Brüsszel, 7.7.2004

COM(2004) 500 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCS ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENT FELÉ

A Bizottság 2004. július 7-i határozataival kapcsolatosan Ausztria, Dánia, Németország, Írország, Hollandia, Szlovénia, Svédország és az Egyesült Királyság üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kiosztására szolgáló nemzeti kiosztási tervekről, összhangban a 2003/87/EK irányelvvel

BEVEZETÉS

Az Európai Unió egy fontos célkitűzése az éghajlatváltozással szembeni küzdelem. Az EU úgy határozott, hogy ezt úgy valósítja meg, hogy teljesíti a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében vállalt kötelezettségeit, amely egy sokoldalú megállapodás e globális probléma sokoldalú együttműködés keretében történő kezelésére. A tagállamokkal, az iparral, a polgári társadalommal és a tudományos körökkel szorosan együttműködve Európai Éghajlatváltozási Programot (EÉVP) hoztak létre, amelynek célja, elősegíteni azt, hogy az EU költséghatékony módon tudja teljesíteni a Kiotói Jegyzőkönyv keretében vállalt kötelezettségeit. Az EÉVP egyik kulcsfontosságú javaslata a közösségi szintű kibocsátási kereskedelmi rendszer létrehozása volt, amelynek segítségével az EU költség hatékonyan csökkentheti üvegházhatású gázkibocsátásait. A Tanács és a Parlament 2003-ban elfogadta a 2003/87/EK irányelvet, amely előírja a közösségi szintű kibocsátási kereskedelem alkalmazását 2005. januártól.

A közösségi szintű kibocsátás kereskedelem első szakasza 12.000 létesítményből származó CO2 kibocsátásra vonatkozik. Minden tagállamnak nemzeti kiosztási tervet kell készítenie a forgalmazható egységek kiosztásáról, és arról, értékelés céljából, értesítenie kell a Bizottságot. Az irányelv lefekteti azokat a kritériumokat, amelyek alapján a Bizottság elvégzi az értékelést és felhatalmazza a Bizottságot a nemzeti kiosztási tervek egészben vagy részben történő elutasítására. A tagállamok terveinek kidolgozása elősegítése érdekében a Bizottság útmutatót[1] fogadott el az irányelvben megállapított kritériumok megvalósításáról.

E közlemény ismerteti a Bizottság értékelését 8 tervről, amelyet az egyes tagállamoknak címzett határozatok követnek. Az egyik oka annak, hogy a Bizottság kapott megbízatást az irányelv értelmében a nemzeti kiosztási tervek értékelésére az volt, hogy biztosítsák azt, hogy az irányelv kritériumait helyesen alkalmazzák a forgalmazható egységek elosztásakor a kereskedelem megkezdése előtt. A közösségi szintű egységes belső piacon és a kibocsátások közösségi szintű egységes kereskedelmi rendszerében fontos védelmet biztosítani a verseny torzulásával szemben, amely az irányelv vagy a Szerződés rendelkezéseinek helytelen alkalmazásából adódhat. Az EU első alkalommal vezeti be a közösségi szintű kibocsátás kereskedelmet, és a kereskedés első időszakát, 2005-től 2007-ig, “tanulási szakasznak” tekinti. Azonban, ha a tagállamok több egységet adnak ki, mint amennyi az érintett létesítményekből származó tényleges kibocsátások valószínűsíthető mennyisége, kevés vagy semmi környezeti haszna nem lesz az irányelv rendelkezéseinek. A tiszta és új technológiák fejlesztése akadályba ütközne és a dinamikus és likvid piac nem valósulna meg.

Benyújtott Nemzeti Kiosztási Tervek száma

2004. június 25-ig 16 tagállam értesítette a Bizottságot a nemzeti kiosztási tervéről. Közülük 8 (Lásd: táblázat lent) tekinthető kielégítően teljesnek, amelyek esetében a Bizottság dönthet az irányelvnek való megfelelőségükről. E tervek az első kereskedelmi időszak kibocsátási egységei becsült összes mennyiségének közel a felét képviselik.

1. Táblázat

Tagállam | Időszak összes tervezett mennyisége (tonnában) |

Ausztria | 98.242,719 |

Dánia | 100.500,000 |

Németország | 1.499.000,000 |

Írország | 66.960,000 |

Hollandia | 285.900,000 |

Szlovénia | 26.329,969 |

Svédország | 68.700,000 |

Egyesült Királyság | 736.000,000 |

Összesen | 2.881.632,688 |

Nemzeti Kiosztási Tervek Értékelése

Minden egyes átvett nemzeti kiosztási tervet részletesen elemeztek. Az irányelv előírja a Bizottság számára, hogy azok elemzését az irányelv III. mellékletében megállapított kritériumokkal azonos kritériumok alapján végezze el, és azok elemzése során a Bizottság számos kérdést állapított meg, amelyeket részletesen értékelt e kritériumoknak való megfelelés szempontjából a következő fő címszavak alapján:

- Összhang az egyes tagállam Kiotói Jegyzőkönyv értelmében vállalt kötelezettségeivel (“Kiotói út”)

- ex-post módosítások,

- az átruházás szabályai,

- új belépők számára fenntartott egységek megtervezése és kezelése,

- egyes tervekhez kapcsolódó más, konkrét kérdések (köztük más közösségi jogszabályokkal való egyezőség).

A fenti kérdéseket részletesen ismertetjük az alábbi részekben.

Egyezőség a Kiotói úttal

Az irányelvet azzal a céllal fogadták el, hogy elősegítsék azt, hogy a tagállamok költség hatékonyan megfeleljenek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásai csökkentésére vállalt kötelezettségeiknek. Következésképpen, a III. melléklet 1. és 2. kritériumai a nemzeti kiosztási tervek kialakításának a központi pillérei.

A 2005-2007-es időszakra vonatkozóan az 1. kritérium előírja, hogy az egyes tagállamoknak olyan, a kibocsátási egységek teljes mennyiségét tükröző tervet kell benyújtaniuk, amely összhangban áll “a 2002/358/EK határozat és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti céljai elérése vagy túlteljesítése érdekében követendő kibocsátás-csökkentési ütemmel.”

A kibocsátási egységek teljes mennyiségének meghatározásakor figyelembe kell venni az 1-5 kritériumokat. A teljes mennyiség nem lehet több, mint amennyi a III. mellékletben meghatározott kritériumok szigorú alkalmazásához valószínűleg szükséges, és a tagállam csak annyi kibocsátási egységet oszthat ki, amennyi a kritérium legszigorúbb alkalmazásához szükséges vagy követelmény. Más választható kritériumok vagy elemek alkalmazása nem eredményezhet mennyiségnövekedést.

Amennyiben a kiotói mechanizmusok alkalmazását beépítették a kiotói út meghatározásába, az Útmutató Dokumentum megállapítja: “A tagállam köteles megindokolni minden olyan szándékát, amely a Kiotói mechanizmus alkalmazására irányul. A Bizottság az értékelést jelentős mértékben arra alapozza, hogy milyen előrelépés történt a vonatkozó jogalkotás és a rendelkezések megvalósítása terén nemzeti szinten.”

A Kiotói úttal való egyezőség értékelése során a Bizottság figyelembe vette:

- A tagállam tényleges és tervezett előrehaladását;

- Az intézkedések megbízhatóságát, előkészítési és megvalósulási állapotát a Kiotói egységek kormányzati finanszírozású vásárlása esetén;

- Az intézkedések megbízhatóságát, előkészítési és megvalósulási állapotát a kereskedésben részt nem vevő ágazatokban, például a közlekedésben.

Az értékelt tervek közül 4 jelezte, hogy kormányzati finanszírozásban szándékoznak Kiotói egységeket vásárolni. Ausztria, Dánia, Írország és Hollandia max. 172 millió Kiotói egységet[2] szándékoznak megvásárolni.

Összhangban az Útmutató Dokumentummal, a Bizottság értékelte azt, hogy a Kiotói mechanizmus tervezett alkalmazása megalapozott-e, az értékelés során jelentős mértékben építve a vonatkozó jogszabályok és a rendelkezések megvalósítása terén elért előrelépésekre nemzeti szinten. A Bizottság értékelte az előrelépést a következő aspektusok tekintetében:

(a) Tartalmaz-e a terv jelzést arra nézve, hogy a tagállam hány Kiotói egységet szándékozik megvásárolni a 2008-2012-es időszakra?

(b) Tartalmaz-e a terv jelzést arra nézve, hogy mely Kiotói egységeket (Együttes végrehajtás - JI, Tiszta fejlesztési mechanizmus - CDM, Nemzetközi kibocsátás-kereskedelem) fogják felhasználni és milyen mértékben?

(d) Létrehozta-e a tagállam az erre kijelölt nemzeti hatóságot és értesítette-e erről az ENSZ-t?

(e) Kiderül-e a tervből, hogy a megvalósítási rendelkezések (működési programok, intézményi döntések) nemzeti szinten rendelkezésre állnak?

(f) Aláírtak-e kibocsátás csökkentési egység (kredit) vásárlásáról szóló szerződést, illetve kezdeményezték-e kibocsátás csökkentési egység vásárlás pályáztatását?

(g) Létrehozott-e a tagállam karbon vásárlási alapokat, illetve adott-e ilyen irányú hozzájárulást?

(h) Tartalmazza-e a terv az ebben a szakaszban lekötött pontos pénzösszegeket?

Az eredményeket a 2. táblázat összegzi az alábbiakban.

2. táblázat

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |

Írország | 18.5 | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem | Nem |

A Bizottság úgy találja, hogy a Kiotói mechanizmusok tervezett alkalmazása nem megalapozott, amennyiben a tagállam nem írt alá szerződéseket, illetve nem kezdeményezett karbon vásárlási pályázatokat, nem jelölt ki nemzeti hatóságot, nem rendelkezik működési programmal, és egyáltalán nem biztosított, illetve nem biztosított elegendő pénzügyi forrást.

Amennyiben a tagállam nem biztosítja a mechanizmusok tervezett felhasználásának az alapját, ez sérti az 1. kritériumban foglaltakat a követendő és a tervezett felhasználás eredményeként kiosztott kibocsátási egységek tervezett teljes mennyiségének az elemére vonatkozóan. Ennek az elemnek a meghatározásához a kereskedelmi rendszer által képviselt átfogó kibocsátási hányad hasonlítható össze az Irányelv hatálya alá nem tartozó forrásokból származó kibocsátásokkal.

A Bizottság úgy találja, hogy Ausztria, Dánia és Hollandia megteremtették az alapját a mechanizmusok tervezett felhasználásának.

Írország, miközben közölte, hogy 18,5 millió Kiotói egységet szándékozik megvásárolni, nem jelezte, hogy milyen mechanizmusokat fog felhasználni és milyen mértékben, nem rendelkezik a jogi alapokkal, nem jelölt ki nemzeti hatóságot, nem rendelkezik működési programmal, nem írt alá semmilyen szerződést és nem kedvezményezett karbon vásárlási pályázatot, és eddig még nem kötött le költségvetési forrásokat sem. Az ír hatóságok július 6-án értesítették a Bizottságot arról, hogy kötelezettséget vállalnak a működési program felállítására 2004. november 30-ig, a kijelölt nemzeti hatóság felállítására és arról értesítés megküldésére az ENSZ Éghajlatváltozási Titkárságának 2004. november 30-ig, és pénzforrások elkülönítésére a 2005. évi költségvetésben. Figyelembe véve a fent ismertetett változásokat és a kibocsátási egységek teljes mennyiségének a csökkenését, a Bizottság úgy találja, hogy az ír terv összhangban van az 1. kritériummal.

A Tanács 2002/358/EK határozata értelmében Dánia jogilag köteles 21%-al csökkenteni kibocsátásait 2008-2012 között az 1990. évi kibocsátásaihoz viszonyítva. A dán terv megállapítja, hogy a jelenlegi ismeretek alapján ez 54,9 millió CO2 tonna-egyenérték átlagos éves kibocsátásnak felel meg 2008-2012 között. Dánia azonban említést tett olyan feltevésekről, amelyekre a Tanács és a Bizottság Közös Nyilatkozata a 2002/358/EK határozatról utal, amelynek alapján végzett számítás szerint az alternatív cél eléri az 59,7 millió CO2 tonna-egyenérték átlagos éves kibocsátást[3]. Amennyiben Dánia feltételezése a cél vonatkozásában nem valósul meg, Dánia vállalta, hogy a szükséges további csökkentések megvalósításához hazai intézkedéseket hoz és rugalmas mechanizmusokat alkalmaz.

Amennyiben egy tagállam a nemzeti kiosztási tervét a 2005-2007-es időszak tervezett kibocsátási fejleményeire alapozta a rendszer hatálya alá tartozó tevékenységek vonatkozásában, a Bizottság óvatosan járt el e tervezett fejlemények, köztük a jelentősebb feltételezések értékelésekor.

A Bizottság összehasonlította a kereskedésbe bevont ágazat termelés és kibocsátás növekedési ütemét a tervben jelzett vagy más megbízható, független forrásokból származó átfogó gazdasági növekedési ütemmel. Ahol a kereskedésbe bevont ágazat növekedési üteme meghaladta az átfogó gazdasági növekedés ütemét, ott a Bizottság megvizsgálta, hogy indokolt-e a kereskedésbe bevont ágazat gyorsabb növekedése az átfogó gazdasági növekedéshez viszonyítva, tekintettel a jelenleg zajló szerkezeti váltásra számos tagállamban a második szektorból a harmadik szektor felé.

A Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett a tagállamok adatainak méltányos összehasonlítása érdekében annak ellenére, hogy a különböző tervek adatainak minősége tekintetében eltérések voltak.

Ahol a tervezett fejlemények a rendszerben szereplő tevékenységek eredményeinek és kibocsátásainak növekedését mutatják, a Bizottság megvizsgálta azt, hogy hány egységet terveznek kiosztani a fennálló létesítményeknek a jelenlegi tényleges kibocsátás függvényében, hány egységet terveznek kiosztani az ismert új belépőknek az Útmutató Dokumentum 54. bekezdésével összhangban, és előreláthatóan hány egységet fognak az új belépőknek szánt tartalékban elhelyezni.

Ahol az értékelés során kiderült, hogy a tagállam több egységet tervez kiosztani a fennálló létesítményeknek, mint amennyi a bázis időszak kibocsátása volt, ott a Bizottság megvizsgálta azt, hogy a fennálló létesítmények tervezett termelés és kibocsátás növekedése mennyire reális és megalapozott, tekintettel a tényleges és feltételezett átlagos kapacitás kihasználás mértékére a várt növekedés megvalósításához szükséges tevékenységi szint mellett.

A Bizottság megállapítja, hogy valamennyi értékelt terv, köztük Hollandia terve is, amelynek módosításairól június 23-án értesítették a Bizottságot, kellően indokolt prognózisokon alapulnak.

A Bizottság megvizsgálta azt, hogy a tervek indokolatlan előnyben részesítenek-e bizonyos vállalkozásokat vagy tevékenységeket ellentétben a Szerződés követelményeivel. A tagállamok által biztosított tájékoztatás alapján a Bizottság úgy találja, hogy az intézkedések szelektív előnyhöz juttatnak bizonyos vállalkozásokat, amely potenciálisan torzíthatja a versenyt és befolyásolhatja a közösségen belüli kereskedelmet. Ezek az intézkedések, úgy tűnik, a tagállamoknak tulajdoníthatók, és együtt járnak az állami források oly mértékű felhasználásával, hogy a kibocsátási egységek több mint 95% ingyenes. Tehát miközben a Bizottság nem zárhatja ki azt, hogy a terv állami támogatást nyújt a Szerződés 87. Cikk (1) bekezdése értelmében, minden olyan potenciális támogatás, amelyet a tervek keretében biztosítanak (kivéve az 1. kritérium megsértése alapján elutasított tervet), összhangban van az irányelv 1. és 2. kritériumaiban ismertetett átfogó környezetvédelmi céljával és annak teljesítéséhez szükségszerűnek látszik. Rendelkezésre állnak további ösztönzők is a kedvezményezettek számára, amelyekkel javíthatják környezetvédelmi teljesítményüket. Bármely potenciális egyenlőtlen bánásmódra a tagállamok objektív és átlátható indoklással szolgáltak.

Ex-post módosítások

Az irányelv a III. Melléklet 10. kritériumában és a 11. cikkben úgy rendelkezik, hogy a tagállamnak előzetesen (a kereskedelmi időszak megkezdése előtt) kell döntenie arról, hogy abszolút mennyiségben hány egységet fog kiosztani összesen, és az egyes létesítmény üzemeltetőknek tételesen. Ez a döntés nem módosítható, és a kibocsátási egységek nem oszthatók újra az egyes üzemeltetők számára meghatározott mennyiségek csökkentésével vagy növelésével kormányhatározat vagy előzetesen megállapított szabály alapján. Az irányelv módosítást kifejezetten vis major esetében engedélyez a 29. cikkben lefektetett eljárás szerint. Továbbá:

- e határozatok lehetővé teszik a tervezett kiosztások adatminőség szempontú módosításait, bármikor, a 11. cikk (1) bekezdése szerint meghozandó, kiosztásról szóló döntést megelőzően;

- az irányelv nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tagállam úgy döntsön az időszak során bezárt létesítmény vonatkozásában, hogy az a továbbiakban üzemeltetővel nem rendelkezik, akinek kibocsátási egységeket oszthatnának ki; valamint

- ahol új belépőknek osztanak ki egységeket a kibocsátási egység-tartalékból, az egyes új belépőknek kiosztandó pontos mennyiségről a 11. cikk (1) bekezdése értelmében meghozott kiosztási döntést követően döntenek.

A 10. kritérium előírja, hogy a fennálló létesítményeknek kiosztandó kibocsátási egységek mennyiségét a kereskedelmi időszak megkezdése előtt a tervben közölni kell. A Bizottság megvizsgálta az ex-post módosítások megengedhetőségét, függetlenül attól, hogy a tervezett módosítás, vagy annak nagyságrendje, az üzemeltető eljárásának tulajdonítható vagy attól független, melynek folytán az adott időszakra vonatkozó kiosztás módosítását javasolják.

A III. Melléklet 5. kritérium alapján ugyan ez az alapelv alkalmazandó az új belépőkre. Miután a tagállam a kereskedelmi időszak folyamán döntött az új belépőnek a kibocsátási egység-tartalékból kiosztandó egységek abszolút számáról, a döntés nem változtatható meg. Különben egyes a társaságok indokolatlan előnyhöz jutnak, vagy hátrányos megkülönböztetésben részesülnek egy olyan elv alkalmazása folytán, amely a fennálló létesítmények számára elfogadhatatlan.

Az ex-post módosítások bizonytalanságot eredményeznek az üzemeltetőkre nézve, és kedvezőtlenül befolyásolhatják a beruházási döntéseket és a kereskedelmi piacot. Az ex-post módosítások a piacon fellelhető hatékonyabb megoldásokat adminisztratív folyamatokkal helyettesítik, amelyek megvalósítása nehézkes. A lefelé történő ex-post módosítások, amelyekkel kapcsolatosan azzal érvelnek, hogy kedvező környezeti hatásuk van, szintén károsan befolyásolhatják azt a bizonyosságot, amelyre az üzleti vállalkozásoknak szükségük van a kibocsátást csökkentő beruházások elvégzéséhez.

A Bizottság úgy találja, hogy Németország és Ausztria terveiben szereplő tervezett ex-post módosítások ellentmondanak az 5. és/vagy 10. kritériumban foglaltaknak.

A Bizottság úgy találja, hogy a német terv megsérti a 10. kritériumban foglaltakat, mert Németország a 2005-2007-es időszakban a létesítményenként kiosztott mennyiség módosítását vagy lehetséges módosítását tervezi amennyiben (i) a 2003. január 1-től működő fennálló létesítmények alacsonyabb kapacitás kihasználással működnek; (ii) a fennálló létesítmények éves kibocsátásai alatta maradnak a bázis időszak kibocsátásai 40%-ának; (iii) a fennálló létesítmények kiegészítő kibocsátási egységeket kapnak bezárt létesítmények várható kibocsátási egység átruházásából kifolyólag; (iv) a CHP bonusz kiosztásból részesülő fennálló létesítmények vagy új belépők CHP módozatú energia termelése alacsonyabb, mint a bázisidőszakban. Németországnak az a szándéka, hogy potenciálisan módosítsa az új belépőknek kiosztott kibocsátási egységeket megsérti az 5. kritériumot, amely, a Szerződéssel összhangban, tiltja a hátrányos megkülönböztetést, ugyanis az ilyen ex-post módosítások alkalmazása megkülönböztetés alkalmazását jelentené az új belépőkkel szemben más létesítmények üzemeltetőihez képest, akiknek esetében az irányelv nem engedi meg a kiosztás ex-post módosítását.

A Bizottság úgy találja, hogy az osztrák terv megsérti a 10. kritériumot, ugyanis Ausztria átruházhatósági szabályai a bezárandó létesítményektől származó egységek bizonyos mennyiségének vonatkozásában valamely fennálló létesítménynek kiosztott mennyiségek módosítását vonja maga után a 2005-2007-es időszakban.

Az átruházás szabályai

Mivel egy kiterjedt és likvid piac létrehozásának az időigényéről eltérő nézetek vannak, az irányelv megengedi a tagállamoknak, hogy bizonyos mértékig mérlegeljék döntésüket arról, hogy az új belépők hogyan kezdhetik meg részvételüket a kereskedelmi rendszerben. Továbbá a tagállamok mérlegelhetik azt, hogy a bezárt létesítményeket hogyan kezelik.

Amennyiben a tagállam nem tartja vissza a bezárt létesítmény felé történő egység kibocsátást a kereskedelmi időszak hátralévő részére, a bezárt létesítménytől az új létesítmény felé történő egység átruházás, ugyanazon üzemeltető ellenőrzése mellett, helyénvaló.

Amennyiben a tagállam úgy döntött, hogy visszatartja további egységek kibocsátását bezárt létesítmény felé a kereskedelmi időszak fennmaradó részére és új belépőknek tartalékot képez, szükséges megvizsgálni azokat a feltételeket, amelyek alapján a rendszernek ez a része működni fog, hogy biztosítsák azt, hogy azok a létesítmények, amelyekre nézve kedvezőek az átruházási szabályok, ne jussanak indokolatlan előnyökhöz azokkal szemben, akik ebből nem részesülnek. Az átruházási szabály alkalmazása korlátozható abban az értelemben, hogy egy üzemeltető csak akkor jogosult azt igénybe venni, ha mind a bezárt létesítmény mind pedig az új létesítmény a tagállam területén található.

Továbbá a Bizottság megjegyzi, hogy a bezárásokat követően visszatartott egységekkel szemben az az elvárás, hogy ösztönözzék a tiszta és hatékony létesítményekbe történő beruházást. Az átruházás szabályának a környezeti hatása azonban semleges, kivételt képez, ha a tagállam a bezárást követően ki nem osztott egységek törlését kéri. A fennmaradó egységeket várhatóan átadják valamely más létesítménynek a kibocsátások lefedésére ugyanabban a tagállamban vagy másutt.

Új belépők számára képzett tartalékok

A fentiek alapján az irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy mérlegeljék döntésükben azt, hogy az egységek teljes mennyiségének egy részéből új belépők számára tartalékot képeznek-e, amelyből ingyenesen osztanak ki egységeket azoknak az új belépőknek, akik az új létesítményük üzemeltetését a kereskedelmi időszak során kezdik meg az Útmutató Dokumentum 48-64. bekezdéseiben meghatározottak szerint.

Az Útmutató Dokumentummal összhangban, a Bizottság az alábbi kérdésekkel foglalkozott az új belépők számára képzett tartalékok értékelése során:

- A méret indokoltsága;

- Módszertan ismertetése, amelynek alapján az egységeket kiosztanák az új belépőknek;

- Vannak-e kiemelt támogatások konkrét tevékenységekre, technológiákra vagy célokra ;

- Hogyan hasznosítják az időszak végén fennmaradó egységeket;

- Milyen rendelkezések vannak arra nézve, ha az időszak során kimerül a tartalék.

A 8 értékelt terv összesen 80,8 millió egységből álló[4], új belépők számára létesítendő tartalék létrehozását írja elő.

A Bizottság úgy találja, hogy valamennyi értékelt terv megfelelően indokolt nagyságú tartalék képzését írja elő. A Bizottság különösen azt vizsgálta, hogy a fennálló létesítmények esetében milyen mértékben várható növekedés (kivétel képez a kapacitás bővítés, amelyre az új belépőkre vonatkozó kezelési szabályok érvényesek) szemben az új létesítményekkel, figyelembe véve az ismert új belépők számára történt kiosztást, összhangban az Útmutató Dokumentum 54. bekezdésével.

A Bizottság megállapítja, hogy valamennyi értékelt terv tartalmaz bizonyos tájékoztatást annak módszertanáról, hogy az egységek kiosztása a tartalékból az új belépők számára hogyan történik. A tervek működési részletei azonban továbbra is hiányosak. A Bizottság csak akkor zárhatja ki annak a lehetőségét, hogy a részletesebbek szabályok, miután kidolgozásra kerültek, nem sértenek más kritériumokat vagy a Szerződést, ha valamennyi szükséges információ számára rendelkezésre áll. Megállapítja, hogy a 6. kritérium nem teljesült, ha hiányos a tájékoztatás, amelyet arról adtak, hogy az új belépők milyen módon kezdhetik meg részvételüket a kereskedelmi rendszerben. Ez a helyzet az Egyesült Királyság esetében.

A Bizottság megjegyzi, hogy Ausztria, Írország, Svédország és az Egyesült Királyság alkalmaz bizonyos kiemelt támogatási szabályokat az új belépők számára képzett tartalék tekintetében úgy, hogy kiemelt hozzáférést biztosít bizonyos technológiáknak (Svédország), vagy felosztja a tartalékot alegységekre (Ausztria, Írország és az Egyesült Királyság). A Bizottság megvizsgálta azt, hogy ezek a kiemelt támogatási szabályok túlzóak-e olyan mértékben, hogy sérthetik a Szerződés értelmében garantált szabad munkaerő áramlást, és megállapítja, hogy egyik terv sem tartalmaz túlzott mértékű támogatási szabályokat.

A tartalékban az időszak végén fennmaradó egységek felhasználásának értékelése megállapította, hogy Dánia és Németország az időszak végén fennmaradó egységek törlését tervezi. Ausztria, Írország, Szlovénia és az Egyesült Királyság[5] a fennmaradó egységek eladását tervezi. Svédország és Hollandia még nem döntött arról, hogy a fennmaradó egységeket törölteti vagy értékesíti, de arra kötelezettséget vállaltak, hogy azokat nem ruházzák át a fennálló létesítményeknek. A fennmaradó egységek ingyenes átruházása a fennálló létesítményeknek sérti a 10. kritérium cf. ex-post módosításról szóló részben foglaltakat. A fennmaradó egységek töröltetése vagy értékesítése megengedhető olyan mértékben, hogy az értékesített mennyiség, a 10. cikkel összhangban, nem haladhatja meg a 2005-2007-es időszakra kiosztott teljes mennyiség 5%-át. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a fennmaradó egységek értékesítését az Útmutató Dokumentumban leírtak szerint kell végezni a kereskedelmi időszak végén, amikor már bizonyos, hogy nem lesznek új belépők, akik jogosultak kiosztásra az új belépők számára képzett tartalékból.

Annak értékelése kapcsán, hogy mi történik, ha a tartalék kimerül az időszak során, a Bizottság megjegyzi, hogy Ausztria, Dánia, Írország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság az új belépőknek a piacon megvásárolható egységeket terveznek vásárolni.

Egyezőség más jogszabályokkal

Az irányelv a III. Mellékelt 4. kritériumban megállapítja, hogy a nemzeti kiosztási terveknek összhangban kell lenniük a Közösség jogi és szakmapolitikai eszközeivel.

A 2001/77/EK irányelv a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról[6] előírja a tagállamok számára, hogy állapítsanak meg nemzeti, indikatív jellegű célokat a megújuló energiaforrások részesedésére 2010-ben, és tegyenek intézkedéseket e célok teljesítésére. Ez csökkentéseket fog eredményezni az ide tartozó kibocsátásokban függetlenül a kibocsátások kereskedelmi rendszerének a hatásától. Következésképp, az irányelv egy olyan Közösségi eszköz, amelyet figyelembe kell venni a nemzeti kiosztási tervek kidolgozásakor. Figyelembe kell venni az elektromos áram előállítás számára kiosztott egységek számában, amely kevesebb, mint amennyi egyébként lenne.

Az érintett tervek értékeléséről a Bizottság megállapította, hogy azok mindegyike összhangban van a 2001/77/EK irányelvvel.

Egyes tervekhez kapcsolódó konkrét kérdések

Az Egyesült Királyság által benyújtott terv tartalmazza a terv hatálya alá tartozó létesítmények listáját, de nem tartalmazza a gibraltári létesítményeket. Így a 10. kritérium által előírt lista nem teljes.

A 3. táblázat, lent, összegzi a Bizottság által készített értékelést, jelezve, hol sértették meg a kritériumokat.

3. táblázat

[1] Közlemény útmutatás céljára, segítséget nyújtani a tagállamoknak a 2003/87/EK irányelv az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról III. Mellékletében felsorolt kritériumok megvalósításában, a Bizottság 2003. évi 830. számú közleménye, végleges változat, COM(2003) 830 2004. január 7-i végleges. 48-64. bekezdések

[2] Ausztria – 35 millió; Dánia – 18,5 millió; Írország – 18,5 millió; Hollandia – 100 millió.

[3] Lásd: 0.1 táblázat a dán Nemzeti Kiosztási Tervben (NAP).

[4] Ausztria – 1,0 millió; Dánia – 3,0 millió; Németország – 9,0 millió; Írország – 1,0 millió; Hollandia – 7,5 millió; Szlovénia – 0,2 millió; Svédország – 2,4 millió, Egyesült Királyság – 56,8 millió.

[5] Az irányelv 10. cikkének tiszteletben tartása érdekében, az Egyesült Királyság vállalta, hogy az Egyesült Királyság által a 2005-2007-es időszakra kibocsátott egységek teljes mennyiségének legfeljebb 5%-át értékesíti.

[6] HL L 283. szám, 2001.10.27., 33. o.

52004DC0500