[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 7.6.2006

COM(2006) 275 véglegesI. kötet

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGÁNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az Európai Unió jövőbeni tengerpoltikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGÁNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Az Európai Unió jövőbeni tengerpoltikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről

A 2005–2009 közötti időszakra vonatkozó stratégiai célkitűzéseiben a Bizottság rámutat, hogy feltétlenül szükség van egy átfogó tengerpolitikára, amelynek az a célja, hogy virágzó tengergazdálkodást alakítson ki, és hogy a tengerekkel kapcsolatos tevékenységekben rejlő lehetőségeket környezetvédelmi szempontból is fenntartható módon aknázza ki. A 2005. március 2-i című közlemény alapján döntés született arról, hogy az EU ilyen átfogó tengerpoltikájának kialakítása felé tett első lépésként az EU jövőbeni tengerpolitikájáról egy zöld könyvet adnak ki, amelyet a Bizottságnak 2006 első felében kell elfogadnia.

A fent említett döntéseknek megfelelően a Bizottság elfogadta a zöld könyvet. ?A zöld könyv az EU fenntartható fejlődési politikájába illeszkedik, amelynek egyik alkalmazási területét képezi. Célja, hogy a tágabb értelemben vett tengeri ügyek területén fenntartható, és egyben a tengeri környezet védelmét is biztosító módon ösztönözze a lisszaboni menetrenddel összhangban a növekedést és a munkahelyteremtést. Ennek jegyében elismeri, hogy az óceánok kulcsszerepet játszanak azon EU állampolgárok életminőségének javításában, akik a partmenti régiókban élnek, dolgoznak, vagy ott töltik szabadságukat, és akiknek száma folyamatosan nő.

Az említett elemek közötti kapcsolatot a kontinensünket és annak legkülső régióit körülvevő tengerek és óceánok jelentik, amelyek számos funkciót látnak el. Eszmei értékük mellett a tengerek és óceánok biztosítják valamennyi tengeri tevékenység forrását. A zöld könyv megfelel a tengerekkel kapcsolatos ügyekkel foglalkozó munkacsoportnak adott azon megbízásnak, hogy – a biztosok egy irányító csoportjának felügyelete mellett – vizsgálja meg az európai embereknek az óceánokhoz és a tengerekhez kapcsolódó, vagy az óceánokra és a tengerekre hatást gyakorló gazdasági tevékenységeit, illetve az azokra vonatkozó szakpolitikákat abból a célból, hogy az európaiak az óceánok nyújtotta javakat hatékonyabb, de ugyanakkor fenntartható módon tudják kiaknázni.

A zöld könyv célja, hogy az érintettek között és valamennyi kormányzati szinten átfogó és nyilvános vitát indítson. A Bizottság támogatja ezt a vitát és segít megszervezésében.

A zöld könyv főbb pontjai

Az általános bevezető rész bemutatja a jelenlegi helyzetet és a zöld könyv hátterét. Eddig a tengeri szállításra, az iparra, a partmenti régiókra, a tengeri energiatermelésre, a halászatra, a tengeri környezetre, a társadalmi-gazdasági kohézióra és más kapcsolódó területekre vonatkozó politikáink egymástól függetlenül fejlődtek, mivel senki nem tanulmányozta szisztematikus módon azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a tengerekhez kötődő tevékenységek szempontjából összekapcsolják az említett politikákat. Senki nem vizsgálta azt, hogy milyen módon lehet összeegyeztetni ezeket a politikákat úgy, hogy kölcsönösen erősítsék egymást. Itt az ideje tehát, hogy mindezeket az elemeket figyelembe véve egy új nézőpont felől közelítsük meg az óceánokhoz való viszonyunk alakítását.

A zöld könyv célja tehát, hogy vitát indítson az EU jövőbeni tengeri politikájáról, amely az óceánokat és a tengereket átfogó módon közelíti meg.

A bevezető rész leszögezi, hogy a tengerpolitikának, az ökoszisztéma-alapú irányítási elvekre is figyelemmel, a lisszaboni stratégiába kell illeszkednie, és hangsúlyozza, hogy közösségi szintű fellépésre csak abban az esetben van szükség, ha az a nemzeti és helyi szintű intézkedésekhez képest hozzáadott értéket teremt.

2. fejezet: Európa vezető szerepének megőrzése a fenntartható tengeri fejlődés területén

A második fejezet a tengergazdálkodás gazdasági jelentőségével és növekedési lehetőségeivel foglalkozik, és meghatározza versenyképességének forrásait. Megvizsgálja a tengergazdálkodás számára a tengeri környezet által képviselt értékeket, illetve az óceánokra vonatkozó tudományos ismeretek, a különböző társaságok kreativitása és az érintett ágazatokban dolgozó emberek szakértelme révén elérhető eszközöket, valamint felveti azt a kérdést, hogy a hatóságok milyen módon járulhatnak hozzá ezen eszközök minél hatékonyabb kihasználásához. Ezek után megvizsgálja a gazdasági ágazatok közötti összefonódásokat és a szabályozási keretet.

A fejezet megállapítja, hogy egy gyorsan globalizálódó világban a tengeri ágazatok növekedését továbbra is az innovatív termékekre kell alapozni. Ezzel összefüggésben megemlíti azokat a már létező közösségi programokat, amelyek célja a kutatás és az innováció előmozdítása, és ismerteti a tagállami kezdeményezéseket magában foglaló integráltabb megközelítés kialakítására vonatkozó elképzeléseit.

Hangsúlyozza a tengerbiztonságra vonatkozó jogalkotási folyamat és a Tematikus Tengeri Stratégia létfontosságú szerepét a környezet fenntartható kezelésének biztosításában.

Elemzi azokat az eszközöket, amelyek révén visszafordítható lenne a tengerrel kapcsolatos szakmákat választó európai emberek számának csökkenését mutató tendencia, és amelyek révén a munkavégzés körülményeit javítani lehetne.

Üdvözli a magánszektorban mostanában kialakuló integrációs lépéseket (klaszteralapítás), és javaslatot tesz a tengeri ágazatokra vonatkozó szabályozási környezet fejlesztésének irányára is. Az érintettek azon esetekkel kapcsolatos észrevételei alapján, ahol az egy adott szakpolitika igényei és célkitűzései szerint kialakított jogszabályok akaratlanul ellentmondásos hatást gyakorolhattak más tengerpolitikai célkitűzések tekintetében, a fejezet sürgeti a lehetséges egyszerűsítésekről folytatandó viták megkezdését. A szöveg kitér a hajónyilvántartásokra vonatkozó tervezett közösségi intézkedések és a nem kötelező erejű közösségi nyilvántartás létrehozása kapcsán felmerült dilemmákra is.

A fejezet hangsúlyozza a tengerrel kapcsolatos tevékenységeket érintő új kihívások figyelembevételének fontosságát, elemzi a globális éghajlatváltozás hatásait, bemutat néhány ígéretes energetikai fejleményt, és kiemeli a tengeri biotechnológiában rejlő lehetőségek jelentőségét.

3. fejezet: Az életminőség javítása a partmenti régiókban

Ez a fejezet a partmenti régióknak a tengeri ügyekben betöltött különleges szerepével foglalkozik. Felhívja a figyelmet az egészséges tengeri környezet jelentőségére egyre több ember életminőségének alakulása terén. Megvizsgálja a partvidéket és az ott élő embereket fenyegető különböző veszélyforrásokat; továbbá hogy miképpen lehet ezeket kezelni és esetleg pozitív módon kihasználni. Foglalkozik a tengeri turizmusnak a helyi gazdaságokban betöltött fontos szerepével, és azzal, hogy milyen eszközökkel tartható fenn az idegenforgalom. Végezetül azt tárgyalja, hogy miként lehet a tengeri és a szárazföldi tevékenységek közötti összetett kapcsolatot úgy alakítani, hogy azok kölcsönösen erősítsék egymást.

4. fejezet: Az óceánokhoz való viszonyunk alakítását szolgáló eszközök

Ez a fejezet számos olyan fontos eszközt sorol fel, amelyek révén fenntartható módon irányíthatóak az óceánokkal és a tengerekkel kapcsolatos tevékenységeink.

A fejezet kitér azokra az adatokra, amelyeket elérhetővé kell tenni mind az óceánok és a tengerek, mind a kapcsolódó emberi tevékenységek tekintetében, és megállapítja annak szükségességét, hogy egy a tengerre vonatkozó adatok kezelésére szolgáló átfogó EU-s hálózat jöjjön létre, valamint hogy az EU partmenti vizein közlekedő hajók mozgását nyomon követő, már létező hálózatok integritását és fejlődését elő kell mozdítani.

A partmenti vizeken folytatott gazdasági tevékenységek szabályozása tekintetében olyan területhasználat-tervezési rendszerek kiépítésére lenne szükség, amelyek megfelelnek a Tematikus Tengeri Stratégiában már javasolt ökoszisztéma-alapú megközelítésnek. Végül ez a fejezet a partmenti régiókkal kapcsolatban kiemeli a közösségi pénzügyi támogatások, különösen a strukturális alapok (ERFA, ESZA) és a Kohéziós Alap fontos szerepét.

5. fejezet: Kormányzás

Az EU területén belül

Az óceánok és a tengerek újfajta megközelítése kihívás elé állítja a hagyományos ágazati és földrajzi megközelítéseket, és egy integráltabb, a szubszidiaritás elvén alapuló politika kialakítását igényli. A technológiai fejlődés, és ennek részeként a tengeri ellenőrzési és megfigyelési rendszerek területén elért eredmények lehetővé tették, hogy a múltban még elképzelhetetlen szintre emelkedjen az adatszolgáltatások integritása. Az integrált politikák képviselik a leghatékonyabb eszközt a technológiára építő gazdaságok kiépítésében. A tengerre vonatkozó jogszabályok végrehajtása legeredményesebben a tagállamokban rendelkezésre álló szűkös és költséges eszközök összehangolt alkalmazásával ellenőrizhető. A fejezet részletesen tárgyalja az integrált tengerpolitika kialakításával járó következményeket, és meghatároz néhány olyan általános alapelvet, amelyeket a tengerpolitika kialakítása során figyelembe kell venni. Javaslatot tesz arra is, hogy a területrendezési tervek végrehajtásakor felmerülő tennivalókon az EK és a tagállamok hogyan osztozhatnának.

Célszerű lenne, ha a tengeri ügyek kormányzásában felhasználnák az ágazati politikák közötti koordináció, a helyes gyakorlat és az érintetteket magában tömörítő partnerségek együttműködése tekintetében szerzett regionális politikai tapasztalatokat.

A fejezet rámutat arra is, hogy a tagállamok többségében a partmenti vizeken végzett különböző tengeri tevékenységek integritása nagyon alacsony szintű. E tekintetben örvendetes lenne, ha a feladatokat jobban összehangolnák, és a tagállamok között szorosabb együttműködés alakulna ki.

Említést tesz továbbá az Európai Unió közös tengeri térségének újabb tevékenységek előtt történő megnyitásáról (beleértve a tagállamok közötti partmenti hajózást), valamint egy európai parti őrség létrehozásának lehetőségéről. A különféle illegális tevékenységek egyre nagyobb száma, beleértve az embercsempészetet és a terrorizmust is, olyan tényező, amely a meglévő nemzeti erőforrások hatékonyabb koordinációját, és új közös erőforrások elérhetővé tételét sürgeti. Kiemeli továbbá azt, hogy a tagállami hadiflottákat egyre gyakrabban vonják be polgári tevékenységekbe.

A nemzetközi színtéren

A fejezet azt a nézetet képviseli, hogy a tengerpolitikát külső dimenzióval kell felruházni, mivel a világ óceánjai összekapcsolódnak, és szabályozásukat gyakran globális szinten fogadják el. Valóban, a tengerpoltika nagy része jellegéből adódóan túlmutat Európa határain, és az olyan problémák, mint az éghajlatváltozás, a tengeri környezet és a biodiverzitás megőrzése, a hajózás, a halászat a leghatékonyabban nemzetközi szinten szabályozhatók. Ezért, amennyiben az EU a tengerpolitika kapcsán új elképzelésekkel áll elő, azokat meg kell osztania a nemzetközi közösséggel. Ugyanígy, amennyiben úgy ítéli meg, hogy új nemzetközi szabályokra lenne szükség, azok kidolgozásában részt kíván venni, hogy ily módon befolyásolhassa bevezetésüket. Amennyiben azonban egy nemzetközi szintű kezdeményezés kudarcot vall, az EU-nak felelősséget kell vállalnia, és meg kell vizsgálnia, hogy a Szerződés alapján milyen cselekvési lehetőségei vannak. Amennyiben egy harmadik ország kapacitási problémák miatt, vagy megfelelő kormányzati rendszer hiányában nem képes végrehajtani a nemzetközi megállapodásokban előírt szabályokat, külpolitikai eszközöket próbál majd alkalmazni a helyzet megoldása érdekében. Végezetül a fejezet egyértelműen kimondja, hogy noha az európai tengerpolitika csak egy általános keretben működhet, azt kizárólag az európai földrajzi viszonyok realitásának és diverzitásának figyelembe vételével lehet végrehajtani.

6. fejezet: Európa tengeri örökségének felélesztése és tengeri identitásának megerősítése

Ez a fejezet azt vizsgálja, hogyan lehet a tengeri örökséggel kapcsolatos kezdeményezéseket ösztönözni, hogyan lehet azokat a többi tengeri ágazathoz igazítani, és hogy az oktatás hogyan járulhat hozzá az óceánok életünkben betöltött jövőbeli szerepéről alkotott közös elképzelések kialakításához. Ezáltal a tengerrel kapcsolatos szakmákról is kedvezőbb képet lehetne festeni, és emelni lehetne a tengeri ágazatok teljesítményét.

7. fejezet: A következő lépés: a konzultációs folyamat

Ez a fejezet kiemeli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a 2007. június végéig tartó konzultációs időszakban meghallgatja az érintetteket. 2007 végét megelőzően a Bizottság a Tanácsnak és a Parlamentnek címzett közleményben összefoglalja a konzultációs folyamat eredményeit, és javaslatot tesz a további lépésekre.