[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 27.10.2006

COM(2006) 639 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

AZ SKV-IRÁNYELV ÉS A KÖZÖSSÉGI ALAPOK KÖZÖTTI KAPCSOLAT {SEC(2006) 1375}

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

AZ SKV-IRÁNYELV ÉS A KÖZÖSSÉGI ALAPOK KÖZÖTTI KAPCSOLAT

1. A JELENTÉS HÁTTERE ÉS CÉLJA

A bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EK irányelvet (a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló [skv-] irányelvet)[1] 2001 júliusában fogadták el, és ezt a tagállamoknak 2004. július 21-ig kellett átültetniük. Az irányelv előírja, hogy számos terv és program tekintetében azok elfogadását megelőzően környezeti vizsgálatot kell végezni.

A jelenlegi programozási időszak (2000–2006) során az előzőekhez hasonló, de azokkal nem megegyező követelményeket alkalmaztak az előzetes környezeti vizsgálat tekintetében a strukturális alapok szerinti fejlesztési tervekre, támogatásra és programkiegészítő dokumentumokra a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21-i 1260/1999/EK rendelettel összhangban.[2],[3] E rendelet meghatározása szerint a „strukturális alapok” a következőket jelenti: Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), Európai Szociális Alap (ESZA), Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) az 1257/1999/EK rendelet szerint és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE).[4]

Ezek a strukturális alapokkal kapcsolatos tervek és programok egyedi mentességet kaptak a jelenlegi programozási időszak tekintetében az skv-irányelv alkalmazása alól.[5] Ennek oka, hogy szinte teljesen bizonyos, hogy a strukturális alapokkal kapcsolatos terveket és programokat azt megelőzően fogadták el, hogy az irányelvet a tagállamokban át kellett ültetni (vagyis 2004. július 21. előtt), és azok tekintetében előzetes környezeti vizsgálatra került sor. A mentességgel elkerülhetővé váltak a hatásvizsgálat tekintetében a két jogszabály alkalmazásából adódó ismételt vagy egymásnak ellentmondó előírások, illetve az ebből eredő esetleges bizonytalanságok. A mentesség az új rendeletek értelmében nem alkalmazandó a jövőbeli programozási időszakokra (2007-től kezdődően).[6]

A 2001/42/EK irányelv 12. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a Bizottság „jóval az 1260/1999/EK rendeletben és az 1257/1999/EK rendeletben elrendelt programtervezési időszakok lejártát megelőzően jelentést tesz az ezen irányelv és az említett rendeletek közötti összefüggésről annak érdekében, hogy biztosítsa a következetességet ezt az irányelvet és a jövőbeni közösségi rendeleteket illetően”.

E jelentés célja az említett kötelezettség teljesítése. A jelentés felvázolja a környezetre és az EK-társfinanszírozásra vonatkozó szakpolitikai és jogi hátteret, kifejti az skv-irányelv alkalmazási köre megállapításának módját, illetve azt, hogy ez milyen kapcsolatban áll a 2007–2013 programozási időszakkal, összeveti a 2000–2006-ra vonatkozó előzetes környezeti vizsgálatot az irányelv szerinti skv-vel, és levon bizonyos következtetéseket az skv és a strukturális alapok kapcsolatát illetően a korábbi tapasztalatok alapján.

2. A KÖRNYEZET ÉS AZ EU-TÁRSFINANSZÍROZÁS

Az EK-Szerződés 6. cikke előírja, hogy a környezetvédelmi követelményeket be kell illeszteni az EU-politikák fogalommeghatározásába és végrehajtásába. A 174. cikk (2) és (3) bekezdése előírja, hogy a „Közösség környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor a Közösség különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket”, illetve hogy „környezetpolitikája kidolgozása során a Közösség figyelembe veszi ... a Közösség különböző régióinak környezeti feltételeit ... a Közösség egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, valamint régióinak kiegyensúlyozott fejlődését”. Emellett a Kohéziós Alap egyik célja az, hogy pénzügyi hozzájárulást nyújtson a környezetvédelmi projektekhez (161. cikk).

Az EU fenntartható fejlődésre vonatkozó, a gothenburgi Európai Tanács által 2001-ben megerősített stratégiája hangsúlyozta annak politikai fontosságát, hogy valamennyi szakpolitikában tekintsék alapvető szempontnak a fenntartható fejlődést. Hangsúlyozta, hogy megfelelőbb tájékoztatásra van szükség a javaslatok szisztematikus értékeléséhez.[7] Az skv-irányelv fontos eszköz abban, hogy ilyen tájékoztatás nyújtásával a környezeti tényezők jobban beilleszthetővé váljanak az ágazati javaslatokba azok kidolgozása során, és hogy ilyen módon fenntarthatóbb megoldások születhessenek. Célkitűzései:

„hogy a környezet magas szintű védelmét biztosítsa, és hogy hozzájáruljon a környezeti szempontok beillesztéséhez a tervek és programok kidolgozásába és elfogadásába a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében” (1. cikk).

E célkitűzések elérése a következők révén kell, hogy történjen:

először is annak biztosítása, hogy „környezeti vizsgálatot végezzenek egyes, a környezetre valószínűleg jelentős hatással járó tervek és programok vonatkozásában” (1. cikk); másodszor pedig annak biztosítása, hogy „e tervek és programok megvalósításának [...] hatásait előkészítésük során és elfogadásukat megelőzően számításba vegyék ((4) preambulumbekezdés).

A strukturális alapok jelenlegi programozási időszakának tekintetében az 1260/1999/EK tanácsi rendelet az EK-Szerződés 6. cikkét veszi figyelembe, amikor az alapok elsőbbséget élvező célkitűzéseinek elérésére való törekvést többek között a fenntartható fejlődéssel és a környezet védelmével és minőségének javításával kapcsolja össze (1. cikk), és előírja, hogy a Bizottság és a tagállamok építsék be a környezetvédelmi követelményeket a strukturális alapok tevékenységének fogalommeghatározásába és végrehajtásába (2. cikk). Rendelkezik különösen a közösségi támogatásra vonatkozó előzetes értékelésről, ideértve annak környezeti vonatkozásait is (41. cikk).

Ehhez hasonlóan az 1257/1999/EK rendelet az EMOGA egyik célkitűzéseként kitér „a környezetvédelmi elvárásokat tiszteletben tartó, nagy természeti értéket képviselő, fenntartható mezőgazdaság megőrzésére és támogatására” (2. cikk).

A jelenlegi programozási időszak során (2000–2006) a cardiffi folyamatnak köszönhetően jobban összpontosítanak az ágazati stratégiák környezeti kérdésekbe történő beillesztésére és hosszú távú hatásaira; továbbá nagyobb mértékben alkalmazzák a környezeti célkitűzéseket és indikátorokat, a projektek környezeti vizsgálatát és a programok előzetes értékelését, az 1260/1999 rendelet 41. cikkének követelményeivel összhangban. Az alapok felhasználása fontos eszköz az EU környezetvédelmi politikájának végrehajtásához.

A következő programozási időszakra (2007–2013) a finanszírozási folyamatot egyszerűsítették és decentralizálták. A reform egészét tekintve a fenntartható fejlődés elősegítésére és a környezetnek a gothenburgi következtetésekkel összefüggésben történő fejlesztésére vonatkozó célkitűzéseket megtartották.

A 2007–2013. évi pénzügyi terv csökkentette a strukturális alapok számát. 2007 és 2013 között a strukturális alapok a következők: az ERFA és az ESZA, továbbá a Kohéziós Alap. Az Európai Halászati Alap (EHA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) szűkebb értelemben már nem a strukturális alapok, hanem a pénzügyi terv más fejezete alá tartoznak. A konzisztencia érdekében, és mivel minden egyes esetre ugyanazon logika alkalmazandó, ez a jelentés az skv-irányelv és valamennyi említett alap közötti kapcsolatot tárgyalja, ideértve a Kohéziós Alapot is, mely az új rendelet értelmében program formáját ölti.

Bár az operatív programok tekintetében előzetes értékelés szükséges, a nemzeti stratégiai referenciakeretek (vagy az EMVA és az EHA esetében a nemzeti stratégiai tervek) esetében ezt nem írják elő, illetve külön előzetes környezeti értékelést sem írnak jelenleg elő (mivel ezt a gyakorlatban az skv-irányelv váltja fel).

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet[8] szerint „az alapok keretében végrehajtott intézkedéseknek – nemzeti és regionális szinten – magukban kell foglalniuk a fenntartható fejlődést célzó közösségi prioritásokat azáltal, hogy fokozzák a növekedést, a versenyképességet és növelik a foglalkoztatást, a társadalmi befogadást, valamint védik és javítják a környezet minőségét” (3. cikk). A rendelet egyértelművé teszi továbbá, hogy az alapok célkitűzéseit a fenntartható fejlődés keretében, valamint a környezet védelme és állapotának javítása céljának a Közösség általi előmozdítása keretében kell megvalósítani, a Szerződés 6. cikkében megállapítottak szerint (17. cikk).

Az EMVA-nak átfogó célja[9] szerint „hozzá kell járulnia a fenntartható vidékfejlesztés elősegítéséhez a Közösségen belül” (3. cikk), és célkitűzései között szerepel „a környezet és a vidék minőségének javítása a termőföld-hasznosítás támogatása révén” (4. cikk, b) pont).

Ehhez hasonlóan az Európai Halászat Alapról (EHA) szóló, 1198/2006 tanácsi rendeletben szerepel „a környezet és a természeti erőforrások halászati szektorhoz kapcsolódó védelmének és fejlesztésének elősegítése” és „a fenntartható fejlődés és az életminőség javításának ösztönzése olyan területeken, ahol halászati ágazatba tartozó tevékenységeket folytatnak” (4. cikk, e) és f) pont).

Ezért a következő programozási időszakban az ezen európai társfinanszírozási eszközökből származó támogatás továbbra is a környezeti minőség javításának egyik legfőbb előmozdítója marad.

3. AZ SKV-IRÁNYELV ALKALMAZÁSA A KÖZÖSSÉGI ALAPOK SZERINTI TERVEKRE ÉS PROGRAMOKRA

Az skv-irányelv bármely, a 2. és 3. cikkben meghatározottak szerint az alkalmazási körébe tartozó tervre vagy programra alkalmazandó. A strukturális alapok szerinti tervek és programok mentessége nem alkalmazandó a 2007–2013 programozási időszakban, és mind az 1083/2006, mind az 1698/2005 rendelet kifejezetten utal annak szükségességére, hogy az alapok szerint elvégzendő vizsgálatok során figyelembe vegyék a környezeti hatásvizsgálatra (khv) és az skv-re vonatkozó jogszabályokat.[10] Ebből következően bármely, az irányelv alkalmazási körébe tartozó, az új rendeletek szerinti, 2006 utáni terv vagy program esetében az irányelvben előírtak szerinti vizsgálat szükséges[11]

Az skv-irányelv 2. és 3. cikke számos olyan vizsgálatról rendelkezik, melyek annak eldöntésére alkalmazandók, hogy egy terv vagy program tekintetében szükség van-e skv-ra. Az alábbi 1. melléklet (melynek alapja a Bizottság által készített korábbi iránymutatás)[12] röviden elemzi azt, hogy hogyan alkalmazandók ezek a vizsgálatok a közösségi finanszírozás szerinti tervekre és programokra. A Bizottság következtetése (az Európai Bíróság által az EK-jog értelmezésében játszott szerep sérelme nélkül) az, hogy a 2000–2006 programozási időszak tekintetében számos, strukturális alapok szerinti terv és program megfelelt az skv-irányelv 2. és 3. cikkeiben foglalt feltételeknek, és ezen irányelv értelmében ezek esetében vizsgálatra volt szükség, ha az irányelvet előkészítésük során alkalmazni kellett.

A 2007–2013 időszak tekintetében az 1083/2006 rendelet nem írja elő a nemzeti stratégiai referenciakeretek előzetes értékelését, azonban rendelkezik az operatív programok előzetes értékeléséről (48. cikk, (2) bekezdés). Az egyedi előzetes környezeti vizsgálatra vonatkozó előírás hiánya azt jelenti, hogy nem merülhet fel a közösségi jogban a jogszabályi következetlenség kockázata, illetve az skv-irányelvvel való inkonzisztencia, melyek veszélye fennállt a 2006-ban lezáruló programozási időszakban.

A környezetre gyakorolt hatásra és a stratégiai környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó közösségi jogszabályok értékelések során történő figyelembe vétele tekintetében az 1083/2006 rendelet 47. cikkében szereplő követelmény hangsúlyozza, hogy a megfelelő irányelvek alkalmazandók az ezekben szereplő feltételek teljesülése esetén.

Az skv-irányelv alkalmazási köre meghatározásának módja és az alapok szerinti tervek és programok jellegének eltérései miatt nem lehet előzetesen egyértelműen megállapítani, hogy mely tervek és programok szerepelhetnek ennek alkalmazási körében, de az skv-re nagy valószínűséggel szükség van az operatív programok esetében.

Ezen összefüggésben az alkalmazásra vonatkozó döntés során általában az a meghatározó, hogy a kérdéses operatív program létrehozza-e a projektek jövőbeli fejlesztési hozzájárulására vonatkozó keretet, mivel várható, hogy a további (a 2. cikkben szereplő) feltételek teljesülnek az operatív programokkal kapcsolatosan.

Az operatív programokat ezért át kell világítani az skv szükségességének értékelése érdekében, illetve a strukturális és kohéziós alapok vonatkozásában az irányelv szerint számos esetben szükség lehet vizsgálatra, különösen (de nem kizárólag) akkor, ha ezek között szerepelnek a khv-irányelv I. vagy II. mellékletében felsorolt projektek.[13]

Amennyiben a tagállamok tiszteletben tartják az 1083/2006 rendelet minimumkövetelményeit, a Bizottság nem ítéli szükségesnek az skv-t a nemzeti stratégiai referenciakeretek tekintetében (mivel ezek nem állapítanak meg keretet a projektek jövőbeli fejlesztési hozzájárulására vonatkozóan), habár a tagállamok ezt ennek ellenére hasznosnak találhatják.

Ugyanezen okfejtés alkalmazandó a nemzeti vidékfejlesztési stratégiai tervekre és az EMVA-rendelet által előírt vidékfejlesztési programokra, továbbá az EHA-rendelet szerint előírt nemzeti stratégiai tervekre és operatív programokra. Emellett itt sem lehet arra számítani, hogy az adott rendelet minimumkövetelményeihez igazodó, nemzeti szintű tervek esetében skv szükséges (mivel ezek nem állapítanak meg a jövőbeli fejlesztési hozzájárulásra vonatkozó keretet), de a vidékfejlesztési programok és (a halászat esetében) az operatív programok tekintetében erre szükség lehet. Ennek megfelelően ezeket, továbbá az irányelvben foglalt feltételeknek adott esetben eleget tevő regionális programokat át kell világítani az irányelv követelményeinek fényében.

A hatóságoknak gondosan kell eljárniuk az skv-irányelv alkalmazásának mérlegelése során, hogy elkerüljék a meg nem felelés kockázatát, és adott esetben a tagállamoknak képeseknek kell lenniük az operatív program elfogadását megelőzően annak igazolására, hogy az irányelv követelményeinek eleget tettek.

A Bizottság által az előzetes értékelésről készített iránymutatásban emlékeztették a tagállamokat az skv-irányelv tekintetében fennálló kötelezettségeikre, és ebben arra is történt javaslat, hogy hogyan lehet az skv az előzetes értékelést kiegészítő jellegű (a kérdést az alábbi 6. szakasz tárgyalja).[14]

4. AZ SKV-IRÁNYELV SZERINTI KÖRNYEZETI VIZSGÁLATI KÖVETELMÉNYEK

A környezeti vizsgálat az skv-irányelvvel összhangban a következő elemeket tartalmazza:

a) A környezeti jelentés alkalmazási körének meghatározása

Konzultálni kell a tagállamok által kijelölt környezetvédelmi hatóságokkal a környezeti jelentésben szerepeltetendő információk körének és részletességi fokának meghatározásakor (az alkalmazási kör meghatározása) (5. cikk, (4) bekezdés).

b) A környezeti jelentés elkészítése

A jelentés (melynek kielégítő minőségűnek kell lennie) tartalmazza az ésszerűen előírható információkat (5. cikk, (2) bekezdés), és ennek részletes tartalmát az irányelv I. melléklete írja elő (lásd az alábbi 2. mellékletet).

c) A konzultációk elvégzése

A terv- vagy programtervezetnek és a környezeti jelentésnek az elkészítését követően az állami és környezetvédelmi hatóságok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a terv- vagy programtervezetről és a környezeti jelentésről észrevételeket tegyenek (6. cikk). A „nyilvánosság” meghatározása: „egy vagy több természetes vagy jogi személy, illetve azok egyesületei, szervezetei vagy csoportjai, a nemzeti jogszabályoknak vagy gyakorlatnak megfelelően.” Meg kell határozni a nyilvánosságot, és ebbe bele kell érteni „azt a nyilvánosságot, amely [...] az irányelvnek a hatálya alá tartozó döntéshozatalban érintett, vagy feltehetőleg érintve lesz, illetve érdekelt, továbbá az illetékes nem kormányzati szervezeteket, például a környezetvédelmet elősegítő és egyéb érdekelt szervezeteket.” Az irányelv ilyen módon igazodik az Aarhusi Egyezményhez.[15]

A terv vagy program környezeti hatásai által valószínűleg érintett többi tagállamot tájékoztatni kell, és meg kell arról kérdezni, hogy kívánnak-e konzultációkat folytatni (7. cikk).

d) A környezeti jelentés és a konzultációk eredményeinek a döntéshozatali folyamatban való figyelembe vétele

A környezeti jelentést és a konzultációs folyamat során beérkező véleményeket figyelembe kell venni a terv vagy program elkészítése során (8. cikk). Ezért szükséges vagy kívánatos lehet a terv- vagy programtervezet módosítása.

e) A határozatról történő értesítés

A kijelölt környezeti hatóságokat és a nyilvánosságot (továbbá a konzultációval érintett tagállamokat) tájékoztatni kell a terv vagy program elfogadásáról, és számukra rendelkezésre kell bocsátani bizonyos további információkat (ideértve azt, hogy a környezeti szempontokat és a konzultációk eredményeit milyen módon vették figyelembe) (9. cikk).

f) Ellenőrzés

Az ellenőrzés nem része a környezeti vizsgálat 2. cikkben szereplő meghatározásának, de az irányelv a 10. cikkben előírja, hogy a terv vagy program végrehajtásának jelentős környezeti hatásait ellenőrizzék többek között annak érdekében, hogy megállapítsák a nemkívánatos kedvezőtlen hatásokat, és hogy megtehessék a megfelelő korrekciós intézkedéseket. A megismétlés elkerülése érdekében szükség szerint alkalmazhatók a meglévő ellenőrző intézkedések (10. cikk). Az ellenőrzésre vonatkozó konkrét rendelkezések az érintett terv vagy program jellegétől és tartalmától függnek. Például egészen más felel meg egy mindössze egy vagy két projektet tervező, kisipari halászati programnak, mint egy jelentős infrastrukturális beruházással járó programnak.

5. A STRUKTURÁLIS ALAPOKRA VONATKOZÓ JELENLEGI RENDELETEK SZERINTI GYAKORLAT ÉS AZ SKV-IRÁNYELV ELőÍRÁSAI KÖZÖTTI KOHERENCIA.

Az 1260/1999/EK rendelet 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában előírt előzetes környezeti értékelésre vonatkozó követelmények viszonylag rövidek. Ezek között az alábbiak szerepelnek:

- az érintett régiók környezeti helyzetének értékelése, különösen a strukturális alapok szerinti támogatások által várhatóan jelentősen érintett környezetvédelmi ágazatoké.

- A környezetvédelmi dimenziónak a strukturális alapok szerinti támogatásba történő integrációjára vonatkozó szabályok, és azoknak a meglévő rövid és hosszú távú nemzeti, regionális és helyi környezeti célkitűzésekhez való illeszkedésének mértéke.

- A környezet vonatkozó közösségi szabályoknak való megfelelést biztosító rendelkezések.

- A stratégia és a strukturális alapok szerinti támogatások által a környezetre várhatóan gyakorolt hatásra vonatkozó becslés.

Ezen követelmények gyakorlati alkalmazása során egyes tagállamok hatóságai a nemzeti szinten vagy a Bizottság által készített iránymutatást alkalmazták,[16] vagy a 2001/42/EK irányelvet használták kiindulásként, még ha az akkor nem is volt alkalmazandó.

Az skv-eljárás és a tervek és programok előzetes környezeti vizsgálatára a jelenlegi programozási időszakban vonatkozó bevált gyakorlat közötti fő különbségek az alábbiakban foglalhatók össze:

(i) az irányelv értelmében a környezetvédelmi hatóságokkal a környezeti jelentésben szerepeltetendő információk körének és részletességi fokának meghatározásakor konzultálni kell;

(ii) az skv ésszerű alternatíváinak mérlegelésére vonatkozó formális követelmény van érvényben;

(iii) az irányelv tájékoztatási követelményeit teljesebb mértékben és szigorúbban fejtik ki, és ezeknek kifejezetten része a környezeti problémák és célkitűzések értékelése, továbbá az, hogy ezek hogyan veendők figyelembe (lásd az alábbi 3. mellékletet);

(iv) az irányelvben a tervre vagy programra és a környezeti jelentésre vonatkozóan a nyilvánossággal (és kifejezetten a környezetvédelmi hatóságokkal) folytatott konzultációt illető formális követelmény szerepel, és ez adott esetben határon átnyúló konzultációt is előír; továbbá

(v) a környezeti jelentést és a konzultáció eredményeit figyelembe kell venni a terv vagy program elkészítése során, és annak elfogadásakor az ennek végrehajtását összefoglaló nyilatkozatot kell a nyilvánosság, a környezetvédelmi hatóságok és a konzultációval érintett tagállamok rendelkezésére bocsátani.

Így tehát egyértelmű, hogy bár az adott jogszabályok követelményeinek megfogalmazási módja között nyilvánvaló különbségek vannak, a gyakorlatban az irányelvvel összhangban az előzetes környezeti értékeléstől az skv felé történő elmozdulás a korábbi bevált gyakorlatból kiinduló fejlődés kell, hogy legyen, ami nem jelenthet a tagállamok számára áthidalhatatlan nehézségeket. Meg kell azonban jegyezni, hogy az irányelv a követelményeket illetően egyedi, illetve hogy a 41. cikk (2) bekezdésnek b) pontjához képest további elemeket vezet be. Ráadásul az irányelv a korábbi iránymutatással ellentétben jogi úton érvényesíthető.

A 2. melléklet az skv-folyamatot a 2000–2006 programozási időszak követelményeivel hasonlítja össze.

6. A 2007–2013 PROGRAMOZÁSI IDőSZAK

Az skv-irányelv és a 2007–2013 programozási időszakra vonatkozó rendeletek közötti kapcsolat jogilag koherens és kiegészítő jellegű, és az skv-követelmények betartása a jelenlegi eljárással összevetve érdemi fejlődést jelenthet.[17] Az ilyen követelmények bizonyos mértékig formálissá teszik az előzetes környezeti értékelések elvégzésekor már eddig is bevált gyakorlatot, ám annak érdekében, hogy mind a programozás, mind az értékelés zökkenőmentesen történjen, illetve hogy a program kialakítása során az skv előnyeit maximálisan kihasználják, a hatóságoknak gondosan meg kell tervezniük a tevékenységeket.

Az előzetes környezeti vizsgálatra vonatkozó követelmény hiánya, továbbá az skv-irányelv 11. cikke (2) bekezdésében az ismétlődés elkerülése érdekében koordinált vagy közös eljárásokról szóló rendelkezések azt jelentik, hogy nincs jogszabályi akadálya a programozás szintjén egységes értékelési eljárás létrehozásának.

A hatóságok érdeke, hogy mérlegeljék az skv-irányelv alkalmazását, és hogy a lehető legkorábban bevonják a környezetvédelmi hatóságokat az operatív programok és a vidékfejlesztési programok elvégzését illetően a késedelem elkerülése érdekében. Az értékelés és a programozás ugyanakkor kell, hogy kezdődjön, és mindkét folyamatnak ismételten tájékoztatnia kell a másikat. Az skv-hoz előírt környezeti jelentést a program kialakítása során el kell készíteni, hogy a várható hatások egyre mélyebb ismerete hasznosítható legyen a program tervezése során. Szükség lehet a programozási és az értékelési csapat közötti szoros együttműködésre (ha egyáltalán ezeket a tevékenységeket nem egyetlen csapat végzi).

Különösen javasolt, hogy a hatóságok korai szakaszban mérlegeljék az idejében történő és hatékony nyilvános konzultációra vonatkozó követelményeket és azt, hogy hogyan kívánnak erről gondoskodni. Ha minderről elmulasztanak már a tervezési folyamat során korán és megfelelően gondoskodni, az értékelés olyan későbbi szakaszában késedelmekhez vezethet, melyben az idő fontos tényező. Például a Németországban és Nagy-Britanniában a 2001–2006 időszakban szerzett tapasztalatok szerint a konzultációk elvégezhetők a határidők tiszteletben tartása mellett. Az értékelés gondos tervezése lehetővé kell, hogy tegye, hogy a 2001/42/EK irányelvnek megfelelő környezeti vizsgálatot a tervezési folyamat szükségtelen meghosszabbítása nélkül végezzék. Amennyiben a környezeti érdekeket megfelelően érvényre juttatják a partnerségi megállapodásokban, a program kialakítása során figyelembe vehetik és dokumentálhatják a környezeti kérdéseket (és integrálhatják a pozitív környezeti eredmények elérésének lehetőségeit).

A környezeti jelentés fontos eszköz a környezeti szempontoknak a tervek és programok elkészítése és elfogadása során történő integrálásában. Ebben szerepelnie kell az ésszerűen előírható információnak, figyelembe véve többek között a terv vagy program tartalmát és részletességének mértékét. Ez azt jelenti, hogy egy általános, vázlatos tervről szóló jelentésben nem feltétlenül van szükség részletekbe menő információkra és elemzésre, míg több részlet lehet szükséges olyan terv vagy program esetében, mely maga is nagymértékben részletes. Más szavakkal az I. melléklet követelményeinek teljesítésével egyidejűleg a környezeti jelentéseknek az adott terv vagy program jellegével arányosaknak kell lenniük.

Amennyiben stratégiai szinten végzik el az skv-t (nemzeti stratégiai referenciakeret, nemzeti stratégiai terv), az megvizsgálja a támogatásra javasolt tágabb területeket annak biztosítása érdekében, hogy lehetőség szerint környezetileg előnyös programok és intézkedések szülessenek. A programozás szintjén az skv részletesebb. Az értékelésnek a környezet leírását a javasolt intézkedésekből várhatóan adódó egyes hatásokhoz kell kötnie, hogy egyértelműen érzékeltesse, hogy az alapok által támogatott fellépés várhatóan hogyan befolyásolja a környezetet. A terv vagy program típusától függetlenül a tapasztalatok alapján kell megállapítani a kiválasztott indikátorok relevanciáját és megbízhatóságát, és ezeket gondosan kell kiválasztani egyrészt annak érdekében, hogy a programok tekintetében az intézkedésekből adódó környezeti előnyöket az idő előrehaladásával szemléltethessék, másrészt azért, hogy megfelelően ellenőrizhetők legyenek az eredmények, az előre nem látható kedvezőtlen hatásokat pedig azonosíthassák és szükség szerint kiigazíthassák.

Az operatív programok és a vidékfejlesztési programok előkészíthetik az utat számos olyan eseti intézkedés előtt, melyek közül nem mindegyik minősül projektnek az irányelv alkalmazásában. Ilyen esetekben nincs sok értelme az skv-t csak a program projekthez kapcsolódó elemeire korlátozni. Ez valójában nem felelne meg az irányelvnek. Az skv jelentősége a tervezés javítása, és hasznosabb elvégezni az egész program értékelését (annak minden egyes szempontjára megfelelően kitérve), mint az értékelés torzításának kockázatával járó mesterséges megkülönböztetések bevezetésével kísérletezni.

Bár az skv segíthet abban, hogy a programoknak a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulása optimálisabbá váljon, amennyiben az skv nem előírás, a feladat a programoknak a fenntartható fejlődés szükségletei alapján történő kialakítása, végrehajtása és értékelése, továbbá olyan módszerek meghatározása, melyekkel a fenntartható fejlődés elvei a projektekbe illeszthetők olyan módon, hogy azok kimenetét és hatásait, továbbá a program tágabb fejlesztési célkitűzéseit illetően hozzáadott értékkel szolgálnak. Ilyen esetekben előzetes értékelésre lesz szükség a javaslatok környezeti vonatkozásainak mérlegelése érdekében. A jelenlegi programozási időszakot illetően az ESZA esetében több esetben sikeresen alkalmazták az említett elveket.[18]

Számos hatóság tud majd építeni a következő programozási időszakban a környezeti vizsgálatra vonatkozó korábbi tapasztalatokra, de mások számára szükséges lehet a kapacitásépítés. Egyéb információforrások mellett az skv-nek a kohéziós politika vonatkozásában történő alkalmazását illető gyakorlati iránymutatás található a 2006 elején a Környezettudatosabb Regionális Fejlesztési Programok Hálózata (Greening Regional Development Programmes Network, GRDP) által kiadott kézikönyvben.[19]

7. KÖVETKEZTETÉS

A jelenlegi időszakban 2006-ig elvégzett előzetes környezeti vizsgálatok a jelek szerint kedvezően hatottak a strukturális alapok szerinti programok kialakítására a fejlettebb megközelítésnek köszönhetően, az előző időszakkal (2000-ig) összevetve. Az értékelések különösen túlléptek annak puszta mérlegelésén, hogy az egyes célkitűzések milyen szinten állapítandók meg, és kitértek azok indokolására (vagyis hogy ezek megfelelő célkitűzések-e), továbbá arra is, hogy ezeket hogy lehet a legmegfelelőbben elérni. Igen fontos, hogy az előzetes értékelések során egyértelmű legyen a kapcsolat az eredmények, a kimenet és a hatások, továbbá az ezek közötti oksági összefüggések között. Nyilvánvaló, hogy az 1260/1999 rendelet értékelési követelményei segítettek abban, hogy a tagállamokban értékelési kultúra és kapacitás teremtődjön. Egyes esetekben a strukturális alapok szerinti, jelentősebb alkalmazásokat megelőzően csak kismértékben került sor értékelésre.

A múltbeli tapasztalatok átfogó tanulsága az, hogy egy jól szervezett és megfelelő forrásokkal rendelkező értékelési rendszer, megfelelő struktúrák és a cél vagy a hangsúly egyértelmű tudatának birtokában, fontos eszköz abban, hogy a közösségi társfinanszírozás előnyeit maximalizálja. A tervezés korai szakaszában tapasztalt értékelők által elvégzett és a megfelelő kérdésekre összpontosító, továbbá a fontos érintettek elkötelezettségét mutató értékelések a fenntartható fejlődéshez való olyan sokoldalú megközelítést eredményezhetnek, mely figyelembe veszi az egyes érintettek érdekeit, és lehetővé teszi, hogy környezeti lehetőségeket alakítsanak ki. Nincs egyértelmű bizonyíték arra nézve, hogy a 2000–2006 programozási időszak skv alóli mentességéről szóló határozatnak káros következményei voltak a környezetre, mivel külön előzetes értékelés volt előírva. A 2007–2013 programozási időszak alatt e külön értékelést felváltja az skv, amely a fenntartható fejlődés támogatásának fontos eszköze, ugyanakkor hasznosítja a 2000–2006 programozási időszak során kialakított értékelési szakértelmet.

[1] HL L 197/30., 2001.7.21. A „stratégiai” szó az irányelvben, illetve annak címében nem jelenik meg. Itt csak az egyértelműség érdekében használatos.

[2] HL L 161/1., 1999.6.26.

[3] A strukturális alapok szerinti tervekre és programokra is előzetes értékelés vonatkozik a társadalmi és gazdasági helyzet, illetve a férfiak és nők közötti egyenlőség tekintetében. Ezen szempontok nem képezik a 2001/42/EK irányelv tárgyát, és e jelentés ezekre a továbbiakban nem tér ki.

[4] Lásd az 1260/1999 rendelet 2. cikkét. Az EMOGA-rendelet (az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból (EMOGA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról, valamint egyes rendeletek módosításáról, illetve hatályon kívül helyezéséről szóló, 1999. május 17-i 1257/1999/EK tanácsi rendelet, HL L 160/80., 1999.6.26.) 49. cikke előírja, hogy az említett rendelet szerinti terveket és programokat az 1260/1999 rendelet 40–43. cikkében megállapított elvek szerint kell értékelni. A HOPE-rendelet (1263/1999/EK) 1. cikke előírja, hogy a strukturális intézkedéseket az említett rendelet értelmében pénzügyi támogatással kell végrehajtani a (többek között) az 1260/1999/EK rendeletben megállapított célkitűzések megvalósítása érdekében.

[5] A 2001/42/EK irányelv 3. cikkének (9) bekezdése.

[6] Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet; az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet; az Európai Halászati Alapról (EHA) szóló, 2006 július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendelet.

[7] COM(2001)264 végleges. Az elnökség következtetései: SN 200/1/01 REV 1.

[8] HL L 210/25., 2006.7.31.

[9] A 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendelet

[10] Lásd az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 47. cikkét és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet 84. cikkét. Az EHA-rendelet 44. cikke általánosabban hivatkozik a környezeti hatás figyelembe vételére.

[11] Kizárólag olyan esetekben történik kivétel, amikor egy tagállam a 3. cikk (3) vagy (4) bekezdése szerint úgy határozott, hogy mivel a terv vagy a program várhatóan nem gyakorol jelentős hatást a környezetre, a vizsgálat nem szükséges, vagy a 3. cikk (8) bekezdésében megállapított mentességekkel érintett esetekben.

[12] A 2001/42/EK irányelv végrehajtása; lásd: http://ec.europa.eu/environment/eia/sea-support.htm

[13] A 97/11/EK és 2003/35/EK irányelvvel módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv.

[14] Lásd: http://ec.europa.eu/comm/regional_policy/sources/docoffic/working/doc/exante_sf2007-2013_en.pdf

[15] Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága, Egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról, kelt Aarhusban (Dánia), 1998. június 25-én.

[16] „Kézikönyv a vidékfejlesztési tervek és az EU strukturális alapjai szerinti programok környezeti vizsgálatáról”, készítette az Európai Bizottság környezetierőforrás-irányítása, XI. főigazgatóság, Környezet, Nukleáris Biztonság és Polgári Védelem, 1998. augusztusLásd: http://www.europa.eu.int/comm/environment/eia/home.htm”Környezet és fenntartható fejlődés. A környezeti hatás vagy a regionális fejlesztési programok előzetes értékelésére vonatkozó iránymutatás”, készítette az Ecotec Research and Consulting az Európai Bizottság XVI. főigazgatósága megbízásából. Evaluation and Documents 6., 1999. május

[17] „A strukturális alapok szerinti beavatkozások előzetes értékelése” című munkadokumentum 3. melléklete az előzetes értékelésre és a stratégiai környezeti vizsgálatra vonatkozó eljárásokról ad tanácsokat, és elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/regional _policy/sources/docoffic/working/sf2000_en.htm

[18] Macleod C., (2005), „Integrating Sustainable Development into Structural Funds Programmes: An Evaluation of the Scottish Experience. European Environment, 15., 313–331. o.

[19] GRDP, Handbook on SEA for Cohesion Policy, 2006. február