A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ–EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ–EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

08. módosítássorozat: Hatálybalépés dátuma: 2009. július 22.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

1.

Alkalmazási kör

2.

Fogalommeghatározások

3.

Jóváhagyási kérelem

4.

Jóváhagyás

5.

Követelmények

6.

Vizsgálat

7.

A gyártás megfelelősége

8.

Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

9.

A járműtípus módosításai és a jóváhagyás kiterjesztése az ülések, azok rögzítései és/vagy a fejtámlák tekintetében

10.

A gyártás végleges leállítása

11.

Használati útmutató

12.

A jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

13.

Átmeneti rendelkezések

MELLÉKLETEK

1. melléklet –

Értesítés járműtípusnak – a fejtámlával ellátott vagy azzal felszerelhető, illetve ilyen eszköz felszerelésére nem alkalmas ülések esetében – az ülések és azok rögzítéseinek szilárdsága, valamint a fejtámlák jellemzőinek tekintetében történő jóváhagyásának megadásáról, elutasításáról, kiterjesztéséről, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról, a 17. számú előírás alapján

2. melléklet –

A jóváhagyási jelek elrendezése

3. melléklet –

Eljárás a H pont és a járműben utazó személy törzsének különböző üléshelyzetekben bezárt tényleges dőlésszöge meghatározására

4. melléklet –

A fejtámla magasságának és szélességének meghatározása

5. melléklet –

A vizsgálatok során meghatározott vonalakra és méretekre vonatkozó adatok

6. melléklet –

Vizsgálati eljárás az energiaelnyelés ellenőrzésére

7. melléklet –

Az ülések rögzítésének és beállításának, reteszelő- és elmozdítórendszereinek vizsgálati módszere

8. melléklet –

A fejtámlarések „a” méretének meghatározása

9. melléklet –

Az utasok elmozdult csomagok elleni védelmére szolgáló eszközökre vonatkozó vizsgálati eljárás

1.   ALKALMAZÁSI KÖR

Ezen előírás az alábbiakra vonatkozik:

a)	M1 és N kategóriájú járművek (1) az ülések és azok rögzítéseinek szilárdsága, valamint fejtámláik tekintetében;

b)	M2 és M3 kategóriájú járművek (1) olyan ülések és azok rögzítéseinek szilárdsága, valamint fejtámláik tekintetében, amelyek nem szerepelnek a 80. számú előírásban;

c)	M1 kategóriájú járművek a háttámlák hátsó részének kialakítása, valamint frontális ütközés esetén az utasok elmozduló csomagok elleni védelmére szolgáló eszközök kialakítása tekintetében.

Nem alkalmazandó a járművekre az oldalra vagy hátrafelé néző ülések, illetve az ilyen ülésekre szerelt fejtámlák tekintetében.

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Az előírás alkalmazásában:

2.1.   „jármű jóváhagyása”: járműtípus jóváhagyása az ülések és rögzítéseik szilárdsága, a háttámlák hátsó részének kialakítása, valamint a fejtámlák jellemzőinek tekintetében;

2.2.   „járműtípus”: gépjárművek olyan kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzők tekintetében, mint:

2.2.1.

az ülések szerkezete, alakja, méretei, anyaga és tömege, miközben az ülések huzata és színe eltérő lehet; a jóváhagyott üléstípus tömegének 5 %-nál nem nagyobb eltérése nem minősül jelentősnek;

2.2.2.

a háttámlák, az ülések és alkatrészeik beállító-, elmozdító- és reteszelőrendszereinek típusa és méretei;

2.2.3

az ülésrögzítések típusa és méretei;

2.2.4.

a fejtámlák méretei, váza, anyaga és párnázata, miközben huzatuk és színük eltérő lehet;

2.2.5.

a fejtámlák rögzítésének típusa és méretei, és különálló fejtámlák esetében a jármű azon részének jellemzői, amelyhez a fejtámlát felerősítették; különálló fejtámla esetében;

2.3.   „ülés”: kárpitozásával együtt olyan szerkezet, amely a jármű szerkezetével egy egységet alkot vagy különálló, és egy felnőtt személy ülőhelyéül szolgál. A fogalom mind egyedi ülésekre, mind pedig az üléspadok egy személy számára szolgáló részére vonatkozik. Irányától függően az ülés:

2.3.1.   „menetirányba néző ülés”: olyan ülés, amely a mozgó járműben használható, és amely a jármű eleje felé néz oly módon, hogy az ülés függőleges szimmetriasíkja a jármű függőleges szimmetriasíkjával +10°-nál vagy –10°-nál kisebb szöget zár be;

2.3.2.   „hátrafelé néző ülés”: olyan ülés, amely a mozgó járműben használható, és amely a jármű hátulja felé néz oly módon, hogy az ülés függőleges szimmetriasíkja a jármű függőleges szimmetriasíkjával +10°-nál vagy –10°-nál kisebb szöget zár be;

2.3.3.   „oldalra néző ülés”: olyan ülés, amely a jármű függőleges szimmetriasíkjához viszonyított beállítása tekintetében nem felel meg a fenti 2.3.1. vagy 2.3.2. szakaszban megadott fogalommeghatározások egyikének sem;

2.4.   „üléspad”: olyan kárpitozott szerkezet, amely több felnőttnek biztosít ülőhelyet;

2.5.   „rögzítés”: olyan rendszer, mellyel az ülésszerelvény a jármű szerkezetéhez, beleértve a jármű érintett részeinek szerkezetét is, van rögzítve;

2.6.   „beállítórendszer”: az a berendezés, amellyel az ülés vagy annak részei az ülésben helyet foglaló utas testalkatához illeszkedő helyzetbe állíthatók. Ez a berendezés különösen a következőket teszi lehetővé:

2.6.1.

hosszirányú elmozdulás;

2.6.2.

függőleges elmozdulás;

2.6.3.

szögben történő elmozdulás;

2.7.   „elmozdítórendszer”: olyan szerkezet, melynek segítségével az ülés vagy annak egyes részei közbenső rögzített helyzet nélkül elmozdíthatók és/vagy elfordíthatók abból a célból, hogy megkönnyítse az utasok számára a szóban forgó ülés mögötti tér megközelítését;

2.8.   „reteszelőrendszer”: olyan szerkezet, amely biztosítja, hogy az ülés és annak részei használati helyzetben maradjanak;

2.9.   „lehajtható ülés”: olyan pótülés, amely alkalmi használatra szolgál, és rendes körülmények között fel van hajtva;

2.10.   „keresztirányú sík”: a jármű hosszirányú középsíkjára merőleges függőleges sík;

2.11.   „hosszirányú sík”: a jármű hosszirányú középsíkjával párhuzamos sík;

2.12.   „fejtámla”: olyan szerkezet, amelynek célja, hogy korlátozza a felnőtt utas fejének hátrafelé történő elmozdulását a törzshöz viszonyítva, annak érdekében, hogy baleset esetén csökkentse a nyakcsigolya sérülésének veszélyét;

2.12.1.   „egybeépített fejtámla”: az ülés háttámlájának felső részében kialakított fejtámla. Ide tartoznak a 2.12.2. és a 2.12.3. szakasz meghatározásainak megfelelő fejtámlák, amennyiben az üléstől vagy a jármű szerkezetétől csak szerszámok segítségével vagy az ülés kárpitozásának részben vagy egészben történő eltávolításával szerelhetők le;

2.12.2.   „levehető fejtámla”: az üléstől elválasztható alkatrészből álló olyan fejtámla, amely úgy van kialakítva, hogy az a gépjármű üléstámlájának szerkezetébe behelyezhető és ott rögzíthető;

2.12.3.   „különálló fejtámla”: az üléstől elválasztható alkatrészből álló olyan fejtámla, amely úgy van kialakítva, hogy a jármű szerkezetébe behelyezhető és/vagy ott rögzíthető;

2.13.   „R pont”: az ülésnek az előírás 3. mellékletében meghatározott referenciapontja;

2.14.   „referenciaegyenes”: a próbabábun az előírás 3. mellékletének 1. függelékében szereplő 1. ábrán szemléltetett vonal;

2.15.   „elválasztó rendszer”: azok az alkatrészek vagy eszközök, amelyek az ülés háttámlája mellett az utasoknak az elmozdult csomagok elleni védelmét szolgálják; az elválasztó rendszer a függőleges vagy lehajtott helyzetben lévő háttámlák szintje fölötti hálófonatból vagy huzalhálóból állhat. Az ilyen alkatrészekkel vagy eszközökkel felszerelt járművek alapfelszereléséhez tartozó fejtámlák az elválasztó rendszer részét képezik. A fejtámlával felszerelt ülés azonban önmagában nem tekinthető elválasztó rendszernek.

3.   JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1.

A járműtípusra vonatkozó jóváhagyási kérelmet a jármű gyártója vagy jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2.

A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat, és meg kell adni a következő adatokat: 3.2.1. a járműtípus részletes leírása az ülések építési módjára, rögzítésére, továbbá beállító-, elmozdító- és reteszelőrendszerére tekintettel; 3.2.1.1. az elválasztó rendszer (ha van) részletes leírása és/vagy rajzai. 3.2.2. az ülések, a járműhöz való rögzítésük, valamint a beállító-, elmozdító- és reteszelőrendszer megfelelő méretarányú és részletességű rajzai. 3.2.3. Levehető fejtámlával rendelkező ülés esetében: 3.2.3.1. a fejtámla részletes leírása különös tekintettel a párnázat anyagának vagy anyagainak tulajdonságaira; 3.2.3.2. a fejtámla ülésre történő szerelésének helyére, az alátámasztás típusára és a rögzítő elemekre vonatkozó részletes leírás. 3.2.4. Különálló fejtámla esetében: 3.2.4.1. a fejtámla részletes leírása különös tekintettel a párnázat anyagának vagy anyagainak tulajdonságaira; 3.2.4.2. a fejtámlának a jármű szerkezetére való felszerelésére vonatkozóan a felszerelés helyének és a rögzítő elemeknek a részletes leírása.

3.3.

A jóváhagyási vizsgálatok lefolytatásáért felelős műszaki szolgálat számára át kell adni a következőket: 3.3.1. a jóváhagyásra benyújtott járműtípust képviselő járművet, vagy a jármű azon alkatrészeit, amelyeket a műszaki szolgálat a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséhez szükségesnek tart; 3.3.2. egy további olyan üléskészletet a rögzítésekkel együtt, amellyel a jármű fel van szerelve. 3.3.3. Fejtámlával ellátott vagy azzal felszerelhető ülésekkel rendelkező járművek esetében a 3.3.1. és a 3.3.2. szakaszban meghatározott követelmények teljesítése mellett, az alábbiakat kell benyújtani: 3.3.3.1. levehető fejtámlák esetében: egy további üléskészletet, fejtámlákkal ellátva, abból a típusból, amellyel a járművet felszerelték, azok rögzítéseivel együtt. 3.3.3.2. különálló fejtámlák esetében: egy további olyan üléskészletet, amellyel a járművet felszerelték, fejtámlákkal ellátva, azok rögzítéseivel együtt, egy további, megfelelő fejtámlakészletet, és a jármű szerkezetének azt a részét, amelyhez a fejtámlát felerősítik, vagy a teljes szerkezetet.

4.   JÓVÁHAGYÁS

4.1.

Ha az ezen előírás szerint jóváhagyásra benyújtott jármű megfelel a (fejtámlával ellátott vagy azzal felszerelhető ülésekre) vonatkozó követelményeknek, a járműtípust jóvá kell hagyni.

4.2.

Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma (jelen esetben ez a 08. módosítássorozatnak megfelelően 08). Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot ugyanahhoz a járműtípushoz, ha az más típusú ülésekkel vagy fejtámlákkal van felszerelve, illetve ha az ülések másképp vannak a járműhöz rögzítve (ez egyaránt érvényes a fejtámlákkal ellátott és a fejtámlák nélküli ülésekre), vagy másik járműtípushoz.

4.3.

Egy járműtípusnak az ezen előírás szerinti jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

4.4.

Minden olyan járművön, amely megfelel egy ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen jól látható módon fel kell tüntetni a következőkből álló nemzetközi jóváhagyási jelet: 4.4.1. egy kör, benne az „E” betűjel és a jóváhagyó ország egyedi azonosítószáma (2); 4.4.2. ezen előírás száma, amelyet egy „R” betűjel, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán. 4.4.3. Ha azonban a jármű egy vagy több fejtámlával ellátott vagy azzal felszerelhető olyan üléssel rendelkezik, amelyeket az 5.2. és az 5.3. szakaszban meghatározott követelmények szerint hagytak jóvá, az előírás száma után az „RA” betűcsoportnak kell szerepelnie. Az előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon fel kell tüntetni, hogy a jármű mely ülései rendelkeznek fejtámlával, illetve alkalmasak fejtámla felszerelésére. Azt is meg kell jelölni, hogy a jármű többi, fejtámlával nem ellátott vagy azzal nem felszerelhető ülését az előírás alábbi 5.2. szakaszában meghatározott követelményeknek megfelelően hagyták-e jóvá.

4.5.

Ha a jármű megfelel a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több további előírás szerint abban az országban jóváhagyott járműtípusnak, amely ezen előírás alapján megadta a jóváhagyást, akkor a 4.4.1. szakaszban előírt jelet nem szükséges megismételni; ilyen esetben az előírások és a jóváhagyások számát, valamint az összes olyan előírás kiegészítő jelét, melyek szerint a jóváhagyást megadták ugyanabban az országban, amely ezen előírás szerint is megadta a jóváhagyást, a fenti 4.4.1. szakaszban előírt jel jobb oldalán egymás alatt kell feltüntetni.

4.6.

A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.7.

A jóváhagyási jelet a gyártó által a járműre szerelt adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.

4.8.

A jóváhagyási jelek elrendezésének lehetőségeit az előírás 2. melléklete mutatja be.

5.   KÖVETELMÉNYEK

5.1.   Általános követelmények

5.1.1.

Az M1, az N1 kategóriába, az M2 kategória III. vagy B. osztályába és az M3 kategória III. vagy B. osztályába tartozó járművekbe tilos oldalra néző üléseket szerelni.

5.1.2.

Ez nem vonatkozik a mentőautókra, valamint a hadsereg, a polgári védelem, a tűzoltóság vagy a közrend fenntartásáért felelős erők számára készült járművekre.

5.1.3.

Nem vonatkozik továbbá a III. vagy B. osztály M3 kategóriájába tartozó, 10 tonnát meghaladó műszakilag megengedett legnagyobb össztömegű járművekre sem, amelyeken az oldalra néző ülések a jármű hátsó részében egy csoportban találhatók, legfeljebb tíz ülésből álló integrált részt képezve. Az ilyen oldalra néző üléseket legalább egy fejtámlával és egy övvisszahúzóval felszerelt kétpontos övvel kell ellátni, amelyre a 16. számú előírás szerint megadták a típusjóváhagyást. A biztonsági öv rögzítéseinek meg kell felelniük a 14. számú előírásnak.

5.2.   M1 kategóriájú járművek összes ülésére érvényes általános követelmények (3)

5.2.1.

Valamennyi beállító- és elmozdítórendszert automatikusan működő reteszelőrendszerrel kell ellátni. Kartámaszoknál és más, az utasok kényelmét szolgáló szerkezeteknél nincs szükség reteszelőrendszerre, feltéve, hogy az ilyen szerkezetek megléte ütközés esetén nem jelent járulékos sérülési kockázatot a jármű utasai számára.

5.2.2.

A 2.7. szakaszban említett szerkezet kioldószerkezetének az ülés külső részén, az ajtó közelében kell lennie. Könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, még a közvetlenül a szóban forgó ülés mögötti ülésen helyet foglaló személy számára is.

5.2.3.

Az üléseknek a 6.8.1.1. szakaszban meghatározott 1. területre eső hátsó részeinek meg kell felelniük az előírás 6. mellékletében meghatározott követelményeknek megfelelően végzett energiaelnyelési vizsgálaton.

5.2.3.1.

Ez a követelmény akkor teljesül, ha a 6. mellékletben leírt módszerrel elvégzett vizsgálatok során a fejidom lassulása 3 ms-nál hosszabb ideig nem haladja meg folyamatosan a 80 g értéket. Továbbá a vizsgálat során nem keletkezhet, és a mérés után sem maradhat vissza veszélyes él.

5.2.3.2.

Az 5.1.3. szakasz követelményei nem vonatkoznak sem a leghátsó ülésekre, sem az egymásnak háttal fordított ülésekre, sem azokra az ülésekre, amelyek teljesítik a 21. számú előírás („Egységes rendelkezések járművek belső berendezéseik tekintetében történő jóváhagyására”) követelményeit (a legutóbb módosított E/ECE/324 E/ECE/TRANS/505/Rev.1/Add.20/Rev.2).

5.2.4.

Az ülés hátsó részének felülete nem tartalmazhat az utasok súlyos sérülésének kockázatát növelő veszélyes egyenetlenségeket vagy éles peremeket. Ez a követelmény akkor teljesül, ha a 6.1. szakasz feltételei szerint vizsgált ülések hátsó részének felületén a görbületi sugarak értéke legalább:   2,5 mm az 1. területen,   5,0 mm a 2. területen,   3,2 mm a 3. területen. A területek meghatározását a 6.8.1. szakasz tartalmazza.

5.2.4.1.

Ez a követelmény nem vonatkozik: 5.2.4.1.1. a különböző területeken a környező felületből 3,2 mm-nél kisebb mértékben kiálló tompa élű részekre, feltéve, hogy a kiálló rész magassága nem több a szélessége felénél; 5.2.4.1.2. a leghátsó ülésekre, az egymásnak háttal fordított ülésekre, valamint azokra az ülésekre, amelyek teljesítik a 21. számú előírás („Egységes rendelkezések járművek belső berendezéseik tekintetében történő jóváhagyására”) követelményeit (a legutóbb módosított E/ECE/324 E/ECE/TRANS/505/Rev.1/Add.20/Rev.2); 5.2.4.1.3. az ülések azon hátsó részeire, amelyek az üléssorok legalacsonyabb R pontján átmenő vízszintes sík alatt vannak. (Ha az üléssorok különböző magasságúak, hátulról kezdve, a síkot felfelé vagy lefelé kell eltolni, hogy az a közvetlenül előtte lévő üléssor R pontján átmenő függőleges lépcsőt képezzen); 5.2.4.1.4. az olyan részekre, mint például a rugalmas drótháló.

5.2.4.2.

A 6.8.1.2. szakasz meghatározása szerinti 2. területen lehetnek 5 mm-nél nem nagyobb, de legalább 2,5 mm sugarú felületek, feltéve, hogy megfelelnek az előírás 6. mellékletében előírt energiaelnyelési vizsgálaton. Továbbá ezeket a felületeket kárpitozással kell ellátni, hogy a fej ne kerülhessen közvetlen érintkezésbe az ülésváz részeivel.

5.2.4.3.

Ha a fentiekben meghatározott területeken 50 Shore A értéknél kisebb keménységű anyaggal burkolt alkatrészek vannak, a fenti követelmények, a 6. mellékletben meghatározott energiaelnyelési vizsgálat követelményeinek a kivételével, csak a merev részekre vonatkoznak.

5.2.5.

A 6.2. és a 6.3. szakaszban előírt vizsgálatok alatt és után az ülések vázán vagy rögzítésén, a beállító- és elmozdítórendszereken vagy ezek reteszelőrendszerein nem mutatkozhat hiba. Maradandó alakváltozás, beleértve a repedéseket is, elfogadható, feltéve, hogy ezek ütközés esetén nem növelik a sérülés veszélyét, és a rendszer ellenállt az előírt terheléseknek.

5.2.6.

A 6.3. szakaszban, illetve a 9. melléklet 2.1. szakaszában előírt vizsgálatok alatt a reteszelőrendszerek nem oldhatnak ki.

5.2.7.

A vizsgálatok után az utasok beszállását lehetővé tévő vagy megkönnyítő elmozdítórendszereknek működőképesnek kell lenniük; legalább egyszeri kioldást lehetővé kell tenniük, és biztosítaniuk kell annak az ülésnek vagy ülésrésznek az elmozdítását, amelyhez tartoznak. A többi elmozdítórendszernek, valamint a beállítórendszereknek és ezek reteszelőrendszereinek nem kell üzemképesnek maradniuk. Fejtámlákkal felszerelt ülések esetében a háttámla és reteszelőrendszereinek szilárdsága akkor felel meg a 6.2. szakaszban előírt követelményeknek, ha a 6.4.3.6. szakasz szerinti vizsgálatot követően az ülés vagy a háttámla nem törik el; ellenkező esetben igazolni kell, hogy az ülés képes teljesíteni a 6.2. szakaszban meghatározott vizsgálati követelményeket. Olyan ülések (üléspadok) esetében, melyeknél több ülőhely van, mint fejtámla, a 6.2. szakaszban leírt vizsgálatot kell elvégezni.

5.3.   Az N1, N2 és N3 kategóriájú, valamint a 80. számú előírás hatálya alá nem tartozó M2 és M3 kategóriájú járművek üléseire érvényes általános előírások

Az 5.1. szakasz rendelkezései kivételével ezek a követelmények valamennyi járműkategória oldalra néző ülésére is vonatkoznak.

5.3.1.

Az egyedi üléseket és az üléspadokat szilárdan a járműhöz kell rögzíteni.

5.3.2.

Az eltolható üléseknek és az üléspadoknak minden állásban automatikusan reteszelhetőnek kell lenniük.

5.3.3.

Az állítható háttámláknak minden állásban reteszelhetőnek kell lenniük.

5.3.4.

Az előrehajtható üléseknek, továbbá a lehajtható támlájú üléseknek szokásos használati helyzetben automatikusan reteszelődniük kell. Ez a követelmény nem vonatkozik az M2 vagy M3 kategóriába tartozó, I., II. vagy A osztályú járművek kerekes székek számára rendelkezésre álló helyeire felszerelt ülésekre.

5.4.   A fejtámlák felszerelése

5.4.1.

Valamennyi M1 kategóriájú jármű összes külső első ülését fejtámlával kell felszerelni. Más üléshelyzethez és más kategóriájú járművekhez tervezett, fejtámlával felszerelt ülések is jóváhagyhatók ezen előírás szerint.

5.4.2.

A 3 500 kg-ot meg nem haladó legnagyobb tömegű M2 kategóriájú járművek, valamint az N1 kategóriájú járművek összes külső első ülésére fejtámlát kell felszerelni; az ilyen járművekre szerelt fejtámláknak meg kell felelniük a 03. módosítássorozattal módosított 25. számú előírás követelményeinek.

5.5.   A fejtámlával ellátott vagy azzal felszerelhető ülésekre vonatkozó különleges követelmények.

5.5.1.

A fejtámla jelenléte a járműben nem jelenthet járulékos veszélyforrást a jármű utasai számára. Egyetlen használati helyzetében sem lehet rajta olyan veszélyes egyenetlenség vagy éles perem, amely növelheti az utasok sérülésének kockázatát vagy annak súlyosságát.

5.5.2.

A fejtámlák elülső és hátulsó oldalán található, és a 6.8.1.1.3. szakaszban meghatározott 1. területre eső részeknek meg kell felelniük az energiaelnyelési vizsgálaton.

5.5.2.1.

Ez a követelmény akkor teljesül, ha a 6. mellékletben leírt módszerrel elvégzett vizsgálatok során a fejidom lassulása 3 ms-nál hosszabb ideig nem haladja meg folyamatosan a 80 g értéket. Továbbá a vizsgálat során nem keletkezhet, és a mérés után sem maradhat vissza veszélyes él.

5.5.3.

A fejtámlák elülső és hátulsó oldalán található, és a 6.8.1.2.2. szakaszban meghatározott 2. területre eső részeket úgy kell kipárnázni, hogy megakadályozzák a fej közvetlen érintkezését a vázszerkezet alkatrészeivel, és ezen részeknek meg kell felelniük az 5.2.4. szakaszban meghatározott, az ülések 2. területre eső hátsó részeire vonatkozó követelményeknek.

5.5.4.

Az 5.5.2. és az 5.5.3. szakaszban előírt követelmények nem vonatkoznak az olyan ülésekre szerelt fejtámlák hátsó részére, melyek mögött nincs másik ülés.

5.5.5.

A fejtámlát úgy kell az üléshez vagy a jármű szerkezetéhez erősíteni, hogy a fejtámla párnázatából vagy a fejtámlát az ülés háttámlájához rögzítő részekből semmiféle merev és veszélyes rész ne emelkedjen ki a fejidom által a vizsgálat alatt kifejtett nyomás hatására.

5.5.6.

Fejtámlával ellátott ülés esetében, a műszaki szolgálat beleegyezése alapján az 5.1.3. szakasz rendelkezéseit teljesítettnek lehet tekinteni, ha a fejtámlával felszerelt ülés megfelel az 5.5.2. szakasz rendelkezéseinek.

5.6.   A fejtámlák magassága

5.6.1.

A fejtámla magasságát az alábbi 6.5. szakaszban leírtak szerint kell megmérni.

5.6.2.

A nem állítható magasságú fejtámlák magassága nem lehet kevesebb 800 mm-nél az első, és 750 mm-nél a többi ülés esetében.

5.6.3.

Állítható magasságú fejtámlák esetében: 5.6.3.1. a magasság nem lehet kevesebb 800 mm-nél az első, és 750 mm-nél a többi ülés esetében; ezt az értéket a legnagyobb és legkisebb szabályozható magasság között kell elérni; 5.6.3.2. nem lehet olyan használati helyzet, amely 750 mm-nél kisebb magasságot eredményez; 5.6.3.3. amennyiben nem első ülésekről van szó, a fejtámlák 750 mm-nél kisebb magasságba is elmozdíthatók lehetnek, feltéve, ha az utas számára egyértelmű, hogy ez a helyzet nem szolgál a fejtámla használatára; 5.6.3.4. első ülések esetében, amennyiben azokon utas nem ül, megengedett, hogy a fejtámlák automatikusan 750 mm-t el nem érő magasságba állítódjanak, feltéve, hogy automatikusan visszaállnak a használati helyzetbe, amikor az ülést elfoglalják.

5.6.4.

A fenti 5.6.2. és az 5.6.3.1. szakaszban említett méretek az első ülések esetében 800 mm-nél, a többi ülés esetében pedig 750 mm-nél kisebbek is lehetnek, hogy megfelelő hézag maradjon a fejtámla és a tető belső felülete, valamint az ablakok vagy a járműszerkezet egyéb részei között, azonban a hézag nem haladhatja meg a 25 mm-t. Abban az esetben, ha az ülések elmozdító- és/vagy beállítórendszerrel vannak felszerelve, ez a rendelkezés valamennyi üléshelyzetre vonatkozik. Ebben az esetben a fenti 5.6.3.2. szakasztól eltérve, 700 mm-nél kisebb magasságban nem lehet a fejtámlának „használati helyzete”.

5.6.5.

A fenti 5.6.2. és 5.6.3.1. szakaszban említett magassági követelményektől eltérve a hátsó középső ülésekre vagy üléshelyzetekre tervezett fejtámlák magassága legalább 700 mm kell, hogy legyen.

5.7.   Fejtámlával felszerelhető ülés esetében az 5.1.3. és az 5.4.2. szakasz rendelkezéseiben foglaltakat ellenőrizni kell.

5.7.1.

Szabályozható magasságú fejtámla esetében a támla azon részének magassága, amelyen a fej nyugszik, a 6.5. szakaszban leírtak szerint mérve, legalább 100 mm kell, hogy legyen.

5.8.   Nem állítható magasságú fejtámla esetében az ülés háttámlája és a fejtámla közötti rés legfeljebb 60 mm lehet. Állítható magasságú fejtámla esetében a fejtámla a legalacsonyabb helyzetben legfeljebb 25 mm távolra lehet az ülés háttámlájának tetejétől. Az állítható magasságú ülések és üléspadok esetében, amelyek különálló fejtámlákkal vannak felszerelve, ennek a követelménynek a teljesülését az ülés vagy üléssor minden helyzetére igazolni kell.

5.9.   Az ülés háttámlájával egybeépített fejtámlák esetében a figyelembe vett terület határai:

a referenciaegyenesre merőleges, az R ponttól 540 mm-re található sík.

a referenciaegyenes két oldalán, attól 85 mm-re lévő két függőleges hosszirányú sík. Ezen a területen egy vagy több olyan rés is engedélyezett, amelyek alakjuktól függetlenül az alábbi 6.7. szakaszban leírt módon mért, 60 mm-nél nagyobb „a” távolságot mutatnak, feltéve, hogy az alábbi 6.4.3.3.2. szakasz szerinti kiegészítő vizsgálat is megfelelnek az 5.11. szakasz követelményeinek.

5.10.   Állítható magasságú fejtámlák esetében a szerkezet fejtámlaként szolgáló részén megengedhető egy vagy több olyan rés is a fejtámlaként szolgáló berendezésen, amelyeket alakjuktól függetlenül a 7.5. szakaszban leírt módon mért, 60 mm-nél nagyobb „a” távolság jellemez, feltéve, hogy az alábbi 6.4.3.3.2. szakasz szerinti kiegészítő vizsgálat után még megfelelnek az alábbi 5.12. szakasz követelményeinek.

5.11.   A fejtámlának elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy megfelelő támaszt biztosítson a szabályosan ülő személy fejének. A fejtámla alábbi 6.6. szakaszban leírt módszerrel meghatározott szélességének a hozzá tartozó ülés függőleges középsíkjának mindkét oldalán legalább 85 mm-nek kell lennie.

5.12.   A fejtámlát és rögzítését úgy kell kialakítani, hogy a fejnek a fejtámla által megengedett legnagyobb, hátrafelé történő elmozdulása az alábbi 6.4.3. szakaszban szereplő statikus eljárás szerinti méréssel meghatározva 102 mm-nél kevesebb legyen.

5.13.   A fejtámlának és rögzítésének a 6.4.3.6. szakaszban meghatározott terhelést törés nélkül ki kell bírnia. Az ülés háttámlájával egybeépített fejtámlák esetében e szakasz követelményei a háttámla szerkezetének a referenciaegyenesre merőleges, az R ponttól 540 mm-re lévő sík feletti részére vonatkoznak.

5.14.   Állítható fejtámlák esetében a fejtámlát ne lehessen a megengedett legnagyobb használati magasságnál magasabbra állítani a felhasználónak a beállítási műveletet meghaladó, szándékos beavatkozása nélkül.

5.15.   Az ülés háttámlájának és reteszelőrendszereinek szilárdsága akkor felel meg az alábbi 6.2. szakaszban megadott követelményeknek, ha a 6.4.3.6. szakasz szerinti vizsgálat után nem következett be az ülés vagy az ülés háttámlájának törése; ellenkező esetben igazolni kell, hogy az ülés képes teljesíteni a 6.2. szakaszban előírt vizsgálati követelményeket.

5.16.   Különleges követelmények tekintettel az utasok elmozdult csomagokkal szembeni védelmére

5.16.1.   Háttámlák

Azon háttámláknak és/vagy fejtámláknak, amelyeket úgy helyeztek el, hogy a csomagtér elülső határfelületét képezik, és valamennyi ülés a gyártó által megadott helyen és szokásos használati helyzetben van, megfelelő szilárdságúnak kell lenniük ahhoz, hogy frontális ütközés esetén megvédjék az utasokat az elmozdult csomagok ellen. Ez a követelmény akkor teljesül, ha a 9. mellékletben leírt vizsgálat során és azt követően a háttámlák eredeti helyzetükben, a reteszelőszerkezetek pedig a helyükön maradnak. Azonban a háttámlák és rögzítéseik deformálódása a vizsgálat közben megengedett, feltéve, hogy a vizsgált háttámlák és/vagy fejtámlák elülső, 50 Shore A értéknél keményebb széle nem mozdul el előre attól a keresztirányú függőleges síktól, amely

a)	a fejtámla részei tekintetében a szóban forgó ülés R pontja előtt 150 mm-re levő ponton halad át;

b)	a háttámla részei tekintetében a szóban forgó ülés R pontja előtt 100 mm-re levő ponton halad át;

figyelmen kívül hagyva a vizsgálati tömbök visszapattanási fázisait.

Beépített fejtámlák esetében a fejtámla és a háttámla közötti határvonalat az R ponttól 540 mm-re levő referenciaegyenesre merőleges síkkal kell meghatározni.

A méréseket a megfelelő ülések vagy üléshelyzetek hosszirányú középsíkjában kell elvégezni minden olyan üléshelyzetben, amely a csomagtér elülső határfelületét képezi.

A 9. mellékletben leírt vizsgálat alatt a vizsgálati tömböknek a szóban forgó háttámla (háttámlák) mögött kell maradnia.

5.16.2.   Elválasztó rendszerek

A jármű gyártójának kérésére a 9. mellékletben leírt vizsgálatot el lehet végezni úgy is, hogy az elválasztó rendszerek a helyükön vannak, ha ezeket a rendszereket az adott járműtípushoz tartozó szokásos felszerelésként szerelik be.

Az elválasztó rendszerként szolgáló, a háttámla felett szokásos használati helyzetben elhelyezett dróthálót a 9. melléklet 2.2. szakasza szerint kell vizsgálni.

Ez a követelmény akkor teljesül, ha a vizsgálat közben az elválasztó rendszerek a helyükön maradnak. Az elválasztó rendszerek deformálódása a vizsgálat közben azonban megengedett, feltéve, hogy az elválasztó rendszer elülső széle (beleértve a vizsgált háttámla és/vagy fejtámla 50 Shore A értéknél keményebb részeit) nem mozdul el előre attól a keresztirányú függőleges síktól, amely

a)	a fejtámla alkatrészei tekintetében a szóban forgó ülés R pontja előtt 150 mm-re levő ponton halad át;

b)	a háttámla részeire és az elválasztó rendszer fejtámlától eltérő részére vonatkozóan a szóban forgó ülés R pontja előtt 100 mm-re levő ponton halad át.

Beépített fejtámla esetében a fejtámla és a háttámla közötti határvonalat az 5.16.1. szakasz határozza meg.

A méréseket a megfelelő ülések vagy üléshelyzetek hosszirányú középsíkjában kell elvégezni minden olyan üléshelyzetben, amely a csomagtér elülső határfelületét képezi.

A vizsgálat következtében nem alakulhatnak ki olyan éles vagy durva szélek, amelyek valószínűleg növelnék az utasok sérülésének veszélyét vagy a sérülések súlyosságát.

5.16.3.   Az 5.15.1. és az 5.15.2. szakaszban említett követelmények nem alkalmazandók azokra a csomagrögzítő rendszerekre, amelyek ütközés esetén automatikusan működésbe lépnek. A gyártónak a műszaki szolgálat számára hitelt érdemlő módon igazolnia kell, hogy az ilyen rendszerekkel biztosított védelem egyenértékű az 5.16.1. és az 5.16.2. szakaszban leírtakkal.

6.   VIZSGÁLATOK

6.1.   Általános követelmények valamennyi vizsgálatra

6.1.1.

Az ülés háttámláját, ha állítható, hátradöntött helyzetben kell rögzíteni úgy, hogy a 3. mellékletben leírt próbabábu törzsének referenciaegyenese és a függőleges közötti szög a lehető legjobban megközelítse a 25°-ot, kivéve, ha a gyártó másképp írja elő.

6.1.2.

Olyan ülés esetében, amelynek reteszelőmechanizmusa és beépítési módja azonos a jármű egy másik ülésével, vagy azzal szimmetrikus, a műszaki szolgálat megelégedhet egyetlen ilyen ülés vizsgálatával.

6.1.3.

Állítható fejtámlával ellátott ülések esetében a vizsgálatot a beállítórendszer által megengedett legkedvezőtlenebb helyzetbe (általában a legfelső helyzetbe) állított fejtámla mellett kell elvégezni.

6.2.   A háttámla és beállítórendszerei szilárdságának vizsgálata

6.2.1.

Az előírás 3. mellékletében bemutatott próbabábu hátrészét modellező alkatrészen keresztül a háttámla felső részére olyan hosszirányú és hátrafelé irányuló erőhatást kell kifejteni, ami a H pontra vonatkozóan 53 daNm nyomatékot eredményez. Üléspad esetében, ha a tartóváz (a fejtámlák vázszerkezetét is beleértve) egynél több ülőhelynél részben vagy egészben közös, a vizsgálatot az összes ülőhely tekintetében egyidejűleg kell elvégezni.

6.3.   Az ülésrögzítés, valamint a beállító-, reteszelő- és elmozdítórendszerek szilárdságának vizsgálata

6.3.1.

A jármű egész felépítménye felé irányuló, 30 ezredmásodpercig tartó, legalább 20 g nagyságú, frontális ütközést imitáló hosszirányú vízszintes lassulást vagy – a kérelmező kérésére – gyorsulást kell kifejteni a 7. melléklet 1. szakaszának követelményei szerint. A gyártó kérésére alternatív megoldásként a 9. melléklet függelékében leírt vizsgálóimpulzust lehet használni.

6.3.2.

A 6.3.1. szakasz követelményei szerinti hosszirányú lassulást vagy – a kérelmező kérésére – gyorsulást hátulról bekövetkező ütközést imitálva hátrafelé is ki kell fejteni.

6.3.3.

A 6.3.1. és a 6.3.2. szakasz követelményeit az ülés minden helyzetében ellenőrizni kell. Állítható fejtámlával ellátott ülések esetében a vizsgálatot a beállítórendszer által megengedett legkedvezőtlenebb (általában a legfelső) helyzetbe állított fejtámlával kell elvégezni. A vizsgálat alatt az ülést úgy kell beállítani, hogy semmilyen külső tényező ne akadályozhassa a reteszelőrendszer kioldását. Ezeket a feltételeket teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben az ülést az alábbi helyzetekbe állítva vizsgálják: hosszirányban az ülést a gyártó által megadott legelső szokásos vezetési helyzethez vagy használati helyzethez képest egy osztással vagy 10 mm-rel hátrafelé kell rögzíteni (független magasságállítással rendelkező üléseknél a párnázatot a legfelső helyzetbe kell állítani); hosszirányban az ülést a gyártó által megadott leghátsó szokásos vezetési helyzethez vagy használati helyzethez képest egy osztással vagy 10 mm-rel előrefelé kell rögzíteni (független magasságállítással rendelkező üléseknél a párnázatot a legalsó helyzetbe kell állítani), és adott esetben teljesíteni kell a 6.3.4. szakasz követelményeit.

6.3.4.

Olyan reteszelőrendszerek esetében, amelyeknél az erő elosztása a reteszelőrendszeren és az ülésrögzítésen a 6.3.3. szakaszban megadott pozíciótól eltérő helyzetben még kedvezőtlenebb, mint a 6.3.3. szakaszban meghatározott bármely beállítás esetében, a vizsgálatokat ebben a kedvezőtlenebb üléshelyzetben kell elvégezni.

6.3.5.

A 6.3.1. szakasz vizsgálati feltételeit teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben ezeket a gyártó kívánságára a menetkész teljes járművel merev akadálynak való ütközési vizsgálattal helyettesítik az előírás 7. mellékletének 2. szakaszában meghatározottak szerint. Ebben az esetben az ülést a fenti 6.1.1., 6.3.3. és 6.3.4. szakaszban előírt, az ülésrögzítő rendszer feszültségeloszlása szempontjából legkedvezőtlenebb helyzetbe kell állítani.

6.4.   A fejtámla teherbírásának vizsgálata

6.4.1.   Ha a fejtámla állítható, azt a beállítórendszer által megengedett legkedvezőtlenebb (általában a legfelső) helyzetbe kell állítani.

6.4.2.   Üléspad esetében, ha a tartóváz (a fejtámlák vázszerkezetét is beleértve) egynél több ülőhelynél részben vagy egészben közös, a vizsgálatot az összes ülőhely tekintetében egyidejűleg kell elvégezni.

6.4.3.   Vizsgálat típusa

6.4.3.1.

Valamennyi vonalat, beleértve a referenciaegyenes vetületét is, a szóban forgó ülés vagy üléshelyzet függőleges középsíkjában kell felvenni (lásd az előírás 5. mellékletét).

6.4.3.2.

Az elmozdult referenciaegyenest az előírás 3. mellékletében bemutatott próbabábu hátát szimuláló részre ható olyan erő kifejtésével kell meghatározni, ami 37,3 daNm értékű hátrafelé irányuló nyomatékot hoz létre az R pont körül.

6.4.3.3.

Egy 165 mm átmérőjű gömb alakú fejidommal 37,3 Nm nyomatéknak megfelelő kezdeti erőt kell kifejteni az R pontban az elmozdult referenciaegyenesre merőlegesen, a fejtámla teteje alatt 65 mm távolságban, miközben a referenciaegyenest a 6.4.3.2. pont követelményeivel összhangban meghatározott elmozdult helyzetben kell tartani.

6.4.3.3.1.

Ha a rések miatt a 6.4.3.3. szakaszban előírt erőt nem lehet a fejtámla tetejétől 65 mm-re kifejteni, a távolság úgy csökkenthető, hogy az erő hatásvonala a réshez legközelebb eső vázelem középvonalán haladjon át.

6.4.3.3.2.

A fenti 5.9. és az 5.10. szakaszban leírt esetekben a vizsgálatot meg kell ismételni úgy, hogy egy 165 mm átmérőjű gömb segítségével minden egyes résre olyan erőt kell kifejteni, amely:   áthalad a résnek a referenciaegyenessel párhuzamos keresztirányú síkokban vett legkisebb keresztmetszetének súlypontján, és   az R pontban 37,3 daNm nyomatékot hoz létre.

6.4.3.4.

Meg kell határozni a gömb alakú fejidomnak az elmozdult referenciaegyenessel párhuzamos Y érintőjét.

6.4.3.5.

Meg kell mérni az Y érintő és az elmozdult referenciaegyenes közötti, a fenti 5.12. szakaszban megadott X távolságot.

6.4.3.6.

A fejtámla hatékonyságának ellenőrzésére a 6.4.3.3. és a 6.4.3.3.2. szakaszban megadott kezdeti terhelést 89 daN értékre kell növelni, feltéve, hogy az ülés vagy a háttámla nem törik el előbb.

6.5.   A fejtámla magasságának meghatározása

6.5.1.

Valamennyi vonalat, beleértve a referenciaegyenes vetületét is, a szóban forgó ülés vagy üléshelyzet függőleges középsíkjában kell felvenni, és ennek a síknak az üléssel alkotott metszete meghatározza a fejtámla és a háttámla körvonalát (lásd az előírás 4. mellékletében szereplő 1. ábrát).

6.5.2.

Az előírás 3. mellékletében bemutatott próbabábut szabályos testhelyzetben az ülésre kell helyezni.

6.5.3.

Ezt követően a vizsgált ülésen elhelyezett, az előírás 3. mellékletében bemutatott próbabábu referenciaegyenesének vetületét rá kell rajzolni a 6.4.3.1. szakaszban megadott síkra. A fejtámla tetejének S érintőjét a referenciaegyenesre merőlegesen kell meghúzni.

6.5.4.

Az R pont és az S érintő közötti „h” távolság az a magasság, amelyet az 5.6. szakaszban meghatározott követelmények alkalmazásakor figyelembe kell venni.

6.6.   A fejtámla szélességének meghatározása

(lásd az előírás 4. mellékletében szereplő 2. ábrát)

6.6.1.

A referenciaegyenesre merőleges és a fenti 6.5.3. szakaszban megadott S érintő alatt 65 mm-rel elhelyezkedő S1 sík határozza meg a C körvonallal határolt fejtámlametszetet.

6.6.2.

A fenti 5.11. szakasz követelményeinek alkalmazásakor figyelembe veendő fejtámlaszélesség az S1 síkban a P és a P' hosszirányú függőleges síkok között mérhető L távolság.

6.6.3.

A fejtámla szélességét szükség esetén a referenciaegyenesre merőleges síkban az ülés R pontja felett, a referenciaegyenes mentén mért 635 mm magasságban is meg kell határozni.

6.7.   A fejtámlarések „a” távolságának meghatározása

(lásd az előírás 8. mellékletét)

6.7.1.

Az „a” távolságot minden résre meg kell határozni a fejtámla elülső felületéhez viszonyítva egy 165 mm átmérőjű gömb segítségével.

6.7.2.

A gömböt erő alkalmazása nélkül érintkezésbe kell hozni a réssel azon a helyen, ahol a gömb a legmélyebben hatolhat be a résbe.

6.7.3.

A fenti 5.9. és az 5.10. szakasz rendelkezéseinek értékelésekor figyelembe vett „a” távolságot annak a két pontnak a távolsága adja meg, amelyeken a gömb a réssel érintkezik.

6.8.   Vizsgálatok a háttámlán és a fejtámlán bekövetkező energiaelnyelés ellenőrzésére

6.8.1.   Az ülés hátsó részének ellenőrzendő felületei azok az alább meghatározott területeken elhelyezkedő felületek, amelyeket a járműbe szerelt ülésnél egy 165 mm átmérőjű gömb érinthet.

6.8.1.1.   1. terület

6.8.1.1.1.

Fejtámla nélküli önálló ülések esetében ez a terület a háttámlának az ülés középvonala hosszirányú középsíkjának két oldalán attól 100 mm-re elhelyezkedő függőleges hosszirányú síkok közötti és a háttámla teteje alatt 100 mm-rel a referenciaegyenesre merőleges sík feletti hátsó részét foglalja magában.

6.8.1.1.2.

Fejtámla nélküli üléspadok esetében ez a terület a gyártó által megadott valamennyi külső üléshelyzetben az ülés hosszirányú középsíkjának két oldalán attól 100 mm-re elhelyezkedő hosszirányú függőleges síkok között, és a háttámla teteje alatt 100 mm-re lévő, a referenciaegyenesre merőleges sík felett helyezkedik el.

6.8.1.1.3.

Fejtámlával ellátott ülések vagy üléspadok esetében ez a terület a szóban forgó ülés vagy üléshelyzet hosszirányú középsíkja két oldalán attól 70 mm-re elhelyezkedő hosszirányú függőleges síkok között és az R ponttól 635 mm-re levő, a referenciaegyenesre merőleges sík felett helyezkedik el. Ha a fejtámla állítható, a vizsgálat során a beállítórendszer által megengedett legkedvezőtlenebb (általában a legmagasabb) helyzetbe kell állítani.

6.8.1.2.   2. terület

6.8.1.2.1.

Fejtámla nélküli ülések vagy üléspadok és levehető vagy különálló fejtámlával ellátott ülések vagy üléspadok esetében a 2. terület, az 1. területhez tartozó részek kivételével, azt a területet foglalja magában, amely a háttámla teteje alatt 100 mm-rel a referenciaegyenesre merőlegesen elhelyezkedő sík felett található.

6.8.1.2.2.

Beépített fejtámlával ellátott ülések vagy üléspadok esetében a 2. terület, az 1. területhez tartozó részek kivételével, azt a területet foglalja magában, amely a szóban forgó ülés vagy üléshelyzet R pontjától 440 mm-re lévő, a referenciaegyenesre merőleges sík felett található.

6.8.1.3.   3. terület

6.8.1.3.1.

A 3. terület, az 1. és 2. területhez tartozó részek kivételével, az ülés vagy az üléspad háttámlájának a fenti 5.2.4.1.3. szakaszban meghatározott vízszintes síkok feletti része.

6.9.   Egyenértékű vizsgálati módszerek

A 6.2., a 6.3. és a 6.4. szakaszban és a 6. mellékletben leírtaktól eltérő vizsgálati módszer alkalmazása esetén annak egyenértékűségét igazolni kell.

7.   A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A gyártás megfelelőségének ellenőrzésére szolgáló eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás 2. függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) előírt feltételeknek és az alábbi követelményeknek:

7.1.

Az előírás szerint jóváhagyott valamennyi járművet a jóváhagyott típusnak megfelelően kell gyártani a fenti 5. szakaszban meghatározott követelmények betartásával. A 2.12.2. és a 2.12.3. szakaszban meghatározott fejtámlák esetében azonban semmi sem akadályozhatja, hogy a jármű megegyezzen a jóváhagyott járműtípussal még akkor sem, ha az üléseket fejtámlák nélkül árusítják.

7.2.	Az illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket. A hatóság véletlenszerű ellenőrzéseket is végrehajthat a sorozatgyártásban készült járműveken az 5. szakaszban meghatározott követelmények tekintetében.

8.   SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

8.1.

Az előírás szerint a járműtípusra megadott jóváhagyást visszavonhatják, ha a 7.1. szakaszban meghatározott követelmények nem teljesülnek, vagy ha a jármű nem felel meg 7. szakaszban leírt ellenőrzéseken.

8.2.

Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

9.   A JÁRMŰTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE AZ ÜLÉSEK, AZOK RÖGZÍTÉSEI ÉS A FEJTÁMLÁK TEKINTETÉBEN

9.1.

A járműtípus üléseket, azok rögzítéseit és/vagy fejtámláit érintő bármilyen módosításáról értesíteni kell a járműtípust jóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el: 9.1.1. úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a jármű továbbra is megfelel az előírásoknak; vagy 9.1.2. úgy ítéli meg, hogy a módosítások lényegtelenek a 6.2., a 6.3. és a 6.4. szakaszban előírt és a jóváhagyási vizsgálat eredményei alapján végzett számításokkal igazolandó eredményeket illetően; vagy 9.1.3. új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

9.2.

A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 4.3. szakaszban meghatározott eljárás szerint értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

9.3.

A jóváhagyást kiterjesztő illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és az előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

10.   A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

10.1.

Amennyiben a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott eszköz gyártását, erről tájékoztatnia kell a jóváhagyást megadó hatóságot. Az erre vonatkozó értesítés kézhezvételét követően a hatóság az ezen előírás 1. mellékletében szereplő mintának megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

11.   HASZNÁLATI ÚTMUTATÓ

11.1.

Állítható fejtámlával ellátott ülésekhez a gyártónak utasításokat kell adnia a fejtámlák működtetésére, beállítására, rögzítésére és – adott esetben – eltávolítására vonatkozóan.

12.   A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLAT ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

A megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának a jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.

13.   ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

13.1.

A 06. módosítássorozat hatálybalépésének napjától kezdve az előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el az EGB-jóváhagyásoknak a 06. módosítássorozattal módosított előírás alapján történő megadását.

13.2.

1999. október 1-jétől az előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adhatnak ki jóváhagyást, ha a 06. módosítássorozattal módosított előírás követelményei teljesülnek.

13.3.

2001. október 1-jétől az előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem a 06. módosítássorozattal módosított előírás szerint adtak meg.

13.4.

A 07. módosítássorozat hatálybalépésének napjától kezdve az előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el az EGB-jóváhagyásoknak a 07. módosítássorozattal módosított előírás alapján történő megadását.

13.5.

A 07. módosítássorozat hatálybalépését követő 24 hónap elteltével az előírást alkalmazó szerződő felek csak azokra a járműtípusokra adnak EGB-jóváhagyást, amelyek megfelelnek a 07. módosítássorozattal módosított előírás követelményeinek.

13.6.

A 07. módosítássorozat hatálybalépését követő 48 hónap elteltével az ezen előírás szerint megadott jóváhagyások érvényessége megszűnik, kivéve, ha a járműtípusok teljesítik a 07. módosítássorozattal módosított előírás követelményeit.

13.7.

A 08. módosítássorozat hatálybalépésének napjától kezdve az előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el az EGB-jóváhagyásoknak a 08. módosítássorozattal módosított előírás alapján történő megadását.

13.8.

A 08. módosítássorozat hatálybalépését követő 24 hónap elteltével az előírást alkalmazó szerződő felek csak azokra a járműtípusokra adnak EGB-jóváhagyást, amelyek megfelelnek a 08. módosítássorozattal módosított előírás követelményeinek.

13.9.

A 08. módosítássorozat hatálybalépését követő 36 hónap elteltével az előírást alkalmazó szerződő felek elutasíthatják azoknak a jóváhagyásoknak az elismerését, amelyeket nem a 08. módosítássorozattal módosított előírás szerint adtak meg.

13.10.

A 13.8. és a 13.9. szakasz ellenére a 08. módosítássorozat által nem érintett járműkategóriák jóváhagyásai érvényesek maradnak, és a szerződő felek továbbra is elfogadják ezeket.

13.11.

Amennyiben a megállapodáshoz való csatlakozásuk idején nemzeti előírásaik nem tartalmaztak olyan követelményeket, amelyek megtiltották az oldalra néző üléseket, a szerződő felek nemzeti jóváhagyás céljára továbbra is engedélyezhetik az oldalra néző ülések beszerelését, ebben az esetben azonban ezeknek a buszkategóriáknak nem lehet típusjóváhagyást adni ezen rendelkezés szerint.

13.12.

Az 5.1.3. szakaszban említett kivétel 2010. október 20-án érvényét veszti. Érvényessége azonban meghosszabbítható, amennyiben megbízható baleseti statisztikák állnak rendelkezésre, és a biztonsági rendszereket továbbfejlesztették.

---

(1)  A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: a legutóbb a 4. módosítással módosított TRANS/WP.29/78/1. javított változat/2. módosítás) meghatározása szerint.

(2)  1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Szerbia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Fehéroroszország, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia-Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 (szabad), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (szabad), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg saját EGB-típusjóváhagyási jelüket használva), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika, 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta, 51 – Koreai Köztársaság, 52 – Malajzia, 53 – Thaiföld, 54 és 55 (szabad) és 56 – Montenegró. A további számokat további országoknak jelölik ki, időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodást mikor ratifikálják, vagy ahhoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli a megállapodásban részes szerződő felekkel.

(3)  A 80. számú előírás helyett (azon előírás 1.2. szakaszával összhangban) ezen előírás szerint jóváhagyott M2 kategóriájú járműveknek szintén meg kell felelniük e szakasz követelményeinek.