30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/77

—

megjegyzi, hogy az oktatási rendszerből való kirekesztődés a társadalom peremére kerülés első lépése, amelyet a foglalkoztatási rendszerből, továbbá a kulturális, társadalmi és civil életből való kirekesztődés követ. Ismét felhívja a figyelmet az iskolából való kimaradás elleni küzdelem fontosságára, mivel e kimaradás káros hatással jár a versenyképességre és a kohézióra;

—

elismeri, hogy az iskolaelőkészítő oktatás és a célzott, korai beavatkozásra irányuló programok eredményezik hosszú távon a legnagyobb arányú iskolába való visszatérést az egész életen át tartó tanulás teljes folyamata során, különösen a leghátrányosabb helyzetűek esetében, és e tekintetben emlékeztet a több szektort átfogó megközelítés szükségességére, amelynek értelmében a kulcsfontosságú felelősségi körökkel a helyi és regionális önkormányzatok rendelkeznek;

—

egyetért azzal, hogy a felsőoktatás korszerűsítése döntő tényező a gyorsan fejlődő tudásalapú társadalomban. A felsőoktatási intézmények a „tudásháromszög” középpontjában állnak, mivel szerepkörükbe tartozik az egymáshoz kapcsolódó oktatás, kutatás és innováció is. A helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a finanszírozási forrásoknak a felsőoktatási rendszerek korszerűsítése felé való „terelésében”;

—

támogatja a képzések átláthatósága javításának és az EU–n belüli mobilitás fokozásának kettős célkitűzését, ragaszkodik azonban ahhoz, hogy a képzési keretek továbbra is nemzeti és regionális szinten fejlesztendők. A reformokért a felelősséget tehát a jövőben is a tagállamok illetékes hatóságai kell, hogy viseljék.

1.1

megköszöni az Európai Bizottságnak az oktatási és szakképzési rendszerek reformjáról szóló vitához nyújtott hozzájárulását, és egyetért az Európai Bizottság véleményével, hogy e reformért továbbra is a tagállamok illetékes hatóságainak kell vállalnia a felelősséget;

1.2

egyetért azzal, hogy az oktatásba és a képzésbe való beruházások megtérülése időbe telik, és ezért a finanszírozási prioritásokkal kapcsolatos döntések meghozatalakor a kormányoknak helyi, regionális és nemzeti szinten hosszú távon kell tervezniük. A közleményben megfogalmazott több javaslat is költségvetési következményekkel járhat ugyanis a regionális és helyi szintre nézve;

1.3

elismeri a hosszú távra irányuló tervezés fontosságát, ugyanakkor hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok bevonásának szükségességét az egész életen át tartó tanulási stratégiák kidolgozásába és végrehajtásába;

1.4

egyetért azzal, hogy az oktatási és képzési rendszereken belül szükség van egy értékelési kultúrára, de hangsúlyozza a források hatékony felhasználására irányuló figyelemfelkeltés fontosságát (2). Felhívja a figyelmet arra, hogy a korai életkorban történő oktatáshoz való hozzáférés előtt álló pénzügyi akadályok elhárítása lényeges, azonban nem elégséges politikai intézkedés. Mivel az iskolaelőkészítő oktatás a legtöbb országban nem a kötelező oktatás része, a szülők önkéntes alapon küldik gyermekeiket ilyen jellegű oktatásra;

1.5

úgy véli, hogy a célzott politikai intézkedések nem csak az iskoláskor előtti életkorban lévő gyermekek nagyobb arányú beiratkozására kellene, hogy irányuljanak, hanem népszerűsítő és szülőközpontú intézkedésekre is az iskolaelőkészítő oktatáson való rendszeres részvétel ösztönzése érdekében, különös tekintettel a hátrányos szociális hátterű gyermekekre, vagy a hegyvidéki, vidéki, illetve alacsony népsűrűségű területeken élő gyermekekre;

1.6

hangsúlyozza, hogy a hatékony korai gyermekkori oktatás jól képzett pedagógusokat igényel, és ezért fokozott erőfeszítéseket sürget a tanárképzés terén;

1.7

ebben a tekintetben bátorítja a bevált gyakorlatok cseréjének, valamint a települések és régiók határokon átnyúló hálózatainak előmozdítását az értékelés javítása és a minőségbiztosítás ösztönzése terén;

1.8

megjegyzi, hogy az oktatási rendszerből való kizárás az első lépés a marginalizálódás irányába, melyet a foglalkoztatási rendszerből, majd a kulturális, társadalmi és polgári életből történő kizárás követ. Ebben a tekintetben ismételten hangsúlyozza  (3) az iskolából való kimaradás elleni küzdelem fontosságát, mivel az negatív hatást gyakorol a versenyképességre és a kohézióra (4);

1.9

üdvözli, hogy a közlemény nagy hangsúlyt helyez a megbízható adatokon alapuló politikai tervezésre, mely megalapozott kutatási eredményeket használ referenciaként.

1.10

elismeri, hogy a kutatási eredmények – beleértve az OECD által e téren végzett lényeges munkát – azt mutatják, hogy hosszú távon az iskolaelőkészítő oktatás és a korai megelőzési programok eredményezik a legnagyobb megtérülést az egész életen át tartó tanulási folyamatban, különös tekintettel a hátrányos helyzetű gyermekekre;

1.11

ugyanakkor emlékeztet arra, hogy ágazatokon átnyúló megközelítésre van szükség, melyben a fő felelősségi körök a helyi és regionális önkormányzatokhoz tartoznak, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez utóbbiakat a közlemény nem ismeri el.

1.12

elfogadja, hogy az EU tagállamaiban és adott esetben régióiban különböznek egymástól az oktatási rendszerek és megközelítések; ugyanakkor egyetért azzal, hogy a tanulók képesség szerinti korai differenciálása jelentősen befolyásolhatja jövőbeli pályafutásukat és életútjukat;

1.13

támogatja a mindenki számára elérhető, egész életen át tartó tanulási lehetőségeket, mivel elismeri az iskolába járáshoz és az oktatási rendszerekben való részvételhez való jogot;

1.14

úgy véli, hogy ha a differenciálást a felsőbb középiskolai szinten végzik el és megadják az iskolatípusok közötti átjárás lehetőségét, akkor – részben ennek köszönhetően – enyhíthető az elkülönítés, valamint a hatékonyság csökkentése nélkül előmozdítható az igazságosság, és valamennyi tanuló saját adottságainak megfelelően kibontakoztathatja képességeit;

1.15

következetesen olyan intézkedések meghozatalát sürgeti, melyek támogatják a különleges szükségletekkel rendelkező tanulókat, a lehető legkorábbi időponttól kezdve a rendszerben. Hangsúlyozza, hogy már az általános iskolai szinttől kezdve lényeges megállítani a marginalizálódás folyamatát, és felhívja a figyelmet a tapasztalatcsere fontosságára e téren, hangsúlyozza, hogy az oktatás minden tanuló számára kihívást kell, hogy jelentsen, és az iskolának minden tanulót ösztönöznie kell, függetlenül attól, hogy gyengébb vagy tehetségesebb tanulóról van-e szó;

1.16

elsősorban a bevándorlók igényeire hívja fel a figyelmet, akik gyakran problémákkal küszködnek az oktatási rendszerbe történő integrációjuk során. Ennek lehetséges okai a származási országukból magukkal hozott oktatási hiányosságok vagy a befogadó ország nyelvének nem kielégítő mértékű ismerete. A bevándorlókkal való megfelelő bánásmód biztosításához a tanerő speciális képzésére is szükség van;

1.17

azon a véleményen van, hogy a tanárok és az oktatók motivációja, készségei, kompetenciái és fizetése, valamint a tanácsadói szolgáltatások megléte és az olyan infrastrukturális tényezők, mint a tanári csoportok megfelelő mérete, mind fontos hozzájárulást jelentenek a jó tanulási eredmények eléréséhez;

1.18

fontosnak tartja egy olyan törődő tanulási környezet kialakítását, mely növeli az egyén motivációját, szorgalmát és önbizalmát az eredmények elérése terén, ezenkívül hangsúlyozza, hogy szükséges a szülők részvételének biztosítása az oktatási folyamatban, és megjegyzi, hogy azok a tanulók, akik otthon és a társaiktól kevesebb támogatásban részesülnek, jobban ki vannak téve a társadalmi kirekesztés kockázatának.

1.19

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség erősítése és az egyes csoportok szükségleteinek hatékonyabb kezelése érdekében elfogadott intézkedéseknek összhangban kell maradniuk az oktatási rendszer hatékonyságának és minőségének javítását célzó erőfeszítéssel; az ilyen intézkedéseknek olyan mechanizmusokat is magukban kell foglalniuk, amelyek elősegítik, hogy a tanulási folyamat üteme megfelelő maradjon;

1.20

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az oktatási rendszerekben megteremtődjön az egyensúly az általános alapképzés és a szakosodás lehetőségei között. Az európai kultúra és történelem mindenképpen részét kell, hogy képezze ennek az általános tudásalapnak. Ezenkívül a különböző oktatási és képzési rendszereknek elegendő figyelmet kellene fordítaniuk az egész életen át tartó tanuláshoz megkívánt kulcsfontosságú készségekre, amelyeket az Európai Parlament és a Tanács azonos tárgyú ajánlásában határoztak meg és fogadtak el;

1.21

egyetért azzal, hogy a felsőoktatás modernizációja alapvető fontosságú tényező a gyorsan fejlődő tudásalapú társadalomban. A felsőoktatási intézmények az oktatás, kutatás és innováció „tudásháromszöge” egyik alapelemének tekinthetők, mivel szerepkörükben összekapcsolódik a fenti három elem;

1.22

ezért rámutat arra, hogy a felsőoktatási intézmények hozzáállása nyitottabb kellene, hogy legyen az új hallgatói csoportokra, az egész életen át tartó tanulás hangsúlyozására és a felsőoktatáshoz való hozzáférés szélesebb körű biztosítására, mivel ezek alapvető feltételei annak, hogy szembe tudjunk nézni a következő évtizedek demográfiai és strukturális változásaiból eredő kihívásokkal;

1.23

elismeri azonban, hogy a hallgatók számának növekedését, valamint a jó minőségű oktatás és kutatás egyre magasabb költségeit megnövekedett állami, és a lehetséges esetekben privát finanszírozás kellene, hogy fedezze. A helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a finanszírozás a felsőoktatási rendszerek modernizációjára irányuljon, különös tekintettel az európai strukturális alapok célzott felhasználására;

1.24

emlékeztet arra, hogy a felsőoktatáshoz való hozzáférés a lehető legnagyobb mértékben befogadó kell, hogy legyen, nem csak a „tudás Európájának” biztosítása érdekében, hanem azért is, hogy egész Európában alapot szolgáltasson a társadalmi kohézióra. Megerősíti, hogy a felsőoktatásnak átfogó küldetése van, melybe beletartozik az egyéni önmegvalósítás és a demokratikus állampolgárság, valamint a kulturális örökség újjáélesztése terén játszott szerepe is (5);

1.25

megjegyzi, hogy a közlemény a tandíjat olyan eszköznek tekinti, melynek segítségével növelhető a finanszírozás, és a hallgatók és a családok fogékonyabb hozzáállásra ösztönözhetők a felsőoktatásban elért eredmények tekintetében. A tandíjnak nem szabad a pénzügyi eszközök alapján történő kirekesztés tényezőjévé válnia. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tandíj sohasem önmagában álló kérdés, hanem éppen ellenkezőleg, mindig egy olyan számos tényezőt magában foglaló, átfogó háttér része, mely a felsőoktatásban való részvétellel kapcsolatos anyagi késztetésekből és akadályokból áll. Ezért egy szélesebb körű, a háttérre összpontosító megközelítés kialakítását sürgeti, mely ahelyett, hogy kizárólag a tandíj kérdésére összpontosítana, figyelembe venné a finanszírozási és adórendszerek nemzeti, regionális és helyi jellegzetességeit is.

1.26

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy elfogadhatatlan az, hogy az EU-ban a társadalom elöregedése következtében a munkanélküli fiatalok aránya kitartóan magas, tekintettel arra, hogy egyre nagyobb a magasan képzett munkaerő iránti igény;

1.27

sürgeti a szakmai oktatási és képzési rendszerek elismerését és ösztönzését az olyan országokban, amelyekben ezek nem kellően fejlettek, annak érdekében, hogy e rendszerek megfeleljenek a megbízható munkaerő-piaci hozzáférést kereső számos fiatal követelményeinek és magának a munkaerőpiac igényeinek is;

1.28

támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, mely szerint a szakoktatás és -képzés által olyan áttekinthető és szerteágazó tanulási utakat kell kialakítani, amelyek mind a további tanulást, mind pedig a munkába állást lehetővé teszik, és üdvözli a különleges utalást a helyi és regionális szint bevonására az érdekelt felek közötti együttműködés ösztönzése terén, mely által növelhető a munkanélküliek és a hátrányos helyzetű tanulók államilag finanszírozott képzési programjainak minősége és relevanciája;

1.29

rámutat arra, hogy a tanárok és az oktatók képzését korszerűsíteni kellene az egyre érettebb tanulóközönség szükségleteinek kielégítése érdekében. Különleges pedagógiai módszereket és tananyagokat kell kifejleszteni, melynek során figyelmet kell fordítani arra, hogy a tananyag átadása a tanulás mellett egyben szakmai és családi kötelezettségeiket is ellátó tanulókhoz alkalmazkodó, rugalmas módon történjen. Ebben az összefüggésben az oktatási és képzési politikák szociálpolitikai kérdéseket is érintenek, melyek terén a helyi és regionális önkormányzatok katalizátorként szerepelhetnek;

1.30

hangsúlyozza a strukturált mechanizmusok általánosan elterjedt alkalmazásának szükségességét a korábban folytatott tanulás elismerése érdekében, különös tekintettel a hivatalos oktatási rendszer keretein kívül megszerzett tudásra és szakértelemre. Ez az elismerés kettős szolgálatot kell, hogy tegyen: a foglalkoztathatóság és a társadalmi befogadás elősegítését, és hozzáférés biztosítását a továbbtanuláshoz a korábbi tanulási tapasztalatok alapján;

1.31

ezzel kapcsolatban üdvözli az Európai Bizottság „Felnőttkori tanulás: Tanulni soha nem késő” című közleményét, és egyetért azzal, hogy az európai demográfiai változások fényében nagyobb súlyt kellene helyezni a felnőttoktatásra megfelelően célzott, hatékony befektetésekkel;

1.32

e tekintetben rámutat arra, hogy a regionális és helyi szint számos európai országban kulcskompetenciákkal rendelkezik a felnőttoktatás terén, és közvetlen érdeke fűződik a munkaerő szakképzettségének fejlesztéséhez. Éppen ezért sürgeti a helyi és regionális szint szorosabb bevonását a felnőttoktatást érintő uniós szintű intézkedésekbe.

2.1

elismeri a szakmai képesítésekről szóló megállapodásokat kiegészítő speciális európai képesítési keretrendszer szükségességét, nem utolsósorban azért, mert az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszere átláthatóbbá és egyértelműbbé fogja tenni a különböző oktatási és képzési utak közötti átmenetet. Mindemellett a képesítések fontos szerepet játszanak a tanulási környezetből a szakmai életbe való átmenet folyamán, ezért nem választhatók el a munkaerőpiacra való felkészülés kérdéseitől;

2.2

felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy a jogalkotási javaslatai által a regionális és helyi szintre gyakorolt hatásokat szisztematikusan ki kellene elemezni, különösen az olyan területeken, mint az oktatás és szakképzés, amely több tagállamban is a regionális és helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik. A hatásvizsgálatot pedig hasznos lenne teljes egészében, az Unió minden nyelvére lefordítva, elektronikus formában közzétenni;

2.3

üdvözli az Európai Bizottság képesítési keretrendszerét, és támogatja annak kettős célkitűzését: a képesítések átláthatóságának növelését és a mobilitás ösztönzését az Európai Unióban. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az EKKR önmagában nem határoz meg képesítéseket, hanem a képesítési keretrendszereket nemzeti/regionális szinten dolgozzák ki. A helyi és regionális szintű illetékes önkormányzatokat ezért be kell vonni a nemzeti/regionális keretrendszereknek az EKKR-hez való kapcsolásába;

2.4

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a nemzeti és európai képesítési keretrendszerek minden tekintetben meg fogják könnyíteni a tanulás hitelesítését. Üdvözli ezt az integratív megközelítést, emlékeztet a formális, nem formális és informális oktatás elismerésének szükségességére az egész életen át tartó tanulás során, valamint egyetért azzal, hogy ez különleges jelentőséggel bír az esélyegyenlőségnek a leghátrányosabb helyzetűek kulcskompetenciáinak és ismereteinek elismerése révén történő ösztönzése szempontjából (6);

2.5

hasznos eszköznek tekinti az EKKR-t az európai nemzeti és regionális oktatási rendszerek közötti kölcsönös bizalom növeléséhez, és felismeri, hogy a keretrendszer hozzá fog járulni a mobilitáshoz, a versenyképességhez és a foglalkoztatáshoz azáltal, hogy ösztönzi az ismeretek és a kompetenciák megosztását az EU-ban;

2.6

mindazonáltal felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tisztázza a kapcsolatot a képzési szintek, a 2005/36/EK irányelv és a formális és informális tanulás hitelesítésével kapcsolatos, már létező vagy nemzeti és regionális szinten jelenleg kidolgozás alatt álló rendelkezések között (7);

2.7

az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos, a társadalmi beilleszkedésre, a foglalkoztatásra való képességre és a személyes fejlődésre irányuló stratégiák szélesebb perspektívája mellett üdvözli az Európai Bizottság végeredmény-orientált megközelítését a tanulási eredményekkel kapcsolatosan, vagyis a képesítéseknek az ismeretek és a kompetenciák tekintetében való leírását;

2.8

úgy véli, hogy a képesítéseknek a tanulási környezettől és a képzési szolgáltatóktól függetlenül összehasonlíthatónak kell lenniük. A tanulási eredményekre összpontosító megközelítés megkönnyíti a képesítések összehasonlítását a különböző országok, oktatási és képzési rendszerek között, megkönnyítve a helyi és regionális oktatási hatóságok szerepét az EU-ban;

2.9

a tanulási eredmények és a meghatározások továbbá hivatkozási pontként szolgálhatnak a minőségbiztosításban, ami erősíti az európai együttműködést a minőségbiztosítás terén, valamint az értékelési döntések kölcsönös elismerését. Az RB ezért üdvözli az EKKR mint az átláthatóság eszköze és a minőségbiztosítás általános elvei közötti kapcsolatot az ajánlásban, mivel ezek a minőségbiztosítási elvek fontos szerepet játszhatnak a kölcsönös bizalom megteremtésében, amely a képesítések nemzetközi elismerésének alapja;

2.10

a legjobb gyakorlatok terjesztésére és együttműködésre irányuló keretrendszer előmozdítására hív fel a folyamatos, tényleges tapasztalatcsere kialakítása érdekében. Ez lehetővé tenné a tagállamokban helyi és regionális szinten zajló pozitív fejlemények kiaknázását. Ezért még több, a legjobb gyakorlatokat terjesztő európai hálózat ösztönzését ajánlja a képzéshez való hozzáférés támogatása révén, elsősorban helyi és regionális partnerkapcsolatok keretében;

2.11

hangsúlyozza, hogy az EKKR-nek figyelembe kell vennie az EU régióinak és településeinek különbözőségét és erősségeiket. Az értelmezést, illetve átültetést megkönnyítő segédeszközként az EKKR nem helyettesíti, hanem kiegészíti a nemzeti és regionális képzési keretrendszereket;

2.12

úgy véli, hogy az EKKR alkalmazása várhatóan további közösségi intézkedéseket vonna maga után, és hangsúlyozza, hogy ebben az esetben a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazására vonatkozó mélyreható vizsgálatot kellene végezni ez utóbbi intézkedések vonatkozásában;

2.13

egyértelmű mutatók használatára, valamint a létező regionális képzési keretrendszerek és az EKKR közötti egyértelmű koordinációra szólít fel.