29.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 206/40

1.1

tudatában van annak, hogy Európa a lisszaboni stratégia keretében az egész életen át tartó tanulást a személyes és a szakmai fejlődés központi elemének tekinti. Az általános és a szakképzés – nem csupán a szakmai pályafutásra való felkészülésként, hanem a szakmai életút teljes időtartama alatt – döntő jelentőségű lesz a technológiai innováció és a versenyképesség szempontjából: egyrészt új munkahelyeket teremt, másrészt felkészíti azokat a munkavállalókat, akik majd betöltik e munkahelyeket;

1.2

fenntartja azon álláspontját, hogy a tanulás hatékonyabb, ha azt az érintettek aktív kutatási folyamatként, nem pedig ismeretek passzív elsajátításaként tervezik és élik meg. A felnőttek képzésére irányuló tevékenységek még ma is hatékonyabbnak bizonyulnak, ha a belőlük eredő változások a társadalom aktuális szükségleteinek megfelelő képességeket és szaktudást fejlesztik; mindez lehetővé teszi, hogy az érintettek mind egyénként, mind állampolgárként tudatosan alakítsák szerepüket és szakmai jövőjüket. A továbbképzési tevékenységekben való részvétel tehát akkor válik értékké, ha az egyén aktív módon tervezi saját szakmai és személyes jövőjét. Ezáltal egyénként is fejlődik, de hozzájárul a társadalmi előrehaladáshoz is;

1.3

hangsúlyozza, hogy a külföldön szerzett oktatási, képzési és munkatapasztalatok arra ösztönzik az egyént, hogy értékelje kognitív módszereit és stratégiáit, és – mivel megpróbálja saját szaktudását eltérő környezetben alkalmazni és átalakítani – tökéletesítse a szellemi képességeinek kezelésére irányuló stratégiákat, valamint erősítse és értékelje fel önállóságát és kommunikációs képességét;

1.4

kijelenti, hogy a külföldön szerzett képzési vagy szakmai tapasztalat – ha azt megfelelően előkészítik, irányítják és támogatják – a képzés szempontjából akkora jelentőségre tesz szert, amely jóval túlmegy a szakmai képzés megkoronázásán, és sokkal szélesebb területet foglal magába. Ha a kultúra alatt nem csupán ismereteket, hanem személyek egy meghatározott csoportjának magatartásformáit, értékeit, gyakorlati ismereteit értjük, akkor nem a külföldön szerzett tapasztalat lenne az ideális módszer, hogy az Európai Unió saját, valódi kultúrájának alapjait megteremtsük?

1.5

tudomásul veszi, hogy a más viszonyok interkulturális megközelítésmódjának előfeltétele a véleménycserén és az empátián alapuló magatartás; éppen a munka és a képzés az a két kiemelt terület, amely segít a különböző adottságok összevetésében és az egyes kultúrák összetett jellemzőinek felismerésében. Hiszen éppen az ezeknek tulajdonított értéknek, a különböző és rugalmas szervezeti formáknak, az személyek közötti kapcsolatok különböző válfajainak köszönhetően haladhatók meg az előítéletek és az általánosítások;

1.6

úgy véli, hogy a mobilitási tapasztalatok minőségének javításához meg kellene teremteni annak a feltételeit, hogy korlátozás nélkül elismerjük az egyén szerepét a származási ország tudás- és a képzettségi szintjének növelésében, valamint a fogadó ország új ismeretekkel, kulturális impulzusokkal, hagyományokkal és nyelvezetekkel való gazdagításában;

1.7

üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, mivel a fentiekben kifejtett logika alapján e javaslat arra szolgál, hogy növelje az európai képzés minőségének általános szintjét. Mindehhez olyan modellt javasol, amely az érdekelt egyén központi szerepének elismeréséből indul ki, és biztosítja a képzési lehetőségek legjobb kihasználását és hatásait az egyén és a társadalom vonatkozásában egyaránt;

1.8

hangsúlyozza, hogy összhangnak kell lennie azon érték között, amelyet az egyének tulajdonítanak a más országban szerzett tapasztalataiknak, valamint azon érték között, amelyet a származási országok és a fogadó országok tulajdonítanak az egyes tapasztalatoknak, továbbá a mobilitási programok között azok egészében. Az Európai Mobilitásminőségi Alapokmányban foglalt útmutatások e tekintetben az előfeltételei annak, hogy a résztvevők kedvező tapasztalatokkal gazdagodjanak mind a fogadó, mind pedig – hazatérésük után – a saját országukban. Ez az orientáció még inkább megvalósítható, ha a mobilitási tapasztalatok kezeléséért és koordinálásáért a helyi és a regionális szint felel;

1.9

úgy véli, hogy a közösség vagy a helyi és regionális hatóságok szintjén lehetséges a korrekt és pontos tájékoztatás, valamint az egyének arra való ösztönzése, hogy ragadják meg az alkalmat a tanulás céljából való külföldi tartózkodásra, és mindezt helyezzék el saját szakmai fejlődési tervükben, valamint a szerzett tapasztalat eredményeit értékeljék újra a megszerzett és a származási ország munkakörnyezetében átadható szakmai tapasztalatok tükrében. A helyi önkormányzatok tehát nagyon fontos szerepet játszhatnak a mobilitási programok minőségének és hatékonyságának meghatározásában;

1.10

tudomásul veszi, hogy a regionális és helyi önkormányzatok inkább képesek a lakosság egészére – de különösen a fiatalokra – irányuló, a pontos tájékoztatást célzó intézkedéseket végrehajtani, különös tekintettel a mobilitás által kínált lehetőségekre a kulturális és szakmai fejlődés terén. Hiszen a mobilitás révén nem csupán az egyén szakmai téren való teljes önmegvalósításának útjában álló gazdasági természetű akadályok haladhatók meg, hanem a kulturális természetűek is;

1.11

a Régiók Bizottsága úgy véli továbbá, hogy nem csupán megfelelő nyelvi, pedagógiai és gyakorlati előkészítést kell biztosítani a résztvevőknek, hanem fontos orientációs támogatásuk is, amelynek célja a személyre szabott kulturális és szakmai fejlődési terv kidolgozása. Napjainkban az európai szakmai mobilitási programoknak – még inkább, mint azelőtt – rendkívüli módon egyéni jelleget kellene ölteniük, és a munka világában hasznosítható befektetésnek kellene tekinteni őket. A külföldi tartózkodás után hazatérve meg kell könnyíteni a megszerzett tapasztalatok újraértékelését a saját munkahelyi környezetben felhasználható szakmai ismeretek révén, akár a megszerzett ismeretek elismerésére és értékké emelésére irányuló, létező eszközök (mint például az Europass Mobilitás elnevezésű eszköz) gyakorlati felhasználása révén is;

1.12

kijelenti, hogy a vendéglátó országoknak a logisztikai támogatás és a segítségnyújtás minőségét felügyelő szervezeteivel szemben gyakorolt koordinációs és kapcsolattartási szerep mellett alapvető jelentőségű a komplex felügyelet a mobilitási tapasztalatok összességének a lakosságra, az oktatási rendszerekre és a termelési rendszerre való kihatásai figyelemmel kísérésére és értékelésére vonatkozóan. Ebben az értelemben alapvetőnek tűnik a vállalkozások, a képzési intézmények, az iskolák és az egyetemek bevonásával a megfelelő szinergiák megteremtése, hogy a megfelelő területeken felértékeljék a résztvevők által elsajátított formális és nem formális ismereteket;

1.13

fenntartja azon álláspontját, hogy nem szabad alulbecsülni azon tényt, hogy az Európai Mobilitásminőségi Alapokmány végrehajtása során a különböző tagországok helyi önkormányzatai és szakmai szervei között tapasztalatcserére és összehasonlításra kerül sor, amely lehetővé teszi a mindenki egyetértésével találkozó működési módozatok kialakítását. E folyamatok eredménye kétségkívül további hasznos tervekhez vezet a legkülönfélébb területeken, a területi gazdasági fejlesztéstől a képzésig és a munkavállalók cseréjéig; ily módon a kölcsönös elismerés alapját képező új bizalmi és együttműködési kapcsolatok jönnek létre.