[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 19.10.2005

COM(2005) 509 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

a közös agrárpolitikaegyszerűsítéséről és jobb szabályozásáról

A. BEVEZETÉS

E közlemény felvázolja a közös agrárpolitikának (KAP) a gazdasági, környezetvédelmi és politikai tények figyelembevételével történő egyszerűsítését célzó bizottsági terveket. A mezőgazdasági ágazat terén tapasztalható bürokráciának a szabályozás átláthatóbbá, érthetőbbé és egyszerűbbé tételével történő csökkentése mérsékelni fogja a vállalkozások költségeit, és biztosítani fogja, hogy az európai polgárok értékes ellenszolgáltatást kapjanak a pénzükért.

Bevezetése óta a KAP létrehozta az európai mezőgazdaság működését szabályozó átfogó politikai és jogi keretet, és teljes mértékben integrált, közös politikaként helyébe lépett a vonatkozó nemzeti jogszabályok jelentős részének. Megvalósította az EK-Szerződésben kitűzött célok többségét, és egyúttal tompította a mezőgazdasági szerkezetátalakítás társadalmi hatásait. A KAP egyik velejárójaként a mezőgazdasági termelőknek és a közigazgatási rendszereknek a szabályok és intézkedések sűrű útvesztőjében kell eligazodniuk, ami növelheti annak a veszélyét, hogy nem sikerül megvalósítani a politikai célkitűzéseket, nehezebbé teheti annak biztosítását, hogy az EU-s pénzügyi alapokat helyesen használják fel, és csökkentheti a KAP-pal összefüggő intézkedések elfogadottságát.

A KAP egyszerűsítése érdekében több mint egy évtizede folytatott bizottsági munka most új szakaszába lép. A „közösségi vívmányok korszerűsítése és egyszerűsítése”[1] érdekében meghirdetett keretintézkedésre alapozva és a „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért – A lisszaboni stratégia új kezdete” című közleményét[2] követően a Bizottság 2005 márciusában elfogadta a „Jobb szabályozás a növekedés és a munkahelyteremtés területén” című közleményt[3], amelyben hangsúlyozta a jobb szabályozás jelentőségét a lisszaboni célkitűzések megvalósításában.

A Mezőgazdasági Tanács 2004 decemberében tartott ülésén a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztos bejelentette e közlemény kiadására vonatkozó szándékát. A közlemény részét képezi a KAP által az EU lisszaboni stratégiájának megvalósításához nyújtott hozzájárulásnak és a Bizottság átfogó irányítási koncepciójának.

B. AZ EGYSZERŰSÍTÉS CÉLJA

Az egyszerűsítés célja a felesleges terhek azonosítása és eltávolítása. Az erre irányuló törekvéseken belül két fő típust lehet megkülönböztetni:

a technikai jellegű egyszerűsítés (azaz egy állandó politikai kereten belül végbemenő egyszerűsítés) a jogi keret, az adminisztratív eljárások és az irányítási mechanizmusok felülvizsgálatát foglalja magában azok ésszerűsítése és a költséghatékonyság növelése céljából, valamint a meglevő politikai célkitűzések hatékonyabb megvalósítása érdekében, anélkül, hogy az alapvető szakpolitikákat megváltoztatná; |

a „politikák egyszerűsítése” a mezőgazdasági támogatásokkal és a vidékfejlesztéssel kapcsolatos politikai eszközök fejlesztésén keresztül mérsékli a szabályozás bonyolultságát. Ez a megközelítés „egyszerűsítési szempontokat is magában foglaló politikaformálásként” jellemezhető. A hatásvizsgálat ebben az esetben különösen fontos szerepet játszik. |

- Az egyszerűsítéssel összefüggésben felmerülő politikai viták elkerülése érdekében fontos, hogy a fenti két típust világosan elhatároljuk egymástól. Nem szabad hagyni, hogy az egyszerűsítés újabb fórumul szolgáljon a politikai döntésekkel kapcsolatos viták újraélesztéséhez.

E közlemény elsősorban a technikai jellegű egyszerűsítésre összpontosít, bár egyes intézkedések – mint például a piaci irányítás mechanizmusainak ésszerűsítése vagy harmonizációja – politikai témákká is válhatnak.

C. KORLÁTOZÓ TÉNYEZŐK

A KAP egyszerűsítése nagyszabású terv, amelynek megvalósításához szilárd politikai elhatározásra és erős valóságérzékre van szükség. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikák természetüknél fogva összetettek, egyszerre tükrözik az EK-Szerződésben kijelölt bel- és külpolitikai célkitűzéseket.

Az egyszerűsítésnek összeegyeztethetőnek kell lennie az olyan átfogó politikai célkitűzésekkel, mint a környezetvédelem, az élelmiszer-biztonság, a kohézió és a Közösség pénzügyi érdekeinek védelme.

Megbízható politikairányításra van szükség. A KAP egyedülálló politika abból a szempontból, hogy szabályozása és finanszírozása EU-szinten valósul meg. Az egységes piacra, a mezőgazdasági támogatásokra és a harmadik országokkal folytatott kereskedelemre vonatkozó összehangolt megközelítés hiányában lehetetlen lenne egyenlő feltételeket biztosítani a belső piacon, illetve folytatni a világkereskedelem liberalizációját. Egy európai uniós keret gondoskodik arról, hogy a vidékfejlesztési programokat egységes szabályok szerint hajtsák végre, tisztességtelen versenyelőnyök kialakítása nélkül. A környezetvédelemre, az állatjóllétre, a biogazdálkodásra és az ökocímkék alkalmazására vonatkozó alapvető előírásokat közös alapon kell meghatározni ahhoz, hogy azok igazságosnak legyenek tekinthetőek. Ez kiterjedt jogalkotói tevékenységet, valamint eredményes finanszírozási és ellenőrzési mechanizmusokat tesz szükségessé a közérdek védelme és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében.

A szakpolitikákat a kibővített EU nagyon változatos mezőgazdasági feltételei és igazgatási hagyományai közepette kell megvalósítani.

Az átfogó és összetett szakpolitikák terén kialakítandó politikai konszenzushoz egyensúlyt kell teremteni az igazgatás egyszerűsége, illetve a helyi igények megjelenítésére irányuló rugalmasság között az arányosság és a szubszidiaritás elvének figyelembevétele, valamint a többi közösségi intézmény felé való elszámoltathatóság biztosítása érdekében.

Az ellenőrzéssel járó terheket gyakran említik mint olyan területet, amelyen az egyszerűsítés különösen sok haszonnal járna. Az elmúlt 15 év során ugyanakkor számos korszerű, hatékony és arányos ellenőrzési intézkedés bevezetésére került sor, és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) kezelhető szinten tartotta a mezőgazdasági termelőkre háruló adminisztratív terheket, miközben nagyfokú pénzügyi biztonságot teremtett, és gondoskodott az adófizetők pénzének védelméről.

Bár el kell kerülni azt, hogy az egyszerűsítés érvként szolgáljon e rendelkezések meggyengítésére, a Bizottság kész arra, hogy szükség esetén fontolóra vegye bizonyos ésszerűbb eljárások alkalmazását, feltéve hogy azok nem csökkentik a pénzügyi biztonság szintjét.

D. AZ EDDIG TETT INTÉZKEDÉSEK ÁTTEKINTÉSE

A KAP egyszerűsítése nem számít új tevékenységnek. A Bizottság számos intézkedést hajtott végre az 1990-es évek közepe óta.

A KAP egymást követő reformjai lehetőséget teremtettek az egyszerűsítésre, legutóbb azzal, hogy nagyszámú közvetlen jövedelemtámogatási kifizetést kapcsoltak össze egy átfogó, a termeléshez nem kötődő, egységes támogatási rendszerrel.

A Bizottság a Parlamentnek és a Tanácsnak tett jelentéseiben[4] felhívta a figyelmet a KAP egyszerűsítésére irányuló tevékenységére, és hangsúlyozta a további egyszerűsítések végrehajtása iránti eltökéltségét.

Szorosan együttműködött a nemzeti hatóságokkal az egyszerűsítés lehetséges területeinek meghatározása érdekében. Egy 1997 és 2000 között végrehajtott szisztematikus elemzés során mintegy 200 javaslat érkezett a kifizető ügynökségektől, és a Bizottság e javaslatoknak megközelítőleg a felével összefüggésben tett határozott intézkedéseket. A javaslatok másik felét nem lehetett figyelembe venni, vagy azért, mert megvalósításuk túl magas költségekkel járt volna, és aláásta volna a szilárd pénzügyi irányítás alapjait, vagy mert a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem kínáltak valós lehetőséget az egyszerűsítésre.

Ezt a gyakorlatot 2001 és 2003 között megismételték. A tagállamok javaslatait egy, a Bizottság által az egyszerűsítés problémájának tanulmányozására felállított és a nemzeti közigazgatási rendszerek képviselőiből álló munkacsoport elemezte. A gyakorlat végül beolvadt a 2003-as reformról folytatott megbeszélésekbe, és nem vezetett önálló jelentés közzétételéhez.

I. Horizontális intézkedések

a) Rendteremtés a mezőgazdasági szabályozás terén

A Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a nyilvánosság hozzáférhessen a közösségi jogszabályokhoz, valamint hogy javuljon azok egyértelműsége és átláthatósága. Törekedett a hatályos mezőgazdasági jogi aktusok számának csökkentésére és a jogi szövegek megfogalmazásának javítására, különösen a már több alkalommal módosított szövegek esetében.

Éveken át folytatta a közösségi vívmányok (az „ acquis ”) átvilágítását az elavult mezőgazdasági jogszabályok kiszűrése érdekében. Ezt a munkát segítette az „A közösségi vívmányok korszerűsítése és egyszerűsítése” címmel meghirdetett kétéves program[5] is. 2003-ban és 2004-ben, a folyamatban lévő egyszerűsítési tevékenységek részeként körülbelül 520 mezőgazdasági tárgyú jogi aktust töröltek a hatályban levő jogi aktusok jegyzékéből hivatalos hatályon kívül helyezéssel és az elavultság elismerésével.

A mezőgazdasággal foglalkozó jogszabályokhoz való hozzáférést jelentősen megkönnyítették az információtechnológiai eszközök terén végrehajtott fejlesztések. Mostanra az összes közösségi jogszabály szabadon hozzáférhetővé vált az EUR-Lex honlapon[6] keresztül. A jogi szövegek konszolidációja és kodifikációja[7] hozzáférhetőbbé teszi az acquis-t, és egyúttal javítja a jogbiztonságot is. Az interneten megtalálható mezőgazdasági tárgyú jogi aktusok legtöbbje konszolidált változatban áll rendelkezésre, egy kis részüket pedig már kodifikált formában is hivatalosan elfogadták.

b) Az állami támogatásra vonatkozó szabályozás

A mezőgazdaság terén nyújtott állami támogatásokra vonatkozó szabályokat 1999-től kezdve egyszerűsítették és átláthatóbbá tették.

Egységes jogalapot teremtettek az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak a vidékfejlesztés terén történő alkalmazásához[8]. Az állami támogatásokra vonatkozó szabályok többségét belefoglalták a mezőgazdasági ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásokba[9], lehetővé téve számos szöveg hatályon kívül helyezését[10]. Először került sor a mezőgazdaság terén nyújtott állami támogatásokra vonatkozó valamennyi szabály közzétételére a Hivatalos Lapban. Tovább javult az átláthatóság azáltal, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé váltak az interneten.[11]

A mezőgazdasági termékek reklámozásához nyújtott állami támogatásokra vonatkozó szabályokat 2001-ben ésszerűsítették[12], miáltal lehetővé vált két szöveg hatályon kívül helyezése[13].

2004-ben sor került a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és a szerkezetátalakításhoz nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályok egyszerűsítésére és tökéletesítésére.[14]

Egy széles körű mentességeket tartalmazó rendelet[15] segítségével sikerült korlátozni azoknak az eseteknek a számát, amelyekben új állami támogatás megadásához szükség van a Bizottság előzetes jóváhagyására. 2004-től kezdve lehetőség nyílt arra, hogy az újonnan megítélt állami támogatások csaknem 30 %-át a Bizottság tájékoztatásától számított 10 napon belüli kifizessék, szemben a korábban akár hat hónapig is elhúzódó várakozási idővel.

Az éves jelentések készítéséhez használt szabványos bejelentési űrlap új formátuma 2004-től egyszerűsített jelentési előírásokat tartalmaz.[16]

2005. január 1-jén hatályba lépett a csekély összegű (de minimis) támogatásokról szóló rendelet[17], amely nagyobb mozgásteret biztosít a tagállamoknak gyorssegélyek nyújtására, különösen válsághelyzetekben.

c) Jelentéstétel

A tagállamok jelentési kötelezettségeinek indokoltságáról folytatott belső felmérés informális iránymutatások kidolgozásához, a jelentések számának és gyakoriságának csökkenéséhez, az információtechnológiai eszközök (beleértve az adatok sértetlenségét automatikusan ellenőrző webtechnológiát is) fejlettebb alkalmazásához, az űrlapok szabványosításához és egyes jogi aktusok átszerkesztéséhez vezetett. Mindebből – az eredeti felméréstől függetlenül – egy jelenleg is tartó folyamat bontakozott ki.

Részben folyamatban van, részben pedig ezután esedékes egyes, a KAP-pal összefüggő kiadások és a strukturális alapok területén tapasztalt szabálytalanságokról szóló jogi aktusok[18] felülvizsgálata, amelynek célja a tagállamokra háruló adminisztratív terhek csökkentése.

II. A szakpolitikákhoz kapcsolódó intézkedések

Egy önálló, a szakpolitikák egyszerűsítését célzó program elindítása helyett a Bizottság célszerűbbnek ítélte meg az egyszerűsítés beépítését a mezőgazdasági szakpolitikákba. Az egyszerűsítésnek a tervezett politikai menetrendbe történő beépítése 2005-től válik észrevehetőbbé, mikor – egy továbbfejlesztett tervezési módszer részeként – sor kerül az egyszerűsítési szempontok és a javasolt intézkedések által megcélzott haszonélvezők azonosítására.

a) A 2003-as KAP-reform

A 2003-as reform radikális változásokat hozott a KAP-ban, különösen a jövedelemtámogatási politika terén. Egységes támogatási rendszert hozott létre, amelyen belül a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen jövedelemtámogatás nagyrészt független a termeléstől, és kötelező kölcsönös megfeleltetési követelményeket vezetett be. Ezenkívül a legtöbb ágazatban átfogó közös szabályokat állapított meg a közvetlen támogatásokra vonatkozóan.

Ez a reform az EU-s jogszabályok minőségének javítását illetően is komoly előrelépést jelent. Kilenc tanácsi rendeletet és számos egyéb rendelkezést helyeztek hatályon kívül, és átdolgozták a gabonafélék, a rizs és a szárított takarmány piacának közös szervezéséről (common market organisations, CMOs, magyar rövidítése: KPSZ-ek) szóló alaprendeleteket, valamint a tejkvótáról szóló rendeletet. Az összes közvetlen kifizetéssel foglalkozó egységes irányítóbizottság felállításával sikerült elérni az eljárások egyszerűsödését.

A Bizottság eredetileg egy egységes szétválasztási modellt javasolt, amelyben a termeléstől függetlenített támogatási jogosultságok két típusa létezne, nem lenne mód az újbóli összekapcsolásra, és nem lennének átmeneti időszakok és eltérések. A jogalkotói folyamat során a tagállamok számos alternatív lehetőséget és egyedi rendelkezést kérelmeztek, amelyeket a Tanács elfogadott. A tagállamok jelenleg két szétválasztási modell és több almodell közül választhatnak, alkalmazhatnak részleges szétválasztást vagy kizárhatnak egyes támogatási rendszereket a szétválasztási kötelezettség alól, önálló támogatási rendszert vezethetnek be, és különféle eltérésekkel élhetnek.

Ugyanakkor továbbra is számottevő lehetőségek rejlenek a reformban a mezőgazdasági jövedelemtámogatások odaítélésének, kezelésének és ellenőrzésének egyszerűsítését illetően. Azokban az esetekben, mikor a támogatás teljesen független a termeléstől, a mezőgazdasági termelőknek csupán egyetlen támogatási kérelmet kell benyújtaniuk, az ellenőrzéseket pedig a mezőgazdasági üzem egészére kiterjedő megközelítést alkalmazva kell végrehajtani.

Az, hogy a mezőgazdasági termelők élvezni tudják-e az ebből a potenciális egyszerűsítésből származó előnyöket, a tagállamok választásától függ. Már most is vannak arra utaló jelek, hogy a szétválasztási rendszer kezelése sokkal egyszerűbb lesz, amint a szükséges információtechnológiai rendszerek teljes mértékben működőképessé válnak.

Sok tagállam döntött úgy, hogy az e rendszer rugalmasságából fakadó lehetőségek teljes skálájával élni kíván. A reform ennyire heterogén módon zajló végrehajtása tovább bonyolította a helyzetet, és növelte a mezőgazdasági termelőkre és a közigazgatási rendszerekre háruló terheket.

b) Az új tagállamok számára létrehozott, egységes területalapú támogatási rendszer (SAPS)[19]

A Bizottság kezdeményezésére megállapodás született a bővítési tárgyalásokon, hogy az új tagállamok a csatlakozástól számított legfeljebb öt éven át egyszerűsített közvetlen jövedelemtámogatást nyújthatnak a mezőgazdasági termelőknek. Az egységes területalapú támogatási rendszer (Single Area Payment Scheme, SAPS) lehetővé teszi a mezőgazdasági terület után hektáronként fizetett átalány odaítélését. Az átalány összegét a teljes rendelkezésre álló jövedelemtámogatásnak a mezőgazdasági termelés céljára hasznosított hektárok számával történő elosztása útján kell kiszámítani. Az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) keretében kizárólag a területre vonatkozó ellenőrzéseket kell elvégezni, az állattenyésztési támogatások átfogó ellenőrzése mára időszerűtlenné vált. Ez a rendszer csökkentette a csatlakozás előtti és alatti előkészítő munka költségeit. Lehetővé teszi a nyolc érintett új tagállam számára, hogy zökkenőmentesen térjenek át az egységes támogatási rendszer alkalmazására.

c) Vidékfejlesztés

A 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó vidékfejlesztési támogatásról szóló új tanácsi rendelet egyszerűsíti a szakpolitika tartalmát, alkalmazási körét és végrehajtását.

A stratégiai megközelítés (közösségi stratégiai iránymutatások – nemzeti stratégiai tervek – programok) lehetővé teszi egyértelmű prioritások kijelölését és a programozás ésszerűsítését, meghatározva egyszersmind a szakpolitika alkalmazási körét azáltal, hogy négy tengely köré csoportosítja a programokat. A tengelyek pedig különféle, előre meghatározott intézkedésekből épülhetnek fel. A programok közötti egyensúly biztosítása érdekében minden egyes tengely vonatkozásában minimális költségarányokat kell megállapítani.

Az egyszerűsítés lényege az, hogy a két finanszírozási forrás, az öt programozási rendszer és a három különböző irányítási és ellenőrzési rendszer helyébe egy egységes finanszírozási, programozási, pénzügyi irányítási és ellenőrzési keret lép. Létrejön egy egységes alap (az EMVA, vagyis az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap), amelyet a többéves programozást lehetővé tevő pénzügyi irányítási és ellenőrzési szabályok szerint kezelnek. A műveleti és pénzügyi programirányítás egyszerűsítése érdekében a társfinanszírozás arányát az egyes tengelyek szintjén határozzák meg, szabad mozgásteret biztosítva a tagállamoknak az azonos tengely mentén elhelyezkedő intézkedések közötti átcsoportosításokhoz. Az egyedi intézkedések esetében csökkent a támogathatóság feltételeinek a száma.

A szervezeti felépítés egyszerű maradt: minden egyes programhoz tartozik egy (az operatív végrehajtással megbízott) irányító hatóság és egy (a pénzügyi végrehajtásért felelős) kifizető ügynökség, egyértelműen meghatározott feladatokkal és elszámolási kötelezettséggel.

A közös ellenőrzési és értékelési keretre alapozott, egyszerű jelentéstételi rendszer lehetővé teszi a stratégiák és a programok végrehajtása során elért haladás mérését.

d) A KAP finanszírozása

Az 1290/2005/EK tanácsi rendelet[20] egy egységes jogszabályi szövegben egyesíti a KAP két pillérére vonatkozó finanszírozási szabályokat. A rendelet két pénzügyi alapot (az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapot, azaz az EMGÁ-t, és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot, azaz az EMVÁ-t) hoz létre, amelyek lehetőség szerint ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák például a kifizető ügynökségek szerepe, illetve a számlaelszámolási eljárás tekintetében. A rendelet megkönnyíti a szabálytalanságok kezelését is. Az új szabályok leegyszerűsítik a következő programozási időszakban folytatandó vidékfejlesztési politika pénzügyi irányítását.

Az előkészítés alatt álló bizottsági végrehajtási rendelet célul tűzi ki több mint tizenkét önálló rendelet összevonását egyetlen jogszabályszövegbe, amely tartalmazza a kifizető ügynökségekre, a pénzügyi és költségvetési fegyelemre, valamint a dokumentumok átadására és archiválására vonatkozó valamennyi intézkedést. Adott esetben e rendelet tartalmazhat az ellenőrzésre és a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó intézkedéseket is.

E. HATÁSVIZSGÁLAT

A Bizottság kiterjedt tapasztalatokkal rendelkezik a hatásvizsgálatoknak a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikai döntéshozatal során történő alkalmazását illetően. Évek óta valamennyi fontos, mezőgazdasági tárgyú javaslatot hatásvizsgálat egészít ki. Erre a megközelítésre alapozva a Bizottság 2002-ben felváltotta az egy-egy ágazatra összpontosító hatásvizsgálati módszereket egy integrált és több ágazatot érintő megközelítéssel[21], amely öt fő lépésből áll[22]:

a problémák elemzése, |

a célkitűzések meghatározása, |

a választási lehetőségek azonosítása, |

azok hatásának elemzése, |

előnyeik és hátrányaik összevetése. |

- Az „arányos elemzés” elve központi jelentőségű a Bizottság hatásvizsgálati tevékenysége szempontjából, vagyis a hatásvizsgálat arányos az intézkedés várható hatásaival.

E folyamatok ideális lehetőséget jelentenek arra, hogy a Bizottság által a konzultációra vonatkozóan megállapított minimumkövetelményeknek[23] megfelelően konzultációra kerüljön sor az érdekelt felekkel. E felek hozzájárulása alapvető fontosságú az értékelés minőségének és a végleges javaslatok célirányos voltának biztosításában. A konzultációs módszerek az utóbbi időkben változatosabbá váltak, ideértve számos ad hoc fórumot és meghallgatást is.

A hatásvizsgálatokra vonatkozó bizottsági megközelítéssel összefüggésben nagy jelentősége van annak, hogy a hatásvizsgálat alkalmazási köre széles, és környezetvédelmi, gazdasági, fogyasztóvédelmi, versenypolitikai, valamint szociálpolitikai problémákra is kiterjed. Ez az interdiszciplináris megközelítés jobban tükrözi a valóság sokszínűségét.

F. TOVÁBBI TEENDŐK

I. Technikai egyszerűsítés

a) Rendteremtés a mezőgazdasági szabályozás terén

Folytatódik az időszerűtlenné vált tanácsi és bizottsági jogi aktusok kiszűrése és hatályon kívül helyezése.

A Bizottság új megoldásokat keres a mezőgazdasági tárgyú jogszabályok szerkezetének és megszövegezésének javítására. Tanulmányozza egy „jogi könyvvizsgálat” lefolytatásának lehetőségét abból a célból, hogy eltávolítsa a jogszabályokból a felesleges rendelkezéseket, horizontális hatályú szabályokkal váltsa fel az ágazatonként ismétlődőket, és adott esetben mérlegelje a hatályon kívül helyező záradékok alkalmazását.

Ez egyben új lehetőségeket is teremt az egyes egyedi behozatali és kiviteli eljárásokhoz, a magán- és köztároláshoz, a pályázati eljárásokhoz, a pénzügyi eszközökhöz és folyamatokhoz, a jelentéstételi kötelezettségekhez stb. kapcsolódó irányítási mechanizmusok egyszerűsítésére. A hagyományos KPSZ-ek (közös piacszervezések) terén már folyik ilyen jellegű tevékenység. A javasolt egységes KPSZ (lásd lentebb, a b) pontban) a piaci mechanizmusok átfogó újraértékelésével összefüggésben további előrelépést hoz majd ebben a munkában.

b) Egy egységes KPSZ-szabályozás létrehozása

A valamennyi közvetlen kifizetésre kiterjedő, horizontális jogszabályi keret megteremtésével, valamint számos támogatási rendszer egységes támogatási rendszerbe foglalásával a 2003-as reform áttekinthetőbbé tette a KAP jogszabályi környezetét.

A tervek között szerepel a horizontális megközelítés kiterjesztése a 21 KPSZ-re, amelyek mindegyikét önálló tanácsi alaprendelet szabályozza. Ezekhez gyakran kapcsolódik egy sor kiegészítő tanácsi szabályzat.

A legtöbb alaprendelet azonos szerkezet szerint épül fel, és számos megegyező rendelkezést tartalmaz. Ezek az alaprendeletek gyakran foglalnak magukban különböző megoldásokat azonos vagy hasonló problémákra. Tanulmányozni kell a harmonizációnak, valamint az ágazati megközelítések horizontális megközelítéssel történő felcserélésének a lehetőségét.

E tevékenység harmonizált szabályok egységes készletének létrejöttét eredményezi a piacpolitika olyan, klasszikus területein, mint az intervenció, a magántárolás, a behozatali vámkontingensek, az export-visszatérítések, a védintézkedések, a mezőgazdasági termékek promóciója, az állami támogatásra vonatkozó szabályok, az adatközlés és -bejelentés.

A meglévő eszközök és mechanizmusok lényegi módosítására csak abban az esetben kerül sor, ha azt a harmonizációból fakadó előnyök indokolttá teszik, és ha a módosítás által nem változik meg jelentős mértékben a szóban forgó eszközök és mechanizmusok hatékonysága.

Az egyes esetekben akár már évtizedek óta hatályban lévő rendelkezések létjogosultságának megkérdőjelezése szerves részét képezi a Bizottság által a jobb jogszabályi környezet megteremtése érdekében végzett munkának.

E munka végeredményeként a KAP első pillérét alkotó jogszabályi szerkezetnek egyszerűbbé és korszerűbbé kell válnia.

Ennek megvalósítására fokozatosan kerül sor:

először egy olyan bizottsági javaslatot kell kidolgozni, amely magában foglalná a legtöbb alaprendeletben előforduló, megegyező rendeleteket, valamint azokat a KPSZ-ekre vonatkozó szabályokat, amelyekre előreláthatólag nem terjed ki lényegbevágó szakpolitikai felülvizsgálat; |

ezt követően az egységes KPSZ-rendelet kiegészülhetne azokkal a rendeletekkel, amelyek a gyakorlat első szakaszából kimaradtak (például a gyümölcs- és zöldségfélékre, valamint a borra vonatkozó rendeletek). |

- Ez összhangban lenne az 1782/2003/EK tanácsi rendeletben a közvetlen kifizetések tekintetében alkalmazott megközelítéssel.

A Bizottság megvizsgálja annak lehetőségét, hogy 2006-ban kidolgozza az egységes KPSZ-ről szóló első javaslatot.

c) Igazgatási költségek

Az „EU-s nettó igazgatási költségmodell” alkalmazhatóságának vizsgálatát célzó kezdeményezéssel összefüggésben a Bizottság kész megvitatni, hogy milyen módon lehet segítséget nyújtani a nemzeti közigazgatási rendszereknek a KAP-mechanizmusok által a mezőgazdasági termelőkre rótt igazgatási költségek nagyságának megállapításához és csökkentéséhez.

d) Állami támogatások

A mentességekről szóló 1/2004/EK rendelet alkalmazási körének kiterjesztése felgyorsítja az állami támogatások mezőgazdasági termelők részére történő kifizetését.

Az állami támogatásokra vonatkozó szabályozás egyszerűbbé válik azáltal, hogy a jelenleg hatályban lévő hét szöveg helyett háromban foglalják össze: a mentességekről szóló rendeletben, az iránymutatásokban és a de minimis rendeletben.

2005. május 30-án a tagállamok felkérést kaptak az állami támogatási rendszer egyszerűsítésére vonatkozó javaslataik benyújtására.

e) A bevált gyakorlatokra vonatkozó tapasztalatok cseréje

A Bizottság mérlegeli egy olyan, EU-s mezőgazdasági szakértőkből álló hálózat létrehozását, mely hálózat célja a KAP-ra vonatkozó jogszabályok végrehajtásánál alkalmazott, bevált gyakorlatokkal kapcsolatos tapasztalatok cseréje lenne. E tapasztalatcsere céljaira fel kell használni a már meglévő szervezeti kereteket is, mint például a kifizető ügynökségek kétévente rendezett konferenciáját, a „Panta Rhei” -t és az irányító- és tanácsadó bizottságokat.

II. A szakpolitikákhoz kapcsolódó intézkedések

a) A cukorpiac közös szervezésének reformja

A cukorágazat reformját célzó bizottsági javaslat[24] számos egyszerűsítést indítványoz:

egységes kvótarendszer bevezetését, |

a kvótákhoz kötött, változó termelési illetékeknek a többletfogyasztáson alapuló bonyolult számításoktól független, rögzített díjakkal történő felváltását, |

az intervenció magántárolással történő felváltását, |

a harmadik országokkal folytatott kereskedelemre vonatkozó szabályozás egyszerűsítését azáltal, hogy megszüntetik a kvótán felüli cukormennyiség kivitelét, és egyszerűsítik a behozatal irányítását, |

a cukorágazatban nyújtott közvetlen jövedelemtámogatásnak az egységes támogatási rendszerbe történő beépítését. |

- b) Egységes támogatási rendszer

Az 1782/2003/EK rendelet felülvizsgálati záradékaiban foglaltaknak megfelelően a Bizottság megvizsgálja, miként lehet egyszerűsíteni a KAP reformjára irányuló legutóbbi rendelkezéseket és azok végrehajtását.

c) Egyéb ágazatok

Az egyszerűsítés fontos szerepet játszik a tervbe vett különféle szakpolitikai felülvizsgálatokban, beleértve a borpiac közös szervezésével, a biogazdálkodással, valamint a minőségbiztosítással kapcsolatos szakpolitikák felülvizsgálatát. A friss és feldolgozott zöldségek és gyümölcsök ágazatában végrehajtandó egyszerűsítés a folyamatban lévő reformmal összefüggésben magában foglalja bizonyos műszaki szabványoknak, illetve az ezen szabványok és az érvényben levő nemzetközi szabványok közti viszonynak a tanulmányozását is.

A tojásra vonatkozó forgalmazási előírásokról szóló rendeletek[25] helyébe egyszerűbb és korszerűbb rendelkezéseket kell léptetni, a technikai elemeket pedig át kell ültetni a bizottsági végrehajtási rendeletbe.

d) Hatásvizsgálat és értékelés

Amint az az új iránymutatásokban[26] is megállapítást nyert, az „arányos elemzés” elve központi eleme a hatásvizsgálatra vonatkozó bizottsági megközelítésnek. Ez különösen nagy jelentőséggel bír a mezőgazdaság terén, ahol számos kisebb horderejű intézkedésre vonatkozó javaslat születik.

Az egyszerűsítés beépül a KAP-ra vonatkozó intézkedések értékelésének jól megalapozott gyakorlatába, különösen a minden javaslatnál alkalmazott ex-ante értékelés esetében.

III. Módszerek

A KAP egyszerűsítését bele kell ágyazni a tudatosság erősítését, a párbeszéd folytatását és a tervezést szolgáló folyamatba.

a) Konzultáció az érdekelt felekkel, átvilágítás, cselekvési terv

A tagállamok és az érdekelt felek által a jelenlegi konzultációs folyamat során tett célszerű, megfelelő indoklással ellátott javaslatokat figyelembe fogják venni a 2006-ban a bizottsági szolgálatok szintjén elkészítendő közös agrárpolitikai cselekvési terv kidolgozásánál.

Bár az érdekelt felekkel folytatott konzultációkra elsősorban a hatásvizsgálati eljárások keretén belül kerül sor, a Bizottság megerősíti készségét arra, hogy a mezőgazdasági ágazatban érdekelt felek által az egyszerűsítésre vonatkozóan benyújtott valamennyi megalapozott javaslatot fontolóra vegye.

A tagállamok és az érdekelt felek által kiemelt ágazatok vizsgálata mellett a Bizottság tanulmányozni fogja a további egyszerűsítési módozatok feltárását célzó átvilágítási lehetőségeket is. A Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóságának nemrégiben átalakított szerkezete és az irányítási mechanizmusok leltárának tervezett összeállítása megkönnyíti ezt a munkát.

A cselekvési terv figyelembe veszi majd az e közleményről folytatott megbeszélések eredményeit is. Jelezni fogja a tervezett konkrét intézkedéseket. A cselekvési tervet megtárgyalja a KAP egyszerűsítésével foglalkozó bizottsági szakértői csoport.

b) Konferencia

A tervek között szerepel egy, az egyszerűsítésről szóló konferencia megrendezése 2006 folyamán, mely konferencia az érdekelt feleknek, közöttük is elsősorban a tagállamoknak és a gazdálkodói szervezetek képviselőinek a nézeteire és igényeire összpontosítana. A konferencia egyszersmind növelné az egyszerűsítés iránti érdekeltség és felelősség érzetét valamennyi érintett szereplő körében, beleértve a tagállamokat is. Az új tagállamokat fel kell kérni arra, hogy számoljanak be a KAP-nak a csatlakozás alkalmával történő bevezetésével és végrehajtásával kapcsolatos tapasztalataikról.

c) Képzés

Az átvilágítási folyamattal összefüggésben a belső képzés és a tudatosság erősítése fontos részét képezi a folyamatban lévő munkának. Ez a személyzet részére a jogszabályszövegek megfogalmazásáról tartott képzéseket, valamint az egyszerűsítési célkitűzésekről és feladatokról szóló szemináriumokat foglal magában.

d) Információtechnológiai rendszerek

Az információtechnológiai eszközök használata alapvető fontosságú a tagállamok és a Bizottság javát szolgáló, megbízható, kellő időben elvégzett és átlátható adatgyűjtést és adatszolgáltatást biztosító mechanizmusok kifejlesztéséhez. (Az efféle IT-eszközökre példaként említhető a dokumentumok terjesztését elősegítő CIRCA-rendszer, valamint az AMIS-Quota, a vámkontingensek kezelésére szolgáló, fejlesztés alatt álló új rendszer.) Az információtechnológiai eszközök segítséget nyújtanak a nemzeti hatóságokkal folytatott információcsere javítását célzó, megfelelő elektronikus eszközök biztosításában is.

G. KÖVETKEZTETÉS

Ez a közlemény újabb lépést jelent abban a folyamatban, amelynek célja annak biztosítása, hogy a jobb szabályozás, különösen pedig az egyszerűsítés továbbra is az agrárpolitikai döntéshozatal és a mezőgazdasággal kapcsolatos jogalkotás központi motívuma maradjon.

Ehhez elengedhetetlenül szükséges valamennyi érintett EU-s intézmény aktív közreműködése. Valamennyi szereplőnek tudatában kell lennie annak, hogy döntő fontosságú az egyedi érdekek védelme és a szabályozás túlzott összetettsége közötti egyensúly megteremtése, különösen azokban az esetekben, ahol bonyolult politikai kompromisszumokat kell kialkudni.

A Bizottság a jövőben is aktív szerepet fog játszani ebben a folyamatban, de egyedül nem képes megvalósítani az egyszerűsítésre irányuló célkitűzéseket. Felkéri ezért a tagállamokat és a többi EU-s intézményt, hogy vállaljanak felelősséget a mezőgazdasági termelők terheinek csökkentéséért és újabb terhek keletkezésének elkerüléséért.

[1] COM(2003) 71.

[2] COM(2005) 24.

[3] COM(2005) 97.

[4] COM(1999) 156; COM(2001) 48.

[5] COM(2003) 71.

[6] http://europa.eu.int/eur-lex/lex/en/repert/index_03.htm.

[7] A konszolidáció naprakész, de jogilag nem kötelező erejű szövegeket hoz létre, míg a kodifikáció révén új, jogilag kötelező erejű szövegek születnek.

[8] Az 1257/1999/EK rendelet 51. cikke (HL L 160., 1999.6.26., 80. o.)

[9] HL C 232., 2000.8.12., 19. o.

[10] Lásd az iránymutatások 22. pontját.

[11] http://europa.eu.int/agriculture/state aid.

[12] HL C 252., 2001.9.12., 5. o.

[13] Lásd a reklámozásról szóló iránymutatások 75. cikkét.

[14] HL C 244., 2004.10.1., 2. o.

[15] 1/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 1., 2004.1.3., 1. o.).

[16] A 794/2004/EK bizottsági rendelet III. B. melléklete (HL L 140., 2004.4.30., 1. o.).

[17] 1860/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 325., 2004.10.28., 4. o.).

[18] 595/91/EGK tanácsi rendelet (HL L 67., 1991.3.14., 11. o.); 1469/95/EK tanácsi rendelet (HL L 145., 1995.6.29., 1. o.); 1681/94/EK bizottsági rendelet (HL L 178., 1994.7.12., 43. o.).

[19] Lásd az 1782/2003/EK rendelet 143b. cikkét.

[20] HL L 209., 2005.8.11., 1. o.

[21] COM(2002) 276.

[22] SEC(2005)°791.

[23] COM(2002) 704.

[24] COM(2005) 263.

[25] 1907/90/EGK tanácsi rendelet; 2295/2003/EK bizottsági rendelet.

[26] SEC(2005)°791.