A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusa és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státusdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon: http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának 8. számú előírása (ENSZ-EGB) – Egységes rendelkezések a gépjárművek aszimmetrikus tompított fényt, távolsági fényt vagy mindkettőt kibocsátó, halogénizzókkal (H1, H2, H3, HB3, HB4, H7, H8, H9, HIR1, HIR2 és/vagy H11) felszerelt fényszóróik tekintetében történő jóváhagyásáról

4. javított változat

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

05. módosítássorozat – hatálybalépés dátuma: 2001. szeptember 8.

Az előírás 4. javított változatának 1. helyesbítése – hatálybalépés dátuma: 2003. március 12.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

A. IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

Alkalmazási kör

Fogalommeghatározások

Fényszóró jóváhagyásának kérése

Jelölések

Jóváhagyás

B. FÉNYSZÓRÓKRA VONATKOZÓ MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK

Általános követelmények

Megvilágítás

Színes lencsékre és szűrőkre vonatkozó követelmények

A zavaró hatás mérése

Szabványos fényszóró

10.

Színnel kapcsolatos észrevétel

C. TOVÁBBI IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

11.

Fényszórótípus jóváhagyásának módosításai és kiterjesztése

12.

Gyártásmegfelelőség

13.

Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

14.

A gyártás végleges leállítása

15.

A jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

16.

Átmeneti rendelkezések

MELLÉKLETEK

1. melléklet –

Értesítés

2. melléklet –

H1, H2, H3, HB3, HB4, H7, H8, H9, HIR1, HIR2 és/vagy H11 izzólámpával felszerelt fényszórók gyártásmegfelelőségének ellenőrzése

3. melléklet –

Példák a jóváhagyási jel elrendezésére

4. melléklet –

Mérőernyő

5. melléklet –

Fényszórók üzem közbeni fénytani jellemzői stabilitásának vizsgálata

6. melléklet –

A műanyag lencsével rendelkező lámpákra vonatkozó követelmények – lencsék, anyagminták és teljes lámpák vizsgálata

7. melléklet –

Hatósági mintavételre vonatkozó minimális követelmények

A. IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

0. ALKALMAZÁSI KÖR (1)

Ez az előírás az üveg vagy műanyag lencsét tartalmazó gépjármű-fényszórókra vonatkozik.

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

1.1. „lencse”: a fényszóró (egység) külső része, amely az átvilágított felületen keresztül átengedi a fényt;

1.2. „bevonat”: az a termék vagy termékek, amelyet vagy amelyeket egy vagy több rétegben visznek fel a lencse külső felületére;

„eltérő típusú fényszórók”: azok a fényszórók, amelyek olyan lényeges szempontokból térnek el egymástól, mint:

1.3.1. márkanév vagy védjegy;

1.3.2. az optikai rendszer jellemzői;

1.3.3. olyan alkatrészek használata vagy hiánya, melyek üzem közben visszatükrözéssel, fénytöréssel, fényelnyeléssel és/vagy fényátalakítással képesek módosítani az optikai hatásokat. A kizárólag a fénysugár színének, de nem a fény eloszlásának megváltoztatására szolgáló olyan szűrők felszerelése vagy elhagyása azonban nem jelent típusváltozást, amelyek kizárólag a fénysugár színének megváltoztatására szolgálnak, de a fény eloszlásáéra nem;

1.3.4. a jobb oldali vagy a bal oldali közlekedésre, vagy mindkét közlekedési rendszerre való alkalmasság;

1.3.5. az előállított fénysugár típusa (tompított fény, távolsági fény, vagy mindkettő);

1.3.6. a következő kategóriák valamelyikébe tartozó izzólámpa (vagy izzólámpák) foglalata: H1, H2, H3, HB3, HB4, H7, H8, H9, HIR1, HIR2 és/vagy H11; (2) (3)

1.3.7. a lencséket és a bevonatot (ha van) alkotó anyagok.

2. FÉNYSZÓRÓ JÓVÁHAGYÁSÁNAK KÉRÉSE (4)

A jóváhagyási kérelmet a márkanév vagy védjegy tulajdonosának vagy jogszerűen meghatalmazott képviselőjének kell benyújtania. A kérelemnek tartalmaznia kell a következőket:

2.1.1. a fényszóró tompított fény és távolsági fény vagy csak az egyik típusú fény kibocsátására szolgál-e;

ha a fényszóró tompított fény kibocsátására szolgál, bal oldali és jobb oldali közlekedésre egyaránt, vagy csak bal oldali, illetve csak jobb oldali közlekedésre tervezték-e;

2.1.2.1. ha a fényszóró állítható fényvisszaverővel van felszerelve, a fényszóró talajhoz és a jármű hosszanti középsíkjához viszonyított szerelési helyzete(i);

2.1.3. a fényszóró által kibocsátott fény színe.

Minden kérelemhez mellékelni kell az alábbiakat:

a fényszóró típusának azonosításához megfelelő részletességű rajzok három példányban: a fényszóró elölnézete a lencse bordázatának (ha van) részletrajzaival, valamint a fényszóró keresztmetszete; a rajzokon fel kell tüntetni a jóváhagyási jel számára fenntartott helyet;

2.2.1.1. ha a fényszóró állítható fényvisszaverővel van felszerelve, meg kell jelölni a fényszóró talajhoz és a jármű hosszanti középsíkjához viszonyított szerelési helyzetét (helyzeteit), amennyiben a fényszórót csak ebben a helyzetben (helyzetekben) használják;

2.2.2. egy rövid műszaki specifikáció;

2.2.3. két mintadarab az adott fényszórótípusból;

a lencse anyagául szolgáló műanyag vizsgálatához:

tizenhárom lencse;

2.2.4.1.1. e lencsék közül hat helyettesíthető hat olyan anyagmintával, amelynek mérete legalább 60 mm × 80 mm, külső felülete sík vagy domború, és a közepén legalább 15 mm × 15 mm méretű, alapvetően sík (legalább 300 mm görbületi sugarú) felülettel rendelkezik;

2.2.4.1.2. a lencséket vagy anyagmintákat a sorozatgyártásban alkalmazandó módszerrel kell elkészíteni;

2.2.4.2. a fényvisszaverő, amelyre a lencse a gyártó utasításainak megfelelően felszerelhető.

2.3. A lencséket és a bevonatokat (ha vannak) alkotó anyagokhoz mellékelni kell az anyagok és a bevonat jellemzőire vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyvet, amennyiben ezeket már megvizsgálták.

2.4. Az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy megtették-e a gyártásmegfelelőség hatékony ellenőrzését biztosító megfelelő intézkedéseket.

3. JELÖLÉSEK (5)

3.1. A jóváhagyásra benyújtott fényszórókon szerepelnie kell a kérelmező márkanevének vagy védjegyének.

3.2. A lencsén és a fényszórótesten (6) megfelelő méretű helyet kell hagyni a jóváhagyási jel és a 4. szakaszban említett kiegészítő jelek elhelyezéséhez; ezeket a helyeket a fenti 2.2.1. szakaszban említett rajzokon meg kell jelölni.

3.3. A mind a jobb, mind a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórókon meg kell jelölni az optikai egységnek a járművön, illetve az izzólámpának a fényvisszaverőben lehetséges két beállítását; ez a jelölés a jobb oldali közlekedésre vonatkozóan az „R/D” betűkből, a bal oldali közlekedésre vonatkozóan pedig az „L/G” betűkből áll.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1. Általános előírások

4.1.1. Amennyiben a 2. szakasz értelmében a fényszórótípusra vonatkozóan benyújtott összes mintadarab teljesíti az előírás követelményeit, a jóváhagyást meg kell adni.

4.1.2. Ha a csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpák több előírás követelményeinek is megfelelnek, elegendő a fényszórót egyetlen nemzetközi jóváhagyási jellel ellátni, feltéve, hogy minden egyes csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpa megfelel a vonatkozó rendelkezéseknek.

Ez a rendelkezés nem érvényes azokra a kétszálas izzóval felszerelt fényszórókra, amelyeknél csak egy üzemmódot hagynak jóvá.

4.1.3. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma (jelen esetben ez 04). Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot egy ezen előírás hatálya alá tartozó másik fényszórótípushoz, kivéve, ha a jóváhagyást olyan készülékre terjesztik ki, amely a már jóváhagyott készüléktől csak a kibocsátott fény színében tér el.

4.1.4. Egy fényszórótípusnak az ezen előírás szerinti jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás kiterjesztéséről, elutasításáról vagy visszavonásáról, illetve a gyártás végleges leállításáról értesíteni kell az 1958. évi egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon, a 2.2.1.1. szakasz szerinti jelzésekkel együtt.

4.1.5. A 3.1. szakaszban előírt jel mellett a 4.2. és 4.3. szakaszban leírt jóváhagyási jelet is el kell helyezni az előírás szerint jóváhagyott típusnak megfelelő valamennyi fényszórón, a 3.2. szakaszban megadott helyeken.

4.2. A jóváhagyási jel felépítése

A jóváhagyási jelnek a következőkből kell állnia:

a nemzetközi jóváhagyási jel, amely a következőket foglalja magában:

4.2.1.1. egy körben elhelyezett „E” betűjel, amelyet a jóváhagyást megadó ország egyedi azonosító száma követ (7);

4.2.1.2. a 4.1.3. szakaszban előírt jóváhagyási szám;

az alábbi kiegészítő jel vagy jelek:

4.2.2.1. a csak a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelő fényszórókon egy olyan vízszintes nyilat, amely a fényszóróval szemben álló személy jobb oldalára mutat, azaz az útnak arra az oldalára, amelyen a forgalom halad;

4.2.2.2. a mindkét közlekedési rendszer követelményeinek megfelelően tervezett fényszórókon, amelyekben az optikai egység vagy az izzólámpa beállítása megfelelően módosítható, egy vízszintes, kétirányú nyilat, amelynek csúcsa balra és jobbra mutat;

4.2.2.3. azokon a fényszórókon, amelyek az előírás rendelkezéseinek csak a tompított fény tekintetében felelnek meg, a „HC” jelzést;

4.2.2.4. azokon a fényszórókon, amelyek az előírás rendelkezéseinek csak a távolsági fény tekintetében felelnek meg, a „HR” jelzést;

4.2.2.5. azokon a fényszórókon, amelyek az előírás rendelkezéseinek a tompított fény és a távolsági fény tekintetében egyaránt megfelelnek, a „HCR” jelzést;

4.2.2.6. a műanyag lencsével ellátott fényszórók esetében a fenti 4.2.2.3–4.2.2.5. szakaszban előírt jelek mellett a „PL” betűcsoportot is fel kell tüntetni;

4.2.2.7. azokon a fényszórókon, amelyek az előírás rendelkezéseinek a távolsági fény tekintetében megfelelnek, az „E” betűt körbevevő kör közelében fel kell tüntetni a legnagyobb fényerőt megadó, a 6.3.2.1.2. szakaszban meghatározott azonosító jelet; összeépített lámpák esetében a távolsági fény egészének legnagyobb fényerejét kell megadni a fentiek szerint.

A vizsgálati eljárás során az 5. melléklet 1.1.1.1. szakasza szerint használt üzemeltetési módot és az 5. melléklet 1.1.1.2. szakasza értelmében megengedett feszültsége(ke)t minden esetben fel kell tüntetni a típusbizonyítványon és az egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó felek országaiba továbbított nyomtatványokon. Az egyes esetekben az eszközt a következő jelzéssel kell ellátni:

4.2.3.1. az előírás rendelkezéseinek megfelelő fényszórókon, amelyeket úgy terveztek, hogy a tompított fény izzója ne világítson egyidejűleg más világító funkcióval, amellyel esetleg össze van építve, egy ferde vonalat (/) kell elhelyezni a jóváhagyási jelben a tompított fény jele mögött;

4.2.3.2. azokon a fényszórókon, amelyek csak 6 V vagy 12 V feszültséggel ellátva felelnek meg az előírás 5. melléklete követelményeinek, egy ferde kereszttel (×) áthúzott 24-es számot tartalmazó szimbólumot kell elhelyezni az izzólámpa foglalata közelében.

4.2.4. A jóváhagyási szám két számjegye (jelenleg 04), amely a jóváhagyás időpontjában az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozatot jelöli, valamint szükség szerint az előírt nyíl a fenti kiegészítő jelek közelében helyezhető el.

4.2.5. A 4.2.1. és 4.2.2. szakaszban említett jeleknek és jelöléseknek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lenniük még akkor is, ha a fényszóró fel van szerelve a járműre.

4.3. A jóváhagyási jel elrendezése

4.3.1. Különálló lámpák

A 3. melléklet 1–9. ábráján példák láthatók a fent említett kiegészítő jelekkel ellátott jóváhagyási jelre.

Csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpák

Azokat a csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpákat, amelyek több előírás rendelkezéseinek is megfelelnek, elegendő egyetlen nemzetközi jóváhagyási jellel ellátni; ez a jel egy körből áll, benne az „E” betűjel és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma, a kört a jóváhagyási szám követi. A jóváhagyási jel a csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpákon bárhol elhelyezhető, az alábbi feltételekkel:

4.3.2.1.1. az a beépítés után jól látható,

4.3.2.1.2. a csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpák optikai alkatrészeit nem lehet anélkül eltávolítani, hogy ugyanakkor ne távolítanák el a jóváhagyási jelet is.

Az egyes lámpákra vonatkozó, a jóváhagyás megadásának alapjául szolgáló egyes előírásoknak megfelelő azonosító jelet, a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat számát és szükség esetén az előírt nyilat fel kell tüntetni:

vagy:

4.3.2.2.1. a megfelelő fénykibocsátó felületen;

vagy

4.3.2.2.2. oly módon csoportosítva, hogy a csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpák mindegyike egyértelműen azonosítható legyen (a 3. melléklet bemutat négy lehetséges elhelyezési módot).

4.3.2.3. A jóváhagyási jel egyes részeinek mérete nem lehet kisebb, mint a jóváhagyás megadásának alapjául szolgáló előírás által a legkisebb jelzésekre kötelezően előírt minimális méret.

4.3.2.4. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ugyanaz a szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot az előírás hatálya alá tartozó csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpák másik típusához.

4.3.2.5. Az előírás 3. mellékletében szereplő 10. ábrán látható példa a csoportosított, egyesített vagy összeépített lámpákra vonatkozó jóváhagyási jelek és a fent említett kiegészítő jelzések elrendezésére.

Olyan lámpák, amelyek lencséje különböző típusú fényszórókhoz használható, és amelyek esetleg össze vannak építve vagy csoportosítva vannak más lámpákkal

A fenti 4.3.2. szakaszban meghatározott rendelkezések alkalmazandók.

4.3.3.1. Továbbá, ha ugyanazt a lencsét alkalmazzák, akkor ez utóbbin szerepelhetnek az egyes fényszóró- vagy lámpaegység-típusokra vonatkozó jóváhagyási jelek, amennyiben a fényszórótesten, még ha nem választható is el a lencsétől, szintén rendelkezésre áll a 3.2. szakaszban előírt hely, és azon feltüntetik a tényleges funkcióknak megfelelő jóváhagyási jeleket.

Amennyiben ugyanazt a lámpatestet különböző típusú fényszórók alkotják, a lámpatesten különböző jóváhagyási jelek helyezhetők el.

4.3.3.2. Az előírás 11. mellékletében szereplő 3. ábra bemutatja, hogy a fenti esetben miként lehet elrendezni a jóváhagyási jeleket.

B. FÉNYSZÓRÓKRA VONATKOZÓ MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEK (8)

5. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

5.1. Mindegyik mintadarabnak meg kell felelnie az alábbi 6–8. szakaszban rögzített követelményeknek.

A fényszórók gyártása során ügyelni kell arra, hogy megtartsák előírt fénytani jellemzőiket, és szokásos használat esetén üzemképes állapotban maradjanak a rezgések ellenére, amelyeknek ki vannak téve.

5.2.1. A fényszórókat fel kell szerelni egy olyan eszközzel, amely lehetővé teszi a járművön történő beállításukat az érvényes szabályoknak megfelelően. Ilyen eszközt nem kell felszerelni olyan elemekre, amelyekben a fényvisszaverő és a fényszóró lencse nem választható szét, feltéve, hogy ezeket az elemeket csak olyan járműveken használják, amelyeken a fényszórókat egyéb módon lehet beállítani. Amennyiben a távolsági fényt kibocsátó fényszórót és a tompított fényt kibocsátó fényszórót (mindegyik saját izzólámpával rendelkezik) összetett egységgé építik össze, a beállítóeszköznek biztosítania kell mindkét optikai rendszer külön-külön történő beállítását. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak azokra a fényszórókra, melyek fényvisszaverője nem osztható meg. Az ilyen szerelvénytípusra az előírás 6. szakaszának követelményei vonatkoznak.

5.3. Az izzólámpá(ka)t a fényvisszaverőhöz rögzítő alkatrészeket úgy kell kialakítani, hogy az izzólámpát sötétben is csak a megfelelő pozícióba lehessen beszerelni. (9)

Az izzólámpa-foglalatnak meg kell felelnie a 61-2. számú IEC-kiadvány alábbi adatlapjaiban megadott méretjellemzőknek:

Izzólámpa	Foglalat	Adatlap
H1	P 14,5s	7005-46-3
H2	X 5111	7005-99-2
H3	PK 22s	7005-47-1
HB3	P 20d	7005-31-1
HB4	P 22d	7005-32-1
H7	PX 26d	7005-5-1
H8	PG 17	7005-110-1
HIR1	PX 20d	7005- … -1
HIR2	PX 22d	7005- … -.
H9	PGJ 19-5	7005-110-1
H11	PGJ 19-2	7005-110-1

5.4. A mind a jobb, mind a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórókat vagy a járműbe történő beszereléskor elvégzendő alapbeállítással, vagy a felhasználó általi szelektív beállítással lehet az úttest megfelelő oldalán való közlekedéshez igazítani. Az alap- vagy szelektív beállítás például abból állhat, az optikai egységet egy adott szögben szerelik be a járműbe, vagy az izzólámpát az optikai egységhez képest egy adott szögben szerelik be. Minden esetben csak két pontos beállítási helyzet létezhet: egy a jobb oldali, egy pedig a bal oldali közlekedéshez; a kialakításnak ki kell zárnia a véletlenül az egyik beállításból a másikba történő vagy egy közbenső pozícióba való váltás lehetőségét. Amennyiben az izzólámpa két különböző beállítási pozícióval rendelkezik, az izzólámpának a fényvisszaverőhöz való rögzítésére szolgáló alkatrészeket úgy kell megtervezni és előállítani, hogy az izzólámpát mindkét pozícióban a csak az úttest egyik oldalán való közlekedésre tervezett fényszórók számára előírt pontossággal tartsák a beállított helyzetben. Az e szakasz előírásainak való megfelelést szemrevételezéssel és szükség szerint próbabeszereléssel kell ellenőrizni.

Azokon a fényszórókon, amelyeket úgy terveztek, hogy felváltva bocsássanak ki távolsági fényt vagy tompított fényt, a fényszóróba beépített, a kétféle típusú fény közötti váltásra szolgáló mechanikus, elektro-mechanikus vagy egyéb eszközöket (10) úgy kell kialakítani, hogy:

5.5.1. a berendezés kellően ellenálló legyen ahhoz, hogy 50 000 alkalommal használni lehessen, és ne károsodjon a rezgések ellenére, amelyeknek a szokásos használat során ki vannak téve;

5.5.2. meghibásodása esetén automatikusan kapcsoljon be a tompított fény;

5.5.3. mindig működhessen vagy a tompított fény, vagy a távolsági fény, anélkül, hogy fennállna a lehetőség arra, hogy a mechanizmus a két pozíció között megáll;

5.5.4. a felhasználó szokásos szerszámokkal ne változtathassa meg a mozgó részek alakját vagy pozícióját.

5.6. Az 5. melléklet előírásai szerint kiegészítő vizsgálatokat kell végezni annak biztosítására, hogy a használat során a fénytani jellemzőiben ne következzék be túlzott változás.

5.7. Amennyiben a fényszóró lencséje műanyagból készül, végre kell hajtani a 6. melléklet szerinti vizsgálatokat.

6. MEGVILÁGÍTÁS

6.1. Általános rendelkezések

6.1.1. A fényszórókat úgy kell kialakítani, hogy a megfelelő H1, H2, H3, HB3, HB4, H7, H8, H9, HIR1, HIR2 és/vagy H11 kategóriás izzólámpákkal a tompított fény kellő megvilágítást biztosítson, de ne vakítson, a távolsági fény pedig jó megvilágítást biztosítson.

6.1.2. A fényszóró által biztosított megvilágítás ellenőrzéséhez egy függőleges mérőernyőt kell felállítani 25 m-rel a fényszóró elé, a fényszóró tengelyére merőlegesen (lásd az előírás 4. mellékletét).

6.1.3. A fényszórót 12 V névleges feszültségű, színezetlen szabványos (referencia-) izzólámpa/izzólámpák segítségével kell ellenőrizni, az esetleges szelektív sárga szűrőket (11) ki kell cserélni geometriailag azonos színezetlen szűrőkre, amelyek átbocsátási tényezője legalább 80 %. A fényszóró ellenőrzésekor az izzólámpa csatlakozóinál mért feszültséget úgy kell szabályozni, hogy az alábbi jellemző értékeket mutassa:

Izzólámpa	Körülbelüli tápfeszültség (V) a mérésnél	Fényáram (lumen)
H1	12	1 150
H2	12	1 300
H3	12	1 100
HB3	12	1 300
HB4	12	825
H7	12	1 100
H8	12	600
HIR1	12	1 840
HIR2	12	1 355
H9	12	1 500
H11	12	1 000

A fényszórót kielégítőnek kell minősíteni, ha legalább egy szabványos (referencia-) 12 V izzólámpával teljesíti a fénytani követelményeket; ez az izzólámpa a fényszóróval együtt benyújtható.

6.1.4. A szabványos izzólámpában elhelyezkedő izzószálak helyzetét megadó méretek a megfelelő szabványos izzólámpa adatlapjáról olvashatók le a 37. sz. előírásban.

6.1.5. A szabványos izzó burájának olyan optikai formájúnak és minőségűnek kell lennie, hogy ne okozzon olyan fényvisszaverődést vagy fénytörést, amely kedvezőtlenül befolyásolja a fényeloszlást. Az ennek a követelménynek való megfelelés ellenőrzéséhez a szabványos fényszóróba szerelt szabványos (referencia-) izzólámpa fényeloszlását kell megmérni.

6.2. Tompított fényre vonatkozó rendelkezések

6.2.1. A tompított fénynek olyan kellően éles világos-sötét határvonallal kell rendelkeznie, hogy ennek segítségével megfelelő módon elvégezhető legyen a beállítás. A világos-sötét határvonalnak egyenes vízszintes vonalnak kell lennie a közlekedés irányával, amelyre a fényszórót tervezték, ellentétes oldalon; a másik oldalon nem terjedhet túl sem a vízszintessel 45 fokos szöget bezáró HV H1 egyenes vonal és a hh egyenes vonal fölött 25 cm-rel elhelyezkedő H1 H4 egyenes vonal alkotta HV H1 H4 megtört vonalon, sem a vízszintes fölött 15 fokos szögben megdöntött HV H3 egyenes vonalon (lásd a 4. mellékletet). Semmilyen esetben nem engedhető meg, hogy a világos-sötét határvonal túlterjedjen mind a HV H2, mind a H2 H4 vonalon, és a fenti két lehetőség kombinációjából eredőn.

A fényszórót úgy kell beállítani, hogy:

6.2.2.1. a jobb oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórók esetében a világos-sötét határvonal vízszintes legyen a mérőernyő bal oldalán (12), a bal oldali közlekedés követelményeinek megfelelően tervezett fényszórók esetében pedig a mérőernyő jobb oldalán legyen vízszintes a világos-sötét határvonal;

6.2.2.2. a világos-sötét határvonal vízszintes része a mérőernyőn 25 cm-rel a hh vonal alatt legyen (lásd a 4. mellékletet);

6.2.2.3. a világos-sötét határvonal „könyöke” a vv vonalon legyen. (13)

6.2.3. Így beállítva a fényszórónak csak a 6.2.5–6.2.7. szakasz követelményeinek kell megfelelnie, ha a jóváhagyási kérelem csak a tompított fényre vonatkozik (14); a 6.2.5–6.2.7. és 6.3. szakasz követelményeinek kell megfelelnie, ha tompított fény és távolsági fény kibocsátására egyaránt tervezték.

6.2.4. Ha az így beállított fényszóró nem felel meg a 6.2.5–6.2.7. és a 6.3. szakaszban említett követelményeknek, a fényszóró beállítása módosítható, feltéve, hogy a fénysugár tengelye oldalirányban nem mozdul el 1°-nál (= 44 cm) nagyobb mértékben jobbra vagy balra (15). A világos-sötét határvonallal történő beállítás megkönnyítése céljából a fényszóró részben letakarható, hogy a világos-sötét határvonalat még pontosabban meg lehessen határozni.

6.2.5. A tompított fény által a mérőernyőn létrehozott megvilágításnak az alábbi követelményeket kell teljesítenie:

Pont a mérőernyőn				Elvárt megvilágítás luxban
Jobb oldali közlekedésre tervezett fényszóró		Bal oldali közlekedésre tervezett fényszóró		Elvárt megvilágítás luxban
B pont	50 L	B pont	50 R	≤ 0,4
75 pont	R	75 pont	L	≥ 12
75 pont	L	75 pont	R	≤ 12
50 pont	L	50 pont	R	≤ 15
50 pont	R	50 pont	L	≥ 12
50 pont	V	50 pont	V	≥ 6
25 pont	L	25 pont	R	≥ 2
25 pont	R	25 pont	L	≥ 2
Bármely pont a III. zónában				≤ 0,7
Bármely pont a IV. zónában				≥ 3
Bármely pont az I ≤ 2 x (E50R vagy E50L) (*1) zónában

6.2.6. Az I., II., III. és IV. zóna egyikében sem lehet olyan mértékű oldalirányú eltérés, amely a látási viszonyokat zavarná.

6.2.7. A 4. melléklet C. ábráján látható A és B zóna megvilágítási értékeit az ábrán szereplő 1–8. pontok fénytani értékének mérésével kell ellenőrizni; ezeknek az értékeknek az alábbi tartományban kell lenniük:

1 + 2 + 3 ≥ 0,3 lux, és

4 + 5 + 6 ≥ 0,6 lux, és

0,7 lux ≥ 7 ≥ 0,1 lux, és

0,7 lux ≥ 8 ≥ 0,2 lux

Ezeket az új értékeket nem kell teljesíteniük azoknak a fényszóróknak, amelyek jóváhagyása az ezen előírás 04. módosítássorozata 4. kiegészítésének hatálybalépése (1993. január 13.) előtt megtörtént, és nem kell teljesülniük az ilyen jóváhagyások kiterjesztése esetén sem (16).

6.2.8. A mind a jobb oldali, mind a bal oldali közlekedés előírásainak megfelelően tervezett fényszóróknak az optikai egység vagy az izzólámpa mindkét beállítási helyzetében meg kell felelniük a fentiekben leírt, a megfelelő közlekedési irányra vonatkozó követelményeknek.

6.3. Távolsági fényre vonatkozó rendelkezések

6.3.1. A távolsági fény és tompított fény kibocsátására tervezett fényszóró esetében a távolsági fény által az ernyőn létrehozott megvilágításra vonatkozó méréseket a fényszóró ugyanolyan beállításai mellett kell elvégezni, mint a 6.2.5–6.2.7. szakaszban előírt méréseket; a csak távolsági fényt kibocsátó fényszórót úgy kell beállítani, hogy a legnagyobb megvilágítású terület középpontja a hh és vv vonal metszéspontjára essen; az ilyen fényszórónak csak a 6.3. szakaszban említett követelményeknek kell megfelelnie.

A távolsági fény által a mérőernyőn létrehozott megvilágításnak az alábbi követelményeket kell teljesítenie:

a hh és vv vonal metszéspontjának (HV) a legnagyobb megvilágítás 80 %-os izolux görbéjén belül kell elhelyezkednie. Ez a legmagasabb érték (EM) nem lehet kevesebb mint 48 lux. A legmagasabb érték semmilyen esetben sem lehet 240 luxnál magasabb; továbbá a tompított és távolsági fényt is kibocsátó fényszórók esetében ez a legnagyobb érték nem lehet több, mint a tompított fény mellett a 75 R (vagy 75 L) pontban mért megvilágítás értékének 16-szorosa;

6.3.2.1.1. a távolsági fény ezer kandelában kifejezett legnagyobb erősségét (IM) az alábbi képlet szerint kell kiszámítani:

6.3.2.1.2. A legnagyobb fényerő 4.2.2.7. szakaszban említett azonosító jelét (I'M) az alábbi képlettel kell meghatározni:

a kapott értéket a következő értékek közül a legközelebbire kell kerekíteni: 7,5; 10; 12,5; 17,5; 20; 25; 27,5; 30; 37,5; 40; 45; 50.

6.3.2.2. A HV pontból kiindulva, vízszintesen jobbról balra a megvilágítás nem lehet 24 luxnál kevesebb 1,125 m távolságig, és nem lehet 6 luxnál kevesebb 2,25 m távolságig.

Az állítható fényvisszaverővel rendelkező fényszórók esetében a 6.2. és 6.3. szakaszban rögzített követelmények a 2.1.3. szakasz szerint megadott valamennyi szerelési helyzetre érvényesek. Az ellenőrzés céljából a következőképpen kell eljárni:

6.4.1. mindegyik alkalmazott pozíciót elő kell állítani a vizsgálati goniométeren egy olyan vonalra vonatkoztatva, amely összekapcsolja a fényforrás középpontját és a mérőernyőn lévő HV pontot. Ezt követően az állítható fényvisszaverőt olyan helyzetbe kell állítani, hogy a fénysugár alakja a mérőernyőn megfeleljen a 6.2.1–6.2.2.3. és/vagy a 6.3.1. szakasz beállításra vonatkozó előírásainak;

6.4.2. a fényvisszaverő 6.4.1. szakasz szerinti rögzítésekor a fényszórónak meg kell felelnie a 6.2. és 6.3. szakaszban leírt vonatkozó fénytani követelményeknek;

6.4.3. további vizsgálatokat kell végrehajtani, miután a fényvisszaverőt a beállítóeszköz segítségével a kiindulási helyzetből függőleges irányban ±2 fokkal elmozdítják, vagy ha az kisebb 2°-nál, a maximális helyzetbe állítják. A fényszórónak (például goniométer segítségével) az ellentétes iránynak megfelelően történő beállítását követően a következő irányok szerinti fényteljesítményt úgy kell beállítani, hogy az előírt határértékek közé essen:

tompított fény: HV és 75 R (illetve 75 L) pont;

távolsági fény: IM és HV pont (IM százalékában);

6.4.4. amennyiben a kérelmező több szerelési helyzetet jelölt meg, a 6.4.1–6.4.3. szakaszban leírt eljárást meg kell ismételni az összes többi helyzetben;

6.4.5. ha a kérelmező nem kérte speciális szerelési helyzetek jóváhagyását, a fényszórót a 6.2. és 6.3. szakaszban leírt mérésekhez kell beállítani úgy, hogy a fényszóró-beállító eszköz középső helyzetben legyen. A 6.4.3. szakaszban leírt kiegészítő vizsgálatokhoz a fényvisszaverőt a fényszóró-beállító eszköz segítségével a szélső pozícióiba (és nem ±2 fokkal eltolva) kell állítani.

6.5. A 6.2.5–6.2.7. és a 6.3. szakaszban említett ernyőmegvilágítási értékeket olyan fotoreceptorral kell mérni, amelynek hasznos felülete egy 65 mm oldalhosszúságú négyzetbe foglalható be.

7. SZÍNES LENCSÉKRE ÉS SZŰRŐKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

7.1. A jóváhagyás olyan fényszórókra szerezhető meg, amelyek vagy fehér vagy szelektív sárga fényt bocsátanak ki izzólámpával.

CIE trikromatikus koordinátákkal kifejezve a megfelelő kolorimetriás jellemzők az alábbiak:

Szelektív sárga szűrő (fényszűrő vagy lencse)

Vörösre vonatkozó korlát	y ≥ 0,138 + 0,580 x
Zöldre vonatkozó korlát	y ≤ 1,29 x – 0,100
Fehérre vonatkozó korlát	y ≥ – x + 0,966
Színképértékre vonatkozó korlát	y ≤ – x + 0,992,

amely kifejezhető az alábbiak szerint is:

domináns hullámhossz:	575–585 nm
tisztasági tényező:	0,90–0,98

Az átbocsátási tényező 2 856 K színhőmérsékletű fényforrással (17) mérve nem lehet alacsonyabb mint 0,78.

7.2. A szűrőnek a fényszóró részét kell képeznie, úgy hozzáerősítve, hogy a felhasználó azt ne távolíthassa el véletlenül, illetve szokásos szerszámokkal szándékosan.

8. A ZAVARÓ HATÁS MÉRÉSE

A fényszórók tompított fénye által keltett zavaró hatást meg kell mérni (18).

9. SZABVÁNYOS FÉNYSZÓRÓ (19)

Egy fényszóró akkor tekintendő szabványos (referencia-) fényszórónak, ha:

9.1. megfelel a fenti jóváhagyási követelményeknek;

9.2. tényleges átmérője nem kevesebb mint 160 mm;

az általa szabványos izzólámpával a fenti 6.2.5. szakaszban említett különböző pontokon és különböző zónákban nyújtott megvilágítás:

9.3.1. nem haladja meg a felső határértékek 90 százalékát; és

9.3.2. nem kevesebb, mint a 6.2.5. szakaszban található táblázatban előírt alsó határértékek 120 százaléka.

10. SZÍNNEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTEL

Tekintve, hogy a 7.1. szakasz értelmében az ezen előírás alapján megadott minden jóváhagyás valamely vagy fehér, vagy szelektív sárga fényt kibocsátó fényszórótípusra vonatkozik, annak az egyezménynek a 3. cikke, aminek ez az előírás a mellékletét képezi, nem zárhatja ki, hogy a részes felek megtiltsák a fehér vagy szelektív sárga fényt kibocsátó fényszórók alkalmazását az általuk regisztrált járműveken.

C. TOVÁBBI IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

11. FÉNYSZÓRÓTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS JÓVÁHAGYÁSÁNAK KITERJESZTÉSE

A fényszórók adott típusának minden módosításáról értesíteni kell az adott típust jóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

11.1.1. úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a fényszóró továbbra is megfelel az előírásoknak; vagy

11.1.2. új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

11.2. A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a változások részletes leírásával együtt, a fenti 4.1.4. szakaszban megadott eljárásnak megfelelően értesíteni kell az egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

11.3. A jóváhagyást kiterjesztő illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és arról az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti az 1958. évi egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

12. GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG

12.1. Az ezen előírás szerint jóváhagyott fényszórókat úgy kell gyártani, hogy a fenti 6. és 7. szakaszban megállapított előírásokat teljesítve megfeleljenek a jóváhagyott típusnak.

12.2. A 12.1. szakaszban előírtak teljesülésének ellenőrzése céljából megfelelő termelés-ellenőrzést kell alkalmazni.

A jóváhagyás birtokosa feltétlenül:

12.3.1. gondoskodik a termékek hatásos minőség-ellenőrzéséhez szükséges eljárások alkalmazásáról;

12.3.2. rendelkezik az egyes jóváhagyott típusoknak való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges mérőfelszereléssel;

12.3.3. biztosítja a mérési eredmények rögzítését, és azt, hogy a vonatkozó dokumentumokat a jóváhagyó hatósággal együtt meghatározandó ideig megőrizzék;

12.3.4. elemzi az egyes méréstípusok eredményét, hogy ellenőrizze és biztosítsa a termék jellemzőinek állandóságát, figyelemmel az iparban szokásos szórásra;

12.3.5. biztosítja, hogy a termék minden egyes típusán legalább az ezen előírás 2. szakaszában előírt méréseket elvégezzék;

12.3.6. gondoskodik arról, hogy ha egy adott méréstípusnál a mintavétel vagy a mérés azt mutatja, hogy a gyártás nem megfelelő, akkor újabb mintavételt és mérést végezzenek. Ilyen esetben minden szükséges lépést meg kell tenni a gyártásmegfelelőség helyreállítása érdekében.

A típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben a gyártásmegfelelőség ellenőrzésére alkalmazott módszereket.

12.4.1. A mérési naplókat és termelési nyilvántartásokat minden ellenőrzéskor be kell mutatni a helyszíni ellenőrnek.

12.4.2. Az ellenőr véletlenszerűen mintát vehet, amelyet megvizsgálnak a gyártó laboratóriumában. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzéseinek eredményei alapján határozható meg.

12.4.3. Ha a minőség nem tűnik kielégítőnek, vagy ha a fenti 12.4.2. szakasz szerint végrehajtott vizsgálat hitelességét szükségesnek látszik ellenőrizni, az ellenőr a 7. mellékletben megadott szempontok szerint kiválasztja azokat a mintákat, amelyeket a jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálathoz el kell küldeni.

12.4.4. Az illetékes hatóság az ezen előírásban előírt bármilyen vizsgálatot elvégezhet. Ezeket a vizsgálatokat véletlenszerűen kiválasztott mintákon kell elvégezni, a gyártó szállítási kötelezettségeinek torzítása nélkül, a 7. melléklet szempontjainak megfelelően.

12.4.5. Az illetékes hatóság törekszik arra, hogy legalább kétévente egyszer ellenőrzést végezzen. Erről azonban az illetékes hatóság dönt, figyelemmel arra, hogy mennyire tartja megbízhatónak a gyártásmegfelelőség hatékony ellenőrzésére szolgáló rendszert. Negatív eredmény esetén az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek a gyártásmegfelelőség minél gyorsabb helyreállítására.

12.5. Nyilvánvalóan hibás fényszórókat nem kell figyelembe venni.

12.6. Az azonosító jelet nem kell figyelembe venni.

13. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

13.1. Az ezen előírás szerint valamely fényszórótípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fent megadott követelmények, illetve ha a jóváhagyási jelet viselő fényszóró nem egyezik meg a jóváhagyott típussal.

13.2. Ha az egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, akkor erről az ezen előírás 3. mellékletének megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

14. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás birtokosa véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott fényszórótípus gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvétele után az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

15. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLAT ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkársága számára a jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által megadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat, vagy a gyártás végleges leállítását igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.

16. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

16.1. A 112. sz. előírás hivatalos hatálybalépését követő hat hónap elteltével az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek beszüntetik az ezen előírás szerinti EGB-jóváhagyások megadását.

16.2. Az előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az ezen előírás jelen vagy megelőző módosítássorozatai szerint megadott jóváhagyások kiterjesztését.

16.3. A 112. sz. előírás hatálybalépését megelőzően ezen előírás szerint megadott jóváhagyások és kiterjesztések, beleértve az ezen előírás előző módosítássorozatai szerint később megadott kiterjesztéseket is, időkorlátozás nélkül hatályban maradnak.

16.4. Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is kiadnak jóváhagyást fényszórókra az ezen előírás jelen és korábbi módosítássorozatai alapján, feltéve, hogy a fényszóró már használatban levő járművek fényszórójának lecserélésére szolgál.

16.5. A 112. sz. előírás hivatalos hatálybalépésétől az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek nem tagadhatják meg a 112. sz. előírás szerinti jóváhagyással rendelkező fényszórók új járműtípusra történő felszerelését.

16.6. Az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezik az ezen előírás szerint jóváhagyott fényszórók járműtípusra vagy járműre történő felszerelését.

16.7. Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezik az ezen előírás korábbi módosítássorozataival módosított előírás szerint jóváhagyott fényszórók felszerelését és alkalmazását használatban lévő járműn, feltéve, hogy a fényszóró csereként szolgál.

(1) Az előírás egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg az egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó feleket abban, hogy megtiltsák az előírás által jóváhagyott műanyag lencsével rendelkező fényszórók mechanikus fényszórótisztító eszközzel (törlővel) való együttes használatát.

(2) Az izzólámpa „típusa” nem tévesztendő össze az izzólámpa „kategóriájával”. Ez az előírás a H1, H2, H3, HB3, HB4, H7, H8, H9, HIR1, HIR2 és/vagy H1 kategóriába tartozó halogénizzóval működő fényszórókra vonatkozik. Ezen izzólámpa-kategóriák között alapvető eltérések vannak a kialakítás és különösen a fej tekintetében. Nem cserélhetők fel egymással, de egy izzólámpa-kategórián belül általában több típus létezik.

(3) A HIR1 és a H9 kategóriájú lámpák csak akkor engedélyezettek tompított fény kibocsátása céljából, ha a 45. sz. előírásnak megfelelő fényszórótisztító eszközzel/eszközökkel együtt kerülnek beszerelésre. Továbbá ilyen fényszórók esetében függőleges szögre vonatkozóan nem alkalmazandók a 48. sz. előírás 01. módosítássorozata 6.2.6.2.2. szakaszának rendelkezései. Ez a korlátozás addig marad érvényben, amíg nincs általános megegyezés a szintbeállító berendezéseknek és a fényszóró-tisztítóknak a fényszóró viselkedésére gyakorolt hatásáról.

(4) Izzólámpákra vonatkozó jóváhagyási kérelem: lásd a 37. sz. előírást.

(5) Amennyiben a fényszórókat csak az út egyik (bal vagy jobb) oldalán való közlekedés követelményeinek megfelelően tervezték, ajánlatos továbbá letörölhetetlenül bejelölni az első lencsén azt a kitakarható területet, amely a felhasználók zavarásának megelőzésére szolgálnak azokban az országokban, amelyekben a forgalom az ellenkező oldalon halad az abban az országban érvényes forgalmi irányhoz képest, amelyre a fényszórót tervezték. Ez a jelölés azonban nem szükséges akkor, ha ezt a területet a kialakítás világosan jelzi.

(6) Amennyiben a lencsét nem lehet eltávolítani a fényszórótestről, elegendő a lencsén helyet hagyni.

(7) 1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Jugoszlávia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia és Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 (szabad), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (szabad), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg saját EGB-típus-jóváhagyási jelüket használva), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika és 48 – Új-Zéland. A további számokat további országoknak jelölik ki, időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló egyezményt mikor ratifikálják vagy ahhoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli az egyezményben részes szerződő felekkel.

(8) Izzókra vonatkozó műszaki követelmények: lásd a 37. sz. előírást.

(9) A fényszóró akkor felel meg e szakasz követelményeinek, ha az izzólámpa még sötétben is egyszerűen beszerelhető a fényszóróba, és a beállító elemek helyesen a helyükre igazíthatók.

(10) Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a kapcsolóra.

(11) A szűrők magukban foglalják a fény színezésére szolgáló összes elemet, ideértve a lencséket is.

(12) A beállító ernyőnek kellően szélesnek kell lennie ahhoz, hogy lehetőség legyen a világos-sötét határvonalnak a vv vonal mindkét oldalán legalább 5°-os szögben történő megvizsgálására.

(13) Olyan fényszóró esetében, amelyet úgy terveztek, hogy csak a tompított fény tekintetében teljesítse ennek az előírásnak a követelményeit, amennyiben a fókuszon átmenő tengely értékelhetően eltér a fénynyaláb fő irányától, illetve – a fényszóró típusától függetlenül (csak tompított vagy tompított és távolsági fényt egyaránt kibocsátó) –, ha a fénysugár világos-sötét határvonalának nincs éles „könyöke”, a beállítást oldalirányban úgy kell korrigálni, hogy a jobb oldali közlekedés esetében a 75 R és az 50 R pontban, míg bal oldali közlekedés esetében a 75 L és 50 L pontban a lehető legjobban teljesüljenek a megvilágításra vonatkozó követelmények.

(14) A tompított fény kibocsátására tervezett fényszóró magában foglalhat olyan távolsági fényt, amely nem felel meg ezeknek az előírásoknak.

(15) A beállítás jobb-bal irányú módosítására vonatkozó 1°-os korlát összeegyeztethető a függőleges, fel-le irányú beállításmódosítással. Az utóbbit csak a 6.3. szakasz követelményei korlátozzák; a világos-sötét határvonal vízszintes része azonban nem terjedhet túl a hh vonalon (a 6.3. szakasz rendelkezései nem vonatkoznak azokra a fényszórókra, amiket úgy terveztek, hogy csak a tompított fény tekintetében feleljenek meg az előírás követelményeinek).

(*1) Az E50R és az E50L a megvilágítás ténylegesen mért értéke.

(16) Az A és B zónák bármely pontján, amely egyben a III. zónán belül található, a megvilágítás értéke nem haladhatja meg a 0,7 luxot.

(17) Mely megfelel a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) szerinti „A” szabványos színmérő fényforrásnak.

(18) Erről a követelményről a hatóságok részére ajánlás fog készülni.

(19) Átmenetileg eltérő értékek is elfogadhatók. Végérvényes követelmény hiányában egy jóváhagyott fényszóró használata ajánlott.

5. MELLÉKLET

FÉNYSZÓRÓK ÜZEM KÖZBENI FÉNYTANI JELLEMZŐ STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

TELJES FÉNYSZÓRÓKON VÉGZETT VIZSGÁLATOK

A fénytani értékeknek az előírás követelményei szerint történő mérése után meg kell vizsgálni egy teljes fényszóró-mintadarab üzem közbeni fénytani jellemzői stabilitását távolsági fény esetében az Emax pontban, tompított fény esetében pedig a HV, 50 R és B 50 L pontban (vagy bal oldali közlekedésre tervezett fényszóróknál a HV, 50 L és B 50 R pontban). „Teljes fényszóró” alatt a teljes lámpa értendő azokkal a körülötte lévő lámpatestrészekkel és lámpákkal együtt, amelyek hatással lehetnek a fényszóró hőleadására.

1. A FÉNYTANI JELLEMZŐK STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A vizsgálatokat száraz és nyugodt levegőviszonyok mellett, 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell elvégezni úgy, hogy a teljes fényszórót fel kell szerelni egy olyan állványra, amely jellemző a járműre történő felszerelési mód szempontjából.

1.1. Tiszta fényszóró

A fényszórót 12 órán keresztül kell üzemeltetni az 1.1.1. szakaszban leírtak szerint, és az 1.1.2. szakaszban leírt módon kell ellenőrizni.

1.1.1. Vizsgálati eljárás

A fényszórót a megadott ideig kell működtetni a következők szerint:

1.1.1.1.

a)	amennyiben a jóváhagyási eljárás csak egy világítási funkcióra (távolsági vagy tompított fény) vonatkozik, a megfelelő izzót kell üzemeltetni az előírt ideig (1),

összeépített tompított fény és távolsági fény (két izzószálas vagy kettős izzólámpa) esetében:

Ha a kérelmező kijelenti, hogy a fényszóróban üzem közben egyszerre csak egy izzószál világíthat (1), a mérést ennek megfelelően kell elvégezni, azaz mindegyik megadott funkciót egymás után az 1.1. szakaszban megadott időtartam feléig kell működtetni (1).

Minden más esetben (1) (2), a fényszórót az alábbi ciklus szerint kell működtetni az előírt idő elteltéig:

15 percig a tompított fény izzólámpája világít,

5 percig az összes izzólámpa világít;

c)	csoportosított világítási funkciók esetében minden külön funkciónak egyszerre kell világítania az a) pontban leírt egyes világítási funkciókra megadott ideig, figyelemmel a b) pontban leírt, az összeépített világítási funkciók alkalmazására is, a gyártó specifikációja szerint.

1.1.1.2. Feszültség:

A feszültséget úgy kell beállítani, hogy a 37. sz. előírásban az izzólámpákra megadott névleges teljesítmény 90 %-a biztosítva legyen (37. sz. előírás). Az alkalmazott teljesítménynek minden esetben meg kell felelnie a 12 V névleges feszültségű izzólámpa megfelelő értékének, kivéve akkor, ha a jóváhagyás kérelmezőjének nyilatkozata alapján a fényszóró eltérő feszültségen is üzemeltethető. Ebben az esetben a vizsgálatot a használható legnagyobb teljesítményű izzólámpával kell elvégezni.

1.1.2. Vizsgálati eredmények

1.1.2.1. Szemrevételezés

Amikor a fényszóró hőmérséklete elérte a környezeti hőmérsékletet, a fényszóró üvegét és adott esetben a külső lencsét tiszta, nedves pamutkendővel meg kell tisztítani. Ezt követően el kell végezni a szemrevételezést: a fényszóróüvegen és a külső lencsén nem lehet észrevehető alaktorzulás, alakváltozás, repedés vagy színelváltozás.

1.1.2.2. Fénytani vizsgálat

Az előírás rendelkezéseinek való megfelelés érdekében a fénytani értékeket a következő pontokban kell ellenőrizni:

Tompított fény:

az 50 R, B 50 L és HV pontokban, ha a fényszórót jobb oldali közlekedésre tervezték,

az 50 L, B 50 R és HV pontokban, ha a fényszórót bal oldali közlekedésre tervezték.

Távolsági fény:

Az Emax pontban

A fényszóró állványán a hő hatására bekövetkező lehetséges alakváltozások vizsgálata érdekében egy másik beállítás is elvégezhető (a világos-sötét határvonal helyzetének eltolódásával a melléklet 2. szakasza foglalkozik).

A fénytani jellemzők és a vizsgálat előtt mért értékek közötti eltérés legfeljebb 10 százalék lehet, a fénytani mérési eljárás tűréseit is beleértve.

1.2. Szennyezett fényszóró

A fenti 1.1. szakasz szerinti vizsgálatot követően a fényszórót az 1.2.1. szakaszban leírt előkészítés után az 1.1.1. szakaszban leírtak szerint egy órán át kell működtetni, majd az 1.1.2. szakaszban előírt módon ellenőrizni kell.

1.2.1. A fényszóró előkészítése

1.2.1.1. Vizsgálati keverék

1.2.1.1.1. Üvegből készült külső lencsével rendelkező fényszórók esetében

a fényszóróra felhordandó víz-szennyezőanyag keveréknek a következőkből kell állnia:

9 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú kvarchomok,

1 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú faszénpor (bükkfa),

0,2 rész (súlyrész) NaCMC (3), és

megfelelő mennyiségű, ≤ 1 mS/m vagy az alatti vezetőképességű desztillált víz.

A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.1.2. Műanyagból készült külső lencsével rendelkező fényszórók esetében

a fényszóróra felhordandó víz-szennyezőanyag keveréknek a következőkből kell állnia:

9 rész (súlyrész) 0 és 100 μm közötti szemcsenagyságú kvarchomok,

1 rész (súlyrész) 0 és l00 μm közötti szemcsenagyságú faszénpor (bükkfa),

0,2 rész (súlyrész) NaCMC, (3)

13 rész (súlyrész) ≤ 1 mS/m vagy az alatti vezetőképességű desztillált víz, és

2 ± 1 rész (súlyrész) felületaktív anyag (4).

A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.2. A vizsgálati keverék felhordása a fényszóróra

A vizsgálati keveréket egyenletesen kell felhordani a fényszóró teljes átvilágított felületére, majd hagyni kell megszáradni. Ezt az eljárást addig kell ismételni, míg a megvilágítás értéke az alábbi pontok mindegyikében az 1. szakaszban leírt feltételek mellett mért érték 15–20 %-ára csökken:

Emax pont távolsági fénynél távolsági/tompított fényszóró esetében,

Emax pont távolsági fénynél csak távolsági fényszóró esetében,

50 R és 50 V (5) pont csak tompított fényszóró esetében, amelyet jobb oldali közlekedéshez terveztek,

50 L és 50 V (5) pont csak tompított fényszóró esetében, amelyet bal oldali közlekedéshez terveztek.

1.2.1.3. Mérőberendezés

A mérőberendezésnek meg kell felelnie a fényszóró jóváhagyási vizsgálatai során használt berendezésnek. A fénytani ellenőrzéshez szabványos (referencia-) izzólámpát kell használni.

2. A VILÁGOS-SÖTÉT HATÁRVONAL HŐ HATÁSÁRA BEKÖVETKEZŐ FÜGGŐLEGES ELTOLÓDÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A vizsgálat során azt kell ellenőrizni, hogy a működő tompított fény világos-sötét határvonalának hő hatására bekövetkező függőleges eltolódása nem halad-e meg egy előírt értéket.

Az 1. szakaszban leírtak szerint megvizsgált fényszórón végre kell hajtani a 2.1. szakaszban leírt vizsgálatot oly módon, hogy a fényszórót vizsgálati helyzetéhez képest nem mozdítják el, illetve nem módosítják a beállítását.

2.1. Vizsgálat

A vizsgálatot száraz és nyugodt levegőviszonyok mellett, 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell elvégezni.

A fényszórót tompított fénnyel kell üzemeltetni egy legalább egy órán keresztül öregített sorozatgyártású izzólámpával úgy, hogy vizsgálati helyzetéhez képest nem mozdítják el, illetve nem módosítják beállítását. (A vizsgálat elvégzése céljából a melléklet 1.1.1.2. szakaszában megadott feszültségértéket kell beállítani.) A világos-sötét határvonal helyzetét annak vízszintes részén (a vv és jobb oldali közlekedés esetében a B 50 L ponton, bal oldali közlekedés esetében pedig a B 50 R ponton áthaladó függőleges vonal között) kell ellenőrizni a bekapcsolás után 3 perccel (r3), illetve 60 perccel (r60).

A világos-sötét határvonal eltolódásának fent leírt mérése tetszőleges olyan eljárással elvégezhető, amely biztosítja a kielégítő pontosságot és az eredmények reprodukálhatóságát.

2.2. Vizsgálati eredmények

2.2.1. A milliradiánban (mrad) mért eredmény akkor elfogadható, ha a fényszórón mért Δ rI = |r3 – r60| abszolút érték nem nagyobb 1,0 mrad-nál (ΔrI ≤ 1,0 mrad).

2.2.2. Ha azonban ez az érték nagyobb 1,0 mrad-nál, de nem nagyobb 1,5 mrad-nál (1,0 mrad < ΔrI ≤ 1,5 mrad), egy második fényszórón is el kell végezni a 2.1. szakasz szerinti mérést, miután előzetesen háromszor egymás után végrehajtották rajta az alább leírt ciklust annak érdekében, hogy a fényszóró mechanikai alkatrészeinek helyzete stabilizálódjék a járművön történő helyes felszerelést jellemző állványhoz képest:

Tompított fényszóró üzemeltetése egy órán keresztül (az 1.1.1.2. szakaszban megadott feszültségértéket kell beállítani).

Egy óra szünet.

A fényszórótípust akkor kell elfogadhatónak tekinteni, ha az első mintán mért Δ rI abszolút érték és a második mintán mért Δ rII abszolút érték számtani közepe nem haladja meg az 1,0 mrad értéket:

(1) Amennyiben a vizsgált fényszóró jelzőlámpával van csoportosítva vagy összeépítve, a jelzőlámpának a vizsgálat alatt világítania kell. Az irányjelző lámpát villogó üzemmódban kell működtetni úgy, hogy a be- és a kikapcsolási idő aránya körülbelül 1:1 legyen.

(2) Nem tekinthető az izzólámpák szokásos egyidejű használatának, ha a fényszóró felvillantása közben két vagy több izzószál egyszerre világít.

(3) A NaCMC a karboxi-metil-cellulóz (szokásos jelöléssel CMC) nátriumsóját jelöli. A szennyezőanyag-keverékben használt NaCMC szubsztitúciós fokának 0,6 és 0,7 között, viszkozitásának pedig 2 százalékos oldatban és 20 °C hőmérsékleten 200 cP és 300 cP között kell lennie.

(4) A mennyiségre vonatkozó tűrés azért szükséges, hogy olyan szennyezőanyag-keveréket lehessen előállítani, amely megfelelően eloszlik a teljes műanyag lencsén.

(5) Az 50 V pont a v-v függőleges vonalon a HV alatt 375 mm-rel helyezkedik el a 25 m távolságban felállított mérőernyőn.

6. MELLÉKLET

A MŰANYAG LENCSÉVEL RENDELKEZŐ LÁMPÁKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK – LENCSÉK, ANYAGMINTÁK ÉS TELJES LÁMPÁK VIZSGÁLATA

1. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

1.1. Az előírás 2.2.4. szakasza értelmében benyújtott mintadaraboknak meg kell felelniük az alábbi 2.1–2.5. szakasz előírásainak.

1.2. Az előírás 2.2.3. szakasza szerint benyújtott, műanyag lencsével felszerelt teljes lámpát reprezentáló két mintadarabnak a lencse anyaga tekintetében meg kell felelnie az alábbi 2.6. szakaszban rögzített előírásoknak.

1.3. A műanyag lencse mintadarabjait vagy az anyagmintákat, valamint a fényvisszaverőt, amelyre adott esetben rá fogják szerelni őket, a melléklet 1. függelékében található A. táblázatban jelzett időrendi sorrendben jóváhagyási vizsgálatoknak kell alávetni.

1.4. Mindazonáltal, ha a lámpa gyártója igazolni tudja, hogy a terméken már sikeresen végrehajtották az alábbi 2.1–2.5. szakaszban leírt vagy valamely más előírásban előírt, ezekkel egyenértékű vizsgálatokat, ezeket a vizsgálatokat nem kell megismételni; csak az 1. függelék B. táblázatában előírt vizsgálatok kötelezőek.

2. VIZSGÁLATOK

2.1. A hőmérséklet-változásokkal szembeni ellenálló képesség

2.1.1. Vizsgálat

Három új mintadarabon (lencsén) öt alkalommal alkalmazni kell az alábbi ütemezés szerinti hőmérséklet- és páratartalom-változási programot (RH = relatív páratartalom):

3 órán keresztül 40 °C ± 2 °C hőmérséklet és 85–95 % RH,

1 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérséklet és 60–75 % RH,

15 órán keresztül –30 °C ± 2 °C hőmérséklet,

1 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérséklet és 60–75 % RH,

3 órán keresztül 80 °C ± 2 °C hőmérséklet,

1 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérséklet és 60–75 % RH.

A vizsgálat előtt a mintadarabokat legalább négy órán át 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell tartani, 60–75 százalékos relatív páratartalom mellett.

Megjegyzés: Az egyórás, 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű időtartamokba beletartozik az egyik hőmérsékletről a másikra való átmenet időszaka is, amely a lökésszerű hőhatás elkerüléséhez szükséges.

2.1.2. Fénytani mérések

2.1.2.1. Módszer

A vizsgálat előtt és után a mintadarabokon fénytani méréseket kell végezni.

A méréseket szabványos lámpa használatával kell végrehajtani a következő pontokban:

B 50 L és 50 R a tompított fényű vagy a tompított/távolsági fényű lámpa tompított fényére (bal oldali közlekedéshez tervezett lámpák esetében B 50 R és 50 L);

Emax a távolsági fényű vagy a tompított/távolsági fényű lámpa távolsági fényére.

2.1.2.2. Eredmények

A mintadarabokon a vizsgálat előtt és után mért fénytani értékek közötti eltérés legfeljebb 10 százalék lehet, a fénytani mérési eljárás tűréseit is beleértve.

2.2. A levegőben lévő anyagokkal és a vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség

2.2.1. A levegőben lévő anyagokkal szembeni ellenálló képesség

Három új mintadarabot (lencsét vagy anyagmintát) olyan forrásból származó sugárzásnak kell kitenni, amelynek színképi energiaeloszlása hasonló az 5 500 K és 6 000 K közötti hőmérsékletű fekete test energiaeloszlásához. Megfelelő szűrőket kell elhelyezni a sugárforrás és a mintadarabok közé, a 295 nm-nél kisebb és a 2 500 nm-nél nagyobb hullámhosszúságú sugárzások lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében. A mintadarabokat annyi ideig kell kitenni 1 200 W/m2 ± 200 W/m2 energiabesugárzásnak, hogy az általuk kapott fényenergia 4 500 MJ/m2 ± 200 MJ/m2 legyen. A zárt térben a mintadarabokkal azonos szinten elhelyezett fekete lapon mért hőmérsékletnek 50 °C ± 5 °C-nak kell lennie. Az egyenletes megvilágítás érdekében a mintadarabokat a sugárforrás körül 1 és 5 1/min közötti fordulatszámmal forgatni kell.

A mintadarabokat le kell permetezni 1 mS/m-nél kisebb fajlagos vezetőképességű desztillált vízzel 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten, az alábbi ciklus szerint:

permetezés:	5 perc,
száradás:	25 perc.

2.2.2. A vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség

A fenti 2.2.1. szakaszban leírt vizsgálat és az alábbi 2.2.3.1. szakaszban előírt mérés befejezése után a fenti három mintadarab külső felületét a 2.2.2.2. szakaszban leírtak szerint, a 2.2.2.1. szakaszban megadott keverékkel kezelni kell.

2.2.2.1. Vizsgálati keverék

A vizsgálati keverék 61,5 százalék n-heptánból, 12,5 százalék toluolból, 7,5 százalék etil-tetrakloridból, 12,5 százalék triklóretilénből és 6 százalék xilolból áll (térfogatszázalék).

2.2.2.2. A vizsgálati keverék felvitele

Egy (az ISO 105 szerinti) pamutkendőt be kell áztatni a fenti 2.2.2.1. szakaszban meghatározott keverékbe, míg teleszívja magát, és 10 másodpercen belül 10 percig a mintadarab külső felületére kell nyomni 50 N/cm2 nyomással, amely megfelel egy 14 mm × 14 mm-es felületre ható 100 N erő hatásának.

A 10 perc alatt a kendőt ismételten meg kell nedvesíteni a keverékkel úgy, hogy az alkalmazott folyadék összetétele állandóan azonos legyen a vizsgálati keverékhez előírttal.

A vizsgálat alatt a nyomás következtében esetleg fellépő repedésképződés elkerülése érdekében a mintára ható nyomás kompenzálása megengedett.

2.2.2.3. Tisztítás

A vizsgálati keverék alkalmazása után a mintadarabokat szabad levegőn meg kell szárítani, majd a 2.3. szakaszban („Tisztítószerekkel szembeni ellenálló képesség”) előírt, 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű oldattal le kell mosni.

Ezt követően a mintadarabokat gondosan le kell öblíteni 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten legfeljebb 0,2 százaléknyi szennyeződést tartalmazó desztillált vízzel, és puha kendővel le kell őket törölni.

2.2.3. Eredmények

2.2.3.1. A levegőben lévő anyagokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintadarabok külső felületén nem lehet repedés, karcolás, letöredezés és alakváltozás, és a fényátbocsátás

átlagos változása a három mintadarabon a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem lehet több 0,020-nál (Δ tm ≤ 0,020).

2.2.3.2. A vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintadarabokon semmiféle olyan vegyi foltosodás nem maradhat, amely fényáramszóródást okozhatna, melynek

átlagos változása a három mintadarabon a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem lehet több 0,020-nál

(Δ dm ≤ 0,020).

2.3. Tisztítószerekkel és szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség

2.3.1. Tisztítószerekkel szembeni ellenálló képesség

A három mintadarab (lencsék vagy anyagminták) külső felületét 50 °C ± 5 °C hőmérsékletre kell melegíteni, majd öt percre bele kell mártani 99 rész legfeljebb 0,02 százaléknyi szennyeződést tartalmazó desztillált víz és egy rész alkilaril-szulfonát 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten tartott keverékébe.

A vizsgálat végeztével a mintadarabokat 50 °C ± 5 °C hőmérsékleten meg kell szárítani. Ezután a felületüket nedves kendővel meg kell tisztítani.

2.3.2. Szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség

Ezt követően a három előző mintadarab külső felületét egy percen keresztül könnyedén át kell dörzsölni egy 70 százalék n-heptán és 30 százalék toluol (térfogatszázalék) keverékébe mártott pamutkendővel, majd szabad levegőn meg kell szárítani.

2.3.3. Eredmények

A fenti két vizsgálat egymást követő végrehajtása után a fényátbocsátás

átlagos változása a három mintadarabon a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem haladhatja meg a 0,010 értéket (Δ tm ≤ 0,010).

2.4. Mechanikai elhasználódással szembeni ellenálló képesség

2.4.1. Mechanikai koptatás

A három új mintadarab (lencse) külső felületét a melléklet 3. függelékében leírt egyenletes mechanikai koptatásnak kell alávetni.

2.4.2. Eredmények

A vizsgálat után meg kell mérni:

a fényátbocsátás:

és a fényáramszóródás:

eltérését a fenti 2.2.4. szakaszban megadott területen, a 2. függelékben leírt eljárás szerint. A három mintadarabon mért értékek számtani közepének ki kell elégítenie a következő egyenlőtlenségeket: Δ tm ≤ 0,100; Δ dm ≤ 0,050.

2.5. Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

2.5.1. A mintadarab előkészítése

A lencse bevonatának egy 20 mm × 20 mm-es területére zsilettpengével vagy tűvel kb. 2 mm × 2 mm-es négyzethálót kell vágni. A penge vagy tű nyomásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy legalább a bevonatot átvágja.

2.5.2. A vizsgálat leírása:

Olyan ragasztószalagot kell használni, melynek a szélesség egységére vetített tapadóereje a melléklet 4. függelékében leírt egységes körülmények között mérve 2 N/cm ±20 százalék. A minimum 25 mm széles ragasztószalagot legalább öt percen át rá kell nyomni a 2.5.1. szakasz szerint előkészített felületre.

Ez után a ragasztószalag végét úgy kell megterhelni, hogy az adott felületen ható tapadóerőt egy, a felületre merőleges erő egyenlítse ki. Ekkor a ragasztószalagot 1,5 m/s ±0,2 m/s állandó sebességgel le kell szakítani a felületről.

2.5.3. Eredmények

A négyzethálóval ellátott felületen nem mutatkozhat észrevehető károsodás. A metszésvonalak kereszteződésében vagy a vágások szélén megengedhetők károsodások, feltéve, hogy a károsodott terület nem haladja meg a négyzethálóval ellátott felület 15 százalékát.

2.6. Műanyag lencsével felszerelt teljes fényszóró vizsgálata

2.6.1. A lencse felületének mechanikai elhasználódással szembeni ellenálló képessége

2.6.1.1. Vizsgálat

Az 1. számú vizsgált lámpa lencséjét alá kell vetni a fenti 2.4.1. szakaszban leírt vizsgálatnak.

2.6.1.2. Eredmények

A vizsgálat után a fényszórón az előírásnak megfelelően elvégzett fénytani mérések eredményei nem haladhatják meg 30 százaléknál nagyobb mértékben a B 50 L és HV pontokra előírt maximális értékeket, és legfeljebb 10 százalékkal lehetnek kisebbek, mint a 75 R pontra előírt minimális értékek (bal oldali közlekedésre szánt fényszóró esetében a B 50 R, HV és 75 L pontokat kell vizsgálni).

2.6.2. Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

A 2. számú vizsgált lámpa lencséjét alá kell vetni a fenti 2.5. szakaszban leírt vizsgálatnak.

3. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

A lencsék gyártásához használt anyagok tekintetében a sorozatban gyártott lámpák akkor tekintendők az előírás rendelkezéseinek megfelelőnek, ha:

3.1.1. a vegyi anyagokkal, a mosószerekkel és a szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintadarab külső felületén szabad szemmel nem látható repedés, letöredezés vagy alakváltozás (lásd a 2.2.2., a 2.3.1. és a 2.3.2. szakaszt);

3.1.2. a 2.6.1.1. szakaszban leírt vizsgálat után a 2.6.1.2. szakasz szerinti mérési pontokban a fénytani értékek az előírás által előírt gyártásmegfelelőségi határértékeken belül vannak.

3.2. Ha a vizsgálati eredmények nem teljesítik a követelményeket, a vizsgálatokat újabb, véletlenszerűen kiválasztott fényszóró-mintadarabokon meg kell ismételni.

1. FÜGGELÉK

A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK IDŐRENDI SORRENDJE

Műanyagokon (az előírás 2.2.4. szakaszának megfelelően benyújtott lencséken vagy anyagmintákon) végzett vizsgálatok.

A. táblázat

Minták vizsgálatai

Lencsék vagy anyagminták

Lencsék

1.1

Korlátozott fotometria (2.1.2.)

1.1.1.

Hőmérséklet-változás (2.1.1.)

1.1.2.

Korlátozott fotometria (2.1.2.)

1.2.1.

Fényátbocsátás mérése

1.2.2.

Fényáramszóródás mérése

1.3.

Levegőben lévő anyagok (2.2.1.)

1.3.1.

Fényátbocsátás mérése

1.4.

Vegyi anyagok (2.2.2.)

1.4.1.

Fényáramszóródás mérése

1.5.

Tisztítószerek (2.2.1.)

1.6.

Szénhidrogének(2.3.2.)

1.6.1.

Fényátbocsátás mérése

1.7.

Kopás (2.4.1.)

1.7.1.

Fényátbocsátás mérése

1.7.2.

Fényáramszóródás mérése

1.8.

Tapadás (2.5.)

Teljes (az előírás 2.2.3. szakaszának megfelelően benyújtott) lámpákon végzett vizsgálatok.

B. táblázat

Teljes fényszóró

Mintadarab száma

2.1.	Kopás (2.6.1.1.)

2.2.	Fotometria (2.6.1.2.)

2.3.	Tapadás (2.6.2.)

2. FÜGGELÉK

A fényáramszóródás és a fényátbocsátás mérésének módszere

1. A BERENDEZÉS (lásd az ábrán)

Egy K kollimátor

fél divergenciájú fénysugarát egy 6 mm-es nyílású DT fényrekesz korlátozza, és a mintadarabtartó állványt ezzel szemben kell elhelyezni.

Egy szférikus aberráció szempontjából korrigált L2 akromatikus gyűjtőlencse létesít kapcsolatot a DT fényrekesz és az R vevő között; az L2 lencse átmérőjének akkorának kell lennie, hogy ne rekeszelje le a mintadarab által szétszórt fényt egy β/2 = 14° fél csúcsszögű kúpon belül.

Az L2 lencse egyik kép-fókuszsíkjában egy α/2 = 1° és αmax/2 = 12° szögű DD gyűrűs fényrekeszt kell elhelyezni.

A fényrekesz közepét azért kell nem átlátszóra kialakítani, hogy kizárja a közvetlenül a fényforrásból érkező fényt. A fényrekesz középső részének a fény útjából eltávolíthatónak kell lennie oly módon, hogy pontosan visszatérhessen eredeti helyzetébe.

Az L2 DT távolságot és az L2 lencse F2 (1) fókusztávolságát úgy kell megválasztani, hogy a DT képe teljesen fedje az R vevőt.

A kezdeti beeső fényáramot 1 000 egységnek tekintve az egyes leolvasások abszolút pontosságának 1 egységnél jobbnak kell lennie.

2. MÉRÉSEK

Az alábbi értékeket kell leolvasni:

Mért érték	Mintadarabbal	DD középrészével	A mérés célja
T1	nem	nem	Beeső fényáram kezdeti leolvasáskor
T2	igen (a vizsgálat előtt)	nem	Az új anyag által átbocsátott fényáram 24 °C-os mezőben
T3	igen (a vizsgálat után)	nem	A vizsgált anyag által átbocsátott fényáram 24 °C-os mezőben
T4	igen (a vizsgálat előtt)	igen	Az új anyag által szétszórt fényáram
T5	igen (a vizsgálat után)	igen	A vizsgált anyag által szétszórt fényáram

(1) Az L2 lencséhez körülbelül 80 mm fókusztávolságot ajánlott beállítani.

3. FÜGGELÉK

PERMETEZÉSES VIZSGÁLAT

1. VIZSGÁLATI BERENDEZÉS

1.1. Szórópisztoly

A használt szórópisztolyt 1,3 mm átmérőjű fúvókával kell ellátni, és 0,24 ±0,02 l/perc folyadékáramot kell biztosítania 6,0 bar – 0, +0,5 bar nyomás mellett.

Ilyen üzemi körülmények között a kilövellt sugárnak a fúvókától 380 mm ± 10 mm távolságra elhelyezett koptatásnak kitett felületen 170 mm ± 50 mm átmérőjűnek kell lennie.

1.2. Vizsgálati keverék

A vizsgálati keverék az alábbiakból áll:

a Mohr-skála szerint 7-es keménységi fokú kvarchomok, 0 és 0,2 mm közötti szemcsemérettel, közel normális eloszlásban, 1,8 és 2 közötti szögtényezővel;

205 g/m3 keménységet nem meghaladó víz, literenként 25 g homokkal keverve.

2. VIZSGÁLAT

A fényszórók lencséinek külső felületét egyszer vagy többször be kell szórni a fent leírt homoksugárral. A sugarat közel merőlegesen kell a vizsgálandó felületre szórni.

A kopást a vizsgálandó lencsék mellett referenciaként elhelyezett egy vagy több üvegmintával kell ellenőrizni. A keveréket addig kell a mintadarabra/mintadarabokra szórni, amíg a mintadarabon a 2. függelékben leírt módszerrel mért fényáramszóródás-változás értéke meg nem felel a következő egyenlőségnek:

Több referenciaminta használatával ellenőrizhető, hogy a teljes vizsgálandó felület egyenletesen kopott-e meg.

4. FÜGGELÉK

RAGASZTÓSZALAGOS TAPADÁSI VIZSGÁLAT

1. CÉL

Ez a módszer lehetővé teszi egy ragasztószalag üveglaphoz való lineáris tapadási erejének szabványos körülmények között történő meghatározását.

2. ALAPELV

Az eljárás a ragasztószalagnak az üveglapról 90°-os szögben történő leszakításához szükséges erőt méri.

3. ELŐÍRT KÖRNYEZETI FELTÉTELEK

A környezeti levegő hőmérséklete 23 °C ± 5 °C, relatív páratartalma (RH) 65 ± 15 százalék legyen.

4. PRÓBADARABOK

A vizsgálat előtt a vizsgálandó ragasztószalag-tekercset 24 órán át az előírt környezetben kell pihentetni (lásd a fenti 3. szakaszt).

Minden tekercsből öt darab, 400 mm hosszú próbadarabot kell megvizsgálni. A tekercsről az első három fordulattal letekert ragasztószalagot el kell dobni, és utána kell levágni a próbadarabokat.

5. ELJÁRÁS

A vizsgálatot a 3. szakaszban előírt környezeti feltételek mellett kell elvégezni.

Az öt próbadarabot a ragasztószalag kb. 300 mm/s sebességű radiális letekerésével kell levenni, és 15 másodpercen belül az alábbiak szerint kell felhelyezni.

A szalagot folyamatosan előrehaladva kell az üveglapra ragasztani, enyhe hosszirányú, ujjal való dörzsölés mellett, túlzott nyomás nélkül, úgy, hogy a ragasztó és az üveglap között ne maradjanak levegőbuborékok.

A felragasztott szalagot 10 percig az előírt környezeti feltételek között pihentetni kell.

A próbadarab egy kb. 25 mm-es szakaszát a próbadarab tengelyére merőleges síkban le kell húzni az üvegről.

Az üveglapot rögzíteni kell, és a ragasztószalag szabad végét 90°-ban fel kell hajtani. Olyan irányú erőt kell alkalmazni, hogy a szalag és az üveglap közötti elválasztó vonal merőleges legyen mind erre az erőre, mind pedig az üveglemezre.

Ezt követően a szalagot 300 mm/s ± 30 mm/s sebességgel le kell húzni, és az ehhez szükséges erőt rögzíteni kell.

6. EREDMÉNYEK

A kapott öt eredményt sorba kell rendezni, és a középső értéket kell a mérés végeredményének tekinteni. Ezt az értéket a szalagszélesség egy centiméterére számítva N/cm-ben kell kifejezni.

7. MELLÉKLET

A HATÓSÁGI MINTAVÉTELRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

1. ÁLTALÁNOS MEGÁLLAPÍTÁSOK

1.1. A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek az előírás rendelkezései szerint (ha vannak ilyen rendelkezések), ha az eltérések nem haladják meg a gyártástechnológiai szórás mértékét.

A fénytani jellemzők tekintetében a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétségtelen, ha a véletlenszerűen kiválasztott, szabványos izzólámpával felszerelt fényszóró fénytani jellemzőinek vizsgálatakor:

1.2.1. az előírásban előírt értékektől egyik mért érték sem tér el – kedvezőtlen irányban – több mint 20 %-kal. A B 50 L (vagy R) és a III. zónában mért értékek maximális eltérése rendre a következő lehet:

B 50 L (vagy R):	0,2 lx, ami 20 százalékkal egyenértékű
	0,3 lx, ami 30 százalékkal egyenértékű
III. zóna:	0,3 lx, ami 20 százalékkal egyenértékű
	0,45 lx, ami 30 százalékkal egyenértékű

vagy, ha

1.2.2.1. tompított fény esetében az előírásban meghatározott követelmények teljesülnek a HV pontban (0,2 lx tűréssel), és ugyanebben a beállításban a (25 m távolságban felállított) mérőernyőn a B 50 L (vagy R) (1) (0,1 lx tűréssel), a 75 R (vagy L), az 50 V, a 25 R és a 25 L pontok körül rajzolt, 15 cm sugarú körökkel határolt területek legalább egy-egy pontjában, valamint a IV. zóna teljes területének azon részén, amely legfeljebb 22,5 cm-re van a 25 R és a 25 L vonal felett;

1.2.2.2. továbbá távolsági fény esetében, ha a HV pont a 0,75 Emax izolux görbén belül helyezkedik el, az előírás 6.3.2. szakaszában meghatározott mérési pontokban mért fénytani jellemzők maximális értékében +20 %, minimális értékében pedig –20 % eltérés mutatkozik. Az azonosító jelet nem kell figyelembe venni.

1.2.3. Ha a fent leírt mérések eredményei nem felelnek meg a követelményeknek, a fényszóró beállítása módosítható, feltéve, hogy a fénysugár tengelye oldalirányban nem mozdul el 1°-nál nagyobb mértékben jobbra vagy balra.

1.2.4. Ha a fent leírt mérések eredményei megfelelnek a követelményeknek, a méréseket egy másik szabványos izzólámpa használatával meg kell ismételni.

1.2.5. Nyilvánvalóan hibás fényszórókat nem kell figyelembe venni.

1.2.6. Az azonosító jelet nem kell figyelembe venni.

1.3. A színkoordinátáknak teljesülniük kell a normál A színhőmérsékletre beállított izzóval felszerelt fényszórónál.

A szelektív sárga fényt kibocsátó, színezetlen izzóval felszerelt fényszóró fénytani jellemzőire az előírásban előírt értékek 0,84-szerese vonatkozik.

2. ELSŐ MINTAVÉTEL

Az első mintavétel során négy lámpát kell véletlenszerűen kiválasztani. Az első két lámpából álló mintát A-val, a második két lámpából álló mintát B-vel kell jelölni.

2.1. A megfelelőség kétségtelen

Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétségtelen, ha a fényszórók mért értékeinek eltérése – kedvezőtlen irányban – az alábbiak szerint alakul:

2.1.1.1. A. minta

az egyik fényszóró 0 százalék,

a másik fényszóró legfeljebb 20 százalék;

mindkét fényszóró több mint 0 százalék,

de legfeljebb 20 százalék,

a mérés folytatása a B. mintával;

2.1.1.2. B. minta

mindkét fényszóró 0 százalék;

2.1.2. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek az A. minta tekintetében teljesülnek.

2.2. A megfelelőség kétséges

Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétséges, a gyártót pedig fel kell szólítani, hogy a gyártási folyamatot tegye a követelményeknek megfelelővé (kiigazítás), ha a fényszórók mért értékeinek eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

2.2.1.1. A. minta

az egyik fényszóró legfeljebb 20 százalék,

a másik fényszóró több mint 20 százalék,

de legfeljebb 30 százalék;

2.2.1.2. B. minta

az A2 esetben

az egyik fényszóró több mint 0 százalék,

de legfeljebb 20 százalék,

a másik fényszóró legfeljebb 20 százalék;

az A2 esetben

az egyik fényszóró 0 százalék,

a másik fényszóró több mint 20 százalék,

de legfeljebb 30 százalék;

2.2.2. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek az A. minta tekintetében nem teljesülnek.

2.3. A jóváhagyás visszavonása

A megfelelőség kétséges, és a 13. szakaszt kell alkalmazni, ha – ennek a mellékletnek az 1. ábrája szerinti mintavételt követően – a fényszórók mért értékeinek az eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

2.3.1. A. minta

az egyik fényszóró legfeljebb 20 százalék,

a másik fényszóró több mint 30 százalék,

mindkét fényszóró több mint 20 százalék;

2.3.2. B. minta

az A2 esetben

az egyik fényszóró több mint 0 százalék,

de legfeljebb 20 százalék,

a másik fényszóró több mint 20 százalék;

az A2 esetben

mindkét fényszóró több mint 20 százalék;

az A2 esetben

az egyik fényszóró 0 százalék,

a másik fényszóró több mint 30 százalék;

2.3.3. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek az A. és B. minta tekintetében nem teljesülnek.

3. ISMÉTELT MINTAVÉTEL

Az A3, B2, B3 esetben az értesítés után két hónapon belül ismételt mintavételt kell végezni, amihez a megfelelő kiigazítások után legyártott készletből két-két fényszóróból álló harmadik C. mintát és negyedik D. mintát kell kiválasztani.

3.1. A megfelelőség kétségtelen

Az e melléklet 1. ábráján vázolt mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétségtelen, ha a fényszóró mért értékeinek eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

3.1.1.1. C. minta

az egyik fényszóró 0 százalék,

a másik fényszóró legfeljebb 20 százalék;

mindkét fényszóró több mint 0 százalék,

de legfeljebb 20 százalék,

a mérés folytatása a D. mintával;

3.1.1.2. D. minta

a C2 esetben

mindkét fényszóró 0 százalék;

3.1.2. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek a C. minta tekintetében teljesülnek.

3.2. A megfelelőség kétséges

3.2.1.1. D. minta

a C2 esetben

az egyik fényszó több mint 0 százalék,

de legfeljebb 20 százalék,

a másik fényszó legfeljebb 20 százalék;

3.2.1.2. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek a C. minta tekintetében nem teljesülnek.

3.3. A jóváhagyás visszavonása

3.3.1. C. minta

az egyik fényszóró legfeljebb 20 százalék,

a másik fényszóró több mint 20 százalék,

mindkét fényszóró több mint 20 százalék;

3.3.2. D. minta

a C2 esetben

az egyik fényszóró 0, vagy több mint 0 százalék,

a másik fényszóró több mint 20 százalék;

3.3.3. vagy ha az 1.2.2. szakaszban foglalt feltételek a C. és D. minta tekintetében nem teljesülnek.

4. A VILÁGOS-SÖTÉT HATÁRVONAL FÜGGŐLEGES ELTOLÓDÁSA

A világos-sötét határvonal hő hatására történő függőleges eltolódásának ellenőrzéséhez a következő eljárást kell alkalmazni:

A melléklet 1. ábráján bemutatott mintavételi eljárást követően az egyik A jelű fényszóró-mintadarabon először három egymást követő alkalommal végre kell hajtani az 5. melléklet 2.2.2. szakaszában leírt ciklust, majd el kell végezni az 5. melléklet 2.1. szakaszában leírt vizsgálati eljárást.

A fényszóró elfogadhatónak tekinthető, ha a Δr nem haladja meg az 1,5 mrad értéket.

Amennyiben ez az érték nagyobb 1,5 mrad-nál, de nem több 2,0 mrad-nál, a másik A jelű fényszóró-mintadarabon is végre kell hajtani a vizsgálatot, és a két mintadarabon mért abszolút értékek számtani közepe nem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket. Amennyiben azonban az A mintán mért érték nagyobb 1,5 mrad-nál, a B mintához tartozó két fényszórót is alá kell vetni ugyanennek az eljárásnak, és egyik fényszóró Δr értéke sem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket.

1. ábra

2 eszköz

Első mintavétel

Négy, véletlenszerűen kiválasztott eszköz, felosztva az „A” és „B” mintára

2 eszköz

VÉGE

Mérés folytatása a „B” mintával

VÉGE

Világítási irány

A gyártót utasítják, hogy termékeit hozza összhangba a követelményekkel

2 eszköz

Megismételt mintavétel

Négy, véletlenszerűen kiválasztott eszköz, felosztva az „C” és „D” mintára

2 eszköz

Lehetséges eredmények az „A” mintán

Lehetséges eredmények a „C” mintán

VÉGE

Mérés folytatása a „D” mintával

VÉGE

folytatás a beigazítással

Lehetséges eredmények a „D” mintán

Lehetséges eredmények a „B” mintán

Jóváhagyás visszavonva

Maximális eltérés [százalékban] a kedvezőtlen irányba a határértékekhez képest

(1) A zárójelben lévő betűk a bal oldali közlekedéshez tervezett fényszórókat jelölik.

B 50 L (vagy R):	0,2 lx 20 %-kal egyenértékű
	0,3 lx 30 %-kal egyenértékű
III. zóna:	0,3 lx 20 %-kal egyenértékű
	0,45 lx 30 %-kal egyenértékű

h-h: vízszintes sík	áthalad a fényszóró fókuszán
v-v: függőleges sík