A tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozat

(1995. december 19.)

az Európai Unió polgárainak diplomáciai és konzuli képviseletek általi védelméről

(95/553/EK)

AZ EURÓPAI UNIÓ TAGÁLLAMAI KORMÁNYAINAK A TANÁCS KERETÉBEN ÜLÉSEZŐ KÉPVISELŐI,

azzal az elhatározással, hogy folytatják az állampolgáraikhoz mind közelebb álló Unió építését,

figyelembe véve az uniós polgárság fogalmát, miként azt az Európai Unióról szóló szerződés bevezette, amely fogalom eltér a nemzeti állampolgárság fogalmától, és semmiképpen sem helyettesíti azt,

azzal az óhajjal, hogy teljesítse az Európai Közösséget létrehozó szerződés 8c. cikkében megállapított kötelezettséget,

mivel ezek a közös védelmi intézkedések megerősítik az Unió azonosságának érzékeltetését harmadik országokban;

szem előtt tartva, hogy az uniós polgárokat érintő közös védelmi intézkedések bevezetése harmadik országokban erősíti az európai összetartás eszméjét is az adott állampolgárok felfogásában,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZTAK:

1. cikk

Az Európai Unió minden polgára bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli képviseletének konzuli védelmére jogosult, ha tartózkodási helye szerinti állam felségterületén saját tagállama vagy az azt képviselő más állam állandó jelleggel nem rendelkezik a következőkkel:

- elérhető állandó képviselet vagy

- az ilyen ügyekben eljárni illetékes elérhető tiszteletbeli konzul.

2. cikk

(1) A megkeresett diplomáciai és konzuli képviseletek helytadnak az adott személy védelem iránti kérelmének, feltéve, hogy útlevél vagy személyazonossági igazolvány bemutatásával az érintett személy igazolta, hogy az Unió egyik tagállamának állampolgára.

(2) Amennyiben a fenti okmányokat elvesztették vagy ellopták, az állampolgárság bármilyen egyéb igazolása elfogadható, szükség esetén annak a tagállamnak a központi hatósága, illetve legközelebbi diplomáciai vagy konzuli képviselete által történő felülvizsgálatot követően, amelynek az érintett személy állítása szerint az állampolgára.

3. cikk

A védelmet nyújtó diplomáciai és konzuli képviseleteknek a segítségért folyamodó személyt úgy kell kezelniük, mintha az általuk képviselt tagállam állampolgára volna.

4. cikk

A diplomáciai és konzuli képviseletek, az 1. cikk sérelme nélkül, a védelem iránti kérelmek hatékony kezelése érdekében gyakorlati intézkedésekben állapodhatnak meg.

5. cikk

(1) Az 1. cikkben említett védelem az alábbiakra terjed ki:

a) segítségnyújtás halál esetén;

b) segítségnyújtás súlyos baleset vagy súlyos betegség esetén;

c) segítségnyújtás őrizetbe vétel vagy letartóztatás esetén;

d) segítségnyújtás erőszakos bűncselekmények áldozatainak;

e) a bajba jutott uniós polgároknak nyújtott segítség és hazatelepítésük.

(2) A tagállamok harmadik országokban működő diplomáciai képviseletei vagy konzuli tisztviselői hatáskörükön belül e mellett bármely uniós polgárnak is segítségére lehetnek, aki más körülményekre tekintettel kéri azt.

6. cikk

(1) A 3. cikk ellenére, illetve a rendkívül sürgős esetektől eltekintve nem adható készpénzelőleg vagy pénzsegély, és nem fedezhető az uniós polgárt terhelő költség annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, nevezetesen külügyminisztériuma vagy legközelebbi diplomáciai képviselete részéről adott engedély nélkül, amelynek az érintett személy az állampolgára.

(2) A kérelmezőnek vállalnia kell bármilyen készpénzelőleg vagy pénzsegély, illetve a felmerült költségek teljes értékének visszafizetését, és, szükséges esetben, az illetékes hatóságok által előírt konzuli illeték kiegyenlítését is, kivéve ha a kérelmező állampolgársága szerinti tagállam hatóságai kifejezetten le nem mondanak erről a követelményről.

(3) A visszafizetési kötelezettségvállalás olyan okmány, amely a bajba jutott állampolgárt kötelezi, hogy az érdekében felmerült minden költséget vagy a neki kifizetett készpénzt, valamint bármilyen más felszámítható díjat visszafizessen az állampolgársága szerinti tagállam kormányának.

(4) Annak a tagállamnak a kormánya, amelynek a kérelmező az állampolgára, kérésre az összes költséget megtéríti a támogatást nyújtó tagállam kormányának.

(5) A visszafizetési kötelezettségvállalás általános nyomtatványait az I. és II. melléklet tartalmazza.

7. cikk

Ezt a határozatot öt évvel hatálybalépése után – a szerzett tapasztalatok és az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 8c. cikke céljának figyelembevételével – felül kell vizsgálni.

8. cikk

Ez a határozat akkor lép hatályba, amikor valamennyi tagállam értesítette a Tanács Főtitkárságát, hogy a határozat alkalmazására jogrendszereikben előírt eljárások befejeződtek.

9. cikk

Ezt a határozatot az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzé kell tenni.

Kelt Brüsszelben, 1995. december 19-én.

a Tanács részéről

az elnök

L. Atienza Serna

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------