14.9.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 229/2

Név

:

Ministero delle Politiche Agricole e Forestali

Cím

:

Via XX Settembre, 20, I-00187 Roma

Tel.

:

(06) 481 99 68

Fax

:

(06) 42 01 31 26

E-mail

:

qualita@politicheagricole.it

2.1.

:

Név

:

Consorzio per la tutela e la valorizzazione della produzione olivicola della provincia di Viterbo

2.2.

:

Cím

:

Via Matteotti, 73, I-01100 Viterbo

2.3.

:

Összetétel

:

termelő/feldolgozók (x) egyéb ( )

4.1.

Név: „Tuscia”

4.2.

Leírás: Extra szűz olívaolaj az alábbi jellemzőkkel:

4.3.

Földrajzi terület: A „Tuscia” extra szűz olívaolaj előállítására szánt olajbogyó termő- és feldolgozási területéhez Viterbo megye (Lazio régió) alábbi körzetei tartoznak: Acquapendente, Bagnoregio, Barbarano Romano, Bassano in Teverina, Bassano Romano, Blera, Bolsena, Bomarzo, Calcata, Canepina, Capodimonte, Capranica, Caprarola, Carbognano, Castel S. Elia, Castiglione in Teverina, Celleno, Civita Castellana, Civitella d'Agliano, Corchiano, Fabrica di Roma, Faleria, Gallese, Gradoli, Graffignano, Grotte di Castro, Latera, Lubriano, Marta, Montalto di Castro (részben) Montefiascone, Monteromano, Nepi, Oriolo Romano, Orte, Piansano, Proceno, Ronciglione, S. Lorenzo Nuovo, Soriano nel Cimino, Sutri, Tarquinia, Tuscania (részben), Valentano, Vallerano, Vasanello, Vejano, Vetralla, Vignanello, Villa S. Giovanni in Tuscia, Viterbo, Vitorchiano. Azon körzetek esetében, amelyek csak részben tartoznak a termőhelyhez, a termékleírás tartalmazza az adott terület részleteit.

4.4.

Eredetbizonyíték: E területre az olívaolaj először a Kr. e. VI. században, az etruszkoknak a föníciaiakkal és a görögökkel folytatott kereskedelme során jutott el. Az Etrúria déli részén, Viterbo megyében levő régészeti lelőhelyeken olajbogyómagokat is találtak.

Tuscia területe – a mai Viterbo megye – eredetileg Etrúriához tartozott, melyet őslakosai, az etruszkok vagy etrúriaiak latinul Hetruriának vagy Aetruriának neveztek. A Kr. u. II. évszázadtól a rómaiak a Tusci vagy a Tuscia elnevezést kezdték használni a terület azonosítására. Az idők során Etrúria hivatalos elnevezése Tuscia lett, és mint ilyen, az ókori Itália Diocletianus császár (284–305) által végrehajtott közigazgatási átszervezése szerint jött létre. Az őslakosok főleg olajbogyó-termeléssel és olívaolaj-előállítással foglalkoztak, amint azt az etruszk sírokban megtalált festmények is igazolják. A rómaiak később komoly érdeklődést mutattak az olajbogyó-termelés iránt, melyet a Tuscia-szerte jellemző ún. villae-kben termeltek és helyi présekben dolgoztak fel – ez utóbbi egyik jellemző példája Civita di Bagnoregióban található. Néhány helyi feldolgozóközpontban (pl. Fabrica di Roma és Civita Castellana) évszázadokon keresztül kerámiaedényeket állítottak elő az olaj tárolására és szállítására.

4.5.

Előállítási eljárás: A Tuscia extra szűz olívaolajat a Frantoio, Caninese és Leccino fajtákból nyerik, és e fajták közül egy vagy több legalább 90 %-ban fordul elő valamennyi olajfaligetben. Egy-egy olajfaligetben egyéb fajták is előfordulhatnak, de arányuk együttesen nem haladhatja meg a 10 %-ot.

Az olajbogyó a térség egyik legfontosabb terménye, a szakosított olajfaültetvények ültetési sűrűsége 150–300 fa/hektár, az intenzív ültevényeké hektáronként több mint 300 fa, a vegyes ültetvényeké pedig hektáronként legfeljebb 100 fa.

A szakosított ligetekben a leggyakrabban alkalmazott metszési forma a bokoralakzat, az Y, a kúp és a fordított kúp, a vegyes ligetekben pedig többkarosra metszett és szabadnövésű koronaforma. Bár a fákat rendszerint évente metszik, a fiatalítási célú metszés kevésbé gyakori.

A növény-egészségvédelmi teendőket a területen tevékenykedő összevont és ellenőrzött kártevő-felügyeleti szolgálat utasításai szerint végzik. Tilos az ültetvényt gyomirtóval vagy lombtalanítóval kezelni.

Az olajbogyókat zsendüléskor kezdik szüretelni. A korai érésű fajták (Leccino, Frantoio, Maurino, Pendolino) esetében a szüret december 20-ig, míg a késői érésű fajtáknál (Caninese, Moraiolo) január 15-ig tart.

Az éretlen gyümölcsök lehullását és a lombhullást előidéző készítmények használata tilos. Az olajbogyó-termelés hozama a szakosított olajfaligetekben nem haladhatja meg a 9 000 kg/hektárt, a vegyes ültetvényeken pedig az egy fára jutó 90 kg-ot. Az olajbogyókat a szüretet követő egy napon belül a présüzembe szállítják, és a szállítást követő maximum egy napon belül feldolgozzák. A szállítás a célnak megfelelő tárolóedényekben történik.

Az olaj előállítása során az alábbi követelményeknek kell megfelelni:

A termesztési, feldolgozási és palackozási műveletek mind az adott területen zajlanak. Az olívaolajat azért kell helyben palackozni, hogy az érintett termelők – a Tuscia olaj minőségének és különleges jellemzőinek megőrzése érdekében – a külső szervek által végzett ellenőrzéseket felügyelhessék. Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés rendkívül fontos a termelők számára, és – a rendelet célkitűzéseivel és megközelítésével összhangban – bevételnövekedést tesz lehetővé. Ezen túlmenően az olívaolajat hagyományosan ezen a területen palackozzák. A termék nyomonkövethetőségének biztosítása érdekében azok a termelők, akik az extra szűz olívaolajat az oltalom alatt álló megjelölés alatt kívánják piacra bocsátani, kötelesek olajfaligeteiket, palackozó- és feldolgozóüzemeiket az ellenőrző hatóság nyilvántartásában bejegyeztetni.

4.6.

Kapcsolat: Tuscia különleges geomorfológiai tulajdonságokkal és tájképpel rendelkezik. A Volsini, Cimini és Sabatini hegyrendszerek számos tavat ölelnek körbe, köztük a vulkanikus eredetű nagy kiterjedésű Bolsena-, Vico- és Bracciano-tavakat, valamint a kisebb Mezzano-, Monterosi- és Martignano-tavakat. A változatos vízrajzi tulajdonságok a vulkáni eredetű tájkép hasonló jellegével párosulnak. Az e tulajdonságok teremtette éghajlati körülmények kiváló környezetet biztosítanak az állatvilág és a gazdag növényvilág számára. A geomorfológiai tulajdonságoknak (dombos, tavakkal tarkított vidék) köszönhető kiváló adottságokkal rendelkező termőföld és a speciális mikroklíma miatt e terület kiválóan alkalmas az olajbogyó-termesztésre, így a Tuscia extra szűz olívaolaj jellegzetes és egyedülálló.

Az olívaolaj a helyi termelésre nagymértékben támaszkodó helyi konyhaművészet egyik legfontosabb hozzávalója.

Az éghajlat mérsékelt, az éves – főleg tavasztól őszig jellemző esőzésekből adódó – csapadék mennyisége kb. 900 mm, kivéve a Cimini-dombság térségét, amelyre hőmérsékleti szélsőségek és bőséges esőzések jellemzőek.

4.7.

Ellenőrző szerv:

4.8.

Címkézés: Az extra szűz olívaolajat 5 literesnél nem nagyobb üveg- vagy acéledényekben kell a fogyasztói piacra bocsátani.

Az üvegen a címkézésre vonatkozó szabványokban lefektetett részletek mellett az oltalom alatt álló „Tuscia” eredetmegjelölést is jól láthatóan és eltávolíthatatlanul fel kell tüntetni.

A címkén ugyancsak fel kell tüntetni az e megjelöléssel szoros összefüggésben használatos egyértelmű és egyedi grafikus szimbólumot is. E grafikus szimbólumot kifejezetten az acquarossai (Viterbo megye) ásatási területen megtalált etruszk terrakotta tetőékítmény (lat. – antefixum) alapján tervezték.

A mélyokker színű tetőékítményen szereplő „Tuscia” felirat sötétvörös színű. A termékleírások fontos része a logó, így azok tartalmazzák a logó pontos leírását a referenciaszínekkel együtt.

4.9.

Nemzeti követelmények: