[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 10.5.2006

COM(2006) 197 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról szóló 1830/2003/EK rendelet végrehajtásáról

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a géntechnológiával módosított szervezetek nyomonkövethetőségéről és címkézéséről, és a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomonkövethetőségéről, valamint a 2001/18/EK irányelv módosításáról szóló 1830/2003/EK rendelet végrehajtásáról

Bevezetés

A 1830/2003/EK rendeletet[1] (a továbbiakban: a rendelet) 2003. szeptember 22-én, a géntechnológiával módosított szervezetek egyedi azonosítóinak kialakítására és hozzárendelésére szolgáló rendszer létrehozásáról szóló[2], 2004. április 16-án teljes egészében hatályba lépett bizottsági rendelet kiadását követően fogadták el.

A rendelet címkézési és nyomonkövethetőségi követelményei kiterjednek a géntechnológiával módosított szervezeteket (GMO-kat) tartalmazó, vagy azokból álló, piaci forgalomba hozott termékekre. A rendelet ezen kívül rendelkezéseket tartalmaz a GMO-kból előállított élelmiszer és takarmány nyomonkövethetőségére vonatkozóan.

A rendelet értelmében a nyomonkövethetőség célja, hogy elősegítse:

- a címkén szereplő állítások ellenőrzését és vizsgálatát,

- adott esetben a környezetre gyakorolt potenciális hatások célzott figyelemmel kísérését, valamint

- a GMO-kból álló vagy azokat tartalmazó termékek azonosítását és forgalomból való kivonását az emberi egészségre vagy a környezetregyakorolt előre nem látható hatások bekövetkezése esetén.

A nyomonkövethetőség és címkézés biztosítása érdekében a rendelet előírja a gazdasági szereplők számára a fenti GM terméktípusokkal kapcsolatos meghatározott információk átadását és megőrzését a piaci forgalomba hozatal minden lépésének szintjén. Jelesül:

- a piaci szereplőknek olyan rendszerekkel és eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik azon piaci szereplő azonosítását, aki a termékeket rendelkezésre bocsátotta, és azon piaci szereplő azonosítását, akinek a termékeket rendelkezésére bocsátották.

- a környezetbe történő szándékos kibocsátás céljára szánt GMO-k (pl. vetőmagok) esetében a piaci szereplőknek meghatározott információkat kell küldeniük a termékben található egyes GMO-k azonosításával (egyedi azonosító) kapcsolatban

- az élelmiszerként, takarmányként vagy feldolgozásra történő felhasználásra szánt GMO-k esetében a piaci szereplők vagy a fent meghatározott információkat biztosíthatják, vagy nyilatkozatot kell tenniük, hogy a terméket csak élelmiszerként, takarmányként vagy feldolgozásra használják, a keverékben felhasznált GMO(k) azonosítójával együtt.

- a GMO(k)-ból előállított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozóan a piaci szereplőknek értesíteniük kell a láncban következő piaci szereplőt arról, hogy a terméket GMO(k)-ból állították elő

- a piaci szereplőknek az információkat 5 éven át meg kell őrizniük, és kérésre a hatáskörrel rendelkező hatóság rendelkezésére kell bocsátaniuk

- élelmiszerekre, takarmányokra vagy feldolgozott termékekre vonatkozóan olyan határértékeket határoztak meg, amelyek alatt bizonyos GMO(k) és GM anyagok véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen előfordulása nem teszi szükségessé a címkézést vagy nyomonkövetést.

A fent említett információk elküldése és megőrzése a termékekből történő mintavételre és vizsgálatokra vonatkozó igény csökkentésére szolgál, mely utóbbi tevékenységeket a rendelet nem írja elő kötelező jelleggel a piaci szereplők számára. Mindazonáltal a tagállamok általi vizsgálat és ellenőrzés koordinált megközelítése érdekében a Bizottság műszaki iránymutatásokat[3] dolgozott ki a mintavételi és vizsgálati módszerekre vonatkozóan.

Figyelembe véve a rendelet előírásait, fontos megjegyezni, hogy e jelentés végleges változatának elkészítésekor a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv értelmében (a felek 2006. március 13-17. között a brazíliai Curitibában tartott harmadik ülésén) határozatot fogadtak el az élelmiszerként, takarmányként vagy feldolgozásra történő felhasználásra szánt GMO-k [4] nemzetközi kereskedelemben történő dokumentációs követelményeiről.

E határozat szerint a jegyzőkönyv részes feleinek intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a kereskedelmi célból termelt GMO-k nemzetközi szállítmányait kísérő dokumentáció tartalmazza a szállítmányban levő GMO-k azonosítóját, amennyiben azok pontos azonosítója ismert. Abban az esetben, ha egy szállítmányban található GMO-k pontos azonosítója nem ismert, a dokumentációnak világosan utalnia kell arra, hogy a szállítmány „tartalmazhat” GMO-kat, és fel kell tüntetnie azon GMO-k azonosítóit, amelyek a szállítmányban előfordulhatnak.

Ez a határozat összhangban áll a rendelet nyomonkövethetőségi követelményeivel, különösen a 4. cikk (3) bekezdésével. E határozat végrehajtását 2012-ben[5] vizsgálják felül, a nemzetközi szállítmányokban található GMO-k pontos azonosítójára vonatkozó előírások meghosszabbításának megvalósíthatóságának vizsgálata során. E célból a rendelettel kapcsolatban szerzett tapasztalatok hasznos információt nyújtanak.

Kölcsönhatások az 1829/2003/EK rendelettel

A géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK rendeletet[6] a rendelettel együtt dolgozták ki, és 2003. szeptember 22-én fogadták el. A két rendelet az alkotók célja szerint kölcsönösen kiegészíti egymást, és bizonyos követelmények esetében egymásra támaszkodik. Mindenekelőtt a rendelet nyomonkövethetőségi követelményeket határoz meg minden, az 1829/2003/EK rendelet hatálya alá tartozó élelmiszer- és takarmánytermékekre vonatkozóan. Ezek a nyomonkövethetőségi követelmények alapvető fontosságúak akkor, amikor a végtermék címkézése kimutatható GM anyagok hiányában az információszolgáltatáson alapul.

Hasonlóan, a rendelet 5. cikkében meghatározott nyomonkövethetőségi követelmények hatálya alá tartozó, GMO(k)-ból előállított élelmiszerek és takarmányok címkézési követelményeit az 1829/2003/EK rendelet II. fejezetének II. szakasza, és III. fejezetének II. szakasza tartalmazza. Ezen kívül az 1829/2003/EK rendelet meghatározza azokat az élelmiszerre és takarmányra vonatkozó határértékeket, amelyek alatt az ilyen termékek véletlen nyomai kivételt képeznek a címkézési követelmények alól. Ugyanezen határértékeket alkalmazza a rendelet arra, hogy a koherens és következetes közösségi megközelítés biztosítása érdekében ugyanezt a kivételt saját címkézési és nyomonkövethetőségi előírásaira is alkalmazza.

A rendelet 12. cikke szerint: „Legkésőbb 2005. október 18-ig a Bizottság e rendelet végrehajtásáról szóló jelentést továbbít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, különös tekintettel a 4. cikk (3) bekezdésére”.

Ezzel a követelménnyel összhangban a Bizottság egy kérdőívet állított össze, amely az alábbi öt témakörben tartalmaz kérdéseket a rendelet végrehajtására vonatkozóan:

- Nyomonkövethetőségi követelmények

- Címkézési követelmények

- Kivételek a címkézési és nyomonkövethetőségi követelmények alól

- Vizsgálati és ellenőrzési intézkedések

- Egyéb kérdések

A kérdőívet eljuttatták az összes hatáskörrel rendelkező hatóságnak, valamint az ágazatok megfelelő érdekelt feleinek, beleértve az élelmiszer-, takarmány-, és vetőmag ipar szereplőit és szervezeteit, a kereskedelmi partnereket, nem-kormányzati szervezeteket és a tagállamok megfelelő minisztériumait. A válaszadók jegyzéke az 1. mellékletben található.

A jelentésben, a következő fejezetek szerint vették figyelembe a válaszokat, valamint a rendelet eddigi alkalmazásával kapcsolatos, a Bizottság által kapott és megszerzett más információkat.

Az 1829/2003/EK rendelet egy hasonló követelményt ír elő (48. cikk) a Bizottság számára egy jelentés készítésére vonatkozóan 2005. november 7-i határidővel, a rendelettel kapcsolatos tapasztalatokról. A Bizottság figyelembe vette a két rendelet közti említett kölcsönhatásokat, és igyekezett elkerülni az ismétlődéseket a két jelentés között.

Élelmiszertermelési és forgalmazási láncok

Az európai élelmiszeripar és kiskereskedelem a negatív fogyasztói reakciók miatt továbbra is vonakodik a GM élelmiszerek és termékek forgalmazásától. Ennek eredményeképpen csak korlátozott számú terméket forgalmaznak és az importált GM anyagokat csak kis mértékben alkalmazzák élelmiszertermékekben.

Az európai ipar felismerte, hogy a fogyasztók és a közvélemény alakítja a piaci erőket, valamint, hogy magas szintű egészség- és környezetvédelmet kell garantálni a GM termékek forgalmazásához. Az iparág jelenleg reagálni látszik a nem-GM termékek iránti kiskereskedői/fogyasztói keresletre, ezért az iparági szereplők megkísérelnek nem vásárolni GMO-kat tartalmazó, vagy azokból készült összetevőket.

Úgy tűnik, a kereskedelmi partnerek nem osztják ezt a nézetet. Egy nagy, harmadik országbeli élelmiszer-exportőr kijelentette, hogy többé nem exportál feldolgozott élelmiszereket az Európai Unióba. Állítólag ennek nem a csekély piaci kereslet az oka, hanem a szabályozási keretek által jelentetett korlátozások, köztük kifejezetten a rendelet nyomonkövethetőségi előírásai.

Egy harmadik országbeli ipari szövetség kijelentette, hogy számos, az Európai Unióban élelmiszereket forgalmazó vállalat abbahagyta a vállalaton belül termelt GM szójaolaj és protein összevetők használatát annak érdekében, hogy ne kelljen a rendelet által előírt – terhesnek és költségesnek tartott – kötelező nyomonkövethetőségi előírásokat teljesíteni. Ezen kívül kijelentette, hogy a követelmények állítólag a szójababból készült anyagokat tartalmazó bio-árucikkek exportjának csökkenéséhez vezettek. A problémát a véletlen előfordulás „szigorú” 0,9%-os szintjének tulajdonították.

Egy másik élelmiszeripari szervezet is úgy véli, hogy a címkézési és nyomonkövethetőségi követelmények adminisztratív és pénzügyi többletköltségeket okoznak, és különösen azt emeli ki, hogy ez elfogadhatatlan terhet rótt az élelmiszert exportáló kisvállalatokra. Arra is utalnak, hogy az egymásnak ellentmondó nemzeti szabályok és a tagállamok eltérő végrehajtási megközelítései is növelik a kereskedelmi ügyletek szabályozási terheit.

Egy tengerentúli kormányhivatal a kérdőívre adott válaszában ugyancsak arra utal, hogy a rendelet akadályozza a kereskedelmet, mivel túl szigorú és elrettenti a gyártókat a GM termékek piaci forgalomba hozatalától. Meg kell jegyezni azonban, hogy a hozzáférhető adatok – különösen a GM termékek piaci részesedése a takarmányok forgalmazási láncában – nem erősítik meg ezt a nézőpontot, sőt ezzel ellenkezőleg arra utalnak, hogy a GM élelmiszerek kereskedelmét főleg a piaci és fogyasztói igények határozzák meg.

Az említett kormányhivatal azt állítja, hogy mivel az európai ipar nem kínál GM termékeket a fogyasztók számára, és egyes tagállamok nem hajtották végre a rendeletet, valamint az új termékek jóváhagyása késik, ezért jelentős akadályokba ütköztek a rendelet végrehajtására vonatkozó információk beszerzése során, különös tekintettel a 4. cikk (3) bekezdésére vonatkozóan. A kormányhivatal válaszában arra is kitér, hogy az érintettek számára igén nehéz gyakorlati tanácsokkal segíteni e jelentés elkészítését (a rendelet következetességének javítása érdekében), mivel nem rendelkeznek a szükséges tapasztalattal a végrehajtást illetően.

Különösen az Egyesült Államok kormánya (és egyes harmadik országbeli élelmiszeripari szervezetek) sürgették, hogy az Európai Bizottság a kereskedelmi partnerekkel összefogva tegyen erőfeszítéseket a GM termékek kereskedelmének harmonizációja és kölcsönös elismerése felé, ami mentesítené a kisvállalkozásokat az említett adminisztratív terhektől. Különösen azt emelik ki, hogy iránymutatásokra lenne szükség a dokumentációs követelményekkel kapcsolatban a következetlen végrehajtás megszüntetése érdekében. Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság aktívan részt vesz és továbbra is nyitott a kereskedelmi partnerekkel folytatott nemzetközi tárgyalásokra, de 2002 óta az Egyesült Államok kormánya vonakodik a GMO-kra vonatkozó problémák kétoldalú tárgyalásokon történő megoldásától.

A jelenleg forgalmazott élelmiszer-termékek korlátozott száma miatt egyes nem kormányzati csoportok véleménye szerint a címkézési szabályok pozitív hatással vannak a fogyasztók tájékozott választásának elősegítésében.

Azonban azt is kijelentették, hogy elfogadhatatlan és félrevezető, hogy a GM anyagokkal takarmányozott állatokból származó termékek (tej, hús, tojás, gyapjú, stb.) nyomonkövethetősége nem tartozik a rendelet hatálya alá. Ezt olyan „kiskapunak” tekintik, amely megkérdőjelezi a teljes címkézési rendszer hitelességét. Azonban meg kell jegyezni, hogy az említett termékek címkézését és nyomonkövethetőségét mind a Tanács, mind az Európai Parlament részletesen tárgyalta a rendelet előkészítésekor, de azok bevonását nem fogadták el.

Takarmánytermelési és forgalmazási láncok

Az európai piacon forgalmazott GM termékek többsége állati takarmány, és importált árukból, főleg GMO-kból készült vagy GMO-kat tartalmazó szójababból származik. Az Európai Unióba minden évben több millió tonna szójababot importálnak, főleg az Egyesült Államokból, Argentínából és Brazíliából. Ezek az országok nagy arányban termelnek GM szójababot, és a Közösségbe irányuló szállítmányok elkerülhetetlenül GM szójabab-anyagot tartalmaznak.

Bizonyos kereskedelmi partnerek szerint mivel az adott takarmányszállítmányon belül exportált szójababot az Egyesült Államok árukezelési rendszerében gyakran alaposan összekeverik (és Kanadából származó szójababot is tartalmazhat), nem valósítható meg a rendelet által előírt információk biztosítása. Ez a nézőpont bizonyos szempontból meglepő, mivel az európai takarmányipar és a hatáskörrel rendelkező hatóságok elmondása szerint az importált szójabab-szállítmányokhoz biztosították a megfelelő információkat (a rendelettel összhangban). Ezen kívül az Európai takarmányipar képviselői kijelentették, hogy a rendelet követelményei következtében nem változott meg az állati takarmány értékesítése, bár sokan terhesnek és szükségtelennek érzik ezeket a rendelkezéseket. Érdekes módon az iparágon belüli kapcsolattartó személyek szerint egy nem-GM szójabab-darát előállító vállalkozás nehézségekbe ütközött termékének értékesítésekor, mivel a gazdasági szereplők nincsenek felkészülve az ebből adódó többletköltségek megfizetésére.

Jelenleg a Monsanto Round-up Ready szójabab teszi ki az Amerikában és a világon termesztett GM szójabab nagyobb részét. Ez a fajta az egyetlen olyan GM szójabab, amely közösségi engedéllyel rendelkezik (az importra, valamint élelmiszerben és takarmányban történő felhasználásra vonatkozóan). Az ömlesztett szójabab-szállítmányok importjára vonatkozó nyomonkövethetőségi és címkézési követelmények, mivel egyetlen fajtáról van szó, úgy tűnik, nem okoztak nagy problémát. Amint azonban az exportáló országokban további GM szójabab fajtákat engedélyeznek, a helyzet megváltozhat.

A termelésre szánt GM magok címkézése és nyomonkövethetősége

A legtöbb tagállamban nem termesztenek GMO-kat, bár Spanyolország egyes régióiban Bt-kukorica kereskedelemi célú termesztése folyik (hozzávetőlegesen 60 000 ha területen). Ezt és más GM kukoricafajtákat Franciaországban, Németországban, a Cseh Köztársaságban és Portugáliában is termesztenek, de sokkal kisebb mennyiségben. A betakarított terményt nagy részben állati takarmányként hasznosítják a termelési hely szerinti gazdaságban, de bizonyos mennyiséget a keményítőiparban történő feldolgozásra szánnak. Ezekből a GM kukoricákból nagyon keveset, vagy egyáltalán nem exportálnak.

A jelentések szerint a „belső előállítású” GM termékek marketingje a termelők és a többi kereskedelmi szereplő folyamatos tapasztalata miatt nem okozott problémát (ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a termékek többsége a gazdaságon belül marad). A GM magok címkézésére vonatkozó előírásokat betartották, bár problémákat jelentettek a GMO-k hagyományos magok között történő véletlen nyomainak értelmezésével és kiszámításával kapcsolatban.

A növényi biotechnológiai ipar (technológiai szolgáltatók és integrátorok, beleértve a vetőmagokat előállító vállalatokat) tapasztalatai jelenleg viszonylag korlátozottak, mivel a GM fajták az EU termelői számára eddig nem voltak széles körben elérhetők kereskedelmi termelés céljára. Mindazonáltal az iparág szerint nem jelentkeztek súlyos problémák a rendelet értelmezésével kapcsolatban, és azokban az országokban, ahol GM fajták hozzáférhetők (különösen Spanyolországban), a rendelet végrehajtása során sem ütköztek különösebb nehézségekbe. Ellenkezőleg, az ügyletek dokumentációs követelményeit és a GM fajták címkézését a rendes üzleti gyakorlat részeként hajtották végre. Ezek a követelmények azonban kétségtelenül növelték az adminisztratív követelményeket és a kapcsolódó költségeket (bár tényleges költségszámítást nem közöltek).

A rendelet végrehajtása

Számos nemzeti hatóság, más ágazatok szervezeteivel együtt, úgy vélte, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő időtartam a rendelet végrehajtására vonatkozó tapasztalatok és információk összegyűjtésére. Mindazonáltal a tagállamok jelentős többsége úgy véli, hogy a rendelet előírásai pozitív hatással voltak a vonatkozó információk közlésére, a fogyasztók választására, és a szükséges biztonsági garanciákra. A követelmények szükségességét különösen azok a tagállamok hangsúlyozták, ahol a bioélelmiszerek termelését fontosnak tartják. Más tagállamok szerint a rendeletet a megfelelés biztosítására szolgáló szorosabb ellenőrzési eljárásokkal kellett volna szigorítani az importált áruk vonatkozásában.

Egyes tagállamok nehézségekről számoltak be a mintavétellel és vizsgálattal kapcsolatban az alkalmazott módszerek bonyolultsága miatt, különösen a véletlen előfordulás kimutatására vonatkozóan. A 2004/787/EK ajánlás szerint „a mennyiségi elemzés eredményeit a GM-DNS másolatok számának a haploid genomokra vonatkozóan kiszámított cél-taxon specifikus DNS másolatok számához viszonyított százalékarányában kell kifejezni”. Mindazonáltal még mindig nem egyértelmű, hogy milyen mértékegységben kell kifejezni a GM-tartalmat, és egyes tagállamok felvetették a konverziós tényezők iránti igényt, ami lehetővé tenné a harmonizált megközelítést attól függetlenül, hogy a GM tartalmat a DNS, a súly vagy a magok száma jellemzi. A további ilyen természetű kérések kiterjedtek a GM takarmányok „génhalmozott” fajtáinak bevezetésére, és a kérdés tisztázására is.

A számos tagállam által követett vizsgálati és ellenőrzési megközelítés a véletlenszerűen, illetve a termék helytelen címkézésével kapcsolatos gyanú esetén végrehajtott mintavétel és vizsgálat. Míg számos tagállam a Bizottság mintavételre és vizsgálatra vonatkozó javaslatát hasznosnak találta, mások arról számoltak be, hogy az vagy túl részletes, vagy túl általános. Egyes tagállamok szerint a harmonizált mintavétel és vizsgálat biztosításához inkább jogszabályra mint iránymutatásra van szükség. Mások a rendelet egységes és harmonizált végrehajtásának biztosítására gyakorlati „működési kézikönyvet” kértek. Hangsúlyt helyeztek arra is, hogy az egyes tagállamoknak információkat és tapasztalatokat kell cserélniük a harmonizált megközelítés biztosítása érdekében.

A tagállamoktól származó jelentések azt mutatják, hogy a rendelet által előírt vonatkozó információkat az ügyletek során a gazdasági szereplők valóban közlik, bár egyes esetekben nem áll rendelkezésre nyomtatott dokumentáció. Ezen kívül egyes tagállamok arról számoltak be, hogy a GMO-kat tartalmazó termékek ömlesztett szállítmányaihoz tartozó kísérődokumentációban az exportőrök nem minden esetben tüntetik fel az egyedi azonosítókat. Egyes tagállamok utaltak az importőrök kezdeti ellenállására a további szereplők számára biztosított megfelelő dokumentáció biztosítására vonatkozóan, de kijelentették azt is, hogy a helyzet a további tapasztalatok szerzésével együtt jelentősen megváltozott.

Egy tagállam olyan helyzetről számolt be, amelyben a nagykereskedők nem adták át az értékesítési láncban lejjebb található személyek számára a szükséges információkat. Ez ugyancsak a tapasztalat hiányának volt betudható, és azóta a helyzet megoldódott. A tagállamok teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy a forgalmazási lánc kezdetén kiemelt fontosságú a helyes információ rendelkezésre állása, ha azt szeretnénk, hogy a rendszer a teljes láncon keresztül eredményesen működjön. Egyes tagállamok véleménye szerint a dokumentáció formátumának harmonizálása mind a gazdasági szereplőket, mind a nemzeti hatóságokat segítené a végrehajtás és alkalmazás területén, és az említett problémák elkerülésében. Az iparági szereplők és kereskedelmi partnerek azonban nem tartják szükségesnek harmonizált dokumentumok kialakítását, és úgy vélik, hogy a vonatkozó információkat nem lehet kellő részletességgel feltüntetni a kereskedelmi számlákon.

Ezzel szemben más tagállamok arról számoltak be, hogy nem ütköztek problémába a rendelet értelmezése, végrehajtása és alkalmazása során. Ezek a tagállamok rámutattak a tényre, hogy az általános címkézési és nyomonkövethetőségi szabályokat az élelmiszer- és takarmányipar már régen végrehajtotta, és e szabályok alkalmazásában már jelentős tapasztalatra tettek szert. A rendelet ezért gyakorlatilag az említett szabályok kibővítésének tekinthető. Azonban úgy tűnik, a GMO-keverékek címkézését illetően némi zavar támadt.

A többi ágazat olyan problémákról számolt be, mint például a nem engedélyezett GMO-k ömlesztett szállítmányokban és más termékekben való jelenlétének megbízható kimutatására szolgáló eszközök, valamint a címkézési és nyomonkövethetőségi szabályok alkalmazása abban az esetben, ha a termékből hiányzik a DNS és a fehérjetartalom. Ezen kívül nehézségek merülnek fel az említett termékek származási helyhez történő kapcsolásában amikor azt kívánják meghatározni, hogy GM anyagból állították-e őket elő.

Egyes tagállamok arról számoltak be, hogy a mintavétel és vizsgálat költségeit túlzónak találják, és javasolták e költségek felülvizsgálatát. Más nemzeti hatóságok továbbá arról számoltak be, hogy az ömlesztett szállítmányok megfelelő vizsgálata túl sok ideig tart, ami különösen a romlandó áruk esetén okoz gondot. A hozzáférhető referenciaanyagok hiányát több hatóság említette a késedelem okaként, de nem hivatkoztak konkrét termékekre. Meg kell jegyezni, hogy az 1829/2003/EK rendelet előírja a bejelentők számára, hogy a bejelentésben (beleértve a meglévő termékekre vonatkozókat is) tüntessék fel a referenciaanyag elérhetőségének helyét.

Következtetések

Az érintett felek többségének véleménye szerint mivel a rendeletet csak viszonylag rövid ideje alkalmazzák, a végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok fölöttébb korlátozottak. Ezt tovább súlyosbította az a tény, hogy jelenleg az Európai Unióban csak igen korlátozott számú GM terméket forgalmaznak. Következésképpen e jelentést reálisan csak előzetes jelentésként lehet tekinteni, és további tapasztalatokra és beszámolókra van szükség ahhoz, hogy valódi képet kapjunk a rendelet végrehajtásáról.

Mindezek mellett úgy tűnik, hogy a rendelet rendelkezéseit megfelelően alkalmazzák. Bár bizonyos kezdeti problémákról számoltak be az indulás során, azokat úgy tűnik sikerült nagyobbrészt felszámolni.

Számos érintett fél utalt rá, hogy szükséges lenne a „nem engedélyezett” GM anyagok véletlen jelenlétével konkrétan foglalkozni, a jelenleg elérhető kimutatási módszerek fényében. Világossá kell tenni azonban, hogy a rendelet kizárólag olyan GM termékekre vonatkozik, amelyek engedélyt kaptak a Közösség területén belüli forgalmazásra. A Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) által továbbra is foglalkozik a problémával, és a más országokban engedélyezett GMO-kra vonatkozó információkat, amennyiben azok hozzáférhetők, a rendelet 9. cikke (3) bekezdésének megfelelően egy közösségi nyilvántartásban rögzíti.

Míg bizonyos érintettek kiemelték, hogy a Bizottság ajánlásában szereplő mintavételi és kimutatási iránymutatások hasznosak, mások azokat bonyolultnak és nehezen alkalmazhatónak tartják. A mintavétel és kimutatás valóban komplex problémák, és a rendelet hatályba lépésekor és az előtt csak korlátozott számú módszer volt hozzáférhető. A JRC és a GMO Laboratóriumok Európai Hálózata (ENGL) egy módszert dolgozott ki az ömlesztett szemestakarmány-szállítmányokból történő mintavételre. A JRC és az ENG folytatja az egyes GMO-k kimutatására szolgáló módszerek hitelesítését, de ez a hitelesítéshez szükséges precízió és pontosság szintje miatt igen időigényes (és költséges) folyamat. Azonban egyértelmű, hogy az ezen a területen kifejtett erőfeszítéseknek a jövőben is folytatódniuk kell.

Egyes kereskedelmi partnerek továbbra is azt állítják, hogy a rendelet túlzott adminisztratív terheket ró rájuk. A jelek szerint a rendelet nem volt hatással a szójabab és kukorica, beleértve a származékos termékeket, mint pl. szójaliszt vagy kukoricaglutén takarmány importjára. A gyakorlatban az élelmiszerek fogyasztói és piaci kereslete nagyobb hatással volt a GM anyagokat tartalmazó termékek kereskedelemére, mint a rendelet előírásai. Az egyes országok eltérő GMO engedélyeztetési rendszerei továbbra is a kereskedelmet akadályozó legjelentősebb tényezők. Míg egyes kereskedelmi partnerek sikeresen meg tudták oldani a problémát a kereskedelem megzavarása nélkül, mások vagy képtelenek voltak, vagy nem voltak hajlandóak foglalkozni a problémával.

Ennek ellenére továbbra is világos, hogy jelenleg csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre a rendelet végrehajtásával kapcsolatos információ és tapasztalat. Ezért a Bizottság egy újabb 24 hónapos időszak után második jelentést készít annak érdekében, hogy teljesebb képet kapjon a rendelet végrehajtásáról.

1. MELLÉKLET

Department for Environment, Food and Rural Affairs, United Kingdom

State Veterinary and Food Administration of the Slovak Republic

Central Control and Testing Institute for Agriculture (Slovak Republic)

Ministry of Agriculture, Forestry and Food (Slovenia)

Ministry of Health (Slovenia)

Ministry for the Environment and Spatial Planning (Slovenia)

National Food Administration (Sweden)

Swedish Board of Agriculture

Swedish Work Environment Authority

Directorate-General for Veterinary Services (Portugal)

Directorate-General for Crop Protection (Portugal)

DGFCQA - Directorate-General of Food Quality Inspection and Control (Portugal)

Ministry of Health, Welfare and Sport (Netherlands)

Ministry of Agriculture, Nature and Food Quality (Netherlands)

Ministry of Housing, Spatial Planning and the Environment (Netherlands)

Malta Environment and Planning Authority

Malta Standards Authority

Ministry of the Environment (Lithuania)

Ministry of Agriculture and Rural Development (Hungary)

Ministry of Rural Development & Food- Directorate of Processing, Standardization and Quality Inspection (Greece)

Ministry of Development, Hellenic Food Safety Authority (Greece)

Ministry of Economy and Finance, General Chemical State Laboratory, Food Division (Greece)

Board for Gene Technology (Finland)

Ministry of Trade and Industry (Finland)

National Food Agency (Finland)

Customs Laboratory (Finland)

Plant Production Inspection Centre (Finland)

National Product Control Agency for Welfare and Health (Finland)

Sub-directorate-General for the Means of Livestock Production (Spain)

Ministry of Health and Consumer Affairs: Spanish Agency for Food Safety (Spain)

Ministry of Agriculture, Fisheries and Food (Spain)

Veterinary and Food Board (Estonia)

Danish Veterinary and Food Administration

Danish Plant Directorate

German Federation for Food Law and Science

Ministry of the Environment (Czech Republic)

Ministry of Agriculture (Czech Republic)

Central Institute for Supervising and Testing in Agriculture (Czech Republic)

Reference laboratory for GMO identification and DNA fingerprinting (Czech Republic)

Research Institute of Crop Production (Czech Republic)

Ministry of Health (Cyprus)

Department of Agriculture (Cyprus)

Federation of European Food Additives and Food Enzymes (Belgium)

FPS Public Health, Food Chain Safety and Environment (Belgium)

FAVV/AFSCA (Belgium)

Greenpeace

FEDIS – La Fédération belge des entreprises de distribution

FEDIMA (Federation of the European Union Manufacturers and Suppliers of Ingredients to the Bakery, Confectionery and Patisserie Industries)

European Association for Bio-industries (EuropaBio)

ELC – Federation of European Food Additives and Food Enzymes Manufacturers

CIAA - The Confederation of Food and Drink Industries of the European Union

BEUC - The European Consumers’ Organisation

The National Association for the Speciality Food Trade, Inc., New York, USA

Nestlé

US Government

American Soybean Association

Florigene (Australia)

[1] HL L 268., 2003.10.18., 24. o.

[2] HL L 10., 2004.1.16., 5. o.

[3] HL L 348., 2004.11.24., 18. o.

[4] A biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv 18. cikke (2) bekezdésének a) pontja

[5] A biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv részes feleinek 6. ülése

[6] HL L 268., 2003.10.18., 1. o.