasági fejlődésre lehetőség kínálkozik a szegénység csökkentésén keresztül;

F. mivel a határon átnyúló tevékenységek a legtöbb fejlődő régióban elterjedtek, ezért ezek különös figyelmet igényelnek a politikák és a programok létrehozásakor;

G. mivel a KKV-k fejlesztésének a két vagy több állam részéről kormányokat, regionális és helyi hatóságokat és civil társadalmi szervezeteket is bevonó regionális megközelítése megoldást kínálhat a fejlődő világ számos régiójában a KKV-k fejlesztésre;

H. mivel a KKV-knak a kis szigetállamok gazdaságában játszott szerepére különös figyelmet kell fordítani;

I. mivel a KKV-knak a krízishelyzet utáni országokban játszott szerepére különös figyelmet kell fordítani, mivel ezek révén a korábban a harcban résztvevő felek ténylegesen beilleszkedhetnek a társadalomba;

J. mivel a KKV-k fejlődése előtti akadályok megteremtésének elkerülése érdekében az állami hatóságoknak a bürokrácia minimális szinten tartására kell törekedniük;

K. mivel a nyilvántartásba vétel nem lehet akadálya a kisvállalkozások elindításának vagy a mikrovállalkozások kisvállalkozássá alakulásának;

L. mivel a helyi és regionális hálózatok létrehozása jelentős nyereséggel járhat a kisvállalkozások számára;

M. mivel szükséges a KKV-k növekedésének és a helyi gazdasági és foglalkoztatási fejlesztésnek az ösztönzését célzó kezdeményezések megtervezésére, végrehajtására és értékelésére vonatkozó legjobb gyakorlatok terjesztése;

N. mivel az érintetteknek, szövetségeiknek és más szerveződéseiknek alapvető szerepet kell játszaniuk bármely a KKV-kra vonatkozó politika létrehozásában és végrehajtásában;

O. mivel a regionális és kulturális különbségeket figyelembe kell venni a KKV-kra vonatkozó politikák és programok kialakításakor;

P. mivel a legtöbb mikrogazdasági vállalkozás családi alapú, és ezért a KKV-kra vonatkozó politikák kialakításakor különös figyelmet igényel;

Q. mivel a nők a mikro- és kisvállalkozások létrehozásában és fejlesztésében fontos gazdasági szereplők, és a női vállalkozások elszigeteltségét meg kell szüntetni;

R. mivel a női vállalkozásokra vonatkozó projekteknek külön figyelmet kell szentelni annak elkerülése érdekében, hogy a történelmi eredetű magatartás és hagyományok megakadályozzák a mikrovállalkozásokra és KKV-kra vonatkozó kezdeményezések létrehozását és teljes körű végrehajtását;

S. mivel a szövetkezetek fontos szerepet játszanak a helyi gazdaságok fenntartásában, illetve a helyi közösségek szerveződésében és kohéziójának biztosításában;

T. mivel a helyi intézmények fontos szereppel bírnak a KKV-k támogatásában;

U. mivel egy KKV-k létrehozására irányuló politika szerepet játszhat az informális gazdaság súlyának csökkentésében;

V. mivel a KKV-k létrehozásának és működtetésének biztonságos körülményeit biztosítani kell;

W. mivel a szövetkezetek számos vidéki és városi közösségben közel állnak a hagyományos társulási gyakorlatokhoz;

X. mivel új szövetkezetek kialakításával az informális tevékenységek valóban formálissá alakíthatók;

Y. mivel a befektetési környezetet és az üzleti lehetőségeket fejlesztő kezdeményezéseket, amelyek segítenek a foglalkoztatás növelésében és a szegények vagyoni helyzetének javításában, támogatni kell;

Z. mivel a KKV-knak elegendő időre és kapacitásfejlesztésre van szükségük annak érdekében, hogy felkészüljenek iparágaiknak a világpiaci verseny felé történő fokozatos megnyitására; mivel társulások létrehozása révén körvonalazódó rendkívül fontos vetületnek olyan kritikus tömeg kialakulását kellene eredményeznie, amely a kezdeti szakasz protekcionizmusának fokozatos megszűnéséhez vezet;

AA. mivel fokozatosan el kell érni, hogy a vállalatok társadalmi felelőssége a KKV-k esetében is érvényesüljön, és ezáltal társadalmi és környezeti megfontolások is közrejátszanak az üzlet működtetése során,

AB. mivel különös figyelmet kell fordítani a KKV-k társadalmi-gazdasági környezetének, például az emberierőforrás-oktatás és -képzés, a kommunikációs és információs infrastruktúrák, a nyersanyagokhoz való hozzáférés és a piacokra történő bejutás terén,

AC. mivel a fejlődés érdekében a tudáshoz való hozzáférést biztosító információs rendszerek és partnerségek kiépítése rendkívül fontos,

AD. mivel a KKV-k fontos szerepet játszanak a fejlődő országokban a fenntartható turizmusra vonatkozó kezdeményezések kialakításában,

AE. mivel a strukturálatlan pénzügyi rendszerek különösen hátrányosak a mikro- és kisvállalkozások növekedése szempontjából,

AF. mivel a KKV-k számára rendelkezésre álló fő anyagi források az informális szövetségektől, a családoktól és a barátoktól, a kisösszegű megtakarításokból és a visszatartott bérekből és átutalásokból származó informális hitelek,

AG. mivel a kezdőtőke nyújtása létfontosságú a KKV-k létrehozása és fejlesztése szempontjából,

AH. mivel a hitelhez, különösen a közép- és hosszú távú hitelhez való hozzáférés és a pénzügyi közvetítők szerepének erősítése fontos a KKV-k fejlesztésében,

AI. mivel a tapasztalatok szerint a fejlődő országokban a nők a mikrohitelek legjobb felhasználói, és ezáltal ők a helyi gazdaság fenntarthatóságához hozzá tudnak járulni,

AJ. mivel az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országoknak és más fejlődő országoknak, ideértve a nemzeti és regionális intézményeket is, szerepük van a KKV-k fejlesztését ösztönző alapok kezelésében,

AK. mivel proaktív finanszírozási és adópolitikára van szükség a KKV-k tekintetében; mivel az ilyen politikák részévé kell tenni a külön hitelkereteket vagy az adóösztönzéseket,

1. úgy véli, hogy harmonizálni kell a KKV-k - ideértve a mikrovállalkozásokat is - valamennyi meglévő meghatározását, legalább regionális szinten; úgy véli továbbá, hogy az alkalmazottak száma a KKV meghatározásának legmegfelelőbb kritériuma;

2. ajánlja, hogy olyan térségekben, ahol a fejlődő országok vannak többségben, akkor tekintsenek egy vállalkozást mikrovállalkozásnak, ha legfeljebb 5 személyt, kisvállalkozásnak, ha 6-25 személyt, középvállalkozásnak pedig, ha 26-100 személyt foglalkoztat;

3. támogatja a vállalkozások létrehozása, nyilvántartásba vétele és elindítása előtt álló akadályok csökkentését célzó politikákat; felhívja a fejlődő országok nemzeti kormányait a jelenlegi és a jövőbeli gazdasági jogszabályok KKV-kra gyakorolt hatásának értékelésére;

4. ajánlja, hogy helyi és regionális szinten külön támogatást kapjon a vállalkozási hálózatok létrehozása;

5. hangsúlyozza, hogy a hálózatok létrehozását elősegítik a többféle szolgáltatást - úgymint jogi tanácsadást, könyvelést, képzést és oktatást, illetve az információtechnológia felhasználását - nyújtó szövetségek;

6. úgy véli, hogy a kisvárosokban és falvakban ezeket az egyesített szolgáltatásokat szükség esetén állami finanszírozással lehet elindítani, amelynek ajánlott feltétele a szövetség végső magántulajdona;

7. kéri, hogy hozzanak létre külön a határon átnyúló kereskedelemben hagyományosan aktív a KKV-kat - ideértve mikrovállalkozásokat is - megcélzó politikákat, programokat és projekteket;

8. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kormányok vegyenek részt az ilyen határon átnyúló politikákban, elősegítve ily módon az államközi bizalmat, a jogszabályok és a gyakorlatok harmonizálását és a regionális fejlődést;

9. emlékeztet arra, hogy a KKV-k - ideértve a mikrovállalkozásokat is - alapvetően családi alapú vállalkozások, amelyek olyan környezetből származnak, ahol a kultúra és a hagyomány még mindig alapvető szerepet játszik, ami gondos és érzékeny politikai megközelítést tesz szükségessé az új jogszabályok vagy szerveződési formák végrehajtásának előkészítésekor;

10. felszólítja az összes érintettet, hogy akár közvetlenül, akár szervezeteik útján minden szinten vegyenek részt a KKV-kra vonatkozó valamennyi politika létrehozásában és végrehajtásában;

11. elismeri a nők által valamennyi fejlesztéssel kapcsolatos területen játszott szerep fontosságát, amelyről a döntéshozók túl gyakran hajlamosak megfeledkezni, és követeli, hogy a női vállalkozásokkal kapcsolatos projektekre fordítsanak különös figyelmet;

12. felismeri a helyi intézmények által a KKV-k - ideértve a mikrovállalkozásokat is - támogatásában játszott szerepet; úgy véli, hogy a helyi intézmények kezdeményezhetik a mikrovállalkozások és a KKV-k számára a közös szolgáltatások egyesítésének végrehajtását, az állam pedig az indulási szakaszt finanszírozhatja;

13. felismeri a KKV-knak a munkahelyteremtésben játszott szerepét, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy proaktív nemzeti politikákkal és programokkal a legtöbb esetben a szakképesítést nem igénylő munkát szakképesítést igénylővé, az idénymunkát teljes munkaidőssé, az ideiglenes foglalkoztatást pedig állandóvá alakítsák;

14. hangsúlyozza a szövetkezetek szerepét a helyi gazdaságok fenntartásában és a helyi közösségek strukturálásában és számukra a kohézió biztosításában;

15. kéri, hogy alakítsanak ki a fejlődő országokban az informális gazdaság súlyának csökkentését segítő nemzeti politikákat; kéri továbbá a befektetési környezetet segítő és ilyen módon üzleti lehetőségeket teremtő kezdeményezések ösztönzését;

16. úgy véli, hogy a szövetségek az informális tevékenységek formálissá tételének eszközei lehetnek, mivel számos vidéki és városi közösségben ezek közelebb állnak a hagyományos társulási gyakorlatokhoz, mint bármely más jogi formájú szervezet;

17. úgy véli, hogy a szövetségek a legalkalmasabb keretei annak biztosítására, hogy a KKV-k ne csúszszanak vissza a formálisból az informális szektorba;

18. felismeri hogy a KKV-knak elegendő időre és kapacitásfejlesztésre van szükségük annak érdekében, hogy felkészüljenek iparágaik világpiaci verseny felé történő fokozatos megnyitására; felismeri továbbá, hogy társulások létrehozása révén körvonalazódó rendkívül fontos vetületnek olyan kritikus tömeg kialakulását kellene eredményeznie, amely a kezdeti szakasz protekcionizmusának fokozatos megszűnéséhez vezet;

19. felszólít, hogy a fejlődő országokbeli KKV-kban fokozatosan vezessék be a vállaltok társadalmi felelősségvállalásának elvét, és ezért kéri a Bizottságot, hogy a Cotonoui Megállapodást aláíró országokkal valamennyi, a témához kapcsolódó konferencián és kétoldalú megbeszélésen ösztönözze e felelősségvállalás bevezetését és az ezzel kapcsolatos tudatosságot;

20. felismeri, hogy a KKV-k számára megfelelő társadalmi-gazdasági környezet megteremtése csak akkor lehetséges, ha a rájuk vonatkozó politikák tartalmaznak az emberierőforrás-oktatásra és -képzésre irányuló tevékenységeket, a kommunikációs és információs infrastruktúrákra vonatkozó rendelkezéseket, valamint a nyersanyagokhoz, a helyi és regionális piacokhoz való könnyű hozzáférésre irányuló fellépéseket;

21. felszólít KKV-partnerségek kiépítésére a naprakész információk és a tudás cseréje érdekében;

22. elismeri a KKV-knak a legtöbb ágazati politika fejlődésében meglévő szerepét;

23. felszólít megbízható, KKV-barát pénzügyi rendszerek végrehajtására;

24. hangsúlyozza számos területen az informális hitelek és kölcsönök hagyományos gyakorlatai külön e célból kialakított pénzügyi termékek és mikrofinanszírozás előmozdítása révén való elkerülésének szükségességét;

25. ajánlja, hogy biztosítsanak kezdőtőkét a KKV-k létrehozásához és fejlesztéséhez;

26. ajánlja a hitelhez - különösen közép- és hosszú távú hitelhez - való hozzáférést előmozdító politikák létrehozását és a KKV-k finanszírozása terén aktív közvetítők szerepének megerősítését;

27. felszólít arra, hogy fordítsanak különös figyelmet a mikrohitel alapján működő női vállalkozásokra, különösen olyan területeken, ahol a nők jogainak területén hiányosság mutatkozik;

28. javasolja a fejlődő országok pénzügyi szektorában aktív, regionális intézmények nemzetközi támogatását és finanszírozását, ezáltal bevezetve a KKV-k által folytatott tevékenységek közös multinacionális megközelítését;

29. felszólít a KKV-k részére, különösen az indulási szakaszban, biztosítandó adóösztönzésekre;

30. felszólít olyan szabályozási reformok meghozatalára, amelyek célja a nyilvántartásba vételi eljárások gyorsítása és egyszerűsítése, valamint a minimális tőkekövetelmények szintjének csökkentése;

31. felszólít a bírósági eljárások reformjára az üzleti jellegű jogviták gyorsabb rendezése, illetve a szerződések végrehajtása és a tulajdonjogok hatékonyabb védelme céljából;

32. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU-tagállamok és az AKCS-országok kormányainak, az AKCS-EU Tanácsnak és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

[1] Az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok és másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, 2000. június 23-án Cotonou-ban aláírt Partnerségi Megállapodás (HL L 65., 2003.3.8., 27. o.).

[2] Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0446.

[3] HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

[4] Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0445.

[5] HL C 33. E, 2006.2.9., 311. o.

--------------------------------------------------