20061223

P6_TC1-COD(2005)0246

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2006. december 12-én került elfogadásra a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló …/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Korszerűsített Vámkódex) elfogadására tekintettel

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 26., 95., 133. és 135. cikkére,

tekintettel a Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányához fűzött, a Kanári-szigetekről, illetve Ceutáról és Melilláról szóló 2. jegyzőkönyvre és különösen annak 9. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [1],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva [2],

mivel:

(1) A Közösség a vámunión alapul. Indokolt – mind a Közösségen belüli gazdasági szereplők, mind a vámhatóságok érdekében – összegyűjteni a jelenlegi vámjogszabályokat egy Közösségi Vámkódexbe (a továbbiakban: a Kódex). A belső piac koncepciójára alapozva a Kódexnek tartalmaznia kell azokat az általános szabályokat és eljárásokat, amelyek biztosítják a vámtarifa és a közösségi szinten bevezetett egyéb közös szakpolitikai intézkedések végrehajtását a Közösség és a Közösség vámterületén kívüli országok vagy területek közötti áruforgalommal kapcsolatban, figyelembe véve e közös szakpolitikák követelményeit. Ez nem érinti a más területeken elfogadott, esetleg már meglévő vagy bevezetésre kerülő különös rendelkezéseket, többek között a mezőgazdasággal, környezetvédelemmel, közös kereskedelempolitikával, statisztikával vagy saját forrásokkal kapcsolatos jogszabályozás területén. A vámjogszabályoknak jobban kell illeszkedniük a behozatali vámok behajtásával kapcsolatos rendelkezésekhez, anélkül hogy változna a hatályban lévő adórendelkezések tárgyi hatálya.

(2) A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmével, a csalás elleni küzdelemmel és a 2004–2005-re szóló cselekvési tervvel foglalkozó bizottsági közleménnyel [3] összhangban a jogszabályi keretet célszerű átdolgozni, a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmére.

(3) A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet [4] az 1980-as években a tagállamokban külön-külön alkalmazott vámeljárások integrációján alapult. Ez a rendelet hatálybalépése óta ismételten és jelentős mértékben módosításra került bizonyos problémákhoz – így különösen a jóhiszeműség védelméhez vagy biztonsági követelmények figyelembevételéhez – kapcsolódó kérdések megoldása érdekében. A Kódex további módosításai váltak szükségessé az elmúlt években olyan, a Közösségben, illetve nemzetközi szinten végbement jelentős szabályozási változások következményeként, mint például az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejárta és a csatlakozási okmány 2004. május 1-jei hatálybalépése, valamint a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: a Kiotói Egyezmény) módosítása, amelyhez a Közösség csatlakozását a 2003/231/EK tanácsi határozat [5] hagyta jóvá. Korszerűsíteni kell most a vámeljárásokat és figyelembe kell venni a tényt, hogy az elektronikus úton tett nyilatkozatok és eljárások képezik a főszabályt, a papíron tett nyilatkozatok és eljárások pedig a kivételt. Mindebből kifolyólag a jelenlegi Kódex további módosítása nem elegendő, annak teljes felülvizsgálata szükséges.

(4) A legális kereskedelem megkönnyítése és a csalás elleni küzdelem egyszerű, gyors és egységesített eljárásokat és folyamatokat követelnek meg. Ezért indokolt – az egyszerűbb, papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szóló bizottsági közleménynek [6]megfelelően – egyszerűsíteni a vámjogszabályokat, lehetővé téve korszerű eszközök és a technológia felhasználását, elősegíteni a vámjogszabályok egységes alkalmazását, ily módon járulva hozzá a vámkezelési eljárások hatékony és egyszerű lefolytatásához szükséges feltételek biztosításához. A vámeljárásokat össze kell vonni vagy összehangolni, az eljárások számát pedig csökkenteni kell azokra, amelyek gazdaságilag indokoltak, törekedve a vállalkozások versenyképességének növelésére.

(5) A belső piac megvalósulása, a nemzetközi kereskedelem és befektetés akadályainak csökkenése és a biztonság iránti igény fokozódása a Közösség külső határain megváltoztatta a vám szerepét, amely így a globalizációs folyamat központi részét alkotja, és a nemzetközi kereskedelem figyelemmel kísérése és irányítása révén az országok és vállalatok versenyképességének katalizátorává vált. A vámjogszabályoknak ezért az új gazdasági realitásokat, valamint a vám új szerepét és küldetését kell tükrözniük.

(6) Az információs és kommunikációs technológia (a továbbiakban: IT) használata kulcsfontosságú eleme a kereskedelem egyszerűsítésének, és ezzel egyidejűleg a vámellenőrzések hatékonyságának, ily módon csökkentve az üzleti vállalkozások költségeit és a társadalom számára a kockázatot. Ezért rögzíteni kell azt a szabályozási elvet, miszerint minden vám- és kereskedelmi ügyletet elektronikusan kell kezelni, és hogy a vámkezelési IT-rendszereknek minden egyes tagállamban ugyanazokat a lehetőségeket kell ajánlania a gazdasági szereplőknek.

(7) Az információs és kommunikációs technológiák igénybevételének együtt kell járnia a vámellenőrzések harmonizációjával. A vámellenőrzések hatékonyságát a Közösség egész területén biztosítani kell, ugyanakkor az ellenőrzéseknek nem szabad versenyellenes magatartást kiváltaniuk a vámterület különböző be- és kiléptetési pontjain.

(8) A vállalkozások működésének megkönnyítése érdekében, de mindenesetre úgy, hogy biztosított legyen a Közösség vámterületére behozott áruk, illetve onnan kivitt áruk ellenőrzésének megfelelő szintje, szükséges – figyelemmel az adatvédelmi szabályokra – hogy a gazdasági szereplők által biztosított információkat a vámhatóságok megosszák egymás között és az ellenőrzésben részt vevő egyéb szervezetekkel – így például a rendőrséggel, a határőrséggel, az állat-egészségügyi és környezetvédelmi hatóságokkal – oly módon, hogy a gazdasági szereplőnek az információt csak egyszer kelljen megadnia (egyablakos ügyintézés), és az árukat ezek a hatóságok egyszerre és azonos helyen ellenőrizzék (egymegállós ügyintézés).

(9) Bizonyosvállalkozások működésének megkönnyítése érdekében a gazdasági szereplők számáratovábbra islehetővé kell tenni, hogy képviselőt nevezzenek ki a vámhatóságok előtti képviseletük céljából. Ezt a képviseleti jogot azonban a jövőben nem korlátozhatják tagállamok jogszabályai. Ezen túlmenően, a vámjogi képviselőnek lehetőséget kell biztosítani, hogy megkaphassa az "engedélyezett gazdasági szereplő" státuszt.

(10) A megfelelő és megbízható gazdasági szereplők részére"engedélyezett gazdasági szereplőként" lehetővé kell tenni, hogy maximális előnyre tegyenek szert a széles körű egyszerűsítésből, és – figyelembe véve a biztonsági és üzembiztonsági szempontokat – részesüljenek a vámellenőrzés csökkentett szintjéből származó előnyökből.Ezáltal tehát – az egyik, vagy egyidejűleg mindkét címen – rendelkezhetnek a "vámegyszerűsítés" címén engedélyezett gazdasági szereplő, illetve a "biztonság és üzembiztonság" címén engedélyezett gazdasági szereplő státuszával.

(11) Minden határozatra, tehát a vámhatóságok vámjogszabályokkal kapcsolatos bármely olyan igazgatási aktusára, amely egy vagy több személyre joghatással van, beleértve az ezen hatóságok által kiadott kötelező érvényű felvilágosítást, ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk. E határozatoknak a Közösség egészében érvényesnek kell lennie, és lehetővé kell tennie azok semmissé nyilvánítását, módosítását – eltérő rendelkezés hiányában – vagy visszavonását, amennyiben nem felelnek meg a vámjogszabályoknak vagy azok értelmezésének.

(12) Az alapjogi chartának megfelelően szükséges a vámhatóságok határozataival szembeni fellebbezési jogon kívül minden személynek biztosítani azt a jogot, hogy meghallgassák minden olyan határozat előtt, amely őt hátrányosan érintheti. A Kódex ilyen értelmű rendelkezését az utólagos behajtás eseteiben, illetve a visszafizetési vagy elengedési kérelmek visszautasítását érintő határozatokban is alkalmazni kell.

(13) A vámeljárások elektronikus környezetben történő korszerűsítése megköveteli a hatáskörmegosztást a különböző tagállamok vámhatóságai között. Szükséges biztosítani a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók megfelelő szintjét az egész belső piacon annak érdekében, hogy megelőzhető legyen a vámszabályok súlyos megsértése, és így csökkenteni lehessen a biztonsággal szembeni csalás és fenyegetés veszélyét és a Közösség pénzügyi érdekei védelmet élvezzenek. Ez csak közös közösségi keret révén érhető el, amely megállapítja a szankciók kivetésével kapcsolatos hatáskörök megosztását és korlátozza a szankciókat, az alapjogi charta teljes tiszteletben tartásával.

(14) Egyrészről a vámhatóságoknak a vámjogszabályok helyes alkalmazása biztosítására vonatkozó igénye, másrészről a gazdasági szereplők tisztességes bánásmódhoz való joga közötti egyensúly biztosítása érdekében, a vámhatóságoknak széleskörű ellenőrzési hatáskört, a gazdasági szereplőknek pedig jogorvoslati jogot kell biztosítani.

(15) A Közösség, illetve annak állampolgárai és kereskedelmi partnerei számára felmerülő kockázatok minimalizálása érdekében a tagállamok által összehangoltan alkalmazott vámellenőrzéseknek egy közös kockázatkezelési kereten és egy elektronikus végrehajtási rendszeren kell alapulnia. Az összes tagállamra kiterjedő közös kockázatkezelési keret nem gátolja az egyes tagállamokat abban, hogy az árukat véletlenszerű próbákkal ellenőrizzék.

(16) Meg kell határozni azokat a tényezőket, amelyek alapján a behozatali vagy kiviteli vámokat és más intézkedéseket az árukereskedelemmel kapcsolatban alkalmazzák. Indokolt ugyanakkor világos rendelkezéseket rögzíteni a származási igazolások kiadására a Közösségben, amikor a kereskedelmi szükségletek azt megkövetelik.

(17) Ami a preferenciális származás szabályait illeti, indokolt – a Közösségen belüli döntéshozatali folyamat felgyorsítása érdekében – a Bizottságot felhatalmazni e szabályok elfogadására azon áruk esetében, amelyek preferenciális elbánásban részesülnek a Közösség vámterülete, illetve Ceuta és Melilla közötti kereskedelem vonatkozásában.

(18) Kívánatos a behozatalkor keletkező vámtartozások összes esetének csoportosítása – a szabad forgalomba bocsátást célzó, vagy a részleges mentesség ideiglenes megadását célzó vámáru-nyilatkozat benyújtását követő eseteket kivéve –, a vámtartozást keletkeztető jogalap megállapításával kapcsolatos nehézségek elkerülése érdekében. Ugyanez vonatkozik a kivitelkor keletkező vámtartozás esetére.

(19) Mivel a vámhatóságok új szerepe maga után vonja a hatáskörök megosztását, valamint a belföldi és a határállomásokon lévő vámhivatalok közötti együttműködést, a vámtartozások a legtöbb esetben azon a helyen kell, hogy keletkezzenek, ahol az adós letelepedett, mivel az ott illetékes vámhivatal tudja a legjobban felügyelni az érintett személy tevékenységeit.

(20) Ezen felül a Kiotói Egyezménnyel összhangban indokolt rendelkezni arról a korlátozott számban előforduló esetről, amikor a tagállamok közötti együttműködésre van szükség a vámtartozás keletkezési helyének megállapítása és a vámok behajtása érdekében.

(21) A különleges eljárásokra vonatkozó szabályoknak lehetővé kell tenniük egységes biztosíték felhasználását a különleges eljárások minden kategóriájára, és azt, hogy az a biztosíték átfogó legyen, amely több ügyletre is vonatkozik.

(22) A Közösség és a tagállamok pénzügyi érdekeinek fokozott védelméről való gondoskodás érdekében a biztosítéknak vonatkoznia kell a nem bejelentett vagy helytelenül bejelentett árukra abban a szállítmányban, vagy abban a nyilatkozatban, amelyhez azt megadták. Ugyanezen okból a kezes vállalásának ki kell terjednie azokra a vámösszegekre is, amelyeket az utólagos ellenőrzéseket követően kell kifizetni.

(23) A Közösség és a tagállamok pénzügyi érdekeinek fokozott védelme és a megtévesztésre irányuló módszerek visszaszorítása érdekében, tanácsos megegyezni az összkezesség alkalmazására vonatkozó intézkedésekről. Amikor a csalás kockázata fokozott, meg kell hagyni a lehetőséget az összkezesség alkalmazásának ideiglenes megtiltására, a gazdasági szereplők konkrét helyzetének figyelembevételével.

(24) Indokolt, hogy az érintett személy jóhiszeműségét tételezzék fel azokban az esetekben, amikor a vámtartozás a vámjogszabályok be nem tartása révén keletkezett, és a minimálisra kell csökkenteni az adós hanyagságának kihatását.

(25) Rögzíteni kell azt az elvet, hogy miként kell meghatározni a közösségi áruk helyzetét, az ilyen helyzet elvesztéséhez vezető körülményeket, és alapot kell szolgáltatni annak meghatározásához, hogy mikor marad változatlan ez a helyzet olyan esetekben, amikor az áruk ideiglenesen elhagyják a Közösség vámterületét.

(26) Indokolt, hogy amikor a gazdasági szereplő előre megadta az áruk elfogadhatóságával kapcsolatos kockázatalapú ellenőrzésekhez szükséges információkat, akkor a szabály az áruk gyors kiadásának biztosítása legyen. Az adóügyi és kereskedelempolitikai ellenőrzéseket elsődlegesen a gazdasági szereplő helyiségeiért felelős vámhivatallal kell elvégeztetni.

(27) A vámáru-nyilatkozattal kapcsolatos szabályokat korszerűsíteni és egyszerűsíteni kell, különösen azt kell előírni, hogy a vámáru-nyilatkozatokat főszabályként elektronikus úton kell elvégezni, és csak egyfajta, egyszerűsített nyilatkozatot kell használatba venni.

(28) Mivel a Kiotói Egyezmény előnyben részesíti, hogy a vámáru-nyilatkozat benyújtása, bejegyzése és ellenőrzése az áruk megérkezése előtt történjen, továbbá, hogy a hely, ahol a vámáru-nyilatkozatot benyújtják ne különüljön el attól a helytől, ahol az áruk fizikailag találhatók, indokolt központi vámkezelésről rendelkezni azon a helyen, ahol a gazdasági szereplő letelepedett. A központi vámkezelésnek magában kell foglalnia a lehetőséget az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok felhasználására, a teljes vámáru-nyilatkozat és a megkövetelt bizonylatok benyújtásának elhalasztására, az időszakonkénti bejelentésre és a halasztott fizetésre.

(29) A Közösség egészében az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében szükséges közösségi szinten megállapítani azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák az áruknak a vámhatóságok által történő megsemmisítését vagy elidegenítését, és amelyekhez eddig nemzeti jogszabályokra volt szükség.

(30) Indokolt, hogy a különleges eljárásokra (árutovábbítás, tárolás, meghatározott célra történő felhasználás és feldolgozás) közös és egyszerű szabályok legyenek, amelyeket kiegészít néhány kisebb szabály a különleges eljárás minden kategóriájára, hogy a gazdasági szereplő számára a megfelelő eljárás kiválasztása egyszerűsödjön, hogy a hibákat elkerüljék és az utólagos behajtások és visszafizetések számát csökkentsék.

(31) Meg kell könnyíteni olyan engedélyek kiadását, amelyek több különleges eljárásra vonatkoznak, egységes biztosítékkal és egyetlen felügyelő vámhivatallal, és lenniük kell egyszerű szabályoknak az ilyen esetekben keletkező vámtartozásokra. Az alapelvnek annak kell lennie, hogy a különleges eljárás alá vont árukat vagy az azokból készült termékeket akkor kell értékelni, amikor a vámtartozás keletkezik. Azt is lehetségessé kell azonban tenni – ha közgazdaságilag indokolható –, hogy az árukat akkor értékeljék, amikor egy különleges eljárás alá vonják azokat. Ugyanezeknek az elveknek kell vonatkozniuk a kezelés szokásos formáira.

(32) A fokozott biztonsági intézkedésekre való tekintettel, amelyeket a Kódexbe a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. április 13-i 648/2005/EK rendelet [7] vezetett be, az áruknak vámszabad területeken való elhelyezésének vámeljárássá kell válnia, és az áruknak vámellenőrzésen kell keresztülmenniük a beléptetéskor és a nyilvántartások tekintetében.

(33) A meghatározott felhasználási célra elhelyezett áruk esetében létre kell hozni az alapvető jogi keretet a jövedéki adó felfüggesztésével kapcsolatban, amelyet a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i 92/12/EGK tanácsi irányelv [8] írt elő, a behozatalt terhelő HÉA ügyében, amelyről a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás – 1977. május 17-i 77/388/EGK tanácsi irányelv [9] 7. cikkének (3) bekezdése és 10. cikkének (3) bekezdése ír elő, valamint a kereskedelempolitikai intézkedések ügyében.

(34) Mivel az újbóli kivitel szándéka többé nem szükséges, az aktív feldolgozás felfüggesztési eljárást be kell olvasztani a vámellenőrzés alá, és az aktív feldolgozás visszatérítési eljárást fel kell adni. Ennek az aktív feldolgozási eljárásnak kell foglalkoznia a megsemmisítéssel is, kivéve, ha a megsemmisítés vámfelügyelet által vagy alatt megy végbe.

(35) A Közösség vámterületéről kivitt közösségi árukkal kapcsolatos biztonsági intézkedéseknek kell vonatkozniuk a nem közösségi áruk újbóli kivitelére is. Ugyanazokat az alapvető szabályokat kell alkalmazni az áruk minden fajtájára, szükség esetén kivételek lehetőségével, mint például azoknál az áruknál, amelyek árutovábbítással csak áthaladnak a Közösségen.

(36) A hatékony döntéshozatali folyamat és az egységesség biztosítása érdekében szükséges a mechanizmusokat egyszerűsíteni a végrehajtási intézkedések, magyarázó megjegyzések, iránymutatások és bizottsági határozatok elfogadásához, amelyek megkövetelik a vámhatóságok által hozott határozatok visszavonását, valamint egy közös álláspont kialakításához a vámjogszabályokkal foglalkozó nemzetközi egyezmények által és szerint létrehozott bizottságokban, munkacsoportokban és testületekben. Az irányítóbizottsági eljárás a legmegfelelőbb a végrehajtási rendelkezések elfogadásához, a konzultációs eljárás pedig az iránymutatások és magyarázó megjegyzések elfogadásához.

(37) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal [10]összhangban kell meghozni.

(38) Indokolt felhatalmazást adni a végrehajtási rendelkezések elfogadására, különösen azokban az esetekben, amikor a Közösség nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatosan olyan kötelezettségeket vállal, amelyek megkívánják a Kódex rendelkezéseinek kiigazítását.

(39) A vámjogszabályok egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében számos, jelenleg önálló közösségi jogi aktusban szereplő rendelkezés, az átláthatóság érdekében, bekerült a Kódexbe. A következő rendeleteket, a 2913/92/EGK rendelettel együtt, ezért hatályon kívül kell helyezni:

- a Közösségen belüli légi járaton utazó személyek kézi és feladott poggyászára, valamint a Közösségen belüli tengeri utazáson részt vevő személyek poggyászára alkalmazandó ellenőrzések és alakiságok megszüntetéséről szóló, 1991. december 19-i 3925/91/EGK tanácsi rendelet [11],

- a Közösség, valamint Ceuta és Melilla vámterülete közötti kereskedelemben a "származó termék" fogalmának meghatározásáról és az igazgatási együttműködés módszereiről szóló, 2000. december 5-i 82/2001/EK tanácsi rendelet [12],

- az Európai Közösség és egyes országok közötti preferenciális kereskedelemre irányadó rendelkezések alapján az EUR.1 szállítási bizonyítványok kiadásának, a számlanyilatkozatok és az EUR.2 nyomtatványok kiállításának, valamint egyes elfogadott exportőri engedélyek kiadásának megkönnyítésére irányuló eljárásokról szóló, 2001. június 11 – 1207/2001/EK tanácsi rendelet [13].

(40) Az arányosság elvével összhangban szükséges, és a Vámunió, mint a belső piac központi pillérének hathatós működéséhez helyénvaló a Közösség vámterületére bevitt vagy onnan kivitt termékekre vonatkozó szabályok és eljárások rögzítése. Ez a rendelet nem megy túl azon, ami a kitűzött célok eléréséhez szükséges, a Szerződés 5. cikkének harmadik bekezdésével összhangban,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. FEJEZET

A VÁMJOGSZABÁLYOK HATÁLYA, A VÁM KÜLDETÉSE ÉS FOGALMAK

1. cikk

Tárgy és hatály

Ez a rendelet létrehozza a Közösségi Vámkódexet – a továbbiakban: a Kódex –, amely rögzíti a Közösség vámterületére behozott vagy onnan kivitt árukra alkalmazandó általános szabályokat és eljárásokat.

A Kódex egységesen alkalmazandó mindenütt a Közösség vámterületén, az ezzel a kereskedelemmel kapcsolatos más területek jogszabályainak sérelme nélkül.

2. cikk

A vámhatóságok küldetése

A vámhatóságoknak kell felelniük a Közösség nemzetközi kereskedelmének felügyeletéért,hozzájárulva a nyitott kereskedelemhez, a belső piac külső aspektusainak, valamint a közös kereskedelempolitika és a kereskedelemmel összefüggő egyéb közös közösségi szakpolitikák végrehajtásához, valamint a teljes ellátási lánc biztonságához. Ezek a feladatok a következőket foglalják magukban:

a) a Közösség és tagállamai pénzügyi érdekeinek védelmét;

b) a Közösség védelmét a tisztességtelen és illegális kereskedelemmel szemben, a jogszerű üzleti tevékenység támogatása mellett;

c) az állampolgárok és a környezet biztonságáról való gondoskodást, szükség szerint más hatóságokkal szorosan együttműködve;

d) megfelelő egyensúly fenntartását a vámellenőrzések végrehajtása és a legális kereskedelem megkönnyítése között.

3. cikk

Vámterület

(1) A Közösség vámterülete a következő területeket foglalja magában, területi vizeikkel, belföldi vizeikkel és légterükkel együtt:

- a Belga Királyság területét,

- a Cseh Köztársaság területét,

- a Dán Királyság területét, a Feröer-szigetek és Grönland kivételével,

- a Németországi Szövetségi Köztársaság területét, Heligoland szigete és Büsingen területe kivételével (az 1964. november 23-án a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Svájci Államszövetség között létrejött szerződés),

- az Észt Köztársaság területét,

- a Görög Köztársaság területét,

- a Spanyol Királyság területét, Ceuta és Melilla kivételével,

- a Francia Köztársaság területét, Új-Kaledónia, Mayotte, Saint-Pierre és Miquelon, Wallis és Futuna szigetek és Francia-Polinézia kivételével,

- Írország területét,

- az Olasz Köztársaság területét, kivéve Livigno és Campione d'Italia helységek területeit, valamint a Luganói-tó nemzeti vizeit a part és a Ponte Tresa és Porto Ceresio közötti terület politikai határa között,

- a Ciprusi Köztársaság, a csatlakozási okmány rendelkezéseinek megfelelően,

- a Lett Köztársaság területét,

- a Litván Köztársaság területét,

- a Luxemburgi Nagyhercegség területét,

- a Magyar Köztársaság területét,

- a Máltai Köztársaság területét,

- a Holland Királyság európai területét,

- az Osztrák Köztársaság területét,

- a Lengyel Köztársaság területét,

- a Portugál Köztársaság területét,

- a Szlovén Köztársaság területét,

- a Szlovák Köztársaság területét,

- a Finn Köztársaság területét,

- a Svéd Királyság területét,

- Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága területét, valamint a Csatorna-szigeteket és a Man-szigetet.

(2) A tagállamok területén kívül elhelyezkedő következő területeket, beleértve területi vizeiket, belföldi vizeiket és légtereiket, a rájuk vonatkozó egyezményeket és szerződéseket figyelembe véve, a Közösség vámterülete részének kell tekinteni:

a) FRANCIAORSZÁG

Monaco területe, ahogyan azt az 1963. május 18-án Párizsban aláírt vámegyezmény meghatározza (a Francia Köztársaság Hivatalos Lapja, 1963. szeptember 27., 8679. o.);

b) CIPRUS

Az Egyesült Királyság fennhatósága alá tartozó Akrotiri és Dhekelia területeket, ahogyan az a Ciprusi Köztársaság létrehozásáról szóló, 1960. augusztus 16-ánNicosiában aláírt szerződésben szerepel (az Egyesült Királyság szerződései sorozat, 4. szám (1961) Cmnd, 1252).

(3) A vámjogszabályok egyes rendelkezései a Közösség vámterületén kívül is alkalmazhatóak, különleges tárgykörökre vonatkozó jogszabályok vagy nemzetközi egyezmények keretén belül.

4. cikk

Fogalommeghatározások

A Kódex alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

1. "vámhatóságok" a tagállamok vámigazgatásai, amelyek a vámjogszabályok alkalmazásáért felelnek és mindazok az egyéb hatóságok, amelyeket a nemzeti jog bizonyos vámjogszabályok alkalmazására felhatalmaz;

2. "vámjogszabályok" a jogszabályok együttese, amely a következőkből áll:

a) ebből a Kódexből és a közösségi szinten vagy adott esetben nemzeti szinten annak végrehajtására elfogadott rendelkezésekből;

b) a Közös Vámtarifa rendelkezéseiből;

c) a vámügyi rendelkezéseket tartalmazó nemzetközi megállapodások, amennyiben ezek alkalmazhatók a Közösségre;

3. "személy": a természetes személy, a jogi személy vagy az a személyegyesülés, amely jogi személyiséggel nem rendelkezik, de cselekvőképességét a közösségi vagy a nemzeti jog elismeri;

4. "gazdasági szereplő" az a személy, aki foglalkozásának gyakorlása során vesz részt a vámjogszabályok hatálya alá tartozó tevékenységekben;

5. "vámjogi képviselő": az Unió területén letelepedett olyan személy, aki harmadik félnek vámjogi szolgáltatásokat nyújt;

6. "kockázat" olyan esemény valószínűsége, amely a Közösség vámterülete és az azon a területen kívüli országok és területek között az áruk belépésével, kilépésével, továbbításával, átadásával vagy végső felhasználásával és a közösségi helyzettel nem rendelkező áruk jelenlétével összefüggésben előfordulhat, amely a következő eredmények valamelyikével jár:

a) megakadályozná a közösségi vagy nemzeti intézkedések helyes alkalmazását;

b) veszélyeztetné a Közösség és tagállamai pénzügyi érdekeit;

c) fenyegetést jelentene a Közösség és állampolgárai, az emberek, az állatok vagy a növények egészségére, a környezetre vagy a fogyasztókra;

7. "vámellenőrzés" a vámhatóságok konkrét tevékenységei, amelyeket a 27–30. cikk alapján végeznek;

8. "gyűjtő árunyilatkozat" az a nyilatkozat, amelyet azelőtt kell elkészíteni, hogy az áruk a Közösség vámterületére bekerülnének vagy onnan kikerülnének;

9. "vámáru-nyilatkozat" valamely személy azon óhajának előírt formában és módon tett jelzése, hogy az árut adott vámeljárás alá kívánja helyezni, adott esetben jelezve az alkalmazandó különleges rendelkezéseket;

10. "nyilatkozattevő" az a személy, aki saját nevében gyűjtő vámáru-nyilatkozatot vagy vámáru-nyilatkozatot tesz vagy az a személy, akinek nevében a vámáru-nyilatkozatot tették;

11. "vámeljárás" a következő eljárások bármelyike, amely alá az árut ennek a Kódexnek megfelelően helyezték:

a) szabad forgalomba bocsátás;

b) különleges eljárások;

c) kivitel;

12. "importvámok" a Közös Vámtarifában meghatározott, az áru behozatalakor fizetendő vámok;

13. "exportvámok" a Közös Vámtarifában meghatározott, az áru kivitelekor fizetendő vámok;

14. "nem közösségi áruk" a 20. pontban említett áruktól eltérő, vagy a közösségi áruként helyzetüket elveszített áruk;

15. "kockázatkezelés" a kockázat rendszeres felmérése és a kockázatnak való kitettség korlátozásához szükséges összes intézkedés megvalósítása;

16. "áru kiadása" a vámhatóságok azon intézkedése, amellyel az árut rendelkezésre bocsátják azokra a célokra, amelyeket a vámeljárás alá helyezéskor megadtak;

17. "vámfelügyelet" a vámhatóságok által a vámjogszabályok és – indokolt esetben – ilyen intézkedés alatt lévő árura vonatkozó egyéb rendelkezések betartásának biztosítása céljából általában tett intézkedés;

18. "vámvisszatérítés" a szabad forgalomba bocsátott áruért felszámítható behozatali vámok visszatérítése vagy elengedése, ha az ilyen árut a Közösség vámterületéről exportálták, változatlan állapotban, vagy végtermék formájában;

19. "feldolgozott termékek" azok a feldolgozási eljárás alá vont áruk, amelyeken feldolgozási műveleteket végeztek el;

20. "a Közösség vámterületén letelepedett személy":

a) természetes személy esetében, minden olyan személy, akinek szokásos lakóhelye a Közösség vámterületén található;

b) jogi személy vagy személyegyesülés esetén minden olyan személy, amelynek bejegyzett székhelye, központi ügyintézésének helye vagy állandó üzleti telephelye a Közösség vámterületén van;

21. "vámjogi helyzet" az áruk helyzete mint közösségi vagy nem közösségi áruk;

22. "közösségi áruk" azok az áruk, amelyek a következő kategóriák valamelyikébe tartoznak:

a) teljes egészében a Közösség vámterületén létrejött vagy előállított áruk, amelyek nem tartalmaznak a Közösség vámterületének részét nem képező országokból vagy területekről importált árut;

b) a Közösség vámterületének részét nem képező országokból vagy területekről importált és szabad forgalomba bocsátott áruk;

c) a Közösség vámterületén belül kizárólag a b) pontban említett árukból vagy az a) és b) pontban említett árukból létrejött vagy előállított áruk;

23. "az áru vám elé állítása" a vámhatóság erre megállapított módon történő értesítése az árunak a vámhivatalba vagy a vámhatóságok által kijelölt vagy jóváhagyott egyéb helyre történő megérkezéséről és az áruk rendelkezésre állásáról a vámellenőrzés céljára;

24. "áru birtokosa" az a személy, aki az áru tulajdonosa, vagy hasonló rendelkezési joggal rendelkezik felette, vagy fizikai ellenőrzést gyakorol felette;

25. "a vámeljárás jogosultja" az a személy, aki az árunyilatkozatot tette, vagy akinek nevében a vámáru-nyilatkozatot tették, vagy akire az előbb említett személy jogai és kötelezettségei a vámeljárás tekintetében átszálltak;

26. "kereskedelempolitikai intézkedések" azok a nem tarifális intézkedések, amelyeket a közös kereskedelempolitika részeként az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó közösségi előírások formájában állapítanak meg;

27. "feldolgozási műveletek" a következők valamelyikét jelentik:

a) az áru megmunkálása, ideértve az összeállítást, összeszerelést, vagy más áruhoz történő hozzáillesztést;

b) az áru feldolgozása;

c) az áru megsemmisítése;

d) az áru javítása, ideértve a helyreállítását és a beszabályozását is;

e) olyan áruk felhasználása, amelyek nem épülnek be a végtermékbe, de lehetővé teszik vagy megkönnyítik a végtermék előállítását, még akkor is, ha a folyamat során teljesen vagy részben elhasználódnak (gyártási kellékek);

28. "elszámolási kulcs" egy adott mennyiségű, feldolgozási eljárás alá vont áru feldolgozásából kapott végtermékek mennyisége vagy százaléka.

2. FEJEZET

A SZEMÉLYEK VÁMJOGSZABÁLYOK SZERINTI JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

1. szakasz

Tájékoztatás biztosítása

5. cikk

Adatcsere, adatvédelem

(1) Minden kötelező adatcserének, kísérőokmánynak, határozatnak és értesítésnek a vámhatóságok között, illetve a gazdasági szereplők és a vámhatóságok között elektronikus adatfeldolgozási technikák használatával kell történnie.

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása céljával kivételeket állapítanak meg e bekezdés első albekezdése alól.

(2) Eltérő rendelkezés hiányában, a Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhatja a következőket meghatározó intézkedéseket:

a) a vámhivatalok között váltandó üzeneteket meghatározó és azokra irányadó szabályok, ahogyan azokat a vámjogszabályok alkalmazása megköveteli;

b) a vámjogszabályok szerint kicserélendő adatüzenetek közös adatkészlete és formátuma.

Az első albekezdés b) pontjában említett adatoknak tartalmazniuk kell a kockázatelemzéshez és a vámellenőrzés helyes alkalmazásához szükséges adatokat, adott esetben a nemzetközi szabványok és kereskedelmi gyakorlat felhasználásával.

Az (1) bekezdésnek megfelelő, a vámhivatalok közötti elektronikus adatcseréhez szükséges rendszereket legkésőbb 2009. június 30-ig létre kell hozni.

6. cikk

Adatvédelem

(1) Minden, a vámhatóságok által feladataik elvégzése során megszerzett információ, amely jellegénél fogva bizalmas, vagy amelyet bizalmas alapon adnak meg, szakmai titoktartási kötelezettség alá tartozik. Ezeket az információkat a 28. cikk (2) bekezdésében előírt vámellenőrzés céljai kivételével az illetékes hatóságok nem hozhatják nyilvánosságra az információt szolgáltató személy vagy hatóság kifejezett engedélye nélkül.

Ezeknek az információknak a közlése engedély nélkül megengedett azonban, ha arra az illetékes hatóságok a hatályban lévő rendelkezések értelmében kötelezhetőek vagy felhatalmazhatóak, különösen adatvédelmi tekintetben vagy bírósági eljárással kapcsolatban.

(2) Bizalmas adatokat a Közösség vámterületének részét nem képező országok vagy területek vámigazgatásaival vagy más szerveivel közölni csak nemzetközi egyezmény keretében lehet, az adatvédelem megfelelő szintjét biztosítva.

Az információ felfedése vagy közlése a hatályban lévő adatvédelmi előírások teljeskörű betartásával történik.

7. cikk

Kiegészítő információk kicserélése a vámhatóságok és a gazdasági szereplők között

(1) A vámhatóságok és a gazdasági szereplők – a kockázat beazonosítására és ellensúlyozására irányuló kölcsönös együttműködés céljából – kicserélhetnek egymás között olyan információkat, amelyeket a vámjogszabályok kifejezetten nem követelnek meg. Erre a cserére írásos megállapodás alapján kerülhet sor, és magában foglalhatja a gazdasági szereplő számítógépes rendszeréhez (rendszereihez) való hozzáférést a vámhatóságok számára.

(2) Az egyik fél által a másiknak az (1) bekezdésben említett együttműködés során megadott információ bizalmas, kivéve, ha a két fél másként állapodik meg.

8. cikk

Tájékoztatás biztosítása a vámhatóságok részéről

(1) A vámhatóságoktól bárki kérhet felvilágosítást a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatban. Az ilyen kérés visszautasítható, ha az nem egy ténylegesen tervezett behozatali vagy kiviteli ügyletre vonatkozik.

(2) A vámhatóságoknak rendszeres párbeszédet kell folytatniuk a gazdasági szereplőkkel és más, a nemzetközi árukereskedelemben érintett hatóságokkal. Elő kell segíteniük az átláthatóságot, azáltal, hogy a nemzetközi árukereskedelemmel kapcsolatos jogszabályokat, igazgatási rendelkezéseket és igénylőlapokat ingyenesen és – amikor kivitelezhető – az interneten keresztül a gazdasági szereplők rendelkezésére kell bocsátaniuk.

9. cikk

Tájékoztatás biztosítása a vámhatóságok számára

(1) A vámalakiságok elvégzésében közvetve vagy közvetlenül részt vevő személyek kötelesek a vámhatóságok rendelkezésére bocsátani az előírt iratokat és információkat – tekintet nélkül azok megjelenési formájára –, valamint kérésükre a megkívánt segítséget megadni az előírt határidőn belül.

(2) Szankciók lehetséges alkalmazásának sérelme nélkül a gyűjtő árunyilatkozat vagy vámáru-nyilatkozat benyújtásával – ideértve az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot vagy értesítést, vagy az engedély vagy bármely más határozat iránti kérelem beadását – az érintett személy felelősséggel tartozik a következőkért:

a) a nyilatkozatban, értesítésben vagy kérelemben, vagy bármely más vonatkozó formanyomtatványon megadott információ pontosságáért;

b) a benyújtott vagy rendelkezésre bocsátott iratok hitelességéért;

c) adott esetben a kérdéses áruknak az érintett eljárás alá helyezésével, illetve az engedélyezett műveletek elvégzésével kapcsolatos összes kötelezettség teljesítéséért.

Az első albekezdés a vámhatóságok által megkövetelt információk megadására is vonatkozik.

Amikor a nyilatkozatot vagy értesítést benyújtják, a kérelmet beadják vagy a kért információt megadják az érintett személy képviselője révén, a képviselőre is vonatkoznak az első albekezdésben megállapított kötelezettségek.

10. cikk

Közös adatrendszer

A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal egy olyan elektronikus rendszer kifejlesztésében, fenntartásában és alkalmazásában, amely a következők közös bejegyzését és nyilvántartását célozza:

a) a vámalakiságok végzésében közvetlenül vagy közvetve részt vevő összes személy;

b) a vámeljárásra vagy az engedélyezett gazdálkodó státuszára vonatkozó bármiféle engedély.

Az adatoknak a tagállamok vámigazgatásai számára feladataik végzése során, és – a harmadik bekezdésben említett szabályokkal összhangban – a gazdasági szereplők számára hozzáférhetőknek kell lenniük.

A Bizottság, a194. cikk (3) bekezdésébenemlített eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyeke rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávalmeghatározzák a bejegyzendő adatok formáját és tartalmát, illetve az ilyen adatokhoz való hozzáférés szabályait.

2. szakasz

Vámjogi képviselet

11. cikk

Vámjogi képviselő

(1) Bármely személy képviselőt jelölhet ki a vámhatóságok előtti ügyeiben a vámjogszabályok által megállapított cselekmények és alakiságok elvégzésére – a továbbiakban "vámjogi képviselő".

Az ilyen vámjogi képviselet lehet közvetlen, amely esetben a vámjogi képviselő egy másik személy nevében és érdekében jár el, vagy közvetett, amely esetben a vámjogi képviselő saját nevében jár el, de egy másik személy érdekében.

(2) A képviselőnek a Közösség vámterületén belül letelepedett személynek kell lennie.

A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával meghatározzák a feltételeket, amelyek szerint az e bekezdés első albekezdésében említett követelménytől el lehet tekinteni.

(3) A vámjogi képviselői státusznak a következő kritériumoknak kell megfelelnie:

- bármely személy jogában áll a státusz kérelmezése;

- a státuszt a tagállam kormányzati szerve kezeli;

- a kérelem benyújtása szerinti tagállamban történő nyilvántartásba vételt követően minden tagállamban el kell ismerni;

- előfeltétele a végzett tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó szakértelemre vagy szakmai végzettségre vonatkozó gyakorlati normák megléte.

Az EU-n belül a vámjogi képviselők száma nem korlátozható.

Az a személy, aki vámjogi képviselői, valamint engedélyezett gazdasági szereplői státusszal is rendelkezik, valamennyi egyszerűsítés előnyeivel élhet.

(4) A (3) bekezdésben foglalt rendelkezések sérelme nélkül, bármely gazdasági tevékenységet folytató személy jogosult a vámhatóságokhoz fordulni anélkül, hogy vámjogi képviselővel lenne köteles magát képviseltetni.

12. cikk

Felhatalmazás

(1) Amikor a vámhatóságokkal kapcsolatba kerül, a vámjogi képviselőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a képviselt személy érdekében jár el, valamint arról, hogy a képviselet közvetlen vagy közvetett.

Azt a személyt, aki elmulasztott nyilatkozatot tenni arról, hogy más személy nevében vagy érdekében jár el, illetve aki azt állítja, hogy más személy nevében vagy érdekében jár el anélkül, hogy erre felhatalmazással rendelkezne, úgy kell tekinteni, mint aki saját nevében és saját érdekében jár el.

(2) Azt a személyt, aki elmulasztott nyilatkozatot tenni arról, hogy más személy nevében vagy érdekében jár el, illetve aki azt állítja, hogy más személy nevében vagy érdekében jár el anélkül, hogy erre felhatalmazással rendelkezne, úgy kell tekinteni, mint aki saját nevében és saját érdekében jár el.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek meghatározzák az e bekezdés első albekezdésében említett személyek kategóriáit.

13. cikk

Vámjogi képviselet és engedélyezett gazdasági szereplői státusz

(1) Amikor egy személy rendszeresen és üzleti alapon jár el vámjogi képviselőként, megkaphatja az "engedélyezett gazdálkodó" státuszát, a 14. cikkel összhangban.

(2) A vámjogi képviselő eljárhat adóügyi képviselőként, a hozzáadottérték-adó – a továbbiakban: HÉA – és a jövedéki adó hatályban lévő előírásainak megfelelően.

3. szakasz

Engedélyezett gazdálkodó

14. cikk

Kérelmezés és engedélyezés

(1) Az a személy, aki a Közösség vámterületén letelepedett, és aki megfelel a 15. és a 16. cikkben felsorolt feltételeknek, kérheti az engedélyezett gazdálkodó státuszának megállapítását.

A vámhatóságoknak – szükség esetén más illetékes hatóságokkal folytatott egyeztetést követően – meg kell adniuk ezt a státuszt, amelyet időszakonként felül kell vizsgálni.

(2) Engedélyezett gazdasági szereplői státusz kétfajta engedélyt jelenthet: egyrészt "vámügyi egyszerűsítés" címén engedélyezett gazdasági szereplőt, másrészt "biztonság és üzembiztonság" címén engedélyezett gazdasági szereplőt.

Az első típusú engedély birtokosa e Kódexnek vagy végrehajtási előírásainak megfelelően biztosított egyszerűsítésekben részesülhet. A második típusú engedély birtokosa a biztonsággal és üzembiztonsággal kapcsolatos vámellenőrzéseknél könnyítésekben részesülhet.

A két engedély halmozható.

(3) Az engedélyezett gazdasági szereplő státuszát, a 15. és a 16. cikkekre is figyelemmel, a vámhatóságoknak minden tagállamban el kell ismerniük, a vámellenőrzések sérelme nélkül.

(4) A vámhatóságoknak – az engedélyezett gazdálkodó státuszának elismerése alapján és feltéve, hogy a Közösség vámjogszabályaiban az egyszerűsítés egy konkrét típusára vonatkozó követelmények teljesülnek – engedélyezniük kell a gazdasági szereplő számára, hogy ebben az egyszerűsítésben részesülhessen.

(5) Az engedélyezett gazdálkodó státusza a 16. cikk h) pontjában megállapított feltételekkel összhangban felfüggeszthető, vagy visszavonható.

(6) Az engedélyezett gazdálkodó értesíti a vámhatóságot minden, a státusz megadása után felmerülő olyan tényezőről, amely hatással lehet annak fenntartására vagy tartalmára.

15. cikk

A státusz megadása

Az engedélyezett gazdasági szereplő státuszának megadására vonatkozó kritériumok legalább a következők:

a) a vámjogi és adóügyi követelmények betartásának megfelelő nyilvántartása;

b) a kereskedelmi és adott esetben szállítási nyilvántartások vezetésének kielégítő rendszere, amely lehetővé teszi a megfelelő vámellenőrzést;

c) adott esetben: a fizetőképesség igazolása;

d) ha az engedélyezett gazdasági szereplő e Kódex, vagy a Kódex végrehajtási intézkedései által biztosított egyszerűsítésekben kíván részesülni, a 14. cikk (2) bekezdése alapján a végzett tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó szakértelemre vagy szakmai végzettségre vonatkozó gyakorlati normák megléte;

e) a 14. cikk (2) bekezdése alapján, ha az engedélyezett gazdasági szereplő a biztonsággal és üzembiztonsággal kapcsolatos vámellenőrzések terén kíván könnyítésekben részesülni,adott esetben a megfelelő biztonsági és üzembiztonsági normák megléte.

16. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a következő ügyekre irányítására vonatkozóan:

a) az engedélyezett gazdálkodó státuszának megadása;

b) a felülvizsgálat gyakorisága az engedélyezett gazdálkodó státuszát illetően;

c) az egyszerűsítések használatára szóló engedélyek megadása;

d) az ilyen státusz és engedélyek megadásában illetékes vámhatóság megjelölése;

e) a biztonsággal és üzembiztonsággal kapcsolatos vámellenőrzések tekintetében megadható egyszerűsítések típusa és mértéke;

f) egyeztetés más vámhatóságokkal és tájékoztatás megadása a számukra;

g) azok a feltételek, amelyek szerint a kérelmező által az engedély iránt beadott kérelem egy vagy több tagállamra korlátozható;

h) azok a feltételek, amelyek szerint egy engedélyezett gazdálkodó státusza felfüggeszthető, vagy visszavonható;

i) azok a feltételek, amelyek szerint mentesség adható a Közösségben való letelepedés követelménye alól, az engedélyezett gazdálkodók különleges kategóriáinál, figyelembe véve különösen a nemzetközi egyezményeket.

4. szakasz

A vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozatok

17. cikk

Általános rendelkezések

(1) Ha valamely személy kérelmezi, hogy a vámhatóság hozzon meg egy határozatot, e személynek minden, a vámhatóságok által kért információt rendelkezésükre kell bocsátania, hogy a határozatot meg tudják hozni.

A határozat meghozatalát kérheti több személy is, és az vonatkozhat több személyre is.

(2) Az (1) bekezdésben említett határozatot legkésőbb két hónapon belül kell meghozni, és arról a kérelmezőt értesíteni, attól a naptól számítva, amelyen a kérelem a vámhatósághoz beérkezett, kivéve, amikor a vámjogszabályok mást írnak elő.

Amikor azonban a vámhatóságok ezeket a határidőket nem tudják betartani, a fenti határidő lejárta előtt erről értesítik a kérelmezőt, megjelölve azokat az okokat, amelyek a határidő túllépését indokolták és feltüntetve azt a további időtartamot, amelyet a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalához szükségesnek tartanak.

(3) Hacsak a határozatban vagy a vámjogszabályokban más nem szerepel, a határozat attól a naptól hatályos, amelyen a kérelmező a határozatot megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta. A 25. cikk (2) bekezdésében megállapított esetek kivételével az elfogadott határozatok a vámhatóságok által attól a naptól végrehajthatók.

(4) Egy olyan határozat meghozatala előtt, amely hátrányosan érintené azt a személyt vagy személyeket, amelyek a címzettjei, a vámhatóságoknak közölniük kell a velük kapcsolatos kifogásaikat, kimutatva azokat az okokat, amelyekre ezeket a kifogásokat alapozzák. Az érintett személynek lehetősége lesz véleményét kifejteni, egy időszakon belül, amely azon a napon kezdődik, amikor a kifogásokat megküldték.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyben megmeghatározza az e bekezdés első albekezdésében említett időszakot.

Ennek az időszaknak az elteltével az érintett személyt megfelelő formában értesíteni kell a határozatról, amelynek meg kell neveznie az okokat, amelyen alapul.

A kifogások közlésének követelménye olyan határozat meghozatala előtt, amely hátrányosan érintené azt a személyt vagy személyeket, amelyek a címzettjei, vonatkozik azokra a határozatokra is, amelyeket a vámhatóságok az érintett személy előzetes kérése nélkül hoztak, és különösen vonatkozik a vámtartozásról szóló, a 72. cikk (3) bekezdésében foglalt értesítésre.

A határozatban utalni kell a 24. cikkben meghatározott jogorvoslati jogra.

(5) A más területeken a határozatok érvénytelenségéről vagy semmisségéről megállapított rendelkezések sérelme nélkül, a határozatot kiadó vámhatóságok érvényteleníthetik, módosíthatják vagy visszavonhatják azt, amikor az nem felel meg a vámjogszabályoknak, vagy az értelmezésükhöz kapcsolódó iránymutatásoknak vagy magyarázó megjegyzéseknek.

18. cikk

A határozatok egész Közösségre szóló érvényessége

Amennyiben nem kérték vagy rendelték másképpen, a vámhatóságok határozatai a Közösség vámterületén mindenütt érvényesek.

19. cikk

A kedvező határozatok megsemmisítése

(1) A vámhatóságoknak meg kell semmisíteniük az annak a személynek kedvező határozatot, aki a címzettje, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

a) a határozatot helytelen vagy hiányos információ alapján hozták meg;

b) a kérelmező tudta, vagy valószínűleg tudnia kellett volna, hogy az információ helytelen vagy hiányos, és

c) ha az információ helyes és teljeskörű lett volna, a határozat más lett volna.

(2) A személyt, aki a határozat címzettje volt, értesíteni kell annak megsemmisítéséről.

(3) A megsemmisítés attól a naptól kezdve hatályos, amelyen az eredeti határozatot meghozták, kivéve, ha másképpen rendelkeznek erről.

(4) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e cikk (1), (2) és (3) bekezdésének végrehajtására vonatkozóan, különösen a több személynek címzett határozatok vonatkozásában.

20. cikk

A kedvező határozatok visszavonása és módosítása

(1) A 19. cikkben említettektől eltérő esetekben, az érintett személyre nézve kedvező határozatot vissza kell vonni vagy módosítani kell, ha a határozat kiadásához szükséges feltételek közül egy vagy több nem teljesült, vagy már nem teljesül.

(2) Amennyiben a vámjogszabályok másként nem rendelkeznek, a több személynek címzett kedvező határozat csak annak a személynek a tekintetében vonható vissza, aki vagy amely a határozatban foglalt kötelezettséget nem teljesíti.

(3) A személyt, aki a határozat címzettje volt, értesíteni kell annak visszavonásáról vagy módosításáról.

(4) A határozat visszavonása vagy módosítása attól a naptól hatályos, amelyen az a személy, aki a határozat címzettje volt, a visszavonásról vagy módosításról szóló értesítést megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta.

Kivételes esetekben azonban, ha a határozat címzettjének jogos érdekei úgy kívánják, a vámhatóság a visszavonás vagy módosítás hatálybalépésének napját későbbi időpontra is meghatározhatja.

(5) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e cikk (1)–(4) bekezdésének végrehajtására vonatkozóan, különösen a több személynek címzett határozatok vonatkozásában.

21. cikk

Különleges határozatok

(1) A vámhatóságoknak kérésre ki kell adniuk a kötelező érvényű tarifális felvilágosítást adó határozatokat – a továbbiakban: KTF-határozatok – vagy a kötelező érvényű származási felvilágosítást adó határozatokat – a továbbiakban: KSZF-határozatok.

Az ilyen kérés visszautasítható, ha az nem egy ténylegesen tervezett vámeljárásra vonatkozik.

(2) A KTF- vagy a KSZF-határozatok a vámhatóságokat a felvilágosítás jogosultjával szemben csak az áruk tarifális besorolása vagy származásának megállapítása tekintetében kötelező érvényűek.

A vámhatóságokat azzal a személlyel szemben, aki a határozat címzettje volt, csak az olyan áruk tekintetében köti, amelyekre nézve a vámalakiságokat a határozat dátumát követően végezték el.

A címzett személyt a vámhatóságokkal szemben az ilyen határozat csak attól a naptól köti, amelyen a határozatról az értesítést megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta.

(3) A kötelező érvényű tarifális vagy származási felvilágosítások három évig érvényesek a határozatban megnevezett időponttól számítva.

(4) A KTF- vagy a KSZF-határozatoknak egy bizonyos vámeljárás keretében való alkalmazásához annak a személynek, aki a határozat címzettje, be kell tudnia bizonyítani, hogy:

a) a KTF-határozat esetében a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk minden tekintetben megfelelnek azoknak, amelyeket a határozat ír le;

b) a KSZF-határozat esetében a kérdéses áruk és a származás elnyerését meghatározó körülmények minden tekintetben megfelelnek a határozatban leírt áruknak és körülményeknek.

(5) A 17. cikk (5) bekezdésétől és a 19. cikktől eltérve, a KTF- és a KSZF-határozatokat érvényteleníteni kell, ha azok a kérelmezőktől kapott pontatlan vagy hiányos tájékoztatáson alapulnak.

(6) A KTF- és a KSZF-határozatokat a 17. cikk (5) bekezdésének és 20. cikkének megfelelően vissza kell vonni.

E határozatok nem módosíthatóak.

(7) A 20. cikk ellenére, A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a következők megállapítására:

a) azok a feltételek, amelyek között és az az időpont, amikor egy KTF- vagy KSZF-határozat érvényét veszti;

b) azok a feltételek, amelyek szerint és az az időszak, amelynek során az a) pontban említett határozat mégis felhasználható a határozaton alapuló, és annak érvényességének lejárta előtt kötött, kötelező érvényű szerződések tekintetében.

(8) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek megállapítják a feltételeket, amelyek szerint más különleges határozatokat kell kiadni.

5. szakasz

Vámszankciók

22. cikk

Vámszankciók

(1) A tagállamok rendelkeznek a közösségi vámjogszabályok megszegése eseténalkalmazandó szankciókról.E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2) Az igazgatási szankciók a következők közül az egyik, vagy mindkét formát ölthetik:

a) pénzbírság, amelyet a vámhatóságok szabnak ki, ideértve a büntetőjogi szankció helyett és annak kiváltására alkalmazott rendezést;

b) az érintett személy által birtokolt valamely engedély visszavonása, felfüggesztése vagy módosítása.

Amikor az igazgatási szankciókat büntetőjogi szankciókkal kombinálják, ugyanazoknak a tényeknek az alapján, az ilyen szankciók összevonásának arányosnak kell lennie.

6. szakasz

Fellebbezések

23. cikk

Igazságügyi hatóság által hozott határozatok

A 24., 25. és 26. cikk nem alkalmazható azokra a fellebbezésekre, amelyeket az igazságügyi hatóság által hozott határozat érvénytelenítése vagy módosítása céljából nyújtanak be.

24. cikk

Fellebbezési jog

(1) Bármely személynek joga van fellebbezést benyújtani a vámhatóságok bármely határozata ellen, amely őt közvetlenül és személyesen érinti.

Bármely személy, aki vagy amely a vámhatóságtól egy határozat meghozatalát kérte, és kérésére a határozatot nem kapta meg a 17. cikk (2) bekezdésében említett határidőn belül, szintén jogosult a fellebbezési jog gyakorlására.

(2) A fellebbezési jog legalább két lépésben gyakorolható:

a) első fokon a tagállamok által erre a célra kijelölt vámhatóság vagy más szerv előtt, amely lehet igazságügyi hatóság vagy azzal egyenértékű, arra a célra a tagállamok által kijelölt, szakosodott testület;

b) ezt követően valamely olyan független testület előtt, amely lehet igazságügyi hatóság vagy ezzel egyenértékű szakosodott testület, a tagállamokban hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően.

(3) A fellebbezést elektronikus vagy írásos formában abban a tagállamban kell benyújtani, ahol a határozatot hozták vagy annak meghozatalát kérték.

25. cikk

A végrehajtás felfüggesztése

(1) A fellebbezés benyújtása nem jár a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztésével.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, amikor a fellebbezést benyújtó félnek helyrehozhatatlan kára keletkezhet, a vámhatóságoknak a vitatott határozat végrehajtását teljes egészében vagy részben fel kell függeszteniük.

A vámhatóság teljes egészében vagy részben felfüggeszti a vitatott határozat végrehajtását, ha alapos okkal feltételezheti, hogy az nem áll összhangban a vámjogszabályokkal.

(3) Ha a vitatott határozat hatására behozatali vagy kiviteli vámot számítanak fel, a határozat végrehajtásának felfüggesztése biztosíték megadásához köthető, kivéve, ha az ilyen biztosíték az adósnak valószínűleg súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek kivételeket állapítanak meg e bekezdés első albekezdése alól.

26. cikk

A fellebbezés elbírálása

A 17. cikk vonatkozik a fellebbezések vámhatóságok általi elbírálására.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a fellebbezési eljárás lehetővé tegye a vámhatóságok által hozott határozatok gyors korrigálását.

7. szakasz

Az áruk ellenőrzése

27. cikk

Vámellenőrzések

(1) A vámhatóságok minden olyan ellenőrzést elvégezhetnek, amelyet szükségesnek tartanak ahhoz, hogy a Közösség vámterülete és más területek között az áruk belépésével, kilépésével, továbbításával, átadásával és végső felhasználásával és a közösségi helyzettel nem rendelkező áruk jelenlétével összefüggésben a vámjogszabályok és más jogszabályok helyes alkalmazásáról gondoskodjanak.

Ezek az ellenőrzések – a továbbiakban: vámellenőrzések – magukban foglalhatják az áru megvizsgálását, az elektronikus vagy írásos dokumentumok meglétének és hitelességének ellenőrzését, vállalkozások számviteli és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálását, közlekedési eszközök átvizsgálását, poggyász vagy egyéb, személy által szállított áru átvizsgálását.

A vámellenőrzések – amikor ezt nemzetközi egyezmény előírja – a Közösség vámterületén kívül is lefolytathatóak.

(2) A vámellenőrzéseknek – ideértve a szúrópróbaszerű ellenőrzéseket is – elektronikus adatfeldolgozási technikákat felhasználó kockázatelemzésen kell alapulniuk, a kockázatok beazonosítása és értékelése, illetve a kockázat kezeléséhez szükséges intézkedések kialakítása céljából, a nemzeti, közösségi és adott esetben nemzetközi szinten kialakított kritériumok alapján.

A tagállamoknak, a Bizottsággal együttműködve, a kockázatkezelés megvalósításához egy elektronikus rendszert kell kifejleszteniük, fenntartaniuk és alkalmazniuk, legkésőbb 2009. június 30-ig.

(3) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a következőkre vonatkozóan:

a) a közös kockázatkezelési keretrendszer szabályai;

b) a közös kritériumok és az elsődleges ellenőrzési területek megállapításának szabályai;

c) a kockázattal kapcsolatos információk vámigazgatások közötti kicserélésének és elemzésének szabályai.

28. cikk

A hatóságok együttműködése

(1) Amikor ugyanazoknak az áruknak a tekintetében a vámellenőrzéstől különböző vizsgálatokat is végeznek a vámhatóságoktól különböző illetékes hatóságok, az ilyen ellenőrzéseket a vámhatóságokkal szoros együttműködésben kell elvégezni, amikor csak lehetséges, ugyanabban az időpontban és ugyanazon a helyen (egymegállós ügyintézési rendszer).

(2) Az ebben a szakaszban említett ellenőrzések keretében a vámhatóságok és más illetékes hatóságok, amikor az a kockázat minimalizálásához szükséges, a Közösség vámterülete és más területek között az áruk belépésével, kilépésével, továbbításával, átadásával és végső felhasználásával és a közösségi helyzettel nem rendelkező áruk jelenlétével összefüggésben kapott adatokat egymás között, más tagállamok vámhatóságaival és a Bizottsággal kicserélhetik.

29. cikk

Utólagos ellenőrzés

A vámhatóság az áru kiadása után, és azért, hogy meggyőződjön a gyűjtő vámáru-nyilatkozatban vagy vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságáról, megvizsgálhatja az érintett áruval kapcsolatos import- vagy exportműveletekre, vagy az ezt követő, ezen árukat érintő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó kereskedelmi okmányokat és adatokat.

Az ilyen vizsgálat a nyilatkozattevő vagy képviselője, az említett műveletekben üzlettársi minőségben közvetlenül vagy közvetve részt vevő valamilyen más személy, vagy az említett okmányt és adatokat üzleti célból birtokában tartó valamilyen más személy telephelyén végezhető el. A vámhatóság, amennyiben még van lehetőség annak bemutatására, meg is vizsgálhatja az árut.

30. cikk

Kivételek

(1) Nem végzendők el vámellenőrzések vagy alakiságok az alábbi esetekben:

a) a Közösségen belüli légijáraton utazó személyek kézi és feladott poggyászára;

b) a Közösségen belüli tengeri utazáson részt vevő személyek poggyászára.

(2) Az (1) bekezdés nem érinti az alábbiak alkalmazását:

a) a tagállamok hatóságai, a kikötői vagy repülőtéri hatóságok vagy fuvarozók által a poggyászokon elvégzett biztonsági ellenőrzések;

b) a tagállamok által megállapított tiltásokkal vagy korlátozásokkal kapcsolatos ellenőrzések, feltéve, hogy ezek a tiltások vagy korlátozások a Szerződéssel összeegyeztethetőek.

8. szakasz

A dokumentumok és más információk megőrzése; díjak és költségek

31. cikk

A dokumentumok és más információk megőrzése

(1) Az érintett személy a 9. cikk (1) bekezdésében említett iratokat a hatályos rendelkezésekben megállapított időtartamig, de legalább három naptári évig köteles megőrizni a vámhatóság által történő ellenőrzés céljából, tekintet nélkül a felhasznált adathordozóra.

A harmadik albekezdésben említettektől eltérő körülmények között szabad forgalomba bocsátott áru vagy kivitelre bejelentett áru esetében ez az időszak annak az évnek a végétől kezdődik, amikor a szabad forgalomba bocsátásra vagy a kivitelre vonatkozó nyilatkozat elfogadták.

A végső felhasználásukra való tekintettel vámmentesen vagy csökkentett behozatali vámtétel mellett szabad forgalomba bocsátott áruk esetében ez az időszak annak az évnek a végétől kezdődik, amelyben a vámfelügyeletük megszűnik.

A más vámeljárás alá vont áru esetében ez az időszak annak az évnek a végétől kezdődik, amelyben az adott vámeljárást befejezték.

(2) A 73. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, ha valamely vámtartozással kapcsolatban a vámhatóság által végrehajtott ellenőrzés azt mutatja, hogy a vonatkozó tételt javítani kell a könyvelésben és az érintett személyt erről értesítették, az iratokat az (1) bekezdésben megállapított határidőn túl további három évig meg kell őrizni.

Fellebbezés benyújtása esetén az iratokat mindaddig meg kell őrizni, amíg az eljárás be nem fejeződött.

32. cikk

Díjak és költségek

(1) A vámhatóságok a vámellenőrzés elvégzéséért nem számítanak feldíjat.

A vámhatóságok azonban díjat számíthatnak fel vagy megtéríttethetik a költségeket különös szolgáltatások nyújtása, illetve a vámjogszabályok alkalmazása érdekében tett bármely egyéb cselekmény esetében.

(2) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e cikk (1) bekezdése második albekezdésének végrehajtására, és különösen a következőkre:

a) vámtisztviselők jelenléte, kérésre a vámhivatali helyiségektől eltérő helyen;

b) elemzések vagy szakértői jelentések az árukról és a postaköltség az árunak a kérelmezőhöz történő visszaküldésére, különösen a 21. cikk alapján hozott határozatok vagy a 8. cikk (1) bekezdésnek megfelelő információszolgáltatás tekintetében;

c) az áruk megvizsgálása vagy mintavételezése ellenőrzési célokra, vagy az áruk megsemmisítése, amikor a vámügyi személyzeten kívüli költségek is felmerülnek;

d) kivételes ellenőrzési intézkedések, amikor ezek az áru jellege vagy a potenciális kockázat miatt szükségesek.

3. FEJEZET

DEVIZAÁTSZÁMÍTÁS, HATÁRIDŐK ÉS EGYSZERŰSÍTÉS

33. cikk

Devizaátszámítás

(1) Amikor a deviza átszámítása szükséges, az alábbi okok közül egy vagy több miatt, az alkalmazandó átváltási árfolyamot az illetékes hatóságoknak nyilvánosságra kell hozniuk vagy az interneten hozzáférhetővé kell tenniük.

a) mivel az áru vámértékének meghatározásához használt tényezők annak a tagállamnak a pénznemétől eltérő pénznemben vannak kifejezve, mint ahol a vámérték megállapítása történik;

b) mivel szükség van az euró értékére nemzeti pénznemekben kifejezve az áruk tarifális besorolása, valamint az értékbeli küszöbök és a behozatali vagy kiviteli vámok meghatározásához.

Az átváltási árfolyamnak, amennyire csak lehetséges, tükröznie kell az átváltott pénznem mindenkori értékét a tagállam pénznemében kifejezve.

(2) Ha az (1) bekezdésben említettektől eltérő okokból szükséges a devizaátváltás, a vámjogszabályok keretén belül történő alkalmazásra az eurónak a nemzeti pénznemekben kifejezett értékét évente egyszer kell rögzíteni.

(3) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e cikk (1) és a (2) bekezdésének végrehajtására.

34. cikk

Határidők

(1) Amikor a vámjogszabályok egy időszakot, időpontot vagy határidőt állapítanak meg, az ilyen időszak nem hosszabbítható meg, illetve az ilyen időpont vagy határidő lejárta nem halasztható el, kivéve, ha erről az érintett jogszabályokban külön rendelkezés történt.

(2) Az időszakokra, időpontokra és határidőkre vonatkozóan az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 1971. június 3-i 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletben [14] megállapított szabályokat kell alkalmazni a vámjogszabályokban megadott határidőkre, kivéve, amikor más, külön rendelkezések alkalmazandóak.

35. cikk

Egyszerűsítés

(1) A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek meghatározzák, hogy mely esetekben és milyen feltételek között egyszerűsíthető e Kódex alkalmazása.

(2) A 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározandó egyszerűsített eljárásokat azokra a közösségi árukra kell alkalmazni, amelyek a Közösséghez tartozó, a 77/388/EGK irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében hivatkozott nemzeti területek, és a Közösség vámterületének más részei között közlekednek.

(3) A 194. cikk (3) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően eljáró Bizottság jóváhagyásának fenntartásával, valamely tagállam a (2) bekezdésben említett, kizárólag a saját területén szállított közösségi árukra egyszerűsített eljárásokat alkalmazhat, és ugyanígy, két vagy több tagállam megállapodhat ilyen áruk egymás területe közötti szállítása esetén alkalmazandó egyszerűsített eljárásokról.

II. CÍM

AZOK A TÉNYEZŐK, AMELYEK ALAPJÁN A BEHOZATALI ÉS KIVITELI VÁMOKAT ÉS MÁS INTÉZKEDÉSEKET ALKALMAZZÁK AZ ÁRUK KERESKEDELMÉRE

1. FEJEZET

KÖZÖS VÁMTARIFA ÉS AZ ÁRUK TARIFÁLIS BESOROLÁSA

36. cikk

Közös Vámtarifa

(1) A behozatali és kiviteli vámok a Közös Vámtarifán alapulnak.

Az áruforgalommal kapcsolatos konkrét tárgykörökre vonatkozó közösségi rendelkezések által előírt egyéb intézkedéseket, adott esetben, ezen áruk vámtarifa-besorolásának megfelelően kell alkalmazni.

(2) A Közös Vámtarifa magában foglalja:

a) a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet [15] által megállapított Kombinált Nómenklatúrát;

b) minden más nómenklatúrát, amely teljes egészében vagy részben a Kombinált Nómenklatúrán alapul, vagy amely azt valamilyen albontással egészíti ki, és amelyet a különleges tárgykörökre vonatkozó közösségi rendelkezések állapítanak meg az áruforgalommal kapcsolatos tarifális intézkedések alkalmazására tekintettel;

c) a Kombinált Nómenklatúra hatálya alá tartozó árukra vonatkozó szokásjogi vagy szokásos, autonóm behozatali vámokat;

d) az azokban a megállapodásokban szereplő kedvezményes tarifális intézkedéseket, amelyeket a Közösség kötött bizonyos, a Közösség vámterületén kívüli országokkal vagy területekkel, vagy ilyen országok vagy területek csoportjaival;

e) azokat a kedvezményes tarifális intézkedéseket, amelyeket a Közösség egyoldalúan alkalmaz bizonyos, a Közösség vámterületén kívüli országokkal vagy területekkel, vagy ilyen országok vagy területek csoportjaival;

f) azokat az autonóm intézkedéseket, amelyek bizonyos árukra vonatkozó behozatali vámok csökkentését vagy mentesítését biztosítják;

g) a bizonyos árukra – jellegük vagy végső felhasználásuk folytán – megadott tarifális vámkedvezményt, a c)–f) vagy h) pontokban említett intézkedések keretén belül;

h) a mezőgazdasági, kereskedelmi vagy más közösségi jogszabályok által megállapított egyéb tarifális intézkedéseket.

(3) Amikor az érintett áru kielégíti a (2) bekezdés d)–g) pontjaiban említett feltételeket, az azokban a rendelkezésekben említett intézkedéseket kell alkalmazni a nyilatkozattevő kérelmére, az annak a bekezdésnek a c) pontjában megállapítottak helyett. Az ilyen kérelmet be lehet nyújtani utólag, feltéve, hogy a vonatkozó intézkedésben vagy a Kódexben megállapított határidőket és feltételeket betartják.

(4) Amikor a (2) bekezdés d)–g) pontjaiban említett intézkedések alkalmazása, vagy ugyanannak a h) pontjában említett mentesítés a behozatal vagy a kivitel egy bizonyos volumenére korlátozódik, az ilyen alkalmazás vagy mentesítés a vámkontingensek esetében megszűnik, amint a megadott behozatali vagy kiviteli volument elérték.

A vámplafonok esetében az ilyen alkalmazás a Közösség egy jogi aktusával szűnik meg.

37. cikk

Az áruk tarifális besorolása

A Közös Vámtarifa alkalmazásához az áru "tarifális besorolása" abból áll, hogy meghatározzák a Kombinált Nómenklatúra alszámainak vagy további albontásainak egyikét, amely alá azt az árut be kell sorolni.

A nem tarifális intézkedések alkalmazásához az áru "tarifális besorolása" abból áll, hogy meghatározzák a Kombinált Nómenklatúra alszámainak vagy további albontásainak egyikét, vagy bármely más, a közösségi rendelkezések által megállapított, teljes egészében vagy részben a Közös Nómenklatúrán alapuló, vagy ahhoz további albontásokat megadó nómenklatúráét, amely alá azt az árut be kell sorolni.

Az első és a második bekezdésnek megfelelően meghatározott alszámot vagy további albontást kell alkalmazni az ahhoz az alszámhoz tartozó intézkedések alkalmazásának céljára.

2. FEJEZET

AZ ÁRUK SZÁRMAZÁSA

1. szakasz

Nem preferenciális származás

38. cikk

Alkalmazási kör

A 39., 40. és 41. cikkek állapítják meg a szabályokat az áruk nem preferenciális származásának meghatározásához, a következők alkalmazásában:

a) a Közös Vámtarifa, a 36. cikk (2) bekezdésének d) és e) pontjában említett intézkedések kivételével;

b) az áruforgalommal kapcsolatos konkrét tárgykörökre vonatkozó közösségi rendelkezések által megállapított tarifális intézkedésektől eltérő intézkedések;

c) egyéb, az áruk származásával kapcsolatos közösségi intézkedések.

39. cikk

A származás elnyerése

(1) A teljes egészében egyetlen országban vagy területen létrejött áru úgy tekintendő, hogy abból az országból vagy területről származik.

(2) Az olyan áru, amelynek előállítása egynél több országot vagy területet érintett, abból az országból vagy területről származónak tekintendő, ahol legutolsó jelentős átalakítása történt.

40. cikk

A származás igazolása

(1) Amikor a vámjogszabályok alapján a vámáru-nyilatkozatban a származást megjelölik, a vámhatóság előírhatja, hogy a nyilatkozattevő igazolja az áru származását.

(2) Amikor az áru származásának igazolását a vámjogszabályok vagy más, konkrét területeket szabályozó közösségi jogszabályok alapján megadták, a vámhatóságok, indokolt kétség esetén, további igazolást kérhetnek annak biztosítására, hogy a jelzett származás összhangban van a vonatkozó közösségi jogszabályok által megállapított szabályokkal.

(3) A származást igazoló dokumentum a Közösségben akkor adható ki, amikor a kereskedelem szükségletei azt megkövetelik.

41. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az (39) és a (40) bekezdés végrehajtására.

2. szakasz

Preferenciális származás

42. cikk

Az áruk preferenciális származása

(1) Ahhoz, hogy a 36. cikk (2) bekezdésének d) vagy e) pontjaiban említett intézkedésekből vagy nem tarifális preferenciális intézkedésekből részesülhessen, az árunak meg kell felelnie a preferenciális származás szabályainak, amelyeket ennek a cikknek a (2), (3) és (4) bekezdése említ.

(2) Azoknak az áruknak az esetében, amelyek olyan megállapodásokban szereplő kedvezményes intézkedésekből részesülnek, amelyeket a Közösség kötött bizonyos, a Közösség vámterületén kívüli országokkal vagy területekkel, vagy ilyen országok vagy területek csoportjaival, a preferenciális származás szabályait azok a megállapodások határozzák meg.

(3) Azoknak az áruknak az esetében, amelyek bizonyos, a Közösség vámterületén kívüli országokkal vagy területekkel, vagy ilyen országok vagy területek csoportjaival szemben – az (5) bekezdésben említettek kivételével – a Közösség által egyoldalúan alkalmazott kedvezményes intézkedésekből részesülnek, a Bizottság intézkedéseket fogadhat el a preferenciális származás szabályait illetően, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően.

(4) Azon áruk esetében, amelyek a Közösség vámterülete, illetve Ceuta és Melilla közötti kereskedelemre alkalmazandó, Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányának 2. jegyzőkönyvében szereplő, kedvezményes intézkedésekből részesülnek, a Bizottság intézkedéseket fogadhat el a preferenciális származás szabályait illetően, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően.

(5) Azoknak az áruknak az esetében, amelyek a Közösséggel társult tengerentúli országok és területek javára szóló kedvezményes rendszerekben szereplő kedvezményes intézkedésekből részesülnek, a preferenciális származás szabályait a Szerződés 187. cikkének megfelelően kell meghatározni.

(6) Amikor a Bizottság a Közösség nevében tárgyal az e cikk (2) bekezdésében említett megállapodásokról, vagy javaslatot terjeszt elő, amelyben a Szerződés 251. vagy 187. cikkének megfelelően elfogadott rendelet révén kívánja megállapítani (3), (4) és (5) bekezdésben említett szabályokat, a Bizottságnak az alábbiakat kell figyelembe vennie:

a) a nemzetközi megállapodások keretében vállalt kötelezettségek és kötelmek,

b) kritériumokat kell meghatározni az egyes termékek jellemzőihez igazítva a termék származásával kapcsolatban, és biztosítva, hogy a preferenciális intézkedések gazdasági haszna valóban azon országokban, területeken vagy országcsoportokban jelentkezzen, amelyek érdekében ezekben megállapodtak, és amelyek számára ezeket az intézkedéseket meghozták,

c) azon országok, területek vagy országcsoportok fejlettségi szintje és iparosodásának mértéke, amelyek érdekében a preferenciális intézkedésekről megállapodtak, vagy amelyek érdekében azokat meghozták,

d) a kérdéses preferenciális intézkedések hátterében fellelhető regionális integrációs célkitűzések megfelelő kumulációs szabályok meghatározása révén,

e) könnyen érthető, egyszerűen alkalmazható és a kereskedelem megkönnyítésének célkitűzésével összeegyeztethető szabályokat kell meghatározni, amelyek lehetővé teszik, hogy azon országok, területek vagy országcsoportok gazdasági szereplői, amelyek érdekében ezeket az intézkedéseket elfogadták és meghozták, hatékonyan folyamodhassanak a preferenciális intézkedésekhez.

A Bizottság megfelelő ellenőrző intézkedésekről is gondoskodik, amelyek lehetővé teszik a preferenciális intézkedésekkel való visszaélés vagy ezek elkerülése megelőzését és szankcionálását.

(7) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározza az ennek a cikknek a (2)–(5) bekezdésében említett szabályok végrehajtására vonatkozó intézkedéseket.

3. FEJEZET

AZ ÁRUK VÁMÉRTÉKE

43. cikk

Alkalmazási kör

Az áruk vámértékét a Közös Vámtarifa, valamint az áruforgalommal kapcsolatos konkrét tárgykörökre vonatkozó közösségi rendelkezések által megállapított nem tarifális intézkedések alkalmazása céljából a 44–47. cikknek megfelelően kell meghatározni.

44. cikk

Ügyleti érték

(1) Az importált áru vámértéke az áruért a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő – szükség esetén a (4) bekezdés alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelően kiigazított – ár, a továbbiakban: ügyleti érték.

A ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár az importált áruért az eladónak vagy az eladó javára a vevő részéről teljesített vagy teljesítendő teljes kifizetés, és magában foglal a vevő részéről az eladónak vagy a vevő részéről valamely harmadik félnek az eladó kötelezettségének teljesítésére az importált áru eladásának feltételeként teljesített vagy teljesítendő minden kifizetést. A kifizetés nem szükségszerűen pénzátutalás formájában történik. Kifizetés hitellevéllel vagy átruházható értékpapírral, közvetve vagy közvetlenül is lehetséges.

(2) Az ügyleti érték akkor alkalmazható, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) a vevő számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történő felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb megszorítás, mint:

i. olyan megszorítások, amelyeket a Közösség jogszabályai vagy hatóságai írnak elő vagy követelnek meg;

ii. olyan korlátozások, amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek;

iii. olyan megszorítások, amelyek az áru értékét jelentősen nem befolyásolják;

b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektől vagy ellenszolgáltatásoktól, amelyeknek az értéke nem határozható meg az értékelendő árut illetően;

c) az áruknak a vevő általi későbbi viszonteladásából, átengedéséből, vagy használatából származó haszon – sem közvetlenül, sem közvetve – nem kerül vissza az eladóhoz, kivéve, ha a (4) bekezdéssel összhangban elfogadott intézkedésekkel a megfelelő kiigazítás elvégezhető;

d) a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással, vagy – amikor a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással – az ügyleti érték a (3) bekezdés értelmében vámcélokra elfogadható.

(3) A (2) bekezdés d) pontjának alkalmazásában, az a tény, hogy a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, önmagában nem képez elegendő alapot arra, hogy az ügyleti értéket elfogadhatatlannak tekintsék. Ha szükséges, meg kell vizsgálni az eladás körülményeit, és az ügyleti értéket el kell fogadni, ha a kapcsolat az árat nem befolyásolta.

Ha a nyilatkozattevő által vagy másként szolgáltatott információk alapján a vámhatóságoknak oka van megállapítani, hogy a kapcsolat befolyásolta az árat, közli ezeket az okokat a nyilatkozattevővel, és megfelelő válaszlehetőséget biztosít számára.

(4) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek az ügyleti érték meghatározásának céljából meghatározzák a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz hozzáadandó, vagy abból kivonható elemeket.

45. cikk

A vámértékelés másodlagos módszerei

(1) Ha a vámérték a 44. cikk alapján nem határozható meg, akkor e cikk (2) bekezdésének a)–d) pontját kell alkalmazni – ebben a sorrendben – az első olyan pontig, amely szerint a vámérték meghatározható.

A c) és a d) pontok alkalmazásának sorrendjét meg kell fordítani, ha azt a kérelmező kéri.

(2) Az (1) bekezdés értelmében a vámérték:

a) a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos áru ügyleti értéke;

b) a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált hasonló áru ügyleti értéke;

c) azon az egységáron alapuló érték, amelyen az importált árukkal azonos vagy hasonló importált árut a legnagyobb összmennyiségben értékesítették a Közösségen belül az eladókkal kapcsolatban nem lévő személyek számára;

d) a számított érték, amely az alábbiak összegéből áll:

i. az anyagok, illetve a gyártás vagy az importált áru előállításában alkalmazott más feldolgozás költsége vagy értéke;

ii. az értékelendő áruval azonos típusú vagy fajtájú, az exportálás országában a Közösségbe irányuló exportra előállított áru gyártóinál rendszerint jelentkező nyereséggel és általános költségekkel egyenlő összeg;

iii. az importált áruk szállítási költsége vagy annak értéke a Közösség vámterületére történő beléptetés helyére való megérkezésükig, az ezzel a szállítással összefüggő rakodási és kezelési díjak és az áruk biztosítása.

(3) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, intézkedéseket fogadhat el, amelyek további feltételeket és szabályokat határoznak meg e cikk (2) bekezdésének alkalmazására.

46. cikk

Kisegítő módszer

Ha az importált áru vámértéke a 44. vagy 45. cikk alapján nem határozható meg, azt a Közösségben rendelkezésre álló adatok alapján, az alábbi elvekkel és általános rendelkezésekkel összhangban lévő, ésszerű eszközök felhasználásával kell meghatározni:

a) az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló egyezmény;

b) az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke;

c) ez a fejezet.

A következők egyike sem szolgálhat azonban az első bekezdés szerinti vámérték meghatározására:

a) a Közösség vámterületén előállított áruk eladási ára e területen;

b) olyan rendszer, amely két alternatív érték közül a magasabbat veszi a vámérték meghatározásának alapjául;

c) az áruknak az exportáló országbeli belföldi piaci ára;

d) az előállítás költsége, kivéve a 45. cikk (2) bekezdése d) pontjának megfelelően az azonos vagy hasonló árura meghatározott számított értékeket;

e) valamely, a Közösség vámterületének részét nem képező országba irányuló kiviteli ár;

f) minimális vámértékek;

g) tetszőleges vagy fiktív értékek.

47. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, intézkedéseket fogadhat el a vámérték meghatározására konkrét esetekben és olyan áruk tekintetében, amelyeknél a konkrét eljárás felhasználása után vámtartozás merült fel.

III. CÍM

VÁMTARTOZÁS ÉS BIZTOSÍTÉKOK

1. FEJEZET

VÁMTARTOZÁS KELETKEZÉSE

1. szakasz

Általános rendelkezések

48. cikk

Vámtartozás

Behozatali vagy kiviteli vám a konkrét árukra a Közös Vámtarifa szerint fizetendő, és a fizetendő összeg képezi a vámtartozást.

2. szakasz

Vámtartozás a behozatalnál

49. cikk

Szabad forgalomba bocsátás, ideiglenes behozatal

(1) Vámtartozás a behozatalnál azáltal keletkezik, hogy nem közösségi árukat a következő eljárások bármelyike alá vonnak:

a) szabad forgalomba bocsátás;

b) ideiglenes behozatal, a behozatali vámok alóli részleges mentességgel.

(2) A vámtartozás a szóban forgó vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjában keletkezik.

(3) A nyilatkozattevő az adós. Közvetett képviselet esetén az a személy, akinek nevében a vámáru-nyilatkozatot tették, szintén adósnak minősül.

Ha az (1) bekezdésben említett valamelyik eljárás vonatkozásában olyan információ alapján készítenek vámáru-nyilatkozatot, amely ahhoz vezet, hogy a behozatali vámok egy részét vagy teljes egészét nem szedik be, az a személy, aki a vámáru-nyilatkozat elkészítéséhez szükséges információt szolgáltatta, és tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az információ hamis, szintén adósnak tekintendő.

50. cikk

A nem származó árukra vonatkozó különös rendelkezések

(1) Amikor a vámvisszatérítés tilalma vagy a behozatali vámok alóli mentesség vonatkozik nem származó árukra, amelyeket olyan áruk előállítása során használnak fel, amelyekre származási igazolást adnak ki vagy állítanak ki a Közösség és bizonyos, a Közösség vámterületén kívüli országokkal vagy területekkel, vagy ilyen országok vagy területek csoportjaival kötött kedvezményes megállapodás keretében, a behozatali vámtartozás ezeknek a termékeknek a tekintetében a következő módok valamelyike révén keletkezhet:

a) a kérdéses, aktív feldolgozás szerint megszerzett termékek újrakiviteli értesítésének elfogadása;

b) aktív feldolgozási eljárás alá helyezett árukra vonatkozó vámáru-nyilatkozat elfogadása a kérdéses feldolgozott termékek előzetes kivitele esetén.

(2) Amikor az (1) bekezdés a) pontja alapján keletkezik vámtartozás, a behozatali vámok összegét ugyanolyan feltételek mellett kell meghatározni, mint az aktív feldolgozási eljárás befejezése céljából a kérdéses termék előállításában felhasznált nem származó áru szabad forgalomba bocsátására vonatkozó nyilatkozat elfogadásával azonos napon keletkezett vámtartozás esetén.

(3) Ilyen esetekben a 49. cikk (2) és (3) bekezdését kell alkalmazni. A 188. cikkben említett nem közösségi áruk esetében azonban az adós az a személy, aki vagy amely az újrakiviteli értesítést benyújtja, közvetett képviselet esetén pedig az a személy, akinek vagy amelynek a nevében az értesítést benyújtották.

51. cikk

Szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozás

(1) A 49. és az 50. cikkben említettektől eltérő esetekben vámtartozás a behozatalnál azáltal keletkezik, hogy a következők valamelyikét nem tartják be:

a) az egyik olyan kötelezettség, amelyet a vámjogszabályok a nem közösségi áruknak a Közösség vámterületére való belépésével vagy az áruknak azon a területen való mozgásával, feldolgozásával, tárolásával, felhasználásával vagy elidegenítésével kapcsolatban állapítanak meg;

b) egy olyan feltétel, amely a nem közösségi áruk vámeljárás alá vonására vagy – az áruk végső felhasználásának jellegéből adódóan – vámmentesség vagy csökkentett behozatali vámtétel megadására vonatkozik.

(2) Az az időpont, amikor a vámtartozás felmerül, a következők valamelyike:

a) az az időpont, amikor annak a kötelezettségnek, amelynek a nem teljesítése vámtartozást keletkeztet, nem tettek eleget, vagy már nem tesznek eleget;

b) az az időpont, amikor az árukat vámeljárás alá vonják vagy ebből a célból bejelentik, amikor ezt követően kiderül, hogy egy olyan feltétel, amely a nem közösségi áruk ilyen eljárás alá vonására vagy – az áruk végső felhasználásának jellegéből adódóan – vámmentesség vagy csökkentett behozatali vámtétel megadására vonatkozik, valójában nem teljesült.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetekben az adós a következők valamelyike:

a) az a személy, akinek vagy amelynek az érintett kötelezettségeket teljesítenie kellett;

b) az a személy, akinek tudomása volt vagy tudomásának kellett lennie arról, hogy a vámjogszabályok szerinti kötelezettséget nem teljesítették, és aki annak a személynek a nevében járt el, akinek a kötelezettséget teljesítenie kellett; vagy

c) az a személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokában tartotta, és az áru megszerzésekor vagy átvételekor tudomása volt, vagy tudomásának kellett lennie arról, hogy egy, a vámjogszabályok szerinti kötelezettséget nem teljesítettek.

Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetekben az adós az a személy, akinek meg kell felelnie azoknak a feltételeknek, amelyek az árunak a vámeljárás alá vonására vagy annak az eljárásnak a során az áru bejelentésére vagy az áru végső felhasználása alapján vámmentesség vagy csökkentett vámtétel megadására vonatkoznak.

Ha az (1) bekezdésben említett valamelyik eljárás vonatkozásában olyan vámáru-nyilatkozat készül, vagy olyan, a vámjogszabályok szerint megkövetelt információt adtak át a vámhatóságoknak az árunak a vámkezelési eljárás alá vonására vonatkozó feltételekkel kapcsolatban, amely ahhoz vezet, hogy a behozatali vámok egy részét vagy teljes egészét nem szedik be, az adós az a személy, aki a vámáru-nyilatkozat elkészítéséhez szükséges információt szolgáltatta, és tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy ez az információ hamis.

52. cikk

A már kifizetett vámok csökkentése

(1) Ha az 51. cikk (1) bekezdésének megfelelően vámtartozás keletkezik a végső felhasználása miatt csökkentett behozatali vámtétel mellett szabad forgalomba bocsátott áru vonatkozásában, a vámtartozás összegéből le kell vonni az áru szabad forgalomba bocsátásakor kifizetett összeget.

Az első albekezdést értelemszerűen alkalmazni kell, ha az ilyen áru megsemmisítéséből származó maradék és hulladék vonatkozásában vámtartozás keletkezik.

(2) Ha az 51. cikk (1) bekezdése alapján vámtartozás keletkezik a behozatali vámok alól részleges mentesség mellett ideiglenes behozatal alá vont áruk vonatkozásában, a vámtartozás összegéből le kell vonni a részleges mentesség szerint kifizetett összeget.

3. szakasz

Vámtartozás a kivitelnél

53. cikk

Kiviteli vámáru-nyilatkozat

(1) Vámtartozás a kivitelnél azáltal keletkezik, hogy kivitelivám-köteles árukat vonnak a kiviteli eljárás alá.

(2) A vámtartozás a vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjában keletkezik.

(3) A nyilatkozattevő az adós. Közvetett képviselet esetén az a személy, akinek nevében a vámáru-nyilatkozatot tették, szintén adósnak minősül.

Ha a vámáru-nyilatkozatot olyan információ alapján készítették el, amely ahhoz vezet, hogy a kiviteli vámok egy részét vagy teljes egészét nem szedik be, az a személy, aki a vámáru-nyilatkozat elkészítéséhez szükséges információt szolgáltatta, és tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az információ valótlan, szintén adós.

54. cikk

Szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozás

(1) Az 53. cikkben említettektől eltérő esetekben, és ha az áru kivitelivám-köteles, vámtartozás keletkezik a kivitelnél, azáltal, hogy a következők valamelyikét nem tartják be:

a) egy, az áruk kilépésével, mozgásával vagy elidegenítésével kapcsolatos, jogszabályban megállapított kötelezettség;

b) azok a feltételek, amelyek szerint az áru a Közösség vámterületét teljes vagy részleges kivitelivám-mentesség mellett hagyhatja el.

(2) Az az időpont, amikor a vámtartozás keletkezik, a következők valamelyike:

a) az az időpont, amikor az áru a Közösség vámterületét, vámáru-nyilatkozat nélkül, ténylegesen elhagyja;

b) az az időpont, amikor az áru eltérő rendeltetési helyre ér, mint az, amelyre való tekintettel a Közösség vámterületét teljes vagy részleges kivitelivám-mentesség mellett hagyhatta el;

c) amennyiben a vámhatóság nem tudja megállapítani a b) pontban említett időpontot, annak a határidőnek a lejárta, amelyet a mentességre jogosító feltételek teljesítésének igazolására állapítottak meg.

(3) Amikor a kivitelivám-köteles áru a Közösség vámterületét, vámáru-nyilatkozat nélkül, ténylegesen elhagyja, az adós a következők valamelyike:

a) az a személy, akinek az érintett kötelezettségeket teljesítenie kellett;

b) az a személy, aki részt vett abban a cselekményben, amely a kötelezettség nem teljesítéséhez vezetett, és tudott arról, vagy tudnia kellett arról, hogy vámáru-nyilatkozatot nem nyújtottak be, holott be kellett volna.

(4) Ha a vámtartozás azoknak a feltételeknek a be nem tartása miatt keletkezik, amelyek mellett engedélyezték, hogy az áru a Közösség vámterületét teljes vagy részleges kivitelivám-mentesség mellett hagyja el, az adós a következők valamelyike:

a) a nyilatkozattevő;

b) közvetett képviselet esetén az a személy, akinek nevében a vámáru-nyilatkozatot tették.

4. szakasz

A behozatallal és a kivitellel kapcsolatban keletkezett vámtartozásra egyaránt vonatkozó rendelkezések

55. cikk

Tilalmak és megszorítások

A behozatalon és a kivitelen vámtartozás keletkezik akkor is, ha az bármilyen jellegű behozatali vagy kiviteli tilalmi vagy korlátozási intézkedés alá tartozó árura vonatkozik.

Nem keletkezik azonban vámtartozás hamis pénznek vagy olyan kábítószereknek és pszichotróp anyagoknak a Közösség vámterületére történő jogellenes beléptetésekor, amelyek nem kerülnek be abba a gazdasági körbe, amelyet az arra jogosult hatóságok szigorúan felügyelnek orvosi és tudományos célra való felhasználásukra tekintettel.

A szankcióknak vámbűncselekményekre történő alkalmazásában mindenesetre úgy kell tekinteni, hogy vámtartozás keletkezett, amikor valamely tagállam jogrendje szerint a vámteher vagy a vámtartozás megléte képezi az alapját a szankciók meghatározásának.

56. cikk

Több adós

Amikor ezek közül a személyek közül egy vagy több szándékosan megsértette a vámjogszabályokat, a vámtartozás behajtása során e személyeket előre kell sorolni.

Ennek során azonban a nyilvántartásban szereplő importőrök és exportőrök vámtartozását kell elsősorban előre sorolni.

Amikor ezek közül a személyek közül egy vagy több szándékosan megsértette a vámjogszabályokat, a vámtartozás behajtása során e személyeket előre kell sorolni.

57. cikk

A vámösszeg kiszámításának általános szabályai

(1) Az árura alkalmazandó behozatali vagy kiviteli vám összegét azoknak a vámkivetési szabályoknak az alapján kell meghatározni, amelyek erre az árura a vámtartozás keletkezésének időpontjában vonatkoztak.

(2) Ha azt az időpontot, amikor a vámtartozás keletkezett nem lehet pontosan meghatározni, úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás abban az időpontban keletkezett, amikor a vámhatóság megállapította, hogy az áruk olyan helyzetben vannak, ami vámtartozás keletkezését eredményezi.

Amikor azonban a vámhatóság rendelkezésére álló információk lehetővé teszik számukra annak megállapítását, hogy a vámtartozás ennek a megállapításnak az időpontját megelőzően keletkezett, a vámtartozást abban a legkorábbi időpontban keletkezettnek kell tekinteni, amelyre ez a tényállás megállapítható.

(3) Amennyiben vámjogszabályok kedvezményes tarifális árukezelést, behozatali és kiviteli vámok alóli teljes vagy részleges mentességet írnak elő a 36. cikk (2) bekezdésének d)–g) pontja, 136–140. cikk, 177. cikk és 180–183. cikk értelmében, az ilyen kedvezményes tarifális kezelést kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor vámtartozás merül fel az 51–54. cikk értelmében, azzal a feltétellel, hogy az érintett személy magatartása nem megtévesztésre irányuló.

58. cikk

A vámösszeg kiszámításának különleges szabályai

(1) Ha a tárolás és a kezelés szokásos formáinak költségei a Közösség vámterületén merültek fel a vámeljárás alá vont áru tekintetében, az ilyen költségeket vagy értéknövekedést nem veszik figyelembe a behozatali vám összegének kiszámításához, ha a nyilatkozattevő kielégítő igazolást ad ezekről a költségekről.

A műveletek során felhasznált nem közösségi áruk vámértékét, jellegét és származását azonban figyelembe kell venni a behozatali vámok összegének kiszámításához.

(2) Ha a vámeljárás alá vont tarifális besorolása a kezelés szokásos formáinak eredményeként a Közösség vámterületén belül megváltozik, vámeljárás alá vont áru eredeti tarifális besorolását kell alkalmazni, a nyilatkozattevő kérésére.

(3) Ha a vámtartozás aktív feldolgozási eljárás alá vont feldolgozott termékeknél keletkezik, az ilyen tartozás összegét – a nyilatkozattevő kérésére – az ezekre az árukra vonatkozó bejelentés elfogadásának időpontjában az aktív feldolgozási eljárás alá helyezett árura alkalmazandó tarifális besorolás, vámérték és származás alapján kell meghatározni.

59. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a következőkre:

a) az árura vonatkozó behozatali vám vagy kiviteli vám összegének kiszámítására vonatkozó szabályok;

b) további különleges szabályok konkrét eljárásokra;

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávaleltéréseket állapítanak meg az 57. és az 58. cikktől.

60. cikk

A hely, ahol a vámtartozás felmerül

(1) Vámtartozás azon a helyen keletkezik, ahol a 49. és az 53. cikkben említett vámáru-nyilatkozatot benyújtják, vagy a 128. cikk (3) bekezdése alapján benyújtottnak tekintendő.

Minden más esetben a vámtartozás keletkezésének helye az a hely, ahol az azt eredményező esemény történik.

Ha ezt a helyet nem lehet meghatározni, akkor úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás azon a helyen keletkezett, ahol a vámhatóság megállapította, hogy az áruk olyan helyzetben vannak, ami vámtartozás keletkezését eredményezi.

(2) Ha az árura vonatkozóan a vámeljárás még nem zárult le, és a hely nem határozható meg, akkor az (1) bekezdés második és harmadik albekezdései alapján, egy megadott időszakon belül, úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás vagy azon a helyen keletkezett, ahol az árut az érintett eljárás alá vonták, vagy ahol a Közösség vámterületére annak az eljárásnak az alapján beléptették.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az ennek a bekezdésnek az első albekezdésében említett időszak megállapítására vonatkozóan.

(3) Ha a vámhatóságok számára a rendelkezésükre álló információk lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a vámtartozás több helyen keletkezett, úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás azon a helyen keletkezett, ahol először keletkezett.

(4) Ha a vámhatóságok számára a rendelkezésükre álló információk lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az 51. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében egy másik tagállamban vámtartozás keletkezett és annak mértéke 100000eurónál alacsonyabb, úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás abban a tagállamban keletkezett, ahol a megállapítást tették.

2. FEJEZET

BIZTOSÍTÉK A LEHETSÉGES VAGY MEGLÉVŐ VÁMTARTOZÁSRA

61. cikk

Általános rendelkezések

(1) Ez a fejezet vonatkozik a biztosítékokra mind a már létrejött vámtartozásoknál, mind azoknál, amelyek lehet, hogy már létrejöttek, kivéve, ha más előírás van.

(2) A vámhatóságok megkövetelhetik az adóstól, hogy adjon biztosítékot arra, hogy a vámtartozás és más díjak, és különösen a HÉA és a jövedéki adó kifizetéséről gondoskodik, ahogyan arról a hatályban lévő HÉA- és jövedékiadó-előírások rendelkeznek.

(3) Ha a vámhatóságok megkövetelik a biztosíték megadását, azt az adóstól vagy attól a személytől kell megkövetelni, aki annak a vámtartozásnak a kötelezettjévé válhat.

(4) A vámhatóság konkrét áru vagy egy konkrét vámáru-nyilatkozat tekintetében csak egyetlen biztosíték nyújtását követelheti meg.

A konkrét vámáru-nyilatkozathoz adott biztosíték minden benne szereplő vagy a vámáru-nyilatkozat ellenében elbocsátott árura vonatkozik, akár helyes volt az a vámáru-nyilatkozat, akár nem.

(5) A vámhatóság engedélyezheti, hogy az erre kötelezettől eltérő személy szolgáltassa a biztosítékot.

(6) Az e cikk (3) vagy (5) bekezdésében említett személy kérésére a vámhatóság a 67. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban engedélyezheti összkezesség nyújtását a két vagy több műveletet, vámáru-nyilatkozatot vagy eljárást fedező vámtartozásra.

(7) Nem kell biztosítékot megkövetelni államoktól, regionális és helyi hatóságoktól vagy más, közjogi szabályozás alá eső testületektől, azoknak a tevékenységeknek a tekintetében, amelyekben hatóságként vesznek részt.

A Bizottság A Bizottság a194. cikk (3) bekezdésébenemlített eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyeke rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávalmegállapítják azon egyéb eseteket, amelyeknél nem kell biztosítékot megkövetelni, vagy csökkentett biztosítékot kell követelni.

(8) A vámhatóság eltekinthet a biztosíték nyújtásának megkövetelésétől, ha a biztosítandó összeg nem haladja meg a Közösség és tagállamai, illetve a harmadik országok közötti áruforgalomra vonatkozó statisztikáról szóló, 1995. május 22-i 1172/95/EK tanácsi rendelet [16] 12. cikkének megfelelően készült vámáru-nyilatkozatokra szóló statisztikai küszöböt.

(9) A vámhatóságok által elfogadott vagy engedélyezett biztosíték a Közösség vámterületén mindenütt érvényes azokra a célokra, amelyekre megadták.

A Bizottság, a194. cikk (3) bekezdésébenemlített eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyeke rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávalkivételeket állapítanak meg e bekezdés első albekezdése alól.

62. cikk

Kötelező biztosíték

(1) Amikor kötelező a biztosíték megadása, és a (3) bekezdés alapján elfogadott szabályoktól függően, a vámhatóságok rögzítik az ilyen biztosíték összegét, a kérdéses vámtartozás pontos összegével egyenlő szinten, ha ez az összeg biztonsággal megállapítható abban az időpontban, amikor a biztosítékot kérik.

Amikor a vámtartozás pontos összegét megállapítani nem lehet, a biztosíték összegét a felmerült vagy esetleg felmerülő vámtartozásnak vagy vámtartozásoknak a vámhatóság által becsült maximális összegeként kell rögzíteni.

(2) A 67. cikk sérelme nélkül, ha összevont vámbiztosítékot nyújtanak olyan vámtartozásokra, amelyek összege idővel változik, az ilyen biztosíték összegét olyan szinten kell megállapítani, amely mindenkor fedezi a szóban forgó vámtartozásokat.

(3) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e cikk (1) bekezdésének végrehajtására.

63. cikk

Szabadon választható biztosíték

Amikor a biztosíték nyújtása szabadon választható, az ilyen biztosítékot minden esetben meg kell követelniük a vámhatóságoknak, ha úgy vélik, hogy nem biztos a vámtartozás kifizetése az előírt időszakon belül. Annak összegét ezeknek a hatóságoknak úgy kell meghatározniuk, hogy ne haladják meg a 62. cikkben említett szintet.

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el arra vonatkozóan, hogy a biztosíték mikor szabadon választható.

64. cikk

Biztosítéknyújtás

(1) A biztosíték a következő módok egyikével nyújtható

a) készpénzletéttel vagy bármely más, a vámhatóság által a készpénzletéttel egyenértékűnek elismert fizetési móddal, amely euróban vagy annak a tagállamnak a pénznemében fizetendő, amelyben a biztosítékot megkövetelik;

b) kezességvállalással egy kezes részéről;

c) bármely más formájú biztosítékkal, ha az megfelelő garanciát ad arra, hogy a vámtartozást meg fogják fizetni, például egy létező ágazati megállapodásnak való megfelelésre vonatkozó nyilatkozattal, közjegyzői nyilatkozattal, a szereplők és vámhatóságok közötti egyedi megállapodással stb.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek meghatározzák az e bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett biztosítéki formákat.

(2) A készpénzletét vagy az azzal egyenértékűnek tekintett fizetés formájában nyújtott biztosítékot az abban a tagállamban hatályos rendelkezéseknek megfelelően kell szolgáltatni, ahol a biztosítékot előírják.

65. cikk

A biztosíték megválasztása

Az a személy, akinek biztosítékot kell nyújtania, választhat a 64. cikk (1) bekezdésében meghatározott biztosítékfajták között.

A vámhatóság azonban elutasíthatja a javasolt biztosítékfajta elfogadását, ha az összeegyeztethetetlen az adott vámeljárás megfelelő lefolytatásával.

A vámhatóság előírhatja, hogy a választott biztosítékfajta meghatározott ideig változatlan maradjon.

66. cikk

Kezes

(1) A 64. cikk (1) bekezdésében említett kezesnek a Közösség területén letelepedett harmadik személynek kell lennie. A kezest a biztosítékot megkövetelő vámhatóságnak jóvá kell hagynia, kivéve, ha a kezes egy bank vagy más hivatalosan elismert, a Közösségben bejegyzett pénzügyi intézmény.

(2) A kezes írásban kötelezettséget vállal arra, hogy a vámtartozás biztosított összegét megfizeti.

A vállalásnak a biztosított összeg mértékéig ki kell terjednie az utólagos ellenőrzést követően megfizetendő behozatali és kiviteli vámok összegére is.

(3) A vámhatóság elutasíthatja a kezes vagy a javasolt biztosítékfajta elfogadását, ha azok nem látszanak alkalmasnak a vámtartozás előírt határidőn belüli megfizetésének biztosítására.

67. cikk

Összkezesség

(1) A 61. cikk (6) bekezdésében említett engedély csak azoknak a személyeknek adható, akik kielégítik a következő feltételeket:

a) a Közösség területén letelepedett személyek;

b) nem követtek el súlyos, vagy ismételt kihágást a vámmal vagy az adótörvénnyel szemben;

c) rendszeres felhasználója a vonatkozó eljárásoknak vagy a vámhatóságok tudják róluk, hogy képesek arra, hogy az ezekkel az eljárásokkal kapcsolatos kötelezettségüket teljesítsék.

(2) Ha az esetleg keletkező vámtartozásokra összkezességet kell nyújtani, a gazdaságiszereplő használhat csökkentett összegű összkezességet vagy kaphat biztosítéknyújtás alóli mentességet, a 61. cikk (7) bekezdésének megfelelően, ha legalább a következő kritériumok teljesülnek:

a) az adott vámeljárás megfelelő használata egy adott időszakban;

b) együttműködés a vámhatóságokkal;

c) a biztosítéknyújtás alóli mentesség tekintetében a megfelelő pénzügyi helyzet, amely elegendő arra, hogy az a személy a kötelezettségvállalásait teljesítse.

(3) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az e cikk (1) és (2) bekezdése értelmében történő engedély megadására vonatkozóan.

68. cikk

További rendelkezések a biztosítékok felhasználásával kapcsolatban

(1) Azokban az esetekben, amikor a vámtartozás különleges eljárások keretében keletkezhet, a (2), (3) és (4) bekezdést kell alkalmazni.

(2) A 67. cikk (2) bekezdésének megfelelően engedélyezett biztosítéknyújtás alóli mentesség nem vonatkozik azokra az árukra, amelyeket fokozott kockázatot képviselőnek tekintenek.

A Bizottság, 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával e bekezdés első albekezdésének végrehajtását szolgálják.

(3) Kivételes intézkedésként, különleges körülmények között, a Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, és amelyekkel ideiglenesen megtilthatja a 67. cikk (2) bekezdésében említett, csökkentett összegű összkezesség felhasználását.

(4) Azoknak az áruknak a tekintetében, amelyekről megállapították, hogy összkezesség alkalmazása során nagymértékű visszaélésnek vannak kitéve, a Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, és amelyekkel ideiglenesen megtilthatja az összkezesség felhasználását.

69. cikk

Kiegészítő vagy helyettesítő biztosíték

Ha a vámhatóság megállapítja, hogy a szolgáltatott biztosíték nem biztosítja, vagy a későbbiekben nem lesz elégséges arra, hogy biztosítsa a vámtartozás előírt határidőn belüli megfizetését, előírhatja 61. cikk (3) bekezdésében említett személynek, hogy saját választása szerint nyújtson kiegészítő biztosítékot, vagy helyettesítse az eredeti biztosítékot új biztosítékkal.

70. cikk

A biztosíték felszabadítása

(1) A vámhatóságoknak a biztosítékot haladéktalanul fel kell szabadítaniuk, ha a vámtartozás megszűnt vagy a továbbiakban már nem merülhet fel.

(2) Ha a vámtartozás részben szűnt meg, vagy a biztosítékként letétbe helyezett összegnek csak egy részére vonatkozóan merülhet fel, az érintett személy kérelmére a biztosíték megfelelő részét fel kell szabadítani, kivéve, ha a szóban forgó összeg ezt az intézkedést nem indokolja.

(3) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtására.

3. FEJEZET

A VÁM BEHAJTÁSA ÉS MEGFIZETÉSE, VALAMINT A VÁM VISSZAFIZETÉSE ÉS ELENGEDÉSE

1. szakasz

A vámösszeg meghatározása, az adós értesítése és a lekönyvelés

71. cikk

A vámösszeg meghatározása

A fizetendő vámösszeget az azon a területen illetékes vámhatóság állapítja meg, ahol a vámtartozás keletkezett vagy a 60. cikknek megfelelően keletkezettnek tekintendő, amint rendelkezik a megfelelő információkkal.

72. cikk

Értesítés a vámtartozásról

(1) A fizetendő vámösszeg megállapításáról szóló határozatról értesíteni kell az adóst, az annak a területnek a nemzeti joga által előírt formában, ahol a tartozás keletkezett.

Az első albekezdésben említett értesítésre nem kerül sor a következő helyzetekben:

a) amikor, miközben a vámösszeg végleges meghatározása folyamatban van, átmeneti kereskedelempolitikai intézkedéseket rendelnek el, amelyek vám formáját öltik;

b) amikor a fizetendő vámösszeg meghaladja a 21. cikknek megfelelően hozott határozat alapján megállapított összeget;

c) amikor az eredeti határozatot, amely nem adott meg vámösszeget, vagy a vámösszeget a fizetendő összegnél kisebb számban adta meg, olyan általános rendelkezések alapján hozták meg, amelyeket bírósági határozattal később megsemmisítettek;

d) azokban az esetekben, amikor a vámhatóságok mentesülnek a vámösszegek megadása alól.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e bekezdés második albekezdésének d) pontjának végrehajtására.

(2) Amikor a fizetendő vámösszeg egyenlő azzal az összeggel, amelyet a vámáru-nyilatkozatban feltüntettek, az adóst nem kell értesíteni az (1) bekezdésben említett határozatról.

Ezekben az esetekben az áru kiadása a vámhatóság részéről egyenértékű azzal a határozattal, amely értesíti az adóst a fizetendő vámösszegről.

(3) Ha ennek a cikknek a (2) bekezdése nem alkalmazandó, a fizetendő vámösszeget meghatározó határozatról az adóst értesíteni kell, tizennégy napon belül attól az időponttól számítva, amikor a vámhatóság olyan helyzetben van, hogy azt a határozatot a 17. cikk (4) bekezdésének megfelelően meghozza.

73. cikk

Határidő a vámtartozásról szóló értesítésre

(1) A vámösszeget megállapító határozatról szóló értesítés nem adható ki az adósnak a vámtartozás keletkezésétől számított 3 éves időszak lejárta után.

(2) Ha a vámtartozás olyan cselekmény eredménye, amely elkövetésekor büntetőeljárás alapjául szolgálhatott, az (1) bekezdésben meghatározott 3 éves időszak tíz évre nő.

(3) Ha a 24. cikk szerint fellebbezést nyújtanak be, az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott határidőket fel kell függeszteni, a fellebbezési eljárások időtartamára, attól a naptól számítva, amikor a fellebbezés benyújtása megtörtént.

(4) Ha a vámtartozási kötelezettséget a 84. cikk (3) bekezdése alapján rendezték, az ennek a cikknek az (1) és (2) bekezdésében meghatározott határidőket fel kell függeszteni, attól a naptól számítva, amikor a visszafizetési vagy elengedési kérelmet a 90. cikknek megfelelően benyújtották, addig, amíg a visszafizetésről vagy elengedésről szóló határozatot meghozzák.

74. cikk

Lekönyvelés

(1) A 71. cikkben említett vámhatóságoknak a fizetendő vámösszeget le kell könyvelniük.

Az első albekezdés nem alkalmazható azokban az esetekben, amelyeket a 72. cikk (1) bekezdésének második albekezdése említ.

A vámhatóságoknak nem kell lekönyvelniük azokat a vámösszegeket, amelyekről, a 73. cikk alapján, már nem küldhető értesítés az adósnak.

(2) A tagállamok határozzák meg a vámösszegek lekönyvelésére szolgáló gyakorlati eljárásokat. Ezek az eljárások eltérhetnek annak megfelelően, hogy a vámtartozás keletkezésének körülményeire tekintettel, a vámhatóság bizonyos lehet-e afelől, hogy az említett összegeket megfizetik.

75. cikk

A lekönyvelés időpontja

(1) Ha vámtartozás keletkezik a vámeljárás során az árunyilatkozat elfogadása vagy az ezzel azonos joghatású bármely más intézkedés eredményeként – amennyiben az nem a behozatali vámok alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozatal –, a vámhatóságoknak a fizetendő vámösszeget az áru kiadását követő tizennégy napon belül le kell könyvelniük.

Ha azonban a megfizetést biztosítékkal fedezték, a vámhatóság által megállapított, 31 napot meg nem haladó időtartam során az egy és ugyanazon személynek kiadott valamennyi árura vonatkozó teljes vámösszeg egyetlen bejegyzéssel könyvelhető le, az időtartam végén. Az ilyen lekönyvelésnek a szóban forgó időtartam lejártát követő öt napon belül kell megtörténnie.

(2) Ha az áru kiadható – bizonyos feltételektől függően, amelyek akár a fizetendő vámösszeg megállapítását, akár annak beszedését szabályozzák – a lekönyvelésnek tizennégy napon belül meg kell történnie attól a naptól számítva, amelyen a fizetendő vámösszeget megállapították, vagy a vám fizetésének kötelezettségét rögzítették.

Ha azonban a vámtartozás olyan átmeneti kereskedelempolitikai intézkedéssel van összefüggésben, amely vám formáját ölti, a fizetendő vámösszeget a végleges kereskedelempolitikai intézkedést megállapító rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő két hónapon belül kell lekönyvelni.

(3) Ha az (1) bekezdésben említettektől eltérő körülmények mellett keletkezik vámtartozás, a fizetendő vámösszeget attól a naptól számított tizennégy napon belül kell lekönyvelni, amikor a vámhatóság abban a helyzetben van, hogy a szóban forgó vámösszeget ki tudja számolni és az adóst meg tudja nevezni.

(4) A (3) bekezdést értelemszerűen kell alkalmazni a behajtandó vámösszegre vagy még behajtandó vámösszegre, amikor a fizetendő vámösszeget nem könyvelték még le az (1), (2) és (3) bekezdéseknek megfelelően, vagy amikor annak megállapítása vagy lekönyvelése a fizetendő összegnél alacsonyabb szinten történt.

(5) Az (1), (2) és (3) bekezdésben megállapított lekönyvelési határidők nem alkalmazhatók előre nem látható körülmények vagy vis maior esetén.

76. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a lekönyvelés szabályaira.

2. szakasz

A vám megfizetésének határideje és eljárásai

77. cikk

Általános fizetési határidők, a megfizetés felügyelete

(1) A 72. cikknek megfelelően közölt vámösszeget az adós a vámhatóság által előírt határidőn belül köteles megfizetni.

A 25. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, ez az időszak nem haladhatja meg a tíz napot a fizetendő vámösszegről az adósnak küldött értesítéstől számítva. Abban az esetben, ha a lekönyvelés a 75. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított feltételek szerint összevontan történik, úgy kell megállapítani, hogy az adós ne kaphasson hosszabb fizetési határidőt, mint amelyet a 79. cikknek megfelelő halasztott fizetés megadása esetén kaphatott volna.

Automatikusan határidő-hosszabbítást kell adni, ha megállapításra kerül, hogy az érintett személy túl későn kapta meg az értesítést ahhoz, hogy a fizetést az előírt határidőn belül teljesíthesse.

Határidő-hosszabbítást a vámhatóság az adós kérelmére akkor is adhat, ha a fizetendő vámösszeg megállapítása a 29. cikkben említett utólagos ellenőrzés folyamán történt. A 82. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül az ilyen hosszabbítások nem haladhatják meg az adós számára ahhoz szükséges időt, hogy megtegye az indokolt lépéseket kötelezettségének rendezésére.

(2) Ha az adós a 79–82. cikkben megállapított fizetési könnyítések valamelyikére jogosult, a fizetést legkésőbb az e könnyítésekre vonatkozóan előírt időszakon vagy időszakokon belül kell teljesíteni.

(3) A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával megállapítják a tartozás megfizetésére megadott határidő felfüggesztésének feltételeit, amire a következő helyzetekben kerülhet sor:

a) ha a vám elengedése iránti kérelmet a 90. cikknek megfelelően készítették el;

b) ha az árut el kell kobozni, meg kell semmisíteni, vagy az államnak fel kell ajánlani;

c) ha a vámtartozás az 51. cikk alapján keletkezett, és egynél több adós van.

78. cikk

Kifizetés

(1) A fizetés történhet készpénzben vagy bármely más, teljesítésre alkalmas módon, ideértve az egyenlegbeszámítást, a vámhatóságokkal való megállapodástól függően.

(2) A kifizetést az adós helyett harmadik személy is teljesítheti.

79. cikk

A fizetés halasztása

A 85. cikk sérelme nélkül, a vámhatóságnak az érintett személy kérelmére és biztosítéknyújtás alapján, meg kell engednie a fizetendő vám kifizetésének halasztását, a következő módok bármelyikével:

a) a 75. cikk (1) bekezdése első albekezdésének vagy a 75. cikk (4) bekezdésének megfelelően lekönyvelt minden egyes vámösszeg vonatkozásában külön-külön;

b) a 75. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően, a vámhatóság által megállapított, 31 napot nem meghaladó időtartam során lekönyvelt valamennyi vámösszeg vonatkozásában együttesen;

c) a 75. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően egyetlen bejegyzést képező valamennyi vámösszeg vonatkozásában együttesen.

80. cikk

Határidők a halasztott fizetésre

(1) A 79. cikk szerinti fizetési halasztás időtartama 30 nap. Kiszámítása az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott módon történik.

(2) Ha a halasztott fizetés a 79. cikk a) pontjának megfelelően történik, a határidőt az azt követő naptól kell számítani, amelyen a fizetendő vámösszegről az adóst értesítették.

(3) Ha a halasztott fizetés a 79. cikk b) pontjának megfelelően történik, a határidőt az azt követő naptól kell számítani, amelyen az összevonásra nyitva álló időtartam lejár. Ebből az időtartamból le kell vonni az összevonásra nyitva álló időtartam fele napjainak számát.

(4) Ha a halasztott fizetés a 79. cikk c) pontjának megfelelően történik, a határidőt annak az időszaknak a végét követő naptól kell számítani, amelyet a szóban forgó áru kiadására előírtak. Ebből az időtartamból le kell vonni az érintett időszak fele napjainak számát.

(5) Ha a (3) és a (4) bekezdésben említett időszakokban a napok száma páratlan szám, az ezen bekezdések alapján a 30 napos határidőből levonásra kerülő napok száma a szomszédos kisebbik páros szám felével egyenlő.

(6) Ha a (3) és a (4) bekezdésekben említett időszakok naptári hetek, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy azt a vámösszeget, amelyre vonatkozóan a fizetést elhalasztották, a szóban forgó naptári hét után következő negyedik hét péntekén kell megfizetni.

Ha ezek az időszakok naptári hónapok, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy azt a vámösszeget, amelyre vonatkozóan a fizetést elhalasztották, a szóban forgó naptári hónap utáni hónap tizenhatodik napjáig kell megfizetni.

81. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávalmegállapítják a halasztott fizetés szabályait azokra az esetekre, amikor a 125. vagy a 127. cikknek megfelelően egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot alkalmaznak.

82. cikk

Egyéb fizetési könnyítések

(1) A vámhatóság az adósnak a halasztott fizetéstől eltérő fizetési könnyítést is adhat, azzal a feltétellel, hogy ehhez biztosítékot adnak.

Biztosítékra nincs szükség azonban, ha ennek megkövetelése, az adós helyzete miatt, súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna.

Ha a könnyítéseket az első albekezdés alapján adják, a vámösszeget hitelkamattal kell megterhelni. Az ilyen kamat összegét úgy kell kiszámítani, hogy az egyenlő legyen azzal az összeggel, amelyet e célból az euró piacán vagy annak a pénznemnek a nemzeti piacán számítanának fel, amelyben az összeg fizetendő.

A vámhatóság eltekinthet a hitelkamat felszámításától, ha ennek felszámítása, az adós helyzete miatt, súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna.

(2) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az (1) bekezdés végrehajtására.

83. cikk

A fizetés végrehajtása, késedelmek

(1) Ha a fizetendő vámösszeget az előírt időszakban nem fizették meg, a vámhatóságoknak az összeg kifizetését minden, a tagállam joga révén rendelkezésükre álló eszközzel biztosítania kell.

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávalbiztosítják a kezesek részéről történő fizetést, egy különleges eljárás keretében.

(2) A késedelemi kamatot a vámösszegre az előírt időszak lejártának napjától a kifizetés napjáig számítják fel. A késedelmi kamatláb legfeljebb egy százalékponttal lehet magasabb, mint a hitelkamatláb euróban, vagy az érintett nemzeti pénznem piacán. Annál alacsonyabb nem lehet.

(3) Ha a vámtartozás összegét a 72. cikk (3) bekezdésének megfelelően közölték, a vámösszegen felül késedelmi kamatot kell felszámítani, a vámtartozás keletkezésének napjától az értesítés napjáig.

A késedelmi kamatlábat a (2) bekezdésnek megfelelően kell megállapítani.

(4) A vámhatóság tartózkodhat a késedelmi kamat felszámításától, ha az adós helyzete miatt ez súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna.

A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával időbeli és összegszerűségi szempontból meghatározzák azokat az eseteket, amikor a hatóságok a késedelmi kamat szedésétől eltekinthetnek.

3. szakasz

A vám visszafizetése és elengedése

84. cikk

Általános rendelkezések

(1) Ennek a szakasznak a céljaira a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

a) "visszafizetés" a már kifizetett behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése;

b) "elengedés" az attól a kötelezettségtől való eltekintés, hogy a még nem kifizetett behozatali vagy kiviteli vámot megfizessék.

Amikor ebben a szakaszban a behozatali vagy kiviteli vámokra történik utalás, az úgy értendő, hogy beletartozik a késedelmi kamat is.

(2) A visszafizetés nem keletkeztet kamatfizetést az érintett vámhatóságok részéről.

Kamatot fizetni kell azonban, ha a visszafizetés megadására vonatkozó, a 85. cikk szerinti határozatot nem hajtják végre attól a naptól számítva, amikor azt a határozatot meghozták.

Ilyen esetekben a kamat a három hónapos időszak lejárati napjától a visszafizetés napjáig fizetendő. A kamatlábnak egyenlőnek kell lennie az euró vagy az érintett nemzeti pénznem piacának kamatlábával.

(3) Ha a vámhatóság a visszafizetést vagy elengedést tévedésből adta meg, a vámfizetési kötelezettség visszaáll, amennyiben az eredeti vámtartozás behajtására nyitva álló határidő a 73. cikk értelmében lejárt.

Ilyen esetekben az e cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerint fizetendő kamatot meg kell téríteni.

85. cikk

Visszafizetés és elengedés

(1) Az ebben a szakaszban megállapított feltételektől függően, a behozatali vagy kiviteli vámokat csak akkor lehet visszafizetni vagy elengedni, ha a visszafizetendő, vagy elengedésre kerülő összeg túllép egy bizonyos összeget, a következő okokból:

a) túlkövetelt vámok;

b) hibás áruk;

c) a vámhatóság tévedése;

d) méltányosság.

Emellett, amikor a vámokat kifizették és a megfelelő vámáru-nyilatkozatot a 117. cikknek megfelelően érvénytelenítik, azokat a vámokat vissza kell fizetni.

(2) A határozat illetékességi szabályaitól függően, amikor a vámhatóságok saját maguk fedik fel, a 90. cikk (1) bekezdésében említett időszakon belül, hogy behozatali vagy kiviteli vámok visszafizetendők vagy elengedendők a 86., 88. vagy 89. cikk alapján, azt saját kezdeményezésükre vissza kell fizetniük vagy el kell engedniük.

(3) Nem adható meg visszafizetés vagy elengedés, amikor a vámösszeget megállapító határozathoz vezető helyzet az adós általi megtévesztésből származik.

86. cikk

Túlkövetelt vámok visszafizetése és elengedése

A behozatali vagy kiviteli vámokat vissza kell fizetni vagy el kell engedni, amennyiben az eredeti vámjogi határozatban megállapított összeg a megfizetendő összeget meghaladja, vagy a 72. cikk (1) bekezdésének c) vagy d) pontjával ellentétesen az adóst nem értesítették.

87. cikk

Hibás áruk

(1) A behozatali vámokat vissza kell fizetni vagy el kell engedni, amennyiben megállapításra kerül, hogy az ilyen vámok szabad forgalomba bocsátott olyan árura vonatkozik, amelyet az importőr a kiadás időpontjában visszautasított, mivel az hibás volt, vagy nem felelt meg azon szerződés feltételeinek, amelyen a behozatala alapult.

Hibás árunak azokat az árukat kell tekinteni, amelyek kiadásuk előtt károsodottak voltak.

(2) A behozatali vámok visszafizetését vagy elengedését meg kell adni, feltéve, hogy az árut még nem használták, kivéve az olyan kezdeti használatot, amelyre azért lehetett szükség, hogy meg lehessen állapítani, hogy hibás-e, vagy hogy megfelel-e a szerződés feltételeinek.

(3) A vámhatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy az adós az árukat a Közösség vámterületéről újból kiviszi-e, vagy – kérésére – azokat az aktív feldolgozási eljárás (beleértve a megsemmisítés célját), külső árutovábbítás, illetve vámraktározás vagy vámszabad terület alá vonja.

88. cikk

Visszafizetés vagy elengedés a vámhatóságok által elkövetett tévedés miatt

A behozatali vagy kiviteli vámok visszafizetésére vagy elengedésére vonatkozó határozatot kell hozni, amikor a vámösszeget megállapító eredeti határozat a vámhatóságok által elkövetett hiba miatt nem felel meg a fizetendő összegnek, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a) az adósról nem tételezhető fel, hogy azt a hibát észre kellett volna vennie;

b) az adós jóhiszeműen járt el.

Amikor az áruk preferenciális helyzetét igazgatási együttműködésben állapítják meg, amelyben részt vesznek a Közösség vámterületén kívüli ország vagy terület hatóságai, az azon hatóságok által kiadott igazolás, amennyiben valótlannak bizonyul, olyan hibának minősül, amelyről az első bekezdés a) pontjának értelmében nem tételezhető fel, hogy észre kellett volna venni.

A valótlan igazolás kiadása azonban nem jelent hibát, ha az igazolás egy valótlan tényálláson alapul, amelyet az exportőr adott meg, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy a kiadó hatóságoknak tudomása volt, vagy tudomásuknak kellett lennie arról, hogy az áru nem felel meg a preferenciális elbánásra való jogosultság megállapította feltételeknek.

Az adós jóhiszeműnek tekintendő, ha be tudja mutatni, hogy az érintett kereskedelmi műveletek időszakában kellő figyelmet fordított arra, hogy a preferenciális elbánás összes feltételei teljesülnek-e.

Az adós nem hivatkozhat jóhiszeműségre, ha a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában értesítést jelentetett meg, amelyben kijelenti, hogy kétségek merültek fel a preferenciális megállapodásoknak a kedvezményezett ország vagy terület részéről történő alkalmazásának helyességével kapcsolatban.

89. cikk

Visszafizetés és elengedés méltányosságból

A 85. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és a 86., 87. és 88. cikkben említett helyzetektől eltérően, a behozatali és kiviteli vámokat vissza kell fizetni a méltányosság érdekében, ha a vámtartozás olyan különleges körülmények között keletkezett, amelyek szerint az adósnak megtévesztés vagy nyilvánvaló hanyagság nem tulajdonítható.

90. cikk

Visszafizetési és elengedési eljárás

(1) Az adósnak, ha úgy véli, hogy a behozatali vagy kiviteli vámokat a 85. cikk szerint vissza kell fizetni vagy el kell engedni, kérelmet kell benyújtania a megfelelő vámhivatalhoz, a következő határidőkön belül:

a) a túlkövetelt vámok, a vámhatóságok vagy a méltányosság esetében az összegről szóló értesítés napjától számított három éven belül;

b) a hibás áruk esetében az összegről szóló értesítés napjától számított egy éven belül;

c) a vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése esetén az érvénytelenítésre alkalmazandó szabályokban meghatározott határidőn belül.

Az első albekezdés a) és b) pontjában meghatározott határidőt meg kell hosszabbítani, ha a kérelmező igazolja, hogy előre nem látható körülmény vagy vis maior miatt akadályoztatva volt a kérelem kellő időn belüli benyújtásában.

(2) Az (1) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó azokban az esetekben, amikor a vámhatóságok a 85. cikk (2) bekezdése alapján saját maguk határozzák el a visszafizetést vagy elengedést.

(3) Ha a 24. cikk szerint fellebbezést nyújtanak be a vámtartozásról szóló értesítéssel szemben, az e cikk (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott határidőt fel kell függeszteni, a fellebbezési eljárások időtartamára, attól a naptól számítva, amikor a fellebbezés benyújtása megtörtént.

(4) Az (1) bekezdésnek megfelelő kérelem kézhezvételét követően a vámhatóságok határoznak arról, hogy adott esetben a visszafizetést vagy elengedést megadják-e.

A visszafizetés vagy elengedés lehet teljes, vagy részleges.

91. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el ennek a szakasznak a végrehajtására. Ezek az intézkedések megállapítják azokat az eseteket, amikor a Bizottság a 194. cikk (4) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően határoz arról, hogy egy vámösszeg elengedése vagy visszafizetése indokolt-e.

4. FEJEZET

A VÁMTARTOZÁS MEGSZŰNÉSE

92. cikk

Megszűnés

(1) A vámtartozás elévülésére és az ilyen tartozásnak az adós jogerősen megállapított fizetésképtelensége miatti behajthatatlanságára vonatkozó, hatályos rendelkezések sérelme nélkül, a behozatallal vagy kivitellel kapcsolatos vámtartozás a következő módok valamelyikével szűnik meg:

a) a vámösszeg megfizetésével;

b) a (4) bekezdéstől függően, a vámösszeg elengedésével;

c) a vámfizetési kötelezettséggel járó vámeljárásra bejelentett áru esetén, ha a vámáru-nyilatkozatot érvénytelenítették;

d) ha a behozatali vagy kiviteli vámra kötelezett árukat lefoglalták vagy elkobozták;

e) ha a behozatali vagy kiviteli vámra kötelezett áruk a vámfelügyelet alatt megsemmisültek vagy azokat az államnak felajánlották;

f) ha az áruk eltűnése vagy a vámjogszabályokból származó kötelezettségek nem teljesítése az áru tényleges jellege, előre nem látható körülmények vagy vis maior eredményeként, vagy a vámhatóság engedélyének következményeként az említett áru teljes megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása miatt következett be;

g) ha a tartozás az 51. vagy az 54. cikk alapján keletkezett és a következő feltételek teljesülnek:

i. a mulasztás, amely vámtartozás keletkezéséhez vezetett nem volt jelentős hatással a bejelentett eljárás helyes működésére és nem valósított meg megtévesztési kísérletet;

ii. minden, az áruk helyzetének rendezéséhez szükséges alakiságot ezt követően elvégeztek;

h) ha a vámmentesen, vagy a végső felhasználásra való tekintettel csökkentett vámtétel mellett szabad forgalomba bocsátott árut a vámhatóságok engedélyével exportálták;

i) ha az 50. cikk alapján keletkezett és az abban a cikkben említett, a kedvezményes elbánás nyújtásának lehetővé tételére elvégzett vámalakiságokat törlik, vagy kielégítő igazolást nyújtanak be arról, hogy a preferenciális elbánás megadása nem történt meg;

j) ha az ennek a cikknek az (5) bekezdésétől függően a tartozás az 51. cikk alapján keletkezett, és a vámhatóságok számára kielégítő bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy az árukat nem használták vagy fogyasztották el, és a Közösség vámterületéről exportálták azokat.

Az első albekezdés f) pontjának céljaira az árukat visszavonhatatlanul elveszettnek kell tekinteni, ha azokat bármely személy használhatatlanokká tette.

(2) Lefoglalás vagy elkobzás esetén a vámtartozást – ahogyan az (1) bekezdés d) pontja említi –, a vámjogszabályok megsértése esetén alkalmazandó büntetőjogi előírások alkalmazásában sem lehet megszűntnek tekinteni, ha valamely tagállam jogrendje értelmében a vámteher vagy a vámtartozás fennállása képezi az alapot a szankciók meghatározásához.

(3) Ha a vámtartozás megszűnik a végső felhasználása alapján vámmentesen vagy csökkentett behozatali vámtétel mellett szabad forgalomba bocsátott áru vonatkozásában, az ilyen megsemmisülésből származó minden maradékot vagy hulladékot nem közösségi árunak kell tekinteni.

(4) Ha több személy kötelezett a vámtartozás megfizetésére, és az elengedést megadták, a vámösszeg megfizetésének kötelezettsége csak annak a személynek vagy azoknak a személyeknek a tekintetében szűnik meg, aki(k)nek az elengedést megadták.

(5) Az (1) bekezdés j) pontjában említett esetben a vámösszeg megfizetésének kötelezettsége nem szűnik meg a megtévesztést megkísérlő személlyel vagy személyekkel szemben.

(6) Ha a tartozás az 51. cikk alapján keletkezett, a vámösszeg megfizetésének kötelezettsége arra a személyre való tekintettel szűnik meg, akinek magatartása nem volt kapcsolatban semmiféle megtévesztési kísérlettel, és aki hozzájárult a csalás elleni harchoz, és különösen azokban az esetekben, amikor ellenőrzött szállítás történt, a bűnözők beazonosításának megkönnyítésére.

(7) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e cikk (1)–(6) bekezdésének végrehajtására.

IV. CÍM

AZ ÁRU MEGÉRKEZÉSE A KÖZÖSSÉG VÁMTERÜLETÉRE

1. FEJEZET

A VÁMTERÜLETRE BEHOZOTT ÁRUK

93. cikk

A behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtásának kötelezettsége

(1) A Közösség vámterületére behozott árukra behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell kiállítani, azoknak az áruknak a kivételével, amelyeket olyan szállítóeszközön fuvaroznak, amely csak a területi vizeken vagy a Közösség vámterülete feletti légtéren halad át, anélkül, hogy azon a területen megállna.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el megállapítván egy közös adatkészletet és formanyomtatványt a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatra, amely tartalmazza a kockázatelemzéshez és a vámellenőrzés helyes alkalmazásához szükséges adatokat, elsődlegesen biztonsági célokra, adott esetben a nemzetközi szabványok és kereskedelmi gyakorlat felhasználásával.

(2) Kivéve, ha más rendelkezés történt, a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot az illetékes vámhivatalnak be kell nyújtani vagy hozzáférhetővé kell tenni, azt megelőzően, hogy az árut behozzák a Közösség vámterületére.

(3) A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadja a következőkre vonatkozó intézkedéseket:

a) az a határidő, ameddig a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat be kell nyújtani vagy hozzáférhetővé kell tenni, azt megelőzően, hogy az árut behozzák a Közösség vámterületére;

b) annak az illetékes vámhivatalnak a meghatározása, ahol a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot be kell nyújtani vagy hozzáférhetővé kell tenni, és ahol a kockázatelemzést és a kockázatalapú beléptetési ellenőrzéseket el kell végezni.

(4) A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, és amelyek tárgya:

a) azok a feltételek, amelyek szerint a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat megkövetelésétől el lehet tekinteni vagy azt ki lehet igazítani;

b) a (3) bekezdés a) pontjában említett határidővel kapcsolatos esetleges kivételek és változtatások szabályai.

(5) A (3) és (4) bekezdésben említett intézkedések elfogadása során a következőket kell figyelembe venni:

a) különleges körülmények;

b) ezen intézkedések alkalmazása az áruforgalom bizonyos fajtáira, szállítási módokra vagy gazdasági szereplőkre;

c) nemzetközi megállapodások, amelyek speciális biztonsági megállapodásokat tartalmaznak.

94. cikk

Benyújtás és felelős személy

(1) A behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot elektronikus adatfeldolgozási technika alkalmazásával kell elkészíteni. A kereskedelmi, kikötői vagy közlekedési információkat fel lehet használni, feltéve, hogy azok tartalmazzák a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokat.

Kivételes körülmények között a vámhatóságok elfogadhatnak papíralapú behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatokat, feltéve, hogy azok ugyanolyan szintű kockázatelemzést alkalmaznak, mint amelyet az elektronikus adatfeldolgozási technika felhasználásával készült a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatokra alkalmaznak, és az ilyen adatoknak más vámhivatalokkal való kicserélésének követelményei teljesíthetőek.

(2) A behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot annak a személynek kell benyújtania, aki az árukat a Közösség vámterületére behozza, vagy aki az áruknak a Közösség vámterületére történő fuvarozásáért a felelősséget viseli.

(3) A (2) bekezdésben említett személy kötelezettségei ellenére, a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot helyette a következő személyek valamelyike is benyújthatja:

a) az importőr vagy a címzett, vagy más személy, akinek a nevében vagy akinek az érdekében a (2) bekezdésben említett személy eljár;

b) bármely személy, aki képes arra, hogy a szóban forgó árukat az illetékes vámhatóságnál vám elé állítsa vagy állíttassa;

(4) Adott esetben a vámhatóságok tájékoztatják azt a személyt, aki a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtotta, azokról a szállítmányokról, amelyek megkülönböztetett biztonsági kockázatokat képviselnek.

(5) Ha a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot annak a szállítóeszköznek az üzemeltetője helyett, amellyel az áruk a közösségi vámterületre érkeznek, más személy nyújtja be, akkor a szállítóeszköz üzemeltetője köteles érkezési bejelentőt benyújtani az illetékes vámhivatalhoz, nyilatkozat, fuvarlevél vagy rakományjegyzék formájában, amelyen fel kell tüntetnie az előírás szerint behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat tárgyát képező valamennyi fuvarozott áru azonosításához szükséges adatot.

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek az érkezési bejelentőn feltüntetendő megjelöléseket szabályozzák.

Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó e bekezdés első albekezdésére.

95. cikk

A gyűjtő vámáru-nyilatkozat módosítása

Annak a személynek, aki a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtja, kérésére, meg kell engedni, hogy annak a vámáru-nyilatkozatnak egy vagy több adatát módosítsa, azt követően, hogy azt már benyújtották.

Nem lehetséges azonban a módosítás a következő események valamelyike után:

a) a vámhatóság értesítette a gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtó személyt arról, hogy szándékában áll megvizsgálni az árut;

b) a vámhatóság megállapította, hogy a szóban forgó adatok nem helytállóak;

c) a vámhatóság már engedélyezte az áru eltávolítását.

A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával kivételeket állapítanak meg e cikk második bekezdésének c) pontja alól.

96. cikk

A gyűjtő vámáru-nyilatkozat helyébe lépő vámáru-nyilatkozat

Az illetékes vámhivatal eltekinthet a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtásától azoknak az áruknak a tekintetében, amelyeknél a 93. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett határidő lejárta előtt vámáru-nyilatkozatot már benyújtottak. Ebben az esetben a vámáru-nyilatkozatnak legalább a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokat tartalmaznia kell. Mindaddig, amíg a vámáru-nyilatkozatot a 114. cikknek megfelelően el nem fogadták, az a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat státuszával rendelkezik.

2. FEJEZET

AZ ÁRUK ÉRKEZÉSE

1. szakasz

Az áru beléptetése a Közösség vámterületére

97. cikk

Vámfelügyelet

(1) A Közösség vámterületére behozott áru a beléptetése időpontjától kezdve vámfelügyelet alatt áll és vámellenőrzésnek alávethető. Vonatkoznak rájuk a közerkölcs, a közrend vagy közbiztonság, emberek, állatok vagy növények egészségének és életének védelme, a környezet védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értékkel rendelkező nemzeti kincsek védelme, a halászati védelemmel és kezeléssel foglalkozó intézkedések végrehajtása vagy ipari és kereskedelmi tulajdon oltalma alapján indokolt tilalmak vagy korlátozások, ideértve a kábítószer-futárok, a hamisított áruk és a Közösséget elhagyó készpénz ellenőrzését.

Vámfelügyelet alatt kell maradniuk mindaddig, amíg az vámjogi helyzetük meghatározásához szükséges.

A 175. cikk sérelme nélkül, a közösségi árukra nem vonatkozik a vámfelügyelet, miután helyzetüket megállapították.

A nem közösségi áruk vámfelügyelet alatt maradnak, amíg vámjogi helyzetük megváltozik, vagy exportálásra vagy megsemmisítésre kerülnek.

(2) Bármely személy, aki vámfelügyelet alatt álló árukban érdekeltséggel rendelkezik, a vámhatóságok engedélyével bármikor megvizsgálhatja az árukat vagy mintát vehet azokból tarifális besorolásuk, vámértékük vagy vámjogi helyzetük megállapítása érdekében.

(3) Az árukat a vámfelügyelet alól nem lehet kivonni, amíg a vámhatóságok a kiadást nem engedélyezték.

98. cikk

A megfelelő helyre történő szállítás

(1) Annak a személynek, aki a Közösség vámterületére árut hoz be, azt haladéktalanul tovább kell szállítania a vámhatóság által kijelölt útvonalon és utasításainak megfelelően – ha vannak ilyenek – ahhoz a vámhivatalhoz, amelyet a vámhatóságok kijelöltek, vagy bármely más helyre, amelyet ezek a hatóságok kijelöltek vagy jóváhagytak, vagy egy vámszabad területre.

A vámszabad területre bevitt árukat közvetlenül erre a vámszabad területre kell bevinni, tengeren vagy levegőben, vagy – ha szárazföldön történik a szállítás – anélkül, hogy a Közösség vámterületének egy másik részét érintenék.

Az árukat rögtön megérkezésük után a vámhatóságoknak be kell mutatni, a 101. cikknek megfelelően.

(2) Az a személy, aki az áru fuvarozásáért a felelősséget vállalja a Közösség vámterületére történő beléptetést követően, felel az (1) bekezdésben megállapított kötelezettség betartásáért.

(3) Azt az árut, amely kívül van ugyan a Közösség vámterületén, de a hatályban lévő rendelkezések értelmében valamely tagállam vámhatóságának ellenőrzése alá vonható, az e tagállam és valamely, a Közösség vámterületén kívüli ország vagy terület között megkötött megállapodás eredményeként, ugyanúgy kell kezelni, mint a Közösség vámterületére beléptetett árut.

(4) Az (1) bekezdés nem zárja ki semmilyen, a levél-, levelezőlap- vagy nyomtatványforgalomra vagy az utazók által szállított árukra vonatkozó hatályban lévő rendelkezés alkalmazását, amennyiben a vámfelügyelet és a vámellenőrzés lehetősége ezáltal nem kerül veszélybe.

(5) Az (1) bekezdés nem alkalmazható az olyan árukra, amelyeket olyan szállítóeszközön fuvaroznak, amely csak a területi vizeken vagy a Közösség vámterülete feletti légtéren halad át, anélkül, hogy ott megállna.

99. cikk

Közösségen belüli légi és tengeri szállítások

(1) A 98. cikk (1)–(4) bekezdése és a 93–96. és a 100–103. cikk nem vonatkozik a Közösség vámterületét ideiglenesen elhagyó árura, amíg e területen lévő két pont között halad tengeri vagy légi úton, feltéve, hogy a fuvarozás közvetlen útvonalon, menetrend szerinti légi járat vagy hajójárat igénybevételével történik a Közösség vámterületén kívüli megállás nélkül.

(2) A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek különleges rendelkezéseket állapítanak meg a légi és a menetrend szerinti hajójáratokra.

100. cikk

Szállítás különleges körülmények között

(1) Ha előre nem látható körülmények vagy vis maior következtében a 98. cikk (1) bekezdésében megállapított kötelezettség nem teljesíthető, az a személy, akit ez a kötelezettség terhel, vagy a helyette eljáró bármely más személy haladéktalanul tájékoztatja a vámhatóságot az előállt helyzetről. Ha az előre nem látható körülmények vagy a vis maior nem eredményezik az áru teljes elvesztését, a vámhatóságot értesíteni kell az áru pontos helyéről.

(2) Ha előre nem látható körülmények vagy vis maior következtében a 98. cikk (5) bekezdésének hatálya alá tartozó hajó vagy repülőgép arra kényszerül, hogy ideiglenesen a Közösség vámterületén lévő kikötőbe fusson be vagy ott szálljon le, és nem teljesíthető a 98. cikk (1) bekezdésében megállapított kötelezettség, a hajót vagy repülőgépet a Közösség vámterületére beléptető személy vagy a helyette eljáró bármely más személy haladéktalanul értesíti a vámhatóságot az előállt helyzetről.

(3) A vámhatóság határozza meg azokat a intézkedéseket, amelyeket meg kell hozni az (1) bekezdésben említett áru, valamint a (2) bekezdésben ismertetett körülmények között valamely hajó vagy repülőgép fedélzetén lévő áru vámfelügyeletének lehetővé tételére és – indokolt esetben – annak biztosítására, hogy ezt követően elszállításra kerüljenek valamelyik vámhivatalhoz vagy a hatóságok által kijelölt vagy jóváhagyott egyéb helyre.

2. szakasz

Az áruk bemutatása, kirakodása és megvizsgálása

101. cikk

Az áru vám elé állítása

(1) A Közösség vámterületére érkező árukat a következő személyek valamelyikének vám elé kell állítania:

a) az a személy, aki az árut a Közösség vámterületére hozta;

b) az a személy, akinek a nevében vagy akinek a javára az árukat az arra a területre behozó személy eljár;

c) az a személy, aki az áru fuvarozásáért a felelősséget vállalta, miután azokat a Közösség vámterületére behozták.

(2) Az (1) bekezdésben leírt személy kötelezettségei ellenére az áruk vám elé állítását a következő személyek egyike is elvégezheti:

a) bármely személy, aki az árut azonnal vámeljárás alá helyezi;

b) a tárolási létesítmények működésének engedélyese vagy bármely személy, aki egy vámszabad területen tevékenykedik.

(3) Az árukat vám elé állító személynek hivatkoznia kell az árukra vonatkozóan benyújtott behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatra vagy vámáru-nyilatkozatra.

(4) Az (1) bekezdés nem zárja ki különleges rendelkezések alkalmazását a következőkkel kapcsolatban:

a) áruk, amelyeket utasok visznek magukkal;

b) áruk, amelyeket vámeljárás alá vontak, de anélkül, hogy követelmény lenne azok vám elé állítása;

c) levelek, levelezőlapok és nyomtatványok, továbbá egyéb hordozókon megjelenő elektronikus megfelelőik.

102. cikk

Az áruk kirakodása és megvizsgálása

(1) Az áruk szállítóeszközről való kirakása vagy átrakása kizárólag a vámhatóság engedélyével történhet, a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken.

Nincs azonban szükség ilyen engedélyre olyan közvetlen veszély esetében, amely szükségessé teszi az áru egy részének vagy egészének azonnali kirakását. Ebben az esetben a vámhatóságot erről haladéktalanul tájékoztatni kell.

(2) Az áruk vizsgálata, mintavétel vagy az azok szállítóeszközeinek megvizsgálása céljából a vámhatóságok bármikor kérhetik az áru kirakását és kicsomagolását.

(3) A vámhatóság engedélye nélkül a vám elé állított áruk nem mozdíthatók el vám elé állításuk helyükről.

3. szakasz

A bemutatás utáni alakiságok

103. cikk

A nem közösségi áruk vámeljárás alá vonásának kötelezettsége

A 131. és 133. cikk sérelme nélkül a vám elé állított nem közösségi árukat vámeljárás alá kell vonni.

Kivéve, ha más rendelkezés van érvényben, a nyilatkozattevő szabadon megválaszthatja azt a vámeljárást, amely alá az árukat helyezni kívánja, függetlenül azok jellegétől vagy mennyiségétől, vagy származási országukról, a szállítmánytól vagy rendeltetésüktől.

104. cikk

Átmeneti megőrzés alá vontnak számító áruk

(1) Kivéve, amikor az árukat azonnal konkrét vámeljárás alá vonják, amelyre a vámáru-nyilatkozatot elfogadták, vagy vámszabad területen helyezik el, a vám elé állított nem közösségi árukat átmeneti megőrzésben lévőnek kell tekinteni, a 159. cikknek megfelelően.

(2) A 93. cikk (2) bekezdésében megállapított kötelezettség és a 93. cikk (3) bekezdése szerint elfogadott intézkedések által előírt kivételek vagy mentesség sérelme nélkül, amikor megállapítást nyer, hogy a vám elé állított nem közösségi árukra nincs behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat, az áruk birtokosának azonnal be kell nyújtania egy ilyen vámáru-nyilatkozatot.

4. szakasz

Áruk, amelyeket árutovábbítási eljárással szállítottak

105. cikk

Árutovábbítás keretében érkezett áruk mentessége

A 98. cikk, annak (1) bekezdése első albekezdését kivéve, és a 101–104. cikk nem alkalmazható arra az esetre, amikor már árutovábbítási eljárás alatt álló árut léptetnek be a Közösség vámterületére.

106. cikk

Befejezett árutovábbítási eljárásban szállított, nem közösségi árukra vonatkozó rendelkezések

A 102., a 103. és a 104. cikk vonatkozik a következő árukra, amint az ilyen árukat a Közösség vámterületén lévő rendeltetési vámhivatalban vám elé állították, az árutovábbításra vonatkozó szabályoknak megfelelően.

a) nem közösségi áruk, amelyeket a Közösség vámterületére árutovábbítási eljárás alapján hoztak;

b) nem közösségi áruk, amelyeket azon a területen belül árutovábbítási eljárás alapján szállítottak.

V. CÍM

A VÁMJOGI HELYZET ÉS A VÁMELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

1. FEJEZET

AZ ÁRUK HELYZETE

107. cikk

A közösségi helyzet vélelme

(1) Minden, a Közösség vámterületén lévő árut közösségi árunak kell tekinteni, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy nem rendelkeznek közösségi helyzettel.

(2) A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávalmegállapítják:

a) azokat az eseteket, amikor az e cikk (1) bekezdésében említett vélelem nem alkalmazható;

b) azokat a módszereket, amelyekkel az áruk közösségi helyzete megállapítható.

108. cikk

A közösségi helyzet elvesztése

A közösségi áruk a következő esetekben válnak nem közösségi árukká:

a) ha eltávolítják a Közösség vámterületéről, amennyiben a belső árutovábbítás szabályai vagy a 109. cikk nem alkalmazandó;

b) ha külső árutovábbítási eljárás, tárolás vagy aktív feldolgozási eljárás alá vonják, amennyiben azt a vámjogszabályok megengedik;

c) ha a végső felhasználási eljárás alá vonták és azt követően felajánlották azokat az államnak;

d) ha a szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatot a 117. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelő kiadást követően érvénytelenítik.

109. cikk

A vámterületet ideiglenesen elhagyó áruk

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el megállapítván azokat a feltételeket, amelyek mellett a közösségi áruk vámeljárás nélkül a Közösség vámterületének egyik pontjáról a másikra, illetve vámjogi helyzetük megváltozása nélkül ideiglenesen e területen kívülre szállíthatók.

2. FEJEZET

VÁMÁRU-NYILATKOZAT

1. szakasz

Általános rendelkezések

110. cikk

Az áruk bejelentése, a közösségi áruk felügyelete

(1) Minden, vámeljárás alá vonásra szánt áruról – a vámszabad-területi eljárást kivéve – az adott vámeljárásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot kell készíteni.

(2) A vámeljárásra bejelentett közösségi áru vámfelügyelet alatt áll az (1) bekezdésben említett vámáru-nyilatkozat elfogadásától számítva addig az időpontig, amíg elhagyja a Közösség vámterületét, vagy az államnak felajánlják, vagy a vámáru-nyilatkozatot a 117. cikknek megfelelően érvénytelenítik.

111. cikk

Illetékes vámhivatalok

(1) Kivéve, ha a közösségi jogszabályok mást írnak elő, a tagállamoknak kell meghatározniuk a területükön lévő különféle vámhivatalok helyét és illetékességét, és gondoskodniuk kell arról, hogy ésszerű napokat és órákat jelöljenek ki ezen vámhivatalok nyitvatartására.

Amikor így tesz, a tagállamnak figyelembe kell vennie a forgalom és az áruk jellegét, és azt a vámeljárást, amely alá azokat vonni kell ahhoz, hogy a nemzetközi forgalom folyamatát ne gátolják, és az ne torzuljon.

(2) A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el a következő illetékes vámhivatalok létrehozására:

a) az a vámhivatal, amelynél a vámáru-nyilatkozatot be kell nyújtani, vagy hozzáférhetővé kell tenni;

b) az a vámhivatal, ahol a kockázatelemzést és a kockázatalapú behozatali vagy kiviteli ellenőrzést el kell végezni.

112. cikk

A vámáru-nyilatkozatok fajtái

(1) A vámáru-nyilatkozatot elektronikus adatfeldolgozási technika alkalmazásával kell elkészíteni.

Az azon vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükséges bizonylatokat, amelyre az árut bejelentették, szintén be lehet nyújtani vagy hozzáférhetővé lehet tenni ezzel a technikával.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, és amikor ez előírás, a vámáru-nyilatkozat benyújtható írásban, vagy szóbeli nyilatkozattal, vagy bármely olyan más jogi aktussal, amelynek révén áruk vámeljárás alá vonhatók.

(3) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el e cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtására.

2. szakasz

Szabványos nyilatkozatok

113. cikk

A nyilatkozat tartalma, alátámasztó bizonylatok

(1) A vámáru-nyilatkozatnak tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely az arra a vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükséges, amelyre az árut bejelentik. Az adatfeldolgozási technika alkalmazásával elkészített nyilatkozatoknak tartalmazniuk kell egy elektronikus aláírást, vagy más hitelesítési eszközt. Az írásbeli vámáru-nyilatkozatokat alá kell írni.

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározhatja azokat az előírásokat, amelyeknek a vámáru-nyilatkozatoknak meg kell felelniük.

(2) Az azon vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükséges elektronikus vagy írásbeli bizonylatoknak, amelyre az árut bejelentették, a vámhatóságok rendelkezésére kell állniuk a vámáru-nyilatkozat benyújtásának időpontjában.

Kérésre azonban a vámhatóságok megengedhetik, hogy azokat a bizonylatokat az áruk kiadása után bocsássák a rendelkezésükre.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el e bekezdés első és második albekezdésének végrehajtására.

114. cikk

A vámáru-nyilatkozat elfogadása

(1) A 113. cikkben megállapított feltételeknek megfelelő vámáru-nyilatkozatot a vámhatóság azonnal elfogadja, amennyiben azok az áruk, amelyekre vonatkozik, a vámhatóságok számára ellenőrzésre rendelkezésre állnak.

(2) Ha a 111. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelően egy vámáru-nyilatkozatot egy olyan hivatalnál nyújtanak be, amely különbözik attól a hivataltól, ahol az árukat bemutatták, a nyilatkozat akkor fogadható el, ha az a hivatal, amelynél az árukat bemutatták, megerősíti, hogy az áru ellenőrzésre rendelkezésre áll.

(3) Eltérő rendelkezés hiányában a bejelentett árura vonatkozó vámeljárásra irányadó rendelkezések és minden egyéb behozatali és kiviteli alakiságok alkalmazásakor figyelembe veendő időpont a vámáru-nyilatkozat vámhatóság által történő elfogadásának napja.

115. cikk

Nyilatkozattevő

(1) Vámáru-nyilatkozatot bármely személy készíthet, aki képes arra, hogy a bejelentett árura vonatkozó vámeljárásra irányadó rendelkezések alkalmazásához megkövetelt összes bizonylatot bemutassa vagy rendelkezésre bocsássa. Ennek a személynek arra is képesnek kell lennie, hogy a szóban forgó árukat az illetékes vámhatóságnál vám elé állítsa vagy állíttassa.

Ha azonban valamely vámáru-nyilatkozat elfogadása külön kötelezettségeket ró valamely személyre, a bejelentést ennek a személynek vagy ennek a személynek a nevében kell megtenni.

(2) A nyilatkozattevőnek a Közösség területén letelepedett személynek kell lennie.

A Közösség területén való letelepedés azonban nem szükséges feltétel azon személyek esetében, akik:

- tranzit szállításról vagy ideiglenes behozatalról nyilatkoznak;

- eseti árunyilatkozatot tesznek, amennyiben a vámhatóság ezt indokoltnak tartja.

116. cikk

A vámáru-nyilatkozat módosítása

A nyilatkozattevőnek, kérésére, meg kell engedni, hogy a vámáru-nyilatkozat egy vagy több adatát módosítsa, azt követően, hogy azt a vám már elfogadta. A módosítás nem járhat azzal a hatással, hogy annak eredményeként az az eredeti áruktól eltérő árukra vonatkozzon.

Nem engedélyezhető módosítás, ha azt a következő események bármelyike után kérték:

a) a vámhatóság értesítette a nyilatkozattevőt arról, hogy szeretné megvizsgálni az árut;

b) a vámhatóság megállapította, hogy a szóban forgó adatok nem helytállóak;

c) a vámhatóság már kiadta az árut.

A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával kivételeket állapítanak meg e cikk második bekezdésének c) pontja alól.

117. cikk

A vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése

(1) A vámhatóság a nyilatkozattevő kérésére a már elfogadott nyilatkozatot a következő esetekben érvényteleníti:

a) ha kielégítő számukra, hogy az árut azonnal egy másik vámeljárás alá vonják;

b) ha kielégítő számukra, hogy a különleges körülmények eredményeként az áruknak az alá a vámeljárás alá vonása, amelyre bejelentették azokat, többé nem indokolt.

Ha azonban a vámhatóság már értesítette a nyilatkozattevőt arról a szándékáról, hogy meg kívánja vizsgálni az árut, a vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése iránti kérelmet addig nem lehet elfogadni, amíg a vizsgálatot el nem végezték.

(2) A nyilatkozatot nem lehet érvényteleníteni, miután az árukat kiadták.

A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával kivételeket állapítanak meg e bekezdés első albekezdése alól.

(3) A vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése nem érinti a hatályban lévő igazgatási vagy büntetőjogi szankciók alkalmazását.

3. szakasz

Ellenőrzés

118. cikk

A nyilatkozat ellenőrzése

(1) A vámhatóság a nyilatkozatban szereplő adatok pontosságának ellenőrzése céljából:

a) megvizsgálhatja a nyilatkozatot és minden írásbeli vagy elektronikus bizonylatot, amelyek az arra a vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükségesek, amelyre az árut bejelentették;

b) megkövetelheti a nyilatkozattevőtől, hogy az a) pontban említettektől különböző bizonylatokat mutasson be;

c) megvizsgálhatja az árukat;

d) mintákat vehet elemzéshez vagy az áruk részletes megvizsgálásához.

(2) A vámhatóságok megállapításai azonos érvényűek a Közösség vámterületének egészén.

119. cikk

Az áruk megvizsgálása és mintavételezése

(1) Az áru megvizsgálását és a mintavétel helyére történő szállítást, valamint minden olyan műveletet, amely a vizsgálattal vagy a mintavétellel kapcsolatos, a nyilatkozattevő végzi, vagy az ő felelősségére történik. A felmerült költségeket a nyilatkozattevő viseli.

(2) A nyilatkozattevő jogosult arra, hogy jelen legyen az áru megvizsgálásánál és a mintavételnél. Ha a vámhatóságnak arra ésszerű indokai vannak, kérheti, hogy a nyilatkozattevő legyen jelen vagy képviselve, amikor az árut megvizsgálják vagy mintákat vesznek, annak érdekében, hogy biztosítsa az ilyen vizsgálat vagy mintavétel megkönnyítéséhez szükséges segítséget.

(3) Amennyiben a mintavétel a hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően történik, a vámhatóság nem tartozik kártérítéssel azzal kapcsolatban, de viseli az elemzések és vizsgálatok költségeit.

120. cikk

Az áruk részleges megvizsgálása és mintavételezése

(1) Ha a nyilatkozatban foglalt áruknak csak egy részét vizsgálják meg vagy egy részéből vesznek mintákat, a részleges vizsgálat, vagy az elemzés, vagy a minták megvizsgálásának eredményeit úgy kell tekinteni, hogy azok az ugyanabban a nyilatkozatban szereplő összes árura vonatkoznak.

A nyilatkozattevő személy kérheti azonban az áru további vizsgálatát, ha úgy ítéli meg, hogy a részleges vizsgálat vagy elemzés vagy a mintavételezés eredményei nem érvényesek a vámáru-nyilatkozatban szereplő többi árura. A kérésnek eleget kell tenni, feltéve, hogy az árukat nem adták még ki, vagy ha már kiadták, akkor a nyilatkozattevő igazolja, hogy azokat semmi módon nem változtatták meg.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában, ha egy vámáru-nyilatkozat kettő vagy több tételre terjed ki, az egyes tételekre vonatkozó adatokat úgy kell tekinteni, mintha külön vámáru-nyilatkozatot képeznének.

121. cikk

Az ellenőrzés eredményei

(1) A vámáru-nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit kell felhasználni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyre az árut bejelentették.

(2) Ha nem kerül sor a vámáru-nyilatkozat ellenőrzésére, az (1) bekezdést a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni.

122. cikk

Azonosítási intézkedések

(1) A vámhatóságok, vagy – indokolt esetben – az engedélyezett gazdasági szereplők megteszik az áru azonosításához szükséges intézkedéseket, ahol ez szükséges azon vámeljárás előírásai betartásának biztosítására, amelyre az említett árut bejelentették.

Azok az azonosítási intézkedések azonos érvényűek a Közösség vámterületének egészén.

(2) Az árura vagy szállítóeszközökre felhelyezett azonosító jelek eltávolítása vagy megsemmisítése csak a vámhatóság által vagy a vámhatóság engedélyével történhet, kivéve, ha előre nem látható körülmények vagy vis maior eredményeként, eltávolításuk vagy megsemmisítésük az áru vagy a szállítóeszköz védelmének biztosítása érdekében elengedhetetlen.

4. szakasz

Kiadás

123. cikk

Az áruk kiadása

(1) A 124. cikk sérelme nélkül, amennyiben teljesülnek az árunak a szóban forgó eljárás alá vonásának feltételei, és ha az árura nem vonatkozik semmilyen tiltó vagy korlátozó rendelkezés, a vámhatóság kiadhatja az árut, amint elvégezték a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok ellenőrzését, vagy azokat ellenőrzés nélkül elfogadták.

Az első albekezdés vonatkozik arra az esetre is, ha a 118. cikkben említett ellenőrzést ésszerű időn belül nem lehet elvégezni, és az árut ellenőrzés céljából már nem szükséges tovább ott tartani.

(2) Az ugyanazon vámáru-nyilatkozatban foglalt összes árut egyszerre kell kiadni.

Az első albekezdés alkalmazásában, ha egy vámáru-nyilatkozat kettő vagy több tételre terjed ki, az egyes tételekre vonatkozó adatokat úgy kell tekinteni, mintha külön vámáru-nyilatkozatot képeznének.

(3) Ha a 111. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelően az árukat egy olyan hivatalnál mutatják be, amely különbözik attól a hivataltól, amelynél a vámáru-nyilatkozatot már elfogadták, az érintett hivataloknak ki kell cserélniük az áru kiadásához szükséges információkat, a biztonsággal és üzembiztonsággal kapcsolatos ellenőrzések sérelme nélkül.

124. cikk

Vámtartozás megfizetése vagy biztosíték nyújtása alapján történő kiadás

(1) Ha valamely vámáru-nyilatkozat elfogadása vámtartozást eredményez, azokat az árukat, amelyekre a vámáru-nyilatkozat kiterjed, csak akkor adja ki a vámhatóság, ha a vámtartozást megfizették, vagy arra biztosítékot nyújtottak.

Ez a rendelkezés azonban – a (2) bekezdés sérelme nélkül – nem alkalmazható a részleges behozatali vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárásra.

(2) Ha azoknak a vámeljárást szabályozó rendelkezéseknek alapján, amelyre az árut bejelentették, a vámhatóság biztosíték nyújtását írja elő, az említett árut nem lehet a szóban forgó vámeljárás alá vonni, amíg nem nyújtottak biztosítékot.

3. FEJEZET

A VÁMÁRU-NYILATKOZATOKKAL KAPCSOLATOS EGYSZERŰSÍTÉSEK

1. szakasz

Egyszerűsített nyilatkozatok

125. cikk

Egyszerűsített nyilatkozat

A vámhatóságoknak meg kell engedniük a gazdaságiszereplőnek, hogy az áruk kiadása egyszerűsített nyilatkozat alapján történjen.

Az egyszerűsített nyilatkozat történhet a nyilatkozattevő nyilvántartásaiban történő bejegyzéssel, feltéve, hogy a vámhatóságoknak hozzáférésük van ezekhez az adatokhoz a nyilatkozattevő elektronikus rendszerében, és az ilyen adatoknak a vámhivatalok közötti kicserélésére vonatkozó követelményeknek eleget tudnak tenni.

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el a következőkre:

a) azok a feltételek, amelyek szerint az ennek a cikknek az első bekezdésében említett engedélyt megadják;

b) azok az előírások, amelyeknek az ennek a cikknek az első és második bekezdésében említett egyszerűsített nyilatkozatnak meg kell felelnie.

126. cikk

A nyilatkozattevő kötelezettségei alóli felmentés

Ha az árukat a 125. cikknek megfelelően adták ki, a vámhatóságok – a nyilatkozattevő jogi kötelezettségeit nem érintve – felmenthetik az áruk vám elé állításának kötelezettsége alól.

127. cikk

Alkalomszerű egyszerűsített nyilatkozat

Ha az egyszerűsített nyilatkozat használatát alkalomszerűen kérik, az a vámhivatal, amelynél a nyilatkozatot benyújtják, elfogadhatja anélkül, hogy engedély megadására kerülne sor.

128. cikk

Kiegészítő nyilatkozat

(1) A 125. vagy a 127. cikk szerinti egyszerűsített nyilatkozat esetében annak a nyilatkozattevőnek, akinek megengedték az egyszerűsített nyilatkozattételt, kiegészítő nyilatkozatot kell tennie, amelyben szerepelnek az érintett vámeljáráshoz kapcsolódó vámáru-nyilatkozatot alkotó további adatok.

A 125. cikk szerint engedélyezett nyilatkozat esetében a kiegészítő nyilatkozat lehet általános, időszakos vagy összevont jellegű.

A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával kivételeket állapítanak meg e bekezdés első albekezdése alól.

(2) A kiegészítő nyilatkozat és a 125. cikk (1) bekezdésében említett egyszerűsített nyilatkozat egységes, oszthatatlan eszköznek tekintendő, amely azon a napon válik érvényessé, amikor az egyszerűsített nyilatkozatot a 114. cikknek megfelelően elfogadják.

Ha az egyszerűsített nyilatkozatot az engedélyezett gazdálkodó nyilvántartásaiba történő bejegyzéssel és a vámhatóság által az ezekhez való hozzáféréssel helyettesítik, a nyilatkozat azon a napon válik érvényessé, amikor az árukat nyilvántartásba veszik.

(3) Annak a helynek, ahol a kiegészítő nyilatkozatot be kell nyújtani, az engedélynek megfelelően, a 60. cikk céljaira, azt a helyet kell tekinteni, ahol a vámáru-nyilatkozatot már benyújtották.

129. cikk

A szabványos nyilatkozatokra vonatkozó szabályok alkalmazása

A 113–122. cikket értelemszerűen alkalmazni kell az egyszerűsített és a kiegészítő nyilatkozatokra.

2. szakasz

Egyéb egyszerűsítések

130. cikk

A besorolás megkönnyítése

A vámhatóság – a nyilatkozattevő kérelmére – beleegyezhet abba, hogy egységes vagy összevont tarifális alszámot alkalmazzanak a teljes szállítmányra, ha a szállítmány eltérő tarifális alszámokba tartozó árukból tevődik össze, és a vámáru-nyilatkozat elkészítéséhez azon áruk mindegyikének a saját tarifális besorolásával történő kezelése az érintett behozatali vagy kiviteli intézkedésekhez képest aránytalan munkaterheléssel és költséggel járna.

Amikor azonban behozatali vagy kiviteli vámokat kell fizetni, a beszedendő összeg nem lehet kevesebb, mint ami akkor lenne, ha minden egyes tételt egyedileg soroltak volna be.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e cikk első és második bekezdésének végrehajtására.

4. FEJEZET

ÁRUK ELIDEGENÍTÉSE

131. cikk

Az áru megsemmisítése

Ha a körülmények megkövetelik, a vámhatóság megkövetelheti, hogy a vám elé állított árut megsemmisítsék, és az áruk birtokosát erről megfelelően tájékoztatnia kell. Az áru megsemmisítésének költségeit az áru birtokosa viseli.

132. cikk

A vámhatóságok által foganatosítandó intézkedések

(1) A vámhatóságoknak minden szükséges intézkedést, beleértve a megsemmisítést, meg kell tenniük az árukkal való intézkedésre a következő esetekben:

a) ha az árut jogszerűtlenül hozták a Közösség vámterületére, vagy azt a vámfelügyelet alól kivonták;

b) ha az áru az alábbi okok bármelyike miatt nem adható ki:

i. nem volt lehetőség az áru megvizsgálásának elvégzésére vagy folytatására a vámhatóság által előírt határidőn belül, a nyilatkozattevőnek felróható okok miatt;

ii. nem bocsátották rendelkezésre azokat az okmányokat, amelyeket be kell mutatni, mielőtt az árut a kért vámeljárás alá lehet vonni, vagy arra ki lehet adni;

iii. nem teljesítették azokat a kifizetéseket, vagy nem szolgáltattak olyan biztosítékot az előírt határidőn belül, amelyeket a behozatali vagy kiviteli vámok tekintetében teljesíteni vagy szolgáltatni kellett volna;

iv. tiltások vagy korlátozások hatálya alá tartoznak, ideértve azokat, amelyek a biztonsággal vagy üzembiztonsággal kapcsolatosak;

c) ha az áru nem került elszállításra a kiadását követő ésszerű időtartamon belül;

d) ha kiadásuk után az árukról megállapítást nyer, hogy nem teljesítették annak a kiadásnak a feltételeit;

e) ha az árukat az államnak felajánlották.

(2) Azokat a nem közösségi árukat, amelyeket felajánlottak az államnak, lefoglaltak vagy elkoboztak, átmeneti megőrzési eljárás alá vontnak kell tekinteni.

133. cikk

Felajánlás

(1) Nem közösségi árukat és végső felhasználást szolgáló árukat felajánlhat az államnak az eljárás jogosultja, vagy – értelemszerűen – az áru birtokosa.

(2) A felajánlás nem járhat semmiféle költséggel az állam számára. Az eljárás jogosultja, vagy – értelemszerűen – az áruk birtokosa köteles viselni az áruk megsemmisítésének vagy elidegenítésének költségeit.

134. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el ennek a fejezetnek a végrehajtására.

VI. CÍM

SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS ÉS BEHOZATALI VÁMOK ALÓLI MENTESSÉG

1. FEJEZET

SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS

135. cikk

Alkalmazási kör és hatás

(1) A közösségi piacon való elhelyezésre szánt nem közösségi árukat szabad forgalomba bocsátás alá kell vonni.

(2) A szabad forgalomba bocsátás a következőket foglalja magában:

a) kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazása, amennyiben azokat nem alkalmazták egy korábbi időszakban;

b) a behozatali vámok beszedése;

c) a HÉA és a jövedéki adók beszedése, ahogyan azt a HÉA-ra és a jövedékiadóra vonatkozó hatályban lévő rendelkezések előírják;

d) más az áruk behozatala tekintetében megállapított alakiságok elvégzése.

(3) A szabad forgalomba bocsátással a nem közösségi áru elnyeri a közösségi áru vámjogi helyzetét.

2. FEJEZET

BEHOZATALI VÁMOK ALÓLI MENTESSÉG

1. szakasz

Tértiáruk

136. cikk

Alkalmazási kör és hatás

(1) Az a közösségi áru, amelyet – miután a Közösség vámterületéről exportálták – három éven belül erre a vámterületre visszahoznak és szabad forgalomba bocsátásra bejelentenek, az érintett személy kérelmére behozatali vámmentességet kap.

(2) Az (1) bekezdésben említett hároméves határidő meghosszabbítható különleges körülmények figyelembevétele érdekében.

(3) Ha a Közösség vámterületéről történő kivitele előtt a tértiárut végső felhasználása miatt csökkentett vagy nulla behozatali vámtétellel bocsátották szabad forgalomba, az (1) bekezdés értelmében vett vámmentesség csak akkor adható meg, ha azt ugyanarra a végső felhasználásra kívánják újra szabad forgalomba bocsátani.

Ha az a végső felhasználás, amelyre a szóban forgó árut szabad forgalomba kívánják bocsátani, már nem azonos, az árura a behozatali vámok összegét csökkenteni kell minden olyan összeggel, amelyet az árura akkor szedtek be, amikor azt először szabad forgalomba bocsátották. Amennyiben az utóbbi összeg túllépi a tértiáru szabad forgalomba bocsátásakor kivetett összeget, semmilyen visszatérítés nem adható.

(4) Ha a közösségi áruk a 108. cikk alapján közösségi helyzetüket elvesztették és ezt követően azokat szabad forgalomba bocsátották, e cikk (1), (2) és (3) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

137. cikk

Azok az esetek, amikor behozatali vámok alóli mentesség nem adható

A 136. cikkben megállapított behozatali vámmentesség nem adható meg a következő esetekben:

a) áruk, amelyeket passzív feldolgozási eljárás keretében exportáltak a Közösség vámterületéről, kivéve, ha az áru ugyanabban az állapotban marad, mint amelyben kivitték;

b) áruk, amelyek agrárpolitikai intézkedésekben részesültek a Közösség vámterületéről való kivitelük kapcsán.

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávaleltéréseket állapítanak meg e cikk első bekezdésétől.

138. cikk

Az áruk állapota

A 136. cikkben megállapított behozatali vámmentességet csak akkor lehet megadni, ha az áru újrabehozatala ugyanabban az állapotban történik, amelyben kivitelére sor került.

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávaleltéréseket állapítanak meg e cikk első bekezdésétől.

139. cikk

Áruk, amelyeket korábban aktív feldolgozási eljárás alá helyeztek

(1) A 136. és a 138. cikket értelemszerűen alkalmazni kell a Közösség vámterületéről való újrakivitelt megelőzően aktív feldolgozási eljárás alá helyezett feldolgozott termékekre.

(2) A nyilatkozattevő kérésére, és amennyiben a szükséges tájékoztatást biztosítja az e cikk (1) bekezdése szerinti árukra a behozatali vám összegét az 58. cikk (3) bekezdésének megfelelően kell meghatározni. Az újrakiviteli értesítés kézhezvételének időpontját kell a szabad forgalomba bocsátás időpontjának tekinteni.

(3) A 136. cikkben megállapított behozatali vámmentesség nem adható meg a feldolgozott termékekre, amelyeket a 149. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összhangban exportáltak, kivéve, ha biztosított, hogy importterméket nem vonnak aktív feldolgozási eljárás alá.

2. szakasz

A tengeri halászat és a tengerből nyert termékek

140. cikk

A tengeri halászat termékei és a tengerből nyert egyéb termékek

(1) A 39. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, szabad forgalomba bocsátásukkor mentesülnek a behozatali vámok alól a következők:

a) a valamely tagállamban lajstromozott vagy bejegyzett és ennek az államnak a lobogója alatt hajózó hajókkal a Közösség vámterületén kívüli ország vagy terület parti tengeréből nyert tengeri halászati és egyéb termékek;

b) az a) pontban megállapított feltételeket kielégítő feldolgozó hajók fedélzetén az abban a pontban említett termékekből előállított termékek.

(2) A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e cikk (1) bekezdésének végrehajtására.

VII. CÍM

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

141. cikk

Alkalmazási kör

Áruk a különleges eljárások következő kategóriáinak bármelyike alá vonhatók:

a) árutovábbítás;

b) tárolás;

c) meghatározott célra történő felhasználás;

d) feldolgozás.

142. cikk

Engedélyezés

(1) A feldolgozás vagy a meghatározott célra történő felhasználás vámeljárásának alkalmazásához vagy az átmeneti megőrzésre vagy vámraktározásra szolgáló tárolási létesítmények működtetéséhez a vámhatóság által kiadott engedély szükséges.

Azok a feltételek, amelyek szerint egy vagy több különleges eljárás alkalmazható, meghatározhatóak az engedélyben.

Az engedély érintheti egynél több tagállam vámhatóságait (egységes engedély), vagy egynél több különleges eljárás felhasználását (integrált engedély).

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el meghatározván azokat a feltételeket és eljárásokat, amelyek szerint az engedélyek megadhatók.

(2) Eltérő rendelkezés hiányában, az (1) bekezdésben említett engedély csak a következő személyeknek adható meg:

a) a Közösség vámterületén letelepedett személyek, az ideiglenes behozatal kivételével, amely esetben a személyeknek a Közösség vámterületén kívül letelepedetteknek kell lenniük;

b) olyan személyek, akik a műveletek megfelelő elvégzéséhez szükséges minden biztosítékot megadnak, azokban az esetekben pedig, amikor vámtartozás vagy más díjak keletkezhetnek különleges eljárás alá vont áruknál, a 61. cikknek megfelelően biztosítékot nyújtanak;

c) az ideiglenes behozatal vagy az aktív feldolgozási eljárás esetében az a személy, aki az árukat felhasználja vagy felhasználásukat megszervezi, vagy a feldolgozási műveleteket az árukon elvégzi vagy megszervezi, hogy azokat elvégezzék.

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával eltéréseket állapítanak meg e bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjától.

(3) Eltérő rendelkezés hiányában és a (2) bekezdés kiegészítéseképpen, az (1) bekezdésben említett engedély csak akkor adható meg, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) ha a vámhatóság az eljárást anélkül ellenőrizheti és felügyelheti, hogy az ezzel kapcsolatos gazdasági igényekhez képest aránytalan adminisztratív intézkedéseket kellene bevezetnie;

b) ha a közösségi gyártók alapvető érdekeit nem érintené hátrányosan az aktív vagy passzív feldolgozással kapcsolatos ideiglenes behozatal.

A közösségi gyártók alapvető érdekei nem tekintendőek hátrányosan érintettnek e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említettek szerint, kivéve, ha ezzel ellentétes bizonyíték létezik.

Ha létezik bizonyíték arra, hogy a közösségi gyártók alapvető érdekeit valószínűleg hátrányosan érintené, akkor meg kell vizsgálni a gazdasági feltételeket, a 194. cikk (4) bekezdésében említett eljárással összhangban.

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a gazdasági feltételek megvizsgálására.

(4) Az engedélyes értesíti a vámhatóságot minden, az engedély megadása után felmerülő olyan tényezőről, amely hatással lehet annak fenntartására vagy tartalmára.

143. cikk

Kérelem

Az engedély iránti kérelmet ahhoz a vámhatósághoz kell benyújtani, amely azon a helyen illetékes, ahol a kérelmező vámügyekre használt fő számláit tartják.

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávaleltéréseket állapítanak meg e cikk első bekezdésétől.

144. cikk

Raktárnyilvántartások

(1) Az árutovábbítási eljárás kivételével az engedélyes, az eljárás jogosultja és a vámszabad területen áruk tárolásával, megmunkálásával vagy feldolgozásával, vagy az áruk eladásával vagy vételével járó tevékenységet végző személyeknek raktárnyilvántartást kell vezetniük a vámhatóság által jóváhagyott formában.

A raktárnyilvántartásoknak képessé kell tenniük a vámhatóságokat arra, hogy az érintett eljárást felügyeljék, különösen az eljárás alá vont áruk, vámjogi helyzetük és mozgásaik beazonosítására való tekintettel.

(2) A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávaleltéréseket állapítanak meg az e cikk (1) bekezdésének első albekezdésében foglalt kötelezettségtől.

145. cikk

Az eljárás vége vagy befejezése

(1) Az árutovábbítási eljárástól különböző esetekben, és a 175. cikk sérelme nélkül, egy különleges eljárás akkor ér véget vagy fejeződik be, amikor az eljárás alá vont árukat vagy a feldolgozott termékeket egy következő vámeljárás alá vonják, a Közösség vámterületét elhagyták vagy az államnak felajánlották.

(2) Az árutovábbítási eljárás esetében az eljárás és a vámeljárás jogosultjának kötelezettségei akkor érnek véget, amikor az eljárás alá vont árut és a megkövetelt adatokat a rendeltetési vámhivatalnál a szóban forgó eljárásra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően bemutatják.

Ezt az eljárást és ezeket a kötelezettségeket a vámhatóságok befejezik, ha meg tudják állapítani, az indító vámhivatal rendelkezésére álló és a rendeltetési vámhivatal rendelkezésére álló adatok összehasonlítása alapján, hogy az eljárás szabályosan véget ért.

146. cikk

Jogok és kötelezettségek átadása

Valamely vámeljárás jogosultjának jogai és kötelezettségei, az árutovábbítástól különböző különleges eljárás alá vont áruk vonatkozásában, a vámhatóság által megállapított feltételek mellett, átruházhatók más olyan személyekre, akik eleget tesznek az érintett eljárásra megállapított feltételeknek.

147. cikk

Az áruk mozgása

Az árutovábbítástól eltérő különleges eljárás alá vont áruk mozgathatók a Közösség vámterületén a különböző helyek között.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, intézkedéseket fogadhat el e cikk első bekezdésének végrehajtására.

148. cikk

A kezelés szokásos formái

A vámraktározás vagy feldolgozási eljárás alá vont vagy vámszabad területen levő árukon elvégezhetők a kezelés szokásos formái, amelyek az állapotmegóvást, a külalakjának, eladhatóságának javítását, illetve a forgalmazásának vagy viszonteladásának előkészítését szolgálják.

149. cikk

Helyettesítő áruk

(1) Helyettesítő áruk az olyan közösségi áruk, amelyeket a különleges eljárás alá vont áruk helyett tárolnak, használnak vagy dolgoznak fel.

A passzív feldolgozási eljárás szerint, helyettesítő áruk az olyan nem közösségi áruk, amelyeket a passzív feldolgozási eljárás alá vont közösségi áruk helyett dolgoznak fel.

A helyettesítő termékeknek ugyanazzal a nyolcjegyű Kombinált Nómenklatúra kóddal, azonos kereskedelmi minőséggel és műszaki jellemzőkkel kell rendelkezniük, mint azoknak az áruknak, amelyeket helyettesítenek.

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávaleltérést állapítanak meg e bekezdés harmadik albekezdésétől.

(2) A vámhatóságoknak engedélyezniük kell a következőket, feltéve, hogy biztosított az eljárás megfelelő lefolytatása, különösen a vámfelügyelet vonatkozásában:

a) az árutovábbítástól különböző különleges eljárás, ideiglenes behozatal és átmeneti megőrzési eljárás alá vont helyettesítő áruk használatát;

b) az aktív feldolgozási eljárás esetében a helyettesítő termékekből nyert feldolgozott termékek kivitelét azoknak az áruknak a behozatalát megelőzően, amelyeket helyettesítenek;

c) a passzív feldolgozási eljárás esetében a helyettesítő termékekből nyert feldolgozott termékek behozatalát azoknak az áruknak a kivitelét megelőzően, amelyeket helyettesítenek.

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával megállapítják azokat az eseteket, amikor a vámhatóságok engedélyezhetik a helyettesítő áruk felhasználását, az ideiglenes behozatal szerint.

(3) A helyettesítő áruk felhasználása nem megengedett a szokásos kezelési formákkal kapcsolatban, amelyeket a 148. cikk határoz meg, vagy olyankor, amikor ez indokolatlan behozatali vámelőnyhöz vezetne.

A Bizottság a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávalmegállapítják azon egyéb eseteket, amikor helyettesítő termékeket nem lehet felhasználni.

(4) Ha a (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásakor a feldolgozott termékek kivitelivám-kötelesek lennének, ha nem az aktív feldolgozási művelet keretében kerülnének kivitelre, az engedélyesnek biztosítékot kell nyújtania a vámok megfizetésének biztosítására arra az esetre, ha a nem történne meg a nem közösségi áru behozatala a 178. cikk (3) bekezdésében említett határidőn belül.

150. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az e cím alá tartozó eljárások működésére.

2. FEJEZET

ÁRUTOVÁBBÍTÁS

1. szakasz

Külső és belső árutovábbítási eljárás

151. cikk

Külső árutovábbítási eljárás

(1) A külső árutovábbítási eljárás lehetővé teszi a nem közösségi áruk mozgatását a Közösség vámterületén belül egy adott pontról egy másikra, anélkül, hogy a következők bármelyike vonatkozna rájuk:

a) behozatali vámok;

b) a hatályos rendelkezésekben a behozatalra előírt egyéb díjak;

c) kereskedelempolitikai intézkedések, amennyiben azok nem vonatkoznak az áruknak a Közösség vámterületére való belépésére, illetve onnan való kilépésére.

(2) A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek meghatározzák, hogy mely esetekben és milyen feltételek között vonhatók közösségi áruk külső árutovábbítás alá.

(3) Az (1) bekezdésben említett szállításra a következők alapján kerülhet sor:

a) a 153. cikk (1) bekezdésében említett közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében;

b) TIR-igazolvánnyal (TIR-egyezmény), amennyiben az ilyen szállítás:

i. a Közösség vámterületén kívül kezdődött vagy fejeződik be;

ii. a Közösség vámterületének két pontja között valósul meg, a Közösség vámterületének részét nem képező országon vagy területen keresztül;

c) árutovábbítási okmányként használt ATA-igazolvánnyal (ATA-egyezmény keretein belül);

d) a Rajnai Manifest alapján (a felülvizsgált Rajnai Hajózási Egyezmény 9. cikke előírásainak megfelelően);

e) az 1951. június 19-én Londonban aláírt, az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodásban előírt 302. formanyomtatvánnyal;

f) a postarendszeren keresztül, az Egyetemes Postaegyesület jogi aktusainak megfelelően, amikor az árukat az ilyen aktusok szerinti jogok és kötelezettségek jogosultjai szállítják, vagy az ő számukra történik;

g) tranzit szállítási dokumentumként használt CIM fuvarlevél, vagy TR jegyzék fedezete mellett.

(4) A külső árutovábbítás nem érinti a 147. cikket.

152. cikk

Belső árutovábbítási eljárás

(1) A belső árutovábbítási eljárás, a (2)–(3) bekezdésben megállapított feltételek mellett lehetővé teszi a Közösség vámterületén lévő egyik pontról a másikra közösségi áruk harmadik ország területén keresztül történő szállítását vámjogi helyzetükben történő változás nélkül.

(2) Az (1) bekezdésben említett szállításra a következők alapján kerülhet sor:

a) a 153. cikk (2) bekezdésében említett belső közösségi árutovábbítási eljárás keretében, amennyiben valamely nemzetközi megállapodás az ilyen lehetőségről rendelkezik;

b) TIR-igazolvánnyal (TIR-egyezmény);

c) árutovábbítási okmányként használt ATA-igazolvánnyal (ATA-egyezmény keretein belül);

d) a Rajnai Manifest alapján (a felülvizsgált Rajnai Hajózási Egyezmény 9. cikke);

e) az 1951. június 19-én Londonban aláírt, az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodásban előírt 302. formanyomtatvány alapján;

f) a postarendszeren keresztül, az Egyetemes Postaegyesület jogi aktusainak megfelelően, amikor az árukat az ilyen aktusok szerinti jogok és kötelezettségek jogosultjai szállítják, vagy az ő számukra történik;

g) tranzit szállítási dokumentumként használt CIM fuvarlevél, vagy TR jegyzék fedezete mellett.

(3) A (2) bekezdés b)–f) pontjában említett esetekben az áruk csak akkor őrzik meg a vámjogi helyzetüket, ha azt bizonyos feltételek mellett és egy bizonyos formában állapították meg.

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el megállapítván a vámjogi helyzet meghatározásához szükséges feltételeket és annak formáját.

2. szakasz

Közösségi árutovábbítás

153. cikk

Alkalmazási kör

(1) A közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében a 151. cikk (1) és (2) bekezdésében említett áruk annak a cikknek és a 154. és 155. cikknek megfelelően mozgathatók.

(2) A közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében a 152. cikk (1) bekezdésében említett áruk annak a cikknek és a 154. cikknek megfelelően mozgathatók.

154. cikk

A közösségi árutovábbítási eljárás jogosultjának kötelezettségei

(1) A közösségi árutovábbítási eljárás jogosultja felel a következőkért:

a) az áruk sértetlen bemutatása a rendeltetési vámhivatalnál, az előírt határidőn belül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával;

b) az eljárásra vonatkozó vámrendelkezések betartása;

c) ha a vámjogszabályok másként nem rendelkeznek, biztosíték nyújtása arra, hogy az árukkal összefüggésben esetlegesen keletkező vámtartozás vagy a hatályos rendelkezésekben a behozatalra előírt egyéb díjak megfizetéséről gondoskodik.

(2) A fuvarozó vagy az áruk címzettje, aki abban a tudatban veszi át az árukat, hogy azokat közösségi árutovábbítási eljárás keretében szállítják, szintén felel azért, hogy az árut az előírt határidőn belül sértetlenül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával, a rendeltetési vámhivatalnál bemutassák.

155. cikk

A Közösség vámterületén kívüli ország területén, a közösségi külső árutovábbítási eljárás szerint áthaladó áruk

A közösségi külső árutovábbítási eljárás a Közösség vámterületén kívüli ország területén áthaladó árukra vonatkozik, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

a) valamely nemzetközi megállapodás az ilyen lehetőségről rendelkezik;

b) a fuvarozás azon a területen keresztül a Közösség vámterületén készült egységes fuvarokmány fedezete mellett történik.

Az első bekezdés b) pontjában említett esetben a közösségi külső árutovábbítási eljárás működése felfüggesztésre kerül, amíg az áruk a Közösség vámterületén kívül vannak.

3. FEJEZET

TÁROLÁS

1. szakasz

Közös rendelkezések

156. cikk

Alkalmazási kör

(1) E fejezet alkalmazásában a "tárolás" magában foglalja az átmeneti megőrzést, a vámraktározást és a vámszabadterületi eljárásokat.

(2) A tárolási eljárás során a nem közösségi áruk a Közösség területén tárolhatók anélkül, hogy a következők bármelyikének a hatálya alá tartoznának:

a) behozatali vámok;

b) a hatályos rendelkezésekben a behozatalra előírt egyéb díjak;

c) kereskedelempolitikai intézkedések, amennyiben azok nem vonatkoznak az áruknak a Közösség vámterületére való belépésére, illetve onnan való kilépésére.

(3) Közösségi áruk vámraktározás vagy vámszabadterületi eljárás alá vonhatók a konkrét területekre irányadó közösségi jogszabályoknak megfelelően.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek meghatározzák, hogy mely esetekben és milyen feltételek között vonhatók közösségi áruk vámraktározás vagy vámszabadterületi eljárás alá.

157. cikk

Az engedélyes vagy az eljárás jogosultjának feladatai

(1) Az engedélyes és az eljárás jogosultja felel a következőkért:

a) gondoskodik arról, hogy az átmeneti megőrzésben vagy vámszabadraktározásban lévő árukat a vámfelügyelet alól ne vonják ki;

b) teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyek az átmeneti megőrzési vagy vámraktározási eljárás hatálya alatt álló áru tárolása során keletkeznek;

c) betartja a vámraktározási vagy a tárolási létesítmények működtetésére szóló engedélyben meghatározott konkrét feltételeket.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően, ha az engedély közvámraktárra vonatkozik, az engedély úgy is rendelkezhet, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett kötelezettségek kizárólag az eljárás jogosultjára hárulnak. Ebben az esetben a vámhatóságok megkövetelhetik az eljárás jogosultjától biztosíték nyújtását arra, hogy az esetlegesen felmerülő vámtartozás vagy a hatályos rendelkezésekben a behozatalra előírt egyéb díjakmegfizetésérőlgondoskodik.

(3) Az eljárás jogosultja minden esetben felel az árunak az átmeneti megőrzés vagy vámraktározási eljárás alá vonásából eredő kötelezettségek teljesítéséért.

158. cikk

A vámeljárás lezárásának időszaka

Az áruk vámraktározásának időtartama nem korlátozott.

Kivételes esetekben azonban a vámhatóságok meghatározhatnak egy olyan határidőt, ameddig a vámraktározási eljárást le kell zárni.

2. szakasz

Átmeneti megőrzés

159. cikk

Átmeneti megőrzésben lévő áruk

(1) Ha a vámeljárásban más nyilatkozatot nem tettek, a következő nem közösségi áruk tekintendők az áruk birtokosa által átmeneti megőrzésre bejelentettnek, azok vám elé állítása után:

a) áruk, amelyeket a Közösség vámterületére, de nem közvetlenül egy vámszabad területre behoztak;

b) áruk, amelyeket egy vámszabad területről a Közösség vámterületének más részére visznek;

c) áruk, amelyekre a külső árutovábbítási eljárás befejeződött.

A vámáru-nyilatkozatot benyújtottnak és a vámhatóságok által efogadottnak az áruk vám elé állításának időpontjában kell tekinteni.

(2) A behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat képezi az átmeneti megőrzéshez való vámáru-nyilatkozatot.

(3) A vámhatóságok megkövetelhetik az áruk birtokosától biztosíték nyújtását arra, hogy az esetlegesen felmerülő vámtartozás vagy a hatályos rendelkezésekben a behozatalra előírt egyéb díjakmegfizetésérőlgondoskodik.

(4) Ha bármely okból az áruk nem bocsáthatók átmeneti megőrzési eljárásra, a vámhatóságoknak késedelem nélkül minden szükséges intézkedést meg kell tenniük az áruk helyzetének rendezésére.

A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e bekezdés első albekezdésének végrehajtására.

160. cikk

Az áruk átmeneti megőrzésben való kezelése

(1) Az átmeneti megőrzési eljárás alatt lévő árukat csak a jóváhagyott átmeneti megőrzési létesítményekben lehet tárolni.

(2) A 97. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések sérelme nélkül, az átmeneti megőrzési eljárás alatt álló áru csak olyan kezelésnek vethető alá, amely külseje vagy műszaki jellemzői megváltoztatása nélkül állaga megőrzéséhez szükséges.

3. szakasz

Vámraktározás

161. cikk

Vámraktározási megőrzés

(1) A vámraktározási eljárás szerint nem közösségi áruk tárolhatók az erre az eljárásra engedélyezett létesítményekben a vámhatóságok által és azok felügyelete alatt, a továbbiakban: vámraktárak.

(2) Az engedélyezett létesítmények bármely személy által felhasználhatóak áruk raktározására (közvámraktár), vagy áruk raktározására a vámraktározás engedélyese által (magánvámraktár).

(3) Ha a körülmények indokolják, a vámraktározási eljárás hatálya alá vont áru ideiglenesen kitárolható a vámraktárból. Az ilyen kitárolást, a vis maior eset kivételével, a vámhatóságnak előzetesen engedélyeznie kell.

162. cikk

Közösségi áruk és feldolgozási tevékenységek

(1) Ha erre gazdasági igény mutatkozik és a vámfelügyeletre káros hatás nem lesz, a vámhatóságok engedélyezhetik a következőket a vámraktár helyiségeiben:

a) közösségi áruk tárolása;

b) áruk feldolgozása aktív feldolgozási vagy végső felhasználási eljárás alatt az ezen eljárások által előírt feltételektől függően.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben az áru nem tekinthető úgy, hogy azt vámraktározási eljárás alá vonták.

4. szakasz

Vámszabad területek

163. cikk

A vámszabad területek kijelölése

(1) A tagállamok a Közösség vámterületének azon a területen lévő és a többitől elkülönülő egyes részeit vámszabad területnek nyilváníthatják.

Mindegyik vámszabad területre a tagállam állapítja meg az elfoglalt területet és határozza meg a belépési és kilépési pontokat.

(2) A vámszabad területeknek körülkerítetteknek kell lenniük.

A vámszabad területek határai, illetve be- és kilépési pontjai a vámhatóságok felügyelete alatt állnak.

(3) A vámszabad területre belépő vagy ezeket elhagyó személyek és szállítóeszközök vámellenőrzés alá vonhatók.

164. cikk

Épületek és tevékenységek a vámszabad területeken

(1) Vámszabad területen lévő épület építéséhez a vámhatóság előzetes jóváhagyása szükséges.

(2) A vámjogszabályoktól függően bármely ipari, kereskedelmi vagy szolgáltatási tevékenységet engedélyezni kell a vámszabad területen. Ilyen tevékenységek végzéséről a vámhatóságokat előre értesíteni kell.

(3) A vámhatóság tiltásokat vagy korlátozásokat írhat elő a (2) bekezdésben említett tevékenységekre vonatkozóan, a szóban forgó áru jellegére, vagy a vámfelügyelet követelményeire, vagy a biztonsági és üzembiztonsági követelményekre figyelemmel.

(4) A vámhatóság azoknak a személyeknek, akik nem biztosítják a szükséges garanciákat a vámjogszabályok betartására, megtilthatja, hogy a vámszabad területen tevékenységet végezzenek.

165. cikk

Egyéb vámeljárások vámszabad területen

(1) Nem közösségi áruk, miközben a vámszabad területen maradnak, szabad forgalomba bocsáthatók vagy aktív feldolgozási vagy meghatározott célú felhasználási eljárás alá vonhatók, az ezen eljárásokra megállapított feltételek szerint.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben az áru nem tekinthető úgy, hogy azt vámszabad területi eljárás alá vonták.

166. cikk

Az áruk vám elé állítása és eljárás alá vonása

(1) A vámszabad területre bevitt árukat vám elé kell állítani, és át kell menniük az előírt vámalakiságokon a következő esetekben:

a) ha a vámszabad területre közvetlenül a Közösség vámterületén kívülről hozták be ezeket;

b) ha vámeljárás alá vonták ezeket, amely a vámszabad területi eljárás alá vonáskor véget ért, vagy azt befejezték;

c) ha azért vonták ezeket vámszabad területi eljárás alá, hogy behozatali vámok visszatérítésére vagy elengedésére hozott határozatból részesüljenek;

d) ha jogosultak az ilyen áruk kivitelére vonatkozó agrárpolitikai intézkedésekre.

(2) Azokat az árukat, amelyeket a vámszabad területre nem az (1) bekezdésben foglalt körülmények között hoztak be, nem kell vám elé állítani.

(3) Az árukat a vámszabad területi eljárás alá vontnak kell tekinteni a vámszabad területre való belépésük pillanatától kezdve, kivéve, ha már egy másik vámeljárás alá vonták ezeket.

167. cikk

Közösségi áruk vámszabad területeken

(1) Közösségi áruk beléptethetők, tárolhatók, mozgathatók, felhasználhatók, feldolgozhatók vagy elfogyaszthatók a vámszabad területen. Az ilyen esetekben az áru nem tekinthető úgy, hogy azt vámszabad területi eljárás alá vonták.

(2) Az érintett személy kérésére a vámhatóságoknak igazolniuk kell a következő áruk közösségi helyzetét:

a) közösségi áruk, amelyek belépnek a vámszabad területre;

b) közösségi áruk, amelyek feldolgozási műveleteken mentek át vámszabad területen;

c) áruk, amelyeket szabad forgalomba bocsátottak egy vámszabad területen.

168. cikk

Közösségi áruk elfogyasztása vagy feldolgozása

(1) A nem közösségi árukat nem lehet elfogyasztani, használni vagy feldolgozni vámszabad területeken, a 165. cikkben előírt esetek kivételével.

(2) A beszerzett árukra vagy az ellátási raktárakra alkalmazandó rendelkezések sérelme nélkül, a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15-i 800/1999/EK bizottsági rendelet [17] értelmében, amikor az érintett eljárás így rendelkezik. Az (1) bekezdés nem zárja ki az olyan áru felhasználását vagy elfogyasztását, amelynek szabad forgalomba bocsátása vagy ideiglenes behozatala nem vonja maga után behozatali vámok vagy a közös agrárpolitika vagy kereskedelempolitika szerinti intézkedések alkalmazását.

Ilyen felhasználás vagy elfogyasztás esetén nincs szükség a szabad forgalomba bocsátási vagy az ideiglenes behozatali eljárás bejelentésére.

Ilyen bejelentésre azonban szükség van, ha az árura vámkontingens vagy vámplafon vonatkozik.

169. cikk

A Közösség vámterületének más részére történő kivitel, újrakivitel és szállítás

A konkrét területekre vonatkozó közösségi jogszabályok sérelme nélkül, a vámszabad területeken levő áruk a Közösség vámterületéről kivihetők vagy újrakivihetők, illetve a Közösség vámterületének más részére átvihetők.

A 97–104. cikket értelemszerűen alkalmazni kell a Közösség vámterületének más részeibe vitt árukra.

170. cikk

A Közösség vámterületének egy másik részébe visszatérő áruk vámjogi helyzete

(1) Ha az árukat egy vámszabad területről a Közösség vámterületének más részére viszik, a 167. cikk (2) bekezdésében említett igazolás használható fel az ilyen áruk közösségi helyzetének igazolására.

(2) Ha az áru közösségi helyzetét nem igazolták az (1) bekezdés szerint vagy bármely más jóváhagyott dokumentummal, az árukat úgy kell tekinteni, hogy nem közösségi áruk.

A kiviteli vámok és kiviteli engedélyek vagy a kereskedelempolitika vagy az agrárpolitika értelmében megállapított kiviteli intézkedések alkalmazása céljából azonban ezeket az árukat közösségi áruknak kell tekinteni.

4. FEJEZET

MEGHATÁROZOTT CÉLRA TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁS

1. szakasz

Ideiglenes behozatal

171. cikk

Alkalmazási kör

(1) Az ideiglenes behozatali eljárás lehetővé teszi nem közösségi áruk felhasználását a Közösség vámterületén, a behozatali vámok, valamint a hatályban lévő jövedékiadó-rendelkezések által előírt jövedéki adók alóli teljes vagy részleges mentesség mellett, és anélkül, hogy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá tartoznának, amennyiben azok nem vonatkoznak az áruknak a Közösség vámterületére való belépésére, illetve onnan való kilépésére.

Ha az áruk teljes mentességben részesülnek az importvám alól, akkor mentességben részesülnek a hatályos rendelkezésekben a behozatalra előírt egyéb díjak alól is.

(2) Az ideiglenes behozatali eljárás csak akkor használható, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) az áruk újrakivitele a szándék;

b) az áruk a szándékok szerint semmiféle változáson nem esnek át, kivéve a használatukból eredő szokásos értékcsökkenést;

c) biztosítható, hogy az eljárás alá vont árukat beazonosítsák, kivéve, ha az azonosításra szolgáló intézkedések hiánya – tekintettel az áru vagy az elvégzendő művelet jellegére – nem teremt alapot az eljárással való valamiféle visszaélésre, vagy – a 149. cikkben említett esetben – amikor az egyenértékű árukra megállapított feltételeknek való megfelelés ellenőrizhető.

A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával kivételeket állapítanak meg e bekezdés első albekezdésének a) pontja alól.

172. cikk

Az áruk ideiglenes behozatal alatt tartásának időszaka

(1) A vámhatóságok határozzák meg azt az időszakot, amelyen belül az ideiglenes behozatali eljárás alá vont árut újra exportálni kell, vagy egy következő vámeljárás alá kell helyezni. Ennek az időszaknak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az engedélyezett felhasználás célja megvalósulhasson.

(2) Az a maximális időszak, amelynek során az áruk ideiglenes behozatali eljárás alatt maradhatnak ugyanazzal a céllal és ugyanannak az engedélyesnek a felelőssége mellett, 24 hónap, még akkor is, ha az eljárás az áruk egy következő vámeljárás alá helyezésével fejeződik be, és azt követően ismét ideiglenes behozatali eljárás alá vonják azokat.

(3) Ha – kivételes körülmények között – az engedélyezett felhasználás nem érhető el az (1) és a (2) bekezdésben említett időszakon belül, a vámhatóság az engedélyes kérésére meghosszabbíthatja azt az időszakot.

173. cikk

Helyzetek, amelyekre ideiglenes behozatal vonatkozik

A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával megállapítják azokat az eseteket és azokat a feltételeket, amelyek szerint az ideiglenes behozatali eljárás felhasználható, és a behozatali vámok alól teljes vagy részleges mentesség adható.

Amikor ezeket az intézkedéseket elfogadják, figyelembe kell venni a nemzetközi megállapodásokat és az áru jellegét és felhasználását.

174. cikk

A behozatali vámok összege a behozatali vámok alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozatal esetén

(1) A behozatali vámok összegét a behozatali vámok alóli részleges mentesség mellett ideiglenes behozatali eljárás alá vont áruk tekintetében a behozatali vámok azon összegének 3 %-ában kell megállapítani, amelyet akkor kellett volna felszámítani, ha az érintett árut azon a napon bocsátották volna szabad forgalomba, amikor azt ideiglenes behozatali eljárás alá vonták.

Ez az összeg minden hónapban vagy tört hónapban fizetendő, amelynek során az áruk a részleges mentesség mellett ideiglenes behozatal alatt voltak.

(2) A behozatali vámok összege nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet akkor kellett volna fizetni, ha a szóban forgó árukat azon a napon, amikor ideiglenes behozatali eljárás alá vonásuk történt, szabad forgalomba bocsátották volna.

2. szakasz

Végső felhasználás

175. cikk

Vámfelügyelet meghatározott célú felhasználási eljárás alatt

(1) A végső felhasználási eljárás szerint az áruk szabad forgalomba bocsáthatók vámmentesség vagy csökkentett vámtétel mellett, végső felhasználásukra figyelemmel. Vámfelügyelet alatt kell maradniuk.

(2) A vámfelügyelet a végső felhasználási eljárás szerint a következő esetekben ér véget:

a) ha az árut felhasználták arra a célra, amelyet a vámmentesség vagy a csökkentett vámtétel iránti kérelemben meghatároztak;

b) ha az árut exportálták, megsemmisítették vagy az államnak felajánlották;

c) ha az árut egy attól a céltól különböző célra felhasználták fel, mint amelyet a vámmentesség vagy a csökkentett vámtétel iránti kérelemben meghatároztak, és a vonatkozó behozatali vámokat megfizették.

5. FEJEZET

FELDOLGOZÁS

1. szakasz

Általános rendelkezések

176. cikk

Elszámolási kulcs

Kivéve, ha az elszámolási kulcsot konkrét területekre vonatkozó közösségi jogszabályok meghatározzák, a vámhatóság állapítja meg a feldolgozási eljárás szerint elvégzett művelet elszámolási kulcsát vagy átlagos elszámolási kulcsát, vagy adott esetben annak meghatározási módszerét.

Az elszámolási kulcsot azoknak a tényleges körülményeknek megfelelően kell meghatározni, amelyek mellett a feldolgozási műveletet végzik vagy fogják végezni. Ezt a kulcsot a későbbiekben kiigazíthatják, ha indokolt.

2. szakasz

Aktív feldolgozás

177. cikk

Alkalmazási kör

(1) A 149. cikk sérelme nélkül, az aktív feldolgozási eljárás lehetővé teszi, hogy a nem közösségi árukat a Közösség vámterületén egy vagy több feldolgozási műveletnek vessék alá, anélkül, hogy ezekre az árukra az alábbiak valamelyikének hatálya vonatkozna:

a) behozatali vámok;

b) a hatályos rendelkezésekben a behozatalra előírt egyéb díjak;

c) kereskedelempolitikai intézkedések, amennyiben azok nem vonatkoznak az áruknak a Közösség vámterületére való belépésére, illetve onnan való kilépésére.

(2) Az aktív feldolgozási eljárás a javításon kívüli esetekben csak akkor használható, amikor – a gyártási tartozékok felhasználását nem érintve – az eljárás alá vont áruk a feldolgozott termékekben beazonosíthatók.

A 149. cikkben említett esetben az eljárás felhasználható, amikor az egyenértékű áruk vonatkozásában megállapított feltételeknek való megfelelés ellenőrizhető.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésen kívül az aktív feldolgozási eljárásnak a következő árukra is vonatkoznia kell:

a) azokra az árukra, amelyeknek műveleteken kell keresztülmenniük ahhoz, hogy megfeleljenek a szabad forgalomba bocsátásukhoz szükséges műszaki előírásoknak;

b) azok az áruk, amelyeknek a 148. cikknek megfelelő említett szokásos kezelési formákon kell keresztülmenniük.

178. cikk

A vámeljárás lezárásának időszaka

(1) A vámhatóságok határozzák meg azt az időszakot, amelyen belül az aktív feldolgozási eljárás alá vont árut vagy feldolgozott terméket egy következő vámeljárás alá kell helyezni, kivéve, ha megsemmisültek és nem maradt hulladék.

Ez a határidő azon a napon kezdődik, amelyen a nem közösségi árut az aktív feldolgozási eljárás hatálya alá vonják, és figyelembe kell vennie a feldolgozási műveletek elvégzéséhez és a feldolgozott termékeknek a következő vámeljárás alá vonásához szükséges időt.

(2) A vámhatóság az (1) bekezdés alapján meghatározott időszakra hosszabbítást adhat, amennyiben az engedélyes kellően indokolt kérelmet nyújt be.

Az engedély meghatározhatja, hogy a valamely naptári hónap, negyedév vagy félév során kezdődő időszak a következő naptári hónap, negyedév, vagy félév utolsó napján járjon le.

(3) Az előző kivitel eseteiben, a 149. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásakor a vámhatóság állapítja meg azt a határidőt, amelyen belül a nem közösségi árut az eljárásra be kell jelenteni. Ez az időszak a megfelelő egyenértékű áruból előállított feldolgozott termékekre vonatkozó kiviteli nyilatkozat elfogadásának napjától kezdődik.

179. cikk

Ideiglenes újrakivitel további feldolgozásra

A vámhatóság előzetes engedélyétől függően, az aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk egy része vagy egésze, vagy a feldolgozott termék ideiglenesen újból kivihető a Közösség vámterületén kívülre további feldolgozás céljából, a passzív feldolgozási eljárásra vonatkozó rendelkezésekben megállapított feltételeknek megfelelően.

3. szakasz

Passzív feldolgozás

180. cikk

Alkalmazási kör

(1) A passzív feldolgozási eljárás hatálya alatt közösségi áruk ideiglenesen kivihetők a Közösség vámterületéről, hogy feldolgozási műveleteken menjenek keresztül. Az ezekből az árukból eredő feldolgozott termékek szabad forgalomba bocsáthatók, a behozatali vámok alóli teljes vagy részleges mentesség mellett.

(2) A paaszív feldolgozás nem engedhető meg a következő közösségi árukra:

a) áruk, amelyek kivitele behozatali vámok visszatérítésével vagy elengedésével jár;

b) áruk, amelyeket a kivitel előtt szabad forgalomba bocsátottak, vámmentesség vagy csökkentett vámtétel mellett, végső felhasználásukra figyelemmel, mindaddig, amíg az ilyen végső felhasználás céljai nem teljesültek, kivéve, ha ezeknek az áruknak javítási műveleteken kell keresztülmenniük;

c) áruk, amelyek kivitele export-visszatérítések megadásával jár;

d) áruk, amelyek vonatkozásában a c) pontban említettől eltérő, a közös agrárpolitika szerinti, az említett áru kivitele alapján járó pénzügyi kedvezmény megadására kerül sor.

(3) Amikor a feldolgozott termékeket az engedélyes szabad forgalomba bocsátásra bejelentette, az (1) bekezdésben említett teljes vagy részleges behozatali vámmentességet kérésére meg kell adni.

(4) A 181. és 182. cikkben nem szereplő esetekben, és amikor értékvámok felmerülnek, a behozatali vám összegét a Közösség vámterületén kívül elvégzett feldolgozási művelet költségének alapján kell kiszámítani.

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el megállapítván a szabályokat az ilyen számításokhoz és a szabályokat, amikor külön vámtételek merülnek fel.

(5) A vámhatóság meghatározza azt az időszakot, amelyen belül az ideiglenesen kivitt árukat újra be kell hozni a Közösség vámterületére, feldolgozott termékek formájában, és szabad forgalomba bocsátás alá kell vonni, annak érdekében, hogy a behozatali vámok alóli teljes vagy részleges mentességben részesüljenek. Ez az időszak az engedélyes által benyújtott, megfelelően indokolt kérelem alapján meghosszabbítható.

181. cikk

Javított áruk

(1) Amikor a vámhatóság számára elfogadható módon megállapítást nyert, hogy az árut díjmentesen javították, akár a szerződéses vagy jogszabályban foglalt garanciális kötelezettség alapján, akár gyártási hiba miatt, akkor azok a behozatali vám alól teljes mentességre jogosultak.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a gyártási hibát a szóban forgó áru első szabad forgalomba bocsátásakor már figyelembe vették.

182. cikk

Szabvány csererendszer

(1) A szabvány csererendszer szerint az importtermék – a továbbiakban: helyettesítő termék – a (2)–(5) bekezdéseknek megfelelően, a feldolgozott termék helyébe léphet.

(2) A vámhatóság engedélyezi a szabvány csererendszer alkalmazását, ha a feldolgozási művelet a közös agrárpolitika intézkedéseinek vagy mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó bizonyos árukra alkalmazandó különleges rendelkezéseknek a hatálya alá tartozó áruktól eltérő közösségi áruk javítását foglalja magában.

(3) A helyettesítő terméknek ugyanazzal a nyolcjegyű Kombinált Nómenklatúra kóddal, azonos kereskedelmi minőséggel és műszaki jellemzőkkel kell rendelkeznie, mint a hibás áru rendelkezne, amennyiben a javításon keresztülment volna.

(4) Ha a hibás áruk a kivitel előtt használtak voltak, a helyettesítő termékeknek is használtaknak kell lenniük.

A vámhatóság azonban eltéréseket engedélyezhet az első albekezdésben megállapított szabály alól, ha a helyettesítő terméket díjmentesen biztosították, akár szerződéses vagy jogszabályban foglalt garanciális kötelezettség alapján, akár gyártási hiba miatt.

(5) A feldolgozott termékekre vonatkozó rendelkezések a helyettesítő termékekre is vonatkoznak.

183. cikk

A helyettesítő termékek előzetes behozatala

(1) A vámhatóságok, az általuk megállapításra kerülő feltételek mellett, engedélyezik a helyettesítő termékek behozatalát a hibás áru kivitele előtt.

Valamely helyettesítő termék ilyen előzetes behozatala esetén biztosítékot kell nyújtani a behozatali vámok összegének fedezésére, amelyek akkor lennének fizetendőek, ha a hibás árut nem exportálnák a (2) bekezdésnek megfelelően.

(2) A hibás árukat attól a naptól számított két hónapon belül exportálni kell, amikor a vámhatóság a helyettesítő termék szabad forgalomba bocsátására vonatkozó bejelentést elfogadta.

(3) Ha – kivételes körülmények között – a hibás áru nem exportálható a (2) bekezdésben említett időszakon belül, a vámhatóság az érintett személy kérésére meghosszabbíthatja azt az időszakot.

VIII. CÍM

AZ ÁRU INDULÁSA A KÖZÖSSÉG VÁMTERÜLETÉRŐL

1. FEJEZET

A VÁMTERÜLETET ELHAGYÓ ÁRUK

184. cikk

Az indulást megelőző nyilatkozat benyújtásának kötelezettsége

(1) A Közösség vámterületének elhagyására szánt árukról egy indulást megelőző nyilatkozatot kell benyújtani vagy hozzáférhetővé tenni az illetékes vámhivatalnál, mielőtt az árukat kivinnék a Közösség vámterületéről.

Az első albekezdés azonban nem alkalmazható az olyan árukra, amelyeket olyan szállítóeszközön fuvaroznak, amely csak a területi vizeken vagy a Közösség vámterülete feletti légtéren halad át, anélkül, hogy ott megállna.

(2) Ha vámáru-nyilatkozat vagy a 188. cikk szerinti újrakiviteli értesítés szükséges, az a vámáru-nyilatkozat vagy értesítés képezi az indulást megelőző nyilatkozatot.

Ha sem a vámáru-nyilatkozatot, sem az újrakiviteli értesítést nem követelik meg, az indulást megelőző nyilatkozat a 189. cikkben említett kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat formáját ölti.

(3) Az indulást megelőző nyilatkozatnak legalább a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokat tartalmaznia kell.

185. cikk

Bizonyos részleteket megállapító intézkedések

A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávalmegállapítják a következőket:

a) azok az esetek, amikor és azok a feltételek, amelyek szerint a Közösség vámterületét elhagyó áruk nem tartoznak az indulást megelőző nyilatkozat hatálya alá;

b) azok a feltételek, amelyek szerint az indulást megelőző nyilatkozat megkövetelésétől el lehet tekinteni vagy azt ki lehet igazítani;

c) az a határidő, ameddig az indulást megelőző nyilatkozatot be kell nyújtani vagy hozzáférhetővé kell tenni, azt megelőzően, hogy az árut kiviszik a Közösség vámterületéről;

d) a c) pontban említett határidővel kapcsolatos esetleges kivételek és változtatások;

e) annak az illetékes vámhivatalnak a meghatározása, ahol az indulást megelőző nyilatkozatot be kell nyújtani vagy hozzáférhetővé kell tenni, és ahol a kockázatelemzést és a kockázatalapú kiviteli és kilépési ellenőrzéseket el kell végezni.

Ezeknek az intézkedéseknek az elfogadása során a következőket kell figyelembe venni:

a) különleges körülmények;

b) ezen intézkedések alkalmazása az áruforgalom bizonyos fajtáira, szállítási módokra vagy gazdasági szereplőkre;

c) nemzetközi megállapodások, amelyek speciális biztonsági megállapodásokat tartalmaznak.

186. cikk

Alakiságok és vámfelügyelet

(1) A Közösség vámterületének elhagyására szánt áru kilépési alakiságok alkalmazásának hatálya alatt áll, amelyeknek értelemszerűen tartalmazniuk kell a következőket:

a) behozatali vámok visszatérítése vagy elengedése vagy az export-visszatérítések kifizetése;

b) kiviteli vámok beszedése;

c) a hatályos HÉA- és jövedékiadó-rendelkezések szerint megkövetelt alakiságok;

d) a közerkölcs, a közrend vagy közbiztonság, emberek, állatok vagy növények egészségének és életének védelme, a környezet védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értékkel rendelkező nemzeti kincsek védelme, a halászati védelemmel és kezeléssel foglalkozó intézkedések végrehajtása vagy ipari és kereskedelmi tulajdon oltalma alapján indokolt tilalmak vagy korlátozások elrendelése, ideértve a kábítószerfutárok, a hamisított áruk és a Közösséget elhagyó készpénz ellenőrzését.

(2) A Közösség vámterületét elhagyó áru vámfelügyelet alatt áll és vámellenőrzésnek vethető alá.

Adott esetben a vámhatóságok meghatározhatják azt az útvonalat, amelyet használni kell, amikor az áruk a Közösség vámterületét elhagyják, és az e területről történő kiléptetésre megszabott határidőt.

(3) A kilépésre bocsátás azzal a feltétellel történik meg, hogy a kérdéses áruk a Közösség vámterületét ugyanabban az állapotban hagyják el, mint amikor az indulást megelőző nyilatkozatot elfogadták.

(4) A Bizottság, a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el e cikk (1), (2) és (3) bekezdésének végrehajtására.

2. FEJEZET

KIVITEL

187. cikk

Közösségi áruk

A Közösség vámterületének elhagyására szánt közösségi árut kiviteli eljárás alá kell vonni.

Az első albekezdés nem alkalmazható a következő árukra:

a) azok az áruk, amelyeket a végső felhasználás szerinti vagy passzív feldolgozási eljárás alá vontak;

b) azok az áruk, amelyeket belső árutovábbítási eljárás alá vontak, vagy a Közösség vámterületét ideiglenesen hagyják el, a 109. cikknek megfelelően.

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek megállapítják a végső felhasználás szerinti vagy passzív feldolgozási eljárás alá vont árukra alkalmazandó kiviteli alakiságokat.

188. cikk

Nem közösségi áruk

(1) A Közösség vámterületének elhagyására szánt nem közösségi árura az illetékes vámhivatalnak benyújtandó újrakiviteli értesítés és a kilépési alakiságok vonatkoznak.

(2) A 110–124. cikket értelemszerűen alkalmazni kell az újrakiviteli értesítésre.

(3) Az (1) bekezdés nem alkalmazható a következő árukra:

a) azok az áruk, amelyeket külső árutovábbítási eljárás alá vontak, és amelyek csak áthaladnak a Közösség vámterületén;

b) azok az áruk, amelyeket egy vámszabad területen átrakodnak, vagy egyenesen onnan exportálnak;

c) azok az áruk, amelyek átmeneti megőrzési eljárás alatt vannak, és közvetlenül egy engedélyezett átmeneti megőrzési létesítményből kerülnek kivitelre.

189. cikk

Kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat

(1) Amikor közösségi vagy nem közösségi árukat arra szánnak, hogy elhagyják a Közösség vámterületét és újrakiviteli értesítés nem szükséges, kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani az illetékes vámhivatalnál, a 184. cikknekmegfelelően.

(2) A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot elektronikus adatfeldolgozási technika alkalmazásával kell elkészíteni. A kereskedelmi, kikötői vagy közlekedési információkat fel lehet használni, feltéve, hogy azok tartalmazzák a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokat.

Kivételes körülmények között a vámhatóságok elfogadhatnak papíralapú kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatokat, feltéve, hogy azok ugyanolyan szintű kockázatelemzést alkalmaznak, mint amelyet az elektronikus adatfeldolgozási technika felhasználásával készült a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatokra alkalmaznak, és az ilyen adatoknak más vámhivatalokkal való kicserélésének követelményei teljesíthetőek.

A vámhatóságok elfogadhatják a kiviteli gyűjtő vámáru-nyilatkozat helyett értesítés benyújtását és a gazdasági szereplő számítógépes rendszerében a gyűjtő vámáru-nyilatkozat adataihoz való hozzáférést.

(3) A kilépési gyűjtő árunyilatkozatot a következő személyek valamelyikének kell benyújtania:

a) az a személy, aki az árukat a Közösség vámterületéről kiszállítja, vagy aki az áruk fuvarozásáért a felelősséget viseli;

b) az exportőr vagy a feladó, vagy más személy, akinek a nevében vagy akinek az érdekében az a) pontban említett személyek eljárnak;

c) bármely személy, aki képes arra, hogy a szóban forgó árukat az illetékes vámhatóságnál vám elé állítsa vagy állíttassa.

(4) Ha a kiviteli gyűjtő vámáru-nyilatkozatot annak a szállítóeszköznek az üzemeltetője helyett, amellyel az áruk a közösségi vámterületet elhagyják, más személy nyújtja be, akkor a szállítóeszköz üzemeltetője a 185. cikk első bekezdésének c) pontjában meghatározott határidőn belül köteles indulási értesítést benyújtani az illetékes vámhivatalhoz, nyilatkozat, fuvarlevél vagy rakományjegyzék formájában, amelyen fel kell tüntetnie az előírás szerint a kiviteli gyűjtő vámáru-nyilatkozat tárgyát képező valamennyi fuvarozott áru azonosításához szükséges valamennyi adatot.

A (2) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó e bekezdés első albekezdésére.

A Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek szabályozzák:

a) az indulási értesítésen feltüntetendő adatokat,

b) azokat a feltételeket, amelyek esetén az indulási értesítés benyújtása alól felmentés vagy azzal kapcsolatban könnyítés engedélyezhető,

c) az e bekezdés első albekezdésében említett határidővel kapcsolatban engedélyezhető kivételekre és könnyítésekre vonatkozó előírásokat,

d) annak az illetékes vámhivatalnak a megjelölését, amelyhez az indulási értesítés benyújtandó vagy rendelkezésére bocsátandó.

Ezen intézkedések elfogadásakor figyelembe kell venni a következő tényezőket:

a) különleges körülmények,

b) ezen intézkedések alkalmazása bizonyos típusú árumozgások, fuvarozási módok és gazdasági szereplők esetében,

c) egyedi biztonsági rendelkezéseket tartalmazó nemzetközi megállapodások.

190. cikk

A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat módosítása

Annak a személynek kérésére, aki a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtja, meg kell engedni, hogy annak a vámáru-nyilatkozatnak egy vagy több adatát módosítsa, azt követően, hogy azt már benyújtották.

Nem lehetséges azonban a módosítás a következő események valamelyike után:

a) a vámhatóság értesítette a gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtó személyt arról, hogy szándékukban áll megvizsgálni az árut;

b) a vámhatóság megállapította, hogy a szóban forgó adatok nem helytállóak;

c) a vámhatóság már engedélyezte az áru eltávolítását.

A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljával kivételeket állapítanak meg e cikk második albekezdésének c) pontja alól.

3. FEJEZET

VÁMMENTESSÉG

191. cikk

Ideiglenes kivitel

(1) A közösségi áruk ideiglenes kivitelre kerülhetnek a Közösség vámterületéről és újrabehozatalukkor vámmentességben részesülhetnek.

(2) A Bizottság, a 194. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítása céljávale cikk (1) bekezdésének végrehajtásátszolgálják.

IX. CÍM

VÁMKÓDEX BIZOTTSÁG ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

1. FEJEZET

VÁMKÓDEX BIZOTTSÁG

192. cikk

További végrehajtási intézkedések

Az ebben a Kódexben említett végrehajtási intézkedések mellett a Bizottság a 194. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadja a következőket megállapító intézkedéseket:

a) a tagállamok vámrendszereinek kölcsönös átjárhatóságát szolgáló szabályok és normák, a vámhatóságok közötti, vámhatóságok és más illetékes hatóságok közötti, illetve a vámhatóságok és a gazdasági szereplők közötti elektronikus adatcserén alapuló jobb együttműködés megvalósítására;

b) azok az esetek és azok a feltételek, amelyekre a Bizottság határozatot hozhat, amelyben kéri a tagállamokat, hogy egy határozatot vonjanak vissza, vagy módosítsanak;

c) bármely más végrehajtási intézkedések, ha szükségesek, beleértve, amikor a Közösség kötelezettségeket és kötelmeket vállal olyan nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatban, amelyek megkívánják a Kódex rendelkezéseinek átdolgozását.

193. cikk

Magyarázó megjegyzések és iránymutatások

(1) A Bizottság a 194. cikk (4) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadja a következőket:

a) magyarázó megjegyzések ehhez a Kódexhez és a végrehajtásához elfogadott rendelkezésekhez, valamint a 42. cikkben említett származási szabályokhoz;

b) iránymutatások, az ebben a Kódexben és más vámjogszabályokban foglalt rendelkezések közösségi értelmezésének biztosításával.

(2) Az ilyen magyarázó megjegyzéseket és iránymutatásokat az e rendelet végrehajtási intézkedéseinek mellékleteibe kell foglalni.

194. cikk

A bizottság

(1) A Bizottságot a Vámkódex Bizottság (a továbbiakban: a bizottság) segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidő egy hónap.

(3) Az bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

(4) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

195. cikk

További kérdések

A bizottság bármilyen, a Kódexszel és az annak végrehajtására elfogadott intézkedésekkel kapcsolatos, az elnöke által, akár a Bizottság kezdeményezésére, akár valamely tagállam képviselőjének kezdeményezésére felvetett kérdést megvizsgálhat, és különösen a következőket:

a) a vámjogszabályok alkalmazásából keletkező bármilyen probléma;

b) bármely, a Közösség által a nemzetközi megállapodások által vagy azok alapján létrehozott, vámjogi kérdésekkel foglalkozó bizottságban, munkacsoportban vagy testületben képviselendő álláspont.

2. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

196. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 3925/91/EGK, 2913/92/EGK, 82/2001/EK és 1207/2001/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletekre történő hivatkozásokat az erre a rendeletre történő hivatkozásokként kell értelmezni, a mellékletben megállapított korrelációs táblázatnak megfelelően.

197. cikk

Vámszankciókkal kapcsolatos jelentések

(1) A tagállamok legkésőbb … [] értesítik a Bizottságot a hatályban lévő 22. cikk szerinti nemzeti rendelkezésekről, és haladéktalanul értesítik az azokban bekövetkezett bármiféle későbbi változásról.

(2) A tagállamoknak minden naptári év végéig meg kell küldeniük a Bizottságnak egy jelentést a 22. cikk alkalmazásáról, a Bizottság által meghatározott előírásokkal összhangban.

198. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2009. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt …, …-án/én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

a Tanács részéről

az elnök

[1] HL C …

[2] Az Európai Parlament 2006. december 12-i álláspontja.

[3] COM(2004)0544, 2004.8.9.

[4] HL L 302., 1992.10.19., 1. o. A legutóbb a 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 117., 2005.5.4., 13. o.) módosított rendelet.

[5] HL L 86., 2003.4.3., 21. o.A 2004/485/EK határozattal (HL L 162., 2004.4.30., 113. o.) módosított határozat.

[6] COM(2003)0452, 2003.7.24.

[7] HL L 117., 2005.5.4., 13. o.

[8] HL L 76., 1992.3.23., 1. o. A legutóbb a 2004/106/EK irányelvvel (HL L 359., 2004.12.4., 30. o.) módosított irányelv.

[9] HL L 145., 1977.6.13., 1. o. A legutóbb a 2006/69/EK irányelvvel (HL L 221., 2006.8.12., 9. o.) módosított irányelv.

[10] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

[11] HL L 374., 1991.12.31., 4. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított rendelet.

[12] HL L 20., 2001.1.20., 1. o.

[13] HL L 165., 2001.6.21., 1. o.Az 1617/2006/EK rendelettel (HL L 300., 2006.10.31., 5. o.) módosított rendelet.

[14] HL L 124., 1971.6.8., 1. o.

[15] HL L 256., 1987.9.7., 1. o.A legutóbb az 1758/2006/EK rendelettel (HL L 335., 2006.12.1., 1. o.) módosított rendelet.

[16] HL L 118., 1995.5.25., 10. o.A legutóbb a 476/97/EK rendelettel (HL L 75., 1997.3.15., 1. o.) módosított rendelet.

[17] HL L 102., 1999.4.17., 11. o.A legutóbb az 1913/2006/EK rendelettel (HL L 365., 2006.12.21., 52. o.) módosított rendelet.

[] E rendelet hatálybelépésétől számított két hónapon belül.

--------------------------------------------------

20061223

MELLÉKLET

1. korrelációs táblázat: Új rendelet > 2913/92/EGK rendelet

Új cikk | Korábbi cikkek a 2913/92/EGK rendeletben | Új cikk | 2913/92/EGK rendelet |

1. | új | 47. | új |

2. | 2. | 48. | új |

3. | 3. | 49. | 201. |

4. | 1., 4. | 50. | 216. |

5. | új + 15. | 51. | 202., 203., korábbi 204., 206. |

6. | új | 52. | 143. (2), ex 144., 208. |

7. | új | 53. | 209. |

8. | 11. | 54. | 210., 211. |

9. | 14. + 199. CCIP | 55. | 212. |

10. | új | 56. | 213. |

11. | 5. (1)(2) és (3) | 57. | 121., 122., korábbi 144., 214. |

12. | 5. (4) | 58. | 112., 121., 122., 135., 136., korábbi 144., 178. |

13. | új | 59. | új |

14. | 5a. (1) | 60. | 215. (1) (2) és (4) |

15. | 5a. (2) | 61. | 189., 191. |

16. | 5a. (2) | 62. | 192. (1) |

17. | 6., 7., ex 10. | 63. | 190., 192.(2) |

18. | ex 250 | 64. | 193., 194., 197. |

19. | 8 | 65. | 196. |

20. | 9 | 66. | 195. |

21. | 12 | 67. | 94. (1)–(4) |

22. | új | 68. | 94. (5) (6) (7) |

23. | 246. | 69. | 198. |

24. | 243. | 70. | 199. |

25. | 244. | 71. | 215. (3), 217. |

26. | 245. | 72. | 221. (1) és (2) |

27. | 13. | 73. | 221. (3) és (4) |

28. | új | 74. | 217., 220. (2) a) és c) |

29. | korábbi 78. | 75. | 218., 219. (2) és 220. (1) |

30. | 3925/91/EGK rendelet | 76. | új |

31. | 16. | 77. | 222. |

32. | 11. (2) | 78. | 223., 231. |

33. | 18., 35. | 79. | 224., 225., 226. |

34. | 17. | 80. | 227. |

35. | 19. | 81. | 228. |

36. | 20. (1)–(5), 21. | 82. | 229., 230. |

37. | 20. (6) | 83. | 232., 214. (3) |

38. | 22. | 84. | 235., 241., 242. |

39. | 23., 24. | 85. | 237., 239., 240. |

40. | 26. | 86. | 236. |

41. | új | 87. | 238. |

42. | 27. | 88. | 220. (2) b), 236. |

43. | 28., 36. | 89. | 239. |

44. | 29., 32., 36. | 90. | új |

45. | 30., 32. (1) e), 33. | 91. | új |

46. | 31. | 92. | 150. (2), korábbi 204., 205., 206., 207., 212a., 233., 234. |

93. | 36a., 36b. (1) | 147. | 90., 103. |

94. | 36b. (1)–(4) | 148. | 91.(3), 111. |

95. | 36b. (5) | 149. | 109., 173. b) |

96. | 36c. | 150. | korábbi 114., korábbi 115. |

97. | 37., 42., 58. (2) | 151. | 92., 97., 98. (3), 109. (4), 115. (2), 120., 131., 142. (2), 146. (2), 165. |

98. | 38. (1)–(4) | 152. | 91. |

99. | 38. (5) | 153. | 93., 163., 164. |

100. | 39. | 154. | új |

101. | 40., 41. | 155. | 95., 96. |

102. | 46., 47. | 156. | 93. |

103. | 48., 49., 58. (1) | 157. | 98., 166. |

104. | 50. | 158. | 101., 102. |

105. | 54. | 159. | 108., 110., 171. |

106. | 55. | 160. | 50., 51. (2), 53. |

107. | korábbi 313. CCIP | 161. | 51. (1), 52. |

108. | 83. | 162. | 99., 110. |

109. | 164. | 163. | 106. |

110. | 59. | 164. | 167. (1)–(3), 168. (1) és (2) |

111. | 60. | 165. | 167. (4), 172. |

112. | 61., korábbi 77. | 166. | 173. |

113. | 62., 76. (1) a), 77. | 167. | korábbi 169., 170. |

114. | 63., 67. | 168. | 169., korábbi 170. |

115. | 64. | 169. | 175. |

116. | 65. | 170. | 177., 181. |

117. | 66. | 171. | 180. |

118. | 68., korábbi 250. | 172. | 137., 139. |

119. | 69. | 173. | 140. |

120. | 70. | 174. | 141., 142. |

121. | 71., korábbi 250. | 175. | 143. (1) és (2) |

122. | 72., korábbi 250. | 176. | 82. |

123. | 73. | 177. | 119. |

124. | 74. | 178. | 130., korábbi 114. |

125. | 76. (1) és (4) | 179. | 118. |

126. | 76. (1) c) | 180. | 123. |

127. | új | 181. | 145., 146., 149., 150., 151., 153. (2) |

128. | 76. (2) és (3) | 182. | 152. |

129. | új | 183. | 154., 155., 156. |

130. | 81. | 184. | 154. (4), 157. |

131. | 56. | 185. | 182a. |

132. | 57., 75., 78. (3) | 186. | 182b., korábbi 182c., 161. (4) és (5) |

133. | korábbi 182. | 187. | korábbi 161., 162., 183. |

134. | új | 188. | 161. (1), (2) |

135. | 79. | 189. | 182, korábbi 182c. |

136. | 185. (1) | 190. | korábbi 182c., 182d. |

137. | 185. (2) | 191. | 182d. (4) |

138. | 186. | 192. | új |

139. | 187. | 193. | 184. + 918/83/EGK rendelet |

140. | 188. | 194. | 247., 248. |

141. | 184. + 918/83/EGK rendelet | 195. | új |

142. | 84. | 196. | 247a., 248a. |

143. | 85., 86., 87., 88., 94., 95., 100., 104., 116., 117., 132., 133., 138., 147., 148. | 197. | 249. |

144. | új | 198. | 251., 252. |

145. | 105., 106. (3), 107., 176. | 199. | 253. |

146. | 89., 92. | – | – |

2. korrelációs táblázat: Előző rendelet 2913/92/EGK > Új rendelet

2913/92/EGK rendelet | Új cikk | 2913/92/EGK rendelet | Új cikk |

1. | 4. | 44. | hatályon kívül |

2. | 2. | 45. | hatályon kívül |

3. | 3. | 46. | 102. |

4. | 4. | 47. | 102. |

5. | 11., 12. | 48. | 103. |

5a. | 14., 15., 16. | 49. | 103. |

6. | 17. | 50. | 104., 160. |

7. | 17. | 51. | 160., 161. |

8. | 19. | 52. | 161. |

9. | 20. | 53. | 160. |

10. | 17. | 54. | 105. |

11. | 8., 32. | 55. | 106. |

12. | 21. | 56. | 131. |

13. | 27. | 57. | 103. |

14. | 9. | 58. | 97., 103. |

15. | 5. | 59. | 110. |

16. | 31. | 60. | 111. |

17. | 34. | 61. | 112. |

18. | 33. | 62. | 113. |

19. | 35. | 63. | 114. |

20. | 36., 37. | 64. | 115. |

21. | 36. | 65. | 116. |

22. | 38. | 66. | 117. |

23. | 39. | 67. | 114. |

24. | 39. | 68. | 118. |

25. | hatályon kívül | 69. | 119. |

26. | 40. | 70. | 120. |

27. | 42. | 71. | 121. |

28. | 43. | 72. | 122. |

29. | 44. | 73. | 123. |

30. | 45. | 74. | 124. |

31. | 46. | 75. | 132. |

32. | 44., 45. | 76. | 113., 125., 126., 128. |

33. | 45. | 77. | 112., 113. |

34. | 47. | 78. | 29. |

35. | 33. | 79. | 135. |

36. | 44. | 80. | hatályon kívül |

36a. | 93. | 81. | 130. |

36b. | 93., 94., 95. | 82. | 176. |

36c. | 96. | 83. | 108. |

37. | 97. | 84. | 142. |

38. | 98., 99. | 85. | 143. |

39. | 100. | 86. | 143. |

40. | 101. | 87. | 143. |

41. | 101. | 88. | 143. |

42. | 97. | 89. | 146. |

43. | hatályon kívül | 90. | 147. |

91. | 148., 152. | 141. | 174. |

92. | 146., 151. | 142. | 174., 151. |

93. | 153., 156. | 143. | 53., 175. |

94. | 67., 68., 143. | 144. | 52., 57., 58. |

95. | 143., 155. | 145. | 181. |

96. | 155. | 146. | 151., 181. |

97. | 151. | 147. | 143. |

98. | 151., 157. | 148. | 143. |

99. | 162. | 149. | 181. |

100. | 143. | 150. | 181. |

101. | 158. | 151. | 181. |

102. | 158. | 152. | 92., 182. |

103. | 147. | 153. | 181. |

104. | 143. | 154. | 183., 184. |

105. | 145. | 155. | 183. |

106. | 145., 163. | 156. | 183. |

107. | 145. | 157. | 184. |

108. | 159. | 158. | hatályon kívül |

109. | 149., 151. | 159. | hatályon kívül |

110. | 159., 162. | 160. | hatályon kívül |

111. | 148. | 161. | 186., 187., 188. |

112. | 58. | 162. | 187. |

113. | hatályon kívül | 163. | 153. |

114. | 150., 178. | 164. | 109., 153. |

115. | 150., 151. | 165. | 151. |

116. | 143. | 166. | 157. |

117. | 143. | 167. | 164., 165. |

118. | 179. | 168. | 164. |

119. | 177. | 168a. | hatályon kívül |

120. | 151. | 169. | 167., 168. |

121. | 57., 58. | 170. | 167., 168. |

122. | 57., 58. | 171. | 159. |

123. | 180. | 172. | 165. |

124. | hatályon kívül | 173. | 149., 166. |

125. | hatályon kívül | 174. | hatályon kívül |

126. | hatályon kívül | 175. | 169. |

127. | hatályon kívül | 176. | 145. |

128. | hatályon kívül | 177. | 170. |

129. | hatályon kívül | 178. | 58. |

130. | 178. | 179. | hatályon kívül |

131. | 151. | 180. | 171. |

132. | 143. | 181. | 170. |

133. | 143. | 182. | 133., 189. |

134. | hatályon kívül | 182a. | 185. |

135. | 58. | 182b. | 186. |

136. | 58. | 182c. | 186., 189., 190. |

137. | 172. | 182d. | 190., 191. |

138. | 143. | 183. | 187. |

139. | 172. | 184. | 141., 193. |

140. | 173. | 185. | 136., 137. |

186. | 138. | 220. | 74., 75., 88. |

187. | 139. | 221. | 72., 73. |

188. | 140. | 222. | 77. |

189. | 61. | 223. | 78. |

190. | 63. | 224. | 79. |

191. | 61. | 225. | 79. |

192. | 62., 63. | 226. | 79. |

193. | 64. | 227. | 80. |

194. | 64. | 228. | 81. |

195. | 66. | 229. | 82. |

196. | 65. | 230. | 82. |

197. | 64. | 231. | 78. |

198. | 69. | 232. | 83. |

199. | 70. | 233. | 92. |

200. | hatályon kívül | 235. | 84. |

201. | 49. | 236. | 86., 88. |

202. | 51. | 237. | 85. |

203. | 51. | 238. | 87. |

204. | 51., 92. | 239. | 85., 89. |

205. | 92. | 240. | 85. |

206. | 51., 92. | 241. | 84. |

207. | 92. | 242. | 84. |

208. | 52. | 243. | 24. |

209. | 53. | 244. | 25. |

210. | 54. | 245. | 26. |

211. | 54. | 246. | 23. |

212. | 55. | 247. | 194. |

212a. | 92. | 247a. | 196. |

213. | 56. | 248. | 194. |

214. | 57., 83. | 248a. | 196. |

215. | 60., 71. | 249. | 197. |

216. | 50. | 250. | 18., 118., 121., 122. |

217. | 74. | 251. | 198. |

218. | 75. | 252. | 198. |

219. | 75. | 253. | 199. |

3. korrelációs táblázat: Hatályon kívül helyezett rendelet > Új rendelet

Előző rendelet | Új cikk |

918/83/EGK | 141 és 193. cikk |

3925/91/EGK | 30. cikk |

82/2001/EK | 42. cikk |

1207/2001/EK | 42. cikk |

--------------------------------------------------