[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 7.10.2005 COM(2005) 133 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK – A millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében tett előrelépések felgyorsítása – A fejlesztés finanszírozása és a támogatás hatékonysága {SEC(2005) 453}{SEC(2005) 454} ÖSSZEFOGLALÁS Az ENSZ magas szintű rendezvényén (MSzR), amely különösen számba fogja venni a millenniumi nyilatkozat, beleértve a millenniumi fejlesztési célok (MFC) megvalósítása terén tett előrelépéseket, egy külön ülés foglalkozik majd a fejlesztés finanszírozásával (FF), amit az ENSZ FF-ről szóló magas szintű párbeszéde készít elő. A tagállamoknak 2004 októberében benyújtott éves ellenőrző kérdőív figyelembe vette ezeket a körülményeket a konkrét kérdések megfogalmazásakor. A tagállamok (TÁ) válaszai alapján a Bizottság (1) aktuális tájékoztatást nyújt az EU által 2002-ben, a monterrey-i Finanszírozási Konferenciával (FF) összefüggésben tett nyolc „barcelonai kötelezettségvállalás” megvalósítási helyzetéről, (2) felméri, hogy azok közül melyeket kell meghosszabbítani (hivatalos fejlesztéstámogatás (ODA), innovatív finanszírozási források adósságkönnyítés), és az Európai Unión belül vagy a nemzetközi porondon elért előrelépés hol indokolja a kötelezettségvállalások felülvizsgálatát (összehangolás, globális köztulajdon (GK)), és (3) konkrét javaslatokat tesz az EU új kötelezettségvállalásaira. Az ODA volumene, a szakpolitikák összehangolása és az eljárások harmonizációja, a segélyek feltételekhez való kötésének megszüntetése, a kereskedelmi vonatkozású támogatás (KVT) és az adósságkönnyítés terén tett eredeti kötelezettségvállalások 2006-ban megvalósulhatnak, és ezért időszerű lenne fontolóra venni a következő időszakra vonatkozó új, konkrét kötelezettségvállalásokat. A GK és az innovatív finanszírozási források terén elvégzett munka jelenlegi állása indokolttá teszi a konkrétabb kötelezettségvállalások megfontolását. A nemzetközi finanszírozási rendszer reformját érintő tárgyalások jelenlegi állása miatt azonban nem valószínű, hogy 2006-ig elérhetőek lesznek a kívánt eredmények. A közlemény körvonalazza egy lehetséges új átmeneti cél eléréséhez (amely 2010-re magasabb ODA-volumen elérését irányozza elő az EU-ban), valamint az ENSZ által kitűzött 0,7%-os ODA/bruttó nemzeti jövedelem (GNI) arány 2015-ig történő megvalósításához vezető utat. Új részletes támogatási szabályokat és innovatív finanszírozási forrásokat is javasol, valamint megoldási javaslatokat tesz az alacsony jövedelmű országoknak a HIPC-program után megmaradó adósságproblémáikra. A GK-ra vonatkozóan az EU kötelezettségvállalásának újrafogalmazását javasolja. Az összehangolás és a harmonizáció területén az előttünk álló legnagyobb kihívás a nemrégiben elfogadott EU-keretrendszer hiteles megvalósításában, a nemrégiben a támogatás-hatékonyságról rendezett magas szintű fórum eredményeinek megvalósításában, valamint a támogatásnyújtás kiegészítő jellege irányába tett konkrét lépésekben rejlik. A nemzetközi finanszírozási rendszer reformjával kapcsolatosan tett kötelezettségvállalást meg kell erősíteni. 1. Háttér: A monterrey -I KONSZENZUS AZ EU-HOZZÁJÁRULÁS ÉS AZ ELőTTÜNK ÁLLÓ ÚT A Monterrey-ben tartott, a fejlesztési célú finanszírozásról szóló konferencia a szükséges „eszközök” (azaz a finanszírozás) két kérdésével, valamint a nemzetközileg elfogadott fejlesztési célok – beleértve a millenniumi nyilatkozatban szereplő célkitűzéseket – elérését szolgáló leghatékonyabb „utakkal” (azaz a támogatási hatékonysággal) foglalkozott. Ezek egymást kölcsönösen erősítő célkitűzések, és mindkettőben elengedhetetlen az előrelépés. Az EU az úgynevezett „barcelonai kötelezettségvállalásokkal”[1] járult hozzá a monterrey-i konferencia pozitív eredményéhez, amely a következőket tartalmazza: - Az ODA-ra, annak mennyiségére és forrásaira vonatkozó kötelezettségvállalások – magasabb ODA-volumen, innovatív finanszírozási források, a GK-ra és a súlyosan eladósodott szegény országok (HIPC) adósságkönnyítésére vonatkozó kezdeményezések; - A támogatás hatékonyságára vonatkozó kötelezettségvállalások – a szakpolitikák szorosabb összehangolása és az eljárások harmonizációja, a segélyek feltételhez való kötésének megszüntetése, a kereskedelemi vonatkozású támogatás (KVT), a nemzetközi pénzügyi rendszer reformja. A Tanács megbízta a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel a kötelezettségvállalások megvalósítását. A 2003-as jelentést felhasználták az ENSZ FF-ről folytatott első magas szintű párbeszédének előkészítése során, 2003 októberében[2]. A 2004-es jelentés[3] hívta életre a Tanács által 2004 novemberében[4] jóváhagyott, „ Az összehangolás, a harmonizáció és az egységesítés elősegítése: Az EU hozzájárulása” című EU-jelentést, ami jelentős alapját képezte a 2005. márciusában Párizsban megrendezett II. magas szintű fórumnak (MSzF II). Az MSzR számára a legfőbb kihívások – amelyekhez az EU-tól jelentős hozzájárulást remélnek – a következők: (i) tartós finanszírozási hiány, (ii) az ODA hatékony felhasználása és (iii) számos elszegényedett országra nehezedő, folyamatos, fenntarthatatlan adósságterhek. Az EU-kötelezettségvállalások megvalósítása terén tett előrelépés részletes leírását a egy külön személyzeti munkadokumentum[5] tartalmazza. 2. Az ODA-ra fordítandó pénzügyi források növelésére tett kötelezettségvállalás 2.1. Az EU 2003-as teljesítménye Az ODA/GNI arány tekintetében a barcelonai kötelezettségvállalás minden egyes olyan tagállamtól, amely hozzájárul a 2006-ra kitűzött 0,39%-os kollektív EU-cél eléréséhez, egyenként a 0,33%-os alapcélkitűzés megvalósítását írja elő. 2003-ban az EU átlagosan 0,34%-os ODA/GNI arányt ért el. Ez az OECD/DAC országok átlaga feletti érték (Norvégia és Svájc kivételével). Tíz tagállam vagy elérte, vagy ígéretet tett a 0,7%-os ODA/GNI arány elérésére. A 2003-ban Ausztriában, Dániában, Írországban, Spanyolországban, Svédországban és Olaszországban tapasztalt ODA-csökkenés részben a 2002-ben – a különleges adósságkönnyítési erőfeszítések miatt – bekövetkezett rendkívüli ODA-emelkedésnek tulajdonítható. 1. ábra: Az EU ODA-szintje tagállamonként 2003-ben [pic] Adatforrás: OECD/DAC 2004-es éves jelentés, statisztikai mellékletek. 2. ábra: ODA/GNI hozzájárulások 2003-ban: Az EU a többi DAC-taghoz viszonyítva [pic] Adatforrás: OECD/DAC 2004-es éves jelentés, statisztikai mellékletek. A tényleges mennyiséget tekintve 2003-ban 12 TÁ-ban emelkedett az ODA 2002-höz[6] képest. 2003-ban az EU-25 ODA-folyósításai a 2002-es 28,4 milliárd euróról 33 milliárd euróra nőttek, ami 4,6 milliárd eurós emelkedést jelent éves szinten. Az új TÁ-k reálértéken 53%-kal növelték kollektív hozzájárulásukat. Miközben az ODA-folyósítások nőttek, az emelkedés jelentős aránya az adósságkönnyítési műveleteknek tulajdonítható. Ez nincs összhangban a monterrey-i egyetértés szellemével, amely kimondta, hogy a HICP-kezdeményezést „teljes mértékben pótlólagos forrásokból kell finanszírozni”. E tekintetben az adósságkönnyítési erőfeszítések, például az Irakra vonatkozóak, ODA-folyósításokra gyakorolt hatását és eredményét alaposan meg kell vizsgálni. Emellett fontos, hogy az ODA meghatározása tárgyában folyó viták ne ássák alá az adományozók által Monterrey-ben tett kötelezettségvállalások hitelességét és mérhetőségét. 3. ábra: Az EU ODA-folyósításai és adósságkönnyítés 2000-2003-ban [pic] Adatforrás: OECD/DAC 2004-es éves jelentés, statisztikai mellékletek. 2.2. Az ODA 2006-os kilátásai Amennyiben a TÁ-k kötelezettségvállalásai az idők során megerősítést nyernek, az EU 2006-ban a GNI 0,42%-át kitevő kollektív ODA-szintet érne el, ami évente 46,5 milliárd eurós potenciális juttatást jelent. Ebben az összefüggésben az olasz ODA alacsony szintje továbbra is különös aggodalomra ad okot. 1. táblázat : Az EU ODA-szintje 2003-2006-ban [pic] Adatforrás: OECD/DAC 2004-es éves jelentés, statisztikai mellékletek és az EU-tagállamok válaszai a monterrey-i kérdőívre 2.3. Új időközi célkitűzés 2010-re A 2004. decemberi Európai Tanács megerősítette az EU MFC-k iránti elkötelezettségét, és megbízta a Bizottságot, hogy nyújtson be a Tanácsnak „konkrét javaslatokat az új és megfelelő – a 2009 és 2010 között időszakra vonatkozó – ODA-célkitűzésekre vonatkozóan, egyúttal figyelembe véve az új tagállamok álláspontját is”. A Bizottság két 2010-ig elérendő, egymással összefüggő célkitűzés meghatározását javasolja: 1. egyedi küszöbérték meghatározása a TÁ-k számára, megkülönböztetve azokat a tagállamokat, amelyek már 2002-ben is az EU tagjai voltak (barcelonai kötelezettségvállalások – EU-15) és azokat, amelyek később csatlakoztak (EU-10); 2. egy közös átlag kitűzése minden tagállam számára (EU-25). E célkitűzéseknek kellőképpen ambíciózusnak kell lenniük annak hihető biztosításához, hogy 2015-re lehetséges legyen a 0,7% elérése . A Tanács „ új és megfelelő cél” kitűzésére irányuló kérésének megfelelően 2010-ig meg kell tenni az út felét a hiány pótlása érdekében. A 2002-es barcelonai kötelezettségvállalások esetében alkalmazott megközelítésre alapozva a Bizottság a következőket javasolja: 3. Minden, a barcelonai kötelezettségvállalásokban résztvevő tagállam (EU15) esetében, amely még a következő alapérték alatt van, megnövelni az ODÁ-t az új, 0,51%-os egyedi ODA/GNI alapértékre . 4. A 2002 után csatlakozott tagállamok (EU 10) el kell, hogy érjék a 0,17%-os egyedi ODA/GNI alapértéket 2010-ben, így elérve a 0,33%-os „barcelonai vívmányok” felezőpontját 2015-ben. A 2010-re vonatkozó 0,51%-os érték a 2006-os 0,33% és a 2015-ös 0,7% közötti felezőpontot jelenti. A javaslat tisztességes tehermegosztást biztosít majd a TÁ-k között és 0,56%-os kollektív átlagot (EU 25) eredményez, a becslések szerint 2010-ig további 20 milliárd eurót hozva létre. 2. Táblázat (revised): Javaslat új EU ODA célkitűzésekre 2006–2010-re [pic] A fentiek fényében a Bizottság felkéri a Tanácsot, hogy: - Folytassa erőfeszítéseit a barcelonai ODA-kötelezettségvállalás megvalósítása terén; szólítsa fel az EU-15 közül azokat, akik ezt még nem tették meg, hogy 2006-ig dolgozzanak ki egy szigorú menetrendet az ENSZ által előírt 0,7%-os ODA/GNI cél elérésére; - Szólítsa fel azokat a tagállamokat, amelyek a barcelonai kötelezettségvállalásokat követően csatlakoztak az EU-hoz (2002 márciusa) (EU-10), hogy dolgozzanak ki egy szigorú menetrendet a „barcelonai vívmányok” 2015-ig történő elérésére; - Biztosítsa, hogy egyrészről az adósságkönnyítés további fejlődése, másrészt pedig az ODA meghatározásának változásai ne ártsanak a Monterrey-ben vállalt kötelezettségek hitelességének; - Fogadja el a javasolt új egyedi, illetve kollektív köztes célkitűzéseket 2010-re vonatkozóan. 3. A támogatás hatékonysága: összehangolás, kiegészítő jelleg Az ODA hatékonyságának javítását célzó intézkedések az ügyletek költségeit csökkentenék, jobb költséghatékonyságot biztosítanának és lehetővé tennék a hosszabb távra szóló kötelezettségvállalásokat annak érdekében, hogy több forrás álljon rendelkezésre az intézkedésre a fogadó országokban. A TÁ-k többsége reformokat hajtott végre azzal kapcsolatban, hogy miként rangsorolják, szervezik és valósítják meg külső támogatásukat. A Bizottság saját reformja kezdi meghozni gyümölcsét és ez folytatódik többek között a 2007–2013-as pénzügyi terv kapcsán nemrégiben tárgyalt külső támogatási eszközök egyszerűsítése révén. Az összehangolás terén végbemenő nemzetközi folyamat erős ösztönzést kapott a 2005. márciusában Párizsban tartott, a támogatás-hatékonyságról szóló második magas szintű fórum (MSzF II) révén, amely átfogó ütemtervet állapít meg az azonnali végrehajtásra: a nemzetközi adományozók és a támogatásban részesülő országok megállapodtak a tulajdonlásra, összehangolásra, harmonizálásra, az eredmények kezelésére és a kölcsönös elszámoltathatóságra vonatkozó kötelezettségvállalásokat illetően[7]. Az MSzF II értelmében az EU a fórumhoz való hozzájárulásaként elfogadott egy határidőkhöz között célkitűzéseket tartalmazó, átfogó keretrendszert.[8] Ez a harmonizálásról szóló, 2004. novemberi tanácsi következtetéseken alapul. Ezen túlmenően az EU Párizsban kötelezettséget vállalt további konkrét célkitűzésekre, különösen a következőkre: (1) összehangolt programok révén segítségnyújtás az intézményfejlesztéshez, a többoldalú adományozó intézkedések fokozott felhasználásával, (2) a kormányzati támogatás 50%-ának felhasználása a nemzeti rendszereken keresztül, (3) új projekt-végrehajtási egységek létrehozásának elkerülése, (4) a költségvetési támogatás vagy a szektorális intézkedések által nyújtott támogatási százalék megduplázása, valamint (5) a nem összehangolt intézkedések számának 50%-kal történő csökkentése. Ezeket a kötelezettségvállalásokat 2010-ig fokozatosan kell megvalósítani. Ennek ellenére még mindig nem elég gyors az előrelépés, és továbbra is ellentmondások figyelhetők meg a politikai kötelezettségvállalások és a konkrét megvalósítás között. Számos politikailag érzékeny területen, ahol létfontosságú érdekek forognak kockán (pl. bevándorlás, kutatás), az EU sokkal összehangoltabb megközelítéssel jár el, mint a fejlesztéstámogatásnál. Ez ellentmondás egy olyan területen, ahol az EU nyújtja a legnagyobb ODA-hozzájárulást a világon (55%), és ahol rendszeres felhívások történnek a szolidaritásra és a kollektív válaszadásra. Még a nehéz, többnyire továbbra is kormányközi területeken is, úgy mint a kül- és biztonságpolitika, képes volt az EU elfogadni a közös cselekvés alapját (európai biztonsági stratégia). Ezért nehéz megérteni, hogy a fent ismertetett összefüggésben egy olyan politikai területen, mint a fejlesztés – amelyre a Szerződés (a Nizzai Szerződés vagy az Alkotmányos Szerződés) pontos szabályai az irányadók – nincs előrehaladás. Az EU-összehangolás és a kiegészítő jelleg fokozása, megvalósítása és ellenőrzése érdekében az EU-nak törekednie kell arra, hogy megállapodjon egy valós európai fejlesztési stratégiáról vagy az irányadó elvek és szabályok keretrendszeréről, és így hatékonyabbá és hitelesen „európaibbá” tegye hatalmas összegű támogatását. Számos olyan rugalmas és könnyen alkalmazható keretrendszer-modell létezik, melyeket könnyű alkalmazni. Közös célkitűzéseken osztozunk (MFC-k), és megegyeztünk az eszközökben és néhány viszonyítási pontban is. Az EU-nak létre kell hoznia ezt a keretrendszert és annak részletes működési szabályait. Ahol az EU kollektív szereplőként hozzáadott értéket képvisel, a közösségi támogatásnak – csakúgy, mint egyéb politikai területeken – katalizátor szerepet kell játszania, mégpedig olyan továbbfejlesztett részletes működési szabályokon keresztül, mint a társfinanszírozás és intézményi együttműködés. Az EU Adományozási Atlasza azonosította az adományozók közötti törésvonalakat, ellentéteket és párhuzamosságokat. Minőségi ugrásra van szükség a munkamegosztás fogalmának megvalósításában, és ezzel kiegészítő jellegű tevékenységek keretében kell foglalkozni. A tanácsi következtetésekben (ADWPH) említett közös többéves EU-programozás támogatja majd az ilyen, országos szintű munkamegosztás létrejöttét. Elengedhetetlen, hogy az összehangolás és a kiegészítő jelleg fokozására tett jövőbeni erőfeszítések a magánszektor és a civil társadalom hozzájárulására is vonatkozzanak. A fentiek fényében a Bizottság felkéri a Tanácsot, hogy: - Kísérje szorosan figyelemmel a 2004. novemberi tanácsi következtetések ajánlásainak megvalósítását; - Egy nyílt koordinációs módszer alapján kezdjen tárgyalásokat a fejlesztési támogatás önkéntes EU-keretrendszerének létrehozásáról, megengedve a közösségi hatáskör és a nemzeti kötelezettségek összevonását; - Vegye figyelembe a Bizottság által, a tagállamok közreműködésével készített rendszeres jelentést az unió állapotáról a támogatás-hatékonyságra vonatkozóan; - A közös többéves program-dokumentumok összefüggésében indítson operatív vitát a kiegészítő jellegről, különösképpen az országok szintjén történő munkamegosztásról. 4. A segélyek feltételekhez való kötésének megszüntetése Mint arról megállapodtak Barcelonában, az Európai Unió jelentős előrelépést tett az ODA-jából nyert „jobb költséghatékonyság” biztosítása terén. A TÁ-k megszüntették a legkevésbé fejlett országoknak (LDC-k) nyújtott segélyeik feltételekhez való kötését, ahogy arról a DAC ajánlása is rendelkezett. Sőt, többségük a feltételektől való további függetlenítés felé halad. Az EK-segélyek feltételekhez való kötésének megszüntetésére vonatkozó javaslatok jelenleg a jogalkotási szakaszban vannak. Az EU továbbá folytatja a Cotonou-i Megállapodás IV. mellékletének ezzel egyidejű módosításait. A Bizottság megjegyzi, hogy az EK egységes piacra vonatkozó szabályai és a versenyszabályok a tagállamok fejlesztési támogatásának megszerzésére is alkalmazandók, és hogy aktívan biztosítani fogja az egységes piac működésének biztosításában. Emellett az OECD/DAC és a Bizottság által megrendelt két tanulmány rávilágított a segélyek feltételekhez való kötése további megszüntetésével járó hozzáadott előnyökre és pozitív hatásokra. A fentiek fényében a Bizottság felkéri a Tanácsot, hogy: - haladéktalanul fejezze be munkáját a Bizottságnak a feltételek megszüntetését célzó rendeletre tett javaslatával kapcsolatban, - támogassa a nemzetközi szinten folytatott vitákat a további segélyek – a DAC ajánlásokon túlmenő – feltételekhez való kötésének megszüntetéséről, különös tekintettel az élelmiszersegélyekre, az élelmiszersegélyek szállítására és a kedvezményezett országok adományozók segélyeihez való hozzáférésére. 5. Kereskedelemi vonatkozású támogatás (KVT) Az EU a világon a legnagyobb mértékben járul hozzá a KVT-kezdeményezésekhez[9], annak mintegy 50%-át, évente 1 milliárd eurót biztosítva, ideértve az olyan kulcsfontosságú, több évre szóló adományozási programokat, mint a legkevésbé fejlett országok (LDC) számára létrehozott integrált keretrendszer és a Doha Globális Vagyonkezelői Alap. Számszerűsítve, az EU így jó úton halad a 2002-es kötelezettségvállasainak teljesítése irányába. A kihívást a KVT minőségének és hatékonyságának további javítása, valamint az új szükségleteknek való megfelelés jelenti. Ebben az összefüggésben az Európai Bizottság és néhány TÁ értékelte saját, 2004-ben végzett KVT-tevékenységét[10]. A legfontosabb megállapítások közé tartozik, hogy a KVT (1) a társországokban a kereskedelmi kérdések jobb ismeretéhez vezetett, és hozzájárult a helyi vállalkozások magasabb exportteljesítményéhez és termelékenységéhez; (2) átfogó igényfelmérésen kell alapulnia, amelyet a kedvezményezett kormányok és minden adományozó felhasznál; (3) rugalmasabbnak kell lennie, hogy gyorsan tudjon alkalmazkodni a változó helyzetekhez. A jövőben a KVT-tervezés összehangolását és annak az EU-n és a szélesebb adományozói közösségen belüli hatékony megvalósítását kell a középpontba helyezni. Az EU nem hivatalos kereskedelmi és fejlesztési szakértői csoportjában végzett munka és az OECD/DAC ellenőrzésre vonatkozó munkájához való építő jellegű hozzájárulás ebbe az irányba megtett lépéseknek minősülnek. 2005-re egy közös értékelést tervezünk, amikor sor kerül majd az EU KVT terén végzett koordinációjának vizsgálatára. Növekvő egyetértés mutatkozik abban, hogy számos fejlődő országnak jelentős kiigazító költségei merülnek majd fel a többoldalú kereskedelmi rendszerbe történő integráció kihívásának való megfelelés, valamint a WTO Dohai Fejlesztési Program tárgyalásain elért kereskedelmi liberalizációból számazó növekvő előnyök kiaknázása során. A kereskedelmi alapú gazdasági kiigazítás és a növekedés csak a jelentősen megnövelt KVT-támogatáson és a beszerzésfejlesztésen keresztül érhető el. A Bizottság egy speciális eszköz létrehozására fog törekedni, amely innovatív finanszírozási forrásokat vonhatna be a folyamatba, különösen az Afrika infrastruktúrába és kereskedelembe való bekapcsolására irányuló célkitűzések elérésének segítése céljából. A fentiek fényében az a következők elfogadására kéri fel a Tanácsot: - Javítani az EU-koordinációt (1) központi és területi szinten, bevonva a koordinációba a kedvezményezett országot/régiót és más kulcsfontosságú adományozókat, mind pedig (2) az EU szélesebb nemzetközi kezdeményezésekhez való hozzájárulásának, mint például az LDC-k számára kidolgozott integrált keretrendszer tekintetében. Igénybe vehetők a meglévő koordinációs csatornák, pl. az EU kereskedelmi és fejlesztési szakértői csoportja. Ez magában foglalja a fokozott információcserét a KVT tervezése és megvalósítása érdekében, illetve a „legjobb gyakorlatok” terén történő eszmecserét. - Megerősíteni a párbeszédet a kedvezményezett országokkal annak biztosítására, hogy integrálják a kereskedelmi politikát a nemzeti szegénységcsökkentési és fejlesztési stratégiájukba. - Adott esetben, a partnerországok beleegyezésével javítani a KVT-programozást a kereskedelmi igények rendszeres felmérésével . - Olyan, rugalmasabb KVT-programokat biztosítani, amelyek képesek alkalmazkodni a változó helyzethez (például megbirkózni a higiéniai/növényhigiéniai kérdésekkel), és amelyek új megvalósítási módszereket foglalnak magukban, pl. a költségvetési és iparági támogatást a következőkhöz: (1) a kereskedelempolitikai reformokhoz –beleértve a szociális dimenziót is– való alkalmazkodás elősegítése, (2) a termelőágazat megerősítése, (3) a szegények védelmét szolgáló szociális biztonsági mechanizmusok támogatása, valamint (4) annak elősegítése, hogy a kereskedelmi és a környezetvédelmi politika keretrendszerei kölcsönösen támogassák egymást és a fenntartható fejlődésre irányuljanak. - Kiegészítő támogatást nyújtani a kereskedelmi alkalmazkodáshoz és integrációhoz, tekintettel a kereskedelmi integráció fejlődő országokat érintő, várhatóan magas költségeire. - Megvizsgálni a horizontális KVT-kezdeményezések finanszírozásának lehetőségét, hogy így biztosítsunk hatékonyabb támogatást a földrajzi régiókon keresztül, illetve lehetővé tegyük a többoldalú szervezetek bevonását. 6. Globális köztulajdon 2003-ban Franciaország és Svédország létrehozott egy nemzetközi globális köztulajdon munkacsoportot (MCs) . Az érdekelt felek a Munkacsoport Baráti Körén keresztül is érintve voltak. A monterrey-i kérdőívből úgy tűnik, hogy tíz EU-tagállam és a Bizottság tevékenyen részt vesz a vitában. A zárójelentésnek tartalmaznia kell egy határidőkkel és teljes költségtervvel ellátott cselekvési tervet a hat GK biztosításának javítására. Konszenzus látszik kialakulni a tagállamok között: (1) a nemzetközi köztulajdon (NK) meghatározása és a fokozott cselekvési területként kiválasztott hat elsőbbséget élvező NK fontossága tekintetében: kereskedelem, tudás, béke és biztonság, pénzügyi stabilitás, globális közkincsek és a fertőző betegségek leküzdése; (2) a cselekvési terv megvizsgálására való hajlandóságot illetően azzal a céllal, hogy létrehozzanak egy közös EU-platformot az NK biztosítására és finanszírozására, valamint (3) azzal az elvvel kapcsolatban, hogy az NK biztosítását csak akkor szabad a meglévő ODA-ból finanszírozni, ha az a millenniumi fejlesztési célokhoz, a fenntartható fejlődés három pilléréhez és egyéb elfogadott fejlesztési célkitűzésekhez kötődik. A fentiek fényében a Bizottság felkéri a Tanácsot, hogy: - Vizsgálja meg az elkövetkező munkacsoporti cselekvési tervet a Bizottságnak az NK-k biztosítására és finanszírozására szolgáló közös EU-platformra vonatkozó javaslata alapján; - Állapodjon meg arról, hogy mely NK-k esnek a fejlesztés hatályán kívül és így nemzeti költségvetésükben nem ODA finanszírozási forrásokból finanszírozandók; - Frissítse a barcelonai kötelezettségvállalásokat a következőképpen: további lépéseket kell tenni a további kollektív, többoldalú cselekvés irányába, amelynek célja, hogy fokozza a legfontosabb nemzetközi köztulajdon biztosítását, kezdve egy EU-szintű cselekvési terv 2006-ig történő létrehozásával. 7. Innovatív finanszírozási források és új megvalósítási mechanizmusok A 2004. decemberi európai Tanács megállapodott az „innovatív finanszírozási módszerek felkutatásában” és felkérte a Bizottságot, hogy – az MSzR figyelembevételével – nyújtson be erre vonatkozó javaslatokat. Számottevően nagyobb támogatásra van szükség, ha azt tűzzük ki célul, hogy a fejlődő országok érjék el az MFC-ket. A 2010-ig elérendő új és helyénvaló ODA-célkitűzéseken túl – amelynek továbbra is az EU elsődleges prioritásának kell maradnia – az EU-nak állást kell foglalnia az innovatív források kérdésében folytatott nemzetközi vitában. Ez azonban nem késleltetheti a hagyományos finanszírozási források megemelését. Az innovatív finanszírozási forrásokról és a segélyek módozatairól folytatott tanácskozást további, stabilabb finanszírozási források mobilizálásának célkitűzése kell, hogy vezérelje, és középtávon előrelátható finanszírozáshoz kell vezetnie, olyasvalamihez, ami rokon a „saját források” fejlesztésével. Több tagállam is részt vett az új innovatív finanszírozási mechanizmusok különböző típusainak felkutatásában, amelyek közül a legkiemelkedőbb javaslatok a következők: - az Egyesült Királyság javaslata a segélyemelések „kezdeti megterhelésére” egy „nemzetközi finanszírozási kereten” (NFK) keresztül; - a „landaui jelentésben” szereplő, a nemzetközi adózásra vonatkozó javaslatok sora , valamint a brazil, a chilei és a francia elnökből és a spanyol miniszterelnökből álló “Lula Csoport” munkái; és - önkéntes lehetőségek, mint például a világméretű lottó vagy a jótékonysági adományok . E javaslatok mind figyelmet érdemelnek, de azokat a leginkább biztató lehetőség meghatározása érdekében számos feltétel szempontjából felül kell vizsgálni. E feltételek közé a következők tartozhatnak: „Mennyit hoznának az egyes javaslatok? Mennyiben lennének a források pótlólagosak? Mennyire lennének stabilak és megjósolhatóak? Melyek a versenyképességi/ágazati hatások? Mik a hátrányai, pl. a beindítási és igazgatási költségek stb.? Mely javaslatok valósíthatók meg a leggyorsabban? (Majdnem) egyetemes támogatás szükséges, vagy a javaslatok megvalósíthatóak regionális, azaz EU-szinten is?[11] Az NFK olyan átmeneti eszköz, amely a monterrey-i kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódó, megnövelt kezdeti kiadásokat koncentrálja a nemzetközi tőkepiacokon történő kötvénykibocsátás révén és amely esetében az adományozókat kötelezettségvállalásaik kötelezik a keret számára történő rendszeres befizetésekre. Nem azt a célt szolgálja, hogy a 2002-es monterrey-i kötelezettségvállalásokon túlmenően kiegészítő forrásokat biztosítson, hanem hogy a beazonosított finanszírozási hiányt 2015-ig pótolja, amennyiben az MFC teljesül. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy az NKF-javaslat gondos tanulmányozást érdemel amellett, hogy felvet néhány aggodalomra okot adó kérdést, számos részlete pedig még tisztázatlan, nevezetesen az irányítással kapcsolatos kérdések. A megnövelt kezdeti kiadásokat koncentrálásának gondolata mintha azonnali kiegészítő források létrehozását kísérelné meg, azonban ebben az esetben fokozni kellene a fejlődő országok felszívó képességét. Az adományozó és kedvezményezett országok között eltérő generációs hatások mutatkoznának. Az eszközhöz kapcsolódó költségeket végülis a jövő adófizetői fizetnék meg, bár az indítványozók azt követelik, hogy a költségek kerüljenek beépítésre a Monterrey idején, illetve az azóta tett ígéretek teljesítése érdekében megnövelt támogatási költségvetésbe. Ezen túlmenően 2015 után az NFK adományozók támogatási költségvetéseit részben az NFK-kötvénytulajdonosok költségeinek megtérítésére használnák fel, a fejlődő országok esetében csökkent ODA-mértékek lehetséges kockázatával. Egyelőre még az sem világos, hogy milyen elszámolási módszert alkalmaznának az adományozók hozzájárulásaira vonatkozóan, azonban az EU TÁ-k számára legalább annak biztosítása szükséges, hogy ne csorbuljon az adózás átláthatósága. Számos, a valódi kiegészítő forrásokra vonatkozó javaslat került előterjesztésre a nemrégiben lezajlott viták alkalmával: - környezetvédelmi/energia-/közlekedési adók, mint a tengeri szállításra, a repülésre vagy a CO2-re kivetett adó/díj; - pénzügyi tranzakciók devizájára kivetett adók, mint a Tobin-adó; - egészséggel kapcsolatos élelmiszeradók, mint az élelmiszerek cukortartalmára kivetett adó; - fegyverkereskedelemre kivetett adók; - nagy multinacionális vállalatok nyereségeire kivetett adók. A jótékonysági tevékenységek és a testületi szociális felelősségvállalási kezdeményezések szintén figyelmet érdemelnek. A népek közötti szolidaritás egyedülálló kifejeződésén túlmenően ezek a kezdeményezések jelentős összegeket teremtenek elő. A Bizottság úgy véli, hogy itt is rengeteg innovációs lehetőség van: nagy részének az önkéntes ágazatból kell származnia, például az Internet felhasználása a szolidaritás fokozására, de a Bizottság és a tagállamok kormányai fontolóra vehetik a jótékonysági adományok adóösztönzők általi elősegítését, vagy az önkéntes források – mint a világméretű lottózás – megszervezésének támogatását. Függetlenül attól, hogy végül mely lehetőségek kerülnek megvalósításra – származzanak azok hagyományos vagy innovatív forrásokból –, magasabb ODA-folyósításokra van szükség. Annak biztosítása érdekében, hogy ezek a jelentősebb források támogassák a fejlődő országoknak az MFC leghatékonyabb módon való elérésére tett erőfeszítéseit, új, megjósolhatóbb és kevésbé ingatag segélyezési módozatok kidolgozására van szükség. A jelenlegi segélyezési módozatok nem tesznek lehetővé olyan mértékű rugalmasságot és előreláthatóságot a segélyfolyósítások tekintetében, amelyekre a partnerországoknak szükségük van, amikor az MFC felé való közeledés felgyorsításához szükséges középtávú befektetések mellett döntenek. Minden meglévő finanszírozási eszköznek megvannak a maga előnyei: a projektekbe bevonhatók nem kormányzati szereplők, és szélesebb körben a költségvetési támogatás a nemzeti érdekekkel összehangolt rugalmas finanszírozást biztosít. De egyikük sem teszi lehetővé a középtávú előreláthatóság és a rendszeres költségek finanszírozásához szükséges rugalmasság ideális kombinációját. Az adósságkönnyítés – bár eleget tesz ezeknek a feltételeknek –természetellenes forráselosztást hozhat létre. Ezért új módozatokra van szükség az MFC elérésére szolgáló reformok elősegítésére. Az erőteljesen támogatásfüggő országok jogosultak kell, hogy legyenek az ilyen új módozatokra: A szegénységcsökkentési stratégia megvalósításán és hiteles eredményellenőrző rendszereken (PRSP-k és MFC-célkitűzések) keresztül bizonyítaniuk kell a szegénység csökkentése iránti elkötelezettségüket. Megfelelő gazdasági stabilitással kell rendelkezniük, és bizonyított haladást kell elérniük az államháztartás és a kormányzás terén. Több mechanizmus is számításba vehető a megfelelő előreláthatóság biztosítására, ezzel párhuzamosan lehetővé téve, hogy az adományozók a teljesítményhez igazítsák kötelezettségvállalásaikat: 3–5 évre garantált támogatás félidős felülvizsgálattal, amelynek célja a következő időszakra vonatkozó támogatás szintjének meghatározása; tízéves időszakra szóló szerződések, amelyek egy minimális szintű támogatást biztosítanak; hároméves megújuló kötelezettségvállalások, stb. A partnerségi és együttműködési megállapodások feltételei szerinti „alapvető elemek” megszegése (pl. az emberi jogok megsértése) a programok felfüggesztéséhez vezetne. Ezeket a javaslatokat technikai és politikai szinten is meg kell vitatni a partnerországokkal. Az ilyen innovatív módozatok megvalósításához meglehetősen rugalmas és stabil finanszírozási forrásoknak kell rendelkezésre állniuk. A külső csapásokban megrendült országok tekintetében átmeneti adósságkönnyítési mechanizmusokat kell fontolóra venni. A fentiek fényében a Bizottság felkéri a Tanácsot, hogy a következőkhöz járuljon hozzá: - gyorsítsa fel munkát az innovatív kiegészítő finanszírozási források legígéretesebb lehetőségei terén; - vizsgálja meg egy új, előreláthatóbb és kevésbé ingatag segélymódozat kidolgozására irányuló európai kezdeményezés lehetőségét; - tanulmányozza mélységükben a (vállalati és jótékonysági) magánkezdeményezések támogatását célzó innovatív javaslatokat. 8. A nemzetközi pénzügyi rendszer reformja A kötelezettségvállalás általános és összetett jellege miatt nehéz hatékonyan ellenőrizni e konkrét „barcelonai EU-kötelezettségvállalásban” tett előrelépést, mivel a megvalósítás hosszú távú erőfeszítéseket tesz szükségessé. Azonban egy közös EU-álláspont kidolgozása elengedhetetlennek tűnik ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a fejlődő országok által saját jövőjükért vállalt felelősség megerősítését célzó monterrey-i kötelezettségvállalás teljesítéséhez. Az EU-tagállamok általános megelégedettségüket fejezték ki a washingtoni IMF és a Világbank EU-val foglalkozó ügyvezető igazgatói között folytatott, az utóbbi években egyre inkább javuló nem hivatalos EU-koordinációval kapcsolatban, ami a Bizottság társulásával megtartott rendszeres koordinációs értekezletek keretében valósul meg. Mi több, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (GPB) életre hívott egy különleges albizottságot (SCIMF), hogy koordinálja az EU IMF-ről kialakított álláspontját és az ahhoz kapcsolódó kérdéseket. Ezt az együttműködést ki kellene terjeszteni a regionális fejlesztési bankokra is, amelyekben az EU jelentős kollektív részesedéssel bír. Azonban még ennél is több tennivaló van. Több tagállam is kifejezte azon óhaját, hogy további előrelépéseket kíván tenni (pl. jobb információcsere, jobban összehangolt megközelítés). A fentiek fényében a Bizottság felkéri a Tanácsot, hogy: - állapodjon meg egy egységes, a lehető leggyakrabban ismertetett európai álláspont kialakításáról a nemzetközi pénzintézetek keretében (IFI-k) , így növelve az Európai Unió látható szerepét és befolyását (vagy hangját) az IFI-ken belül; - dolgozzon ki egy közös EU-álláspontot a fejlődő és az átalakulóban lévő országok nemzetközi gazdasági döntéshozatalban való befolyásának erősítésére . 9. Adósságkönnyítés Az EU jó úton halad a kiterjesztett HIPC-kezdeményezés megvalósításához nyújtott támogatásában, és teljes mértékben teljesíti az e területen tett kötelezettségvállalását. Az új tagállamok hitelezőként teszik meg a szükséges hozzájárulásokat a HIPC-hez, míg némelyikük a HIPC Vagyonkezelői Alaphoz járult hozzá. A legtöbb tagállam kötelezettséget vállalt arra, hogy túllép a HIPC-tervben megfogalmazott követelményeken, és 100%-os adósságkönnyítést biztosít a záró határidő előtti követeléseire. Azonban továbbra is komoly aggodalomra ad okot az elszegényedett országok adóssághelyzete, és ezzel kapcsolatban további mérlegelésre[12] és cselekvésre van szükség. Rövidtávon nem teljesen biztosított a HIPC-kezdeményezés teljes finanszírozása , amíg a Párizsi Klubon kívüli hitelezők nem valósítják meg az adósságkönnyítések rájuk eső részét. Egyetértés van kialakulóban arról, hogy a HIPC-kezdeményezés nem lesz elegendő ahhoz, hogy hosszú távon biztosítsák a fenntartható adósságszinteket a szegény országok számára , még a többszörös meghosszabbítás ellenére sem. A G7-tagok megállapodtak a többoldalú adósságok lehetséges teljes eltörlésének elvében[13]. Ezért a kockán forgó kérdések megoldása érdekében az erőfeszítéseket az előretekintő stratégiák kidolgozására kell összpontosítani: - A HIPC adósságtörlés – bár sokat kritizálták – a leginnovatívabb megközelítés volt a segélynyújtás és a tranzakciós költségek tekintetében. A finanszírozási szükségletek azonban túlmutatnak az adósságtörlésen. Mi több, az adósságtörlés rossz eszköz a támogatásfelosztási feltételek tekintetében, mivel a legjobban eladósodott országok nem feltétlenül a legszegényebbek, de nem is a legjobban kormányzottak, illetve rászorultak. - Számos – többnyire konfliktus utáni helyzetben lévő – ország továbbra is kimaradhat a HIPC-kezdeményezésből . A legtöbb tagállam egyetért abban, hogy ez a kilátás aggodalomra ad okot, de nincs következetes véleményük a megvalósítási lehetőségekről. - Részletes elemzés rámutat arra, hogy egyes országok – még a HIPC-n belüli kedvezőbb besorolásuk után is – adósságok által szorongatott helyzetben maradnak vagy kerülnek újra ilyen helyzetbe. A legtöbb tagállam egyetért a további adósságkönnyítés biztosításában, illetve nem ellenzi azt, de eltérő a véleményük a megvalósítási lehetőségekről. - Az EU-ban széleskörű egyetértés alakult ki arra vonatkozóan, hogy az IMF/Világbank által az alacsony jövedelmű országok számára kidolgozott, előretekintő és rendezett adósságfenntarthatósági elemzési keretrendszer (AFE) és annak szigorú alkalmazása elengedhetetlen a fent említett problémák leküzdésére. - Az AFE-keretrendszer hangsúlyozza továbbá az adósságszint fenntarthatósága és a külső csapásokkal szembeni sebezhetőség közötti szoros kapcsolatot, és a Bizottság tevékenyen vizsgálja azokat az eszközöket, amelyekkel segíteni lehet a külső csapások által megrendített országokon. A fentiek fényében a Bizottság felkéri a Tanácsot, hogy: - testre szabott lehetőségekkel támogassa – a kiterjesztett HIPC-kezdeményezés megvalósításán túl – az alternatív lehetőségek létrehozását és alkalmazását a jelentős külső hátralékkal rendelkező, konfliktus utáni helyzetben lévő országok számára, amelyek nem tudtak részesedni a HIPC-kezdeményezésből, hogy ily módon jobban kezelhetőek legyenek a törékeny intézményrendszerrel kapcsolatos problémák, és rendezni lehessen az adósságállomány nagyobb, hátralékban lévő részét; - vizsgálja meg egyéb eszközök között az átmeneti adósságszolgálati könnyítés lehetőségét, ezáltal csillapítva az exogén csapások adósságok által szorongatott országokra gyakorolt hatásait. 10. Következtetések Az EU jó úton halad a legtöbb „barcelonai kötelezettségvállalás” megvalósítása felé. A 2005. szeptemberi ENSZ MSzR arra fog összpontosítani, hogy miképpen lehetne felgyorsítani az MFC-k megvalósítása irányába tett előrelépéseket, különösen Afrikában. Ez azt a kihívást jelenti a kibővített EU számára, hogy az EU-kötelezettségvállalások megerősítésén keresztül újra bizonyítania kell elkötelezettségét az FF kihívásainak teljesítésére. E dokumentum javaslataival a Bizottság tárgyalásokat kíván kezdeményezni azzal a céllal, hogy új kötelezettségvállalásokat dolgozzon ki, és megállapodást érjen el a „Barcelona II” kötelezettségvállalások terén. Míg e közlemény a tökéletesebb FF-et szolgáló eszközökre összpontosít, a politikai koherenciáról szóló közleménye[14] egyéb politikai intézkedéseket javasol, amelyeket az MFC-k megvalósításának támogatása érdekében lehetne tenni. Annex 1 Summary | March 14, 2002: Council Conclusions on the International Conference on Financing for Development (Monterrey, Mexico, 18-22 March 2002) | The Council of the European Union: “1. Considering that the International Conference on Financing for Development represents an historic opportunity to make progress towards the achievement of the Millennium Development Goals for poverty reduction and the other internationally agreed development targets in a holistic manner. 2. Recalling the need for all international partners to reach the UN goal of 0.7% ODA/GNI and the European Council Presidency Conclusions in Gothenburg and Laeken, and recognizing that mobilizing international private and public resources for sustainable development is essential, that resources would need to be increased in order to reach the Millennium Development Goals, including according to World Bank estimates a doubling of ODA; 3. Stressing that the Conference should be based on a spirit of strengthened partnership in which developing countries take primary responsibility for their own development, ensuring democracy, human rights and the rule of law, while developed countries actively support them, thus contributing to the "global deal" that will be discussed at the Johannesburg Summit 4. Recognizing that the issue of aid effectiveness both by donors and recipients must be adequately addressed to ensure that increased ODA flows have a positive impact on development, and resources go effectively and efficiently to fighting poverty and reducing inequality. 5. Stressing that developing countries have primary responsibility to create a sound macroeconomic environment, an appropriate framework for investments and guarantee that funds received are properly and effectively managed, engaging themselves to ensure good governance, achieve high standards of transparency and eliminate corruption. 6. Recalling the importance to development financing of the Doha Development Agenda, which should address the specific concerns and priorities of developing countries, allowing them to realize the full benefits of participation in the world economy. 7. And thus, in order to achieve a successful outcome of the Conference, the Council stresses the value of the Monterrey Consensus, and affirms its willingness to make the following commitments; a) In pursuance of the undertaking to examine the means and timeframe that will allow each of the Member States to reach the UN goal of 0.7% ODA/GNI, those Member States that have not yet reached the 0.7% target commit themselves - as a first significant step - individually to increasing their ODA volume in the next four years within their respective budget allocation processes, whilst the other Member States renew their efforts to remain above the target of 0.7% ODA, so that collectively an EU average of 0.39% is reached by 2006. In view of this goal, all the EU Member States will in any case strive to reach, within their respective budget allocation processes, at least 0.33% ODA/GNI by 2006. b) To take concrete steps on coordination of policies and harmonization procedures before 2004, both at EC and Member States level, in line with internationally agreed best practices including by implementing recommendations from the OECD Development Assistance Committee Task Force on donor practice. c) To implement the DAC recommendation on untying of aid to Least Developed Countries and continue discussions in view of further untying. The EU will also consider steps towards further untying of Community aid while maintaining the existing system of price preferences of the EU-ACP framework. d) To increase assistance for long-term trade-related capacity building, productive capacity and measures addressing supply-side constraints in developing countries, as well as to provide immediate support for trade-related technical assistance in order to improve the negotiating capacity of developing countries in trade negotiations, including by commitments made at the WTO pledging Conference in Geneva on 11 March 2002. e) To further work towards a participatory process at the global level, including the proposal of setting up a task force open to all actors on a temporary basis, designed to lead to the identification of relevant Global Public Goods. f) To further explore innovative sources of financing and taking into account the conclusions of the Commission Globalization Report. g) To influence the reform of the International Financial System by combating abuses of financial globalization, strengthening the voice of developing countries in international economic decision-making, and, while respecting their respective roles, enhancing the coherence between the UN, International Financial Institutions and WTO. h) To pursue its efforts to restore debt sustainability in the context of the enhanced HIPC initiative, so that developing countries, and especially the poorest ones, can pursue growth and development unconstrained by unsustainable debt dynamics." Website link: http://europa-eu-un.org/articles/en/article_1222_en.htm Annex 2 Extract of the Conclusions of the General Affairs and External Relations Council of 22-23 November 2004 on the report of the Ad Hoc Working Party on Harmonisation: RECALLING: The Commission Communication of 5 March 2004 on 3translating the Monterrey Consensus into practice: the contribution by the European Union"[15]; Its Conclusions of 27 April 2004[16], which called for the establishment of an Ad-Hoc Working Party of the Council consisting of experts on Harmonisation (AHWPH), in order to examine in detail the Commission recommendations contained in the Commission Communication and other relevant proposals with a view to translating the Barcelona Commitment II into practice; The decision adopted by the COREPER establishing the AHWPH and setting up its mandate[17]; That the Working Party was invited to report back to Council no later than November 2004, with a view to adoption by the Council of an EU Action Plan for Coordination and Harmonisation for submission to the Second High Level Forum on Harmonisation and Alignment for Aid Effectiveness to be held in Paris in 2005; THE COUNCIL, NOTING that the COREPER, on 18 November 2004 agreed on the Report presented by the AHWPH; ENDORSES the report of the Ad-Hoc Working Party on Harmonisation entitled "Advancing Coordination, Harmonisation and Alignment: the contribution of the European Union"; INVITES the relevant Council bodies to continue the work for preparing the participation of the EU to the Second High Level Forum on Harmonisation and Alignment for Aid Effectiveness to be held in Paris in 2005; REAFFIRMS its intention to monitor regularly the further progress made with the view to translating the Barcelona Commitment II into practice. [1] Az ENSZ FF konferenciájával (Monterrey) kapcsolatban 2002. március 14-én elfogadott tanácsi következtetések, lásd az 1. mellékletet [2] SEC(2003) 569., 2003.5.15. [3] COM(2004) 150., a 2005. március 5-i végleges változat [4] Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának (GAERC) 2004. november 22–23i tanácsi következtetései; 14724/04 (Presse 325) 37. o., lásd a 2. mellékletet [5] Személyzeti munkadokumentum SEC(2005) 453: A „barcelonai kötelezettségvállalások” EU általi nyomon követése és a monterreyi konszenzus gyakorlati működtetése [6] Belgium (62,9%-kal), Franciaország (30,5%-kal), Svédország (27,6%-kal), Luxemburg (26,3%-kal), az Egyesült Királyság (23,4%-kal), Írország (18,3%-kal), Németország (18,1%-kal), Görögország (14,4%-kal), Spanyolország (13,7%-kal), Finnország (11,7%-kal), Hollandia (9,9%-kal) és Portugália (5,7%-kal). [7] A támogatás-hatékonyságról szóló párizsi nyilatkozat, magas szintű fórum, Párizs, 2005.2.28–3.2. [8] Lásd a 2. mellékletet. Ezek a következtetések az EU harmonizációs ad hoc munkacsoportjának ajánlásain alapulnak. Azokat részletesen a személyzeti munkadokumentuma ismerteti. [9] A Doha Fejlesztési Program kereskedelmikapacitás-bővítési adatbázisa szerint (TCBDB). Az EU világ KVT-jének mintegy 50%-át biztosítja. Ennek oroszlánrésze az EK-ból származik, amely 2001 óta átlagosan évi 700 millió eurót fordított KVT-re. A tagállamok vegyes képet mutatnak: némelyikük megnövelte a KVT-ra fordított támogatását. [10] Egyesült Királyság (a Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium (DFID) KVT-értékelése), Hollandia és Németország. [11] A fejlesztés-finanszírozás innovatív forrásai – a választási lehetőségek felülvizsgálata” c. személyzeti munkadokumentum vizsgálja a legfontosabb kérdéseket (SEC(2005) 467). [12] Lásd az EK által finanszírozott „A HIPC-kezdeményezésen túlmutatva” című, 2004. márciusi tanulmányt: http://www.europa.eu.int/comm/development/body/theme/hipc/docs/Beyond_HIPC_en.pdf#zoom=100. [13] A G7 pénzügyminiszterek fejlesztésről szóló következtetései, 2005. február 5., London. [14] COM(2005) 134. [15] Doc. 7108/04 - COM(2004) 150. [16] Doc. 8973/04. [17] Doc. 9188/04.