18.6.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 148/1


TANÁCSI KÖVETKEZTETÉSEK

(2005. június 13.)

további nyelveknek a Tanácson és esetleg más uniós intézményeken és szerveken belüli hivatalos használatáról

(2005/C 148/01)

1.

E következtetések azon, az 1/1958 tanácsi rendeletben említett nyelveken kívüli nyelvekre vonatkoznak, amelyek jogállását valamely tagállam alkotmánya a tagállam területének egészén vagy egy részén elismeri, vagy amelyek nemzeti nyelvként való használata törvényesen engedélyezett.

2.

A Tanács úgy véli, hogy az Unió valamennyi uniós polgárhoz való közelebb vitelére irányuló törekvések keretében a nyelvi sokféleség gazdagságát jobban figyelembe kell venni.

3.

A Tanács úgy véli, hogy azon lehetőség biztosítása a polgárok számára, hogy az intézményekkel való kapcsolattartásban újabb nyelveket használjanak, fontos tényező az Európai Unió politikai célkitűzésével való azonosulásuk mértékének növelésében.

4.

Az (1) bekezdésben említett nyelvek hivatalos használata a Tanácsban a Tanács és a kérelmező tagállam között létrejött igazgatási megállapodás alapján, és esetleg valamely másik uniós intézményben vagy szervben, hasonló igazgatási megállapodás alapján engedélyezett.

5.

E megállapodásokat a Szerződéssel és a végrehajtására vonatkozóan elfogadott rendelkezésekkel összhangban kell megkötni, és meg kell felelniük az alább felsorolt feltételeknek. Ezen igazgatási megállapodások végrehajtásának az uniós intézményeknél és szerveknél felmerülő közvetlen és közvetett költségeit a kérelmező tagállam viseli.

a)   Az Európai Parlament és a Tanács által együttdöntési eljárás keretében elfogadott aktusok közzététele

Egy tagállam kormányának képesnek kell lennie arra, hogy az együttdöntési eljárással elfogadott aktusoknak az (1) bekezdésben említett nyelvek valamelyikén készült hiteles fordítását elküldje az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Tanács e fordítást a levéltárában elhelyezi, és kérésre másolatot ad belőle. A Tanács biztosítja, hogy e fordításokat az internetes honlapján közzétegyék. Mindkét esetben fel kell hívni a figyelmet arra a tényre, hogy a szóban forgó fordítások nem bírnak jogi érvényességgel.

b)   A Tanács ülésein és esetleg más uniós intézmények vagy szervek ülésén elhangzó beszédek

Egy tagállam kormánya – adott esetben – kérheti a Tanácstól és esetleg más intézményektől vagy szervektől is (az Európai Parlamenttől vagy a Régiók Bizottságától) annak engedélyezését, hogy a szóban forgó intézmény vagy szerv egyik tagja valamely ülésen való felszólalásában az (1) bekezdésben említett nyelvek valamelyikét használhassa („passzív” tolmácsolás). A Tanács esetében e kérést elvileg teljesítik, feltéve, hogy a kérelmet az ülés előtt kellő időben nyújtották be, és a szükséges személyzet és felszerelés rendelkezésre áll.

c)   Az uniós intézményekkel és szervekkel való írásbeli kapcsolattartás

A tagállamok elfogadhatnak olyan jogi aktust, amely előírja, hogy amennyiben valamely állampolgáruk az (1) bekezdésben említett nyelvek valamelyikén kíván valamely uniós intézménynek vagy szervnek közleményt küldeni, a közleményt a szóban forgó tagállam által kijelölt szervnek kell elküldenie. Ez a szerv elküldi a szóban forgó intézménynek vagy szervnek a közlemény szövegét, annak az 1/1958 tanácsi rendeletben említett tagállami nyelvek valamelyikén készült fordításával együtt. A szóban forgó intézmény vagy szerv válasza esetében ugyanezt az eljárást kell értelemszerűen alkalmazni.

Amennyiben az uniós intézményeknek vagy szerveknek egy bizonyos határidőn belül kell választ adniuk, e határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a szóban forgó intézmény vagy szerv az 1/1958 tanácsi rendeletben említett nyelvek valamelyikén készült fordítást a tagállamtól kézhez kapja. Ez a határidő azon a napon ér véget, amikor a szóban forgó uniós intézmény vagy szerv a tagállam illetékes szervének ugyanezen a nyelven írott válaszát elküldi.

A Tanács felkéri a többi intézményt, hogy ennek alapján kössenek igazgatási megállapodásokat.