[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 12.5.2006

COM(2006) 206 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat cikkeinek magyarázata

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslat cikkeinek magyarázata

A következő magyarázatok a Bizottság által 2005. december 15-én elfogadott, tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM (2005) 649 végleges) cikkeire vonatkoznak.

I. fejezet

Hatály és fogalommeghatározások

1. cikk A rendelet kiterjed valamennyi családjogi viszonyból eredő tartási kötelezettségre [(1) bekezdés]. Az így lefedett viszonyok típusainak felsorolása helyett előnyösebbnek tűnt a családi jellegű tartási kötelezettségek általános fogalmára való hivatkozás, és nem akarták mindenáron definiálni a család fogalmát, legyen az szűken vagy tágan értelmezett fogalom.

A (2) bekezdés korlátozza a rendelet területi hatályát.

2. cikk A fogalommeghatározások többsége megtalálható más jogi eszközökben is (pl. a közokirat fogalma megtalálható a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[1] 4. cikkének 3. pontjában).

II. fejezet

Joghatóság

E fejezet néhány tekintetben eltér a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelettől[2].

3. cikk Az általános joghatósági szabályt kell alkalmazni az alperes szokásos tartózkodási helyétől függetlenül. Ez a megoldás a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletben[3] foglalt megoldást követi.

E cikk d) pontja azonban tartalmaz egy fontos kiegészítést. A „személyi állapottal kapcsolatos ügy” kifejezés ellentmondó értelmezéseinek elkerülése érdekében utalni kell arra, hogy szülői felelősséggel kapcsolatos ügyben a 2201/2003/EK rendelet értelmében hatáskörrel rendelkező bíróság hatáskörrel rendelkezik a tartási ügyben is, amennyiben a tartási kötelezettség megállapítására irányuló kérelem a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyben járulékos jellegű. Ez elősegíti a peres ügyek egyesítését.

Végül a rendelet felhagy a „domicile” (lakóhely) fogalmának alkalmazásával, és csak a szokásos tartózkodási helyre hivatkozik; e koncepció ugyanis jobban igazodik a családjog területén alkalmazandó jogi eszközökhöz.

4. cikk Noha e rendelkezés lényegében átveszi a 2001/44/EK rendelet 23. cikkének rendelkezéseit, a joghatóságról való megállapodás vonatkozásában két jelentős újítást vezet be. Először is a formai követelmények szigorúbak lettek: kizárólag az írásban kötött megállapodások érvényesek [(2) bekezdés].

Továbbá a joghatóságról való megállapodás alkalmazási köre jelentősen szűkebb lett, mivel ilyen megállapodás nem köthető kiskorú gyermekkel szembeni tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogvitában [(4) bekezdés]. E területen ugyanis kívánatosnak tűnik a „gyengébb fél” védelmének hatékonyabb biztosítása.

5. cikk E cikk átveszi a 44/2001/EK rendelet 24. cikkének rendelkezéseit.

6. cikk A nemzeti jogok alkalmazásának előírása helyett e cikk – amikor a fenti cikkek alapján egyetlen tagállam bírósága sem rendelkezik joghatósággal – meghatároz két másodlagos kapcsoló tényezőt: a jogosult és a kötelezett közös állampolgárságát, illetve a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helyét, amennyiben e tartózkodási hely az eljárás megindítása előtt kevesebb mint egy évvel még fennállt.

Ez a szabályozás növeli a jogi kiszámíthatóságot, és lefedi az összes olyan esetet, amelyben az Európai Közösséggel fennálló kapcsolat jogszerűen megállapítható. E rendelkezést csak akkor kell alkalmazni, ha az érintett két fél – a jogosult és a kötelezett – nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel az Európai Unióban, nem kötöttek megállapodást a joghatóságról, vagy nem jelentek meg önként valamely tagállam bírósága előtt.

7., 8., 9. és 10. cikk A perfüggőség, az összefüggő eljárások, a bíróság megkeresése és az ideiglenes intézkedések vonatkozásában e cikkek lényegében átveszik a 44/2001/EK rendelet 27., 28., 30. és 31. cikkét.

11. cikk E rendelkezés részben átveszi a 2201/2003/EK rendelet 17. cikkét, azonban figyelembe veszi azt a tényt, hogy már nincs nemzeti jogra utalás, és így valamely tagállam bíróságának a joghatósága kizárólag a rendeleten alapulhat.

III. fejezet

Alkalmazandó jog

12. cikk E fejezet célja a tartási kötelezettségre vonatkozó kollíziós szabályok harmonizálása, és nem pedig a tartási kötelezettség alapját képező családjogi viszonyok létrejöttére alkalmazandó jog meghatározása. Nem szabályozza tehát a tartási kötelezettség fennállásának előzetes feltételeit. Így a rendelet által meghatározott jog annak megállapítását teszi lehetővé, hogy egy fiúgyermeknek van-e tartási kötelezettsége apjával szemben, nem szabályozza azonban a leszármazási kapcsolat létrejöttét.

13. cikk A tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1973. október 2-i Hágai Egyezmény 1. paragrafusahoz (a továbbiakban: az Egyezmény) hasonlóan elsősorban a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga az irányadó.

Két esetben – másodlagosan – az eljáró bíróság joga alkalmazandó [(2) bekezdés]. Az első eset akkor áll fenn, amikor a jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga nem teszi lehetővé számára tartás megállapítását. Az eljáró bíróság joga így helyettesítő funkció tölt be a jogosult védelme érdekében [(2) bekezdés a) pontja].

A második eset [(2) bekezdés b) pontja] akkor merül fenn, amikor a jogosult kaphatna tartást a szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga alapján, azonban inkább az eljáró bíróság jogának alkalmazását kéri. Erre azonban csak akkor van lehetősége, ha az eljáró bíróság joga megegyezik a kötelezett szokásos tartózkodási helye szerinti ország jogával. A felek közötti egyenlőség tehát nem szenved sérelmet: a jogosult a kötelezett szokásos tartózkodási helye szerinti országban nyújtja be a keresetet, és kéri ezen ország jogának alkalmazását. A jogosult elsősorban nyelvi okból vagy a költségek miatt kívánhatja, hogy a megkeresett bíróság a saját belső jogát alkalmazza.

A (3) bekezdés ahelyett, hogy további lépcsőben előírná a felek közös állampolgársága szerinti jog automatikus alkalmazását akkor, amikor a többi jog nem teszi lehetővé a tartást, csak két feltétel együttes teljesülése esetén teszi lehetővé az alapszabályoktól való eltérést: egyrészről az (1) és a (2) bekezdés által meghatározott jogok értelmében a jogosult nem kaphat tartást a kötelezettől, másrészről pedig a tartási kötelezettség egy másik országgal szoros kapcsolatban áll. Ez lehet a közös állampolgárság szerinti ország, de más esetek is szóba jöhetnek.

14. cikk A szóban forgó tartási viszony jellegétől függetlenül a felek választhatják az eljáró bíróság jogát az eljárás céljából a bíróság megkeresésének időpontjában, feltéve, hogy e választás kifejezetten vagy egyéb egyértelmű módon történik. Nem arról van szó tehát, hogy a felek a jövőben felmerülő jogvitákra előzetesen kiválasztják az alkalmazandó jogot, hanem arról, hogy megegyeznek abban, hogy a megkeresett bíróság a saját jogát alkalmazza.

Szigorúbb tartalmi és formai feltételek állnak azonban fenn akkor, amikor a jogosult és a kötelezett előre megállapodik az alkalmazandó jogban. A jogvita felmerülése előtti ilyen megállapodás nem köthető gyermekkel vagy segítségre szoruló felnőttel szembeni tartási kötelezettség esetén. Továbbá a felek csak olyan meghatározott jogok közül választhatnak, amelyekkel valamilyen kapcsolatban vannak. Végül a megállapodást írásban kell megkötni.

15. cikk E rendelkezés védelmet nyújt a kötelezett számára a rendelet szerint meghatározott jog alkalmazásával szemben olyan esetekben, amikor a szóban forgó tartási viszonyt nem tekintik általánosan privilegizáltnak. Ilyenek különösen az oldalági rokonok, illetve a házasság útján rokonságot szerzett személyek közötti tartási viszonyok, vagy a lemenő ági rokonok felmenő ági rokonokkal szemben tartási kötelezettségei. Az Egyezmény 7. cikkéhez hasonlóan a kötelezett a jogosulttal szemben hivatkozhat arra, hogy a közös állampolgárságuk szerinti ország joga vagy – közös állampolgárság hiányában – a szokásos tartózkodási helye szerinti ország joga értelmében nem terheli tartási kötelezettség a jogosulttal szemben.

A házastársak vagy volt házastársak közötti tartási kötelezettségek tényleges nehézséget jelentenek azon tagállamokban, amelyek el kívánják kerülni, hogy a házastársak különválása után mesterségesen fennmaradjon segítségnyújtási kötelezettség. A (2) bekezdés védelmet nyújt a kötelezettnek azáltal, hogy lehetővé teszi számára, hogy a jogosulttal szemben arra hivatkozzon, hogy nem terheli tartási kötelezettség azon ország joga értelmében, mellyel a házasság a legszorosabb kapcsolatban áll, vagyis amely ország a házasság fennállása alatt a házastársak elsődleges érdekközpontja volt.

16. cikk E cikk átveszi az Egyezmény 9. cikkét, hozzátéve azonban, hogy e rendelkezés csak arra vonatkozik, hogy valamely közintézménynek joga van megtérítést kérni, vagyis jogosult fellépni. A tulajdonképpeni megtérítésre a rendelet más kollíziós szabályai (17. cikk (1) bekezdésének e) pontja) alapján meghatározott jogot kell alkalmazni.

17. cikk Az (1) bekezdésben a tartási kötelezettségre alkalmazandó jog által szabályozott kérdések nem kimerítő felsorolása az Egyezményben foglalt meghatározást követi. A felsorolás kifejezetten említi az elévülést a határozatok végrehajtásának szakaszában felmerülő bizonyos alkalmazási nehézségek elkerülése érdekében.

A (2) bekezdés átveszi az Egyezmény 11. cikkében foglalt anyagi jogi szabályt, melynek értelmében a tagállamok valamennyi hatáskörrel rendelkező hatósága úgy köteles megállapítani a tartásdíjat, hogy figyelembe veszi a kötelezett anyagi helyzetét és a jogosult igényeit, éspedig függetlenül attól, hogy a kollíziós szabály által meghatározott jog hogyan rendelkezik.

18. cikk E cikk lefekteti a kollíziós szabályok egyetemlegességének elvét.

19. cikk Tilos a vissza- és a továbbutalás [(1) bekezdés], kivéve, ha a rendelet által meghatározott jog valamely harmadik ország joga, melynek nemzetközi magánjogi szabályai – alkalmazásuk esetén – egy másik ország jogának alkalmazását írnák elő [(2) bekezdés]. Nem célszerű ugyanis valamely tagállam bírósága előtt folyó, tartási kötelezettséggel kapcsolatos jogvitában olyan harmadik állam jogát alkalmazni, mely hasonló esetben nem lenne alkalmazandó. E „részleges továbbutalást” jelentő módszer egyszerűsítése érdekében azonban ilyen esetben az eljáró bíróság jogát kell alkalmazni.

20. cikk A közrendre mint kivételre hivatkozással megtagadható a rendelet által meghatározott jog alkalmazása, a javaslat szerint azonban nem érvényesíthető a tagállamok jogával szemben. A kötelezetteket bizonyos tartási követelésekkel szemben védő mechanizmusok (vö. 15. cikk) elegendőnek tűnnek ahhoz, hogy megakadályozzák bizonyos tagállamok jogának „nemkívánatos” hatásait akkor, amikor alkalmazásukra más tagállamokban kerül sor.

21. cikk Az egynél több jogrendszerrel rendelkező országokra vonatkozóan e cikk átveszi a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-i római egyezmény[4] 19. cikkének (1) bekezdésében foglalt megoldást.

IV. fejezet

Közös eljárási szabályok

E fejezet olyan közös eljárási szabályokat fogalmaz meg, amelyek biztosítják a kontradiktórius eljárás követelményeinek szigorú betartását. E szabályok elengedhetetlenül szükségesek a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörléséhez, és azokat valamennyi tartási kötelezettséggel kapcsolatos eljárásban alkalmazni kell, függetlenül ennek jellegétől, annak érdekében, hogy a tagállamokban hozott minden határozat részesedhessen az automatikus elismerés rendszerének előnyeiből.

22. cikk A 805/2004/EK rendelet 13. cikkében foglalt kézbesítési módokat átvéve harmonizálták az eljárást megindító irat kézbesítésének módjait, melyek lehetővé teszik az irat alperes általi átvételének bizonyítását [(1) bekezdés]. A tagállamok belső jogának elő kell írnia e kézbesítési módok legalább egyikét, és a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a rendelkezésre álló kézbesítési módokról [(3) bekezdés].

A (2) bekezdés a védekezési jog tekintetében előír egy minimális határidőt, amelyet valamennyi alperes számára biztosítani kell, és amelyet az eljárást megindító irat kötelezett általi kézhezvételétől kell számítani.

23. cikk A 22. cikkel megvalósuló harmonizálás megkönnyíti a bíró feladatát az elfogadhatóság vizsgálatakor. Az eljárás felfüggesztésére – a 2201/2003/EK rendeletben (18. cikk (1) bekezdése) foglaltak szerint – tehát csak nagyon ritkán kerülhetne sor, ha a megjelenést elmulasztó alperes valamely tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, mivel per definitionem az alperesnek a 22. cikk közös szabályaival összhangban kézbesítik az eljárást megindító iratot. A bíró mérlegelési jogköre tehát korlátozott, ha a megjelenést elmulasztó alperes valamely tagállamban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel: elegendő azt megvizsgálnia, hogy a kézbesítés során betartották-e a harmonizált szabályokat.

Ezzel szemben akkor, ha a megjelenést elmulasztó alperes harmadik államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel [(2) és (3) bekezdés], át kell venni a 2201/2003/EK rendelet 18. cikke (1) és (3) bekezdésének rendelkezéseit.

24. cikk Előfordulhat, hogy a 22. cikk szabályai hatástalanok vagy azért, mert nem vezettek a várt eredményre (az alperest nem lehet megtalálni), vagy azért, mert nem alkalmazhatók (az alperes harmadik államban rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel), vagy pedig vis maior áll fenn. Ezen esetekben határozatot lehet hozni, azonban az alperes bármely tagállamban rendelkezik azzal a joggal, hogy a határozat felülvizsgálatát kérje.

Attól kezdve, hogy az alperest tájékoztatták a határozatról, és abban a helyzetben van, hogy cselekedjen, bizonyos határidőn belül kérheti a határozat felülvizsgálatát. A felülvizsgálati kérelem felfüggeszti a végrehajtási intézkedéseket (vö. 33. cikk b) pontja).

V. fejezet

Végrehajthatóság

25. cikk A közbenső intézkedéseket eltörölték tartási követelések esetén. Figyelemmel azon eljárási garanciákra, melyeket valamennyi tagállamnak biztosítania kell a határozat meghozatala előtt, már egyáltalán nem szükséges az utólagos ellenőrzés, amikor a határozat az európai igazságügyi térségen belül mozog.

26. cikk Általánosan elismert a határozatok teljes mértékben végrehajtható jellege, melyet egyébként e területen már számos tagállam belső joga is előír. Ez lehetővé teszi a végrehajtási eljárás megindítását már azelőtt, hogy a határozat jogerőssé válna. A közösségi jogalkotó hasonló rendelkezést már bevezetett a láthatási jog vonatkozásában (vö. a 2201/2003/EK rendelet 41. cikke (1) bekezdésének második albekezdése).

VI. fejezet

Végrehajtás

27. cikk E fejezet eltér attól az elvtől, amelynek értelmében a végrehajtási eljárásra a végrehajtás helye szerinti tagállam joga az irányadó. Azokra a végrehajtási intézkedésekre vonatkozik, melyek határokon átnyúló esetekben alkalmazandók; ugyanis mindig egy valamely tagállamban hozott határozatnak egy másik tagállamban való végrehajtásáról van szó.

28. cikk A végrehajtást kérelmező félnek már nem kell benyújtania a határozat teljes fordítását. A fordítást felváltja a határozat kivonata, melyet egy, a Közösség valamennyi hivatalos nyelvén elérhető formanyomtatvány alapján kell elkészíteni.

29., 30. és 31. cikk A végrehajtás helye szerinti tagállamban teljesítendő formai követelmények egyszerűsödtek azáltal, hogy a fennálló szabályok (44/2001/EK rendelet 50., 51. és 56. cikke) a tulajdonképpeni végrehajtási szakaszban alkalmazandók, nem pedig a 25. cikk által eltörölt végrehajthatóvá nyilvánítás szakaszában.

32. cikk Más jogi aktusok is tartalmazzák már a végrehajtás helye szerinti tagállamban történő érdemi felülvizsgálat tilalmát (pl. a 44/2001/EK rendelet 45. cikkének (2) bekezdése). A (2) bekezdés azonban hozzáteszi, hogy ez nem akadályozza a végrehajtást lefolytató hatóságot abban, hogy a követelés összegének sérelme nélkül a végrehajtást a kötelezett vagyonának lefoglalható részére korlátozza.

33. cikk Noha e cikk nem tartalmaz lényeges módosításokat, a végrehajtó hatóság – az eredetileg eljáró bíróság határozata végrehajtásának felfüggesztése esetén – megakadályozza a tartásdíjfizetést, és így megfosztja a határozatot a joghatástól. Éppen ezért korlátozni kell a végrehajtó hatóságok jogosítványait taxatív módon felsorolva azokat az okokat, melyek esetén a határozat végrehajtása megtagadható vagy felfüggeszthető a kötelezett védelme érdekében abban az esetben, ha helyzete rosszabbodott, vagy kérte az eredetileg eljáró bíróság határozatának felülvizsgálatát.

34. cikk E cikk lehetővé teszi automatikus havi letiltás elrendelését. Néhány tagállam már ismer hasonló hatással járó intézkedéseket (bankszámláról vagy munkabérből való letiltás), e rendelkezés két szempontból is jelentőséggel bír: biztosítja, hogy az Európai Unióban mindenhol rendelkezésre áll e végrehajtási intézkedés; továbbá lehetőséget ad arra, hogy a tartásra jogosult az eredetileg eljáró bíróságtól olyan okiratot kapjon, amely bármelyik tagállamban végrehajtható.

A tartásra jogosult így a hozzá legközelebb eső bírósághoz fordulhat majd: amennyiben a szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság előtt lép fel, úgy ettől a bíróságtól kérheti az automatikus havi letiltás elrendelését, amelyet ezután egy másik tagállamban foganatosítanak. Így az eredetileg eljáró bíró hatáskört kap egy közvetlenül végrehajtható okirat kiállítására még akkor is, ha a végrehajtásra ténylegesen egy másik tagállamban kerül sor.

A letiltás elrendelésének feltétele, hogy az eredetileg eljáró bíróság határozatát a 22. cikk (2) bekezdésében foglalt valamely módon kézbesítették a kötelezettnek. További feltétele a kötelezett munkáltatójának és/vagy bankszámláját vezető pénzintézetnek az ismerete, ugyanis ezek az okirat címzettjei [(4) és (5) bekezdés].

A kötelezett nem lesz mindig passzív; kérheti az eredetileg eljáró bíróság határozatának felülvizsgálatát, amennyiben arról most szerez tudomást először, vagy kifogásolhatja a letiltást, kérve a végrehajtási intézkedés felfüggesztését a 33. cikkben foglalt feltételeknek megfelelően. A kötelezett tájékoztatásának megkönnyítése érdekében e cikk előírja, hogy a kötelezett számára kézbesíteni kell a letiltás elrendelését, az eredetileg eljáró bíróság határozatát és egy tájékoztatást [(4) bekezdés b) pontja].

35. cikk A végrehajtási intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében kérni lehet a bankszámla ideiglenes befagyasztásának elrendelését. E gyors eljárás – melynek első szakaszában a kötelezett nem vesz részt – lehetővé teszi, hogy az ügy érdemében megkeresett bíróság megakadályozza a vagyon elvonását. Ez olyan ideiglenes védintézkedés, mely megszüntethető a kötelezett kérelmére [(5) bekezdés], illetve automatikusan megszűnik az érdemi határozat meghozatalával [(6) bekezdés].

36. cikk A tartási követelések privilegizált helye lehetővé teszi annak biztosítását, hogy az Európai Unión belül a tartásdíjakat, amelyek elsődleges szükségletek fedezésére szolgálnak, mindig a kötelezett egyéb tartozásait megelőzve kerüljenek kifizetésre.

VII. fejezet

Közokiratok és egyezségek

37. és 38. cikk A közokiratokra és a felek közötti egyezségekre – abban az esetben, ha azok valamely tagállam területén végrehajthatók – mutatis mutandis ugyanazon jogi szabályoknak kell vonatkozniuk, mint a határozatokra, ahogyan ez más területeken már így is van (pl. a 2201/2003/EK rendelet 46. cikke). Tehát formai követelmények, valamint az elismerés megtagadásának lehetősége nélkül minden tagállamban ugyanúgy végrehajthatóaknak kell lenniük, mint a származási tagállamban. Ezenkívül ugyanazon végrehajtási intézkedések alkalmazhatók rájuk, mint a határozatokra.

VIII. fejezet

Együttműködés

39. és 40. cikk E fejezet részben átveszi a 2001/2003/EK rendeletben (53–58. cikk) foglaltakat. A központi hatóságok kijelölésére és általános feladataira hasonló szabályok vonatkoznak.

41. és 42. cikk A központi hatóságok sajátos feladatait és munkamódszereit a tartási követelések behajtásának sajátos követelményeihez igazították. Így a tartásra jogosultnak lehetősége van arra, hogy határozathozatal vagy a tartásdíj tényleges behajtása érdekében az eljárásban a központi hatósággal képviseltesse magát [41. cikk (2) bekezdése]. E segítség ingyenes, amennyiben a tartásra jogosult teljesíti a nemzeti jog által a költségmentességre előírt feltételeket [42. cikk (4) bekezdése].

A tartásra jogosult helyzetének megkönnyítése érdekében a jogosult a szokásos tartózkodási helye szerinti bírósághoz is fordulhat, amely segítséget nyújt számára az együttműködés iránti kérelem továbbításához és végrehajtásához [42. cikk (1) bekezdése].

43. cikk A központi hatóságok üléseit a polgári és kereskedelmi ügyek Európai Igazságügyi Hálózatának keretében tartják meg.

44. cikk Gyakran nagyon nehéz megtalálni – vagy újból megtalálni – a tartásra kötelezettet. A kontradiktórius eljárásban hozott határozat meghozatalához és a kötelezett vagyoni helyzetének megismeréséhez nélkülözhetetlen a tartózkodási helyének meghatározása. E célok elérése érdekében a tagállamoknak információkat kell cserélniük.

E pozitív kötelezettség azt jelenti, hogy a tartási követelések behajtását valamennyi rendelkezésre álló eszközzel segíteni kell. Ebben az értelemben kell értelmezni a (2) bekezdést: a tagállamoknak nem kell új nyilvántartásokat létrehozniuk, azonban hozzáférést kell biztosítaniuk a már fennállókhoz. Egyébként egyértelműen tilos új nyilvántartások létrehozása [(3) bekezdés]. A (2) bekezdés felsorolása csak a legfontosabbakra terjed ki, és nem taxatív; ide tartozhatnak más hatóságok és más jellegű információk is.

45. cikk Az információkhoz való hozzáférés a központi hatóságok közvetítésével valósul meg. A tartásra jogosult a „bírósága” (a szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság) közvetítésével a megkereső központi „hatóságához” fordulhat. A megkeresés azonban kizárólag a bíróság feladata, és ő az információk kizárólagos címzettje is; a jogosultnak nincs hozzáférése a kötelezett személyes adataihoz, melyeket csak az e hatáskörrel kifejezetten felhatalmazott hatóságokkal közölnek.

Kizárólag az olyan információcserére kerülhet sor bármikor, amely a kötelezett tartózkodás helyével kapcsolatos. A többi – vagyonra vonatkozó – információ csak azután kérhető, hogy a határozat, a közokirat vagy a felek közötti egyezség lehetővé tette a tartásra jogosultság megállapítását [(3) bekezdés].

46. cikk Az információt a megkeresést továbbító bírósággal kell közölni. A központi hatóság csak közvetítő szerepet tölt be, és maga nem használhatja fel az információt; az információ közlése után megsemmisíti azt [(1) bekezdés].

Az információt kizárólag az azt átvevő bíróság használhatja fel a tartási követelés behajtásának megkönnyítése érdekében [(2) bekezdés]. Minden más felhasználás tilos. A bíróság azonban az információt – a tartásra jogosult előtt való felfedése nélkül – továbbíthatja azokhoz a hatóságokhoz, amelyek az információk alapján tudnak bizonyos aktusokat meghozni.

Kizárólag a bíróság jogosult az információ őrzésére, feltéve, hogy ez a tartási követelés behajtásához szükséges, és legfeljebb egy évig őrizheti azt [(3) bekezdés].

47. cikk A kötelezettnek joga van tudni, hogy rá vonatkozó adatokat közöltek, és hogy ezen adatokat milyen módon használták fel. A megkeresett hatóságot terhelő e tájékoztatási kötelezettség azonban nem sértheti a tartási követelés hatékony behajtását. A kötelezett tájékoztatása tehát esetenként eltérhet a megkereső hatóság kérelmére, aki a kapott információkat úgy kívánja felhasználni, hogy elkerülje annak veszélyét, hogy a kötelezett megakadályozza a tervezett intézkedéseket.

IX. fejezet

Általános és záró rendelkezések

48. cikk A rendelet, mely a tartási kötelezettségeket szabályozó önálló közösségi jogi eszköz, a 44/2001/EK és a 805/2004/EK rendelet helyébe lép, melyek e sajátos területen többé nem alkalmazhatók [(1) bekezdés].

Továbbá figyelemmel a kézbesítési szabályok harmonizálására (22. cikk), már nem szükséges alkalmazni a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet[5] 19. cikkét [(2) bekezdés].

Ezzel szemben az 1348/2000/EK rendelet többi rendelkezését, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet[6] rendelkezéseit e rendelet nem érinti [(3) bekezdés].

49. cikk Az új rendelet megelőzi a tagállamok közötti viszonyokban e területen alkalmazandó egyéb jogi eszközöket. Nem lép teljesen az alkalmazandó egyezmények helyébe, mivel alkalmazási köre és tartalma nem pontosan azonos azokéval, azonban megelőzi őket, és adott esetben, így különösen az együttműködés vonatkozásában kiegészíti azokat.

50. és 51. cikk E rendelkezések a mellékletek módosítására és a komitológiára vonatkoznak.

52. cikk A rendeletet az alkalmazásának megkezdését követően indult eljárásokra kell alkalmazni [(1) bekezdés], egyes rendelkezései azonban már ezen időpont előtt végrehajthatók [(2) bekezdés]. Ez vonatkozik a kollíziós szabályokra, melyek alkalmazásában a felek egy folyamatban lévő eljárásban megállapodhatnak. Ugyanígy a végrehajtási intézkedések vonatkozhatnak minden olyan határozatra és közokiratra, melyeket a hatályos jogi eszközök alapján végrehajthatóvá nyilvánítottak, vagy amelyek ezen alaki követelmény alól már mentesülnek is. Végül a folyamatban lévő eljárásokra alkalmazni kell az együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket, ideértve az információkhoz való hozzáférésre vonatkozó jelentős szabályokat.

53. cikk E cikk tartalmazza a rendelet hatálybalépésének, valamint alkalmazása megkezdésének időpontját.

[1] HL L 143., 2004.4.30., 15–39. o.

[2] HL L 12., 2001.1.16., 1–23. o.

[3] HL L 338., 2003.12.23., 1–29. o.

[4] HL C 27.,1998.1.26., 34–53. o.

[5] HL L 160., 2000.6.30., 37. o.

[6] HL L 174., 2001.6.27., 1. o.