8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/44

1.1

Komoly fertőző állatbetegség-járványok kitörése – mint például a szivacsos agysorvadás (BSE), a száj- és körömfájás, a sertéspestis és a baromfikat megtámadó Newcastle-kór – az EU-ban az állati termékek piacán újabb és újabb válságos helyzeteket idézett elő. Ha ilyen nagyobb területre kiterjedő járványos állatbetegség tör ki, a járvány további terjedését az állatok elpusztítása és kereskedelmi korlátozások révén előzik meg. Általában eddig az állatorvosi alap fedezte megközelítőleg 50 %-ban a tagállamoknak a járvány leküzdésére fordított költségeit.

1.2

Ehhez még hozzájárul az is, hogy az érintett termékek piaci helyzete nehezebb lett, többek között a kereskedelmi tilalmak és a lezárt területek miatt. Ebben a helyzetben a disznóhús-, a tojás-, a baromfi-, a marhahús-, a tej- és tejtermékszektor, valamint a birka- és kecskehússzektor piaci szervezetei a piactámogatási intézkedések lehetőségeihez folyamodnak. Az ilyen rendkívüli intézkedések alkalmazásának döntő feltétele, hogy az érintett tagállamok megtegyék a szükséges lépéseket az effajta járványos állatbetegségek továbbterjedésének megakadályozására. A piactámogatási intézkedések meghozatala mindig csak egy járulékos intézkedés és kizárólag csak a feltétlenül szükséges mértékben és időszakra hozhatóak az érintett piac védelme érdekében.

1.3

A különböző rendkívüli intézkedéseket, melyeket az Európai Bizottság komitológiai eljárás révén fogadott el, eredetileg teljesen közös finanszírozás keretében hajtották végre, például a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején a sertéspestis esetében. 1992-ben alkalmaztak első alkalommal nemzeti szintű közös finanszírozást a sertéspestis kitörésekor. Mivel nem volt egyértelmű, hogy pontosan milyen mértékű a finanszírozás, az Európai Bizottság 1994-ben úgy határozott, hogy ezt 70 %-ban határozza meg, és rögzíti az állatok maximális számát is. Ugyanezt a döntést alkalmazták később a marhahússzektor esetében is a szivacsos agysorvadás és a száj- és körömfájás elleni küzdelemben. 2001 óta a nemzeti szintű közös finanszírozás 50 % körül mozgott, ami arra vezethető vissza, hogy a Számvevőszék megkövetelte a párhuzamosságot az állatorvosi intézkedések és a piactámogatási intézkedésekre vonatkozó közös finanszírozás között.

1.4

Az Európai Bíróság 2003-ban megtagadta az Európai Bizottságtól a jogot arra, hogy 30 %-ban állapítsa meg a nemzeti társfinanszírozás szintjét. Az ítéletet a Bíróság egy Németország által benyújtott panasz alapján, a BSE kapcsán a marhavásárlásra vonatkozó rendelettel kapcsolatos ügyben hozta (1). Ezért az Európai Bizottságnak nincs jogalapja arra, hogy folytassa az eddigi gyakorlatot. Ezért született az a javaslat, hogy a jövőben 50 % legyen a nemzeti szintű társfinanszírozás mértéke, amelyet a disznóhús-, a tojás-, a baromfihús-, a marhahús- és a tejszektor, valamint a birka- és kecskehússzektor piaci szervezeteinek specifikációi révén kell megvalósítani, akár közösségen belüli, akár harmadik országok piacain történő értékesítéssel kapcsolatos intézkedésekről van szó.

2.1

Sajnálatos, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok a közös agrárpolitikában az ún. „első pillér” körébe tartozó intézkedéseknél a teljesen közös finanszírozás addig érvényes általános elvétől 1992 óta eltérnek – az olyan intézkedések esetében is, amelyeket a közös piaci szervezetek keretei közt hajtanak végre. Az aktuális javaslat elfogadása esetén a Tanács e saját maga által bevezetett elvtől a dolog természeténél fogva eltérhet. Az Európai Bizottság azonban az Európai Bíróság ez ügyben született határozata szerint kifejezett felhatalmazás nélkül nem térhet el a Tanács döntéseitől, még akkor sem, ha a tagállamok közreműködése mellett az illetékes irányítóbizottságban jár el.

2.2

Az intézkedések a járványos állatbetegségek kiterjedése és időtartama szerint jelentős ráfordításokkal járhatnak, amelyeket túlnyomórészt közpénzekből kell fedezni. Az EU és a tagállamok közötti költségmegosztás kérdése szorosan összefügg a tagállamok közötti pénzügyi szolidaritás kérdésével. Nemzeti társfinanszírozás esetén némely tagállam más tagállamoknál nagyobb készséget mutat e kiadások fedezésére, illetve jobb lehetőségekkel rendelkezik ehhez. Néhány tagállam közvetve vagy közvetlenül továbbháríthatja a költségeket a vállalatokra, ami – ahogyan az a BSE-válság során nyilvánvalóvá vált – jelentős versenytorzulásokhoz vezethet.

2.3

Az Európai Bizottság szerint a tagállamok nagyobb aktivitást mutatnak majd az állatjárványok leküzdésében és megelőzésében, ha társfinanszírozóként szerepelnek. Bár az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megérti ezt az érvet, nem zárható ki, hogy a követelés a határozathozatalt időnként késleltetni és nehezíteni fogja, ami aláásná az ellenintézkedések hatékonyságát.

2.4

Az EGSZB megérti az Európai Bizottság nézőpontját is, amely szerint a javaslat az 1992 óta folytatott gyakorlat továbbvitelét jelenti, és biztosítani fogja az állat-egészségügyi alapok intézkedései, illetve a piaci szervezetek intézkedései közötti párhuzamot.

2.5

Az EGSZB mindazonáltal azt az álláspontot képviseli, hogy a piaci szervezetek keretei közt tett – eredetileg a Tanács által rögzített – különleges intézkedések költségeire a közös felelősség és a pénzügyi szolidaritás alapján kell tekinteni. Ennek az elvnek a megsértése az EGSZB értékelése szerint azt a kockázatot rejtené magában, hogy a járványos állatbetegségek leküzdéséhez az egyes tagállamok eltérő eljárásmódokat választanának; a hatékony ellenőrzés és a járványmegelőzés ellenére véletlenszerűen és előre nem látható módon kitörhetnek járványos állatbetegségek. Ezek piacra gyakorolt hatásai a többi tagállamot is érintenék. E terület nemzeti társfinanszírozása – a többi területre is kihatva – ráadásul a közös agrárpolitika további visszanemzetiesítésének veszélyét rejti magában.

2.6

Amennyiben az Európai Bizottság javaslata ennek ellenére támogatásra találna, igazgatástechnikailag terhes és szakmailag indokolatlan volna, ha az e rendszer keretében nyújtott pénzügyi hozzájárulás az állami támogatásokra vonatkozó szerződési rendelkezések hatálya alá tartozna. Az Európai Bizottság bejelentési eljárás alóli felmentésről szóló javaslatának tehát már a kezdetektől fogva érvényben kellett volna lennie.

3.1

Az EGSZB amellett áll ki, hogy a piaci szervezetek keretei közt végzett különleges intézkedések esetén a korlátlan közösségi szolidaritás elvét alkalmazzák, ezért elutasítja az Európai Bizottságnak a tagállamok részéről történő 50 %-os társfinanszírozásról szóló javaslatát.