23.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 74/44

1.1

Az európai demográfiai változásokra és az idős emberek növekvő számának az életminőséggel kapcsolatos esélyekre és kockázatokra gyakorolt hatására való tekintettel a bizottság kérelmezi

—

Gazdaság- és pénzügypolitika (4.1)

—

Munka és foglalkoztatás (4.2)

—

Az idős emberek élete a valóságban (4.3)

—

Társadalmi-térbeli környezet (4.4)

—

Élethosszig tartó tanulás (4.5)

—

Az egészség megőrzése és karbantartása (4.6)

—

Új technológiák (4.7)

—

A meglévő tudásállományok feldolgozása, összekapcsolása és kiegészítése (4.8).

—

nyílt koordinációs rendszer alkalmazása az Európa országaiban élő idős emberek életminőség indikátorainak egységes osztályzása és egységes megközelítése érdekében, a tapasztalatcsere, az Európa-közi összehasonlítás és a kölcsönös tanulás megkönnyítésére; a szervezett civil társadalom képviselői és az Európai Bizottság illetékes főigazgatóságai közötti párbeszéd előmozdítására, valamint az idősödő társadalomra vonatkozó értékekről alkotott közös elképzelések kialakítására;

—

egy közös megfigyelő állomás (Európai Obszervatórium) létrehozása az Európai Öregedésügyi Hivatal felállítása érdekében, és adatbank létrehozása a tudás összegyűjtésére, csoportosítására és továbbadására, a koordináció nyílt módszereinek tökéletesítésére, valamint a gyakorlati és politikai vonatkozású következtetések levonására;

—

„demográfiai statisztika” kategória létrehozása az EGSZB-ben; és

—

munkaértekezletek és konferenciák rendezése abból a célból, hogy növeljük a demográfiai változás ismertségét és annak ismeretét, hogy megelőző és kísérő intézkedések meghozatalára van szükség, erősítsük a tudatosságot, lehetőség szerint széles körben ismertessük a kutatási eredményeket és támogassuk a cserét a „régi” és az „új” tagállamok között.

—

olyan politikák érdekében, amelyek megtartják, illetőleg ha kell, növelik a jelen vagy jövő idősebb generációinak életminőségét; valamint;

—

Európa gazdasági fejlődésének és versenyképességének fokozása érdekében tekintettel a demográfiai változás okozta lehetőségekre.

2.1

A népesség szerkezetének demográfiai változása a nagy történelmi sikerek egyike, egyúttal pedig korunk egyik időszerű kihívása. Még sohasem tudták teljes generációk ennyire joggal úgy, mint ma, azt remélni és elvárni, hogy egy sok évet felölelő életszakaszként éljék meg az öregkort. Ez az újonnan létrejött életszakasz sokrétű, pozitív dolgok kialakulására ad lehetőséget, viszont egészen új egyéni és társadalmi feladatok is származnak belőle. A legtöbb európai országban sok idős ember rendelkezik elegendő jövedelemmel és a szükséges fizikai és megítélő-képességgel ahhoz, hogy az így nyert éveket önállóan és kielégítően alakítsa. Ez új lehetőségeket nyit meg a gazdasági és társadalmi fejlődés vonatkozásában. Az emelkedő életkorral mindazonáltal nő a fizikai, érzékelési és megítélő-képesség csökkenésének, ezáltal a funkcionális korlátoknak a kockázata. Emellett vannak a társadalomnak olyan csoportjai, amelyek nem rendelkeznek a tisztességben való megöregedést lehetővé tevő, elegendő anyagi, társadalmi és személyes tartalékkal. Az utóbbi különösen a nagyszámú egyedül élő, idős asszonyra vonatkozik. Az európai országok között is nagy különbségek vannak ebben a tekintetben. Ráadásul az életkorszerkezet eltolódása révén az összes országban szükség van a rendelkezésre álló eszközök újraelosztására és az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszerek ehhez való hozzáigazítására. A lakosság elöregedése – ha időben valamennyire eltérő lefolyással is – az Európai Unió minden országát érinti. Az EGSzB 2000. és 2002. közötti tevékenységéről szóló jelentésében az elnök a következőt írja (69. oldal):

2.2

„A bizottság továbbá rámutatott arra az aggodalmat keltő, előrelátható népességalakulásra, amely mindenekelőtt a foglalkoztatásra, az egészségre és a nyugállományra van hatással.”

2.3

Ez a fejlemény a kiindulási pontja ennek a „Demográfiai változás – időskori életminőség és technológiai igény” területére vonatkozó kutatási igényhez készült saját kezdeményezésű jelentésnek, amellyel azt kérjük, hogy egy ilyen témájú vezérakciót vegyenek fel a 7. kutatási keretprogramba. Ez két különálló, viszont egymással szorosan összefonódott részkérdést tartalmaz: Egyrészt a demográfiai változást, amelyet egyrészről a születésszám csökkenése és a családszerkezet ezzel összefüggő változása, másrészről a lakosság emelkedő várható élettartama okoz. Másrészt az öregedést és az öregkort mint különálló életszakaszt, annak társadalmi, kulturális, szervezeti, technológiai és gazdasági innovációival, viszont kockázataival is. Mindkét részkérdés esetében fennáll a kutatási igény mind az össztársadalmi következmények és a megfelelő politikai kezelés szükségessége (makroszint), mind az idősebb polgárok életminőségének biztosítására ható következmények és a megfelelő kezelés szükségessége tekintetében, amelynél mindig figyelembe kell venni a nemekre jellemző, eltérő élethelyzeteket (mikroszint).

3.1

A demográfiai változás történelmi újdonsága és a népesség és a társadalom szerkezetének ezzel összefüggő változásai alapján megnőtt az ismeretigény abból a célból, hogy az össztársadalmi fejlődésre várható következményeket fel lehessen mérni és kellően alátámasztott döntési alapokat lehessen teremteni a kellő időben való politikai tervezéshez, döntéshez és cselekvéshez, mind nemzeti, mind európai szinten. Az EGSzB állásfoglalásai és a Bizottságnak a foglalkoztatáspolitikáról (1), társadalmi integrációról (2), egészségvédelemről, élethosszig tartó tanulásról (3), stb. szóló közleményei ugyancsak ebbe az irányba mutatnak.

3.2

Egy ilyen tudásállomány ugyanakkor előfeltétele annak a társadalmi, kulturális, szervezeti, tudományos és technológiai innovációnak, amely egyrészről meg tudja őrizni az idős emberek életminőségét, másrészről hozzá tud járulni az egészségügyi és szociális ellátórendszerek tehermentesítéséhez. Különösen a nagyon idős emberek gyorsan növekvő száma és – részben ennek következtében – több időskorú generáció egyidejű léte egészen újfajta szolgáltatásokat és foglalkozásokat tesz szükségessé.

3.3

Az 5. kutatási keretprogramban „A népesség öregedése” (6. vezérakció) vezérakcióban „Az életminőség és az élet tartalékaival való gazdálkodás” témájú program keretében támogatott projektek egy sor fontos részeredményt már hoztak ebben a témakörben. A Kutatási Főigazgatóság nemrég publikált egy félidős értékelést ennek a multidisziplináris vezérakciónak a felismeréseiről és tapasztalatairól. Ugyanígy a Telematik-program projekt-eredményeinek a megvalósítása hozzájárulhat az idősebb emberek és a fogyatékos személyek életminőségének a javításához. Ugyanakkor az a teljességre törekvő kiindulási mód, amelyet a Telematik-program az 1990-es évek végén képviselt, mégsem terjedt el általánosan.

3.4

A 6. kutatási keretprogramban folytatódik a kutatás támogatása a népesség öregedésének és ennek a folyamatnak az egyénre és a társadalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban, legalábbis az olyan súlyponti témák néhány alárendelt területén, mint az „Élettudományok, genomika és biotechnológia az egészségért” (1. prioritás), „Információs társadalom-technológiák” (2. prioritás), „Polgárok és kormányzat egy tudásalapú társadalomban” (7. prioritás) és „FTE (Kutatási téma: Európa) a politika támogatásához és tervezéséhez, elébe menve a jövő tudományos és technológiai igényének” (8. prioritás), vagy az ERA-NET.

3.4.1

A politikára vonatkozó fontos felismerések várhatók különösen a jelenleg a 8. prioritás címszó alatt futó, az öregedés szempontjából a demográfiai előrejelzéssel és egészségügyi költségekkel és kiadásokkal foglalkozó projektektől. Az IST (Információs-társadalmi technológiák)-program különleges stratégiai célja az idősebb embereknek és a fogyatékosoknak az információs társadalomba való beilleszkedésének a támogatása. Már ezen a területen is van egy sor hasznos eredmény és sokat ígérő projekt nagy konzorciumok és iparvállalatok részvételével. Ennek ellenére még nagy erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy a még meglevő lyukakat befoltozzuk. „A népesség öregedése” viszont saját súlyponti kérdésként már nincs megjelölve a kiemelt témák között.

3.5

Várható, hogy az 5. és 6. kutatási keretprogram keretében támogatott orvosi-biológiai irányú projektek nagy tudásbeli előrehaladást fognak elérni a fiziológiai és biológiai öregedési folyamatok, a betegségek leküzdése és az egészség előmozdítása és megőrzése terén.

3.6

Az ismeretek ezen a területen kétségtelenül fontosak. Ezek viszont mégsem képesek sem az idős emberek előtt álló problémákat megoldani, sem ahhoz nem járulnak hozzá, hogy a közeljövőben megbirkózzunk azokkal a társadalmi feladatokkal, amelyek az idősebb emberek növekvő száma, különösen a magas életkorú személyek egyre nagyobb száma miatt az egész európai társadalomra hárulnak. A viszonylag alacsony születésszám miatt a (20 év alatti) fiatalok hányada az EU össznépességén belül 1960. és 2001. között 32 %-ról 23 %-ra csökkent, míg az idős (60 év feletti) embereké 16 %-ról 22 %-ra nőtt ugyanazon idő alatt. Az idősek hányadosa, vagyis a 60 éves és afölötti korú népességnek a 20–60 éves közötti népességre vetített százalékos aránya, ez alatt az idő alatt 29,5 %-ról 38,9 %-ra emelkedett. Az elkövetkező években az idős emberek részaránya az elmúlt harminc év születésszám-csökkenése miatt tovább fog nőni, és 2020-ban a lakosság 27 %-át fogja majd kitenni. Ez azt jelenti, hogy akkor az európai polgárok több mint egy negyede 60 éves vagy ennél öregebb lesz (4). Ezen belül különösen gyorsan nő a magas korúak száma (lásd a 4.5.1. pontot is). A népesség elöregedésének a legkülönbözőbb társadalmi területeken várható, nagy hatósugarú és jelenleg még beláthatatlan következményeit szem előtt tartva egyértelműen bővíteni kell a kutatások távlatait. Mint ahogy az öregedés maga nemcsak biológiai folyamat, hanem sok különböző síkot fog össze egy sok évig tartó folyamat során, úgy a korral és az öregedéssel foglalkozó kutatásnak is hosszú távúnak, sok tudományágat érintő és interdiszciplináris megközelítést kell követnie. A kutatás célja nemcsak az egészség javítása és az életkor meghosszabbítása lehet. Sokkal inkább arról kell szólnia, hogy a kutatás járuljon hozzá az így nyert évek életminőségének a javításához.

3.7

Ezért a 7. kutatási keretprogramba fel kell venni egy a demográfiai változás kihívásaival foglalkozó olyan vezérakciót, amely az eddigi – inkább orvosi-biológiai irányú – kutatást kiegészíti egy társadalom- és magatartástudományi, kulturális, társadalmi-gazdasági irányú és az élet során való megelőzésre irányuló perspektívával. Ennek a teljességre törekvő kutatásindításnak mind az alapkutatásra, mind az alkalmazott kutatásra és fejlesztésre ki kell terjednie (5). Ezen kívül be kell vonni ebbe az idős emberek legreprezentatívabb európai szervezeteit, mint ahogy azt az Idősek 2. Világterve, amelyet a 2002. áprilisi madridi Második Világértekezlet az Öregedésről elfogadott, és az ENSZ EGB (Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága) a 2002. szeptemberi berlini miniszteri értekezlete alkalmából elfogadott stratégia ajánlotta. A hosszú és összetett politikai döntéshozatali folyamatokra való tekintettel ez a kutatás-támogatás rendkívül sürgős. A következőkben néhány területre vonatkozóan közelebbről bemutatjuk ezt a kutatási igényt.

4.1.1

A 6. kutatási keretprogramban rövidre fogott egyik első központi részkérdés egy társadalmi-gazdasági kitekintés a demográfiai változás hatásaira, amelyek a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság vizsgálatai szerint súlyosak lesznek. Ezért egy olyan szilárd tudásállományra van szükség, amely lehetővé teszi a jövedelmi és foglalkoztatási adatoknak az egészséggel és a társadalmi magatartásra vonatkozó adatokkal való összekapcsolását. Annak érdekében, hogy megalapozott előrejelzések készülhessenek, a statisztikákat folyamatosan és hosszabb időtartamokat átfogóan kell készíteni (jó példák erre az angol „»English Longitudinal Study of Ageing« [ELSA] az egészségre vonatkozóan és az amerikai Retirement Survey” [HRS]). Ebből a következő kutatási kérdések adódnak:

4.2.1

A népesség korszerkezetének eltolódása és a nem megfelelő arányban gyarapítható szűkös tartalékok ezáltal szükségessé váló újraelosztása láttán a jövőben mind a vállalatok és a társadalombiztosítási rendszerek, mind a korosodó emberek maguk arra vannak utalva, hogy az idősebbek munkaerejét és tudását tovább hasznosítsák, mint ahogy ez jelenleg történik (6). Ismeretes, hogy az idősebbek általánosságban nem kevésbé teljesítőképesek, mint a fiatalabbak, viszont egyes képességeik gyengülnek, míg mások gyarapodnak. Ebből adódik a következő kutatási igény:

Az idősebb embereknek az össznépességen belüli emelkedő aránya ezen felül szükségessé teszi mind a fennálló munkakörök bővítését, mind újak létrehozását. Hiányoznak viszont az információk arról, hogy milyen területeken különösen sürgős a szakmai képességek növelése annak érdekében, hogy ezek megfeleljenek az idősebb emberek követelményeinek és szükségleteinek, és milyen területeken van szükség új munkaterületekre, és ezáltal hol adódnak új esélyek a foglalkoztatásra.

Elemezni kell ezeket a fejleményeket:

4.3.1

Az öregedés nemcsak biológiai, hanem elsősorban társadalmi folyamat is. Ezek a társadalmi keretfeltételek nagyon eltérőek Európa különböző országain belül és azok között is. Ez egyrészt a történelmileg kialakult politikai és társadalmi rendszerek makroszintjére, másrészt az egyéni életpályák és tartalékok mikroszintjére vonatkozik. Ennek megfelelően eltérőek a megöregedés és az öregkor feltételei az egyes népességcsoportokban. Ezeket a különbségeket, amelyek vonatkozhatnak a nők és férfiak eltérő feltételeire, az élet- vagy szakmai tapasztalatokra, anyagi életkörülményekre, stb. figyelembe kell venni az idős emberek valós hétköznapi életének a felmérésekor.

4.3.2

Az európai országok között nagy különbségek vannak az éghajlatot, helyrajzot, településsűrűséget és formákat, a közlekedési infrastruktúrát, az állami jóléti szabályozást és sok további tényezőt illetően, amelyek a saját döntésen alapuló életvezetés lehetőségét és az aktív társadalmi részvételt befolyásolják. Egyes országokban olyan minimál-nyugdíj van, amely megfelelő anyagi alapot biztosít egy kielégítő öregkori élet vezetéséhez, más országokban viszont a nyugdíj még az alapszükségleteket sem fedezi. Mind az egyes országokon belül és között, mind az idős emberek nagy csoportján belül nagy különbségek léteznek.

4.3.3

Az önállóság, az önrendelkezés és a társadalmi integráció fontos személyes és társadalompolitikai célok. Ezeknek a céloknak a megvalósulása magasabb és különösen nagyon magas életkorban több okból is veszélybe kerül. Egyrészt az emelkedő életkorral nő az egészségkárosodások kockázata. A kedvezőtlen környezeti feltételek és a hiányzó gazdasági források megnehezítik ebben az esetben az önállóság és a társadalmi részvétel fenntartását. Éppúgy az olyan társadalmi normák és elképzelések, mint például az idősekről alkotott, hátrányos megkülönböztetést jelentő képek, gátként hatnak, és fontos társadalmi területek kizárásához vezetnek. Az öregkorról alkotott negatív képpel szemben áll az, hogy az idősebb emberek túlnyomó többsége sok éven keresztül önállóan és önmaga iránti teljes felelősséggel tudja vinni az életét. Ráadásul fontos hozzájárulást nyújtanak a családnak és a társadalomnak korosztályok közötti (szociális és pénzügyi) támogatásukkal és a politikai, szakszervezeti és egyházi testületekben végzett társadalmi munkájukkal.

4.3.4

A sok kedvezőtlen külső körülményre és az egészségi korlátokra tekintettel is az idős emberek magas szintű pszichológiai rátermettséggel rendelkeznek ezeknek a nehézségeknek a leküzdéséhez. Ez a belső egyensúly azonban veszélybe kerül, ha a problémák halmozódnak.

4.3.5

Az idősödő emberek nagy többsége a körülbelül 20-30 évig tartó, öregkort jelentő életszakaszt viszonylag egészségesen és aktívan éli le. Ennek történelmi újdonsága folytán viszont eddig még csak kevés minta létezik ennek a szakasznak a kialakítására. Azokról a területekről, ahol az idősebbek manapság ténykednek, és fontos szerepet játszanak társadalmi, szociális és gazdasági téren – többek között fizetett és/vagy társadalmi munkában a politikai, szakszervezeti és egyházi szervezetekben, a fiatalabbak támogatásában, képzésében és nevelésében, stb. – alig vannak megbízható és európai szinten összehasonlítható adatok.

4.3.6

A társadalom öregedését messzemenően csak problémaként, tehertételként és a növekvő szociális és egészségügyi költségek szempontjából tárgyalják. Ezzel szemben viszont vannak pozitív tényezők is, amelyekre alig gondolnak, és amelyekről csak kevés ismeret áll rendelkezésre. Ide tartozik például, hogy az idős emberek a munkaerőpiacra már nem jelentenek terhet, viszont mint fogyasztók továbbra is hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez.

4.3.7

Az egészségügyi ellátás, a nyugdíjfinanszírozás és – egyes országokban – a temetési segély problémájáról folyó időszerű viták következtében sok idős ember most inkább tehernek érzi magát, mint a társadalom megbecsült tagjának.

4.4.1

Az idősebb emberek társadalmi környezete drámaian meg fog változni az elkövetkező években: Az alacsony születésszámok, a késői családalapítás és a válások magas száma miatt zsugorodik a családi kapcsolatok hagyományos hálója. Ugyanakkor a hosszabb várható élettartam miatt mind gyakrabban él egy családban egyidejűleg akár öt korosztály („babkarócsaládok”).

4.4.2

Az időfelhasználás és a mozgékonyság tanulmányozásából kiderült, hogy a növekvő életkorral mind hosszabb időt töltenek az emberek a lakásukban, és ennek megfelelően csökken a házon kívüli tevékenység.

4.4.3

A szaporodó képességcsökkenések miatt ápolási otthonba való költözés szükségessége a legtöbb idős ember számára borzalmas elképzelés.

4.4.4

Idős korban a műszaki berendezések, rendszerek és szolgálatok nagy segítséget nyújthatnak a mindennapi problémák megoldásához. Ezek azonban gyakran nem igazodnak az idősebbek szükségleteihez. A készülékeket viszont a „mindenkinek tervezz” elvei alapján kellene kialakítani, és úgy, hogy rugalmasan alakíthatóak legyenek a különböző használói csoportokhoz. Ez azt jelenti, hogy feltétlenül szükséges bevonni a jövőbeli felhasználókat a fejlesztési folyamatba a termékek és szolgáltatások minőségének emelése céljából. Ebben az esetben az Európai Bizottság ajánlja a legreprezentatívabb európai idős-szervezetekkel, és magukkal az idős emberekkel történő konzultációt, és azok aktív részvételét az állandó kölcsönös kapcsolat biztosítása érdekében az idősek valódi szükségleteinek meghatározására („társadalmi felülvizsgálat”).

Ezen felül pontosabban ki kell kutatni, hogy mely technikai segédeszközöket használják valóban, és milyen keretfeltételek szükségesek ahhoz, hogy ezek hozzá tudjanak járulni az idősebb emberek életminőségéhez:

4.4.5

Mint ismert, a fizikai, társadalmi és kulturális tevékenységek hozzájárulnak az egészséges és elfogadható öregedéshez. Gyakran viszont a természetes és/vagy épített környezet akadályai vagy a hiányzó közlekedési eszközök megakadályozzák az eljutást a megfelelő intézményekbe. Ezek a problémák messzemenően ismertek (7), mégis sokszorosan hiányzik a megoldásuk.

4.4.6

Gyakran az egyénileg hiányzó társadalmi és pénzügyi eszközök és/vagy fizikai vagy érzékszervi károsodások akadályozzák meg a házon kívüli tevékenységekhez való hozzáférést és az azokban való részvételt. Pedig éppen ezeknek az embereknek – gyakran egyedül élő idős nőknek – lenne különösen fontos a társadalmi és kulturális tevékenységekben való részvétel, hogy ne magányosodjanak el.

4.5.1

A gyors társadalmi, kulturális és műszaki változás társadalmában az élethosszig tartó tanulás egyre fontosabbá válik. Ez különösen azokra az idősebb munkavállalókra vonatkozik, akiknek a korábban megszerzett tudása már nem felel meg a korszerű munkahelyi követelményeknek. Az Élethosszig Tartó Tanulás Európai Térségének a létrehozására irányuló célt már az Oktatási és Kulturális Főigazgatóság és a Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatóság közös közleménye, valamint a Tanács 2002. június 27-i döntése is hangsúlyozta (8). Ebben a tekintetben is további sürgős kutatási igény áll fenn:

4.5.2

Az élethosszig tartó tanulás szükségessége azonban azokat az embereket is érinti, akik már nem vesznek részt a kereső tevékenységben. Számukra is biztosítani kell annak lehetőségét, hogy saját személyes hasznukra és a társadalom hasznára továbbfejlődjenek.

4.6.1

A magas életkorúak gyorsan növekvő száma miatt a társadalom- és egészségbiztosítási rendszerekre háruló költségterhet a demográfiai változás egyik különösen súlyos következményének tekintik. Az elkövetkező 15 évben Európa-szerte a nyolcvanévesek számának 50 %-os emelkedését várják 20 millió fölötti létszámra (9). Eközben a százévesek száma exponenciálisan emelkedik (10). Ezért van központi jelentősége annak a kutatásnak, amely kifejezetten a megelőzéssel, valamint a funkcionalitás és önállóság öregkorban való megtartásával és helyreállításával foglalkozik.

4.6.2

A magas életkorú emberek növekvő részaránya miatt az elkövetkező években hatalmas ápolási igény várható, amely a magán- és az államháztartások számára növekvő költségteherrel jár. Ebben a tekintetben is további többszörös kutatási igény áll fenn:

4.6.3

Európában az ápolás területén nincs tartalmilag egyeztetett fogalom-meghatározás (pl. a „nem önmaga által meghatározott”, „házi ápolási szolgálat”, stb.), a különböző szolgálatoknak nincs egységes szerkezete, és nincs a személyzet szakképesítésére vonatkozó irányelv.

4.7.1

A technológia köztudottan gyors és folyamatos térhódítása, különös tekintettel az új információs és kommunikációs technológia (ICTs) használatára, kihatással bír a fenti 4.1 és 4.6 pontokban említett minden területre. A munkahelyek tekintetében például, ezek a technológiák gyakran indokul szolgálnak az idősebb dolgozók kirekesztésére. Pedig tanulmányok igazolják, hogy az új feltételek mellett még az idősebb dolgozók termelékenysége is fokozódik. Ezt a tényezőt tehát minden kutatási területnek magába kell foglalnia. Különös figyelmet kell fordítani az etnikai szempontoknak és az idős emberek integrációjának, akik nem képesek átvenni vagy alkalmazkodni az új technikai innovációkhoz.

4.8.1

Már sokrétű tudásállomány létezik nemzeti és európai támogatású kutatásból. Ez a tudás viszont többnyire egyes részkérdésekre vonatkozik, és az egyes tudományágak szempontjából halmozták fel azt. Széles körben elszórtan és gyakran csak a mindenkori nemzeti nyelven áll rendelkezésre. A kutatási eredmények gyakran eltérő szúrópróbák alapján és eszközökkel jöttek létre, és nem összevethetők más kutatások eredményeivel.

5.1

Ezzel a saját kezdeményezésű jelentéssel azt a követelést indokoljuk meg, hogy a „Demográfiai változás – életminőség öregkorban és technológiai igény” című témakörhöz egy vezérakciót vegyenek fel a 7. kutatási keretprogramba.

5.2

Az a cél, hogy a multi- és interdiszciplináris, valamint társadalmi részvételű öregedés-kutatás támogatásával egy széles témaválasztékhoz

5.3

A felmutatott kutatási területek és az ezekhez példaként adott kérdések azt kívánták bemutatni, milyen szorosan összefüggnek egymással a biológiai, pszichológiai, társadalmi, kulturális, technológiai, gazdasági és strukturális vonatkozások, ha öregedésről és öregkorról van szó. Egyúttal az öregedés mindig egy konkrét térbeli és társadalombeli összefüggésben megy végbe. Ezt az összefüggést Európában erős földrajzi, kulturális és társadalom-szerkezeti, valamint az egyes országok közötti és azokon belüli ellentétek is jellemzik. Mindkettő – az öregedési folyamat sokoldalúsága, valamint a különböző feltételek, amelyek között végbemegy – elengedhetetlenné teszi, hogy az öregedést multi- és interdiszciplináris módon kutassák. Ezen felül hosszú távú kutatási perspektívára van szükség ahhoz, hogy a változás folyamatait rögzíteni és megfelelően feldolgozni lehessen (12).

5.4

Csak egy ilyen széleskörűen és hosszú távon megalapozott kutatás képes azokat az indokolt tervezési és döntési alapokat biztosítani, amelyekre a legkülönbözőbb társadalmi területeken és minden döntési szinten a népesség korszerkezetének változásait látva szükség van. Az öregedés nemcsak egy biológiailag-orvosilag és műszakilag-gazdaságilag megoldandó kérdés, hanem egy társadalmilag, szociálisan és kulturálisan megoldandó feladat is.

5.5

A megnevezett kutatási tevékenységek kiegészítéseként a bizottság a következő kísérő intézkedéseket kéri:

5.6

Végső célja ezzel EURÓPÁBAN EGY ÉLNI ÉRDEMES ÉLETET ÉS MEGÖREGEDÉST lehetővé tenni nemcsak a jelenlegi idős és magas életkorú emberek, hanem az idős és fiatal emberek őket követő generációi számára is.