[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 28.11.2005

COM(2005) 605 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

a közegészségügyi vészhelyzetek általános készültségi terveinek a közösségi szinten történő összehangolásának a megerősítéséről

TARTALOMJEGYZÉK

1. Előzmény 3

2. A Közlemény Célja és Hatálya 4

3. A vészhelyzetek Általános készültségi terveinek az alapvető összetevői 5

3.1. Információkezelés 6

3.2. Tájékoztatás 7

3.3. Tudományos tanácsadás 8

3.4. Kapcsolatartási, utasítási és ellenőrzési struktúrák 9

3.5. Az egészségügyi ágazat készültsége 10

3.6. Készültség minden más ágazatban és az ágazatok között 12

4. Következtetések 14

1. ELőZMÉNY

Az Egyesült Államokban a 2001. szeptemberben bekövetkezett terrorista támadások arra késztették a kormányokat és az egészségvédelem területén felelős nemzetközi testületeket, hogy vizsgálják felül és erősítsék meg szakpolitikáikat, vészhelyzeti intézkedési terveiket és erőforrásaikat a hasonló támadások megelőzése és hatásainak mérséklése érdekében. A nemzeti intézkedések kiegészítésére az EU együttes fellépése szükségességének eredményeként létrejött az Egészségbiztonsági Bizottság 2001 októberében, amelynek tagjai az egészségügyi miniszterek magas szintű képviselői, azzal a céllal, hogy a közegészségügyi készültség és reagálás egyeztetési fóruma legyen biológiai, kémiai vagy radionukleáris hatóanyagok szándékos kibocsátása esetén. Az egészségügyi biztonsági program megvalósításáról szóló időközi jelentést a 2003. június 2-án közzétett közlemény[1] tartalmazza.

A SARS járvány 2003-ban új dimenziót nyitott a közegészségügy területén: egy korábban ismeretlen betegség, amely az influenzához és a közönséges megfázáshoz hasonló jellemzőket mutat, gyors terjedéssel magas halálozási arányt és megbetegedést okozott, és terjedését a vonatkozó vakcinák és készítmények hiányában a gyors utazási lehetőség és a globális kereskedelem is segítette. A járvány a fertőző betegségekkel szemben fennálló közegészségügyi védelem és a kutatással szemben támasztott követelmények átfogó újragondolását eredményezte, melyek célja az eredményes ellenintézkedések megtalálása. Mindenekelőtt, azonban, hangsúlyozottá vált a világméretű együttműködés szükségessége ahhoz, hogy az ilyen betegségeket már csírájukban elfojtsák a járványok időben történő kimutatásával és azok forrásánál való fellépéssel. Az érintett országok fellépése az Egészségügyi Világszervezet támogatásával és útmutatásával segített megelőzni a katasztrofális fejleményeket; a tevékenységek összehangolása az EU-ban a Korai Figyelmeztető és Gyorsreagáló Rendszeren (EWRS)[2] keresztül erősítette a tagállamok helyzetismeretét és felkészültségét, hogy a betegség mindennemű potenciális terjedését megfékezzék.

A közelmúltban a pusztító következményekkel járó globális influenza világjárvány kockázatát kellett újraértékelni a szárnyasinfluenza Ázsiában történt megjelenésével és elterjedésével a világon. A Bizottság által támogatott közösségi szintű influenza készültség és reagálási stratégiát egy 2004 márciusában[3] közzétett munkadokumentum ismerteti. A 2004. júniusi értekezleten[4] elfogadott következtetéseiben a Tanács elismerte a tervet, és a nemzeti tervek kidolgozását és azok együttműködési alkalmasságát elsőbbségi feladatként jelölte meg. Az influenza világjárvány elleni stratégiát átdolgozták és hozzáigazították az új fejleményekhez, nevezetesen az Egészségügyi Világszervezet influenza világjárványról szóló új ajánlásaihoz[5] és az Európai Betegség Megelőzési és Járványügyi Központ (ECDC)[6] létesítéséhez, és a Készültség és reagálás tervezés az influenza világjárvány ellen az Európai Közösségben[7] külön közlemény tárgyát képezi.

A járvány specifikus tervek szerteágazósága arra késztette az egészségügyi minisztereket a 2003. május 6-i és a 2003. június 2-i tanácsi értekezlet során, hogy felkérjék a Bizottságot minden fajta közegészségügyi vészhelyzet általános terveire vonatkozó alapelvek kidolgozására és elkészítésére. Ezek az általános tervek nemcsak olyan orvosi ellenintézkedéseket tartalmaznának, mint például az esetek diagnosztizálása, izolálása és kezelése, és vakcinák és profilaktikus készítmények beadása a veszélyeztetett csoportoknak és a lakosságnak, hanem olyan, a közrend célját szolgáló intézkedéseket is, mint például a helyváltoztatás korlátozása és a határellenőrzések, létesítmények bezárása, konkrét területek kordonnal való körülzárása, polgárvédelmi intézkedések, például mentési célú műveletek, élelmiszer, víz, menedék és más alapvető dolgok biztosítása, piaci és kereskedelmi intézkedések élelmiszerre, állatokra, növényekre és árukra, valamint külügyi intézkedések a külföldön tartózkodó állampolgárokra és a nemzetközi együttműködésre vonatkozóan, hogy segítséget nyújtsanak a betegségek vagy patogének terjedésének a megállításában. Mindenekelőtt, az infrastruktúrának, berendezéseknek és anyagoknak rendelkezésre kell állniuk, megfelelő védelemben kell részesülniük, miközben a tervek megvalósításért felelős személyeknek képzést kell kapniuk, és védelemben kell részesülniük a megfelelő személyi és kollektív eszközök segítségével a munkájuk megfelelő végzése érdekében. Minden ilyen intézkedésnek megbízható tudományos és technikai alapokra és társadalmi-gazdasági megfontolásokra kell épülnie, és az állampolgároknak és az érintett harmadik feleknek ezekről kellő időben magyarázatot és tájékoztatást kell adni a nemzeti szintű megfelelés biztosítása érdekében ,és az EU- és nemzetközi szintű megfelelés és/vagy összhang biztosítása érdekében.

E közlemény ismerteti ezeket az alapelveket, megállapítva benne azokat az alapvető összetevőket, amelyeknek a tervezési folyamatban szerepelniük kell, és amelyek segítségével a tagállamok és a közösség az általános közegészségügyi és a járvány specifikus vészhelyzetek kezelésére egyaránt alkalmas terveket tudnak kidolgozni és megvalósítani. Az ezen alapelveken nyugvó tervek kidolgozása segítené a koordinációt és az interoperabilitást, és javítaná megvalósításuk eredményességét.

2. A KÖZLEMÉNY CÉLJA ÉS HATÁLYA

A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI VÉSZHELYZETEKET ELSőSORBAN EMBERRőL EMBERRE, VAGY NEM BIZTONSÁGOS ÉLELMISZER VAGY TERMÉKEK ÚTJÁN, VAGY állatokon és növényeken keresztül terjedő, illetve a környezetben szétszórt, ott hatást kifejtő, és az emberekben sérülést okozó biológiai, vegyi vagy fizikai hatóanyagok útján terjedő patogénekkel kapcsolatos események jellemzik. Minden ilyen vészhelyzet közös jellemzője az, hogy eszközöket és erőforrásokat kell felhasználni és a vészhelyzeti vagy készenléti terv kidolgozása során a következmény-kezelés valamennyi kérdését meg kell vizsgálni. Ez a közlemény megállapítja a vészhelyzetek általános készültségi terveinek a legfontosabb építőköveit. Alapját azok a tapasztalatok képezik, amelyek az információcseréből és a himlővel és az influenza világjárvánnyal kapcsolatos tervek és széleskörű tevékenység megosztásából származnak a Bizottság és a tagállamok között, az Egészségbiztonsági Bizottság és a Fertőző Betegségek Járványügyi Felügyeletének és Ellenőrzésének Közösségi Hálózata segítségével.[8] Mindez egy részletes technikai útmutató dokumentum[9] kidolgozását eredményezte, amely tartalmazza az egyes figyelmet igénylő pontokat, a célkitűzéseket, az ellenőrző listákat, valamint a közegészségügyi szerepek és funkciók megosztását a tagállamok, az érintett közösségi hivatalok[10] és a Bizottság szolgálatai között, a tervezési folyamat minden egyes kulcsfontosságú összetevője vonatkozásában. E technikai útmutató dokumentumot folyamatosan aktualizálják a tagállamoknak és a Bizottságnak a közösségi intézkedés adott ágazataiban illetékes szolgálataitól származó hozzájárulások segítségével. E közlemény megállapítja továbbá azokat a tárgyköröket, ahol további munkára és erőfeszítésre van szükség a nemzeti tervek információkkal való ellátása és megerősítése, valamint az EU-szintű koordináció előmozdítása céljából.

Az általános cél az, hogy segítség a tagállamokat a terveik kidolgozásában, az EU dimenzió szem előtt tartásával, beleértve,, a közegészségügyi vészhelyzeti tervezésre kihatással lévő, különböző ágazatokban fennálló jogszabályokat. A közlemény a technikai útmutató dokumentummal együtt alkotja a nemzeti tervek alapelemei kidolgozásának, az általánosságban eltérő típusú egészségügyi veszélyek kezelésének a gerincét, függetlenül attól, hogy várt (például az influenza világjárvány) vagy váratlan (például a SARS-hoz hasonló járvány) veszélyről van szó, és ezen tervek együttműködési alkalmasságának a javítására irányul.

A vészhelyzetek általános készültségi közösségi terveinek az együttműködési kerete három fő tevékenységet tartalmaz: először, a nemzeti tervek megosztását és összehasonlítások, értékelések elvégzését, különösen közös vizsgálatok végzésével és a tervek szakértői vizsgálatairól szóló útmutatókkal, valamint javítások megvalósítását az általános készültségi tervezésről szóló technikai útmutatóban megállapított konkrét ellenőrző listák alapján, másodszor, a jelenlegi közösségi jogszabályok hozzájárulásának és szerepének a meghatározását és annak biztosítását, hogy a nemzeti tervekben azokat maradéktalanul figyelembe vették, valamint annak vizsgálatát, hogy szükség van-e további közösségi intézkedésre; harmadszor pedig a megvalósítási megoldások vizsgálatát és továbbfejlesztését, amely hozzájárulhatna az információ időben történő áramlásához, és a tervek és reagálások együttműködési alkalmasságához és egybehangzóságához.

3. A VÉSZHELYZETEK ÁLTALÁNOS KÉSZÜLTSÉGI TERVEINEK AZ ALAPVETő ÖSSZETEVőI

A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI VÉSZHELYZETI TERVEK ELKÉSZÍTÉSÉHEZ A KULCSFONTOSSÁGÚ KOMPONENSEK, AMELYEKNEK TELJES MÉRTÉKBEN SZEREPELNIÜK KELL A TERVBEN, AZ ALÁBBIAK:

1. információkezelés,

2. tájékoztatás,

3. tudományos tanácsadás,

4. kapcsolattartási, utasítási és ellenőrzési struktúrák,

5. az egészségügyi ágazat készültsége, és

6. készültség minden más ágazatban, valamint az ágazatok között.

Az egyes összetevők mögötti alapelveket és kérdéseket külön fejezetekben dolgozzuk ki az alábbiakban. Az EU szintű tervezési együttműködés tapasztalatai megmutatták, hogy a közegészségügyi vészhelyzetre való reagálási képesség nagymértékben függ attól, hogy ezeket a problémákat előzőleg milyen mértékig vették figyelembe, és készültek-e tervek minden egyes összetevő kezelésére.

Az egyes összetevőkön belül bizonyos kérdések külön figyelmet igényelnek a jövőben, például specifikus ellenintézkedések bevezetésének küszöbszintjei, váratlan események vizsgálata és környezeti mintavételezés, modellek használata a döntéshozatali folyamatban, osztályozási és karantén eljárások, kórházi vészhelyzeti és rugalmassági tervek stb. A Bizottság részletesebben kidolgozza ezeket a kérdéseket a legjobb gyakorlat megosztása céljából, és azért, hogy elősegítse, hogy a tagállamok nagyobb betekintést nyerjenek a kivitelezhető legjobb lehetőségekbe, amelyeket terveikbe beépítenek.

3.1. Információkezelés

Az információkezelés a vészhelyzethez kapcsolódó információk gyűjtését, kezelését, felhasználását és terjesztését jelenti a veszélyek és kockázatok kimutatására és azonosítására, a vészhelyzet állapotának és kialakulásának a figyelemmel kísérésére, a rendelkezésre álló eszközök és erőforrások, és azok elosztása és felhasználása megállapítására, és azon rendszerek állapotának a megállapítására, amelyek a különböző szereplők tájékoztatási igényeit szolgálják ki. Az információk körébe beletartoznak az ismertetők és ábrázolások minden formája éppúgy, mint a tudás megteremtése és a tények és számok következményeinek a megértése. Beletartoznak a felügyeleti és orvosi értesülések, a különböző szenzorokból, monitorokból és mérőeszközökből származó adatok, klinikai és járványügyi adatok, egészségügyi adatok és statisztikák, valamint a vészhelyzethez kapcsolódó termékek, áruk, infrastruktúra és szolgáltatások adatai.

A megfelelő egészségügyi és/vagy orvosi felügyelet megszervezése a tagállamok által egy esemény előtt, és annak továbbfejlesztése az esemény után feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a potenciális közegészségügyi veszélyeket, azok skáláját és kiterjedtségét, és nemzetközi vonatkozásait már nagyon korai stádiumban megállapítsák, és nyomon kövessék azok kifejlődését és a változó körülményeket. Az esemény előtti felügyeletet és figyelemmel kísérést alkalmazzák a fertőző, toxikus, vegyi, radionukleáris és fizikai veszélyek esetében, függetlenül attól, hogy szándékos kibocsátás eredményei-e vagy sem, és azoknak a környezetben bekövetkező változásoknak az esetében, amelyek közegészségügyi következményekkel járó természeti jelenségeket válthatnak ki. A különböző területek (emberi, állategészségügyi, környezeti) felügyeleti normáinak, beleértve az esetek meghatározását és a küszöbszinteket is, átfogónak kell lenniük, és ezeket szigorúan kell alkalmazni. Mivel egy közelgő esemény első jelzései érkezhetnek a közegészségügyi ágazaton kívülről is, például a médiából, az állategészségügyből, a bűnüldözési és biztonsági szolgálatoktól, és másoktól, ezért szükség van ezen információforrásokkal való és információforrások közti együttműködésre.

A közösség kulcsszerepet játszott a követelmények megállapításában és a felügyelet és figyelemmel kísérés összehangolásának a megszervezésében a vészhelyzetek széles köréhez kapcsolódóan számos gyorsriasztási rendszeren, célzott felügyeleti hálózatokon, sugárzásvédelmi figyelő rendszereken és vegyi anyagok információs rendszerein keresztül.

Az orvosi információk és a média beszámolók áttekintése tájékoztatást nyújt kockázat elemzéshez és lehetővé teszi a gyanús vagy szokatlan helyzetek és események már korai stádiumban történő kiszűrését és előzetes figyelmeztetések kibocsátását. A tagállamok és a Bizottság hatásos eszközöket fejlesztettek ki e célra.

A klinikai és laboratóriumi diagnózis az információkezelés megszervezésének a része, amellyel azonosíthatók az ismeretlen hatóanyagok, az ismert hatóanyagokról szóló információk pedig megerősíthetők. A diagnózis megállapítása a tagállamok feladata, a közösség pedig, a referencia-laboratóriumokon keresztül, az ECDC-vel együtt, egy együttműködési fórumot biztosít, az egész EU-ra kiterjedően, a laboratóriumi és minőségügyi eljárásokra, a klinikai adatok egybevetésére és a másodlagos megerősítésre, amelyet azonban tovább kell fejleszteni. A laboratóriumi kapacitásnak tagállami szinten kell rendelkezésre állnia, és azokra a problémákra, amelyekre már nincs nemzeti kapacitás, vagy a nemzeti kapacitás nem áll rendelkezésre, meg kell szervezni a Közösségben található laboratóriumok együttműködését az átfogó ellátás biztosítása érdekében az egész EU területén.

A környezeti minták gyűjtése és elküldése laboratóriumi elemzés céljára védintézkedések alkalmazását teszik szükségessé. Az anyagok nemzetközi szállítására e tekintetben az ENSZ megfelelő testületeivel tárgyalás útján megállapított szabályok vonatkoznak, és e téren további teendők vannak, amelyben a tagállamoknak és a Bizottságnak kulcsszerepe van, annak biztosítására, hogy a közegészségügyi célokra történő szállítást ne akadályozzák, vagy indokolatlanul ne késleltessék.

Miután az egészségügyi veszéllyel szembeni megfelelő intézkedésekről szóló döntések megszülettek, a hatásuk és a mellékhatások megfigyelésére szánt rendszereket akkor kell üzembe helyezni, ha a normál működési felügyeleti és megfigyelő rendszerek nem elégségesek, és tovább kell fejleszteni a részleges adatbázisokat, kapcsolattartó pontokat és a potenciális kezelésről szóló ajánlásokat.

3.2. Tájékoztatás

A pontos és időszerű információ terjesztése minden szinten kritikus jelentőségű a társadalom nem kívánatos és előre nem látható felbomlásának és a gazdasági következményeknek a minimalizálása és a reagálás eredményes hatásának a maximalizálása érdekében. Az előző részben ismertetett információkezelés nem valósítható meg az információ pontos és időben történő terjesztése nélkül. A tájékoztatás sokféle formában valósulhat meg, például szöveg, hang, videó formájában, amelynek az utasítás és ellenőrzés céljára a lehető leghatározottabb formában kell rendelkezésre állnia a tájékoztatási csatornák fenntartása érdekében vészhelyzetben is, amikor a tájékoztatás bizonyos formái működésképtelenné válnak, és ezért elegendő többletkapacitást kell beépíteni, amelyek felválthatják a kieső rendszereket vagy létesítményeket (például: telefont), vagy a túlzott forgalom miatt összeomló rendszereket (például: számítógépes rendszerek, Internet összeomlás). Súlyos közegészségügyi vészhelyzet esetén, a meglévő vezetékes tájékoztatási infrastruktúra megsérülhet vagy összeomolhat, ami lehetetlenné teszi a vezetékes távközlési hálózatok használatát tájékoztatási célra. Ezért alternatívákat kell biztosítani, többek között a vezeték nélküli információtovábbítást.

Alapvető fontosságúak azok a kommunikációs eljárások, amelyek azok a felelősök között valósulnak meg, és azoktól a felelősöktől származnak, akik a tervezés területén, a politikai döntéshozók végső közegészségügyi tájékoztatási területén, és ezen hatóságok végső ágazatközi tájékoztatása területén dolgoznak, amennyiben megfelelő döntéseket akarnak hozni. A nemzeti szinten dolgozó hatóságok és a Bizottság rendelkeznek azokkal a tájékoztatási rendszerekkel és szabványszerű működési eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik számukra az üzenetek tudományos, gazdasági, politikai és társadalmi következményeinek a megértését és az azokról való megállapodást.

A hatóságok eredményesen tájékoztassák a lakosságot és a médiát olyan események előtt, vagy eseményekre számítva, amelyek közegészségügyi vészhelyzetet eredményezhetnek, bármely súlyosabb nem várt esemény korai stádiumától kezdődően, ha nem is az egyetlen, de a vezető megbízható információforrásként tüntetve fel magukat, és folyamatos tájékoztatást nyújtsanak az esemény kibontakozása és következményei során. A tagállamok, a Bizottság és az EU hivatalok arra törekednek, hogy összehangolják válsághelyzeti tájékoztatásaikat, annak biztosításásra, hogy az általuk adott üzenetek hitelesek és átfogóak legyenek.

Ehhez az egyes tagállamok és a Bizottság szintjén világos és egyértelmű tájékoztatási rendszerekre és eljárásokra van szükség a hatóságok között, és a szakemberekkel, valamint a nyilvánossággal. Az együttműködés kiemelkedő jelentőségű a nyilvánosságnak szánt üzenetek egységességéhez és hitelességéhez az EU-ban, hatóságok iránti bizalom megőrzéséhez abban a tekintetben, hogy azok képesek szembenézni a vészhelyzettel, és képesek elkerülni a közegészségügyi válsághelyzetet. Ez egyértelmű bevitt adat- és visszacsatolás-áramlást, akadálytalan információáramlást és adatátvitelt jelent, és az egyes érintett szereplők adatgyűjtési, elemzési, valamint a felügyeleti és a megfigyelési reagálások adataival kapcsolatos beszámolási felelősségét jelenti az első értesítéstől a megfelelő struktúrákig. Az illetékes hatóságok és döntéshozók összekapcsolásához a hét minden napján és napi 24 órában működő operatív kapcsolattartó pontokra van szükség a tagállamokban és a Bizottságnál, melyek az EU tevékenységének számos ágazatában már rendelkezésre állnak.

3.3. Tudományos tanácsadás

A tudományos tanácsadás előkészítésének és a tanácsadásnak be kell épülnie a vészhelyzet kezelésébe olyan szervezetek felállításával, minden szinten és területen, mint a szakértői csoportok és bizottságok, valamint a gyors konzultáció lehetőségének megteremtésével a reagálási lehetőségek kockázatértékeléséről, és tudományos és technikai alapjuk vizsgálatáról. A tudományos tanácsadás keretében támogatást fognak nyújtani az utasító, ellenőrző és kapcsolattartó szervezeteknek, hogy segítségükkel megfelelő ellenőrző intézkedések szülessenek, és azonosítani tudják a megvalósításhoz szükséges tudományos és technikai szakértelmet és erőforrásokat.

A tudományos tanácsadás közösségi szintű mechanizmusai és szervezetei rendelkezésre állnak a különböző ágazatok számára közegészségügyi vészhelyzetekhez kapcsolódóan, és lehetővé teszik a tagállamoktól és a Bizottságtól származó tudományos bizonyítékok integrálását éppúgy, mint a szociális és gazdasági vonatkozások figyelembevételét. Az egészségügy területén a Közös Kutatóközpont és hat közösségi hivatal játszik kulcsszerepet a közegészségügyi vészhelyzetekhez kapcsolódó tudományos tanácsadásban, nevezetesen az ECDC, az Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség (EMEA), az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA), az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA), és a Munkabiztonsági és Foglalkozás-egészségügyi Hivatal (EU-OSHA).

A vészhelyzet elismerését követően tudományos útmutatásnak, ezen belül a tudományos modellezésen alapuló előrejelzéseknek, kell rendelkezésre állnia a reagálási és helyreállítási lehetőségekről és az olyan kulcsfontosságú rendszerek rugalmasságáról, mint a vízellátás, higiénia, egészségügyi szolgáltatások és egészségügyi felszerelések és készletek stb., menedékek és mentési szervezetek és védőanyagok, kikötők és szállítási hálózatok, raktárak és kommunikációs rendszerek. A tagállamok és a Bizottság együttműködnek e modellek előrejelző képességének a javításán. A fertőző betegségek területén összehangolt, valós idejű EU előrejelző modellező kapacitást hoztak létre és finanszíroznak,[11] hogy segítsenek a járványok és hatóanyagok terjedése ellen legmegfelelőbb intézkedések megállapításában és segítsenek a hatóságoknak közegészségügyi politikához kapcsolódó tájékoztatással és az előre történő tervezéssel.

A tagállamokban és EU szinten meglévő szakértelem gyors lokalizálása és a tagállamok számára rendelkezésére bocsátása mechanizmusait a Bizottság és az érintett EU hivatalok dolgozták ki, és folytatják annak kidolgozását. Az EU szakértői igazgatóságai lehetővé teszik azt, hogy a tagállamok szükség idején specifikus szolgáltatásokat igényeljenek.

3.4. Kapcsolatartási, utasítási és ellenőrzési struktúrák

Közegészségügyi vészhelyzet során a reagálás három fázisa a kimutatás és diagnózis, az ellenőrzés és a kezelés, de vészhelyzetben ezek egyidejűleg is előfordulhatnak. E három fázis közti kölcsönhatás súlyos problémákat vet fel abban a tekintetben, hogy valamennyi közreműködő szereplő és erőforrás a megfelelő lépéseket tegye meg, és a megfelelő intézkedés sorozatot kövesse a reagálás teljes időtartama alatt. Az utasítás és ellenőrzés feladata, hogy megfeleljen ennek a kihívásnak, megoldást találjon ezekre a problémákra, és megfékezze a járvány vagy szennyeződés terjedését a lakosság körében vagy a környezetben, és ez a tagállamok központi feladata.

A megfelelő utasítás és ellenőrzéssel szembeni követelmények között szerepel a veszteségek és erőforrások helyzeti ismerete, a reagálások összehangolása a tájékoztatással, információelemzéssel és kezeléssel, és az eseményelemzési és képzési célú szimulációval.

Az utasítás és ellenőrzés átfogja az összes tervezési és reagálási funkciót és műveletet, és egy egységes egésszé integrálja azokat. Ez az az eszköz, amelynek segítségével a döntéshozatali hierarchia felépül a közreműködők között több ágazatot érintő reagálásban, felelős személyeket (PIC-ek) jelölnek ki valamennyi előre látható helyzetre, különösen, amikor sokféle szolgálat és hatóság részvételéről van szó, és ezek a felelős személyek (PIC-ek) felismerik, mi a teendő, és ügyelnek arra, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak. Az utasítás és ellenőrzés szerepe szempontjából központi jelentőségű, hogy ki mit csinál, mikor, hogyan, és annak milyen következményei vannak az erőforrásokra, és milyen hatása van a reagálásra összességében.

Az utasítás és ellenőrzés területén a fő figyelembe veendő tényező az idő, és az elsődleges kihívások a bizonytalanság, a bonyolultság és a változékonyság. Bizonyos esetekben kevés információ van, vagy egyáltalán nincs információ a helyzetről; más esetekben a rendelkezésre álló információ zavaros, egymásnak ellentmondó, vagy hiányos. A kijelölt felelős személyek (PIC-ek) és a személyzet szinte minden helyzetben súlyos időkorlátok között dolgozik, úgy, hogy kevés idő áll rendelkezésre a kritikus döntések meghozatalára. A kijelölt felelős személyeknek kezelniük kell a bizonytalanság szintjét úgy, hogy ugyanakkor fel kell ismerniük azt, hogy az teljes mértékben sohasem szüntethető meg. Az utasítás és ellenőrzés lehetővé teszi a kijelölt felelősök számára azt, hogy a helyzet bonyolultsága ellenére eredményesen működjenek, miközben a szimuláció, mint értékes eszköz, felhasználható a bonyolultság lebontására és a változatos eredmények előrejelzésére. Egyensúly megvalósítására törekednek azzal a céllal, hogy a kijelölt felelős személyek (PIC-eknek) jogkört kapjanak minden szinten ahhoz, hogy az erőforrásokat egy küldetésre összpontosíthassák, miközben a beosztottak találékonyak lehessenek és kezdeményezhessenek. Tagállami szinten egy mindent átfogó központ áll rendelkezésre, a kormányzat részeként, illetve alacsonyabb szinten működő utasítási és ellenőrző központok hálózataként regionális és helyi szinteken, összekapcsolva egymással a reagáló rendszerbe integrált hatóságokat és szolgálatokat horizontális és vertikális hatósági utasítási és tájékoztatás áramlási láncolatokon keresztül, melyben minden résztvevő meghatározott autonómiával és döntési jogkörrel rendelkezik.

A tagállamok utasítási és ellenőrzési központjai jó kapcsolattartó rendszerekkel kell, hogy rendelkezzenek más tagállamok, a Bizottság és a közösség ügynökségei felé, ugyanúgy, mint a nemzetközi szervezetek, különösen a WHO felé. A közösség számos kapcsolattartó rendszerrel rendelkezik, ezek többsége a korai figyelmeztető és gyorsreagálási igényekre és a közösségi jogi eszközök alapján létesült, elsősorban a sugárzással szembeni védelem, élelmiszerbiztonság, állategészségügy, növényegészségügy, polgárvédelem, külügy, vám stb. területén. Az EWRS vagy a közösség biológiai, kémiai és radionukleáris támadások és veszélyek esetére létrehozott gyors riasztási rendszere[12] által a megállapodás szerinti feltételek szerint bejelentett egészségügyi veszélyek közegészségügyi vészhelyzet elismerését eredményezhetik, és aktiválni fogják a megfelelő kapcsolattartó és koordinációs szervezeteket EU-szinten és a Bizottságban is.

A Bizottság létrehozza az ARGUS[13][14]-rendszert, amely a megfelelő összehangoló struktúrákon keresztül összekapcsolja az összes közösségi gyorsriasztási rendszert egy válság koordinációs központtal azzal a céllal, hogy biztosítsa azt, hogy vészhelyzet esetén időben szülessenek kezdeményezések és reagálások minden egyes közösségi szakpolitikai területen.

3.5. Az egészségügyi ágazat készültsége

A megfertőzött személyek ellátása tagállamonként eltérő lesz az egyes tagállamok egészségügyi infrastruktúrájától és ellátó szervezeteitől függően. Azonban számos hasonlóság lesz a tervezési elvekben, és ez információcsere szempontjából értékes lesz ezen a területen. Továbbá, amikor országhatáron túl kell segítséget nyújtani, érteni kell majd a fogadó tagállamban alkalmazott elveket. Ennek megvalósításához, fontos tájékoztatni egymást a tervezett tevékenységekről, és segítséget nyújtani egymásnak a nemzeti tervek felülvizsgálatában és kidolgozásában. A nemzeti terveknek tartalmazniuk kell az érintett lakosság számára általában és az egészségügyi ellátó személyzetnek különösen biztosítandó válsághelyzeti támogatást, és ezeknek az erőforrásoknak a biztosítására irányuló tervek tényleges végrehajtási tapasztalatait a tagállamok osszák meg egymással.

A járványügyi és laboratóriumi vizsgálati erőforrások EU-szinten jelentős mértékben összevontak és megoszthatók hálózatokon keresztül a Bizottság segítségével, és ezek felügyeletét és továbbfejlesztését az ECDC látja el.

A betegek tagállamok közti szállítására vonatkozó eljárásokat ki kell terjeszteni. A tagállamoknak meg kell szervezniük az országhatáron túli együttműködést, szorosan összekapcsolva azt a betegszállítási szolgáltatásokkal és a kórházakkal, az EU valamennyi belső régiója között. Az erőforrás megosztás, amely lehetővé teszi a tagállamok között a személyzet és a kiegészítő eszközkészletek lehetséges kiterjesztését, már létezik néhány tagállamban és aktívan foglalkoznak ezzel a kérdéssel más határmenti területeken. Az erőforrások, például mobil kórházak szállításának az eljárásait már előirányozták, és a katonai és polgárvédelmi területen már kidolgozták. Bizonyos feltételek között, lehet, hogy a mobil erőforrások a megfelelő választás, mely esetben, az erőforrások megosztása nemzetközi szinten jól kiaknázható. A Bizottság a jövőben javaslatot tesz az Egészség és Fogyasztóvédelem Közösségi Programjára 2007–2013[15] olyan projektek támogatására, amelyek képzett és folyamatosan rendelkezésre álló közegészségügyi szakértők alapcsoportját hozza létre és tartja fenn, amelyek mobil laboratóriumokkal, védőeszközökkel és elkülönítési eszközökkel együtt globálisan gyorsan telepíthetők a súlyos egészségügyi válsághelyzetek helyszíneire.

Az elkülönítési eljárások, amelyek tartalmazzák az elkülönítendő esetek és a kibocsáthatóság időpontjának meghatározását, egyes betegségek esetében már rendelkezésre állnak, mások esetében még ki kell dolgozni azokat. Új betegségek esetén hozzanak létre eljárásokat az iránymutatások gyors kidolgozására, közösségi szintű konszenzus alapján, az ECDC égisze alatt.

Az egészségügyi veszélyek kezelésének kutatása várhatóan javítja a veszélymegállapítást és az érintettek kezelését, amely majd korlátozza a betegség terjedését és felszámolja a veszélyt.

A kutatás egy speciális területe az új gyógyszerkészítmények és orvostechnikai eszközök kifejlesztése. Számos egészségügyi veszély esetében nem áll rendelkezésre megfelelő gyógyszerkészítmény, a fejlesztés azonban lassú a piaci kilátások hiánya, és az abból következő nem kellő mértékű érdeklődés az ipar, a biotechnológiai vállalkozások, és a felsőfokú oktatás részéről az ilyen termékek fejlesztésébe való beruházás iránt. Ez felhív: 1) az egész EU-ra kiterjedő erőfeszítésre, amellyel megállapíthatják és biztosíthatják a méltányos hozzáférést az alapvető gyógyszerkészítményekhez a súlyos egészségügyi veszélyekkel szemben és azok tárolását; a Bizottság vizsgálja azt, hogy milyen intézkedéseket kell javasolni ezen a területen, és 2) az egész EU-ra kiterjedő stratégia megalkotására elsőbbségi gyógyszerkészítmények kifejlesztése és gyártása céljából a súlyos egészségügyi veszélyek ellen, a gyógyszeriparral együttműködésben.

A közösség számos jogszabállyal rendelkezik a gyógyszeripari termékek területén, amely kedvező környezetet teremt a gyógyszerek fejlesztéséhez és forgalmazásához, köztük olyan rendelkezésekkel és megoldásokkal, amelyek felgyorsítják a tanácsadást és az EMEA részéről díjmenteséget biztosítanak a vakcinák mintadosziéira. A Kutatási és Technológiai Fejlesztési Program keretében szintén támogatást biztosít a vakcinák és a vírusölő készítmények kutatására, és egy új mechanizmus felállítását tervezi, amely lehetővé teszi majd a fertőző betegségek által okozott vészhelyzetből adódó, előre nem látható kutatási igények támogatását. A Polgári Védelem Mechanizmusa[16] [17] [18] [19] keretében a Bizottság tájékoztatást ad azokról a gyógyszerkészítményekről és más eszközökről, amelyeket a tagállamok más tagállamok vagy a Mechanizmus részes feleiként szereplő más országok kérésére azoknak rendelkezésre bocsátanak.

Továbbá, a Bizottság kezdeményezések egész sorozatát indította el azzal a céllal, hogy a vírusölő készítmények és vakcinák rendelkezésre álljanak influenza világjárvány esetén.[20] Rendeletjavaslatával az Európai Unió Szolidaritási Alapjának[21] létrehozásáról a Bizottság a közegészségügyi vészhelyzetekre is vonatkozó reagálási lehetőségeknek a megerősítésére és kiszélesítésére tesz javaslatot. Ez vonatkozik a közvetlen egészségügyi veszélyekkel szemben a lakosság védelmében biztosított közvetlen orvosi segítségnyújtásra és intézkedésekre, beleértve a vészhelyzetben felhasznált vakcinák, készítmények, gyógyászati termékek, berendezések és infrastruktúra költségeit. Az alap felhasználáshoz azonban konkrét követelmények kapcsolódnak, és alapvető koncepciója szerint egy refinanszírozó, tehát reagáló típusú eszköz, a hozzátartozó, általában időigényes, szabványosított eljárásokkal. Ezért a Bizottság javaslatot tett egy előleg finanszírozó mechanizmusra, amely korlátozott összegű támogatás rövid lefutású hozzáférését teszi lehetővé.

A Bizottság a Kohéziós Politika a növekedés és munkahelyek támogatására -közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007–2013) szóló javaslatában[22] azt javasolta, hogy az egészségügyi kockázatok megelőzését és az egészségügyi infrastruktúra hiányosságainak a pótlását stratégiai paraméterekként építsék be a jövőbeli kohéziós politikába. Azokak a tagállamoknak, amelyek horizontális kohéziós egészség-szakpolitikai programokat terveznek megvalósítani, és azoknak a régióknak, amelyek az egészségügyi prioritásaikat be akarják építeni az operatív programokba, a Bizottság azt javasolja, hogy szoros kapcsolatot hozzanak létre ezek és a nemzeti készenléti tervek között. Külön figyelmet szenteljenek azoknak a lehetőségeknek is, amelyeket a közeljövőben várható kohéziós politikai eszközök nyújtanak a területi együttműködésben, különösen az országhatáron túli együttműködésben.

3.6. Készültség minden más ágazatban és az ágazatok között

A közegészségügyi vészhelyzetek kezeléséhez szükséges folyamatok az egészségügyi ágazaton kívül két irányban működnek: egyrészt arra szolgálnak, hogy felkészítsenek más ágazatokat arra, hogy segítséget nyújtsanak a közegészségügyi hatóságoknak az orvosi beavatkozásokban, például az osztályozás, izolálás, karantén, kezelés, gyógyszerek és vakcinák beadása terén, illetve arra is szolgálnak, hogy bevezessenek és alkalmazzanak olyan intézkedéseket, amelyeket elsősorban más ágazatok alkalmaznak, mint például a logisztika (például készletek létrehozása – erőforrások és védőfelszerelések, orvostechnikai eszközök, és más ellenintézkedések létrehozása és minimális követelményei), szennyezésmentesítés kérdései, áram és ivóvíz ellátás, szállítási intézkedések különösen a belépési és kilépési pontokon a tagállamok területére, távközlés, polgári védelem, polgárvédelmi műveletek menedék, mentés és életfontosságú ellátás, például élelmiszer, vízellátó berendezés és anyagok biztosításával, valamint szállítások az ezen erőforrásokkal és eszközökkel rendelkező országok között; együttműködés az orvosi és a bűnüldözési beavatkozás között a nyilvános összejövetelek betiltásában és a létesítmények bezárásában, a törvényszéki járványtanban és az ellenintézkedések jogi és etikai következményei területén (például, karantén, utaslisták titkossága, veszélyes áruk szállítása, vám, ellenőrzések, bűnüldözés, más tulajdonának az igénybevétele) stb.

Különösen a közösségi vámügyi kockázatkezelési rendszereket kell a központokba és a határállomásokra történő közvetlen információküldés eszközeként alkalmazni. A nemzetközi vámügyi együttműködés hozzájárul az ellátási lánc biztonságához, és így megkönnyíti az alapvető szállítmányok célterületre való gyors eljutását.

A biztonságot fenyegető veszélyek kezelése elsősorban bűnüldözési feladat, amely olyan intézkedésekre összpontosít, amelyekkel előre jelezhető, megelőzhető és/vagy megoldható egy terrorista veszély vagy váratlan esemény. A bűnüldöző hatóságok vagy a tagállamok hivatalai vezető szerepet játszanak a veszély kezelésében. A Bizottság hálózatot hoz létre a tagállamok ezen hatóságai összekapcsolására azzal a céllal, hogy EU-szintű koordináció valósuljon meg ezen a területen.[23]

A tagállamok általi következmény kezelés jelenti, többek között, azokat az intézkedéseket, amelyek célja a kibocsátások és kitörések kimutatása és diagnosztizálása, és a közegészségügy védelme: kutatás, mentés és a sérültek orvosi kezelése; a folyamatosan veszélyeztetett emberek evakuálása; az első reagálásban résztvevők védelme; a betegség terjedésének megelőzése a kontaktusok nyomonkövetésével, a megbetegedések izolálásával és kezelésével, az expozíciónak kitett személyek karanténba helyezésével, a helyváltoztatás korlátozásával[24] bizonyos területeken és a nyilvános helyek (társasági összejöveteli helyek, iskolák, színházak, és más tömeggyülekezési helyek) lezárásával. A két utóbbi esetben az egészségügyi szolgálatoktól eltérő, más hatóság beavatkozása szükséges, ezért szükség van a szolgálatok és az érintett hatóságok összehangolására. A következmény kezelés foglalkozik még az alapvető kormányzati és helyi szolgáltatások helyreállításával és vészhelyzeti segély nyújtásával a vészhelyzeti reagálás következményei által érintett kormányoknak, üzleti vállalkozásoknak és egyéneknek. Amennyiben súlyos egészségügyi vészhelyzetben szélesebb közösségi segítségnyújtásra van szükség, a közösség Polgári Védelem Mechanizmusa értékes eszköznek bizonyulhat a kért segítség gyors telepítésének a biztosításában.19 A tagállamok erőfeszítéseinek támogatására a Bizottság programot hozott létre a döntő jelentőségű infrastruktúra védelmére a terrorizmus elleni harcban. [25] A Bizottság elhatározta, hogy zöld könyvet tesz közzé a létfontosságú infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programjának (EPCIP)[26] kulcskérdéseiről.

Más országok készültsége döntő jelentőségű, ha az Európai Unió védettséget akar azokkal az egészségügyi kockázatokkal szemben, amelyek ezekből az országokból átterjedhetnek az EU-ba. Összehangolt megközelítéssel a közösségen kívül és belül, az EU-nak meg kell védenie az EU polgárainak egészségét a már ismert és még ismeretlen egészségügyi veszélyekkel szemben. Külső politika vonatkozásában az EU jelenleg már együttműködik harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel, különösen az ENSZ ügynökségeivel, például az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezettel (FAO), a WHO-val, a Világbankkal stb., hogy segítséget nyújtsanak a közegészségügyi vészhelyzet által sújtott országoknak. Az EU mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen minden országnak, amely ezt kéri, mind az előkészítő, mind a pandémiás szakaszban, különösen a legkevésbé fejlett, így a legveszélyeztetettebb országoknak, különös tekintettel Afrikára és Ázsiára. Továbbá, a Bizottság az Európai Szomszédság Politika (ENP) partnerei számára megkönnyíti a növekvő részvételt az európai hálózatokban, például a fertőző betegségek hálózatában, és akcióterveket valósít meg Ukrajnával, Moldovával, Izraellel, Jordániával, Marokkóval és Tunéziával.

A Bizottság által felállított válságkoordinációs struktúra, amelyet az ARGUS-rendszer működése támogat, biztosítja valamennyi ágazat összehangoltságát súlyos vészhelyzetek esetén.

4. KÖVETKEZTETÉSEK

E közlemény megállapítja a közegészségügyi vészhelyzetekre és az összehangolt megközelítések kidolgozására való általános felkészülés szükségleteit és céljait az EU-n belül és kívül az EU polgárai egészségének a védelmére már ismert vagy nem várt közegészségügyi veszélyekkel szemben. Folyamatosan szükség van a közösségi szintű, egyéni szakpolitikai területeken készült külön tervek és megoldások közös fórumba való integrálására és a közegészségügyi vészhelyzet minden oldalról történő közös vizsgálatának a biztosítására annak érdekében, hogy összefüggő és időszerű kezdeményezések jöjjenek létre valamennyi érintett ágazatban. Ebben az összefüggésben az EU utasítási és ellenőrzési struktúráinak a megállapítása és a kapcsolattartás köztük, az azonos szintek kapcsolattartása és valós időben történő tájékoztatás a tagállamok és a Bizottság, és a tervezési felelősök, a döntéshozó hatóságokat végső soron tájékoztató közegészségügyi felelősök és ezeket a hatóságokat végső soron tájékoztató ágazatközi felelősök között alapvető fontosságú és a végleges megoldások megtalálásához ezekre az igényekre sürgős előrelépésekre van szükség.

A Bizottság azt is megvizsgálja, hogy közegészségügyi vészhelyzetekre jelenleg rendelkezésre álló EU intézkedések milyen mértékben elegendőek a változó körülmények és a növekvő elvárások között, vagy frissítésükre van szükség, és szükség van-e új kezdeményezésekre.

- A Bizottság folytatja a koordináció építését az EU szakpolitika valamennyi ágazatában az ARGUS közösségi rendszereket összekapcsoló gyorsriasztási rendszer működtetésével, és a válság koordinációs központ struktúráinak felhasználásával, hogy biztosítsa az időbeni kezdeményezéseket és reagálásokat minden egyes szakpolitikai területen.

- Az EU közegészségügyi veszélyeire való megfelelő reagálás előfeltétele a közegészségügyi vészhelyzetekre készült, rendszeresen frissített nemzeti vészhelyzeti tervek rendelkezésre állása a tagállamokban. A Bizottság folytatja azt a munkát, amit a himlőről, SARS-ról, influenzáról készült nemzeti tervek megosztása, összehasonlítása és továbbfejlesztése terén elkezdett, frissíti a vészhelyzetre való általános felkészülésről szóló technikai útmutató munkadokumentumot, és algoritmusokat, terminológiát és konkrét ellenintézkedések bevezetése céljára kölcsönösen elfogadott vagy ekvivalens szinteket állít elő. A jövőre nézve egy sürgős feladat további gyakorlatok és szakértői értékelő folyamat megszervezése a nemzeti tervek céljára. A közegészségügyi vészhelyzetekben, például, a himlő és az influenza világjárvány esetében, valamint a természeti vagy technológiai katasztrófákból származó polgári védelmi vészhelyzetek esetén már alkalmazott ellenőrzések, vizsgálatok és a tervek együttműködési alkalmasságára összpontosító gyakorlatok célja, hogy erősítsék az EU-ban a nemzeti tervek iránti bizalomépítést.

- E tervezési követelményeken túlmenően alapvető fontosságú, hogy azok a személyek, akik a gyakorlatban nemzeti szinten irányítani fogják a reagálást a közeljövőben kölcsönösen várható eseményekkel szemben, eleget dolgozzanak együtt ahhoz, hogy közös hálózatot és közös jövőképet hozzanak létre az összehangolt reagálások hatásterületéről az egész EU-ban: az EU polgárai csak akkor lehetnek biztosak abban, hogy a valós válsághelyzetre adott egybehangzó országhatáron túli reagálás teljes mértékben a javukra van, ha ezek az emberek alkotta hálózatok valóban működnek.

[1] COM(2003)320 végleges, 2003.06.02.

[2] HL L 21. szám, 2000.01.26., 32. o.

[3] COM(2004) 201 végleges, 2004.03.26.

[4] SAN 104, 9882/04, 2.6.2005

[5] http://www.who.int/csr/resources/publications/influenza/WHO_CDS_CSR_GIP_2005_5.pdf

[6] HL L 142. szám, 2004.04.30., 1. o.

[7] COM(2005) 607 végleges 2005.11.28

[8] HL L 268. szám, 1998.10.03., 1. o.

[9] http://europa.eu.int/comm/health/horiz_keydocs_en.htm#3

[10] http://www.europa.eu.int/agencies/index_en.htm

[11] http://europa.eu.int/comm/health/ph_projects/2003/action2/action2_2003_03_en.htm

[12] COM(2003) 320 végleges, 2003.06.02.

[13] COM(2004) 701 végleges, 2004.11.24.

[14] A Bizottság xxx határozat tervezete a belső Eljárási Szabályainak a módosításáról.

[15] COM(2005) 115 végleges

[16] A Bizottság közleménye a Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága felé (EGK vonatkozású szöveg) – a közösségi Polgári Védelem Mechanizmusának továbbfejlesztéséről, COM (2005) 137 végleges, 2005.04.20.

[17] Tanácsi rendelet javaslat Gyorsreagáló és készültségi eszköz létrehozásáról súlyos vészhelyzetekre COM(2005) 113 végleges, 2005.04.06.

[18] 2005/12/EK: A Tanács 2004. december 20-i határozata az 1999/847/EK határozat módosításáról a közösségi akcióprogram kiterjesztése vonatkozásában a polgári védelem területén. HL L 6. szám, 2005.01.08., 7. o.

[19] 2001/792/EK, EURATOM: A Tanács 2001. október 23-i határozata közösségi mechanizmus létrehozásáról a megerősített együttműködés elősegítésére a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozásokban. HL L 297. szám, 2001.11.15., 7. o.

[20] http://europa.eu.int/comm/health/ph_threats/com/Influenza/influenza_key03_en.pdf

[21] COM (2005) 108 végleges, 2005.04.06.

[22] COM(2005) 304 végleges, 2005.07.05.

[23] COM(2004) 701 végleges

[24] Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-I 2004/38/EK irányelve az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint a 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGK vonatkozású szöveg) Hivatalos Lap L 158. szám, 2004.04.30., 0077 – 0123. o.

[25] 2004.10.20. COM(2004) 702 végleges

[26] COM(2005) 576 végleges