(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2022. május 13-án az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína, érintett ország) származó rozsdamentesacél hordók behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság a vizsgálatot a European Kegs Committee (a továbbiakban: panaszos) által 2022. március 31-én benyújtott panasz nyomán indította meg. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a rozsdamentesacél hordókkal foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2022. december 15-én megküldte a feleknek a javasolt vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez szükséges mérték részletes számítását. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy három munkanapon belül tegyenek észrevételeket a számítások pontosságával kapcsolatban. A mintában szereplő exportáló gyártók 2022. december 19-én közös beadványukban észrevételeket fogalmaztak meg az előzetes tájékoztatással kapcsolatban. Előadták, hogy i. a tájékoztatóban található táblázatok egyikének fejléce helytelen mértékegységet tartalmazott, ii. egyes terméktípusok irányárai nem tükrözték azokat az irányárakat, amelyeket e felek ismereteik szerint vártak volna, és iii. egyes terméktípusok nem szerepeltek a kárkülönbözet-számításokban.

(4)

A Bizottság 2023. január 12-én az (EU) 2023/100 bizottsági végrehajtási rendelet (3) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) útján ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az érintett országból származó újratölthető rozsdamentesacél hordók behozatalára.

(5)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (259) preambulumbekezdésében az i. és iii. pontban foglalkozott a mintában szereplő exportáló gyártók észrevételeivel. A ii. pontban szereplő, az irányárakra vonatkozó észrevétellel kapcsolatban a Bizottság az ideiglenes rendelet (258) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy az észrevétel nem a számítások helyességére vonatkozott, ezért úgy határozott, hogy az ideiglenes intézkedések kihirdetését követően beérkező további beadványokkal együtt foglalkozik majd vele (lásd a (125) preambulumbekezdést).

(6)

Az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáló alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) a panaszos, a mintában szereplő exportáló gyártók, a Kínai Népköztársaság kormánya (a továbbiakban: kínai kormány) és egy független importőr az ideiglenes rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül írásbeli beadványt nyújtott be az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban.

(7)

Az érdekelt feleknek lehetősége nyílt a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére. Meghallgatást senki sem kért.

(8)

A Bizottság folytatta valamennyi olyan információ felkutatását és ellenőrzését, amelyet a végleges ténymegállapításaihoz szükségesnek tartott, különös tekintettel azokra az információkra, amelyeket az ideiglenes rendelet (140) és (141) preambulumbekezdésében emelt ki a Kínából érkező hordók behozatali mennyisége kapcsán. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat.

(9)

2023. május 4-én a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni az érintett országból származó újratölthető rozsdamentesacél hordók behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A Bizottság a felek számára egy meghatározott időszakot biztosított, mely során megtehették észrevételeiket az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban.

(10)

A végső tájékoztatást követően benyújtott, a vizsgálat eredményét befolyásoló egyes állításokat figyelembe véve a Bizottság 2023. május 25-én nyilvánosságra hozta azokat a további tényeket és megfontolásokat, amelyek alapján módosította az előzőleg nyilvánosságra hozott végleges ténymegállapításokat. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy ezen újabb végső tájékoztatást követően adott határidőn belül benyújtsák észrevételeiket.

(11)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben e rendeletben figyelembe vette.

(12)

A mintavételre vonatkozóan nem érkezett észrevétel. Ennek következtében az ideiglenes rendelet (6)–(11) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyernek.

(13)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2021. január 1-jétől 2021. december 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2018. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(14)

A vizsgált termék a lényegében henger alakú, legalább 0,5 mm falvastagságú, cseppfolyósított gáztól, nyersolajtól és kőolajtermékektől eltérő anyaghoz használatos, legalább 4,5 liter űrtartalmú, újratölthető, rozsdamentes acélból készült hordó, edény, dob, tartály és hasonló tárolóedény (közismert nevén: újratölthető rozsdamentesacél hordó), felületkezelésének típusától, űrtartalmától és a rozsdamentes acél minőségétől függetlenül, kiegészítő alkotóelemekkel is (extraktorok, nyakak, fogantyúk vagy más alkotóelemek), festve vagy más anyagokkal bevonva is (a továbbiakban: hordó, vizsgált termék).

(15)

A következő termékek nem tartoznak e vizsgálat hatálya alá, ha azokat a vizsgált terméktől elkülönítve importálják: nyakak, szívócsövek, kapcsolók vagy csapok, szelepek és a vizsgált termék más alkotóelemei, például extraktorok, nyakak és fogantyúk.

(16)

Az érintett termék a Kínából származó, jelenleg az ex 7310 10 00 és ex 7310 29 90 KN-kódok (TARIC-kódok: 7310100010 és 7310299010) alá tartozó vizsgált termék (a továbbiakban: érintett termék).

(17)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek alapvető fizikai és műszaki tulajdonságai, valamint alapvető felhasználási területei azonosak:

(18)

A jelen szakasszal kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette, hogy az említett termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(19)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a kínai kormány és a mintában szereplő két exportáló gyártó észrevételeket tett a dömpingre vonatkozó ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatban.

(20)

Az ideiglenes intézkedések kihirdetését követően a kínai kormány észrevételeket tett az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a jelenlegi vizsgálatban való alkalmazásával kapcsolatban.

(21)

Először, a kínai kormány felhívta a figyelmet arra, hogy a jelentés (4) véleménye szerint ténybeli és jogi szempontból is hibás, és hogy az azon alapuló döntések nem legitimek. A tényeket illetően a kínai kormány szerint a jelentés megtévesztő, egyoldalú, és nem felel meg a valóságnak. Ezenkívül az, hogy a Bizottság csak néhány kiválasztott országról adott ki országjelentést, a kínai kormány szerint aggályokat vet fel a legnagyobb kedvezményes elbánást illetően. Továbbá az, hogy a Bizottság a jelentésben foglalt bizonyítékokra támaszkodik, a kínai kormány álláspontja szerint nincs összhangban a tisztességes és igazságos jogalkalmazás szellemiségével, mivel tisztességtelen előnyt biztosít az uniós gazdasági ágazat számára, és mivel tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ügy már a tárgyalás előtt eldőlt.

(22)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A Bizottság megjegyezte, hogy a jelentés átfogó dokumentum, amely széleskörű objektív bizonyítékokon – többek között a kínai kormány által közzétett jogszabályokon, szabályokon és hivatalos szakpolitikai dokumentumokon, nemzetközi szervezetek mint harmadik felek által összeállított jelentéseken, szakemberek tudományos tanulmányain és cikkein, továbbá egyéb megbízható független forrásokon – alapul. A Kínáról szóló jelentés 2017 decembere óta nyilvánosan hozzáférhető, így az érdekelt feleknek bőséges lehetőségük volt arra, hogy megcáfolják vagy kiegészítsék az abban szereplő ténymegállapításokat, észrevételeket fűzzenek azokhoz és a jelentés alapjául szolgáló bizonyítékokhoz, továbbá sem a kínai kormány, sem más felek nem terjesztettek elő olyan érveket vagy bizonyítékokat, amelyek cáfolták volna a jelentésben szereplő forrásokat. Nem az történt tehát, hogy a Bizottság nem a méltányosság és az igazságosság szellemében járt el, hanem az, hogy a kínai kormány nem élt a rendelkezésére álló eljárási jogokkal. Amint azt az ideiglenes rendelet (24) preambulumbekezdése megjegyzi, a kínai kormány nem töltötte ki az állítólagos jelentős torzulásokra vonatkozó kérdőívet, és ezáltal úgy döntött, hogy e tekintetben nem működik együtt a vizsgálatban. Az együttműködés hiányára tekintettel a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni. A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy nyújtsa be észrevételeit az alaprendelet 18. cikkének alkalmazásával kapcsolatosan. Észrevétel nem érkezett.

(23)

A kínai kormány által a legnagyobb kedvezményes elbánás megsértésére vonatkozóan megfogalmazott állítás kapcsán a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja értelmében ilyen országjelentést bármely ország esetében csak akkor kell készíteni, ha a Bizottság a körülmények alapján megalapozottan feltételezheti, hogy az adott országban vagy annak valamely ágazatában jelentős torzulások állhatnak fenn. Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésében foglalt rendelkezések 2017. évi hatálybalépésekor a Bizottságnak tudomása volt a Kínában meglévő jelentős torzulásokra utaló körülményekről. A Bizottság 2020-ban az Oroszországban fennálló torzulásokról is közzétett jelentést, és adott esetben további jelentések készülhetnek. A Bizottság továbbá emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdésének alkalmazásához nem kötelező jelentést készíteni. Az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdésének c) pontja leírja, hogy a Bizottság milyen feltételek mellett adhat ki országjelentéseket, és az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdésének d) pontja szerint a panaszosok nem kötelesek felhasználni a jelentést, valamint az országjelentés megléte nem feltétele a 2. cikk (6a) bekezdése szerinti vizsgálat megindításának. Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének e) pontja szerint a vizsgálat ezen az alapon történő megindításához elégséges, ha a panaszos a bármely országban fennálló jelentős torzulásokról az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontjában felsorolt kritériumoknak megfelelő elegendő bizonyítékot nyújt be. Tehát az országspecifikus jelentős torzulásokra vonatkozó szabályok valamennyi országra megkülönböztetés nélkül érvényesek, az országjelentés meglététől függetlenül. Ezért az országspecifikus torzulásokra vonatkozó szabályok definíció szerint nem sértik a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét.

(24)

Azzal az érvvel kapcsolatban, hogy a jelentés elavult, a Bizottság különösen azt jegyezte meg, hogy a jelentésben szereplő fő szakpolitikai dokumentumok és bizonyítékok – beleértve a vonatkozó ötéves terveket és a vizsgált termékre vonatkozó jogszabályokat is – a felülvizsgálati időszak alatt (vagy legalább annak egy részében) is relevánsak voltak, továbbá hogy a felek nem bizonyították, hogy ez a helyzet már ne állna fenn. Mindazonáltal amikor Kína 2021 folyamán megkezdte az új ötéves tervek közzétételét – melyek közül sok csak az év második felében lett nyilvános – a Bizottság a fentiekben összefoglalt elemzésében figyelembe vette azokat. Következésképpen a kínai kormány állítása nem fogadható el.

(25)

Másodszor, a kínai kormány azzal érvelt, hogy a rendes érték alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti képzése összeegyeztethetetlen a dömpingellenes megállapodással, különösen annak 2.2. cikkével, amely kimerítő felsorolásban ismerteti azokat a helyzeteket, amikor rendes érték képezhető, a „jelentős torzulások” pedig nem szerepelnek e helyzetek között. Ezen túlmenően a megfelelő reprezentatív országból származó adatok használata a kínai kormány szerint összeegyeztethetetlen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI.1. cikkének b) bekezdésével és a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkével, amelyek előírják, hogy a rendes érték képzéséhez a származási országbeli előállítási költségéhez hozzá kell adni az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség észszerű összegét.

(26)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének rendelkezései teljes mértékben összeegyeztethetők az Európai Unió WTO-kötelezettségeivel. A Bizottság álláspontja szerint a WTO döntéshozatali gyakorlata szerint az alaprendelet azon rendelkezései, amelyek valamennyi WTO-tag esetében általánosan alkalmazandók, lehetővé teszik, hogy a Bizottság – a szükséges és megalapozott kiigazítások mellett – felhasználja valamely harmadik ország adatait. A jelentős torzulások megléte miatt az exportáló országra jellemző költségek és árak nem megfelelőek a rendes érték kiszámításához. Ilyen körülmények esetére az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése az előállítási és értékesítési költségeknek torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek alapján történő számítását irányozza elő, ideértve az exportáló országhoz hasonló fejlettségű, megfelelő reprezentatív országban érvényesülő torzulástól mentes árakat is. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(27)

Harmadszor, a kínai kormány azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti bizottsági vizsgálati módszerek nincsenek összhangban a WTO-szabályokkal, mivel a Bizottság a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkét megsértve figyelmen kívül hagyta a kínai gyártók nyilvántartását annak megállapítása nélkül, hogy ez a nyilvántartás összhangban van-e a Kínában általánosan elfogadott számviteli elvekkel és hogy megfelelően tükrözi-e az érintett termék előállításával és értékesítésével összefüggő költségeket. A kínai kormány ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a Fellebbezési Testület megállapítása szerint (EU–Biodízel ügy) (a továbbiakban: DS473. sz. ügy) és a vizsgálóbizottság jelentése (Az Európai Unió – II. Költségkiigazítási módszerek) (Oroszország) (a továbbiakban: DS494. sz. ügy) értelmében amennyiben a vizsgált exportáló vagy gyártó által nyilvántartott adatok a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikke szerint az elfogadható határértékeken belül, pontosan és megbízhatóan megfelelnek az adott gyártónál vagy exportálónál a szóban forgó termék kapcsán felmerülő tényleges költségeknek, akkor úgy tekinthetők, hogy „elfogadhatóan tükrözik a vizsgált termék gyártásának, illetve értékesítésének költségeit”, a vizsgálatot végző hatóságnak pedig e nyilvántartást felhasználva kell megállapítania a vizsgált gyártók előállítási költségét. Ezenkívül a kínai kormány véleménye szerint a Bizottság a megfelelő reprezentatív ország adatainak felhasználásával figyelmen kívül hagyta azt a kötelezettségét, hogy a származási országbeli előállítási költséget kell megállapítania.

(28)

Amint azt az ideiglenes rendelet (32)–(58) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállására tekintettel jutott arra a következtetésre, hogy a cikk alkalmazása helyénvaló. Az exportáló gyártók lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a 2. cikk (6a) bekezdése alkalmazásának helyénvalóságával kapcsolatban, azonban nem nyújtottak be észrevételeket. Ezért az, hogy a kínai vállalatok a Kínában általánosan elfogadott számviteli elvekkel összhangban vezették-e nyilvántartásaikat, illetve hogy a nyilvántartások megfelelően tükrözik-e a felülvizsgálat tárgyát képező termék Kínában történő előállításával és értékesítésével összefüggő költségeket, nem érinti az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti módszer alkalmazásával kapcsolatos következtetést. A Bizottság ezzel összefüggésben megismételte, hogy a WTO Fellebbezési Testülete a DS473. sz. ügyben kifejezetten egyértelművé tette, hogy a WTO jogszabályai megengedik harmadik országból származó megfelelően kiigazított adatok felhasználását, amennyiben a kiigazítás szükséges és megalapozott. Ezenkívül ami a DS494. sz. ügyet illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az EU és Oroszországi Föderáció egyaránt fellebbezett a vizsgálóbizottság megállapításai ellen, amelyek nem véglegesek, és ezért a WTO állandó döntéshozatali gyakorlata szerint nem rendelkeznek jogi státusszal a WTO rendszerében, mivel azokat a vitarendezési testület még nem fogadta el. Mindazonáltal az említett vita ügyében a vizsgálóbizottsági jelentés kifejezetten úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének rendelkezései kívül esnek a szóban forgó vita hatályán. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(29)

Negyedszer, a kínai kormány előadta, hogy a Bizottságnak következetesen kell eljárnia, és teljeskörűen meg kell vizsgálnia, hogy a reprezentatív országban vannak-e piaci torzulások. A reprezentatív ország adatainak ilyen vizsgálat nélküli, feltétlen elfogadása „kettős mérce”. A kínai kormány rámutatott, hogy az uniós jog értelmében a Bizottság köteles torzulástól mentes árakat alkalmazni a rendes értékek képzése során. A kínai kormány véleménye szerint ezért a Bizottságnak kezdeményeznie kell a reprezentatív országokban fennálló torzulások meglétének vagy hiányának vizsgálatát és bizonyítását, ahelyett, hogy passzívan várná, hogy az ügyben érintett felek bizonyítékokat nyújtsanak be. A kínai kormány előadta továbbá, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy vannak-e piaci torzulások az uniós belföldi piacon, nem utolsósorban azért, mert az Unión belül állítólagosan gyakran áll fenn olyan helyzet, amely aggályokat vethet fel az úgynevezett „piaci torzulásokkal” kapcsolatban.

(30)

Erre az érvre reagálva a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban a rendes értéket kizárólag akkor képezi az exportáló országban alkalmazott belföldi áraktól és költségektől eltérő, általa kiválasztott adatok alapján, ha megállapítja, hogy ezek az adatok tükrözik a legmegfelelőbben a torzulástól mentes árakat és költségeket. Ebben a folyamatban a Bizottság kizárólag torzulástól mentes adatokat használhat fel. E tekintetben megjegyzendő, hogy a Bizottságtól távol áll a passzív várakozás. Ehelyett felkéri az érdekelt feleket arra, hogy a vizsgálat korai szakaszában tegyék meg észrevételeiket a rendes érték meghatározásához javasolt forrásokkal kapcsolatban. A Bizottság teljes mértékben figyelembe veszi ezeket az észrevételeket, amikor végső döntést hoz arról, hogy mely torzulástól mentes adatokat kell felhasználni a rendes érték kiszámításához. A kínai kormány azon kérését illetően, hogy a Bizottság értékelje az uniós belső piac esetleges torzulásait, a Bizottság számára nem volt világos, mi a jelentősége ennek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése szerinti jelentős torzulások fennállásának vizsgálata szempontjából. Ennek megfelelően a Bizottság ezeket a felvetéseket elutasította.

(31)

Az ideiglenes rendeletben a Bizottság úgy döntött, hogy Brazíliát használja reprezentatív országként, és egyetlen vállalat, a Metalurgica Mococa SA pénzügyi adatait vette figyelembe a számtanilag képzett rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti kiszámításához. A kiválasztás során alkalmazott módszertan részleteit a felek számára a nyilvános aktában 2022. július 20-án és 2022. szeptember 19-én rendelkezésre bocsátott első és második feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés és második feljegyzés), valamint az ideiglenes rendelet (59)–(95) preambulumbekezdése tartalmazza.

(32)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően a mintában szereplő két exportáló gyártó megismételte állítását, miszerint Brazília nem felel meg az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumoknak, melyek előírják, hogy a megfelelő reprezentatív országban torzulásoktól mentes áraknak vagy referenciaértékeknek kell érvényben lenniük, mivel:

(33)

A felek előadták, hogy ehhez viszonyítva a malajziai piacot kevésbé torzították a védintézkedések, továbbá hogy a malajziai piacon kisebb volt a kínai behozatal részesedése.

(34)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdésében már választ adott erre a felvetésre, amikor közölte, hogy a Kína esetében kivetett dömpingellenes vámok és az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott exportkontingensek láthatólag nem releváns tényezők a nyersanyag referenciaárának meghatározásakor. A Bizottság a (71) preambulumbekezdésben megjegyezte, hogy a behozatali vámok mértéke csak az egyik elem annak értékelése során, hogy egy bizonyos piac nyitott vagy védett-e, és a felek nem nyújtottak be további konkrét bizonyítékot annak igazolására, hogy a brazil piacon valóban torzulások állnak fenn a szóban forgó nyersanyagok tekintetében. A Bizottság a (72) preambulumbekezdésben azt is megjegyezte, hogy a két fő nyersanyag (a rozsdamentes acéltekercs és a szívócsövek) Kínából érkező behozatalának részesedése Brazíliában volt a legalacsonyabb olyan más potenciális reprezentatív országokhoz képest, ahol zajlik hordók gyártása.

(35)

Ezen túlmenően e felek nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy ezen intézkedések bármelyike vagy a Brazíliába irányuló kínai behozatal részesedése befolyásolná a belföldi árak megbízhatóságát. Másodszor, a Brazíliát érintő importadatok elemzése azt mutatta, hogy a Kínán kívüli összes országból Brazíliába behozott rozsdamentes acéltekercs importárai az elmúlt tíz évben meglehetősen stabilak voltak (körülbelül 1,83 EUR/kg), és ugyanolyan szinten álltak vagy akár alacsonyabbak is voltak, mint Malajziában (körülbelül 1,88 EUR/kg). Következésképpen nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, amely alapján le lehetett volna vonni a következtetést, hogy a kínai behozatalra kivetett dömpingellenes vámok befolyásolták volna a Brazíliába irányuló egyéb behozatal árszintjét, vagy hogy bármely más intézkedés a malajziai árakhoz képest jóval magasabb brazíliai árakat eredményezett volna.

(36)

Erre az elemzésre és a benyújtott bizonyítékok hiányára tekintettel a Bizottság elutasította a felek állításait.

(37)

A mintában szereplő exportáló gyártók előadták továbbá, hogy a Bizottság által a reprezentatív ország kiválasztásakor alkalmazott módszer előnyben részesítette azt a kritériumot, hogy az adott országban folynia kell a vizsgált termék gyártásának, és figyelmen kívül hagyta a könnyen hozzáférhető adatok minőségét. Ez különösen fontos volt, mivel a Bizottság nem talált a Brazíliában azonosított hordógyártókra vonatkozó megfelelő pénzügyi adatokat, és ezért egy olyan gazdasági szereplő pénzügyi adatait használta fel, amely fémdobozokat, csomagolóeszközöket és tartályokat gyárt, nem pedig hordókat. Ugyanakkor az exportáló gyártók bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy Malajziában működik egy acéldobokat (vagyis az acélhordókhoz hasonló termékeket) gyártó gazdasági szereplő (5), amely a vizsgálati időszakra nézve rendelkezik auditált könyvviteli adatokkal, és hangsúlyozták, hogy csak az ilyen részletes pénzügyi kimutatások alkalmasak az értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA-költségek) és a nyereség pontos kiszámítására. Véleményük szerint a Bizottságnak emiatt ugyanekkora figyelmet kellett volna fordítania Malajziára is mint potenciális reprezentatív országra.

(38)

A mintában szereplő exportáló gyártók hozzátették, hogy a Bizottság által azonosított brazil vállalat nem is foglalkozik hordókhoz hasonló termékek gyártásával, hanem a 2592-es NACE-kód (6) alá sorolt könnyűfém csomagolóeszközök előállítását végzi. E két termék állítólagosan különbözik a felhasznált anyag, valamint a végtermék formája, mérete és rendeltetése tekintetében, mivel a könnyűfém csomagolóeszközök könnyűfémből készülnek, és a kiskereskedelmi forgalmazásra szánt ételek és italok tartósítására szolgálnak, míg a (rozsdamentes acélból készült) hordók vagy a (nehézfémből készült) dobok jellemzően nem kiskereskedelmi értékesítésre szánt folyadékok tárolására szolgáló tartályok. A könnyűfém csomagolóanyagok brazil gyártója és a mintában szereplő kínai exportáló gyártók ugyanazon NACE-kód (2592) alá történő besorolása állítólagosan nem volt egyértelmű és helytelen volt, tekintettel a felhasznált anyagoknak, valamint a végtermék formájának, méretének és rendeltetésének különbségeire.

(39)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban a számtanilag képzett rendes értéknek tartalmaznia kell a hasonló gazdasági fejlettségű megfelelő reprezentatív országban felmerülő előállítási és értékesítési költségeket. A potenciális reprezentatív országok megfelelőségének értékelése során a Bizottság kulcsfontosságú tényezőnek tekintette azt, hogy az adott országban gyártják-e a vizsgált terméket. Ez a releváns mutató azt jelzi, hogy az összes termelési tényező jelen van (vagy legalább a legfontosabb termelési tényezők jelen vannak) az adott országban, azaz felhasználhatók a torzulástól mentes előállítási költségek egészének vagy nagy részének kiszámításához. Ha egy adott országban nem gyártják a vizsgált terméket, akkor kisebb a valószínűsége annak, hogy az összes termelési tényező jelen van (vagy legalább a legfontosabb termelési tényezők jelen vannak). Ez megerősítést nyert a jelen ügyben: a Brazíliában jelen lévő termelési tényezők a számtanilag képzett rendes értéknek mintegy 75 %-át tették ki. Miután ezen az alapon a Bizottság megállapította, hogy Brazília megfelelő országnak minősül, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy ezeket a pénzügyi adatokat az ugyanazon az ágazatban működő és/vagy hasonló terméket előállító brazil vállalatokra vonatkozóan szerezze be, mivel nem voltak olyan vállalatok, amelyek hordók gyártásával foglalkoztak volna, és könnyen hozzáférhető, észszerű pénzügyi mutatókkal rendelkeztek volna. Ezzel azt kívánja biztosítani, hogy ugyanazon reprezentatív országban – jelen esetben Brazíliában – az azonos piaci feltételek által érintett mutatók koherens csoportja kerüljön alkalmazásra. A felek arra nézve sem szolgáltak bizonyítékkal, hogy a kiválasztott tágabb termékkategória miért ne lenne megfelelő az SGA-költségek és a nyereség meghatározásához.

(40)

A Bizottság nem értett egyet azzal sem, hogy a javasolt malajziai vállalat által gyártott acéldobok megfelelőbb termékkategóriának minősülnének, mint a Bizottság által kiválasztott gyártó, amely könnyűfém csomagolóanyagok előállítását végzi. A Bizottság a NACE-kód alapján meghatározott ipari ágazat alapján azonosította a potenciális reprezentatív országban működő vállalatokat. Az, hogy a mintában szereplő két kínai exportáló gyártó ugyanazon NACE-kód alá tartozik, mint a könnyűfém csomagolóanyagok előállítását végző brazil gyártó, jól mutatja e szereplők gazdasági tevékenységének hasonlóságait. Az acéldobok malajziai gyártója ezzel szemben a 2511-es NACE-kód (fémszerkezet gyártása) alá tartozik. A NACE alapján előállított statisztikák világszinten összehasonlíthatóak, és ezt a rendszert használják a gazdasági tevékenységek kódok alá történő besorolására, hogy a vállalkozások – a felhasznált erőforrások, a termelési folyamat, valamint a létrehozott termékek vagy szolgáltatások alapján – e kódokhoz hozzárendelhetők legyenek. A javasolt acéldobgyártó által előállított termékek nagy kapacitásúak (7), és ezért – a hordókkal vagy a könnyűfém csomagolóeszközökkel ellentétben – nem alkalmasak élelmiszer-tárolásra, hanem ipari csomagolásra használatosak. A javasolt malajziai acéldobgyártó által előállított végtermék tehát méretét és rendeltetését tekintve állítólagosan kevésbé hasonlít a hordókhoz, mint a brazil vállalat által gyártott könnyűfém csomagolóeszközök.

(41)

Ezen elemzés és a benyújtott bizonyítékok hiánya alapján a Bizottság a felek állításait elutasította.

(42)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a mintába felvett exportáló gyártók további bizonyítékok benyújtása nélkül megismételték a reprezentatív ország kiválasztásával kapcsolatban az ideiglenes szakaszban megfogalmazott állításaikat. Azzal is érveltek, hogy a Bizottság nem szolgáltatott adatokat azon állításához, miszerint a Kínától eltérő bármely más országból származó rozsdamentesacél tekercsek importára meglehetősen stabil volt az elmúlt tíz évben. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatásának (33) preambulumbekezdésében kellő mértékben nyilvánosságra hozta a Kínától eltérő országokból származó rozsdamentesacél tekercsek átlagos importárát, amely 1,83 EUR/kg körül volt (8), és az elmúlt tíz évben meglehetősen stabil maradt.

(43)

A mintában szereplő exportáló gyártók azt állították, hogy az importárra vonatkozó, a (42) preambulumbekezdésben említett adatok semmi esetre sem tudták bizonyítani, hogy a dömpingellenes vámok (9) nem gyakoroltak hatást e nyersanyag brazíliai árára, mivel az importárak az évek során csökkenhettek volna, ha nincsenek dömpingellenes intézkedések, mert az intézkedések csaknem tíz évig voltak érvényben. A Bizottság megjegyzi, hogy az exportáló gyártók nem tudták tisztázni, hogy a dömpingellenes intézkedések hogyan érintenék az importárakat, és nem nyújtottak be megalapozott becslést sem a hatásról. Ez az állítás ezért nem érvénytelenítette azokat az okokat, amelyek a reprezentatív ország fent kifejtett kiválasztásához vezettek. Mindenesetre a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a (35) preambulumbekezdésben említettek szerint ez az importár alacsonyabb volt, mint a malajziai (a felek által javasolt reprezentatív ország) átlagos importár. A Bizottság ezért elutasította az érdekelt felek állításait.

(44)

A lehetséges reprezentatív országok megfelelőségének értékelése során ugyanezek a felek nem értettek egyet a Bizottságnak a vizsgált termék meglévő gyártásának fontosságával kapcsolatos álláspontjával. Azt állították, hogy a rozsdamentesacél tekercs világszerte széles körben elérhető ipari termék, míg a másik két nyersanyag (szívócsövek és nyakak) esetében a Bizottság a vámnómenklatúra („egyéb”-ként leírt) maradványkódjaira vonatkozó behozatali statisztikákat használta a konkrét termékeket leíró kódok helyett. Brazília Malajzia helyetti kiválasztása ezért nem volt előnyös, különös tekintettel arra a tényre, hogy az SGA-költségek és a nyereség egy hordókhoz hasonló terméket gyártó brazil vállalat pénzügyi adatain alapultak, amelyek megegyeznének, ha Malajzia lett volna kiválasztva mint reprezentatív ország.

(45)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a költségnek a vizsgált terméket előállító országra való alapozása döntő fontosságú a potenciális reprezentatív országok megfelelőségének értékelésekor, mivel az adott terméket gyártó gyártók valamennyi költségét ugyanazok a piaci feltételek befolyásolnák. Az a tény, hogy a nómenklatúrakódok a termékeket az „egyéb” megnevezés alá sorolják be, nem teszi őket kevésbé konkréttá, hanem csak az ugyanazon kódkategóriában meghatározott más megnevezésektől különbözteti meg őket. A Bizottság ezért elutasította az érdekelt felek állításait.

(46)

Az ideiglenes rendelet közzétételét követően a mintában szereplő két exportáló gyártó azzal érvelt, hogy nem volt helyes megközelítés az, hogy a Bizottság az ideiglenes időszakban a szívócsövek (a hordón belüli gáznyomás szabályozására szolgáló szelepek) esetében csupán egy HR-kódot (848190) alkalmazott. Előadták, hogy a Bizottságnak a 848180 HR-kódot vagy mindkét kódot kellett volna használnia, mivel az európai szívócső-gyártók mindkét kód alatt exportálták ezeket a termékeket kínai hordógyártók részére. Azzal is érveltek, hogy a szívócső különálló egység, nem pedig a söradagoló egység része. Ezenfelül a szívócsöveket darabonként értékesítik. Az, hogy a Brazíliában használatos nómenklatúrában a 848180 HR-kód esetében a mértékegység a darabszám, a 848190 HR-kód esetében pedig a kilogramm, azt mutatja, hogy az előbbi HR-kódhoz tartozó ár megfelelőbb viszonyítási alap lenne.

(47)

A vizsgálat feltárta, hogy a mintában szereplő két exportőr egyike a 848180 HR-kód alatt, a másik pedig a 848190 HR-kód alatt importált szívócsöveket az Unióból. A mintába felvett exportáló gyártók által használthoz hasonló nyersanyag kiválasztása során a Bizottság a brazil statisztikák leírásait vette figyelembe annak meghatározására, hogy szívócsövek a kiválasztott reprezentatív ország behozatali adatain belül mely kódok alá tartozhatnak. Ezért tekintettel arra, hogy különböző típusú szívócsövek léteznek, valamint figyelembe véve, hogy hogyan kapcsolódnak az adagolóberendezéshez és annak mennyiben részei, a Bizottság úgy határozott, hogy szűkebb kategóriákat jelölő nyolc számjegyű kódokat használ, amelyek részben lefedik azt a két HR-kódot (HR 848190 és HR 848180), amelyek alá a szívócsövek tartozhatnak; ezek az árukódok pedig a következők: 84819090 (csapok, egyéb elvezetésre szolgáló készülékek stb. alkatrészei) – az egyetlen olyan kód, amelyet az ideiglenes szakaszban a Bizottság felhasznált –, 84818031 (egyéb szelepek 50 megabarnál kisebb üzemi nyomású gázberendezésekhez, termoelektromos biztonsági rendszerrel felszerelve) és 84818039 (gázüzemű berendezésekben használt egyéb szelepek).

(48)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a mintába felvett exportáló gyártók további bizonyítékok benyújtása nélkül megismételték a szívócsövek osztályba sorolásával kapcsolatban az ideiglenes szakaszban megfogalmazott állításaikat. Hozzáfűzték, hogy a 84818031 és a 84818039 kódok nem voltak megfelelőek a szívócsövek esetében, mivel a kódok gázszelepeket írtak le, míg a szívócsövekben használatos szelepek voltak a folyékony söröknél használatos szelepek. A felek arra a következtetésre jutottak, hogy mivel a szívócsövek osztályba sorolása megkérdőjelezhető, és a brazíliai importstatisztikák megbízhatatlanok voltak, az egyetlen megfelelő viszonyítási alap az uniós szívócsőgyártóktól a kérdőívre adott válaszaikban megadott saját beszerzési áruk lenne.

(49)

Amint az az ideiglenes rendelet (84) preambulumbekezdésében szerepel, a hordókban használatos szívócső a hordóban lévő nyomás alatti gáz (szén-dioxid) fenntartására és a szénsavas folyadék adagolására szolgál, biztosítva annak kondicionált áramlását. Ezt a funkciót főként a hordó szívócsövének testében található mechanizmus látja el, amelyben egy vagy két szelep található. Ezért Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szívócső a 8481 HR-szám alá tartozó, gázüzemű söradagoló egységek részének tekinthető, amely alá a 84818031 és a 84818039 braziliai vámnómenklatúra-kódok is esnek.

(50)

Továbbá, még ha a szívócsövek 45–60 %-át a mintában szereplő exportőrök az Unióból szerezték is be, a mintába felvett exportőrök kérdőívben kért válaszai nem tartalmaztak olyan releváns bizonyítékot (például beszerzési szerződést vagy számlákat), amely alátámasztaná az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett torzulásmentes beszerzési árakra vonatkozó állítást. Hasonlóképpen, a mintában szereplő exportőrök egyike sem különböztette meg költségadataiban a felhasznált szívócsöveket, attól függően, hogy azokat belföldön vagy az Unióban szerezték-e be, még akkor sem, ha a kérdőív erre lehetőséget adott. A Bizottság ezért elutasította az érdekelt felek állításait.

(51)

Az ideiglenes szakaszban a Bizottság az ILO (10) statisztikáit használta fel annak megállapításához, hogy Brazíliában milyen munkaerőköltségek kapcsolódnak a ténylegesen ledolgozott munkaórákhoz. A mintában szereplő exportáló gyártók azonban hiányosságokat tártak fel a társadalombiztosítási járulékok munkaerőköltségbe való beszámítása céljából végzett kiigazítások kapcsán, amelyek alapján arra következtettek, hogy a munkaerőköltség kiszámítása helytelen volt. A mintában szereplő exportáló gyártók előadták továbbá, hogy az ILO statisztikái szerint Brazíliában a heti ledolgozott munkaórák száma 39,09, míg a többi információforrás 44. Véleményük szerint ennek az eltérésnek az az oka, hogy az ILO már elvégezte a munkaszüneti napok éves számának levonását. Ezért felvetették, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad az ILO által megadott heti munkaóraszámot a szabadságok és a munkaszüneti napok alapján kiigazítani, vagy a heti 44 munkaórát kellett volna alapul vennie a munkaerőköltség referenciaértékének kiszámításához.

(52)

A Bizottság ezért elvégezte az ILO szerinti referenciaérték részletesebb felülvizsgálatát. A Bizottság által végzett munkaerőköltség-elemzés azt mutatta, hogy az ILO által a jövedelmekre vonatkozóan elérhetővé tett adatkészlet alulbecsült volt, mivel Brazíliában a dolgozók ledolgozott évenként tizenhárom havi fizetést kapnak, továbbá hogy a szóban forgó adatkészlet csak a brazíliai feldolgozóipar átlagos munkaerőköltségére vonatkozóan tartalmazott adatokat, és nem volt differenciálva a vállalat mérete és/vagy konkrét tevékenysége alapján.

(53)

Másrészt a Bizottság megállapította, hogy a brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet (Brazilian Institute of Geography and Statistics, IBGE) (11) központi cégnyilvántartásban rögzítette a részletes munkaerőköltségeket, a társadalombiztosítási járulékok szempontjából teljes mértékben kiigazított formában (ami megfelelően kezeli a mintában szereplő exportáló gyártók kezdeti aggályát), az adatokat részletes gazdasági tevékenység (fém csomagolóeszközök gyártása) és a mintában szereplő két kínai exportáló gyártó méretére nézve releváns vállalatméret szerinti bontásban feltüntetve. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy az éves munkaerőköltség kiszámításához az IBGE 2020-ra vonatkozóan rendelkezésre álló legfrissebb adatait használja fel, a vizsgálat végső szakaszára nézve a 2021. évi munkaerőköltség-indexszel kiigazítva.

(54)

A Bizottság ezen túlmenően felülvizsgálta az ILO statisztikáiban és a felek által azonosított forrásokban megadott heti munkaóraszámot (12). A két forrás egyike szerint a heti munkaórák maximális száma 44, míg a másik szerint a szokásos száma ugyanennyi. Mindkét forrás magánjellegű volt, és az átlagos brazíliai óraszámot tüntette fel, a tevékenységi ágazat meghatározása nélkül. A felülvizsgált ILO-statisztikák szerint átlagosan 40,21 óra a heti munkaidő (13) a „fémfeldolgozási termék gyártása, kivéve gépek, berendezések” elnevezésű ágazatban, amely a mintában szereplő két exportáló gyártó esetében a releváns ágazat. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az ILO statisztikái megfelelőbbek a ténylegesen ledolgozott heti munkaórák megállapításához.

(55)

A Bizottság a ténylegesen ledolgozott éves munkaórák számát úgy számította ki, hogy a ténylegesen ledolgozott heti munkaórák számát megszorozta az év heteinek számával, majd a le nem dolgozott napokat (a szabadságokat, a nemzeti ünnepeket, az opcionális, de nem kötelező adandó munkaszüneti napokat, a regionális ünnepeket) levonta. A Bizottság ezt a megközelítést a felek által javasolt módszer helyett alkalmazta, mivel ez utóbbi módszer az év minden hetét öt tényleges munkanapból álló hétnek tekintette volna, ami nem felel meg a valódi körülmények között zajló munkavégzésnek.

(56)

Ez azt jelenti, hogy a brazíliai ténylegesen ledolgozott munkaórák referencia-munkaerőköltségének kiszámításához a Bizottság a megállapított éves munkaerőköltséget a ténylegesen ledolgozott munkaórák éves számával osztotta el.

(57)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a mintába felvett exportáló gyártók azt állították, hogy a brazíliai munkaerőköltséghez használt forrás (IBGE dokumentációja) nem volt megfelelő, mivel az IBGE által használt statisztikai módszer (vállalati felmérés) és adattípus (felmérési adatok) a statisztikák minőségét attól tette függővé, hogy a vállalatok hajlandóak-e válaszolni a felmérésre, ami – a felmérésben szereplő vállalatokra vonatkozó részletek hiányában – megkérdőjelezhetővé tette az adatok reprezentativitását az érintett ipari ágazat tekintetében.

(58)

A Bizottság megjegyezte, hogy az IBGE a szövetségi közigazgatás által működtetett, a Gazdasági Minisztérium irányítása alatt álló szervezet, amely az országra vonatkozó adatok és információk fő szolgáltatója (14). A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a szervezet által gyűjtött adatok és az általa alkalmazott módszerek kellően megbízhatóak, és a statisztikai adatok elsődleges forrásaként szolgálnak Brazíliában. Az adott felmérésben részt vevő vállalatokra vonatkozó adatok rendelkezésre állását nem tartotta szükségesnek az ilyen intézmény megbízhatóságának, az alkalmazott statisztikai módszereknek és az általa gyűjtött adatoknak a megerősítéséhez. A Bizottság ezért elutasította a felek állítását.

(59)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a mintába felvett exportáló gyártók azzal érveltek, hogy az IBGE által a felméréshez használt kérdőívben szereplő kérdések alapján a bérek és a társadalombiztosítási járulékok túlzottak voltak és nem reprezentatívak, mivel magukban foglalták a termeléshez nem kapcsolódó személyzet (nem alkalmazott személyzet, például tulajdonos, partnerek, fizetés nélküli családtagok) költségeit. A felmérésben jelentett alkalmazottak száma is az év végi helyzetet tükrözte és nem pedig az év átlagát. Tekintettel arra, hogy a 2020-as évet érintette a Covid19-világjárvány, sok munkavállalót az alacsony gazdasági tevékenységek miatt elbocsátottak, ezért az éves munkaerőköltséget elosztották az alkalmazottak év végi számával, megemelkedett az egy munkavállalóra jutó munkaerőköltség.

(60)

A beérkezett észrevételeket követően a Bizottság felülvizsgálta az IBGE adatait, és kizárta a termeléshez nem kapcsolódó alkalmazottak fizetését és társadalombiztosítási költségeit. Emellett a munkanélküliségi ráta 2020. év eleji és végi változása (15) alapján a Bizottság kiszámította a 2020. évi átlagos alkalmazotti létszámot, amelyet azután felhasznált a számításához.

(61)

Ugyanezek a felek azzal is érveltek, hogy az ILO honlapján szereplő fogalommeghatározás (16) alapján a munkaszüneti napokat és a munkaszüneti napokat már éves alapon levonták, és nem volt szükség az ILO heti munkaórákra vonatkozó statisztikáinak a szabadsággal és a munkaszüneti napokkal történő kiigazítására. Ellenkező esetben a Bizottság 44 órás heti munkaidőt vesz alapul a referencia-munkaköltség kiszámításához.

(62)

A Bizottság felülvizsgálta a számítását. A ténylegesen ledolgozott munkaórák számát úgy számította ki, hogy a ténylegesen ledolgozott heti munkaórák számát (az ILO-ban meghatározottak szerint) megszorozta az adott év heteinek számával, a le nem dolgozott napok levonása nélkül.

(63)

A mintában szereplő exportáló gyártók előadták, hogy helytelen volt a brazil behozatali vámokat hozzáadni a nyersanyagok importáraihoz, mivel a reprezentatív országra való hivatkozás célja azon torzulásmentes árak megállapítása, amelyeket a kínai exportáló gyártóknak kellett volna megfizetniük, és ehhez a számításhoz figyelembe kell venni a megfelelő kínai behozatali vámtételt.

(64)

A rendes értéknek a nyersanyagoknak a reprezentatív országban (jelen esetben Brazíliában) érvényesített torzulásmentes árát kell tükröznie. Tehát azt az árat kell tükröznie, amelyet egy hordógyártónak Brazíliában kell fizetnie a gyártelepi áron szállított nyersanyagokért. A brazíliai behozatali vámok hozzáadása nélkül a kapott referenciaérték nem tükrözné a brazil piacon érvényes, torzulástól mentes árat, hanem mindössze a szóban forgó nyersanyagot exportáló országok átlagos CIF-árát fejezné ki. Ez ellentétes lenne az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával. A felek ezen érvét ezért a Bizottság elutasította.

(65)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a mintába felvett exportáló gyártók további bizonyítékok benyújtása nélkül megismételték a nyersanyagok vásárlására alkalmazott importvámokkal kapcsolatban az ideiglenes szakaszban megfogalmazott állításaikat. Ezeket az érveket a Bizottság az előző preambulumbekezdésben már elutasította.

(66)

Az érdekelt felek által benyújtott összes információ figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította Brazília vonatkozásában a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat:

A hordók termelési tényezői

(67)

A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (96)–(100) preambulumbekezdése tartalmazta.

(68)

A mintában szereplő két exportáló gyártó előadta, hogy a könnyűfém csomagolóanyagok előállítását végző brazil gyártó 24,4 %-os nyeresége nem volt megbízható a rendes érték képzése szempontjából, mivel az uniós hordógyártók 12 %-os nyereségcéljához képest magas volt. Azt javasolták, hogy a Bizottság ehelyett egy malajziai acéldobgyártó 12,2 %-os nyereségét vegye figyelembe, mivel azt megbízhatóbbnak tartották, tekintettel arra, hogy pontosabban megfelelt az uniós gazdasági ágazat nyereségcéljának.

(69)

A Bizottság megjegyezte, hogy az uniós gyártók nyereségcélja nem hasonlítható össze egy reprezentatív országban – akár Brazíliában, akár Malajziában – működő vállalat nyereségével. Először, e kétféle nyereségadat megállapításának kontextusa és rendeltetése eltérő. A reprezentatív országban elért nyereség annak a torzulástól mentes nyereségnek a helyettesítő mutatója, amelyet egy jelentős torzulások által nem érintett országban könyveltek volna el. A szóban forgó országnak a jelentős torzulások által érintett országéhoz hasonló fejlettségi szinten kell állnia. Ezzel szemben az uniós gazdasági ágazat nyereségcélja az a nyereség, amelyet az uniós piacon az ágazat rendes versenyfeltételek mellett – azaz dömpingelt behozatal hiányában – ér el. Más szóval a nyereségcél az uniós gazdasági ágazatnak a kárt okozó dömpingelt behozatalt megelőző években elért nyereségszintjén alapul, ezzel szemben egy reprezentatív országban működő vállalat nyeresége a valamely adott pénzügyi évben elkönyvelt nyereségen alapul. Az uniós gazdasági ágazat nyereségcéljának és a reprezentatív országban érvényes referencianyereségnek a megállapításához használt változók tehát eltérnek egymástól. Ezen túlmenően e nyereségek kiszámítása is más-más módon történik. Az uniós gazdasági ágazat nyereségcélját az árbevétel alapján, míg a reprezentatív országban elért nyereséget az értékesített áruk költségének alapján fejezik ki. Ezeket a nyereségszinteket tehát nem lehet egymással összehasonlítani, ezért irreleváns az, hogy a javasolt malajziai gyártó nyeresége közelebb áll az uniós gazdasági ágazat nyereségcéljához. A Bizottság elutasította a felek állítását.

(70)

A mintában szereplő két exportáló gyártó előadta továbbá, hogy az Orbis adatbázis (17) adatai használhatatlanok, mivel az Orbis nem tartalmaz részletes információkat az SGA-költségek és a nyereség kiszámításához használt „egyéb működési költségekre” vonatkozóan. Hozzátették, hogy a Bizottság által azonosított brazil gyártóra vonatkozóan az Orbisban fellelhető adatok pontos forrása ismeretlen volt, így az Orbis adatai kevésbé megbízhatóak, mint a javasolt malajziai acéldobgyártó auditált könyvviteli adatai.

(71)

A Bizottság rámutatott, hogy az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása során információkat szolgáltatott a brazil gyártó Orbisban fellelhető adatainak forrásáról, amely a helyi GAAP-n (18) alapuló helyi hivatalos nyilvántartás volt. Ezenkívül az Orbisban fellelhető adatokhoz és arányokhoz kapcsolódó glosszárium a következőképpen határozza meg az egyéb működési költségeket: „minden olyan költség, amely nem közvetlenül kapcsolódik az értékesített áruk előállításához; például a kereskedelmi költségek, az igazgatási költségek stb. és e költségek értékcsökkenése”, ezáltal eloszlatva a felek által felvetetett aggályokat.

(72)

A vizsgálat utolsó szakaszában a Bizottság egy elírást is kijavított a brazíliai Metalurgica Mococa SA vállalat SGA-költségeinek és nyereségének kiszámításával kapcsolatban. Ennek eredményeként az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség és nyereség 8,67 %-ra, illetve 22,52 %-ra adódott.

(73)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(74)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a mintába felvett exportáló gyártók további bizonyítékok benyújtása nélkül megismételték a Bizottság által használt nyereségszinttel kapcsolatban az ideiglenes szakaszban megfogalmazott állításaikat. Az érveket a Bizottság a (69) preambulumbekezdésben már elutasította.

(75)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (101)–(103) preambulumbekezdése tartalmazta. Mivel nem érkezett észrevétel, a Bizottság megerősítette ideiglenes ténymegállapításait.

(76)

A rendes érték és az exportár összehasonlítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (104)–(105) preambulumbekezdése tartalmazza. Mivel nem érkezett észrevétel, a Bizottság megerősítette ideiglenes ténymegállapításait.

(77)

Amint azt a (32)–(73) preambulumbekezdés is leírja, a Bizottság az érdekelt felek állításai és a további vizsgálat nyomán felülvizsgálta és újraszámította a dömpingkülönbözeteket.

(78)

Amint azt az ideiglenes rendelet (111) preambulumbekezdése kifejti, az ideiglenes szakaszban a Bizottság azt állapította meg, hogy az exportáló gyártók együttműködése alacsony szintű volt. Azonban – a (97) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – a Bizottság a végleges szakaszban megállapította, hogy valószínűtlen az, hogy más jelentős kínai exportáló gyártók is tevékenységet végeznének az uniós piacon. Következésképpen a Bizottság a végleges szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az együttműködés szintje magas (90 % feletti) volt, és helyénvalónak ítélte, hogy a nem együttműködő exportáló gyártókra érvényes dömpingkülönbözetet a mintában szereplő exportáló gyártó esetében megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén állapítsa meg.

(79)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(80)

A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján a vizsgálati időszak alatt nyolc uniós gyártó gyártotta a hasonló terméket az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(81)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 1 926 200 darab hordó volt. A Bizottság ezt a számadatot a panaszos által kitöltött makrogazdasági kérdőívek, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott, ellenőrzött válaszok alapján állapította meg. Az ideiglenes rendelet (7) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a mintában szereplő uniós gyártók a hasonló termék becsült teljes uniós termelésének mintegy 73 %-át fedték le.

(82)

Az uniós gazdasági ágazatnak és termelési szintjeinek meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (113) és (114) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(83)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően – a (8) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – a Bizottság folytatta az ideiglenes rendelet (140) és (141) preambulumbekezdésében említett, a Kínából érkező hordók behozatali mennyiségére vonatkozó információk bekérését és ellenőrzését. Ebben az összefüggésben és a 4.2.1., a 4.2.2., a 4.2.3., a 4.2.4. és a 4.2.5. szakaszban leírtak szerint a Bizottság: i. a román és spanyol vámhatóságoktól részletes vámadatokat kért a hordók szempontjából releváns KN-kódok alá tartozó áruk behozataláról, ii. adatokat kért a 2022-ben exportált hordókra vonatkozóan a mintában szereplő és a mintában nem szereplő exportáló gyártóktól, hogy összevethesse azokat az eljárás megindítását követő időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló pontosabb, hivatalos behozatali statisztikákkal, iii. további adatokat kért a panaszban azonosított öt fő importőrtől beszállítóikról és beszerzési volumenjeikről a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozóan, iv. ellenőrizte a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártóknak a figyelembe vett időszakban az Unióba irányuló értékesítéseit, és v. arra törekedett, hogy az ideiglenes szakaszt követően több információt gyűjtsön a kisebb sörfőzdékről.

(84)

A Bizottság Románia és Spanyolország vámadatait ugyanazzal a módszerrel elemezte, mint amelyet az eredeti elemzés során használt és amelyet az ideiglenes rendelet (127) preambulumbekezdése ismertet. Bár a szóban forgó kiegészítő elemzéssel a Bizottságnak alkalma nyílt arra, hogy pontosítsa a hordók Unióba irányuló behozatalának becsült értékeit, a teljes behozatali mennyiségekre vagy a becsült mennyiségek tendenciáira nem volt komoly hatással az, hogy Spanyolországot és Romániát bevonta a vámadatok elemzésébe.

(85)

Amint azt a (83) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság adatokat kért a 2022-ben exportált hordókra vonatkozóan mind a hat együttműködő exportáló gyártótól (függetlenül attól, hogy azok szerepeltek-e a mintában), hogy összehasonlítsa ezeket a számadatokat a hordók behozatalára vonatkozó TARIC-kód szintű adatokkal (21), és ezáltal ellenőrizze, hogy vannak-e olyan, az uniós piacon hordók értékesítését végző exportőrök, amelyek létezésére a vizsgálat során eddig nem derült fény. A kért adatokat mind a hat együttműködő exportáló gyártó benyújtotta.

(86)

A hordók behozatalára vonatkozó TARIC-kód szintű adatok 2022. május 14-től kezdődően (vagyis a vizsgálat megindítását követő naptól kezdődően) állnak rendelkezésre a Surveillance adatbázisban. Ezen túlmenően mindenképp eltelik bizonyos idő az értékesítésnek az exportáló gyártó általi nyilvántartásba vétele és a szóban forgó szállítmánynak az Unió vámterületére való belépése között. A Bizottság az exportáló gyártók által szolgáltatott információk alapján úgy ítélte meg, hogy e két időpont között átlagosan 30 nap telik el (22). A Bizottság tehát májustól kezdődően hasonlította össze az egyes hónapokra vonatkozóan bejelentett értékesítési adatokat a Surveillance adatbázisnak a következő hónapra vonatkozó importadataival.

(87)

A fent említett összehasonlítási módszer alkalmazásával megállapítást nyert, hogy a hordóknak az Unió felé történő teljes értékesítése, melyet az együttműködő exportáló gyártók 2022 májusa és szeptembere között jelentettek be, körülbelül 1 %-kal magasabb a Surveillance adatbázisban a 2022 júniusa és októbere közötti időszakra nézve rögzített teljes behozatalnál. A 2022 májusa és 2022 decembere közötti időszakban zajló értékesítéseknek a Surveillance adatbázisban a 2022 júniusa és 2023 januárja közötti időszakra vonatkozóan fellelhető adatokkal való, ugyanezen módszerrel történő összehasonlítása azt mutatta, hogy az exportáló gyártók által bejelentett értékesítési volumen még nagyobb mértékben haladta meg a Surveillance adatbázisban nyilvántartott behozatalt, ami láthatólag annak tudható be, hogy a behozatalnak az uniós vámhatóságnál történő nyilvántartásba vétele és az exportáló gyártók által értékesítésként való nyilvántartásba vétel között eltelik bizonyos idő.

(88)

E vizsgálat alapján a Bizottság megállapította, hogy csupán az együttműködő exportáló gyártók végezték a hordók Unió részére történő értékesítését (legalábbis 2022 májusának elejétől kezdve).

(89)

A Bizottság ezen túlmenően ismét felvette a kapcsolatot a panaszban azonosított öt fő importőrrel (23), és kérdéseket intézett hozzájuk beszállítóikkal és beszerzéseikkel kapcsolatban a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozóan.

(90)

Az öt importőr közül csak kettő (a KSM Keg és az IMEXA) nyújtotta be a kért adatokat. Az egyik importőr (My Kegs) az adatok benyújtására rendelkezésre álló határidő meghosszabbítását kérte, de nem nyújtotta be a kért adatokat, annak ellenére, hogy a meghosszabbításra sor került.

(91)

A fent említett két importőr által benyújtott adatok elemzése azt mutatta, hogy a figyelembe vett időszak alatt csak a mintában szereplő két exportáló gyártótól és egy, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártótól vásároltak hordókat. A szóban forgó együttműködő exportáló gyártók által bejelentett értékesítések nagyjából megfeleltek a két importőr által bejelentett beszerzéseknek.

(92)

Bár az így szerzett adatok valóban nem fedték le az összes importőrt, nem tártak fel olyan exportáló gyártó által végzett kivitelt, amely nem működött együtt a vizsgálatban.

(93)

A Bizottság arra törekedett, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy a mintában nem szereplő exportáló gyártók a figyelembe vett időszakban az Unióba irányuló értékesítések kapcsán nem a ténylegesnél alacsonyabb értékeket jelentettek be. Amint azt a fenti 4.2.2. szakasz kifejti, a mintában szereplő és a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók értékesítési adatainak a Surveillance adatbázisban rendelkezésre álló hivatalos behozatali statisztikákkal való összehasonlítása nem mutatta azt, hogy az exportáló gyártók valamelyike a ténylegesnél alacsonyabb értékeket jelentett volna be az Unióba irányuló 2022. évi értékesítései kapcsán. A Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók által az Unióba irányuló 2022. évi értékesítésekről szolgáltatott adatokat összevetette a TARIC-kód szintű adatokkal. A Kínából érkező és a figyelembe vett időszakra nézve bejelentett teljes behozatalban való részarányukat (24) illetően a Bizottság összevetette az adatokat az együttműködő felhasználókkal és importőrökkel. Ennek alapján a Bizottság nem talált olyan bizonyítékot, amely azt mutatta volna, hogy az exportáló gyártók által szolgáltatott adatok pontatlanok.

(94)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően egyetlen kisebb sörfőzde sem jelentkezett. Ezért a Bizottságnak nem állt módjában e forrásból további információkat szerezni a Kínából érkező behozatalra vonatkozóan.

(95)

A hat együttműködő exportáló gyártó értékesítési adatainak a Surveillance adatbázisban fellelhető TARIC-kód szintű adatokkal, továbbá a független importőröktől és a felhasználóktól származó adatokkal való összehasonlítása azt mutatja, hogy az együttműködő exportáló gyártók által az uniós piacon 2022-ben értékesített hordók mennyisége nagyjából megegyezik az ugyanezen időszakban Kínából az uniós piacra behozott hordók teljes mennyiségével. A Bizottság ezenkívül elemezte a C999 TARIC-kiegészítő kód alatti behozatalt. A C999 TARIC-kiegészítő kód a nem együttműködő exportáló gyártóktól származó behozatal nyilvántartására szolgál. Mind a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis, mind a Surveillance adatbázis azt mutatta, hogy a 2023 januárja és márciusa közötti időszakban a szóban forgó behozatal jelentéktelen volt. Ez is azt erősíti meg, hogy a figyelembe vett időszakban valószínűsíthetően elsősorban az együttműködő exportáló gyártók végezték a hordók Unióba irányuló kivitelét.

(96)

A Bizottság adatokra irányuló kéréseire válaszoló két importőr adatainak vizsgálata sem tárta fel további exportáló gyártók létezését.

(97)

A fentiekre tekintettel a Bizottság nem tudta egyértelműen megállapítani, hogy az eljárás megindítását megelőzően az uniós piacon tevékenykedtek volna olyan jelentős kínai gyártók, amelyek 2022. május elejéig bezárólag, azaz röviddel az eljárás megindítása előtt felhagytak volna kivitellel.

(98)

A Bizottság továbbá emlékeztetett arra, hogy a részletes vámadatoknak az ideiglenes rendelet (127) preambulumbekezdésében ismertetett elemzése bizonyos feltételezéseken alapult. Pontatlanság forrása lehet az „1 hordó = 10 kg” átváltási képlet, valamint az, hogy az áruknak az egyes tagállamok vámadataiban szereplő leírásai pontosságukat tekintve eltérőek. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy miután a Bizottság a vámadatok elemzésébe két további tagállamot bevont (Romániát és Spanyolországot), a hordók lehetséges behozatalának az elemzés által feltárt alsó és felső értékei közötti teljes különbség több mint 70 %-a a belga vámadatokból adódott. Ugyanakkor a vámadatok elemzésébe bevont tagállamok közül a figyelembe vett időszakban Belgium importált nagy arányban hordókat. A Belgiumra vonatkozó behozatali statisztikák esetében a vámáru-nyilatkozatokban szereplő tételleírások között sok viszonylag általános leírás volt, amelyekről nem lehetett bizonyossággal megállapítani, hogy a hordókra vonatkoznak-e vagy sem. Ezért a behozatali adatokra vonatkozóan az ideiglenes rendeletben tett ideiglenes megállapítások sérelme nélkül, óvatos megközelítést követve a Bizottság úgy határozott, hogy végleges megállapításait az Unióba irányuló értékesítés azon mennyiségeire alapozza, amelyeket a hat együttműködő exportáló gyártó jelentett be a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozóan.

(99)

A Bizottság tehát e rendeletben a Kínából érkező behozatal volumenét, a piaci részesedést és az uniós felhasználást a hat együttműködő exportáló gyártó által a figyelembe vett időszakra vonatkozóan bejelentett, az Unióba irányuló kivitel mennyiségeinek alapján állapította meg.

(100)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat:

Uniós felhasználás (darabszám)

(101)

A Bizottság a hordók uniós felhasználását az uniós gazdasági ágazat Unión belüli összértékesítése alapján határozta meg, hozzáadva ahhoz – a hat együttműködő exportáló gyártó által jelentett adatok alapján – a Kínából az Unióba irányuló összbehozatalt.

(102)

Az ideiglenes szakaszban az egyéb harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt a Bizottság nem vette figyelembe, mivel azt elhanyagolhatónak tekintette. Ezzel kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Hozzá kell tenni, hogy ennek a következtetésnek nem mondanak ellen azok a kiegészítő adatok, amelyeket két importőr az ideiglenes intézkedések bevezetését követően nyújtott be. Ennek következtében az ideiglenes rendelet (119) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyernek.

(103)

A Kínából az Unióba irányuló behozatalt figyelembe véve – mely behozatalt a Bizottság az együttműködő exportáló gyártók által bejelentett adatok alapján állapította meg (lásd az alábbi 4.4.1. szakaszt) – a teljes uniós felhasználás is csökkenő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszakban. A 2018 és 2020 közötti időszakban (a vizsgálati időszakig bezárólag) az általános tendencia nem változott jelentősen az ideiglenes rendelet 2. táblázatában közzétett felhasználáshoz képest.

(104)

A kezdeti 29 %-os visszaesést követően a felhasználás jelentős mértékben csökkent a Covid19-világjárvány csúcsán. Ebben az időszakban a bárok/éttermek bezárását eredményező lezárások jelentősen csökkentették a hordók iránti keresletet. Az általános bizonytalanság és a bevételek hiánya arra kényszerítette a hordók felhasználóit (az italgyártókat), hogy halasszák el a hordók tervezett beszerzését.

(105)

Ez a helyzet állt fenn a vizsgálati időszak alatt is, és – amint azt a (139) preambulumbekezdés kifejti – a felhasználás a vizsgálati időszakot követően (2022-től kezdődően) javulni kezdett, mivel a Covid19-világjárvány hatása enyhült, és a csapolt italok iránti általános kereslet megnőtt. Ennek eredményeként az általános kereslet 2022-ben 122 %-kal nőtt a vizsgálati időszakhoz képest, és egy olyan szintet ért el, amely kismértékben volt alacsonyabb a Covid19 előtti időszakban (2019-ben) tapasztalt szintnél.

(106)

Az ideiglenes intézkedések nyomán egyetlen érdekelt fél sem vitatta a felhasználási adatokat.

(107)

Az érintett terméket a hordó kapacitásától függően két KN-kód alatt (ex 7310 10 00 és ex 7310 29 90) hozzák be az Unióba. Az 50 literes vagy annál nagyobb, de legfeljebb 300 literes kapacitású hordók a 7310 10 00 KN-kód alá tartoznak, míg az 50 literes kapacitást el nem érő hordók a 7310 29 90 KN-kód alá (a továbbiakban: vonatkozó KN-kódok). Ez a két KN-kód a vizsgált terméken kívül más termékek széles körét is magában foglalja (úgymint konzervdobozok, bádogdobozok, etetővályúk állatok számára, vödrök, tűzoltó készülékek, kannák, különféle rendeltetésű palackok és tartályok, vizespalackok, acélhordók stb.). A behozatalt tehát önmagában a KN-kódok alapján nem lehetett megállapítani.

(108)

Amint azt a 4.2.5. szakasz kifejti, a rendelkezésre álló bizonyítékok és a vizsgálati időszakot követő adatokon alapuló releváns vizsgálatok fényében a Bizottság a végleges szakaszban óvatos megközelítést alkalmazott, feltételezve, hogy az együttműködő exportáló gyártók által bejelentett behozatali mennyiségek a Kínából a figyelembe vett időszak alatt behozott hordók teljes mennyiségének felelnek meg. A Bizottság a Kínából érkező behozatal mennyiségére vonatkozó végleges megállapításait tehát az együttműködő exportáló gyártók által bejelentett adatokra alapozta, melyeket az alábbi 3. táblázat közöl.

3. táblázat:

Az Unióba irányuló behozatal (darabszám) és piaci részesedés

(109)

A behozatali volumen és a piaci részesedés alakulása módosult az ideiglenes rendelet 6. táblázatában közzétett, a vámstatisztikákon alapuló behozatali volumenekhez képest. A kínai behozatal piaci részesedése 2018 és 2019 között kezdetben 4 százalékponttal esett vissza. Ezt követően 2020-ban a Covid19-világjárvány kitörése és a lezárások során mind az Unióban, mind Kínában kismértékben (egy százalékponttal) csökkent, majd a vizsgálati időszakban – a továbbra is érvényben lévő szigorú egészségügyi intézkedések és a Kínából érkező kivitelt érintő konténerválság ellenére – változatlan maradt.

(110)

Amint azt az ideiglenes rendelet 4.3.3.3. szakasza közli, a Bizottság – amellett, hogy megállapította az áralákínálást – úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős árlenyomás is fennállt. A kínai exportáló gyártók alacsony árú, dömpingelt behozatala által okozott jelentős árnyomás miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudta árait a termelési költségek alakulásával összhangban, észszerű haszon elérése érdekében emelni a vizsgálati időszak során.

(111)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési ára csaknem 10 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ugyanezen időszak alatt az előállítási költség 16 %-kal nőtt, így az uniós gazdasági ágazat értékesítési ára jelentős mértékben az előállítási költsége alá került. Az előállítási költség jelentősen emelkedett különösen 2020-ban és a vizsgálati időszakban, miközben az árakat stabilan kellett tartani a kínai export okozta árnyomás miatt. A vizsgálati időszak alatt az áron aluli értékesítés mértéke meghaladta az 50 %-ot.

(112)

Ez a helyzet egyértelműen hatással volt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére. A jövedelmezőség a 2018-as 12 %-ról indulva az időszak hátralévő részében, különösen pedig 2020-ban és a vizsgálati időszakban meredeken csökkent.

(113)

E három mutató alakulása egyértelműen azt mutatja, hogy a kínai dömpingelt behozatal jelentős árleszorító hatást gyakorolt, és arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy az előállítási költség alatti áron értékesítsen. Amint azt az 5.1. szakasz részletesebben kifejti, ez egyértelmű árlenyomást idézett elő az uniós gazdasági ágazatban.

(114)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a mintában szereplő két exportáló gyártó és a kínai kormány előadta, hogy a Bizottság nem szolgáltatott számukra kellően részletes információkat és magyarázatot az alákínálási és alulértékesítési különbözetük kiszámítására vonatkozóan, azonban nem szolgált indokolással ezen információk bizalmas kezelése kapcsán, amivel sértette a szóban forgó felek védelemhez való jogát. Az exportáló gyártók ugyanezeket az észrevételeket ismertették a felek végső tájékoztatásakor.

(115)

A Bizottság e tekintetben megjegyezte, hogy bizonyos termékkódszintű adatok (nevezetesen az átlagár és az értékesített mennyiség) nem csupán azért tekintendők bizalmasnak, hogy az uniós gyártók bizalmas adatait védjék a kínai exportőrökkel szemben, hanem azért is, hogy a mintában szereplő uniós gyártók se ismerhessék meg egymás bizalmas üzleti adatait. Az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdése és 20. cikke az érdekelt felek számára bizonyos jogokat biztosít a tájékoztatás és a nyilvánosságra hozatal kapcsán. Azonban az alaprendelet 19. cikkével összhangban a tájékoztatáshoz való jogot szabályozó elveket össze kell egyeztetni a bizalmas kezelés követelményeivel, különös tekintettel az intézmények azon kötelezettségére, hogy az üzleti titkokat tiszteletben kell tartaniuk (25); az üzleti titkok védelme az uniós jog általános alapelve (26). Ezen túlmenően sem az exportáló gyártók, sem a kínai kormány nem szolgált magyarázattal arra nézve, hogy az érdekelt felek állítólagosan elégtelen tájékoztatása miért sértené a védelemhez való jogukat. A Bizottság ezért megalapozatlannak találta és elutasította ezeket az állításokat.

(116)

A Bizottság az importárakra és az áralákínálásra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (146)–(154) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit megerősítette.

(117)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően nem érkeztek észrevételek és nem került sor újabb ténymegállapításokra a következő makrogazdasági mutatókkal kapcsolatban: termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, növekedés, foglalkoztatás és termelékenység, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés. A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (160)–(163), (165), (167)–(169) és (171) preambulumbekezdésében levont következtetését.

(118)

A Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (165) preambulumbekezdésében foglalt, az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon értékesített volumenre vonatkozó következtetéseket. Azonban tekintettel a behozatali mennyiségek meghatározása során alkalmazott óvatos megközelítésre (lásd a 4.2.5. szakaszt), az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének alakulását is ki kellett igazítani. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése tehát a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat:

Az értékesítés volumene és piaci részesedése

(119)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének alakulása kismértékben változott az ideiglenes rendeletben közzétett, a behozatali statisztikákon alapuló adatokhoz képest. A behozatali statisztikák azt mutatják, hogy 2018-ban és 2019-ben stabil volt a helyzet, ezután 2020-ban egy 5 százalékpontos csökkenés, majd a vizsgálati időszakban egy további 10 százalékpontos visszaesés volt megfigyelhető.

(120)

Az óvatos megközelítésen alapuló adatokból megállapítható, hogy 2018 és 2019 között 4 százalékpontos növekedés következett be, majd a vizsgálati időszak végéig változatlan maradt a piaci részesedés. Amint azt az 5.1.1. szakasz részletesebben kifejti, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 2022-ben 14 százalékponttal esett vissza a vizsgálati időszakhoz képest a Kínából érkező behozatal előnyére, amely ugyanilyen mértékben nőtt (13 %-ról 27 %-ra).

(121)

A kínai kormány előadta, hogy „jóllehet az uniós gyártók piaci részesedése és értékesítési volumene csökkent a vizsgálati időszak alatt, e csökkenés összhangban áll a fogyasztói kereslettel”, mely kereslet visszaesését a kínai kormány a Covid19-világjárványnak és a fogyasztási cikkeket érintő inflációnak tulajdonítja. A kínai kormány nem szolgált bizonyítékkal, amely arra utalna, hogy a figyelembe vett időszakban jelentős lett volna a fogyasztási cikkeket érintő infláció, vagy hogy ez az állítólagos infláció lenne az oka a hordók iránti kereslet csökkenésének. Mindazonáltal maga a Bizottság is arra a következtetésre jutott az ideiglenes rendelet (120) preambulumbekezdésében, hogy a felhasználás csökkenése valóban a Covid19-világjárványnak és az Unió-szerte bevezetett különböző lezárásoknak tulajdonítható. Azonban, amint azt az ideiglenes rendelet preambulumbekezdései és az alábbi 5.1. szakasz kifejtik, a 2019 és 2021 közötti időszakban – a jelentősen kisebb piacon – a kereslet visszaesését okozó Covid19 ellenére sem az uniós gazdasági ágazat, sem a kínai exportáló gyártók piaci részesedése nem változott jelentős mértékben, és a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező behozatal jelentős árnyomást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra, arra kényszerítve azt, hogy árait tartsa alacsonyan (a termelési költség alatt), és ezáltal jelentős kárt okozott. A Bizottság ezért ezeket az érveket megalapozatlannak találta és elutasította.

(122)

Az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatos észrevételeiben a panaszos előadta, hogy mivel az ideiglenes szakaszra nézve megállapított dömpingkülönbözetek 65,3 % és 91 % között mozognak, a dömping nagyságát lényegesnek kell tekinteni, és – az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően – figyelembe kell venni a kár értékelése során.

(123)

A Bizottság megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár felmérése szempontjából releváns összes tényező és mutató értékelésével összefüggésben megállapította – az ideiglenes rendelet (170) preambulumbekezdésében – hogy a dömpingkülönbözetek mértéke valóban jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra. A Bizottság ezt követően azt állapította meg, hogy a dömpingkülönbözetek még ennél is magasabbak voltak: a 70,2 % és a 92,3 % közötti tartományban mozogtak (lásd a 3.4. szakaszt). Ennek alapján a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (170) preambulumbekezdésében foglalt következtetését.

(124)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően nem érkezett észrevétel egyik mikrogazdasági mutatóval (árak és az árakat befolyásoló tényezők, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség) kapcsolatban sem. Ezért a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (172)–(185) preambulumbekezdésében levont következtetéseit.

(125)

A felhasználás, a behozatali adatok és a piaci részesedések fent bemutatott módosulása ellenére a főbb makro- és mikromutatók továbbra is negatív tendenciát tükröznek a figyelembe vett időszakban. Jóllehet a Kínából érkező kivitel piaci részesedése 2019-ben csökkenni látszott, 2020-ban (kismértékben) visszaesett, majd a vizsgálati időszakban stabil maradt, mindezt a példa nélküli Covid19-világjárvány 2020. évi kitörése és a hordók uniós piacának összeomlása által jellemezett különleges kontextusban kell szemlélni. A piaci részedés 2020. évi enyhe csökkenését követően – a szigorú „zéró Covid” szakpolitikai intézkedések és a 2021. évi konténerválság ellenére – a Kínából érkező behozatal piaci részesedése továbbra is jelentős maradt, és a vizsgálati időszakban erőteljesen lenyomta az uniós gazdasági ágazat árait. A Bizottság megerősítette az ideiglenes szakaszban megállapított – az 52,9 % és az 58,8 % közötti tartományba eső – alulértékesítési különbözeteket, amelyek jelentős árlenyomást okoztak a piacon, és kedvezőtlen hatással voltak az uniós gazdasági ágazatra.

(126)

A mintában szereplő két exportáló gyártó az előzetes tájékoztatással kapcsolatosan megfogalmazott, majd az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatásakor megismételt észrevételeiben előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat modellek szerinti bontásban megadott irányárai nem megbízhatóak és ellentétesek az üzleti logikával. A Ningbo és a Penglai azzal érvelt, hogy egyes kisebb (5–10 literes) kapacitású modellek drágábbak, mint a nagyobb kapacitásúak. Előadták továbbá, hogy nem lehetséges az, hogy az egyik hordómodell szívócsővel ellátott és szívócső nélküli változatának azonos az irányára, továbbá hogy észszerűtlen az, hogy két azonos kapacitású, de eltérő szabványoknak megfelelően gyártott hordómodell irányára eltérjen.

(127)

Először is, a Bizottság megállapította, hogy az uniós piacon értékesített hordók többsége 20 literes kapacitású vagy nagyobb, ezzel szemben az 5–10 literes hordókat korlátozott mennyiségben értékesítették: ez utóbbiak a vizsgálati időszakban a teljes uniós felhasználás [0,4–0,6 %-át] tették ki. Ezért kereskedelmi szempontból lehetséges, hogy a korlátozott mennyiségben előállított és értékesített réspiaci termékek ára magasabb volt, mint a lényegesen nagyobb mennyiségben értékesített tömegtermékeké. Ezen túlmenően a termelési mennyiség a termelési költségre is hatással volt. A terméktípus megváltoztatásához szükség van például a hidraulikus prés présformájának cseréjére vagy egyéb műveletekre, amelyek lassítják a gyártási folyamatot. Ha a gyártási folyamatot azért módosítják, hogy egy adott terméktípusból néhány száz darabot gyártsanak, akkor az állandó költségek és az egyéb költségek hatása lényegesen nagyobb lesz, mint a több tízezer darabszámban gyártott terméktípusok esetében.

(128)

Másodszor, a Bizottság megjegyezte, hogy – amint azt a (115) preambulumbekezdés kifejti – a kárkülönbözetet tartományokban fejezte ki annak érdekében, hogy az uniós gyártókat érintő bizalmas információk ne kerüljenek nyilvánosságra. Az exportáló gyártók e tartományok alapján tehát az egyes modellek minimális és maximális irányárának becsült értékét állapították meg. A szívócsövek körülbelül 10 %-os hatással vannak a végtermék árára. A két modell irányárainak tartománya lehetővé teszi ezt a megkülönböztetést. Az exportáló gyártók érvelésével ellentétben ezért a két modell ára nem azonos.

(129)

Végezetül a Bizottság megjegyezte, hogy nem a kapacitás volt az egyetlen olyan tényező, amely meghatározta az árat. Egyéb tényezők (például a szabvány) szintén egyértelmű hatást gyakoroltak. Ez a jelenség a mintában szereplő két exportáló gyártó exportáraiban is megfigyelhető, amelyek csaknem 50 %-os eltérést mutatnak ugyanazon két hordómodell esetében.

(130)

A Bizottság ezért megalapozatlannak találta és elutasította ezeket az állításokat.

(131)

Az érdekelt felek által a kárra vonatkozóan tett és a fenti szakaszokban tárgyalt további megállapítások nyomán a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (186)–(188), (190) és (191) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit, és ismételten kijelentette, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte.

(132)

Az ideiglenes rendelet (217) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(133)

A behozatali volumenre vonatkozó óvatos forgatókönyv alapján – melyet a fenti 4.4.1. szakasz ismertet – a Bizottság megvizsgálta, hogy továbbra is érvényesek-e az ideiglenes rendelet (193)–(209) preambulumbekezdésében az ok-okozati összefüggésre vonatkozóan levont következtetések.

(134)

A Kínából érkező behozatal volumene a figyelembe vett időszakban 80 %-kal – a 2018. évi 617 607 darabról a 2021. évi 118 460 darabra – csökkent, piaci részesedése a 2018. évi 18 %-ról 13 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban. A behozatal volumene és piaci részesedése jelentős maradt a vizsgált időszakban, jóllehet a figyelembe vett időszak kezdetéhez képest csökkent.

(135)

Ráadásul ez a behozatal az uniós gazdasági ágazaténál jelentősen alacsonyabb árakon valósult meg a figyelembe vett időszak egészében. Az uniós gazdasági ágazatnak nem volt más választása, mint hogy kövesse a kínai gyártók által meghatározott alacsony árakat, és így megőrizze piaci részesedését a csökkenő felhasználás és a növekvő termelési költségek időszakában, amint azt az ideiglenes rendelet 4.4.3.1. szakasza kifejti. Ez viszont a mintában szereplő valamennyi uniós gyártó esetében a jövedelmezőség jelentős visszaesését eredményezte: (a 2018. évi 12 %-os) nyereség (2021-re) súlyos (9 %-os) veszteségbe fordult, amelynek következtében a többi pénzügyi mutató, többek között a beruházások megtérülése és a pénzforgalom is romlottak. Ez az árlenyomás, amint azt az ideiglenes rendelet 4.3.3. szakasz kifejti, egyértelműen az uniós piacon dömpingelt árakon hordókat kínáló kínai exportáló gyártók magatartásának tulajdonítható.

(136)

Amint azt az ideiglenes rendelet (190), (194) és (196)–(209) preambulumbekezdése megállapítja, az exportáló gyártók 2019-ben kezdtek árnyomást gyakorolni, amikor exportáraik 13 %-kal visszaestek. Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat árai 2 %-kal csökkentek, míg termelési költsége 7 %-kal emelkedett. Ez azonnali hatást gyakorolt a jövedelmezőségre, amely 12 %-ról 5 %-ra esett vissza. 2020–2021-ben a Covid19-világjárvány sújtotta az Uniót, és az Európa-szerte bevezetett lezárások következtében drasztikusan visszaesett az uniós fogyasztás. A csökkentett termelés és kapacitáskihasználás következtében az uniós gazdasági ágazat termelési költségei jelentősen megemelkedtek, amint azt az ideiglenes rendelet (174) preambulumbekezdése kifejti. Az uniós gazdasági ágazat a költségek emelkedése ellenére sem tudta fenntartható szintre emelni árait, mivel felmerült az az aggály, hogy az ágazat további értékesítési volument veszíthet a Kínából érkező hordók alacsony áron történő, dömpingelt behozatalával szemben.

(137)

A hordóknak az uniós gazdasági ágazat általi értékesítése a 2018. évi 2 875 573 darabról 822 777 darabra esett vissza a vizsgálati időszakban. Jóllehet az uniós gazdasági ágazatnak sikerült elérnie, hogy a figyelembe vett időszak alatt ne veszítsen piaci részesedéséből, az átmenetileg beszűkült piacon ezt csak úgy volt képes elérni, hogy árait a költségszintek alatti, fenntarthatatlan szintre szorította. A piaci részesedés további csökkenése a felhasználás összeomlásával párosulva nagy valószínűséggel azt jelentette volna, hogy a Covid19-világjárvány kitörését követően az egész ágazat felhagyott volna a tevékenységével. Amint azt a vizsgálati időszakot követő adatok is mutatják, ez a fejlemény a Kínából érkező behozatal volumenének 2022-ben tapasztalt erőteljes növekedésével párosulva nagy valószínűséggel végzetes csapást jelentett volna az uniós gazdasági ágazatra nézve. Ezért a Bizottság megerősítette, hogy a szűkülő piac és a növekvő előállítási költségek mellett a kínai árak következetesen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak, és ezzel lenyomták az uniós piaci árszinteket.

(138)

Az Unió exportteljesítményének helyzete – amint azt az ideiglenes rendelet 5.2.2. szakasza részletezi – megmutatta, milyen lenne a normális helyzet az árszintek és az ebből eredő nyereségek tekintetében azokon az exportpiacokon, amelyeket nem érint a dömpingelt behozatal, vagy ahol intézkedéseket vezettek be a tisztességes kereskedelem helyreállítására (például az Egyesült Államokban, amely az uniós gyártók fő exportpiaca). A figyelembe vett időszakban az e piacokon érvényesíthető árak jelentősen magasabbak voltak, mint az uniós piaci értékesítési árai, és folyamatosan meghaladták az uniós gazdasági ágazat termelési költségét, kivéve 2020-at, amely a Covid19-járvány által leginkább érintett év volt. Tehát a kínai behozatal által gyakorolt jelentős árlenyomás és áralákínálás hiányában az uniós gazdasági ágazat – az ideiglenes rendelet (190) preambulumbekezdésében ismertetett rendkívüli intézkedések eredményeként – nyereség mellett vészelhette volna át a Covid19-világjárvány kitörése által érintett időszak nagy részét.

(139)

A piaci helyzet jobb megértése érdekében – figyelembe véve, hogy a piacra 2020–2021-ben hatással volt Covid19-világjárvány – a Bizottság elemezte a vizsgálati időszakot követő időszakot, azaz a teljes 2022-es évet is. 2022-ben megszűntek a Covid19-világjárvány miatt bevezetett lezárások hatásai, és megkezdődött a piac fellendülése. A felhasználás a 2021. évi 941 000 darabról 2022-ben 2,1 millióra emelkedett, azaz 122 %-kal nőtt. Az uniós gazdasági ágazat általi értékesítés 86 %-kal, 1,5 millió darabra bővült, árai pedig 49 %-kal, 76 EUR/hordóra emelkedtek (a 2021. évi 51 EUR/hordóról).

(140)

Ugyanakkor a Kínából érkező behozatal figyelemreméltó mértékben, 372 %-kal bővült: a 2021. évi 118 000 darabról 2022-ban 560 000 darabra nőtt. Ennek eredményeként a kínai exportőrök piaci részesedése 2021 és 2022 között több mint kétszeresére, 13 %-ról 27 %-ra nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése ugyanebben az időszakban 87 %-ról 73 %-ra csökkent.

(141)

A Kínából érkező behozatal árai 2022-ben is emelkedtek (43 EUR/hordóról 51 EUR/hordóra), azonban jóval kisebb mértékben, mint az uniós gazdasági ágazat árai, az átlagos alákínálási különbözet pedig 2022-ben 49 %-ra nőtt.

(142)

Emellett a 2022-es évet az inflációnak az energiaköltségek által kiváltott jelentős növekedése jellemezte, valamint az, hogy a rozsdamentes acél ára 2022 első felében emelkedett a 2021-es árhoz képest. Ebben a helyzetben az uniós gazdasági ágazat termelési költsége 17 %-kal, 75 EUR/hordóra nőtt (ami csupán 1 EUR-ral kevesebb, mint az átlagár). Tehát az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége – az értékesítési volumen és az értékesítési árak növekedése ellenére – alig érte el az 1 %-ot.

(143)

A kínai exportárak a figyelembe vett időszak kezdete (2018) óta jelentősen az uniós gazdasági ágazat árai és költségei alatt voltak. Ez a nagyon alacsony árak melletti piaci jelenlét az uniós gazdasági ágazat rovására ment: az ágazat a figyelembe vett időszakban a piaci pozíciója fenntartása érdekében kénytelen volt csökkenteni az értékesítési árait. Valószínű, hogy ezek a hatások 2020–2021-ben kevésbé voltak nyilvánvalóak a Covid19-világjárvány és a szállítókonténereket érintő válsághelyzet miatt, amely lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy kismértékben növelje piaci részesedését, jóllehet jelentős veszteségek árán.

(144)

A kínai tisztességtelen árverseny káros hatásainak valódi léptékét azok az adatok mutatják meg, amelyek 2022-re vonatkoznak, vagyis arra az évre, amikor a piacon visszaálltak a Covid19 előtti feltételek. 2022-ben a növekvő kereslet ellenére az uniós gazdasági ágazat a termelési költségének épp csak megfelelő árakon tudta csak értékesíteni termékét, és ennek ellenére mindössze egy év alatt 14 százalékpontot veszített piaci részesedéséből a kínai behozatal javára. A 2022. évi adatok tehát egy 2019-ben kezdődött tendencia következményeit mutatják, amelyet elfedett az a más típusú kár, amelyet a kínai behozatal a 2020–2021-es Covid19-világjárvány során okozott. Az uniós gazdasági ágazat árainak 2019. évi meredek csökkenése révén meg tudta őrizni piaci pozícióját, de ez jövedelmezőségére nézve jelentős negatív hatással volt. Amikor a piac 2022-ben fellendült, és az uniós gazdasági ágazat – amely az árak tekintetében nem tudott hatékonyan versenyezni az erősen dömpingelt kínai behozatallal – kicsivel maradt csak a megtérülési küszöb fölött, ami oda vezetett, hogy a Kínából érkező behozatallal szemben jelentősen veszített piacából.

(145)

A fenti megfontolások fényében a Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszakot követő időszakban beálló fejlemények megerősítették az ideiglenes rendeletben és a fenti (137) preambulumbekezdésben foglalt ténymegállapításait, miszerint a dömpingelt behozatal okozta a kárt, amely az uniós gazdasági ágazatot a figyelembe vett időszak alatt érte. Az uniós gazdasági ágazat még a vizsgálati időszakot követő időszakban is – amikor a Covid19-világjárvány hatásai már nem voltak megfigyelhetők – a kínai exportáló gyártóktól származó olcsó behozatal által kifejtett jelentős árnyomás miatt nem tudta az árait a termelési költségek alakulásával összhangban emelni, és ennek következtében továbbra is hátrányt szenvedett, miközben veszített piaci részesedéséből.

(146)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (194)–(209) preambulumbekezdésében foglalt többi következtetését a Bizottság megerősítette.

(147)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (210) és (211) preambulumbekezdésében megállapította: az, hogy a felhasználás csökkenését tovább súlyosbította a Covid19-világjárvány, nem gyengítette a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(148)

A Bizottság azt is értékelte, hogy az ideiglenes rendeletben a Covid19-világjárvány hatásaira vonatkozóan levont következtetések akkor is érvényesek-e, ha a behozatali volument óvatosabb megközelítést alkalmazva határozza meg.

(149)

A nyilvántartások szerint a Kínából származó, nagyon olcsón importált hordók behozatala 2018 óta tart. A figyelembe vett időszakban a Kínából érkező behozatal átlagára átlagosan 24 %-kal volt alacsonyabb, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítési átlagára. Ez egybeesett az uniós gazdasági ágazat árainak a növekvő termelési költségek ellenére történő folyamatos csökkenésével. Az a tény, hogy a felhasználás csökkenését tovább súlyosbította a Covid19-világjárvány, nem gyengítette a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést. A figyelembe vett időszak során a felhasználás 73 %-kal, az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene pedig 71 %-kal csökkent, miközben a Kínából érkező behozatal – amelyet a szállítókonténereket érintő válsághelyzet korlátozott – 80 %-kal szűkült. Azonban – az ideiglenes rendelet (196) preambulumbekezdésében és a fenti 5.1. szakaszban kifejtettek szerint – amint azok az árak mutatják, amelyeket az uniós gazdasági ágazat az Egyesült Államok piacán érvényesít, amelyet a Kínából érkező hordók behozatalára kivetett dömpingellenes vámok védenek, az uniós gazdasági ágazat a kínai behozatal és a kifejtett árnyomás hiányában képes lett volna arra, hogy piaci részesedésének fenntartása mellett árait fenntarthatóbb szintre emelje és fedezze a megnövekedett termelési költségeket.

(150)

Ezen túlmenően a vizsgálati időszak után bekövetkezett és a (139)–(143) preambulumbekezdésben értékelt fejlemények azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazatot a Kínából érkező alacsony árú behozatal hatására azután is jelentős kár érte, hogy a Covid19-világjárvány hatásai már nem voltak érzékelhetők a piacon.

(151)

A kínai kormány több érvet is felhozott az ideiglenes rendeletben ismertetett ok-okozati elemzéssel kapcsolatban, lényegében azzal érvelve, hogy az uniós gazdasági ágazat romló helyzetét tévedés a kínai dömpingelt behozatalnak tulajdonítani.

(152)

A kínai kormány első érve az volt, hogy az uniós gazdasági ágazat teljesítménye a Covid19-világjárvány okozta csökkenő kereslet és a fogyasztási cikkeket érintő infláció miatt romlott. A Bizottság már a (132)–(143) preambulumbekezdésben foglalkozott ezekkel az észrevételekkel.

(153)

A második olyan tényező, amely a kínai kormány állítása szerint az uniós gazdasági ágazat romló teljesítményének okozója, a rozsdamentes acél – mint fő nyersanyag – árának emelkedése, amelyet állítólag csak tovább súlyosbítottak az acéliparban hatályos uniós védintézkedések. A kínai kormány szerint ezt a következtetést támasztja alá az, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat exportárai alacsonyabbak voltak az előállítási költségeinél.

(154)

Azonban a Bizottság rendelkezésére álló információk szerint a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt hengerelt lemezek (304-es acélminőség) átlagára az észak-európai piacon 2018 és 2020 között (15 %-kal) csökkent, és csak 2021-ben kezdett újra nőni (27). Az uniós gazdasági ágazat csökkenő jövedelmezősége (amely 2020-ban érte el a legalacsonyabb szintet) tehát nem az acéláraknak tulajdonítható. Ezen túlmenően a mintában szereplő uniós gyártók adatai nem arra mutatnak, hogy a figyelembe vett időszakban jelentősen nőtt volna az acél költségeinek a teljes előállítási költségen belüli aránya. Az uniós gazdasági ágazat exportárait illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat érkeztetési exportárai magasabbak voltak az előállítási költségeknél a figyelembe vett időszak valamennyi évében, kivéve a 2020. évet, amelyet a legsúlyosabban érintett a Covid19-világjárvány és a kereslet ehhez kapcsolódó jelentős visszaesése (lásd az ideiglenes rendelet (172) és (212) preambulumbekezdését). A Bizottság ezért megalapozatlannak találta és elutasította ezeket az állításokat.

(155)

Az ideiglenes rendelet (212)–(214) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az exportteljesítmény ideiglenes visszaesése nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárnak.

(156)

Mivel ezzel a szakasszal kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (212)–(214) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapításait.

(157)

A fentiek alapján és az ok-okozati elemzéssel kapcsolatos további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (211)–(217) preambulumbekezdésben foglalt következtetéseit, és ismételten kijelentette, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és hogy az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(158)

Annak meghatározása érdekében, hogy a (3) preambulumbekezdés szerinti előzetes tájékoztatási időszakban bekövetkezett-e a vizsgálat tárgyát képező behozatalok további jelentős növekedése és emiatt szükséges-e az e növekedés miatti további kár figyelembevétele a kárkülönbözetben, figyelemmel arra is, hogy az előzetes tájékoztatási időszakra nem rendelt el az érintett behozatalok vonatkozásában nyilvántartásbavételi kötelezettséget, a Bizottság az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban elemezte a behozatali volumenek alakulását.

(159)

A Surveillance adatbázis adatai szerint az előzetes tájékoztatási időszak négy hete alatt az érintett országból érkező behozatal volumene (28) 260 %-kal volt nagyobb, mint a vizsgálati időszakban tapasztalt, négy hétre vetített átlagos behozatali volumen. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban bekövetkezett-e a vizsgálat tárgyát képező behozatalok jelentős növekedése.

(160)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése alkalmazásában a behozatal megnövekedését lényeges súlyosbító körülménynek indokolt tekinteni, ezért a behozatal megnövekedése miatti további kár számszerűsítése érdekében a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket a behozatali volumen megnövekedése alapján kiigazította. Ennek érdekében a Bizottság az előzetes tájékoztatási időszak négy hetében tapasztalt behozatali volumen (32 685 darab hordó) és a vizsgálati időszak 52 hetében tapasztalt behozatali volumen (118 460 darab hordó) összegét elosztotta a vizsgálati időszakban tapasztalt behozatali volumen 56 hétre extrapolált értékével, és az így kapott hányadost vette figyelembe szorzótényezőként. A hányados értéke 1,1850-re adódott, tehát ilyen mértékű további kárt okozott a behozatal további megnövekedése. Az ideiglenes kárkülönbözetet tehát a Bizottság megszorozta ezzel a tényezővel.

(161)

Továbbá – amint azt a (78) preambulumbekezdés már ismertette – a Bizottság a végleges szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az exportáló gyártók együttműködésének szintje ebben az ügyben magas (90 % feletti) volt, és helyénvalónak ítélte, hogy a nem együttműködő exportáló gyártókra érvényes kárkülönbözetet a mintában szereplő exportáló gyártó esetében megállapított legmagasabb kárkülönbözet szintjén állapítsa meg.

(162)

Így a kár megszüntetéséhez szükséges végleges szint az együttműködő exportáló gyártók és az összes többi vállalat esetében a következőképpen alakult:

(163)

Az alulértékesítési különbözetre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (219)–(226) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapítások – a fenti táblázatban feltüntetett módosítások mellett – megerősítést nyernek.

(164)

Mivel ezzel a szakasszal kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (230)–(233) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapításait.

(165)

Az ideiglenes rendelet nyomán az egyik importőr, az IMEXA előadta, hogy a vámok kivetése olyan jelentős veszteségeket okozna, amelyek csődbe juttatnák a vállalatot.

(166)

Más importőr nem szólalt fel intézkedések bevezetése ellen, és az importőrök együttműködése összességében véve igen alacsony fokú volt. Tehát még ha az IMEXA jelentős veszteségeket is szenved, érdekei – mint (a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes behozatal mintegy [1,1–2,4] %-át képviselő) importőr érdekei – nem ellensúlyozzák az uniós gazdasági ágazat egészének érdekeit.

(167)

A kínai kormány előadta, hogy a vámok kivetése ellentétes lenne az Unió érdekeivel, mivel sértené a fogyasztók érdekeit és leállítaná a hordók Unióba irányuló behozatalát, lehetővé téve ezzel azt, hogy az uniós gazdasági ágazat átvegye a piacot.

(168)

Amint azt az ideiglenes rendelet (241) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság már megállapította, hogy a hordók megnövekedett költségeinek a szálloda- és vendéglátóipar jövedelmezőségére gyakorolt hatása korlátozott lesz, az ideiglenes rendelet (243) preambulumbekezdésében pedig arra a következtetésre jutott, hogy a hordók költségeinek az egész italágazatra gyakorolt hatása minimális. A kínai kormány által felvetett második pontot illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a dömpingellenes intézkedések célja és funkciója nem valamely termék Unióba történő behozatalának leállítása, hanem az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása, ami lehetővé teszi a belföldi és külföldi versenytársak számára, hogy nem dömpingelt árakon versenyezzenek az uniós piacon. A Bizottság az állítást megalapozatlannak nyilvánította és ezért elutasította.

(169)

A fentiek alapján a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (238)–(244) preambulumbekezdésében foglalt megállapításait.

(170)

A fentiek alapján a Bizottság fenntartotta az ideiglenes rendelet (245) preambulumbekezdésében foglalt következtetését, miszerint nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek arra utalnának, hogy a Kínai Népköztársaságból származó újratölthető rozsdamentesacél hordók behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ne szolgálná az Unió érdekét.

(171)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések mértékével és az uniós érdekkel kapcsolatban az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban levont következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(172)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(173)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Így ezek az értékek a vizsgálat során az e vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek így kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott vizsgált termék behozatalára vonatkoznak. Azok az érintett importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(174)

Ha egy vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (29). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(175)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazását. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(176)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis, még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(177)

Amennyiben – különösen az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően – az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyenkor a jogszabályi feltételek teljesülése esetén kijátszásellenes vizsgálat indítható, amely irányulhat többek között annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(178)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(179)

Azok az exportáló gyártók, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportálták az érintett terméket az Unióba, kérelmezhetik a Bizottságtól, hogy a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra kivetett dömpingellenes vámot vessék ki rájuk. A Bizottságnak abban az esetben kell helyt adnia a kérelemnek, ha három feltétel teljesülés. Az új exportáló gyártónak bizonyítania kell, hogy: i. a vizsgálati időszak alatt nem exportálta az érintett terméket az Unióba, ii. nem áll kapcsolatban olyan exportáló gyártóval, amely ezt megtette, és iii. ezt követően exportálta az érintett terméket, vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy az érintett terméket jelentős mennyiségben exportálja.

(180)

Az újratölthető rozsdamentesacél hordókra vonatkozó statisztikai adatok gyakran darabszámban kifejezve állnak rendelkezésre. A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (30) I. mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúra azonban a hordók esetében nem tartalmaz ilyen kiegészítő mértékegységet. Ezért rendelkezni kell arról, hogy az érintett termék behozatalaira vonatkozóan a szabad forgalomba bocsátás érdekében benyújtott árunyilatkozatban nemcsak a kilogrammban vagy tonnában kifejezett tömeget, hanem a darabszámban kifejezett mennyiséget is fel kell tüntetni. A 7310100010 és a 7310299010 TARIC-kód esetében a darabszámot akkor kell feltüntetni, ha ez összeegyeztethető a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletével.

(181)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket az e rendeletben megállapított mértékéig véglegesen be kell szedni.

(182)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet (31) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb egy százalékponttal megnövelt értékének megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(183)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,