[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 01.12.2005

COM(2005) 615 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

JELENTÉS A KIOTÓI JEGYZŐKÖNYV SZERINT AZ ELÉRT HALADÁSRÓL (az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló 280/2004/EK határozat 5. cikkének (3) bekezdésének előírása szerint) {SEC(2005) 1564}

Tartalomjegyzék

1. Háttér 3

2. A Kiotó felé tartó EU 3

3. Következtetés 7

4. Hivatkozások 8

1. HÁTTÉR

Az elért haladásról szóló jelentést az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló 280/2004/EK határozat 5. cikkének (3) bekezdése[?] írja elő. Ez a jelentés a Közösség által elért előrehaladás bemutatására összpontosít, figyelembe véve a tagállamok által 2005. június 15-ig benyújtott, naprakésszé tett információkat.

Az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) szolgál a globális felmelegedés elleni küzdelemmel kapcsolatos világszintű erőfeszítések alapjául. Célja az éghajlati rendszerbe történő „veszélyes” emberi beavatkozás megakadályozása.

A Kiotói Jegyzőkönyv az UNFCCC-n alapuló nemzetközi megállapodás. Jogilag kötelező célkitűzéseket állapít meg az iparosodott országok számára annak érdekében, hogy az üvegházhatást okozó gázok általuk történő kibocsátását egy bázisévhez viszonyítva csökkentsék 2008-tól 2012-ig, ezen évek átlagában kiszámítva. Ez az öt év az első kötelezettségvállalási időszak. A gyakorlatban az előrehaladásra vonatkozó tárgyalások a 2010. évet az időszak középpontjaként említik.

A Kiotói Jegyzőkönyv rugalmas arra vonatkozóan, hogy az országok hogyan teljesítik célkitűzéseiket. Például részlegesen kompenzálhatják kibocsátásaikat az “elnyelőmedencék” (erdők) növelésével, melyek csökkentik a szén-dioxidot a légkörből. Az országok fizethetnek továbbá olyan külföldi projektekért, melyek az üvegházhatást okozó gázok csökkentését eredményezik, a rugalmas mechanizmusként említett közös végrehajtás (JI) és a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) révén.

A Kiotói Jegyzőkönyv értelmében az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy 8%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok általa történő kibocsátását az első kötelezettségvállalási időszakban 2008 és 2012 között. Ezt a célkitűzést azon 15 ország között osztják fel, mely EU-tagállam volt a jegyzőkönyv 2001. május 1-jén az EU által történő ratifikálásakor, jogilag kötelező tehermegosztási megállapodás szerint[?]. Ez a megállapodás egyéni kibocsátási célkitűzéseket állapít meg minden egyes, a 15 tagú EU-ba tartozó tagállamra vonatkozóan a Kiotói Jegyzőkönyv 4. cikke értelmében, mely lehetővé teszi, hogy az országok megállapodást kössenek a részes országok célkitűzéseinek összegével megegyező közös célkitűzés érdekében.

A 2004. május 1-jén csatlakozott tíz tagállam közül nyolc saját csökkentési célkitűzéssel rendelkezik a Kiotói Jegyzőkönyv szerint, melyből 6 vagy 8%-ot a 15 tagú EU-ra vonatkozó közös -8%-os célkitűzéstől elkülönítve kell fedezniük. Ciprus és Málta az UNFCCC-nek nem az I. melléklet szerinti részes fele, így a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében nem rendelkeznek célkitűzésekkel.

2. A KIOTÓ FELÉ TARTÓ EU

Az Európai Unió és 25 tagállama jelentős erőfeszítéseket tesz az éghajlatváltozás kezelésére, annak ellenére, hogy az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának csak 14%-áért felelős. Szilárd hazai elvi politikai irányadás támasztja alá az EU arra vonatkozó elkötelezettségét, hogy jó példával járjon elöl, EU szintű politikák és jogalkotási intézkedések átfogó csomagjával, melyet az Európai Éghajlat-változási Program (ECCP)[[?]] révén vezet be. Emellett minden egyes tagállam egy sor további nemzeti intézkedést valósít meg, melyeket saját jelentéseikben tárgyalnak.

Az ECCP a gazdaság számos szektorát lefedi, a háztartási, ipari, kereskedelmi és közlekedési szektorok tekintetében releváns politikák meghatározásával. A legfontosabb intézkedések az alábbiak:

- Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszere [[?]] az EU 25 tagállamában (25 tagú EU) lévő közel 12000 létesítmény teljes széndioxid-kibocsátásának korlátozására.

- Az összekötési irányelv [[?]], mely annak érdekében módosítja a kibocsátáskereskedelmi irányelvet, hogy a tagállamok az üzemeltetők számára lehetővé tehessék a kiotói mechanizmusok révén szerzett krediteket (igazolt kibocsátáscsökkentések és kibocsátáscsökkentési egységek) az EU ETS szerinti kötelezettségeknek való megfelelésük érdekében.

- Az Intelligens Energia - Európa [[?]] program[?], mely az energiahatékonyság javítását ösztönző energiaügyi kontextusban ösztönzi a fenntartható fejlődést, illetve a megújuló energia termelését, a széndioxid-kibocsátás csökkentését a közlekedési szektorban, továbbá a megújuló energiaforrások ösztönzését és a fejlődő országok energiahatékonyságát.

- A megújuló forrásokból előállított villamos energiáról szóló irányelv[[?]], mely indikatív célkitűzést tartalmaz a 25 tagú EU megújuló forrásokból származó villamos energiájának 2010-ben 21%-ra történő növelésére vonatkozóan (14% 1997-ben), az egyes tagállamok számára egyedi indikatív célkitűzésekkel.

- A bioüzemanyagokról szóló irányelv[[?]], mely a közlekedési üzemanyagokon belül a bioüzemanyagok 5,75%-os arányára vonatkozó indikatív célkitűzést tartalmaz.

- Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv[[?]], mely előírja, hogy a tagállamok energiateljesítményre vonatkozó normákat fogadjanak el, EU-szerte bevezeti az épületek címkézését, továbbá a bizonyos méretet meghaladó épületekben megújulóenergia-rendszerek létesítési lehetőségeinek értékelésére vonatkozó követelményt.

- A kapcsolt energiatermelésről szóló irányelv[[?]], melynek célja, hogy ösztönözze a kapcsolt energiatermelés (vagyis a kapcsolt hő és villamos energia (CHP)) fejlesztését.

- A gépjárműgyártók szövetségeinek önkéntes kötelezettségvállalása[[?]] arra vonatkozóan, hogy az új gépkocsik CO2-hatékonyságát 25%-kal növelik 2008/2009-ben az 1995. évi adatokhoz képest.

- A hulladéklerakókról szóló irányelv[[?]], mely csökkenti a hulladéklerakókba szállított hulladék mennyiségét és az annak bomlásával összefüggésben keletkezett metánt.

A Közösség adózási keretszabályozása, a 2003/96/EK tanácsi irányelv[[?]] támogat továbbá néhány fent említett irányelvet az energia hatékonyabb felhasználásának ösztönzésével, illetve a CO2-kibocsátásra vonatkozó adóügyi intézkedések elfogadásának lehetővé tételével. A kutatás és fejlesztés területén az EU 6. kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramja (2002-2006)[[?]] több, mint 3 milliárd EUR-t biztosít az energiával, közlekedéssel és környezettel kapcsolatos új technológiák fejlesztésére és bemutatására.

A további fontos intézkedések között szerepel az energiafelhasználó termékekről (EUP) szóló irányelv[[?]], mely számos energiafelhasználó termék teljesítményére vonatkozóan minimumkövetelményeket ír elő, illetve a végfelhasználási hatékonyságról és az energiaszolgáltatásról szóló irányelv[[?]]. Ez utóbbi irányelv lehetővé teszi az energiahatékonyság akadályainak eltávolítását, az energiaszolgáltatások ösztönzését és az energiahatékonysági programok létrehozásának előmozdítását. Emellett jogalkotási szakaszban van egy fluorozott gázokról szóló rendelet, illetve a gépjárművek légkondicionáló rendszereiben felhasznált fluorozott gázokról szóló irányelv[[?]].

Az EU éghajlati politikája nem ér véget 2012-ben. Számos már meglevő EU-politikának lesz fontos hatása a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszakán túl is. Az EU üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere automatikusan folytatódik 2012 után. Az Európai Éghajlat-változási Program második szakaszát 2005 októberében indították el, és magában foglalja a szénbefogást és -tárolást, a közúti járművek kibocsátását, a légi közlekedést és az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodás stratégiáit. Az EU-nak a sebezhetőség csökkentésében és az alkalmazkodás ösztönzésében betöltött szerepét is megvizsgálják. Emellett az energiahatékonyság és a megújuló energia területén további politikai kezdeményezésekről rendelkeznek. A 7. kutatási és fejlesztési keretprogram[[?]], továbbá a meglevő és új technológiai platformok e szemponton túl is tekintenek, és biztosítják az eszközöket egy CO2-mentes gazdaságra való hosszú távú áttéréshez (hatékony megújuló energiaforrások, hidrogén és fűtőanyagcellák, nulla kibocsátású fosszilis tüzelőanyagokra alapuló energiatermelés stb.)

Az Európai Bizottság továbbá közleményt fogadott el, melyben vázolja a 2012 utáni további intézkedések stratégiájának fő elemeit[[?]]. Jelezve, hogy az EU kész az országok közötti nyílt párbeszédet folytatni egy 2012 utáni nemzetközi keret további fejlesztéséről, kiemelt számos kulcsfontosságú elemet egy sikeres globális éghajlati politika érdekében: az országok és szektorok szélesebb körű részvételének szükségességét, az alacsony szénfelhasználású technológiák fejlesztését, a piaci alapú eszközök további, kibővített felhasználását, illetve az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz való alkalmazkodás szükségességét. Ezek a politikák erős, hosszú távú jelzéseket biztosítanak az ipar, a tagállami kormányok és a tágabb nemzetközi közösség részére arra vonatkozóan, hogy az EU elkötelezett az éghajlatváltozás kezelésében, és elvárja valamennyi intézmény, vállalkozás és polgár részvételét.

Az Európai Bizottság elkötelezett ezen intézkedéseknek az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében történő végrehajtása iránt, és ugyanakkor megvizsgálja ennek az EU gazdasági fejlődésére és polgárainak jólétére gyakorolt hatásait. Különösen a Bizottság elkötelezte magát 2005. februári közleményében arra, hogy „felülvizsgálja a haladást, és új intézkedéseket keres a költséghatékony kibocsátáscsökkentési lehetőségeknek a lisszaboni stratégiával szinergiában történő szisztematikus kiaknázására”.

Az EU továbbá nemzetközi erőfeszítéseket is tesz, hogy az Unión kívüli országok számára segítséget nyújtson az üvegházhatást okozó gázok ezen országok által történő kibocsátásának csökkentésében. A világ hat régiójában jelenleg 140 országgal működik együtt, hogy a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság megvalósításában segítséget nyújtson, a jobb életminőség és a fenntartható fejlődés érdekében. Az EU pénzügyi támogatást nyújt a Száhel-övezetben tiszta ivóvíz biztosítása érdekében napenergiát felhasználó programoknak, Kínában a fokozottabb energiahatékonyságnak és a megújuló energiaforrások használatának, Dél-Amerikában tiszta fejlesztési mechanizmusból származó bevétel érdekében erdőtelepítési projekteknek, és Indiában az éghajlatváltozás intézményi kapacitásának megerősítése számára.

A közlekedési szektorban számos szennyezőanyag radikális csökkentése ellenére ez a szektor felelős jelenleg a 25 tagú EU kibocsátásainak 20%-áért. Különösen a közlekedési szektor energiafelhasználása olyan terület, ahol folyamatosan nő az üvegház hatást okozó gázok kibocsátása. A közlekedéssel kapcsolatos kibocsátások csökkentésére vonatkozó politikák része az új gépkocsik átlagos kibocsátásának korlátozásáról szóló megállapodás[11] és a bioüzemanyagok felhasználásának ösztönzéséről szóló irányelv[8]. Az EU jelentős előrehaladást mutathat fel az egy gépjármű által megtett kilométerenkénti kibocsátás korlátozásában. A gépjárművek és a gépjárművek által megtett kilométerek számának növekedése azonban meghaladja ezeket a csökkenéseket, és a kibocsátások továbbra is növekednek, bár az eddigiekhez képest lassabb ütemben.

Az eddigi EU-politikák és tagállami intézkedések, az európai iparnak különösen Közép- és Kelet-Európában bekövetkezett átstrukturálódásával együtt, hozzájárultak ahhoz, hogy az éves széndioxid-kibocsátás 2003-ra körülbelül 350 millió tonnával (5,5%) csökkenjen a 25 tagú EU-ban.

A 15 tagú EU-ban a meglevő intézkedések az üvegházhatást okozó gázok LULUCF nélküli kibocsátásának a bázisévek szintjéhez képest 1,6%-kal kevesebbnek előrejelzett kibocsátásához vezettek. A 15 tagú EU által tervezett további nemzeti politikákból és intézkedésekből származó megtakarítások eredménye 6,8% mértékű kibocsátáscsökkentés lehet. Emellett a tagállamok előrejelzése szerint a kiotói mechanizmusok felhasználásával 100 Mt CO2-egyenértéket meghaladó csökkentést érhetnek el. A kiotói mechanizmusok felhasználása 2010-ben az előrejelzett kibocsátásokat 9,3%-ra csökkenti a bázisév szintjei alatt.

A 25 tagú EU-ban a tagállami előrejelzések összesítéséből az üvegházhatást okozó gázok LULUCF nélküli összes kibocsátása 2010-ben 5%-kal lesz a bázisévi szintek alatt a már végrehajtott intézkedéseknek köszönhetően. A kiegészítő intézkedések végrehajtása az üvegházhatást okozó gázoknak a 25 tagú EU által történő kibocsátását 2010-ig 9,3%-ra hivatott csökkenteni az 1990. évi szintek alatt, a kiotói mechanizmusok felhasználása pedig 11,3%-ra.

1. ábra: Tényleges és előrejelzett kibocsátások (LULUCF nélkül) a 15 tagú és 25 tagú EU-ban.[?]

[pic]

3. KÖVETKEZTETÉS

Figyelembe véve, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv nemrég lépett hatályba (2005.02.16.), az EU jelentős előrehaladást tett kötelezettségvállalásai teljesítésének terén. A további előrehaladás a közösségi jogszabályoknak és a nemzeti intézkedéseknek a tagállamok által történő végrehajtása ütemétől és alaposságától függ. A 15 tagú EU-ra vonatkozó összes előrejelzés szerint a -8%-os kiotói célkitűzés teljesíthető, ha a tagállamok a tervek szerint további nemzeti intézkedéseket hajtanak végre, és rugalmas mechanizmusokat alkalmaznak.

A kiotói kötelezettségvállalások végrehajtása nem jelenti az EU erőfeszítéseinek a végét. Az EU az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának radikálisabb csökkentését szorgalmazza a globális éghajlatváltozás megállítása érdekében. Az EU elkötelezett abban, hogy a globális erőfeszítésekben reális mértékben részt vegyen az éghajlatrendszerbe történő emberi beavatkozás csökkentése érdekében, és már tett is ilyen irányú tényleges lépéseket a fentiekben leírt módon.

4. HIVATKOZÁSOK

[1] A program EU-eszköz, mely pénzügyi támogatást nyújt projektek számára az adott program átfogó célkitűzéseinek elérése érdekében. A támogathatóság programfüggő, de általában széles körű.

[2] Az y tengelyen szereplő mutató a bázisévre utal. Ez 1990 a legtöbb tagállam esetében a CO2, metán (CH4) és dinitrogén-oxid (N2O) esetében, de 1995 a fluorozott gázokra, a következő kivételekkel: a bázisév CO2,CH4 és N2O tekintetében Magyarországon 1985-1987 átlaga, Szlovéniában 1986 és Lengyelországban 1988; a bázisév fluorozott gázokra 1990 Franciaországban és Finnországban. Ez azt jelenti, hogy a 15 és a 25 tagú EU tekintetében az 1990. évi érték nem pontosan 100. A “vállalkozások szokásosan” az éghajlati politikák és intézkedések nélküli előrejelzett kibocsátásokat szemlélteti.

[i] Az Európai Parlament és a Tanács 280/2004/EK határozata (2004. február 11.) az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásárólhttp://www.europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2004/l_049/l_04920040219en00010008.pdf

[ii] A Tanács 2002/358/EK határozata (2002. április 25.) az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról, valamint az abból származó kötelezettségek közös teljesítéséről (HL l 130., 2002.5.15.) http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/l28060.htm

[iii] COM(2001)580 végleges, 2001.10.23. - A Bizottság közleménye az Európai Éghajlatváltozási Program első szakaszának végrehajtásáról

http://europa.eu.int/eur-lex/en/com/pdf/2001/com2001_0580en01.pdf

[iv] Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról (a HL L 2003.10.25-i száma)

http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/l28012.htm

[v] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/101/EK irányelve (2004. október 27.) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek a Kiotói Jegyzőkönyv projekt-mechanizmusára tekintettel történő módosításáról (HL L 338., 2004.11.13)

http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/l28012.htm

[vi] Az Európai Parlament és a Tanács 1230/2003/EK határozata (2003. június 26.) az energia területére vonatkozó, „Intelligens energia – Európa” (2003-2006) többéves cselekvési program elfogadásáról (HL L 176., 2003.7.15)

http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2003/l_176/l_17620030715en00290036.pdf

[vii] Az Európai Parlament és a Tanács 2001/77/EK irányelve (2001. szeptember 27) a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról (HL L 283., 2001.10.27.)

http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2001/l_283/l_28320011027en00330040.pdf

[viii] Az Európai Parlament és a Tanács 2003/30/EK irányelve (2003. május 8) a közlekedési ágazatban a bio-üzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról (HL L 123., 2003.5.17.)

http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/l21046.htm

[ix] Az Európai Parlament és a Tanács 2002/91/EK irányelve (2002. december 16.) az épületek energiateljesítményéről (HL L 001., 2003.1.4.)

http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/l27042.htm

[x] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/8/EK irányelve (2004. február 11.) a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról (HL L 052., 2004.2.21.)

http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/l27021.htm

[xi] http://europa.eu.int/comm/environment/co2/co2_home.htm

[xii] A Tanács 1999/31/EK irányelve (1999. április 26.) a hulladéklerakókról (HL L 182., 1999.7.16.)

http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/1999/l_182/l_18219990716en00010019.pdf

[xiii] A Tanács 2003/96/EK Irányelve (2003. október 27.) az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (HL L 283., 2003.10.31.)

http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/l27019.htm

14 Az Európai Parlament és a Tanács 1513/2002/EK határozata (2002. június 27.) az Európai Közösségnek az Európai Kutatási Térség létrehozásához és az innovációhoz hozzájáruló kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységére vonatkozó hatodik keretprogramjáról (2002–2006)

http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/i23012.htm

[xiv] Az Európai Parlament és a Tanács 2005/32/EK irányelve (2005. július 6.) az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről, valamint a 92/42/EGK tanácsi, illetve a 96/57/EK és a 2000/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításárólhttp://europa.eu.int/comm/enterprise/eco_design/dir2005-32.htm

[xv] COM(2003)739 végleges, 2003.12.10. – Javaslat: az Európai Parlament és a Tanács irányelve az energia végső felhasználásának hatékonyságáról és az energiaszolgáltatásról

http://europa.eu.int/eur-lex/en/com/pdf/2003/com2003_0739en01.pdf

[xvi] COM(2003)492 végleges, 2003.8.11. – Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete egyes üvegházhatású fluorozott gázokról

http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/site/en/com/2003/com2003_0492en01.pdf

[xvii] COM(2005)119 végleges, 2005.4.6 – Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács határozata az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013)

http://europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/site/hu/com/2005/com2005_0119hu01.pdf

[xviii] COM(2005)35 végleges, 2005.2.9. - A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: “Stratégia a globális éghajlatváltozás sikeres leküzdésére”

http://europa.eu.int/comm/environment/climat/pdf/comm_en_050209.pdf