[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 21.12.2005 COM(2005) 678 végleges 2005/0268 (CNS) Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény megkötéséről (előterjesztő: a Bizottság) INDOKLÁS A JAVASLAT HÁTTERE | 110 | A javaslat indokai és célkitűzései 2003 októberében az UNESCO általános konferenciája egyhangú határozatot hozott a kulturális tartalmak és művészi kifejezések sokszínűségének védelméről szóló egyezményt érintő tárgyalások elindításáról. Az előzetes egyezménytervezetet érintő tárgyalások 2004 szeptemberében kezdődtek. 2004. november 15-én az elnökség és a Bizottság eljuttatták a Közösség és tagállamai közleményét az UNESCO-nak és 2004. november 16-án a Miniszterek Tanácsa a Bizottságot a tárgyalásokon a Közösség nevében történő részvételre felhatalmazó határozatot fogadott el. 2004 szeptembere és 2005 júliusa között a kormányközi szakértők három alkalommal ültek össze tárgyalásra. E munka lezárásaként a harmadik tárgyalási ülésszakon elfogadták az egyezmény átvizsgált, előzetes tervezetét. 2005 szeptemberében az UNESCO végrehajtó tanácsa többek között határozatot fogadott el, amelyben javasolja az egyezménytervezet elfogadását a 2005. októberi általános konferencián. 2005. október 20-án az UNESCO általános konferenciája elfogadta az egyezményt. A Miniszterek Tanácsa, amikor 2004 novemberében felhatalmazta a Bizottságot a Közösség nevében történő tárgyalásra, tárgyalási irányelveiben annak biztosítására kérte a Bizottságot, hogy az egyezmény szövege foglalja magában a szükséges záradékokat arra vonatkozóan, hogy a Közösség az egyezmény szerződő felévé válhasson. Az egyezmény a 27. cikkben valóban kilátásba helyezi annak lehetőségét, hogy az Európai Közösség szerződő féllé váljon, és biztosítja részére az eszközöket, hogy aktív szerepet játsszon az egyezmény alá tartozó szervekben, különösen az egyezmény 22. cikkével létrehozott felek konferenciájában. Így tehát fontos, hogy az Európai Közösség az Európai Unió tagállamaival ezen egyezmény szerződő felévé váljon. Ez a javaslat, amely a tárgyalások logikus folytatásaként tekinthető, az UNESCO-egyezménynek az Európai Közösség részéről történő jóváhagyására vonatkozik. | 120 | Általános összefüggések A kulturális sokszínűség megőrzésének és előmozdításának feltételei Európában és a világon nemcsak gazdasági feltételektől függenek, hanem egyéb strukturális tényezők sokaságától. A piacok mérete, a nyelvi kisebbségek jelenléte vagy hiánya, a korlátozott nyelvi területek megléte, a kapcsolatok a nemzeti vagy regionális identitással, a hagyományok és kulturális örökség anyagi vagy szellemi természete, a harmadik országokhoz fűződő történelmi kapcsolatok mind olyan tényezők, amelyek meghatározzák a kulturális kifejezések, fogyasztások és cserék feltételeit. Európai szinten a helyzeteknek ez a sokszínűsége már meghatározó valóság, amelyet a 10 új tagállam nemrégiben történt csatlakozása gazdagít. A globalizáció, bár új lehetőségeket kínál a kultúrák közötti cserére, fenyegetést is jelenthet a gyengébb helyzetben levő kultúrákra nézve és a kulturális sokszínűséget minden valószínűséggel veszélyeztető standardizáló jelenségek kialakulását is növelheti. Az Európai Unió már régen elismerte a kulturális javak és szolgáltatások kettős – kulturális és gazdasági – természetét, és az Európai Közösséget létrehozó szerződésben rögzíti, hogy intézkedéseiben szem előtt tartja intézkedéseinek kulturális aspektusát (EK-Szerződés, 151. cikk (4) bekezdése). A kulturális kifejezések különlegességét azonban nemzetközi szinten semmilyen jogilag kötelező erejű okiratban nem ismerték el. A kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény, amelyet 2005. október 20-án fogadtak el Párizsban, a világ kormányzásában fennálló ezen jogi űrt hivatott betölteni a kulturális sokszínűség védelmére és előmozdítására vonatkozó jogok és kötelezettségek meghatározása révén nemzeti és nemzetközi szinten. A kulturális sokszínűség szempontjából ennek az okiratnak hasonló jelentőségűnek és ugyanolyan normatív szintűnek kellene lennie, mint a Szellemi Tulajdon Világszervezetének megállapodásai a szellemi tulajdonjogok szempontjából, a Kereskedelmi Világszervezet megállapodásai a kereskedelem szempontjából, az Egészségügyi Világszervezet megállapodásai az egészségügy szempontjából és a környezetvédelemre vonatkozó többoldalú megállapodások a környezetvédelem szempontjából. Az Európai Közösség és a tagállamok teljes részvétele ezen egyezmény megvalósításában hozzájárul a következőkhöz: o új pillér kialakításához a világ kormányzásában, amely biztosítja a kulturális sokszínűség védelmét és előmozdítását; o a kulturális javak és szolgáltatások különleges és kettős (kulturális és gazdasági) jellegének kinyilvánításához; o a kulturális sokszínűség védelmére és előmozdítására irányuló politikák szerepének és legitimitásának elismeréséhez; o a nemzetközi együttműködés fontosságának elismeréséhez és ezen együttműködés előmozdításához annak érdekében, hogy a kultúrák sebezhetőségének helyzeteivel szembe lehessen nézni, különösen a fejlődő országokban; o a többi nemzetközi okirattal való szakszerű kölcsönhatás meghatározásához, ami lehetővé teszi az egyezmény tényleges megvalósítását. | 139 | Hatályos rendelkezések a javaslat területén Mivel eljárási javaslatról van szó, nincsenek hatályos rendelkezések a javaslat területén. | 140 | Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel Az UNESCO-egyezmény összhangban van az EK-Szerződés 151. cikke (4) bekezdésében a Közösség számára rögzített kötelezettséggel, amelynek értelmében a Közösség az e szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében figyelembe veszi a kulturális szempontokat. A javaslat célkitűzései összhangban állnak az Unió egyéb szakpolitikáinak célkitűzéseivel, nevezetesen a külső együttműködési politikákkal és különösen a fejlesztéspolitikával; a közös kereskedelempolitikával; a belső piac megvalósulásával, különösen a szellemi tulajdonjogok vonatkozásában; az audiovizuális politikával és az információs társadalommal összefüggő politikákkal, valamint a kulturális intézkedésekkel. A javaslat célkitűzései az alapjogi chartával is összhangban állnak, különösen a kulturális sokszínűség előmozdításával kapcsolatos elv tekintetében (22. cikk). | KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL | 219 | Az érdekelt felek, különösen az európai kulturális és audiovizuális körök az UNESCO-egyezmény megtárgyalása során rendszeres kapcsolatban álltak a Bizottsággal. A Bizottság 2005. július 4-én a kormányszakértők tárgyalásainak harmadik ülésszakát követően konzultációs ülést rendezett az egyezmény átvizsgált, előzetes tervezetéről. A felek nagy része az UNESCO-tárgyalások során a Bizottság értésére adta, hogy teljes mértékben támogatja az Európai Unió közös álláspontját és határozottan ajánlja, hogy az UNESCO 2005. évi általános konferenciája fogadja el az egyezményt. Ebből kifolyólag a tárgyalások befejeztével nem tűnt szükségesnek további konzultáció megrendezése annak célszerűségéről, hogy a Közösség az egyezmény szerződő felévé váljon, mivel a júliusi konzultáció óta a helyzet nem változott. Az UNESCO tagjai által október 21-én elfogadott szöveg szinte teljesen megegyezik (a jogásznyelvészek javításait leszámítva) a tárgyalások harmadik ülésszakán készült átvizsgált, előzetes tervezettel. | Szakvélemények összegyűjtése és felhasználása | 229 | Külső szakértő bevonása nem volt szükséges. | A JAVASLAT JOGI ELEMEI | 305 | A javasolt intézkedés összefoglalása Javaslat a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozatra. | 310 | Jogalap Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 89., 133., 151., 181. és 181A. cikke, összefüggésben a 300. cikkel. | 320 | A szubszidiaritás elve Az UNESCO-egyezmény által érintett hatáskörök összetettsége miatt a szubszidiaritás elve érvényesül. A Közösség és a tagállamok megosztott hatásköre következtében ezt az egyezményt a Közösségnek és a tagállamoknak közösen kell ratifikálniuk. | A javaslat ezért megfelel a szubszidiaritás elvének. | Az arányosság elve Mivel eljárási jogszabályról van szó, az arányosság elve nem érvényesül. | Az eszközök megválasztása | 341 | Javasolt eszköz(ök): javaslat tanácsi határozatra. | 342 | Más eszközök nem voltak megfelelők a következő ok miatt: mivel nemzetközi normatív szöveg Közösség általi megerősítési folyamatáról van szó, a tanácsi határozat az egyetlen megfelelő jogi eszköz. | KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK | 409 | A javaslat a közösségi költségvetésre nézve nem jár hatással. | TOVÁBBI INFORMÁCIÓK | 560 | Európai Gazdasági Térség Ez a jogszabálytervezet nem tartozik az EGT-megállapodás alkalmazási körébe. | 1. 2005/0268 (CNS) Javaslat A TANÁCS HATÁROZATA a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény megkötéséről AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 89., 133, 151, 181 és 181A. cikkére, összefüggésben a 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával és a 300. cikk (3) bekezdése első albekezdésével, tekintettel a Bizottság javaslatára[1], tekintettel az Európai Parlament véleményére[2], mivel: (1) 2004 novemberében a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy a Közösség nevében részt vegyen az UNESCO-val folytatott tárgyalásokon a kulturális kifejezések sokszínűségek védelméről és előmozdításáról szóló egyezmény tárgyában. A Bizottság, valamint a tagállamok részt vettek ezeken a tárgyalásokon. (2) 2005. október 20-án az UNESCO általános konferenciája elfogadta a kulturális kifejezések sokszínűségek védelméről és előmozdításáról szóló egyezményt. (3) Ez az egyezmény megfelelő és hatékony pillérként szolgál a kulturális sokszínűség és a kulturális cserék előmozdításában, amelynek az Európai Közösség és tagállamai nagy fontosságot tulajdonítanak. Hozzájárul a kölcsönös tisztelethez és a kultúrák közötti megértéshez az egész világon. (4) Ezt az egyezményt a lehető leghamarabb jóvá kell hagyni. (5) Mind a Közösség, mind tagállamai hatáskörrel rendelkeznek az egyezmény hatálya alá tartozó területeken. Kívánatos tehát, hogy a Közösség és tagállamai szerződő felekké váljanak annak érdekében, hogy együtt teljesítsék az egyezményben meghatározott kötelezettségeket, és együtt gyakorolják azon jogokat, amelyeket ez az egyezmény rájuk ruházott a megosztott hatáskörű területeken, szem előtt tartva az egyezmény egységes alkalmazásának biztosítását, A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT: 1. cikk 1. Az Európai Közösség nevében a kulturális kifejezések sokszínűségek védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezmény jóváhagyásra kerül. 2. Az egyezmény szövegét ennek a határozatnak az 1.a) melléklete tartalmazza. 2. cikk 1. A Tanács elnöke felhatalmazást kap azon személy/személyek kijelölésére, aki/akik az Európai Közösség nevében jogosult/jogosultak a jóváhagyó okiratnak az UNESCO főigazgatójánál történő letétbe helyezésére a kulturális kifejezések sokszínűségek védelméről és előmozdításáról szóló egyezmény 27. cikkének (4) bekezdésében előírtak szerint. 2. A Tanács elnöke felhatalmazást kap azon személy/személyek kijelölésére, aki/akik az Európai Közösség nevében jogosult/jogosultak az ezen határozat 1.b) mellékletében szereplő hatásköri nyilatkozatnak az UNESCO főigazgatójánál történő letétbe helyezésére a kulturális kifejezések sokszínűségek védelméről és előmozdításáról szóló egyezmény 27. cikke (3) bekezdése c) pontjában előírtak szerint. 3. A Tanács elnöke felhatalmazást kap azon személy/személyek kijelölésére, aki/akik jogosult/jogosultak az ezen határozat 2. mellékletében szereplő egyoldalú nyilatkozat megtételére a jóváhagyó okirat letétbe helyezésekor. 3. cikk A Bizottság képviseli az Európai Közösséget az egyezmény által létrehozott szervek ülésein, különösen a felek konferenciáján, és tárgyal a Közösség nevében az e szervek hatáskörére vonatkozó kérdésekben. Kelt Brüsszelben, -án/-én. a Tanács részéről az elnök MELLÉKLET 1.a) UNESCO-EGYEZMÉNY A KULTURÁLIS KIFEJEZÉSEK SOKSZÍNŰSÉGÉNEK VÉDELMÉRŐL ÉS ELŐMOZDÍTÁSÁRÓL PREAMBULUM Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Párizsban 2005. október 3–21-én, 33. ülésszakán összeült általános konferenciája, 1. Megerősítve , hogy a kulturális sokszínűség az emberiség velejáró jellemzője, 2. Tudatában annak, hogy a kulturális sokszínűség az emberiség közös örökségét képezi és ünneplésre és megvédésre érdemes mindenki javára, 3. Tudatában annak , hogy a kulturális sokszínűség gazdagítja és változatossá teszi a világot, ily módon bővítve a választási lehetőségeket, és táplálva az emberi képességeket és értékeket, és ezáltal a közösségek, népek és nemzetek fenntartható fejlődésének alapvető mozgatórugóját képezi, 4. Emlékeztetve , hogy a kulturális sokszínűség, amely a demokrácia, a tolerancia, a társadalmi igazságosság, valamint a népek és kultúrák közötti kölcsönös tisztelet légkörében bontakozik ki, elengedhetetlen tényező a helyi, nemzeti és nemzetközi szintű béke és biztonság szempontjából, 5. Megbecsülve a kulturális sokszínűség jelentőségét az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és más, egyetemesen elismert okmányokban ünnepélyesen kihirdetett emberi jogok és alapvető szabadságok teljes megvalósítása vonatkozásában, 6. Hangsúlyozva a kultúrának stratégiai elemként történő integrálását a nemzeti és nemzetközi fejlesztéspolitikába, valamint a nemzetközi fejlesztési együttműködésbe, és szem előtt tartva az ENSZ millenniumi nyilatkozatát (2000), amely a szegénység felszámolására helyezi a hangsúlyt, 7. Figyelembe véve , hogy a kultúra sokféle formát ölt az időben és a térben, és hogy ez a sokszínűség az egyének eredetiségében és sokféleségében, valamint az emberiséget alkotó népek és társadalmak kulturális kifejezéseiben nyilvánul meg, 8. Elismerve a hagyományos tudás fontosságát a szellemi és anyagi gazdagság forrásaként, különösen az őslakos népek ismeretrendszerének és a fenntartható fejlődéshez való pozitív hozzájárulásának a jelentőségét, valamint annak szükségességét, hogy biztosítani kell ezen népek védelmét és előrelépését, 9. Elismerve annak szükségességét, hogy intézkedéseket kell tenni a kulturális kifejezések sokszínűségének és tartalmának a védelmére, különösen az olyan helyzetekben, amelyekben a kulturális kifejezést kihalás vagy számottevő hanyatlás fenyegeti, 10. Hangsúlyozva a kultúra fontosságát a szociális kohézió szempontjából általában, különösen pedig a nők társadalmi helyzetének és szerepének javításához való hozzájárulása szempontjából, 11. Tudatában annak, hogy a gondolatok szabad áramlása erősíti a kulturális sokszínűséget, és a kultúrák közötti folyamatos cseréből és kölcsönhatásból táplálkozik, 12. Újólag megerősítve , hogy a gondolatok, kifejezések és információk szabadsága, valamint a média sokszínűsége lehetővé teszi a kulturális kifejezések kibontakozását a különböző társadalmakban, 13. Elismerve , hogy a kulturális kifejezések sokszínűsége, beleértve a hagyományos kulturális kifejezéseket is, fontos tényező, ami lehetővé teszi az egyének és népek számára, hogy kifejezzék és megosszák másokkal gondolataikat és értékeiket, 14. Emlékeztetve , hogy a kulturális sokszínűség egyik alapvető eleme a nyelvi sokszínűség, és újólag megerősítve az oktatásnak a kulturális kifejezések védelmében és előmozdításában betöltött nélkülözhetetlen szerepét, 15 . Figyelembe véve a kultúrából származó életerő fontosságát mindenki számára, beleértve a kisebbségekhez tartozókat és az őslakos népeket, ami az ember abbéli szabadságában nyilvánul meg, hogy megalkossa, terjessze és megossza hagyományos kulturális kifejezéseit, és hogy azokhoz oly módon jusson hozzá, hogy saját fejlődése hasznára váljon, 16. Hangsúlyozva a kulturális kölcsönhatás és kreativitás alapvető szerepét, amennyiben táplálja és megújítja a kulturális kifejezéseket, valamint megerősíti azoknak a szerepét, akik a kultúra fejlődése érdekében dolgoznak, így mozdítva elő az egész társadalom előrehaladását, 17. Elismerve a szellemi tulajdonjogok fontosságát a kulturális kreativitásban részt vevő személyek támogatásaként, 18. Meggyőződve arról, hogy a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások mint identitás-, érték- és jelentéshordozók gazdasági és kulturális természetűek, ezért nem kezelendők kizárólag kereskedelmi értékként, 19. Megállapítva , hogy a globalizáció folyamata, amit az információ- és kommunikációtechnológia gyors fejlődése segít, páratlan feltételeket teremt ugyan a kultúrák közötti kölcsönhatás megerősítéséhez, egyben kihívást is jelent a kulturális sokszínűség szempontjából, nevezetesen a gazdag és szegény országok közötti egyenlőtlenségek veszélye tekintetében, 20. Tudatában az UNESCO-ra ruházott különleges megbízásnak, hogy biztosítsa a kulturális sokszínűség tiszteletben tartását, és olyan nemzetközi egyezmények megkötését ajánlja, amelyeket hasznosnak ítél a gondolatok szó és kép útján történő szabad áramlásának megkönnyítése szempontjából, 21. Hivatkozva az UNESCO által elfogadott, a kulturális sokszínűségről és a kulturális jogok gyakorlásáról szóló nemzetközi jogi okmányokban rögzített rendelkezésekre és különösen a kulturális sokszínűségről szóló 2001. évi egyetemes nyilatkozatra, Elfogadja ezt az egyezményt 20.10.2005-án/-én. I. CÉLKITŰZÉSEK ÉS VEZÉRELVEK 1. cikk – Célkitűzések Ennek az egyezménynek a célkitűzései a következők: a) a kulturális kifejezések sokszínűségének védelme és előmozdítása; b) olyan feltételek megteremtése, amelyek lehetővé teszik a kultúrák virágzását és egymást gazdagító szabad kölcsönhatását; c) a kultúrák közötti párbeszéd ösztönzése a világban zajló kulturális cserék intenzívebbé és kiegyensúlyozottabbá tételének biztosítása, valamint a kultúrák közötti tisztelet és a békekultúra előmozdítása érdekében; d) a kultúrák közötti együttműködés támogatása a kulturális kölcsönhatás fejlesztése érdekében, a népek közötti hídverés szellemében; e) a kulturális kifejezések sokszínűségére irányuló tisztelet előmozdítása, valamint értékének tudatosítása helyi, nemzeti és nemzetközi szinten; f) a kultúra és a fejlődés közötti kapcsolat jelentőségének hangsúlyozása minden ország, de különösen a fejlődő országok számára, és ezen kapcsolat valóságos értékének az elismerése érdekében folytatott nemzeti és nemzetközi intézkedések támogatása; g) a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások mint identitás-, érték- és jelentéshordozók különleges jellegének elismerése; h) az államok arra vonatkozó szuverén jogának hangsúlyozása, hogy megőrizzék, elfogadják és létrehozzák a kulturális kifejezések sokszínűsége védelme és előmozdítása érdekében a saját területükön megfelelőnek ítélt szakpolitikákat és intézkedéseket; i) a nemzetközi együttműködésnek és szolidaritásnak a partnerség szellemében történő megerősítése, különösen a fejlődő országok azon képességének növelése érdekében, hogy védjék és előmozdítsák a kulturális kifejezések sokszínűségét. 2. cikk – Vezérelvek 1. Az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának elve A kulturális sokszínűség csak úgy védhető és mozdítható elő, ha garantáljuk az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, mint a kifejezések, információk és kommunikáció szabadságát, valamint az egyéneknek azt a lehetőségét, hogy megválasszák a kulturális kifejezéseket. Senki sem hivatkozhat ezen egyezmény rendelkezéseire az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megerősített, illetve a nemzetközi jog által garantált emberi jogok és alapvető szabadságok megsértése vagy korlátozása céljával. 2. A szuverenitás elve Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának és a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően az államoknak szuverén joguk van arra, hogy intézkedéseket és szakpolitikákat fogadjanak el annak érdekében, hogy védjék és előmozdítsák területükön a kulturális kifejezések sokszínűségét. 3. Minden kultúra egyenértékűségének és tiszteletének elve A kulturális kifejezések sokszínűségének védelme és előmozdítása magával vonja minden kultúra egyenértékűségének és tiszteletének elismerését, beleértve a kisebbségekhez tartozók és az őslakos népek kultúráját is. 4. A nemzetközi szolidaritás és együttműködés elve A nemzetközi együttműködésnek és szolidaritásnak elő kell segítenie, hogy minden ország, és különösen a fejlődő országok létrehozhassák és megerősíthessék a kulturális kifejezésükhöz szükséges eszközöket, beleértve kulturális iparágaikat, tekintet nélkül arra, hogy azok most jönnek létre vagy már léteznek, úgy helyi, mint nemzeti és nemzetközi szinten. 5. A fejlődés gazdasági és kulturális aspektusai kiegészítő jellegének elve Mivel a kultúra a fejlődés egyik alapvető mozgatórugója, a fejlődés kulturális aspektusai ugyanolyan fontosak, mint a gazdaságiak, és az egyének és a népek alapvető joga, hogy részt vegyenek a kulturális tevékenységekben és abból örömük származzon. 6. A fenntartható fejlődés elve A kulturális sokszínűség gazdagság forrása az egyének és társadalmak számára. A kulturális sokszínűség védelme, előmozdítása és fenntartása a fenntartható fejlődés alapvető feltétele mind a jelen generáció, mind az eljövendő javára. 7. A méltányos hozzáférés elve Az egész világból származó kulturális kifejezések gazdag és változatos skálájához való méltányos hozzáférés, valamint a kultúráknak a kifejezési és terjesztési eszközökhöz való hozzáférése a kulturális sokszínűség megerősítésének fontos elemét képezi és elősegíti a kölcsönös megértést. 8. A nyitottság és az egyensúly elve Amikor az államok intézkedéseket fogadnak el a kulturális kifejezések támogatására, ügyelniük kellene a világ többi kultúrája felé való nyitás megfelelő módon történő előmozdítására és annak biztosítására, hogy ezek az intézkedések összhangban legyenek az ezen egyezményben rögzített célkitűzésekkel. II. ALKALMAZÁSI KÖR 3. cikk – Alkalmazási kör Ez az egyezmény alkalmazandó a felek által elfogadott, a kulturális kifejezések sokszínűségének védelmére és előmozdítására irányuló intézkedésekre és szakpolitikákra. III. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 4. cikk - Fogalommeghatározások Ennek az egyezménynek az alkalmazásában: 1. Kulturális sokszínűség A „kulturális sokszínűség” fogalom azon formák sokaságára vonatkozik, amelyek révén a különböző csoportok és társadalmak kultúrái kifejeződnek. Ezek a kifejezési formák a csoportokon és a társadalmakon belül és egymás között terjednek. A kulturális sokszínűség nemcsak a kultúra különféle formáiban nyilvánul meg, amelyeken keresztül – a kulturális kifejezések változatosságának köszönhetően – az emberiség kulturális öröksége kifejeződik, gazdagodik és terjed, hanem a kulturális kifejezések művészi megteremtésének, előállításának, terjesztésének, elosztásának és élvezetének különböző módjain keresztül is, függetlenül a felhasznált eszköztől és technológiától. 2. Kulturális tartalom A „kulturális tartalom” fogalom a szimbolikus jelentésre, a művészi dimenzióra és a kulturális értékekre vonatkozik, amelyek eredete a kulturális identitásban gyökerezik, vagy amelyek azt fejezik ki. 3. Kulturális kifejezések A „kulturális kifejezések” fogalom azokra a kifejezésekre vonatkozik, amelyek az egyének, a csoportok és a társadalmak kreativitásának az eredményei, és amelyek kulturális tartalmat hordoznak. 4. Kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások A „kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások” fogalom azokra a tevékenységekre, javakra és szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek minőségük, használatuk és különleges végcéljuk szempontjából tekintve kulturális kifejezéseket testesítenek meg vagy közvetítenek, függetlenül lehetséges kereskedelmi értéküktől. A kulturális tevékenységek létezhetnek önmagukért, illetve hozzájárulhatnak a kulturális javak és szolgáltatások előállításához. 5. Kulturális iparágak A „kulturális iparágak” fogalom azokra az iparágakra vonatkozik, amelyek a fenti 4. pontban meghatározott kulturális javakat vagy szolgáltatásokat állítanak elő, illetve terjesztenek. 6. Kulturális politikák és intézkedések A „kulturális politikák és intézkedések” fogalom a kultúrával kapcsolatos szakpolitikákra és intézkedésekre vonatkozik helyi, nemzeti, regionális vagy nemzetközi szinten, függetlenül attól, hogy azok a kultúrára, mint olyanra irányulnak vagy céljuk, hogy közvetlen hatást fejtsenek ki az egyének, csoportok vagy társadalmak kulturális kifejezéseire, mint például a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások megteremtésére, előállítására, terjesztésére és elosztására, valamint az ezekhez való hozzáférésre. 7. Védelem A „védelem” fogalom olyan intézkedések elfogadását jelenti, amelyek a kulturális kifejezések sokszínűségének megőrzésére, védelmére és megerősítésére irányulnak. A „megvédeni” kifejezés ilyen intézkedések elfogadását jelenti. 8. A kultúrák közötti együttműködés A „kultúrák közötti együttműködés” fogalom a különböző kultúrák létére és kiegyensúlyozott kölcsönhatására, valamint a párbeszéd és kölcsönös tisztelet szellemében megosztott kulturális kifejezések létrehozásának lehetőségére vonatkozik. IV. A FELEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI 5. cikk – A jogokra és kötelezettségekre vonatkozó általános szabály 1. A felek az Egyesült Nemzetek Alapokmányának, a nemzetközi jog alapelveinek és az emberi jogok vonatkozásában egyetemesen elismert okmányoknak megfelelően újólag megerősítik arra irányuló szuverén jogukat, hogy megfogalmazzák és létrehozzák kulturális politikájukat, valamint hogy intézkedéseket fogadjanak el a kulturális kifejezések sokszínűségének védelme és előmozdítása, illetve a nemzetközi együttműködés megerősítése érdekében, hogy ezen egyezmény célkitűzései teljesüljenek. 2. Amennyiben egy fél szakpolitikákat és intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy védje és előmozdítsa területén a kulturális kifejezések sokszínűségét, szakpolitikáinak és intézkedéseinek összhangban kell lenniük ezen egyezmény rendelkezéseivel. 6. cikk – A felek jogai nemzeti szinten 1. A 4. cikk 6. pontjában leírt kulturális politikái és intézkedései keretében, valamint figyelembe véve egyedi körülményeit és szükségleteit, minden fél elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek célja, hogy védje és előmozdítsa területén a kulturális kifejezések sokszínűségét. 2. Ezek az intézkedések az alábbiakat foglalhatják magukban: a) a kulturális kifejezések sokszínűségének védelmére és előmozdítására irányuló szabályozási intézkedéseket; b) olyan intézkedéseket, amelyek lehetőséget nyújtanak a nemzeti kulturális tevékenységeknek, javaknak és szolgáltatásoknak, hogy megteremtésüket, előállításukat, terjesztésüket, elosztásukat és élvezetüket illetően megfelelő módon beilleszkedjenek a területükön rendelkezésre álló kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások együttesébe, beleértve az említett tevékenységek, javak és szolgáltatások során használt nyelvre vonatkozó intézkedéseket; c) olyan intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a független nemzeti kulturális iparágak és az informális ágazat tevékenységei valóban hozzáférjenek a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások előállításához, terjesztéséhez és elosztásához; d) intézkedéseket, amelyek hivatalos pénzügyi támogatást biztosítanak; e) intézkedéseket, amelyek támogatják a nonprofit szervezeteket, a köz- és magánintézményeket, a művészeket és a kultúra egyéb szakembereit, hogy fejlesszék és előmozdítsák a gondolatok és kulturális kifejezések, valamint a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások szabad cseréjét és szabad áramlását, és amelyek ezen tevékenységük során ösztönözik az alkotást és a vállalkozói szellemet; f) intézkedéseket, amelyek megfelelő módon a közszolgáltatási intézmények létrehozására és támogatására irányulnak; g) intézkedéseket, amelyek ösztönzik és támogatják a művészeket és mindazokat, akik a kulturális kifejezések megteremtésében részt vesznek; h) intézkedéseket, amelyek célja a média sokszínűségének előmozdítása, a közszolgálati műsorszolgáltatás által is. 7. cikk – A kulturális kifejezések előmozdítására irányuló intézkedések 1. A felek megtesznek minden erőfeszítést, hogy területükön olyan környezetet hozzanak létre, amely ösztönzi az egyéneket és a társadalmi csoportokat: a) saját kulturális kifejezéseik létrehozására, előállítására, terjesztésére, elosztására és az azokhoz való hozzáférésre, kellőképpen figyelembe véve a nők és a különböző társadalmi csoportok, beleértve a kisebbségekhez tartozók és az őslakos népek különleges helyzetét és szükségleteit; b) a területükről és a világ más országaiból származó különböző kulturális kifejezésekhez való hozzáférésre. 2. A felek törekszenek a művészek, az alkotás folyamatában résztvevők, a munkájukban őket támogató kulturális közösségek és szervezetek értékes hozzájárulásának, valamint a kulturális kifejezések sokszínűségének megerősítésében betöltött központi szerepüknek az elismerésére. 8. cikk – A kulturális kifejezések védelmére irányuló intézkedések 1. Az 5. és 6. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül egy fél különleges helyzet meglétét állapíthatja meg, amennyiben területén a kulturális kifejezések a kihalás veszélyének vagy súlyos fenyegetésnek vannak kitéve, illetve valamilyen módon haladéktalanul védelmet igényelnek. 2. A felek ezen egyezmény rendelkezéseinek megfelelően az 1. pontban említett helyzetek fennálltakor minden szükséges intézkedést megtehetnek a kulturális kifejezések védelme érdekében. 3. A felek jentésben számolnak be a kormányközi bizottságnak minden intézkedésről, amit a helyzet által támasztott követelményekkel szemben hoztak, és a bizottság megfelelő ajánlásokat tehet. 9. cikk – Információmegosztás és átláthatóság A felek: a) az UNESCO-hoz minden negyedik évben benyújtott jelentésükben megfelelő információt szolgáltatnak a kulturális kifejezések sokszínűségének a területükön és nemzetközi szinten történő védelme és előmozdítása érdekében hozott intézkedésekről; b) az ezen egyezményre vonatkozó információk megosztásával megbízott kapcsolattartó pontot jelölnek ki; c) megosztják és cserélik a kulturális kifejezések sokszínűségének védelmével és előmozdításával kapcsolatos információkat. 10. cikk – A lakossági felvilágosítás és tudatosság A felek: a) előnyben részesítik és fejlesztik a kulturális kifejezések sokszínűségek védelme és előmozdítása fontosságának megértését, különösen a lakossági felvilágosításra és tudatosságra irányuló programok révén; b) ezen cikk célkitűzésének elérése érdekében együttműködnek a többi féllel és nemzetközi és regionális szervezettel; c) felvilágosító, képzési és csereprogramok révén törekszenek a kreativitás ösztönzésére és az előállítási kapacitás megerősítésére a kulturális iparágak területén. Ezeket az intézkedéseket oly módon kell alkalmazni, hogy ne legyenek negatív hatással a hagyományos előállítási formákra. 11. cikk – A civil társadalom részvétele A felek elismerik a civil társadalom alapvető szerepét a kulturális kifejezések sokszínűségének védelmében és előmozdításában. A felek ösztönzik a civil társadalom aktív részvételét erőfeszítéseikben ezen egyezmény célkitűzéseinek elérése érdekében. 12. cikk – A nemzetközi együttműködés előmozdítása A felek törekszenek kétoldalú, regionális és nemzetközi együttműködésük megerősítésére annak érdekében, hogy megfelelő feltételeket teremtsenek a kulturális kifejezések sokszínűségének előmozdítására, kifejezetten figyelembe véve a 8. és 17. cikkben említett helyzeteket, és különösen, hogy: a) megkönnyítsék a felek közötti párbeszédet kulturális politikáikról és intézkedéseikről; b) megerősítsék a közszektor stratégiai kapacitásait és igazgatását a kulturális közintézményekben a szakmai és nemzetközi kulturális cserék, valamint a legjobb gyakorlatok megosztása révén; c) megerősítsék a partnerséget a civil társadalommal, a nem kormányzati szervezetekkel és a magánszektorral, valamint ezek között a kulturális kifejezések sokszínűségének támogatására és előmozdítására; d) előmozdítsák az új technológiák használatát és ösztönözzék a partnerséget az információmegosztás és a kulturális megértés, valamint a kulturális kifejezések sokszínűségének támogatása érdekében; e) ösztönözzék a koprodukciós és közös terjesztési megállapodások megkötését. 13. cikk – A kultúrának a fenntartható fejlődésbe történő integrálása A felek törekszenek arra, hogy a kultúrát minden szinten fejlesztési politikáikba integrálják annak érdekében, hogy megteremtsék a fenntartható fejlődés megfelelő feltételeit, és ily módon támogassák a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméhez és előmozdításához kapcsolódó aspektusokat. 14. cikk – Fejlesztési együttműködés A felek a fenntartható fejlődésre és a szegénység visszaszorítására irányuló együttműködés fenntartásán dolgoznak, különös tekintettel a fejlődő országok különleges igényeinek kielégítésére és egy dinamikus kulturális ágazat megteremtésének a támogatására, többek között az alábbi módokon: 1. a fejlődő országok kulturális iparágainak megerősítése: a) az előállítási kapacitás és a kulturális elosztás megteremtésével és megerősítésével; b) kulturális tevékenységeiknek, javaiknak és szolgáltatásaiknak a világpiacra és a nemzetközi elosztási csatornákba való jutásának megkönnyítésével és szélesítésével; c) működőképes helyi és regionális piacok megteremtésének engedélyezésével; d) mindig, amikor csak lehetséges, megfelelő intézkedések elfogadásával a fejlett országokban annak érdekében, hogy a fejlődő országok kulturális tevékenységei, javai és szolgáltatásai könnyebben jussanak területükre; e) a kreatív munka támogatásával és – lehetőség szerint – a fejlődő országok művészei számára a mobilitás megkönnyítésével; f) a fejlett és fejlődő országok közötti együttműködés ösztönzésével, különösen a zene- és filmművészet területén; 2. a a fejlődő országokban a kreativitás ösztönzése az információ-, tapasztalat- és szakértelemcsere, valamint a köz- és magánszektor humánerőforrás-fejlesztése révén, különösen a stratégiai kapacitást és igazgatást, a szakpolitikák kidolgozását és létrehozását, a kulturális kifejezések előmozdítását és elosztását, a közép-, kis- és mikrovállalkozások fejlesztését, a technológiák használatát és a kompetencia fejlesztését és átadását illetően; 3. a technológiák és szakismeretek átadása megfelelő ösztönző intézkedések révén, különösen a kulturális iparágak és vállalkozások területén; 4. pénzügyi támogatás: a) nemzetközi alap létrehozásával a kulturális sokszínűségért, a 18. cikkben rögzítetteknek megfelelően; b) szükség szerint hivatalos fejlesztéstámogatás nyújtásával, a kreativitás ösztönzésére és támogatására hivatott technikai segítségnyújtást is beleértve; c) a pénzügyi segítség egyéb formáival, mint például alacsony kamatlábú hitelek, szubvenciók és más finanszírozási mechanizmusok nyújtásával. 15. cikk – Az együttműködés módjai A felek ösztönzik a partnerség fejlesztését a köz- és magánszektor, valamint a nonprofit szervezetek között és azokon belül annak érdekében, hogy együttműködjenek a fejlődő országokkal a kulturális kifejezések sokszínűségének védelmére és előmozdítására irányuló kapacitásuk megerősítésében. A fejlődő országok konkrét szükségleteire válaszként ezek az újító partnerségek az infrastruktúra, a humán erőforrás és a szakpolitikák fejlesztésére, valamint a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások cseréjére helyezik a hangsúlyt. 16. cikk – Preferenciális elbánás a fejlődő országok számára A fejlett országok megkönnyítik a fejlődő országokkal folytatott kulturális cseréket a megfelelő intézményi és jogi keretek révén, a fejlődő országok művészeinek és a kultúra egyéb szakembereinek és résztvevőinek, valamint kulturális javaiknak és szolgáltatásaiknak nyújtott preferenciális elbánás biztosításával. 17. cikk – Nemzetközi együttműködés az olyan helyzetekben, amelyekben a kulturális kifejezések súlyos fenyegetésnek vannak kitéve A felek együttműködnek a kölcsönös segítségnyújtásban, különösen ügyelve a fejlődő országokra a 8. cikkben említett helyzetekben. 18. cikk – Nemzetközi alap a kulturális sokszínűségért 1. „Nemzetközi alap a kulturális sokszínűségért” (a továbbiakban: az alap) kerül létrehozásra. 2. Az UNESCO pénzügyi szabályzatának megfelelően az alap bizalmi letéti pénzalapból áll. 3. Az alap forrásai az alábbiakból tevődnek össze: a) a felek önkéntes hozzájárulásaiból; b) az UNESCO általános konferenciája által erre a célra engedélyezett pénzeszközökből; c) befizetésekből, adományokból vagy hagyatékokból, amelyeket más államok, az Egyesült Nemzetek rendszerének más szervezetei vagy programjai, más regionális vagy nemzetközi szervezetek, köz- vagy magánszervezetek és magánszemélyek ajánlhatnak fel; d) az alap forrásaira járó összes kamatból; e) jótékony célú gyűjtésekből és az alap javára rendezett megmozdulások bevételeiből; f) minden más, az alap szabályzata által engedélyezett forrásokból. 4. Az alap forrásainak a felhasználásáról a kormányközi bizottság dönt a felek konferenciájának iránymutatásai alapján. 5. A kormányközi bizottság meghatározott projektekhez kapcsolódóan általános vagy különleges célokra hozzájárulásokat és a segítségnyújtás egyéb formáit fogadhatja el, amennyiben ezeket a projekteket a kormányközi bizottság előzőleg már elfogadta. 6. Az alaphoz való hozzájárulások nem kapcsolódhatnak semmiféle politikai, gazdasági vagy más, ezen egyezmény célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen feltételhez. 7. Ezen egyezmény megvalósulása érdekében a felek törekszenek arra, hogy önkéntes hozzájárulásaikat rendszeresen fizessék. 19. cikk – Információcsere, -elemzés és és -terjesztés 1. A felek megállapodnak abban, hogy információt és szakértelmet cserélnek, amelyek a kulturális kifejezések sokszínűségével kapcsolatos adat- és statisztikagyűjtésre, valamint e sokszínűség védelme és előmozdítása érdekében alkalmazott legjobb gyakorlatokra vonatkoznak. 2. Az UNESCO a titkárságán meglévő mechanizmusok segítségével megkönnyíti minden, az adott területet érintő információ, statisztika és legjobb gyakorlat gyűjtését, elemzését és terjesztését. 3. Ezenkívül az UNESCO adatbankot hoz létre és tart naprakészen a kulturális kifejezések területén működő különböző szektorokról, valamint kormány-, magán- és nonprofit szervezetekről. 4. Az adatgyűjtés megkönnyítése érdekében az UNESCO különleges figyelmet szentel azon felek kapacitásának és szakértelmének a megerősítésére, amelyek ebben az értelemben segítségnyújtásra tartanak igényt. 5. Az ebben a cikkben meghatározott információgyűjtés kiegészíti a 9. cikk rendelkezéseiben rögzített információkat. V. MÁS JOGI OKMÁNYOKHOZ VALÓ VISZONY 20. cikk – Más jogi okmányokhoz való viszony: kölcsönös támogatás, kiegészítő jelleg és alárendeltség hiánya 1. A felek elismerik, hogy legjobb tudásuk szerint eleget tell tenniük az ezen egyezmény, valamint minden többi, általuk megkötött szerződés szerinti kötelezettségeiknek. Anélkül, hogy ez az egyezmény alárendelődne a többi szerződésnek, a felek: a) ösztönzik a kölcsönös támogatást ezen egyezmény és a többi, általuk megkötött szerződés között; és b) figyelembe veszik ezen egyezmény vonatkozó rendelkezéseit, amikor értelmezik és alkalmazzák az általuk megkötött többi szerződést, illetve amikor egyéb nemzetközi kötelezettséget vállalnak. 2. Ezen egyezményben semmi sem értelmezhető oly módon, hogy az módosítja a felek által megkötött szerződések szerinti jogaikat és kötelezettségeiket. 21. cikk – Nemzetközi egyeztetés és koordinálás A felek elkötelezik magukat ezen egyezmény célkitűzéseinek és elveinek az előmozdítása mellett más nemzetközi területeken. Ennek érdekében a felek szükség szerint konzultálnak egymással megőrizve ezen célkitűzések és elvek szellemét. VI. AZ EGYEZMÉNY ALÁ TARTOZÓ SZERVEK 22. cikk – A felek konferenciája 1. Létrejött a felek konferenciája, amely az egyezmény plenáris és legfőbb szervét alkotja. 2. A felek konferenciája kétévenként rendszeres ülést tart, lehetőség szerint az UNESCO általános konferenciájának a keretében. A felek rendkívüli ülést tarthatnak, amennyiben ők maguk így döntenek vagy a felek legalább egyharmada ilyen kéréssel fordul a kormányközi bizottsághoz. 3. A felek konferenciája elfogadja belső szabályzatát. 4. A felek konferenciájának feladata többek között: a) megválasztja a kormányközi bizottság tagjait; b) átveszi és megvizsgálja a feleknek az ezen egyezményre vonatkozó jelentéseit, amelyeket a kormányközi bizottság juttat el hozzá; c) jóváhagyja a kérésére a kormányközi konferencia által készített operatív irányelveket; d) megtesz minden intézkedést, amit szükségesnek ítél, ezen egyezmény célkitűzéseinek előmozdítása érdekében. 23. cikk – Kormányközi bizottság 1. A kulturális kifejezések sokszínűségének védelmével és előmozdításával foglalkozó kormányközi bizottság (a továbbiakban: kormányközi bizottság) alakul az UNESCO-n belül. A kormányközi bizottság az egyezmény 18 szerződő felének képviselőiből áll, akiket négyéves időszakra a felek konferenciája választ meg, amikor ezen egyezmény a 29. cikknek megfelelően hatályba lép. 2. A kormányközi bizottság évente egyszer ül össze. 3. A kormányközi bizottság a felek konferenciája felügyelete és irányelvei alatt működik és annak tartozik beszámolni. 4. A kormányközi bizottság létszáma 24 főre emelkedik, amikor az egyezmény szerződő feleinek a száma eléri az 50-et. 5. A kormányközi bizottság tagjainak megválasztása az igazságos földrajzi megoszlás és a rotáció elvén alapszik. 6. Az ezen egyezmény által ráruházott egyéb hatáskörök sérelme nélkül a kormányközi bizottság feladatai a következők: a) előmozdítja ezen egyezmény célkitűzéseit, ösztönzi és biztosítja azok megvalósítását; b) előkészíti és a felek konferenciája általi jóváhagyásra, annak kérésére benyújtja az egyezmény rendelkezéseinek megvalósítására és alkalmazására vonatkozó operatív irányelveket; c) eljuttatja a felek konferenciájának az egyezmény szerződő felei által benyújtott jelentéseket, amelyekhez csatolja észrevételeit és az azok tartalmáról készült összefoglalót; d) megfelelő ajánlásokat tesz a felek által tudomására hozott helyzetekben, ezen egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek és különösen a 8. cikknek megfelelően; e) más konzultációs eljárásokat és mechanizmusokat hoz létre annak érdekében, hogy előmozdítsa ezen egyezmény célkitűzéseit és elveit más nemzetközi területeken; f) minden más feladatot ellát, amit a felek konferenciája kérhet. 7. Belső szabályzatának megfelelően a kormányközi bizottság bármikor meghívhat üléseire köz- vagy magánszervezeteket, illetve természetes személyeket annak érdekében, hogy meghatározott kérdésekről konzultáljon velük. 8. A kormányközi bizottság elkészíti és a felek konferenciája általi jóváhagyásra benyújtja belső szabályzatát. 24. cikk – Az UNESCO titkársága 1. Az egyezmény alá tartozó szerveket az UNESCO titkársága segíti. 2. A titkárság előkészíti a felek konferenciájának és a kormányközi bizottságnak a dokumentációját, üléseik napirendtervezetét, valamint segítséget nyújt határozataik végrehajtásában és ezekre vonatkozóan jelentést készít. VII. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 25. cikk – Vitarendezés 1. Amennyiben az egyezmény szerződő felei között vita alakul ki ezen egyezmény értelmezéséről és alkalmazásáról, a felek tárgyalásos úton keresnek megoldást. 2. Ha az érintett felek nem tudnak tárgyalásos úton megegyezésre jutni, közös megegyezéssel egy harmadik fél jószolgálatáért vagy közvetítéséért folyamodhatnak. 3. Ha nem volt jószolgálat vagy közvetítés, illetve ha a felek közötti vita nem volt rendezhető tárgyalásos úton, jószolgálat vagy közvetítés révén, az egyik fél egyeztető eljárásért folyamodhat az ezen egyezmény mellékletében szereplő eljárásnak megfelelően. A felek jóhiszeműen megvizsgálják az egyeztetőbizottságnak a vita megoldására tett javaslatait. 4. A megerősítés, az elfogadás, a jóváhagyás vagy a csatlakozás alkalmával mindegyik fél nyilatkozhat, hogy nem ismeri el a fentiekben vázolt egyeztető eljárást. Az ilyen nyilatkozatot tett felek az UNESCO főigazgatójának írt értesítés útján bármikor visszavonhatják ezen nyilatkozatukat. 26. cikk – A tagállamok általi megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás 1. Ezt az egyezményt az UNESCO tagállamainak alkotmányos eljárásuknak megfelelően meg kell erősíteniük, el kell fogadniuk, jóvá kell hagyniuk vagy ahhoz csatlakozniuk kell. 2. A megerősítő, elfogadó, jóváhagyó és csatlakozási okiratokat az UNESCO főigazgatójánál helyezik letétbe. 27. cikk – Csatlakozás 1. Ehhez az egyezményhez bármely állam csatlakozhat, amely nem tagja az UNESCO-nak, de tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének vagy egyik szakosított intézményének, és amelyet a szervezet általános konferenciája csatlakozásra kér fel. 2. Ehhez az egyezményhez azok a területek is csatlakozhatnak, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezete által elismert teljes belső autonómiával rendelkeznek, de amelyek az általános közgyűlés 1514 (XV) határozata értelmében nem jutottak el a teljes függetlenségig, és amelyek hatáskörrel rendelkeznek az ezen egyezmény által érintett területeken, az ezeken a területeken történő szerződéskötést is beleértve. 3. A regionális gazdasági integrációs szervezetek esetében az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni: a) ehhez az egyezményhez minden regionális gazdasági integrációs szervezet csatlakozhat, amelyekre az egyezmény rendelkezései az alábbi bekezdésekre figyelemmel teljesen és ugyanolyan mértékben kötelezőek, mint az egyezmény szerződő feleire; b) amennyiben egy ilyen szervezet egy vagy több tagállama az egyezmény szerződő fele is, ez a szervezet és az érintett tagállam(ok) megegyeznek felelősségükben az ezen egyezményből eredő kötelezettségük végrehajtására vonatkozóan. Ez a felelősségmegosztás akkor lép életbe, amikor a c) pontban leírt bejelentési eljárás lezajlott. A szervezet és a tagállamok nincsenek felhatalmazva az ezen egyezményből eredő jogaik egyszerre történő gyakorlására. Ezenkívül a hatáskörükbe tartozó területeken a gazdasági integrációs szervezetek szavazati joguk gyakorlása során ugyanannyi szavazattal rendelkeznek, mint tagállamaik, amelyek ezen egyezmény szerződő felei. Ezeknek a szervezeteknek nincs szavazati joguk, ha a tagállamok a sajátjukét gyakorolják, és fordítva; c) egy regionális gazdasági integrációs szervezet és tagállama vagy tagállamai, amelyek a b) pontban leírtaknak megfelelően megegyeztek a felelősségmegosztásban, tájékoztatják a feleket a javasolt megosztásról az alábbi módokon: i. ez a szervezet csatlakozási okiratában pontosan megjelöli a felelősségmegosztást az egyezmény által irányított kérdésekre vonatkozóan; ii. a vonatkozó felelősségek utólagos módosítása esetén a regionális gazdasági integrációs szervezet tájékoztatja a letéteményest a felelősségek módosítására vonatkozó mindennemű javaslatról; a letéteményes pedig tájékoztatja a feleket az ilyen módosításról; d) egy regionális gazdasági integrációs szervezetnek az egyezmény szerződő feleivé váló tagállamai feltehetőleg továbbra is megtartják hatáskörüket minden területen, ahol nem történt hatáskör-átruházás a letéteményesnek kifejezetten bejelentett vagy megjelölt szervezetnek; e) a „regionális gazdasági integrációs szervezet” fogalom az Egyesült Nemzetek Szervezetének vagy annak egyik szakosított intézményének szuverén tagállamaiból álló szervezetére vonatkozik, amelynek ezek az államok átruházták hatáskörüket az ezen egyezmény által irányított területeken, és amelyet belső eljárásainak megfelelően kellően felhatalmaztak, hogy szerződő féllé váljon. 4. A csatlakozási okiratot az UNESCO főigazgatójánál helyezik letétbe. 28. cikk – Kapcsolattartó pont Amikor a felek ezen egyezmény szerződő feleivé válnak, a 9. cikkben megjelölteknek megfelelően kapcsolattartó pontot jelölnek ki. 29. cikk – Hatálybalépés 1. Ez az egyezmény a harmincadik megerősítő, elfogadó, jóváhagyó és csatlakozási okirat letétbe helyezésétől számított harmadik hónapban lép hatályba, azonban kizárólag azoknak az államoknak vagy regionális gazdasági integrációs szervezeteknek a tekintetében, amelyek a vonatkozó megerősítő, elfogadó, jóváhagyó és csatlakozási okiratukat ezen dátumig bezárólag letétbe helyezték. A többi fél tekintetében a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó és csatlakozási okiratuk letétbe helyezésétől számított harmadik hónapban lép hatályba az egyezmény. 2. E cikk alkalmazásában egy regionális gazdasági integrációs szervezet egyik letétbe helyezett okirata sem tekinthető az említett szervezet tagállamai által már letétbe helyezett okiratok kiegészítéseként. 30. cikk – Szövetségi vagy nem egységállami alkotmányos rendszerek Elismerve, hogy a nemzetközi egyezmények kötelezőek a felekre nézve alkotmányos rendszerüktől függetlenül, az alábbi rendelkezések alkalmazandók a szövetségi vagy nem egységállami alkotmányos rendszerű felekre: a) ezen egyezmény azon rendelkezéseit illetően, amelyek végrehajtása a szövetségi vagy központi joghatóság hatáskörébe tartozik, a szövetségi vagy központi kormány kötelezettségei megegyeznek a nem szövetségi államrendszerű felekéivel; b) ezen egyezmény azon rendelkezéseit illetően, amelyek végrehajtása az alkotó egységek, mint államok, megyék, tartományok vagy kantonok – amelyek a szövetségi alkotmányos rendszer értelmében nem illetékesek jogszabályi intézkedéseket hozni, – hatáskörébe tartozik, a szövetségi kormány szükség esetén ismerteti az említett rendelkezéseket az alkotó egységek, mint államok, megyék, tartományok vagy kantonok illetékes hatóságaival csatolva kedvező véleményét az elfogadásra. 31. cikk – Felmondás 1. Minden fél felmondhatja ezt az egyezményt. 2. A felmondásról az UNESCO főigazgatójánál letétbe helyezendő írott okiratban kell értesíteni. 3. A felmondás a felmondó okirat átvételétől számított tizenkét hónap múlva lép hatályba. A felmondás nem módosítja pénzügyi kötelezettségeket, amelyeket a felmondó félnek teljesítenie kell addig az időpontig, amíg a felmondás hatályba lép. 32. cikk – A letéteményes feladatai Az UNESCO főigazgatója mint ezen egyezmény letéteményese tájékoztatja a szervezet tagállamait és a 27. cikkben említett nem tagállamokat és regionális gazdasági integrációs szervezeteket, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetét minden, a 26. és 27. cikkben említett megerősítő, elfogadó, jóváhagyó és csatlakozási okirat letétbe helyezéséről, valamint a 31. cikkben említett felmondásokról. 33. cikk – Mósosítások 1. A főigazgatóhoz intézett írásbeli közlemény formájában mindegyik fél javasolhatja ezen egyezmény módosítását. A főigazgató továbbítja ezt a közleményt a többi félnek. Ha a közlemény továbbítását követő hat hónap folyamán a feleknek legalább a fele kedvező választ ad erre a kérésre, a főigazgató megtárgyalás és esetleges módosítás érdekében bemutatja a javaslatot a felek konferenciájának következő ülésén. 2. A módosításokat a jelen lévő és szavazó felek kétharmados többségével fogadják el. 3. Ezen egyezmény elfogadott módosításai a felekhez kerülnek megerősítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra. 4. A felek számára, amelyek a módosításokat megerősítették, elfogadták, jóváhagyták vagy ahhoz csatlakoztak, ezen egyezmény módosításai az attól számított harmadik hónapban lépnek hatályba, hogy az ezen cikk 3. pontjában említett okiratot a felek kétharmada letétbe helyezte. Ezt követően minden fél számára, amelyik módosítást megerősít, elfogad, jóváhagy vagy ahhoz csatlakozik, ez a módosítás az attól számított harmadik hónapban lép hatályba, hogy a fél a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó okiratát letétbe helyezte. 5. A 3. és 4. pontban rögzített eljárás nem alkalmazandó azokra a módosításokra, amelyek a 23. cikkben a kormányközi bizottság tagjainak létszámára vonatkoznak. Ezek a módosítások elfogadásuk pillanatában lépnek hatályba. 6. A 27. cikkben említett állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet, amely az ezen cikk 4. pontjának megfelelően hatályba lépett módosításokat követően ezen egyezmény szerződő felévé válik, eltérő szándék kifejezésének hiányában úgy tekintendő mint: a) az így módosított egyezmény szerződő fele; és b) a nem módosított egyezmény szerződő fele azon szerződő felek tekintetében, amelyekre nézve ezek a módosítások nem kötelezőek. 34. cikk – Hiteles szöveg Ez az egyezmény angol, arab, kínai, spanyol, francia és orosz nyelven készült, és mind a hat szöveg egyformán hiteles 35. cikk – Nyilvántartásba vétel Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének megfelelően ezt az egyezményt az Egyesült Nemzetek Szervezetének titkársága veszi nyilvántartásba az UNESCO főigazgatójának kérésére. MELLÉKLET EGYEZTETŐ ELJÁRÁS 1. cikk – Egyeztető bizottság A vita egyik felének kérésére egyeztető bizottságot hoztak létre. Hacsak a felek másképp nem egyeznek meg, a bizottság öt tagból áll oly módon, hogy mindegyik érintett fél két tagot jelöl ki, az elnököt pedig közös megegyezéssel az így kijelölt tagok választják meg. 2. cikk – A bizottság tagjai Több, mint két fél közötti vita fennállása esetén, az azonos érdekeltségű felek közös megegyezéssel kijelölik a bizottságba saját tagjaikat. Amennyiben legalább két félnek egymástól független érdekei vannak vagy nem jutnak megegyezésre arra vonatkozóan, hogy azonos érdeket képviseljenek, tagjaikat külön-külön nevezik ki. 3. cikk – Kinevezés Ha az egyeztetőbizottság megalakítására vonatkozó kéréstől számított második hónapot követően a felek még nem nevezték ki a bizottság minden tagját, az UNESCO főigazgatója, a a kérést előterjesztő fél felkérésére, újabb két hónapon belül lépéseket tesz a szükséges kinevezések érdekében. 4. cikk – A bizottság elnöke Ha a bizottság utolsó tagjának a kinevezésétől számított második hónapot követően a bizottság még nem választotta meg elnökét, a főigazgató, az egyik fél felkérésére, újabb két hónapon belül lépéseket tesz az elnök kinevezése érdekében. 5. cikk – Határozatok Az egyeztető bizottság tagjainak többségi szavazatával hozza meg határozatait. Hacsak a vitában álló felek másképp nem egyeznek meg, a bizottság maga állapítja meg eljárását. Javaslatot tesz a vita megoldására, amit a felek jóhiszeműen megvizsgálnak. 6. cikk – Véleménykülönbség Az egyeztető bizottság hatáskörére vonatkozó véleménykülönbség esetén, a bizottság dönt arról, hogy hatáskörrel rendelkezik-e vagy nem. MELLÉKLET 1.b) AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG NYILATKOZATA A KULTURÁLIS KIFEJEZÉSEK SOKSZÍNŰSÉGÉNEK VÉDELMÉRŐL ÉS ELŐMOZDÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ EGYEZMÉNY 27. CIKKE (3) BEKEZDÉSE C) PONTJA ALKALMAZÁSÁBAN Az Európai Közösség jelenlegi tagjai a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága. Ez a nyilatkozat megjelöli, hogy a szerződések értelmében a tagállamok milyen hatásköröket ruháztak át a Közösségre az ezen egyezmény által érintett területeken. A Közösség egyedüli hatáskörrel rendelkezik a közös kereskedelempolitikában (a Szerződés 131–134. cikke). A Közösség fejlesztési együttműködési politikát (a Szerződés 177–181. cikke) és együttműködési politikát folytat az iparosodott országokkal (a Szerődés 181A. cikke) a tagállamok vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül Megosztott hatáskörrel rendelkezik a javak, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgása (a Szerződés 23–31. cikke és 39–60. cikke), a verseny (a Szerződés 87–89. cikke) és a belső piac területén, beleértve a szellemi tulajdonjogokat (a Szerződés 94–97. cikke). A Szerződés 151. cikke és különösen annak (4) bekezdése értelmében a Közösség az e Szerződés egyéb rendelkezései alá tartozó tevékenysége során kultúrái sokszínűségének tiszteletben tartása és támogatása érdekében figyelembe veszi a kulturális szempontokat. Az alábbiakban felsorolt közösségi jogszabályok tükrözik az Európai Közösséget létrehozó szerződés rendelkezéseinek megfelelően a Közösségre ruházott hatáskörök kiterjedt voltát. A Tanács 94/800/EK határozata az Uruguayi Forduló többoldalú tárgyalásai (1986–1994) során elért megállapodásoknak az Európai Közösség hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 336., 1994.12.23.) A Tanács 2501/2001/EK rendelete a 2002. január 1-jétől 2004. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan általános preferenciális rendszer alkalmazásáról – A 2002. január 1-jétől 2004. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan általános preferenciális rendszer alkalmazásáról szóló tanácsi rendeletre vonatkozó nyilatkozatok (HL L 346., 2001.12.31., 1–60. o.) A Tanács 2005/599/EK határozata a Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt partnerségi megállapodás módosításáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség és tagállamai nevében történő aláírásáról (HL L 203., 2005.8.11., 26–27. o.) A Tanács 2698/2000/EK rendelete az Euro-Mediterrán partnerség (MEDA) keretében végrehajtott gazdasági és társadalmi szerkezeti reformokat kísérő pénzügyi és műszaki intézkedésekről szóló 1488/96/EK rendelet módosításáról (HL L 311., 2000.12.12., 1–8. o.) A Tanács 3906/89/EGK rendelete a Magyar Köztársaságnak és a Lengyel Népköztársaságnak nyújtott gazdasági támogatásról, valamint a rendelet további, Bulgária és Románia vonatkozásában továbbra is alkalmazandó módosításai (HL L 375., 1989.12.23., 11–12. o.) A Tanács 2666/2000/EK rendelete az Albániának, Bosznia és Hercegovinának, Horvátországnak, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak nyújtandó támogatásról, az 1628/96/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, továbbá a 3906/89/EGK és az 1360/90/EGK rendelet, valamint a 97/256/EK és az 1999/311/EK határozat módosításáról (HL L 306., 2000.12.7., 1–6. o.) A Tanács 443/92/EGK rendelete az ázsiai és latin-amerikai fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és műszaki segítségről és a velük folytatott gazdasági együttműködésről (HL L 52., 1992.2.27., 1–6. o.) A Tanács 99/2000/EK, Euratom rendelete a kelet-európai és közép-ázsiai partnerállamoknak történő segítségnyújtásról (HL L 12., 2000.1.18., 1–9. o.) Az Európai Parlament és a Tanács 792/2004/EK határozata a kultúra terén európai szintű tevékenységet folytató szervezeteket támogató közösségi cselekvési program létrehozásáról (HL L 138., 2004.4.30., 40. o.) Az Európai Parlament és a Tanács 508/2000/EK határozata a Kultúra 2000 program létrehozásáról (HL L 63., 2000.3.10., 1. o.) Az Európai Parlament és a Tanács 1419/1999/EK határozata a Kultúra Európai Fővárosa eseménysorozat 2005–2019. évekre szóló közösségi cselekvési programjának megállapításáról (HL L 166., 1999.7.1., 1. o.) A Tanács 1997. szeptember 22-i határozata az európai kulturális fellépés jövőjéről (HL C 305., 1997.10.7., 1. o.) A Tanács 1997. szeptember 22-i határozata az európai nyelvi területeken a rögzített könyvárak határokon átnyúló rendszeréről (HL L 305., 1997.10.7., 2. o.) A Tanács 89/552/EGK irányelve a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról (HL L 298., 1989.10.17., 23. o.) . A 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított irányelv (HL L 202., 1997.7.30., 60. o.) . A Tanács 2000/821/EK határozata az európai audiovizuális művek fejlesztését, terjesztését és vásárlásösztönzését előmozdító program végrehajtásáról (MEDIA Plus – Fejlesztés, terjesztés és vásárlásösztönzés) (2001–2005) (HL L 336., 2000.12.30., 82–91. o.) Az Európai Parlament és a Tanács 163/2001/EK határozata az európai audiovizuális műsorkészítő ágazatban működő szakemberek képzési programjának megvalósításáról (MEDIA-oktatás) (2001–2005) (HL L 26., 2001.1.27., 1–9. o.) A Tanács 659/1999/EK rendelete az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.) A 2004/48/EK irányelv a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről (HL L 157., 2004.4.30., 45–86. o.) Az Európai Parlament a Tanács 2001/29/EK irányelve az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról (HL L 167., 2001.6.22., 10–19. o.) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról (HL L 272., 2001.10.13., 32–36. o.) A 93/83/EGK irányelv a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról (HL L 248., 1993.10.6., 15–21. o.) A Tanács 93/98/EGK irányelve a szerzői és egyes szomszédos jogok védelmi idejének összehangolásáról (HL L 290., 1993.11.24., 9–13. o.) A 92/100/EGK irányelv a bérleti jogról és a kölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos egyes jogokról (HL L 346., 1992.11.27., 61–66. o.) A közösségi hatáskörök gyakorlása természetéből adódóan folyamatosan fejlődik. E tekintetben a Közösség fenntartja magának a jogot más nyilatkozatok bejelentésére a jövőben. 2. MELLÉKLET A JÓVÁHAGYÓ OKIRAT LETÉTBE HELYEZÉSEKOR A KÖZÖSSÉG NEVÉBEN TEENDŐ EGYOLDALÚ NYILATKOZAT „A nyilatkozatban az egyezmény 27. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében leírt közösségi hatásköröket illetően az egyezmény köti a Közösséget, és a Közösség biztosítja az egyezmény megfelelő megvalósítását. Ebből következően a Közösség tagállamai, amelyek ezen egyezmény szerződő felei, nem alkalmazzák az egyezmény szabályait és kölcsönös kapcsolataikban nem hivatkozhatnak az egyezményben leírt jogokra és kötelezettségekre, amennyiben az egyezmény hatálya alá tartozó területeken léteznek közösségi szabályok. Az egyezményt kell azonban alkalmazni egyrészről a Közösség és tagállamai, másrészről az egyezmény többi szerződő fele közötti kapcsolatokban.”[pic][pic][pic] [1] HL C […]., [ …]., […]. o. [2] HL C […]., [ …]., […]. o.