[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 12.12.2006

COM(2006) 794 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK

a 2003/96/EK irányelv 19. cikke (1) bekezdésével összhangban (mozgókereskedők)

1. Bevezetés

Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003/96/EK tanácsi irányelv[1] (a továbbiakban: energiaadózási irányelv vagy irányelv) 19. cikke (1) bekezdésével összhangban, az irányelvben és különösen annak 5., 15. és 17. cikkében előírt rendelkezéseken kívül a Tanács egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára (amely kérelmezte) engedélyezheti további adómentességek vagy adókedvezmények bevezetését meghatározott politikai megfontolásokból.

A Bizottság megvizsgálja a kérelmet, majd vagy javaslatot kell előterjesztenie a Tanácsnak, vagy pedig tájékoztatnia kell a Tanácsot azokról az indokokról, amiért nem javasolja ilyen intézkedés engedélyezését.

Az energiaadózási irányelvben említett, 2006 végén lejáró eltérések felülvizsgálatának szélesebb keretében Franciaország engedélyezés iránti kérelmet nyújtott be annak érdekében, hogy 2007-től eltérhessen az energiaadózási irányelv rendelkezéseitől és (éves kvóta keretében) adómentességet alkalmazhasson az elnéptelenedéssel küzdő régiók mozgókereskedői által használt üzemanyagra. Ezt a kérelmet az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságon iktatták[2].

E közlemény célja a Tanács tájékoztatása azokról az indokokról, amiért a Bizottság nem javasolja a kért engedélyezést.

2. A kérelem összefoglalása

Franciaország szeretne adómentességet biztosítani a 3000-nél kevesebb lakossal rendelkező településeken bejelentett, forgalmukat részben mozgóárusítás formájában bonyolító kiskereskedők által használt motorüzemanyagra, mégpedig évi 1500 literes egyedi korlátozás keretében.

Az intézkedés célja a mozgóárusítást bonyolító kiskereskedők támogatása, és ezáltal az érintett lakosságnak alapszükségleteket biztosító szolgáltatások nyújtása. Franciaország szerint az intézkedés ily módon hozzájárul a vidékfejlesztéshez. Az intézkedés részét képezi a területrendezésre és az alacsony népsűrűségű régiók, különösen a hegyvidéki területek elnéptelenedésének leküzdésére irányuló nemzeti politikának.

A kérelem 2012. december 31-i lejáratot irányoz elő.

3. A kérelem háttere

Az eltérésre vonatkozó kérelmet a 92/81/EGK tanácsi rendelet[3] 8. cikke (4) bekezdésében említett eljárás értelmében –, amely jelenleg az energiaadózási irányelv II. mellékletében található – a múltban Franciaország számára biztosított egyedi engedély lejárásával összefüggésben terjesztették elő. Az engedély 2006 végén jár le.

A 2003/96/EK tanácsi irányelv II. és III. mellékletében előírt, 2006 végéig hatályos eltérések felülvizsgálatáról szóló 2006. júniusi közleményében (a továbbiakban: a 2006. évi közlemény)[4] a Bizottság áttekintést nyújtott az irányelv által kínált széleskörű rugalmasságról, továbbá arra a következtetésre jutott, hogy azon helyzetekben, ahol a közösségi jogalkotó az irányelv elfogadásánál kellően figyelembe vette a bizonyos eltérésekben megszabott célkitűzéseket, további intézkedések nem szükségesek. Az irányelv általános rendelkezései által figyelembe nem vett célkitűzéseknek megfelelő eltérések esetében a közlemény megállapította, hogy amennyiben valamely tagállam úgy véli, hogy egyedi szakpolitikai megfontolásokból továbbra is szükséges az irányelvtől való eltérés és az összeegyeztethető lenne az irányelv célkitűzéseivel, vagyis a 19. cikk (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében megszabott érdekekkel és politikákkal, az esetben az adott tagállam kérelmet kell, hogy benyújtson a Bizottságnak a fenti cikkben előírt eljárás értelmében.

4. A Bizottság értékelése

Tekintettel az érintett tagállam által javasolt egyedi szakpolitikai megfontolásokra, a Bizottság szeretné hangsúlyozni, hogy ezek elsősorban regionális jellegű nemzeti politikai aggályokhoz kötődnek, és hogy ezek esetleg egy tagállam szemszögéből megfelelő nyilvános támogatás szükségességét támaszthatnák alá. Az eltérést azonban soha nem tekintették ilyen jellegű politikák eszközének.

Ezen túlmenően a Bizottság úgy véli, hogy ellentmondás van a célzott helyzetek sajátossága és egyrészt a szóba hozott, kapcsolódó politikai megfontolások, másrészt a tervezett adókedvezmények általános jellege között. A kedvezmény ugyanis nem korlátozódik azon területeken nyújtott szolgáltatásokra, ahol azokra kimondottan szükség lenne, hanem valamennyi olyan mozgókereskedőnek biztosítják a mozgóárusítási tevékenység révén felmerülő üzemanyag-fogyasztás címén, aki állandó telephellyel rendelkezik egy kis településen. Nagyobb jelentősséggel és általánosabban, a kérdéses helyzeteket megfelelőbben lehetne kezelni a közösségi joggal összeegyeztethető és a szóban forgó üzemeltetők által nyújtott különleges szolgáltatásokat tükröző eszközökkel, mint a pusztán a fogyasztás következményeként keletkező adók alóli mentesítéssel. Ezen összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy az ilyen különleges tevékenységet végző személyek pótlólagos költségeit nemcsak az üzemanyag-fogyasztás váltja ki, és ennélfogva egy célirányosabb eszköz megfelelőbbnek tűnne a Franciaország által említett célokra.

A rendszer kialakítása (teljes adómentesség bizonyos éves kvótáig) nem veszi megfelelően figyelembe az energiaadózási irányelv célkitűzéseit, különösen az energiahatékonyságra és a környezetvédelemre irányuló ösztönzők létrehozását. E tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy a 19. cikk (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében megszabott érdekek és politikák ellentétesek lennének egy ilyen jellegű engedély megadásával.

5. Következtetés

A Franciaország által az eltérés igazolása érdekében felhozott érvek elsősorban regionális jellegű nemzeti politikai aggályokhoz kötődnek, és ezek esetleg egy tagállam szemszögéből megfelelő nyilvános támogatás szükségességét támaszthatnák alá. Ugyanakkor vannak olyan eszközök is, amelyek – mind jellegükben mind pedig hatályukban – sokkal alkalmasabbak az ilyen célok támogatására, anélkül, hogy a harmonizált adók alóli rendellenes mentesítéssel a fent említett közösségi érdekekre hatással lennének.

Ennek alapján a Bizottság nem javasolja a kért engedély megadását .

E következtetés azonban nem gátolja Franciaországot abban, hogy a harmonizált jövedéki adók területén kívül olyan eszközöket fogadjon el, amelyek minden tekintetben összeegyeztethetőek a közösségi joggal[5], és a tervezett eltérésnél jobban és célirányosabb módon szolgálják ugyanazokat a célokat.

[1] A Tanács 2003. október 27-i 2003/96/EK irányelve az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31., 51. o.). A legutóbb a 2004/74/EK és a 2004/75/EK irányelvvel (HL L 157., 2004.4.30., 87. o., ill. 100. o.) módosított irányelv.

[2] 2006. október 16-án.

[3] Az ásványolajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/81/EGK tanácsi irányelv (HL L 316., 1992.10.31., 19. o.). Az irányelvet, valamint az ásványolajok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/82/EGK tanácsi irányelvet a 2003/96/EK tanácsi irányelv 2003. december 31-ével hatályon kívül helyezte.

[4] A 2003/96/EK tanácsi irányelv II. és III. mellékletében előírt, 2006 végéig hatályos eltérések felülvizsgálatáról szóló bizottsági közlemény (COM(2006) 342., 2006. június 30.)

[5] Beleértve az állami támogatásokról szóló szabályokat.