A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon: http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

14. számú ENSZ-előírás – Egységes rendelkezések a járműveknek a biztonsági öv rögzítési pontjai tekintetében történő jóváhagyásáról [2019/2141]

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

A 09. módosítássorozat – Hatálybalépés időpontja: 2018. december 29.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

1. Alkalmazási kör

2. Fogalommeghatározások

3. Jóváhagyási kérelem

4. Jóváhagyás

5. Előírások

6. Vizsgálatok

7. A biztonsági öv rögzítési pontjainak ellenőrzése statikus vizsgálat alatt és után

8. Járműtípus módosítása és jóváhagyásának kiterjesztése

9. A gyártás megfelelősége

10. Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

11. Használati utasítás

12. A gyártás végleges leállítása

13. A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a típusjóváhagyó hatóságok neve és címe

14. Átmeneti rendelkezések

MELLÉKLETEK

1. Értesítés

2. A jóváhagyási jel elrendezése

3. A biztonsági öv tényleges rögzítési pontjainak helyzete

4. Eljárás a H pont helyének és a gépjárműben utazó személy törzse különböző ülőhelyeken bezárt tényleges dőlésszögének meghatározására

5. Húzókészülék

6. A rögzítési pontok legkisebb száma és az alsó rögzítési pontok helyzete

7. Dinamikus vizsgálat a biztonsági öv rögzítési pontjaihoz használt statikus szilárdsági vizsgálat alternatívájaként

8. A próbabábu előírt jellemzői

1. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás az alábbiakra vonatkozik:

M és N kategóriájú járművek (1) menetirányba vagy hátrafelé vagy oldalra néző ülésein helyet foglaló felnőtt utasok biztonsági öveinek rögzítési pontjai tekintetében.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1.

„jármű jóváhagyása”: meghatározott típusú biztonsági övhöz való rögzítési pontokkal ellátott járműtípus jóváhagyása;

2.2.

„járműtípus”: olyan kategóriájú gépjárművek, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzők tekintetében, mint a jármű- vagy ülésszerkezetek mérete, alakja és anyaga, amelyekhez a biztonsági öv rögzítési pontjait hozzáerősítik, ha a rögzítési pontok szilárdságának dinamikus vizsgálata során az utasbiztonsági rendszer bármely összetevőjének – különösen a terheléskorlátozó funkciónak – a biztonsági öv rögzítési pontjaira ható erőkkel kapcsolatos jellemzői sem különböznek;

2.3.

„biztonsági öv rögzítési pontjai”: a jármű- vagy ülésszerkezet, illetve a jármű bármely más részei, amelyekhez a biztonsági öv csatlakozását erősítik;

2.4.

„tényleges rögzítési pont”: az a pont, amelyet megállapodás szerint arra használnak, hogy meghatározzák az 5.4. szakaszban említett azon szöget, amelyet a biztonsági öv egyes elemei az övet használó személlyel bezárnak, vagyis az a pont, amelyhez a biztonsági övet erősítenék, hogy az ugyanúgy feküdjön föl, mint az öv viselése közben. Ez a pont esetleg egybeeshet a biztonsági öv tényleges rögzítési pontjával is a rögzítési pont biztonsági övhöz csatlakozó részének kialakításától függően;

2.4.1.

Például abban az esetben:

2.4.1.1.

ha a jármű- vagy ülésszerkezetre erősített hevederterelőt alkalmaznak, akkor a biztonsági öv tényleges rögzítési pontjának a hevederterelő középpontját kell tekinteni azon a helyen, ahol a heveder a terelőből az övet használó irányában kilép; és

2.4.1.2.

ha a biztonsági öv hevederterelő közbeiktatása nélkül egyenesen vezet használójától a jármű- vagy ülésszerkezethez erősített övvisszahúzóhoz, akkor a biztonsági öv tényleges rögzítési pontjának azt a pontot kell tekinteni, ahol a hevedert felcsévélő orsó tengelye és a heveder középvonalán átmenő sík egymást metszi;

2.5.

„padló”: a jármű felépítményének az a része, amely a jármű oldalfalait alul összeköti. Ilyen értelemben a padló magában foglalja a merevítőbordákat, a sajtolt profilokat és minden egyéb, pl. a padló alatt elhelyezkedő hossz- és kereszttartót;

2.6.

„ülés”: olyan szerkezet a kárpitozásával együtt, amely a jármű szerkezetével egy egységet alkot, vagy attól különálló, és egy felnőtt személy ülőhelyéül szolgál. A fogalom mind egyedi ülésekre, mind pedig az üléspadok egy személy számára szolgáló részére vonatkozik;

2.6.1.

„első utasülés”: az az ülés, ahol a szóban forgó ülés „legelső H pontja” a jármű vezetőjének „R pontján” átmenő függőleges keresztsíkban vagy az előtt van;

2.6.2.

„menetirányba néző ülés”: olyan ülés, amely a mozgó járműben használható, és amely a jármű eleje felé néz oly módon, hogy az ülés függőleges szimmetriasíkja a jármű függőleges szimmetriasíkjával +10°-nál vagy –10°-nál kisebb szöget zár be;

2.6.3.

„hátrafelé néző ülés”: olyan ülés, amely a mozgó járműben használható, és amely a jármű hátulja felé néz oly módon, hogy az ülés függőleges szimmetriasíkja a jármű függőleges szimmetriasíkjával +10 -nál vagy –10°-nál kisebb szöget zár be;

2.6.4.

„oldalra néző ülés”: olyan ülés, amely a mozgó járműben használható, és amely a jármű oldala felé néz oly módon, hogy az ülés függőleges szimmetriasíkja a jármű függőleges szimmetriasíkjával 90° (± 10°)-ot zár be;

2.7.

„üléscsoport”: padszerű, osztatlan ülés, illetve olyan különálló ülések, amelyek egymás mellett helyezkednek el (vagyis az egyik ülés első rögzítési pontjai egy vonalban vannak a másik ülés hátsó rögzítési pontjaival, vagy azok előtt helyezkednek el, és egy vonalban vannak ugyanezen másik ülés első rögzítési pontjaival, vagy azok mögött helyezkednek el), és egy vagy több felnőtt személy elhelyezkedésére szolgálnak;

2.8.

„üléspad”: olyan kárpitozott szerkezet, amely több felnőttnek biztosít ülőhelyet;

2.9.

„ülés típusa”: olyan üléskategória, amelyben az ülések az alábbi lényeges jellemzőik tekintetében nem különböznek egymástól:

2.9.1.

az ülésszerkezet alakja, mérete és anyagai;

2.9.2.

a beállító rendszerek és valamennyi reteszelő rendszer típusa és mérete;

2.9.3.

a biztonsági öv ülésen lévő rögzítési pontjainak, az ülés rögzítési pontjainak és a járműszerkezet érintett részeinek típusa és mérete;

2.10.

„ülésrögzítő pont”: olyan rendszer, amellyel az ülésszerelvény a jármű szerkezetéhez – beleértve a jármű szerkezetének érintett részeit is – van rögzítve;

2.11.

„beállító rendszer”: az a berendezés, amellyel az ülés vagy annak részei az ülésben helyet foglaló utas testalkatának megfelelő helyzetbe állíthatók. Ez a berendezés különösen a következőket teszi lehetővé:

2.11.1.

hosszirányú elmozdítás;

2.11.2.

függőleges elmozdítás;

2.11.3.

szögben történő elmozdítás;

2.12.

„elmozdító rendszer”: olyan szerkezet, amelynek segítségével az ülés vagy annak egy része közbenső rögzített helyzet nélkül elmozdítható és/vagy elfordítható abból a célból, hogy ez megkönnyítse az utasok számára az adott ülés mögötti tér megközelítését;

2.13.

„reteszelő rendszer”: olyan szerkezet, amely biztosítja, hogy az ülés és annak részei használati helyzetben maradjanak, és magában foglalja azt a szerkezetet is, amely reteszeli mind az üléstámlát az üléshez viszonyítva, mind pedig az ülést a járműhöz viszonyítva;

2.14.

„referenciazóna”: a H pontra szimmetrikus, egymástól 400 mm távolságra levő két olyan függőleges hosszirányú sík közötti tér, amelyeket a fejforma függőlegesből vízszintesbe forgatásával határoznak meg, a 21. számú előírás 1. mellékletében szereplő leírás szerint. A berendezést a 21. számú előírás említett mellékletében ismertetett módon kell beállítani úgy, hogy a legnagyobb hosszúsága 840 mm legyen;

2.15.

„mellkasterhelés-csökkentő funkció”: a biztonsági öv és/vagy az ülés és/vagy a jármű bármely olyan része, amellyel a járműben ülő személy mellkasára ütközés esetén ható visszatartó erők nagyságának korlátozását érik el.

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.

Valamely járműtípusra vonatkozóan a biztonsági öv rögzítési pontjai tekintetében történő jóváhagyásra irányuló kérelmet a jármű gyártója vagy annak jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2.

A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat, és meg kell adni a következő adatokat:

3.2.1.

a járműszerkezet megfelelő méretarányú rajzai, amelyeken fel van tüntetve a biztonsági öv rögzítési pontjainak és (adott esetben) a tényleges rögzítési pontoknak a helye, valamint a biztonsági öv rögzítési pontjait ábrázoló részletes rajzok;

3.2.2.

azon szerkezeti anyagok jellemzői, amelyek befolyásolhatják a biztonsági öv rögzítési pontjainak szilárdságát;

3.2.3.

a biztonsági öv rögzítési pontjainak műszaki leírása;

3.2.4.

az ülésszerkezethez rögzített biztonsági öv rögzítési pontjainak esetében:

3.2.4.1.

a járműtípus részletes leírása az ülések, az ülésrögzítő pontok, valamint a beállító és reteszelő rendszerek szempontjából;

3.2.4.2.

megfelelő méretarányú és kellően részletezett rajzok az ülésekről, azoknak a járműhöz való rögzítéséről, valamint a beállító és reteszelő rendszerekről;

3.2.5.

bizonyíték arra, hogy a biztonsági öv vagy az utasbiztonsági rendszer a rögzítési pontok jóváhagyási vizsgálatakor megfelel a 16. számú ENSZ-előírásnak abban az esetben is, amikor a személygépkocsi gyártója az alternatív dinamikus szilárdsági vizsgálatot választja.

3.3.

A gyártó választása szerint vagy egy, a jóváhagyásra benyújtott típust képviselő járműpéldányt, vagy a műszaki szolgálat által a biztonsági öv rögzítési pontjainak vizsgálata szempontjából lényegesnek tartott járműrészeket át kell adni a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatnak.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1.

Ha az ezen előírás szerinti jóváhagyásra benyújtott jármű megfelel az előírás vonatkozó követelményeinek, a járműtípust jóvá kell hagyni.

4.2.

Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma (jelen esetben ez a 08. módosítássorozatnak megfelelően 08). Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több, a fenti 2.2. szakasz szerinti járműtípushoz.

4.3.

Egy járműtípusnak az ezen előírás szerinti jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve a gyártás végleges leállításáról értesíteni kell az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

4.4.

Minden olyan járművön, amely megfelel egy ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen, jól látható módon fel kell tüntetni a következőkből álló nemzetközi jóváhagyási jelet:

4.4.1.

egy kör, benne az „E” betűjel és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (2);

4.4.2.

ezen előírás száma a 4.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán;

4.4.3.

egy „E” betű az előírás számának jobb oldalán, a 7. mellékletben ismertetett dinamikus vizsgálat szerinti típusjóváhagyás esetében.

4.5.

Ha a jármű megfelel a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több további előírás szerint abban az országban jóváhagyott járműtípusnak, amely ezen előírás alapján megadta a jóváhagyást, akkor a 4.4.1. szakaszban előírt jelet nem szükséges megismételni; ilyen esetben az összes olyan előírás számát és kiegészítő jeleit, amelyek szerint a jóváhagyást megadták ugyanabban az országban, amely ezen előírás szerint is megadta a jóváhagyást, a 4.4.1. szakaszban előírt jel jobb oldalán egymás alatt kell feltüntetni.

4.6.

A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.7.

A jóváhagyási jelet a gyártó által a járműre szerelt adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.8.

Ezen előírás 2. mellékletében a jóváhagyási jel elrendezésére láthatók példák.

5. ELŐÍRÁSOK

5.1.

Meghatározások (lásd a 3. mellékletet)

5.1.1.

A H pont az ezen előírás 4. mellékletének 2.3. szakaszában említett vonatkoztatási pont, amelyet az említett mellékletben megállapított eljárással kell meghatározni.

5.1.1.1.

A H’ pont az 5.1.1. szakaszban meghatározott, H pontnak megfelelő vonatkoztatási pont, amelyet minden olyan szokásos helyzetre meg kell határozni, amelyben az ülést használják.

5.1.1.2.

Az R pont az ülés ezen előírás 4. mellékletének 2.4. szakaszában meghatározott vonatkoztatási pontja.

5.1.2.

A háromdimenziós koordinátarendszert ezen előírás 4. mellékletének 2. függeléke határozza meg.

5.1.3.

Az L1 és az L2 pont a biztonsági öv alsó tényleges rögzítési pontjai.

5.1.4.

A C pont az R pont felett függőlegesen 450 mm-re található. Ha azonban az 5.1.6. szakaszban meghatározott S távolság legalább 280 mm, és ha a gyártó az 5.4.3.3. szakaszban előírt BR = 260 mm +0,8 S alternatív képletet választja, akkor a C és R közötti függőleges távolságnak 500 mm-nek kell lennie.

5.1.5.

Az α1, illetve az α2 szög egy vízszintes sík és az ülés függőleges hosszirányú középsíkjára merőleges, valamint az R ponton és az L1 és az L2 ponton átmenő síkok által bezárt szög.

Ha az ülés állítható, ennek a követelménynek a jármű gyártója által megadott valamennyi szokásos vezetési vagy utazási helyzet H pontja esetében teljesülnie kell.

5.1.6.

Az S a biztonsági öv felső tényleges rögzítési pontjai és az alábbiak szerint meghatározott, a jármű hosszirányú középsíkjával párhuzamos P referenciasík közötti távolság mm-ben:

5.1.6.1.

amennyiben az ülőhelyet jól meghatározza az ülés alakja, a P sík ennek az ülésnek a középsíkja;

5.1.6.2.

jól meghatározott helyzet hiányában:

5.1.6.2.1.

a vezetőülés esetében a P sík egy, a jármű hosszirányú középsíkjával párhuzamos, az – állítható kormánykerék esetében középső állásban lévő – kormánykerék pereme síkjának középvonalán áthaladó függőleges sík.

5.1.6.2.2.

az első külső utas esetében a P sík szimmetrikus a vezető P síkjával;

5.1.6.2.3.

a hátsó külső ülőhely esetében a P sík a gyártó által meghatározott sík azzal a feltétellel, hogy a P sík és a jármű hosszirányú középsíkja közötti A távolság tekintetében az alábbi feltételeknek teljesülniük kell:

A	legalább 200 mm, ha az üléspad kialakítása csak két személynek biztosít helyet,

A	legalább 300 mm, ha az üléspad kialakítása két személynél többnek biztosít helyet.

5.2.

Általános előírások

5.2.1.

A biztonsági öv rögzítéseit úgy kell tervezni, gyártani és elhelyezni, hogy:

5.2.1.1.

lehetővé tegyék a megfelelő biztonsági öv beszerelését. Az első külső pozíciókban a biztonsági öv rögzítési pontjainak megfelelőnek kell lenniük a beépített övvisszahúzóval és hevedercsévélővel rendelkező biztonsági övekhez, különös tekintettel a biztonsági öv rögzítési pontjainak szilárdsági jellemzőire, kivéve, ha a gyártó olyan más típusú biztonsági övvel felszerelt járművet szállít, amely beépített övvisszahúzókkal rendelkezik. Amennyiben a biztonsági öv rögzítései csak meghatározott típusú biztonsági övekkel alkalmazhatók, azok típusát fel kell tüntetni a fenti 4.3. szakaszban szereplő nyomtatványon;

5.2.1.2.

megfelelő viselés esetén a legkisebbre csökkentsék a biztonsági öv megcsúszásának veszélyét;

5.2.1.3.

a legkisebbre csökkentsék a biztonsági övnek a jármű, illetve az ülés éles és merev alkatrészeivel történő érintkezése miatt bekövetkező sérülésének veszélyét;

5.2.1.4.

a jármű – rendeltetésszerű üzemben – megfeleljen az előírás követelményeinek;

5.2.1.5.

a személyek járműbe történő beszállásának lehetővé tétele és a viselők védelme céljából különböző helyzetet felvevő biztonságiöv-rögzítések esetében ezen előírás követelményei a biztonsági öv rögzítéseinek azon helyzetére vonatkoznak, amelyben tényleges védelmet nyújtanak.

5.3.

A biztonságiöv-rögzítési pontok legkisebb száma

5.3.1.

Minden M és N kategóriájú járművet (kivéve azokat az M2 és M3 kategóriájú járműveket, amelyek az I. vagy az A osztályba tartoznak1) fel kell szerelni az ezen előírás követelményeinek megfelelő biztonságiöv-rögzítési pontokkal.

Amennyiben az I. vagy az A osztályba tartozó1 M2 vagy M3 kategóriájú járművek fel vannak szerelve biztonságiöv-rögzítési pontokkal, a szóban forgó rögzítései pontoknak meg kell felelniük ezen előírás követelményeinek.

5.3.1.1.

A 16. számú előírás szerint S típusú övként (övvisszahúzóval vagy anélkül) jóváhagyott hámrendszer rögzítési pontjainak meg kell felelniük a 14. számú előírás követelményeinek, de az ágyéköv felszerelésére szolgáló kiegészítő rögzítési pont vagy pontok (szerelvény), mentesül(nek) ezen előírás szilárdsági és elhelyezési követelményei alól.

5.3.2.

Minden menetirányba, hátrafelé és oldalra néző ülőhelynél a biztonsági övek rögzítési pontjainak minimális mennyiségét a 6. melléklet határozza meg.

5.3.3.

Az N1 kategóriájú járművek elsőtől eltérő külső, a 6. mellékletben ismertetett és Ø jelölésű ülőhelyeinél két alsó rögzítési pont is megengedett, amennyiben az ülés és a jármű legközelebbi oldalfala között olyan átjáró van, amely az utasok számára lehetővé teszi a jármű más részeinek megközelítését.

Az ülés és az oldalfal közötti területet átjárónak kell tekinteni, amennyiben az R pont helyzetében és a jármű hosszirányú középsíkjára merőlegesen mért távolság – zárt ajtóknál – az oldalfal és az ülés középvonalán átmenő hosszirányú függőleges sík között 500 mm-nél nagyobb.

5.3.4.

A 6. mellékletben ábrázolt és * jelölésű első középső ülőhelyeknél két rögzítési pont megfelelő, ha a szélvédő kívül van a 21. számú előírás 1. mellékletében meghatározott referenciazónán; ha a referenciazónán belül van, három rögzítési pont szükséges.

A biztonsági öv rögzítési pontjainak szempontjából a szélvédő akkor része a referenciazónának, ha statikus érintkezésbe kerülhet a 21. számú előírás 1. mellékletében leírt vizsgálóberendezéssel.

5.3.5.

A 6. mellékletben jelölésű minden ülőhelynél három rögzítési pontnak kell lennie. Két rögzítési pont akkor lehet, ha a következő feltételek közül egy teljesül:

5.3.5.1.

a 80. számú előírás 1. függeléke 3.5. szakaszának megfelelő jármű egy ülése vagy más része közvetlenül elöl van, vagy

5.3.5.2.

a jármű egyetlen része sincs a referenciazónában, vagy nem lehet a referenciazónában, amikor a jármű mozog, vagy

5.3.5.3.

az említett referenciazónán belül a jármű részei teljesítik a 80. számú előírás 6. függelékében meghatározott energiaelnyelési követelményeket.

5.3.5.4.

Az 5.3.5.1–5.3.5.3. szakasz követelményei nem vonatkoznak a vezetőülésre.

5.3.6.

A csak a jármű álló helyzetében használatos ülések, valamint minden olyan jármű ülései esetében, amelyekre az 5.3.1–5.3.4. szakasz nem vonatkozik, biztonságiöv-rögzítési pont megléte nem kötelező. Ha azonban a járművet az ilyen üléseknél is felszerelték rögzítési pontokkal, ezeknek a rögzítési pontoknak is meg kell felelniük ezen előírás követelményeinek. A kizárólag a fogyatékkal élő személyek biztonsági övéhez vagy a 02. módosítássorozattal módosított 107. számú előírás 8. melléklete szerinti egyéb biztonsági rendszerekhez való rögzítési pontoknak nem kell megfelelniük ezen előírás követelményeinek.

5.3.7.

Kétszintes gépjármű felső szintjén a középső első ülőhelyre vonatkozó követelmények vonatkoznak a szélső első ülőhelyekre is.

5.3.8.

Elfordítható vagy más irányba helyezhető ülések esetében – álló helyzetű járműnél – az 5.3.1. szakasz követelményeit csak azokra az irányokra kell alkalmazni, amelyeket a közúton haladó jármű esetében ezen előírással összhangban a rendeltetésszerű használatra meghatároznak. Az adatközlő lapon fel kell tüntetni egy erre utaló megjegyzést.

5.4.

A biztonsági öv rögzítési pontjainak helyzete (lásd a 3. melléklet 1. ábráját)

5.4.1.

Általános tudnivalók

5.4.1.1.

Bármely biztonsági öv rögzítési pontjai elhelyezhetők teljes egészében vagy a jármű felépítményén, vagy az ülés szerkezetén vagy a jármű bármely más részén, illetve szétoszthatók e részek között.

5.4.1.2.

Bármely biztonsági öv rögzítése használható két egymás mellett található biztonsági öv végpontjának a csatlakoztatására, amennyiben megfelelnek a vizsgálatra vonatkozó előírásoknak.

5.4.2.

A biztonsági öv alsó tényleges rögzítési pontjainak helyzete

5.4.2.1.

Első ülések, M1 járműkategória

Az M1 kategóriájú gépjárművekben az α1 szögnek (nem a csat felőli oldalon) 30–80 fok között, míg az α2 szögnek (a csat felőli oldalon) 45–80 fok között kell lennie. Mindkét szögre vonatkozó követelmény az első ülések összes szokásos utazási helyzetére érvényes. Amennyiben az α1 és α2 szög legalább egyike minden szokásos használati helyzetben állandó (pl. az üléshez rögzített rögzítési pont esetében), akkor annak értéke 60° ± 10° kell, hogy legyen. A 20°-os szögnél kisebb üléstámla-dőlésszögű, beállító rendszerrel rendelkező állítható ülések esetében (lásd a 3. melléklet 1. ábráját) az α1 szög a fent megállapított minimális érték (30°) alatt lehet, feltéve, hogy bármely szokásos használati helyzetben nem kisebb 20°-nál.

5.4.2.2.

Hátsó ülések, M1 járműkategória

Az M1 kategóriájú gépjárművek esetében a hátsó ülések α1 és α2 szöge értékének a 30–80 fok közötti tartományban kell lennie. Amennyiben a hátsó ülések állíthatók, a fenti értékek minden szokásos utazási helyzetre érvényesek.

5.4.2.3.

Első ülések, M1-től eltérő járműkategóriák

Az M1-től eltérő kategóriájú gépjárművek esetében az α1 és az α2 szög értékének az első ülések minden szokásos utazási helyzetében 30 és 80 fok között kell lennie. A 3,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb tömegű járművek első üléseinek esetében az α1 és α2 szögeknek legalább az egyike minden szokásos használati helyzetben állandó, értékének 60° ± 10°-nak kell lennie (pl. üléshez rögzített rögzítési pont).

5.4.2.4.

Hátsó ülések és különleges első vagy hátsó ülések, M1-től eltérő járműkategóriák

Az M1-től eltérő járműkategóriákban:

a)	üléspadok esetében,

b)	a beállító rendszerrel ellátott, 20°-nál kisebb dőlésszögű háttámlával rendelkező állítható (első vagy hátsó) ülések esetében (lásd a 3. melléklet 1. ábráját), és

c)	egyéb hátsó ülések esetében,

az α1 és az α2 szög értékének 20° és 80° között kell lennie az ülés minden szokásos használati helyzetében. A 3,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb tömegű járművek első üléseinek esetében az α1 és α2 szögeknek legalább az egyike minden szokásos használati helyzetben állandó, értékének 60° ± 10°-nak kell lennie (pl. üléshez rögzített rögzítési pont).

Az M2 és M3 kategóriájú járművek nem első ülései esetében az α1 és α2 szög 45° és 90° között kell, hogy legyen minden szokásos használati helyzetben.

5.4.2.5.

A jármű függőleges hosszirányú középsíkjával párhuzamos és ugyanazon biztonsági öv L1 és L2 alsó tényleges rögzítési pontja közül az egyiken, de nem ugyanazon áthaladó két függőleges sík közötti távolságnak legalább 350 mm-nek kell lennie. Oldalra néző ülések esetében az ülés függőleges hosszirányú középsíkjával párhuzamos és ugyanazon biztonsági öv L1 és L2 alsó tényleges rögzítési pontja közül az egyiken, de nem ugyanazon áthaladó két függőleges sík közötti távolságnak legalább 350 mm-nek kell lennie. Amennyiben az M1 és N1 kategóriájú járművek hátsó üléssora csak egy középső ülőhelyet foglal magában, a fent említett távolság a szóban forgó középső ülőhely esetében legalább 240 mm, amennyiben a középső hátsó ülést nem lehet felcserélni a jármű más ülésével. Az ülés hosszirányú középsíkja áthalad az L1 és L2 pont között, és legalább 120 mm távolságban van ezektől a pontoktól.

5.4.3.

A biztonsági öv felső tényleges rögzítési pontjainak helyzete (lásd a 3. mellékletet)

5.4.3.1.

Ha hevederterelőt vagy hasonló olyan szerkezetet alkalmaznak, amely befolyásolja a felső tényleges rögzítési pont helyzetét, e helyzetet a szokásos módon kell meghatározni, figyelembe véve a rögzítési pontnak azt a helyzetét, amikor a heveder hosszirányú középvonala azon a J1 ponton halad át, amelyet az R pontból egymást követően az alábbi három szakasz határoz meg:

RZ	:	a törzsvonalnak az R ponttól felfelé mért, 530 mm hosszú szakasza,
ZX	:	a jármű hosszirányú középsíkjára merőleges, a Z ponttól a rögzítési pont irányába mért, 120 mm hosszú szakasz;
XJ1	:	az RZ és ZX szakasz által meghatározott síkra az X pontban merőleges, attól előre mért, 60 mm hosszú szakasz.

A J2 pont a J1 ponttal az említett ülésre helyezett próbabábunak az 5.1.2. szakaszban ismertetett törzsvonalán átmenő függőleges hosszirányú síkra szimmetrikus.

Ha kétajtós kialakítást alkalmaznak mind az első, mind a hátsó ülések megközelítéséhez, és a felső rögzítési pont a „B” oszlopon található, a rendszert úgy kell kialakítani, hogy ne akadályozza se a járműbe való beszállást, sem pedig a járműből való kiszállást.

5.4.3.2.

A tényleges felső rögzítési pontnak az FN sík alatt kell elhelyezkednie, amely merőleges az ülés hosszirányú középsíkjára, és 65° szöget zár be a törzs vonalával. Ez a szög hátsó ülések esetében 60°-ra csökkenthető. Az FN síknak úgy kell elhelyezkednie, hogy a törzs vonalát a D pontban metssze, úgy, hogy DR = 315 mm +1,8 S. Ha azonban S ≤ 200 mm, akkor DR = 675 mm.

5.4.3.3.

A tényleges felső rögzítési pont az ülés hosszirányú középsíkjára merőleges és a B pontban a törzsvonalat 120 fokban metsző FK sík mögött kell, hogy legyen úgy, hogy BR = 260 mm + S. Amennyiben S ≥ 280 mm, a gyártó használhatja a BR = 260 mm +0,8 S összefüggést is.

5.4.3.4.

Az S értéke nem lehet kisebb 140 mm-nél.

5.4.3.5.

A felső tényleges rögzítési pontot az R ponton átmenő és a jármű hosszirányú középsíkjára merőleges függőleges sík mögött kell elhelyezni, a 3. melléklet szerint.

5.4.3.6.

A felső tényleges rögzítési pontnak az 5.1.4. szakaszban meghatározott C ponton átmenő vízszintes sík felett kell lennie.

5.4.3.6.1.

Az 5.4.3.6. szakasz követelményei ellenére megengedett, hogy az M2 és M3 kategóriájú járművek utasüléseinek tényleges felső rögzítési pontját az előírt érték alá lehessen beállítani feltéve, hogy teljesülnek a következő követelmények:

a biztonsági övön vagy ülésen tartósan jelölni kell a tényleges felső rögzítési pont azon helyzetét, amelytől kezdve teljesül az 5.4.3.6. szakaszban a felső rögzítési pont magasságára vonatkozóan előírt minimumérték. Ennek a jelölésnek egyértelműen jeleznie kell a felhasználó számára, hogy a rögzítési pont mettől van olyan helyzetben, amely alkalmas egy átlagos termetű felnőtt általi használatra;

b)	a tényleges felső rögzítési pontot úgy kell kialakítani, hogy a magassága az öv ülő helyzetben lévő viselője számára könnyen hozzáférhető, továbbá kényelmesen és könnyen használható kézi beállító berendezéssel beállítható legyen;

c)	a tényleges felső rögzítési pontot úgy kell kialakítani, hogy lehetetlenné tegye a rögzítési pont véletlen felfelé mozdítását, ami csökkentené az eszköz hatékonyságát a rendeltetésszerű használat során;

d)	a gyártónak a jármű kézikönyvében egyértelmű iránymutatást kell adnia az ilyen rendszerek beállítására vonatkozóan, valamint tanácsot arra nézve, hogy megfelelők-e, és ha igen, milyen korlátozásokkal megfelelők alacsony utasok általi használatra.

Abban az esetben azonban, ha a vállmagasságnak megfelelő beállítást lehetővé tevő szerkezet nem kapcsolódik közvetlenül sem a járműszerkezethez, sem az ülésszerkezethez, hanem egy rugalmas vállmagasság-beállító szerkezet révén valósul meg:

e)	a fenti a) és d) pontban említett követelményeknek továbbra is teljesülniük kell a 14. számú előírás szerinti típusjóváhagyási eljárás keretében a beszerelésre kerülő utasbiztonsági rendszer használata révén;

f)	igazolni kell, hogy a biztonsági öv a rugalmas vállmagasság-beállító szerkezettel együtt megfelel a 16. számú előírás utasbiztonsági rendszerekre vonatkozó követelményeinek; a b) és a c) pontban foglalt követelményeket a 16. számú előírás 8.3. szakasza szerint kell teljesíteni.

5.4.3.7.

Az 5.4.3.1. szakaszban meghatározott felső rögzítési ponton kívül más felső tényleges rögzítési pontok is lehetnek abban az esetben, ha azok az alábbi feltételek egyikét teljesítik:

5.4.3.7.1.

A kiegészítő rögzítési pontoknak eleget kell tenniük az 5.4.3.1–5.4.3.6. szakaszok követelményeinek.

5.4.3.7.2.

A kiegészítő rögzítési pontok szerszámok nélkül használhatók, megfelelnek az 5.4.3.5. és 5.4.3.6. szakasz követelményeinek, és azon területek egyikén kell lenniük, amelyet úgy határozunk meg, hogy az ezen előírás 3. mellékletének 1. ábráján bemutatott területet függőleges irányban lefelé vagy felfelé 80 mm-re elmozdítjuk.

5.4.3.7.3.

A hámöv részére készült rögzítési pont(ok) megfelel(nek) az 5.4.3.6. szakasz követelményeinek, ha a referenciaegyenesen átmenő keresztirányú sík mögött van(nak), és a következők szerint helyezkedik (helyezkednek) el:

5.4.3.7.3.1.

egy rögzítési pont esetén annak a két lapszögnek a közös területén, amelyeket az 5.4.3.1. szakaszban meghatározott J1 és J2 ponton átmenő függőlegesek határolnak, és amelyek vízszintes metszete ezen előírás 3. mellékletének 2. ábráján látható;

5.4.3.7.3.2.

két rögzítési pont esetén a fentiekben meghatározott két lapszög bármelyikének területén, amennyiben a rögzítési pont legfeljebb 50 mm-re van a másik rögzítési pontnak a kérdéses ülés 5.1.6. szakaszban meghatározott P síkjára merőleges tükörképének helyzetétől.

5.5.

Menetes rögzítőfuratok méretei

5.5.1.

A rögzítési pontnak 7/16 hüvelykes (20 UNF 2B) menetes furatméretűnek kell lennie.

5.5.2.

Ha a gyártó építi be a biztonsági övet a járműbe, és ezek a kérdéses ülésekre előírt valamennyi rögzítési ponthoz csatlakoztatva vannak, ezeknek a rögzítési pontoknak nem kell megfelelniük az 5.5.1. szakasz követelményének, ha megfelelnek ezen előírás összes többi követelményének. Ezenfelül az 5.5.1. szakaszban megállapított követelmény nem alkalmazandó azokra a kiegészítő rögzítési pontokra, amelyek megfelelnek az 5.4.3.7.3. szakasz követelményének.

5.5.3.

A biztonsági övnek a rögzítési pont károsodása nélkül eltávolíthatónak kell lennie.

6. VIZSGÁLATOK

6.1.

Általános feltételek a biztonsági övek rögzítési pontjainak vizsgálatához

6.1.1.

A 6.2. szakasz rendelkezéseinek figyelembevételével és a gyártó kérésére:

6.1.1.1.

a vizsgálatok végrehajthatók vagy a jármű vázán, vagy a készre szerelt járművön;

6.1.1.2.

a vizsgálatok egy üléshez vagy üléscsoporthoz kapcsolódó rögzítési pontokra korlátozhatók abban az esetben, ha:

a)	az érintett rögzítési pontok szerkezeti jellemzői más ülésekhez vagy üléscsoportokhoz kapcsolódó rögzítési pontok jellemzőivel megegyeznek; és

b)	az ilyen rögzítési pontok részben vagy egészben az ülésre vagy üléscsoportra vannak szerelve, ha az ülés vagy üléscsoport szerkezeti jellemzői megegyeznek a többi ülés vagy üléscsoport szerkezeti jellemzőivel;

6.1.1.3.

az ablakok és ajtók megléte, illetve nyitott vagy zárt állapota nem meghatározó;

6.1.1.4.

minden olyan szerelvény felszerelhető, amely általában a jármű tartozéka, és növeli a jármű szilárdságát.

6.1.2.

Az üléseket a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat belátása szerint kell beszerelni, és abba a vezetési vagy használati helyzetbe kell állítani, amely a rendszer szilárdsága szempontjából a legkedvezőtlenebb. Az ülések helyzetét a jelentésben fel kell tüntetni. Az üléstámlát, ha dőlésszöge állítható, a gyártó előírásainak megfelelően kell reteszelni, vagy – ilyen előírás hiányában – olyan helyzetben, amely a lehető legjobban megközelíti az M1 és az N1 kategóriájú járművek esetében a 25°-os tényleges üléstámla-dőlésszöget, illetve az összes többi kategóriájú jármű esetében a 15°-os üléstámla-dőlésszöget.

6.2.

A jármű rögzítése a biztonsági öv rögzítési pontjainak a vizsgálatához

6.2.1.

A vizsgálat során a jármű rögzítésére alkalmazott módszer nem növelheti a biztonságiöv-rögzítési pontok és azok környékének szilárdságát, és nem csökkentheti a járműszerkezet szokásos alakváltozását sem.

6.2.2.

A járművet rögzítő berendezést kielégítőnek kell tekinteni abban az esetben, ha az a karosszériára annak teljes szélességében semmilyen befolyással nincs, és ha a járművet vagy annak szerkezetét a vizsgálatra kerülő rögzítési pont előtt legalább 500 mm távolságban rögzítik, és ettől a rögzítési ponttól legalább 300 mm távolságra hátul rögzítik.

6.2.3.

Célszerű a járművázat olyan bakokra fektetni, amelyek megközelítőleg egy vonalban vannak a keréktengelyekkel, vagy ha ez nem lehetséges, a felfüggesztés csatlakozási pontjaival.

6.2.4.

Ha az ezen előírás 6.2.1–6.2.3. szakaszában előírtaktól eltérő vizsgálati módszert alkalmaznak, annak egyenértékűségét bizonyítani kell.

6.3.

A biztonságiöv-rögzítési pontok vizsgálatának általános feltételei

6.3.1.

Ugyanazon üléscsoport összes biztonságiöv-rögzítési pontját egyidejűleg kell vizsgálni. Ha azonban fennáll annak a kockázata, hogy az ülések és/vagy rögzítési pontok nem szimmetrikus terhelése meghibásodáshoz vezethet, további vizsgálatokat is lehet végezni nem szimmetrikus terheléssel.

6.3.2.

A húzóerőt a jármű hosszirányú középsíkjával párhuzamos síkban, a vízszintes sík felett 10° ± 5° szögben kell kifejteni.

A célterhelés 10 százalékának megfelelő előterhelést kell alkalmazni ± 30 százalékos tűréssel; a terhelést a megfelelő célterhelés 100 százalékára kell növelni.

6.3.3.

A teljes terhelést a lehető leggyorsabban el kell érni, miközben a terhelés alkalmazása legfeljebb 60 másodpercig tarthat.

A gyártó azonban kérheti a terhelés 4 másodpercen belül való elérését is.

A biztonsági öv rögzítési pontjainak legalább 0,2 másodpercig ki kell bírniuk az előírt terhelést.

6.3.4.

A lenti 6.4. szakaszban meghatározott vizsgálatok során használandó húzókészülékek az 5. mellékletben láthatók. Az 5. melléklet 1. ábráján bemutatott eszközöket az üléspárnára kell helyezni, és – amennyiben lehetséges – az öv hevederét szorosra húzva körülöttük, ezzel egyidejűleg vissza kell őket nyomni az üléstámlába. Az 5. melléklet 2. ábráján látható eszközt a helyére kell tenni, az övhevedert az eszközre kell illeszteni, majd szorosra kell húzni. A vizsgálati eszköz megfelelő elhelyezéséhez minimálisan szükséges terhelésnél nagyobb előterhelés nem érheti a biztonsági öv rögzítési pontjait a művelet alatt.

Az egyes ülőhelyeknél használt 254 mm-es vagy 406 mm-es húzókészüléknek olyannak kell lennie, hogy szélessége a lehető legközelebb álljon az alsó rögzítési pontok közötti távolsághoz.

A húzókészüléket úgy kell elhelyezni, hogy el lehessen kerülni a hevedervizsgálat közbeni minden olyan kölcsönös behatást, amely hátrányosan érintené a terhelést és a terhelés eloszlását.

6.3.5.

A felső biztonságiöv-rögzítési ponttal rendelkező ülések rögzítési pontjait az alábbi feltételek mellett kell vizsgálni:

6.3.5.1.

Első külső ülések:

A biztonsági öv rögzítési pontjait a 6.4.1. szakaszban előírt vizsgálatnak kell alávetni, amelynek során az erőhatást a hárompontos biztonsági öv geometriáját visszaadó olyan szerkezettel kell átvinni, amely a felső biztonságiöv-rögzítési pontban hevedercsévélővel vagy -terelővel ellátott övvisszahúzóval van ellátva. Ha a rögzítési pontok száma nagyobb annál, mint amelyet az 5.3. szakasz előír, ezeket a rögzítési pontokat a 6.4.5. szakaszban előírt vizsgálatnak kell alávetni, amelyek során a terhelést olyan szerkezettel kell átadni a rögzítési pontokra, amely megvalósítja azon biztonsági öv típusának a geometriáját, amelyet a rögzítési ponthoz kívánnak csatlakoztatni.

6.3.5.1.1.

Ha övvisszahúzó nem csatlakozik az előírt oldalsó alsó rögzítési ponthoz, vagy ha az övvisszahúzó a felső biztonságiöv-rögzítési ponthoz van erősítve, az alsó rögzítési pontokat is alá kell vetni a 6.4.3. szakaszban előírt vizsgálatnak.

6.3.5.1.2.

A fenti esetben – a gyártó kívánságára – a 6.4.1. és 6.4.3. szakaszban előírt vizsgálatokat két különböző szerkezeten is el lehet végezni.

6.3.5.2.

Hátsó külső ülések és minden középső ülés:

A biztonságiöv-rögzítési pontokat a 6.4.2. szakaszban előírt vizsgálatnak kell alávetni, amelynek során az erőhatást övvisszahúzó nélküli hárompontos biztonsági öv geometriáját megjelenítő készülékkel kell átvinni a rögzítési pontokra, valamint a 6.4.3. szakaszban előírt vizsgálatnak, amelyben az erőhatást a medenceöv geometriáját reprodukáló készülékkel kell átvinni a két alsó rögzítési pontra. A gyártó kérésére ezt a két vizsgálatot két különböző szerkezeten is el lehet végezni.

6.3.5.3.

Ha a gyártó a járművet biztonsági övvel szállítja, a megfelelő biztonságiöv-rögzítési pontokat – a gyártó kérésére – csak olyan vizsgálatnak kell alávetni, amelyben az erőhatást olyan típusú öv geometriáját visszaadó készülékkel kell átvinni, amelyet ezekhez a rögzítési pontokhoz csatlakoztatnak.

6.3.6.

Ha a szélső és középső ülésekre nincs előírva felső rögzítési pont, akkor az alsó biztonságiöv-rögzítési pontokat kell alávetni a 6.4.3. szakaszban előírt vizsgálatnak, amely során az erőhatást a rögzítési pontokra a medenceöv geometriáját visszaadó készülékkel kell átadni.

6.3.7.

Ha a járművet olyan szerelvények befogadására tervezték, amelyek csigák stb. közbeiktatása nélkül nem teszik lehetővé hevederek közvetlen csatlakoztatását a biztonságiöv-rögzítési pontokhoz, vagy az 5.3. szakaszban említett biztonsági öv-rögzítési pontok mellett kiegészítő rögzítési pontok is szükségesek, akkor a biztonsági övet vagy a biztonsági öv felszereléséhez tartozó csigákat, huzalokat stb. ilyen készülékkel kell csatlakoztatni a jármű biztonsági öv-rögzítési pontjaihoz, és a rögzítési pontokat a 6.4. szakaszban előírtak szerint kell megvizsgálni.

6.3.8.

Az ezen előírás 6.3. szakaszában előírtaktól eltérő vizsgálati módszer is alkalmazható, de annak egyenértékűségét bizonyítani kell.

6.4.

A biztonságiöv-rögzítési pontok vizsgálatának különös feltételei

6.4.1.

A felső biztonsági öv-rögzítési pontnál hevedercsévélővel vagy -terelővel ellátott övvisszahúzóval felszerelt hárompontos biztonsági öv vizsgálati elrendezése

6.4.1.1.

A felső biztonsági öv-rögzítési ponthoz a húzókészülék által kifejtett erő közvetítésére különleges heveder- vagy huzalcsévélőt vagy -terelőt, vagy a gyártó által szállított hevedercsévélőt vagy -terelőt kell beszerelni.

6.4.1.2.

1 350 daN ± 20 daN vizsgálati terhelést kell kifejteni ugyanazon biztonsági öv rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 2. ábráját) a biztonsági öv felső törzshevederének geometriáját megjelenítő szerkezet alkalmazásával. Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetében pedig 450 ± 20 daN-nak.

6.4.1.3.

Ezzel egyidejűleg 1 350 daN ± 20 daN vizsgálati terhelésnek kell kitenni a biztonsági öv két alsó rögzítési pontjához csatlakoztatott húzókészüléket (lásd az 5. melléklet 1. ábráját). Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetében pedig 450 ± 20 daN-nak.

6.4.2.

Vizsgálat övvisszahúzó nélküli vagy felső rögzítési pontos övvisszahúzóval ellátott hárompontos biztonsági öv elrendezés esetében

6.4.2.1.

1 350 daN ± 20 daN vizsgálati terhelésnek kell alávetni a biztonsági öv felső rögzítési pontjához és ugyanazon biztonsági öv szemközti, alsó rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészüléket (lásd az 5. melléklet 2. ábráját), a felső rögzítési ponthoz rögzített övvisszahúzóval, amennyiben a gyártó azt rendelkezésre bocsátotta. Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetében pedig 450 ± 20 daN-nak.

6.4.2.2.

Ezzel egyidejűleg 1 350 daN ± 20 daN húzóerőt kell kifejteni a biztonsági öv alsó rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 1. ábráját). Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetében pedig 450 ± 20 daN-nak.

6.4.3.

A medenceöv vizsgálati elrendezése

2 225 daN ± 20 daN vizsgálati terhelést kell alkalmazni a biztonsági öv két alsó rögzítési pontjához csatlakoztatott húzókészüléken (lásd az 5. melléklet 1. ábráját). Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében a vizsgálati terhelésnek 1 110 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetében pedig 740 ± 20 daN-nak.

6.4.4.

A teljes mértékben az ülés szerkezetében lévő vagy a jármű szerkezete és az ülés szerkezete között elosztott biztonságiöv-rögzítési pontok vizsgálata

6.4.4.1.

A fenti 6.4.1., 6.4.2. és 6.4.3. szakaszban előírt vizsgálatnak a helyzetre alkalmazott elvégzésével egyidejűleg mindegyik ülést vagy üléscsoportot az alábbi erőhatásnak kell alávetni:

6.4.4.2.

A fenti 6.4.1., 6.4.2. és 6.4.3. szakaszban jelzett erőhatást a teljes ülés tömege hússzorosának megfelelő erővel kell megnövelni. A tehetetlenségi terhelést az ülésre vagy az ülés olyan megfelelő részeire kell kifejteni, amelyek megfelelnek az adott ülés tömege által az ülés rögzítési pontjaira gyakorolt fizikai hatásnak. Az alkalmazott kiegészítő terhelést vagy terheléseket és a terhelés eloszlását a gyártó határozza meg, és a műszaki szolgálat fogadja el.

Az M2 és N2 kategóriájú járművek esetében ez az erő a teljes ülés tömegének tízszerese; az M3 és N3 kategória esetében ez a teljes ülés tömegének 6,6-szorosa.

6.4.5.

Különleges típusú biztonsági öv vizsgálati elrendezése

6.4.5.1.

Az ilyen biztonsági öv rögzítési pontjaihoz csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 2. ábráját) 1 350 ± 20 daN vizsgálati terhelést kell kifejteni a felső törzsheveder vagy hevederek geometriáját megjelenítő készülék alkalmazásával.

6.4.5.2.

Ezzel egyidejűleg 1 350 ± 20 daN húzóerőt kell kifejteni a biztonsági öv két alsó rögzítési pontjához csatlakoztatott húzókészülékre (lásd az 5. melléklet 3. ábráját).

6.4.5.3.

Az M1 és N1 kategóriától eltérő kategóriájú járművek esetében ennek a vizsgálati terhelésnek 675 ± 20 daN-nak kell lennie, az M3 és az N3 kategóriájú járművek esetében pedig 450 ± 20 daN-nak.

6.4.6.

Hátrafelé néző ülések vizsgálata

6.4.6.1.

A rögzítési pontokat a 6.4.1., a 6.4.2. vagy a 6.4.3. szakaszban előírt, megfelelő erővel kell vizsgálni. A vizsgálati terhelésnek minden esetben az M3 vagy N3 kategóriájú járművekre előírt terhelésnek kell megfelelnie.

6.4.6.2.

A vizsgálati terhelést a kérdéses ülőhelyhez viszonyítva előre kell irányítani a 6.3. szakaszban előírt eljárás szerint.

6.4.7.

Oldalra néző ülések vizsgálata

6.4.7.1.

A rögzítési pontokat a 6.4.3. szakaszban az M3 kategóriájú járművek esetében előírt erővel kell vizsgálni.

6.4.7.2.

A vizsgálati terhelést a járműhöz viszonyítva előre kell irányítani a 6.3. szakaszban előírt eljárás szerint. Amennyiben az oldalra néző ülések egy alapszerkezeten egy csoportban találhatók, a csoportban minden egyes ülőhely biztonsági övének rögzítési pontjait külön kell vizsgálni. Ezenkívül el kell végezni az alapszerkezet vizsgálatát a 6.4.8. szakaszban leírtak szerint.

6.4.7.3.

Az oldalra néző ülések vizsgálatához átalakított húzókészülék az 5. melléklet 1b. ábráján látható.

6.4.8.

Oldalra néző ülések alapszerkezetének vizsgálata

6.4.8.1.

Az oldalra néző üléseknek vagy oldalra néző ülések csoportjának alapszerkezetét a 6.4.3. szakaszban az M3 kategóriájú járművek esetében előírt erővel kell vizsgálni.

6.4.8.2.

A vizsgálati terhelést a járműhöz viszonyítva előre kell irányítani a 6.3. szakaszban előírt eljárás szerint. Amennyiben az oldalra néző ülések egy csoportban találhatók, az alapszerkezetet a csoport valamennyi ülőhelye esetében egyszerre kell vizsgálni.

6.4.8.3.

A 6.4.3. és a 6.4.4. szakaszban előírt erők támadáspontjának a lehető legközelebb kell esnie az egyes ülőhelyek H pontjához, és az egyes ülőhelyek megfelelő H pontján áthaladó vízszintes sík és függőleges keresztirányú sík által meghatározott egyenesre kell esnie.

6.5.

A 7. melléklet 1. szakaszában ismertetett üléscsoportok esetében a 7. melléklet dinamikai vizsgálata a személygépkocsi gyártójának választása szerint végezhető el, a 6.3. és 6.4. szakaszban előírt statikus vizsgálat alternatívájaként.

7. A BIZTONSÁGI ÖV RÖGZÍTÉSI PONTJAINAK ELLENŐRZÉSE STATIKUS VIZSGÁLAT ALATT ÉS UTÁN

7.1.

Minden rögzítési pontnak meg kell felelnie a 6.3. és a 6.4. szakaszban előírt vizsgálaton. A rögzítés vagy a környező terület maradandó alakváltozása – beleértve a részleges szakadást és törést is – a szükséges erő meghatározott ideig való elviselése esetén nem jelenti a vizsgálatnak való meg nem felelést. A vizsgálat alatt az 5.4.2.5. szakaszban a tényleges alsó biztonságiöv-rögzítési pontok, az 5.4.3.6. szakaszban pedig a tényleges felső biztonságiöv-rögzítési pontok vonatkozásában meghatározott legkisebb térközöket tekintetbe kell venni.

7.1.1.

A 2,5 tonna megengedett össztömeget meg nem haladó, M1 kategóriájú járművek esetében, ha a biztonsági öv felső rögzítési pontja az ülés szerkezetéhez van rögzítve, a biztonsági öv tényleges felső rögzítési pontja a vizsgálat alatt nem kerülhet az említett ülés R pontján és C pontján átmenő keresztirányú sík elé (lásd ezen előírás 3. mellékletének 1. ábráját).

A fent említett járművektől eltérő járműveknél a biztonsági öv tényleges felső rögzítési pontja a vizsgálat alatt nem kerülhet a 10°-os szögben előrehajló és az ülés R pontján átmenő keresztirányú sík elé.

A tényleges felső rögzítési pont legnagyobb elmozdulását a vizsgálat alatt mérni kell.

Ha a tényleges felső rögzítési pont elmozdulása meghaladja a fent említett határt, a gyártónak a műszaki szolgálat számára hitelt érdemlően bizonyítania kell, hogy ez nem veszélyezteti a bennülőket. Például a 94. számú előírás szerinti vizsgálati eljárást vagy megfelelő impulzust keltő ütközőkocsis vizsgálatot kell elvégezni annak bizonyítására, hogy elegendő tér marad a túléléshez.

7.2.

Az olyan járművekben, ahol ilyen szerkezeteket használnak, az elmozdító és reteszelő berendezéseknek a vonóerő megszüntetést követően kézzel működtethetőnek kell maradniuk, hogy az üléseken helyet foglaló összes személy elhagyhassa a járművet.

7.3.

Vizsgálat után a rögzítési pontok és a vizsgálat alatti terhelést viselő szerkezetek minden károsodását fel kell jegyezni.

7.4.

Ettől eltérve, az M3 kategóriájú és a 3,5 tonnát meg nem haladó tömegű M2 kategóriájú járművek egy vagy több ülésére szerelt, a 80. számú előírás követelményeinek megfelelő felső rögzítési pontoknak nem kell megfelelniük a 7.1. szakaszban említett, az 5.4.3.6. szakasznak való megfelelésre vonatkozó követelményeknek.

8. JÁRMŰTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS JÓVÁHAGYÁSÁNAK KITERJESZTÉSE

8.1.

A járműtípus minden módosításáról értesíteni kell a típusjóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

8.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatásuk, és a jármű továbbra is megfelel az előírásoknak; vagy

8.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

8.2.

A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 4.3. szakaszban meghatározott eljárás szerint értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

8.3.

A jóváhagyást kiterjesztő illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és az előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

9. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A gyártásmegfelelőség ellenőrzésére szolgáló eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás (E/ECE/TRANS/505/Rev.3) 1. függelékében megállapított eljárásoknak, valamint a következő követelményeknek:

9.1.

Az ennek az előírásnak megfelelő jóváhagyási jellel ellátott valamennyi járműnek meg kell felelnie annak a járműtípusnak, amelyet a biztonsági övek rögzítési pontjainak jellemzőit befolyásoló részletekre tekintettel hagytak jóvá.

9.2.

A fenti 9.1. szakaszban előírt gyártásmegfelelőséget elegendő számú, ezen előírás szerinti jóváhagyási jellel ellátott, a sorozatgyártásból véletlenszerűen kiválasztott jármű vizsgálatával kell ellenőrizni.

9.3.

Az említett ellenőrzéseket általános szabályként a méretek levételére kell korlátozni. Szükség esetén azonban a járművet alá kell vetni a 6. szakaszban leírt – a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat által kiválasztott – más vizsgálatnak is.

10. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

10.1.

A járműtípusra ezen előírás szerint megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fenti 9.1. szakaszban megállapított követelmények, vagy ha a biztonsági övek rögzítési pontjai nem feleltek meg a fenti 9. szakaszban előírt ellenőrző vizsgálatokon.

10.2.

Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, akkor erről az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

11. HASZNÁLATI UTASÍTÁS

A nemzeti hatóságok megkövetelhetik az általuk nyilvántartásba vett járművek gyártóitól, hogy a jármű üzemeltetési utasításában világosan közöljék a következőket:

11.1.

hol vannak a biztonsági öv rögzítési pontjai; és

11.2.

milyen típusú biztonsági övekhez valók a rögzítési pontok (lásd az 1. melléklet 5. szakaszát).

12. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott biztonságiöv-rögzítési pont típusának gyártását, erről tájékoztatnia kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvétele után az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

13. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A TÍPUSJÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek közlik az Egyesült Nemzetek Titkárságával a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által megadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó típusjóváhagyó hatóságok nevét és címét.

14. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

14.1.

A 06. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésétől kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el az EGB-jóváhagyásoknak a 06. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján történő kiadását.

14.2.

Az előírás 06. módosítássorozatának hatálybalépését követő 2 év elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adnak EGB-típusjóváhagyást, amennyiben a jóváhagyandó járműtípus megfelel a 06. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

14.3.

Az ezen előírás 06. módosítássorozatának hatálybalépését követő 7 év elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem a 06. módosítássorozattal módosított előírás szerint adtak meg. Az ezen előírás 06. módosítássorozata által nem érintett járműkategóriák jóváhagyásai azonban érvényesek maradnak, és a szerződő felek továbbra is elfogadják ezeket.

14.4.

A fenti 7.1.1. szakasz által nem érintett járművek esetében az ezen előírás 04. módosítássorozata szerint megadott jóváhagyások érvényben maradnak.

14.5.

Az ezen előírás 05. módosítássorozatának 4. kiegészítése által nem érintett járművek esetében a meglevő jóváhagyások érvényben maradnak, amennyiben ezeket a 05. módosítássorozatnak megfelelően adták ki a 3. kiegészítéssel bezárólag.

14.6.

A 05. módosítássorozat 5. kiegészítésének hivatalos hatálybalépésétől kezdve az előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a jóváhagyásoknak a 05. módosítássorozat 5. kiegészítésével módosított előírás alapján történő megadását.

14.7.

Az ezen előírás 05. módosítássorozatának 5. kiegészítése által nem érintett járművek esetében a meglevő jóváhagyások érvényben maradnak, amennyiben ezeket a 05. módosítássorozatnak megfelelően adták ki a 3. kiegészítéssel bezárólag.

14.8.

2005. február 20-tól az M1 kategóriájú járművek esetében az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adnak jóváhagyást, amennyiben a jóváhagyandó járműtípus megfelel a 05. módosítássorozat 5. kiegészítésével módosított ezen előírás követelményeinek.

14.9.

2007. február 20-tól az M1 kategóriájú járművek esetében az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem a 05. módosítássorozatának 5. kiegészítésével módosított ezen előírás szerint adtak meg.

14.10.

2006. július 16-tól az N kategóriájú járművek esetében az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adnak ki jóváhagyást, amennyiben a járműtípus megfelel a 05. módosítássorozat 5. kiegészítésével módosított ezen előírás követelményeinek.

14.11.

2008. július 16-tól az N kategóriájú járművek esetében az előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem a 05. módosítássorozatának 5. kiegészítésével módosított ezen előírás szerint adtak ki.

14.12.

A 07. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a jóváhagyásoknak a 07. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján történő megadását.

14.13.

A 07. módosítássorozat hatálybalépését követő 24 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak azokra a járműtípusokra adhatnak jóváhagyást, amelyek megfelelnek a 07. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

14.14.

A 07. módosítássorozat hatálybalépését követő 36 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem a 07. módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint adtak meg.

14.15.

A 14.13. és a 14.14. szakasz ellenére az előírás előző módosítássorozata alapján jóváhagyott azon járműkategóriák jóváhagyásai, amelyeket a 07. módosítássorozat nem érint, érvényesek maradnak, és az előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is elfogadják ezeket.

14.16.

Amennyiben a megállapodáshoz való csatlakozásuk idején nemzeti előírásaik nem tartalmaztak olyan követelményeket, amelyek a lehajtható ülésekhez is előírták a biztonságiöv-rögzítési pontok kötelező felszerelését, a szerződő felek nemzeti jóváhagyás céljára továbbra is elfogadhatják az ilyen övrögzítési pontok fel nem szerelését, ebben az esetben azonban ezeknek a buszkategóriáknak nem lehet típusjóváhagyást adni ezen előírás alapján.

14.17.

A 07. módosítássorozat 2. kiegészítésének hivatalos hatálybalépésétől kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a típusjóváhagyásoknak a 07. módosítássorozat 2. kiegészítésével módosított előírás alapján történő megadását.

14.18.

A 07. módosítássorozat 2. kiegészítésének hivatalos hatálybalépését követő 12 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak azokra a járműtípusokra adhatnak jóváhagyást, amelyek megfelelnek a 07. módosítássorozat 2. kiegészítésével módosított ezen előírás követelményeinek.

14.19.

Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek akkor sem utasíthatják el a jóváhagyások kiterjesztését, ha a 07. módosítássorozat 2. kiegészítésének követelményei nem teljesülnek.

14.20.

A 08. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 08. módosítássorozattal módosított ezen előírás szerinti típusjóváhagyás megadását vagy elfogadását.

14.21.

Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el a meglévő járműtípusokra megadott jóváhagyások kiterjesztését az eredeti jóváhagyás időpontjában érvényes rendelkezések alapján.

14.22.

Azon szerződő felek, amelyek a 08. módosítássorozat hatálybalépését követően kezdik el alkalmazni ezen előírást, nem kötelesek elfogadni azokat a típusjóváhagyásokat, amelyeket bármelyik előző módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint adtak meg.

14.23.

A 09. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 09. módosítássorozattal módosított ezen előírás szerinti ENSZ-típusjóváhagyás megadását vagy elfogadását.

14.24.

2019. szeptember 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem kötelesek elfogadni az előző módosítássorozat alapján első alkalommal 2019. szeptember 1-je után kiadott ENSZ-típusjóváhagyásokat.

14.25.

2025. szeptember 1-jéig az ezen előírást alkalmazó szerződő felek kötelesek elfogadni az előző módosítássorozat alapján első alkalommal 2019. szeptember 1-je előtt kiadott ENSZ-típusjóváhagyásokat.

14.26.

2025. szeptember 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem kötelesek elfogadni az előző módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint megadott típusjóváhagyásokat.

14.27.

Függetlenül a fenti átmeneti rendelkezésektől, azok a szerződő felek, amelyek ezt az előírást a legújabb módosítássorozat hatálybalépésének napja után kezdik el alkalmazni, nem kötelesek elfogadni az olyan ENSZ-típusjóváhagyásokat, amelyeket ezen előírás valamely előző módosítássorozata szerint adtak meg/csak a 09. módosítássorozattal módosított előírás szerint megadott ENSZ-típusjóváhagyást kötelesek elfogadni.

14.28.

A 14.26. szakasz rendelkezései ellenére az ENSZ-előírást alkalmazó szerződő felek a 09. módosítássorozattal bevezetett módosítások által nem érintett járművek/járműrendszerek esetében továbbra is elfogadják az előző módosítássorozattal módosított ENSZ-előírás szerint megadott ENSZ-típusjóváhagyásokat.

14.29.

Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az ezen előírás bármely előző módosítássorozata szerinti ENSZ-típusjóváhagyás megadását vagy kiterjesztését.

(1) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.6) 2. szakaszának meghatározása szerint.

(2) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek egyedi azonosító számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.6) 3. mellékletében találhatók: http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29resolutions.html

Jármű-kategória	Menetirányba néző ülőhelyek				Hátrafelé néző	Oldalra néző
Jármű-kategória	Külső		Középső
	Elülső oldal	Egyéb	Elülső oldal	Egyéb
M1	3	3	3	3	2	–
M2 ≤ 3,5 tonna	3	3	3	3	2	–
M2 > 3,5 tonna	3	3 vagy 2	3 vagy 2	3 vagy 2	2	–
M3	3	3 vagy 2	3 vagy 2	3 vagy 2	2	2
N1	3	3 vagy 2 Ø	3 vagy 2 *	2	2	–
N2 és3	3	2	3 vagy 2 *	2	2	–

2	:	két alsó rögzítési pont, amely B típusú biztonsági öv elhelyezését teszi lehetővé, vagy Br, Br3, Br4 m vagy Br4Nm típusú biztonsági öv elhelyezését, amennyiben az a járművek kialakítására vonatkozó egységes szerkezetbe foglalt állásfoglalás (R.E.3) 13. mellékletének 1. függeléke szerint szükséges.
3	:	két alsó és egy felső rögzítési pont, amely lehetővé teszi A típusú hárompontos biztonsági öv elhelyezését, vagy Ar., Ar4 m. vagy Ar4Nm. típusú biztonsági öv elhelyezését, amennyiben az a járművek kialakítására vonatkozó egységes szerkezetbe foglalt állásfoglalás (R.E.3) 13. mellékletének 1. függeléke szerint szükséges.
Ø	:	az 5.3.3. szakaszra utal (két rögzítési pont megengedett, ha az ülés utasfolyosón belül van).
*	:	az 5.3.4. szakaszra utal (két rögzítési pont megengedett, ha a szélvédő a referenciazónán kívül van).
	:	az 5.3.5. szakaszra utal (két rögzítési pont megengedett, ha semmi nincs a referenciazónában).
	:	az 5.3.7. szakaszra utal (emeletes jármű emeletére vonatkozó különleges rendelkezés).

Ülés		M1	Az M1-en kívül a többi
Első*	csat felőli oldal (α2)	45°–80°	30°–80°
	nem a csat felőli oldal (α1)	30°–80°	30°–80°
	állandó szög	50°–70°	50°–70°
	üléspad – csat felőli oldal (α2)	45°–80°	20°–80°
	üléspad – nem a csat felőli oldal (α1)	30°–80°	20°–80°
	állítható ülés < 20° üléstámla dőlésszöggel	45°–80° (α2)* 20°–80°(α1)*	20°–80°
Hátsó ≠		30°–80°	20°–80° Ψ
Lehajtható	Nem szükséges biztonságiöv-rögzítési pont. Amennyiben a rögzítési pontot beépítették, a szög értékére vonatkozó követelményeket lásd az „Első” és a „Hátsó” sorban.

≠	:	kívül és középen.
*	:	nem állandó szögnél lásd az 5.4.2.1. szakaszt.
Ψ	:	45°–90° az M2 és M3 osztályok járműveiben lévő üléseknél.

Tömeg	97,5 ± 5 kg
Egyenes ülési magasság	965 mm
Csípő szélessége (ülve)	415 mm
Csípő kerülete (ülve)	1200 mm
Derék kerülete (ülve)	1080 mm
A mellkas mélysége	265 mm
A mellkas kerülete	1130 mm
Váll magassága	680 mm
A hosszméretek tűrései	±5 százalék