[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 21.2.2006

COM(2006) 73 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Büntetőítéletből eredő eltiltások az Európai Unóban{SEC(2006)220}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Büntetőítéletből eredő eltiltások az Európai Unóban

1. Az eltiltás olyan intézkedés, amely meghatározott vagy határozatlan ideig korlátoz egy természetes vagy jogi személyt bizonyos jogok gyakorlásában, bizonyos funkciók betöltésében, bizonyos tevékenységek gyakorlásában, bizonyos helyek látogatásában vagy bizonyos intézkedések végrehajtásában[1]. Főként preventív célú szankciókategória. Ha egy bűncselekmény miatt elítélt személyt eltiltanak bizonyos jogok gyakorlásától (például a kiskorúakkal kapcsolatos munkavégzés jogától), ennek elsődleges célja annak megelőzése, hogy a személy újra elkövesse a bűncselekményt. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben, ahol az egyéneknek magas fokú védelemben kell részesülniük, érdemes megfontolni bizonyos eltiltások hatályának az Unió egész területére való kiterjesztését. A kérdés különösen érdekes egy olyan belső piacon, ahol a személyek szabadon mozognak.

2. Az eltiltási szankciókategória bizonyos körülmények között csak akkor lehet eredményes, ha szerte az Unióban elismerik és végrehajtják. Ezt felismerve a hágai programban[2] az Európai Tanács felszólította a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a nemzeti büntetőügyi nyilvántartások közötti információcsere javításáról, különös tekintettel a szexuális bűncselekmények elkövetőire. E célkitűzés szerepel a hágai programnak végrehajtó, a Tanács és a Bizottság által 2005. június 2–3-án közösen elfogadott cselekvési tervben és Bizottság által 2005 májusában[3] elfogadott, a büntetőügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvéről, valamint a tagállamok közötti kölcsönös bizalom erősítéséről szóló közleményben is, amelyekben bejelentik e közlemény elfogadását.

3. E közlemény célja az eltiltás fogalmának tisztázása, az idevágó jogszabályok értékelése európai szinten, és az e tekintetben várhatóan alkalmazott megközelítés felvázolása.

1. ÁLTALÁNOS JELLEMZőK

4. Az (1) bekezdés szerint meghatározott eltiltás fogalma igen tág, ezért e közlemény alkalmazásában további pontosításra szorul.

5. A nem büntetőítélethez kötődő eltiltások kizárása. A (2) bekezdésben említett keretrendszerrel összhangban e közlemény csak a büntetőítéletből eredő eltiltásokkal foglalkozik és nem például a folyamatban levő eljárásokban hozott intézkedésekkel, büntetőjogi felelősségre nem vonható személyekkel kapcsolatban hozott megelőző intézkedésekkel, és bűncselekménynek nem minősülő magatartásból eredő tiltásokkal.

6. Az eltiltás jellege. Az eltiltás különböző módokon származhat a büntetőítéletből:

- lehet a főbüntetés mellé vagy az helyett a bíróság által kiszabott mellékbüntetés;

- lehet a főbüntetés mellé annak következményeként automatikusan kiszabott mellékbüntetés, erre vonatkozó bírósági végzés nélkül;

- elrendelhető a büntetőítéletből eredő közigazgatási vagy fegyelmi eljárás során.

7. Tárgyi hatály. Az eltiltások lehetséges köre kiterjed minden olyan jogtól való eltiltásra, amelynek gyakorlásában a jogi vagy természetes személyek korlátozhatók (például járművezetéstől eltiltás, kitiltás, közbeszerzési eljárásból való kizárás, közügyektől eltiltás, szülői jogok korlátozása vagy megszüntetése).

8. Személyi hatály. Az eltiltások mind jogi, mind természetes személyekre alkalmazhatók. Nem minden tagállam ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségét[4]. E témakör nem érinti különösebben az eltiltásokat, részletesebb információ a szankciókról szóló zöld könyvben[5] található róla.

9. Az eltiltások különbözősége az Unióban: amint a szankciókról szóló zöld könyv is bemutatja, a tagállamok szankciós jogszabályai meglehetősen eltérőek, ugyanez állapítható meg az eltiltások szabályozásáról. Az eltiltások lehetséges köre egyetlen tagállamon belül is széles, végrehajtásuk jellege és módja is jelentősen eltérhet. E különbözőség az Európai Unió szemszögéből nézve még inkább szembetűnő. Noha bizonyos eltiltások minden tagállamban léteznek – például a járművezetéstől eltiltás –, ez semmiképpen sem általános[6].

2. AZ EURÓPAI UNIÓ SZINTJÉN ELFOGADOTT JOGSZABÁLYOK SZÁMBAVÉTELE

10. Számos uniós szinten elfogadott jogszabály említi az eltiltásokat. Egyrészről vannak az eltiltásokkal kapcsolatos nemzeti jogszabályok közelítését célzó jogszabályok (2.1. szakasz). Másrészről vannak a jogszabályok, amelyek az egyik tagállamban elrendelt tiltó intézkedés (vagy büntetőítélet) másik tagállambeli hatályával foglalkoznak (2.2. szakasz).

2.1. A büntetéseket közelítő jogszabályok

11. Ezen jogszabályokat a közleményhez csatolt melléklet sorolja fel. Az eltiltásokat legtöbbjük egy adott bűncselekménnyel kapcsolatos ítéletben kiszabható lehetséges büntetésként említi. A következő jogszabályok a büntetőítéletet követő eltiltásokkal kapcsolatos előíróbb jellegű rendelkezéseket tartalmaznak:

a) A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2004/68/BI kerethatározat[7] alapján a tagállamoknak kell megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az eszköz hatálya alá tartozó bűncselekmény miatt elítélt természetes személyt átmenetileg vagy végleg eltiltsák a gyermekek felügyeletével járó szakmai tevékenység gyakorlásától (5. cikk (3) bekezdés). Ez nem azt jelenti, hogy az eltiltás az ezen bűncselekmények miatti elítélés automatikus következménye, az egyes tagállamoknak csupán lehetőséget kell biztosítaniuk arra, hogy az ítéletet követő büntetések egyikeként a személyt egy bizonyos tevékenység gyakorlásától eltiltsák;

b) A magánszektorbeli korrupció elleni küzdelemről szóló 2003/568/BI kerethatározat[8] 4. cikkének (3) bekezdése hasonlóképpen rendelkezik.

c) A közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásait érintő legújabb jogszabályok átláthatóbbá teszik ezeknek a szerződéseknek az odaítélési folyamatát, így segítik a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelmet. A közbeszerzési szerződésekről szóló irányelv[9] 45. cikkének (1) bekezdése szerint bizonyos körülmények fennállása esetén ki kell zárni a közbeszerzési eljárásban való részvételből azt a részvételre jelentkezőt és ajánlattevőt, akit, illetve amelyet bűnszervezetben való részvétel, korrupció, a Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalás vagy pénzmosás miatt elítéltek Az irányelv mind jogi, mind természetes személyekre alkalmazandó[10].

Itt párhuzam vonható a pénzügyi szektorra vonatkozó egyéb közösségi irányelvekkel. Ezen irányelvek legtöbbje normatívan rendelkezik arról, hogy az érintett intézmény vezető testületének „jó hírnevű” személyekből kell állnia. A banki irányelv[11] alapján például egy hitelintézet nem kaphat működési engedélyt, ha az érintett személyek nem rendelkeznek megfelelően jó hírnévvel. Ezért e személyeket valószínűleg leellenőrzik a bűnügyi nyilvántartásban és amennyiben pl. pénzmosáshoz és korrupcióhoz hasonló bűncselekményekért elítélték őket, nem fognak engedélyt kapni. A „jó hírnév” megítélése azonban a tagállamokra van bízva, és a tipikus bűncselekmények elkövetéséből nem következik a szisztematikus eltiltás. Ugyanez mondható el a befektetési vállalkozásokkal[12], az értékpapír-kereskedelemmel[13], a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatával[14] és a biztosítással[15] kapcsolatos jogszabályokról.

2.2. Az ítéletek és eltiltások hatályával kapcsolatos intézkedések

12. Az egyik tagállamban elrendelt tiltó intézkedés (vagy büntetőítélet) másik tagállambeli hatályával foglalkozó eszközök két csoportra oszthatók.

13. Az első csoportban a kölcsönös elismerést részben engedő irányelvek találhatók. Néhányuknak közvetlenül egy másik tagállamban elrendelt eltiltás elismerése a tárgya [a) és b)]. A többi egy másik tagállamban hozott ítélet elismeréséből eredő, eltiltásokkal kapcsolatos következményeket taglalja [ c) és d)].

a) Az aktív és passzív választójognak a helyhatósági[16] és az európai választásokon[17] való gyakorlásáról szóló irányelvek. Az első az egyik tagállamban elrendelt passzív választójogtól való eltiltás másik tagállamban történő elismerését engedélyezi. A másik előírja az egyik tagállamban elrendelt passzív választójogtól való eltiltás másik tagállamban történő elismerését és engedélyezi az egyik tagállamban elrendelt aktív választójogtól való eltiltás másik tagállamban történő elismerését;

b) A harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló irányelv[18] célja, hogy lehetővé tegye az egyik tagállam által a harmadik ország – egy másik tagállam területén tartózkodó – állampolgárával szemben kiadott kitoloncolási végzés elismerését. Ez különösen a közrend vagy a nemzetbiztonság súlyos és akut veszélyeztetése miatti kitoloncolási határozatokra érvényes, amelyeket legalább egy év szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmények elkövetése miatti ítéletben szabtak ki. Nem alkalmazható az európai uniós polgároknak a szabad mozgáshoz való jogot gyakorló családtagjaira. Rájuk a 2004/38/EK irányelv érvényes, amely szigorú szabályokat szab meg a szabadság és a mozgás megengedhető korlátozásával kapcsolatban és kiemeli, hogy a korábbi büntetőítéletek önmagukban nem igazolhatják ezeket a korlátozásokat[19];

c) A korábban említett közbeszerzési szerződésekről szóló irányelv. Ebben megvalósul az ítéletek részleges kölcsönös elismerése, mivel az egyik tagállamban meghozott ítélet rendszerint az egész Unió területén a közbeszerzési eljárásokból való kizárást eredményez. Amennyiben az ítéletet az egyik tagállamban hozták, a másik tagállamban található ajánlatkérő hatóság együttműködést kereshet az első tagállam illetékes hatóságaival az ítélettel kapcsolatos tájékoztatás céljából.

A költségvetési rendelet[20] is tartalmaz egy mechanizmust a bizonyos szabályszegést elkövető természetes vagy jogi személyek uniós tenderekből és támogatásokból való kizárására;

d) 2005. szeptember 7-én az Európai Parlament és a Tanács új irányelvet fogadott el a szakmai képesítések elismeréséről[21], amely a területet szabályozó jelenlegi tizenöt irányelv helyébe lép. Rendelkezése szerint a fogadó tagállam és a saját tagállam illetékes hatóságai adatokat szolgáltatnak egymásnak különösen azokról a fegyelmi eljárásokról és büntetőjogi szankciókról, amelyek a szóban forgó szakmai tevékenységek tekintetében várhatóan következményekkel járnak (56. cikk (2) bekezdés). Az új irányelv fokozza a meglévő tájékoztatási kötelezettséget. Azonban a dolgok jelenlegi állása szerint az információcsere nem vált ki automatikus eltiltást a szakma gyakorlásától a fogadó tagállamban. Az ügy a fogadó tagállamra marad. E tekintetben érdemes megemlíteni a különbséget ezen irányelv és az ügyvédek letelepedési – az új irányelv által nem érintett – jogával kapcsolatos 98/5/EK irányelv[22] között. Azáltal, hogy a letelepedés joga nem a képesítésen, hanem az ügyvédi szakmai bejegyzés elismerésén alapul, a 98/5/EK irányelv biztosítja, hogy a saját tagállamban elrendelt eltiltás a fogadó államban is hatályos.

14. Egy második csoportba tartoznak a nem hatályos, vagy csak a tagállamok egy része által ratifikált jogszabályok:

a) „ az Európai Unió tagállamai között az eltiltások tekintetében megvalósuló együttműködés fokozásáról szóló tanácsi határozat elfogadására irányuló ” dán kezdeményezés[23]. Ennek a még mindig a Tanács előtt lévő kezdeményezésnek a fő témája az álláshoz jutás, és csak természetes személyekre vonatkozik. Sőt, csupán a tagállamok közötti információcserére irányul és nem az eltiltó határozatok kölcsönös elismerésére[24];

b) a vezetéstől eltiltásról szóló 1998. évi EU-egyezmény[25]. Ez az egyezmény nem írja elő az egyik tagállamban kirótt vezetéstől eltiltás összes többi tagállam általi közvetlen elismerését és a benne foglalt mechanizmusok nem a kölcsönös elismerés elve alatt meghúzódó logika szerint működnek. Az egyezmény alapján a tagállamok a külföldi határozatot hazai bírósági vagy közigazgatási végzéssé alakíthatják. Az egyezményt eddig csupán igen kevés tagállam ratifikálta[26].

15. Végül, a harmadik csoportot állásfoglalások, azaz kötelező erővel nem rendelkező jogi aktusok alkotják, a labdarúgással kapcsolatos erőszak leküzdésére. Egy 1997-es tanácsi állásfoglalás[27] kiemeli, hogy a stadionból való kizárás eredményesnek bizonyult a nemzeti labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatos zavargások megelőzésére és elfojtására, és az egyes tagállamokban elrendelt stadionból való kizárás európai labdarúgó-mérkőzésekkel kapcsolatos alkalmazása a többi tagállamban is kívánatos. Egy 2003-as állásfoglalás[28] felszólítja a tagállamokat, hogy tanulmányozzák annak a lehetőségét, hogy a stadionból való kizárást kiterjesszék egyes más tagállamokban tartott labdarúgó-mérkőzésekre és büntetéseket szabjanak ki ezeknek a kizárásoknak a be nem tartása esetén.

2.3. Következtetés

16. Az előző számbavételből kitűnik, hogy:

a) viszonylag kevés számú az olyan európai jogszabály, amely kötelező jelleggel ír elő eltiltásokat, azaz a tagállamokat az eltiltásoknak az ítéletben kiszabható büntetések közé való felvételére kötelezi ( lásd a (11) bekezdés a) és b) pontját) vagy bizonyos ítéletekhez eltiltó hatást is köt (mint a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelv);

b) A kitoloncolási határozatok kölcsönös elismeréséről szóló irányelv[29] kivételével az eltiltásoknak vagy ítéleteknek az ítélkezés helye szerinti tagállamon kívüli hatályával foglalkozó jogszabályok nem rendelkeznek olyan valós információcsere-rendszerről, amely a más tagállamokban kiszabott eltiltások és ítéletek kapcsán teljes és megbízható információt adna a tagállamoknak.

17. A Bizottság jelenleg egy járművezetői engedélyekkel kapcsolatos információcsere-rendszer kialakításának a lehetőségét vizsgálja. Ez a kezdeményezés a Bíróság legújabb ítéletein alapul, amelyek megállapítják a tagállamoknak a bizonyos körülmények közötti információcserére vonatkozó kötelezettségét, és ezáltal kiterjesztik a vezetői engedélyekről szóló 91/439/EK irányelvben[30] létrehozott önkéntes információcsere-rendszert. A vezetői engedélyekről szóló irányelvre irányuló, a 91/439/EGK irányelvet átdolgozó legújabb javaslat továbbá kiemeli a kötelező általános információcsere-rendszer szükségességét[31].

3. AZ ELTILTÁSOK SZABÁLYOZÁSÁNAK LEHETSÉGES MEGKÖZELÍTÉSEI

18. Két, egymást nem kölcsönösen kizáró megközelítés alkalmazható annak érdekében, hogy az eltiltások uniós szinten eredményes eszközei legyenek bizonyos szabálysértő magatartások szankcionálásának és ismétlődésük megelőzésének. Az első alapján bizonyos cselekmények elkövetése bizonyos tevékenységek gyakorlásától való uniós szintű eltiltást eredményezne. A második megközelítés szerint bizonyos feltételek fennállása mellett egy nemzeti eltiltás hatályát ki kell terjeszteni az EU teljes területére. A Bizottság 2005. április 27-i közleményével[32] összhangban minden ilyen témájú jogalkotási javaslatot alapos hatásvizsgálatnak vetnek alá, különös tekintettel az alapvető jogokra gyakorolt hatásukra.

3.1. Bizonyos szabálysértések elkövetéséhez kapcsolódó eltiltások

19. Elméletileg a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvben követett megközelítés más szektorokban is alkalmazható bizonyos szakmák vagy tevékenységek Unión belüli gyakorlásának eltiltása céljából, egy különösen súlyos szabálysértés miatti ítéletet követően.

20. Egy ilyen jogszabály elfogadása valószínűleg megkívánná az alábbiakat:

- az érintett szakmák és tevékenységek meghatározása;

- maguknak a szabálysértéseknek a fogalmi harmonizációja;

- a lehetséges diszkrimináció elkerülése érdekében az eltiltás időtartamának egységesítése. Jelenleg az eltiltások időtartama gyakran a nemzeti bűnügyi nyilvántartások adatmegőrzési időtartamával összhangban változik. A Bizottság közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvre irányuló eredeti javaslata[33] öt évben egységesítette az automatikus eltiltás időtartamát, de az idevágó rendelkezés nem került be a végleges szövegbe.

21. A gyakorlatban egy ilyen jogszabály elfogadásával egyes tevékenységek gyakorlása bizonyos mértékben európai szintű szabályozás alá kerülne, így a szubszidiaritás és arányosság elve szerint meg kellene indokolni. Ez a szabályozási megközelítés alkalmatlannak bizonyulhat a – közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvben szabályozott tevékenységektől eltérően – nem szükségszerűen a teljes Unióra kiterjedő tevékenységek esetében. A pénzügyi szektor szintén nem ezt a megközelítést alkalmazza (lásd a fenti (11) bekezdés c) pontját).

3.2. Az eltiltások kölcsönös elismerése

22. Noha a kölcsönös elismerés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség alapköve, az eltiltások területi hatályának kiterjesztése a szankció szigorításának tűnhet és felmerül az eltiltások területi hatályának az Európai Unió teljes területére való kiterjesztésével szembesülő egyén jogainak kérdése is. Emellett az Európai Unión belül jelentős különbségek vannak a büntetőszankciók között, és az egyik tagállamban kiszabott tiltó intézkedés hatályának az egész Unióra való kiterjesztését ellenezheti egy olyan tagállam, amely a szóban forgó szabálysértésre nem alkalmazza ezt a típusú szankciót[34].

23. Ezért ésszerű lenne elsőként egy szektorális megközelítéssel élni és az eltiltások kölcsönös elismerését elsősorban azokon a területeken alkalmazni, amelyeken a tagállamok már közös alapokkal rendelkeznek. Ennek feltétele a szankciók megfelelő szintű egységessége, amely különösen az alábbi esetekben áll fenn:

- ha az eltiltást már minden tagállam alkalmazza egy adott típusú szabálysértés esetében (például a járművezetéstől eltiltás) vagy

- ha egy jogszabály minden tagállam számára kifejezetten előírja ennek a típusú büntetésnek az alkalmazását bizonyos típusú szabálysértések esetében (például a gyerekekkel folytatott munkavégzéstől való eltiltás, lásd a fenti (11) bekezdést). Amennyiben az eltiltásokat csak a jogszabály által büntetni rendelt magatartás lehetséges szankcióinak körébe sorolják, anélkül, hogy előírnák a tagállamok számára ezek alkalmazását, úgy nincs rá biztosíték, hogy létrejön a közös alap.

24. Még ha létezik is ilyen közös alap, a tagállamok között felmerülhetnek a tiltás jellegéből[35] vagy megvalósulásából (időtartamából, például) fakadó nehézségek. Meg kell határozni a végrehajtó állam mozgásterét is.

4. A PREREQUISITE: AZ INFORMÁCIÓÁRAMLÁS JAVÍTÁSA

25. A fent leírt két megközelítés feltételezi, hogy a tagállamok között megvalósul az eltiltásokra és ítéletekre vonatkozó információcsere.

4.1. Ítéletek

26. Már több intézkedést hoztak az információcsere jelenlegi gyakorlatának javítására:

- 2004. október 13-án a Bizottság elfogadta a hatósági erkölcsi bizonyítványokra vonatkozó információcseréről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot[36], amelynek célja a tagállamok közötti információcsere jelenlegi gyakorlatának gyors javítása, főként az információ továbbítási idejére megszabott határidők útján. A javaslatot a Tanács 2005. november 21-én elfogadta[37].

- 2005. január 25-én a Bizottság előterjesztett egy fehér könyvet az ítéletek információcseréjének fő nehézségeiről, amelyben egy számítógépes információcsere-rendszer létrehozására tett javaslatot[38]. A fehér könyv megvitatását követően a Bel- és Igazságügyi Tanács 2005. április 14-én megállapodott a folytatásról. Ennek alapján és a hágai programban meghatározott célkitűzéseket figyelembe véve a Bizottság 2005. december 22-én a jelenlegi információcsere-gyakorlatot alapjaiban megváltoztató jogalkotási javaslatot[39] terjesztett elő. 2006-ban folytatni kell a harmadik országok állampolgáraira az Európai Unióban kiszabott ítéletekre vonatkozó információcsere javítását.

27. Ebben az összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy a Bizottság 2005. március 17-én elfogadott egy, a tagállamokban hozott ítéleteknek egy új büntetőeljárásban való figyelembevételéről szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatot[40]. A javaslat meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett egy másik tagállamban hozott ítéletet figyelembe kell venni egy más ügyben indított büntetőeljárásban.

4.2. Eltiltások

28. Az eltiltások a szankciók egy formáját képezik, amelyek jellege valószínűleg ugyanazon tagállamon belül is, de tagállamok között még inkább változó. Elrendelhetők büntetőjogi, polgári/kereskedelmi jogi, közigazgatási vagy fegyelmi eljárások során vagy következhetnek automatikusan egy ítéletből. Sőt, egyes tagállamokban gyakrabban szabnak ki eltiltást közigazgatási vagy fegyelmi eljárás során, mint „bírósági” büntetésként. Ezek a különbségek megnehezítik a hű képet adó információkhoz való hozzájutást, különösen azért, mert a nemzeti nyilvántartások szervezetére vonatkozó szabályok is nagyban különböznek. Minden tagállam vezet bűnügyi nyilvántartást, de a Bizottság által szerzett információk szerint jelentős különbségek vannak a tagállamok között, különösen a nyilvántartások tartalma tekintetében[41]. Egyes tagállamokban csak a büntetőbíróságok határozatait tartják nyilván, míg másokban a nyilvántartás a polgári vagy kereskedelmi jogi és közigazgatási hatóságok határozatait is tartalmazza. Például egyes nemzeti nyilvántartásokban feltüntetik a szülői felügyelet gyakorlásától való eltiltást is.

29. Az adott eltiltás jellege és a nemzeti nyilvántartás működési szabályai határozzák meg tehát, miként kerül be az eltiltás a nyilvántartásba. Noha a büntetőbíróságok által elrendelt eltiltások általában megtalálhatók a nyilvántartásokban, ez nem áll fenn az ítéletből automatikusan eredő, vagy egy közigazgatási hatóság, illetve szakmai szervezet által az ítélet után elrendelt eltiltások esetében. Az eltiltások nemzeti nyilvántartásokban való rögzítésének mértéke ezért valószínűleg jelentősen különbözik a tagállamok között.

30. Ennek következtében értékelni kell az eltiltásokra vonatkozó információcsere alkalmazási körét, kellően figyelembe véve a személyes adatok magas szintű védelmének iránti igényt. Az eltiltásokra vonatkozó információcserének és a személyes adatok kezelésének mindenképpen meg kell felelnie a személyes adatok kezeléséről szóló hatályos uniós keretszabályoknak[42]. Ideális esetben a cél az alábbiakban felsorolt eltiltástípusokra vonatkozó átfogó információcsere megvalósítása:

i. büntetőítéletet követő (azaz a büntetőítélet részét képező), bíróság által elrendelt eltiltások;

ii. ugyanazon tagállamban kiszabott ítéletből automatikusan eredő eltiltások;

iii. ugyanazon tagállamban kiszabott ítélet után elrendelt eltiltások, függetlenül az elrendelő hatóságtól, amennyiben az eljárás ugyanolyan biztosítékokat ad, mint a büntetőeljárás;

iv. jogi személyekre kiszabott eltiltások, az általuk elkövetett olyan szabály- vagy jogsértések miatt, amelyek természetes személy esetében bűncselekménynek minősültek volna, és amelyekért a jogi személy minden tagállamban (büntetőjogi vagy közigazgatási) felelősségre vonható[43].

31. Ennek fényében értékelni kell annak szükségességét, hogy bevezessék azokat az alapvető szabályokat, amelyek a tagállamokat az eltiltások legalább egy részének a nemzeti bűnügyi nyilvántartásban – vagy nyilvántartásokban[44] – való rendszeres rögzítésére kötelezik, amennyiben már létezik egy közös alap a tagállamok között.

5. KÖVETKEZTETÉS

32. A tagállamok közös pontja az eltiltást kiváltó büntetőítélet léte. A más tagállamokban hozott ítéletekre vonatkozó információcsere javítása révén a tagállamoknak figyelembe kell venniük ezeket az információkat, különösen a tekintetben, hogy adott személyek számára engedélyezhető-e bizonyos munkák elvégzése vagy tevékenységek gyakorlása. A Bizottság ezért az ítéletekre vonatkozó információk jobb cseréjére alapuló megközelítést részesíti előnyben, és a következő években tovább folytatja a megkezdett munkát.

33. Az eltiltások kölcsönös elismerése tekintetében a Bizottság a „szektorális” megközelítést támogatja, azokban a szektorokban, ahol megvan a tagállamok közötti közös alap. A tagállamok többsége osztja ezt a nézetet. Ilyen közös alap már létezik például a gyermekekkel kapcsolatos munkavégzéstől való eltiltás és a járművezetéstől eltiltás esetében (lásd a (23)bekezdést). 2004 októberében Belgium a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények miatti ítéletből eredő, a gyermekekkel kapcsolatos munkavégzéstől való eltiltás kölcsönös elismerését kezdeményezte. A jövőben a Bizottság is egy, a járművezetéstől eltiltással kapcsolatos 1998-as egyezmény helyébe lépő kerethatározatra irányuló javaslat előterjesztését tervezi (lásd a (14) bekezdés b) pontját). A cél a hatályos közösségi jogszabályok kiegészítése a járművezetéstől eltiltás teljes körű elismerésének biztosítása érdekében.

[1] A büntetőjogi szankcióknak az Európai Unióban való közelítéséről, kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról szóló zöld könyv („Zöld könyv a szankciókról”), COM(2004) 334. végleges, 2004.4.30.

[2] Elfogadva 2004. november 4-5-én (HL C 53., 2005.3.3., 1. o.).

[3] COM(2005) 195., 2005.5.19.

[4] Például Belgium, Franciaország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság elismeri a jogi személyek büntetőjogi felelősségét, szemben Görögországgal, Németországgal és Olaszországgal.

[5] 3.1.6. szakasz

[6] E különbözőséget és az általános megközelítés kapcsán felmerült nehézségeket szemléltette a 2002-ben Dánia által javasolt – az Európai Unió tagállamai között az eltiltások tekintetében megvalósuló együttműködés fokozásáról szóló tanácsi határozat elfogadására irányuló – kezdeményezés (HL C 223., 2002.9.19., 17.o.) megvitatása. E kezdeményezés még a Tanács előtt van.

[7] HL L 13., 2004.1.20., 44. o.

[8] HL L 192., 2003.7.31., 54. o. Érdekes, hogy az Európai Közösségek tisztviselőit vagy az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló, 1997. május 26-i egyezmény (HL C 195., 1997.6.25., 2. o.) nem rendelkezik az eltiltásról.

[9] Az építési beruházásra, szolgáltatásnyújtásra és árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 134., 2004.4.30., 114. o. A tagállamoknak 2006. január 31-ig át kell ültetniük ezt az irányelvet.

[10] Ebben az összefüggésben hivatkozni kell a szolgáltatásnyújtási közbeszerzési szerződésekről szóló irányelv 29. cikkének c) pontjára, az árubeszerzési közbeszerzési szerződésekről szóló irányelv 20. cikke (1) bekezdésének c) pontjára és az építési beruházási közbeszerzési szerződésekről szóló irányelv 24. cikke (1) bekezdésének c) pontjára, amelyeket a melléklet részletesebben tárgyal. Ezeket a rendelkezéseket a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelv 2006. január 31-jétől hatályon kívül helyezi.

[11] Az Európai Parlament és a Tanács 2000. március 20-i 2000/12/EK irányelve a hitelintézeti tevékenység megkezdéséről és folytatásáról, HL L 126., 2000.5.26., 1. o.

[12] Lásd a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, és a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L. 145., 2004.4.30., 1.o.) 9. cikkét

[13] Lásd az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi rendelet (HL L 375., 1985.12.31., 3. o.) 5a. és 5b. cikkét.

[14] Lásd a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján, a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának elvégzéséért felelős személyek működésének engedélyezéséről szóló, 1984. április 10-i 84/253/EGK nyolcadik tanácsi irányelv (HL L 126., 1984.5.12., 20. o.) 3. cikkét.

[15] Lásd az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 345., 2002.12.19., 1. o.) 6. cikkének (1) bekezdését és 8. cikkét és a 92/49/EK irányelvvel (HL L 228., 1992.8.11., 1. o.) módosított, az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EK irányelv (HL L 228., 1973.8.16., 3. o.) 8. cikkét.

[16] A Tanács 1994. december 19-i 94/80/EK irányelve az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának a helyhatósági választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 368., 1994.12.31., 38. o.), módosította az 1996. december 13-i 96/30/EK irányelv (HL L 122., 1996.5.22., 14. o.).

[17] A Tanács 1993. december 6-i 93/109/EK irányelve az állampolgárságuktól eltérő tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárok aktív és passzív választójogának az európai parlamenti választásokon történő gyakorlására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 329., 1993.12.30., 34. o.).

[18] A Tanács 2001.5.28-i 2001/40/EK irányelve (HL L 149., 2001.6.2., 34. o.). A harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló minapi bizottsági javaslat (COM(2005) 391. végleges, 2005.9.1.) rugalmas szabályokról rendelkezik, amelyek akkor kerülnek alkalmazásra, ha a harmadik ország az egyik tagállam által kiadott kiutasítási határozat vagy kitoloncolási végzés hatálya alá tartozó állampolgárát egy másik tagállam területén fogják el. A tagállamok különböző lehetőségek, köztük a kölcsönös elismerés, közül választhatnak az adott eset körülményeitől függően. Ezen javaslat elfogadásával a 2001/40/EK irányelv feleslegessé válik, ezért hatályát veszti.

[19] A 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelv (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.) összevonja a korábbi jogi eszközöket, rendelkezéseit a tagállamoknak 2006. április 30-ig át kell ültetniük.

[20] A Tanács 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről (HL L 248., 2002.9.16., 1. o.). Lásd 93. cikk, b) és e) pontok.

[21] HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

[22] Az Európai Parlament és a Tanács 1998. február 16-i 98/5/EK irányelve az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről, HL L 77., 1998.3.14., 36. o.

[23] HL C 223., 2002.9.19., 17. o.

[24] Megemlítendő a hasonlóság az Európa Tanács 1970. évi, a büntetőítéletek nemzetközi hatályáról szóló európai megállapodásával. Ezt 9 tagállam ratifikálta (2005. október 6-i állás), legfőképp az eltiltásokra vonatkozik. Az ebben alkalmazott mechanizmus azonban nem a kölcsönös elismerés elve alatt meghúzódó logika szerint működik: a megállapodás előírja a mindkét országbeli büntethetőséget, lehetővé teszi az eltiltás hasznának értékelését, rendelkezik időtartamának meghatározásáról és lehetőséget ad az eltiltás mértékének korlátozására.

[25] HL C 216., 1998.7.10., 1. o. Lásd a járművezetéstől eltiltásról szólóegyezménnyel kapcsolatos magyarázó jelentést, HL L 211., 1999.7.23., 1. o.

[26] Spanyolország és Szlovákia. 2005. október 5-i állás.

[27] A Tanács 1997. június 9-i állásfoglalása a futballhuliganizmus megelőzéséről és visszaszorításáról tapasztalatcsere, stadionból való kizárás és médiapolitika révén, HL C 193., 1997.6.24., 1. o.

[28] A Tanács 2003. november 17-i állásfoglalása a labdarúgó-mérkőzések helyszínének látogatására vonatkozó nemzetközi szintű tiltó intézkedések tagállamok általi alkalmazásáról, HL C 281., 2003.11.22., 1. o.

[29] Ott a közös információcsere a Schengeni Információs Rendszerbe (SIS) bevitt riasztás útján történik, a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-i egyezmény 96. cikkének (3) bekezdése alapján.

[30] HL L 237., 1991.8.24., 1. o.

[31] A javaslat főként a „jogosítványturizmusnak” kíván véget vetni és elő kívánja segíteni annak az alapelvnek az érvényesülését, amely szerint egy személy csak egy engedély birtoklására jogosult. Fenntartja azokat a rendelkezéseket, amelyek alapján a tagállamok megtagadhatják a vezetői engedély elismerését egy olyan személynek, akinek visszavonták a vezetői engedélyét, de közvetett módon egy másik engedély birtokosa. Erősíti a tagállamok kötelezettségeit: az egyes tagállamoknak ellenőrizniük kell, hogy az új engedély kérelmezője nem esik egy másik tagállam hatóságai által kiszabott tiltás alá (a javaslat 8. cikkének (5) bekezdése) COM(2003)621.

[32] A Bizottság közleménye: Az alapjogi charta tiszteletben tartása a Bizottság jogalkotási javaslataiban. A rendszeres és szigorú ellenőrzés módszertana. COM(2005) 172 végleges, 2005.4.27.

[33] COM (2000) 275 végleges

[34] Lásd a fent említett szankciókról szóló zöld könyvet.

[35] Egyes jogrendszerekben például külön határozatot hoznak ezekről a tiltásokról, míg másokban ezek a büntetőítélet automatikus következményei; még abban az esetben is, ha határozatot hoznak, ennek jellege különböző lehet (például közigazgatási vagy büntetőjogi)

[36] COM (2004) 664, 2004.10.13.

[37] HL L 322., 2005.12.9., 33. o.

[38] COM (2005) 10, 2005.1.25.

[39] COM (2005) 690

[40] COM (2005) 91, 2005.3.17.

[41] Lásd a fehér könyv mellékletét COM (2005) 10.

[42] Lásd a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 281., 1995.11.23.) és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 8., 2001.1.12.). A Bizottság 2005. október 4-én elfogadott egy, a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslatot is (COM(2005) 475).

[43] Több uniós jogszabály kötelezi a tagállamokat arra, hogy megtegyék a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az e jogszabályokban meghatározott szabálysértésekért a jogi személyeket vonják (büntetőjogi vagy közigazgatási) felelősségre és ítéljék el. Ezáltal a jogi személyek legalább egy korlátozott szabálysértési körben felelősségre vonhatók minden tagállamban.

[44] A felelősség típusától függetlenül a jogi személyekre kiszabott büntetéseknek a nemzeti nyilvántartásokban való rögzítési gyakorisága tagállamról tagállamra változik (lásd a fehér könyv mellékletét, COM (2005) 10.). A jogi személyek büntetőjogi felelősségét elismerő országokban a nemzeti bűnügyi nyilvántartás gyakran, de nem minden esetben felöleli mind a természetes, mind a jogi személyeket. Vitathatatlan előrelépés lenne, ha a jogi személyekre – az általuk elkövetett olyan szabály- vagy jogsértések miatt, amelyek természetes személy esetében büntetőjogi jellegűeknek minősültek volna – kiszabott büntetéseket rendszeresen rögzítenék egy nemzeti nyilvántartásban.