8.9.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/35

1.1

Elmondhatjuk, hogy a vízügyi keretirányelv (WFD) (1) jóváhagyása az Európai Unió számára alapvető változást hozott a vízügyi politikában, nemcsak azért, mert harmonizálja a szárazföldi és tengervizeinkkel kapcsolatos különféle szituációk kezelését, hanem azért is, mert bevezetett egy hatékony vízminőség-értékelési módszert és egy központosított szervezeti rendszert is, amely lehetővé teszi, hogy azonos módon lépjünk fel minden vízgyűjtő kezelésében, függetlenül a vízgyűjtők egyes szakaszaira vonatkozó hatásköröktől. Az Európai Bizottság emellett folyamatosan a WFD kiegészítésén és továbbfejlesztésén dolgozik jogszabályok (2) és egyéb (3)rendelkezések segítségével annak érdekében, hogy az EU vízügyi politikája révén hatékonyabban védhessük meg folyóinkat és tengereinket.

1.2

Érthetetlen módon azonban egyes nagyon fontos, a vízminőséggel kapcsolatos szempontok kimaradtak a WFD-ből, például az árvizek kérdése. Az árvizek alapvetően természetes jelenségek, hatásukat azonban szélsőségesen felerősítheti az emberi tevékenység. Katasztrofális következményeik jelentős része mérsékelhető lenne a folyók és folyópartok használatával és védelmével kapcsolatos megfelelő politika révén, különös tekintettel a víziinfrastruktúra-építésekre, melyek során igen fontos lenne nemcsak formálisan, hanem ténylegesen is figyelembe venni a környezetre tett hatásokat azért, hogy a természetes egyensúly fennmaradjon, és a vízi erőforrások megfelelő használata teljes mértékben megvalósuljon.

1.3

Az EU területén az árvizek láthatóan egyre nagyobb veszélyt jelentenek, alapvetően két tényező miatt: az egyik a tényleges éghajlatváltozás, azaz a légkör felmelegedésének következtében valószínűleg gyakoribbá válnak a viharos esőzések, és a tengerszint megemelkedhet, a másik tényező pedig az emberi tevékenység hatása, például a folyómedrekben való építkezés és a folyóelterelés, a csatornázás és az, hogy a kikötők építésekor nem mérik fel és nem próbálják korrigálni a környezetre gyakorolt hatásokat. Az emberi tényezők közé kellene még sorolni a tömeges fakivágások, a tüzek és egyéb, a természetet rongáló tevékenységek eredményeként fellépő egyre erőteljesebb elsivatagosodást. Egyszóval a nem fenntartható fejlesztés eredményeképpen az árvizek egyre több kockázatot jelentenek. Ezért kijelenthetjük, hogy a fenntartható fejlődés gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi modelljeinek alkalmazása jelentősen csökkenti ezeket a kockázatokat.

1.3.1

Az ipari, mezőgazdasági és intenzív állattartási tevékenységnek helyet adó területek, de a beépített víz alá kerülése is magával vonhatja olyan anyagok és termékek kiáramlását, amelyek normális körülmények között nem jelentenek veszélyt a vizek minőségére, amelyek azonban egy áradás következtében veszélyes vízszennyező anyaggá válnak, és esetleg károsak lehetnek a lakosság egészségére és az érintett ökoszisztémákra.

1.4

AZ EGSZB emlékeztet arra, hogy 1998 és 2002 között Európát több mint 100 nagyobb árvíz sújtotta, köztük a Duna és az Elba menti áradások 2002-ben. 1998 óta az árvizek körülbelül 700 emberéletet követeltek, csaknem félmillióan veszítették el otthonukat, és körülbelül 25 milliárd euró volt a biztosított káresemények értéke. (4)

1.5

A helyzet ismeretében az Európai Bizottság 2004 júliusában a Környezetvédelmi Tanács elé tárt egy uniós szintű árvízvédelmi javaslatot, azzal a szándékkal, hogy az árvízkockázatok elleni közös fellépéssel hatékonyabban tudjunk védekezni az áradások ellen. A tagállamoknak együtt kell működniük a kockázati térképek elkészítésében és az árvízkockázat-kezelési tervek végrehajtásában minden folyó és partvidék esetében. A tagállamok közötti információcsere koordinálásában és a legjobb gyakorlatok elterjesztésében az Európai Bizottság segít.

1.6

Végül meg kell jegyezni, hogy bár a közösségi vízügyi politika keretein belüli tevékenységről beszélünk, a probléma más közösségi politikákat is érint, például a mezőgazdasági, a környezetvédelmi, a polgári védelmi, a közlekedési politikát stb. Ráadásul mindezen politikákon belül felmerül egy óriási jogi probléma az árterek kezelésével kapcsolatban: a folyókkal és tengerpartokkal kapcsolatos megvédendő közterületeket úgy kell elhatárolni és meghatározni, hogy ne lehessen azokat jelentős mértékben megváltoztatni kizárólag a hatóságok politikai jellegű döntései által, úgy hogy a változások a vízgazdálkodás és az árvízkockázat-kezelés területén más hatásköröket is érintenek. Ily módon a védett területek elhatárolása megkönnyítené az árvíz-megelőzési tevékenységet.

2.1

A közlemény három fő témát tárgyal:

2.2

Az árvízkockázatok kezelésére vonatkozó javaslatot illetően meg kell jegyezni, hogy a célja az árvizek bekövetkezési valószínűségének és hatásainak a csökkentése. Ennek elérése végett a tervekhez a következő elemeket javasolja:

2.3

A jelenleg folyamatban lévő intézkedéseket és az árvizek következményei elleni kezdeményezéseket illetően három szintű cselekvést javasol.

2.3.1

Közösségi szinten a jelenleg létező, az áradások megelőzését és mérséklését célzó eszközöket és politikákat kell alkalmazni. A kutatáspolitikából azon kutatási projekteket (például a FLOODsite) kellene alkalmazni, amelyek hozzájárulnak az árvízkockázatok integrált elemzésének és kezelési módszereinek a javításához. Ami a strukturális alapok, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap felhasználását illeti, ezek hozzájárulhatnak a kutatáshoz és a műszaki infrastruktúra-fejlesztéshez. (5) Az IRMA-projekt (INTERREG Rajna-Meuse Tevékenységek) is határokon átnyúló árvízvédelmi projektként működött.

2.3.1.1

Szintén közösségi szinten a KAP alkalmazását javasolja árvízvédelmi zónák kialakításához erdőgazdálkodás és egyéb mezőgazdasági tevékenységek révén a talaj védelmének érdekében. Ugyanígy alkalmazni kell a környezetvédelmi politikát is a WFD keretében, az árvízkockázat-kezelésnek az integrált kezelési tervekbe való beépítése által. Emellett a közép-európai nagy áradásokat követően 2002-ben létrehozott Szolidaritási Alap is fennmarad vészhelyzetek esetére.

2.3.2

A tagállamok szerepével kapcsolatban ki kell emelni, hogy hivatalos iránymutatások és jogszabályok formájában tettek lépéseket az árvízkárok ellen, különösen azokban a tagállamokban, amelyeket leginkább sújt ez a probléma. Itt árvízvédelmi tervekre és stratégiákra, valamint a gyakrabban árvízzel sújtott régiókban kidolgozott árvízkockázati térképekre kell gondolni.

2.3.3

Harmadszor, intézkedéseket vezetnek be a határokon átlépő folyókkal kapcsolatos nemzetközi együttműködéshez, különösen Közép-Európában, olyan testületek létrehozásával, amelyek gondoskodnak a vízgyűjtőterület-kezelés összehangolt működéséről.

2.4

Az összehangolt uniós cselekvési program egyes elemei döntő fontosságúak az árvízkárok megelőzésére és mérséklésére tett intézkedésekhez. Ezek közül a legfontosabbak: a hatóságok koordinációjának javítása a vízgyűjtő területekről és parti területekről szóló terv révén, valamint a tervezés egy formájaként árvízkockázati térképek kidolgozása. Mindegyiknél a helyes gyakorlatokból származó információkat kell alkalmazni.

2.4.1

E terv kivitelezéséhez alapvetően fontos a tagállamok, az Európai Bizottság és egyéb érintett csoportok együttműködése oly módon, hogy a meghatározott feltételek mellett felelős munkát végezzenek az árvízkockázatok megelőzésében.

2.4.2

A cselekvési program várható költségeit nehéz megbecsülni. Mindenesetre az árvízvédelem nyújtotta minőségi előny az európai polgárok, vagyontárgyaik és az érintett emberek és területek szempontjából nézve egyértelműen meghaladja a költségbeli hátrányokat.

2.5

A javaslat tartalmaz egy mellékletet is, amely nagyon fontos az árvízkockázat-kezelési tervek és a kockázati térképek kidolgozásához és alkalmazásához, mivel lehetőséget ad ezek bizonyos szintű harmonizálására a kitűzött célok alapján.

3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság közleményét, amely az árvizek következményeinek enyhítése céljából a sok tagállamban működő megelőzési rendszerek javítását és harmonizálását szolgálja. Mindazonáltal úgy véli, hogy először a probléma részletesebb elemzését kellene elvégezni azért, hogy eldönthessük, milyen intézkedéseket kell megtenni, különösen a leghatékonyabb megelőző tevékenységek megtalálása érdekében, amelyekkel az árvízkárok nagy részét elkerülhetnénk. Másodszor meg kellene határozni bizonyos alapvető fogalmakat, amelyek kimaradtak a javaslatból, azért, hogy a lehető legegységesebben lehessen elvégezni a kezelési tervekben és a kockázati térképeken javasolt intézkedéseket.

3.2

Az áradás a folyórendszerek és tengerpartok normális működésével összefüggő természetes jelenség, ezen azt értjük, hogy a földtani időbeosztás egységei sokkal nagyobbak, mint a gazdasági vagy várostervezési kezelés során általában alkalmazott időegységek. Ezért az „ismétlődési” periódus a következőket jelenti:

A vízügyi tervezési gyakorlatban alapvetően a következő fogalmakat használják:

3.3

Az árvízkárok súlyossága összefügg azzal, hogy az ember mire használja az ártereket: az olyan tevékenységek, amelyek beavatkoznak a természetes vízrendszerek normális működésébe, alapvetően megváltoztatják a folyók és tengerpartok környezetét. Ily módon megnő az emberekben és vagyontárgyakban szélsőséges károkat okozó, illetve abnormális működés kockázata. Az EGSZB úgy véli, az árvizek veszélyességét és jelentőségét fokozó tényezőkként kellene kezelni a következőket:

3.4

A természeti tényezők, különösen az éghajlat változásának következményeképpen egyre növekedő árvízkockázat miatt nagy erőket kell kutatásra fordítani, hogy meghatározhassuk azt, hogy ezek a változások milyen hatással lehetnek a folyók és tengerpartok dinamikájára, ezen keresztül az árterekre és egyebek között az olyan változókra, mint az ismétlődési periódus.

3.5

Az emberi tényezők (ezen területek használata és az itt élő lakosok száma) miatt egyre növekedő árvízkockázatot azon működő tervezési politikák alkalmazásával lehetne és kellene orvosolni, amelyeket az árterek fenntartható használatára és a kockázatok csökkentésére alkotnak.

4.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a kockázatkezelés célja a kockázat okai valószínűségének és hatásainak a csökkentése, általában a megelőzés, az árvízvédelem, a tájékoztatás stb. céloknak az Európai Bizottság leírása szerinti integrációs folyamata által. A lehetséges tevékenységeket és intézkedéseket, valamint az egyes esetekhez legmegfelelőbb intézkedés kiválasztásához alkalmazandó kritériumokat azonban csoportosítani kellene. Tájékoztatásképpen, megelőző intézkedésnek tekinthetők:

4.2

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a kezelési tervekbe mint alapelveket és nem strukturális jellegű (6) intézkedéseket bővebb kifejtésre építsék bele a következőket:

Ez az a kontextus, amelyben a „hosszú távú stratégiai tervezés” elvét kell alkalmazni. Az előre jelzett változást nem csak figyelembe kell venni, ahogy az az Európai Bizottság közleményében található, hanem alapvetően korrigálni is kell azokban az esetekben, amelyekben elég valószínű, hogy fennmaradhat, vagy még növekedhet is a jelenlegi kockázat.

4.3

Az árvízvédelem javítását célzó intézkedések kiválasztásához megfelelő iránymutatásokat és kritériumokat kell meghatározni:

4.4

A világ különböző pontjain elsősorban a hetvenes évektől kezdődően szerzett árvízkockázat-kezelési tapasztalatokból egyértelműen kiderül, hogy a megelőző tevékenységek elvégzésével kapcsolatos legfőbb nehézségek nem technikai jellegűek, és nem lehet pusztán kockázati vagy veszélyességi térképek segítségével megbirkózni velük. Az Egyesült Államokban például a Hadmérnöki Testület több mint 20 000 darabos kockázatitérkép-gyűjteménnyel rendelkezik, amelyet azonban nagyon kevés hatóság vesz igénybe, és még ha használják is, olyan strukturális jellegű intézkedések mellett döntenek (folyószabályozás, duzzasztó- és gátépítés stb.), amelyek sokszor nem voltak képesek megfelelően kordában tartani az áradásokat, és számos elvileg elkerülhető kárt okoztak, mivel a hatóságokban és a lakosságban is hamis biztonságérzetet keltettek.

4.5

Ki kell emelni, hogy az EU-ban éppen azok a korlátozottan hatékony tevékenységek – mint a vízduzzasztó és -elvezető infrastruktúra kiépítése – amelyeket a Strukturális Alapokból (az ERFÁ-ból és a Kohéziós Alapból) finanszíroznak. A megelőző jellegű intézkedéseket, akár strukturálisak, akár nem, általában kevésbé támogatják. Az EGSZB ezért úgy véli, fel kellene mérni, szükség van-e ezen cselekvési program részére külön pénzügyi keretet biztosítani, vagy ennek hiányában ki kell dolgozni a tevékenységeknek az Európai Bizottság által finanszírozott más programokba való beolvasztására vonatkozó iránymutatásokat.

4.6

Mindenesetre ezek a strukturális intézkedések nem elégségesek az árvizek megelőzéséhez vagy az árterek védelméhez. Csak tágabb kontextusban van értelmük, amelyben a várostervezést, a közlekedési vonalak (országutak, vasútvonalak, stb.) tervezését, a vízelvezető csatornák fenntartását és az evakuációt, valamint az árterek és az ökoszisztémák védelmét – amelyek szabályozzák a természetes folyásirányt – szintén figyelembe kell venni. Ennek alapján a jövőben pontosítani kellene a közlemény mellékletében szereplő iránymutatásokat, egyebek mellett a tervek kidolgozásához használható módszertani alapelvek és helyes gyakorlatok hozzáadásával.

4.7

Az árvízkezelési terveket alapvetően fontos lenne beépíteni a vízügyi keretirányelv kezelési tervei közé azért, hogy biztosítsuk az egész vízgyűjtő területre kiterjesztett tevékenységhez szükséges tervezés meglétét, amellyel összeegyeztethetjük a különböző szinteken (helyi, állami, nemzetközi ...) végzett hatékony intézkedéseket és tevékenységeket az összes érintett illetékes hatóság szükséges koordinációjával. Ennek ellenére kritériumokat és modelleket kell felállítani e két kompatibilis, de mégis különböző tervezési keret megfelelő integrációjához, egy ezt megkönnyítő irányelv révén. Ezek az elemek újabb kidolgozandó fejezetet nyitnának a mellékelt iránymutatások fejlesztésére vonatkozó javaslatban.

4.8

Az árvízkezelésnek a WFD keretébe való beépítése alapvetően a következőket jelenti:

4.9

Az árvízkockázat-kezelésnek a WFD-ből származó tervezéssel kapcsolatos legfontosabb elemei a következők:

5.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az árvízmegelőzés, az árvíz elleni védekezés és az árvízkárok mérséklése ügyében tett bármiféle intézkedést integrálni kell a WFD, különösen a vízgyűjtők kezelési terve által létrehozott módszerekkel és eszközökkel, mert ez a terv lehetővé teszi az említett vízgyűjtőkhöz tartozó szárazföldi és tengerparti vizek kezelésével kapcsolatos összes tevékenység szabályozását. Ezért úgy véljük, szükséges volna mind a közlemény tartalmát, mind pedig az itt leírt megjegyzéseket egy közösségi irányelvbe foglalni. Ez megkönnyítené a kockázatkezelési terveknek a vízgyűjtő-kezelési tervek jellegzetességeihez való hozzáigazítását, így azok folyóink és tengerpartjaink különleges körülményeihez is igazodnának.

5.2

Az integráció hatékonysága érdekében a következő a teendő:

5.3

A javasolt közlemény mellékleteiben említett kockázatkezelési terveket és kockázati térképeket tovább kell fejleszteni abból a célból, hogy világos osztályozás készüljön a tevékenységekről és intézkedésekről, figyelembe véve, melyek a legfontosabbak, és melyek állnak leginkább összhangban a rendelkezésre álló anyagi forrásokkal, valamint azokkal a kritériumokkal, amelyek teljesítése szükséges a költségcsökkentés, valamint a lakosság és az anyagi javak érdekében. A legfontosabb cél az, hogy a folyami és tengerparti vízrendszerek természetes működését összeegyeztessük az emberi tevékenységekkel, azaz az ártereken integrált fenntartható fejlődést érjünk el.

5.4

Végül az EGSZB úgy véli, hogy az árvízkockázat-kezelés legfontosabb elemei, amelyek kapcsolatban állnak a WFD-ből származó tervezéssel, a kockázat, a figyelmeztetések és vészhelyzetek fogalmának meghatározása arra az időre, amikor bekövetkeznek ezek a jelenségek. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni más közösségi intézkedéseket sem, melyek a multidiszciplináris kutatást és koordinációt ösztönzik, kimondottan az árvízkárok enyhítése szempontjából, valamint azokat, amelyek célja a károk fedezésére és az áldozatok anyagi veszteségének minimálisra csökkentésére szolgáló biztosítás kialakítása, mindenekelőtt pedig azokat, amelyek a belvizek és a partmenti vizek infrastrukturális projektjeinek biztonságával kapcsolatos éberségre és ellenőrzésre irányulnak.