P6_TA(2006)0089

A szociális védelem és a társadalmi integráció

Az Európai Parlament állásfoglalása a szociális védelemről és a társadalmi integrációról (2005/2097(INI))

Az Európai Parlament,

- tekintettel a Bizottság "Közös jelentéstervezet a szociális védelemről és a társadalmi integrációról" című közleményére (COM(2005)0014),

- tekintettel a Bizottságnak "A szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló közös jelentéstervezet melléklete" című belső munkadokumentumára (SEC(2005)0069),

- tekintettel a Bizottság belső munkadokumentumára az új tagállamokban zajló társadalmi integrációról szóló: a társadalmi integrációról szóló közös nyilatkozatok összefoglalása (SEC(2004)0848),

- tekintettel az Európai Tanács 2005. március 22– 23-i, brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire,

- tekintettel a lisszaboni stratégia félidős felülvizsgálatáról szóló, 2005. március 9-i állásfoglalására [1],

- tekintettel a 2000. június 19– 20. között Santa Maria da Feirában tartott Európai Tanács elnökségi következtetéseire, és különösen arra a megállapodásra, amely szerint meg kell határozni azokat a mutatókat, amelyeket közös viszonyítási alapnak tekintenének a társadalmi kirekesztés ellen és a szegénység megszüntetéséért folytatott küzdelemben,

- tekintettel a Bizottságnak a szociális menetrendről szóló közleményére (COM(2005)0033),

- tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2005. július 12-i 2005/600/EK tanácsi határozatra [2],

- tekintettel a tagállamok társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló együttműködése ösztönzésére szolgáló közösségi cselekvési programról szóló, 2001. december 7-i 50/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra [3],

- tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 27. cikke (1) bekezdésére, mely megállapítja, hogy az egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek joga van a fizikai, szellemi, lelki, morális és társadalmi fejlődéséhez szükséges életszínvonalhoz,

- tekintettel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 27. cikke (2) és (3) bekezdésére, melyek elismerik a szülők elsődleges felelősségét e területen, és mely szerint a kormányok feladata megfelelő intézkedéseket hozni a szülők támogatására e joguk érvényesítéséhez, és szükség esetén anyagi segítséget nyújtani és támogató programokat szervezni, különösen az élelmezés, a ruházkodás és a lakhatás területén,

- tekintettel a Bizottságnak "A lisszaboni stratégia szociális dimenziójának megszilárdítása: a nyílt koordinációs módszer korszerűsítése a szociális védelem területén" című közleményére (COM(2003)0261),

- tekintettel a Bizottság közleményére a szociális védelem korszerűsítéséről a magas minőségű, hozzáférhető és fenntartható egészséggondozás és hosszú távú gondozás kifejlesztése érdekében: nemzeti stratégiák támogatása a "nyílt koordinációs módszer" használatával (COM(2004)0304),

- tekintettel a Bizottságnak "A demográfiai változások kihívása: a nemzedékek közötti szolidaritás új formái" című zöld könyvére (COM(2005)0094),

- tekintettel 2002. június 11-i állásfoglalására, a Bizottság által a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményről: közös jelentéstervezet a társadalmi integrációról [4],

- tekintettel a nyílt koordinációs módszer alkalmazásáról szóló 2003. június 5-i állásfoglalására [5],

- tekintettel 2003. szeptember 24-i állásfoglalására a Bizottságnak és a Tanácsnak a megfelelő és fenntartható nyugdíjakról szóló közös jelentéséről [6],

- tekintettel a szociális védelem korszerűsítéséről és a magas színvonalú egészségügy kifejlesztéséről szóló 2005. április 28-i állásfoglalására [7],

- tekintettel a 2006–2010 közötti időszakra érvényes szociális menetrendről szóló 2005. május 26-i állásfoglalására [8],

- tekintettel az új tagállamokban zajló társadalmi integrációról szóló 2005. június 9-i állásfoglalására [9],

- tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

- tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0028/2006),

A. mivel az Európai Tanács 2000. márciusi lisszaboni ülésén az Európai Unió átfogó stratégiát fogalmazott meg, amelynek célja a hosszú távú gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatás, a társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés biztosítása egy tudásalapú, know-howra és innovációra épülő társadalomban; mivel öt évvel később a stratégia céljait távolról sem sikerült teljesíteni,

B. mivel az Európai Tanács 2000. évi nizzai ülésén a tagállamok a szegénység és a társadalmi kirekesztés számottevő és mérhető csökkentését vállalták 2010-ig,

C. mivel a társadalmi integráció szorosan kapcsolódik az emberi méltósághoz, mint alapvető joghoz,

D. mivel bizonyos feltételek között a társadalmi integráció közvetlenül és hatásosan hozzájárulhat a gazdasági fejlődéshez,

E. mivel a társadalmi integráció szorosan kapcsolódik a társadalmi kohézióhoz, amely az Európai Unió alapértéke, valamint a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció elleni küzdelem egyik eszköze, mely küzdelem az emberi erőforrások pazarlása és a demográfiai változások komoly következményei elleni harcot jelenti,

F. mivel OECD-források statisztikái szerint a szervezethez tartozó országok lakossága öregszik, és mivel jelenleg minden 100 aktív munkavállalóra 38 nyugdíjas jut, és ha a foglalkoztatási politika hosszú távon nem változik, ez a szám 2050-re 70-re emelkedhet,

G. mivel a szociális védelem modernizálásának nem csak a pénzügyi fenntarthatóság biztosításáról kell szólnia, hanem azon kockázatok közös vállalásáról is, amelyekkel az egyének nem képesek egyedül megbirkózni, valamint a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ösztönzéséről annak érdekében, hogy azok fenntarthatóvá váljanak,

H. ezért ismételten hangsúlyozza, hogy az egyetemességen, egyenlőségen és szolidaritáson alapuló szociális védelem az európai szociális modell alapvető alkotóelemét képezi,

Általános észrevételek

1. üdvözli a fent említett közös jelentést, amely az EU-25-ök szintjén első ízben terjed ki a szociális védelem és a társadalmi integráció kérdéseire egyaránt, és amely vizsgálja a tagállamok előrehaladását az Európai Tanács lisszaboni ülésén megállapított célok elérésében; megjegyzi, hogy a jelentés célja, hogy kulcsfontosságú lépéseket tegyen a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és a szegénység 2010-ig történő felszámolása terén, valamint hogy segítse a tagállamokat a szociális védelmi rendszerek megreformálásában is annak érdekében, hogy biztosítsa e rendszerek számára a magas színvonalú szolgáltatások nyújtásának képességét, valamint e rendszerek megfelelőségét és jövőbeli fenntarthatóságát;

2. megjegyzi, hogy a közös jelentés szerint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem továbbra is az Unió és a tagállamok egyik legnagyobb kihívása, ugyanis a jövedelmeken alapuló statisztikai adatok alapján a szegénység és a társadalmi kirekesztés az egész Unióban továbbra is jelentős mértékű, és 2002-ben az EU-ban több mint 68 millió ember, a népesség 15 %-a élt a szegénység fenyegetettségében;

3. megjegyzi, hogy az EU munkaerőpiacain az elmúlt évtizedben végbement fontos szerkezeti előrelépések ellenére a foglalkoztatás és a részvétel szintje az EU-ban továbbra is elégtelen, a munkanélküliség számos tagállamban továbbra is magas, különösen bizonyos népességcsoportokban, például a fiatalok, az idősek, a nők és a hátrányos helyzetűek között; megjegyzi továbbá, hogy a munkaerőpiaci kirekesztés nemcsak nemzeti, de helyi és regionális dimenzióval is rendelkezik;

4. felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaság jelenlegi lassulása, a növekvő munkanélküliség és a munkalehetőségek számának csökkenése egyre több embert szolgáltat ki az elszegényedés és a kirekesztés veszélyének, továbbá rontja a már érintettek helyzetét; a hosszú távú munkanélküliségtől és inaktivitástól sújtott egyes tagállamokban ez különösen így van;

5. kiemeli, hogy a foglalkoztatást a szegénység elleni leghatékonyabb védelemnek kell tekinteni, és hogy ebből következően a munka anyagi vonzerejét a nők foglalkoztatását ösztönző lépésekkel és a felajánlott munkalehetőségek minőségi céljainak meghatározásával kell fenntartani;

Társadalmi integráció

6. úgy véli e tekintetben, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni erőfeszítéseket folytatni kell, és ki kell terjeszteni a szegénység és a kirekesztés által leginkább veszélyeztetettek, például az alkalmilag foglalkoztatott munkavállalók, a munkanélküliek, a gyermekeiket egyedül nevelők (általában nők), az egyedül élő idősek, a nők, a több személyt eltartó családok, a hátrányos helyzetű gyermekek, az etnikai kisebbségek, a betegek és fogyatékkal élők, a hajléktalanok, az emberkereskedelem, valamint a drog- és alkoholfüggőség áldozatai helyzetének javítása érdekében;

7. úgy véli, hogy döntő fontosságú a hátrányos helyzetűek – beleértve a fogyatékkal élőket, az etnikai kisebbségeket és a bevándorlókat – nehézségeinek megértése a munkavállalással és a munkaerőpiacon maradással kapcsolatban; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a hátrányos helyzetűek integrációját a társadalmi kirekesztés megakadályozása és leküzdése, valamint az oktatás elősegítése, a munkahelyteremtés, a szakképzés és a szakmai fejlődés ösztönzése, a szakmai és a családi élet összeegyeztethetősége, valamint az egészségügyi ellátáshoz és elfogadható lakhatáshoz való egyenlő hozzájutás jogának, továbbá a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságának biztosítása érdekében; rámutat e tekintetben az összevethető adatok javításának szükségességére;

8. kiemeli, hogy az oktatásban és a képzésben tapasztalható hátrányok felszámolása és a munkaerő képzettségének javítása valamennyi korcsoportban a férfiak és nők, valamint etnikai és nemzeti kisebbségek számára a munkanélküliség elleni küzdelem kulcsfontosságú eszköze; megjegyzi továbbá, hogy az említett egyenlőtlenségek felszámolása különösen fontos a foglalkoztatással, a munka minőségével és a társadalmi integrációval kapcsolatos lisszaboni célok elérése érdekében;

9. hangsúlyozza e tekintetben, hogy a roma kisebbség tekintetében szükséges, minden tagjának megadjanak minden motivációt annak érdekében, hogy érdekeltté váljanak gyermekeik továbbképzésében, pozitív tulajdonságaik és képességeik fejlesztésében;

10. felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a legjobb gyakorlatokat az oktatásból való korai lemorzsolódás megakadályozása, az oktatás szintjének különösen a nyelvek és az új technológiák területén történő javítása, az iskolából a munkahelyekre történő átmenet megkönnyítése, a hátrányos helyzetű csoportok –, beleértve a képzetlenebb és idősebb munkavállalókat – oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésének javítása, valamint az élethosszig tartó tanuláshoz való általános hozzáférés megalapozása érdekében; kiemeli, hogy ezeknek a stratégiáknak ki kell terjedniük az összes érintett félre, beleértve a szociális partnereket, a civil társadalmat és az oktatásszervezőket is, továbbá a minőségi közoktatás biztosítása érdekében a tagállamokra is alapvető szerep hárul;

11. a szociális kirekesztettségben élő 50 év feletti személyek számának csökkentése és a munkaerőpiacon való megmaradásuk könnyítése érdekében javasolja a tagállamoknak, hogy az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférés fejlesztésével előzzék meg a szakmai pályafutás megszakadásának veszélyét;

12. úgy véli e tekintetben, hogy azon előnyök miatt, amelyeket képzett munkaerő jelent a munkaadóknak, vitathatatlan, a munkaadóknak nagyobb részt kell vállalniuk az élethosszig tartó tanulás folyamatában;

13. ugyanakkor rámutat, hogy számos esetben sem az oktatás megfelelő szintje, sem az újbóli átképzések nem garantálják az elhelyezkedést; ezért hangsúlyozza a nem anyagi célokat szolgáló közhasznú munka nagyobb mértékű kihasználásának szükségességét;

14. hangsúlyozza, hogy a 17 tagállamból – amelyekről adatok állnak rendelkezésre [10] – 14-ben nőtt a gyermekszegénység a 90-es években; felhívja a figyelmet arra, hogy a tartós gyermekszegénység főként az egyszülős családok, a három, vagy több eltartott gyermekes nagycsaládok, a bevándorlók és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek, a munkanélküli vagy alulfoglalkoztatott szülők esetében jellemző; hangsúlyozza, hogy az EU és a tagállamok szintjén kiemelt figyelmet kell fordítani a többgenerációs szegénység megelőzésére és kiküszöbölésére, és hogy ezt megfelelő pénzügyi források rendelkezésre bocsátásával (mint például a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap fokozott felhasználásával) kell alátámasztani; hangsúlyozza, hogy a mutatószámokat a gyermekek és az egyedül élők szempontjából kell vizsgálni, még ha tudvalevő is, hogy a gyermekszegénység nem csökkenthető a családok szegénységének csökkentése és annak biztosítása nélkül, hogy a magas színvonalú szolgáltatások mindenki számára elérhetőek legyenek;

15. rámutat arra, hogy Eurostat-források szerint az EU-n belüli születések egyharmada házasság intézményén kívül történik, és hogy ez a szám évről évre nő; úgy ítéli meg, hogy ez a tendencia indokolttá teszi, hogy az intézményként kezelt különböző családtípusok normális működésének előmozdítására hatékony módszereket találjunk;

16. úgy véli, hogy a gyermekekkel és gyermekgondozással kapcsolatos szociális szolgáltatások a gyermekszegénység, a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció megelőzésének és csökkentésének, valamint a munka és a családi élet összeegyeztetése megkönnyítésének fontos előfeltételei; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden gyermek számára könnyű és egyenlő hozzáférést biztosítsanak az oktatáshoz; elismeri e tekintetben a magán szolgáltatásnyújtók létfontosságú szerepét;

17. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő zöld könyvet a gyermekszegénységről, mely a szegény gyermekek társadalmi integrációja felé vezető lépésként egyértelmű célokat és megfelelő intézkedéseket határoz meg a gyermekszegénység megszüntetésére;

18. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit egy olyan "gyermekjogi charta" létrehozása érdekében, amely előrelépés elérésére törekszik a gyermekek jogainak – az EU bel- és külpolitikája részeként történő – védelmezése terén;

19. felhívja a figyelmet azon fiatalok szükségleteire, akik az iskolából a munka világába kerülve a gazdasági és társadalmi integráció tekintetében különös nehézségekkel küzdenek, és akik hamarabb áldozatául eshetnek a társadalmi kirekesztésnek; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a fiatalok munkanélküliségét önálló módon különösen kiemelt figyelemmel kezeljék meghatározott politikai intézkedések és képzés révén, többek között a kezdeményezések magukhoz ragadásának ösztönzése és a vállalkozói szellem fejlesztése érdekében;

20. felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki integrált stratégiákat a földrajzilag távol eső és fejletlen városi, szigeti és vidéki térségek gazdasági, társadalmi, kulturális és környezetvédelmi fejlesztésének előmozdítására, azzal a céllal, hogy szembeszálljanak a kirekesztés és szegénység problémáival, a kirekesztés és a szegénység öröklődésének megakadályozása érdekében;

21. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nők nagyobb mértékben vegyenek részt a munkaerőpiacon, a munkavállalásukat lehetetlenné tevő akadályok megszüntetésével, különösen az idősebb nőknek a hosszabb munkaerőpiacon maradása bátorításával;

22. javasolja a tagállamoknak, hogy támogassák a növekedési és a nők foglalkoztatásával kapcsolatos politikát, amely lehetővé teszi a nők minőségi munkalehetőségekhez való hozzájutását és az azonos bérezés előmozdítását;

23. rámutat arra, hogy a nők munkavállalási arányának növelését nemcsak a – főként a nőket sújtó – elszegényedés kockázatával szembeni szükséges védelemnek, hanem a népesség öregedése által fenyegetett, az aktív és inaktív munkavállalók közötti számarány egyensúlyának megőrzését szolgáló eszköznek is kell tekinteni;

24. felhívja e tekintetben a tagállamokat, hogy összpontosítsanak a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek felszámolására, például a nemen alapuló foglalkoztatási különbségekre, a munkanélküliségre és az atipikus foglalkoztatásra, a nemek között az egyes ágazatokban és szakmákban tapasztalható elkülönítésre, a nemek közötti jövedelmi különbségekre, az egyenlőtlen státuszra, valamint a nőknek a döntéshozó pozíciókban tapasztalható korlátozott részvételi arányára; úgy ítéli meg, hogy a fentiek segítségével a tagállamoknak meg kell könnyíteniük a személyes választást a munka és a családi élet összeegyeztethetősége, valamint a jó minőségű és megfizethető gyermekgondozási és az egyéb eltartottak által igénybe vehető gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából; továbbá úgy véli, hogy létfontosságú a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése az összes politika és program keretében;

25. továbbá, felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nőket nyugdíjjogosultságuk kiszámítása során ne hozzák hátrányosabb helyzetbe amiatt, hogy a szülési, illetve anyasági szabadság miatt megszakadt a foglalkoztatásuk folytonossága;

26. felhívja a tagállamokat, hogy az etnikai kisebbségeket és a bevándorlókat érintő nagy mértékű kirekesztés elleni küzdelem során dolgozzanak ki és hajtsanak végre intézkedéseket – beleértve a tudatosságot fokozó intézkedéseket – annak érdekében, hogy az említett célcsoportokat be lehessen vonni a hivatalos munkaerőpiacra, érvényesíteni lehessen az emberkereskedelem és a hátrányos megkülönböztetés elleni jogszabályokat, valamint különleges oktatási programokra, illetve tisztességes megélhetési és lakhatási körülmények megteremtésére irányuló speciális intézkedések és komplex programok segítségével – a társadalmi integráció előfeltételeként – meg lehessen könnyíteni társadalmi beilleszkedésüket;

27. sürgeti a Bizottságot, hogy a fogyatékkal élőket sújtó hátrányos megkülönböztetés felszámolása, az egyenlő lehetőségek biztosítása és a fogyatékkal élők munkában, társadalomban és politikában történő teljes részvételének elősegítése érdekében terjesszen elő javaslatokat a megfelelő jogi keret megteremtésére, különösen egy, az EK-Szerződés 13. cikkén alapuló irányelvre irányuló javaslat révén, az eddig nem tárgyalt területek szabályozása érdekében;

28. hangsúlyozza a szegénység által leginkább érintett és a legkevésbé kedvezményezett csoportok, például a hátrányos helyzetűek és az önmagukat ellátni képtelen idősek lakhatási feltételei – különösen a hozzáférhetőség – javításának szükségességét; kéri, hogy szenteljenek több figyelmet a hajléktalanoknak, elsősorban gondozás és alapvető képzés segítségével, valamint társadalmi beilleszkedésük támogatásával, amely állami politikákat tesz szükségessé, különösen a lakásügy, az egészségügy és az oktatás területén, annak biztosítása érdekében, hogy ezek az emberek hozzáférjenek e létesítményekhez;

29. e tekintetben továbbá úgy véli, hogy az alapkészségeket – amelyek oktatása nemcsak azon képességek fejlesztését jelenti, amelyekre ezen személyeknek önmaguk ellátása érdekében van szüksége, hanem a korlátozott képességű emberekkel kapcsolatos szolidaritásra való nevelést is – az alapfokú oktatással kezdve folyamatosan kellene oktatni a teljes európai társadalom részére;

30. teljes mértékben támogatja a Bizottságnak az "esélyegyenlőséget mindenkinek" európai év 2007-ben történő megrendezésére irányuló szándékát; úgy véli, ez elősegítheti azt, hogy fel lehessen hívni a figyelmet a kérdés fontosságára, értékelni lehessen az EU-ban elért eredményeket, és keretet lehessen biztosítani a további politikai intézkedések és kezdeményezések számára az EU diszkriminációellenes jogalkotásának javítása, a közvetlen és közvetett megkülönböztetés kezelése, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség minden területen történő érvényesítése érdekében;

31. üdvözli annak felismerését, hogy a szociálisan leginkább jogfosztottak általában a legszegényebb szociális környezeti feltételekkel szembesülnek, és hogy ezt is figyelembe kell venni a társadalmi kirekesztés kezelése során;

32. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen jogi lépéseket azon tagállamok ellen, amelyek nem alkalmazzák vagy a kitűzött határidőre nem ültették át nemzeti jogukba az EK-Szerződés 13. cikkén alapuló diszkriminációellenes irányelveket;

33. megerősíti a harmonizált adatgyűjtés javítása és az olyan közös mutatók kidolgozása iránti igényt, amelyek figyelembe veszik a korból és a nemből adódó különbségeket, mivel az ilyen mutatók fontos szerepet játszanak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni politikák nyomon követésében és értékelésében;

34. úgy ítéli meg, hogy a társadalmi integráció valódi érvényesítését a politikai döntéshozatalban a politikák – nemzeti és uniós szintű – rendszeres előzetes és utólagos értékelésének kialakítása révén kell megvalósítani;

35. rámutat, hogy a társadalmi integráció folyamatába be kell vonni a helyi és a regionális élet kulcsszereplőit, például a társadalmi integrációs politikák végrehajtásáért felelős helyi hatóságokat, a szociális partnereket, a nem kormányzati szervezeteket, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés által sújtott embereket;

36. támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a "kirekesztettség és szegénység elleni küzdelem európai évének" megszervezésével különös figyelmet fordít a szegénység elleni küzdelemre;

Szociális védelem

37. úgy véli, hogy a globalizációból eredő gyors változások és az információs és kommunikációs technológiák széles körű használata növeli a szociális veszélyekkel szembeni kiszolgáltatottságot, és hatékonyabb szociális védelmi intézkedéseket tesz szükségessé annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítani lehessen a szociális védelemhez való jogot;

38. rámutat, hogy a szociális biztonság és az ellátási rendszerek gyakran lassan reagálnak a foglalkoztatás és önálló vállalkozói tevékenység rugalmasabb formáira, nem nyújtanak megfelelő támogatást, és ez akadályokat gördíthet a munkába álló munkavállalók elé; ezért úgy véli, hogy ezt figyelembe kell venni a rendszerek korszerűsítése esetén;

39. úgy véli, hogy a jelenlegi demográfiai folyamatok – a munkaerő elöregedése és a munkaképes korú lakosság számának csökkenése – közép- és hosszú távon kihívást jelent a szociális védelmi rendszerek pénzügyi fenntarthatósága tekintetében;

40. rámutat e tekintetben, hogy támogatni kell olyan átfogó elöregedési stratégiák kidolgozását és végrehajtását, melyek célja, hogy a munkavállalók tovább aktívak maradjanak, valamint hogy a munkáltatókat arra ösztönözzék, hogy idősebb munkavállalókat is felvegyenek, illetve megtartsanak;

41. sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a megfelelő jogi keret létrehozására az életkor alapján történő diszkrimináció felszámolása érdekében;

42. úgy ítéli meg ebben a vonatkozásban, hogy az Európai Szociális Alap fontos szerepet játszhat az idősebb munkavállalók munkaerőpiacra történő integrációja és újraintegrálása folyamatában, és nagyobb általánosságban, a rászoruló és/vagy társadalmilag kirekesztett csoportok társadalmi integrációjában;

43. úgy ítéli meg, hogy a nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatósága érdekében gazdasági növekedésre, megfelelő termelékenységre, magas szintű foglalkoztatottságra, valamint az élethosszig tartó tanulás, a minőségi munka és az egészséges munkakörnyezet aktív előmozdítására van szükség;

44. javasolja, hogy a nyugdíjrendszerek ne csak a szociális és kiegészítő biztosítások különböző formáiból álljanak (akár kötelező, akár önkéntes biztosításról van szó), hanem biztosítsák a lehető legnagyobb társadalmi igazságosságot a nyugdíjak tekintetében;

45. azon a véleményen van, hogy a foglalkoztatásra gyakorolt hátrányos hatások megelőzése érdekében az állami nyugdíjrendszerek reformja kapcsán el kell kerülni a munkavállalók adóterheinek növekedését, ugyanakkor megfelelő egyensúlyt kell kialakítani a jövedelemadók és az egyéb adófajták között;

46. felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg adminisztratív és intézményi kapacitásaikat, beleértve a jó minőségű szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés javítását, különösen az egészségügy, a hosszú távú gondozás, a szociális biztonság, a szociális szolgáltatások terén, beleértve a szociális jogokkal kapcsolatos tanácsadás nyújtását, a gyermekekkel kapcsolatos szolgáltatásokat, a közlekedési és a mobilitási szolgáltatásokat, a munkaerőpiaci integrációra összpontosító újrabeilleszkedési szolgáltatásokat, valamint a szakmai képzési szolgáltatásokat;

47. várja a Bizottság minimálbérről szóló dokumentumát, amely hasznos hozzájárulást jelenthet a társadalmi integrációról és szociális védelemről folyó vitához;

48. üdvözli a Tanács határozatát a nyílt koordinációs módszerű eljárásnak az egészségügy és a hosszú távú gondozás területén történő alkalmazásáról; rámutat, hogy a szolgáltatások és az egészségügyi ellátás szervezése és nyújtása a tagállamok hatáskörébe tartozik és továbbra is oda kell tartoznia; ismételten megerősíti, hogy támogatja az egészségügy és a hosszú távú gondozás három alapvető célját: az egyetemes, jövedelemtől vagy vagyontól független hozzáférést, a magas színvonalat és a pénzügyi fenntarthatóságot;

49. hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell szentelni a hosszú távú vagy költséges gondozásra szoruló, illetve az ellátáshoz jutás során nehézségekkel küzdő személyekre; hangsúlyozza, hogy amennyiben az egészséget támogatni és védelmezni kívánjuk, akkor az egészségügyi rendszereknek nemcsak a biztosítási alapelven, hanem a szolidaritás elvén is kell alapulniuk;

50. támogatja továbbá az összes szükséges szociális szolgáltatás fejlesztését az ellátásra szoruló személyek, azaz az önmaguk napi ellátására képtelenek gondozása tekintetében;

51. megjegyzi, hogy noha az állami nyugdíjrendszerek továbbra is a nyugdíjasok fontos bevételi forrása kell, hogy maradjanak, a szakmai vagy személyes rendszereken keresztül fizetett egyéni hozzájárulás kiegészítő szerepet játszhat a további nyugdíjjuttatásokban;

52. rámutat ebben az összefüggésben az egyének jövedelmét és életszínvonalát érintő következményekre rávilágító átfogó tájékoztatási és ellenőrzőrendszerek összehangolásának szükségességére;

53. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nyugdíjrendszerek hatékonyságát folyamatosan értékeljék a pénzügyi fenntarthatóság, valamint a szociális célok elérése szempontjából;

54. felhívja az Európai Tanácsot, hogy a nyílt koordinációs módszer ésszerűsítése és egyszerűsítése érdekében 2006 tavaszán tartandó csúcstalálkozóján fogadjon el egy integrált keretet a szociális védelem és integráció területén, valamint állapodjon meg a közös célkitűzések egységes listájáról a társadalmi integráció, a nyugdíjak, az egészségügy és a hosszú távú gondozás területén;

55. a lisszaboni folyamat összefüggésében egy integrált keretrendszer létrehozását, valamint a szociális védelem és integráció területén zajló koordináció racionalizálását lehetőségnek tekinti a szociális védelem társadalmi dimenziójának erősítése érdekében, amely saját, független, társadalmi-gazdasági jelentőséggel rendelkező dimenzió, ellentétben a szociális és foglalkoztatási politika koordinációjával;

56. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a nyílt koordinációs módszernek a szociális védelem és integráció területén történő alkalmazása során a jövőben fordítson nagyobb figyelmet a munka és a családi élet összehangolásának kérdéseire, különös tekintettel a gyermekgondozáshoz való hozzáférésre, a családi jövedelmi helyzetekre és az anyák foglalkoztatási arányára;

57. felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatás, a szociális védelem, a társadalmi integráció, a nyugdíjak és az egészségügy területén optimálisan használják ki a nyílt koordinációs módszer által a politikai döntéshozatal eszközeként kínált lehetőséget;

58. felhívja a tagállamokat – különösen az újonnan csatlakozottakat –, hogy vizsgálják felül nyugdíjrendszereiket, és vegyék figyelembe a férfiak jelentősen alacsonyabb várható élettartamát és a férfiak és nők közötti jelentős fizetési különbségeket, ami az özvegyek nyugdíjainak mértékében mutatkozik meg, és gyakran szegénységbe kényszeríti őket;

59. rámutat, hogy a szociális biztonsági rendszerek fejlesztése és fenntartása szorosan kapcsolódik a lisszaboni célokhoz, és jelentősen hozzájárulhat a megnövekedett foglalkoztatottsághoz és növekedéshez, a fokozott szolidaritáshoz és a nagyobb társadalmi integrációhoz;

60. ismételten hangsúlyozza meggyőződését, hogy szerepe a nyílt koordinációs módszer alkalmazásában – az európai polgárokat közvetlenül képviselő testületi minőségében – tisztázásra és megerősítésre szorul, annak érdekében hogy a folyamatnak demokratikus legitimitást kölcsönözzön;

61. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat a Parlamenttel egy intézményközi megállapodásról, amely megállapítja azon politikai területek kiválasztásának szabályait, amelyekre a nyílt koordinációs módszer alkalmazandó lenne, és biztosítja a módszer következetes alkalmazását, az Európai Parlament korlátozásmentes és egyenlő részvételével;

62. hangsúlyozza, hogy egy ilyen intézményközi megállapodásnak szabályokat kell tartalmaznia a Parlament részvételéről a célok és mutatók meghatározásában és a dokumentumokhoz való hozzáférésben, az üléseken való részvételben, a folyamat megfigyelésében és felügyeletében, a jelentésekről és a legjobb gyakorlatokról szóló tájékoztatásban, valamint a nyílt koordinációs módszer közösségi módszerré történő fejlődését elősegítő folyamatban;

*

* *

63. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a csatlakozó országoknak és a tagjelölt országoknak.

[1] HL C 320. E, 2005.12.15., 164. o.

[2] HL L 205., 2005.8.6., 21. o.

[3] HL L 10., 2002.1.12., 1. o.

[4] HL C 261. E., 2003.10.30., 136. o.

[5] HL C 68. E, 2004.3.18., 604. o.

[6] HL C 77. E., 2004.3.26., 251. o.

[7] HL C 45. E, 2006.2.23., 134. o.

[8] Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0210.

[9] Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0244.

[10] UNICEF Report Card No 6 – Child Poverty in Rich Countries 2005.

--------------------------------------------------