A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSHOZ, A PARLAMENTHEZ ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGHOZ - Fejlődő országok, nemzetközi kereskedelem és fenntartható fejlődés: a közösségi Általános Preferenciarendszer (GSP) szerepe a 2006-2015 közötti évtizedben

Összefoglaló

* Az általános preferenciarendszer (GSP) egyik kulcsfontosságú eleme a fejlődő országok támogatásának a szegénység elleni küzdelemben, a nemzetközi kereskedelemben szerzett jövedelmek révén. E célkitűzés eléréséhez e közlemény azon elvek felállítására törekszik, melyek a jövőbeli különböző rendeletek alapjául fognak szolgálni 2006 és 2015 között.

* A GSP beilleszkedik a közösségi kereskedelempolitika prioritásainak átfogóbb keretébe. E prioritások között szerepelnek különösen a Doha Agenda által a fejlődő országok számára megalkotott prioritások.

* A GSP-nek stabilnak, kiszámíthatónak, objektívnek és egyszerűnek kell lennie. Erősítenie kell a korábbi minták alapján megvalósított ez irányú erőfeszítéseket. A szereplők hozzáférését meg kell könnyíteni. A szabályozások számát (öt) csökkenteni kell.

* A GSP-nek a leginkább rászoruló országok felé kell irányulnia, és különféle módon támogatnia kell a fejlődő országok közötti regionális együttműködést. A GSP-nek támogatnia kellene ezen országokat a versenyképesség egy olyan szintjének elérésében, amely gazdaságilag önellátóvá és a nemzetközi kereskedelemben teljes jogú partnerekké teszi őket.

* A fenntartható fejlődésre való ösztönzés szempontjait előtérbe kell helyezni a kiegészítő engedmények egységes rendszere révén minden olyan, egyedi fejlődési szükségleteket mutató fejlődő ország számára (,GSP+"), amely elfogadja a legfontosabb nemzetközi egyezményeket a szociális jogok, a környezetvédelem és a kormányzás területén, beleértve a kábítószerek elleni küzdelmet is. A Közösség visszavonja e kiegészítő preferenciákkal járó előnyt, amennyiben a nemzetközi szervezetek értékelési mechanizmusai a kedvezményezett országok esetében súlyos és rendszeres mulasztásokra engednek következtetni.

1. Bevezetés

A nemzetközi közösség a kereskedelmet a fejlődés leglényegesebb faktorának tekinti. A fejlődő országok fokozottabb integrálása a multilaterális kereskedelmi kapcsolatokba, ha önmagában nem is elegendő, de fontos célkitűzést jelent a szegénység leküzdésében. A WTO dohai miniszteri konferenciája által 2001. november 14-én elfogadott nyilatkozatban elismerésre került, hogy a nemzetközi kereskedelem lényeges szerepet játszhat a gazdasági fejlődés, valamint a szegénység visszaszorításának előmozdításában.

A fejlődés megítélése erősödött az elmúlt évek folyamán. Tartalmát ma már nem csupán gazdasági kritériumok határozzák meg. A fejlődés egyéb ismérveken - ilyen például a környezetvédelem, a társadalmi feltételek javítása, a korrupció elleni küzdelem vagy a kormányzás támogatása stb. - is megmérettetik.

A fejlett országok és elsősorban a Közösség részéről a fejlődő országoknak biztosított különböző GSP formáknak a Doha Agenda kontextusába kell illeszkedniük. Az egyik alapvető prioritást a fejlődő országok támogatása jelenti a tekintetben, hogy különösen a kereskedelem és a fenntartható fejlődés összekapcsolása révén részesüljenek a globalizáció előnyeiből. Végül a Dél-Dél regionális együttműködés [1] is azon tényezők közé sorolható, amelyeknek hozzá kellene járulniuk a fejlődéshez. A GSP-nek a rendelkezésére álló eszközök birtokában hozzá kell járulnia e célok eléréséhez.

[1] A regionális együttműködést a GSP kereteiben a származási szabályokkal lehet előmozdítani. A származási szabályok képezik egy adott ország termékeire jutatott összes preferenciális eljárás alapját. A regionális kumuláció keretében e GSP-szabályok rugalmasak, aminek köszönhetően a szomszédos országokból származó összetevők révén a szükséges helyi integrációs küszöb elérhetővé válik.

E közlemény arra törekszik, hogy egyrészt a GSP területén meghatározza a következő tíz évre (2006-2015) szóló célkitűzéseket, másrészt a többéves végrehajtási rendeletek által e célok eléréséhez felhasználandó eszközöket, melyek közül az első 2006. január 1-jén fog hatályba lépni.

2. A fejlődés nemzetközi gazdasági összefüggésben

A fejlődés érdekében és a szegénység leküzdéséért folytatott harcot meg kell erősíteni. E szemszögből a nemzetközi kereskedelem folyamatosan növekvő jelentősége (a gazdasági nyitottság állandóan növekszik a fejlett és a fejlődő országokban) megszilárdítja a kereskedelempolitika eszközeinek hatékonyságát. Ezen eszközök közé tartozik a GSP.

Egyensúlyt kell kialakítani továbbá egyrészről a kereskedelem általi fejlődés, másrészről az iparosítás általi fejlődés fogalma között. Ennek az egyensúlynak tükröződnie kell a származási szabályokban. A WTO cancúni miniszteri konferenciáján 2003 szeptemberében nyilvánvalóvá vált gyapotproblematika bebizonyította, hogy egyes afrikai országok a jövőben nem csak alacsony többletértékű rostot, hanem szövetet vagy ruhákat kívánnak exportálni. E megközelítés inkább az erős vertikális integrációt igénylő származási szabályokkal rendelkező iparosító fejlődést részesíti előnyben. Néhány, a munkaigényes iparra szakosodott ázsiai ország ezzel ellentétben inkább félkész termékeket kíván szállítani azért, hogy teljes mértékben élvezhesse az általában alacsonyabb bérszint biztosította előnyt a nemzetközi piacokon. Ebben az esetben a fejlődés kereskedelmi megközelítése - mely egyben kereskedelemkönnyítő - helyénvalóbb. A származási szabályoknak itt rugalmasabbnak kell lenniük. Egyenletesen kell fejlődniük ahhoz, hogy az eltérő helyzeteket is figyelembe vehessék.

3. A GSP mérlege

Az elmúlt tíz évre vonatkozólag - a GSP statisztikai adatai teljesek és rendelkezésre állnak (2002-ig) - két tendenciát lehet felismerni.

Elsőként, a Közösség összbehozatala (euróban kifejezve) 424 milliárdról 936 milliárd euróra nőtt (1. táblázat), miközben a GSP-behozatalok tényleges értéke ugyanebben az időszakban 30 milliárdról 53 milliárd euróra emelkedett. Ezen túlmenően a GSP fejlődésének eloszlása nem volt egyenletes. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a WTO keretében kötött vámtarifa-megállapodások következtében eltűntek egyes teljes termékágazatokat érintő vámok (például: 1996-ban határozták meg az elektronikus termékekre és az információs technológiákra érvényes vámok eltörlését, ami részben magyarázatot ad a preferenciális behozatal visszaesésére az 1997-98-as években, amint azt az alábbi 1. táblázat is mutatja). A GSP természetes alkalmazási területe erősen időfüggő, ami megnehezíti a rendszer mennyiségi értékelését.

>REFERENCE TO A GRAPHIC>

Másodsorban, a GSP hasznosulása [2] szintén egyenetlen módon fejlődött (2. táblázat). Az utolsó négy évben a hasznosulás fejlődése pozitívan értékelhető, 2002-ben e szint 52,5%-ot ért el.

[2] Hasznosulás: a GSP-re jogosult kedvezményezett országból származó kereskedelmi behozatal és a preferenciális vámkedvezményekben valóban részesülő mennyiségek közötti viszony.

>REFERENCE TO A GRAPHIC>

4. A GSP a 2006-2015 közötti évtizedben

Történelmi csökkentésük ellenére a vámok továbbra is szerepet játszanak számos termék esetében. Több iparágban - ahol a szereplők között erős a versengés - a vámok csökkentése arra ösztönöz, hogy egy ország helyett egy másikból szerezzék be az árut.

A vámcsökkentésekről a Doha Agenda keretében kellene dönteni, a GSP-nek, különösen a közösséginek ugyanakkor továbbra is fontos szerep jut a fejlődő országok támogatásának eszközeként. A közösségi GSP ugyanis messzemenően a fejlett országok legbőkezűbb és legjelentősebb preferenciarendszere [3]. Az elkövetkezendő években a 2004. május 1-jei bővítést követően a közösségi GSP uralkodó helyzete természetesen még inkább meg fog erősödni [4].

[3] A közösségi GSP 178 független országot vagy területet fed le. A Kombinált Nómenklatúrában szereplő valamivel több mint 10 000 termék közül 7000 feldolgozott termék jogosult a GSP-re, vagyis a legtöbb ipari termék és számos mezőgazdasági és halászati termék. A termékek fele nulla behozatali vámtételben részesül, míg a termékek többi része, vagyis a legérzékenyebb termékek legfeljebb 3,5 százalékpontos csökkentést kapnak (a textil- és ruhaipari termékek esetében 20% kerül levonásra az MFN-tarifából). Egy külön megállapodásban a GSP nulla behozatali vámtételt biztosít a 49 LDC-országból (és Kelet-Timorból) származó termékekre (a fegyvereket kivéve).

[4] 2002-ben a közösségi GSP-ben részesülő fejlődő országok kereskedelme 53 milliárd eurót tett ki (a közösségi behozatal 5,6%-a), ezzel ellentétben a második legfontosabb GSP (az Egyesült Államoké) 16,4 milliárd euró volt (a behozatal 1,4%-a).

5. A GSP jogi kerete

A GSP kivételt képez a GATT legnagyobb kedvezményről szóló záradéka alól. Ugyanakkor be kell tartania a felhatalmazó záradékot, ahogyan azt a WTO fellebbezési szerve az India által a közösségi GSP ellen benyújtott panasz (,drogszabályozása") kapcsán értelmezte.

A felhatalmazó záradék kimondja, hogy egy GSP formának ,általánosnak, egyoldalúnak és diszkriminációmentesnek kell lennie". Elő kell segítenie, illetve támogatnia kell a fejlődő országok kereskedelmét, és pozitív választ kell adnia a fejlődő országok fejlődési, pénzügyi és kereskedelemi szükségleteire.

A fellebbezési szerv úgy ítélte meg, hogy a fejlett országoknak elvileg jogukban áll eltérő vámokat kivetni a GSP különböző kedvezményezettjeitől származó termékekre, azzal a feltétellel, hogy hasonló feltételek mellett valamennyi kedvezményezettet ugyanabban a bánásmódban részesítik. A WTO azon tagjának, aki GSP-modellje keretében további tarifális kedvezményeket kíván megítélni, objektív módon kellene azonosítania azoknak a fejlődő országoknak a ,fejlődő szükségleteit", amelyeket külön bánásmódban részesítene.

6. A GSP-ben felhasználandó eszközök

Az egyes GSP-rendeleteknek a 2006-2015 közötti évtizedben következésképpen:

6.1. Nagyvonalú vámajánlatot kell fenntartaniuk

A GSP-ajánlat [5] csökkentésére három tényező létezik. Az első a MFN-vámok [6] csökkentése, ami az átlagos preferencia-árrés csökkentéséhez vezet [7]; a második olyan, a WTO-nál megkötött nemzetközi megállapodásokból ered, amelyek eltörlik az egyes GSP-re jogosult termékekre kivetett vámokat (lásd alább a 3. bekezdést). A 2001-es Nemzetközi Kávémegállapodás és a WTO 1996-os szingapúri konferenciája során elfogadott információtechnológiát illető megállapodás (Information Technology Agreement) egyaránt számos termék tekintetében a vámok eltörléséhez, és egyidejűleg a GSP névleges alkalmazási területének csökkentéséhez vezetett; a harmadik tényezőt a kétoldalú vagy regionális szabadkereskedelmi megállapodások számának növekedése jelenti.

[5] A GSP-ajánlat: a GSP által kedvezményezett országok rendelkezésére álló preferenciális tarifális kedvezmények. 2002-ben a valós GSP-ajánlatot 2,2 milliárd euróra becsülték a be nem hajtott vámot illetően.

[6] Az MFN-vám: közösségi vám harmadik országokkal szemben, akik nem részesülnek olyan preferenciális tarifális kedvezményekben, mint a GSP.

[7] A preferencia-árrés: az MFN-vám és a GSP nyújtotta preferenciális vám közötti különbség.

A közösségi ajánlat fenntartása, illetve esetleges javítása többféle módon is lehetséges. Elsőként hozzájárul ehhez a Közösség 2004. május 1-jén megvalósított tíz új államot magában foglaló bővítése. Ugyanakkor azt is meg kellene vizsgálni, hogy mely más termékekre terjeszthető ki a GSP. A vámtarifa hatálya alá tartozó termékek közel egytizede ki van zárva a GSP-ből. Hasonlóképpen, egyes érzékeny termékként bejegyzett termékeket - az érzékenység fogalmának fejlődésére tekintettel - át lehetne csoportosítani a nem érzékeny termékek kategóriájába (lásd alább a 2. bekezdést).

A preferencia-árrések vonzó jelensége fennmarad (jelenleg az érzékeny termékek tekintetében 3,5 százalékpont és a nem érzékeny termékek tekintetében 100 százalék), és amennyiben lehet, javításra kerül.

Végül a Bizottság továbbra is figyelembe veszi ezen intézkedéseknek az ultraperifériális régiókra gyakorolt hatását.

6.2. A GSP-nek a leginkább rászoruló országokra kell irányulnia

A közösségi GSP földrajzilag igen kiterjedt alkalmazási területével arányosan, annak költségvetési vonzata is jelentős. Következésképpen, a GSP-nek hatását a leginkább rászoruló országokra kellene összpontosítania, így az LDC-kre és más, a legsebezhetőbbek közé tartozó fejlődő országokra (a kis nemzetgazdaságok, a tengerparttal nem rendelkező országok, a kis szigetországok és az alacsony jövedelmű országok) annak érdekében, hogy lehetőséget kapjanak a nemzetközi kereskedelemben való nagyobb szerepvállalásra. A GSP-nek elsőbbségi jelleggel ezen országokra kell irányulnia. E célt többféle módon lehet elérni. A legversenyképesebb országok/termékek beosztás [8] ennek egyik megfelelő módszere. A beosztásnak különösen egyes kedvezményezett országok legversenyképesebb termékcsoportjaira kell irányulnia. Ez az jelenti, hogy e termékek vonatkozásában az ezen országoknak nyújtott preferenciák nem szükségesek, illetve nem igazoltak. A beosztás mechanizmusának a legsebezhetőbb országokra történő alkalmazása ugyanakkor óvatos megközelítést tesz szükségessé.

[8] Beosztás: egyes termékek kivonása a GSP alól (egy vagy több származási ország esetében).

Tehát mely országokra is kell a preferenciáknak irányulnia? Értelemszerűen és elsősorban az LDC-k azok, amelyeket a lehető legtöbb preferenciában kell részesíteni. Ez azt is maga után vonja, hogy rendelkezéseket kell hozni azon ország helyzetének könnyítésére, amelyet az ENSZ töröl az LDC-k listájáról. Egy ilyen lépés ugyanis automatikusan azzal jár, hogy ez az ország elveszíti a GSP-rendszer keretében LDC-ként élvezett kedvezményét. A GSP-nek gondoskodnia kell egy olyan mechanizmusról, amely az országot fokozatosan vonja ki a különleges GSP-megállapodás által biztosított ,EBA" (,Everything But Arms") [9] kedvezményre jogosult országok sorából.

[9] A GSP keretében ez a legkedvezőbb megállapodás. Mintegy 10 000 termék (a fegyvereket kivéve) érzékenységétől függetlenül részesül nullaszázalékos vámban.

Az országok második csoportját a tengerparttal nem rendelkező és az alacsony jövedelmű országok alkotják, valamint amelyek méretükből adódóan nem rendelkeznek bizonyos adottságokkal, vagy amelyek logisztikai nehézségekkel küzdenek, illetve egyoldalú nemzetgazdaság jellemzi őket. Ezen megközelítésmód különös tekintettel a textil- és ruhaipari ágazatokban alkalmazandó. A Bizottság egyik 2003. októberi közleménye [10] az AMF-textilkvótarendszer 2004. decemberi megszűnésével összefüggésben már kiemelte annak szükségét, hogy a preferenciákat az arra leginkább rászoruló országokra koncentrálják.

[10] A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak ,A textil- és ruhaipari ágazat jövője a kibővített Európában" témában. COM(2003) 649 végl., 2003. október 29.

6.3. Egyszerűbb és könnyebben hozzáférhető GSP-t kell tervbe venni

Az egyszerűsítésre irányuló erőfeszítést hangsúlyosabbá kell tenni. Az egyszerűsítés már a jelenlegi GSP-ben megkezdődött, és azt a jövőben folytatni kell. Az egyszerűsítést kell szolgálnia a szabályozások számbeli (jelenleg öt [11]) csökkentésének is, különösen azáltal, hogy a munkavállalók jogainak védelmére és a környezetvédelemre ösztönző különleges szabályozást, valamint a tiltott kábítószerek előállítása és kereskedelme ellen irányuló különleges szabályozást egyetlen rendszer váltja fel. A GSP a jelenlegi öt szabályozás helyett így három szabályozásból fog állni: az általános szabályozásból, a legkevésbé fejlett országok javára létrehozott különleges szabályozásból és egy a fenntartható fejlődést és a kormányzást ösztönző különleges szabályozásból. Az egyszerűsítés során ugyanakkor törölni kell a kedvezményezettek listájáról azokat az országokat, amelyek egy szabadkereskedelmi megállapodás révén preferenciális hozzáférést élveznek a közösségi piachoz. A Közösség természetesen megbizonyosodik arról, hogy ez az érintett országokra nézve nem jár semmiféle veszteséggel, mivel a GSP-ben részesülő valamennyi terméket a szóban forgó megállapodásban előzetesen rögzíteni kell. A Bizottság zöld könyvében ,A származási szabályok jövője a preferenciális kereskedelmi szabályozásokban" [12] témában bevezetett vitát követően hivatalos lépéseket kell tenni a származási szabályokat illetően. A GSP-rendeleteknek a lehető leghamarabb hatályba kell lépniük ahhoz, hogy a gazdasági szereplők tevékenységüket megtervezhessék.

[11] Az általános GSP (7000 érzékeny és nem érzékeny termék), az EBA-szabályozás az LDC-k számára, a ,szociális" és a ,környezetvédelmi" különleges szabályozások, melyek az arra jogosult országok érzékeny termékeinek kiegészítő preferenciákat juttatnak (jelenlegi GSP: Moldávia és Sri Lanka), valamint a kábítószer-előállítás és -kereskedelem elleni ösztönzőrendszer (,drogszabályozás"), mely az EBA-szabályozáshoz (12 kedvezményezett ország) hasonlítható.

[12] COM(2003) 787, 2003. december 18.

6.4. A beosztást átláthatóvá kell tenni és célirányosan a legfontosabb kedvezményezettekre kell irányítani

A beosztást azon országok termékcsoportjaira kell alkalmazni, amelyek a közösségi piacon fennálló versenyképességük alapján már nem szorulnak rá a GSP által nyújtott exporttámogatásra. A beosztás nem jelent szankciót, csak azt jelzi, hogy a GSP betöltötte szerepét, legalábbis ezen országok és termékek vonatkozásában. A beosztás tehát nagyon szorosan összefügg a kedvezményezett országok gazdasági versenyképességének fogalmával.

A beosztás - azon országokra nézve, akikre alkalmazzák - ösztönző jelleggel bír diverzifikációs erőfeszítésük hangsúlyozásában. A többi kedvezményezett ország tekintetében a beosztás egyben azt is jelzi, hogy a GSP által nyújtott kedvezményekből még nagyobb rész marad meg számukra. E beosztásnak központi szerepet kell kapnia a kereskedelmi áramlások szabályozásában a textil- és ruhaipari termékeket illetően, miután 2004 decemberében megszűnik az AMF-textilkvótarendszer.

A beosztást jelentősen egyszerűsíteni fogják. A jelenlegi kritériumok helyébe (a preferenciális behozatalokban való részesedés, fejlődési index, exportra vonatkozó szakosodási index) majd egy egyszerű és egységes kritérium lép: a közösségi piacon való részesedés a preferenciális behozatalokban való részesedésben lesz kifejezve. Az ,ágazatokba" [13] történő besorolás, mely a GSP keretében a beosztás miatt jött létre, meg fog szűnni. A termékcsoportokat kizárólag a Kombinált Nómenklatúra ,nemzetgazdasági ágai" szerint fogják beosztani. [14] Egyszerűségén túlmenően e rendszer úgy van felállítva, hogy csak a legnagyobb országok némelyike esik a beosztás alá [15]. A beosztás csak azon országokra fog vonatkozni, akik átlagban egy nemzetgazdasági ágon belül minden áru tekintetében versenyképesek. Így a kedvezményezettek között a csak néhány termékre nézve versenyképes kis országok tekintetében e termékek miatt semmi esetre sem fogják alkalmazni a beosztást.

[13] A 7000 GSP-termék 34 ágazatba van csoportosítva.

[14] A Kombinált Nomenklatúra a Harmonizált Rendszer nemzetközi vámnómenklatúrájának - melyet elfogadott a Vámigazgatások Világszervezete, és a nemzetközi kereskedelem 95%-ához használják - közösségi albontása. E két nómenklatúra 21 részre van osztva (például a 11. rész a textil- és ruhaipari termékeket foglalja magába).

[15] A 178 kedvezményezett ország közül kevesebb mint tíz tartozik a GSP-hez.

6.5. Új ösztönzőrendszert kell meghatározni a fenntartható fejlődéshez és a kormányzáshoz

Amint az már bizonyosságot nyert, egyes fejlődő országok a globalizált gazdaság kontextusában sajátos problémákkal szembesülnek, úgymint a kábítószer elleni küzdelem problémája vagy nemzetgazdaságuk nem megfelelő diverzifikáltsága. Összefüggésben azzal a célkitűzéssel, hogy a GSP-t a leginkább rászoruló országokra koncentrálják, az új GSP-rendszernek biztosítania kellene, hogy a különleges ösztönzőrendszer, a felhatalmazási záradékkal összeegyeztethető módon, az egyéni fejlődési szükségleteket is kielégítse. Ezeket a további kedvezményeket valamennyi, azonos fejlődési szükségleteket mutató fejlődő ország számára elérhetővé kellene tenni.

A munkavállalók alapvető jogainak védelmére és a környezetvédelemre ösztönző különleges szabályozások (,szociális" és ,környezetvédelmi" záradék) jelenlegi formájukban ritkán kerültek alkalmazásra. Egyes kedvezményezett országok lemondtak arról, hogy szembenézzenek szociális jogszabályaik és főleg azok alkalmazásának értékelésével. Továbbá a hosszú és viszonylag bonyolult értékelési eljárások minden valószínűséggel még kevésbé tették vonzóvá a rendszert. Végül a környezetvédelmi ösztönzőrendszer a trópusi erdőkre, így a környezetvédelem egy meglehetősen szűk szempontjára korlátozódik. Más tekintetben a fellebbezési szerv is bírálta a tiltott kábítószerek előállítása és kereskedelme elleni különleges szabályozásra jogosító támogatási feltételek hiányát.

Következésképpen a fenntartható fejlődés és a kormányzás fogalmát tágabban kell értelmezni. Számos nemzetközi egyezmény és nyilatkozat elismerte a fejlődés, valamint az emberi jogok, a társadalmi jogok, a környezetvédelem és a kormányázás közötti kapcsolatot. Ezeknek a különféle nemzetközi egyezményekben meghatározott alapvető normáknak a megsértése sajátos problémák elé állítja a fejlődő országokat. Ennélfogva e sajátos fejlődési szükségleteket pozitív módon kell kezelni, további GSP-preferenciákat biztosítva azoknak a fejlődő országoknak, amelyek a témára vonatkozó legfontosabb nemzetközi egyezményeket alkalmazzák.

A fenntartható fejlődés új ösztönzőrendszere a jelenlegi ösztönzőrendszerek keretében végzett a priori értékeléseket egy a nemzetközi egyezmények ratifikálását és alkalmazását ösztönző rendszerrel váltja fel. A rendszerből azok a kedvezményezettek részesülhetnek, akik a fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi normákat megfelelően integrálták, beleértve az emberi jogokkal (a politikai, társadalmi és gazdasági jogokról, a kínzás, a faj és a nem alapján történő diszkrimináció elleni küzdelem támogatásáról, valamint a nők és a gyermekek védelmének előmozdításáról szóló megállapodások) és a munkavállalók jogaival kapcsolatos alapegyezményeket, akárcsak egyes, a környezetvédelemre vonatkozólag egyezményeket (például a veszélyeztetett fajok kereskedelme elleni harcot vagy az ózonréteg védelmét szolgáló egyezmények), valamint a tiltott kábítószerek előállítása és kereskedelme elleni küzdelemre vonatkozó egyezményeket, ami a fejlődés szempontjából természetesen szintén prioritást élvez (lásd alább).

A szóban forgó egyezmények szabályos mechanizmusokat tartalmaznak, és alkalmazásuk nyomon követésen megy át, amit megfelelő nemzetközi szervezetek hajtanak végre. A Bizottság az ösztönzőrendszer kedvezményezetti listájának felállítása előtt figyelembe fogja venni ezen illetékes nemzetközi szervezetek értékeléseit. A kedvezményezett országoknak hivatalos kérelmet kell benyújtaniuk, mely tartalmazza a kérelem értékeléséhez szükséges elemeket. Amint a Tanács elfogadta az új GSP-t, sor kerülhet a pályázatok benyújtására, hogy e preferenciákból a fejlődési szükségletekkel kapcsolatos, új objektív kritériumoknak megfelelő országok mielőbb részesülhessenek. Bevezetésre kerül egy hiteles és gyors felfüggesztési záradék. A záradékot az intézményi résztvevők (a Bizottság, a tagállamok és az Európai Parlament) indítványozhatják, kiváltva a Bizottság vizsgálatát, ami az egyezmény keretében vállalt kötelezettségeket be nem tartó ország számára az új ösztönzőrendszer esetleges felfüggesztéséhez vezethet.

6.6. Javítani kell a származási szabályokat

A preferenciákhoz való hozzáférés feltételét képezik a származási szabályok. Amikor a származási szabályokat létrehozták, más volt a gazdasági környezet, akárcsak a termelési feltételek. Nemrégiben elkészített munkák nyomán (a fenti 6.3. bekezdésben említett zöld könyv) elismerték a formális (egyszerűsítés), lényegbeli (a kritériumok vagy kumulációs szabályok alkalmazása), valamint az eljárásokra (hivatalos formaságok és ellenőrzések) vonatkozó kiigazítás szükségességét.

A rugalmasság szükségét is elfogadták. Mindazonáltal azt a fejlődés és nem csupán a kereskedelem ösztönzésének vonatkozásában kell biztosítani. Az egyik célkitűzést a származás megszerzésének megkönnyítése jelenti annak érdekében, hogy a preferenciákat optimálisan használják fel. A rendszert a regionális kumulációval lehetne javítani, támogatva ezzel a kedvezményezett országok közötti regionális együttműködést. A déli országok világkereskedelembe való jobb beilleszkedésének előfeltételeként a Bizottság a regionális integráció jelentőségét emelte ki [16]. Az ilyen irányú együttműködést két évtizeddel ezelőtt vezették be a GSP-be, amikor is - a regionális kumuláció révén (ASEAN, Andok- és Közép-Amerika, SAARC) - ténylegesen kialakult a fejlődés erősebben regionális jellegű megközelítése. A régiók közötti kumuláció lehetőségét a különféle regionális csoportosulások által benyújtott kérelmek alapján vizsgálják meg. Ilyen körülmények között a jelenlegi feltételek felülvizsgálatával elképzelhető lenne a kumuláció megkönnyítése.

[16] A Bizottság közleménye a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez ,A kereskedelem és a fejlődés: a fejlődő országok támogatása a kereskedelemből adódó előnyök élvezésében". COM(2002) 513 végl., 2002. szeptember 18.

6.7. Helyre kell állítani az időszakos kivonás eszközeit, a védintézkedéseket és a csalás elleni intézkedéseket

Mivel az új GSP beosztása a legversenyképesebb kedvezményezett országokra összpontosul, ezen országok többsége, a különleges GSP szabályaitól eltérően, a preferenciákból korlátozás nélkül részesülhet. A GSP-ből való időszakos kivonási szabályozásokat, mint a védzáradékot is, újra meg kell határozni ezen új tények figyelembevételével. Habár e rendszerek kivételes esetben kerülnek használatra, hitelességüket egyszerűsítés útján növelni kell, akárcsak használati rugalmasságukat, különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tekintetében.

Általánosságban a csaláselleni és a Közösség pénzügyi érdekeit védő, létező GSP-szabályok magas technikai hitelességet élveznek. A Bizottság e szintet fenn kívánja tartani, azonban úgy ítéli meg, hogy a szabályok valós hatékonysága a Bizottság (és a GSP kezelésével megbízott tagállamok) erős politikai akaratának függvénye, akiknek e szabályokat igazolt esetekben kompromisszum nélkül alkalmazniuk kell.

A GSP kezelésében a kedvezményezett országoknak is vannak kötelezettségeik, ami valamennyi fél, így saját érdeküket is szolgálja. Létre kell hozniuk azokat a hatékony és megfelelő adminisztratív struktúrákat, amelyek biztosítják a kiállított és kibocsátott származást igazoló dokumentumok érvényességét.

7. Következtetések

A Bizottság az e közleményben leírt célok elérésére többéves szabályozási tervezetet fog előterjeszteni. A Bizottság kötelezettséget vállal az iránt, hogy javaslatait időben fogja benyújtani, hogy a kedvezményezett országok és a gazdasági szereplők elég idővel rendelkezzenek kereskedelmi forgalmuk megszervezéséhez. Az éves stabilitás (ami magával vonja az éves beosztás megszüntetését) mellet e rendelkezés kifejezetten hozzá fog járulni a GSP stabilizálásához és vonzerejének növeléséhez.

Az új GSP-nek hat évre, a 2015-ig terjedő időszakra kell szólnia. A korábbi tapasztalatok fényében a GSP értékelésére rendszeres időközönként, lehetőség szerint háromévente, ahogy jelenleg is, sort kell keríteni, és a szükséges javításokat végre kell hajtani - a multilaterális tárgyalások eredményeinek, így például a Doha Agendának megfelelően.

Következésképpen a Bizottság egy új, három évre szóló GSP-rendeletet terjeszt a Tanács, az Európai Parlament és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elé 2004 őszén, hogy az 2006. január 1-jével hatályba léphessen.