[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 25.1.2006

COM(2006) 25 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Tematikus program az iparosodott és egyéb magas jövedelemmel rendelkező országokkal a jövőbeli pénzügyi terv (2007–2013) keretében megvalósuló együttműködésről

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 2

2. Háttér 2

2.1. Hatály 2

2.2. A tematikus program szükségességének indoklása 2

2.3. Meglévő politikai és együttműködési keret, valamint múltbeli tapasztalatok 2

2.3.1. EU-n kívüli OECD-országok 2

2.3.2. Újonnan iparosodott ázsiai országok és területek 2

2.3.3. Az Öböl Együttműködési Tanács országai 2

3. A TPIC fő jellemzői 2

3.1. Általános cél 2

3.2. Különleges célkitűzések 2

3.3. Fő prioritások 2

3.4. Programozási elvek 2

MELLÉKLET 13

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Tematikus program az iparosodott és egyéb magas jövedelemmel rendelkező országokkal a jövőbeli pénzügyi terv (2007–2013) keretében megvalósuló együttműködésről

1. BEVEZETÉS

A Közösség külső fellépéseit szabályozó jelenlegi jogszabályi keret ésszerűsítése és egyszerűsítése céljából az Európai Bizottság hat eszközből álló új keretre tett javaslatot a 2007–2013-as pénzügyi terv keretében. Három eszköz (humanitárius segítségnyújtási eszköz, stabilitási eszköz és makroszintű pénzügyi támogatási eszköz) horizontális jellegű, így különleges szükségleteknek és körülményeknek is megfelel. A másik három eszközt (előcsatlakozási támogatási eszköz, európai szomszédsági és partnerségi eszköz, valamint fejlesztési együttműködési és gazdasági együttműködési eszköz) pedig úgy dolgoztak ki, hogy azok meghatározott földrajzi területen belül hajtsanak végre adott politikákat. A jövőben ezek az eszközök képezik majd a külső együttműködési programokat – beleértve a megfelelő tematikus programokat – támogató közösségi kiadásokról szóló alapvető jogalkotási aktusokat, és lépnek többek között a hatályos tematikus rendeletek helyébe.

A tematikus programok nyilvánvaló hozzáadott értéket biztosítanak azáltal, hogy olyan földrajzi programokat kiegészítő tevékenységeket valósítanak meg, melyek továbbra is a Közösség harmadik országokkal folytatott együttműködésének fő keretét jelentik.

A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy minden egyes tematikus program esetében megvitatja az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal a hatályt, a célkitűzéseket és a prioritásokat a két intézménynek hivatalosan megküldött közlemények alapján[1]. E folyamat eredményei alakítják majd a következő programozási szakaszokra vonatkozó politikai irányvonalakat, különösen a fenti eszközök rendelkezéseivel összhangban elkészítendő tematikus stratégiai dokumentumok esetében.

2. HÁTTÉR

2.1. Hatály

Az EU következetesen erősítette kétoldalú kapcsolatait a világ különböző térségeiben számos fejlett országgal, újonnan iparosodott országgal és területtel az elmúlt évtized során: elsősorban Észak-Amerikával, Kelet-Ázsiával és Ausztrálázsiával, de Délkelet-Ázsiával és az Öböl-térséggel is. Az iparosodott és egyéb magas jövedelemmel rendelkező országokkal megvalósuló, tervezett tematikus együttműködési program (TPIC) az együttműködés kiszélesítését és elmélyítését szolgáló keretet állapít meg, mely egyúttal elkötelezettséget is jelent azon iparosodott országokkal és területekkel szemben, melyek földrajzi elhelyezkedésük, strukturális különbözőségük és eltérő nagyságuk ellenére az EU-val való kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére kötelezték el magukat. Az EU és ezen országok közötti együttműködést elsősorban az EU saját politikai célkitűzései vezérlik – e célkitűzések megvalósítására való törekvés azonban valamennyi érintett számára előnyös lesz.

A tervezett fejlesztési együttműködési és gazdasági együttműködési eszköz[2] (DCECI) keretében végrehajtott TPIC-ek azokra a partnerországokra fognak összpontosítani, melyek az EU-hoz hasonló politikai, gazdasági, intézményi szerkezettel és értékekkel rendelkeznek, az EU fontos kétoldalú politikai és kereskedelmi partnerei, valamint többoldalú fórumokon és a globális kormányzás előmozdításában fontos szereplők. Egyéb olyan újonnan iparosodott országokkal és területekkel is foglalkozik azonban majd, melyek esetében az Uniónak stratégiai érdeke, hogy előmozdítsa a politikai és gazdasági kapcsolatokat, és növelje befolyását.

A TPIC ezért a következő földrajzi területekre terjed ki:

1. A legfontosabb EU-n kívüli OECD-országok[3]: Amerikai Egyesült Államok, Japán, Kanada, Koreai Köztársaság, Ausztrália és Új-Zéland;

2. egyes olyan ázsiai iparosodott országok és területek, melyek nem szerepelnek az ODA-kedvezményzettek DAC[4]-listáján: Szingapúr, Hong Kong, Makaó, Brunei és Kínai Taipei;

3. Az Öbölmenti Együttműködési Tanács azon országai, melyek nem szerepelnek az ODA-kedvezményezettek DAC-listáján: Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Szaúd-Arábia[5].

A jövőben fontolóra lehetne venni a TPIC földrajzi hatályának kiterjesztését, amennyiben a DCECI hatálya alá tartozó országokat és területeket törölnének az ODA-kedvezményezettek DAC-listájáról. Az e programra elkülönített forrásokat ezután ennek megfelelően felülvizsgálnák.

2.2. A tematikus program szükségességének indoklása

A TPIC-országokkal és –területekkel kialakított kapcsolatok és a vonatkozó együttműködési programok különböző ütemben fejlődtek, különböző jogalapok figyelembevételével, különböző politikai keretek[6] között, tükrözve többek között az érintett országok – nagyság, kultúra, népesség, kétoldalú gazdasági kapcsolatok és kereskedelmi forgalom tekintetében – eltérő jellegét.

Az iparosodott országokkal történő együttműködésre vonatkozóan nincsenek kétoldalú országstratégiák és indikatív programok. A TPIC keretében az együttműködési kezdeményezésekre az Európai Unió és a partnerországok közötti kapcsolatokat szabályozó, a különböző kétoldalú eszközökre (mint keretmegállapodások, együttműködési megállapodások, politikai nyilatkozatok, együttműködési programok és cselekvési tervek[7]) vonatkozóan megállapított, megosztott politikai célok és együttműködési célkitűzések lesznek az irányadók. E kezdeményezések célja azonban az EU és ezen országok közötti kormányzati szintű, számos politikai területre kiterjedő párbeszéd kiegészítése és megerősítése a szereplők széles körének független együttműködésével. Az iparosodott országokkal történő együttműködés pénzügyi támogatása szükségszerűen arra fog összpontosítani, hogy az EU-ban és a partnerországokban ösztönözze a gazdasági és társadalmi élet szereplői, valamint egyéb magán- és közjogi szervek közötti kezdeményezéseket és interakciót, és ezáltal erősítse a kétoldalú kapcsolatokat.

Az EU és a TPIC partnerországok közötti, ilyen típusú együttműködési tevékenységet nem lehetett megfelelően előmozdítani a DCECI keretében megvalósuló földrajzi programokon[8] keresztül. Ebből adódik egy együttműködési kezdeményezések kialakítását elősegítő, célzott tematikus program szükségessége, mely összhangban van az EU stratégiai célkitűzéseivel. Méretgazdaságosság, szinergiahatások, nagyobb hatékonyság és nyilvánosság azzal érhető el, ha egységes keretbe szerveződnek a különféle kétoldalú együttműködési kezdeményezések. Ez azért is fontos, mert így e kezdeményezések közül néhány regionális természetű lehetne.

2.3. Meglévő politikai és együttműködési keret, valamint múltbeli tapasztalatok

A TPIC által megcélzott országokkal és területekkel létrejött kétoldalú megállapodást korábban az 1. mellékletben szereplő, számos jogilag kötelező és nem kötelező erejű eszköz irányította. Az e kerethez kapcsolódó legfontosabb eddigi eredményeket és irányvonalakat az alábbiak foglalják össze.

2.3.1. EU-n kívüli OECD-országok

Az Amerikai Egyesült Államokkal, Kanadával, Japánnal, a Koreai Köztársasággal, Ausztráliával és Új-Zélanddal létrehozott illetve a jövőben létrehozandó együttműködés alapköve a 2001–2006 közötti időszakban a 382/2001/EK tanácsi rendelet szerint megvalósított illetve megvalósuló kezdeményezéscsomag. Ezek a kezdeményezések figyelembe veszik a különböző kétoldalú eszközökben meghatározott együttműködési célokat. Ez az intézményi felépítés biztosította azt a keretet, melyben az EU és ezen országok közötti politikai és gazdasági kapcsolatokat támogató és erősítő projektek létrejöttek. Hasznosan kiegészítette a Közösség és ezen országok némelyike között létrejött specifikus kétoldalú kapcsolatokat is – például az oktatás, a tudomány és a technológia terén.

A 382/2001/EK tanácsi rendelet két átfogó kérdéskört fed le: a) az összes partnerországgal számos területre kiterjedő kétoldalú együttműködés megerősítését célzó projektek kidolgozása, valamint b) Japánnal és Koreával exkluzív kereskedelmi kapcsolatok kialakításának az ösztönzése.

Az együttműködés terén az alábbi fő kezdeményezések valósultak meg:

- 27 EU-központból[9] álló hálózat létrehozása és fejlesztése hat partnerország egyetemei között. A központok célja az Európai Unió jobb megismerésének (az Unió intézményei, története, gazdasága és politikái) elősegítése a partnerországokban.

- Az új transzatlanti cselekvési program keretében az EU-USA politikai párbeszéd, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok transzatlanti gazdasági integrációt és növekedést célzó kezdeményezésének, valamint a Kanadával kötött kereskedelmi és beruházásösztönzési megállapodás támogatása.

- Olyan tevékenységek kialakítása, melyek ösztönzik a politikai kutatást és a vitát az USA és Kanada különböző kutatóintézeteiben és egyéb szervezeteiben.

- A személyes kapcsolatok megerősítése olyan kezdeményezéseken keresztül, mint a transzatlanti civil társadalmi párbeszédek, az EU-Japán „személyek közötti csereprogramok éve”, valamint az Ausztráliával és Új-Zélanddal megvalósuló felsőoktatási kísérleti projektek támogatása. Sikeres volt az együttműködés az USA-val és Japánnal a foglalkoztatás és szociálpolitika terén is, különös tekintettel a demográfiai előrejelzések, a fogyatékosság, az esélyegyenlőség, az egészség és a biztonság kérdéskörére.

A kereskedelmi kapcsolatok ösztönzése terén két fő programon keresztül törekedtek az EU-vállalatok japán és koreai piacra jutásának megkönnyítésére és ottani jelenlétének javítására irányuló célkitűzés megvalósítására:

- A „Vezetői képzési program Japánban és Koreában” elnevezésű humánerőforrás-fejlesztési program, mely lehetővé teszi EU-vállalatok számára, hogy felsővezetőik Japánban és Koreában fejlesszék szakértelmüket nyelvi és üzleti képzés révén. Eddig közel 1000 európai vezető vett részt ebben a programban.

- „Az EU Japánra nyíló kapuja” elnevezésű kampány kereskedelemösztönző program, melynek célja az EU KKV-k üzleti tevékenységük fejlesztésére és eladásaik japán piacra való kiterjesztésére irányuló erőfeszítéseinek támogatása célirányos kereskedelmi missziókon keresztül. „Az EU Japánra nyíló kapuja” elnevezésű jelenlegi kampány várhatóan 1000 EU KKV-t vezet be a japán piacra a 2002–2006-os időszakban.

Mindkét programot kiterjesztették az új tagállamokra.

Az együttműködés és a kereskedelmi tevékenységek együttesen képezték egy 2004-ben végrehajtott külső értékelés[10] tárgyát, melynek eredményei azt mutatták, hogy ezek a kezdeményezések fontosak, hatékonyak, kedvező hatásúak, valamint folytatásuk és megerősítésük ajánlott.

2.3.2. Újonnan iparosodott ázsiai országok és területek

A TPIC magában foglalja azokat az újonnan iparosodott ázsiai országokat és területeket is, melyekkel az EU hosszú távú kapcsolatokat ápol: Brunei, Hong Kong, Makaó, Szingapúr és Kínai Taipei. A TPIC lehetővé teszi majd ezen országok – melyekre a múltban nem terjedhetett ki az Ázsiára és Latin-Amerikára (ALA) vonatkozó rendelet[11], mivel az a fejlődő országokra összpontosító eszköz volt – együttműködési szükségleteinek kielégítését.

Hong Konggal nem áll fenn különleges kétoldalú megállapodás. Az „EU és Hong Kong: 1997 után” című, 1997-es – azaz még mielőtt Hong Kong „különleges közigazgatási területként” visszakerült Kínához az „egy ország-két rendszer" elv alapján – közleményben az EU bejelentette arra irányuló szándékát, hogy előmozdítsa kapcsolatait a térségben. Azóta a Bizottság határozottan és hatékonyan elkötelezte magát a hong kongi különleges közigazgatási terület irányába, és keresi annak lehetőségét, hogyan tudná szilárdabb alapokra helyezni a kereskedelmi beruházásokat és az együttműködési kapcsolatokat.

Az EU kötelezettséget vállal a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok erősítésére és annak előmozdítására, hogy Makaóba tolódjon a képzési és kulturális csereprogramok súlypontja.

A Kínai Taipeijel kialakított kapcsolatok az „egy Kína”-politika tiszteletben tartásán alapulnak. Nem alakultak ki diplomáciai vagy politikai kapcsolatok, ellenben a gazdaság, kereskedelem, tudomány és technológia, szabványok és normák terén és számos egyéb területen élénk az együttműködés.

Az EK-ASEAN megállapodás képezi a Bruneijel és Szingapúrral kereskedelmi, gazdasági együttműködési és fejlesztési kérdésekben folytatott intézményesített párbeszéd keretét. Az EU célja számos kérdésre kiterjedő, naprakész politikai programon alapuló kapcsolat kiépítése Szingapúrral. Ennek folytatása többek között az az új kétoldalú együttműködési és partnerségi megállapodás, melyről jelenleg folynak a tárgyalások. E megállapodás kiemeli Szingapúr vezető szerepét az EU-nak Délkelet-Ázsiával a kereskedelem, üzleti élet, oktatás és kutatás területén folytatott kapcsolataiban.

2.3.3. Az Öböl Együttműködési Tanács országai

Végezetül a TPIC magában foglalja az Öböl Együttműködési Tanács azon országait, melyek korábban az ALA-rendelet hatálya alá tartoztak (lásd a fentieket). Így Kuvait, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Szaúd-Arábia szintén a TPIC hatálya alá esnek[12].

Az EU Szaúd-Arábiával, Bahreinnel, Kuvaittal, Ománnal, Katarral és az Egyesült Arab Emírségekkel kialakított kapcsolatai az Európai Közösség és az Öböl Együttműködési Tanács (GCC) között 1989-ben létrejött együttműködési megállapodáson alapulnak.

Az Európai Unió célja az EU-ban és a GCC-országokban a gazdasági és társadalmi élet, valamint a civil társadalom szereplői közötti együttműködési tevékenységek erősítése az Európai Tanács 2004. júniusi ülésén elfogadott Mediterrán és Közel-keleti Stratégiai Partnerség keretében. Emiatt az EU kisszámú, fontos irányvonal figyelembevételével igyekszik erősíteni az együttműködési tevékenységeket annak érdekében, hogy jobban kitűnjön a kapcsolat stratégiai jellege és erősödjön az EU érdekeltsége a térségben.

A GCC jelenleg az EU ötödik legnagyobb exportpiaca. Az Öbölből szállított üzemanyag tekintélyes mennyiségének köszönhetően (az EU GCC-országokból származó teljes importjának 69 %-a) a GCC az EU 14. legnagyobb importforrása.

A Bizottság GCC-vel folytatott együttműködése az energiaügyre és gazdasági kérdésekre irányul. Az energetikai szakértők között rendszeres a párbeszéd, melynek eredményeképpen szemináriumokra, munkaértekezletekre és nemzetközi konferenciákra került sor. Ezen kívül 2003-ban „Gazdasági párbeszéd” címmel ülést tartottak a párbeszéd megkönnyítése, a közös érdeklődésre számot tartó területeken pedig egymás jobb megértése céljából. Ennek a párbeszédnek olyan fórum létrejöttét kell lehetővé tennie, melynek célja a know-how és a legjobb gyakorlatok cseréje a regionális integráció (pl. vámunió, gazdasági és monetáris unió, versenyjog) terén, valamint a mindkét fél érdeklődésére számot tartó egyéb területeken (pl. az iraki helyzet).

3. A TPIC Fő JELLEMZőI

3.1. Általános cél

Az iparosodott országokkal megvalósuló tematikus együttműködési program (TPIC) általános célja egy átfogó keret kidolgozása az Európai Unió és a partnerországok közötti kapcsolatok további fejlesztése, valamint az Unió ezen országok iránti stratégiai érdeklődésének növelése céljából. Azáltal, hogy konkrét együttműködési intézkedéscsomagon keresztül támogatják és erősítik ezen partnerországokkal a politikai párbeszédet és a gazdasági interakciót, lehetővé válik mind a kétoldalú, mind a regionális kapcsolatok kiszélesítése és elmélyítése, továbbá az, hogy az EU elismertebb, jobban megértett és keresettebb szereplővé váljon a nemzetközi politikai színtéren.

3.2. Különleges célkitűzések

Emiatt a TPIC különleges célkitűzései az alábbiak:

- Az EU és a partnerországok szereplői közötti együttműködési projektek, együttműködési kapcsolatok, gazdasági partnerségek, személyek közötti csereprogramok és közös vállalkozások ösztönzése;

- A politikai, gazdasági és szociális partnerek, valamint a civil társadalom és a nem állami szektor egyéb szereplői között a politikai párbeszéd létrejöttének és a szaktudás terjesztésének előmozdítása összhangban az egyes partnerországokra vonatkozó általános célokkal;

- Az EU jobb megértésének (az Unió intézményei, politikái, az átfogó kihívásokkal kapcsolatos állásfoglalásai, gazdasági, társadalmi és politikai integrációs folyamatai, valamint ezek hatása külkapcsolataira) elősegítése a partnerországokban valamennyi fél vonatkozásában, beleértve a véleményformálókat, a döntéshozókat és politikaalkotókat, az üzleti köröket és szakmai szövetségeket, a szakszervezeteket, a fogyasztói társulásokat, a környezetvédelmi csoportokat, a politikai pártokat, a médiát, a felsőoktatást és egyéb véleményformálókat;

- A partnerországokban az egyének, az állami és magánszervezetek EU-ról alkotott véleményének kedvező befolyásolása és arra való ösztönzése, hogy nagyobb kötelezettséget vállaljanak az EU irányába a Közösség nemzetközi politikai célkitűzéseinek támogatása érdekében;

- Az EU és a partnerországok közötti kétoldalú kereskedelem, a befektetések és a fogyasztói együttműködés ösztönzése, valamint a globalizáció társadalmi és környezeti vetületének erősítését célzó együttműködési fellépés elősegítése;

Adott esetben a regionális együttműködés elősegítése céljából e célkitűzések megvalósítására regionális megközelítéssel lehetne törekedni.

3.3. Fő prioritások

Jelentős hatás úgy érhető el, ha a fenti célkitűzéseket korlátozott számú prioritásra összpontosítva valósítják meg. A körülményektől és lehetőségektől függően a tevékenységeket országspecifikus, regionális vagy ágazati kezdeményezések formájában alakítják ki és hajtják majd végre. A Bizottság igyekszik majd biztosítani az országokban támogatott tevékenységek közötti koherenciát, mint azt az EU-n kívüli OECD-országokkal folytatott múltbeli együttműködés esetében rendszerint tette.

A fentiekben meghatározott célkitűzések összefüggésében a TPIC esetében javasolt legfontosabb prioritások az alábbiak:

- Nyilvános diplomácia , különösen az alábbiakon keresztül: i. a meglévő EU-központok – mint kiválósági központok – hálózatának összevonása és kiterjesztése, új EU-központok létrehozása azokban a partnerországokban, melyekben ilyenek még nem működnek és az EU-központok közötti hálózatépítés ösztönzésére irányuló intézkedések; ii. olyan tevékenységek kialakítása, melyek ösztönzik a politikai kutatást, valamint a kutatóintézeteknek és egyéb szervezeteknek az EU és a partnerországok közötti kétoldalú kapcsolatok fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről folytatott eszmecseréit.

- Gazdasági partnerségek, üzleti együttműködés, tudományos és technológiai együttműködés támogatása. Ezek a célok többek között úgy érhetők el, ha az EU-vállalatok segítséget kapnak kapacitásuk erősítéséhez annak érdekében, hogy hatékonyabban reagálhassanak a partnerországokban a piac és az üzleti környezet sajátosságaira. Ebben az összefüggésben folytatni (pl. vezetői képzési program Japánra és Koreára vonatkozóan) vagy módosítani kell (pl. az „EU Japánra nyíló kapuja” elnevezésű kampány) azokat a meglévő programokat vagy kezdeményezéseket, melyek életciklusa 2006-on túlmegy. E prioritás keretében megfontolják egyfelől az európai tájékoztatási központok kiválasztott TPIC-partnerországokra történő kiterjesztésének lehetőségét az üzleti kapcsolatok ösztönzése céljából, másrészt a partnerországokra vonatkozó gazdasági kezdeményezések megvalósítását támogató egyéb intézkedések bevezetését. Ezen túlmenően, mivel a legtöbb TPIC-ország az innovációra és versenyképességre összpontosít, és tudásalapú gazdaság létrehozásán fáradozik, nagy jelentőséggel bírna és közös érdek lenne a tudományos és kutatási együttműködési tevékenységek elősegítése. Bár a TPIC-nek nem a K+F projektek finanszírozása a célja, támogathat olyan tevékenységeket, melyek az EU és a partnerországok kutatóközösségei között egyfelől az interakció, másfelől a 7. keretprogramon belül a finanszírozási lehetőségekhez való hozzáférés ösztönzésére és megkönnyítésére irányulnak.

- Személyes kapcsolatok, beleértve az oktatási együttműködés fejlesztését azokkal a partnerországokkal, melyekkel nincs hatályban kétoldalú oktatási együttműködési megállapodás[13]. Egyes TPIC-országok élen járnak az oktatási és szakképzési politikában illetve rendszerekben, és világszínvonalú felsőoktatási intézményekkel rendelkeznek. Így valós potenciált jelentenek az oktatás és képzés terén a dinamikus és kölcsönösen előnyös együttműködésben. Ebben az összefüggésben meg kell vizsgálni az ázsiai és csendes-óceáni térségben egy olyan regionális felsőoktatási együttműködési kezdeményezés lehetőségét az EU és a térségbeli partnerországok között, mely egységes keretet biztosítana a kétoldalú, regionális és adott esetben többoldalú együttműködés számára. Ennek célja az lenne, hogy ösztönözze a közös tantervek kidolgozását, valamint a diákok és oktatók mobilitását az EU és a partnerországok intézményei között, elősegítve ezáltal az oktatáspolitikai párbeszédet és egyéb specifikus felsőoktatási kezdeményezéseket. Az egységes együttműködési kereten túlmenően meg lehetne vizsgálni az oktatás területén az együttműködési potenciál növelésének lehetőségét az Erasmus Mundus programhoz való fokozottabb hozzáférés formájában, például az Erasmus Mundus „ázsiai ablakának” létrehozásával, mely kiterjedne Kelet-Ázsiára, Délkelet-Ázsiára és Ausztráliára, valamint nyitni lehetne egy „transzatlanti ablakot” is. Ezen együttműködés célja az lenne, hogy fokozza a partnerországok diákjainak és oktatóinak részvételét az Erasmus Mundus mesterképzésében. A Bizottság eszmecserét folytathat az érdekelt partnerországokkal az eljárások elfogadása, valamint az EU-beruházásokat illetően a multiplikátor-hatás elérése céljából, megvizsgálva a lehetséges sajátrész-hozzájárulásokat is.

- Párbeszédek: a hivatalos, kormányszintű politikai párbeszéd kiegészítése céljából a TPIC támogatni fogja az érintett partnerországgal folytatott együttműködés szempontjából stratégiai fontosságú területeken az érdekelt felekkel való illetve az érdekelt felek közötti párbeszédre irányuló tevékenységeket. Ezek a következő területek: üzleti élet; fogyasztók; környezetvédelem; energiaügy és közlekedés; foglalkoztatás, szociálpolitika és esélyegyenlőség; média – beleértve az audiovizuális ágazatot, stb. Támogatást élveznek a szabályozási együttműködés területén az információcserét és a legjobb gyakorlatok átadását célzó intézkedések is. Ez magában foglalhatja speciális látogatói programok kialakítását is, melyek konkrét célcsoportokra összpontosítanak (pl. médiaszakemberek, szabályozási hatóságok képviselői, szociális partnerek és más megfelelő szakértők).

- A nyilvánosság megszólítása célirányos tevékenységeken és rendezvényeken keresztül a partnerországokban az alábbiak érdekében: az Európa és az EU iránti érdeklődés felkeltése, az Európai Unió nyilvánosságának fokozása a partnerországokban, az EU és tevékenységei bemutatása a nyilvánosság számára, az EU politikáinak és intézményeinek tudatosítása, az EU nemzetközi szerepének bemutatása a gazdasági és politikai színtéren, valamint különleges jelenlegi vagy jövőbeli együttműködési célkitűzések megvalósításának előmozdítása.

A fentiekben említett főbb együttműködési területeken kívül a TPIC-nek megfelelően rugalmas keretet kell biztosítania az országspecifikus együttműködési területek vagy a jövőben kijelölésre kerülő új együttműködési területek kezeléséhez és támogatásához.

3.4. Programozási elvek

A komitológiai eljárásokat követően a Bizottság négy évre (2007–10), azt követően pedig három évre (2011–2013) szóló tematikus stratégiai dokumentumokról (programozási dokumentumok) dönt majd. Az iparosodott országokra vonatkozó tematikus stratégiai dokumentum tovább részletezi majd a politikai prioritásokat, megvalósításukhoz pedig intézkedéseket irányoz elő. E dokumentumok meghatározzák a kedvezményezettekre vonatkozó támogathatósági feltételeket, és megállapítják a meghozandó intézkedések típusát. Igyekeznek majd biztosítani a kiegészítő jelleget a közösségi programokkal – különösen más tematikus programokkal – , a nemzeti és regionális programokkal, figyelembe véve, hogy – mivel nincsenek földrajzi programok[14] a TPIC esetében – csekély az átfedés vagy az erőfeszítések kettőzésének kockázata.

A tematikus stratégiai dokumentum indikatív költségvetési lebontást fog tartalmazni az alábbiak szerint: i. támogatható partnerországok és területek, ii. az intézkedési prioritások, valamint iii. a kétoldalú és a több országot/régiót érintő kezdeményezések. A működési kiadások és az adminisztrítív kiadások (technikai segítségnyújtás az EK-nak, tanulmányok és értékelések) finanszírozását célzó keretösszeg lebontását is tartalmazni fogja. E többéves programozás alapján a Bizottság éves munkaterveket alakít ki, melyek meghatározzák a prioritást élvező, támogatandó intézkedéseket, specifikus célkitűzéseket, előzetes eredményeket és indikatív összegeket.

A programot a Bizottság fogja irányítani, adott esetben átruházva az irányítási hatásköröket a partnerországokban található EK-képviseletekre.

Mindazonáltal nem lehetséges mechanikus elosztási kulcsot meghatározni, mivel a források felosztása figyelembe veszi majd többek között a Közösség pénzügyi beavatkozásának korábbi szintjeit (lásd a 2. mellékletet), az országok relatív nagyságát, valamint az EU és partnerszágai közötti politikai és gazdasági kapcsolatok relatív kiterjedtségét, intenzitását és jelentőségét. Figyelembe veszik ugyanakkor azt is, hogy nemzeti szinten kell jelentős hatást elérni.

Adott esetben a Bizottság a tevékenységekre vonatkozóan költségmegosztásra törekszik az érintett partnerországokkal; ez azonban nem lesz kötelezően előírt követelmény, mivel egyes esetekben (pl. nyilvános diplomácia) a partnerországok az EU politikai célkitűzéseit ellenségesen fogadhatják.

A Bizottság rendszeres tevékenységi jelentéseket fog készíteni, a Bizottság szolgálatai pedig félidős felülvizsgálatot végeznek majd. Az első hároméves időszak alatt (2007–2009) a műveletekre vonatkozóan külső értékelést végeznek, mely a második tematikus stratégiai dokumentum (2011–2013) elkészítéséhez lesz szükséges. A jelentéseket megvitatás céljából a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek fogják továbbítani.

1. MELLÉKLET : Kialakított együttműködési keret.

A TPIC-országokkal való együttműködést ösztönző legfontosabb jogi és politikai eszközök a következők:

1. OECD-tagországok

A 2005. november 21-én az 1900/2005/EK tanácsi rendelettel módosított, az Európai Unió és Észak-Amerika, a Távol-Kelet és Ausztrálázsia ipari országai közötti együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok előmozdítását szolgáló projektek végrehajtásáról, valamint az 1035/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. február 26-i 382/2001/EK tanácsi rendelet.

Az EU-USA kapcsolatokról szóló, 1990. évi transzatlanti nyilatkozat, az új transzatlanti cselekvési program, valamint az 1995. évi EU-USA cselekvési terv; Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok transzatlanti gazdasági integrációt és növekedést ösztönző kezdeményezése, melyet a 2005. júniusi EU-USA csúcstalálkozón fogadtak el.

A 2001 decemberében a 10. EU-Japán kétoldalú csúcstalálkozón elfogadott EU-Japán cselekvési terv;

A Koreai Köztársasággal kötött kereskedelmi és együttműködési keretmegállapodás, valamint az ehhez 1996 októberében csatolt politikai nyilatkozat;

Az Ausztrália és az Európai Unió közötti kapcsolatokról szóló, 1997. évi közös nyilatkozat, valamint a 2003. évi együttműködési menetrend;

Az Európai Unió és Új-Zéland közötti kapcsolatokról szóló, 1999. májusi közös nyilatkozat, valamint a 2004. évi, „A jövőbeli együttműködés prioritásai” elnevezésű cselekvési program;

Az Európai Közösség és Kanada közötti, 1976. évi kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló keretmegállapodás, az Európai Közösség és Kanada közötti kapcsolatokról szóló, 1990. évi nyilatkozat, az 1996. évi EU-Kanada közös cselekvési terv, valamint a 2004. évi EU-Kanada partnerségi program.

2. Újonnan iparosodott ázsiai országok és területek

A Bruneijel, Kínai Taipeijel, Hong Konggal, Makaóval (1999 óta) és Szingapúrral megvalósuló együttműködést nem tartalmazta az ázsiai és latin-amerikai fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és műszaki segítségről és a velük folytatott gazdasági együttműködésről szóló, 1992. február 25-i 443/92/EGK tanácsi rendelet (ALA-rendelet), mivel ezen országok és területek nem rendelkeztek fejlődő ország státusszal.

Az Európai Unió azonban hosszú távú kapcsolatokat ápol ezekkel az országokkal és területekkel:

Hong Konggal nem áll fenn ugyan különleges kétoldalú megállapodás, de az EU még azt megelőzően, hogy Hong Kong „különleges közigazgatási területként” visszakerült Kínához az „egy ország-két rendszer" elv alapján, egyértelműen kifejezte szándékát, hogy az adott térséggel erősíteni kívánja kapcsolatait. Az „EU és Hong Kong: 1997 után” című, 1997-es közleményben a Bizottság határozottan és hatékonyan elkötelezte magát a hong kongi különleges közigazgatási terület irányába, és keresi annak lehetőségét, hogyan tudná szilárdabb alapokra helyezni a kereskedelmi beruházásokat és az együttműködési kapcsolatokat. Az EU vámmegállapodást (1999) és visszafogadási megállapodást (2002) is kötött Hong Konggal. A hong kongi különleges közigazgatási terület és az EK vezető tisztviselőinek üléseire rendszeresen sor kerül egy nem hivatalos megállapodás értelmében.

Makaó esetében kapcsolataink egyfelől az 1992. december 14-én kötött és 1993. január 1-jén hatályba lépett kereskedelmi és együttműködési megállapodáson, másfelől az 1999. novemberi, „Az Európai Unió és Makaó: 2000 után" elnevezésű bizottsági közleményen alapulnak.

Kínai Taipeijel nem alakultak ki diplomáciai vagy politikai kapcsolatok, ellenben a gazdaság, kereskedelem, tudomány és technológia, szabványok és normák terén és számos egyéb területen élénk együttműködés folyik. 2003 márciusa óta a Bizottságnak Európai Gazdasági és Kereskedelmi Irodája is van Kínai Taipejben.

Brunei Darussalammal és Szingapúrral a kapcsolatok az Európai Közösség és az ASEAN-országok között 1980-ban kötött együttműködési megállapodáson alapulnak (lásd az Európai Gazdasági Közösség és Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld – a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagországai – közötti együttműködési megállapodás megkötéséről szóló, 1980. május 30-i 1440/80/EGK tanácsi rendeletet, valamint az Európai Gazdasági Közösség és Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld – a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagországai – közötti együttműködési megállapodás Brunei Darussalamra történő kiterjesztéséről szóló jegyzőkönyvet (HL L 81., 1985.3.23.)). Megkezdődtek és intenzíven folynak az új kétoldalú együttműködési és partnerségi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások a városállammal.

3. Az Öböl Együttműködési Tanács országai

Az EU Szaúd-Arábiával, Bahreinnel, Kuvaittal, Ománnal, Katarral, és az Egyesült Arab Emírségekkel kialakított kapcsolatai az Európai Közösség és az Öböl Együttműködési Tanács (GCC) közöttt 1989-ben aláírt együttműködési megállapodáson alapulnak.

Az EU-GCC szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló tárgyalások 1990-ben kezdődtek, és 2001-ben indultak újra. A Bizottság a lehető leggyorsabban le kívánja zárni ezeket a tárgyalásokat. E szerződéses kapcsolatokon kívül évente egyszer miniszteri szintű politikai párbeszédre kerül sor, melynek keretében az emberi jogokról, közös érdeklődésre számot tartó regionális kérdésekről, biztonsági témákról – pl. terrorizmus-elleni együttműködés és atomsorompó – is vitát folytatnak.

2. MELLÉKLET

A jelenlegi tematikus költségvetési tételen alapuló legutóbbi intézkedések

19-05-02. költségvetési tétel: EU-n kívüli OECD-országokkal kialakított kapcsolatok: 2003–2006-ig terjedő időszak

Partnerországok (és fő tevékenységek) szerinti lebontásban | Eszközök | Összeg (€) |

Az USA-val folytatott együttműködés (fő tevékenységek: EU-központok, nyilvános diplomácia, a nyilvánosság megszólítását célzó intézkedések, a transzatlanti párbeszéddel kapcsolatos tevékenységek) (1) | Ajánlatkérés és ajánlati felhívások | 10.704.956 |

Kanadával folytatott együttműködés (fő tevékenységek: EU-központok, nyilvános diplomácia, felsőoktatási intézmények közötti kapcsolatok, EU-központok) (1) | Ajánlatkérés és ajánlati felhívások | 2.913.866 |

Japánnal folytatott együttműködés (fő tevékenységek: EU-központok, személyek közötti csereprogramok, stb.) | Ajánlatkérés | 3.164.179 |

Koreával folytatott együttműködés (EU-központ) | Felhívás ajánlattételre | 859.055 |

Ausztráliával és Új-Zélanddal folytatott együttműködés (EU-központok, felsőoktatási együttműködési projektek) | Felhívás ajánlattételre | 4.590.000 |

Gazdaság- és kereskedelemösztönző programok: – „EU Japánra nyíló kapuja” elnevezésű kampány – Vezetői képzési program | Felhívás ajánlattételre és ajánlati felhívások (ösztöndíjak) | 12.678.071 28.918.530 |

Kis volumenű együttműködési projektek, értékelések, stb. | Szerződések, adományok | 1.172.246 |

ÖSSZESEN | 65.000.903 |

(1) Az USA-val és Kanadával folytatott oktatási együttműködést különleges kétoldalú együttműködési megállapodások alapján külön valósítják meg és finanszírozzák.

[1] Lásd: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – „Külső fellépések a 2007–2013 közötti időszakra szóló jövőbeli pénzügyi terv tematikus programjai keretében” [COM(2005) 324 végleges], 2005. augusztus 3.

[2] A Bizottság fejlesztési együttműködési és gazdasági együttműködési eszköz finanszírozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletről szóló javaslata [COM (2004) 629 végleges], 2004.9.29.

[3] Jelenleg az Európai Unió és Észak-Amerika, a Távol-Kelet és Ausztrálázsia ipari országai közötti együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok előmozdítását szolgáló projektek végrehajtásáról, valamint az 1035/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. február 26-i 382/2001/EK tanácsi rendelet hatálya alá tartoznak.

[4] A Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottság (DAC) az a legfőbb szerv, melyen keresztül az OECD a fejlődő országokkal történő együttműködésre vonatkozó kérdésekkel foglalkozik.

[5] Szaúd-Arábiát 2008-ra várhatóan törlik a magas illetve közepes jövedelemmel rendelkező fejlődő országok DAC-listájáról. Amennyiben a DCECI-ben megállapított rendelkezések azt lehetővé teszik, Ománt szintén fel kell venni ebbe a harmadik kategóriába.

[6] Lásd az 1. mellékletet.

[7] Lásd az 1. mellékletet.

[8] Ezek túlnyomóan partnerországokkal közösen elfogadott külső segítségnyújtási programok, melyek ezen országok fejlesztési igényeire összpontosítanak.

[9] 15 központ az USA-ban, 5 Kanadában, 1 Ausztráliában, 1 Új-Zélandon, 2 pedig Japánban. Folyamatban van az EU-központok hálózatának kiterjesztése Ausztráliában (újabb 2 központ), a hálózat racionalizálása az USA-ban és Koreára történő kiterjesztése (1 központ).

[10] A vezetői képzési program és az „EU Japánra nyíló kapuja” elnevezésű kampány értékelése – JITEX Expertise Technologique et Stratégique –, 2004. július 23; Az EU-központok létrehozásának és fejlesztésének értékelése – Értékelési partnerség – 2004. szeptember.

[11] Az ázsiai és latin-amerikai fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és műszaki segítségről és a velük folytatott gazdasági együttműködésről szóló, 1992. február 25-i 443/92/EGK tanácsi rendelet. Makaó korábban részesült az ALA-rendelet keretében finanszírozott együttműködési tevékenységek előnyeiből, de többé nem jogosult erre a támogatásra.

[12] Regionális jellegű tevékenységek esetében Omán is idetartozik.

[13] Jelenleg csak az USA-val és Kanadával vannak hatályban ilyen megállapodások.

[14] Egyes TPIC-országok – a DCECI keretében történő– regionális programokba való lehetséges bevonásának sérelme nélkül. Például Brunei vagy Szingapúr részt vehetne egy ASEAN-programban, függetlenül (de kiegészítve azt) TPIC-ben való részvételétől.