29.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 206/1

1)

a levegőszennyezés mindenekelőtt a városi agglomerációkban fordul elő, ennek megfelelően a városok rendkívül érdekeltek abban, hogy az Európai Bizottság által benyújtott „Tematikus stratégia a levegőszennyezésről” című dokumentummal kapcsolatban állást foglaljanak;

2)

ugyanez érvényes a levegőminőségről és Európa tiszta levegőjéről szóló, európai parlamenti és tanácsi irányelvre tett javaslatra, annál is inkább, mert e javaslat többek között tartalmazza a finomporterhelés méréséhez és értékeléséhez kapcsolódó előírások átdolgozását;

3)

a városok gyakorlati tapasztalataik révén jelentős mértékben hozzájárulhatnak a levegőszennyezés csökkentésére irányuló politika kivitelezhetőségéhez és ezáltal annak sikeréhez is;

1.1

egyetért abban az Európai Bizottsággal, hogy a „Tematikus stratégiában” említett előrelépések ellenére az egészséget és a környezetet károsító, gáz- vagy szilárd halmazállapotú részecskék általi levegőszennyezést tovább kell csökkenteni, és – mivel a levegőszennyezés csökkentésére irányuló politikának egyaránt van helyi és határokon átnyúló dimenziója – ezt a célt csak valamennyi helyi, regionális, nemzeti és európai szintű szereplő közös erőfeszítésével lehet elérni; emlékeztet arra, hogy a helyi önkormányzatok városfejlesztési intézkedések révén (a lakó- és ipari területek szétválasztása, forgalomirányító és -csökkentő intézkedések, szabad terek kialakítása, lakóövezetek parkosítása és fásítása, a mikroklimatikus sajátosságok figyelembevétele a lakóövezetek jobb levegőztetése érdekében) valósítják meg a számukra elsődlegesen fontos célkitűzést: polgáraik egészségének megőrzését;

1.2

üdvözli az Európai Bizottság „Tematikus stratégia a levegőszennyezésről” című dokumentumát, valamint az azzal egy időben nyilvánosságra hozott irányelvtervezetet, mert lehetővé teszik a stratégiai vitát, valamint a célkitűzések naprakésszé tételét az új kutatási eredmények figyelembevételével;

1.3

megállapítja, hogy a városok véleménye szerint is mindenekelőtt olyan módosítások szükségesek, amelyek elősegítik a levegőszennyezés csökkentésére irányuló intézkedések helyi szinten való végrehajthatóságát;

1.4

emlékeztet arra, hogy a városoknak területükön a legkülönfélébb funkciók között kell egyensúlyt teremteniük, és ez szükségszerűen korlátozza az egyes szakpolitikai célkitűzések elérését;

1.5

ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az európai jogalkotás biztosítson lehetőséget a rugalmas megoldásokra; véleménye szerint a helyi és regionális önkormányzatok számára lehetővé kellene tenni, hogy olyan intézkedéseket hozhassanak, amelyek prioritásként kezelik azokat a területeket, ahol sok embert sújt a nagy koncentrációjú levegőszennyezés (pl. lakóövezetek);

1.6

nyomatékosan hangoztatja, hogy a levegőszennyezés csökkentése területén a kibocsátások megakadályozása legyen a fő cél, ennek megfelelően a hatásukra kialakuló szennyezőanyag-koncentráció (az immisszió) csökkentése csak szükségmegoldás lehet; külön kiemeli, hogy

2.1.1

elismeri a „Tematikus Stratégia” hasznosságát a levegőszennyezés területével kapcsolatos politika hivatkozási dokumentumaként, és kéri, hogy tekintettel a célkitűzések megvalósítására és a gyakorlati vonatkozásra, ne csupán az „epidemiológiai kutatási eredményeken” és a „technológiai lehetőségek teljes körű felhasználásán” alapuló modellszámításokat végezzenek, hanem végezzék el e számításokat az előírásoknak a városi környezetben való gyakorlati végrehajthatósága alapján is;

2.1.2

ezért kéri, hogy a kutatási keretprogramok keretében a kutatási erőfeszítések irányuljanak az aktív levegőszennyezés-csökkentési politika lehetőségeire és korlátaira helyi és területi összefüggésben (például a helyi eset- és megvalósíthatósági tanulmányok révén), valamint ennek megfelelően kéri az Európai Bizottságot, hogy egészítse ki dokumentumát ezzel a szemponttal;

2.1.3

sajnálkozását fejezi ki, hogy nézete szerint az Európai Bizottság mind ez idáig csak nem kielégítő mértékben vonta be a regionális és a helyi önkormányzatok szövetségeinek képviselőit a tematikus stratégia kidolgozásába, noha ez utóbbiak a levegőszennyezés csökkentésére irányuló politika főszereplői; feltétlenül szükségesnek tartja, hogy részvételüket biztosítsák többek között annak a strukturális párbeszédnek a keretei között, amelyet az Európai Bizottság a regionális és helyi önkormányzatok szövetségeivel folytat;

2.1.4

látja annak a veszélyét, hogy a „Tematikus Stratégia” érvelését túlságosan meghatározza a levegőszennyezés csökkentésére irányuló politika azon iránya, amely az immisszió csökkentését tűzi ki célul. Ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlessze tovább a Tematikus Stratégiát, és a levegőszennyezés növekedésének megakadályozásához ne az immisszió csökkentését állítsa középpontba, hanem inkább a megelőzésre irányuló politikát részesítse előnyben;

2.1.5

megállapítja, hogy az egyéb szakpolitikák alapvetően üdvözlendő bevonása csupán „szándéknyilatkozatként” kerül említésre, ezért kéri e terület pontosítását és határozottabbá tételét;

2.1.6

az említett okoknál fogva szükségesnek tartja a „Tematikus Stratégia” továbbfejlesztését és a következő szempontok szerinti kiegészítését:

Ide kell érteni továbbá azon területi önkormányzatok pénzügyi támogatásának kifejtését, amelyek kulcsszerepet játszanak a megelőző és a levegőszennyezés elleni politikák végrehajtásában;

2.1.7

azt ajánlja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy aktívabb politikát folytassanak a távfűtési rendszerek és a kapcsolt energiatermelés támogatására a hő- és áramtermelés esetében. Ez hozzájárulhatna a biomassza lakossági tüzelőberendezésekben való égetése által okozott légszennyezés megelőzéséhez is. Elengedhetetlenül szükséges a helyi levegő minőségének javításához a távfűtésre vonatkozó nemzeti – például a versenyjogban található – akadályok eltávolítása. Már a földhasználati tervek stádiumában meg kell határozni az új otthonok vagy munkahelyek lehetséges fűtési módozatait. Gyakran a helyi szint a legmegfelelőbb ennek meghatározására;

2.2.1

megállapítja, hogy az Európai Bizottság javaslata az európai jogalkotás naprakésszé tételére vonatkozóan megfelel a levegőszennyezés csökkentésére irányuló gyakorlati politika feltételeinek és szükségleteinek, ezért kéri a vitában nemzeti és európai szinten részt vevő testületeket, hogy tegyék magukévá ezt az értékelést, és vegyenek részt a rugalmasságot növelő intézkedések kialakításában, ezáltal a gyakorlati szempont megerősítésében;

2.2.2

különösképpen üdvözli olyan intézkedések meghozatalát, amelyek lehetővé teszik a helyi adottságok figyelembevételét, és kéri az Európai Parlamentet, valamint a Tanácsot, hogy elutasító vélemények ellenében is ragaszkodjon

továbbá a 20. cikkbe foglalják bele a határidők legfeljebb 10 évre való meghosszabbításának lehetőségét, amennyiben előzetesen bizonyított, hogy az immisszió csökkentésére minden arányos intézkedés megszületett;

2.2.3

ezen túlmenően ösztönzi az irányelvben azon jogi lehetőség létrehozását, amely szerint – amennyiben a rendelkezések betartását hosszabb távon vagy tartósan gyakorlatilag lehetetlenné tévő rendkívüli (pl. topográfiai) körülmények állnak fenn, és amennyiben bizonyított, hogy az immissziók csökkentésére minden arányos intézkedés megszületett – ezen területek vonatkozásában a háromoldalú megállapodások (tripartite arrangements) értelmében (ezek olyan megállapodások, amelyek az EU, a mindenkori tagállam és egy vagy több önkormányzat között születnek az integrációs politikai intézkedések sajátos helyi adottságokat figyelembe vevő végrehajtása érdekében) külön megállapodásokat lehessen kötni;

2.2.4

e javaslatot azzal indokolja, hogy egyrészt el kell kerülni a területi önkormányzatok jogbizonytalanságát, másrészt a szennyező anyagoknak az adott körülmények között elérhető csökkentése lehetővé tesz egy ilyen megállapodást; a javaslat alátámasztásaként emlékeztet arra, hogy a tudomány és a szakhatóságok egyes képviselőinek feltételezése szerint a célul tűzött értékek a gyakorlatban még a legnagyobb erőfeszítéssel sem érhetők el;

2.2.5

Az RB szükségesnek tartja megállapítani, hogy a finom porra vonatkozó irányelv három határértéket és egy csökkentési célt ismertet. Az Európai Bizottság a finom por mérésére szolgáló korábbi levegőminőségi előírást (PM10) egy további, a legfinomabb részecskékre alkalmazandó előírással (PM2,5) egészítette ki; mindezt epidemiológiai kutatási eredményekre (CAFE-program, Egészségügyi Világszervezet, az USA-ban és Japánban követett gyakorlat) alapozta, amelyek szerint a legfinomabb részecskék azért veszélyesebbek, mert a tüdő legkisebb hörgőcskéibe is behatolnak, és mert a PM2,5 részecskéknek való viszonylag nagymértékű, hosszan tartó expozíció jobban károsítja az egészséget, mint az alkalmi csúcsterhelések;

2.2.6

megállapítja tehát, hogy az irányelvjavaslat szerint a PM10-re érvényes határértékekhez (egy mérési területen belül az éves középérték nem haladhatja meg a 40 μg/m3 értéket, a napi 50 μg/m3 középértéket pedig évente legfeljebb 35 napon lehet túllépni) további, a PM2,5-ön alapuló előírásoknak kell járulniuk (a 25 μg/m3 éves koncentrációs felső határ betartása, valamint az a nem kötelező érvényű célkitűzés, hogy a városi PM2,5 háttérterhelés 2020-ig 20%-kal csökkenjen), következésképp megállapítja, hogy a finom por vonatkozásában összesen három határértéket és egy csökkentési célt kell megszabni;

2.2.7

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a levegőszennyezés-csökkentésre irányuló politikában a többféle rendelkezés egymás melletti fennállása jogi és gyakorlati szempontból túl sok problémát vet fel a finomporcsökkentés területén, és a „Tematikus Stratégiában” említett, a finom por hatásaira vonatkozó kutatási eredmények meggyőző ereje alapján kéri, hogy a finom por általi légszennyezés mérésére és ellenőrzésére vonatkozó méréseket és ellenőrzéseket kizárólag a PM2,5-höz, egy elérhető határértékhez és egy csökkentési célhoz szabják;

2.2.8

ebben az összefüggésben rámutat arra a tényre, hogy a PM10 és PM2,5 mérési értékei (természetszerűleg) erős kapcsolatban állnak egymással (ezáltal a két mérési módszer messzemenően helyettesíti egymást), ezért célszerű lenne csupán egy mérési módszert alkalmazni, és erre a célra nyilván a levegőszennyezés csökkentésére irányuló politika szempontjából relevánsabb, a PM2,5-re irányuló levegőminőségi célkitűzéseket kellene előnyben részesíteni. A 2004/107/EK irányelv átdolgozott változatát kell figyelembe venni annak érdekében, hogy az ott szereplő fémeket is PM2,5-tel mérjék;

2.2.9

a PM2,5 mértékegységen alapuló szabályozásra való áttérést, amelyhez a finom por vonatkozásában meghatározandó csökkentési cél társul, a városhigiéniai szükségletek és a városépítési gyakorlat szempontjából az alábbiakkal indokolja:

2.2.10

a PM10-re irányuló levegőminőségi célkitűzések fenntartásának esetén kéri, hogy a fenti szempontokra való tekintettel napi határértékek ne kerüljenek alkalmazásra, és a szabályozás helyi és globális szinten a kibocsátás csökkentését állítsa a levegőszennyezés csökkentésére irányuló politika középpontjába;

2.2.11

a javaslattal egyetértve helyesnek tartja, hogy a 4. cikknek megfelelően a tagállamok területükön övezeteket állapítsanak meg. Ajánlja, hogy a kijelölés ne legyen túlságosan részletes, hanem inkább átfogó jellegű; ebben az összefüggésben kéri, hogy a mérőállomások egységes kritériumokon alapuló térbeli elrendezése által (a már meglévő mérőállomások esetén esetleg a mérési eredmények olyan súlyozása által, amely kiegyenlíti a tisztán földrajzi helyzetből adódó sajátosságok hatásait) biztosítsák a mérési eredmények összehasonlíthatóságát az Unió területén belül. A mérőállomások térbeli és mennyiségi elrendezésére vonatkozó előírásokat mind nemzeti, mind helyi szinten egységes kritériumok alkalmazásával kell rögzíteni;

2.2.12

ebben a vonatkozásban attól tart, hogy azok az intézkedések, amelyek a mérőállomás közvetlen környezetére vonatkoznak, például a forgalom elterelése révén, más negyedek terhelésének növekedéséhez vezetnek majd, és ez – a legrosszabb esetben – éppen visszájára fordítja a városok azon erőfeszítéseit, hogy a lakónegyedekben bevezetett forgalomkorlátozások által csökkentsék a balesetveszélyt, a zajterhelést és a levegőszennyezést. Az irányelvnek a levegőszennyezés elleni küzdelemben prioritásként kellene kezelnie a levegőszennyezés által érintettek számának csökkentését;

2.2.13

pénzügyi támogatást kér azon tagállamok és területi önkormányzataik számára, amelyeknek a fő terhet kell viselniük a levegőszennyezés csökkentésében;

2.2.14

aggodalommal állapítja meg, hogy a tudósok értékelései a lehető legsikeresebb és a lehető legköltségkímélőbb levegőszennyezés-csökkentési politikával kapcsolatban még mindig ellentmondanak egymásnak, ezért kéri a kutatási erőfeszítések folytatását, amelyek során feltétlenül erősíteni kell a gyakorlati végrehajtásra vonatkozó hatás- és következményvizsgálatra irányuló kutatásokat;

2.2.15

nyomatékosan kéri, hogy a regionális és helyi önkormányzatok érdekeit képviselő szakértők közvetlenül vegyenek részt a levegőszennyezés csökkentésére irányuló politika kidolgozásában.