30.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 146/63

—

úgy véli, hogy az Európai Unió egész területén a szélessávú kapcsolat lehetőségének elérhető árakon való rendelkezésre állása alapfeltétele annak, hogy garantálni lehessen a szolgáltatások minőségét a polgárok számára, elő lehessen mozdítani a regionális versenyképességet és a termelékenységet, valamint lehetővé váljon az információs és tudásalapú társadalom átfogó fejlesztése – olyan térségekben is, amelyek általában kimaradnak ebből. Véleménye szerint a szélessávú kapcsolatot az általános szolgáltatásokhoz – például az ivóvízhez és az elektromos energiához – hasonlóan kellene biztosítani,

—

nagyon fontosnak tartja az Európai Bizottság hivatkozásait a vidékfejlesztésre és a strukturális alapok felhasználására, valamint értékelését arra vonatkozóan, hogy az állami forrásokból finanszírozott szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos projektek megfelelnek-e a közösségi jogszabályoknak,

—

reméli, hogy az elektronikus kommunikáció új jogszabályi kerete olyan rádiófrekvencia-használati politikát alakít ki, amely segíti a vezeték nélküli szélessávú technológia bevezetését.

—

egyetért az Európai Bizottságnak a tagállamokhoz intézett azon kérelmével, hogy erősítsék meg a szélessáv fejlesztésére irányuló stratégiáikat a helyi és regionális önkormányzatok bevonásának növelése révén;

—

véleménye szerint a befogadó jellegű eGovernment egyaránt vonatkozik az online szolgáltatások által kiváltott esetleges kirekesztések (az infrastrukturális és a kulturális jellegű digitális szakadék) elleni küzdelemre, valamint a társadalmi integrációt elősegítő szakpolitikáknak az IKT révén való erősítésére,

—

megjegyzi, hogy az eGovernment használatának egyaránt kellene irányulnia a közigazgatás által nyújtott szolgáltatások újjászervezésére és korszerűsítésére, valamint a hatékonyság, eredményesség, gazdaságosság, pártatlanság, átláthatóság, egyszerűsítés és részvétel célkitűzéseinek megvalósítására. Véleménye szerint fontos szerepet játszhat a közszférában megvalósított legjobb gyakorlatok (best practices) közkinccsé tétele,

—

célszerűnek tartja az együttműködés megkönnyítését, az ismeretek cseréjét, az ismét felhasználható megoldások és kezdeményezések közkinccsé tételét, az állami – főként a parlamenti – döntéshozatali folyamatok nagyobb átláthatósága és az azokban való részvétel érdekében.

1.1

az internetet korunk egyik leglátványosabb újításának tekinti, amelynek gazdaságfejlesztési potenciálja még további alapvető előnyökkel járhat az új szolgáltatások létrehozása, a munkahely-teremtési és a befektetési lehetőségek, a termelékenység növelése, a költségek csökkentése és az életminőség javítása tekintetében;

1.2

véleménye szerint az információs technológiák terjesztése meghatározó szerepet játszik a lisszaboni és a göteborgi stratégia végrehajtásában, egyrészt azért, mert javítják a létező vállalatok működését, másrészt azért, mert elősegítik az új és innovatív vállalatok létrejöttét, továbbá jelentősen hozzájárulhatnak a munkavállalók – és általában a polgárok – képzéséhez;

1.3

megerősíti annak fontosságát, hogy növeljük az információs technológiák terjesztését a közigazgatás valamennyi szintjén, különösen azokon a területeken, amelyeken a közigazgatási szervek közvetlenül a polgárok részére nyújtanak szolgáltatásokat;

1.4

hangsúlyozza, hogy az online szolgáltatások (mint az elektronikus kormányzat, az elektronikus egészségügy, az elektronikus tanulás, az elektronikus közbeszerzés) csak akkor válnak befogadó jellegűvé és fokozottabb mértékben interaktívvá, ha széles körben az Európai Unió polgárai és vállalatai rendelkezésére állnak a szélessávú kapcsolatokon keresztül;

1.5

ezért úgy véli, hogy az Európai Unió egész területén a szélessávú kapcsolat lehetőségének elérhető árakon való rendelkezésre állása alapfeltétele annak, hogy garantálni lehessen a szolgáltatások minőségét a polgárok számára, elő lehessen mozdítani a versenyképességet és a termelékenységet a területeken, valamint lehetővé váljon az információs társadalom és a tudás átfogó fejlesztése – olyan térségekben is, amelyek általában kimaradnak ebből;

1.6

méltányolja, hogy e közlemény számos kifejezett utalást tartalmaz a vidékfejlesztésre, beleértve az ad hoc finanszírozási keretek megnyitását. Ebből kitűnik: az Európai Bizottság kellő mértékben számot vet azzal, hogy a szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáférés elterjedtsége növelheti a vidéki területek versenyképességét és a terület kiegyensúlyozott fejlődését, valamint – általában – a tartós földrajzi és természeti hátrányokkal küzdő térségek versenyképességét, továbbá azt a magas hozzáadott értéket, amelyből az ezekben a térségekben hagyományosan megtelepedett termelőtevékenységek részesülhetnek;

1.7

hasonlóképpen fontosnak tartja azokat a hivatkozásokat, amelyek a Regionális Politikai Főigazgatóság (a strukturális alapok felhasználását illetően), valamint a Versenypolitikai Főigazgatóság hatáskörébe tartozó szakpolitikákra irányulnak (különösen a Versenypolitikai Főigazgatóság értékelését arra vonatkozóan, hogy a vidéki területeken az állami forrásokból finanszírozott szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos projektek megfelelnek-e az idevágó közösségi jogszabályoknak);

1.8

aggodalmának ad hangot, mivel éppen a szélessáv elterjesztése esetében áll fenn annak a kockázata, hogy ez a folyamat megreked a piaci kudarc tipikus jelenségei miatt, ha a magánszereplők nem ítélik jövedelmezőnek a peremterületeken, a vidéki és az alacsony népsűrűségű térségekben, illetve az olyan területeken való infrastrukturális beruházásokat, ahol a területi adottságok különösen bonyolulttá és költségessé teszik azokat. E nyitottság és rugalmasság kifejezésre juttatása fontos jelzés és jó előjel, tekintettel a szélessáv jelentőségére e térségek társadalmi-gazdasági fejlődése szempontjából;

1.9

emlékeztet arra: e megfontolások alátámasztásaként a Régiók Bizottsága több ízben elemezte a helyi és regionális hatóságok által egész Európában alkalmazott különböző lehetséges megoldásokat; egyértelmű megállapítást nyert, hogy nem lehet minden környezetre érvényes megoldást találni. Ami a nagy városközpontok esetében megfelelő lehet, az nem alkalmazható például a bonyolult és tagolt terepviszonyok által jellemzett hegyvidéki kistelepülésekre, ahol jelentős erőfeszítésre van szükség bármely szolgáltatás nyújtásához;

1.10

A Régiók Bizottsága tudomásul veszi, hogy az elmúlt évek során jelentősen nőtt a szélessáv elterjedtsége. Ha azonban mindezt összevetjük azzal a célkitűzéssel, hogy 2010-ig el kell érni az Európai Unió lakosságának legalább 90 %-át, akkor továbbra is hatalmas infrastrukturális különbség áll fenn a városközpontok és a peremterületek, valamint az Európai Unió régi és új tagállamai között;

1.11

hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a lakosság 90 %-os lefedettsége nem elégséges, ha ehhez nem társulnak egyéb tényezők (földrajzi eloszlás, településsűrűség). A kistelepülések – például a hegyvidéki települések – esetében, ahol gyakran nehéz az alapvető szolgáltatások (vezetékes és mobiltelefon-hálózat, földi műsorszórás) biztosítása, a fennmaradó 10 % az alacsony népsűrűségű területek egészének elszigetelődését jelenthetné;

1.12

emlékeztet arra, hogy amikor szélessávú szakadékról beszélünk, akkor különös figyelmet kell fordítani a szélessáv elterjedtsége és tényleges felhasználása közötti szakadékra. E szakadék áthidalásához helyi szinten nem technológiai jellegű kiegészítő intézkedésekre van szükség, hogy elősegítsük a szélessáv idősebb személyek és hátrányosabb helyzetű vagy a technológiai fejlődés iránt hagyományosan kevésbé fogékony társadalmi csoportok – mint például a vidéki lakosság – általi használatát (a tájékoztatást szolgáló rendezvények, nyilvános hozzáférési helyek rendelkezésre állása stb.);

1.13

végezetül hangsúlyozza, hogy az adatátviteli infrastruktúrák és a segítségükkel bonyolítandó szolgáltatások létrehozása keretében különös figyelmet kell fordítani minden szinten valamennyi biztonsági követelmény betartására, hogy biztosítani lehessen a felhasználók védelmére és magánéletének tiszteletben tartására irányuló megfelelő standardokat.

1.14

utal arra, hogy az EU-15-tagállamoktól eltérően az új tagállamokban még nem léteznek összevethető regionális szintű adatok a szélessávú online szolgáltatások elterjedtségére, az ilyen szolgáltatásokkal való lefedettségre és azok tényleges használatára vonatkozóan;

1.15

ezzel összefüggésben felkéri az Európai Bizottságot, hogy sürgősen végezze el az új tagállamok régióiban és a régi tagállamok kevésbé urbanizált területein az infrastruktúrák állapotára vonatkozó felmérést, amelynek célja a meglévő infrastruktúrák korszerűsítéséhez szükséges beavatkozások meghatározása a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében.

1.16

üdvözli az Európai Bizottságnak az elektronikus kommunikáció jogszabályi keretének felülvizsgálatára irányuló kezdeményezését;

1.17

reméli, hogy az új jogszabályi keret a szubszidiaritási elv figyelembevételével biztosítani fogja a jelenlegi és a jövőbeni szolgáltatók és technológiák közötti, megkülönböztetés nélküli versenyt, a „technológiai semlegesség” elvére épülő rádiófrekvenciák használatát lehetővé tévő politika kialakítása révén. Mindez azért szükséges, mert a vidéki vagy a különösen kedvezőtlen terepviszonyokkal rendelkező térségekben felmerülő lefedettségi problémák megoldására különösen alkalmas, közelmúltban bevezetett wireless technológiák alkalmazásának az a feltétele, hogy elegendő frekvencia álljon rendelkezésre a szélessáv terjesztésére;

1.18

a frekvenciákkal kapcsolatban teljes mértékben egyetért az Európai Bizottság által 2005 szeptemberében és novemberében, valamint 2006 márciusában és júniusában bemutatott közleményekben vázolt elképzeléssel, amelynek kulcsszavai: technológiai semlegesség, átláthatóság, a frekvenciák hatékony felhasználása és az új technológiák fejlődését lehetővé tévő versenyképes és innovatív környezet kialakításának elősegítése;

1.19

osztja az Európai Bizottság azon elképzelését, mely szerint a frekvenciahasználat ne azt a logikát kövesse, hogy minden egyes sáv egy bizonyos technológiának felel meg, és a frekvenciára kiosztott szolgáltatás terjesztését célozza (például a 900 MHz, amelyet az eTacs szolgáltatással ellátott mobiltelefon-hálózat használ);

1.20

kéri tehát, hogy az Európai Bizottság járuljon hozzá egy olyan stratégia kialakításához, amely egy frekvenciaterületen belül lehetővé teszi az alkalmazott technológia rugalmas használatát;

1.21

hangsúlyozza: fontos, hogy a technológiai semlegességen alapuló új jogszabályi keret alkalmazása és betartása a frekvenciáknak a vezeték nélküli kommunikáció céljára való rendelkezésre bocsátásához és a szélessávú hozzáférések terjesztéséhez vezessen. Mindez a földrajzilag vagy természetileg tartósan hátrányos helyzetű térségeket sújtó súlyos egyenlőtlenségek csökkentését célozza;

1.22

rámutat arra, hogy a szélessáv terjesztésére szolgáló új technológiák, például a WiMAX e földrajzilag hátrányos helyzetű térségek számára is lehetővé teszik a hatékony megoldások megtalálását. Ebben az összefüggésben is érdekes példaképpen megemlíteni, hogy az amerikai egyesült államokbeli piacon tevékenykedő ágazati szereplők hatalmas összegeket fektetnek be a wireless technológiába;

1.23

véleménye szerint a szélessávú kapcsolatot az általános szolgáltatásokhoz – például az ivóvízhez és az elektromos energiához – hasonlóan kellene biztosítani;

1.24

megjegyzi, hogy a különösen bonyolult terepviszonyokkal rendelkező – például a tartós földrajzi és természeti hátrányokkal küszködő – területeken a szélessávú szakadék megszüntetése nagyobb befektetésekkel jár, mint a sík területek esetében, ami a jövedelmező befektetéseket gazdaságilag fenntarthatatlanná teszi;

1.25

hangsúlyozza, hogy a digitális megosztottságról rendezett fórum által megnyitott nyilvános konzultáció során megerősítést nyert az – akár a nemzeti és a helyi hatóságok, akár az ipar és a civil szféra – általi közbeavatkozás jelentősége.

1.26

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy fontos a helyi és a regionális hatóságok ösztönzése: a lehető legoptimálisabb módon használják fel a strukturális alapok és a Vidékfejlesztési Alap által a szélessáv biztosítása vagy felhasználása céljából nyújtott lehetőségeket. A Régiók Bizottsága számos alkalommal utalt e megközelítésmód szükségességére és kedvező hatásaira;

1.27

reméli, hogy az Európai Bizottság pontosan meghatározza iránymutatásait azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a vezeték nélküli szélessávú szolgáltatások kiépítése a strukturális alapok közreműködésével történik azokban a régiókban, ahol ezek a szolgáltatások már részben elérhetők. A vezeték nélküli új technológiák használata esetében a gyakorlatban lehetetlen olyan földrajzi korlátozást bevezetni, hogy azok csupán a gyéren lakott régiókban működjenek, anélkül hogy olyan beépített területeken is hozzáférhetővé válnának, ahol ezek a szolgáltatások már rendelkezésre állnak;

1.28

fel kívánja azonban hívni a figyelmet arra, hogy nem minden olyan vidéki terület és tartós földrajzi vagy természeti hátránnyal küzdő terület, amely sürgős intézkedéseket igényel, és súlyos problémákkal küzd a szélessávú szakadék áthidalása tekintetében, minősül hátrányos helyzetű térségnek a strukturális alapokból való támogatások folyósításánál alkalmazott kritériumok szerint;

1.29

fontosnak tartja tehát az új és rugalmas megoldások fellelését, hogy hatékonyan avatkozhassunk be e területeken: akár a helyi és regionális szinten meghatározott, azonban nemzeti és európai szinten koordinált infrastruktúra-kiépítést szolgáló gazdaságtámogatási politikák, akár olyan vezérelvek révén, amelyek lehetővé teszik az említett földrajzi területeken törvényszerűen bekövetkező piaci kudarcok kezelését a szabad verseny közösségi elveinek tiszteletben tartásával;

1.30

felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy földrajzi vagy természeti szempontból tartósan hátrányos helyzetű területeken – ahol, ahogyan ezt már említettük, a gazdasági megtérülés lehetetlensége miatt nem kerül sor beruházásokra – a szélessáv elterjesztését illetően nehezen valósíthatók meg az állami és magánszereplők közötti partnerség formái, vagy a projektfinanszírozás modern formái. Mindez túlnyomórészt csak állami beruházással lehetséges, amelynek azonban új ösztönzési formákat kell találnia;

1.31

úgy véli továbbá, hogy kevéssé hasznos az előfizetők részére adókönnyítéseket kialakítani, tekintettel arra, hogy a szélessáv terjesztésének problémája elsősorban nem a „kereslettel”, hanem sokkal inkább a „kínálattal” kapcsolatos. véleménye szerint sokkal hasznosabb lenne az infrastrukturális projektek beruházói számára ösztönzőket vagy adókönnyítéseket kialakítani a tartós földrajzi vagy természeti hátránnyal küzdő térségekben. Ily módon csökkenthető a beruházás megtérülési ideje;

1.32

tekintettel arra az elkötelezettségre, amelyet mindig is tanúsított a bevált gyakorlatok cseréjére irányuló tevékenységekkel kapcsolatban, méltánylandónak tartja az Európai Bizottság kezdeményezését a bevált gyakorlatok cseréjének további ösztönzése érdekében, valamint a csatlakozás megkönnyítését egy páneurópai weboldalon keresztül, amely az információk gyűjtőhelyeként szolgál, különösen a szolgáltatók, valamint a helyi és a regionális önkormányzatok között;

1.33

nagyon fontosnak tartja ezért, hogy az Európai Bizottság megpróbáljon jelentős szinergiákat kialakítani saját ágazati programjai, valamint a strukturális alapok és a Vidékfejlesztési Alap keretében előirányzott finanszírozási intézkedések között.

1.34

egyetért az Európai Bizottságnak a tagállamokhoz intézett azon kérelmével, hogy erősítsék meg a szélessáv fejlesztésére irányuló stratégiáikat, ugyanakkor fokozottabb mértékben vonják be a helyi és a regionális hatóságokat, és mérhető célkitűzéseket határozzanak meg a szélessávú hálózat kiterjesztésére vonatkozóan, különösen a közszolgáltatások vonatkozásában.

2.1

egyetért az Európai Bizottság azon állításával, mely szerint a szélessáv az információs társadalom kiépítését lehetővé tévő egyik fő tényező, főként, mivel valamennyi polgár számára biztosítja az egyenlő hozzáférést, fokozza a vállalkozások versenyképességét, és javítja a közigazgatás hatékonyságát;

2.2

úgy véli, hogy a „digitális infrastrukturális szakadék”, amely azok között áll fenn, akiknek a lakhelyén fejlett infrastruktúrák és szolgáltatások állnak rendelkezésre, és azok között, akik tartós földrajzi és természeti hátránnyal küszködő területeken élnek, ahol ezek az infrastruktúrák és szolgáltatások hiányoznak, súlyosan akadályozza, hogy mindenki részt vegyen az információs társadalomban (befogadó információs társadalom), valamint – főként a hatóságok tekintetében – korlátozza az ügyfelekkel, a polgárokkal és a vállalkozásokkal az interakció innovatív formáinak kialakítását. Mindez lényeges demokratikus deficitet jelent;

2.3

úgy véli továbbá, hogy még mindig jelentős a régi és új tagállamok, illetve az egyes tagállamok, a városi és a vidéki területek, valamint az európai társadalmat alkotó különböző generációk és társadalmi osztályok között fennálló „digitális kulturális szakadék”, azaz az információs és kommunikációs technológiák segítségével nyújtott szolgáltatások használatának alapjául szolgáló ismeretek terén tapasztalható különbségek. Alapvető jelentőségű tehát a beavatkozás megfelelő eszközeinek fellelése annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb számú európai polgárt vértezzünk fel olyan alapismeretekkel, amelyek segítségével profitálhatnak az ezen a területen végbement innovációból.

2.4

véleménye szerint a befogadó jellegű eGovernment egyaránt vonatkozik a szolgáltatások hálózatba szervezése által kiváltott, esetleges új keletű kirekesztések (az infrastrukturális és a kulturális jellegű digitális szakadék) elleni küzdelemre, valamint a társadalmi integrációt elősegítő szakpolitikáknak az információs és kommunikációs technológiák (IKT) révén való erősítésére;

2.5

megjegyzi, hogy a közigazgatásnak több csatornát kellene használnia, hogy megakadályozza a kirekesztődést a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Ily módon lehetővé tenné a felhasználók számára a lehető legalkalmasabbnak tartott eszköz igénybevételével történő interakciót (ügyfélszolgálati ablak, weboldalak, digitális TV, mobiltelefon-hálózat stb.);

2.6

véleménye szerint a szociálisan hátrányos helyzetű polgárok szolgáltatásokhoz való telematikus hozzáférésének elősegítése érdekében egyedi képzési és támogatási intézkedéseket kellene előirányozni, hogy biztosítani lehessen az esélyegyenlőséget;

2.7

elismeri, hogy a közigazgatás portáljainak meg kell felelniük a W3C által meghatározott, a web usability-re vonatkozó hivatkozási standardoknak. A megfelelőséget nemzetközi szinten elismert, speciális tanúsítási szervezetek értékelhetnék;

2.8

fontosnak tartja, hogy az integrációra irányuló minden egyes projekt globális tervezési keretbe illeszkedjen. Ily módon csökkenthető az elszigetelt és nem szinergikus beavatkozások végrehajtásának kockázata.

2.9

megjegyzi, hogy az IKT használatának egyaránt kellene irányulnia a közigazgatás által nyújtott szolgáltatások újjászervezésére és korszerűsítésére, valamint a hatékonyság, eredményesség, gazdaságosság, pártatlanság, átláthatóság, egyszerűsítés és részvétel célkitűzéseinek megvalósítására;

2.10

megjegyzi, hogy az olyan előnyök, mint az utazással, a sorban állással és az ügyintézéssel töltött idő csökkentése, az űrlapok egyszerűbb kitöltése, egyetlen front office, a bevitt adatok közvetlen ellenőrzésének köszönhetően a hibalehetőségek csökkentése, ösztönözhetik a hagyományos szolgáltatási módokról a szolgáltatásnyújtás korszerűbb, alternatív formáira való áttérést;

2.11

hasznosnak tartja európai szintű, közös mutatók és módszerek segítségével a költségek, a haszon, a hatások stb. mérésére szolgáló rendszerek kialakítását;

2.12

meggyőződése, hogy a közszférának a különböző rendszerek integrációjára és együttműködésére, az információcserére és az online szolgáltatások nyújtására irányuló beruházásai a következő számszerűsíthető, tehát összevethető előnyöket kellene, hogy eredményezzék: időmegtakarítás a polgárok és a vállalatok számára, valamint nagyobb hatékonyság és termelékenység a közigazgatásban; ezekhez nyilvánvaló minőségi előnyök társulnak, amelyek a következők: magas szintű felhasználói elégedettség a közigazgatási szolgáltatások tekintetében; nagyobb átláthatóság és felelősség a közigazgatásban;

2.13

úgy véli, hogy a közös mérési-értékelési rendszer kialakításához hasznos lenne a különböző nemzeti vagy regionális rendszerek összevetése, és ezt követően a legmegfelelőbb módszerek átvétele;

2.14

véleménye szerint fontos szerepet játszhat a közszférában megvalósított legjobb gyakorlatok (best practices) közkinccsé tétele, akár szervezési, akár technológiai szempontból, a rendelkezésre álló erőforrások optimalizálása, vagy akár hozzáadott érték létrehozása révén is, az elektronikus kormányzat területén szakmai közösségek fokozatos és szisztematikus módon történő létrehozásával. A kockázati tényezők és a problémák mérlegeléséhez hasznos lehet ezenkívül azon eljárásmódok vizsgálata is, amelyek nem vezettek a kívánt eredményhez (worst practices);

2.15

javasolja, hogy az állami megrendelésre készült alkalmazási programokkal rendelkező közigazgatási szervek e programokat forrásformátumban, a kapcsolódó dokumentációval együtt bocsássák térítésmentes használatra más, e programok iránt érdeklődő közigazgatási szervek rendelkezésére, amelyek saját szükségleteiknek megfelelően át kívánják alakítani ezeket.

2.16

alapvetőnek tartja az elektronikus kormányzat európai léptékű, konkrét fejlesztésének céljaira azon magas hozzáadott értékkel rendelkező szolgáltatások azonosítását, amelyek jelentős hatást eredményeznek a polgárok, a vállalkozások és a közigazgatási szervek számára, ugyanakkor elősegíthetik a 2.20. pontban bemutatott kulcstényezők általános elterjesztését;

2.17

kívánatosnak tartja az elektronikus közbeszerzés (e-procurement) már azonosított fő szolgáltatására vonatkozóan:

2.18

úgy véli, hogy a közhivatalok szervezése, az európai szintű szabályozásnak való megfelelés, az innovatív kultúra terjesztése a közigazgatási szervek dolgozói körében, az IKT-hoz kötődő funkciók kezelési módozatai mind olyan tényezők, amelyek meghatározzák a közigazgatás innovációs folyamatait és az eGovernment fejlesztését;

2.19

e tényezőkkel kapcsolatosan javasolja az alábbi kezdeményezéseket:

2.20

az állami döntéshozatali folyamatok javítását és a polgárok ezekben való fokozottabb részvételét kulcsfontosságú tényezőnek tartja az európai társadalom kohéziója szempontjából, amelyhez az IKT-k különböző szinteken képesek hozzájárulni, még akkor is, ha sok szemponttal kapcsolatosan kérdések merülnek fel, az új kirekesztés kockázataitól egészen a döntéshozatali folyamatok minőségéig;

2.21

következésképp célszerűnek tartja az együttműködés megkönnyítését, az ismeretek cseréjét, az ismét felhasználható megoldások és kezdeményezések közkinccsé tételét, az állami – főként a parlamenti – döntéshozatali folyamatok nagyobb átláthatósága és az azokban való részvétel érdekében;

2.22

alapvetőnek tartja a jogalkotó intézmények közötti kommunikáció formáinak ésszerűsítését és megszervezését. Ezt az erőforrások megosztása és koordinált felhasználása indokolja, különös tekintettel azon szolgáltatásokra, amelyeket az egyes közigazgatási szervek a polgárok és a vállalatok számára kínálnak;

2.23

tudatában van annak, hogy milyen előnyökkel jár a polgárok bevonása abba az állandó folyamatba, amely a közigazgatás, valamint az állami szektor által nyújtott szolgáltatások minőségének javítására irányul. Ez a bevonás megkönnyíthető egy állandó virtuális megfigyelőközpont létrehozása révén is, amely lehetővé teszi a szolgáltatások használóitól származó észrevételek és javaslatok gyűjtését.