[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 10.1.2007

COM(2006) 846 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Elsőbbségi összekapcsolási terv

{SEC(2006) 1715}{SEC(2007) 12}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Elsőbbségi összekapcsolási terv

TARTALOMJEGYZÉK

1. Sürgősen cselekedni kell 3

2. Az európai energetikai infrastruktúra fejlődése napjainkban 6

3. Teendők: a Bizottság javaslatai 8

3.1. Az alapvető infrastruktúra jelentős nehézségei 8

3.2. Európai koordinátorok kijelölése a közleményben megjelölt elsőbbségi projektek ügyének előmozdítására 11

3.3. A hálózatok tervezése a fogyasztói szükségleteknek megfelelően 12

3.4. Az engedélyezési eljárások felgyorsítása 13

3.5. Világos beruházási keret 14

4. Következtetések 16

1. melléklet 17

2. melléklet 18

3. melléklet 19

4. melléklet 21

SÜRGőSEN CSELEKEDNI KELL

Az összeköttetések elősegítik a villamos áram és az energia régiók közötti és határokat átlépő szállítását, és előfeltételeit képezik egy működőképes belső piacnak. Az EU állam- és kormányfői 2005 októberében, Hampton Courtban hangsúlyozták annak szükségességét, hogy meg kell erősíteni az elsőbbségi infrastruktúra-fejlesztési projektek megvalósításának elősegítését célzó politikát. Ezt megelőzően az Európai Tanács 2002. évi barcelonai ülésszakán a résztvevők megállapodtak abban is, hogy 10%-ra kell növelni az egyes tagállamok összekapcsolásának minimális mértékét. Mindmáig számos tagállam nem teljesítette ezt a célkitűzést.[1] Az Európai Tanács 2006. márciusi ülésszaka felszólított arra, hogy az európai uniós energiapolitika stratégiai felülvizsgálatának[2] keretében „prioritási összekapcsolási tervet” (a továbbiakban: „terv”) kell elfogadni. Az Európai Tanács 2006. júniusi ülésszaka kérte, hogy az ellátás biztonságának megerősítését célzó külső energetikai infrastruktúra-fejlesztési projektek teljes támogatást kapjanak.

A fenntarthatóságra, a versenyképességre és az ellátás biztonságára vonatkozó célkitűzések elérése érdekében az európai energiapolitikának hatékony energetikai infrastruktúra kialakítására kell törekednie.

Fenntarthatóság . A megújuló energiaforrásokból származó villamos energia integrálásához jelentős mennyiségű új infrastruktúrára van szükség. Ezen túlmenően ez az infrastruktúra európai szinten javítani fogja az új és a meglévő termelőkapacitás hatékonyságát, és csökkenteni fogja annak az esélyét, hogy a termelőkapacitásra irányuló beruházások nem bizonyulnak kellően hatékonynak.

Versenyképesség . A hatékony belső energiapiac működése és fejlesztése szempontjából létfontosságú az energetikai infrastruktúra hatékony működése. Hatására erősödik a régiók közötti kereskedelem, aminek következtében hatékonyabbá válik a verseny, és csökken a piaci erőfölénnyel való visszaélés lehetősége.

Az ellátás biztonsága . A belső energiapiac külső kínálattól való nagyfokú függése miatt az ellátás biztonsága és a tagállamok közötti szolidaritás fokozása megkívánja a források diverzifikálását és a hálózatok megfelelő összekapcsolását (ennek keretében az elszigetelt energetikai rendszerek felszámolását).

Európai uniós szakpolitikák és intézkedések

Az Európai Unió több szakpolitikát is megfogalmazott a hatékony európai energetikai infrastruktúra kialakításának támogatása céljából.

Először, a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatásokban (TEN-E-iránymutatások)[3] az EU 314 olyan infrastruktúra-fejlesztési projektet („közös érdekű projekt”) határozott meg, amelyeknek elő kell segíteni, illetőleg fel kell gyorsítani a megvalósítását. Ezek között 42 olyan „európai érdekű projekt” szerepel (1. és 2. melléklet), amelyek a legmagasabb prioritást élvezik, mert határokat átlépő jellegűek vagy jelentős hatást gyakorolnak a határokat keresztező átviteli kapacitásra. Az iránymutatások lefektetik a koordináció fokozása, a megvalósítás nyomon követése, illetőleg adott esetben az EK által nyújtandó pénzügyi támogatás – ideértve az Európai Beruházási Bank (EBB) által nyújtott kölcsönöket is – keretét.

Másodszor, a villamosenergia-hálózatok összekapcsolása és a tagállamok közötti földgázszállítások megfelelő mértékének biztosítása érdekében az Európai Unió nemrégiben különös szabályokat vezetett be, amelyek egyúttal a stabil beruházási környezet kialakítását is célozzák (a villamosenergia-ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedésekről,[4] illetőleg a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről[5] szóló irányelv).

Harmadszor, 2006. júniusi ülésszakának következtetéseiben az Európai Tanács felszólított „az energiabehozatal diverzifikálása céljából a környezetvédelmi megfontolásokkal összeegyeztethető és az új szállítási útvonalak megnyitására irányuló olyan infrastruktúra-projektek teljes támogatás[ár]a, amelyek valamennyi tagállam hasznára válnának”.

Végül, 2006. december 14–15-i ülésszakán az Európai Tanács két kérdés fontosságát is kiemelte: „összekapcsolódó, átlátható és megkülönböztetésmentes belső energiapiac megvalósítása, összehangolt szabályokon keresztül”, illetőleg „a szükséghelyzetek kezeléséhez szükséges együttműködés kialakítása, különösen az ellátási zavarok esetében”.

Sürgősen cselekedni kell

A hálózatfejlesztés terén elért eredmények az említett jogszabályok ellenére sem elegendőek. Továbbra is sok az akadályozó tényező.

Amint azt a földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről szóló bizottsági közlemény részletesebben is elmagyarázza, az Európai Unió egyelőre távol áll attól, hogy bármely európai uniós vállalatnak bármely tagállamban a meglévő hazai vállalatokkal azonos feltételekkel, hátrányos megkülönböztetéstől és egyéb hátrányoktól mentesen legyen képes garantálni a villamosenergia- és a földgázeladási jogot. Különösen a hálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés és az egységesen hatékony hatósági felügyelet hiánya jelent több tagállamban is problémát.

Az Európai Uniónak emellett egyelőre azt a kihívást sem sikerült megfelelően kezelnie, hogy közös, stabil európai keretszabályozás mellett a belső piac támogatása érdekében megfelelő mennyiségű új infrastruktúrát kellene létrehozni. A különböző nemzeti energiahálózatok között jelenleg még nincs kellő együttműködés a műszaki szabványok, a kiegyenlítési szabályok, a földgáz minősége, a kapcsolódási rendszerek vagy a szűk keresztmetszetek kezelése területén, pedig ezekre mind szükség van a hatékony nemzetközi kereskedelemhez. Megemlítendő különösen, hogy a nem megfelelő mértékű szétválasztás miatt torzul a beruházások piaca. A hálózatüzemeltetők nem érdekeltek abban, hogy a hálózatfejlesztést a piac egészének érdekeit szem előtt tartva, az új termelők, illetőleg az új beszállítók piaci belépését elősegítve végezzék. Számos bizonyítékra hivatkozva a belső piacról szóló említett közlemény rámutat, hogy beruházási döntéseik meghozatalakor a vertikálisan integrálódott vállalatok az érdekeltségi körükbe tartozó beszállítóknak igyekeznek kedvezni. Ezek a vállalatok például különösen vonakodnak attól, hogy földgáz-behozatali kapacitásaikat (azaz cseppfolyósítottföldgáz-termináljaikat, a továbbiakban: „LNG-terminál”) nyitott folyamatban bővítsék, ami több esetben is ellátási nehézségekhez vezetett. Ugyanez érvényes bizonyos esetekben az új termelők hálózatba kapcsolódási kapacitására is.

A hálózatok évről évre közelebb kerülnek fizikai teljesítőképességük határához, ami növeli az időszakos ellátási zavarok esélyét.[6] Energetikai szempontból számos ország és régió továbbra is „szigetként” működik, alapvetően el van vágva a belső piac többi részétől. Ez különösen a balti államokban[7] és a délkelet-európai új tagállamokban van így.

Drámaian alacsony a határokat keresztező európai infrastruktúrára irányuló beruházások összege. A határokon átnyúló villamosenergia-hálózatokba évente csupán 200 millió eurót fektetnek, pedig ez lenne a határokat keresztező átviteli kapacitás bővítésének legfontosabb eleme.[8] Az EU-ban, Norvégiában, Svájcban és Törökországban ezek a beruházások a villamosenergia-hálózatokra irányuló éves beruházásokból csupán 5%-kal részesednek.

Ezek az értékek el sem érik azt a szintet, amely az európai energiapolitika értelmében a infrastruktúra hatékonysága szempontjából szükséges lenne. Ha az Európai Unió teljes mértékben követni kívánja a TEN-E-iránymutatásokban felvázolt prioritásokat, akkor 2013-ig legalább 30 milliárd eurót kell infrastruktúra-fejlesztési beruházásokra fordítania (6 milliárdot a villamosenergia-átvitelre, 19 milliárdot a gázvezetékekre, 5 milliárdot az LNG-terminálokra).[9]

A megújuló forrásból származó villamos energia nagyobb mennyiségeinek a hálózatba kapcsolása,[10] illetőleg az időszakos termelési kapacitás kiegyenlítési költségeinek internalizálása[11] a becslések szerint például évente 700-800 millió eurót fog igényelni.

Mivel a belföldi földgáztartalékok csökkenőben vannak, a földgáz iránti kereslet egyre növekvő részét kell majd importból kielégíteni. Az importtól való fokozottabb függés miatt a gázellátási lánc minden szakaszában kellő időben beruházásokat kell végrehajtani, és teljes támogatást kell biztosítani az energiahálózat külső összeköttetéseinek. E szükségletek ellenére bizonyos körök (Nemzetközi Energiaügynökség)[12] aggodalmukat fejezték ki amiatt a komoly kockázat miatt, amelyet a földgázszektor egészében a beruházások szükségeshez képest csekélyebb mértéke jelent.

Ha az EU továbbra is úgy viszonyul az infrastruktúrájához, mint jelenleg, akkor az európai energiapolitika egyetlen célkitűzése sem lesz teljesíthető. A túlterhelés miatt nőni fognak az energiaárak. A megújuló energiaforrások fejlődését aláássa a tagállamokon belüli és az azok közötti átviteli kapacitás hiánya. A legutóbbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a környezetkímélő energiaforrások fejlődését komoly szűk keresztmetszet hátráltatja: a szélerőműtelepek felépítésének átlagos időtartama nagyjából három év, míg a földrajzilag szétszórt szélerőműtelepek hálózatba kötése és integrálása akár 10 évet is igénybe vehet.[13] Az elégtelen átviteli kapacitás és a termelés korlátai következtében az egyes nemzeti villamosenergia-piacoknak nagyobb termelőkapacitás-tartalékra lesz szükségük az előre nem látható csúcskereslet és az erőművek esetleges meghibásodása esetére, ami összességében kevésbé hatékony villamosenergia-rendszert eredményez.

A terv célja

Ez a terv a földgáz és a villamos energia területén kijelölt 42 európai érdekű projekt jelenlegi helyzetét ismerteti. Bár nem számítanak európai érdekű projektnek, a terv foglalkozik a cseppfolyósítottföldgáz-terminálokkal (LNG-terminálok) is.[14] E projektek közül több jól halad, mások azonban nem. A terv ennek megfelelően egyedi intézkedéseket javasol az ilyen, jelenleg komoly késedelemben lévő kritikus projektek fokozatos megvalósításához, végül pedig intézkedéseket javasol egy, a beruházásokat elősegítő stabil keret létrehozására.

A tervet a Bizottság szolgálatainak egy munkadokumentuma[15] kíséri, amely továbbgondolja egy korábbi elemzés[16] megfontolásait.

Ez a terv a Tanács és az Európai Parlament által a TEN-E-iránymutatásokban kijelölt európai érdekű projektekre összpontosít. A TEN-E-iránymutatások következő felülvizsgálatának keretében közép- és hosszú távon további projektek[17] is mérlegelés tárgyát képezhetik.

AZ EURÓPAI ENERGETIKAI INFRASTRUKTÚRA FEJLőDÉSE NAPJAINKBAN

A Bizottsági szolgálatai által elvégzett elemzés több hiányosságra is fényt derített.

Villamos energia

A 32 európai érdekű projektből 20-nak késik a megvalósítása (3. melléklet). A 20 projektből 12 egy- vagy kétéves, nyolc pedig több mint hároméves késésben van. A 32 európai érdekű projektből mindösszesen 12 (37%) esetében nem számoltak be késedelemről, teljesen vagy lényegében pedig csupán öt projektet fejeztek be.[18] Egy projekt esetében egy elkészült szakasz már tíz éve várja a másik szakasz befejezését,[19] két projekt esetében pedig a kivitelezés már részben zajlik.[20]

Az elégtelen előrehaladással kapcsolatban az alábbi következtetések emelhetők ki.

- A legtöbb késedelem fő oka a tervezési és az engedélyezéssel összefüggő egyéb eljárások bonyolultsága. Bár a legtöbb tagállamban a jogi eljárások alapvetően hasonlóak, a tervezés fő szakaszait eltérően strukturált engedélyezési eljárásokhoz igazodva kell elvégezni. Ez akkor okoz problémát, ha különböző hálózatokat kell integrálni,[21] ha különféle hatóságok érintettek,[22] illetőleg ha hosszú konzultációs időszakokhoz és engedélyezési eljárásokhoz kell igazodni.[23]

- Ha egy projektben két vagy több tagállam is érintett, akkor a tervezés és az engedélyezési eljárások összehangolásának elmaradása gyakran komoly késedelmekhez vezethet.

- Számos projekt esetén okoznak jelentős késedelmet a nem környezetvédelmi vagy egészségügyi alapon[24] emelt kifogások.[25] A kismértékű lakossági ellenállás miatt a tenger alatti vezetékek költséges és bonyolult kiépítése gyorsabbnak bizonyult, mint egyes kifogásolt szárazföldi összeköttetéseké.

- Egyes projektek esetében késedelmet okoztak a finanszírozás nehézségei,[26] különösen a környezetkímélő energiaforrások alkalmazása és a szomszédos országokhoz való csatlakozás tekintetében.

- Egyes átvitelirendszer-üzemeltetők a jelek szerint csak lassan növelik határokat keresztező kapacitásukat. Ez gyakran amiatt van, hogy a keretszabályozás nem ösztönöz eléggé, illetve amiatt, hogy néhány átvitelirendszer-üzemeltető vertikálisan integrálódott vállalathoz tartozik, és nem szívesen növeli a meglévő kínálatot, mert az hátrányos lehet az ellátással foglalkozó érdekeltségei számára. Ehhez hasonlóan egyes vélemények szerint a nem megfelelően szabályozott és rövid időközönként (háromhavonta vagy évente) újraszámított nagykereskedelmi árak is akadályozzák az elsőbbségi infrastruktúra fejlesztését.

Földgáz

A 10 „európai érdekű” gázvezeték többségének kivitelezése mindent egybevetve viszonylag jól halad (4. melléklet).

A projektek többsége esetében nem számoltak be jelentős késésről. A 10 európai érdekű gázvezeték-építési projekt közül legalább hét esetében 2010 és 2013 között sor kerülhet az üzem megindítására: egy gázvezeték már elkészült,[27] kettőt építenek,[28] további kettő pedig részben áll kivitelezés alatt.[29] Ez az infrastruktúra az EU számára 2013-ra évi 80-90 milliárd m3 többlet-importkapacitást jelent majd (ez az EU 2010-re becsült gázszükségletének 16-17%-át fogja fedezni).[30]

A 29 LNG-terminál és tárolólétesítmény kivitelezésében ugyanakkor komoly fennakadások vannak számos tagállamban. Kilenc projektet[31] abba kellett hagyni, és így alternatív megoldásokat kellett keresni. Öt további projekt kivitelezését felfüggesztették.[32]

Összefoglalásképpen elmondható, hogy a földgáz szállítási lánca terén a beruházások és az elkötelezettség mértéke kielégítőnek tűnik. Azonban bár egyre több jelentős gázvezeték-építési projekt valósul meg, a jelek szerint a beruházók egyre kockázatosabbnak ítélik a több határt is átszelő gázvezetékek építését. A késedelmeket környezeti aggályok, illetve a lakosság által – különösen az LNG-terminálokkal szemben – tanúsított ellenállás is okozhatja. Magyarázó okként a növekvő nyersanyagköltségek és a szakképzett munkaerő hiánya is felmerült.[33]

TEENDőK: A BIZOTTSÁG JAVASLATAI

Az alapvető infrastruktúra jelentős nehézségei

A Bizottság értékelése alapul szolgál ahhoz, hogy a kérdésre az EU részéről és nemzeti szinten egyaránt megfelelő figyelem és erőfeszítések irányuljanak. Az érdekelteknek és a nemzeti hatóságoknak el kell kötelezniük magukat a terv gyors teljesítése mellett.

1. teendő: az infrastruktúra azon legfontosabb elemeinek meghatározása, amelyek jelenleg jelentős nehézségekkel küzdenek – megtörtént. |

Villamos energia

A Bizottság a következő alapvető projekteket ítéli létfontosságúnak a belső piac kiteljesítése, a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia piaci integrációja és az ellátás biztonságának jelentős javítása szempontjából; ezekkel kapcsolatban ismertek azok a tényezők, amelyek a kivitelezés késedelméhez vezetnek.

Projekt | Indokok | A befejezés 2004-ben várt dátuma (2006) | A késedelem okai |

Kassø (DK)–Hamburg/Dollern (DE) | Ez az összeköttetés létfontosságú az Észak-Németországban, Dániában, az Északi-tengeren és a Balti-tengeren szélenergiából előállított villamos energia nagy mennyiségeinek integrálása, illetve az Észak-Európával folytatott kereskedelem szempontjából, továbbá a hálózat biztonsága és a kereskedelem szempontjából. | 2010 (2012); a projekt még tanulmányterv szakaszban van | Sűrűn lakott térség: sok telektulajdonos. |

Hamburg/Krümmel (DE)–Schwerin (DE) | A szélenergia integrálása; az EU keleti és nyugati hálózata közötti folytonossági hiány megszüntetése. | 2007 (2007) Engedélyezési szakasz | A helyi lakosság ellenállása: nyomvonal, félelem az elektromágneses mezők miatt, a tájkép romlása; időigényes nyilvános konzultációs eljárások; sok érintett; a régiókon túlmutató, európai szempontok meg nem értése. |

Halle/Saale (DE)– Schweinfurt (DE) | Mint az előző esetben. | 2010 (2009) Engedélyezési szakasz | A vezeték keresztezi a Thüringiai-erdőt; a helyi lakosság ellenállása: kedvezőtlen hatás a turizmusra, nyomvonal, félelem az elektromágneses mezők miatt, a tájkép romlása; sok érintett; a régiókon túlmutató, európai szempontok meg nem értése. |

St. Peter (AT)–Tauern (AT) | Közép-Európa legsúlyosabban túlterhelt területe, amely kockázatot jelent a hálózat biztonságos üzeme szempontjából | 2010 (2011) Engedélyezési / tanulmányterv szakasz | Az engedélyezési eljárás lassúsága: további koordináció szükséges; a helyi lakosság ellenállása: elektromágneses mezők, tájkép, védett madarak és rovarok; nehéz terep, a KHV-ért és az engedélyezésért felelős hatóságokat felkészületlenül érte a nagy infrastruktúra-fejlesztési projekt. |

Südburgenland (AT)–Kainachtal (AT) | Mint az előző esetben. | 2007 (2009) Engedélyezési szakasz | Az engedélyezési eljárás lassúsága; a helyi lakosság ellenállása: tájkép, elektromágneses mezők, föld alatti vezetéket kérnek; várható ellenállás az építéshelyre vezető bekötőutak kiépítésével szemben; a KHV-ért és az engedélyezésért felelős hatóságokat felkészületlenül érte a nagy infrastruktúra-fejlesztési projekt. |

Dürnrohr (AT)–Slavětice (CZ) | Létfontosságú összeköttetés az új tagállamokkal és Kelet-Európával | 2007 (2009); a projekt még tanulmányterv szakaszban van | Ausztria ellenzi az atomenergiát; összefügg az ausztriai hálózat (észak–déli) megerősítésével; védett terület; a helyi lakosság (Ausztria) aggódik az elektromágneses mezők miatt. |

Udine Ovest (IT)–Okroglo (SI) | a Szlovénia és Olaszország közötti összeköttetés erősen túlterhelt Olaszországban komoly az áramkimaradás veszélye Fontos összeköttetés az EU-szintű energiaáramlás szempontjából | 2009 (2011) A projekt még tanulmányterv szakaszban van | Olaszország és Szlovénia között nehézséget okoz a határátlépési pontok kijelölése ; Sűrűn lakott térség; potenciális kereskedelmi problémák; a nyomvonal meghatározása: a szlovén terület 35%-a része a Natura 2000 programnak; a helyi lakosság ellenállása: elektromágneses mezők, tájkép, szlovén oldalon előfeltétel a Berecevo és Krsko közötti vezeték és a Magyarországgal kiépítendő összeköttetés megléte; az olasz hálózat előzetes bővítése szükséges. |

Nagyfeszültségű összeköttetés Litvánia és Lengyelország között, a lengyel hálózat korszerűsítésével együtt (DE–PL) | Létfontosságú a balti hálózat UCTE-vel való összekapcsolása szempontjából | 2012 (2013) A projekt még tanulmányterv szakaszban van | Koordináció és a politikai támogatás hiánya a múltban; az eltérően szinkronizált területek miatti bizonytalanság; a lengyel hálózat stabilitása; természetvédelmi területeket keresztez; kisajátítás, amely Lengyelországban törvénymódosítást igényel; „back-to-back” transzformátorállomás szükséges; bizonytalanság a szinkronizációs területeket illetően. |

Sentmenat (ES)–Bescanó (ES)–Baixas (FR) | Létfontosságú az UCTE és a szigetszerűen működő ibériai hálózat összekötése szempontjából. | 2007 (2009) Engedélyezési szakasz | A Pireneusok átlépése; Spanyolország és Franciaország között nehézséget okoz a határátlépési pontok kijelölése; a helyi lakosság ellenállása. |

Moulaine (FR)– Aubange (BE) | 2010 (2012) A projekt belga szakasza kész, a francia szakasz még csupán tanulmányterv szakaszban van | Az Avelin–Avelgem projekt elsőbbsége; a vidéki és a városi területeken nehezen fogadják el; a francia oldalon még nem jelölték ki a nyomvonalat (13-16 km még hiányzik). |

Tenger alatti vezeték Anglia és Hollandia között | 2008 (2010) Engedélyezési szakasz | Hosszadalmas környezetvédelmi eljárások; hosszadalmas holland szabályozási eljárás; időigényes nyilvános konzultációs eljárások mindkét országban; a finanszírozás és a többletforrások körüli bizonytalanság; az összeköttetés szabályozása körüli bizonytalanság (pl. mentességi követelmények / túlterhelés-elhárítási iránymutatás). |

Földgáz

A földgázszektort illetően az EU-nak diverzifikálnia kell jelenlegi földgázbeszerzési forrásait (Norvégia, Oroszország, Észak-Afrika). Fontos feladat egy „negyedik folyosó” kialakítása, amely a Nabucco gázvezetéken keresztül alternatív földgázt (30 milliárd m3, vagyis az EU 2010. évi gázszükségletének 7%-a) fog szállítani Közép-Ázsiából, a Kaszpi-tenger térségéből és a Közel-Keletről.

Az EU-nak biztosítania kell továbbá, hogy az összes késésben lévő elsőbbségi földgázprojektet mihamarabb megvalósítsák. A Bizottság megjegyzi, hogy az Algériát és az olasz félszigetet (Szardínián keresztül) összekötő GALSI gázvezeték kiépítése jelentős késésben van.

A gázimport növekedését a szállítási lánc végén tudni kell fogadni, hogy a gáz eljuthasson a végső fogyasztóhoz. Ezért létfontosságú a piac következő szintjén lévő („downstream”) elosztórendszerek (vagyis a német, a dán és a svéd gázpiacot, illetve a német, a Benelux-államokbeli és a brit gázpiacot összekötő gázvezetékek) fejlesztése is. Végül az LNG nagyobb rugalmasságot biztosíthat különösen az egyetlen földgázbeszerzési forrásra támaszkodó tagállamok számára. Az LNG olyan jelentős tartalékot jelenthet, amely hozzájárulhat a gázellátás biztonságához és a piac versenyképességének javulásához. Ezzel kapcsolatosan a Bizottság 2007-ben meg fogja vizsgálni, hogy egy, az LNG-re vonatkozó cselekvési terv révén szükség van-e közösségi fellépésre az energiaügyi szolidaritás fokozása érdekében.

Európai koordinátorok kijelölése a közleményben megjelölt elsőbbségi projektek ügyének előmozdítására

A TEN-E-iránymutatások szerint a Bizottság az érintett tagállamokkal egyetértésben és az Európai Parlamenttel lefolytatott konzultációt követően európai koordinátort jelölhet ki.

A koordinátor biztosítja a projekten belül az európai szempontok érvényesülését, és határokon átívelő párbeszédet kezdeményez a projektgazdák, a köz- és a magánszektor, a helyi és a regionális hatóságok, illetőleg a helyi lakosság között. A koordinátor segít a nemzeti eljárások koordinálásában (ideértve a környezetvédelmi eljárásokat is), továbbá jelentést ad a projekt(ek) alakulásáról és bármely olyan nehézségről vagy akadályról, amely jelentős késést okozhat.

2. teendő: európai koordinátorok kijelölése (lásd a 3.1. szakaszt) A Bizottság 2007 elején az alábbi projektek megvalósításának előmozdítása érdekében javaslatot fog tenni európai koordinátorok kijelölésére: Villamos energia: villamosenergia-átviteli összeköttetés Németország, Lengyelország és Litvánia között, különösen Alytus–Elk viszonylatban („back-to-back” állomás); az észak-európai tengeri szélerőműtelepek hálózatba kapcsolása (Dánia, Németország és Lengyelország); összeköttetés Franciaország és Spanyolország között, különösen Sentmenat (ES)–Bescanó (ES)–Baixas (FR) viszonylatban. Földgáz: NABUCCO gázvezeték. |

A kérdéses projektek előrehaladásától függően a későbbiekben a Bizottság a következő projektek tekintetében is meg fogja fontolni európai koordinátor kijelölését:

Villamos energia:

- összeköttetések Ausztrián belül és Ausztriával;

- összeköttetések Olaszország és Szlovénia között;

- összeköttetések az Egyesült Királyság és Európa szárazföldi területei között;

- Moulaine (FR)–Aubange (BE) összeköttetés.

Földgáz:

- az Algériát Olaszországgal Szardínián és Toszkánán keresztül összekötő GALSI gázvezeték, amely Korzikán keresztül Franciaországba is leágazik;

- a Svédország–Dánia–Németország gázvezeték;

- a piac következő szintjén szükséges („downstream”) földgázszállítási kapacitás kiépítése Németország, Hollandia, Belgium és az Egyesült Királyság között;

- több jelentős késésben lévő LNG-terminál megépítése.

A hálózatok tervezése a fogyasztói szükségleteknek megfelelően

A 2006. november 4-i, nyolc EU-országot érintő áramkimaradás különösen jól illusztrálta, hogy Európa szárazföldi része bizonyos tekintetben máris egyetlen villamosenergia-rendszerként működik, ugyanakkor hálózata mégsem ennek megfelelő kialakítású.

Európa villamosenergia-rendszerét (ezen belül hálózati infrastruktúráját) a kiszolgálandó fogyasztók igényeiből kiindulva kell megtervezni, kiépíteni és működtetni. A liberalizált piacokon egy ilyen infrastruktúra meghatározása, megtervezése és kiépítése hosszú távú feladat, amely rendszeres felügyeletet és a piaci szereplők között koordinációt igényel. Nem csupán abból áll, hogy egy-egy régióban több összeköttetést kell kiépíteni vagy több erőművet kell üzembe állítani. Magában foglalja annak eldöntését is, hogy az EU a jövőben milyen energiaforrásokra kíván támaszkodni, hogy a rendszeren belül nagyobb súllyal szerepeljenek az időszakos üzemű energiatermelő létesítmények, illetőleg hogy milyen legyen az erőművek földrajzi megoszlása. Különösen fontos, hogy látható legyen, mely irányokban várható rövid és hosszú távon túlterheltség.

Az EU minden egyes energetikai régiójában, illetőleg e régiók között javítani kell a szükséges infrastruktúra és/vagy energiatermelési kapacitás tervezésének koordinálását és időzítését. Ezt a célkitűzést a földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről szóló bizottsági közlemény vázolja fel. Az átvitelirendszer-üzemeltetők közötti koordináció megerősítésével kapcsolatban két alapvető irányvonalat kell megfontolni.

Az innovatív és „intelligens” hálózatok kialakítása szempontjából elengedhetetlen a Galileo igénybevétele az energiahálózatok pontos, valós idejű felügyelete során. Ez a megoldás lehetővé teszi a villamosenergia-rendszer valós idejű nyomon követését és ellenőrzését. A technológia a kritikus energetikai infrastruktúra védelmére vonatkozó, a közeljövőben útjára indítandó európai kezdeményezésben is szerepet fog kapni.

3. teendő: a tervezés koordinálása regionális szinten A Bizottság 2007-ben a hálózattervezés koordinálása érdekében javaslatot fog tenni egy megerősített, az átvitelirendszer-üzemeltetőket magában foglaló keret kialakítására. |

Amint azt a földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről szóló közlemény[34] részletesen is elmagyarázza, ennek a keretnek az lesz a feladata, hogy lehetővé tegye az egyes energetikai területek hálózataiban bekövetkező minden olyan – éppen folyamatban lévő vagy a jövőben várható – fejlemény nyomon követését és elemzését, amely a tagállamok közötti regionális szintű átviteli kapacitás bővítését eredményezi. Feladata lesz továbbá az is, hogy a társadalmi-gazdasági és a környezeti szempontok kellő figyelembevételével elősegítse az érintettek közötti párbeszédet. Emellett a nemzeti tervezési eljárásokkal teljes mértékben összhangban hálózatfejlesztési regionális terveket, illetőleg a kereslet és a kínálat (csúcs- és alapterhelési) kiegyensúlyozására vonatkozó előrejelzéseket is fog készíteni. Feladatait a szabályozók és más, a villamos energia és a földgáz területével foglalkozó fórumok (például a firenzei, illetve a madridi fórum) véleményének megfelelő figyelembevételével fogja végrehajtani.

Ehhez a megerősített koordinációhoz az infrastruktúra-tervezés és -fejlesztés európaibb alapokra helyezésére vonatkozó lehetőségek áttekintésének kell társulnia. A villamosenergia-termelés és -elosztás területén a potenciális befektetőknek naprakész információkra van szükségük a rövid és a középtávú folyamatokról. Az Energiapiaci Megfigyelő Hivatalnak[35] ennek megfelelően elemeznie kell az infrastruktúra terén az EU-ban felmerülő új igényeket. Ennek az elemzésnek az alapján a Bizottság szükség szerint javaslatokat fog előterjeszteni a TEN-E-iránymutatások módosítására, illetőleg további európai érdekű elsőbbségi infrastruktúrákat fog kijelölni. Az esetleges hiányosságokat kellő időben azonosítani kell, hogy a piac megfelelően reagálhasson rájuk. A Hivatalnak műszaki és technikai támogatást kell biztosítania az EU által kijelölt koordinátorok számára.

Az engedélyezési eljárások felgyorsítása

Az időigényes jogi és engedélyezési eljárások nagyban akadályoznak egyes földgázinfrastruktúra-fejlesztési és villamosenergia-átviteli projekteket. A legfontosabb akadályok az eljárások szétforgácsoltságából, a helyi és a regionális közösségek erős ellenállásából, a vétójog indokolatlan igénybevételéből és az engedélyek kiadásában részt vevő szervek nagy számából fakadnak. A tagállami hálózatok összekapcsolása tekintetében a koordináció hiánya és az eltérő időütemezés is gyakran késlelteti az engedélyezési eljárásokat.

A legfőbb nehézségek annak ellenére is fennállnak, hogy egyes országokban egyszerűsített engedélyezési eljárásokat vezettek be. Az új összeköttetések kiépítése esetenként akár tíz évet is igénybe vehet, miközben egy szélerőműtelep vagy egy kombinált ciklusú gázturbina megépítése két-három évbe telik.

Az Egyesült Államokban korábban hasonló problémák adódtak (például a kaliforniai áramkimaradásokat az elégtelen összeköttetési kapacitás és a piaci visszaélést lehetővé tévő rossz piacmodell okozta). Ennek folytán most azokban az esetekben, amikor az elsőbbségi hálózati infrastruktúra kiépítése valamely államban túlzott késedelmet szenved, a szövetségi infrastruktúra tervezése és engedélyezése ügyében az Egyesült Államok Szövetségi Energetikai Szabályozó Bizottsága (FERC) hoz szövetségi szinten döntést, abból kiindulva, hogy az adott elsőbbségi projektet az államok szintjén nem engedélyeznék időben.

A Bizottság nem gondolja, hogy hasonló szemlélet az EU-ban megfelelő megoldáshoz vezetne. Lépnünk kell ugyanakkor, ha bármiféle reális reményt szeretnénk látni arra, hogy az EU földgáz- és villamosenergia-infrastruktúrája hatékonyan alkalmazkodjon napjaink energiapiacainak változó realitásaihoz. Létfontosságú, hogy csökkenjen az elsőbbségi uniós infrastruktúra-fejlesztési projektek tervezési és kivitelezési ideje, és eközben a környezetvédelmi, a biztonsági és az egészségügyi szempontok se sérüljenek.

Először, ha a TEN-E-iránymutatások alapján bizonyos elsőbbségi projekteket „európai érdekűvé” nyilvánítunk, azzal ezek a projektek jelentősen felgyorsulhatnak. Az európai érdekűvé nyilvánítás keretében ütemtervet kell kidolgozni a projekt megvalósítására, amelynek részletes információkat kell tartalmaznia az engedélyezési folyamat egyes szakaszaiban a projekttel szemben támasztott követelményekről (a koordinált értékelés segíthet az eljárások egyszerűsítésében). Az európai érdekűvé nyilvánítás hatásosságát szem előtt tartva a Bizottság úgy véli, hogy a jövőben szigorú feltételekhez kell kötni a projektek európai érdekűvé nyilvánítását. Csak olyan projektek esetében szabad erre módot adni, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az érintett területen az energiaáramlásra és a kereskedelemre, amelyek esetében a tervezési és az engedélyezési szakasz egyértelmű és realisztikus, és amelyek nyilvánvaló, szilárd európai hozzáadott értéket képviselnek; ezekben a kérdésekben minden érintettnek egyet kell értenie.

Másodszor, a Bizottság a tagállamokkal és a legfontosabb érdekeltekkel lefolytatandó konzultációt követően javaslatot fog tenni a nemzeti engedélyezési eljárások ésszerűsítésére.

4. teendő: az engedélyezési eljárások ésszerűsítése A Bizottság 2007-ben megkezdi a TEN-E-iránymutatások felülvizsgálatát annak érdekében, hogy – a szubszidiaritás elvének kellő figyelembevételével – előírja a tagállamok számára olyan nemzeti eljárások létrehozását, amelyeken belül az európai érdekű projektek tervezési és engedélyezési eljárásai legfeljebb öt év alatt lefolytathatók. |

Ez nem jelenti azt, hogy a tervezési folyamat során figyelembe veendő érdemi kérdések körében új EU-szintű normákat kellene kialakítani. Csupán annak megköveteléséről van szó, hogy a szóban forgó esetekben a nemzeti eljárásokat a környezetvédelmi jog és a lakosság jogos érdekei tiszteletben tartása mellett ésszerű időn belül le kelljen zárni. Ennek kiegészítéseképpen a nemzeti előírások értékelésével összefüggésben a bevált gyakorlati megoldások összehasonlító elemzését is el kell végezni.

Világos beruházási keret

A TEN-E-projekteket elsősorban az érdekelt gazdasági szereplőknek kell finanszírozniuk. Az új átviteli kapacitás terén azonban a beruházások lelassultak. Ez a tendencia részben magyarázható azzal, hogy korábbról kihasználatlan átviteli kapacitás áll rendelkezésre, ugyanakkor a jelenlegi piaci rendszer nem ösztönzi az átviteli kapacitásra irányuló hatékony beruházásokat. A nem megfelelő regionális árképzési modellek hamis képet mutatnak az egyes régiókon belüli átviteli terheltségről, és nem adnak pontos, naprakész információkat az átviteli hálózatok teljesítményéről. A beruházások pangása meglepő módon ellentétben áll azzal, hogy a magánszektor a hosszú távú infrastruktúra-fejlesztési projektek terén egyre nagyobb beruházási kedvet mutat.

Nagyon fontos lenne tehát egy olyan stabil és vonzó szabályozási keretet kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a magánszektor előre láthassa beruházásai sikerét, illetőleg amely stabil megtérülési rátát garantál, ugyanakkor magas színvonalú szolgáltatást kínál az ügyfelek számára. A földgáz és a villamos energia belső piacáról szóló párhuzamos közleményében a Bizottság számos hasonló célú intézkedést ismertet. Javaslatot tesz különösen a szétválasztás és az energiaügyi szabályozó hatóságok jogkörének megerősítése terén, és foglalkozik az átláthatóság növelésének igényével is.

A transzeurópai energetikai hálózatok közfinanszírozása nagyban elősegítette, hogy a magánszektor a hosszadalmas eljárások vagy a jelentős költségek ellenére is infrastruktúra-fejlesztési projektekbe fogjon. Az uniós finanszírozás csökkenti a késedelem kockázatát, ösztönzi a projekteket az új technológiák felhasználási lehetőségeinek feltárására, és felgyorsítja az egyes projektekkel kapcsolatos döntéshozatalt.

Az EU-nak a jobban teljesítő energetikai infrastruktúrák felé kell elmozdulnia. A transzeurópai energetikai hálózatokra jutó jelenlegi (évi 20 millió eurós) költségvetés nem elegendő a szükségessé váló nagyszabású új beruházások ösztönzéséhez. A transzeurópai energetikai hálózatok költségvetésének szembe kell továbbá néznie:

- a környezetkímélő villamos energia hálózatba integrálása iránti egyre növekvő igénnyel;

- az Európai Unió 27 tagúvá bővülése miatt az infrastruktúrával kapcsolatban megnövekvő igényekkel;

- a Szerződés és a TEN-E-iránymutatások értelmében a kohézió további javításának és a nagyszámú elszigetelt regionális piac egyetlen piacba integrálásának szükségességével (az új Délkeleti Energetikai Közösség integrálása; az UCTE-rendszer integrálása más rendszerekkel, így a FÁK rendszerével és az Euro-Med vezetékkel stb.).

Mindehhez át kell gondolni, hogy az európai energiapolitika célkitűzései szempontjából elégséges-e az uniós finanszírozás jelenlegi mértéke.

5. teendő: európai uniós finanszírozás A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogy e konkrét célok érdekében szükséges-e a TEN-E-hálózatokhoz nagyobb uniós finanszírozást nyújtani. |

Ismét a jövőre gondolva, a transzeurópai energetikai hálózatok céljára rendelkezésre álló összegeket elsősorban az EU szempontjából nagyobb horderejű társadalmi-gazdasági vizsgálatok és tervtanulmányok finanszírozására kell fordítani (például az UCTE szinkron rendszerének kiterjesztése a környező országokra, a tengeri szélerőműtelepek törzshálózatra kapcsolása). A földgáz tekintetében a finanszírozandó vizsgálatoknak egyebek mellett a földgáz minőségére vonatkozó szabályokkal, a műszaki harmonizáció lehetőségeivel, illetve az ellátóvezetékeknek a piac következő szintjén lévő („downstream”) belső hálózatokra gyakorolt hatásával kell majd foglalkozniuk.

A kohéziós politikára vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatások (2007–2013) kiemelt helyen foglalkoznak a hagyományos energiaforrások intenzív európai igénybevételével összefüggő kérdések kezelésével. Ennek keretében támogatást kell nyújtani az összeköttetések kialakításához – különösen a transzeurópai hálózatok vonatkozásában, a villamosenergia-hálózat fejlesztéséhez, valamint a földgázszektorban az átviteli és az elosztóhálózatok kiépítéséhez és fejlesztéséhez. A Bizottság bátorítja a tagállamokat, és régióikat, különösen pedig azokat, amelyek 2004-ben és 2007-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz, hogy beruházási programjaikban alkalmazzák ezeket az iránymutatásokat. A transzeurópai jellegű beruházások elősegítése érdekében szorosabb koordinációt kell továbbá megvalósítani az EBB-vel és az EBRD-vel. El kell érni, hogy az európai érdekű projekteket a kölcsönműveletek szempontjából a két pénzintézet a lehető legkedvezőbb elbírálásban részesítse. Az európai szomszédságpolitika kedvezményezett országai részvételével folytatott projektek esetében a szomszédságpolitikát szolgáló befektetési alapból is lehetne finanszírozást nyújtani. A becslések szerint ez az alap az európai szomszédságpolitikai támogatási eszközben rendelkezésre álló támogatási összeg 4-5-szörösét képes mozgósítani. Ugyanígy az afrikai infrastruktúra-fejlesztési pénzügyi eszköz is hozzájárulhatna az Európával kiépítendő összeköttetések költségeihez.

Ugyanakkor annak elkerülése érdekében, hogy az infrastruktúra-fejlesztési beruházásokhoz nyújtott közfinanszírozás kihasson a liberalizált energiapiacon folyó versenyre, mindenkor tiszteletben kell tartani az állami támogatásokra irányadó hatályos közösségi szabályokat.

KÖVETKEZTETÉSEK

Ha az infrastruktúra-fejlesztési beruházások körüli jelenlegi helyzet fennmarad, akkor az Európai Unió nem lesz képes kialakítani a valóban egységes belső piacot, nem fogja tudni integrálni a rendszerbe a megújuló forrásokból egyre növekvő mennyiségben termelt villamos energiát, és továbbra is felesleges kiadásokra kényszerül egyrészről a rendszerek túlterheltsége, másrészről az elégtelenül összekapcsolt energiaellátási területeken található, nem eléggé hatékony kapacitás fenntartása miatt.

Létkérdés, hogy ne maradjon el az európai érdekű projektek és a fentiekben felsorolt intézkedések maradéktalan és eltökélt megvalósítása.

1. melléklet

[pic]

2. melléklet

[pic]

3. melléklet

[pic]

[pic]

4. melléklet

[pic]

[pic]

[1] Például Lengyelország, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Írország, Olaszország, Franciaország, Portugália, illetőleg Románia és Bulgária.

[2] COM(2007) 1, 2007 január 10.

[3] 1364/2006/EK határozat, HL L 262., 1. o., 2006. szeptember 22.

[4] 2005/89/EK irányelv, HL L 33., 22. o., 2006. április 2.

[5] 2004/67/EK tanácsi irányelv, HL L 127., 92. o., 2004. április 29.

[6] A Bizottság jelentése a gáz és a villamos energia belső piacának létrehozásáról, COM(2005) 568 végleges.

[7] Az Észtország és Finnország között nemrégiben kiépített kapcsolat ellenére is.

[8] A teljes hálózatra összesen mintegy 3,5 milliárd eurónyi éves beruházás irányul (2006-ig 4 milliárd euro), „TEN-E beruházási tanulmány” (2005).

[9] A 6 milliárd eurós számadat az európai érdekeltségű villamosenergia-ellátási projektekre utal. Ez az összeg csak része az EU teljes hálózati szükségleteinek. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint az EU teljes hálózati beruházási szükséglete 2001 és 2010 között például 49 milliárd euro. A túlterheltség enyhítését célzó beruházások tehát csupán a teljes szükséglet egy részét képezik. „A liberalizált villamosenergia-piacok tanulságai” ( Lessons from Liberalised Electricity Markets, OECD/IEA, 2005).

[10] Az európai szélerőművek telepített teljesítménye a 2005. évi 41 GW-ról 2008-ig megközelítőleg 67 GW-ra növekszik. „A szélenergia európai integrációjának elemzése a szélenergia európai villamosenergia-hálózatokba történő sikeres integrálása érdekében” ( The European Wind Integration Study (EWIS) for a successful integration of Wind power into European Electricity Grids ).

[11] A jobbára elégtelen átviteli kapacitású elosztóhálózathoz kapcsolt szélerőművek nagy észak-németországi koncentrációja hatalmas mértékű energiaáramlást eredményez a környező átviteli rendszerekben, ami egyre inkább hatással van a rendszer stabilitására és a kereskedelmi kapacitásokra (EWIS).

[12] Az IEA jelentése: „Földgázpiaci helyzetkép 2006: egy globális földgázpiac felé” ( Natural Gas. Market Review 2006. Towards a Global Gas Market ).

[13] EWIS.

[14] Tekintettel arra, hogy a kőolaj egyre fontosabb szerepet játszik az EU energiapiacán, és az EU kőolajimporttól való függősége megközelíti a 90%-ot, a közeljövőben szükség lesz a kőolajvezetékek és az ásványiolaj-termékeket kiszolgáló összeköttetések megfelelő elemzésére. Új szállítási infrastruktúrára, például csővezetékekre lesz szükség nem csupán a földrajzi diverzifikáció, hanem a nehezebb és „savanyúbb” nyersolaj előállítása felé mutató általános tendenciából és a jelenleg használt kapacitások elégtelenségéből fakadó kihívások miatt. Ennek különös jelentősége lesz az EU közép-európai és mediterrán tagállamai vonatkozásában.

[15] SEC(2007) 1715

[16] SEC(2006) 1059.

[17] Például a Közép-Ázsia–Kaszpi-tenger–Fekete-tenger energiafolyosó, illetőleg a Baku–Erzurum gázvezeték kiépítése.

[18] Aveline (FR)–Avelgem (BE); S. Fiorano (IT)–Robbia (IT); S. Fiorano (IT)–Nave (IT)–Gorlago (IT); V. Hassing (DK)–Trige (DK); Estlink tenger alatti vezetékes összeköttetés Finnország és Észtország között.

[19] A Moulaine (FR)–Aubange (BE) projekt belgiumi része, amely várja a francia szakasz kiépítését.

[20] Philippi (EL)–Hamitabad (TR); Hamburg/Krümmel (DE)–Schwerin (DE).

[21] A késés oka, hogy a nagy feszültségű vezetékek építését össze kell hangolni a vasútépítési projektekkel, Thaur (AT)–Brixen (IT).

[22] Fennoscan tenger alatti vezetékes összeköttetés Finnország és Svédország között, ahol az engedélyezési eljárások tengerjogi kérdéseket is érintenek.

[23] Tenger alatti vezetékes összeköttetés az Egyesült Királyság és Hollandia között, az engedélyezési eljárások elhúzódása.

[24] A lakosság körében gyakran aggályokat vet fel a vizuális hatás.

[25] A St. Peter (AT)–Tauern (AT); Lienz (AT)–Cordignano (IT); Sentmenat (ES)–Bescanó (ES)–Baixas (FR); Hamburg/Krümmel (DE)–Schwerin (DE); Neuenhagen (DE)–Vierraden (DE)–Krajnik (PL).

[26] Az UCTE-hálózat keleti irányú meghosszabbítása a balti államok felé; a hálózat németországi kibővítése a környezetkímélő villamos energia befogadása érdekében; a Tunéziát Olaszországgal összekötő vezeték.

[27] A Líbia és Olaszország között Szicílián keresztül vezető Green Stream gázvezeték.

[28] TRANSMED II gázvezeték Algéria–Tunézia és Olaszország között, Szicílián keresztül; Balgzand–Bacton gázvezeték Hollandia és az Egyesült Királyság között.

[29] Észak-európai földgázvezeték; Törökország–Görögország–Olaszország gázvezeték.

[30] PRIMES. „Európai energia- és közlekedésügy. Forgatókönyvek és meghatározó tényezők” ( European Energy and Transport. Scenarios on key drivers , 2004).

[31] LNG-terminál a Jón-tenger partján Corigliano Calabrónál, a Tirrén-tenger partján Montaldo di Castrónál, a Tirrén-tenger partján Lamezia Terménél, a Tirrén-tenger partján San Ferdinandónál, a Ligur-tenger partján Vado Ligurénél; második LNG-terminál Görögország szárazföldi területén.

[32] LNG-terminál Muggiánál, LNG-terminál Brindisinél, LNG-terminál Tarantónál, LNG-terminál Szicíliában, LNG-terminál Livornónál (tengeri).

[33] IEA, 2006.

[34] COM(2006) 841.

[35] Az európai uniós energiapolitika stratégiai felülvizsgálatában szereplő javaslat szerint.