23.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 74/21

1.1

A kérdéses javaslat (1) különbözik a közösségi jogszabályok eddigi egységes szerkezetbe foglalási munkálataitól. Az Európai Bizottság rámutatott, hogy a HÉA-val (2) kapcsolatos rendelkezések – amelyeket eredetileg a 77/388/EGK számú Hatodik tanácsi irányelvben fektettek le és később számos alkalommal módosítottak – alapos átdolgozásra szorul. Az évek során az anyagot számtalanszor felülvizsgálták, javították és kiegészítették, ami elkerülhetetlenül homályos rendelkezésekhez és ismétlődésekhez vezetett. A szöveget úgy kellett módosítani, hogy világosabb és közérthetőbb legyen anélkül, hogy a rendelkezések jelentése vagy hatálya megváltozna: ez tehát sokkal több, mint egy egyszerű kodifikálási művelet.

1.2

Továbbá ugyanilyen módon más módosításokat is el kellett végezni ahhoz, hogy a szöveg megfeleljen az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság által elfogadott, jó minőségű jogszabályokra vonatkozó elveknek. Az új szöveg a Tanács és az Európai Parlament jóváhagyására vár: a módosítások ugyan alapvetően formai jellegűek, ez nem kodifikálási művelet, hanem összetett átdolgozás, amelyben a cikkelyeket módosítják, egységes szerkezetbe foglalják, majd egyetlen törvényi szövegben egyesítik a 2001. évi intézményközi megállapodásnak (3) megfelelően.

1.3

Az Európai Bizottság elismerésre méltó munkájának (4) eredményeképpen született javaslat hatályon kívül helyezi a Hatodik HÉA-irányelvet: minden egyes cikk átdolgozásra került, hogy világosabb és tömörebb legyen, végül most 53 helyett 402 cikk van. A szöveghez most tartalomjegyzék is tartozik, ezáltal egyszerűbben és gyorsabban lehet benne keresni: ez mindenképpen örvendetes változás.

2.1

Mivel végeredményben átdolgozásról van szó, nem pedig új irányelvről, az EGSzB szorítkozhatna arra, hogy tudomásul veszi az Európai Bizottság jól végzett munkáját és elismerését fejezi ki az eredménnyel kapcsolatban: a közigazgatásban dolgozóknak és az operátoroknak minden bizonnyal csak az előnyére válna az, hogy a szöveg most már kevésbé értelmezhető félre és gyorsabban lehet keresni benne. Az előadó természetesen elfogadja az Európai Bizottságnak azt a kijelentését, hogy az új szöveg hatásköre a jelenleg hatályos jogszabályok szövegéhez illeszkedik: ezt lehetetlen lenne alaposan megvizsgálni, valamint nemzeti szakértők és operátorok – akik jelentős mértékben közreműködtek a munkában – már amúgy is végeztek effajta vizsgálatot.

2.2

Mindamellett a javaslatot közelebbről szemlélve néhány alapvető megjegyzést kell tenni a HÉA-politikáról, illetve általánosabban arról az adópolitikáról, amelynek kifejezett célja az egységes piac működési feltételeinek összehangolása. Ebben a tekintetben a javaslat azt állítja (a „figyelembe véve” szakasz ötödik bekezdésében), hogy „Egy HÉA-rendszer akkor éri el az egyszerűség és a semlegesség legmagasabb fokát, ha az adó kivetése a lehető legáltalánosabb módon történik…. Ezért a közös piac és a tagállamok érdeke az, hogy elfogadjanak egy közös rendszert….” (2).

2.3

Az ezt követő két bekezdésben azonban az Európai Bizottság óvatosságra int: „Fontos, hogy fokozatosan járjunk el, mert a forgalmi adók harmonizációja az adórendszer módosulásához vezet” (2). Ezután azt állítja, hogy ha az adómértékek és a mentességek nincsenek is „teljes összhangban”, a (harmonizált) HÉA célja akkor is a versenybeli semlegesség biztosítása „minden egyes tagállamon belül” (2).

2.4

Az EGSzB meg kívánja jegyezni, hogy ezek a pontok a Hatodik irányelv (5) eredeti szövegéből származnak: ha majdnem 40 év után szükségesnek érezzük ezeket a szavakat megismételni, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy ez alatt az idő alatt vajmi keveset haladtunk előre. A harmonizációt illetően az EU látszólag egy helyben jár, és egyéb – az alábbiakban olvasható – jelek is mutatkoznak, amelyek nem adnak optimizmusra okot.

2.5

Újra ki kell emelni azt a tényt, hogy a Hatodik irányelv által bevezetett HÉA-rendszer, amelyet azóta is használnak, „átmeneti”, és nincs jel arra, hogy egyszersmind át szándékoznának térni egy „végleges” rendszerre. Ez tisztán mutatja a bizonytalanságot a rendszer igazságossága felől, amelyhez az EGSzB a szolgáltatások adózási helyéről szóló véleményében egyes javaslatok révén már fűzött véleményt.

2.6

További észrevételek merülnek fel az eltérési rendszerrel kapcsolatban – amelynek, ha valóban szükséges, továbbra is ideiglenesnek kell lennie, ha az egységes piacot el akarjuk érni A legutóbbi hatálycsökkentést a tíz új tagállam kapta, egyesek ideiglenes jelleggel, mások lejárati határidő nélkül. Azonban még hatályban vannak más eltérések is, amelyek a „második hullám” során csatlakozó tagállamokra (Ausztria, Görögország, Finnország, Portugália, Spanyolország és Svédország) vannak érvényben. Ebben a vonatkozásban ki kell emelni, hogy ezek közül csak néhány jelent meg a Hatodik irányelvet módosító irányelvekben, a legtöbb „elbújt” a csatlakozási okmányokban. Az új irányelv egyik érdeme az, hogy az összes eltérést felfedi, függetlenül attól, hogy milyen jogcímen ítélték meg azokat.

2.7

A hatálycsökkentő eltérések – eltörlési célzatú – megvitatására nincs tervezet, még a nagyon régen megítéltekére sem. Ezt a kérdést még az alapító tagállamoknak sem áll érdekében előhozni: eredetileg ők maguk is eltérést kaptak, és ügyelnek arra, hogy ezt ne lehessen megkérdőjelezni (legalábbis amíg az „átmeneti rendszer” van érvényben). Nem utolsósorban érdemes említeni a híres „nullakulcsot”, amelyet eredetileg két ország számára engedélyeztek. A „nullakulcsot” korántsem törölték el, sőt, számos új államra is kiterjesztették.

2.8

Valójában nem minden eltérés megalapozatlan: az állandó eltérések némelyike tengerentúli területekre, szigetekre és a legkülső régiókra vonatkozik, amelyek a döntés meghozatalakor az alulfejlettség jeleit mutatták. Az azóta eltelt időt figyelembe véve azonban helyénvaló volna felülvizsgálni az összes mentességet, amelyet ezek a régiók kaptak, és kideríteni, hogy az akkoriban az eltérést igazoló feltételek ma is fennállnak-e.

2.9

Más, viszonylag jelentős eltérések vonatkoznak a kisvállalkozásokra: 16 tagállam (az új tagállamok és a „második hullám” államai) számára engedélyezték a mentességet a HÉA hatálya alól, még ott is, ahol az árbevétel meghaladja a Hatodik irányelv által meghatározott korlátokat. Az EGSzB ezt nem érti: még ha a mentességeket valamilyen módon igazolni is lehet a tíz új tagállam esetében, semmi ok nem támasztja alá azt, hogy a többi állam továbbra is mentességet kapjon csatlakozása után 12 évvel.

2.10

Az EGSzB úgy véli, hogy az ilyen vállalkozások számára a HÉA alóli mentesség engedélyezése a verseny torzulásához vezethet, annak ellenére, hogy összességében véve a hatása korlátozott lehet. A tagállamoknak és az Európai Bizottságnak alaposabban el kellene mélyednie ebben a témában.

3.1

Az EGSzB gratulál az Európai Bizottságnak, amiért egy ekkora feladatot alaposan, pontosan, és legfőképpen átláthatóan oldott meg. Az átláthatóság nélkül nehéz lett volna észrevenni, hogy a szabályokat – amelyek elvben mindenkire vonatkoznak – mennyire aláássák az eltérések, a mentességek és a „megkülönböztetések”. Világos, hogy egy elvtől való eltérés nem minden esetben megalapozatlan, azonban úgy tűnik, hogy szükség lenne arra, hogy a tagállamok nekiüljenek újratárgyalni azokat az eltéréseket, amelyek már nem szükségesek, és amennyiben lehetséges, meg is szüntetni azokat.

3.2

Az EGSzB nem látja jelét annak, hogy ilyen szándék fennállna: sőt, a legnagyobb tagállamok egyike máris általános fenntartásoknak adott hangot, ami még az Európai Bizottság javaslatának jóváhagyását is veszélyeztetheti. Az elmúlt évek fényében a kilátások nem tűnnek ígéretesnek: az Európai Bizottság egy 1996-os közleménye, amely az adóharmonizációval kapcsolatban tartalmaz munkaprogramot és javaslatot, ott porosodik a Tanács irattárában és azóta sem vitatták meg, a 2000. évi közlemény pedig, amely egy új HÉA-stratégiát mutat be, gyakorlatilag nem aratott nagy sikert.

3.3

Az EGSzB-nek nem áll szándékában ebben a véleményben bírálni a tagállamok HÉA-politikáját; teljesen tisztában van vele, hogy döntéseiket még számos belső gazdasági és politikai tényező befolyásolja. Az EGSzB azt kéri, hogy az egész témát vizsgálják felül a közeljövőben, hogy egy végleges rendszer léphessen hatályba, és hogy a közösségi szabályokon alapuló egységes piac megvalósítása előtt még fennálló legnagyobb akadályok egyikét csökkenteni lehessen, vagy akár meg is szüntetni.